640 vichy 2007-06-29 15:07:59 [Válasz erre: 639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11]
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11 [Válasz erre: 638 Steff 2007-06-29 14:13:35]
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
638 Steff 2007-06-29 14:13:35 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
636 tarnhelm2 2007-06-29 12:26:56 [Válasz erre: 635 vichy 2007-06-29 12:17:36]
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
634 tarnhelm2 2007-06-29 12:16:47 [Válasz erre: 633 vichy 2007-06-29 12:05:10]
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
633 vichy 2007-06-29 12:05:10 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
630 Búbánat 2007-06-26 01:33:07 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
629 Búbánat 2007-06-26 01:25:05 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
627 Búbánat 2007-06-20 12:34:28 [Válasz erre: 626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21]
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
625 Búbánat 2007-06-20 10:34:23
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/3 Carl Zeller (1842 - 1898): A madarász- 1972 / Der Vogelhändler- 1891. január 10. Theater an der Wien, Bécs/ Operett 3 felvonásban Libretto és versek Moritz West és Ludwig Held munkája Magyar szöveg és a versek fordítója: Fischer Sándor - Erdődy János Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Hercegnő/Marie -Házy Erzsébet Ádám, a madarász - Kónya Sándor Milka, postáskisasszony - Kalmár Magda Szaniszló gróf - Réti József A bárgyú tanárok: Kassko és Lassko - Kishegyi Árpád és Várhelyi Endre Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - A Hercegnő (Marie) dala az 1. felvonásból: Rajna- keringő „Rajna táj, égi báj” (Házy, énekkar) - Ádám és a Hercegnő (Marie) duettje az 1. felvonásból: Rózsadal „udod-e azt, Tirolban lent?” „ Aki Tirolban Rózsát ád…” (Kónya, Házy, énekkar) - A Hercegnő (Marie) dala a 3. felvonásból „A boldogság madarával találkoznunk de nehéz”(Házy) További ismert részletek, erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismer slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Milka belépője az 1. felvonásból: „Viszem a postazsákot én” (Kalmár) - A tanárok kettőse a 2. felvonásból: „Professzor a nevem…” (Kishegyi, Várhelyi) - Ádám és Milka szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Vigyázz, vigyázz, te szép leány”…” (Kónya, Kalmár) - Ádám dala a 3. felvonásból: „Nagyapám még ifjú volt” „Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!...” (Kónya, énekkar) - Hármas a 3. felvonásból: „Hogyha látlak én…” „ Sose harcolj a nőkkel!...” (Kalmár, Kónya, Réti) A madarász cselekményének vázát ezúttal „bemaria” operettes weblapjáról (www.gportal.hu/operettek) veszem át, ő maga írta; az Operettek könyvében olvasható tartalomleírás túl részletező, továbbá visszateszem az egyes szereplők magyar nevét, mivel a Rádió Dalszínháza produkciójában így váltak ismertté. Ádám, a madarász és Milka, a postáskisasszony Tirolban élnek. Eljegyezték egymást, de nem tudnak összeházasodni, mivel mindketten szegények. Milka azonban elhatározza, hogy a hercegi audiencián szerez egy állást Ádámnak, és akkor már semmi nem állhat az esküvő útjába. A herceg ugyanis vadászatra jön a környékre, és a hercegnő pedig titkon követi őt parasztlánynak öltözve, hogy megtudja, hűséges-e hozzá az ura. Marie-ként mutatkozik be Ádámnak, akit nagyon szimpatikusnak talál. A herceg időközben lemondja a vadászatot, ezért Szaniszlo gróf elhatározza, hogy eljátssza a herceg szerepét. A grófnak rögtön megtetszik Milka, és becsalja a pavilonba. Közben a pavilon előtt Ádám és Marie megtudja, hogy a herceg Milkával van benn. A hercegnő megsajnálja Ádámot és egy rózsacsokrot nyújt neki. Ekkor hangzik fel az operett legszebb melódiája: „Aki Tirolban rózsát ád…” Aki ugyanis rózsát ajándékoz Tirolban, azt jelenti, hogy magát is odaajándékozza a virággal - énekli Ádám. Persze a hercegnő ezt nem tudta, és nem is így gondolta, csak szerencsét akart ajándékozni a fiúnak a virággal. Az első felvonás fináléjában Milka a pavilonból kijövet boldogan lobogtatja Ádám kinevezését, a fiú azonban elfordul tőle, mivel azt hiszi megcsalta a lány. A gróf közben sikeresen meglóg a hátsó ajtón. (Itt is van a pavilonnak hátsó ajtaja, nemcsak A víg özvegyben!) A második felvonásban a hercegnő megtudja, hogy Milka ártatlan és ki akarja békíteni őt Ádámmal, majd azt is elintézi, hogy Ádám megkapja a felügyelői állást a hercegi állatkertben. Közben az is kiderül, hogy nem a herceg volt a pavilonban Milkával, és a hercegnő meg akarja tudni ki volt az. Ezalatt a gróf, hogy megoldja anyagi gondjait, feleségül kéri a hercegnő gazdag udvarhölgyét. Az esti bál közepén azonban kiderül, hogy a gróf volt az, aki kompromittálta Milkát, és mivel Ádám nem bocsát meg a lánynak, az eljegyzi magát a gróffal. A harmadik felvonásban aztán persze minden megoldódik és Milka, Ádám és a gróf éneklik a vidám dalt: „Sose harcolj a nőkkel…” Az operett zenei anyagát Millöcker Dubary grófnőjével együtt audió kazettán, majd LP-n illetve CD-n a HUNGAROTON kiadta 1973-ban. Erről szóltam a 409. sorszám alatt, Házy Erzsébet lemezeinek áttekintése során. Carl Zeller életútjáról, műveiről az 554. szám alatt írtam, ahol a másik nevezetes operettjének, A bányamesternek Házy Erzsébet és Kelen Tibor közreműködésével felvett 1964. évi rádiós dalszínházi felvételét tárgyaltam. Megemlítem továbbá, hogy a rádió az ötvenes évek végén készített teljes felvételt is A madarászból, Szabó Miklóssal a főszerepben. Partnerei voltak - nem teljes a névsor - Fábry Edit, Németh Marika, Geszthy Szilvia, Rátonyi Róbert, Kazal László, Hlatky László, és Polgár Tibor vezényelte a rádió énekkarát és zenekarát. Ezen a nevezetes Ádám- dalban, a refrénjében a „Nagyapám még ifjú volt” helyett az a fordítás kapott helyett: „Nagyapám még húsz sem volt…” Végül hadd utaljak arra a körülményre, hogy Házy Erzsébet és Kónya Sándor - először és utoljára énekeltek együtt a rádióban, 1972-ben, és szerepeltek együtt a TV-kamerák előtt az itt tárgyalt Zeller és a mindjárt ismertetendő Millöcker-operett zenéjére készült „élő” tévéoperett-produkcióban.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/3 Carl Zeller (1842 - 1898): A madarász- 1972 / Der Vogelhändler- 1891. január 10. Theater an der Wien, Bécs/ Operett 3 felvonásban Libretto és versek Moritz West és Ludwig Held munkája Magyar szöveg és a versek fordítója: Fischer Sándor - Erdődy János Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Hercegnő/Marie -Házy Erzsébet Ádám, a madarász - Kónya Sándor Milka, postáskisasszony - Kalmár Magda Szaniszló gróf - Réti József A bárgyú tanárok: Kassko és Lassko - Kishegyi Árpád és Várhelyi Endre Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - A Hercegnő (Marie) dala az 1. felvonásból: Rajna- keringő „Rajna táj, égi báj” (Házy, énekkar) - Ádám és a Hercegnő (Marie) duettje az 1. felvonásból: Rózsadal „udod-e azt, Tirolban lent?” „ Aki Tirolban Rózsát ád…” (Kónya, Házy, énekkar) - A Hercegnő (Marie) dala a 3. felvonásból „A boldogság madarával találkoznunk de nehéz”(Házy) További ismert részletek, erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismer slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Milka belépője az 1. felvonásból: „Viszem a postazsákot én” (Kalmár) - A tanárok kettőse a 2. felvonásból: „Professzor a nevem…” (Kishegyi, Várhelyi) - Ádám és Milka szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Vigyázz, vigyázz, te szép leány”…” (Kónya, Kalmár) - Ádám dala a 3. felvonásból: „Nagyapám még ifjú volt” „Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!...” (Kónya, énekkar) - Hármas a 3. felvonásból: „Hogyha látlak én…” „ Sose harcolj a nőkkel!...” (Kalmár, Kónya, Réti) A madarász cselekményének vázát ezúttal „bemaria” operettes weblapjáról (www.gportal.hu/operettek) veszem át, ő maga írta; az Operettek könyvében olvasható tartalomleírás túl részletező, továbbá visszateszem az egyes szereplők magyar nevét, mivel a Rádió Dalszínháza produkciójában így váltak ismertté. Ádám, a madarász és Milka, a postáskisasszony Tirolban élnek. Eljegyezték egymást, de nem tudnak összeházasodni, mivel mindketten szegények. Milka azonban elhatározza, hogy a hercegi audiencián szerez egy állást Ádámnak, és akkor már semmi nem állhat az esküvő útjába. A herceg ugyanis vadászatra jön a környékre, és a hercegnő pedig titkon követi őt parasztlánynak öltözve, hogy megtudja, hűséges-e hozzá az ura. Marie-ként mutatkozik be Ádámnak, akit nagyon szimpatikusnak talál. A herceg időközben lemondja a vadászatot, ezért Szaniszlo gróf elhatározza, hogy eljátssza a herceg szerepét. A grófnak rögtön megtetszik Milka, és becsalja a pavilonba. Közben a pavilon előtt Ádám és Marie megtudja, hogy a herceg Milkával van benn. A hercegnő megsajnálja Ádámot és egy rózsacsokrot nyújt neki. Ekkor hangzik fel az operett legszebb melódiája: „Aki Tirolban rózsát ád…” Aki ugyanis rózsát ajándékoz Tirolban, azt jelenti, hogy magát is odaajándékozza a virággal - énekli Ádám. Persze a hercegnő ezt nem tudta, és nem is így gondolta, csak szerencsét akart ajándékozni a fiúnak a virággal. Az első felvonás fináléjában Milka a pavilonból kijövet boldogan lobogtatja Ádám kinevezését, a fiú azonban elfordul tőle, mivel azt hiszi megcsalta a lány. A gróf közben sikeresen meglóg a hátsó ajtón. (Itt is van a pavilonnak hátsó ajtaja, nemcsak A víg özvegyben!) A második felvonásban a hercegnő megtudja, hogy Milka ártatlan és ki akarja békíteni őt Ádámmal, majd azt is elintézi, hogy Ádám megkapja a felügyelői állást a hercegi állatkertben. Közben az is kiderül, hogy nem a herceg volt a pavilonban Milkával, és a hercegnő meg akarja tudni ki volt az. Ezalatt a gróf, hogy megoldja anyagi gondjait, feleségül kéri a hercegnő gazdag udvarhölgyét. Az esti bál közepén azonban kiderül, hogy a gróf volt az, aki kompromittálta Milkát, és mivel Ádám nem bocsát meg a lánynak, az eljegyzi magát a gróffal. A harmadik felvonásban aztán persze minden megoldódik és Milka, Ádám és a gróf éneklik a vidám dalt: „Sose harcolj a nőkkel…” Az operett zenei anyagát Millöcker Dubary grófnőjével együtt audió kazettán, majd LP-n illetve CD-n a HUNGAROTON kiadta 1973-ban. Erről szóltam a 409. sorszám alatt, Házy Erzsébet lemezeinek áttekintése során. Carl Zeller életútjáról, műveiről az 554. szám alatt írtam, ahol a másik nevezetes operettjének, A bányamesternek Házy Erzsébet és Kelen Tibor közreműködésével felvett 1964. évi rádiós dalszínházi felvételét tárgyaltam. Megemlítem továbbá, hogy a rádió az ötvenes évek végén készített teljes felvételt is A madarászból, Szabó Miklóssal a főszerepben. Partnerei voltak - nem teljes a névsor - Fábry Edit, Németh Marika, Geszthy Szilvia, Rátonyi Róbert, Kazal László, Hlatky László, és Polgár Tibor vezényelte a rádió énekkarát és zenekarát. Ezen a nevezetes Ádám- dalban, a refrénjében a „Nagyapám még ifjú volt” helyett az a fordítás kapott helyett: „Nagyapám még húsz sem volt…” Végül hadd utaljak arra a körülményre, hogy Házy Erzsébet és Kónya Sándor - először és utoljára énekeltek együtt a rádióban, 1972-ben, és szerepeltek együtt a TV-kamerák előtt az itt tárgyalt Zeller és a mindjárt ismertetendő Millöcker-operett zenéjére készült „élő” tévéoperett-produkcióban.
624 Búbánat 2007-06-20 10:31:19
Most két szerző egy-egy operettjét fogom egymás után tárgyalni, ugyanis zenei felvételük nemcsak ugyanazon évben történt, hanem egyszerre, egy időben rögzítették a rádió 6-os stúdiójának mikrofonjai előtt; Kónya Sándor és Házy Erzsébet egyszeri találkozása itt történt, és még egyszer, amikor ugyanezen művek (A madarász és a Dubarry grófnő operettek) zenei alapjára „élő” tv-operettkeretjáték felvételére került sor 1972. év végén a zuglói Zichy –kastélyban….
Most két szerző egy-egy operettjét fogom egymás után tárgyalni, ugyanis zenei felvételük nemcsak ugyanazon évben történt, hanem egyszerre, egy időben rögzítették a rádió 6-os stúdiójának mikrofonjai előtt; Kónya Sándor és Házy Erzsébet egyszeri találkozása itt történt, és még egyszer, amikor ugyanezen művek (A madarász és a Dubarry grófnő operettek) zenei alapjára „élő” tv-operettkeretjáték felvételére került sor 1972. év végén a zuglói Zichy –kastélyban….
623 Búbánat 2007-06-03 23:37:15
Az elysiumi mezőkön csatlakozott Házy Erzsébethez a volt társ: Darvas Iván. Ez a szomorú hír ide is kívánkozott...
Az elysiumi mezőkön csatlakozott Házy Erzsébethez a volt társ: Darvas Iván. Ez a szomorú hír ide is kívánkozott...
622 Búbánat 2007-06-03 15:27:28 [Válasz erre: 621 Búbánat 2007-06-03 15:24:08]
FÉNYES SZABOLCS (Nagyvárad, 1912. ápr. 30. – Bp., 1986. okt. 12.): zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész (1972), kiváló művész (1980). ~ Loránd nótaszövegíró, mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait 1927-31 között Siklós Albertnél végezte magánúton. 1942-1949 és 1957-1960 között a Fővárosi Operettszínház ig.-ja; 1949-1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője. A m. színházi élet kimagasló egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott. Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista. Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag. Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit. A Magy. Televízió 1992. jan. 1-jén emlékműsort sugárzott róla. – F. m. Hárem (1931); Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (operettek). Ismertebb filmzenéi: Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967). – Irod. Máriássy Judit: F. Sz., az intézmény (Muzsika, 1982. 4. sz.); Müller Tibor: F. Sz. (interjú, Budapest, 1985. 6. sz.); Gábor L: Meghalt F. Sz. (Magy. Nemzet, 1986. okt. 13.), Sugár Róbert: Ugye, hogy nem felejtesz el? (Bp., 1987). HARMATH IMRE (1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány (1928);, Viktória (Földes Imrével) 1930), 3:1 a szerelem javára (1936)., Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya (1931), Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő (1921);; Millöcker: Szegény Jonathan (1924);; Stolz: Katóka (1931).. GYULAI-GAÁL FERENC (Bp., 1915. febr. 22. – Bp., 1981. jan. 31.): zeneszerző, karnagy. 1934-1939 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk .-n Siklós Albertnél zeneszerzést, Unger Ernőnél vezénylést tanult. Elsősorban a könnyűzene területén működött. A Royal Revüszínház (ill. Revüpalota) karnagya és művészeti vezetője volt, majd a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol 1954-ig karnagy, 1960-tól haláláig vezető karnagy volt. A közbeeső időben, 1955-1959 közt a szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a következő évadban az egri Gárdonyi Géza Színháznak volt zenei vezetője. A magyarnóta és műdal bizottság elnöke volt. – M. Rongybaba (musical); Kinn a herceg-benn a herceg (rádió- operett); Timur és csapata (tv-filmzene); Holtomiglan-holtodiglan (dalciklus); 30 zenekari jellemdarab, sanzonok, dalok; Kis angyal (zenekari szvit). A Maya mellett más zenés darabok felvételeinél is közreműködött karmesterként a Rádió zenekara élén.
FÉNYES SZABOLCS (Nagyvárad, 1912. ápr. 30. – Bp., 1986. okt. 12.): zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész (1972), kiváló művész (1980). ~ Loránd nótaszövegíró, mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait 1927-31 között Siklós Albertnél végezte magánúton. 1942-1949 és 1957-1960 között a Fővárosi Operettszínház ig.-ja; 1949-1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője. A m. színházi élet kimagasló egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott. Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista. Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag. Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit. A Magy. Televízió 1992. jan. 1-jén emlékműsort sugárzott róla. – F. m. Hárem (1931); Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (operettek). Ismertebb filmzenéi: Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967). – Irod. Máriássy Judit: F. Sz., az intézmény (Muzsika, 1982. 4. sz.); Müller Tibor: F. Sz. (interjú, Budapest, 1985. 6. sz.); Gábor L: Meghalt F. Sz. (Magy. Nemzet, 1986. okt. 13.), Sugár Róbert: Ugye, hogy nem felejtesz el? (Bp., 1987). HARMATH IMRE (1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány (1928);, Viktória (Földes Imrével) 1930), 3:1 a szerelem javára (1936)., Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya (1931), Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő (1921);; Millöcker: Szegény Jonathan (1924);; Stolz: Katóka (1931).. GYULAI-GAÁL FERENC (Bp., 1915. febr. 22. – Bp., 1981. jan. 31.): zeneszerző, karnagy. 1934-1939 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk .-n Siklós Albertnél zeneszerzést, Unger Ernőnél vezénylést tanult. Elsősorban a könnyűzene területén működött. A Royal Revüszínház (ill. Revüpalota) karnagya és művészeti vezetője volt, majd a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol 1954-ig karnagy, 1960-tól haláláig vezető karnagy volt. A közbeeső időben, 1955-1959 közt a szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a következő évadban az egri Gárdonyi Géza Színháznak volt zenei vezetője. A magyarnóta és műdal bizottság elnöke volt. – M. Rongybaba (musical); Kinn a herceg-benn a herceg (rádió- operett); Timur és csapata (tv-filmzene); Holtomiglan-holtodiglan (dalciklus); 30 zenekari jellemdarab, sanzonok, dalok; Kis angyal (zenekari szvit). A Maya mellett más zenés darabok felvételeinél is közreműködött karmesterként a Rádió zenekara élén.
621 Búbánat 2007-06-03 15:24:08
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 Bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház, 1931. december 10. Ezt a premiert és a további előadásokat az Operaház kitűnő karmestere, Komor Vilmos vezényelte vendégként. Operett 3 felvonásban Szövegét és verseit írta:Harmath Imre Átdolgozta: Romhányi József Rádió Dalszínháza – keresztmetszet Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Maya, táncosnő – Házy Erzsébet Charlie, bonviván – Bende Zsolt Dixie, a barátja – ….. Barbara, afrikai bártulajdonosnő, Maya barátnője – Galambos Erzsi Rudi, pesti vagány, Barbara barátja – Rátonyi Róbert Légiós őrmester – Palócz László Bambó, az öreg zenebohóc …. Madelaine, francia lány – Szirmay Márta Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai- Gaál Ferenc Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Maya dala az 1. felvonásból „Megjöttem, tessék…” Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni…” (Házy) - Maya, Barbara és Rudi tercettje az 1. felvonásból „Odavagyok magáért..” (Házy, Galambos, Rátonyi) - Maya és Charlie duettje a 2. felvonásból: „ De messze-messze tűnt már,a tegnap...” (Házy, Bende) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Galambos, Bende, Rátonyi, Palócz László, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból, „Szívem ezt a dalt, szívemből...” (Házy, Bende) További ismert részletek a darabból: - Rudi és Barbara vidám kettőse: „Itt a lux-, itt a lux-, itt a luxusvonat...” (Galambos, Rátonyi) - „Fogj egy sétapálcát” - „ Csak egy kis emlék” - Légionista induló - „Álmaimban valahol...” - „Részeg éjszaka...” - Bambó bohóc dala: „Küldök néked egy nápolyi dalt” Érdekességek: A Maya 1931. december 10.-i premierjéről így írt Lakatos László, a kor egyik neves vígjátékírója: „Harmath operettje voltaképpen olyan, mint egy hangos film három felvonásban, ugyanakkor hangos siker három felvonáson át Fényes Szabolcsban felfedeztem egy új Puccinit, egy új Lehárt. Ez a húszéves fiatalember több mint tehetséges. Vannak melódiái, van fantáziája és bizonyára van sok ambíciója. Boldog jövő vár rá. Ámbár azt hiszem, Fényes Szabolcs már ma is boldog. Színre került, sikere volt, tapsoltak neki! S tapsoltak Komor Vilmosnak a zenekar élén! Ő külön szenzációja volt az előadásnak.\" Az Operettszínház akkori igazgatója, Sebestyén Dezső szerződtette karmesternek Komor Vilmos, aki mielőtt elvállalta volna a felkérést, látni akarta az új operett partitúráját. A Fidelio, az Aida,a Lohengrin avatott tolmácsolója átlapozta a partitúrát, aztán csak annyit mondott: \"Nagyszerű. Ezt boldogan vállalom, mert igényes muzsika, mely igényes munkát követel.\" Fényes Szabolcs a Maya zenéjét két hét alatt, alig húsz évesen írta meg. Az 1931 szeptemberében bemutatott Maya című operettnek Honthy Hanna adta meg a hangulatát, és a rádió is közvetítette az előadást Honthyval a címszerepben, 1932-ben. Ez volt a Magyar Rádió történetében az első külső kapcsolás. Ezt követően Maya szerepét - a teljesség igénye nélkül - eljátszották: Karády Katalin, Tolnay Klári, Lehoczky Zsuzsa, Házy Erzsébet, Tiboldy Mária, Medgyesi Mária, Almási Éva, és két éve a Győri Nemzeti Színházban: Auksz Éva, Lázin Beatrix. Magyar Televízióban, 1957. augusztus 1., csütörtök 19.00 óra: Maya - Fényes Szabolcs operettjének élő közvetítése a margitszigeti Majakovszij Színházból. Házy Erzsébetet a televízió képernyőjén is láthattuk Maya szerepében, archív filmfelvételekről, operettösszeállításokban: - Bende Zsolttal énekelt kettőst (lásd. 397. sorszám alatti beírást a topicban); - Ilosfalvy Róberttel énekelt duettet (lásd. 396. sorszám alatti beírást a topicban) A Maya cselekménye: A történet egy párizsi görbe éjszakával kezdődik. Charlie és Dixi, a két barát alaposan felöntött a garatra. A bonyodalmat Charlie kedvese Madelaine, a butácska, de nagyon vonzó fiatal hölgy okozza. A szerelmes ifjút barátja igyekszik lebeszélni a könnyűvérű kis nőcskéről és ennek érdekében azt hazudja: megcsalta vele. Az erősen ittas, féltékeny Charlie első mérgében pisztolyt ránt, és belelő legjobb barátjába, aki élettelenül csuklik össze. A tettére ráébredő ifjú a felelősségre vonás elől a Francia Idegenlégió kötelékébe áll, amelytől azt reméli: Afrika mélyén sikerül felednie a szerelmét és barátja meggyilkolását. A második felvonás központi helyszíne Tanger, egy lepusztult, füstös, légiósokkal teli lokál, ahol mindent megkaphat egy katona: dohányt, italt, nőt. A tulaj nem más, mint Barbara, aki minden légiós lelkét és kívánságát ismeri. A lerobbant hely ünnepelt sztárja Maya, akiért minden meggyötört légiós-szív repes. A lány énekes-táncos műsorral szórakoztatja a többnyire lerészegedett katonákat. Ő egy „kis útszéli virág”, aki elégedetlen sorsával: jobb életről és igaz szerelemről ábrándozik; az a baj, hogy pont Charlie-ért lángol, akinek szíve még mindig a Párizsban hagyott ledér kis nőcske után sajog. Éppen ezért észre sem veszi, sőt a lány egész lényét idegesítőnek találja, megalázóan bánik vele ez a flegma, de lelkében társaitól különböző zsoldos. Sőt, annak ellenére, hogy nem érdekli a kis énekesnő, az erőszakoskodó őrmestertől élete kockáztatásával menti meg; mint ahogy az egy igaz úriembertől elvárható. Charlie-nak azonban menekülnie kell, Maya leköti az őrmester figyelmét, így az ifjú – Rudi légiós segítségével, aki Barbara szerelme – hajóra száll, hogy visszatérjen Párizsban hagyott szerelméhez. Rudi és Barbara is a francia fővárosba utazik, Mayát is magukkal csábítva, hogy ott próbálják meg azt, ami Afrikában nem sikerült: fényes karriert csinálni. A légiós jelenet és egyben a felvonás zárójelenetében hallhatjuk az előadás talán egyik legnépszerűbb nótáját, az „Itt a luxusvonat”-ot. A harmadik felvonás helyszíne ismét Párizs, ahol a bonyodalmak tovább folytatódnak, a szerelmi szálak pedig tovább gabalyodnak. A három barát (Maya, Barbara és Rudi) nagy sikereket érnek el a szórakoztatóiparban, ünnepelt sztárok. Ám Maya képtelen elfelejteni szerelmét. Charlie egy év bolyogás után visszatér és letartóztatását kéri. Először mint katonaszökevény, később, mint gyilkos. Egyik sem „jön be” neki: leszerelték, barátja életben van. A meglepődő fiatal férfinek egy csapásra visszajön az életkedve és újra szerelme után vágyódik. Madelaine időközben összeszűrte a levet Dixivel; Maya pedig továbbra is a volt légionáriusról álmodozik. Érdekes fricskája a történetnek, hogy az igencsak kusza helyzetet Bambó, a bohóc oldja meg. Charlie, aki időközben ráébred: mégiscsak Mayaért dobog a szíve, már-már úgy érzi: nincs remény, hogy a szerelme beteljesüljön, hiszen a lány elutasító vele. Bambó bohóc ekkor énekli „Küldök néked egy nápolyi dalt” című népszerű betétdalt. Segítségével Maya féltékennyé teszi a volt légióst – a férjének adja ki magát a ravasz bohóc… - , a két szerelmes civódása elevenedik meg: vágyakoznak a másik után, ám a múltat és jelent is egymás szemére vetik… Miután Maya és a bohóc ügyes csele lelepleződik, a darabnak hirtelen vége szakad. A nézőket meghagyják abban a hitben: mindenki megtalálta a maga szerelmét, a karakterek végre elérkeztek a boldogsághoz. Charlie Mayával, Barbara Rudival, Dixi pedig Madelainennel alkot egy párt.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 Bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház, 1931. december 10. Ezt a premiert és a további előadásokat az Operaház kitűnő karmestere, Komor Vilmos vezényelte vendégként. Operett 3 felvonásban Szövegét és verseit írta:Harmath Imre Átdolgozta: Romhányi József Rádió Dalszínháza – keresztmetszet Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Maya, táncosnő – Házy Erzsébet Charlie, bonviván – Bende Zsolt Dixie, a barátja – ….. Barbara, afrikai bártulajdonosnő, Maya barátnője – Galambos Erzsi Rudi, pesti vagány, Barbara barátja – Rátonyi Róbert Légiós őrmester – Palócz László Bambó, az öreg zenebohóc …. Madelaine, francia lány – Szirmay Márta Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai- Gaál Ferenc Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Maya dala az 1. felvonásból „Megjöttem, tessék…” Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni…” (Házy) - Maya, Barbara és Rudi tercettje az 1. felvonásból „Odavagyok magáért..” (Házy, Galambos, Rátonyi) - Maya és Charlie duettje a 2. felvonásból: „ De messze-messze tűnt már,a tegnap...” (Házy, Bende) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Galambos, Bende, Rátonyi, Palócz László, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból, „Szívem ezt a dalt, szívemből...” (Házy, Bende) További ismert részletek a darabból: - Rudi és Barbara vidám kettőse: „Itt a lux-, itt a lux-, itt a luxusvonat...” (Galambos, Rátonyi) - „Fogj egy sétapálcát” - „ Csak egy kis emlék” - Légionista induló - „Álmaimban valahol...” - „Részeg éjszaka...” - Bambó bohóc dala: „Küldök néked egy nápolyi dalt” Érdekességek: A Maya 1931. december 10.-i premierjéről így írt Lakatos László, a kor egyik neves vígjátékírója: „Harmath operettje voltaképpen olyan, mint egy hangos film három felvonásban, ugyanakkor hangos siker három felvonáson át Fényes Szabolcsban felfedeztem egy új Puccinit, egy új Lehárt. Ez a húszéves fiatalember több mint tehetséges. Vannak melódiái, van fantáziája és bizonyára van sok ambíciója. Boldog jövő vár rá. Ámbár azt hiszem, Fényes Szabolcs már ma is boldog. Színre került, sikere volt, tapsoltak neki! S tapsoltak Komor Vilmosnak a zenekar élén! Ő külön szenzációja volt az előadásnak.\" Az Operettszínház akkori igazgatója, Sebestyén Dezső szerződtette karmesternek Komor Vilmos, aki mielőtt elvállalta volna a felkérést, látni akarta az új operett partitúráját. A Fidelio, az Aida,a Lohengrin avatott tolmácsolója átlapozta a partitúrát, aztán csak annyit mondott: \"Nagyszerű. Ezt boldogan vállalom, mert igényes muzsika, mely igényes munkát követel.\" Fényes Szabolcs a Maya zenéjét két hét alatt, alig húsz évesen írta meg. Az 1931 szeptemberében bemutatott Maya című operettnek Honthy Hanna adta meg a hangulatát, és a rádió is közvetítette az előadást Honthyval a címszerepben, 1932-ben. Ez volt a Magyar Rádió történetében az első külső kapcsolás. Ezt követően Maya szerepét - a teljesség igénye nélkül - eljátszották: Karády Katalin, Tolnay Klári, Lehoczky Zsuzsa, Házy Erzsébet, Tiboldy Mária, Medgyesi Mária, Almási Éva, és két éve a Győri Nemzeti Színházban: Auksz Éva, Lázin Beatrix. Magyar Televízióban, 1957. augusztus 1., csütörtök 19.00 óra: Maya - Fényes Szabolcs operettjének élő közvetítése a margitszigeti Majakovszij Színházból. Házy Erzsébetet a televízió képernyőjén is láthattuk Maya szerepében, archív filmfelvételekről, operettösszeállításokban: - Bende Zsolttal énekelt kettőst (lásd. 397. sorszám alatti beírást a topicban); - Ilosfalvy Róberttel énekelt duettet (lásd. 396. sorszám alatti beírást a topicban) A Maya cselekménye: A történet egy párizsi görbe éjszakával kezdődik. Charlie és Dixi, a két barát alaposan felöntött a garatra. A bonyodalmat Charlie kedvese Madelaine, a butácska, de nagyon vonzó fiatal hölgy okozza. A szerelmes ifjút barátja igyekszik lebeszélni a könnyűvérű kis nőcskéről és ennek érdekében azt hazudja: megcsalta vele. Az erősen ittas, féltékeny Charlie első mérgében pisztolyt ránt, és belelő legjobb barátjába, aki élettelenül csuklik össze. A tettére ráébredő ifjú a felelősségre vonás elől a Francia Idegenlégió kötelékébe áll, amelytől azt reméli: Afrika mélyén sikerül felednie a szerelmét és barátja meggyilkolását. A második felvonás központi helyszíne Tanger, egy lepusztult, füstös, légiósokkal teli lokál, ahol mindent megkaphat egy katona: dohányt, italt, nőt. A tulaj nem más, mint Barbara, aki minden légiós lelkét és kívánságát ismeri. A lerobbant hely ünnepelt sztárja Maya, akiért minden meggyötört légiós-szív repes. A lány énekes-táncos műsorral szórakoztatja a többnyire lerészegedett katonákat. Ő egy „kis útszéli virág”, aki elégedetlen sorsával: jobb életről és igaz szerelemről ábrándozik; az a baj, hogy pont Charlie-ért lángol, akinek szíve még mindig a Párizsban hagyott ledér kis nőcske után sajog. Éppen ezért észre sem veszi, sőt a lány egész lényét idegesítőnek találja, megalázóan bánik vele ez a flegma, de lelkében társaitól különböző zsoldos. Sőt, annak ellenére, hogy nem érdekli a kis énekesnő, az erőszakoskodó őrmestertől élete kockáztatásával menti meg; mint ahogy az egy igaz úriembertől elvárható. Charlie-nak azonban menekülnie kell, Maya leköti az őrmester figyelmét, így az ifjú – Rudi légiós segítségével, aki Barbara szerelme – hajóra száll, hogy visszatérjen Párizsban hagyott szerelméhez. Rudi és Barbara is a francia fővárosba utazik, Mayát is magukkal csábítva, hogy ott próbálják meg azt, ami Afrikában nem sikerült: fényes karriert csinálni. A légiós jelenet és egyben a felvonás zárójelenetében hallhatjuk az előadás talán egyik legnépszerűbb nótáját, az „Itt a luxusvonat”-ot. A harmadik felvonás helyszíne ismét Párizs, ahol a bonyodalmak tovább folytatódnak, a szerelmi szálak pedig tovább gabalyodnak. A három barát (Maya, Barbara és Rudi) nagy sikereket érnek el a szórakoztatóiparban, ünnepelt sztárok. Ám Maya képtelen elfelejteni szerelmét. Charlie egy év bolyogás után visszatér és letartóztatását kéri. Először mint katonaszökevény, később, mint gyilkos. Egyik sem „jön be” neki: leszerelték, barátja életben van. A meglepődő fiatal férfinek egy csapásra visszajön az életkedve és újra szerelme után vágyódik. Madelaine időközben összeszűrte a levet Dixivel; Maya pedig továbbra is a volt légionáriusról álmodozik. Érdekes fricskája a történetnek, hogy az igencsak kusza helyzetet Bambó, a bohóc oldja meg. Charlie, aki időközben ráébred: mégiscsak Mayaért dobog a szíve, már-már úgy érzi: nincs remény, hogy a szerelme beteljesüljön, hiszen a lány elutasító vele. Bambó bohóc ekkor énekli „Küldök néked egy nápolyi dalt” című népszerű betétdalt. Segítségével Maya féltékennyé teszi a volt légióst – a férjének adja ki magát a ravasz bohóc… - , a két szerelmes civódása elevenedik meg: vágyakoznak a másik után, ám a múltat és jelent is egymás szemére vetik… Miután Maya és a bohóc ügyes csele lelepleződik, a darabnak hirtelen vége szakad. A nézőket meghagyják abban a hitben: mindenki megtalálta a maga szerelmét, a karakterek végre elérkeztek a boldogsághoz. Charlie Mayával, Barbara Rudival, Dixi pedig Madelainennel alkot egy párt.
620 Búbánat 2007-06-03 13:10:03 [Válasz erre: 516 Búbánat 2007-01-02 18:42:50]
Itteni és az 502. szám alatti tévedésemet kell korrigálnom. A Polgár Tibor- Kristóf Károly ún. rádióperettnek készült \"A lepecsételt asszony\" c. darabja rádiófelvételének bemutatója nem 1952-ben, hanem 1962-ben volt! Ez akkor tudatosodott bennem, mikor múlt héten szerdán, 20.03 órakor, a Petőfi Rádióban Sárdy-portréval emlékezett meg a Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturg a nagy művész születésének 100. évfordulójáról; a Krúdy-novella ihlette szövegkönyv korábban ismertetett szerelmi kettőse részletének zenei felidézése apropóján elevenítette fel a darab születésének és rádiós felvételének körülményeit, s hangzott el a konkrét évszám is. Így, ez az 1962-ben bemutatott operett egyben Házy Erzsébet és Sárdy János utolsó közös rádiófelvétele volt.
Itteni és az 502. szám alatti tévedésemet kell korrigálnom. A Polgár Tibor- Kristóf Károly ún. rádióperettnek készült \"A lepecsételt asszony\" c. darabja rádiófelvételének bemutatója nem 1952-ben, hanem 1962-ben volt! Ez akkor tudatosodott bennem, mikor múlt héten szerdán, 20.03 órakor, a Petőfi Rádióban Sárdy-portréval emlékezett meg a Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturg a nagy művész születésének 100. évfordulójáról; a Krúdy-novella ihlette szövegkönyv korábban ismertetett szerelmi kettőse részletének zenei felidézése apropóján elevenítette fel a darab születésének és rádiós felvételének körülményeit, s hangzott el a konkrét évszám is. Így, ez az 1962-ben bemutatott operett egyben Házy Erzsébet és Sárdy János utolsó közös rádiófelvétele volt.
619 vichy 2007-06-01 08:06:26
Lehet, hogy nem jó fórumba írok, de nem tud valaki eladó, használt hungarotonos Manon Lescaut-ot? Vevő lennék rá. Köszi!
Lehet, hogy nem jó fórumba írok, de nem tud valaki eladó, használt hungarotonos Manon Lescaut-ot? Vevő lennék rá. Köszi!
618 négyhuszonnégy 2007-05-26 22:05:16 [Válasz erre: 617 Búbánat 2007-05-25 19:08:51]
Az Omegás fórumot nem ismerem, de engem eléggé meggyőz az, hogy az 1977-es magyar lemezborítón rajta van: külön köszönet Házy Erzsébetnek a közreműködésért.
Az Omegás fórumot nem ismerem, de engem eléggé meggyőz az, hogy az 1977-es magyar lemezborítón rajta van: külön köszönet Házy Erzsébetnek a közreműködésért.
617 Búbánat 2007-05-25 19:08:51 [Válasz erre: 615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19]
Meghallgattam, valóban szép felvétel. A vokál is tetszik,de bevallom, Házy hangját nem ismertem fel. Kételyeim vannak! Az Omegás-fórumon ugyan tényleg egy anoním hozzászólás említi Házyt, de ahogy tovább olvastam, ennek a hírnek a valóságalapját egyesek azonnal megkérdőjelezték... Kérdés az is, hogy vajon Kóborékat memóriája nem hagyja-e cserben, amennyiben megkeresés esetén konkrétan rákérdeznénk a felvétel körülményeire... Szóval, feltételesen tudomásul veszem állításod, akár igaz is lehet...
Meghallgattam, valóban szép felvétel. A vokál is tetszik,de bevallom, Házy hangját nem ismertem fel. Kételyeim vannak! Az Omegás-fórumon ugyan tényleg egy anoním hozzászólás említi Házyt, de ahogy tovább olvastam, ennek a hírnek a valóságalapját egyesek azonnal megkérdőjelezték... Kérdés az is, hogy vajon Kóborékat memóriája nem hagyja-e cserben, amennyiben megkeresés esetén konkrétan rákérdeznénk a felvétel körülményeire... Szóval, feltételesen tudomásul veszem állításod, akár igaz is lehet...
616 Búbánat 2007-05-25 09:20:34 [Válasz erre: 615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19]
Aha! Na majd otthon, este...
Aha! Na majd otthon, este...
615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19
Amíg a lemez megkerül, meghallgatható: http://youtube.com/watch?v=fSQ6Md1CPM8 a vokálban először Várszegi Éva szólal meg, utána száll be Házy Erzsébet is
Amíg a lemez megkerül, meghallgatható: http://youtube.com/watch?v=fSQ6Md1CPM8 a vokálban először Várszegi Éva szólal meg, utána száll be Házy Erzsébet is
614 Búbánat 2007-05-25 09:01:29 [Válasz erre: 613 négyhuszonnégy 2007-05-25 08:44:14]
Ez vadonatúj információ számomra. Igyekszem megszerezni ezt az Omega-lemezt. Köszönöm.
Ez vadonatúj információ számomra. Igyekszem megszerezni ezt az Omega-lemezt. Köszönöm.
613 négyhuszonnégy 2007-05-25 08:44:14
az utolsó fél év termésében senki nem említette Házy Erzsébet egyik szerintem igen fontos alakítását, egy spéci kirándulását egy másik műfajba. AZ Omega együttes valaha volt legsikeresebb lemezén, az 1977-ben magyarul és angolul is kiadott Időrablón az Éjféli koncert c. számban hallható a csodálatos szopránja.
az utolsó fél év termésében senki nem említette Házy Erzsébet egyik szerintem igen fontos alakítását, egy spéci kirándulását egy másik műfajba. AZ Omega együttes valaha volt legsikeresebb lemezén, az 1977-ben magyarul és angolul is kiadott Időrablón az Éjféli koncert c. számban hallható a csodálatos szopránja.
612 Búbánat 2007-05-24 17:00:25 [Válasz erre: 611 Búbánat 2007-05-24 16:55:39]
A Sárga kabát című Lehár-operett (1923. február 9. Theater an der Wien) ma már csak muzeális érdekesség, jelentősége az, hogy Lehár világsikert faragott belőle, mert ebből lett az egyik legnagyobb Lehár-diadal - A mosoly országa! A híressé vált, slágerekkel teli operett, Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja. Lehár titkon Puccinit tekintette a mesterének, s e művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz Pillangó úr -ként álmodta meg. A történet 1912-ben játszódik. Egy osztrák tábornok lányának, Lizának és a 4000 éves történelmének fordulópontjához érkezett Kína trónörökösének, későbbi császárának Szu Csongnak szomorú végű szerelmét meséli el. A történet Bécsben kezdődik, Lichtenfelsék palotájában. Liza, az ifjú grófnő a délelőtti lovasversenyen fényes győzelmet aratott: ünneplésére előkelő társaság gyűlt össze. Jelen van a kínai követ, a közkedvelt Szu-Csong herceg is, aki szerelmes Lizába. Szerelme nem marad viszonzatlan. Szu-Csongot hazahívja a kötelesség: miniszternek nevezik ki. Feleségül veszi Lizát és elutaznak Kínába. Otthon azonban nem várt viszontagságok fogadják őket... A kérdés: vajon a Kelet valóban csak Kelet és a Nyugat csak Nyugat, illetve a szerelem képes-e átlépni a határokat. Lehár e művében a hagyományosan mindig happy end -del végződő operett műfajba elsőként bevezeti a könnyeket, s megteremti ezzel a szerelem és gyűlölet zenés drámáját. Az operett részletesebb cselekményét lásd az említett első rádiós-változat ismertetésénél (519. szám). Egy érdekes cikk Kolozsvár hírlapjából: 1999. február 13. (XI. évfolyam, 36. szám) Turánitz J. Lajos: \"A mosoly országa 1930. december 20-án Budapesten a Magyar Királyi Operaházban operettpremier volt: a komponista Lehár Ferenc, az operett címe A mosoly országa. A premier előtt Lehár így nyilatkozott a rádióban: „Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király Színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben, és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.\" December 20-án Budapest színe-java ott ült az Operaházban és hatalmas tapssal köszöntötte a nyitányt vezénylő Lehár Ferencet. A bemutató megvalósítói Márkus László rendező és Oláh Gusztáv díszlet- és jelmeztervező, a magyar operatörténet legendássá vált művészegyéniségei. A rangos szereposztásnak köszönhetően A mosoly országa hosszú éveken át az Operaház műsorán maradt. Kolozsváron az operett ősváltozatát, a Sárga kabátot Janovics Jenő társulata mutatta be 1925. május 31-én. Az újrakomponált változatát, A mosoly országát pedig 1941. december 12-én. A kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárján 1973. december 16-i bemutatója óta szerepel. 1999. február 14-én, vasárnap 17 órától újból felcsendülnek a romantikus operett melódiái. A felújítás-értékű előadás új szereplőit Gy. Tatár Éva rendezte be. Kiss B. Atilla első fellépésének tapsolhatnak Szu-Csong szerepében, de első alkalommal énekli Hary Judit is Liza szólamát. Új szereplő Szakács Levente Hatfaludy jelmezében, Szeibert István mint Lichtenfels és Herdlicska Éva mint Hardegg bárónő. Rajtuk kívül fellépnek Székely Zsejke, Bancsov Károly, Ádám János, Sipos László, Sinai Tibor, Salamon Ildikó, Ádám Éva, Pataki Enikő és Németi Hilda. Az előadást Hary Béla vezényli. „
A Sárga kabát című Lehár-operett (1923. február 9. Theater an der Wien) ma már csak muzeális érdekesség, jelentősége az, hogy Lehár világsikert faragott belőle, mert ebből lett az egyik legnagyobb Lehár-diadal - A mosoly országa! A híressé vált, slágerekkel teli operett, Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja. Lehár titkon Puccinit tekintette a mesterének, s e művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz Pillangó úr -ként álmodta meg. A történet 1912-ben játszódik. Egy osztrák tábornok lányának, Lizának és a 4000 éves történelmének fordulópontjához érkezett Kína trónörökösének, későbbi császárának Szu Csongnak szomorú végű szerelmét meséli el. A történet Bécsben kezdődik, Lichtenfelsék palotájában. Liza, az ifjú grófnő a délelőtti lovasversenyen fényes győzelmet aratott: ünneplésére előkelő társaság gyűlt össze. Jelen van a kínai követ, a közkedvelt Szu-Csong herceg is, aki szerelmes Lizába. Szerelme nem marad viszonzatlan. Szu-Csongot hazahívja a kötelesség: miniszternek nevezik ki. Feleségül veszi Lizát és elutaznak Kínába. Otthon azonban nem várt viszontagságok fogadják őket... A kérdés: vajon a Kelet valóban csak Kelet és a Nyugat csak Nyugat, illetve a szerelem képes-e átlépni a határokat. Lehár e művében a hagyományosan mindig happy end -del végződő operett műfajba elsőként bevezeti a könnyeket, s megteremti ezzel a szerelem és gyűlölet zenés drámáját. Az operett részletesebb cselekményét lásd az említett első rádiós-változat ismertetésénél (519. szám). Egy érdekes cikk Kolozsvár hírlapjából: 1999. február 13. (XI. évfolyam, 36. szám) Turánitz J. Lajos: \"A mosoly országa 1930. december 20-án Budapesten a Magyar Királyi Operaházban operettpremier volt: a komponista Lehár Ferenc, az operett címe A mosoly országa. A premier előtt Lehár így nyilatkozott a rádióban: „Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király Színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben, és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.\" December 20-án Budapest színe-java ott ült az Operaházban és hatalmas tapssal köszöntötte a nyitányt vezénylő Lehár Ferencet. A bemutató megvalósítói Márkus László rendező és Oláh Gusztáv díszlet- és jelmeztervező, a magyar operatörténet legendássá vált művészegyéniségei. A rangos szereposztásnak köszönhetően A mosoly országa hosszú éveken át az Operaház műsorán maradt. Kolozsváron az operett ősváltozatát, a Sárga kabátot Janovics Jenő társulata mutatta be 1925. május 31-én. Az újrakomponált változatát, A mosoly országát pedig 1941. december 12-én. A kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárján 1973. december 16-i bemutatója óta szerepel. 1999. február 14-én, vasárnap 17 órától újból felcsendülnek a romantikus operett melódiái. A felújítás-értékű előadás új szereplőit Gy. Tatár Éva rendezte be. Kiss B. Atilla első fellépésének tapsolhatnak Szu-Csong szerepében, de első alkalommal énekli Hary Judit is Liza szólamát. Új szereplő Szakács Levente Hatfaludy jelmezében, Szeibert István mint Lichtenfels és Herdlicska Éva mint Hardegg bárónő. Rajtuk kívül fellépnek Székely Zsejke, Bancsov Károly, Ádám János, Sipos László, Sinai Tibor, Salamon Ildikó, Ádám Éva, Pataki Enikő és Németi Hilda. Az előadást Hary Béla vezényli. „
611 Búbánat 2007-05-24 16:55:39
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ /Das Land des Lächelns, 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Magyarra fordította, a verseket írta: Harsányi Zsolt Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Mind a kettő Házy Erzsébettel! Az első – egy keresztmetszet - az ötvenes évek végéről, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte. Ezt a stúdiófelvételt az 519. szám alatt ismertettem. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Liza, Lichtenfels gróf lánya – Házy Erzsébet Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Bende Zsolt Szu-Csong herceg – Simándy József Mi, a húga – Kalmár Magda Csang bácsi – Radnay György Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... ”Szív, szív mindig remél, Eljő a mély, vad szenvedély…” (Házy, énekkar) - Liza és Szu-Csong duettje az 1. felvonásból, a „Tea-kettős”: „Igyék velem egy csésze illatos teát…” (Házy, Simándy) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende, énekkar) - Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Szív…” „Lótuszvirág, érted élek csupán…”(Házy, Simándy) - Liza és Feri kettőse a 2. felvonásból „Szervusz, jó mulatást…” (Házy, Bende) - „Sárga kabát” szertartás - balettjelenet (Radnay, Simándy, Házy, énekkar) - Liza dala a „honvágyról”, 3. felvonás (Házy) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) További ismert részletek a műből: - Szu-Csong belépője, 1. felvonás (Simándy) - Mi belépője, 1. felvonás (Kalmár) „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és, kecses teremtés…” (Kalmár) - Mi és Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár – Bende) - Szu-Csong dala a 2. felvonásból „Barackvirág-dal” (Simándy) - Szu-Csong dala a 3. felvonásból „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy) - Mi dala és jelenet a 3. felvonásból (Kalmár, Bende) Megjegyzés: Simándy József pályája elején mint kórustag, sok operettben énekelt. Később ritkán vállalt ilyen jellegű feladatokat, de azok mindig kitüntetés számba mentek... Több ízben volt Házy partnere a Rádió Dalszínházában - erről itt előzőleg már volt alkalmam beszámolni -, tehát a rádió mikrofonja elé többször sikerült őt \"elcsábítani\", mely felvételeire utóbb, idősebb korában mindig szívesen és nagy szeretettel emlékezett vissza; A mosoly országa- rádiófelvétel kapcsán bővebben írtam a \"Simnády József- az örök tenor\" c. topicban: idéztem Dalos Lászlót a 13. sz., Ruitner Sándort a 39. sz. beírásomban és még hivatkozom \"Márta\" 55. sz. hozzászólására is.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ /Das Land des Lächelns, 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Magyarra fordította, a verseket írta: Harsányi Zsolt Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Mind a kettő Házy Erzsébettel! Az első – egy keresztmetszet - az ötvenes évek végéről, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte. Ezt a stúdiófelvételt az 519. szám alatt ismertettem. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Liza, Lichtenfels gróf lánya – Házy Erzsébet Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Bende Zsolt Szu-Csong herceg – Simándy József Mi, a húga – Kalmár Magda Csang bácsi – Radnay György Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... ”Szív, szív mindig remél, Eljő a mély, vad szenvedély…” (Házy, énekkar) - Liza és Szu-Csong duettje az 1. felvonásból, a „Tea-kettős”: „Igyék velem egy csésze illatos teát…” (Házy, Simándy) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende, énekkar) - Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Szív…” „Lótuszvirág, érted élek csupán…”(Házy, Simándy) - Liza és Feri kettőse a 2. felvonásból „Szervusz, jó mulatást…” (Házy, Bende) - „Sárga kabát” szertartás - balettjelenet (Radnay, Simándy, Házy, énekkar) - Liza dala a „honvágyról”, 3. felvonás (Házy) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) További ismert részletek a műből: - Szu-Csong belépője, 1. felvonás (Simándy) - Mi belépője, 1. felvonás (Kalmár) „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és, kecses teremtés…” (Kalmár) - Mi és Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár – Bende) - Szu-Csong dala a 2. felvonásból „Barackvirág-dal” (Simándy) - Szu-Csong dala a 3. felvonásból „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy) - Mi dala és jelenet a 3. felvonásból (Kalmár, Bende) Megjegyzés: Simándy József pályája elején mint kórustag, sok operettben énekelt. Később ritkán vállalt ilyen jellegű feladatokat, de azok mindig kitüntetés számba mentek... Több ízben volt Házy partnere a Rádió Dalszínházában - erről itt előzőleg már volt alkalmam beszámolni -, tehát a rádió mikrofonja elé többször sikerült őt \"elcsábítani\", mely felvételeire utóbb, idősebb korában mindig szívesen és nagy szeretettel emlékezett vissza; A mosoly országa- rádiófelvétel kapcsán bővebben írtam a \"Simnády József- az örök tenor\" c. topicban: idéztem Dalos Lászlót a 13. sz., Ruitner Sándort a 39. sz. beírásomban és még hivatkozom \"Márta\" 55. sz. hozzászólására is.
610 Búbánat 2007-05-24 14:15:58
Mielőtt tovább haladnék a „krónikában”, vissza kell térnem egy hiánypótlás erejéig a kezdetekhez. Az 518.sz. alatt ismertettem – kevés információm birtokában röviden - a Gyöngy Pál - Bródy Tamás (a későbbi neves karmester) által közösen komponált operettjüket, a Városi Színházban 1937 október közepén bemutatott Éva a paradicsomban c. alkotást, melynek rádióváltozata aztán 1957-ben készült el Házy Erzsébettel a címszerepben. A két komponista és a szövegírók: Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső alkotta szerzőkvintett operettjének a cselekményével adós voltam, melyre végre rábukkantam Rátonyi Róbert \"Operett\" c. könyvének II. kötetében (1984): a két társszerző és szövegíróik egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Az operett 1937. évi bemutatójáról írja Rátonyi a következő ismertetőt: „Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahová betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés és kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepkörére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig ismét Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, amelynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, dehát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből…” (Rátonyi könyve II. kötetének 71. oldalán található fotó illusztrálja az 1937 októberi előadást: Neményi Lili, Sziklay Szeréna és Berend István láthatóak egy jelenetben a felvételen.)
Mielőtt tovább haladnék a „krónikában”, vissza kell térnem egy hiánypótlás erejéig a kezdetekhez. Az 518.sz. alatt ismertettem – kevés információm birtokában röviden - a Gyöngy Pál - Bródy Tamás (a későbbi neves karmester) által közösen komponált operettjüket, a Városi Színházban 1937 október közepén bemutatott Éva a paradicsomban c. alkotást, melynek rádióváltozata aztán 1957-ben készült el Házy Erzsébettel a címszerepben. A két komponista és a szövegírók: Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső alkotta szerzőkvintett operettjének a cselekményével adós voltam, melyre végre rábukkantam Rátonyi Róbert \"Operett\" c. könyvének II. kötetében (1984): a két társszerző és szövegíróik egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Az operett 1937. évi bemutatójáról írja Rátonyi a következő ismertetőt: „Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahová betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés és kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepkörére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig ismét Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, amelynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, dehát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből…” (Rátonyi könyve II. kötetének 71. oldalán található fotó illusztrálja az 1937 októberi előadást: Neményi Lili, Sziklay Szeréna és Berend István láthatóak egy jelenetben a felvételen.)
609 Búbánat 2007-05-21 14:12:52 [Válasz erre: 608 Búbánat 2007-05-21 14:04:32]
A sorszámozást elírtam, helyesen: VIII/1 - VIII/6.
A sorszámozást elírtam, helyesen: VIII/1 - VIII/6.
608 Búbánat 2007-05-21 14:04:32
VIII. 1971– 1978 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 VIII/3 Carl Zeller: A madarász - 1972 VIII/4 Karl Millöcker – Dubarry - 1972 VIII/4 Leo Fall: Pompadour - 1973 VIII/5 Jacques Offenbach: Kékszakáll -1978, Házy Erzsébet utolsó rádiós dalszínházi felvétele
VIII. 1971– 1978 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 VIII/3 Carl Zeller: A madarász - 1972 VIII/4 Karl Millöcker – Dubarry - 1972 VIII/4 Leo Fall: Pompadour - 1973 VIII/5 Jacques Offenbach: Kékszakáll -1978, Házy Erzsébet utolsó rádiós dalszínházi felvétele
607 Búbánat 2007-05-20 17:35:30 [Válasz erre: 605 Búbánat 2007-05-20 17:31:54]
További érdekességek: Házy Erzsébet a történet egy zanzásított változatát magyar filmen már eljátszotta 13 évvel korábban,1957-ben, melyet a 352. sorszám alatt ismertettem: A Gerolsteini kaland - fekete-fehér magyar romantikus vígjáték, 96 perc Rendező: Farkas Zoltán A rádiófelvételen a zeneszámok közötti dialógusokat prózai színészek mondták, egyedüli kivétel Házy Erzsébet, aki a szöveget is a mikrofonba mondta. Minderről bővebb adalékokat Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturgnak, Házy Erzsébetről szóló rádiós portréjából merítve, a 202-es sorszám alatt leközöltem. Házy Erzsébetnek A Fortunió dala (1958) és A szép Heléna (1965) után ez a harmadik teljes Offenbach-operettfelvétele a rádióban (1970); még egy van hátra, az élete vége előtt négy évvel felvett: Kékszakáll (1978). A magyarországi - pesti - bemutatóval egy évben már játszotta a darabot a debreceni színház is. A Csokonai Színházban 1875/76 évadban került újra színre a nagyoperett. Szegeden 1878-ban játszották először. Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. 1878 SZEGEDI NAPLÓ A \"SZÍNHÁZ\" ROVATBÓL 4. (68. sz., október 17.): „A »Gerolsteini nagyhercegnő« operett került ma színre zsúfolt ház előtt. Rá nem ösmertünk e kedves operettre, annyira élvezhetlenné tette azt részben a rossz rendezés, másrészt azon körülmény, hogy lényeges kihagyások történtek a szövegben, úgy hogy az operett meséje úgyszólván érthetlenné vált, de főleg elrontotta azt a közreműködők rossz játéka. Egyedüli kivétel Enyváry Sarolta, ki tulajdonképpen ma lépett föl először nagyobbszabású szerepben, mégpedig teljes sikerrel, melyet csak a személyzet összevágó játéka emelhetett volna nagyobbá, amint hogy megfordítva, a rossz játék valóban csökkentette azt. Mindamellett is több ízben tapsolta a közönség. A kosztümre is különös, Szegeden még meglepő gondot fordított ma a tisztelt kisasszony, kiről bátran ki lehet mondani, hogy hangja, ha gyenge is, de szépen iskolázott s van tehetsége hozzá, ha bátorságát és némi szögletességét a gesztikulációban levetkőzi, hogy a szegedi közönség kedvencévé legyen a téli idény alatt. Még Mezey állt a kritika határvonalán belül. Rónaszékynét szerepe lenyűgözve tartotta. Egyébben nem leli magyarázatát, hogy egészen elveszett ma. A díszletek igen csinosak, s Aradit méltán illeti dicséret, hogy az emelkedettebb igényeket e tekintetben számba vette.” Rátonyi Róbert írja Operett c. könyvének II. kötetében (1984): „ Az Operettszínház 1950-ben a kor ízlésének megfelelően teljesen átdolgozta a művet. A színház dramaturgiai munkaközössége szatírává írta át az operett szövegkönyvét. Munkájuk eredményeként került színre január 13-án a felújított darab, melynek története ez alkalommal arról szólt, hogy egy képzeletbeli ország, Gerolstein, tengerentúli árukölcsönt vesz föl, amolyan operettesített Marschall-segélyt, amelyre a nemlétező, de ugyanakkor gyanúsan ismerősnek tűnő országocskában az udvar és a kormány beszéli rá az uralkodónőt. A kölcsön aztán azzal a következménnyel jár, hogy az ország teljesen koldusbotra jut és az egykor független országból idegen urak golfpályája és játékkaszinója lesz. Várady László,a színház új zeneigazgatója vezényelte Offenbach igényes muzsikáját, melyet Polgár Tibor zseniálisan dolgozott át az új szövegkönyvhöz alkalmazkodva,kihangsúlyozva a mára utaló tréfás helyzeteket,megpörgetve az álmosabb ritmusokat és lüktető fortissimókkal megtűzdelve a finálékat. A premieren Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Homm Pál, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Keleti László, Rátonyi Róbert, Fejes Teri, Dénes György, Murányi Lili lépett a fel a fő- és mellékszerepekben. A felújított operettet Marton Endre rendezte, a díszletek Gera Zoltán, a jelmezek Nagyajtay Teréz,a koreográfia Szalay Karola munkája volt.\"
További érdekességek: Házy Erzsébet a történet egy zanzásított változatát magyar filmen már eljátszotta 13 évvel korábban,1957-ben, melyet a 352. sorszám alatt ismertettem: A Gerolsteini kaland - fekete-fehér magyar romantikus vígjáték, 96 perc Rendező: Farkas Zoltán A rádiófelvételen a zeneszámok közötti dialógusokat prózai színészek mondták, egyedüli kivétel Házy Erzsébet, aki a szöveget is a mikrofonba mondta. Minderről bővebb adalékokat Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturgnak, Házy Erzsébetről szóló rádiós portréjából merítve, a 202-es sorszám alatt leközöltem. Házy Erzsébetnek A Fortunió dala (1958) és A szép Heléna (1965) után ez a harmadik teljes Offenbach-operettfelvétele a rádióban (1970); még egy van hátra, az élete vége előtt négy évvel felvett: Kékszakáll (1978). A magyarországi - pesti - bemutatóval egy évben már játszotta a darabot a debreceni színház is. A Csokonai Színházban 1875/76 évadban került újra színre a nagyoperett. Szegeden 1878-ban játszották először. Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. 1878 SZEGEDI NAPLÓ A \"SZÍNHÁZ\" ROVATBÓL 4. (68. sz., október 17.): „A »Gerolsteini nagyhercegnő« operett került ma színre zsúfolt ház előtt. Rá nem ösmertünk e kedves operettre, annyira élvezhetlenné tette azt részben a rossz rendezés, másrészt azon körülmény, hogy lényeges kihagyások történtek a szövegben, úgy hogy az operett meséje úgyszólván érthetlenné vált, de főleg elrontotta azt a közreműködők rossz játéka. Egyedüli kivétel Enyváry Sarolta, ki tulajdonképpen ma lépett föl először nagyobbszabású szerepben, mégpedig teljes sikerrel, melyet csak a személyzet összevágó játéka emelhetett volna nagyobbá, amint hogy megfordítva, a rossz játék valóban csökkentette azt. Mindamellett is több ízben tapsolta a közönség. A kosztümre is különös, Szegeden még meglepő gondot fordított ma a tisztelt kisasszony, kiről bátran ki lehet mondani, hogy hangja, ha gyenge is, de szépen iskolázott s van tehetsége hozzá, ha bátorságát és némi szögletességét a gesztikulációban levetkőzi, hogy a szegedi közönség kedvencévé legyen a téli idény alatt. Még Mezey állt a kritika határvonalán belül. Rónaszékynét szerepe lenyűgözve tartotta. Egyébben nem leli magyarázatát, hogy egészen elveszett ma. A díszletek igen csinosak, s Aradit méltán illeti dicséret, hogy az emelkedettebb igényeket e tekintetben számba vette.” Rátonyi Róbert írja Operett c. könyvének II. kötetében (1984): „ Az Operettszínház 1950-ben a kor ízlésének megfelelően teljesen átdolgozta a művet. A színház dramaturgiai munkaközössége szatírává írta át az operett szövegkönyvét. Munkájuk eredményeként került színre január 13-án a felújított darab, melynek története ez alkalommal arról szólt, hogy egy képzeletbeli ország, Gerolstein, tengerentúli árukölcsönt vesz föl, amolyan operettesített Marschall-segélyt, amelyre a nemlétező, de ugyanakkor gyanúsan ismerősnek tűnő országocskában az udvar és a kormány beszéli rá az uralkodónőt. A kölcsön aztán azzal a következménnyel jár, hogy az ország teljesen koldusbotra jut és az egykor független országból idegen urak golfpályája és játékkaszinója lesz. Várady László,a színház új zeneigazgatója vezényelte Offenbach igényes muzsikáját, melyet Polgár Tibor zseniálisan dolgozott át az új szövegkönyvhöz alkalmazkodva,kihangsúlyozva a mára utaló tréfás helyzeteket,megpörgetve az álmosabb ritmusokat és lüktető fortissimókkal megtűzdelve a finálékat. A premieren Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Homm Pál, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Keleti László, Rátonyi Róbert, Fejes Teri, Dénes György, Murányi Lili lépett a fel a fő- és mellékszerepekben. A felújított operettet Marton Endre rendezte, a díszletek Gera Zoltán, a jelmezek Nagyajtay Teréz,a koreográfia Szalay Karola munkája volt.\"
605 Búbánat 2007-05-20 17:31:54
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A gerolsteini nagyhercegnő – 1970 /La grande-duchesse de Gérolstein, Théâtre des Variétés, Párizs, 1867. április 12./ Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1867. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán Romhányi József írta. Szereposztás: Nagyhercegnő – Házy Erzsébet Wanda, egy parasztlány, szerelmes Fritzbe – Németh Marika Fritz, közkatona, „gránátos” – Réti József Boum, generális (Bumm tábornok) – Melis György Paul herceg – Bartha Alfonz Puck báró – Kishegyi Árpád További szereplők: Grog báró, Népomuc, Iza, Olga, Amalie, Charlotte, jegyző, udvarhölgyekm katonák, tisztikar, szolgák, küldöncök, markotányosnők, Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Katona-dal az 1. felvonásból „Fogd ezt a kardot, a kardot…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő rondója az 1. felvonásból (Házy, Énekkar) - Kórus és Fritz rondója az 1. felvonásból (Réti, Házy, Énekkar) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Németh, Réti, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a 2. felvonásból ”Mondd el azt, hogy…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő dala a 2. felvonásból: Harci ének „Jelszóm, mindent a katonáknak, mindent a katonáknak…” (Házy, Énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Esküvői jelenet és legenda a 3. felvonásból (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Németh, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Bevezető jelenet és Bumm tábornok dala (Németh, Réti, Melis, Énekkar) Cselekmény röviden: A szövegkönyv szerint az idő: a XVIII. század közepe, a helyszín: egy kis német hercegi udvar. 1.felvonás Katonák és kedveseik isznak a csata előtt; Wanda búcsút mond Fritznek. A gáláns és szerelmes természetű Boum generálisnak megtetszik Wanda. Puck báró terve részeként Grog bárót Gerolsteinbe küldik, hogy rábeszélje a nagyhercegnőt a Paul herceggel kötendő házasságra, de a nagyhercegnőnek Fritz kell. Kinevezi ezért főparancsnoknak, mire Paul, Puck és Boum egyaránt szörnyű haragra gerjednek. 2.felvonás A vértelen „győztes” csata után a nagyhercegnő célzást tesz Fritznek arra, hogy szereti. A vörös szobába szállásolja be a fiút, amely hírhedt hely: egy gyilkosság színhelye volt, amelyet Paul, Boum és Puck meg akarnak ismételni. A hercegnő, aki maga is földühödött, mert Fritz Wandát szereti, részt vesz az összeesküvésben. 3.felvonás 1. kép Grog báró is csatlakozik az összeesküvőkhöz. Annyira elbájolja a nagyhercegnőt, hogy az hajlandónak mutatkozik rá, hogy felhagyjon a tervével, és hozzámenjen Paulhoz. Ugyanakkor beleegyezik egy cselbe, hogy kellemetlenkedjék Fritznek: amikor az szerenádot ad ifjú hitvesének, Wandának, nagy csapat férfi tör rá, és szólítja föl, hogy azonnal verekedjék meg velük. 3.felvonás 2. kép A táborban az új házaspárt, a nagyhercegnőt és Pault ünneplik. Fritz is megjön, ziláltan, mert bajvívásra kényszerítették. A nagyhercegnő megfosztja rangjától. A hölgy hiába flörtöl Groggal. Puckot előléptetik, Boum visszakapja rangját, a nagyhercegnő meg kénytelen Paullal maradni – de már a finálé alatt egy másik fiatal férfit bámul. A „Párizsi élet”-tel egyidőben komponált operettből zenei szempontból az első felvonás a leghatásosabb és értékben leggazdagabb. Gál György Sándor- Somogyi Vilmos: Operettek könyvében írja, hogy Offenbach nagy gonddal dolgozta ki az egész felvonást és egyes melódiákat tíz-tizenkétszer is átírt, amíg megfelelőnek találta. Óriási hatása volt minden előadáson annak a kuplénak, amelynek kíséretében a nagyhercegnő átnyújtja atyja kardját Fritz gránátosnak. A refrén feldübörgő álpátosza nem tévesztette hatását. A második felvonással – amikor a gránátos győztesen hazatér – de a kamarilla intrikája folytán ismét „lecsúszik” – Offenbach elégedetlen volt. A librettót többször is megváltoztatta, de az utolsó variánssal szemben is fenntartotta kifogásait. Jellemző, hogy Offenbach érdeklődése a librettó legapróbb részletére is kiterjedt és hogy a szövegért is felelősnek érezte magát. Eugen Sue a híres francia író említi először a „Páris rejtelmei” című könyvében azt kis német hercegi udvart, mely Offenbach operettjének szövegkönyvében előfordul: Gerolstein. Németországban félreértették a darabot; a német előadásokon a darabot „meg is húzta” a cenzor. Csak a beavatottak tudták, hogy az operettben a párizsi életet parodizálják a szerzők, akik a Tuileriákban folyó üzelmeket éles szemmel figyelvén, megjósolják előre, milyen szégyenletes szerepet játszanak rövidesen III. Napóleon Bumm tábornokai a császárság élet-halálharcában.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A gerolsteini nagyhercegnő – 1970 /La grande-duchesse de Gérolstein, Théâtre des Variétés, Párizs, 1867. április 12./ Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1867. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán Romhányi József írta. Szereposztás: Nagyhercegnő – Házy Erzsébet Wanda, egy parasztlány, szerelmes Fritzbe – Németh Marika Fritz, közkatona, „gránátos” – Réti József Boum, generális (Bumm tábornok) – Melis György Paul herceg – Bartha Alfonz Puck báró – Kishegyi Árpád További szereplők: Grog báró, Népomuc, Iza, Olga, Amalie, Charlotte, jegyző, udvarhölgyekm katonák, tisztikar, szolgák, küldöncök, markotányosnők, Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Katona-dal az 1. felvonásból „Fogd ezt a kardot, a kardot…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő rondója az 1. felvonásból (Házy, Énekkar) - Kórus és Fritz rondója az 1. felvonásból (Réti, Házy, Énekkar) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Németh, Réti, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a 2. felvonásból ”Mondd el azt, hogy…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő dala a 2. felvonásból: Harci ének „Jelszóm, mindent a katonáknak, mindent a katonáknak…” (Házy, Énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Esküvői jelenet és legenda a 3. felvonásból (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Németh, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Bevezető jelenet és Bumm tábornok dala (Németh, Réti, Melis, Énekkar) Cselekmény röviden: A szövegkönyv szerint az idő: a XVIII. század közepe, a helyszín: egy kis német hercegi udvar. 1.felvonás Katonák és kedveseik isznak a csata előtt; Wanda búcsút mond Fritznek. A gáláns és szerelmes természetű Boum generálisnak megtetszik Wanda. Puck báró terve részeként Grog bárót Gerolsteinbe küldik, hogy rábeszélje a nagyhercegnőt a Paul herceggel kötendő házasságra, de a nagyhercegnőnek Fritz kell. Kinevezi ezért főparancsnoknak, mire Paul, Puck és Boum egyaránt szörnyű haragra gerjednek. 2.felvonás A vértelen „győztes” csata után a nagyhercegnő célzást tesz Fritznek arra, hogy szereti. A vörös szobába szállásolja be a fiút, amely hírhedt hely: egy gyilkosság színhelye volt, amelyet Paul, Boum és Puck meg akarnak ismételni. A hercegnő, aki maga is földühödött, mert Fritz Wandát szereti, részt vesz az összeesküvésben. 3.felvonás 1. kép Grog báró is csatlakozik az összeesküvőkhöz. Annyira elbájolja a nagyhercegnőt, hogy az hajlandónak mutatkozik rá, hogy felhagyjon a tervével, és hozzámenjen Paulhoz. Ugyanakkor beleegyezik egy cselbe, hogy kellemetlenkedjék Fritznek: amikor az szerenádot ad ifjú hitvesének, Wandának, nagy csapat férfi tör rá, és szólítja föl, hogy azonnal verekedjék meg velük. 3.felvonás 2. kép A táborban az új házaspárt, a nagyhercegnőt és Pault ünneplik. Fritz is megjön, ziláltan, mert bajvívásra kényszerítették. A nagyhercegnő megfosztja rangjától. A hölgy hiába flörtöl Groggal. Puckot előléptetik, Boum visszakapja rangját, a nagyhercegnő meg kénytelen Paullal maradni – de már a finálé alatt egy másik fiatal férfit bámul. A „Párizsi élet”-tel egyidőben komponált operettből zenei szempontból az első felvonás a leghatásosabb és értékben leggazdagabb. Gál György Sándor- Somogyi Vilmos: Operettek könyvében írja, hogy Offenbach nagy gonddal dolgozta ki az egész felvonást és egyes melódiákat tíz-tizenkétszer is átírt, amíg megfelelőnek találta. Óriási hatása volt minden előadáson annak a kuplénak, amelynek kíséretében a nagyhercegnő átnyújtja atyja kardját Fritz gránátosnak. A refrén feldübörgő álpátosza nem tévesztette hatását. A második felvonással – amikor a gránátos győztesen hazatér – de a kamarilla intrikája folytán ismét „lecsúszik” – Offenbach elégedetlen volt. A librettót többször is megváltoztatta, de az utolsó variánssal szemben is fenntartotta kifogásait. Jellemző, hogy Offenbach érdeklődése a librettó legapróbb részletére is kiterjedt és hogy a szövegért is felelősnek érezte magát. Eugen Sue a híres francia író említi először a „Páris rejtelmei” című könyvében azt kis német hercegi udvart, mely Offenbach operettjének szövegkönyvében előfordul: Gerolstein. Németországban félreértették a darabot; a német előadásokon a darabot „meg is húzta” a cenzor. Csak a beavatottak tudták, hogy az operettben a párizsi életet parodizálják a szerzők, akik a Tuileriákban folyó üzelmeket éles szemmel figyelvén, megjósolják előre, milyen szégyenletes szerepet játszanak rövidesen III. Napóleon Bumm tábornokai a császárság élet-halálharcában.
604 Búbánat 2007-05-10 16:27:58 [Válasz erre: 603 Búbánat 2007-05-10 16:20:06]
Hogy mennyire nem mindennapi operettet álmodtak színpadra a szerzők, álljon itt egy-két korabeli recenzió a bécsi bemutató előadásról, mely kritikákból a darab cselekménye is jobban kidomborul… Neue Freie Presse, Bécs 1922. május 13. : „Frasquita”, az új Lehár-operett Részlet; egy ironikus kritikusi vélemény a szövegkönyvről „Nehéz időket élünk. Ám az operettek sem vidámak. Kíméletlen, brutális időket élünk S az operett sem akar tőlük elmaradni. Lehet, hogy éppen a szövegkönyv harsogó, erős színei – a cigányromantika és a mondén züllöttség e keveréke – csábította Lehárt a megzenésítésére. A librettisták alaposan megnyomták a ceruzát. Az általuk kreált cigányleány, Frasquita, haszonnal hallgatta a Carmen című operát, s mindjárt első megjelenésekor óva int a szerelmétől, mely őt mindeddig nem érintette meg. A parasztlegényekkel szóba se áll, ám az elegáns párizsi Armand Mirabeau első (lángoló) pillantásra megtetszik neki. E fiatalembernek ellopták az arany cigarettatárcáját, s Frasquitát gyanúsítja, persze, tévesen. A lányt kis híján letartóztatják, s így becsületében és szerelmes érzéseiben megbántva, boldogan megragadja az alkalmat, hogy a gyakorlatban mutassa be, hogyan gyűlölnek, hogyan állnak bosszút a cigányok. Mivel bájos kis gyilkossági kísérlete nem sikerül (azzal a tőrrel, melyet apart díszként visel a harisnyakötőjében), legalább lelkében óhajtja megsérteni Armand-t, s elhatározza, erotikus bűvkörébe vonzza, majd fölényes mosollyal visszautasítja őt; az olvasásban járatos Frasquita ezt az ötletet alighanem egy teljes polcnyi kölcsönkönyvtári regényből merítette. Hogy nagyobb hatásfokkal gyakorolhassa démoni varázshatalmát, elmegy sztárnak az Alhambra nevű éjszakai lokálba, ahol is Armand egy – inkább rózsacsokrokkal, semmint cselekménnyel teljes – fülledt éjszakán elfelejti mennyasszonyát (Dolly Girod), őrjöngő szerelembe esik, amire Frasquita félmeztelen táncosnők és vonagló ifjak társaságában táncorgiát rendez, majd a már említett gúnyos kacaj kíséretében visszautasítja a kesergő Armand-t. Annak szerelme, akárcsak fenyegetései leperegnek a lányról, s az sem hatja meg, hogy Armand addig fojtogatja, míg hörögve el nem nyúlik a padlón; ennek okán csókot kér egyik szakmai kollégájától, amire Armand ’szajha’ felkiáltással távozik, Frasquita pedig reménytelen szerelemmel bámul utána. Ily módon adva van minden szükséges feltétel a konstruált s ugyanakkor magától értetődő gyengéd egymásra találáshoz a harmadik felvonásban… […] A bécsi operettben egyre kevésbé örvendetes a közbiztonság helyzete, s elgondolkodtató mértékben növekedik a bűnözés… Míg a Pacsirtában még csak késelésről és verekedésről volt szó, addig itt már ’nem adják tőrdöfési kísérletnél és fojtogatásnál alább.” A Neues Wiener Journal (1922. május 13.) pedig így tájékoztatja olvasóit: „Humor helyett mélabús erotikát és mázsányi tragikumot kapunk, ami csak akkor volna indokolt, ha erre a téma okot adna… Willner és Reichert urak szeme előtt alighanem valamiféle Carmen lebeghetett. Ám ez a Frasquita csak végszóra lesz démoni és csak a fináléban lesz elvetemült….. A Neues Wiener Tagblatt 1922, május 13.-i számában a kritikus csatlakozik az eddigi véleményekhez, majd hozzáteszi: „….ám legalább megtalálható itt mindaz, ami egy verisztikusra modernizált könnyfakasztó operetthez kell: cigányszerelem és késelés, spanyol éjszakai élet vidékies-erkölcsös kabaré-varázzsal s megzavart meztelen táncosnőkkel, s végül Párizs, az isteni város, hátterében a farsang tumultuózus vigalmaival! Lehár mindezt igen komolyan és lelkiismeretesen fogja fel; szinte látjuk, mily kényszeredetten iktatott be vidám dallamokat, ahol a cselekmény mellékszála ezt megköveteli.” Megint a Neues Wiener Journalból idézek: „Lehár nagy művészetének teljes nagysága a helyzetek zenei aláfestésekor tűnik elő. Drámai hangzatokat talál a színpadi szenvedélyekhez; különösen a javára írandó, hogy kerüli a harsogó Carmen-ritmusokat és a túlzó szilajságot. Ismét azt tapasztaljuk, hogy fölényes tudással uralja az összes zenei formát…. Művészi tudása kiéli magát egy lassú keringő-ritmusú, nagy, lírai motívumban, akárcsak a lendületes tuttikban s egy kulturált líraiságú elbűvölő dalban” - ez a megjegyzés a már említett, nagy slágerré vált Armand- áriára vonatkozik. A Neue Freie Presse kritikájának végkövetkeztetése – Lehárra és új művére vonatkozóan: „Éljenzés, virágok és ajándékok minden felvonás után. Lehár sikert aratott. Nem szenzációs sikert: a szenzációk arattak sikert.” Az idézett recenzió-részleteket Otto Schneidereit: Lehár című könyvéből vettem át /Budapest, Zeneműkiadó (1988) /
Hogy mennyire nem mindennapi operettet álmodtak színpadra a szerzők, álljon itt egy-két korabeli recenzió a bécsi bemutató előadásról, mely kritikákból a darab cselekménye is jobban kidomborul… Neue Freie Presse, Bécs 1922. május 13. : „Frasquita”, az új Lehár-operett Részlet; egy ironikus kritikusi vélemény a szövegkönyvről „Nehéz időket élünk. Ám az operettek sem vidámak. Kíméletlen, brutális időket élünk S az operett sem akar tőlük elmaradni. Lehet, hogy éppen a szövegkönyv harsogó, erős színei – a cigányromantika és a mondén züllöttség e keveréke – csábította Lehárt a megzenésítésére. A librettisták alaposan megnyomták a ceruzát. Az általuk kreált cigányleány, Frasquita, haszonnal hallgatta a Carmen című operát, s mindjárt első megjelenésekor óva int a szerelmétől, mely őt mindeddig nem érintette meg. A parasztlegényekkel szóba se áll, ám az elegáns párizsi Armand Mirabeau első (lángoló) pillantásra megtetszik neki. E fiatalembernek ellopták az arany cigarettatárcáját, s Frasquitát gyanúsítja, persze, tévesen. A lányt kis híján letartóztatják, s így becsületében és szerelmes érzéseiben megbántva, boldogan megragadja az alkalmat, hogy a gyakorlatban mutassa be, hogyan gyűlölnek, hogyan állnak bosszút a cigányok. Mivel bájos kis gyilkossági kísérlete nem sikerül (azzal a tőrrel, melyet apart díszként visel a harisnyakötőjében), legalább lelkében óhajtja megsérteni Armand-t, s elhatározza, erotikus bűvkörébe vonzza, majd fölényes mosollyal visszautasítja őt; az olvasásban járatos Frasquita ezt az ötletet alighanem egy teljes polcnyi kölcsönkönyvtári regényből merítette. Hogy nagyobb hatásfokkal gyakorolhassa démoni varázshatalmát, elmegy sztárnak az Alhambra nevű éjszakai lokálba, ahol is Armand egy – inkább rózsacsokrokkal, semmint cselekménnyel teljes – fülledt éjszakán elfelejti mennyasszonyát (Dolly Girod), őrjöngő szerelembe esik, amire Frasquita félmeztelen táncosnők és vonagló ifjak társaságában táncorgiát rendez, majd a már említett gúnyos kacaj kíséretében visszautasítja a kesergő Armand-t. Annak szerelme, akárcsak fenyegetései leperegnek a lányról, s az sem hatja meg, hogy Armand addig fojtogatja, míg hörögve el nem nyúlik a padlón; ennek okán csókot kér egyik szakmai kollégájától, amire Armand ’szajha’ felkiáltással távozik, Frasquita pedig reménytelen szerelemmel bámul utána. Ily módon adva van minden szükséges feltétel a konstruált s ugyanakkor magától értetődő gyengéd egymásra találáshoz a harmadik felvonásban… […] A bécsi operettben egyre kevésbé örvendetes a közbiztonság helyzete, s elgondolkodtató mértékben növekedik a bűnözés… Míg a Pacsirtában még csak késelésről és verekedésről volt szó, addig itt már ’nem adják tőrdöfési kísérletnél és fojtogatásnál alább.” A Neues Wiener Journal (1922. május 13.) pedig így tájékoztatja olvasóit: „Humor helyett mélabús erotikát és mázsányi tragikumot kapunk, ami csak akkor volna indokolt, ha erre a téma okot adna… Willner és Reichert urak szeme előtt alighanem valamiféle Carmen lebeghetett. Ám ez a Frasquita csak végszóra lesz démoni és csak a fináléban lesz elvetemült….. A Neues Wiener Tagblatt 1922, május 13.-i számában a kritikus csatlakozik az eddigi véleményekhez, majd hozzáteszi: „….ám legalább megtalálható itt mindaz, ami egy verisztikusra modernizált könnyfakasztó operetthez kell: cigányszerelem és késelés, spanyol éjszakai élet vidékies-erkölcsös kabaré-varázzsal s megzavart meztelen táncosnőkkel, s végül Párizs, az isteni város, hátterében a farsang tumultuózus vigalmaival! Lehár mindezt igen komolyan és lelkiismeretesen fogja fel; szinte látjuk, mily kényszeredetten iktatott be vidám dallamokat, ahol a cselekmény mellékszála ezt megköveteli.” Megint a Neues Wiener Journalból idézek: „Lehár nagy művészetének teljes nagysága a helyzetek zenei aláfestésekor tűnik elő. Drámai hangzatokat talál a színpadi szenvedélyekhez; különösen a javára írandó, hogy kerüli a harsogó Carmen-ritmusokat és a túlzó szilajságot. Ismét azt tapasztaljuk, hogy fölényes tudással uralja az összes zenei formát…. Művészi tudása kiéli magát egy lassú keringő-ritmusú, nagy, lírai motívumban, akárcsak a lendületes tuttikban s egy kulturált líraiságú elbűvölő dalban” - ez a megjegyzés a már említett, nagy slágerré vált Armand- áriára vonatkozik. A Neue Freie Presse kritikájának végkövetkeztetése – Lehárra és új művére vonatkozóan: „Éljenzés, virágok és ajándékok minden felvonás után. Lehár sikert aratott. Nem szenzációs sikert: a szenzációk arattak sikert.” Az idézett recenzió-részleteket Otto Schneidereit: Lehár című könyvéből vettem át /Budapest, Zeneműkiadó (1988) /
603 Búbánat 2007-05-10 16:20:06
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/6 Lehár Ferenc (1870 -1948): Frasquita - 1970 /Frasquita - 1922. május 12. Theater an der Wien, Bécs/ Librettó: Alfred-Maria Wilner (1859-1929) és Heinz Reichert (1877-1940) Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1925. március 23., Budapest, Városi Színház Rádió Dalszínháza - részletek, magyar nyelven Magyar szöveg: Harsányi Zsolt- Dalos László Szereposztás: Frasquita, egy szép spanyol cigánylány, táncosnő - Házy Erzsébet Két fiatal, jóképű és gazdag francia jó barát (tenor): Hippolyte Galipot, tudós - és Armand Mirabeau, bohém - Udvardy Tibor Aristide Girod, gyáros, Armand bácsikája (bariton) – Dolly Girod, Aristide bájos lánya (szoprán) - Házy Erzsébet ezen a felvételen a következő részletekben hallható: - Cigánydal és Frasquita belépője az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala a 2. felvonásból „Szívemben holnapra ki lehet…” (Házy) - Frasquita és Armand szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Várni rád…” (Házy, Udvardy) - Frasquita és Armand kettőse a 3. felvonásból (Házy, Udvardy) További ismert részlet a rádiós felvételről, talán az operett legnagyobb slágere: - Armand dala a 2. felvonásból (Udvardy): „Kicsikém, ne tétovázz, Szűk utcában kicsi ház, Oly régóta vár, Hogy jössz-e már?” E rádiós felvételről több információs adattal (közreműködő énekesek, énekkar, zenekar, karmester) sajnos, nem rendelkezem. Tartalmi kivonat: Az operett története – szakítva a beidegződött klisékkel és hagyományokkal - a jelenben játszódik (1922-ben). 1 felvonás színhelye Barcelona. Girot gyáros a lányát, Dollyt, a Párizsból érkezett unokaöccsének, Armandnak szánja, ám az egy vendéglőben megismeri és beleszeret Frasquitába, az izgalmas táncosnőbe. Armand megsérti Frasquitát, miért is a táncosnő bosszút forral: elszédíti szépségével Armandot, majd a lángralobbant ifjút faképnél hagyja. 2. felvonásban az Alhambra mulatóban Armand szenved, felizzik benne a szenvedély; Frasquita hideg taktikájával valósággal az őrjöngésig szítja Armand vonzalmát. 3. felvonás Párizsban játszódik: Dolly, Armand tudós barátja, Hyppolit felesége lesz, a dolgok rendeződnek, Armand feleségül veszi Frasquitát.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/6 Lehár Ferenc (1870 -1948): Frasquita - 1970 /Frasquita - 1922. május 12. Theater an der Wien, Bécs/ Librettó: Alfred-Maria Wilner (1859-1929) és Heinz Reichert (1877-1940) Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1925. március 23., Budapest, Városi Színház Rádió Dalszínháza - részletek, magyar nyelven Magyar szöveg: Harsányi Zsolt- Dalos László Szereposztás: Frasquita, egy szép spanyol cigánylány, táncosnő - Házy Erzsébet Két fiatal, jóképű és gazdag francia jó barát (tenor): Hippolyte Galipot, tudós - és Armand Mirabeau, bohém - Udvardy Tibor Aristide Girod, gyáros, Armand bácsikája (bariton) – Dolly Girod, Aristide bájos lánya (szoprán) - Házy Erzsébet ezen a felvételen a következő részletekben hallható: - Cigánydal és Frasquita belépője az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala a 2. felvonásból „Szívemben holnapra ki lehet…” (Házy) - Frasquita és Armand szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Várni rád…” (Házy, Udvardy) - Frasquita és Armand kettőse a 3. felvonásból (Házy, Udvardy) További ismert részlet a rádiós felvételről, talán az operett legnagyobb slágere: - Armand dala a 2. felvonásból (Udvardy): „Kicsikém, ne tétovázz, Szűk utcában kicsi ház, Oly régóta vár, Hogy jössz-e már?” E rádiós felvételről több információs adattal (közreműködő énekesek, énekkar, zenekar, karmester) sajnos, nem rendelkezem. Tartalmi kivonat: Az operett története – szakítva a beidegződött klisékkel és hagyományokkal - a jelenben játszódik (1922-ben). 1 felvonás színhelye Barcelona. Girot gyáros a lányát, Dollyt, a Párizsból érkezett unokaöccsének, Armandnak szánja, ám az egy vendéglőben megismeri és beleszeret Frasquitába, az izgalmas táncosnőbe. Armand megsérti Frasquitát, miért is a táncosnő bosszút forral: elszédíti szépségével Armandot, majd a lángralobbant ifjút faképnél hagyja. 2. felvonásban az Alhambra mulatóban Armand szenved, felizzik benne a szenvedély; Frasquita hideg taktikájával valósággal az őrjöngésig szítja Armand vonzalmát. 3. felvonás Párizsban játszódik: Dolly, Armand tudós barátja, Hyppolit felesége lesz, a dolgok rendeződnek, Armand feleségül veszi Frasquitát.
602 Búbánat 2007-05-10 16:19:15 [Válasz erre: 601 tukán 2007-05-01 18:52:04]
Fogok még gondoskodni hasonló meglepetésekről...
Fogok még gondoskodni hasonló meglepetésekről...
601 tukán 2007-05-01 18:52:04 [Válasz erre: 600 Búbánat 2007-05-01 18:09:08]
Köszi Búbánat a Mikszáth idézetet! Igazi meglepetés!
Köszi Búbánat a Mikszáth idézetet! Igazi meglepetés!
600 Búbánat 2007-05-01 18:09:08 [Válasz erre: 599 Búbánat 2007-05-01 18:04:38]
INNOCENT VINCZE ERNŐ - A corneville-i harangok librettójának a Rádió Dalszínháza számára készített magyar fordítója (Bp., 1903–Bp., 1978. jún. 1.): drámaíró, librettista, dalszövegíró, dramaturg. Egyetemi tanulmányait után színházi és zenekritikákat publikált a Budapesti Hírlapban és az Újságban. 1924-ben Innocent Vincze irányította Hasenclever Antigonéjának kísérleti szabadtéri előadását a Margitszigeten. Ezután 1931-ig különböző kabarék számára – Apolló, Papagáj, Clarus, Komikusok Kabaréja stb. – írt, főként Hetényi-Heidelberg Albert zenéjére dalszövegeket. A harmincas években mutatták be drámáit az Új Színházban, a Kamaraszínházban és a Vígszínházban. 1940-ben Innocent Vincze fordításában játszotta a Nemzeti Színház Sh. Minden jó, ha jó a vége c. darabját. 1941-ben az Operaház számára fordította le Rossini Tell Vilmosának szövegét. Innocent Vincze 1949-től 1964-ig a Fővárosi Operettszínház zenedramaturgja volt. Ezalatt több önálló művét tűzték műsorra. 1964-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Vidróczki c. daljátékát Farkas Ferenc zenéjével. Zsákutca (1931); Ketten a hintán (1933); Vadmadár (1940); Tavaszi keringő (Kállai I.-nal, 1957); Vők iskolája (Farkas F. zenéjével, 1958); A Tündérlaki lányok (Szirmai A. zenéjével, 1963). BREITNER TAMÁS (Bp., 1929. ápr. 13.–Pécs, 1991. márc. 26.): karmester, zeneigazgató. 1951–56-ban a Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt. Pécsi operabemutatóit mindig nagy siker fogadta. Breitner Tamás színházi zeneigazgatóként a klasszikus-romantikus Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini vonulat mellett szívesen tűzött repertoárra Wagner operákat, de segítője volt a XX. századi és kortárs opera színpadra állításának is. A zenekar vezető karmestereként Breitner Tamás legfőbb közönség- és zenekarnevelő tevékenysége a hazai és külföldi, XX. századi és kortárs zene területén nyilvánult meg. A zenekar élén vezényelt kortárs magyar kompozíciókból készített számtalan felvételt őriz a Magyar Rádió, s a magas színvonalú prezentációt néhány lemezfelvétel is bizonyítja. Debussy, Honegger, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij és más külföldi zeneszerzők művei mellett hosszan sorolható a magyar kortárs komponisták alkotásainak előadási sora. Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Szabó Ferenc, Szelényi István, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor művei egészítették ki a szinte teljesnek mondható Bartók- és Kodály-művekkel megalapozott XX.századi magyar repertoárt Breitner Tamás pécsi városi zeneigazgatói tevékenységében. 19 év városi zeneigazgatói tevékenység utáni - színházi zenei vezetői státuszát megtartó - nyugdíjba vonulása jelentette. Kilenc Hungaroton lemezfelvétele van, elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Liszt Ferenc-díjas (1973), érdemes művész (1978). Rádióban számos opera, daljáték és operett felvételén ő vezényel: Poldini Ede: Farsangi lakodalom; Johann Strauss: Bécsi vér; Sullivan: A mikádó; Suppé: A pajkos diákok, A szép Galathea; Offenbach: A párizsi élet;Kálmán: Marica grófnő, Cigányprímás;Lehár: A Luxemburg grófja, Cigányszerelem, és az itt tárgyalt: Robert Planquette: A corneville-i harangok. ÉRDEKESSÉGEK: Louis Francois CLAIRVILLE (1811. Lyon – 1879. Párizs) írta A corneville-i harangokon kívül még Offenbach: Daphnis és Chloë , valamint Lecocq: Angot asszony lánya című operettek librettóját is. A másik szövegíró, az eredeti színmű szerzője Charles GABET (1827 – 1903), civil foglalkozását tekintve rendőrfelügyelőként tevékenykedett Párizsban. Planquette operettjének pesti bemutatóján (1878. március 23.), a Népszínházban, a zenekart ERKEL ELEK (1843-1893) vezényelte, a magyar himnusz szerzőjének fia. BESSENYEI FERENC fiatal színész korában a Miskolci Nemzeti Színházban fellépett az operettben, Gáspár apó szerepében (1946). MIKSZÁTH KÁLMÁN 1878-tól három évig Szegeden élt, s mint újságíró cikkek, karcolatok, tárcák egész sorát jelentette meg a helyi lapokban. A fiatal író 1879. februárjában megnézte az operettet, az előadásról írt kritikája igen figyelemreméltó! Íme a szövege: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. (1879 – Szeged) 14. 34. sz., február 8. „ A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt. Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide...« és a sikamlós »Alma-dal...«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte, ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti. Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?”
INNOCENT VINCZE ERNŐ - A corneville-i harangok librettójának a Rádió Dalszínháza számára készített magyar fordítója (Bp., 1903–Bp., 1978. jún. 1.): drámaíró, librettista, dalszövegíró, dramaturg. Egyetemi tanulmányait után színházi és zenekritikákat publikált a Budapesti Hírlapban és az Újságban. 1924-ben Innocent Vincze irányította Hasenclever Antigonéjának kísérleti szabadtéri előadását a Margitszigeten. Ezután 1931-ig különböző kabarék számára – Apolló, Papagáj, Clarus, Komikusok Kabaréja stb. – írt, főként Hetényi-Heidelberg Albert zenéjére dalszövegeket. A harmincas években mutatták be drámáit az Új Színházban, a Kamaraszínházban és a Vígszínházban. 1940-ben Innocent Vincze fordításában játszotta a Nemzeti Színház Sh. Minden jó, ha jó a vége c. darabját. 1941-ben az Operaház számára fordította le Rossini Tell Vilmosának szövegét. Innocent Vincze 1949-től 1964-ig a Fővárosi Operettszínház zenedramaturgja volt. Ezalatt több önálló művét tűzték műsorra. 1964-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Vidróczki c. daljátékát Farkas Ferenc zenéjével. Zsákutca (1931); Ketten a hintán (1933); Vadmadár (1940); Tavaszi keringő (Kállai I.-nal, 1957); Vők iskolája (Farkas F. zenéjével, 1958); A Tündérlaki lányok (Szirmai A. zenéjével, 1963). BREITNER TAMÁS (Bp., 1929. ápr. 13.–Pécs, 1991. márc. 26.): karmester, zeneigazgató. 1951–56-ban a Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt. Pécsi operabemutatóit mindig nagy siker fogadta. Breitner Tamás színházi zeneigazgatóként a klasszikus-romantikus Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini vonulat mellett szívesen tűzött repertoárra Wagner operákat, de segítője volt a XX. századi és kortárs opera színpadra állításának is. A zenekar vezető karmestereként Breitner Tamás legfőbb közönség- és zenekarnevelő tevékenysége a hazai és külföldi, XX. századi és kortárs zene területén nyilvánult meg. A zenekar élén vezényelt kortárs magyar kompozíciókból készített számtalan felvételt őriz a Magyar Rádió, s a magas színvonalú prezentációt néhány lemezfelvétel is bizonyítja. Debussy, Honegger, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij és más külföldi zeneszerzők művei mellett hosszan sorolható a magyar kortárs komponisták alkotásainak előadási sora. Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Szabó Ferenc, Szelényi István, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor művei egészítették ki a szinte teljesnek mondható Bartók- és Kodály-művekkel megalapozott XX.századi magyar repertoárt Breitner Tamás pécsi városi zeneigazgatói tevékenységében. 19 év városi zeneigazgatói tevékenység utáni - színházi zenei vezetői státuszát megtartó - nyugdíjba vonulása jelentette. Kilenc Hungaroton lemezfelvétele van, elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Liszt Ferenc-díjas (1973), érdemes művész (1978). Rádióban számos opera, daljáték és operett felvételén ő vezényel: Poldini Ede: Farsangi lakodalom; Johann Strauss: Bécsi vér; Sullivan: A mikádó; Suppé: A pajkos diákok, A szép Galathea; Offenbach: A párizsi élet;Kálmán: Marica grófnő, Cigányprímás;Lehár: A Luxemburg grófja, Cigányszerelem, és az itt tárgyalt: Robert Planquette: A corneville-i harangok. ÉRDEKESSÉGEK: Louis Francois CLAIRVILLE (1811. Lyon – 1879. Párizs) írta A corneville-i harangokon kívül még Offenbach: Daphnis és Chloë , valamint Lecocq: Angot asszony lánya című operettek librettóját is. A másik szövegíró, az eredeti színmű szerzője Charles GABET (1827 – 1903), civil foglalkozását tekintve rendőrfelügyelőként tevékenykedett Párizsban. Planquette operettjének pesti bemutatóján (1878. március 23.), a Népszínházban, a zenekart ERKEL ELEK (1843-1893) vezényelte, a magyar himnusz szerzőjének fia. BESSENYEI FERENC fiatal színész korában a Miskolci Nemzeti Színházban fellépett az operettben, Gáspár apó szerepében (1946). MIKSZÁTH KÁLMÁN 1878-tól három évig Szegeden élt, s mint újságíró cikkek, karcolatok, tárcák egész sorát jelentette meg a helyi lapokban. A fiatal író 1879. februárjában megnézte az operettet, az előadásról írt kritikája igen figyelemreméltó! Íme a szövege: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. (1879 – Szeged) 14. 34. sz., február 8. „ A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt. Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide...« és a sikamlós »Alma-dal...«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte, ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti. Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?”
599 Búbánat 2007-05-01 18:04:38
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/5 Robert Planquette (1848-1903): A corneville-i harangok - 1969 /Les closhes de Corneville - 1877. április 19. Théatre des Folies-Dramatiques/ Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet Operett (eredetileg „opera comique”) három felvonásban Magyarországi bemutató: 1878. március 23. Pest, Népszínház Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő Szereposztás: Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György Henry de Corneville márki – Melis György Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre További szereplők: intéző, parasztlányok, matróz, közjegyző Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Breitner Tamás Házy Erzsébet az operett rádiófelvételén a következő számokban énekel: - Bevezető jelenet „Itt a Corneville-i vásár…” (Házy, Kalmár, énekkar) - Germaine és Grenischeux kettőse (Házy, Korondy) - „Harangdal” az 1. felvonásból (Házy, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 2. felvonásból - Kórus és ötös a 2. felvonásból (Házy, Korondy, Melis, Kalmár, Várhelyi, énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Melis, Várhelyi, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 3. felvonásból (Házy és Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Kalmár,Melis, Várhelyi, énekkar) További részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Serpolette rondója az 1. felvonásból (Kalmár) - Grenicheux dala az 1. felvonásból (Korondy) - Henry márki rondó-keringője (Melis) - Grenicheux kupléja az 1. felvonásból (Korondy) - Serpolette dala a 2. felvonásból (Kalmár) - Henry márki belépője a 2. felvonásból (Melis) - Együttes és kuplé (Kalmár, Melis, énekkar) - Gáspár apó dala a 3. felvonásból (Várhelyi) - Serpolette és Grenicheux kettőse a 3. felvonásból (Kalmár, Korondy) - Serpolette dala a 3. felvonásból (Kalmár, énekkar) - Grenicheux rondója a 3. felvonásból (Korondy) A cselekmény bonyolult, de mégsem rövidítem, mert még az operettbarátok előtt is kevéssé ismert a meséje. (Idézni fogom Mikszáth Kálmánnak mint ifjú hírlapírónak korabeli recenzióját is a bemutatóról…) Történik XIV. Lajos francia király uralkodásának végén,1710 táján, egy normandiai halászfaluban, Corneville-ben. Előzmények: A corneville-i harangokat Gáspár apó szólaltatja meg éjfélkor. Rémítgetni akarja a falu babonás népét és az a célja, hogy elátkozott hírét költse a világot járó Henry márki ősi kastélyának, ahol régi kincseket fedezett fel. A kapzsi öreg eléri célját: a falu lakói a kastély közelébe sem mer menni, ő pedig éjszakánként feljár a termekbe és gyönyörködik kincseiben. Húsz év telt el. Gáspár apóval együtt él Germaine, egy szép árva fiatal leány, akit pici gyermekkorától ő nevelt fel. A faluban lakik Grenicheux, az orvvadász is, akibe szerelmes a mindig vidám Serpolette. Ő ugyancsak Gáspár apónál lakik, lelencként került oda hozzá, s most éppen szolgálólány. Grenicheux, Serpolette-et megbántva a másik leányt, Germaine-t rajongja körül, akinek kezét Gáspár apó már az intézőnek szánta. Germaine egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét, ezért visszautasítja a kérőt. Az intéző megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germaine-t rábírja a házasságra. Javasolja az intézőnek, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet az intéző a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germaine-t a jegyző a vízbe löki, az intéző pedig, aki \"véletlen\" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. Az intéző ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép Grenicheux rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheux, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheux-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít \"hőstettéről\". Az intéző, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot Grenicheux elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germaine-től kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy a márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a corneville-i harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben az intéző tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheux, ezért Germaine \"megmentője\" segítségére siet. Az intéző és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheux elmenekül, Germaine-t pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja. Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheux, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a \"betolakodókat\" a kastélytól, az intéző pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vej, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát. A hajóskapitányról közben kiderül, hogy ő Henry, a Corneville márki unokája: visszatért földkörüli útjáról a kastély fiatal ura. Rögtön átlátja a helyzetet. Kilétét nem fedi fel, de elhatározza, hogy csúffá teszi a falu népe előtt a vén zsugorit. Tervéhez felhasználja Grenicheux-t és Serpolette-et, miután meggyőzte mindkettőjüket: a kastély kísértete nem más, mint Gáspár apó. Henry márki cselhez folyamodik: a kastély nagytermében lévő lovagkép mögé rejti Grenicheux-t, aki a kép mögül megszólalva annyira megrémiszti Gáspár apót, hogy az most már maga is hinni kezd a kísértetben. A kastélyba tóduló nép előtt a márki leleplezi Gáspár apó szélhámosságait, aki megbolondul, mikor a kincses ládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheux bevallja Henry márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja, az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabbá válik, s végül a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, elméje kitisztult, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy Germaine grófkisasszony. Végül Gáspár apó áldását adja mindkét párra. A corneville-i harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/5 Robert Planquette (1848-1903): A corneville-i harangok - 1969 /Les closhes de Corneville - 1877. április 19. Théatre des Folies-Dramatiques/ Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet Operett (eredetileg „opera comique”) három felvonásban Magyarországi bemutató: 1878. március 23. Pest, Népszínház Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő Szereposztás: Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György Henry de Corneville márki – Melis György Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre További szereplők: intéző, parasztlányok, matróz, közjegyző Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Breitner Tamás Házy Erzsébet az operett rádiófelvételén a következő számokban énekel: - Bevezető jelenet „Itt a Corneville-i vásár…” (Házy, Kalmár, énekkar) - Germaine és Grenischeux kettőse (Házy, Korondy) - „Harangdal” az 1. felvonásból (Házy, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 2. felvonásból - Kórus és ötös a 2. felvonásból (Házy, Korondy, Melis, Kalmár, Várhelyi, énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Melis, Várhelyi, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 3. felvonásból (Házy és Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Kalmár,Melis, Várhelyi, énekkar) További részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Serpolette rondója az 1. felvonásból (Kalmár) - Grenicheux dala az 1. felvonásból (Korondy) - Henry márki rondó-keringője (Melis) - Grenicheux kupléja az 1. felvonásból (Korondy) - Serpolette dala a 2. felvonásból (Kalmár) - Henry márki belépője a 2. felvonásból (Melis) - Együttes és kuplé (Kalmár, Melis, énekkar) - Gáspár apó dala a 3. felvonásból (Várhelyi) - Serpolette és Grenicheux kettőse a 3. felvonásból (Kalmár, Korondy) - Serpolette dala a 3. felvonásból (Kalmár, énekkar) - Grenicheux rondója a 3. felvonásból (Korondy) A cselekmény bonyolult, de mégsem rövidítem, mert még az operettbarátok előtt is kevéssé ismert a meséje. (Idézni fogom Mikszáth Kálmánnak mint ifjú hírlapírónak korabeli recenzióját is a bemutatóról…) Történik XIV. Lajos francia király uralkodásának végén,1710 táján, egy normandiai halászfaluban, Corneville-ben. Előzmények: A corneville-i harangokat Gáspár apó szólaltatja meg éjfélkor. Rémítgetni akarja a falu babonás népét és az a célja, hogy elátkozott hírét költse a világot járó Henry márki ősi kastélyának, ahol régi kincseket fedezett fel. A kapzsi öreg eléri célját: a falu lakói a kastély közelébe sem mer menni, ő pedig éjszakánként feljár a termekbe és gyönyörködik kincseiben. Húsz év telt el. Gáspár apóval együtt él Germaine, egy szép árva fiatal leány, akit pici gyermekkorától ő nevelt fel. A faluban lakik Grenicheux, az orvvadász is, akibe szerelmes a mindig vidám Serpolette. Ő ugyancsak Gáspár apónál lakik, lelencként került oda hozzá, s most éppen szolgálólány. Grenicheux, Serpolette-et megbántva a másik leányt, Germaine-t rajongja körül, akinek kezét Gáspár apó már az intézőnek szánta. Germaine egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét, ezért visszautasítja a kérőt. Az intéző megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germaine-t rábírja a házasságra. Javasolja az intézőnek, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet az intéző a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germaine-t a jegyző a vízbe löki, az intéző pedig, aki \"véletlen\" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. Az intéző ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép Grenicheux rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheux, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheux-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít \"hőstettéről\". Az intéző, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot Grenicheux elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germaine-től kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy a márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a corneville-i harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben az intéző tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheux, ezért Germaine \"megmentője\" segítségére siet. Az intéző és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheux elmenekül, Germaine-t pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja. Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheux, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a \"betolakodókat\" a kastélytól, az intéző pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vej, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát. A hajóskapitányról közben kiderül, hogy ő Henry, a Corneville márki unokája: visszatért földkörüli útjáról a kastély fiatal ura. Rögtön átlátja a helyzetet. Kilétét nem fedi fel, de elhatározza, hogy csúffá teszi a falu népe előtt a vén zsugorit. Tervéhez felhasználja Grenicheux-t és Serpolette-et, miután meggyőzte mindkettőjüket: a kastély kísértete nem más, mint Gáspár apó. Henry márki cselhez folyamodik: a kastély nagytermében lévő lovagkép mögé rejti Grenicheux-t, aki a kép mögül megszólalva annyira megrémiszti Gáspár apót, hogy az most már maga is hinni kezd a kísértetben. A kastélyba tóduló nép előtt a márki leleplezi Gáspár apó szélhámosságait, aki megbolondul, mikor a kincses ládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheux bevallja Henry márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja, az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabbá válik, s végül a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, elméje kitisztult, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy Germaine grófkisasszony. Végül Gáspár apó áldását adja mindkét párra. A corneville-i harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.
598 Búbánat 2007-04-25 00:37:26
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/4 Frederick Loewe (1901-1988): My Fair Lady - 1969 /My Fair Lady - 1956. március 15. Mark Hellinger Theater, New York/ Librettó: G. Bernard Shaw Pygmalion c. színdarabja alapján írta Alan Jay Lerner Musical két felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház Színház, 1966. február 11. Felújítása: 1972. május 19. Rádió Dalszínháza keresztmetszet-felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Ungvári Tamás, versek: G. Dénes György Szereposztás: Henry Higgins, professzor - Melis György Eliza Doolittle - Házy Erzsébet Alfred P. Doolittle, csatornatisztító - Bordás György Freddy Eynsford-Hill – Korondy György, továbbá Köteles Éva, Takács Judit, Szita Borbála. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Pál Tamás Házy Erzsébet – akinek ez az egyetlen musical szerepe (a West Side Storyt a Hungarotonnál készítette) – a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Eliza és Mrs. Pearce jelenete „Ma éjjel táncolnék .,..” (Házy, Köteles, Takács, Szita, énekkar) - Elisa dala „Csudijó” (Házy, férfikar) - Eliza dala „ Várj csak Higgins” (Házy) - Eliza, Higgins, Pickering jelenete „Lenn délen édes éjen” (Házy, Melis…) - Eliza és Freddy kettőse „Csókolj…” (Házy, Korondy) - Higgins és Eliza kettőse „Éppenúgy” (Melis, Házy) További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Főleg az a szép (Bordás, férfikar) - Ascot-gavott (énekkar) - Miért nem olyan a nő? (Melis) - Mint egy finom angol úr (Melis) - Az utca, ahol laksz (Korondy) A világ legtöbbet játszott musical komédiája Bernard Shaw Pygmalion című színműve nyomán keletkezett. Először filmváltozata készült el Gabriel Pascal rendezésében. A film alapján írta meg a musical szövegét Alan Jay Lerner. A musical 1956. március 15.-i ősbemutatójára New Yorkban, a Mark Hellinger Theatre-ban került sor, ahol egyhuzamban 2717 előadást ért el s aztán kezdte meg világhódító útját. Az első Eliza Doolittle Julie Andrews, az első Higgins professzor Richard Burton volt. A musical magyar bemutatója a Fővárosi Operettszínházban, 1966-ban, felújítása 1972-ben volt. Hazánkban Básti Lajos és Bessenyei Ferenc játszotta Higgins professzor szerepét, és Lehoczky Zsuzsa illetve Galambos Erzsi Eliza Doolittlet. A Myfair London divatos és előkelő negyede és (erre a fordító, Ungvári Tamás is rámutat), a jelen esetben szójátékkal arra utal,hogy Elizát my fair ladyvé, vagyis udvarképessé akarják nevelni, elfogadhatóvá a Myfair számára. (My fair, kiejtésben ugyanúgy hangzik,mint a Mayfair). Nálunk három részben játszották a darabot, külföldön többnyire két részben, tizennyolc képben; a történet alakjai azonosak Shaw komédiájának emlékezetes figuráival. London nagyhírű operaháza előtt, az elegáns közönségnek árul virágot Eliza. Álmai hasonlóak a többi magafajta leányéhoz: meleg szoba, puha ágy, finom ennivaló, s no meg valaki, aki szereti. De még ezek az egyszerűnek tűnő vágyak se látszanak megvalósíthatónak. A véletlen azonban beleszól Eliza életébe. A \"bogaras\", nyelvjárásokkal foglalkozó kutató professzor, Higgins meggyőződése szerint ugyanis a szép, pontos beszéd a kulcsa a társadalmi felemelkedésnek, s egy virágárus leányból is lehet hercegnőt nevelni. A professzor el is kezdi tanítani Elizát, s a leány nagyszerű alanynak tűnik a bizonyításhoz: kitartó, tehetséges. Azt, hogy miként sikerül célt érnie, s hogyan alakul a tanítvány és a professzor kapcsolata, ezt mondja el a sok zenével, szellemes párbeszédekkel, váratlan fordulatokkal teli musical. A befejezés eltér Shaw eredeti művének végkifejletétől, Shaw ugyanis nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a lány végül is Freddy Hillset, az őt szerelmével ostromló jó társaságbeli fiatalembert választja-e, vagy pedig végleg a professzor mellett marad? Itt Eliza és a professzor kapcsolata happy end. Loewe, a zeneszerző fő erénye a humor és a tévedhetetlen biztonság, ahogy főalakjait, muzikális eszközökkel „kifaragja”. Shaw figurái új színekkel gazdagodnak Loewe zenéjének jóvoltából. Egy-egy monológ (Eliza vágyálma), briliánsan megkomponált jelenet (nyelvlecke) a zeneszerző kitűnő zenei képességeiről tesz tanúbizonyságot. FREDERICK LOEWE (Bécs, 1901. június 16. – Palm Springs, 1988. február 14.) osztrák származású amerikai musical-komponista. Berlinben E. d’Albert, F. Busoni és E.N.v.Reznicek tanítványa volt, 13 éves korában koncertzongoristaként a Berlini Filharmonikusokkal szerepelt.15 évesen írta Kathrin, du hast die schönsten Beine von Berlin c.slágerét, amelynek kottájából egymilliónál több példányt adtak el. 1924-ben az USA-ba ment, ahol 1935-ben kapcsolatba került a színházzal: A Waltz Was Born in Vienna song az Illustrators Show-hoz; Salute to Spring musical, 1937. 1942-ben kezdődött együttműködése a szövegíró Alan Jay Lernerrel (*1918): Thew Day Before Spring (1945); Brigadoon (1947); Paint Your Wagon (1951) után született meg a világsikerük a My Fair Lady (1956). (Ennek utóbb a George Zukor rendezte filmváltozata is világsiker lett: Rex Harrison és Audry Hepburne főszereplésével.) Közös musicaljük továbbá a nagy költséggel színre vitt Camelot (1960). Loewe a Gigi c. film zenéjének szerzője (főszereplői Leslie Caron és Maurice Chevalier, 1956) G. DÉNES GYÖRGY (Gém Dénes György) (1915 –2001) író, szövegíró, musicalek és operettek szerzője, táncdal- és sanzonszerző, musicalek műfordítója, kabarészerző, operettek átdolgozója. G. Dénes György - Zsüti – ahogy barátai, kollégái hívták, 16 évesen írta első dalszövegét, majd a II. világháborút követően verseket írt, többek között a Magyar Nemzetbe is. 1956 után érdeklődése egy új műfaj, a musical felé fordult. Lefordította szinte az egész musical irodalmat: West Side Story, Hair, My Fair Lady, Hello Dolly, Kabaré, Hegedűs a háztetőn. Számos magyar filmhez, és közel 50 zenés darabhoz írt dalszövegeket. Együtt dolgozott többek között a ma már Nobel-díjas Kertész Imrével és Horváth Jenővel („Bekopog a Szerelem”). A zenés kabaré terén végzett munkásságáért több ízben kapott Nívó-díjat. Ezen kívül fontosabb elismerései: Emerton-díj, Huszka Jenő-díj, a Magyar Köztársaság Kiskeresztje, a Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme, Fényes Szabolcs-díj és Kossuth-díj.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/4 Frederick Loewe (1901-1988): My Fair Lady - 1969 /My Fair Lady - 1956. március 15. Mark Hellinger Theater, New York/ Librettó: G. Bernard Shaw Pygmalion c. színdarabja alapján írta Alan Jay Lerner Musical két felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház Színház, 1966. február 11. Felújítása: 1972. május 19. Rádió Dalszínháza keresztmetszet-felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Ungvári Tamás, versek: G. Dénes György Szereposztás: Henry Higgins, professzor - Melis György Eliza Doolittle - Házy Erzsébet Alfred P. Doolittle, csatornatisztító - Bordás György Freddy Eynsford-Hill – Korondy György, továbbá Köteles Éva, Takács Judit, Szita Borbála. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Pál Tamás Házy Erzsébet – akinek ez az egyetlen musical szerepe (a West Side Storyt a Hungarotonnál készítette) – a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Eliza és Mrs. Pearce jelenete „Ma éjjel táncolnék .,..” (Házy, Köteles, Takács, Szita, énekkar) - Elisa dala „Csudijó” (Házy, férfikar) - Eliza dala „ Várj csak Higgins” (Házy) - Eliza, Higgins, Pickering jelenete „Lenn délen édes éjen” (Házy, Melis…) - Eliza és Freddy kettőse „Csókolj…” (Házy, Korondy) - Higgins és Eliza kettőse „Éppenúgy” (Melis, Házy) További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Főleg az a szép (Bordás, férfikar) - Ascot-gavott (énekkar) - Miért nem olyan a nő? (Melis) - Mint egy finom angol úr (Melis) - Az utca, ahol laksz (Korondy) A világ legtöbbet játszott musical komédiája Bernard Shaw Pygmalion című színműve nyomán keletkezett. Először filmváltozata készült el Gabriel Pascal rendezésében. A film alapján írta meg a musical szövegét Alan Jay Lerner. A musical 1956. március 15.-i ősbemutatójára New Yorkban, a Mark Hellinger Theatre-ban került sor, ahol egyhuzamban 2717 előadást ért el s aztán kezdte meg világhódító útját. Az első Eliza Doolittle Julie Andrews, az első Higgins professzor Richard Burton volt. A musical magyar bemutatója a Fővárosi Operettszínházban, 1966-ban, felújítása 1972-ben volt. Hazánkban Básti Lajos és Bessenyei Ferenc játszotta Higgins professzor szerepét, és Lehoczky Zsuzsa illetve Galambos Erzsi Eliza Doolittlet. A Myfair London divatos és előkelő negyede és (erre a fordító, Ungvári Tamás is rámutat), a jelen esetben szójátékkal arra utal,hogy Elizát my fair ladyvé, vagyis udvarképessé akarják nevelni, elfogadhatóvá a Myfair számára. (My fair, kiejtésben ugyanúgy hangzik,mint a Mayfair). Nálunk három részben játszották a darabot, külföldön többnyire két részben, tizennyolc képben; a történet alakjai azonosak Shaw komédiájának emlékezetes figuráival. London nagyhírű operaháza előtt, az elegáns közönségnek árul virágot Eliza. Álmai hasonlóak a többi magafajta leányéhoz: meleg szoba, puha ágy, finom ennivaló, s no meg valaki, aki szereti. De még ezek az egyszerűnek tűnő vágyak se látszanak megvalósíthatónak. A véletlen azonban beleszól Eliza életébe. A \"bogaras\", nyelvjárásokkal foglalkozó kutató professzor, Higgins meggyőződése szerint ugyanis a szép, pontos beszéd a kulcsa a társadalmi felemelkedésnek, s egy virágárus leányból is lehet hercegnőt nevelni. A professzor el is kezdi tanítani Elizát, s a leány nagyszerű alanynak tűnik a bizonyításhoz: kitartó, tehetséges. Azt, hogy miként sikerül célt érnie, s hogyan alakul a tanítvány és a professzor kapcsolata, ezt mondja el a sok zenével, szellemes párbeszédekkel, váratlan fordulatokkal teli musical. A befejezés eltér Shaw eredeti művének végkifejletétől, Shaw ugyanis nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a lány végül is Freddy Hillset, az őt szerelmével ostromló jó társaságbeli fiatalembert választja-e, vagy pedig végleg a professzor mellett marad? Itt Eliza és a professzor kapcsolata happy end. Loewe, a zeneszerző fő erénye a humor és a tévedhetetlen biztonság, ahogy főalakjait, muzikális eszközökkel „kifaragja”. Shaw figurái új színekkel gazdagodnak Loewe zenéjének jóvoltából. Egy-egy monológ (Eliza vágyálma), briliánsan megkomponált jelenet (nyelvlecke) a zeneszerző kitűnő zenei képességeiről tesz tanúbizonyságot. FREDERICK LOEWE (Bécs, 1901. június 16. – Palm Springs, 1988. február 14.) osztrák származású amerikai musical-komponista. Berlinben E. d’Albert, F. Busoni és E.N.v.Reznicek tanítványa volt, 13 éves korában koncertzongoristaként a Berlini Filharmonikusokkal szerepelt.15 évesen írta Kathrin, du hast die schönsten Beine von Berlin c.slágerét, amelynek kottájából egymilliónál több példányt adtak el. 1924-ben az USA-ba ment, ahol 1935-ben kapcsolatba került a színházzal: A Waltz Was Born in Vienna song az Illustrators Show-hoz; Salute to Spring musical, 1937. 1942-ben kezdődött együttműködése a szövegíró Alan Jay Lernerrel (*1918): Thew Day Before Spring (1945); Brigadoon (1947); Paint Your Wagon (1951) után született meg a világsikerük a My Fair Lady (1956). (Ennek utóbb a George Zukor rendezte filmváltozata is világsiker lett: Rex Harrison és Audry Hepburne főszereplésével.) Közös musicaljük továbbá a nagy költséggel színre vitt Camelot (1960). Loewe a Gigi c. film zenéjének szerzője (főszereplői Leslie Caron és Maurice Chevalier, 1956) G. DÉNES GYÖRGY (Gém Dénes György) (1915 –2001) író, szövegíró, musicalek és operettek szerzője, táncdal- és sanzonszerző, musicalek műfordítója, kabarészerző, operettek átdolgozója. G. Dénes György - Zsüti – ahogy barátai, kollégái hívták, 16 évesen írta első dalszövegét, majd a II. világháborút követően verseket írt, többek között a Magyar Nemzetbe is. 1956 után érdeklődése egy új műfaj, a musical felé fordult. Lefordította szinte az egész musical irodalmat: West Side Story, Hair, My Fair Lady, Hello Dolly, Kabaré, Hegedűs a háztetőn. Számos magyar filmhez, és közel 50 zenés darabhoz írt dalszövegeket. Együtt dolgozott többek között a ma már Nobel-díjas Kertész Imrével és Horváth Jenővel („Bekopog a Szerelem”). A zenés kabaré terén végzett munkásságáért több ízben kapott Nívó-díjat. Ezen kívül fontosabb elismerései: Emerton-díj, Huszka Jenő-díj, a Magyar Köztársaság Kiskeresztje, a Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme, Fényes Szabolcs-díj és Kossuth-díj.
597 Búbánat 2007-04-19 09:44:01 [Válasz erre: 596 WiseGentleman 2007-04-18 21:14:40]
Ezen már én is gondolkoztam; ráadásul idén emlékezünk Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójára! Jó lenne valamit kitalálni addigra....
Ezen már én is gondolkoztam; ráadásul idén emlékezünk Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójára! Jó lenne valamit kitalálni addigra....
596 WiseGentleman 2007-04-18 21:14:40
Jó lenne ezt a sok hasznos információt valamilyen archivált formában is hozzáférhetővé tenni...
Jó lenne ezt a sok hasznos információt valamilyen archivált formában is hozzáférhetővé tenni...
595 Búbánat 2007-04-18 19:44:01 [Válasz erre: 594 Búbánat 2007-04-18 19:41:23]
Érdemes elolvasni, mit és hogyan ír a pesti Paganini-bemutatóról a korabeli kritika: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő Lányi Viktor: Paganini Lehár Ferenc új operettje a Városi Színházban A régi olasz operának kedvenc hőse volt a lantszavával követ is megindító Orpheus. A mai operettromantika szívesen választja hősül a modern kor Orpheusát, a híres zeneszerzőket, akiknek közismert élettörténetében mindig akad valami esemény, anekdota, miegyéb, amiből - kis toldással, átköltéssel - három felvonásra való szerelmes történetet lehet kanyarítani. Az ilyen témaválasztással az a nagy előny is jár, hogy az illető zeneszerző elterjedt dalaiból, motívumaiból bő választék kínálkozik a sikert biztosító slágerszámok, esetleg a teljes partitúra összefércelésére. A zenetörténet számos nagyja került már így \"személyesen\" az operettrivalda elé; s most Lehár is olyan szövegkönyvet választott, amelyben a múlt század elejének világhírű hegedűse, Nicolo Paganini életéből dolgoz föl egy epizódot két bécsi szövegíró. (A librettó, bár kissé szimpla fölépítésű és nem sziporkázóan ötletes, de elég tisztességes terméke ennek az irodalmi iparágnak.) Azonban Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott, ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna, a Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér forma-lelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletét, sőt minden \"számot\" is művészi hangulat-egységbe foglal. A Városi Színház sok mindent expiált a Paganini meglepően érett, csaknem zavartalan élvezetet nyújtó előadásával. Alpár Gitta fiatalos iramban fejlődő tehetsége dísze az együttesnek, hasznos tényezője a sikernek. Nádor is jól megállja a helyét a nem kis igényű tenor-címszerepben. Sziklai, Víg Manci és a kisebb szereplők neveit is dicsérettel sorolhatnók fel. S végül: jól esett látni ismét egy operettet, ahol a színészek nem táncolják magukat agyon, hanem a szép ének és stílusos mozgás nemesebb eszközeivel legalább olyan zajos, de mélyebb és jólesőbb hatást tudnak kiváltani a közönségből, mint a kiagyalt és többnyire inesztétikus ultra-táncokkal.
Érdemes elolvasni, mit és hogyan ír a pesti Paganini-bemutatóról a korabeli kritika: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő Lányi Viktor: Paganini Lehár Ferenc új operettje a Városi Színházban A régi olasz operának kedvenc hőse volt a lantszavával követ is megindító Orpheus. A mai operettromantika szívesen választja hősül a modern kor Orpheusát, a híres zeneszerzőket, akiknek közismert élettörténetében mindig akad valami esemény, anekdota, miegyéb, amiből - kis toldással, átköltéssel - három felvonásra való szerelmes történetet lehet kanyarítani. Az ilyen témaválasztással az a nagy előny is jár, hogy az illető zeneszerző elterjedt dalaiból, motívumaiból bő választék kínálkozik a sikert biztosító slágerszámok, esetleg a teljes partitúra összefércelésére. A zenetörténet számos nagyja került már így \"személyesen\" az operettrivalda elé; s most Lehár is olyan szövegkönyvet választott, amelyben a múlt század elejének világhírű hegedűse, Nicolo Paganini életéből dolgoz föl egy epizódot két bécsi szövegíró. (A librettó, bár kissé szimpla fölépítésű és nem sziporkázóan ötletes, de elég tisztességes terméke ennek az irodalmi iparágnak.) Azonban Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott, ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna, a Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér forma-lelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletét, sőt minden \"számot\" is művészi hangulat-egységbe foglal. A Városi Színház sok mindent expiált a Paganini meglepően érett, csaknem zavartalan élvezetet nyújtó előadásával. Alpár Gitta fiatalos iramban fejlődő tehetsége dísze az együttesnek, hasznos tényezője a sikernek. Nádor is jól megállja a helyét a nem kis igényű tenor-címszerepben. Sziklai, Víg Manci és a kisebb szereplők neveit is dicsérettel sorolhatnók fel. S végül: jól esett látni ismét egy operettet, ahol a színészek nem táncolják magukat agyon, hanem a szép ének és stílusos mozgás nemesebb eszközeivel legalább olyan zajos, de mélyebb és jólesőbb hatást tudnak kiváltani a közönségből, mint a kiagyalt és többnyire inesztétikus ultra-táncokkal.
594 Búbánat 2007-04-18 19:41:23
VII/3 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Paganini - 1969 /Paganini – 1925. október 30., Johann Strauss Theater, Bécs/ Operett három felvonásban Szövegét Heinrich Heine Firenzei esték című írása nyomán Paul Knepler – Jenbach Béla írták. Magyarországi bemutató: Budapest, Városi Színház, 1926. május 7. Magyar szöveg: Kulinyi Ernő A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Maria Anna Elisa hercegnő dalát – 1969-ben. - Maria Anna Elisa hercegnő dala: „Szép álom, szállj a szívemre...”(Házy - további információm nincsen a felvételről): Engedtessék meg a teljes dalszöveget ide írnom: „Csak nem lesz tán hozzám az élet Oly kegyetlen és csalárd, Hogy ellopja az üdvösséget, Mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, A szerelmem engedni nem fogom, Nem térít el utamból száz veszély, Mert e szív érte él. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, Még csók ég a szánkon, A szív mindent felejt, könnyet sem ejt. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Sállj a vágy honába, Vár csodák világa, Szállj, szállj, boldog szárnyakon szállj, szállj, szállj!” A Rádió Dalszínháza korábban, az ötvenes évek végén, elkészítette a dalmű keresztmetszetének magyar nyelvű felvételét, melyen Szabó Miklós, Orosz Júlia, Kishegyi Árpád és Koltay Valéria énekelték a főbb szerepeket; utóbb pedig – a hetvenes évek végén - a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara közreműködésével, Sebestyén András vezényletével felvette a teljes darabot, melyben a címszerepet Gulyás Dénes, a hercegnőt Kalmár Magda formálta meg. Itt - Kulinyi Ernő fordítását felhasználva - Erdődy János dalszövegeit hallhatjuk az operett felvételén. További ismertebb részletek az operettből: - Paganini dala „Volt nekem már száz babám” (Későbbi fordításban: „Volt nem egy, de száz babám...”) - Paganini és a hercegnő kettőse „ Szép álom, szállj a szívembe” - Paganini és a hercegnő duettje „ Nem szeret így téged más... - Paganini-keringő A mű a zseniális olasz hegedűművész és Napóleon húga, Maria Anna Elisa hercegnő(Bacchiocchi herceg felesége) szerelmi lobbanását tárja elénk, amelyet Napóleon Paganini ellen kiadott elfogatóparancsa olt ki. A hegedűművésznek menekülnie kell s közben rádöbben, hogy az asszonyok csak akadályozzák magas művészete kiteljesítésében, ezért a szökésben elfogadja a csempészek segítségét és újra kitárul előtte a nagyvilág, amelyet egy impresszárió kecsegtető ajánlata tesz lehetővé számára. Bacchiocchi korzikai kisnemes Napóleon kegyéből lett herceg. A császár húgával Lucca felett uralkodtak, s oda ment koncertezni Paganini. Ott kezdődtek el a bonyodalmak... Az első felvonásban azt látjuk, hogyan csavarja el hegedülésével egy olasz falu leányainak a fejét, a férfiak nagy bosszúságára, ugyanitt meglátja őt Elisa, belé is szeret a muzsikusba, s kierőszakolja a férjétől, hogy vonja vissza a Paganini-hangverseny betiltását, a művészt pedig tegye meg Lucca udvari zenemesterévé. A második felvonás hat hónappal később játszódik a luccai kastélyban. Bella Giretti, a szép énekesnő roppant kétes, ingatag jellemnek bizonyul: könnyedén behálózza a művészt, aki ezzel elveszti a női becsületében sértett hercegnő kegyeit, s börtön vár rá. Végül Elisa - álruhába öltözve - utoléri a menekülőt (akivel tart az énekesnő) egy országhatármenti csempész-kocsmában, Paganini könnyfakasztóan lemond mindennemű szerelemről és boldogságról, hogy immáron csak hivatásának, a művészetnek éljen. A darab bánatos akkorddal végződik, a nők szomorúan bár, de lemondanak a nagyvilágba induló virtuózról. (Az operett szövegkönyve azért gondoskodik vidámságról is; a muzsika nem nélkülözi a tipikus Lehár-vidám kettősöket sem...) Lehár új korszaka a Paganinivel kezdődik. S folytatódik a Cáreviccsel, a Mosoly országával, Friderikával és a Giudittával.. Nincs happy-endjük. Ezek másfajta operettek. Mindegyik lemondással végződik. Másrészt Tauber-operetteknek is nevezik ezeket a dalműveket – mert Richard Tauber,kora hírneves tenoristája, döntő szerepet játszik Lehár utolsó műveinek sikerében; a Paganini bécsi ősbemutatóján más irányú elkötelezettsége miatt még nem énekelhette el a címszerepet (itt:Karl Clewing bayreuthi énekes, a hercegnőt a magyar Kosáry Emmy énekelte! Különben az új Lehár-darabot nagy tetszéssel fogadta a bécsi közönség.), ám 1926. január 30.-án a berlini bemutatón már Taubert - és Lehárt - frenetikusan ünnepelték. Az itthoni bemutatón, a Városi Színházban két vendégszereplő lépett fel az operettben: Alpár Gitta volt a hercegnő, aki akkor még a budapesti Operaház tagja, Paganinit Nádor Jenő, a Király Színház művésze alakította. A budapesti bemutatót is maga Lehár vezényelte.
VII/3 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Paganini - 1969 /Paganini – 1925. október 30., Johann Strauss Theater, Bécs/ Operett három felvonásban Szövegét Heinrich Heine Firenzei esték című írása nyomán Paul Knepler – Jenbach Béla írták. Magyarországi bemutató: Budapest, Városi Színház, 1926. május 7. Magyar szöveg: Kulinyi Ernő A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Maria Anna Elisa hercegnő dalát – 1969-ben. - Maria Anna Elisa hercegnő dala: „Szép álom, szállj a szívemre...”(Házy - további információm nincsen a felvételről): Engedtessék meg a teljes dalszöveget ide írnom: „Csak nem lesz tán hozzám az élet Oly kegyetlen és csalárd, Hogy ellopja az üdvösséget, Mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, A szerelmem engedni nem fogom, Nem térít el utamból száz veszély, Mert e szív érte él. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, Még csók ég a szánkon, A szív mindent felejt, könnyet sem ejt. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Sállj a vágy honába, Vár csodák világa, Szállj, szállj, boldog szárnyakon szállj, szállj, szállj!” A Rádió Dalszínháza korábban, az ötvenes évek végén, elkészítette a dalmű keresztmetszetének magyar nyelvű felvételét, melyen Szabó Miklós, Orosz Júlia, Kishegyi Árpád és Koltay Valéria énekelték a főbb szerepeket; utóbb pedig – a hetvenes évek végén - a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara közreműködésével, Sebestyén András vezényletével felvette a teljes darabot, melyben a címszerepet Gulyás Dénes, a hercegnőt Kalmár Magda formálta meg. Itt - Kulinyi Ernő fordítását felhasználva - Erdődy János dalszövegeit hallhatjuk az operett felvételén. További ismertebb részletek az operettből: - Paganini dala „Volt nekem már száz babám” (Későbbi fordításban: „Volt nem egy, de száz babám...”) - Paganini és a hercegnő kettőse „ Szép álom, szállj a szívembe” - Paganini és a hercegnő duettje „ Nem szeret így téged más... - Paganini-keringő A mű a zseniális olasz hegedűművész és Napóleon húga, Maria Anna Elisa hercegnő(Bacchiocchi herceg felesége) szerelmi lobbanását tárja elénk, amelyet Napóleon Paganini ellen kiadott elfogatóparancsa olt ki. A hegedűművésznek menekülnie kell s közben rádöbben, hogy az asszonyok csak akadályozzák magas művészete kiteljesítésében, ezért a szökésben elfogadja a csempészek segítségét és újra kitárul előtte a nagyvilág, amelyet egy impresszárió kecsegtető ajánlata tesz lehetővé számára. Bacchiocchi korzikai kisnemes Napóleon kegyéből lett herceg. A császár húgával Lucca felett uralkodtak, s oda ment koncertezni Paganini. Ott kezdődtek el a bonyodalmak... Az első felvonásban azt látjuk, hogyan csavarja el hegedülésével egy olasz falu leányainak a fejét, a férfiak nagy bosszúságára, ugyanitt meglátja őt Elisa, belé is szeret a muzsikusba, s kierőszakolja a férjétől, hogy vonja vissza a Paganini-hangverseny betiltását, a művészt pedig tegye meg Lucca udvari zenemesterévé. A második felvonás hat hónappal később játszódik a luccai kastélyban. Bella Giretti, a szép énekesnő roppant kétes, ingatag jellemnek bizonyul: könnyedén behálózza a művészt, aki ezzel elveszti a női becsületében sértett hercegnő kegyeit, s börtön vár rá. Végül Elisa - álruhába öltözve - utoléri a menekülőt (akivel tart az énekesnő) egy országhatármenti csempész-kocsmában, Paganini könnyfakasztóan lemond mindennemű szerelemről és boldogságról, hogy immáron csak hivatásának, a művészetnek éljen. A darab bánatos akkorddal végződik, a nők szomorúan bár, de lemondanak a nagyvilágba induló virtuózról. (Az operett szövegkönyve azért gondoskodik vidámságról is; a muzsika nem nélkülözi a tipikus Lehár-vidám kettősöket sem...) Lehár új korszaka a Paganinivel kezdődik. S folytatódik a Cáreviccsel, a Mosoly országával, Friderikával és a Giudittával.. Nincs happy-endjük. Ezek másfajta operettek. Mindegyik lemondással végződik. Másrészt Tauber-operetteknek is nevezik ezeket a dalműveket – mert Richard Tauber,kora hírneves tenoristája, döntő szerepet játszik Lehár utolsó műveinek sikerében; a Paganini bécsi ősbemutatóján más irányú elkötelezettsége miatt még nem énekelhette el a címszerepet (itt:Karl Clewing bayreuthi énekes, a hercegnőt a magyar Kosáry Emmy énekelte! Különben az új Lehár-darabot nagy tetszéssel fogadta a bécsi közönség.), ám 1926. január 30.-án a berlini bemutatón már Taubert - és Lehárt - frenetikusan ünnepelték. Az itthoni bemutatón, a Városi Színházban két vendégszereplő lépett fel az operettben: Alpár Gitta volt a hercegnő, aki akkor még a budapesti Operaház tagja, Paganinit Nádor Jenő, a Király Színház művésze alakította. A budapesti bemutatót is maga Lehár vezényelte.
593 Búbánat 2007-04-17 12:27:21
VII/2 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Giuditta - 1968 /Giuditta – 1934. január 20, Staatsoper, Bécs/ Operett három felvonásban Szöveg: Paul Knepler - Fritz Löhner Magyarországi bemutató: Budapest, Magyar Királyi Operaház, 1934. április 8. Díszlet és jelmez: Oláh Gusztáv, Rendezte: Márkus László. Vezényelt Lehár Ferenc, akitől Fleischer Antal vette át a darabot. Magyar szöveg: Harsányi Zsolt A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Giuditta dalát – 1968-ban. - Giuditta dala (Házy, km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara - további információm nincsen a felvételről): „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz….” Refrén: „Más nem csókol ily forrón, csak én, Égő szememben kigyúl a fény…” A Rádió Dalszínháza később elkészítette a dalmű teljes magyar nyelvű felvételét, melyen Kalmár Magda, Molnár András, Mersei Miklós éneklik a főbb szerepeket, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara működik közre Oberfrank Géza vezényletével. Ez a felvétel nem Harsányi Zsolt fordításán alapszik, hanem Erdődy Jánosén. Érdekes egybe vetni Giuditta népszerű sláger dalát a másik fordítással: „Olykor csodálkozom, Hogy mért bámulnak oly nagyon…” Refrén: „Olyan forró ajkamról a csók, Olyan fehérek e kis kacsók….” A rádióban mindkét fordításban felvett dal gyakorta elhangzik más-más előadókkal. További ismertebb részletek az operettből: - Ottavio belépője (Molnár) - Ottavio és Pierrino duettje: O signora, o signora (Molnár, Mersei) - Giuditta és Ottavio duettje: Lásd, milyen szép ez a bűvös világ (Kalmár, Molnár) - Ottavio dala: A legszebb asszony (Molnár) Miről szól a darab? Giuditta egy szegény kalitkakészítő feleségeként egy kis dél-olasz faluban él. Beleszeret egy katonatisztbe (Ottavio), aki magával viszi Afrikába. A tisztet továbbszólítja a kötelesség, de ide már nem viheti magával kedvesét. Az elhagyott asszony örökre kiábrándul a szerelemből és egy afrikai városka mulatójában táncosnőként keresi meg kenyerét. Itt találja meg Ottavio, aki közben lemondott rangjáról, de mikor megtudja, hogy Giuditta már egy angol lord barátnője, félreáll az útjukból. Még egyszer találkoznak – évekkel később - egy londoni hotel bárjában, ahol a volt tiszt bárzongoristaként dolgozik, Giuditta pedig új flörtjével, egy nagyherceggel vacsorázik. Ez a találkozás végleg megpecsételi elválásukat. A darabban van egy mellékszál: Pierrino, a szamárkordé-árus is otthagyja kis faluját és Afrikába tart szerelmesével, Anitájával, aki ott a még boldog Giudittájék komornája lesz. Pierrino később, mikor Giuditta orfeumtáncosnő lesz és megkezdi mondén életvitelét, hazaviszi kedvesét vissza a kis olasz falucskába…. Érdekességek: A magyar operaházi bemutató főszerepeit Walter Rózsi, Szűcs László, Laurisin Lajos és Orosz Júlia énekelték, egy kisebb szerepben fellépett Székely Mihály!!! Továbbá Maleczky Oszkár és Fekete Pál! Lehár utolsó operettje a Giuditta - bár hátra volt még a Cigányszerelem átdolgozása, melyet Garabonciás címmel mutatott be a pesti Opera 1943. február 20-án. Lehár még megérte, hogy dalművét operaház mutassa be - nem is egy a sorban. Később más darabjait, így A mosoly országát és A víg özvegyet is a legrangosabb dalszínházak vitték színre hatalmas sikerrel. Nem is tudom hirtelen, hogy Leháron kívül volt-e más operettkomponista, akinek megadatott, hogy még életében, saját alkotását egy operaház játssza, sőt ott legyen művének bemutatója is. Lehár fennen hirdette, hogy a Giudittát tartja élete főművének, legátgondoltabb, legaprólékosabban kidolgozott darabjának. A korabeli közönséget a műfaji probléma már A mosoly országa óta nem érdekli, legyen bár operaszerű vagy operett, egy a fontos: legyen igazi, vérbeli Lehár. Óriási közönség- és sajtósikere lett. TÓTH ALADÁR például így ír a Pesti Napló 1934. április 10. -i számában: „…Lehár talán egyetlen művében sem került olyan messze a bécsi operett formáitól, mint az operaszerűen kiszélesített, átkomponált, dúsan hangszerelt Giudittában, hogy azonban ilyen távolságból is meg tudta őrizni poézisének őshazájával a kapcsolatot: gyökeres, elementáris tehetségének éppen ez a legszebb bizonyítéka..” Másutt: „ Lehár zenéje is egyre exkluzívabb húrokat pengetett, egyre inkább osztálymuzsika lett és egy felfelé bukó társadalmi réteggel bukott felfelé, míg be nem érkezett az Operaházba.” Lehár kétszeresen boldog volt: Giudittáját egymás után két Operaház mutatta be, a bécsi és a budapesti. Bécsben végre Lehárt játszottak a Filharmonikusok is, akik éppúgy az operai zenekarból kerülnek ki, mint nálunk. Lehár elindította a magyar operettet világkörüli útján és mindenütt sikerrel járt.
VII/2 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Giuditta - 1968 /Giuditta – 1934. január 20, Staatsoper, Bécs/ Operett három felvonásban Szöveg: Paul Knepler - Fritz Löhner Magyarországi bemutató: Budapest, Magyar Királyi Operaház, 1934. április 8. Díszlet és jelmez: Oláh Gusztáv, Rendezte: Márkus László. Vezényelt Lehár Ferenc, akitől Fleischer Antal vette át a darabot. Magyar szöveg: Harsányi Zsolt A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Giuditta dalát – 1968-ban. - Giuditta dala (Házy, km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara - további információm nincsen a felvételről): „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz….” Refrén: „Más nem csókol ily forrón, csak én, Égő szememben kigyúl a fény…” A Rádió Dalszínháza később elkészítette a dalmű teljes magyar nyelvű felvételét, melyen Kalmár Magda, Molnár András, Mersei Miklós éneklik a főbb szerepeket, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara működik közre Oberfrank Géza vezényletével. Ez a felvétel nem Harsányi Zsolt fordításán alapszik, hanem Erdődy Jánosén. Érdekes egybe vetni Giuditta népszerű sláger dalát a másik fordítással: „Olykor csodálkozom, Hogy mért bámulnak oly nagyon…” Refrén: „Olyan forró ajkamról a csók, Olyan fehérek e kis kacsók….” A rádióban mindkét fordításban felvett dal gyakorta elhangzik más-más előadókkal. További ismertebb részletek az operettből: - Ottavio belépője (Molnár) - Ottavio és Pierrino duettje: O signora, o signora (Molnár, Mersei) - Giuditta és Ottavio duettje: Lásd, milyen szép ez a bűvös világ (Kalmár, Molnár) - Ottavio dala: A legszebb asszony (Molnár) Miről szól a darab? Giuditta egy szegény kalitkakészítő feleségeként egy kis dél-olasz faluban él. Beleszeret egy katonatisztbe (Ottavio), aki magával viszi Afrikába. A tisztet továbbszólítja a kötelesség, de ide már nem viheti magával kedvesét. Az elhagyott asszony örökre kiábrándul a szerelemből és egy afrikai városka mulatójában táncosnőként keresi meg kenyerét. Itt találja meg Ottavio, aki közben lemondott rangjáról, de mikor megtudja, hogy Giuditta már egy angol lord barátnője, félreáll az útjukból. Még egyszer találkoznak – évekkel később - egy londoni hotel bárjában, ahol a volt tiszt bárzongoristaként dolgozik, Giuditta pedig új flörtjével, egy nagyherceggel vacsorázik. Ez a találkozás végleg megpecsételi elválásukat. A darabban van egy mellékszál: Pierrino, a szamárkordé-árus is otthagyja kis faluját és Afrikába tart szerelmesével, Anitájával, aki ott a még boldog Giudittájék komornája lesz. Pierrino később, mikor Giuditta orfeumtáncosnő lesz és megkezdi mondén életvitelét, hazaviszi kedvesét vissza a kis olasz falucskába…. Érdekességek: A magyar operaházi bemutató főszerepeit Walter Rózsi, Szűcs László, Laurisin Lajos és Orosz Júlia énekelték, egy kisebb szerepben fellépett Székely Mihály!!! Továbbá Maleczky Oszkár és Fekete Pál! Lehár utolsó operettje a Giuditta - bár hátra volt még a Cigányszerelem átdolgozása, melyet Garabonciás címmel mutatott be a pesti Opera 1943. február 20-án. Lehár még megérte, hogy dalművét operaház mutassa be - nem is egy a sorban. Később más darabjait, így A mosoly országát és A víg özvegyet is a legrangosabb dalszínházak vitték színre hatalmas sikerrel. Nem is tudom hirtelen, hogy Leháron kívül volt-e más operettkomponista, akinek megadatott, hogy még életében, saját alkotását egy operaház játssza, sőt ott legyen művének bemutatója is. Lehár fennen hirdette, hogy a Giudittát tartja élete főművének, legátgondoltabb, legaprólékosabban kidolgozott darabjának. A korabeli közönséget a műfaji probléma már A mosoly országa óta nem érdekli, legyen bár operaszerű vagy operett, egy a fontos: legyen igazi, vérbeli Lehár. Óriási közönség- és sajtósikere lett. TÓTH ALADÁR például így ír a Pesti Napló 1934. április 10. -i számában: „…Lehár talán egyetlen művében sem került olyan messze a bécsi operett formáitól, mint az operaszerűen kiszélesített, átkomponált, dúsan hangszerelt Giudittában, hogy azonban ilyen távolságból is meg tudta őrizni poézisének őshazájával a kapcsolatot: gyökeres, elementáris tehetségének éppen ez a legszebb bizonyítéka..” Másutt: „ Lehár zenéje is egyre exkluzívabb húrokat pengetett, egyre inkább osztálymuzsika lett és egy felfelé bukó társadalmi réteggel bukott felfelé, míg be nem érkezett az Operaházba.” Lehár kétszeresen boldog volt: Giudittáját egymás után két Operaház mutatta be, a bécsi és a budapesti. Bécsben végre Lehárt játszottak a Filharmonikusok is, akik éppúgy az operai zenekarból kerülnek ki, mint nálunk. Lehár elindította a magyar operettet világkörüli útján és mindenütt sikerrel járt.
592 Búbánat 2007-04-12 13:08:55 [Válasz erre: 591 Búbánat 2007-04-12 13:06:09]
GÁBOR ANDOR (1884. jan.20. Újnéppuszta - 1953. jan. 21. Bp.) író, költő, publicista. Egyetemi évei alatt a Polgár, az Egyenlőség, a Hét közölte írásait. Sanzonjait és jeleneteit, tréfáit 1907-től adták elő a kabarészínpadokon. Könyvei már akkor megjelentek, amikor 2-3 koronáért lehetett megvásárolni. Az 1918-as őszirózsás forradalomban a Nemzeti Tanács munkatársa. A proletárdiktatúrában a sajtó- és színházi ügyek előadójaként dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, de néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált. A polgári radikális Bécsi Magyar Újságban a kommunista irányzatot képviselte. 1925-ben kutasították Ausztriából. Párizsba költözött, de innét is kitiltották, s Berlinben telepedett le. A Vörös Segély irodájában és a Német Kommunista Pártban tevékenykedett. Műveinek szellemisége és hangvétele alapján őt tekinthetjük az első kommunista szatirikusnak a magyar irodalomban. 1933-ban Moszkvába költözött. 1938-ban a moszkvai Új Hang szerkesztője lett. Hazatérve 1945-ben a kommunista szellemiségű értelmiségi és irodalmi élet megszervezésében vett részt. A Ludas Matyi alapító főszerkesztője. 1945-ben létrehozta a Ludas Matyi Kabarét is, amelynek bemutató előadása a Fővárosi Operettszínházban volt. Feltételezhető, hogy éppen Moszkvában ábrándult ki a megtapasztal sztálinizmusból, de nem volt mersze vagy ereje nyíltan szakítani a voltaképpeni proletár-dogmatizmussal. Művészi fejlődését kettétörte politikai balratolódása. Asszociatív tehetsége, érzelmi gazdagsága, formai megoldásai megszegényedtek, egysíkúvá váltak. Költészete értékesebb részét kabarédalai alkotják. Finoman humánus, enyhén érzelgős, olykor bús-bánatosak. A nagyvárosi kisemberek hangulatát idéző verseit többek között Szirmai Albert és Buday Dénes zenésítette meg. Száznál több sanzonját, tréfáját, jelenetét állandóan műsorra tűzték. (Humorlexikon 2001 Szerk. Kaposy Miklós - Tarsoly Kiadó) Özvegye, Halpern Olga 1958-ban ~-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. F. m. Versek: Tarka rímek (Bp., 1913); Harminchárom (Bp., 1928); Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923); összegyűjtött költeményei (Moszkva, 1940); Hazámhoz (Moszkva, 1943); Versei (Bp., 1947). â013 Színpadi művei: Palika (Bp., 1915); Dollárpapa (Bp., 1917); Majd a Vica (Bp., 1918). Regényei: Untauglich úr (Bp., 1915); Hét pillangó (Bp., 1918); Ezt izenem (Bécs, 1920); Halottak arcai (Bécs, 1922); És itt jön Jászi Oszkár (Bécs, 1922); Bánk utca (Bécs, 1923); Epilóg (Bécs, 1924); Így kezdődött (Bp., 1945). Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; Válogatott művei (Bp., 1961). Operett dalszövegek írója és fordítója: Lehár: Cigányszerelem, Luxemburg grófja, Éva, A herceg-kisasszony; Szirmai: Mágnás Miska; Kálmán: Tatárjárás, Csárdáskirálynő. CSERÉS MIKLÓS Dr. (Tiszaladány, 1914. febr. – Budapest, 1981. okt. 15.): rádiórendező, dramaturg, színházesztéta. Bölcsésztanulmányait Szegeden, Münchenben és Berlinben végezte, színháztudományból doktorált. 1940-ben a bécsi Burgtheater segédrendezője, a Színháztudományi Intézet kutatója, 1940-től a munkácsi Állami Tanítóképző tanára volt. 1942-től haláláig a Magyar Rádió rendező-dramaturgja, közben két évig a Magyar Televízió fődramaturgja volt. Hangjáték-dramaturgiai munkássága, a rádiószínházzal foglalkozó esztétikai művei kiemelkedő jelentőségűek. F.M. A német impresszionista dráma típusai (1939): Láthatatlan színház (1948); Rádiószínház-televíziószínház (1962); A rádiószerű rádió (1964); Az élőszó eszközével (Szecskő T.-sal és Tardos A.-sal, 1969); Rádióesztétika (1974); A rádióban elhangzott beszédről (Deme L.-val, 1976). Dr Cserés Miklós a Rádiószínház megteremtője volt. Irodalom: „A rádióművészet mestere Cserés Miklós dr.” (szerző: Tertinszky Edit; Kiadó: Tarsoly Kiadó, 2001. Ismertető: A magyarországi rádiózás történetének kiemelkedő alakja volt Cserés Miklós dr. Az ő adaptációjával született rádiójátékok a mai napig maradandó értéket képviselnek. Az életét és tevékenység bemutató könyv tananyag az audiovizuális kultúra oktatásában.
GÁBOR ANDOR (1884. jan.20. Újnéppuszta - 1953. jan. 21. Bp.) író, költő, publicista. Egyetemi évei alatt a Polgár, az Egyenlőség, a Hét közölte írásait. Sanzonjait és jeleneteit, tréfáit 1907-től adták elő a kabarészínpadokon. Könyvei már akkor megjelentek, amikor 2-3 koronáért lehetett megvásárolni. Az 1918-as őszirózsás forradalomban a Nemzeti Tanács munkatársa. A proletárdiktatúrában a sajtó- és színházi ügyek előadójaként dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, de néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált. A polgári radikális Bécsi Magyar Újságban a kommunista irányzatot képviselte. 1925-ben kutasították Ausztriából. Párizsba költözött, de innét is kitiltották, s Berlinben telepedett le. A Vörös Segély irodájában és a Német Kommunista Pártban tevékenykedett. Műveinek szellemisége és hangvétele alapján őt tekinthetjük az első kommunista szatirikusnak a magyar irodalomban. 1933-ban Moszkvába költözött. 1938-ban a moszkvai Új Hang szerkesztője lett. Hazatérve 1945-ben a kommunista szellemiségű értelmiségi és irodalmi élet megszervezésében vett részt. A Ludas Matyi alapító főszerkesztője. 1945-ben létrehozta a Ludas Matyi Kabarét is, amelynek bemutató előadása a Fővárosi Operettszínházban volt. Feltételezhető, hogy éppen Moszkvában ábrándult ki a megtapasztal sztálinizmusból, de nem volt mersze vagy ereje nyíltan szakítani a voltaképpeni proletár-dogmatizmussal. Művészi fejlődését kettétörte politikai balratolódása. Asszociatív tehetsége, érzelmi gazdagsága, formai megoldásai megszegényedtek, egysíkúvá váltak. Költészete értékesebb részét kabarédalai alkotják. Finoman humánus, enyhén érzelgős, olykor bús-bánatosak. A nagyvárosi kisemberek hangulatát idéző verseit többek között Szirmai Albert és Buday Dénes zenésítette meg. Száznál több sanzonját, tréfáját, jelenetét állandóan műsorra tűzték. (Humorlexikon 2001 Szerk. Kaposy Miklós - Tarsoly Kiadó) Özvegye, Halpern Olga 1958-ban ~-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. F. m. Versek: Tarka rímek (Bp., 1913); Harminchárom (Bp., 1928); Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923); összegyűjtött költeményei (Moszkva, 1940); Hazámhoz (Moszkva, 1943); Versei (Bp., 1947). â013 Színpadi művei: Palika (Bp., 1915); Dollárpapa (Bp., 1917); Majd a Vica (Bp., 1918). Regényei: Untauglich úr (Bp., 1915); Hét pillangó (Bp., 1918); Ezt izenem (Bécs, 1920); Halottak arcai (Bécs, 1922); És itt jön Jászi Oszkár (Bécs, 1922); Bánk utca (Bécs, 1923); Epilóg (Bécs, 1924); Így kezdődött (Bp., 1945). Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; Válogatott művei (Bp., 1961). Operett dalszövegek írója és fordítója: Lehár: Cigányszerelem, Luxemburg grófja, Éva, A herceg-kisasszony; Szirmai: Mágnás Miska; Kálmán: Tatárjárás, Csárdáskirálynő. CSERÉS MIKLÓS Dr. (Tiszaladány, 1914. febr. – Budapest, 1981. okt. 15.): rádiórendező, dramaturg, színházesztéta. Bölcsésztanulmányait Szegeden, Münchenben és Berlinben végezte, színháztudományból doktorált. 1940-ben a bécsi Burgtheater segédrendezője, a Színháztudományi Intézet kutatója, 1940-től a munkácsi Állami Tanítóképző tanára volt. 1942-től haláláig a Magyar Rádió rendező-dramaturgja, közben két évig a Magyar Televízió fődramaturgja volt. Hangjáték-dramaturgiai munkássága, a rádiószínházzal foglalkozó esztétikai művei kiemelkedő jelentőségűek. F.M. A német impresszionista dráma típusai (1939): Láthatatlan színház (1948); Rádiószínház-televíziószínház (1962); A rádiószerű rádió (1964); Az élőszó eszközével (Szecskő T.-sal és Tardos A.-sal, 1969); Rádióesztétika (1974); A rádióban elhangzott beszédről (Deme L.-val, 1976). Dr Cserés Miklós a Rádiószínház megteremtője volt. Irodalom: „A rádióművészet mestere Cserés Miklós dr.” (szerző: Tertinszky Edit; Kiadó: Tarsoly Kiadó, 2001. Ismertető: A magyarországi rádiózás történetének kiemelkedő alakja volt Cserés Miklós dr. Az ő adaptációjával született rádiójátékok a mai napig maradandó értéket képviselnek. Az életét és tevékenység bemutató könyv tananyag az audiovizuális kultúra oktatásában.
591 Búbánat 2007-04-12 13:06:09
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/1 Kálmán Imre (1882-1953): A csárdáskirálynő - 1968 /Die Csárdásfürstin - 1915. november 17., Bécs, Johann Strauss Theater/ Librettó: Leo Stein - Jenbach Béla Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Király Színház, 1916. november 3. Az operett eredeti címe: Éljen a szerelem! Rádió Dalszínháza teljes felvétele (operett két részben, magyar nyelven) A dalszövegeket fordította: Gábor Andor A prózai részeket átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső Szereposztás: Vereczky Szilvia, a Csárdáskirálynő – Házy Erzsébet Edwin herceg – Korondy György Cecília – Honthy Hanna Bóni gróf – Rátonyi Róbert Stázi bárónő – Zentay Anna Miska főpincér – Feleki Kamill Leopold Mária főherceg – Csákányi László Kerekes Ferkó – Palócz László Ferdinánd főherceg – Ferencz László Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Körmendi Együttes Karigazgató: Sapszon Ferenc Vezényel: Bródy Tamás Rendezte: dr. Cserés Miklós (Az 1968. május-júniusban készült rádiófelvétel keresztmetszetét kiadta a Hungaroton LP-n és CD-n is) Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szilvia belépője „Hogyha szívem kéred tőlem (Haj, hó! Haj, hó!...)” - (Házy, énekkar) - Edwin és Szilvia duettje „Egy a szívem, egy a párom (A szerelem furcsa jószág...)” – (Korondy, Házy) - Szilvia, Edwin és Bóni jelenete „Nincs szebb, mint a szerelem / Az asszony összetör (Mért kergeted a messze boldogságot...)” – (Házy, Korondy, Rátonyi) - 1. felvonás fináléja: „Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma” (Palócz, Házy, Rátonyi, Feleki…, énekkar) - Szilvia és Edwin duettje a 2. felvonásból „Emlékszel még? (Pohár csengett, zene zengett...)” – (Házy, Korondy) - Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia kvartettje „Hurrá, hurrá! (Jöjjön, ne várjunk...)” – (Korondy, Rátonyi, Zentay, Házy) - Edwin és Szilvia duettje „Álom, álom édes álom (Táncolnék a boldogságtól...)” – (Korondy, Házy) - Tercett a 3. felvonásból: „Sose búsulj, kis angyalom – Húzza csak…” – (Zentay, Rátonyi, Házy) - 3. felvonás fináléja: „Ha válni kell, hát váljunk minden búcsú nélkül…. Bocsáss meg, Apám! Bocsáss meg, Stázikám...Határidőm most jár le éppen” - Záródal: „Százezernyi angyal” -(összes közreműködő, énekkar) Kálmán Imre operettje a századforduló idején a pesti Orfeumban és a hercegi kastély előcsarnokában játszódik . A történet egy reménytelen... de mivel operettről van szó, reménytelennek látszó szerelemről szól. Edwin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeum csillagáért, de arisztokrata családja - természetesen - ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. Netán házasságot. Szilvia, akit rajongói Csárdáskirálynőnek neveznek, épp most búcsúzik a publikumtól, ugyanis amerikai vendégfellépésre indul. Edwin herceg- Szilvia szerelme- egy házassági szerződéssel minden áron marasztalni akarja. Edwin szülei mindent elkövetnek, hogy fiúkat visszacsalják Bécsbe, hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául: Cecília mindent elkövet, hogy a fiának ne egy \"sanzonett\" legyen a felesége. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf, (aki sok más orfeumi dáma mellett Szilviába is szerelmes) és Feri bácsi, az orfeum törzsvendége bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edwinnel, s ennek érdekében egykori szerelmét, Edwin édesanyját, Cecíliát, is hajlandó leleplezni… 1954-ben az Operettszínház Szinetár Miklós rendezésében felújította A csárdáskirálynőt. Gábor Andor szövegét Békeffy István és Kellér Dezső frissítette fel, a cselekményt áthelyezték Karlsbadba és a 3. felvonás befejezésében Feri bácsi nem Szilviával mulat, hanem Cecíliával (új szereplő, orfeum- énekesnő), és Miska főpincérrel.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/1 Kálmán Imre (1882-1953): A csárdáskirálynő - 1968 /Die Csárdásfürstin - 1915. november 17., Bécs, Johann Strauss Theater/ Librettó: Leo Stein - Jenbach Béla Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Király Színház, 1916. november 3. Az operett eredeti címe: Éljen a szerelem! Rádió Dalszínháza teljes felvétele (operett két részben, magyar nyelven) A dalszövegeket fordította: Gábor Andor A prózai részeket átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső Szereposztás: Vereczky Szilvia, a Csárdáskirálynő – Házy Erzsébet Edwin herceg – Korondy György Cecília – Honthy Hanna Bóni gróf – Rátonyi Róbert Stázi bárónő – Zentay Anna Miska főpincér – Feleki Kamill Leopold Mária főherceg – Csákányi László Kerekes Ferkó – Palócz László Ferdinánd főherceg – Ferencz László Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Körmendi Együttes Karigazgató: Sapszon Ferenc Vezényel: Bródy Tamás Rendezte: dr. Cserés Miklós (Az 1968. május-júniusban készült rádiófelvétel keresztmetszetét kiadta a Hungaroton LP-n és CD-n is) Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szilvia belépője „Hogyha szívem kéred tőlem (Haj, hó! Haj, hó!...)” - (Házy, énekkar) - Edwin és Szilvia duettje „Egy a szívem, egy a párom (A szerelem furcsa jószág...)” – (Korondy, Házy) - Szilvia, Edwin és Bóni jelenete „Nincs szebb, mint a szerelem / Az asszony összetör (Mért kergeted a messze boldogságot...)” – (Házy, Korondy, Rátonyi) - 1. felvonás fináléja: „Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma” (Palócz, Házy, Rátonyi, Feleki…, énekkar) - Szilvia és Edwin duettje a 2. felvonásból „Emlékszel még? (Pohár csengett, zene zengett...)” – (Házy, Korondy) - Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia kvartettje „Hurrá, hurrá! (Jöjjön, ne várjunk...)” – (Korondy, Rátonyi, Zentay, Házy) - Edwin és Szilvia duettje „Álom, álom édes álom (Táncolnék a boldogságtól...)” – (Korondy, Házy) - Tercett a 3. felvonásból: „Sose búsulj, kis angyalom – Húzza csak…” – (Zentay, Rátonyi, Házy) - 3. felvonás fináléja: „Ha válni kell, hát váljunk minden búcsú nélkül…. Bocsáss meg, Apám! Bocsáss meg, Stázikám...Határidőm most jár le éppen” - Záródal: „Százezernyi angyal” -(összes közreműködő, énekkar) Kálmán Imre operettje a századforduló idején a pesti Orfeumban és a hercegi kastély előcsarnokában játszódik . A történet egy reménytelen... de mivel operettről van szó, reménytelennek látszó szerelemről szól. Edwin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeum csillagáért, de arisztokrata családja - természetesen - ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. Netán házasságot. Szilvia, akit rajongói Csárdáskirálynőnek neveznek, épp most búcsúzik a publikumtól, ugyanis amerikai vendégfellépésre indul. Edwin herceg- Szilvia szerelme- egy házassági szerződéssel minden áron marasztalni akarja. Edwin szülei mindent elkövetnek, hogy fiúkat visszacsalják Bécsbe, hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául: Cecília mindent elkövet, hogy a fiának ne egy \"sanzonett\" legyen a felesége. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf, (aki sok más orfeumi dáma mellett Szilviába is szerelmes) és Feri bácsi, az orfeum törzsvendége bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edwinnel, s ennek érdekében egykori szerelmét, Edwin édesanyját, Cecíliát, is hajlandó leleplezni… 1954-ben az Operettszínház Szinetár Miklós rendezésében felújította A csárdáskirálynőt. Gábor Andor szövegét Békeffy István és Kellér Dezső frissítette fel, a cselekményt áthelyezték Karlsbadba és a 3. felvonás befejezésében Feri bácsi nem Szilviával mulat, hanem Cecíliával (új szereplő, orfeum- énekesnő), és Miska főpincérrel.
