662 IVA 2007-07-09 03:38:18 [Válasz erre: 651 martuni 2007-07-03 08:06:51]
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
661 IVA 2007-07-09 03:32:39 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
660 Búbánat 2007-07-07 13:15:03 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
659 Búbánat 2007-07-04 00:22:26
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
658 Búbánat 2007-07-04 00:14:39 [Válasz erre: 657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49]
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
656 Búbánat 2007-07-04 00:00:02
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
655 Búbánat 2007-07-03 23:58:45
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
654 Búbánat 2007-07-03 23:57:25
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
653 Búbánat 2007-07-03 23:49:41 [Válasz erre: 652 telramund 2007-07-03 22:25:42]
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
652 telramund 2007-07-03 22:25:42 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
651 martuni 2007-07-03 08:06:51 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
650 Búbánat 2007-07-03 01:10:16
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
647 martuni 2007-07-01 09:54:36
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
645 Búbánat 2007-06-30 00:57:35 [Válasz erre: 644 Solaris 2007-06-29 18:05:11]
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
644 Solaris 2007-06-29 18:05:11 [Válasz erre: 631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26]
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
643 tarnhelm2 2007-06-29 15:43:35 [Válasz erre: 642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51]
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51 [Válasz erre: 641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20]
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20 [Válasz erre: 640 vichy 2007-06-29 15:07:59]
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
640 vichy 2007-06-29 15:07:59 [Válasz erre: 639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11]
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11 [Válasz erre: 638 Steff 2007-06-29 14:13:35]
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
638 Steff 2007-06-29 14:13:35 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
636 tarnhelm2 2007-06-29 12:26:56 [Válasz erre: 635 vichy 2007-06-29 12:17:36]
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
634 tarnhelm2 2007-06-29 12:16:47 [Válasz erre: 633 vichy 2007-06-29 12:05:10]
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
633 vichy 2007-06-29 12:05:10 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
630 Búbánat 2007-06-26 01:33:07 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
629 Búbánat 2007-06-26 01:25:05 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
627 Búbánat 2007-06-20 12:34:28 [Válasz erre: 626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21]
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
625 Búbánat 2007-06-20 10:34:23
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/3 Carl Zeller (1842 - 1898): A madarász- 1972 / Der Vogelhändler- 1891. január 10. Theater an der Wien, Bécs/ Operett 3 felvonásban Libretto és versek Moritz West és Ludwig Held munkája Magyar szöveg és a versek fordítója: Fischer Sándor - Erdődy János Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Hercegnő/Marie -Házy Erzsébet Ádám, a madarász - Kónya Sándor Milka, postáskisasszony - Kalmár Magda Szaniszló gróf - Réti József A bárgyú tanárok: Kassko és Lassko - Kishegyi Árpád és Várhelyi Endre Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - A Hercegnő (Marie) dala az 1. felvonásból: Rajna- keringő „Rajna táj, égi báj” (Házy, énekkar) - Ádám és a Hercegnő (Marie) duettje az 1. felvonásból: Rózsadal „udod-e azt, Tirolban lent?” „ Aki Tirolban Rózsát ád…” (Kónya, Házy, énekkar) - A Hercegnő (Marie) dala a 3. felvonásból „A boldogság madarával találkoznunk de nehéz”(Házy) További ismert részletek, erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismer slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Milka belépője az 1. felvonásból: „Viszem a postazsákot én” (Kalmár) - A tanárok kettőse a 2. felvonásból: „Professzor a nevem…” (Kishegyi, Várhelyi) - Ádám és Milka szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Vigyázz, vigyázz, te szép leány”…” (Kónya, Kalmár) - Ádám dala a 3. felvonásból: „Nagyapám még ifjú volt” „Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!...” (Kónya, énekkar) - Hármas a 3. felvonásból: „Hogyha látlak én…” „ Sose harcolj a nőkkel!...” (Kalmár, Kónya, Réti) A madarász cselekményének vázát ezúttal „bemaria” operettes weblapjáról (www.gportal.hu/operettek) veszem át, ő maga írta; az Operettek könyvében olvasható tartalomleírás túl részletező, továbbá visszateszem az egyes szereplők magyar nevét, mivel a Rádió Dalszínháza produkciójában így váltak ismertté. Ádám, a madarász és Milka, a postáskisasszony Tirolban élnek. Eljegyezték egymást, de nem tudnak összeházasodni, mivel mindketten szegények. Milka azonban elhatározza, hogy a hercegi audiencián szerez egy állást Ádámnak, és akkor már semmi nem állhat az esküvő útjába. A herceg ugyanis vadászatra jön a környékre, és a hercegnő pedig titkon követi őt parasztlánynak öltözve, hogy megtudja, hűséges-e hozzá az ura. Marie-ként mutatkozik be Ádámnak, akit nagyon szimpatikusnak talál. A herceg időközben lemondja a vadászatot, ezért Szaniszlo gróf elhatározza, hogy eljátssza a herceg szerepét. A grófnak rögtön megtetszik Milka, és becsalja a pavilonba. Közben a pavilon előtt Ádám és Marie megtudja, hogy a herceg Milkával van benn. A hercegnő megsajnálja Ádámot és egy rózsacsokrot nyújt neki. Ekkor hangzik fel az operett legszebb melódiája: „Aki Tirolban rózsát ád…” Aki ugyanis rózsát ajándékoz Tirolban, azt jelenti, hogy magát is odaajándékozza a virággal - énekli Ádám. Persze a hercegnő ezt nem tudta, és nem is így gondolta, csak szerencsét akart ajándékozni a fiúnak a virággal. Az első felvonás fináléjában Milka a pavilonból kijövet boldogan lobogtatja Ádám kinevezését, a fiú azonban elfordul tőle, mivel azt hiszi megcsalta a lány. A gróf közben sikeresen meglóg a hátsó ajtón. (Itt is van a pavilonnak hátsó ajtaja, nemcsak A víg özvegyben!) A második felvonásban a hercegnő megtudja, hogy Milka ártatlan és ki akarja békíteni őt Ádámmal, majd azt is elintézi, hogy Ádám megkapja a felügyelői állást a hercegi állatkertben. Közben az is kiderül, hogy nem a herceg volt a pavilonban Milkával, és a hercegnő meg akarja tudni ki volt az. Ezalatt a gróf, hogy megoldja anyagi gondjait, feleségül kéri a hercegnő gazdag udvarhölgyét. Az esti bál közepén azonban kiderül, hogy a gróf volt az, aki kompromittálta Milkát, és mivel Ádám nem bocsát meg a lánynak, az eljegyzi magát a gróffal. A harmadik felvonásban aztán persze minden megoldódik és Milka, Ádám és a gróf éneklik a vidám dalt: „Sose harcolj a nőkkel…” Az operett zenei anyagát Millöcker Dubary grófnőjével együtt audió kazettán, majd LP-n illetve CD-n a HUNGAROTON kiadta 1973-ban. Erről szóltam a 409. sorszám alatt, Házy Erzsébet lemezeinek áttekintése során. Carl Zeller életútjáról, műveiről az 554. szám alatt írtam, ahol a másik nevezetes operettjének, A bányamesternek Házy Erzsébet és Kelen Tibor közreműködésével felvett 1964. évi rádiós dalszínházi felvételét tárgyaltam. Megemlítem továbbá, hogy a rádió az ötvenes évek végén készített teljes felvételt is A madarászból, Szabó Miklóssal a főszerepben. Partnerei voltak - nem teljes a névsor - Fábry Edit, Németh Marika, Geszthy Szilvia, Rátonyi Róbert, Kazal László, Hlatky László, és Polgár Tibor vezényelte a rádió énekkarát és zenekarát. Ezen a nevezetes Ádám- dalban, a refrénjében a „Nagyapám még ifjú volt” helyett az a fordítás kapott helyett: „Nagyapám még húsz sem volt…” Végül hadd utaljak arra a körülményre, hogy Házy Erzsébet és Kónya Sándor - először és utoljára énekeltek együtt a rádióban, 1972-ben, és szerepeltek együtt a TV-kamerák előtt az itt tárgyalt Zeller és a mindjárt ismertetendő Millöcker-operett zenéjére készült „élő” tévéoperett-produkcióban.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/3 Carl Zeller (1842 - 1898): A madarász- 1972 / Der Vogelhändler- 1891. január 10. Theater an der Wien, Bécs/ Operett 3 felvonásban Libretto és versek Moritz West és Ludwig Held munkája Magyar szöveg és a versek fordítója: Fischer Sándor - Erdődy János Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Hercegnő/Marie -Házy Erzsébet Ádám, a madarász - Kónya Sándor Milka, postáskisasszony - Kalmár Magda Szaniszló gróf - Réti József A bárgyú tanárok: Kassko és Lassko - Kishegyi Árpád és Várhelyi Endre Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - A Hercegnő (Marie) dala az 1. felvonásból: Rajna- keringő „Rajna táj, égi báj” (Házy, énekkar) - Ádám és a Hercegnő (Marie) duettje az 1. felvonásból: Rózsadal „udod-e azt, Tirolban lent?” „ Aki Tirolban Rózsát ád…” (Kónya, Házy, énekkar) - A Hercegnő (Marie) dala a 3. felvonásból „A boldogság madarával találkoznunk de nehéz”(Házy) További ismert részletek, erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismer slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Milka belépője az 1. felvonásból: „Viszem a postazsákot én” (Kalmár) - A tanárok kettőse a 2. felvonásból: „Professzor a nevem…” (Kishegyi, Várhelyi) - Ádám és Milka szerelmi kettőse a 2. felvonásból: „Vigyázz, vigyázz, te szép leány”…” (Kónya, Kalmár) - Ádám dala a 3. felvonásból: „Nagyapám még ifjú volt” „Muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj!...” (Kónya, énekkar) - Hármas a 3. felvonásból: „Hogyha látlak én…” „ Sose harcolj a nőkkel!...” (Kalmár, Kónya, Réti) A madarász cselekményének vázát ezúttal „bemaria” operettes weblapjáról (www.gportal.hu/operettek) veszem át, ő maga írta; az Operettek könyvében olvasható tartalomleírás túl részletező, továbbá visszateszem az egyes szereplők magyar nevét, mivel a Rádió Dalszínháza produkciójában így váltak ismertté. Ádám, a madarász és Milka, a postáskisasszony Tirolban élnek. Eljegyezték egymást, de nem tudnak összeházasodni, mivel mindketten szegények. Milka azonban elhatározza, hogy a hercegi audiencián szerez egy állást Ádámnak, és akkor már semmi nem állhat az esküvő útjába. A herceg ugyanis vadászatra jön a környékre, és a hercegnő pedig titkon követi őt parasztlánynak öltözve, hogy megtudja, hűséges-e hozzá az ura. Marie-ként mutatkozik be Ádámnak, akit nagyon szimpatikusnak talál. A herceg időközben lemondja a vadászatot, ezért Szaniszlo gróf elhatározza, hogy eljátssza a herceg szerepét. A grófnak rögtön megtetszik Milka, és becsalja a pavilonba. Közben a pavilon előtt Ádám és Marie megtudja, hogy a herceg Milkával van benn. A hercegnő megsajnálja Ádámot és egy rózsacsokrot nyújt neki. Ekkor hangzik fel az operett legszebb melódiája: „Aki Tirolban rózsát ád…” Aki ugyanis rózsát ajándékoz Tirolban, azt jelenti, hogy magát is odaajándékozza a virággal - énekli Ádám. Persze a hercegnő ezt nem tudta, és nem is így gondolta, csak szerencsét akart ajándékozni a fiúnak a virággal. Az első felvonás fináléjában Milka a pavilonból kijövet boldogan lobogtatja Ádám kinevezését, a fiú azonban elfordul tőle, mivel azt hiszi megcsalta a lány. A gróf közben sikeresen meglóg a hátsó ajtón. (Itt is van a pavilonnak hátsó ajtaja, nemcsak A víg özvegyben!) A második felvonásban a hercegnő megtudja, hogy Milka ártatlan és ki akarja békíteni őt Ádámmal, majd azt is elintézi, hogy Ádám megkapja a felügyelői állást a hercegi állatkertben. Közben az is kiderül, hogy nem a herceg volt a pavilonban Milkával, és a hercegnő meg akarja tudni ki volt az. Ezalatt a gróf, hogy megoldja anyagi gondjait, feleségül kéri a hercegnő gazdag udvarhölgyét. Az esti bál közepén azonban kiderül, hogy a gróf volt az, aki kompromittálta Milkát, és mivel Ádám nem bocsát meg a lánynak, az eljegyzi magát a gróffal. A harmadik felvonásban aztán persze minden megoldódik és Milka, Ádám és a gróf éneklik a vidám dalt: „Sose harcolj a nőkkel…” Az operett zenei anyagát Millöcker Dubary grófnőjével együtt audió kazettán, majd LP-n illetve CD-n a HUNGAROTON kiadta 1973-ban. Erről szóltam a 409. sorszám alatt, Házy Erzsébet lemezeinek áttekintése során. Carl Zeller életútjáról, műveiről az 554. szám alatt írtam, ahol a másik nevezetes operettjének, A bányamesternek Házy Erzsébet és Kelen Tibor közreműködésével felvett 1964. évi rádiós dalszínházi felvételét tárgyaltam. Megemlítem továbbá, hogy a rádió az ötvenes évek végén készített teljes felvételt is A madarászból, Szabó Miklóssal a főszerepben. Partnerei voltak - nem teljes a névsor - Fábry Edit, Németh Marika, Geszthy Szilvia, Rátonyi Róbert, Kazal László, Hlatky László, és Polgár Tibor vezényelte a rádió énekkarát és zenekarát. Ezen a nevezetes Ádám- dalban, a refrénjében a „Nagyapám még ifjú volt” helyett az a fordítás kapott helyett: „Nagyapám még húsz sem volt…” Végül hadd utaljak arra a körülményre, hogy Házy Erzsébet és Kónya Sándor - először és utoljára énekeltek együtt a rádióban, 1972-ben, és szerepeltek együtt a TV-kamerák előtt az itt tárgyalt Zeller és a mindjárt ismertetendő Millöcker-operett zenéjére készült „élő” tévéoperett-produkcióban.
624 Búbánat 2007-06-20 10:31:19
Most két szerző egy-egy operettjét fogom egymás után tárgyalni, ugyanis zenei felvételük nemcsak ugyanazon évben történt, hanem egyszerre, egy időben rögzítették a rádió 6-os stúdiójának mikrofonjai előtt; Kónya Sándor és Házy Erzsébet egyszeri találkozása itt történt, és még egyszer, amikor ugyanezen művek (A madarász és a Dubarry grófnő operettek) zenei alapjára „élő” tv-operettkeretjáték felvételére került sor 1972. év végén a zuglói Zichy –kastélyban….
Most két szerző egy-egy operettjét fogom egymás után tárgyalni, ugyanis zenei felvételük nemcsak ugyanazon évben történt, hanem egyszerre, egy időben rögzítették a rádió 6-os stúdiójának mikrofonjai előtt; Kónya Sándor és Házy Erzsébet egyszeri találkozása itt történt, és még egyszer, amikor ugyanezen művek (A madarász és a Dubarry grófnő operettek) zenei alapjára „élő” tv-operettkeretjáték felvételére került sor 1972. év végén a zuglói Zichy –kastélyban….
623 Búbánat 2007-06-03 23:37:15
Az elysiumi mezőkön csatlakozott Házy Erzsébethez a volt társ: Darvas Iván. Ez a szomorú hír ide is kívánkozott...
Az elysiumi mezőkön csatlakozott Házy Erzsébethez a volt társ: Darvas Iván. Ez a szomorú hír ide is kívánkozott...
622 Búbánat 2007-06-03 15:27:28 [Válasz erre: 621 Búbánat 2007-06-03 15:24:08]
FÉNYES SZABOLCS (Nagyvárad, 1912. ápr. 30. – Bp., 1986. okt. 12.): zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész (1972), kiváló művész (1980). ~ Loránd nótaszövegíró, mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait 1927-31 között Siklós Albertnél végezte magánúton. 1942-1949 és 1957-1960 között a Fővárosi Operettszínház ig.-ja; 1949-1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője. A m. színházi élet kimagasló egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott. Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista. Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag. Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit. A Magy. Televízió 1992. jan. 1-jén emlékműsort sugárzott róla. – F. m. Hárem (1931); Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (operettek). Ismertebb filmzenéi: Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967). – Irod. Máriássy Judit: F. Sz., az intézmény (Muzsika, 1982. 4. sz.); Müller Tibor: F. Sz. (interjú, Budapest, 1985. 6. sz.); Gábor L: Meghalt F. Sz. (Magy. Nemzet, 1986. okt. 13.), Sugár Róbert: Ugye, hogy nem felejtesz el? (Bp., 1987). HARMATH IMRE (1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány (1928);, Viktória (Földes Imrével) 1930), 3:1 a szerelem javára (1936)., Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya (1931), Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő (1921);; Millöcker: Szegény Jonathan (1924);; Stolz: Katóka (1931).. GYULAI-GAÁL FERENC (Bp., 1915. febr. 22. – Bp., 1981. jan. 31.): zeneszerző, karnagy. 1934-1939 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk .-n Siklós Albertnél zeneszerzést, Unger Ernőnél vezénylést tanult. Elsősorban a könnyűzene területén működött. A Royal Revüszínház (ill. Revüpalota) karnagya és művészeti vezetője volt, majd a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol 1954-ig karnagy, 1960-tól haláláig vezető karnagy volt. A közbeeső időben, 1955-1959 közt a szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a következő évadban az egri Gárdonyi Géza Színháznak volt zenei vezetője. A magyarnóta és műdal bizottság elnöke volt. – M. Rongybaba (musical); Kinn a herceg-benn a herceg (rádió- operett); Timur és csapata (tv-filmzene); Holtomiglan-holtodiglan (dalciklus); 30 zenekari jellemdarab, sanzonok, dalok; Kis angyal (zenekari szvit). A Maya mellett más zenés darabok felvételeinél is közreműködött karmesterként a Rádió zenekara élén.
FÉNYES SZABOLCS (Nagyvárad, 1912. ápr. 30. – Bp., 1986. okt. 12.): zeneszerző, Erkel-díjas (1964), érdemes művész (1972), kiváló művész (1980). ~ Loránd nótaszövegíró, mérnök fia, Csikós Rózsi színésznő férje. Zeneszerzés tanulmányait 1927-31 között Siklós Albertnél végezte magánúton. 1942-1949 és 1957-1960 között a Fővárosi Operettszínház ig.-ja; 1949-1957 között a Vidám Színpad zenei vezetője. A m. színházi élet kimagasló egyénisége. Már 18 évesen nagy sikert aratott (Harmath Imre szövegére írt) Maya c. operettjével. A harmincas években Fényes Péter néven Berlinben az UFA filmgyárnak dolgozott. Gyorsan kibontakozó zeneszerzői pályafutását mintegy 45 színpadi mű (operett, musical, zenés játék); kb. 150 filmzene; számos rádió- és tévéjáték zenéje, és 6-700 nyomtatásban is megjelent operett-, film- és táncdal fémjelzi. A könnyűzene egyik legnépszerűbb hazai művelője volt, sokat foglalkoztatott, kedvelt filmkomponista. Muzsikája invenciózus, áradó, lírai szépségekben gazdag. Kedveltek hanglemezei is. Írt sanzonokat, sőt szimfonikus könnyűzenét is. Külföldön is nagy sikerrel játsszák műveit. A Magy. Televízió 1992. jan. 1-jén emlékműsort sugárzott róla. – F. m. Hárem (1931); Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (operettek). Ismertebb filmzenéi: Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967). – Irod. Máriássy Judit: F. Sz., az intézmény (Muzsika, 1982. 4. sz.); Müller Tibor: F. Sz. (interjú, Budapest, 1985. 6. sz.); Gábor L: Meghalt F. Sz. (Magy. Nemzet, 1986. okt. 13.), Sugár Róbert: Ugye, hogy nem felejtesz el? (Bp., 1987). HARMATH IMRE (1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány (1928);, Viktória (Földes Imrével) 1930), 3:1 a szerelem javára (1936)., Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya (1931), Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő (1921);; Millöcker: Szegény Jonathan (1924);; Stolz: Katóka (1931).. GYULAI-GAÁL FERENC (Bp., 1915. febr. 22. – Bp., 1981. jan. 31.): zeneszerző, karnagy. 1934-1939 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk .-n Siklós Albertnél zeneszerzést, Unger Ernőnél vezénylést tanult. Elsősorban a könnyűzene területén működött. A Royal Revüszínház (ill. Revüpalota) karnagya és művészeti vezetője volt, majd a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol 1954-ig karnagy, 1960-tól haláláig vezető karnagy volt. A közbeeső időben, 1955-1959 közt a szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a következő évadban az egri Gárdonyi Géza Színháznak volt zenei vezetője. A magyarnóta és műdal bizottság elnöke volt. – M. Rongybaba (musical); Kinn a herceg-benn a herceg (rádió- operett); Timur és csapata (tv-filmzene); Holtomiglan-holtodiglan (dalciklus); 30 zenekari jellemdarab, sanzonok, dalok; Kis angyal (zenekari szvit). A Maya mellett más zenés darabok felvételeinél is közreműködött karmesterként a Rádió zenekara élén.
621 Búbánat 2007-06-03 15:24:08
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 Bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház, 1931. december 10. Ezt a premiert és a további előadásokat az Operaház kitűnő karmestere, Komor Vilmos vezényelte vendégként. Operett 3 felvonásban Szövegét és verseit írta:Harmath Imre Átdolgozta: Romhányi József Rádió Dalszínháza – keresztmetszet Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Maya, táncosnő – Házy Erzsébet Charlie, bonviván – Bende Zsolt Dixie, a barátja – ….. Barbara, afrikai bártulajdonosnő, Maya barátnője – Galambos Erzsi Rudi, pesti vagány, Barbara barátja – Rátonyi Róbert Légiós őrmester – Palócz László Bambó, az öreg zenebohóc …. Madelaine, francia lány – Szirmay Márta Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai- Gaál Ferenc Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Maya dala az 1. felvonásból „Megjöttem, tessék…” Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni…” (Házy) - Maya, Barbara és Rudi tercettje az 1. felvonásból „Odavagyok magáért..” (Házy, Galambos, Rátonyi) - Maya és Charlie duettje a 2. felvonásból: „ De messze-messze tűnt már,a tegnap...” (Házy, Bende) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Galambos, Bende, Rátonyi, Palócz László, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból, „Szívem ezt a dalt, szívemből...” (Házy, Bende) További ismert részletek a darabból: - Rudi és Barbara vidám kettőse: „Itt a lux-, itt a lux-, itt a luxusvonat...” (Galambos, Rátonyi) - „Fogj egy sétapálcát” - „ Csak egy kis emlék” - Légionista induló - „Álmaimban valahol...” - „Részeg éjszaka...” - Bambó bohóc dala: „Küldök néked egy nápolyi dalt” Érdekességek: A Maya 1931. december 10.-i premierjéről így írt Lakatos László, a kor egyik neves vígjátékírója: „Harmath operettje voltaképpen olyan, mint egy hangos film három felvonásban, ugyanakkor hangos siker három felvonáson át Fényes Szabolcsban felfedeztem egy új Puccinit, egy új Lehárt. Ez a húszéves fiatalember több mint tehetséges. Vannak melódiái, van fantáziája és bizonyára van sok ambíciója. Boldog jövő vár rá. Ámbár azt hiszem, Fényes Szabolcs már ma is boldog. Színre került, sikere volt, tapsoltak neki! S tapsoltak Komor Vilmosnak a zenekar élén! Ő külön szenzációja volt az előadásnak.\" Az Operettszínház akkori igazgatója, Sebestyén Dezső szerződtette karmesternek Komor Vilmos, aki mielőtt elvállalta volna a felkérést, látni akarta az új operett partitúráját. A Fidelio, az Aida,a Lohengrin avatott tolmácsolója átlapozta a partitúrát, aztán csak annyit mondott: \"Nagyszerű. Ezt boldogan vállalom, mert igényes muzsika, mely igényes munkát követel.\" Fényes Szabolcs a Maya zenéjét két hét alatt, alig húsz évesen írta meg. Az 1931 szeptemberében bemutatott Maya című operettnek Honthy Hanna adta meg a hangulatát, és a rádió is közvetítette az előadást Honthyval a címszerepben, 1932-ben. Ez volt a Magyar Rádió történetében az első külső kapcsolás. Ezt követően Maya szerepét - a teljesség igénye nélkül - eljátszották: Karády Katalin, Tolnay Klári, Lehoczky Zsuzsa, Házy Erzsébet, Tiboldy Mária, Medgyesi Mária, Almási Éva, és két éve a Győri Nemzeti Színházban: Auksz Éva, Lázin Beatrix. Magyar Televízióban, 1957. augusztus 1., csütörtök 19.00 óra: Maya - Fényes Szabolcs operettjének élő közvetítése a margitszigeti Majakovszij Színházból. Házy Erzsébetet a televízió képernyőjén is láthattuk Maya szerepében, archív filmfelvételekről, operettösszeállításokban: - Bende Zsolttal énekelt kettőst (lásd. 397. sorszám alatti beírást a topicban); - Ilosfalvy Róberttel énekelt duettet (lásd. 396. sorszám alatti beírást a topicban) A Maya cselekménye: A történet egy párizsi görbe éjszakával kezdődik. Charlie és Dixi, a két barát alaposan felöntött a garatra. A bonyodalmat Charlie kedvese Madelaine, a butácska, de nagyon vonzó fiatal hölgy okozza. A szerelmes ifjút barátja igyekszik lebeszélni a könnyűvérű kis nőcskéről és ennek érdekében azt hazudja: megcsalta vele. Az erősen ittas, féltékeny Charlie első mérgében pisztolyt ránt, és belelő legjobb barátjába, aki élettelenül csuklik össze. A tettére ráébredő ifjú a felelősségre vonás elől a Francia Idegenlégió kötelékébe áll, amelytől azt reméli: Afrika mélyén sikerül felednie a szerelmét és barátja meggyilkolását. A második felvonás központi helyszíne Tanger, egy lepusztult, füstös, légiósokkal teli lokál, ahol mindent megkaphat egy katona: dohányt, italt, nőt. A tulaj nem más, mint Barbara, aki minden légiós lelkét és kívánságát ismeri. A lerobbant hely ünnepelt sztárja Maya, akiért minden meggyötört légiós-szív repes. A lány énekes-táncos műsorral szórakoztatja a többnyire lerészegedett katonákat. Ő egy „kis útszéli virág”, aki elégedetlen sorsával: jobb életről és igaz szerelemről ábrándozik; az a baj, hogy pont Charlie-ért lángol, akinek szíve még mindig a Párizsban hagyott ledér kis nőcske után sajog. Éppen ezért észre sem veszi, sőt a lány egész lényét idegesítőnek találja, megalázóan bánik vele ez a flegma, de lelkében társaitól különböző zsoldos. Sőt, annak ellenére, hogy nem érdekli a kis énekesnő, az erőszakoskodó őrmestertől élete kockáztatásával menti meg; mint ahogy az egy igaz úriembertől elvárható. Charlie-nak azonban menekülnie kell, Maya leköti az őrmester figyelmét, így az ifjú – Rudi légiós segítségével, aki Barbara szerelme – hajóra száll, hogy visszatérjen Párizsban hagyott szerelméhez. Rudi és Barbara is a francia fővárosba utazik, Mayát is magukkal csábítva, hogy ott próbálják meg azt, ami Afrikában nem sikerült: fényes karriert csinálni. A légiós jelenet és egyben a felvonás zárójelenetében hallhatjuk az előadás talán egyik legnépszerűbb nótáját, az „Itt a luxusvonat”-ot. A harmadik felvonás helyszíne ismét Párizs, ahol a bonyodalmak tovább folytatódnak, a szerelmi szálak pedig tovább gabalyodnak. A három barát (Maya, Barbara és Rudi) nagy sikereket érnek el a szórakoztatóiparban, ünnepelt sztárok. Ám Maya képtelen elfelejteni szerelmét. Charlie egy év bolyogás után visszatér és letartóztatását kéri. Először mint katonaszökevény, később, mint gyilkos. Egyik sem „jön be” neki: leszerelték, barátja életben van. A meglepődő fiatal férfinek egy csapásra visszajön az életkedve és újra szerelme után vágyódik. Madelaine időközben összeszűrte a levet Dixivel; Maya pedig továbbra is a volt légionáriusról álmodozik. Érdekes fricskája a történetnek, hogy az igencsak kusza helyzetet Bambó, a bohóc oldja meg. Charlie, aki időközben ráébred: mégiscsak Mayaért dobog a szíve, már-már úgy érzi: nincs remény, hogy a szerelme beteljesüljön, hiszen a lány elutasító vele. Bambó bohóc ekkor énekli „Küldök néked egy nápolyi dalt” című népszerű betétdalt. Segítségével Maya féltékennyé teszi a volt légióst – a férjének adja ki magát a ravasz bohóc… - , a két szerelmes civódása elevenedik meg: vágyakoznak a másik után, ám a múltat és jelent is egymás szemére vetik… Miután Maya és a bohóc ügyes csele lelepleződik, a darabnak hirtelen vége szakad. A nézőket meghagyják abban a hitben: mindenki megtalálta a maga szerelmét, a karakterek végre elérkeztek a boldogsághoz. Charlie Mayával, Barbara Rudival, Dixi pedig Madelainennel alkot egy párt.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 Bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház, 1931. december 10. Ezt a premiert és a további előadásokat az Operaház kitűnő karmestere, Komor Vilmos vezényelte vendégként. Operett 3 felvonásban Szövegét és verseit írta:Harmath Imre Átdolgozta: Romhányi József Rádió Dalszínháza – keresztmetszet Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Maya, táncosnő – Házy Erzsébet Charlie, bonviván – Bende Zsolt Dixie, a barátja – ….. Barbara, afrikai bártulajdonosnő, Maya barátnője – Galambos Erzsi Rudi, pesti vagány, Barbara barátja – Rátonyi Róbert Légiós őrmester – Palócz László Bambó, az öreg zenebohóc …. Madelaine, francia lány – Szirmay Márta Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Gyulai- Gaál Ferenc Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Maya dala az 1. felvonásból „Megjöttem, tessék…” Szeretnék egyszer, kicsit boldog lenni…” (Házy) - Maya, Barbara és Rudi tercettje az 1. felvonásból „Odavagyok magáért..” (Házy, Galambos, Rátonyi) - Maya és Charlie duettje a 2. felvonásból: „ De messze-messze tűnt már,a tegnap...” (Házy, Bende) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Galambos, Bende, Rátonyi, Palócz László, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból, „Szívem ezt a dalt, szívemből...” (Házy, Bende) További ismert részletek a darabból: - Rudi és Barbara vidám kettőse: „Itt a lux-, itt a lux-, itt a luxusvonat...” (Galambos, Rátonyi) - „Fogj egy sétapálcát” - „ Csak egy kis emlék” - Légionista induló - „Álmaimban valahol...” - „Részeg éjszaka...” - Bambó bohóc dala: „Küldök néked egy nápolyi dalt” Érdekességek: A Maya 1931. december 10.-i premierjéről így írt Lakatos László, a kor egyik neves vígjátékírója: „Harmath operettje voltaképpen olyan, mint egy hangos film három felvonásban, ugyanakkor hangos siker három felvonáson át Fényes Szabolcsban felfedeztem egy új Puccinit, egy új Lehárt. Ez a húszéves fiatalember több mint tehetséges. Vannak melódiái, van fantáziája és bizonyára van sok ambíciója. Boldog jövő vár rá. Ámbár azt hiszem, Fényes Szabolcs már ma is boldog. Színre került, sikere volt, tapsoltak neki! S tapsoltak Komor Vilmosnak a zenekar élén! Ő külön szenzációja volt az előadásnak.\" Az Operettszínház akkori igazgatója, Sebestyén Dezső szerződtette karmesternek Komor Vilmos, aki mielőtt elvállalta volna a felkérést, látni akarta az új operett partitúráját. A Fidelio, az Aida,a Lohengrin avatott tolmácsolója átlapozta a partitúrát, aztán csak annyit mondott: \"Nagyszerű. Ezt boldogan vállalom, mert igényes muzsika, mely igényes munkát követel.\" Fényes Szabolcs a Maya zenéjét két hét alatt, alig húsz évesen írta meg. Az 1931 szeptemberében bemutatott Maya című operettnek Honthy Hanna adta meg a hangulatát, és a rádió is közvetítette az előadást Honthyval a címszerepben, 1932-ben. Ez volt a Magyar Rádió történetében az első külső kapcsolás. Ezt követően Maya szerepét - a teljesség igénye nélkül - eljátszották: Karády Katalin, Tolnay Klári, Lehoczky Zsuzsa, Házy Erzsébet, Tiboldy Mária, Medgyesi Mária, Almási Éva, és két éve a Győri Nemzeti Színházban: Auksz Éva, Lázin Beatrix. Magyar Televízióban, 1957. augusztus 1., csütörtök 19.00 óra: Maya - Fényes Szabolcs operettjének élő közvetítése a margitszigeti Majakovszij Színházból. Házy Erzsébetet a televízió képernyőjén is láthattuk Maya szerepében, archív filmfelvételekről, operettösszeállításokban: - Bende Zsolttal énekelt kettőst (lásd. 397. sorszám alatti beírást a topicban); - Ilosfalvy Róberttel énekelt duettet (lásd. 396. sorszám alatti beírást a topicban) A Maya cselekménye: A történet egy párizsi görbe éjszakával kezdődik. Charlie és Dixi, a két barát alaposan felöntött a garatra. A bonyodalmat Charlie kedvese Madelaine, a butácska, de nagyon vonzó fiatal hölgy okozza. A szerelmes ifjút barátja igyekszik lebeszélni a könnyűvérű kis nőcskéről és ennek érdekében azt hazudja: megcsalta vele. Az erősen ittas, féltékeny Charlie első mérgében pisztolyt ránt, és belelő legjobb barátjába, aki élettelenül csuklik össze. A tettére ráébredő ifjú a felelősségre vonás elől a Francia Idegenlégió kötelékébe áll, amelytől azt reméli: Afrika mélyén sikerül felednie a szerelmét és barátja meggyilkolását. A második felvonás központi helyszíne Tanger, egy lepusztult, füstös, légiósokkal teli lokál, ahol mindent megkaphat egy katona: dohányt, italt, nőt. A tulaj nem más, mint Barbara, aki minden légiós lelkét és kívánságát ismeri. A lerobbant hely ünnepelt sztárja Maya, akiért minden meggyötört légiós-szív repes. A lány énekes-táncos műsorral szórakoztatja a többnyire lerészegedett katonákat. Ő egy „kis útszéli virág”, aki elégedetlen sorsával: jobb életről és igaz szerelemről ábrándozik; az a baj, hogy pont Charlie-ért lángol, akinek szíve még mindig a Párizsban hagyott ledér kis nőcske után sajog. Éppen ezért észre sem veszi, sőt a lány egész lényét idegesítőnek találja, megalázóan bánik vele ez a flegma, de lelkében társaitól különböző zsoldos. Sőt, annak ellenére, hogy nem érdekli a kis énekesnő, az erőszakoskodó őrmestertől élete kockáztatásával menti meg; mint ahogy az egy igaz úriembertől elvárható. Charlie-nak azonban menekülnie kell, Maya leköti az őrmester figyelmét, így az ifjú – Rudi légiós segítségével, aki Barbara szerelme – hajóra száll, hogy visszatérjen Párizsban hagyott szerelméhez. Rudi és Barbara is a francia fővárosba utazik, Mayát is magukkal csábítva, hogy ott próbálják meg azt, ami Afrikában nem sikerült: fényes karriert csinálni. A légiós jelenet és egyben a felvonás zárójelenetében hallhatjuk az előadás talán egyik legnépszerűbb nótáját, az „Itt a luxusvonat”-ot. A harmadik felvonás helyszíne ismét Párizs, ahol a bonyodalmak tovább folytatódnak, a szerelmi szálak pedig tovább gabalyodnak. A három barát (Maya, Barbara és Rudi) nagy sikereket érnek el a szórakoztatóiparban, ünnepelt sztárok. Ám Maya képtelen elfelejteni szerelmét. Charlie egy év bolyogás után visszatér és letartóztatását kéri. Először mint katonaszökevény, később, mint gyilkos. Egyik sem „jön be” neki: leszerelték, barátja életben van. A meglepődő fiatal férfinek egy csapásra visszajön az életkedve és újra szerelme után vágyódik. Madelaine időközben összeszűrte a levet Dixivel; Maya pedig továbbra is a volt légionáriusról álmodozik. Érdekes fricskája a történetnek, hogy az igencsak kusza helyzetet Bambó, a bohóc oldja meg. Charlie, aki időközben ráébred: mégiscsak Mayaért dobog a szíve, már-már úgy érzi: nincs remény, hogy a szerelme beteljesüljön, hiszen a lány elutasító vele. Bambó bohóc ekkor énekli „Küldök néked egy nápolyi dalt” című népszerű betétdalt. Segítségével Maya féltékennyé teszi a volt légióst – a férjének adja ki magát a ravasz bohóc… - , a két szerelmes civódása elevenedik meg: vágyakoznak a másik után, ám a múltat és jelent is egymás szemére vetik… Miután Maya és a bohóc ügyes csele lelepleződik, a darabnak hirtelen vége szakad. A nézőket meghagyják abban a hitben: mindenki megtalálta a maga szerelmét, a karakterek végre elérkeztek a boldogsághoz. Charlie Mayával, Barbara Rudival, Dixi pedig Madelainennel alkot egy párt.
620 Búbánat 2007-06-03 13:10:03 [Válasz erre: 516 Búbánat 2007-01-02 18:42:50]
Itteni és az 502. szám alatti tévedésemet kell korrigálnom. A Polgár Tibor- Kristóf Károly ún. rádióperettnek készült \"A lepecsételt asszony\" c. darabja rádiófelvételének bemutatója nem 1952-ben, hanem 1962-ben volt! Ez akkor tudatosodott bennem, mikor múlt héten szerdán, 20.03 órakor, a Petőfi Rádióban Sárdy-portréval emlékezett meg a Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturg a nagy művész születésének 100. évfordulójáról; a Krúdy-novella ihlette szövegkönyv korábban ismertetett szerelmi kettőse részletének zenei felidézése apropóján elevenítette fel a darab születésének és rádiós felvételének körülményeit, s hangzott el a konkrét évszám is. Így, ez az 1962-ben bemutatott operett egyben Házy Erzsébet és Sárdy János utolsó közös rádiófelvétele volt.
Itteni és az 502. szám alatti tévedésemet kell korrigálnom. A Polgár Tibor- Kristóf Károly ún. rádióperettnek készült \"A lepecsételt asszony\" c. darabja rádiófelvételének bemutatója nem 1952-ben, hanem 1962-ben volt! Ez akkor tudatosodott bennem, mikor múlt héten szerdán, 20.03 órakor, a Petőfi Rádióban Sárdy-portréval emlékezett meg a Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturg a nagy művész születésének 100. évfordulójáról; a Krúdy-novella ihlette szövegkönyv korábban ismertetett szerelmi kettőse részletének zenei felidézése apropóján elevenítette fel a darab születésének és rádiós felvételének körülményeit, s hangzott el a konkrét évszám is. Így, ez az 1962-ben bemutatott operett egyben Házy Erzsébet és Sárdy János utolsó közös rádiófelvétele volt.
619 vichy 2007-06-01 08:06:26
Lehet, hogy nem jó fórumba írok, de nem tud valaki eladó, használt hungarotonos Manon Lescaut-ot? Vevő lennék rá. Köszi!
Lehet, hogy nem jó fórumba írok, de nem tud valaki eladó, használt hungarotonos Manon Lescaut-ot? Vevő lennék rá. Köszi!
618 négyhuszonnégy 2007-05-26 22:05:16 [Válasz erre: 617 Búbánat 2007-05-25 19:08:51]
Az Omegás fórumot nem ismerem, de engem eléggé meggyőz az, hogy az 1977-es magyar lemezborítón rajta van: külön köszönet Házy Erzsébetnek a közreműködésért.
Az Omegás fórumot nem ismerem, de engem eléggé meggyőz az, hogy az 1977-es magyar lemezborítón rajta van: külön köszönet Házy Erzsébetnek a közreműködésért.
617 Búbánat 2007-05-25 19:08:51 [Válasz erre: 615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19]
Meghallgattam, valóban szép felvétel. A vokál is tetszik,de bevallom, Házy hangját nem ismertem fel. Kételyeim vannak! Az Omegás-fórumon ugyan tényleg egy anoním hozzászólás említi Házyt, de ahogy tovább olvastam, ennek a hírnek a valóságalapját egyesek azonnal megkérdőjelezték... Kérdés az is, hogy vajon Kóborékat memóriája nem hagyja-e cserben, amennyiben megkeresés esetén konkrétan rákérdeznénk a felvétel körülményeire... Szóval, feltételesen tudomásul veszem állításod, akár igaz is lehet...
Meghallgattam, valóban szép felvétel. A vokál is tetszik,de bevallom, Házy hangját nem ismertem fel. Kételyeim vannak! Az Omegás-fórumon ugyan tényleg egy anoním hozzászólás említi Házyt, de ahogy tovább olvastam, ennek a hírnek a valóságalapját egyesek azonnal megkérdőjelezték... Kérdés az is, hogy vajon Kóborékat memóriája nem hagyja-e cserben, amennyiben megkeresés esetén konkrétan rákérdeznénk a felvétel körülményeire... Szóval, feltételesen tudomásul veszem állításod, akár igaz is lehet...
616 Búbánat 2007-05-25 09:20:34 [Válasz erre: 615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19]
Aha! Na majd otthon, este...
Aha! Na majd otthon, este...
615 négyhuszonnégy 2007-05-25 09:17:19
Amíg a lemez megkerül, meghallgatható: http://youtube.com/watch?v=fSQ6Md1CPM8 a vokálban először Várszegi Éva szólal meg, utána száll be Házy Erzsébet is
Amíg a lemez megkerül, meghallgatható: http://youtube.com/watch?v=fSQ6Md1CPM8 a vokálban először Várszegi Éva szólal meg, utána száll be Házy Erzsébet is
614 Búbánat 2007-05-25 09:01:29 [Válasz erre: 613 négyhuszonnégy 2007-05-25 08:44:14]
Ez vadonatúj információ számomra. Igyekszem megszerezni ezt az Omega-lemezt. Köszönöm.
Ez vadonatúj információ számomra. Igyekszem megszerezni ezt az Omega-lemezt. Köszönöm.
613 négyhuszonnégy 2007-05-25 08:44:14
az utolsó fél év termésében senki nem említette Házy Erzsébet egyik szerintem igen fontos alakítását, egy spéci kirándulását egy másik műfajba. AZ Omega együttes valaha volt legsikeresebb lemezén, az 1977-ben magyarul és angolul is kiadott Időrablón az Éjféli koncert c. számban hallható a csodálatos szopránja.
az utolsó fél év termésében senki nem említette Házy Erzsébet egyik szerintem igen fontos alakítását, egy spéci kirándulását egy másik műfajba. AZ Omega együttes valaha volt legsikeresebb lemezén, az 1977-ben magyarul és angolul is kiadott Időrablón az Éjféli koncert c. számban hallható a csodálatos szopránja.
