A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában részleteket hallhattunk A víg özvegy rádiófelvételéről,  melyen Házy Erzsébet a színpadon már bemutatott „primadonna”-szerepét, Glavari Hanna szólamát énekelte fel – operaházi partnerei oldalán:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: A víg özvegy
/Die Lustige Witwe, 1905/

Operett három felvonásban

Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérey Adolf munkája.

Rádióra átdolgozta: Kristóf Károly

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

• Nyitójelenet: Cascade és Zéta kettőse Kishegyi Árpád és Palcsó Sándor tolmácsolásában, km. az MRT Énekkara: 

„-  De szép ez az este, de fényes, oly dús ragyogó, vidám----Éljen ő, a bőkezű báró, sokáig éljen! Éljen ő!.. /- Én szívből köszönetet mondok, hogy tetszik mind e fény e dísz…”

• Vilja-dal, II. felv. (Házy Erzsébet és az MRT énekkara)

„Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény, meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, csak bámulta a tündérnőt. Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: /Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, néked adom éltemet. Vilja, egy csókod a sírba temet, néked adom éltemet…”

• Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)

„ Figyelj, lányom, kedveském, jönnek a vitézek, lesz-e köztük vőlegény? Vagy itt hagynak téged. Figyelj, mert a szemfüles férjet kaphat rögtön, régi csáb: légy ügyes, hagyd a puskát szemben. / - Víg mosollyal ajakán csalogatja őt a lány…/ Tetszik neki a huszár, ezt a vak is látja már!…Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal. Bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Hoppla, hoppla, hoppla-hó! Felsír a kis angyal, lova tovanyargal,  bamba-bamba gyászvitéz! …”

• Grisette-dal, II. felv.  (Koltay Valéria és az MRT Énekkara) 

„Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla, szép grisettek, csábos fruskák, járnak-kelnek, fel s alá.Trallalli és trallalla, trallalli és trallalla, hipp-hopp, kipp-kopp, hipp-hopp, kipp-kopp, járkálunk csak fel s alá. Lakkos csizmánk lopva koppan, trallalli és trallalla, és fejünkön szép kalappal így grasszálunk fel s alá. Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo. E moi! / Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris,Rittantouri tantiri! Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, Les grisettes de Paris, Rittantouri tantiri!...”

• Szerelmi kettős, III. felv. (Házy Erzsébet és Udvardy Tibor)

„- Minden vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress! Szívem tágul, majd elkábul, jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, hinni kell, hogy eljön majd a boldogság. /- Dalod szívemhez szól, jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény,és arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, de mégis minden zeng imát: szeretlek téged és vágyom rád. /- Minden vágyam…”

• Induló – szextett, II. felv. (Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Várhelyi Endre) 
  
  „- Asszonynéppel! - Asszonynéppel! -Hogy kell bánni! -Mondd meg, na, mondd! -Ezt nem tudja kitalálni sem a bölcs, sem a bolond! -Biztos módszert, - biztos módszert -Kár keresni! -Hasztalan! -Mert hát minden asszonyszívnek -Más-más tolvajkulcsa van. -Egyiknek bókot súgsz fülébe,-Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Tapintatosan jársz el véle -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Jó néha imponálni nekik! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Ha kell, bosszants babádat végig! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja - Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Házsártos néha Éva lánya! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -Bőrükben néha alig férnek! -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! -S tőlünk olyan furcsákat kérnek -Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! /- Bár az asszonyokhoz senki sem ért,-Óh, az asszony! -De rajongunk a női nemért! -Mert a földön s égen a fő: Csak a nő, nő, nő,nő, nő! -Barna, szőke, cseléd, úrinő -Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! /- Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: de rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”
   
• Finálé (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara)

Az operett részletei a műsor első felében csendültek fel. A „Túl az Óperencián” adását újra meghallgathatjuk a ma délutáni ismétléskor a Dankó Rádióban, hat és hét óra között.

Házy Erzsébet – fotógaléria

Forrás: - Házy Erzsébet emlékezetes szerepei

/Facebook/

„Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet”

Egy remek Házy Erzsébet-könyv született, amit éppen a kezemben tartok!  

Szerzője a párkányi születésű, Révkomáromban lakó Klemen Terézia, a komáromi székhelyű Lehár Ferenc Polgári Társulás alapító elnöke, a Szlovákiai Civil Becsületrend alapítója, ezen belül szervezett Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny életrehívója (2017-2017-2018).

Erről a könyvújdonságról már kaphattunk előzetes információkat, például a Bumm.sk. honlapjának oldaláról: http://www.bumm.sk/belfold/2018/05/04/hianypotlo-muvet-irt-klemen-terezia-hazy-erzsebetrol 

Itt olvashatjuk a következőket is:

„A munka maga kilenc hónapot vett igénybe. Klemen Terézia felkereste az Operaház egykori fotóművészét Mezei Bélát, akitől nehéz természete miatt óva intették. A fényképész azonban nem csak egyedi képekkel ajándékozta meg Klemen Teréziát, de olyan emberek elérhetőségével is, akik személyesen ismerték Házy Erzsébetet.

'Mindannyiukkal leültem beszélgetni. Történeteikből egy jószívű, kedves nő képe bontakozott ki előttem, akire azonban főleg a kolléganők féltékenyek voltak. Pikáns részleteket is hallottam, azokat azonban szándékosan kihagytam a könyvből, hiszen nem a pletykálkodás volt a célom, hanem az, hogy ezt a tehetséges énekesnőt minél jobban megismerjék az olvasók' – mondta a szerző.

A könyvben összesen 216 fényképet találni Házy Erzsébetről. Ezek közül is kiemelkedik az operaénekesnő 1951-es vizsgakoncertjének plakátja, ami egy Lenin idézettel indul és csakis orosz műveket vonultat föl, illetve az 1960-as Film Színház Muzsika címlapja. 'A kutatás során kiderült, hogy a hetilapnak ugyanazon a napon, ugyanazzal a dátummal két változata jelent meg. A délelőttin Házy Erzsébet látható egy mélyen dekoltált ruhában. Három óra alatt 100 ezer példánya kelt el a Film Színház Muzsikának. Újra kellett nyomtatni, de az elvtársak úgy döntöttek, hogy egy szép nő, ráadásul ilyen ruhában nem kerülhet címlapra, ezért a lap hátlapja lett az új címlap' – mesélte Klemen Terézia.

A könyv magánkiadásban jelent meg, összesen 600 példányban. Az eladásból befolyó összeget a Házy Erzsébet énekverseny megszervezésére fordítják. Klemen Terézia műve bemutatkozik Budapesten és Pécsett is.”

Én a május 17-ei budapesti könyvbemutatón voltam jelen (Kolta Művészeti Galéria - Háló Közösségi Központ - 1054 Budapest, V. kerület Semmelweis u.4.)

A könyvet a szerző és a rendezvény moderátora, László Zsuzsa, aranytollas újságíró, a Magyar Televízió volt szerkesztő-riportere, zenetörténész mutatta be a szép számmal egybegyűlt érdeklődőknek – köztük azoknak a személyiségeknek, akik a könyvben Házy Erzsébetről vallottak (eljött Tokody Ilona, Baranyi Ferenc, ifj. Domahidy László, Medveczky Ádám, Mezei Béla,  és sokan mások is jelen voltak pl. Póka Balázs operaénekes  is feltünt köztük...).

A könyv egyszerre életrajz és képes album.

 A felépítése: az első rész elején Szinetár Miklós előszavát, majd Klemen Teréz bevezetőjét olvashatjuk, ezt követi Házy Erzsébet pályájának kronologikus időrendben történő bemutatása: Gyermek- és ifjúkor; Az ötvenes évek – a felívelő pálya; Hatvanas évek – a pálya csúcsa; Hetvenes évek szerepei, nehézségei, halála.   E fejezetekben a szerző sorra veszi Házy magánéletének, művészi pályájának, életútjának minden fontosabb állomását, eseményét, bemutatja őt örömeivel, bánatával, sikereivel, kudarcaival, teljes képet kapunk magáról az emberről, a privát szférájába is betekintéssel.  Házynak számtalan nyilatkozatából, vele készült interjúkból, riportokból, cikkekből, recenziókból és internetes hozzászólásokból idéz a szerző, és sok-sok fénykép illusztrálja a kötetet – java részük soha nem került még publikálásra.

A könyv második része: Visszapillantások, emlékek.

A könyv szerzője felkeresett volt pályatársakat, művészkollégákat, olyan személyiségeket, akik Házyt jól (és még) ismerhették, valami emlékük származik róla (felőle) és megosztották vele kapcsolatos élményeiket (történetek, „sztorik”, epizódok); ezeket a vallomásokat olvashatjuk itt 33 személyiségtől. Felsorolok pár nevet közülük: Baranyi Ferenc, Barlay Zsuzsa, Berkes János, Frigyesi Tibor, Gárday G. Gábor, Hantos Balázs, ifj. Domhidy László, Iván Ildikó, Kasza Katalin, Kincses Veronika, Kürthy András, László Zsuzsa, Marton Éva, Medveczky Ádám, Mezey Béla, Mihálkovics Tivadar, Palcsó Sándor, Pongor Ildikó, Sólyom-Nagy Sándor, Tokody Ilona.

A könyvben emlékezők között ott van az a Varasdy Frigyesné I. Horváth Ágnes is, aki elsőként írt Házy Erzsébetről könyvet (Accordia Kiadó, 2002), akivel 2017. szeptember 8-án találkozott Klemen Teréz, e könyv írója, akitől megtudhattuk: „Ágnes nagyon várta e könyv megjelenését, kíváncsi volt, milyen lesz. Sajnos, karácsony előtt kaptam a szomorú hírt, hogy elhunyt.”

A könyv végén található függelék tartalmazza Házy Erzsébet operaházi szerepeinek, filmszerepeinek, szinkronszerepeinek felsorolását, egy diszkográfiát, Klein Ottokárnak, a Szlovák Nemzeti Színház volt tenoristájának Házy Erzsébet emléke előtti hódolatát kifejező sorait.

„Az évszázad Manonja” kötetet forgatva csak messzemenően ajánlani tudom e kiadványt nemcsak a Házy Erzsébet rajongóinak, az emlékét ápolóknak, tisztelőknek, de minden operabarátnak és azoknak is, akik kíváncsiak egy letűnt „aranykorra” a magyar Opera (kultúra) világából.

Köszönöm Klemen Teréziának, hogy áldozatos, fáradhatatlan, kitartó és kutató munkája eredményeként ilyen teljes, hiánypótló, Házy Erzsébet életét feltáró könyvet tett le az asztalra. Sokunk örömére!

Remélhetőleg a könyvkereskedelemben kapható lesz, ahogyan az Opera Shop polcaira is odakerül majd ez a hiánypótló, gyönyörűen gondozott magánkiadvány.

Johann Strauss: Egy éj Velencében

A Rádió Dalszínháza 1966. július 16-án, a Kossuth Rádióban (20.28 – 22.00) mutatta be a teljes operettet Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna,  Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Maleczky Oszkár énekfelvételével. Az  MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Bródy Tamás vezényli.  Horváth Ádám a rendező.  Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.

Erről a stúdiófelvételről a  Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában három részlet csendült fel, ebből kettőben Házy és Udvardy  duettet énekelnek!

- Annina és a Urbinói herceg kettőse, 2. felv. (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Nincs senki más itt és ezért, nos, tárja fel, amit ígért! – Ígértem én? -  Hogy arcát láthatom, csak legyünk egyedül. – Ha ennyi! Vágya teljesül! - Mit látok? Szebb, mint amit vártam! Csodálatos! – Csak nyugalom! – Miért oly kegyetlen, angyalom!  Barbara... ennél többet… - Miről beszél?  Mondja csak! – Azt mondta…- Nos, mit mondtam hát?   - Azt mondta, hogy az alkalmas, s a randevún majd meghallgat. Nem így volt?  Ugye, emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  - Azt mondta, majd lesz alkalom, meg azt..- azt mondtam, hallgasson! Nem így volt ez?  Nem emlékszik? - Én nem emlékszem erre itt.  /-  Drágalátos Barbara! Szépet hallok róla! Annyit mondhatok. Annyit mondhatok. - Ezzel még nem látom át, kettőnk itt ez hányadán…”

- Annina és a Urbinói herceg keringő-kettőse, I. felv. Házy Erzsébet, Udvardy Tibor):

„- Táncolnak már?... - Igen, ma házi bál van nálam.  – Táncolhatnánk!  - Végre, vágyódó karomba zárom! – Táncolni óhajt? Akkor nem bánom, táncoljunk hát! Karoljon át!  - Már robban a vágy! … - Csókot egyet!.. Táncra fel!...”

A  "Túl az Óperencián" adását ma 18 és 19 óra között megismétli a rádió és így újra meghallgatható  Házyval és Udvardyval ez a két pompás kettős az operettből.  

• Szabad Ifjúság, 1956. május 31.

Muzsikáló találkozás Bratislavában

(Kiküldött munkatársunktól.)

 Suhan velünk az elegáns autóbusz a csehszlovák határ felé s benne áll a vigalom. Röppennek az élcek, csipkelődések, tréfák, s nyomukban burjánzik a kacagás. Jókedvűek az utasok, az Állami Operaház fiataljai, s erre minden okuk megvan. Hiszen jó munkájuk jutalmául viszi a DISZ-szervezet legjobbjait — baráti látogatásra a Bratislavai Opera fiataljaihoz.

Nagy az ováció, mikor a távolból, egyszerre csak feltűnik a bratislavai vár jellegzetes négyszöge. Megérkezés után a magánénekesek, az énekkar, zenekar, balett, vagy a műszakiak képviselőinek — egyszóval mindenkinek — egy az akarata; ismerkedni a várossal. Még hozzá lázas tempóban.

Mindannyian felmegyünk a várba, utána, aki még bírja szusszal, megnézi a szép, gótikus koronázó templomot, királyaink koronázásainak néma tanúját; Bartók Béla iskoláját, a város nevezetességeit: az egyéves jubileumát ünneplő új, modem drámai színházat. Óriási színpad, kényelmes nézőtér, modern öltözők, elegáns büfé-társalgók.

S este jön az igazi: ismerkedés az Operával. A Jánosikról szóló opera utolsó jeleneteiben már tűkön ülünk — jó és szép minden, de már türelmetlenül várják fiataljaink a pillanatot, amikor kezet szoríthatnak csehszlovák kollégáikkal.
Előadás után sor kerül erre is. A klubban várnak ránk forróhangú üdvözletekkel, apró figyelmességekkel, finom vacsorával. S milyen kedvesek! — maguk a fiatalok szolgálnak fel. Asztalbontás után aztán megkezdődik az áhított eszmecsere. Énekeseink: Házy Erzsi, Bencze Judit, Cserhát Zsuzsa hamarosan ráakadnak kollégáikra.

— Balett, balett! — röpköd a levegőben a sürgető felhívás s néhány pillanat múlva Csinády Dórát, Róna Viktort, Balogh Gusztit nagy kör veszi körül. Magyarul, németül, oroszul folyik a társalgás. Dvorsky Feri, ez a hirtelenszőke balettes, aki önként vállalta csoportunk kalauzolását, szemfülesen hol itt, hol ott bukkan fel, hogy ha szükség van rá, nyelvismeretével tovább gombolyítsa a beszélgetés megakadt fonalát. A zongorához is jut zenész, hol magyar, hol szlovák s énekes önkéntes jelentkezési alapon. Lassan keringeni kezdenek a párok a zsongó asztaloknál, kedvderítő italok és párolgó fekete mellett egyre jobban összemelegszenek a szívek. Hosszú, bensőséges beszélgetések, művészetről, tervekről, arról, hogy legközelebb Budapesten találkozunk. De addig is — serényen írogatják fel egymás címét — az ismerkedést levelek emeljék barátsággá.

Kedden már szabadabb a program. Van, aki a Don Juan próbájára kíváncsi, mások a Zeneakadémiát tekintik meg, vagy éppen bevásárolnak.
Az esti Pillangókisasszony-előadás hoz ismét össze bennünket. Nagyon tetszik mindnyájunknak a kedves, fiatal Anna Herningova a címszerepben. Sajnos, nem hallgathatjuk végig, indulunk haza.

A fáradhatatlan DISZ-titkár, Benczik Gyula, s hűséges segítőtársa, Mátyus Zsuzsa, akik önfeláldozóan vállalták ennek az útnak szervezését minden hivatalos és fárasztó adminisztrációjával együtt — sürgetik az indulást. Meg aztán ilyen zsúfolt másfél nap után fáradt is a társaság, így hát ismét suhanunk a holdfényes, csillagos éjszakában. A határállomáson kedves, mosolygós fiatal tiszt intézi el a hivatalos formaságokat s öt perc múlva már a mieinknél vagyunk.

Szeretnénk, ha a DISZ- szervezet sok ilyen kellemes találkozót rendezne még, amely közel hozza Operaházunk ifjúságát a szomszéd népek fiataljaihoz.”
 

/Kapusi Rózsa/

• Szabad Ifjúság, 1955. május 12.

„Aratás — májusban”

Művészektől senki sem kívánja, hogy szántsanak, vessenek, kapáljanak, beüljenek a traktor nyergébe — így akarván segíteni a mezőgazdaságot. A „Művészek a szocialista mezőgazdaságért“ mozgalom mégsem üres jelszó, hanem valóságos tény, úgy, amint itt következik.
★
Szombaton estefelé egy brigád gyülekezett az Operaház előtt. A gyülekezés nem volt egészen egyenletes: ki előbb, ki később érkezett, sőt akadt olyan is, akire hiába vártunk. Jogos a kérdés: vajon miféle „mezőgazdasági’’ brigádot tud kiállítani az Operaház? Nem is titkolózunk tovább: aratóbrigádot. Mert az Opera DISZ- bizottsága kifundálta, hogy a fent említett mozgalom keretében nem ugyan szántás-vetésre, hanem aratásra: sikeraratásra nagyszerű lehetőségek vannak. Hasonló gondolata támadt a fennállásának tízedik évfordulóját ünneplő Agrártudományi Egyetem diszistáinak is. A két gondolatáram a telefon segítségével összetalálkozott s ennek eredménye lett az a szombat esti hangverseny, amelynek alkalmával az Agráregyetem kultúrtermének tömött, sűrű közönség-tábláját teljesen „learatták’' az operai brigád tagjai. Hogy takarékosan bánjunk a hellyel, csak a nevüket írjuk ide, megjegyezvén, hogy Házy Erzsébet, Tamási Éva, Kovács Dénes, Ilosfalvy Róbert és Bántay Tivadar vagy VIT, vagy más nemzetközi zenei verseny „díjasai“, s László Margit, az Opera fiatal ösztöndíjasa alaposan kivették részüket az aratásból. Nem is szólva Kulka Jánosról, a zongorakísérőről, aki bravúrt bravúrra halmozott. Legyünk azonban tárgyilagosak: a brigád előtt a házigazdák, az Agráregyetem hallgatóinak énekkara is tett jónéhány kaszavágást a sikertáblában.
S mivel fiatal művészek nemcsak az Operában vannak és a mezőgazdaságban s nem az Agráregyetem a sikeraratás egyetlen területe, a magunk részéről ezzel a néhány sorral szeretnénk hozzájárulni az idei bőséges műélvezet- és sikerterméshez.
/K. L./

• Film Színház Muzsika, 1973. március 31.

„Szombati jegyzetek” 

„déel” (Dalos László)

POPPEA. — Milyen áhítattal, milyen poézissal szólaltatta meg Erdélyi Miklós vezénylő pálcája a szezon második Monteverdi-előadását! A Poppea megkoronázása: ünnep a hétköznapokon (még ha vasárnapra esett is ezúttal!). A címszereplő Házy Erzsébet: szemkápráztató jelenség. Sólyom-Nagy Sándor, a beugró László Margit, Korondy György, Szirmay Márta, Ütő Endre csakugyan „monteverdiül” énekelnek; egy műfaj születésének öröme s a remekmű egyszerre érzik egységes stílusukból. Erre kellene ügyelnie Kasza Katalinnak és Karizs Bélának is; ők — ezen az estén — hangmennyiségben és -minőségben is a verizmushoz álltak közelebb, mint 1642-höz ...

A most megjelent Házy Erzsébet-könyv szerzőjével - Klemen Terézia - 

- videointerjú

FELVIDÉKI NAPLÓ - 2018. május 07.

A pozsonyi csalogányról a Reviczky Házban

Írta: Ševeček Judit

felvidek.ma - 2018.03.09

„Március 8-án a lévai Reviczky Társulás  zenei szakosztálya szervezésében Dunajszky Géza  A pozsonyi csalogány  című,  Házy  Erzsébet  Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekesnő, színésznő életéről és munkásságáról szóló előadását hallgathatta meg a közönség.

Bevezetőként Ürge László, a zenei szakosztály vezetője köszöntötte az előadót és a megjelenteket.

Dunajszky Géza ismertette Házy Erzsébet életét és pályáját, beszámolt arról, hogy kutatásai során sikerült megtalálnia Házy Erzsébet születési anyakönyvi kivonatát és így most már pontosan lehet tudni, mikor született, mivel eddig erről nem volt hiteles adat.  Az előadás során egy közel 50 perces videót tekinthetett meg a közönség…”

Bizonyára vagyunk páran, akik nagy várakozással tekintünk ez új kiadvány és tartalma elé...

A könyv borítója igen tetszetős! :-)

Minden bizonnyal a tartalma is értékes, kíváncsi vagyok rá.

„A Nec Arte Nec Marte Polgári Társulás május 3-án, csütörtökön 17.00 órai kezdettel szervezi meg Klemen Terézia Az évszázad manonja – Házy Erzsébet című könyvének a bemutatóját  a komáromi Zichy-pont épületében.

A szerzővel Bárány János újságíró beszélget.”

/Felvidek.ma/

• Magyar Ifjúság, 1970. –április 10.

A »prima donna«

„Príma donna — operatársulatokban vagy egyes operákban ezzel az olasz szóval nevezik a vezető szoprán énekesnőt.”

A Zenei Lexikon eme címszavának szűkszavúan precíz megfogalmazásához nincs sok hozzátenni való. A kifejezés nálunk is közismert, bár némi jelentésmódosulást szenvedett: inkább az operettek vezető énekesnőit illetjük e névvel, méghozzá magyarosított helyesírással : primadonna — így, egy szóként írva- mondva.

Hallatán szép, érdekes módon: a primadonna mindig szőke!), szeszélyes, kacér, férfiszíveket tipró, és női szíveket sárga irigységgel sápasztó nő képe jelenik meg képzeletünkben. A primadonnába szerelmesnek illik lenni, reménytelenül és elérhetetlenül, hódoló leveleket illik hozzá írni, vagy szenvedélyes verseket, rajongóinak illik kifogni a lovakat fiákeréből, s illik e járművet saját kezükkel vontatni végig a városon, miközben az ünnepelt primadonna kipirultan, kivirultan, tollboás toalettjében, s szőkébben, mint valaha, kegyesen nyújtja csókra könyökig érő kesztyűbe bújtatott kacsóját a fiáker hátsó üléséről a jármű körül — miként a ragyogó Napot hordozó mitológiai szekér körül —

Krúdy Gyula úr, színésznők és énekesnők gáláns és szépszavú csodálója, valahogy ekképpen írt volna valamely primadonnáról, ki elbűvölte volna őt énekével és játékával. S minden bizonnyal ezen őt elbűvölök sorába tartozott volna az, aki ma a „prima donna” fogalmát a régebbi, s a mai értelemben is, megtestesíti.

bolygópályájukon keringő hódolóknak, kik tülekednek, hogy részesüljenek az isteni primadonna közelről láthatásának öregkorukig visszasejlő, szívszorító szépségű és fenségű élményében.

Mily kár, hogy Krúdy úr, nem élvén már, nem választhatja írása — netán egynémely beszélye avagy regénye — hősnőjéül e mai „prima donná”-t, Házy Erzsébetet. Mert igazából az ő tollára illenék.

A természet szívesen gondolkodik szélsőségekben: valakire vagy minden kegyét ráárasztja, vagy semmit nem ád néki kincseiből. Házy Erzsébet nyilvánvaló kegyeltje: szép, dekoratív és szőke; nagy vivőerejű; szépszínű, drámai erejű és szenvedélyű szopránhang birtokosa; e hang birtokában szerepeit ritkán tapasztalható természetességgel, könnyedséggel és elhitető erővel szólaltatja meg; s hangbéli alakító készségéhez még — a ragyogó színpadi megjelenésen túl — kitűnő színészi adottságok is járulnak. Mindezek együtt méltán teszik őt igazi „prima donná”-vá.

Pedig nem énekesnőnek indult. Zongorázni tanult, s bizonyára hangszeres előadóként is az elsők között lett volna. Szinte véletlenül kezdett énekelni, s aztán itt is kötött ki, először a Rádió énekkarának tagjaként, majd innen került ösztöndíjasként az Operába. Itt már a tanulóévek alatt felfigyeltek rá, közönség és kritika egyaránt észrevette, hogy egy nagy énekesnő készülődik, csak a megfelelő szerepre várva, amelyben énekesi, színészi és megjelenésbeli adottságai egyszerre érvényesülhetnek. Ez a szerep Puccini Manon Lescaut- jának 1961-es felújításával jött el. Házy Erzsébet a címszerepben nyújtott alakításával berobbant az élvonalba, s azóta csak megszilárdította vezető helyét. Muzikalitása, stílusérzéke révén számos szerepben — és számos stílusban — bizonyította, mennyire életeleme a színpad, a zenés dráma. Puccini hősnői — Manon mellett Mimi, Cso-Cso-Szán vagy Minnie A Nyugat lányából éppúgy hibátlan megformálásban kelnek életre az ő előadásában, mint Csajkovszkij Anyeginjéből Tatjána, Nedda a      Bajazzókból vagy Cherubin Mozart Figaro házassága című operájában. Ritka adottság, hogy e klasszikus figurák mellett valaki a modern, sőt egyenesen mai operák hősnőit is hitelesen tudja megszólaltatni. Házy Erzsébet e ritka adottságnak is birtokában van: Weill—Brecht Mahagonny-jának Jenny-je éppúgy közel áll hozzá, mint legutóbbi szerepe, Bess, Gershwin Porgy és Bess című operájában. De ugyanilyen otthonos az operetthősnők világában is.
Ami azonban még külön is kiemelkedő e rendkívül sokoldalú művésznő széles ívű repertoárjából, az a magyar operák szerepeiben nyújtott számos pompás alakítása. Kodály Háry Jánosának Örzséje már klasszikus feladat, de az utóbbi évek új magyar bemutatói Házy Erzsébet nélkül elképzelhetetlenek: Mihály András Együtt és egyedül című operájában, Szokolay Sándor Vérnászában és Hamletjében, Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, s legutóbb a Bűn és bűnhődés című operájában övé volt a női főszerep, a szerzők az ő alakjában, adottságaiban is gondolkoztak, mikor hőseiket elképzelték. A magyar opera reneszánszában oroszlánrésze van Házy Erzsébetnek.

A Kossuth-díj második fokozata különösképpen ezt a tevékenységét jutalmazta most. Méltán.

/Takács István/

Áthozom ide az Operett a magyar rádióban (1949 - 1990) c. topicba írt mai bejegyzésem azon részét mely Házy Erzsébet Víg özvegy-rádiófelvételét érinti:  

„Azok a boldog békeidők – 1870-1914”

A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián”  e heti műsor-sorozata a „békebeli operettek” - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operett-komponistáinak és műveinek – felidézése jegyében állt össze: Verő György, Czobor Károly, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktormunkássága után ezen a hétvégén, tehát holnap is, csak Lehár Ferenc művészete és operettjei állnak a középpontban!

A mai adásnapon a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Lehár Ferenc  zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozta,  az operett mint műfajban betöltött megkerülhetetlen, kimagasló alakját, az osztrák-magyar monarchiában, a Bécsben élő és alkotó magyar komponistát mutatta be: elsőként arról az önálló keringő darabjáról szólott, amellyel zeneszerző pályája első igazi sikerét aratta s mellyel befutott:  Arany és ezüst – mellesleg ennek a keringőnek a dallamaival – Nagy Ibolya választotta szignálként - indul naponta a Dankó Rádióban az operettadás.  Most a keringő hosszabb részletét is meghallgathattuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Rácz Márton vezényletével).

Lehár az operett műfaját is megújította. Az első alkotói korszakából kiemelkedik, és azóta is az operett egyik csúcsa: A víg özvegy – mely az 1905-ös bécsi bemutatójával forradalmasította magát a műfajt,  új utakat nyitott, kompozíciójával friss, megújult lendületre kapott a már kissé poros bécsi operett  maga is…

A víg özvegyből két nagy lélegzetű jelenet, az első és a második finálé hangzott fel az alábbi rádiófelvételről:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Ezt a délelőtti műsort a ma délutáni ismétléskor, 18 órától hallgathatjuk meg újra a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes oldalakon online.

Kapcs. 4252. és 704. sorszámok bejegyzései

• Magyar Ifjúság, 1965. július 3. 

„SZTÁROK KÖZÖTT”

BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK

Az operettromantika változatlanul hatalmas tömeget vonz Strauss városában. S nehéz lenne hűen érzékeltetni, hogy milyen népszerűséget élvez Bécsben a bonviván Rudolf Schock, aki a Cigánybáró címszerepét — bár kissé megkopott hanggal, de rendkívül szuggesztív, férfias vonzóerővel — alakítja. Vagy, hogy milyen sztárnimbusz veszi körül a többi, jól kiválasztott főszereplőt: Eberhard Wächter, a Staatsoper világhírű baritonistája, Renata Holm, Hilde Rössel-Majdan, s Hilde Konetzni alakját. A színház szemmel láthatóan „biztosra ment” a szereplők és a karmester, az operett műfaj nagy öregje: Robert Stolz kiválasztásában.

'• Ebben a társaságban alakítja a tüzes-érzelmes női főszerepet — Házy Erzsébet. Ő is alaposan belekóstolhatott a sztárolással járó, fárasztó készenléti állapotba. A próbákat nap mint nap újságírók, fényképészek könyörtelen szenzációéhsége követte. Karwin, a bécsi televízió kedvenc riportere Maximillian Schell, Walter Slezak (a nagy Leo Slezak fia) és Johannes Hesters társaságában mutatta be a bécsi televízió gála adásában. Lesték, kivel megy színházba a szabad estéin, mibe öltözik, a premierről milyen autón távozik. A premieren csak erélyes rendőrök sorfala tudott véget vetni az autogramkérők hosszú ostromának... S megismerte a sztárvilág intrikáit is. Előre megmondták, melyik kritikus keres majd mindenáron ürügyet a „levágására” ...
Az eredmény? Már az évad végén szaporították fellépéseinek számát, s a színház szeretné, ha a jövő szezonban is vállalná a szerepet. Mert ha Ő énekli, játssza Szaffit, állandóan kint lóg a „Minden jegy elkelt!" tábla...

 
(fodor)

Kapcs. 970. sorszám

AZ ÚJ „BOHÉMÉLET”

Magyar Ifjúság, 1957. szeptember 28.

"A Bohémélet felújítása Ferencsik János vezényletével, Nádasdy Kálmán rendezésében és a felejthetetlen Oláh Gusztáv díszleteivel — igazi, nagy operai bemutatókra emlékeztető előadás volt az Erkel Színházban.

Ilosfalvy Róbert (Rodolphe). Bende Zsolt (Chaunard, zenész), Palócz László (Marcel, festő), Nádas Tibor (Colline, filozófus), Koltay Valéria (Musette), Házy Erzsébet (Mimi) az ifjúság tüzét és boldogságát varázsolták a színpadra: a fiatal művészek szerepeltetése várakozáson felüli sikert jelentett igazgatónak, karnagynak, rendezőnek s nem utolsósorban maguknak a művészeknek is. Ez a felújítás valóban felfrissítése volt a sokat játszott Puccini-dalműnek.

Hogy ez munkában, előkészítésben mit jelentett, arról beszéljenek pár szóval maguk a művészek.

HÁZY ERZSÉBET, ILOSFALVY RÓBERT: „Boldogok vagyunk, hogy — amint ez a közönség lelkes tapsaiból kiderült — sikerült megoldanunk feladatunkat. Igyekeztünk — Ferencsik János főzeneigazgató és Nádasdy Kálmán főrendező útmutatásai szerint — új színeket, új életet vinni az előadásba. Különösen nagy súlyt helyeztünk a játékos, fiatalos, humoros részek kidolgozására.”

KOLTAY VALÉRIA, BENDE ZSOLT, PALÓCZ LÁSZLÓ, NÁDAS TIBOR: „Nem volt könnyű megküzdenünk e szerepeket játszó nagy elődeink alakításának emlékével. A tanítványok tiszteletével gondoltunk a pompás Mimikre és Musette-ekre, Rodolphe-okra és Marcelekre, Chaunard-okra és Colline-okra.”
 

NÁDASDY KÁLMÁN: „Hogy mit jelent számomra egy felújítás? Újra elolvasom és tanulom a mű zongorakivonatát, hogy megtaláljam benne a szerző intencióit s alázattal tudjam tolmácsolni mindazt, amit a komponista muzsikában, játékban, színekben ki akar fejezni.”

(k. e.)

Kapcs. 3927. sorszám

„Nagy operett-film két operett-birodalomról”

• Magyar Ifjúság, 1957. szeptember 7.

„A napokban a moziközönség játékfilmet gyártó „új“ filmgyárat és új filmcsillagot avat.

A Budapest Filmstúdió bemutatta a „Gerolsteini kaland“- ot, főszerepben Házy Erzsébettel, az Operaház fiatal énekesnőjével.

A Farkas Zoltán rendezte film az eredeti Offenbach- operett átköltött meséjével szórakoztat, telitűzdelve örökszép áriákkal, kettősökkel. […]

… A film báját Házy Erzsébetnek köszönhetjük, akinek betörése  ’a film szentélyébe’  annál is örvendetesebb, mert elragadó szépségénél csak játékénak finomsága és hangjának kelleme nagyobb.”

/Komomik Ferenc/

Kapcs. 677. sorszám

• Magyar Nemzet, 1965. július 20.

Garden party a Szigeten

A Garden partyhoz kettő kell: kert és ünnepség; a Margitszigeti Szabadtéri Színpad legutóbbi műsorában mindkettőt megtalálhattuk. A Szigetnél szebb kert kevés van Európában, és az ünnepség fényét néhány ismert, már-már világhírű művész jelenléte biztosította.
Nagyon kevés garden partyn vettem részt életemben, ezért nem tudom eldönteni: kell-e a kerthez és az ünnepi hangulathoz összekötő szöveg is? Főképpen kell-e olyan szöveg, amely nem összeköt, hanem szétválaszt; tudniillik a sok ezer főnyi közönséget a közreműködő művészektől. Annyi biztos: ha egy előadásnak az a célja, hogy vidám nyári hangulatot árasszon és ünnepélyesebb, tehát színvonalasabb legyen, mint a szokványos esztrádműsorok, akkor ez a csacskán csevegő szöveg bátran elhagyható. És a rendező is bátran megválhatott volna azoktól az unt fogásoktól — pezsgősüveg durrogtatása, fontoskodó újságíró, nyüzsgő statisztéria, affektált, sőt dramatizált műsorközlés —, amelyek valamirevaló vidéki operettelőadásokon sem találhatók már meg.

Mindez azért érdemel komoly bírálatot, mert az estnek olyan önálló része is volt, amely Európa bármely szabadtéri színpadán megállná a helyét. Olyan művészek léptek fel, mint Réthy Eszter, a bécsi Staatsoper tagja, Paolo Silveri, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala tagja, Carelli Gábor, ugyancsak a Metropolitanból, és mellettük Honthy Hanna, Svéd Sándor, Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet és Orosz Adél, s ez a program akkor is kielégített volna bennünket, ha pusztán a fellépő művészek nevét és az előadandó művek címét közlik velünk. Silveri például Figaro belépőjével és Rigoletto áriájával olyan légkört teremtett a színpadon, amelyhez sem keret, sem „körítés” nem kell. És ugyanígy nem igényelte az előzetes csevegést és híre beharangozását Ilosfalvy Róbert művészete sem.
A keretjátékban csupán egy mozzanat lehetett volna érdekes, ha nem is nagyon újszerű: az újságíró figurája, aki interjút készít a garden party részvevőivel. Miután Mécs Károly — a sekélyes szöveg hibájából — jobbat nem tudott kérdezni Réthy Esztertől, mint azt, hogy szívesen van-e Budapesten — amire a művésznő természetesen csak azt felelhette: óh, igen —, az az illúziónk is szertefoszlott, hogy az est keretében néhány művészt közelebbről is bemutatnak a számunkra.

A színvonalas számokat és neves művészeket is felvonultató műsorban még sokan szerepeltek, kevésbé értékes produkciókkal, néha arány- vagy stílusérzék híján. Az eredeti műsor gazdagabb programot ígért, de az idő előrehaladása miatt közülük több számot elhagytak. Mi azonban szívesen megnéztük volna a Kék Duna- keringőt Orosz Adél, Dózsa Imre és az Operaház balettkara előadásában, és örömmel hallottuk volna Svéd Sándort a műsor második részében is. Könnyű lenne megmondani, hogy melyik közepesen előadott operaáriával, operettdallal, vagy a programba szervesen nem illeszkedő cigánydallal lehetett volna fölcserélni. Az est végén a rendező kijött a színpadra, megköszönni a tapsokat. Ezek a tapsok azonban nem a keretjáték beállításának, hanem Honthy Hanna, Silveri, Ilosfalvy és mások művészetének szóltak.

Az esten közreműködött az Állami Hangversenyzenekar, Kerekes János és Sulyok Tamás vezényletével, valamint az Operaház balettkara.
 

/Gábor István/

Kapcs.  704. sorszám

• Magyar Nemzet, 1965. május 28.

BÉCSI ÜNNEPI HETEK, 1965

Házy Erzsébet sikere a Volksoperben

A vasárnap megnyíló Bécsi Ünnepi Hetek első színházi szenzációja a Theatre de France vendégjátéka mellett Johann Strauss Cigánybárójának felújítása a Volksoperben. Az előadásnak magyar primadonnája van: Házy Erzsébet — ő volt a hétfő esti premier (s egyben az első szereposztás) Szaffi-ja. A Cigánybáró-film és a Cigánybáró- hanglemezkeresztmetszet után a bécsi színpadon is „régi" partnereivel mutatkozott be nyilvánosan Házy Erzsébet; Rudolf Schockkal (Barinkay), Eberhard Wächterrel (Homonnay gróf), Hilde Rössel-Majdannal (Czipra) és Walter Slezakkal (Zsupán) — a bécsi énekesgárda elitjéhez tartozó nevekkel.

Az új bécsi Cigánybáró Alfréd Rott rendezésében került színre; külön érdekessége, hogy az előadást a világhírű bécsi operettszerző, a nyolcvan év körül járó, de még mindig bámulatosan friss Robert Stolz vezényelte. Ebben a kiegyensúlyozott művészi nívót jelentő, színvonalas együttesben Házy Erzsébet egyenrangúan állta meg a helyét. Hangjának szépsége kivételes feltűnést keltett, mindvégig jó diszpozícióban énekelt, s a második felvonástól kezdve a bemutatkozás szemernyi elfogódottsága is teljes fölényben és magabiztosságban oldódott fel. A második felvonás híres kettősét ("Ki esketett") partnerével, a népszerű Rudolf Schockkal kétszer kellett megismételnie. Ők ketten, s mellettük a kitűnő Eberhard Wächter és a kedvesen komédiázó Walter Slezák tartoztak az előadás legfőbb erősségei közé.

A bécsi fesztiválplakátokon és a belváros kirakataiban különben már napok óta Házy Erzsébet fényképeivel találkozhatunk, az ünnepi hetek világhírű vendégművészeinek társaságában. A vezető bécsi napilapok közül a Presse Házy Erzsébet és Rudolf Schock fényképét közli az előadásról; a Kurier kritikusa kiemeli Házy temperamentumát, vitalitását, nagy volumenű hangját; s fellépését minden szempontból "ideális szereposztásnak" nevezi.

Kovács János

• Magyar Nemzet, 1965. április 2.

„— A bécsi és a budapesti opera közötti művészcseréről tárgyalt a héten Budapesten dr. Egon Hilbert, a bécsi Állami Opera igazgatója. Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet és Komlóssy Erzsébet vendégszereplésében állapodtak meg eddig.”

• Magyar Nemzet, 1964. november 5.

VERNÁS2
„Magyar bemutató az Operaházban”

„Házy Erzsébet, lobogó drámai intenzitásán túl, az érzelmi kifejezőképesség árnyalt sokrétűségével, magasfokú szerep-kultúrájával szerez pillanatonként ismétlődő élményt.”

/Kovács János/

Pótlólag ideírom a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának mai adásában sugárzott operettrészletek megnevezését és előadóit:

Jurij Szergejevics  Miljutyin: Nyugtalan boldogság

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. január 1. , Kossuth adó, 19.10

Romhányi József írta a dalszövegeket.

Zenéjét átdolgozta Bródy Tamás

Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara
Vezényel: Bródy Tamás

A szzereposztásból:

Andrej Balasov, zeneszerző; kapitány – Melis György (Básti Lajos)
Natasa Malinyina, énekesnő – HÁZY ERZSÉBET (Váradi Hédi)
Iganyin professzor – Ajtay Andor
Nazár, a konzervatórium portása – Gózon Gyula
Borisz Aljenyics, zongoraművész – Viktor Gedeon
Jakov Burmak, gépkocsivezető – Bilicsi Tivadar
Nyefjedovics, a teaház üzletvezetője – Fekete Pál
Tánya, a leánya - Zentay Anna
Szenyka, a teaház vezetőjének segédje – Külkey László
Kapitolina, a hidegbüfé alkalmazottja – Kiss Manyi

• Kapitolina és Nyefjedovics vidám kettőse: „ Néha van ok, én is hallgatok, ám a nyelved arra van, hogy néha beszélj…/- Nőtlen férfi csak félember;  Asszonyt verni mégsem kell, mert a férj bizony gyakran felsül bármily szerelemre nősül… -  … ám ha tévedés, és szebb lesz életünk, mert a házasságban nincs oly nagy veszély.” (Kiss Manyi , Fekete Pál) 
• Andrej dala: „ Mily álomszép! Mily álomkép! … Az édes dallam körben jár…” (Melis György)
• Burmak és Tánya vidám kettőse:  „- Boldog ünnepnap énnekem, hogyha beszélget énvelem!  Furcsa naptár ez, mondhatom, hogyha két nap ünnepnapom lesz két napon…/- Hogyha cseppet sem tévedek, ketten így élünk, édesem. - Sokkal többet ér az életed, hogyha mindennap itt leszek én veled…”   (Zentay Anna, Bilicsi Tivadar)
• Közzene – Polkatánc
• Natasa dala (Szibériai rapszódia): „A május én vagyok…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Nőikara)

• Magyar Nemzet, 1964. október 9.

„GIACOMO ARAGALL, egy alig huszonöt esztendős, szinte kamaszosan fiatal művész hozta meg végül is az évad első igazán forró és megérdemelt sikerét. Ritka alkalom már önmagában is, hogy megjelenésben, egyéniségben, sőt életkorban ennyire eszményien megfelelő jelenség akadjon a Bohémélet Rodolfó-jának szerepére; Aragall szenvedélytől fűtött, fiatalosan friss, szép tenorhangja, győzelmes elánja aztán persze meg is sokszorozta az első pillanat megnyerő benyomásait. Anélkül, hogy véglegesen kiforrott, teljesen érett művész állna még a produkciója mögött; a kitűnő zenei és színpadi ösztön, a természetes és fölényesen könnyed énekkészség, az egész alakítást beragyogó tehetség így is mindenképpen jogot formálhat már az európai színpadokra.

S ezúttal végre az egész Bohémélet előadás légkörével is többé-kevésbé elégedett lehetett a közönség; ha nem is kapott minden ponton ideálig szereposztást, egy jó karmester; Erdélyi Miklós, s egy bevált tehetségű Mimi: Házy Erzsébet mindvégig megőrizte a hallgató számára a művészi illúzió egységét."

/Kovács János/
 

• Magyar Nemzet, 1964. szeptember 24.

Magyar koncert a BBC televízióban

A BBC 1. nevű televízió csütörtökön Muzsika Magyarországról címmel egyórás zenei műsort sugároz a londoni Selfridges áruházban rendezett magyar hetek alkalmából.

Az angol tv első önálló magyar műsorán fellép Orosz Adél, Róna Viktor, Házy Erzsébet, Melis György, az Operaház művészei, Gabos Gábor zongoraművész, Gerencsér Ferenc és Szalai József cimbalomművész.

 A műsort filmre rögzítették, a vendégművészek szerdán hazautaztak Londonból.

• Magyar Nemzet, 1962. november 21.

„Nincs korhatár” -  vidám, zenés játék 2 részben a Zeneakadémián, november 25-én délután 4 és este 8 órakor.

Fellépnek: Kiss Manyi, Sárdy János, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Garas Dezső, Géczi Dorottya és még sokan mások.

Konferál: Hegedűs János, közreműködik: Turán László és Hajdú Júlia.

Jegyek válthatók az Országos Rendező Iroda központi jegypénztáránál (V., Kossuth L. u. 20.), az üzemi közönségszervezőknél és a helyszínen. X
 

• Magyar Nemzet, 1962. május 30

"Bessenyei Ferenc véd a színészek csapatában" 

A vasárnapi színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzésre készülő színész-válogatott kedden zárt kapuk mögött tartott edzést. Az edzés után kijei ölték a csapatot, amely az Üllői úti pályáin Labdarúgó-művészetét mutatja be.
Az együttes a következő: Bessenyei — Gálcsiki, Komlós, Hadics — Varga, Szirtes — Garas, Mendelényi, Papp László, Zenthe, Bodrogi.

A mérkőzésen a kezdőrúgást Házy Erzsébet végzi el. 

A Dankó Rádió mai operettműsorában - egyebek közt - részleteket hallottunk Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa Leányvásár című operettjéből:

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18. Kossuth Rádió

Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

• Bessy, Lucy és Tom hármasa, I. felv.: „Szép ez a vidék…” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, I, felv.: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
• Lucy és Tom szerelmi kettőse, I. felv.: „Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt, az egész világ előtt…/Ha jönne egy leány, aki szeretne igazán, elibe elmennék…”(Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

A Túl az Óperencián adásának ismétlésát ma délután hat és hét óra között hallgathatjuk meg.

Én is erre tippelnék...

Margitsziget Víg özvegy. Glavari Hanna 1958(??)

Házy Erzsébet 

Áru mennyisége: 1 db

2018.03.25. 19:08:37

Az aukció vége:

2018.04.15. 19:08:37

Kapcs. 4238. sorszámhoz

Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Pontosítom a rádióban sugárzott felvételről hallott Nagyhercegnő bordala – rondó kezdő szövegét: 

"Élt egyszer régen nagybácsi, akinek híres volt a torka…./A serleg, mellyel koccintott, olyan volt, mint egy jó nagy dézsa, hogy tíz akóval  felhajtott , de közben  majd szomjan halt néha.  Igyunk!  Igyunk! …" (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az MRT  Énekkara)

Kapcs.  4082., 3817., 1431. és a 605. sorszámokhoz.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma az egyik nagy kedvenc operettem részletei is ismét helyet kaptak – újólag, hiszen a rádió műsorsorozatában időről-időre mindig újra adásba kerülnek, sokadszorra is, a „könnyű múzsa”, a zenés színpad műfaja  ismert vagy kevésbé ismert alkotásainak a betét számai.

Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Ennek a klasszikus francia nagyoperettnek a magyar nyelvű teljes stúdiófelvétele - prózai dialógusokkal együtt -,  először1970. augusztus 19-én, a Kossuth Rádióban hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként  (20.07 – 23.04 óra), de a darab ének-zenei hangfelvételére jóval előbb, már két évvel korábban  sor került: Albert István összekötőszövegével – keresztmetszet formájában  - 1968. november 20-án bemutatta a Petőfi Rádió (10.00 és 11.17 óra között). 

Az énekszámokban Házy Erzsébet, Németh Marika, Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Svéd Nóra, Divéky Zsuzsa, Réti József, Melis György, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Michels János és Pere János hallható.

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József 
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor
Rendező: Cserés Miklós dr.
Szerkesztő: Bitó Pál

A délelőtti adásban a következő részletek szólaltak meg az operettből:

• Bevezető kórus
• Vanda és Fritz kettőse: „Szívem, Fritz, ó, milyen bátor! Csatába mégy!…/ Ki nekem ront, pórul járhat!...”   (Németh Marika, Réti József)
• Fritz dala: „Gyertek, szép leányok, csókra epedőn, selymes ágyban háltok, mi a harcmezőn, levest kap a baka, komisz kenyeret, holnap puska ropog, ágyú riogat…/Körbe perdülünk, lengve lendülünk, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj…” (Réti József, km. az Énekkar)
• Jelenet és Bumm tábornok dala: „Ez botrány! Ezer ördög! Itt a táborban lányok! / - Bumm! Mindig rosszkor jön…  /- Ahogy felnyihog harci ménem, föl, harcra hát, rohamra indulok én az élen, hegy-völgyön át…Piff, paff, puff, tarapapabumm, legyőzött a generál Bumm, bum!...” (Melis György, km. Németh Marika és Réti József, valamint az Énekkar)
• A nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):

Nagyhercegnő:
- A férj ezt mondta nékem, kérlek, 
Mondd néki el azt, amit érzek! 

Fritz: 
-De mit?
 

Nagyhercegnő: 
- Amit itt látsz…
Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő.
Mondd el azt, hogy bódító férfi…
Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...
És győzni néha többet ér, 
Ha ezt közvetíti a vágya. Ó! 
Mondd el azt, hogy megláttam vágyait.
Mondd el azt, hogy mindenem lángol.
Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány, 
Pedig nem vagyok ám én fából. Ó!

Jaj, nincs nyugtom, percnyi sem, 
Csak szenvedek nappal és éjjel!
Csak álmodom róla szüntelen, 
És nem adom reményem, mégsem. Ó!

Mondd el azt, ha kerülni fog: meghalok!
Mondd el azt, hogy várok rá végig!
Mondd el azt, hogy adjon vigaszt!
Mondd el azt néki: vágyom, itt vagyok én is!

Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem?

Fritz: 
- Sorsom dől el ezen! 
Nagy gond: igen vagy nem? 
Nagy gond: igen vagy nem? 

Nagyhercegnő:
- Mit mondd? Mit mondd? Nincs rosszabb, mint a kétség! 
Mit mondd? Döntse el, hogy sorsa mit hív!
Mit mondd? Mit mondd? Mit mondd? Nos, hát?

Fritz:
- Mondja azt, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
-Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom, 
Hogy miről van itt szó? Miről volna szó? 
Az ördög engem örök tűzbe dugjon, 
Ha tudom, milyen sóvárgó..,

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Nos, hát…

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Mondja még, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó… Most érti már? 

Fritz:
- Ez tehát a szó…

Nagyhercegnő:
- Én vagyok ő….

Fritz:
- Ez érthető…

• Nagyhercegnő bordala – rondó: „Élt egyszer nagybácsi, kinek torka felhörpintett…” (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az Énekkar)
• Parasztdal - Jelenet és Fritz dala: „Nos, felség, hát megjöttem én, Holala…De nem, mint egy hősköltemény, Holala…/Csúnya volt. Csúnya volt. Ezt ismerjék el, egy tábornok mást érdemel…/  Az ajtóban állt már a férj. Bizony ám…Ott várt rám, és én nem tudtam, miért? Igazán..,/ Szégyen! Szégyen! Szégyen! Szégyen!...” (Réti József, km. Házy Erzsébet, Németh Marika és Énekkar)
• Jelenet és a III. felvonás fináléja: „- A díszsisakom visszakaptam! - A lantomat visszanyerem! A szívem végleg önnek adtam! - És viszontlátom két szép gyermekem! - Visszavár most a csendes fészek! - Ahol szépen megbújunk majd!.../- Mindenkor izgalmak és vétkek: Jobb a csend, elkerülni minden bajt. /-  Bár főtábornok rangos serege csak most ér haza végre, egy jó tucatnyi vasgyúró szapora lesz a házam népe/… A józan ész most azt mondja, legyen a mókának most vége…Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám! Ó!…(finálé kórus)  (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, Michels János és az Énekkar)

Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.

Sokan várjuk türelmetlenül a könyv megjelenését!

Örömünkre, elkészült a  Házy Erzsébet emlékének szentelt könyv:

Klemen Terézia: Az évszázad Manonja

Talán hamarosan azt is megtudjuk, mikor jelenik meg az új  kiadvány és hol lesz megvásárolható.

A Dankó Rádió operettműsorának ma délelőtti  adásából kiemelem

Ifj. Johann Strauss - Fischer Sándor: A denevér

Részletek

(Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió
 

- Nyitány

- Óra-kettős: „ Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, óh, de lázít, csókra csábít… /Itt az óra, nézzük meg, lássuk, hogyan ketyeg...” (Házy Erzsébet és Szőnyi Ferenc)

- A II. felvonás fináléja: „Egy család, egy család a sok barát…/Dulidú, dulidú…/ A szőlő érett nedve…/Fenségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál, első pezsgő néven ő császár és király…” (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Szőnyi Ferenc, Melis György, Radnay György, énekkar)
 

Délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk ezt a délelőtt elhangzott műsort a Dankó Rádióban: "Túl az Óperencián"

Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  

 Házy Erzsébet (Philips, 1975)  operettfilmben mint Marica

Forrás: Google - fotógaléria

Házy Erzsébet és testvére, Telessy Györgyi színésznő

- a televíziós Plusz egy fő c. filmben együtt énekelnek („Mi vagyunk a Házy-sisterek) - 1966

Forrás: Google - fotógaléria

Házy Erzsébet és Simándy József

A fotón Házy aláírása

Forrás: Darabanth - aukciósház

Házy Erzsébet és Melis György filmdalokat énekel a televízióban:

Miljutyin: Nyugtalan boldogság 

Forrás: Google - fotógaléria; network.hu

Házy Erzsébet és Darvas Iván -  "Új Gilgames" - magyar film. Rendező: Szemes Mihály (1963)

Házy Erzsébet: Eredeti fényképfelvétel az operaénekes saját kezű ajánlásával, aláírásával Axioart

 - Budapest, 1953. május 11. 140x90 mm – „Évikének sok szeretettel,  fény lenni..."

Forrás: Axioart - Google

Házy Erzsébet (1929-1982) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes. Hegoczki Ferenc fotóriporter felvétele a Képes Újság számára. Megjelent az 1980. XXI. évf. 1. számában. M: 22 x 18 cm. Simon Gy. Ferenc gyűjteményéből.

PORTOBELLO AUKCIÓSHÁZ

6. aukció (kézirat, aprónyomtatvány, fotó, numizmatika, bélyeg, műtárgyak)

2013. 04. 29. HÉTFŐ 17:00

Annyi régi magyar film már gyári DVD-n is elérhető... Bizonyára jogdíjak miatt is, egyelőre - sajnos -  ez a remek zenés film ebben a formátumban a kereskedelmi forgalomban nem kapható.  (Először csak videóra vettem fel a Gerolsteini kalandot,  arról készítettem digitális másolatot; később már egyből DVD-lemezre vettem fel a filmet. Ezekkel így is  boldogan elvagyok...)

Megnéztem tegnap este  Gerolsteini-t. Érdekes, hogy mintegy 60 (Atyaég - hatvan!) év után sem tünt idejétmúltnak, porosnak, avittnak, stb - tehát semmi olyannak, amivel manapság színpadon pl. az OPERÁBAN a hasonló korú, vagy ifjabb rendezéseket, színpadképeket titulálják. Persze, lehetne színes, szélesvásznú, meg HD, meg minden - de ez közben eszembe sem jutott. Igaz,, hogy ebben a kor jeles színészei, színésznői játszottak, nyújtottak  remek alakításokat, bebizonyították, hogy "kis szerepben" is lehet nagyot alakítani - Sazbó Ernő, Lázár Mária, Garas Dezső, Tímár József, stb. - emlékszik rájuk még valaki? És Házy Erzsébet kétségtelenül csodálatosan énekelt, és színésznőként is megállta a helyét. Darvas Iván - nos, ő is egy fogalom a maga nemében!

Sok korabeli remek külföldi film átdolgozott, modernizált,  színesített stb. újra megfilmesített változata bukott meg a piacon, bizonyítva, hogy a régi is lehet értékes, sőt: Egyszer pár éve  szörföztem a hazai csatornák műsorai között, és véletlenül rákattantam a Vuk mesefilm  modernizált, digitalizált változatára. Nos, kb, másfél percig néztem, kissé égnek meredő hajjal - felnőttként kaptam frászt egyik-másik figurától. Míg az eredeti változat - nemrég adta valamelyik csatorna x+ezredszer - a mai napig élvezhető, csodálatos élmény - valamennyi gyermekem, unokaöcsém és unokahúgom 30-40 közötti korcsoportban imádja, és unokám is ott ül közöttük,  Sőt, részére le kellett menteni, hogy bármikor nézhesse!

Ma este - újra - a televízió képernyőjén!

Gerolsteini kaland

magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 1957

M3 csatorna, 21.25 – 23.05.

Zeneszerző: Patachich Iván, Jacques Offenbach

Operatőr: Hildenbrand István

Rendező: Farkas Zoltán

Házy Erzsébet, Darvas Iván, Kiss Manyi, Feleki Kamill, Tímár József, Lázár Mária, Gózon Gyula, Szemes Mari, Bárdy György, Szabó Ernő…

• Magyar Nemzet, 1962. február 23.

OPERA

AZ ANYEGIN ELŐADÁSA

hosszabb pihentetés után most az Erkel Színház színpadára került át (valóban az Erkel Színház repertoárjába kívánkozik inkább két dalszínházunk közül); s ami az ilyen változással együtt jár: új zenekari betanulásban próbákkal némiképp felfrissítve, s részben újabb szereplőkkel került a közönség elé. Olga szerepében Szabó Anitát, Fjodorovna, a dajka megszemélyesítőjeként Barlay Zsuzsát hallottuk (a fiatal mezzoszoprán-énekesnő szép színű középregiszterével és megbízható muzikalitásával tűnik fel).

Az előadást Kerekes János vezényelte; a megbízható irányítás, s a felfrissítés munkája bizonyos mértékig kétségtelenül megérzik az egész produkción. A stabil zenekari teljesítmény mellett az énekkarnak is akadt néhány sikerült perce (főleg az első felvonásban).               DAVID OHANESIAN  a bukaresti Operaházbál érkezett vendég; Amonasro- alakítása mellett a »Bajazzók «-ban, s az "Anyegin" címszerepében lépett fel.  [Tehetséges, s még meglehetősen fiatal énekes; értékes, szép hang birtokosa. Erőteljes, zengő ’hősi’ színezetű baritonjára talán éppen találó volna az »érces hang« sokszor elkoptatott jelzője; az a típusú hang, amelynek — lírai baritonjaink többsége mellett — pillanatnyilag alig van megfelelő képviselője énekesgárdánkban. Bár, magvas teltsége mellett van valami nyerseség, darabos, érdes színezeti is ebben a hangban, s ha alapkaraktere rendkívül alkalmas is Amonasro szerepére, mégsem ez a bemutatkozás volt Ohanesian legelőnyösebb,! legjobb budapesti alakítása. Fiatalosan vad, s kissé egysíkú Amonasrója nem töltötte be teljesen a szerep igényét; az érett, összetett Verdi-figura gazdagabb drámai skálát, több méltóságot, hajlékanyabb ívű nagy dallamok súlyát követelné. A -Bajazzók- Beppója volt a tehetséges bukaresti vendégművész legsikerültebb — nyugodtan mondhatjuk: kiemelkedő produkciója. A szerepben előnyösen érvényesült Ohanesian színpadi rátermettsége, alakítókészsége, énekesi egyéniségének és hangjának minden értéke.  A nagyszerű Prológus megérdemelte viharos sikerét.] — Anyegin-je is elegáns tartású, disztingvált, jól fogalmazott színpadi portré; énekes-megoldásában is színvonalas teljesítmény — legfeljebb, Ohanesian hangszínéből, énekesi alkatából eredően, itt-ott a líraibb árnyalatok hiányoznak belőle.

A címszereplő vendégművész mellett a főbb szerepek régebbi énekesei is, Udvardy Tibor, Palánkay Klára, Bódy József értékes vonásokkal rendelkező, rokonszenves alakítást nyújtottak. (Bódy elismerésre méltóan formás Gremin-portréja feltűnést keltett és jogos sikert aratott.)

Néhány szót külön a Tatjána főszerepét éneklő Házy Erzsébetről. Magam most hallottam őt először Tatjánaként: tehetsége, amellyel az alakot megeleveníti és belső intenzitással fűti át, rendkívül vonzó és megnyerő. Muzikalitás és ösztönös rátermettség tölti ki tartalommal alakítását — a megérdemelt siker nem is marad el. S mégis: ének-stílusa, hangjának jelenlegi karaktere nem fedi teljesen Tatjána szerepének alapvetően lírai jellegét. Éneklésében van valami túlfeszített, forszírozottan » dramatikus « vonás, amely, bár egyelőre nem jár semmiféle bántó, zavaró tünettel, nem a legjobb beidegzésre vall, s egyre messzebbre visz hangjának lírai alapadottságától. A jelenség nem is egészen új keletű; énektechnikai veszélyére talán érdemes lenne felfigyelni — a fiatalabb énekesgeneráció egyik legértékesebb tehetsége megérdemli a gondoskodást.

/Kovács János/

• Magyar Nemzet, 1961. december 24.

MANON  LESCAUT
Az Operaház Puccini-felújítása Lamberto Gardellivel

„A z első szereposztás címszerepében Házy Erzsébet eddigi művészpályájának kiugró teljesítményét nyújtja. Egyéniség és szerep szerencsés találkozásának tűnik ez az alakítás: emberábrázolásként, színpadi jelenségként és énekesi megoldásként egyaránt teljesen meggyőző. Házy Erzsébet ösztönös alakító- és drámai kifejező-készsége ezúttal a szerep kivételesen gondos elemzésével, kidolgozásával és a művészi ambíció teljes, koncentrált jelenlétével párosul: eredménye egy sugárzóan intenzív és szép Manon-alakítás.”

Kovács János