612 Búbánat 2007-05-24 17:00:25 [Válasz erre: 611 Búbánat 2007-05-24 16:55:39]
A Sárga kabát című Lehár-operett (1923. február 9. Theater an der Wien) ma már csak muzeális érdekesség, jelentősége az, hogy Lehár világsikert faragott belőle, mert ebből lett az egyik legnagyobb Lehár-diadal - A mosoly országa! A híressé vált, slágerekkel teli operett, Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja. Lehár titkon Puccinit tekintette a mesterének, s e művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz Pillangó úr -ként álmodta meg. A történet 1912-ben játszódik. Egy osztrák tábornok lányának, Lizának és a 4000 éves történelmének fordulópontjához érkezett Kína trónörökösének, későbbi császárának Szu Csongnak szomorú végű szerelmét meséli el. A történet Bécsben kezdődik, Lichtenfelsék palotájában. Liza, az ifjú grófnő a délelőtti lovasversenyen fényes győzelmet aratott: ünneplésére előkelő társaság gyűlt össze. Jelen van a kínai követ, a közkedvelt Szu-Csong herceg is, aki szerelmes Lizába. Szerelme nem marad viszonzatlan. Szu-Csongot hazahívja a kötelesség: miniszternek nevezik ki. Feleségül veszi Lizát és elutaznak Kínába. Otthon azonban nem várt viszontagságok fogadják őket... A kérdés: vajon a Kelet valóban csak Kelet és a Nyugat csak Nyugat, illetve a szerelem képes-e átlépni a határokat. Lehár e művében a hagyományosan mindig happy end -del végződő operett műfajba elsőként bevezeti a könnyeket, s megteremti ezzel a szerelem és gyűlölet zenés drámáját. Az operett részletesebb cselekményét lásd az említett első rádiós-változat ismertetésénél (519. szám). Egy érdekes cikk Kolozsvár hírlapjából: 1999. február 13. (XI. évfolyam, 36. szám) Turánitz J. Lajos: \"A mosoly országa 1930. december 20-án Budapesten a Magyar Királyi Operaházban operettpremier volt: a komponista Lehár Ferenc, az operett címe A mosoly országa. A premier előtt Lehár így nyilatkozott a rádióban: „Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király Színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben, és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.\" December 20-án Budapest színe-java ott ült az Operaházban és hatalmas tapssal köszöntötte a nyitányt vezénylő Lehár Ferencet. A bemutató megvalósítói Márkus László rendező és Oláh Gusztáv díszlet- és jelmeztervező, a magyar operatörténet legendássá vált művészegyéniségei. A rangos szereposztásnak köszönhetően A mosoly országa hosszú éveken át az Operaház műsorán maradt. Kolozsváron az operett ősváltozatát, a Sárga kabátot Janovics Jenő társulata mutatta be 1925. május 31-én. Az újrakomponált változatát, A mosoly országát pedig 1941. december 12-én. A kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárján 1973. december 16-i bemutatója óta szerepel. 1999. február 14-én, vasárnap 17 órától újból felcsendülnek a romantikus operett melódiái. A felújítás-értékű előadás új szereplőit Gy. Tatár Éva rendezte be. Kiss B. Atilla első fellépésének tapsolhatnak Szu-Csong szerepében, de első alkalommal énekli Hary Judit is Liza szólamát. Új szereplő Szakács Levente Hatfaludy jelmezében, Szeibert István mint Lichtenfels és Herdlicska Éva mint Hardegg bárónő. Rajtuk kívül fellépnek Székely Zsejke, Bancsov Károly, Ádám János, Sipos László, Sinai Tibor, Salamon Ildikó, Ádám Éva, Pataki Enikő és Németi Hilda. Az előadást Hary Béla vezényli. „
A Sárga kabát című Lehár-operett (1923. február 9. Theater an der Wien) ma már csak muzeális érdekesség, jelentősége az, hogy Lehár világsikert faragott belőle, mert ebből lett az egyik legnagyobb Lehár-diadal - A mosoly országa! A híressé vált, slágerekkel teli operett, Lehár Ferenc életművének összefoglaló darabja. Lehár titkon Puccinit tekintette a mesterének, s e művet feltehetően a Pillangókisasszony férfiváltozataként, azaz Pillangó úr -ként álmodta meg. A történet 1912-ben játszódik. Egy osztrák tábornok lányának, Lizának és a 4000 éves történelmének fordulópontjához érkezett Kína trónörökösének, későbbi császárának Szu Csongnak szomorú végű szerelmét meséli el. A történet Bécsben kezdődik, Lichtenfelsék palotájában. Liza, az ifjú grófnő a délelőtti lovasversenyen fényes győzelmet aratott: ünneplésére előkelő társaság gyűlt össze. Jelen van a kínai követ, a közkedvelt Szu-Csong herceg is, aki szerelmes Lizába. Szerelme nem marad viszonzatlan. Szu-Csongot hazahívja a kötelesség: miniszternek nevezik ki. Feleségül veszi Lizát és elutaznak Kínába. Otthon azonban nem várt viszontagságok fogadják őket... A kérdés: vajon a Kelet valóban csak Kelet és a Nyugat csak Nyugat, illetve a szerelem képes-e átlépni a határokat. Lehár e művében a hagyományosan mindig happy end -del végződő operett műfajba elsőként bevezeti a könnyeket, s megteremti ezzel a szerelem és gyűlölet zenés drámáját. Az operett részletesebb cselekményét lásd az említett első rádiós-változat ismertetésénél (519. szám). Egy érdekes cikk Kolozsvár hírlapjából: 1999. február 13. (XI. évfolyam, 36. szám) Turánitz J. Lajos: \"A mosoly országa 1930. december 20-án Budapesten a Magyar Királyi Operaházban operettpremier volt: a komponista Lehár Ferenc, az operett címe A mosoly országa. A premier előtt Lehár így nyilatkozott a rádióban: „Tavaly elővettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvező fogadtatásban, főként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király Színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ők átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez előtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben, és igen megtisztelő számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái.\" December 20-án Budapest színe-java ott ült az Operaházban és hatalmas tapssal köszöntötte a nyitányt vezénylő Lehár Ferencet. A bemutató megvalósítói Márkus László rendező és Oláh Gusztáv díszlet- és jelmeztervező, a magyar operatörténet legendássá vált művészegyéniségei. A rangos szereposztásnak köszönhetően A mosoly országa hosszú éveken át az Operaház műsorán maradt. Kolozsváron az operett ősváltozatát, a Sárga kabátot Janovics Jenő társulata mutatta be 1925. május 31-én. Az újrakomponált változatát, A mosoly országát pedig 1941. december 12-én. A kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárján 1973. december 16-i bemutatója óta szerepel. 1999. február 14-én, vasárnap 17 órától újból felcsendülnek a romantikus operett melódiái. A felújítás-értékű előadás új szereplőit Gy. Tatár Éva rendezte be. Kiss B. Atilla első fellépésének tapsolhatnak Szu-Csong szerepében, de első alkalommal énekli Hary Judit is Liza szólamát. Új szereplő Szakács Levente Hatfaludy jelmezében, Szeibert István mint Lichtenfels és Herdlicska Éva mint Hardegg bárónő. Rajtuk kívül fellépnek Székely Zsejke, Bancsov Károly, Ádám János, Sipos László, Sinai Tibor, Salamon Ildikó, Ádám Éva, Pataki Enikő és Németi Hilda. Az előadást Hary Béla vezényli. „
611 Búbánat 2007-05-24 16:55:39
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ /Das Land des Lächelns, 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Magyarra fordította, a verseket írta: Harsányi Zsolt Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Mind a kettő Házy Erzsébettel! Az első – egy keresztmetszet - az ötvenes évek végéről, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte. Ezt a stúdiófelvételt az 519. szám alatt ismertettem. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Liza, Lichtenfels gróf lánya – Házy Erzsébet Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Bende Zsolt Szu-Csong herceg – Simándy József Mi, a húga – Kalmár Magda Csang bácsi – Radnay György Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... ”Szív, szív mindig remél, Eljő a mély, vad szenvedély…” (Házy, énekkar) - Liza és Szu-Csong duettje az 1. felvonásból, a „Tea-kettős”: „Igyék velem egy csésze illatos teát…” (Házy, Simándy) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende, énekkar) - Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Szív…” „Lótuszvirág, érted élek csupán…”(Házy, Simándy) - Liza és Feri kettőse a 2. felvonásból „Szervusz, jó mulatást…” (Házy, Bende) - „Sárga kabát” szertartás - balettjelenet (Radnay, Simándy, Házy, énekkar) - Liza dala a „honvágyról”, 3. felvonás (Házy) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) További ismert részletek a műből: - Szu-Csong belépője, 1. felvonás (Simándy) - Mi belépője, 1. felvonás (Kalmár) „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és, kecses teremtés…” (Kalmár) - Mi és Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár – Bende) - Szu-Csong dala a 2. felvonásból „Barackvirág-dal” (Simándy) - Szu-Csong dala a 3. felvonásból „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy) - Mi dala és jelenet a 3. felvonásból (Kalmár, Bende) Megjegyzés: Simándy József pályája elején mint kórustag, sok operettben énekelt. Később ritkán vállalt ilyen jellegű feladatokat, de azok mindig kitüntetés számba mentek... Több ízben volt Házy partnere a Rádió Dalszínházában - erről itt előzőleg már volt alkalmam beszámolni -, tehát a rádió mikrofonja elé többször sikerült őt \"elcsábítani\", mely felvételeire utóbb, idősebb korában mindig szívesen és nagy szeretettel emlékezett vissza; A mosoly országa- rádiófelvétel kapcsán bővebben írtam a \"Simnády József- az örök tenor\" c. topicban: idéztem Dalos Lászlót a 13. sz., Ruitner Sándort a 39. sz. beírásomban és még hivatkozom \"Márta\" 55. sz. hozzászólására is.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ /Das Land des Lächelns, 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Magyarra fordította, a verseket írta: Harsányi Zsolt Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Mind a kettő Házy Erzsébettel! Az első – egy keresztmetszet - az ötvenes évek végéről, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte. Ezt a stúdiófelvételt az 519. szám alatt ismertettem. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Az operett 1971-es rádiófelvételén a főbb szerepekben a következő énekművészek hallhatók: Liza, Lichtenfels gróf lánya – Házy Erzsébet Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Bende Zsolt Szu-Csong herceg – Simándy József Mi, a húga – Kalmár Magda Csang bácsi – Radnay György Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Kórus és Liza belépője az 1. felvonásból ”Éljen sokáig! Éljen sokáig! Éljen ő!”… ”Egy nőnek mindig jólesik az ilyen szép fogadtatás!... ”Szív, szív mindig remél, Eljő a mély, vad szenvedély…” (Házy, énekkar) - Liza és Szu-Csong duettje az 1. felvonásból, a „Tea-kettős”: „Igyék velem egy csésze illatos teát…” (Házy, Simándy) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende, énekkar) - Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Szív…” „Lótuszvirág, érted élek csupán…”(Házy, Simándy) - Liza és Feri kettőse a 2. felvonásból „Szervusz, jó mulatást…” (Házy, Bende) - „Sárga kabát” szertartás - balettjelenet (Radnay, Simándy, Házy, énekkar) - Liza dala a „honvágyról”, 3. felvonás (Házy) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Kalmár, Simándy, Bende) További ismert részletek a műből: - Szu-Csong belépője, 1. felvonás (Simándy) - Mi belépője, 1. felvonás (Kalmár) „Engedjék meg hát a nőnek, éljen ember módra ő meg, legyen okos és, kecses teremtés…” (Kalmár) - Mi és Feri kettőse a 2. felvonásból: „Nem formált a jó Isten ezerféle fajt, csak az emberek csináltak a fajok körül bajt…” „Ne félj, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már, hogy egy nagyon csinos legény/leány csakis Te rád vár…” (Kalmár – Bende) - Szu-Csong dala a 2. felvonásból „Barackvirág-dal” (Simándy) - Szu-Csong dala a 3. felvonásból „Vágyom egy nő után! Egy nő után kerget a vágy…” (Simándy) - Mi dala és jelenet a 3. felvonásból (Kalmár, Bende) Megjegyzés: Simándy József pályája elején mint kórustag, sok operettben énekelt. Később ritkán vállalt ilyen jellegű feladatokat, de azok mindig kitüntetés számba mentek... Több ízben volt Házy partnere a Rádió Dalszínházában - erről itt előzőleg már volt alkalmam beszámolni -, tehát a rádió mikrofonja elé többször sikerült őt \"elcsábítani\", mely felvételeire utóbb, idősebb korában mindig szívesen és nagy szeretettel emlékezett vissza; A mosoly országa- rádiófelvétel kapcsán bővebben írtam a \"Simnády József- az örök tenor\" c. topicban: idéztem Dalos Lászlót a 13. sz., Ruitner Sándort a 39. sz. beírásomban és még hivatkozom \"Márta\" 55. sz. hozzászólására is.
610 Búbánat 2007-05-24 14:15:58
Mielőtt tovább haladnék a „krónikában”, vissza kell térnem egy hiánypótlás erejéig a kezdetekhez. Az 518.sz. alatt ismertettem – kevés információm birtokában röviden - a Gyöngy Pál - Bródy Tamás (a későbbi neves karmester) által közösen komponált operettjüket, a Városi Színházban 1937 október közepén bemutatott Éva a paradicsomban c. alkotást, melynek rádióváltozata aztán 1957-ben készült el Házy Erzsébettel a címszerepben. A két komponista és a szövegírók: Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső alkotta szerzőkvintett operettjének a cselekményével adós voltam, melyre végre rábukkantam Rátonyi Róbert \"Operett\" c. könyvének II. kötetében (1984): a két társszerző és szövegíróik egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Az operett 1937. évi bemutatójáról írja Rátonyi a következő ismertetőt: „Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahová betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés és kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepkörére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig ismét Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, amelynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, dehát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből…” (Rátonyi könyve II. kötetének 71. oldalán található fotó illusztrálja az 1937 októberi előadást: Neményi Lili, Sziklay Szeréna és Berend István láthatóak egy jelenetben a felvételen.)
Mielőtt tovább haladnék a „krónikában”, vissza kell térnem egy hiánypótlás erejéig a kezdetekhez. Az 518.sz. alatt ismertettem – kevés információm birtokában röviden - a Gyöngy Pál - Bródy Tamás (a későbbi neves karmester) által közösen komponált operettjüket, a Városi Színházban 1937 október közepén bemutatott Éva a paradicsomban c. alkotást, melynek rádióváltozata aztán 1957-ben készült el Házy Erzsébettel a címszerepben. A két komponista és a szövegírók: Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső alkotta szerzőkvintett operettjének a cselekményével adós voltam, melyre végre rábukkantam Rátonyi Róbert \"Operett\" c. könyvének II. kötetében (1984): a két társszerző és szövegíróik egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Az operett 1937. évi bemutatójáról írja Rátonyi a következő ismertetőt: „Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahová betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés és kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepkörére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig ismét Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, amelynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, dehát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből…” (Rátonyi könyve II. kötetének 71. oldalán található fotó illusztrálja az 1937 októberi előadást: Neményi Lili, Sziklay Szeréna és Berend István láthatóak egy jelenetben a felvételen.)
609 Búbánat 2007-05-21 14:12:52 [Válasz erre: 608 Búbánat 2007-05-21 14:04:32]
A sorszámozást elírtam, helyesen: VIII/1 - VIII/6.
A sorszámozást elírtam, helyesen: VIII/1 - VIII/6.
608 Búbánat 2007-05-21 14:04:32
VIII. 1971– 1978 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 VIII/3 Carl Zeller: A madarász - 1972 VIII/4 Karl Millöcker – Dubarry - 1972 VIII/4 Leo Fall: Pompadour - 1973 VIII/5 Jacques Offenbach: Kékszakáll -1978, Házy Erzsébet utolsó rádiós dalszínházi felvétele
VIII. 1971– 1978 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VIII/1 Lehár Ferenc: A mosoly országa - 1971 /(2) „Liza” szerepe/ VIII/2 Fényes Szabolcs: Maya - 1971 VIII/3 Carl Zeller: A madarász - 1972 VIII/4 Karl Millöcker – Dubarry - 1972 VIII/4 Leo Fall: Pompadour - 1973 VIII/5 Jacques Offenbach: Kékszakáll -1978, Házy Erzsébet utolsó rádiós dalszínházi felvétele
607 Búbánat 2007-05-20 17:35:30 [Válasz erre: 605 Búbánat 2007-05-20 17:31:54]
További érdekességek: Házy Erzsébet a történet egy zanzásított változatát magyar filmen már eljátszotta 13 évvel korábban,1957-ben, melyet a 352. sorszám alatt ismertettem: A Gerolsteini kaland - fekete-fehér magyar romantikus vígjáték, 96 perc Rendező: Farkas Zoltán A rádiófelvételen a zeneszámok közötti dialógusokat prózai színészek mondták, egyedüli kivétel Házy Erzsébet, aki a szöveget is a mikrofonba mondta. Minderről bővebb adalékokat Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturgnak, Házy Erzsébetről szóló rádiós portréjából merítve, a 202-es sorszám alatt leközöltem. Házy Erzsébetnek A Fortunió dala (1958) és A szép Heléna (1965) után ez a harmadik teljes Offenbach-operettfelvétele a rádióban (1970); még egy van hátra, az élete vége előtt négy évvel felvett: Kékszakáll (1978). A magyarországi - pesti - bemutatóval egy évben már játszotta a darabot a debreceni színház is. A Csokonai Színházban 1875/76 évadban került újra színre a nagyoperett. Szegeden 1878-ban játszották először. Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. 1878 SZEGEDI NAPLÓ A \"SZÍNHÁZ\" ROVATBÓL 4. (68. sz., október 17.): „A »Gerolsteini nagyhercegnő« operett került ma színre zsúfolt ház előtt. Rá nem ösmertünk e kedves operettre, annyira élvezhetlenné tette azt részben a rossz rendezés, másrészt azon körülmény, hogy lényeges kihagyások történtek a szövegben, úgy hogy az operett meséje úgyszólván érthetlenné vált, de főleg elrontotta azt a közreműködők rossz játéka. Egyedüli kivétel Enyváry Sarolta, ki tulajdonképpen ma lépett föl először nagyobbszabású szerepben, mégpedig teljes sikerrel, melyet csak a személyzet összevágó játéka emelhetett volna nagyobbá, amint hogy megfordítva, a rossz játék valóban csökkentette azt. Mindamellett is több ízben tapsolta a közönség. A kosztümre is különös, Szegeden még meglepő gondot fordított ma a tisztelt kisasszony, kiről bátran ki lehet mondani, hogy hangja, ha gyenge is, de szépen iskolázott s van tehetsége hozzá, ha bátorságát és némi szögletességét a gesztikulációban levetkőzi, hogy a szegedi közönség kedvencévé legyen a téli idény alatt. Még Mezey állt a kritika határvonalán belül. Rónaszékynét szerepe lenyűgözve tartotta. Egyébben nem leli magyarázatát, hogy egészen elveszett ma. A díszletek igen csinosak, s Aradit méltán illeti dicséret, hogy az emelkedettebb igényeket e tekintetben számba vette.” Rátonyi Róbert írja Operett c. könyvének II. kötetében (1984): „ Az Operettszínház 1950-ben a kor ízlésének megfelelően teljesen átdolgozta a művet. A színház dramaturgiai munkaközössége szatírává írta át az operett szövegkönyvét. Munkájuk eredményeként került színre január 13-án a felújított darab, melynek története ez alkalommal arról szólt, hogy egy képzeletbeli ország, Gerolstein, tengerentúli árukölcsönt vesz föl, amolyan operettesített Marschall-segélyt, amelyre a nemlétező, de ugyanakkor gyanúsan ismerősnek tűnő országocskában az udvar és a kormány beszéli rá az uralkodónőt. A kölcsön aztán azzal a következménnyel jár, hogy az ország teljesen koldusbotra jut és az egykor független országból idegen urak golfpályája és játékkaszinója lesz. Várady László,a színház új zeneigazgatója vezényelte Offenbach igényes muzsikáját, melyet Polgár Tibor zseniálisan dolgozott át az új szövegkönyvhöz alkalmazkodva,kihangsúlyozva a mára utaló tréfás helyzeteket,megpörgetve az álmosabb ritmusokat és lüktető fortissimókkal megtűzdelve a finálékat. A premieren Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Homm Pál, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Keleti László, Rátonyi Róbert, Fejes Teri, Dénes György, Murányi Lili lépett a fel a fő- és mellékszerepekben. A felújított operettet Marton Endre rendezte, a díszletek Gera Zoltán, a jelmezek Nagyajtay Teréz,a koreográfia Szalay Karola munkája volt.\"
További érdekességek: Házy Erzsébet a történet egy zanzásított változatát magyar filmen már eljátszotta 13 évvel korábban,1957-ben, melyet a 352. sorszám alatt ismertettem: A Gerolsteini kaland - fekete-fehér magyar romantikus vígjáték, 96 perc Rendező: Farkas Zoltán A rádiófelvételen a zeneszámok közötti dialógusokat prózai színészek mondták, egyedüli kivétel Házy Erzsébet, aki a szöveget is a mikrofonba mondta. Minderről bővebb adalékokat Ruitner Sándor szerkesztő-dramaturgnak, Házy Erzsébetről szóló rádiós portréjából merítve, a 202-es sorszám alatt leközöltem. Házy Erzsébetnek A Fortunió dala (1958) és A szép Heléna (1965) után ez a harmadik teljes Offenbach-operettfelvétele a rádióban (1970); még egy van hátra, az élete vége előtt négy évvel felvett: Kékszakáll (1978). A magyarországi - pesti - bemutatóval egy évben már játszotta a darabot a debreceni színház is. A Csokonai Színházban 1875/76 évadban került újra színre a nagyoperett. Szegeden 1878-ban játszották először. Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. 1878 SZEGEDI NAPLÓ A \"SZÍNHÁZ\" ROVATBÓL 4. (68. sz., október 17.): „A »Gerolsteini nagyhercegnő« operett került ma színre zsúfolt ház előtt. Rá nem ösmertünk e kedves operettre, annyira élvezhetlenné tette azt részben a rossz rendezés, másrészt azon körülmény, hogy lényeges kihagyások történtek a szövegben, úgy hogy az operett meséje úgyszólván érthetlenné vált, de főleg elrontotta azt a közreműködők rossz játéka. Egyedüli kivétel Enyváry Sarolta, ki tulajdonképpen ma lépett föl először nagyobbszabású szerepben, mégpedig teljes sikerrel, melyet csak a személyzet összevágó játéka emelhetett volna nagyobbá, amint hogy megfordítva, a rossz játék valóban csökkentette azt. Mindamellett is több ízben tapsolta a közönség. A kosztümre is különös, Szegeden még meglepő gondot fordított ma a tisztelt kisasszony, kiről bátran ki lehet mondani, hogy hangja, ha gyenge is, de szépen iskolázott s van tehetsége hozzá, ha bátorságát és némi szögletességét a gesztikulációban levetkőzi, hogy a szegedi közönség kedvencévé legyen a téli idény alatt. Még Mezey állt a kritika határvonalán belül. Rónaszékynét szerepe lenyűgözve tartotta. Egyébben nem leli magyarázatát, hogy egészen elveszett ma. A díszletek igen csinosak, s Aradit méltán illeti dicséret, hogy az emelkedettebb igényeket e tekintetben számba vette.” Rátonyi Róbert írja Operett c. könyvének II. kötetében (1984): „ Az Operettszínház 1950-ben a kor ízlésének megfelelően teljesen átdolgozta a művet. A színház dramaturgiai munkaközössége szatírává írta át az operett szövegkönyvét. Munkájuk eredményeként került színre január 13-án a felújított darab, melynek története ez alkalommal arról szólt, hogy egy képzeletbeli ország, Gerolstein, tengerentúli árukölcsönt vesz föl, amolyan operettesített Marschall-segélyt, amelyre a nemlétező, de ugyanakkor gyanúsan ismerősnek tűnő országocskában az udvar és a kormány beszéli rá az uralkodónőt. A kölcsön aztán azzal a következménnyel jár, hogy az ország teljesen koldusbotra jut és az egykor független országból idegen urak golfpályája és játékkaszinója lesz. Várady László,a színház új zeneigazgatója vezényelte Offenbach igényes muzsikáját, melyet Polgár Tibor zseniálisan dolgozott át az új szövegkönyvhöz alkalmazkodva,kihangsúlyozva a mára utaló tréfás helyzeteket,megpörgetve az álmosabb ritmusokat és lüktető fortissimókkal megtűzdelve a finálékat. A premieren Honthy Hanna, Petress Zsuzsa, Homm Pál, Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Keleti László, Rátonyi Róbert, Fejes Teri, Dénes György, Murányi Lili lépett a fel a fő- és mellékszerepekben. A felújított operettet Marton Endre rendezte, a díszletek Gera Zoltán, a jelmezek Nagyajtay Teréz,a koreográfia Szalay Karola munkája volt.\"
605 Búbánat 2007-05-20 17:31:54
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A gerolsteini nagyhercegnő – 1970 /La grande-duchesse de Gérolstein, Théâtre des Variétés, Párizs, 1867. április 12./ Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1867. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán Romhányi József írta. Szereposztás: Nagyhercegnő – Házy Erzsébet Wanda, egy parasztlány, szerelmes Fritzbe – Németh Marika Fritz, közkatona, „gránátos” – Réti József Boum, generális (Bumm tábornok) – Melis György Paul herceg – Bartha Alfonz Puck báró – Kishegyi Árpád További szereplők: Grog báró, Népomuc, Iza, Olga, Amalie, Charlotte, jegyző, udvarhölgyekm katonák, tisztikar, szolgák, küldöncök, markotányosnők, Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Katona-dal az 1. felvonásból „Fogd ezt a kardot, a kardot…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő rondója az 1. felvonásból (Házy, Énekkar) - Kórus és Fritz rondója az 1. felvonásból (Réti, Házy, Énekkar) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Németh, Réti, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a 2. felvonásból ”Mondd el azt, hogy…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő dala a 2. felvonásból: Harci ének „Jelszóm, mindent a katonáknak, mindent a katonáknak…” (Házy, Énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Esküvői jelenet és legenda a 3. felvonásból (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Németh, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Bevezető jelenet és Bumm tábornok dala (Németh, Réti, Melis, Énekkar) Cselekmény röviden: A szövegkönyv szerint az idő: a XVIII. század közepe, a helyszín: egy kis német hercegi udvar. 1.felvonás Katonák és kedveseik isznak a csata előtt; Wanda búcsút mond Fritznek. A gáláns és szerelmes természetű Boum generálisnak megtetszik Wanda. Puck báró terve részeként Grog bárót Gerolsteinbe küldik, hogy rábeszélje a nagyhercegnőt a Paul herceggel kötendő házasságra, de a nagyhercegnőnek Fritz kell. Kinevezi ezért főparancsnoknak, mire Paul, Puck és Boum egyaránt szörnyű haragra gerjednek. 2.felvonás A vértelen „győztes” csata után a nagyhercegnő célzást tesz Fritznek arra, hogy szereti. A vörös szobába szállásolja be a fiút, amely hírhedt hely: egy gyilkosság színhelye volt, amelyet Paul, Boum és Puck meg akarnak ismételni. A hercegnő, aki maga is földühödött, mert Fritz Wandát szereti, részt vesz az összeesküvésben. 3.felvonás 1. kép Grog báró is csatlakozik az összeesküvőkhöz. Annyira elbájolja a nagyhercegnőt, hogy az hajlandónak mutatkozik rá, hogy felhagyjon a tervével, és hozzámenjen Paulhoz. Ugyanakkor beleegyezik egy cselbe, hogy kellemetlenkedjék Fritznek: amikor az szerenádot ad ifjú hitvesének, Wandának, nagy csapat férfi tör rá, és szólítja föl, hogy azonnal verekedjék meg velük. 3.felvonás 2. kép A táborban az új házaspárt, a nagyhercegnőt és Pault ünneplik. Fritz is megjön, ziláltan, mert bajvívásra kényszerítették. A nagyhercegnő megfosztja rangjától. A hölgy hiába flörtöl Groggal. Puckot előléptetik, Boum visszakapja rangját, a nagyhercegnő meg kénytelen Paullal maradni – de már a finálé alatt egy másik fiatal férfit bámul. A „Párizsi élet”-tel egyidőben komponált operettből zenei szempontból az első felvonás a leghatásosabb és értékben leggazdagabb. Gál György Sándor- Somogyi Vilmos: Operettek könyvében írja, hogy Offenbach nagy gonddal dolgozta ki az egész felvonást és egyes melódiákat tíz-tizenkétszer is átírt, amíg megfelelőnek találta. Óriási hatása volt minden előadáson annak a kuplénak, amelynek kíséretében a nagyhercegnő átnyújtja atyja kardját Fritz gránátosnak. A refrén feldübörgő álpátosza nem tévesztette hatását. A második felvonással – amikor a gránátos győztesen hazatér – de a kamarilla intrikája folytán ismét „lecsúszik” – Offenbach elégedetlen volt. A librettót többször is megváltoztatta, de az utolsó variánssal szemben is fenntartotta kifogásait. Jellemző, hogy Offenbach érdeklődése a librettó legapróbb részletére is kiterjedt és hogy a szövegért is felelősnek érezte magát. Eugen Sue a híres francia író említi először a „Páris rejtelmei” című könyvében azt kis német hercegi udvart, mely Offenbach operettjének szövegkönyvében előfordul: Gerolstein. Németországban félreértették a darabot; a német előadásokon a darabot „meg is húzta” a cenzor. Csak a beavatottak tudták, hogy az operettben a párizsi életet parodizálják a szerzők, akik a Tuileriákban folyó üzelmeket éles szemmel figyelvén, megjósolják előre, milyen szégyenletes szerepet játszanak rövidesen III. Napóleon Bumm tábornokai a császárság élet-halálharcában.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A gerolsteini nagyhercegnő – 1970 /La grande-duchesse de Gérolstein, Théâtre des Variétés, Párizs, 1867. április 12./ Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1867. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán Romhányi József írta. Szereposztás: Nagyhercegnő – Házy Erzsébet Wanda, egy parasztlány, szerelmes Fritzbe – Németh Marika Fritz, közkatona, „gránátos” – Réti József Boum, generális (Bumm tábornok) – Melis György Paul herceg – Bartha Alfonz Puck báró – Kishegyi Árpád További szereplők: Grog báró, Népomuc, Iza, Olga, Amalie, Charlotte, jegyző, udvarhölgyekm katonák, tisztikar, szolgák, küldöncök, markotányosnők, Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Katona-dal az 1. felvonásból „Fogd ezt a kardot, a kardot…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő rondója az 1. felvonásból (Házy, Énekkar) - Kórus és Fritz rondója az 1. felvonásból (Réti, Házy, Énekkar) - Az 1. felvonás fináléja (Házy, Németh, Réti, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a 2. felvonásból ”Mondd el azt, hogy…” (Házy, Réti) - Nagyhercegnő dala a 2. felvonásból: Harci ének „Jelszóm, mindent a katonáknak, mindent a katonáknak…” (Házy, Énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar) - Esküvői jelenet és legenda a 3. felvonásból (Házy, Bartha, Kishegyi, Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Németh, Bartha, Kishegyi, Melis, Énekkar További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Bevezető jelenet és Bumm tábornok dala (Németh, Réti, Melis, Énekkar) Cselekmény röviden: A szövegkönyv szerint az idő: a XVIII. század közepe, a helyszín: egy kis német hercegi udvar. 1.felvonás Katonák és kedveseik isznak a csata előtt; Wanda búcsút mond Fritznek. A gáláns és szerelmes természetű Boum generálisnak megtetszik Wanda. Puck báró terve részeként Grog bárót Gerolsteinbe küldik, hogy rábeszélje a nagyhercegnőt a Paul herceggel kötendő házasságra, de a nagyhercegnőnek Fritz kell. Kinevezi ezért főparancsnoknak, mire Paul, Puck és Boum egyaránt szörnyű haragra gerjednek. 2.felvonás A vértelen „győztes” csata után a nagyhercegnő célzást tesz Fritznek arra, hogy szereti. A vörös szobába szállásolja be a fiút, amely hírhedt hely: egy gyilkosság színhelye volt, amelyet Paul, Boum és Puck meg akarnak ismételni. A hercegnő, aki maga is földühödött, mert Fritz Wandát szereti, részt vesz az összeesküvésben. 3.felvonás 1. kép Grog báró is csatlakozik az összeesküvőkhöz. Annyira elbájolja a nagyhercegnőt, hogy az hajlandónak mutatkozik rá, hogy felhagyjon a tervével, és hozzámenjen Paulhoz. Ugyanakkor beleegyezik egy cselbe, hogy kellemetlenkedjék Fritznek: amikor az szerenádot ad ifjú hitvesének, Wandának, nagy csapat férfi tör rá, és szólítja föl, hogy azonnal verekedjék meg velük. 3.felvonás 2. kép A táborban az új házaspárt, a nagyhercegnőt és Pault ünneplik. Fritz is megjön, ziláltan, mert bajvívásra kényszerítették. A nagyhercegnő megfosztja rangjától. A hölgy hiába flörtöl Groggal. Puckot előléptetik, Boum visszakapja rangját, a nagyhercegnő meg kénytelen Paullal maradni – de már a finálé alatt egy másik fiatal férfit bámul. A „Párizsi élet”-tel egyidőben komponált operettből zenei szempontból az első felvonás a leghatásosabb és értékben leggazdagabb. Gál György Sándor- Somogyi Vilmos: Operettek könyvében írja, hogy Offenbach nagy gonddal dolgozta ki az egész felvonást és egyes melódiákat tíz-tizenkétszer is átírt, amíg megfelelőnek találta. Óriási hatása volt minden előadáson annak a kuplénak, amelynek kíséretében a nagyhercegnő átnyújtja atyja kardját Fritz gránátosnak. A refrén feldübörgő álpátosza nem tévesztette hatását. A második felvonással – amikor a gránátos győztesen hazatér – de a kamarilla intrikája folytán ismét „lecsúszik” – Offenbach elégedetlen volt. A librettót többször is megváltoztatta, de az utolsó variánssal szemben is fenntartotta kifogásait. Jellemző, hogy Offenbach érdeklődése a librettó legapróbb részletére is kiterjedt és hogy a szövegért is felelősnek érezte magát. Eugen Sue a híres francia író említi először a „Páris rejtelmei” című könyvében azt kis német hercegi udvart, mely Offenbach operettjének szövegkönyvében előfordul: Gerolstein. Németországban félreértették a darabot; a német előadásokon a darabot „meg is húzta” a cenzor. Csak a beavatottak tudták, hogy az operettben a párizsi életet parodizálják a szerzők, akik a Tuileriákban folyó üzelmeket éles szemmel figyelvén, megjósolják előre, milyen szégyenletes szerepet játszanak rövidesen III. Napóleon Bumm tábornokai a császárság élet-halálharcában.
604 Búbánat 2007-05-10 16:27:58 [Válasz erre: 603 Búbánat 2007-05-10 16:20:06]
Hogy mennyire nem mindennapi operettet álmodtak színpadra a szerzők, álljon itt egy-két korabeli recenzió a bécsi bemutató előadásról, mely kritikákból a darab cselekménye is jobban kidomborul… Neue Freie Presse, Bécs 1922. május 13. : „Frasquita”, az új Lehár-operett Részlet; egy ironikus kritikusi vélemény a szövegkönyvről „Nehéz időket élünk. Ám az operettek sem vidámak. Kíméletlen, brutális időket élünk S az operett sem akar tőlük elmaradni. Lehet, hogy éppen a szövegkönyv harsogó, erős színei – a cigányromantika és a mondén züllöttség e keveréke – csábította Lehárt a megzenésítésére. A librettisták alaposan megnyomták a ceruzát. Az általuk kreált cigányleány, Frasquita, haszonnal hallgatta a Carmen című operát, s mindjárt első megjelenésekor óva int a szerelmétől, mely őt mindeddig nem érintette meg. A parasztlegényekkel szóba se áll, ám az elegáns párizsi Armand Mirabeau első (lángoló) pillantásra megtetszik neki. E fiatalembernek ellopták az arany cigarettatárcáját, s Frasquitát gyanúsítja, persze, tévesen. A lányt kis híján letartóztatják, s így becsületében és szerelmes érzéseiben megbántva, boldogan megragadja az alkalmat, hogy a gyakorlatban mutassa be, hogyan gyűlölnek, hogyan állnak bosszút a cigányok. Mivel bájos kis gyilkossági kísérlete nem sikerül (azzal a tőrrel, melyet apart díszként visel a harisnyakötőjében), legalább lelkében óhajtja megsérteni Armand-t, s elhatározza, erotikus bűvkörébe vonzza, majd fölényes mosollyal visszautasítja őt; az olvasásban járatos Frasquita ezt az ötletet alighanem egy teljes polcnyi kölcsönkönyvtári regényből merítette. Hogy nagyobb hatásfokkal gyakorolhassa démoni varázshatalmát, elmegy sztárnak az Alhambra nevű éjszakai lokálba, ahol is Armand egy – inkább rózsacsokrokkal, semmint cselekménnyel teljes – fülledt éjszakán elfelejti mennyasszonyát (Dolly Girod), őrjöngő szerelembe esik, amire Frasquita félmeztelen táncosnők és vonagló ifjak társaságában táncorgiát rendez, majd a már említett gúnyos kacaj kíséretében visszautasítja a kesergő Armand-t. Annak szerelme, akárcsak fenyegetései leperegnek a lányról, s az sem hatja meg, hogy Armand addig fojtogatja, míg hörögve el nem nyúlik a padlón; ennek okán csókot kér egyik szakmai kollégájától, amire Armand ’szajha’ felkiáltással távozik, Frasquita pedig reménytelen szerelemmel bámul utána. Ily módon adva van minden szükséges feltétel a konstruált s ugyanakkor magától értetődő gyengéd egymásra találáshoz a harmadik felvonásban… […] A bécsi operettben egyre kevésbé örvendetes a közbiztonság helyzete, s elgondolkodtató mértékben növekedik a bűnözés… Míg a Pacsirtában még csak késelésről és verekedésről volt szó, addig itt már ’nem adják tőrdöfési kísérletnél és fojtogatásnál alább.” A Neues Wiener Journal (1922. május 13.) pedig így tájékoztatja olvasóit: „Humor helyett mélabús erotikát és mázsányi tragikumot kapunk, ami csak akkor volna indokolt, ha erre a téma okot adna… Willner és Reichert urak szeme előtt alighanem valamiféle Carmen lebeghetett. Ám ez a Frasquita csak végszóra lesz démoni és csak a fináléban lesz elvetemült….. A Neues Wiener Tagblatt 1922, május 13.-i számában a kritikus csatlakozik az eddigi véleményekhez, majd hozzáteszi: „….ám legalább megtalálható itt mindaz, ami egy verisztikusra modernizált könnyfakasztó operetthez kell: cigányszerelem és késelés, spanyol éjszakai élet vidékies-erkölcsös kabaré-varázzsal s megzavart meztelen táncosnőkkel, s végül Párizs, az isteni város, hátterében a farsang tumultuózus vigalmaival! Lehár mindezt igen komolyan és lelkiismeretesen fogja fel; szinte látjuk, mily kényszeredetten iktatott be vidám dallamokat, ahol a cselekmény mellékszála ezt megköveteli.” Megint a Neues Wiener Journalból idézek: „Lehár nagy művészetének teljes nagysága a helyzetek zenei aláfestésekor tűnik elő. Drámai hangzatokat talál a színpadi szenvedélyekhez; különösen a javára írandó, hogy kerüli a harsogó Carmen-ritmusokat és a túlzó szilajságot. Ismét azt tapasztaljuk, hogy fölényes tudással uralja az összes zenei formát…. Művészi tudása kiéli magát egy lassú keringő-ritmusú, nagy, lírai motívumban, akárcsak a lendületes tuttikban s egy kulturált líraiságú elbűvölő dalban” - ez a megjegyzés a már említett, nagy slágerré vált Armand- áriára vonatkozik. A Neue Freie Presse kritikájának végkövetkeztetése – Lehárra és új művére vonatkozóan: „Éljenzés, virágok és ajándékok minden felvonás után. Lehár sikert aratott. Nem szenzációs sikert: a szenzációk arattak sikert.” Az idézett recenzió-részleteket Otto Schneidereit: Lehár című könyvéből vettem át /Budapest, Zeneműkiadó (1988) /
Hogy mennyire nem mindennapi operettet álmodtak színpadra a szerzők, álljon itt egy-két korabeli recenzió a bécsi bemutató előadásról, mely kritikákból a darab cselekménye is jobban kidomborul… Neue Freie Presse, Bécs 1922. május 13. : „Frasquita”, az új Lehár-operett Részlet; egy ironikus kritikusi vélemény a szövegkönyvről „Nehéz időket élünk. Ám az operettek sem vidámak. Kíméletlen, brutális időket élünk S az operett sem akar tőlük elmaradni. Lehet, hogy éppen a szövegkönyv harsogó, erős színei – a cigányromantika és a mondén züllöttség e keveréke – csábította Lehárt a megzenésítésére. A librettisták alaposan megnyomták a ceruzát. Az általuk kreált cigányleány, Frasquita, haszonnal hallgatta a Carmen című operát, s mindjárt első megjelenésekor óva int a szerelmétől, mely őt mindeddig nem érintette meg. A parasztlegényekkel szóba se áll, ám az elegáns párizsi Armand Mirabeau első (lángoló) pillantásra megtetszik neki. E fiatalembernek ellopták az arany cigarettatárcáját, s Frasquitát gyanúsítja, persze, tévesen. A lányt kis híján letartóztatják, s így becsületében és szerelmes érzéseiben megbántva, boldogan megragadja az alkalmat, hogy a gyakorlatban mutassa be, hogyan gyűlölnek, hogyan állnak bosszút a cigányok. Mivel bájos kis gyilkossági kísérlete nem sikerül (azzal a tőrrel, melyet apart díszként visel a harisnyakötőjében), legalább lelkében óhajtja megsérteni Armand-t, s elhatározza, erotikus bűvkörébe vonzza, majd fölényes mosollyal visszautasítja őt; az olvasásban járatos Frasquita ezt az ötletet alighanem egy teljes polcnyi kölcsönkönyvtári regényből merítette. Hogy nagyobb hatásfokkal gyakorolhassa démoni varázshatalmát, elmegy sztárnak az Alhambra nevű éjszakai lokálba, ahol is Armand egy – inkább rózsacsokrokkal, semmint cselekménnyel teljes – fülledt éjszakán elfelejti mennyasszonyát (Dolly Girod), őrjöngő szerelembe esik, amire Frasquita félmeztelen táncosnők és vonagló ifjak társaságában táncorgiát rendez, majd a már említett gúnyos kacaj kíséretében visszautasítja a kesergő Armand-t. Annak szerelme, akárcsak fenyegetései leperegnek a lányról, s az sem hatja meg, hogy Armand addig fojtogatja, míg hörögve el nem nyúlik a padlón; ennek okán csókot kér egyik szakmai kollégájától, amire Armand ’szajha’ felkiáltással távozik, Frasquita pedig reménytelen szerelemmel bámul utána. Ily módon adva van minden szükséges feltétel a konstruált s ugyanakkor magától értetődő gyengéd egymásra találáshoz a harmadik felvonásban… […] A bécsi operettben egyre kevésbé örvendetes a közbiztonság helyzete, s elgondolkodtató mértékben növekedik a bűnözés… Míg a Pacsirtában még csak késelésről és verekedésről volt szó, addig itt már ’nem adják tőrdöfési kísérletnél és fojtogatásnál alább.” A Neues Wiener Journal (1922. május 13.) pedig így tájékoztatja olvasóit: „Humor helyett mélabús erotikát és mázsányi tragikumot kapunk, ami csak akkor volna indokolt, ha erre a téma okot adna… Willner és Reichert urak szeme előtt alighanem valamiféle Carmen lebeghetett. Ám ez a Frasquita csak végszóra lesz démoni és csak a fináléban lesz elvetemült….. A Neues Wiener Tagblatt 1922, május 13.-i számában a kritikus csatlakozik az eddigi véleményekhez, majd hozzáteszi: „….ám legalább megtalálható itt mindaz, ami egy verisztikusra modernizált könnyfakasztó operetthez kell: cigányszerelem és késelés, spanyol éjszakai élet vidékies-erkölcsös kabaré-varázzsal s megzavart meztelen táncosnőkkel, s végül Párizs, az isteni város, hátterében a farsang tumultuózus vigalmaival! Lehár mindezt igen komolyan és lelkiismeretesen fogja fel; szinte látjuk, mily kényszeredetten iktatott be vidám dallamokat, ahol a cselekmény mellékszála ezt megköveteli.” Megint a Neues Wiener Journalból idézek: „Lehár nagy művészetének teljes nagysága a helyzetek zenei aláfestésekor tűnik elő. Drámai hangzatokat talál a színpadi szenvedélyekhez; különösen a javára írandó, hogy kerüli a harsogó Carmen-ritmusokat és a túlzó szilajságot. Ismét azt tapasztaljuk, hogy fölényes tudással uralja az összes zenei formát…. Művészi tudása kiéli magát egy lassú keringő-ritmusú, nagy, lírai motívumban, akárcsak a lendületes tuttikban s egy kulturált líraiságú elbűvölő dalban” - ez a megjegyzés a már említett, nagy slágerré vált Armand- áriára vonatkozik. A Neue Freie Presse kritikájának végkövetkeztetése – Lehárra és új művére vonatkozóan: „Éljenzés, virágok és ajándékok minden felvonás után. Lehár sikert aratott. Nem szenzációs sikert: a szenzációk arattak sikert.” Az idézett recenzió-részleteket Otto Schneidereit: Lehár című könyvéből vettem át /Budapest, Zeneműkiadó (1988) /
603 Búbánat 2007-05-10 16:20:06
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/6 Lehár Ferenc (1870 -1948): Frasquita - 1970 /Frasquita - 1922. május 12. Theater an der Wien, Bécs/ Librettó: Alfred-Maria Wilner (1859-1929) és Heinz Reichert (1877-1940) Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1925. március 23., Budapest, Városi Színház Rádió Dalszínháza - részletek, magyar nyelven Magyar szöveg: Harsányi Zsolt- Dalos László Szereposztás: Frasquita, egy szép spanyol cigánylány, táncosnő - Házy Erzsébet Két fiatal, jóképű és gazdag francia jó barát (tenor): Hippolyte Galipot, tudós - és Armand Mirabeau, bohém - Udvardy Tibor Aristide Girod, gyáros, Armand bácsikája (bariton) – Dolly Girod, Aristide bájos lánya (szoprán) - Házy Erzsébet ezen a felvételen a következő részletekben hallható: - Cigánydal és Frasquita belépője az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala a 2. felvonásból „Szívemben holnapra ki lehet…” (Házy) - Frasquita és Armand szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Várni rád…” (Házy, Udvardy) - Frasquita és Armand kettőse a 3. felvonásból (Házy, Udvardy) További ismert részlet a rádiós felvételről, talán az operett legnagyobb slágere: - Armand dala a 2. felvonásból (Udvardy): „Kicsikém, ne tétovázz, Szűk utcában kicsi ház, Oly régóta vár, Hogy jössz-e már?” E rádiós felvételről több információs adattal (közreműködő énekesek, énekkar, zenekar, karmester) sajnos, nem rendelkezem. Tartalmi kivonat: Az operett története – szakítva a beidegződött klisékkel és hagyományokkal - a jelenben játszódik (1922-ben). 1 felvonás színhelye Barcelona. Girot gyáros a lányát, Dollyt, a Párizsból érkezett unokaöccsének, Armandnak szánja, ám az egy vendéglőben megismeri és beleszeret Frasquitába, az izgalmas táncosnőbe. Armand megsérti Frasquitát, miért is a táncosnő bosszút forral: elszédíti szépségével Armandot, majd a lángralobbant ifjút faképnél hagyja. 2. felvonásban az Alhambra mulatóban Armand szenved, felizzik benne a szenvedély; Frasquita hideg taktikájával valósággal az őrjöngésig szítja Armand vonzalmát. 3. felvonás Párizsban játszódik: Dolly, Armand tudós barátja, Hyppolit felesége lesz, a dolgok rendeződnek, Armand feleségül veszi Frasquitát.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/6 Lehár Ferenc (1870 -1948): Frasquita - 1970 /Frasquita - 1922. május 12. Theater an der Wien, Bécs/ Librettó: Alfred-Maria Wilner (1859-1929) és Heinz Reichert (1877-1940) Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1925. március 23., Budapest, Városi Színház Rádió Dalszínháza - részletek, magyar nyelven Magyar szöveg: Harsányi Zsolt- Dalos László Szereposztás: Frasquita, egy szép spanyol cigánylány, táncosnő - Házy Erzsébet Két fiatal, jóképű és gazdag francia jó barát (tenor): Hippolyte Galipot, tudós - és Armand Mirabeau, bohém - Udvardy Tibor Aristide Girod, gyáros, Armand bácsikája (bariton) – Dolly Girod, Aristide bájos lánya (szoprán) - Házy Erzsébet ezen a felvételen a következő részletekben hallható: - Cigánydal és Frasquita belépője az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala az 1. felvonásból (Házy) - Frasquita dala a 2. felvonásból „Szívemben holnapra ki lehet…” (Házy) - Frasquita és Armand szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Várni rád…” (Házy, Udvardy) - Frasquita és Armand kettőse a 3. felvonásból (Házy, Udvardy) További ismert részlet a rádiós felvételről, talán az operett legnagyobb slágere: - Armand dala a 2. felvonásból (Udvardy): „Kicsikém, ne tétovázz, Szűk utcában kicsi ház, Oly régóta vár, Hogy jössz-e már?” E rádiós felvételről több információs adattal (közreműködő énekesek, énekkar, zenekar, karmester) sajnos, nem rendelkezem. Tartalmi kivonat: Az operett története – szakítva a beidegződött klisékkel és hagyományokkal - a jelenben játszódik (1922-ben). 1 felvonás színhelye Barcelona. Girot gyáros a lányát, Dollyt, a Párizsból érkezett unokaöccsének, Armandnak szánja, ám az egy vendéglőben megismeri és beleszeret Frasquitába, az izgalmas táncosnőbe. Armand megsérti Frasquitát, miért is a táncosnő bosszút forral: elszédíti szépségével Armandot, majd a lángralobbant ifjút faképnél hagyja. 2. felvonásban az Alhambra mulatóban Armand szenved, felizzik benne a szenvedély; Frasquita hideg taktikájával valósággal az őrjöngésig szítja Armand vonzalmát. 3. felvonás Párizsban játszódik: Dolly, Armand tudós barátja, Hyppolit felesége lesz, a dolgok rendeződnek, Armand feleségül veszi Frasquitát.
602 Búbánat 2007-05-10 16:19:15 [Válasz erre: 601 tukán 2007-05-01 18:52:04]
Fogok még gondoskodni hasonló meglepetésekről...
Fogok még gondoskodni hasonló meglepetésekről...
601 tukán 2007-05-01 18:52:04 [Válasz erre: 600 Búbánat 2007-05-01 18:09:08]
Köszi Búbánat a Mikszáth idézetet! Igazi meglepetés!
Köszi Búbánat a Mikszáth idézetet! Igazi meglepetés!
600 Búbánat 2007-05-01 18:09:08 [Válasz erre: 599 Búbánat 2007-05-01 18:04:38]
INNOCENT VINCZE ERNŐ - A corneville-i harangok librettójának a Rádió Dalszínháza számára készített magyar fordítója (Bp., 1903–Bp., 1978. jún. 1.): drámaíró, librettista, dalszövegíró, dramaturg. Egyetemi tanulmányait után színházi és zenekritikákat publikált a Budapesti Hírlapban és az Újságban. 1924-ben Innocent Vincze irányította Hasenclever Antigonéjának kísérleti szabadtéri előadását a Margitszigeten. Ezután 1931-ig különböző kabarék számára – Apolló, Papagáj, Clarus, Komikusok Kabaréja stb. – írt, főként Hetényi-Heidelberg Albert zenéjére dalszövegeket. A harmincas években mutatták be drámáit az Új Színházban, a Kamaraszínházban és a Vígszínházban. 1940-ben Innocent Vincze fordításában játszotta a Nemzeti Színház Sh. Minden jó, ha jó a vége c. darabját. 1941-ben az Operaház számára fordította le Rossini Tell Vilmosának szövegét. Innocent Vincze 1949-től 1964-ig a Fővárosi Operettszínház zenedramaturgja volt. Ezalatt több önálló művét tűzték műsorra. 1964-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Vidróczki c. daljátékát Farkas Ferenc zenéjével. Zsákutca (1931); Ketten a hintán (1933); Vadmadár (1940); Tavaszi keringő (Kállai I.-nal, 1957); Vők iskolája (Farkas F. zenéjével, 1958); A Tündérlaki lányok (Szirmai A. zenéjével, 1963). BREITNER TAMÁS (Bp., 1929. ápr. 13.–Pécs, 1991. márc. 26.): karmester, zeneigazgató. 1951–56-ban a Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt. Pécsi operabemutatóit mindig nagy siker fogadta. Breitner Tamás színházi zeneigazgatóként a klasszikus-romantikus Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini vonulat mellett szívesen tűzött repertoárra Wagner operákat, de segítője volt a XX. századi és kortárs opera színpadra állításának is. A zenekar vezető karmestereként Breitner Tamás legfőbb közönség- és zenekarnevelő tevékenysége a hazai és külföldi, XX. századi és kortárs zene területén nyilvánult meg. A zenekar élén vezényelt kortárs magyar kompozíciókból készített számtalan felvételt őriz a Magyar Rádió, s a magas színvonalú prezentációt néhány lemezfelvétel is bizonyítja. Debussy, Honegger, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij és más külföldi zeneszerzők művei mellett hosszan sorolható a magyar kortárs komponisták alkotásainak előadási sora. Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Szabó Ferenc, Szelényi István, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor művei egészítették ki a szinte teljesnek mondható Bartók- és Kodály-művekkel megalapozott XX.századi magyar repertoárt Breitner Tamás pécsi városi zeneigazgatói tevékenységében. 19 év városi zeneigazgatói tevékenység utáni - színházi zenei vezetői státuszát megtartó - nyugdíjba vonulása jelentette. Kilenc Hungaroton lemezfelvétele van, elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Liszt Ferenc-díjas (1973), érdemes művész (1978). Rádióban számos opera, daljáték és operett felvételén ő vezényel: Poldini Ede: Farsangi lakodalom; Johann Strauss: Bécsi vér; Sullivan: A mikádó; Suppé: A pajkos diákok, A szép Galathea; Offenbach: A párizsi élet;Kálmán: Marica grófnő, Cigányprímás;Lehár: A Luxemburg grófja, Cigányszerelem, és az itt tárgyalt: Robert Planquette: A corneville-i harangok. ÉRDEKESSÉGEK: Louis Francois CLAIRVILLE (1811. Lyon – 1879. Párizs) írta A corneville-i harangokon kívül még Offenbach: Daphnis és Chloë , valamint Lecocq: Angot asszony lánya című operettek librettóját is. A másik szövegíró, az eredeti színmű szerzője Charles GABET (1827 – 1903), civil foglalkozását tekintve rendőrfelügyelőként tevékenykedett Párizsban. Planquette operettjének pesti bemutatóján (1878. március 23.), a Népszínházban, a zenekart ERKEL ELEK (1843-1893) vezényelte, a magyar himnusz szerzőjének fia. BESSENYEI FERENC fiatal színész korában a Miskolci Nemzeti Színházban fellépett az operettben, Gáspár apó szerepében (1946). MIKSZÁTH KÁLMÁN 1878-tól három évig Szegeden élt, s mint újságíró cikkek, karcolatok, tárcák egész sorát jelentette meg a helyi lapokban. A fiatal író 1879. februárjában megnézte az operettet, az előadásról írt kritikája igen figyelemreméltó! Íme a szövege: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. (1879 – Szeged) 14. 34. sz., február 8. „ A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt. Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide...« és a sikamlós »Alma-dal...«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte, ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti. Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?”
INNOCENT VINCZE ERNŐ - A corneville-i harangok librettójának a Rádió Dalszínháza számára készített magyar fordítója (Bp., 1903–Bp., 1978. jún. 1.): drámaíró, librettista, dalszövegíró, dramaturg. Egyetemi tanulmányait után színházi és zenekritikákat publikált a Budapesti Hírlapban és az Újságban. 1924-ben Innocent Vincze irányította Hasenclever Antigonéjának kísérleti szabadtéri előadását a Margitszigeten. Ezután 1931-ig különböző kabarék számára – Apolló, Papagáj, Clarus, Komikusok Kabaréja stb. – írt, főként Hetényi-Heidelberg Albert zenéjére dalszövegeket. A harmincas években mutatták be drámáit az Új Színházban, a Kamaraszínházban és a Vígszínházban. 1940-ben Innocent Vincze fordításában játszotta a Nemzeti Színház Sh. Minden jó, ha jó a vége c. darabját. 1941-ben az Operaház számára fordította le Rossini Tell Vilmosának szövegét. Innocent Vincze 1949-től 1964-ig a Fővárosi Operettszínház zenedramaturgja volt. Ezalatt több önálló művét tűzték műsorra. 1964-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be Vidróczki c. daljátékát Farkas Ferenc zenéjével. Zsákutca (1931); Ketten a hintán (1933); Vadmadár (1940); Tavaszi keringő (Kállai I.-nal, 1957); Vők iskolája (Farkas F. zenéjével, 1958); A Tündérlaki lányok (Szirmai A. zenéjével, 1963). BREITNER TAMÁS (Bp., 1929. ápr. 13.–Pécs, 1991. márc. 26.): karmester, zeneigazgató. 1951–56-ban a Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt. Pécsi operabemutatóit mindig nagy siker fogadta. Breitner Tamás színházi zeneigazgatóként a klasszikus-romantikus Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini vonulat mellett szívesen tűzött repertoárra Wagner operákat, de segítője volt a XX. századi és kortárs opera színpadra állításának is. A zenekar vezető karmestereként Breitner Tamás legfőbb közönség- és zenekarnevelő tevékenysége a hazai és külföldi, XX. századi és kortárs zene területén nyilvánult meg. A zenekar élén vezényelt kortárs magyar kompozíciókból készített számtalan felvételt őriz a Magyar Rádió, s a magas színvonalú prezentációt néhány lemezfelvétel is bizonyítja. Debussy, Honegger, Hindemith, Prokofjev, Sztravinszkij és más külföldi zeneszerzők művei mellett hosszan sorolható a magyar kortárs komponisták alkotásainak előadási sora. Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Maros Rudolf, Szervánszky Endre, Szabó Ferenc, Szelényi István, Lendvay Kamilló és Balassa Sándor művei egészítették ki a szinte teljesnek mondható Bartók- és Kodály-művekkel megalapozott XX.századi magyar repertoárt Breitner Tamás pécsi városi zeneigazgatói tevékenységében. 19 év városi zeneigazgatói tevékenység utáni - színházi zenei vezetői státuszát megtartó - nyugdíjba vonulása jelentette. Kilenc Hungaroton lemezfelvétele van, elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Liszt Ferenc-díjas (1973), érdemes művész (1978). Rádióban számos opera, daljáték és operett felvételén ő vezényel: Poldini Ede: Farsangi lakodalom; Johann Strauss: Bécsi vér; Sullivan: A mikádó; Suppé: A pajkos diákok, A szép Galathea; Offenbach: A párizsi élet;Kálmán: Marica grófnő, Cigányprímás;Lehár: A Luxemburg grófja, Cigányszerelem, és az itt tárgyalt: Robert Planquette: A corneville-i harangok. ÉRDEKESSÉGEK: Louis Francois CLAIRVILLE (1811. Lyon – 1879. Párizs) írta A corneville-i harangokon kívül még Offenbach: Daphnis és Chloë , valamint Lecocq: Angot asszony lánya című operettek librettóját is. A másik szövegíró, az eredeti színmű szerzője Charles GABET (1827 – 1903), civil foglalkozását tekintve rendőrfelügyelőként tevékenykedett Párizsban. Planquette operettjének pesti bemutatóján (1878. március 23.), a Népszínházban, a zenekart ERKEL ELEK (1843-1893) vezényelte, a magyar himnusz szerzőjének fia. BESSENYEI FERENC fiatal színész korában a Miskolci Nemzeti Színházban fellépett az operettben, Gáspár apó szerepében (1946). MIKSZÁTH KÁLMÁN 1878-tól három évig Szegeden élt, s mint újságíró cikkek, karcolatok, tárcák egész sorát jelentette meg a helyi lapokban. A fiatal író 1879. februárjában megnézte az operettet, az előadásról írt kritikája igen figyelemreméltó! Íme a szövege: Mikszáth Kálmán: CIKKEK ÉS KARCOLATOK I. (1879 – Szeged) 14. 34. sz., február 8. „ A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt. Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide...« és a sikamlós »Alma-dal...«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte, ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti. Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?”
599 Búbánat 2007-05-01 18:04:38
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/5 Robert Planquette (1848-1903): A corneville-i harangok - 1969 /Les closhes de Corneville - 1877. április 19. Théatre des Folies-Dramatiques/ Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet Operett (eredetileg „opera comique”) három felvonásban Magyarországi bemutató: 1878. március 23. Pest, Népszínház Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő Szereposztás: Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György Henry de Corneville márki – Melis György Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre További szereplők: intéző, parasztlányok, matróz, közjegyző Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Breitner Tamás Házy Erzsébet az operett rádiófelvételén a következő számokban énekel: - Bevezető jelenet „Itt a Corneville-i vásár…” (Házy, Kalmár, énekkar) - Germaine és Grenischeux kettőse (Házy, Korondy) - „Harangdal” az 1. felvonásból (Házy, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 2. felvonásból - Kórus és ötös a 2. felvonásból (Házy, Korondy, Melis, Kalmár, Várhelyi, énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Melis, Várhelyi, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 3. felvonásból (Házy és Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Kalmár,Melis, Várhelyi, énekkar) További részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Serpolette rondója az 1. felvonásból (Kalmár) - Grenicheux dala az 1. felvonásból (Korondy) - Henry márki rondó-keringője (Melis) - Grenicheux kupléja az 1. felvonásból (Korondy) - Serpolette dala a 2. felvonásból (Kalmár) - Henry márki belépője a 2. felvonásból (Melis) - Együttes és kuplé (Kalmár, Melis, énekkar) - Gáspár apó dala a 3. felvonásból (Várhelyi) - Serpolette és Grenicheux kettőse a 3. felvonásból (Kalmár, Korondy) - Serpolette dala a 3. felvonásból (Kalmár, énekkar) - Grenicheux rondója a 3. felvonásból (Korondy) A cselekmény bonyolult, de mégsem rövidítem, mert még az operettbarátok előtt is kevéssé ismert a meséje. (Idézni fogom Mikszáth Kálmánnak mint ifjú hírlapírónak korabeli recenzióját is a bemutatóról…) Történik XIV. Lajos francia király uralkodásának végén,1710 táján, egy normandiai halászfaluban, Corneville-ben. Előzmények: A corneville-i harangokat Gáspár apó szólaltatja meg éjfélkor. Rémítgetni akarja a falu babonás népét és az a célja, hogy elátkozott hírét költse a világot járó Henry márki ősi kastélyának, ahol régi kincseket fedezett fel. A kapzsi öreg eléri célját: a falu lakói a kastély közelébe sem mer menni, ő pedig éjszakánként feljár a termekbe és gyönyörködik kincseiben. Húsz év telt el. Gáspár apóval együtt él Germaine, egy szép árva fiatal leány, akit pici gyermekkorától ő nevelt fel. A faluban lakik Grenicheux, az orvvadász is, akibe szerelmes a mindig vidám Serpolette. Ő ugyancsak Gáspár apónál lakik, lelencként került oda hozzá, s most éppen szolgálólány. Grenicheux, Serpolette-et megbántva a másik leányt, Germaine-t rajongja körül, akinek kezét Gáspár apó már az intézőnek szánta. Germaine egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét, ezért visszautasítja a kérőt. Az intéző megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germaine-t rábírja a házasságra. Javasolja az intézőnek, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet az intéző a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germaine-t a jegyző a vízbe löki, az intéző pedig, aki \"véletlen\" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. Az intéző ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép Grenicheux rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheux, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheux-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít \"hőstettéről\". Az intéző, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot Grenicheux elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germaine-től kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy a márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a corneville-i harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben az intéző tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheux, ezért Germaine \"megmentője\" segítségére siet. Az intéző és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheux elmenekül, Germaine-t pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja. Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheux, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a \"betolakodókat\" a kastélytól, az intéző pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vej, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát. A hajóskapitányról közben kiderül, hogy ő Henry, a Corneville márki unokája: visszatért földkörüli útjáról a kastély fiatal ura. Rögtön átlátja a helyzetet. Kilétét nem fedi fel, de elhatározza, hogy csúffá teszi a falu népe előtt a vén zsugorit. Tervéhez felhasználja Grenicheux-t és Serpolette-et, miután meggyőzte mindkettőjüket: a kastély kísértete nem más, mint Gáspár apó. Henry márki cselhez folyamodik: a kastély nagytermében lévő lovagkép mögé rejti Grenicheux-t, aki a kép mögül megszólalva annyira megrémiszti Gáspár apót, hogy az most már maga is hinni kezd a kísértetben. A kastélyba tóduló nép előtt a márki leleplezi Gáspár apó szélhámosságait, aki megbolondul, mikor a kincses ládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheux bevallja Henry márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja, az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabbá válik, s végül a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, elméje kitisztult, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy Germaine grófkisasszony. Végül Gáspár apó áldását adja mindkét párra. A corneville-i harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/5 Robert Planquette (1848-1903): A corneville-i harangok - 1969 /Les closhes de Corneville - 1877. április 19. Théatre des Folies-Dramatiques/ Librettó: Charles Gabet azonos című színdarabja nyomán Louis-Francois Clairville (eredeti nevén: Nicolaie, 1811-1879) és Charles Gabet Operett (eredetileg „opera comique”) három felvonásban Magyarországi bemutató: 1878. március 23. Pest, Népszínház Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő Szereposztás: Germaine, Gaspard unokahúga – Házy Erzsébet Serpolette, Gaspard szolgálólánya – Kalmár Magda Jean Grenicheux, parasztlegény – Korondy György Henry de Corneville márki – Melis György Gaspard, a kastély gondnoka „Gáspár apó” – Várhelyi Endre További szereplők: intéző, parasztlányok, matróz, közjegyző Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Breitner Tamás Házy Erzsébet az operett rádiófelvételén a következő számokban énekel: - Bevezető jelenet „Itt a Corneville-i vásár…” (Házy, Kalmár, énekkar) - Germaine és Grenischeux kettőse (Házy, Korondy) - „Harangdal” az 1. felvonásból (Házy, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 2. felvonásból - Kórus és ötös a 2. felvonásból (Házy, Korondy, Melis, Kalmár, Várhelyi, énekkar) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Melis, Várhelyi, énekkar) - Germaine és Henry márki kettőse a 3. felvonásból (Házy és Melis) - A 3. felvonás fináléja (Házy, Korondy, Kalmár,Melis, Várhelyi, énekkar) További részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Serpolette rondója az 1. felvonásból (Kalmár) - Grenicheux dala az 1. felvonásból (Korondy) - Henry márki rondó-keringője (Melis) - Grenicheux kupléja az 1. felvonásból (Korondy) - Serpolette dala a 2. felvonásból (Kalmár) - Henry márki belépője a 2. felvonásból (Melis) - Együttes és kuplé (Kalmár, Melis, énekkar) - Gáspár apó dala a 3. felvonásból (Várhelyi) - Serpolette és Grenicheux kettőse a 3. felvonásból (Kalmár, Korondy) - Serpolette dala a 3. felvonásból (Kalmár, énekkar) - Grenicheux rondója a 3. felvonásból (Korondy) A cselekmény bonyolult, de mégsem rövidítem, mert még az operettbarátok előtt is kevéssé ismert a meséje. (Idézni fogom Mikszáth Kálmánnak mint ifjú hírlapírónak korabeli recenzióját is a bemutatóról…) Történik XIV. Lajos francia király uralkodásának végén,1710 táján, egy normandiai halászfaluban, Corneville-ben. Előzmények: A corneville-i harangokat Gáspár apó szólaltatja meg éjfélkor. Rémítgetni akarja a falu babonás népét és az a célja, hogy elátkozott hírét költse a világot járó Henry márki ősi kastélyának, ahol régi kincseket fedezett fel. A kapzsi öreg eléri célját: a falu lakói a kastély közelébe sem mer menni, ő pedig éjszakánként feljár a termekbe és gyönyörködik kincseiben. Húsz év telt el. Gáspár apóval együtt él Germaine, egy szép árva fiatal leány, akit pici gyermekkorától ő nevelt fel. A faluban lakik Grenicheux, az orvvadász is, akibe szerelmes a mindig vidám Serpolette. Ő ugyancsak Gáspár apónál lakik, lelencként került oda hozzá, s most éppen szolgálólány. Grenicheux, Serpolette-et megbántva a másik leányt, Germaine-t rajongja körül, akinek kezét Gáspár apó már az intézőnek szánta. Germaine egy jóslat beteljesedésében bízik, hogy majd ahhoz megy feleségül, aki a tenger felől érkezik és megmenti az életét, ezért visszautasítja a kérőt. Az intéző megzsarolja Gáspárt, hogy nem dézsmálhatja tovább a márki vagyonát, ha nem tartják meg a kézfogót. Gáspár tervet eszel ki, hogy Germaine-t rábírja a házasságra. Javasolja az intézőnek, idézze elő mesterségesen a helyzetet, ő maga mentse meg valami veszélytől a lányt. Az ötletet az intéző a jegyző segédletével akarja megvalósítani. A terv szerint, a tenger partján üldögélő Germaine-t a jegyző a vízbe löki, az intéző pedig, aki \"véletlen\" arra jár, kimenti. Számításukba hiba csúszik. Az intéző ugyanis, a helyszín felé közeledve belelép Grenicheux rókacsapdájába, így a segítségért kiabáló lányt egy arra járó csónakos idegen menti meg. Az esetnek szemtanúja Grenicheux, akire az ismeretlen rábízza az ájult Germaine-t. Germaine magához tér, s Grenicheux-t hiszi megmentőjének. A fiú nem tiltakozik, sőt, egy szép kis történetet kerekít \"hőstettéről\". Az intéző, akit a jegyző szabadít ki a csapdából, kiadja a parancsot Grenicheux elfogatására. Serpolette elbújtatja a bajba jutottat. Közben két idegen érkezik a városba, egy ismeretlen hajó kapitánya és egy matróz. A kapitány elmondja társának, hogy egy lányt mentett ki a háborgó tengerből, akinek szépsége teljesen megigézte. Úgy adódik, hogy éppen Germaine-től kérnek útbaigazítást, akit akkor még nem ismer fel megmentője. A lány elmeséli a kastély történetét, s azt, hogy a nép bízik abban, hogy a márki unokája még visszatér egyszer. Azt beszélik, a corneville-i harangok jelzik majd ezt az eseményt. Közben az intéző tudomására jut, hogy hol rejtőzik Grenicheux, ezért Germaine \"megmentője\" segítségére siet. Az intéző és kísérete, na meg a pozícióját féltő Gáspár, a fiatalokra tör. Grenicheux elmenekül, Germaine-t pedig Gáspár apó a kastély toronyszobájába zárja. Kezdődik a cselédvásár. Ilyenkor szerződnek le a cselédek új gazdához a következő esztendőre. A törvény szerint, ha valaki aláírja a szerződést, annak már csak az uraság parancsol senki más. Germaine elszökött a kastélyból, és Grenicheux, aki pedig a törvény elől menekül, álruhában érkezik a vásárba. Mindkettőjüket, sőt Serpolette-et is a hajóskapitány fogadja szolgálatába, így már biztonságban vannak. Mindenki a várba igyekszik. Gáspár apó azért, hogy kísértet jelmezben megpróbálja továbbra is távol tartani a \"betolakodókat\" a kastélytól, az intéző pedig, aki eddig csak azért hunyt szemet az öreg más vagyonát dézsmáló életmódja felett, mert mint leendő vej, már saját zsebében érezte a mesés kincset, most már lajstromba kívánja venni a jogos tulajdonos vagyonát. A hajóskapitányról közben kiderül, hogy ő Henry, a Corneville márki unokája: visszatért földkörüli útjáról a kastély fiatal ura. Rögtön átlátja a helyzetet. Kilétét nem fedi fel, de elhatározza, hogy csúffá teszi a falu népe előtt a vén zsugorit. Tervéhez felhasználja Grenicheux-t és Serpolette-et, miután meggyőzte mindkettőjüket: a kastély kísértete nem más, mint Gáspár apó. Henry márki cselhez folyamodik: a kastély nagytermében lévő lovagkép mögé rejti Grenicheux-t, aki a kép mögül megszólalva annyira megrémiszti Gáspár apót, hogy az most már maga is hinni kezd a kísértetben. A kastélyba tóduló nép előtt a márki leleplezi Gáspár apó szélhámosságait, aki megbolondul, mikor a kincses ládát át kell adnia jogos tulajdonosának. Egy beszélgetés alkalmával Grenicheux bevallja Henry márkinak, hogy Germaine életét valójában egy idegen hajós mentette meg, nem ő. A márki pedig elmondja, hogy ő volt az a hajós. A férfiak beszélgetésének Germaine fültanúja, az ifjú márki és Germaine kapcsolata egyre szorosabbá válik, s végül a fiatalok boldogan találnak egymásra. Gáspár apó érkezik, elméje kitisztult, s töredelmesen beismeri, Germaine keresztlevele is a birtokában van, ami azt bizonyítja, hogy Germaine grófkisasszony. Végül Gáspár apó áldását adja mindkét párra. A corneville-i harangok megkondulnak, tudatván, hogy újra ura van a kastélynak.
598 Búbánat 2007-04-25 00:37:26
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/4 Frederick Loewe (1901-1988): My Fair Lady - 1969 /My Fair Lady - 1956. március 15. Mark Hellinger Theater, New York/ Librettó: G. Bernard Shaw Pygmalion c. színdarabja alapján írta Alan Jay Lerner Musical két felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház Színház, 1966. február 11. Felújítása: 1972. május 19. Rádió Dalszínháza keresztmetszet-felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Ungvári Tamás, versek: G. Dénes György Szereposztás: Henry Higgins, professzor - Melis György Eliza Doolittle - Házy Erzsébet Alfred P. Doolittle, csatornatisztító - Bordás György Freddy Eynsford-Hill – Korondy György, továbbá Köteles Éva, Takács Judit, Szita Borbála. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Pál Tamás Házy Erzsébet – akinek ez az egyetlen musical szerepe (a West Side Storyt a Hungarotonnál készítette) – a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Eliza és Mrs. Pearce jelenete „Ma éjjel táncolnék .,..” (Házy, Köteles, Takács, Szita, énekkar) - Elisa dala „Csudijó” (Házy, férfikar) - Eliza dala „ Várj csak Higgins” (Házy) - Eliza, Higgins, Pickering jelenete „Lenn délen édes éjen” (Házy, Melis…) - Eliza és Freddy kettőse „Csókolj…” (Házy, Korondy) - Higgins és Eliza kettőse „Éppenúgy” (Melis, Házy) További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Főleg az a szép (Bordás, férfikar) - Ascot-gavott (énekkar) - Miért nem olyan a nő? (Melis) - Mint egy finom angol úr (Melis) - Az utca, ahol laksz (Korondy) A világ legtöbbet játszott musical komédiája Bernard Shaw Pygmalion című színműve nyomán keletkezett. Először filmváltozata készült el Gabriel Pascal rendezésében. A film alapján írta meg a musical szövegét Alan Jay Lerner. A musical 1956. március 15.-i ősbemutatójára New Yorkban, a Mark Hellinger Theatre-ban került sor, ahol egyhuzamban 2717 előadást ért el s aztán kezdte meg világhódító útját. Az első Eliza Doolittle Julie Andrews, az első Higgins professzor Richard Burton volt. A musical magyar bemutatója a Fővárosi Operettszínházban, 1966-ban, felújítása 1972-ben volt. Hazánkban Básti Lajos és Bessenyei Ferenc játszotta Higgins professzor szerepét, és Lehoczky Zsuzsa illetve Galambos Erzsi Eliza Doolittlet. A Myfair London divatos és előkelő negyede és (erre a fordító, Ungvári Tamás is rámutat), a jelen esetben szójátékkal arra utal,hogy Elizát my fair ladyvé, vagyis udvarképessé akarják nevelni, elfogadhatóvá a Myfair számára. (My fair, kiejtésben ugyanúgy hangzik,mint a Mayfair). Nálunk három részben játszották a darabot, külföldön többnyire két részben, tizennyolc képben; a történet alakjai azonosak Shaw komédiájának emlékezetes figuráival. London nagyhírű operaháza előtt, az elegáns közönségnek árul virágot Eliza. Álmai hasonlóak a többi magafajta leányéhoz: meleg szoba, puha ágy, finom ennivaló, s no meg valaki, aki szereti. De még ezek az egyszerűnek tűnő vágyak se látszanak megvalósíthatónak. A véletlen azonban beleszól Eliza életébe. A \"bogaras\", nyelvjárásokkal foglalkozó kutató professzor, Higgins meggyőződése szerint ugyanis a szép, pontos beszéd a kulcsa a társadalmi felemelkedésnek, s egy virágárus leányból is lehet hercegnőt nevelni. A professzor el is kezdi tanítani Elizát, s a leány nagyszerű alanynak tűnik a bizonyításhoz: kitartó, tehetséges. Azt, hogy miként sikerül célt érnie, s hogyan alakul a tanítvány és a professzor kapcsolata, ezt mondja el a sok zenével, szellemes párbeszédekkel, váratlan fordulatokkal teli musical. A befejezés eltér Shaw eredeti művének végkifejletétől, Shaw ugyanis nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a lány végül is Freddy Hillset, az őt szerelmével ostromló jó társaságbeli fiatalembert választja-e, vagy pedig végleg a professzor mellett marad? Itt Eliza és a professzor kapcsolata happy end. Loewe, a zeneszerző fő erénye a humor és a tévedhetetlen biztonság, ahogy főalakjait, muzikális eszközökkel „kifaragja”. Shaw figurái új színekkel gazdagodnak Loewe zenéjének jóvoltából. Egy-egy monológ (Eliza vágyálma), briliánsan megkomponált jelenet (nyelvlecke) a zeneszerző kitűnő zenei képességeiről tesz tanúbizonyságot. FREDERICK LOEWE (Bécs, 1901. június 16. – Palm Springs, 1988. február 14.) osztrák származású amerikai musical-komponista. Berlinben E. d’Albert, F. Busoni és E.N.v.Reznicek tanítványa volt, 13 éves korában koncertzongoristaként a Berlini Filharmonikusokkal szerepelt.15 évesen írta Kathrin, du hast die schönsten Beine von Berlin c.slágerét, amelynek kottájából egymilliónál több példányt adtak el. 1924-ben az USA-ba ment, ahol 1935-ben kapcsolatba került a színházzal: A Waltz Was Born in Vienna song az Illustrators Show-hoz; Salute to Spring musical, 1937. 1942-ben kezdődött együttműködése a szövegíró Alan Jay Lernerrel (*1918): Thew Day Before Spring (1945); Brigadoon (1947); Paint Your Wagon (1951) után született meg a világsikerük a My Fair Lady (1956). (Ennek utóbb a George Zukor rendezte filmváltozata is világsiker lett: Rex Harrison és Audry Hepburne főszereplésével.) Közös musicaljük továbbá a nagy költséggel színre vitt Camelot (1960). Loewe a Gigi c. film zenéjének szerzője (főszereplői Leslie Caron és Maurice Chevalier, 1956) G. DÉNES GYÖRGY (Gém Dénes György) (1915 –2001) író, szövegíró, musicalek és operettek szerzője, táncdal- és sanzonszerző, musicalek műfordítója, kabarészerző, operettek átdolgozója. G. Dénes György - Zsüti – ahogy barátai, kollégái hívták, 16 évesen írta első dalszövegét, majd a II. világháborút követően verseket írt, többek között a Magyar Nemzetbe is. 1956 után érdeklődése egy új műfaj, a musical felé fordult. Lefordította szinte az egész musical irodalmat: West Side Story, Hair, My Fair Lady, Hello Dolly, Kabaré, Hegedűs a háztetőn. Számos magyar filmhez, és közel 50 zenés darabhoz írt dalszövegeket. Együtt dolgozott többek között a ma már Nobel-díjas Kertész Imrével és Horváth Jenővel („Bekopog a Szerelem”). A zenés kabaré terén végzett munkásságáért több ízben kapott Nívó-díjat. Ezen kívül fontosabb elismerései: Emerton-díj, Huszka Jenő-díj, a Magyar Köztársaság Kiskeresztje, a Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme, Fényes Szabolcs-díj és Kossuth-díj.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/4 Frederick Loewe (1901-1988): My Fair Lady - 1969 /My Fair Lady - 1956. március 15. Mark Hellinger Theater, New York/ Librettó: G. Bernard Shaw Pygmalion c. színdarabja alapján írta Alan Jay Lerner Musical két felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Fővárosi Operettszínház Színház, 1966. február 11. Felújítása: 1972. május 19. Rádió Dalszínháza keresztmetszet-felvétele, magyar nyelven Magyar szöveg: Ungvári Tamás, versek: G. Dénes György Szereposztás: Henry Higgins, professzor - Melis György Eliza Doolittle - Házy Erzsébet Alfred P. Doolittle, csatornatisztító - Bordás György Freddy Eynsford-Hill – Korondy György, továbbá Köteles Éva, Takács Judit, Szita Borbála. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Pál Tamás Házy Erzsébet – akinek ez az egyetlen musical szerepe (a West Side Storyt a Hungarotonnál készítette) – a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Eliza és Mrs. Pearce jelenete „Ma éjjel táncolnék .,..” (Házy, Köteles, Takács, Szita, énekkar) - Elisa dala „Csudijó” (Házy, férfikar) - Eliza dala „ Várj csak Higgins” (Házy) - Eliza, Higgins, Pickering jelenete „Lenn délen édes éjen” (Házy, Melis…) - Eliza és Freddy kettőse „Csókolj…” (Házy, Korondy) - Higgins és Eliza kettőse „Éppenúgy” (Melis, Házy) További ismert részletek a rádiós felvételről: - Nyitány - Főleg az a szép (Bordás, férfikar) - Ascot-gavott (énekkar) - Miért nem olyan a nő? (Melis) - Mint egy finom angol úr (Melis) - Az utca, ahol laksz (Korondy) A világ legtöbbet játszott musical komédiája Bernard Shaw Pygmalion című színműve nyomán keletkezett. Először filmváltozata készült el Gabriel Pascal rendezésében. A film alapján írta meg a musical szövegét Alan Jay Lerner. A musical 1956. március 15.-i ősbemutatójára New Yorkban, a Mark Hellinger Theatre-ban került sor, ahol egyhuzamban 2717 előadást ért el s aztán kezdte meg világhódító útját. Az első Eliza Doolittle Julie Andrews, az első Higgins professzor Richard Burton volt. A musical magyar bemutatója a Fővárosi Operettszínházban, 1966-ban, felújítása 1972-ben volt. Hazánkban Básti Lajos és Bessenyei Ferenc játszotta Higgins professzor szerepét, és Lehoczky Zsuzsa illetve Galambos Erzsi Eliza Doolittlet. A Myfair London divatos és előkelő negyede és (erre a fordító, Ungvári Tamás is rámutat), a jelen esetben szójátékkal arra utal,hogy Elizát my fair ladyvé, vagyis udvarképessé akarják nevelni, elfogadhatóvá a Myfair számára. (My fair, kiejtésben ugyanúgy hangzik,mint a Mayfair). Nálunk három részben játszották a darabot, külföldön többnyire két részben, tizennyolc képben; a történet alakjai azonosak Shaw komédiájának emlékezetes figuráival. London nagyhírű operaháza előtt, az elegáns közönségnek árul virágot Eliza. Álmai hasonlóak a többi magafajta leányéhoz: meleg szoba, puha ágy, finom ennivaló, s no meg valaki, aki szereti. De még ezek az egyszerűnek tűnő vágyak se látszanak megvalósíthatónak. A véletlen azonban beleszól Eliza életébe. A \"bogaras\", nyelvjárásokkal foglalkozó kutató professzor, Higgins meggyőződése szerint ugyanis a szép, pontos beszéd a kulcsa a társadalmi felemelkedésnek, s egy virágárus leányból is lehet hercegnőt nevelni. A professzor el is kezdi tanítani Elizát, s a leány nagyszerű alanynak tűnik a bizonyításhoz: kitartó, tehetséges. Azt, hogy miként sikerül célt érnie, s hogyan alakul a tanítvány és a professzor kapcsolata, ezt mondja el a sok zenével, szellemes párbeszédekkel, váratlan fordulatokkal teli musical. A befejezés eltér Shaw eredeti művének végkifejletétől, Shaw ugyanis nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a lány végül is Freddy Hillset, az őt szerelmével ostromló jó társaságbeli fiatalembert választja-e, vagy pedig végleg a professzor mellett marad? Itt Eliza és a professzor kapcsolata happy end. Loewe, a zeneszerző fő erénye a humor és a tévedhetetlen biztonság, ahogy főalakjait, muzikális eszközökkel „kifaragja”. Shaw figurái új színekkel gazdagodnak Loewe zenéjének jóvoltából. Egy-egy monológ (Eliza vágyálma), briliánsan megkomponált jelenet (nyelvlecke) a zeneszerző kitűnő zenei képességeiről tesz tanúbizonyságot. FREDERICK LOEWE (Bécs, 1901. június 16. – Palm Springs, 1988. február 14.) osztrák származású amerikai musical-komponista. Berlinben E. d’Albert, F. Busoni és E.N.v.Reznicek tanítványa volt, 13 éves korában koncertzongoristaként a Berlini Filharmonikusokkal szerepelt.15 évesen írta Kathrin, du hast die schönsten Beine von Berlin c.slágerét, amelynek kottájából egymilliónál több példányt adtak el. 1924-ben az USA-ba ment, ahol 1935-ben kapcsolatba került a színházzal: A Waltz Was Born in Vienna song az Illustrators Show-hoz; Salute to Spring musical, 1937. 1942-ben kezdődött együttműködése a szövegíró Alan Jay Lernerrel (*1918): Thew Day Before Spring (1945); Brigadoon (1947); Paint Your Wagon (1951) után született meg a világsikerük a My Fair Lady (1956). (Ennek utóbb a George Zukor rendezte filmváltozata is világsiker lett: Rex Harrison és Audry Hepburne főszereplésével.) Közös musicaljük továbbá a nagy költséggel színre vitt Camelot (1960). Loewe a Gigi c. film zenéjének szerzője (főszereplői Leslie Caron és Maurice Chevalier, 1956) G. DÉNES GYÖRGY (Gém Dénes György) (1915 –2001) író, szövegíró, musicalek és operettek szerzője, táncdal- és sanzonszerző, musicalek műfordítója, kabarészerző, operettek átdolgozója. G. Dénes György - Zsüti – ahogy barátai, kollégái hívták, 16 évesen írta első dalszövegét, majd a II. világháborút követően verseket írt, többek között a Magyar Nemzetbe is. 1956 után érdeklődése egy új műfaj, a musical felé fordult. Lefordította szinte az egész musical irodalmat: West Side Story, Hair, My Fair Lady, Hello Dolly, Kabaré, Hegedűs a háztetőn. Számos magyar filmhez, és közel 50 zenés darabhoz írt dalszövegeket. Együtt dolgozott többek között a ma már Nobel-díjas Kertész Imrével és Horváth Jenővel („Bekopog a Szerelem”). A zenés kabaré terén végzett munkásságáért több ízben kapott Nívó-díjat. Ezen kívül fontosabb elismerései: Emerton-díj, Huszka Jenő-díj, a Magyar Köztársaság Kiskeresztje, a Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme, Fényes Szabolcs-díj és Kossuth-díj.
597 Búbánat 2007-04-19 09:44:01 [Válasz erre: 596 WiseGentleman 2007-04-18 21:14:40]
Ezen már én is gondolkoztam; ráadásul idén emlékezünk Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójára! Jó lenne valamit kitalálni addigra....
Ezen már én is gondolkoztam; ráadásul idén emlékezünk Házy Erzsébet halálának 25. évfordulójára! Jó lenne valamit kitalálni addigra....
596 WiseGentleman 2007-04-18 21:14:40
Jó lenne ezt a sok hasznos információt valamilyen archivált formában is hozzáférhetővé tenni...
Jó lenne ezt a sok hasznos információt valamilyen archivált formában is hozzáférhetővé tenni...
595 Búbánat 2007-04-18 19:44:01 [Válasz erre: 594 Búbánat 2007-04-18 19:41:23]
Érdemes elolvasni, mit és hogyan ír a pesti Paganini-bemutatóról a korabeli kritika: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő Lányi Viktor: Paganini Lehár Ferenc új operettje a Városi Színházban A régi olasz operának kedvenc hőse volt a lantszavával követ is megindító Orpheus. A mai operettromantika szívesen választja hősül a modern kor Orpheusát, a híres zeneszerzőket, akiknek közismert élettörténetében mindig akad valami esemény, anekdota, miegyéb, amiből - kis toldással, átköltéssel - három felvonásra való szerelmes történetet lehet kanyarítani. Az ilyen témaválasztással az a nagy előny is jár, hogy az illető zeneszerző elterjedt dalaiból, motívumaiból bő választék kínálkozik a sikert biztosító slágerszámok, esetleg a teljes partitúra összefércelésére. A zenetörténet számos nagyja került már így \"személyesen\" az operettrivalda elé; s most Lehár is olyan szövegkönyvet választott, amelyben a múlt század elejének világhírű hegedűse, Nicolo Paganini életéből dolgoz föl egy epizódot két bécsi szövegíró. (A librettó, bár kissé szimpla fölépítésű és nem sziporkázóan ötletes, de elég tisztességes terméke ennek az irodalmi iparágnak.) Azonban Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott, ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna, a Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér forma-lelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletét, sőt minden \"számot\" is művészi hangulat-egységbe foglal. A Városi Színház sok mindent expiált a Paganini meglepően érett, csaknem zavartalan élvezetet nyújtó előadásával. Alpár Gitta fiatalos iramban fejlődő tehetsége dísze az együttesnek, hasznos tényezője a sikernek. Nádor is jól megállja a helyét a nem kis igényű tenor-címszerepben. Sziklai, Víg Manci és a kisebb szereplők neveit is dicsérettel sorolhatnók fel. S végül: jól esett látni ismét egy operettet, ahol a színészek nem táncolják magukat agyon, hanem a szép ének és stílusos mozgás nemesebb eszközeivel legalább olyan zajos, de mélyebb és jólesőbb hatást tudnak kiváltani a közönségből, mint a kiagyalt és többnyire inesztétikus ultra-táncokkal.
Érdemes elolvasni, mit és hogyan ír a pesti Paganini-bemutatóról a korabeli kritika: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő Lányi Viktor: Paganini Lehár Ferenc új operettje a Városi Színházban A régi olasz operának kedvenc hőse volt a lantszavával követ is megindító Orpheus. A mai operettromantika szívesen választja hősül a modern kor Orpheusát, a híres zeneszerzőket, akiknek közismert élettörténetében mindig akad valami esemény, anekdota, miegyéb, amiből - kis toldással, átköltéssel - három felvonásra való szerelmes történetet lehet kanyarítani. Az ilyen témaválasztással az a nagy előny is jár, hogy az illető zeneszerző elterjedt dalaiból, motívumaiból bő választék kínálkozik a sikert biztosító slágerszámok, esetleg a teljes partitúra összefércelésére. A zenetörténet számos nagyja került már így \"személyesen\" az operettrivalda elé; s most Lehár is olyan szövegkönyvet választott, amelyben a múlt század elejének világhírű hegedűse, Nicolo Paganini életéből dolgoz föl egy epizódot két bécsi szövegíró. (A librettó, bár kissé szimpla fölépítésű és nem sziporkázóan ötletes, de elég tisztességes terméke ennek az irodalmi iparágnak.) Azonban Lehár Ferenc végig eredeti muzsikát komponált a darabhoz, Paganini-citátumot csak egy helyen használ fel, ott, ahol ezt a cselekmény logikája megköveteli. És ez az új Lehár-zene igazán remekbe készült. Mintha hősének legendás virtuozitása sarkallta volna, a Paganiniben Lehár teljes pompájában csillogtatja kiváltságos tehetségét. A dallamkitalálás természetes bája és eleganciája a feldolgozás ötletessége, a zenekari paletta színgazdagsága, a graciózus és mégis telivér forma-lelemény szerencsés harmóniában találkozik itt a zenedrámai elgondolás nagyvonalúságával, amely minden részletét, sőt minden \"számot\" is művészi hangulat-egységbe foglal. A Városi Színház sok mindent expiált a Paganini meglepően érett, csaknem zavartalan élvezetet nyújtó előadásával. Alpár Gitta fiatalos iramban fejlődő tehetsége dísze az együttesnek, hasznos tényezője a sikernek. Nádor is jól megállja a helyét a nem kis igényű tenor-címszerepben. Sziklai, Víg Manci és a kisebb szereplők neveit is dicsérettel sorolhatnók fel. S végül: jól esett látni ismét egy operettet, ahol a színészek nem táncolják magukat agyon, hanem a szép ének és stílusos mozgás nemesebb eszközeivel legalább olyan zajos, de mélyebb és jólesőbb hatást tudnak kiváltani a közönségből, mint a kiagyalt és többnyire inesztétikus ultra-táncokkal.
594 Búbánat 2007-04-18 19:41:23
VII/3 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Paganini - 1969 /Paganini – 1925. október 30., Johann Strauss Theater, Bécs/ Operett három felvonásban Szövegét Heinrich Heine Firenzei esték című írása nyomán Paul Knepler – Jenbach Béla írták. Magyarországi bemutató: Budapest, Városi Színház, 1926. május 7. Magyar szöveg: Kulinyi Ernő A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Maria Anna Elisa hercegnő dalát – 1969-ben. - Maria Anna Elisa hercegnő dala: „Szép álom, szállj a szívemre...”(Házy - további információm nincsen a felvételről): Engedtessék meg a teljes dalszöveget ide írnom: „Csak nem lesz tán hozzám az élet Oly kegyetlen és csalárd, Hogy ellopja az üdvösséget, Mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, A szerelmem engedni nem fogom, Nem térít el utamból száz veszély, Mert e szív érte él. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, Még csók ég a szánkon, A szív mindent felejt, könnyet sem ejt. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Sállj a vágy honába, Vár csodák világa, Szállj, szállj, boldog szárnyakon szállj, szállj, szállj!” A Rádió Dalszínháza korábban, az ötvenes évek végén, elkészítette a dalmű keresztmetszetének magyar nyelvű felvételét, melyen Szabó Miklós, Orosz Júlia, Kishegyi Árpád és Koltay Valéria énekelték a főbb szerepeket; utóbb pedig – a hetvenes évek végén - a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara közreműködésével, Sebestyén András vezényletével felvette a teljes darabot, melyben a címszerepet Gulyás Dénes, a hercegnőt Kalmár Magda formálta meg. Itt - Kulinyi Ernő fordítását felhasználva - Erdődy János dalszövegeit hallhatjuk az operett felvételén. További ismertebb részletek az operettből: - Paganini dala „Volt nekem már száz babám” (Későbbi fordításban: „Volt nem egy, de száz babám...”) - Paganini és a hercegnő kettőse „ Szép álom, szállj a szívembe” - Paganini és a hercegnő duettje „ Nem szeret így téged más... - Paganini-keringő A mű a zseniális olasz hegedűművész és Napóleon húga, Maria Anna Elisa hercegnő(Bacchiocchi herceg felesége) szerelmi lobbanását tárja elénk, amelyet Napóleon Paganini ellen kiadott elfogatóparancsa olt ki. A hegedűművésznek menekülnie kell s közben rádöbben, hogy az asszonyok csak akadályozzák magas művészete kiteljesítésében, ezért a szökésben elfogadja a csempészek segítségét és újra kitárul előtte a nagyvilág, amelyet egy impresszárió kecsegtető ajánlata tesz lehetővé számára. Bacchiocchi korzikai kisnemes Napóleon kegyéből lett herceg. A császár húgával Lucca felett uralkodtak, s oda ment koncertezni Paganini. Ott kezdődtek el a bonyodalmak... Az első felvonásban azt látjuk, hogyan csavarja el hegedülésével egy olasz falu leányainak a fejét, a férfiak nagy bosszúságára, ugyanitt meglátja őt Elisa, belé is szeret a muzsikusba, s kierőszakolja a férjétől, hogy vonja vissza a Paganini-hangverseny betiltását, a művészt pedig tegye meg Lucca udvari zenemesterévé. A második felvonás hat hónappal később játszódik a luccai kastélyban. Bella Giretti, a szép énekesnő roppant kétes, ingatag jellemnek bizonyul: könnyedén behálózza a művészt, aki ezzel elveszti a női becsületében sértett hercegnő kegyeit, s börtön vár rá. Végül Elisa - álruhába öltözve - utoléri a menekülőt (akivel tart az énekesnő) egy országhatármenti csempész-kocsmában, Paganini könnyfakasztóan lemond mindennemű szerelemről és boldogságról, hogy immáron csak hivatásának, a művészetnek éljen. A darab bánatos akkorddal végződik, a nők szomorúan bár, de lemondanak a nagyvilágba induló virtuózról. (Az operett szövegkönyve azért gondoskodik vidámságról is; a muzsika nem nélkülözi a tipikus Lehár-vidám kettősöket sem...) Lehár új korszaka a Paganinivel kezdődik. S folytatódik a Cáreviccsel, a Mosoly országával, Friderikával és a Giudittával.. Nincs happy-endjük. Ezek másfajta operettek. Mindegyik lemondással végződik. Másrészt Tauber-operetteknek is nevezik ezeket a dalműveket – mert Richard Tauber,kora hírneves tenoristája, döntő szerepet játszik Lehár utolsó műveinek sikerében; a Paganini bécsi ősbemutatóján más irányú elkötelezettsége miatt még nem énekelhette el a címszerepet (itt:Karl Clewing bayreuthi énekes, a hercegnőt a magyar Kosáry Emmy énekelte! Különben az új Lehár-darabot nagy tetszéssel fogadta a bécsi közönség.), ám 1926. január 30.-án a berlini bemutatón már Taubert - és Lehárt - frenetikusan ünnepelték. Az itthoni bemutatón, a Városi Színházban két vendégszereplő lépett fel az operettben: Alpár Gitta volt a hercegnő, aki akkor még a budapesti Operaház tagja, Paganinit Nádor Jenő, a Király Színház művésze alakította. A budapesti bemutatót is maga Lehár vezényelte.
VII/3 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Paganini - 1969 /Paganini – 1925. október 30., Johann Strauss Theater, Bécs/ Operett három felvonásban Szövegét Heinrich Heine Firenzei esték című írása nyomán Paul Knepler – Jenbach Béla írták. Magyarországi bemutató: Budapest, Városi Színház, 1926. május 7. Magyar szöveg: Kulinyi Ernő A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Maria Anna Elisa hercegnő dalát – 1969-ben. - Maria Anna Elisa hercegnő dala: „Szép álom, szállj a szívemre...”(Házy - további információm nincsen a felvételről): Engedtessék meg a teljes dalszöveget ide írnom: „Csak nem lesz tán hozzám az élet Oly kegyetlen és csalárd, Hogy ellopja az üdvösséget, Mely végre rám talált. A boldogság nékem is szent jogom, A szerelmem engedni nem fogom, Nem térít el utamból száz veszély, Mert e szív érte él. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Légy üdvöm vagy átkom, Még csók ég a szánkon, A szív mindent felejt, könnyet sem ejt. Szép álom, szállj a szívembe, Szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, Ó, el ne űzz. Sállj a vágy honába, Vár csodák világa, Szállj, szállj, boldog szárnyakon szállj, szállj, szállj!” A Rádió Dalszínháza korábban, az ötvenes évek végén, elkészítette a dalmű keresztmetszetének magyar nyelvű felvételét, melyen Szabó Miklós, Orosz Júlia, Kishegyi Árpád és Koltay Valéria énekelték a főbb szerepeket; utóbb pedig – a hetvenes évek végén - a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara közreműködésével, Sebestyén András vezényletével felvette a teljes darabot, melyben a címszerepet Gulyás Dénes, a hercegnőt Kalmár Magda formálta meg. Itt - Kulinyi Ernő fordítását felhasználva - Erdődy János dalszövegeit hallhatjuk az operett felvételén. További ismertebb részletek az operettből: - Paganini dala „Volt nekem már száz babám” (Későbbi fordításban: „Volt nem egy, de száz babám...”) - Paganini és a hercegnő kettőse „ Szép álom, szállj a szívembe” - Paganini és a hercegnő duettje „ Nem szeret így téged más... - Paganini-keringő A mű a zseniális olasz hegedűművész és Napóleon húga, Maria Anna Elisa hercegnő(Bacchiocchi herceg felesége) szerelmi lobbanását tárja elénk, amelyet Napóleon Paganini ellen kiadott elfogatóparancsa olt ki. A hegedűművésznek menekülnie kell s közben rádöbben, hogy az asszonyok csak akadályozzák magas művészete kiteljesítésében, ezért a szökésben elfogadja a csempészek segítségét és újra kitárul előtte a nagyvilág, amelyet egy impresszárió kecsegtető ajánlata tesz lehetővé számára. Bacchiocchi korzikai kisnemes Napóleon kegyéből lett herceg. A császár húgával Lucca felett uralkodtak, s oda ment koncertezni Paganini. Ott kezdődtek el a bonyodalmak... Az első felvonásban azt látjuk, hogyan csavarja el hegedülésével egy olasz falu leányainak a fejét, a férfiak nagy bosszúságára, ugyanitt meglátja őt Elisa, belé is szeret a muzsikusba, s kierőszakolja a férjétől, hogy vonja vissza a Paganini-hangverseny betiltását, a művészt pedig tegye meg Lucca udvari zenemesterévé. A második felvonás hat hónappal később játszódik a luccai kastélyban. Bella Giretti, a szép énekesnő roppant kétes, ingatag jellemnek bizonyul: könnyedén behálózza a művészt, aki ezzel elveszti a női becsületében sértett hercegnő kegyeit, s börtön vár rá. Végül Elisa - álruhába öltözve - utoléri a menekülőt (akivel tart az énekesnő) egy országhatármenti csempész-kocsmában, Paganini könnyfakasztóan lemond mindennemű szerelemről és boldogságról, hogy immáron csak hivatásának, a művészetnek éljen. A darab bánatos akkorddal végződik, a nők szomorúan bár, de lemondanak a nagyvilágba induló virtuózról. (Az operett szövegkönyve azért gondoskodik vidámságról is; a muzsika nem nélkülözi a tipikus Lehár-vidám kettősöket sem...) Lehár új korszaka a Paganinivel kezdődik. S folytatódik a Cáreviccsel, a Mosoly országával, Friderikával és a Giudittával.. Nincs happy-endjük. Ezek másfajta operettek. Mindegyik lemondással végződik. Másrészt Tauber-operetteknek is nevezik ezeket a dalműveket – mert Richard Tauber,kora hírneves tenoristája, döntő szerepet játszik Lehár utolsó műveinek sikerében; a Paganini bécsi ősbemutatóján más irányú elkötelezettsége miatt még nem énekelhette el a címszerepet (itt:Karl Clewing bayreuthi énekes, a hercegnőt a magyar Kosáry Emmy énekelte! Különben az új Lehár-darabot nagy tetszéssel fogadta a bécsi közönség.), ám 1926. január 30.-án a berlini bemutatón már Taubert - és Lehárt - frenetikusan ünnepelték. Az itthoni bemutatón, a Városi Színházban két vendégszereplő lépett fel az operettben: Alpár Gitta volt a hercegnő, aki akkor még a budapesti Operaház tagja, Paganinit Nádor Jenő, a Király Színház művésze alakította. A budapesti bemutatót is maga Lehár vezényelte.
593 Búbánat 2007-04-17 12:27:21
VII/2 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Giuditta - 1968 /Giuditta – 1934. január 20, Staatsoper, Bécs/ Operett három felvonásban Szöveg: Paul Knepler - Fritz Löhner Magyarországi bemutató: Budapest, Magyar Királyi Operaház, 1934. április 8. Díszlet és jelmez: Oláh Gusztáv, Rendezte: Márkus László. Vezényelt Lehár Ferenc, akitől Fleischer Antal vette át a darabot. Magyar szöveg: Harsányi Zsolt A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Giuditta dalát – 1968-ban. - Giuditta dala (Házy, km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara - további információm nincsen a felvételről): „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz….” Refrén: „Más nem csókol ily forrón, csak én, Égő szememben kigyúl a fény…” A Rádió Dalszínháza később elkészítette a dalmű teljes magyar nyelvű felvételét, melyen Kalmár Magda, Molnár András, Mersei Miklós éneklik a főbb szerepeket, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara működik közre Oberfrank Géza vezényletével. Ez a felvétel nem Harsányi Zsolt fordításán alapszik, hanem Erdődy Jánosén. Érdekes egybe vetni Giuditta népszerű sláger dalát a másik fordítással: „Olykor csodálkozom, Hogy mért bámulnak oly nagyon…” Refrén: „Olyan forró ajkamról a csók, Olyan fehérek e kis kacsók….” A rádióban mindkét fordításban felvett dal gyakorta elhangzik más-más előadókkal. További ismertebb részletek az operettből: - Ottavio belépője (Molnár) - Ottavio és Pierrino duettje: O signora, o signora (Molnár, Mersei) - Giuditta és Ottavio duettje: Lásd, milyen szép ez a bűvös világ (Kalmár, Molnár) - Ottavio dala: A legszebb asszony (Molnár) Miről szól a darab? Giuditta egy szegény kalitkakészítő feleségeként egy kis dél-olasz faluban él. Beleszeret egy katonatisztbe (Ottavio), aki magával viszi Afrikába. A tisztet továbbszólítja a kötelesség, de ide már nem viheti magával kedvesét. Az elhagyott asszony örökre kiábrándul a szerelemből és egy afrikai városka mulatójában táncosnőként keresi meg kenyerét. Itt találja meg Ottavio, aki közben lemondott rangjáról, de mikor megtudja, hogy Giuditta már egy angol lord barátnője, félreáll az útjukból. Még egyszer találkoznak – évekkel később - egy londoni hotel bárjában, ahol a volt tiszt bárzongoristaként dolgozik, Giuditta pedig új flörtjével, egy nagyherceggel vacsorázik. Ez a találkozás végleg megpecsételi elválásukat. A darabban van egy mellékszál: Pierrino, a szamárkordé-árus is otthagyja kis faluját és Afrikába tart szerelmesével, Anitájával, aki ott a még boldog Giudittájék komornája lesz. Pierrino később, mikor Giuditta orfeumtáncosnő lesz és megkezdi mondén életvitelét, hazaviszi kedvesét vissza a kis olasz falucskába…. Érdekességek: A magyar operaházi bemutató főszerepeit Walter Rózsi, Szűcs László, Laurisin Lajos és Orosz Júlia énekelték, egy kisebb szerepben fellépett Székely Mihály!!! Továbbá Maleczky Oszkár és Fekete Pál! Lehár utolsó operettje a Giuditta - bár hátra volt még a Cigányszerelem átdolgozása, melyet Garabonciás címmel mutatott be a pesti Opera 1943. február 20-án. Lehár még megérte, hogy dalművét operaház mutassa be - nem is egy a sorban. Később más darabjait, így A mosoly országát és A víg özvegyet is a legrangosabb dalszínházak vitték színre hatalmas sikerrel. Nem is tudom hirtelen, hogy Leháron kívül volt-e más operettkomponista, akinek megadatott, hogy még életében, saját alkotását egy operaház játssza, sőt ott legyen művének bemutatója is. Lehár fennen hirdette, hogy a Giudittát tartja élete főművének, legátgondoltabb, legaprólékosabban kidolgozott darabjának. A korabeli közönséget a műfaji probléma már A mosoly országa óta nem érdekli, legyen bár operaszerű vagy operett, egy a fontos: legyen igazi, vérbeli Lehár. Óriási közönség- és sajtósikere lett. TÓTH ALADÁR például így ír a Pesti Napló 1934. április 10. -i számában: „…Lehár talán egyetlen művében sem került olyan messze a bécsi operett formáitól, mint az operaszerűen kiszélesített, átkomponált, dúsan hangszerelt Giudittában, hogy azonban ilyen távolságból is meg tudta őrizni poézisének őshazájával a kapcsolatot: gyökeres, elementáris tehetségének éppen ez a legszebb bizonyítéka..” Másutt: „ Lehár zenéje is egyre exkluzívabb húrokat pengetett, egyre inkább osztálymuzsika lett és egy felfelé bukó társadalmi réteggel bukott felfelé, míg be nem érkezett az Operaházba.” Lehár kétszeresen boldog volt: Giudittáját egymás után két Operaház mutatta be, a bécsi és a budapesti. Bécsben végre Lehárt játszottak a Filharmonikusok is, akik éppúgy az operai zenekarból kerülnek ki, mint nálunk. Lehár elindította a magyar operettet világkörüli útján és mindenütt sikerrel járt.
VII/2 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Giuditta - 1968 /Giuditta – 1934. január 20, Staatsoper, Bécs/ Operett három felvonásban Szöveg: Paul Knepler - Fritz Löhner Magyarországi bemutató: Budapest, Magyar Királyi Operaház, 1934. április 8. Díszlet és jelmez: Oláh Gusztáv, Rendezte: Márkus László. Vezényelt Lehár Ferenc, akitől Fleischer Antal vette át a darabot. Magyar szöveg: Harsányi Zsolt A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Giuditta dalát – 1968-ban. - Giuditta dala (Házy, km.: a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara - további információm nincsen a felvételről): „Ki tudja, miért van ez? Hogy minden férfi észrevesz….” Refrén: „Más nem csókol ily forrón, csak én, Égő szememben kigyúl a fény…” A Rádió Dalszínháza később elkészítette a dalmű teljes magyar nyelvű felvételét, melyen Kalmár Magda, Molnár András, Mersei Miklós éneklik a főbb szerepeket, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara működik közre Oberfrank Géza vezényletével. Ez a felvétel nem Harsányi Zsolt fordításán alapszik, hanem Erdődy Jánosén. Érdekes egybe vetni Giuditta népszerű sláger dalát a másik fordítással: „Olykor csodálkozom, Hogy mért bámulnak oly nagyon…” Refrén: „Olyan forró ajkamról a csók, Olyan fehérek e kis kacsók….” A rádióban mindkét fordításban felvett dal gyakorta elhangzik más-más előadókkal. További ismertebb részletek az operettből: - Ottavio belépője (Molnár) - Ottavio és Pierrino duettje: O signora, o signora (Molnár, Mersei) - Giuditta és Ottavio duettje: Lásd, milyen szép ez a bűvös világ (Kalmár, Molnár) - Ottavio dala: A legszebb asszony (Molnár) Miről szól a darab? Giuditta egy szegény kalitkakészítő feleségeként egy kis dél-olasz faluban él. Beleszeret egy katonatisztbe (Ottavio), aki magával viszi Afrikába. A tisztet továbbszólítja a kötelesség, de ide már nem viheti magával kedvesét. Az elhagyott asszony örökre kiábrándul a szerelemből és egy afrikai városka mulatójában táncosnőként keresi meg kenyerét. Itt találja meg Ottavio, aki közben lemondott rangjáról, de mikor megtudja, hogy Giuditta már egy angol lord barátnője, félreáll az útjukból. Még egyszer találkoznak – évekkel később - egy londoni hotel bárjában, ahol a volt tiszt bárzongoristaként dolgozik, Giuditta pedig új flörtjével, egy nagyherceggel vacsorázik. Ez a találkozás végleg megpecsételi elválásukat. A darabban van egy mellékszál: Pierrino, a szamárkordé-árus is otthagyja kis faluját és Afrikába tart szerelmesével, Anitájával, aki ott a még boldog Giudittájék komornája lesz. Pierrino később, mikor Giuditta orfeumtáncosnő lesz és megkezdi mondén életvitelét, hazaviszi kedvesét vissza a kis olasz falucskába…. Érdekességek: A magyar operaházi bemutató főszerepeit Walter Rózsi, Szűcs László, Laurisin Lajos és Orosz Júlia énekelték, egy kisebb szerepben fellépett Székely Mihály!!! Továbbá Maleczky Oszkár és Fekete Pál! Lehár utolsó operettje a Giuditta - bár hátra volt még a Cigányszerelem átdolgozása, melyet Garabonciás címmel mutatott be a pesti Opera 1943. február 20-án. Lehár még megérte, hogy dalművét operaház mutassa be - nem is egy a sorban. Később más darabjait, így A mosoly országát és A víg özvegyet is a legrangosabb dalszínházak vitték színre hatalmas sikerrel. Nem is tudom hirtelen, hogy Leháron kívül volt-e más operettkomponista, akinek megadatott, hogy még életében, saját alkotását egy operaház játssza, sőt ott legyen művének bemutatója is. Lehár fennen hirdette, hogy a Giudittát tartja élete főművének, legátgondoltabb, legaprólékosabban kidolgozott darabjának. A korabeli közönséget a műfaji probléma már A mosoly országa óta nem érdekli, legyen bár operaszerű vagy operett, egy a fontos: legyen igazi, vérbeli Lehár. Óriási közönség- és sajtósikere lett. TÓTH ALADÁR például így ír a Pesti Napló 1934. április 10. -i számában: „…Lehár talán egyetlen művében sem került olyan messze a bécsi operett formáitól, mint az operaszerűen kiszélesített, átkomponált, dúsan hangszerelt Giudittában, hogy azonban ilyen távolságból is meg tudta őrizni poézisének őshazájával a kapcsolatot: gyökeres, elementáris tehetségének éppen ez a legszebb bizonyítéka..” Másutt: „ Lehár zenéje is egyre exkluzívabb húrokat pengetett, egyre inkább osztálymuzsika lett és egy felfelé bukó társadalmi réteggel bukott felfelé, míg be nem érkezett az Operaházba.” Lehár kétszeresen boldog volt: Giudittáját egymás után két Operaház mutatta be, a bécsi és a budapesti. Bécsben végre Lehárt játszottak a Filharmonikusok is, akik éppúgy az operai zenekarból kerülnek ki, mint nálunk. Lehár elindította a magyar operettet világkörüli útján és mindenütt sikerrel járt.
592 Búbánat 2007-04-12 13:08:55 [Válasz erre: 591 Búbánat 2007-04-12 13:06:09]
GÁBOR ANDOR (1884. jan.20. Újnéppuszta - 1953. jan. 21. Bp.) író, költő, publicista. Egyetemi évei alatt a Polgár, az Egyenlőség, a Hét közölte írásait. Sanzonjait és jeleneteit, tréfáit 1907-től adták elő a kabarészínpadokon. Könyvei már akkor megjelentek, amikor 2-3 koronáért lehetett megvásárolni. Az 1918-as őszirózsás forradalomban a Nemzeti Tanács munkatársa. A proletárdiktatúrában a sajtó- és színházi ügyek előadójaként dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, de néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált. A polgári radikális Bécsi Magyar Újságban a kommunista irányzatot képviselte. 1925-ben kutasították Ausztriából. Párizsba költözött, de innét is kitiltották, s Berlinben telepedett le. A Vörös Segély irodájában és a Német Kommunista Pártban tevékenykedett. Műveinek szellemisége és hangvétele alapján őt tekinthetjük az első kommunista szatirikusnak a magyar irodalomban. 1933-ban Moszkvába költözött. 1938-ban a moszkvai Új Hang szerkesztője lett. Hazatérve 1945-ben a kommunista szellemiségű értelmiségi és irodalmi élet megszervezésében vett részt. A Ludas Matyi alapító főszerkesztője. 1945-ben létrehozta a Ludas Matyi Kabarét is, amelynek bemutató előadása a Fővárosi Operettszínházban volt. Feltételezhető, hogy éppen Moszkvában ábrándult ki a megtapasztal sztálinizmusból, de nem volt mersze vagy ereje nyíltan szakítani a voltaképpeni proletár-dogmatizmussal. Művészi fejlődését kettétörte politikai balratolódása. Asszociatív tehetsége, érzelmi gazdagsága, formai megoldásai megszegényedtek, egysíkúvá váltak. Költészete értékesebb részét kabarédalai alkotják. Finoman humánus, enyhén érzelgős, olykor bús-bánatosak. A nagyvárosi kisemberek hangulatát idéző verseit többek között Szirmai Albert és Buday Dénes zenésítette meg. Száznál több sanzonját, tréfáját, jelenetét állandóan műsorra tűzték. (Humorlexikon 2001 Szerk. Kaposy Miklós - Tarsoly Kiadó) Özvegye, Halpern Olga 1958-ban ~-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. F. m. Versek: Tarka rímek (Bp., 1913); Harminchárom (Bp., 1928); Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923); összegyűjtött költeményei (Moszkva, 1940); Hazámhoz (Moszkva, 1943); Versei (Bp., 1947). â013 Színpadi művei: Palika (Bp., 1915); Dollárpapa (Bp., 1917); Majd a Vica (Bp., 1918). Regényei: Untauglich úr (Bp., 1915); Hét pillangó (Bp., 1918); Ezt izenem (Bécs, 1920); Halottak arcai (Bécs, 1922); És itt jön Jászi Oszkár (Bécs, 1922); Bánk utca (Bécs, 1923); Epilóg (Bécs, 1924); Így kezdődött (Bp., 1945). Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; Válogatott művei (Bp., 1961). Operett dalszövegek írója és fordítója: Lehár: Cigányszerelem, Luxemburg grófja, Éva, A herceg-kisasszony; Szirmai: Mágnás Miska; Kálmán: Tatárjárás, Csárdáskirálynő. CSERÉS MIKLÓS Dr. (Tiszaladány, 1914. febr. – Budapest, 1981. okt. 15.): rádiórendező, dramaturg, színházesztéta. Bölcsésztanulmányait Szegeden, Münchenben és Berlinben végezte, színháztudományból doktorált. 1940-ben a bécsi Burgtheater segédrendezője, a Színháztudományi Intézet kutatója, 1940-től a munkácsi Állami Tanítóképző tanára volt. 1942-től haláláig a Magyar Rádió rendező-dramaturgja, közben két évig a Magyar Televízió fődramaturgja volt. Hangjáték-dramaturgiai munkássága, a rádiószínházzal foglalkozó esztétikai művei kiemelkedő jelentőségűek. F.M. A német impresszionista dráma típusai (1939): Láthatatlan színház (1948); Rádiószínház-televíziószínház (1962); A rádiószerű rádió (1964); Az élőszó eszközével (Szecskő T.-sal és Tardos A.-sal, 1969); Rádióesztétika (1974); A rádióban elhangzott beszédről (Deme L.-val, 1976). Dr Cserés Miklós a Rádiószínház megteremtője volt. Irodalom: „A rádióművészet mestere Cserés Miklós dr.” (szerző: Tertinszky Edit; Kiadó: Tarsoly Kiadó, 2001. Ismertető: A magyarországi rádiózás történetének kiemelkedő alakja volt Cserés Miklós dr. Az ő adaptációjával született rádiójátékok a mai napig maradandó értéket képviselnek. Az életét és tevékenység bemutató könyv tananyag az audiovizuális kultúra oktatásában.
GÁBOR ANDOR (1884. jan.20. Újnéppuszta - 1953. jan. 21. Bp.) író, költő, publicista. Egyetemi évei alatt a Polgár, az Egyenlőség, a Hét közölte írásait. Sanzonjait és jeleneteit, tréfáit 1907-től adták elő a kabarészínpadokon. Könyvei már akkor megjelentek, amikor 2-3 koronáért lehetett megvásárolni. Az 1918-as őszirózsás forradalomban a Nemzeti Tanács munkatársa. A proletárdiktatúrában a sajtó- és színházi ügyek előadójaként dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, de néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált. A polgári radikális Bécsi Magyar Újságban a kommunista irányzatot képviselte. 1925-ben kutasították Ausztriából. Párizsba költözött, de innét is kitiltották, s Berlinben telepedett le. A Vörös Segély irodájában és a Német Kommunista Pártban tevékenykedett. Műveinek szellemisége és hangvétele alapján őt tekinthetjük az első kommunista szatirikusnak a magyar irodalomban. 1933-ban Moszkvába költözött. 1938-ban a moszkvai Új Hang szerkesztője lett. Hazatérve 1945-ben a kommunista szellemiségű értelmiségi és irodalmi élet megszervezésében vett részt. A Ludas Matyi alapító főszerkesztője. 1945-ben létrehozta a Ludas Matyi Kabarét is, amelynek bemutató előadása a Fővárosi Operettszínházban volt. Feltételezhető, hogy éppen Moszkvában ábrándult ki a megtapasztal sztálinizmusból, de nem volt mersze vagy ereje nyíltan szakítani a voltaképpeni proletár-dogmatizmussal. Művészi fejlődését kettétörte politikai balratolódása. Asszociatív tehetsége, érzelmi gazdagsága, formai megoldásai megszegényedtek, egysíkúvá váltak. Költészete értékesebb részét kabarédalai alkotják. Finoman humánus, enyhén érzelgős, olykor bús-bánatosak. A nagyvárosi kisemberek hangulatát idéző verseit többek között Szirmai Albert és Buday Dénes zenésítette meg. Száznál több sanzonját, tréfáját, jelenetét állandóan műsorra tűzték. (Humorlexikon 2001 Szerk. Kaposy Miklós - Tarsoly Kiadó) Özvegye, Halpern Olga 1958-ban ~-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. F. m. Versek: Tarka rímek (Bp., 1913); Harminchárom (Bp., 1928); Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923); összegyűjtött költeményei (Moszkva, 1940); Hazámhoz (Moszkva, 1943); Versei (Bp., 1947). â013 Színpadi művei: Palika (Bp., 1915); Dollárpapa (Bp., 1917); Majd a Vica (Bp., 1918). Regényei: Untauglich úr (Bp., 1915); Hét pillangó (Bp., 1918); Ezt izenem (Bécs, 1920); Halottak arcai (Bécs, 1922); És itt jön Jászi Oszkár (Bécs, 1922); Bánk utca (Bécs, 1923); Epilóg (Bécs, 1924); Így kezdődött (Bp., 1945). Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; Válogatott művei (Bp., 1961). Operett dalszövegek írója és fordítója: Lehár: Cigányszerelem, Luxemburg grófja, Éva, A herceg-kisasszony; Szirmai: Mágnás Miska; Kálmán: Tatárjárás, Csárdáskirálynő. CSERÉS MIKLÓS Dr. (Tiszaladány, 1914. febr. – Budapest, 1981. okt. 15.): rádiórendező, dramaturg, színházesztéta. Bölcsésztanulmányait Szegeden, Münchenben és Berlinben végezte, színháztudományból doktorált. 1940-ben a bécsi Burgtheater segédrendezője, a Színháztudományi Intézet kutatója, 1940-től a munkácsi Állami Tanítóképző tanára volt. 1942-től haláláig a Magyar Rádió rendező-dramaturgja, közben két évig a Magyar Televízió fődramaturgja volt. Hangjáték-dramaturgiai munkássága, a rádiószínházzal foglalkozó esztétikai művei kiemelkedő jelentőségűek. F.M. A német impresszionista dráma típusai (1939): Láthatatlan színház (1948); Rádiószínház-televíziószínház (1962); A rádiószerű rádió (1964); Az élőszó eszközével (Szecskő T.-sal és Tardos A.-sal, 1969); Rádióesztétika (1974); A rádióban elhangzott beszédről (Deme L.-val, 1976). Dr Cserés Miklós a Rádiószínház megteremtője volt. Irodalom: „A rádióművészet mestere Cserés Miklós dr.” (szerző: Tertinszky Edit; Kiadó: Tarsoly Kiadó, 2001. Ismertető: A magyarországi rádiózás történetének kiemelkedő alakja volt Cserés Miklós dr. Az ő adaptációjával született rádiójátékok a mai napig maradandó értéket képviselnek. Az életét és tevékenység bemutató könyv tananyag az audiovizuális kultúra oktatásában.
591 Búbánat 2007-04-12 13:06:09
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/1 Kálmán Imre (1882-1953): A csárdáskirálynő - 1968 /Die Csárdásfürstin - 1915. november 17., Bécs, Johann Strauss Theater/ Librettó: Leo Stein - Jenbach Béla Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Király Színház, 1916. november 3. Az operett eredeti címe: Éljen a szerelem! Rádió Dalszínháza teljes felvétele (operett két részben, magyar nyelven) A dalszövegeket fordította: Gábor Andor A prózai részeket átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső Szereposztás: Vereczky Szilvia, a Csárdáskirálynő – Házy Erzsébet Edwin herceg – Korondy György Cecília – Honthy Hanna Bóni gróf – Rátonyi Róbert Stázi bárónő – Zentay Anna Miska főpincér – Feleki Kamill Leopold Mária főherceg – Csákányi László Kerekes Ferkó – Palócz László Ferdinánd főherceg – Ferencz László Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Körmendi Együttes Karigazgató: Sapszon Ferenc Vezényel: Bródy Tamás Rendezte: dr. Cserés Miklós (Az 1968. május-júniusban készült rádiófelvétel keresztmetszetét kiadta a Hungaroton LP-n és CD-n is) Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szilvia belépője „Hogyha szívem kéred tőlem (Haj, hó! Haj, hó!...)” - (Házy, énekkar) - Edwin és Szilvia duettje „Egy a szívem, egy a párom (A szerelem furcsa jószág...)” – (Korondy, Házy) - Szilvia, Edwin és Bóni jelenete „Nincs szebb, mint a szerelem / Az asszony összetör (Mért kergeted a messze boldogságot...)” – (Házy, Korondy, Rátonyi) - 1. felvonás fináléja: „Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma” (Palócz, Házy, Rátonyi, Feleki…, énekkar) - Szilvia és Edwin duettje a 2. felvonásból „Emlékszel még? (Pohár csengett, zene zengett...)” – (Házy, Korondy) - Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia kvartettje „Hurrá, hurrá! (Jöjjön, ne várjunk...)” – (Korondy, Rátonyi, Zentay, Házy) - Edwin és Szilvia duettje „Álom, álom édes álom (Táncolnék a boldogságtól...)” – (Korondy, Házy) - Tercett a 3. felvonásból: „Sose búsulj, kis angyalom – Húzza csak…” – (Zentay, Rátonyi, Házy) - 3. felvonás fináléja: „Ha válni kell, hát váljunk minden búcsú nélkül…. Bocsáss meg, Apám! Bocsáss meg, Stázikám...Határidőm most jár le éppen” - Záródal: „Százezernyi angyal” -(összes közreműködő, énekkar) Kálmán Imre operettje a századforduló idején a pesti Orfeumban és a hercegi kastély előcsarnokában játszódik . A történet egy reménytelen... de mivel operettről van szó, reménytelennek látszó szerelemről szól. Edwin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeum csillagáért, de arisztokrata családja - természetesen - ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. Netán házasságot. Szilvia, akit rajongói Csárdáskirálynőnek neveznek, épp most búcsúzik a publikumtól, ugyanis amerikai vendégfellépésre indul. Edwin herceg- Szilvia szerelme- egy házassági szerződéssel minden áron marasztalni akarja. Edwin szülei mindent elkövetnek, hogy fiúkat visszacsalják Bécsbe, hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául: Cecília mindent elkövet, hogy a fiának ne egy \"sanzonett\" legyen a felesége. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf, (aki sok más orfeumi dáma mellett Szilviába is szerelmes) és Feri bácsi, az orfeum törzsvendége bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edwinnel, s ennek érdekében egykori szerelmét, Edwin édesanyját, Cecíliát, is hajlandó leleplezni… 1954-ben az Operettszínház Szinetár Miklós rendezésében felújította A csárdáskirálynőt. Gábor Andor szövegét Békeffy István és Kellér Dezső frissítette fel, a cselekményt áthelyezték Karlsbadba és a 3. felvonás befejezésében Feri bácsi nem Szilviával mulat, hanem Cecíliával (új szereplő, orfeum- énekesnő), és Miska főpincérrel.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VII/1 Kálmán Imre (1882-1953): A csárdáskirálynő - 1968 /Die Csárdásfürstin - 1915. november 17., Bécs, Johann Strauss Theater/ Librettó: Leo Stein - Jenbach Béla Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: Budapest, Király Színház, 1916. november 3. Az operett eredeti címe: Éljen a szerelem! Rádió Dalszínháza teljes felvétele (operett két részben, magyar nyelven) A dalszövegeket fordította: Gábor Andor A prózai részeket átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső Szereposztás: Vereczky Szilvia, a Csárdáskirálynő – Házy Erzsébet Edwin herceg – Korondy György Cecília – Honthy Hanna Bóni gróf – Rátonyi Róbert Stázi bárónő – Zentay Anna Miska főpincér – Feleki Kamill Leopold Mária főherceg – Csákányi László Kerekes Ferkó – Palócz László Ferdinánd főherceg – Ferencz László Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Körmendi Együttes Karigazgató: Sapszon Ferenc Vezényel: Bródy Tamás Rendezte: dr. Cserés Miklós (Az 1968. május-júniusban készült rádiófelvétel keresztmetszetét kiadta a Hungaroton LP-n és CD-n is) Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szilvia belépője „Hogyha szívem kéred tőlem (Haj, hó! Haj, hó!...)” - (Házy, énekkar) - Edwin és Szilvia duettje „Egy a szívem, egy a párom (A szerelem furcsa jószág...)” – (Korondy, Házy) - Szilvia, Edwin és Bóni jelenete „Nincs szebb, mint a szerelem / Az asszony összetör (Mért kergeted a messze boldogságot...)” – (Házy, Korondy, Rátonyi) - 1. felvonás fináléja: „Gyere csak, Bónikám... Én, Edwin Roland…Nászinduló…. Elnézést, ha zavarok…. Melodráma” (Palócz, Házy, Rátonyi, Feleki…, énekkar) - Szilvia és Edwin duettje a 2. felvonásból „Emlékszel még? (Pohár csengett, zene zengett...)” – (Házy, Korondy) - Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia kvartettje „Hurrá, hurrá! (Jöjjön, ne várjunk...)” – (Korondy, Rátonyi, Zentay, Házy) - Edwin és Szilvia duettje „Álom, álom édes álom (Táncolnék a boldogságtól...)” – (Korondy, Házy) - Tercett a 3. felvonásból: „Sose búsulj, kis angyalom – Húzza csak…” – (Zentay, Rátonyi, Házy) - 3. felvonás fináléja: „Ha válni kell, hát váljunk minden búcsú nélkül…. Bocsáss meg, Apám! Bocsáss meg, Stázikám...Határidőm most jár le éppen” - Záródal: „Százezernyi angyal” -(összes közreműködő, énekkar) Kálmán Imre operettje a századforduló idején a pesti Orfeumban és a hercegi kastély előcsarnokában játszódik . A történet egy reménytelen... de mivel operettről van szó, reménytelennek látszó szerelemről szól. Edwin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeum csillagáért, de arisztokrata családja - természetesen - ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot. Netán házasságot. Szilvia, akit rajongói Csárdáskirálynőnek neveznek, épp most búcsúzik a publikumtól, ugyanis amerikai vendégfellépésre indul. Edwin herceg- Szilvia szerelme- egy házassági szerződéssel minden áron marasztalni akarja. Edwin szülei mindent elkövetnek, hogy fiúkat visszacsalják Bécsbe, hogy ott a neki megfelelő leányzót, Stázi komteszt válassza élettársául: Cecília mindent elkövet, hogy a fiának ne egy \"sanzonett\" legyen a felesége. A cselekményt a kedves, bolondos Bóni gróf, (aki sok más orfeumi dáma mellett Szilviába is szerelmes) és Feri bácsi, az orfeum törzsvendége bonyolítják. Utóbbi minden igyekezetével azon van, hogy összehozza Szilviát Edwinnel, s ennek érdekében egykori szerelmét, Edwin édesanyját, Cecíliát, is hajlandó leleplezni… 1954-ben az Operettszínház Szinetár Miklós rendezésében felújította A csárdáskirálynőt. Gábor Andor szövegét Békeffy István és Kellér Dezső frissítette fel, a cselekményt áthelyezték Karlsbadba és a 3. felvonás befejezésében Feri bácsi nem Szilviával mulat, hanem Cecíliával (új szereplő, orfeum- énekesnő), és Miska főpincérrel.
590 Búbánat 2007-04-04 15:26:14
VII. 1968– 1970 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VII/1 Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - 1968 VII/2 Lehár Ferenc: Giuditta - 1968 VII/3 Lehár Ferenc: Paganini - 1969 VII/4 Frederick Loewe: My Fair Lady - 1969 VII/5 Robert Planquette: A corneville-i harangok - 1969 VII/6 Lehár Ferenc: Frasquita - 1970 VII/7 Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő - 1970
VII. 1968– 1970 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VII/1 Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - 1968 VII/2 Lehár Ferenc: Giuditta - 1968 VII/3 Lehár Ferenc: Paganini - 1969 VII/4 Frederick Loewe: My Fair Lady - 1969 VII/5 Robert Planquette: A corneville-i harangok - 1969 VII/6 Lehár Ferenc: Frasquita - 1970 VII/7 Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő - 1970
589 Búbánat 2007-04-01 17:12:00 [Válasz erre: 518 Búbánat 2007-01-02 19:25:23]
Közbevetőleg, visszatérek egy korábbi beírásomhoz. Rátonyi Róbert az Operett című könyvében részletesen ismerteti Gyöngy Pál – Bródy Tamás közösen komponált operettjének cselekményét. Az „Éva a Paradicsomban” című darabot 1937. október közepén mutatta be a Városi Színház. Ebből a zenés színpadi alkotásból a rádió húsz évvel később részletet vett fel Házy Erzsébettel, melyet az 518. sorszám alatt említettem. Akkor részemről kimaradt az operett tartalmának ismertetése, ez most pótolom. Még annyit, hogy Bródy Tamás zeneszerző-karmester nevét többször említettem, sőt az 554. sorszámnál ismertettem életútját, pályáját is; itt hadd mondjam el róla, hogy színpadi zeneszerzői minőségében akkor irányult rá először figyelem, mikor a „Music Hall” komponistájaként feltűnt az Operettszínházban. Az „Éva a paradicsomban”, tehát közös munkája volt Gyöngy Pállal, remekül megértette magát egymással a két társszerző, és szövegíróikkal (Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső) egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Rátonyi Róbert az 1937. évi premierről így ír: Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahova betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés, kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, melynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, de hát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből… Rátonyi könyvében egy fénykép illusztrálja a bemutató előadást, melyen Sziklay Szeréna, Berend István és Neményi Lili látható jelmezükben. A Rádió 1957-ben készült operettfelvételéről - a már ismertetetten kívül – nem tudok további adatokat.
Közbevetőleg, visszatérek egy korábbi beírásomhoz. Rátonyi Róbert az Operett című könyvében részletesen ismerteti Gyöngy Pál – Bródy Tamás közösen komponált operettjének cselekményét. Az „Éva a Paradicsomban” című darabot 1937. október közepén mutatta be a Városi Színház. Ebből a zenés színpadi alkotásból a rádió húsz évvel később részletet vett fel Házy Erzsébettel, melyet az 518. sorszám alatt említettem. Akkor részemről kimaradt az operett tartalmának ismertetése, ez most pótolom. Még annyit, hogy Bródy Tamás zeneszerző-karmester nevét többször említettem, sőt az 554. sorszámnál ismertettem életútját, pályáját is; itt hadd mondjam el róla, hogy színpadi zeneszerzői minőségében akkor irányult rá először figyelem, mikor a „Music Hall” komponistájaként feltűnt az Operettszínházban. Az „Éva a paradicsomban”, tehát közös munkája volt Gyöngy Pállal, remekül megértette magát egymással a két társszerző, és szövegíróikkal (Solt Endre, Szilágyi László és Kellér Dezső) egy sablontól ugyancsak eltérő operettet írtak. Rátonyi Róbert az 1937. évi premierről így ír: Az előadás úgy kezdődött, hogy a bonviván szerepét játszó Berend István kilépett a függöny elé, ahol elénekelt egy slágert, majd felszólította a közönséget, hogy énekeljék el vele a dal refrénjét. Az éneklő közönség soraiból kitűnt egy gyönyörű hang, és a színész felszólította a hang tulajdonosát, hogy jelentkezzék. Reflektorfény verődött az egyik páholyra, ahol egy férfi dühösen elvonszolta a feleségét, aki éppen jelentkezni készült… A második kép a házaspár hálószobájában játszódik. A fiatalasszony szemrehányást tesz férjének lehetetlen viselkedéséért. A veszekedés elfajul, az asszony kiugrik az ágyból, felkapja ruháit és elrohan hazulról. A harmadik kép a színház próbáján történik, ahova betoppan Éva, a fiatalasszony, aki próbát énekel és máris neki adják az új operett főszerepét. Ugyanakkor a színház bajban van, mert előző pénzembere visszavonta a támogatást. Szerencsére jelentkezik egy új finanszírozó, aki nem más, mint Éva férje. Ami ezután jön, az csupa félreértés, összeveszés, kibékülés. A szereplők látszatra megcsalják egymást, valójában csak féltékenykednek, és a végén úgy oldódik meg a helyzet, hogy Éva mégis otthagyja a színházat, mert fontosabb dolga akad… mama lesz! A címszerepet, Évát Neményi Lili játszotta, akinek operai hangját éppen úgy megcsodálta a közönség, mint játékának vígjátéki színeit; a férj Delly Ferenc volt, aki kezdte magát a morc, de aranyos férjek szerepére specializálni. A bonviván, a nagyon jó kiállású Berend István, fiatalságával hódított, a vezető komikus szerepben pedig Kabos Gyula bizonyította, hogy nincs senki, aki az ő szerepkörében jobbat tudna nyújtani. Az operett humorvonalát egy válogatott gárda biztosította, melynek tagjai Sziklay Szeréna, Zöldhelyi Anna, id. Latabár Árpád és Fodor Artúr voltak. A szövegírókat dicsérte, hogy mindegyikük számára akadt elég vicc és móka. Az előadásban fellépett egy új táncoskomikus palánta is, Farkas József, aki nagyon igyekezett, de hát ebben a csapatban egyelőre nem sokat tudott felmutatni tehetségéből… Rátonyi könyvében egy fénykép illusztrálja a bemutató előadást, melyen Sziklay Szeréna, Berend István és Neményi Lili látható jelmezükben. A Rádió 1957-ben készült operettfelvételéről - a már ismertetetten kívül – nem tudok további adatokat.
588 Búbánat 2007-04-01 00:50:07
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/5 Ábrahám Pál (1892 - 1960): Viktória (1967) Ősbemutató: 1930. február 21. Király Színház, Budapest Librettó: Földes Imre - Harsányi Zsolt. /Victoria und ihr Husar - 1930. július 7. Stadtheater, Lipcse / Németre fordította: Alfred Grünwald und Fritz Löhner-Beda; a lipcsei bemutatón Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár énekeltek. Operett három felvonásban előjátékkal A Rádió Dalszínháza – részletek az operettből: Házy Erzsébet, Németh Marika, Zentay Anna, Melis György Rátonyi Róbert énekel, valamint km.: a Harmónia Énekegyüttes, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás Szereplők: John Webster, nagykövet – bariton (Melis György); Viktória, a felesége – szoprán (Házy Erzsébet); Riquette – szoprán (Németh Marika); Koltay,huszár főhadnagy – tenor; Jancsi, a szolgája – tenor; Ach Wong – szoprán (Zentay Anna); Miki gróf – tenor (Rátonyi Róbert); Pörkölty – tenor; Niki, Viktória bizalmasa – szoprán; Kozák tiszt; Komornyik; Japán lány; Követségi titkár; Állatorvos, valamint kozákok, kínai cselédség, kínai papok, hölgyek, urak, amerikai tisztek, magyar huszárok, lakájok, lakodalmas nép. Házy Erzsébet egy részletben énekel a felvételen: - Viktória és John Webster kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good bye…” –duett (Házy, Melis) További hangzó részletek a műből: - „Ahol az ember felmászik a fára, a Turul madárra, ott van Budapest.” - dal (Rátonyi) - „Mausi” -duett (Zentay, Rátonyi) - „Édes mamám..,.”- duett (Zentay, Rátonyi) - „Pardon, madame…”- duett (Németh, Melis) Történik: az első világháború idején I. felvonás 1. jelenet – prológ: Egy tábori börtön, Szibériában 2. jelenet - Amerikai követség kertje, Peking II. felvonás Amerikai követség palotájának fogadó terme, Szentpétervár !III. felvonás Dorozsmai Korona kávéház, Magyarország Cselekmény: Az első világháború előtt Viktória grófnő és Koltay László huszárkapitány boldog szerelemben él Dorozsmán, ám a háború kitörésekor Lászlónak be kell vonulnia katonának. A távoli Szibériában hadifogságba kerül és halálra ítélik. Koltay utolsó perceiben szülőhazájától és szülővárosától, Dorozsmától búcsúzik. Rácz Jancsi, tisztiszolgája, aki civilben cigányprímás, egy utolsó, szép dallal próbálja vigasztalni gazdáját. A kozák őrnek megtetszik Jancsi hegedűje és a Stradiváriért cserébe futni hagyja a foglyokat. A szökevények a pekingi amerikai nagykövetségen kérnek menedéket. Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet, magyar feleségére való tekintettel, szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet, sőt azt is felajánlja nekik, hogy magával viszi őket Oroszországba. John Webster és szép neje, Viktória a nagykövet nyári villájában éppen az egybegyűlt diplomatáktól búcsúzik. Hamarosan Pétervárra utaznak, mivel oda helyezte át Webstert a kormányzata. Jancsi felderítő útra indul a villa kertjébe: gazdája küldte a villába, mert egy véletlen folytán meglátta Webster feleségét, akiben egykori nagy szerelmét, Viktóriát véli felismerni. De el sem tudja képzelni, hogy a magyar szépasszony, a dorozsmai grófnő hogyan kerülhetett ide, Japánba. Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltayé. Hivatalos értesítés nyomán úgy tudta, szerelme meghalt, elesett a csatatéren. Súlyos bánatában régi barátja és hódolója, John Webster ápolta, vigasztalta. Majd végül, amikor a nagykövet megkérte a kezét, igent mondott a gyengéd, tisztaszívű embernek. Viktória kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából. Amerikai útlevelet szerez neki és kísérőjének, de Koltay mégis marad: tudni akarja, Viktória miért szegte meg esküjét. A nagykövet ígéretéhez híven Szentpétervárra is magával viszi a két szökevényt, hogy közelebb kerüljenek hazájukhoz, és adandó alkalommal átszöktethesse őket a határon. Péterváron azonban az amerikai nagykövetséget fegyveres oroszok zárják körül: a szökött politikai fogoly, a halálra ítélt Koltay huszárkapitány kiadatását követelik a nagykövettől. John Webster így tudja meg, hogy akit a házába fogadott, nem más, mint feleségének egykori szerelme. Mit tesz ilyenkor egy igazi gentleman, akinek a szeretett asszony boldogsága a legfontosabb? Meglepő fordulatok az operett második felében, de a végén, ahogy az már az operettekben szokás, minden jóra fordul. Ennek az Ábrahám-operettnek volt a legnagyobb sikere, megelőzve a közkedvelt szerző Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája című operettjeit. A Viktóriát még a bemutatás évében színre vitték Bécsben is, ahol Ábrahám Pál korábban csak filmzenék és dzsessz-slágerek szerzőjeként volt ismert. Az operettet Victoria und ihr Husar címmel játszották, és olyan sikere volt, hogy egyfolytában 105 előadást ért meg, és később is felújították. A műfaj kedvelői megtalálhatnak mindent ebben a darabban, amiért az operettet szeretni lehet: könnyed, egzotikus (kínai) környezetben zajlódó történet, mindent elsöprő szerelem, kiváló zene: Ábrahám egyforma lelkesedéssel komponálta oroszos, kínaias és magyaros melódiáit, ugyanakkor teletűzdelte operettjét angolos táncritmusaival. FÖLDES IMRE (Kaposvár, 1881. szeptember 15. - Budapest, 1958. május 5.): író, drámaíró. Színpadi műveiben és regényeiben a bajokkal és gondokkal küszködő kisember sorsát mutatta be. Írt operettlibrettókat is; legnagyobb sikerét a Viktória és a Hawaii rózsája című operettek szövegkönyvírójaként és a Hivatalnok urak című drámájával aratta. Írt regényeket is. 1901-ben, 1902-ben és 1904-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kóczián-díját A király arája, Dacos lelkek és a Hadik huszárok című műveivel. Művei: A császár katonái (dráma, 1908); Hivatalnok urak (dráma, 1909); A kuruzsló (1909); Nincs tovább (1911); Feketeország (regény, 1912); Halló (vígjáték, 1913); A vörös szegfű (színmű, 1914); Grün Lili (vígjáték, 1916); Terike (1919); A lányom (1920); Kis unokák (1924); Pántlika (1925); Tüzek az éjszakában (1928); Az égő város (1929); Ifj. Horváth Pál (színmű, 1936). Librettója: Buttykay Á.: Az ezüstsirály (1920). Szakácsi Sándor HARMATH IMRE(Budapest, 1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány, Viktória (Földes Imrével), 3:1 a szerelem javára, Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya, Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő; Millöcker: Szegény Jonathan; Stolz: Katóka
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/5 Ábrahám Pál (1892 - 1960): Viktória (1967) Ősbemutató: 1930. február 21. Király Színház, Budapest Librettó: Földes Imre - Harsányi Zsolt. /Victoria und ihr Husar - 1930. július 7. Stadtheater, Lipcse / Németre fordította: Alfred Grünwald und Fritz Löhner-Beda; a lipcsei bemutatón Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár énekeltek. Operett három felvonásban előjátékkal A Rádió Dalszínháza – részletek az operettből: Házy Erzsébet, Németh Marika, Zentay Anna, Melis György Rátonyi Róbert énekel, valamint km.: a Harmónia Énekegyüttes, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás Szereplők: John Webster, nagykövet – bariton (Melis György); Viktória, a felesége – szoprán (Házy Erzsébet); Riquette – szoprán (Németh Marika); Koltay,huszár főhadnagy – tenor; Jancsi, a szolgája – tenor; Ach Wong – szoprán (Zentay Anna); Miki gróf – tenor (Rátonyi Róbert); Pörkölty – tenor; Niki, Viktória bizalmasa – szoprán; Kozák tiszt; Komornyik; Japán lány; Követségi titkár; Állatorvos, valamint kozákok, kínai cselédség, kínai papok, hölgyek, urak, amerikai tisztek, magyar huszárok, lakájok, lakodalmas nép. Házy Erzsébet egy részletben énekel a felvételen: - Viktória és John Webster kettőse: „Nem történt semmi, csak elválunk csendben, good bye…” –duett (Házy, Melis) További hangzó részletek a műből: - „Ahol az ember felmászik a fára, a Turul madárra, ott van Budapest.” - dal (Rátonyi) - „Mausi” -duett (Zentay, Rátonyi) - „Édes mamám..,.”- duett (Zentay, Rátonyi) - „Pardon, madame…”- duett (Németh, Melis) Történik: az első világháború idején I. felvonás 1. jelenet – prológ: Egy tábori börtön, Szibériában 2. jelenet - Amerikai követség kertje, Peking II. felvonás Amerikai követség palotájának fogadó terme, Szentpétervár !III. felvonás Dorozsmai Korona kávéház, Magyarország Cselekmény: Az első világháború előtt Viktória grófnő és Koltay László huszárkapitány boldog szerelemben él Dorozsmán, ám a háború kitörésekor Lászlónak be kell vonulnia katonának. A távoli Szibériában hadifogságba kerül és halálra ítélik. Koltay utolsó perceiben szülőhazájától és szülővárosától, Dorozsmától búcsúzik. Rácz Jancsi, tisztiszolgája, aki civilben cigányprímás, egy utolsó, szép dallal próbálja vigasztalni gazdáját. A kozák őrnek megtetszik Jancsi hegedűje és a Stradiváriért cserébe futni hagyja a foglyokat. A szökevények a pekingi amerikai nagykövetségen kérnek menedéket. Koltay álnéven kéri John Webster amerikai nagykövet védelmét. A nagykövet, magyar feleségére való tekintettel, szívesen fogadja pártfogásába a két menekültet, sőt azt is felajánlja nekik, hogy magával viszi őket Oroszországba. John Webster és szép neje, Viktória a nagykövet nyári villájában éppen az egybegyűlt diplomatáktól búcsúzik. Hamarosan Pétervárra utaznak, mivel oda helyezte át Webstert a kormányzata. Jancsi felderítő útra indul a villa kertjébe: gazdája küldte a villába, mert egy véletlen folytán meglátta Webster feleségét, akiben egykori nagy szerelmét, Viktóriát véli felismerni. De el sem tudja képzelni, hogy a magyar szépasszony, a dorozsmai grófnő hogyan kerülhetett ide, Japánba. Viktóriát hála és mély szeretet fűzi a nagykövethez, de a szíve még ma is Koltayé. Hivatalos értesítés nyomán úgy tudta, szerelme meghalt, elesett a csatatéren. Súlyos bánatában régi barátja és hódolója, John Webster ápolta, vigasztalta. Majd végül, amikor a nagykövet megkérte a kezét, igent mondott a gyengéd, tisztaszívű embernek. Viktória kerüli a Koltayval való találkozást, és minden erejével azon van, hogy a főhadnagyot eltávolítsa házából. Amerikai útlevelet szerez neki és kísérőjének, de Koltay mégis marad: tudni akarja, Viktória miért szegte meg esküjét. A nagykövet ígéretéhez híven Szentpétervárra is magával viszi a két szökevényt, hogy közelebb kerüljenek hazájukhoz, és adandó alkalommal átszöktethesse őket a határon. Péterváron azonban az amerikai nagykövetséget fegyveres oroszok zárják körül: a szökött politikai fogoly, a halálra ítélt Koltay huszárkapitány kiadatását követelik a nagykövettől. John Webster így tudja meg, hogy akit a házába fogadott, nem más, mint feleségének egykori szerelme. Mit tesz ilyenkor egy igazi gentleman, akinek a szeretett asszony boldogsága a legfontosabb? Meglepő fordulatok az operett második felében, de a végén, ahogy az már az operettekben szokás, minden jóra fordul. Ennek az Ábrahám-operettnek volt a legnagyobb sikere, megelőzve a közkedvelt szerző Bál a Savoyban és a Hawaii rózsája című operettjeit. A Viktóriát még a bemutatás évében színre vitték Bécsben is, ahol Ábrahám Pál korábban csak filmzenék és dzsessz-slágerek szerzőjeként volt ismert. Az operettet Victoria und ihr Husar címmel játszották, és olyan sikere volt, hogy egyfolytában 105 előadást ért meg, és később is felújították. A műfaj kedvelői megtalálhatnak mindent ebben a darabban, amiért az operettet szeretni lehet: könnyed, egzotikus (kínai) környezetben zajlódó történet, mindent elsöprő szerelem, kiváló zene: Ábrahám egyforma lelkesedéssel komponálta oroszos, kínaias és magyaros melódiáit, ugyanakkor teletűzdelte operettjét angolos táncritmusaival. FÖLDES IMRE (Kaposvár, 1881. szeptember 15. - Budapest, 1958. május 5.): író, drámaíró. Színpadi műveiben és regényeiben a bajokkal és gondokkal küszködő kisember sorsát mutatta be. Írt operettlibrettókat is; legnagyobb sikerét a Viktória és a Hawaii rózsája című operettek szövegkönyvírójaként és a Hivatalnok urak című drámájával aratta. Írt regényeket is. 1901-ben, 1902-ben és 1904-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Kóczián-díját A király arája, Dacos lelkek és a Hadik huszárok című műveivel. Művei: A császár katonái (dráma, 1908); Hivatalnok urak (dráma, 1909); A kuruzsló (1909); Nincs tovább (1911); Feketeország (regény, 1912); Halló (vígjáték, 1913); A vörös szegfű (színmű, 1914); Grün Lili (vígjáték, 1916); Terike (1919); A lányom (1920); Kis unokák (1924); Pántlika (1925); Tüzek az éjszakában (1928); Az égő város (1929); Ifj. Horváth Pál (színmű, 1936). Librettója: Buttykay Á.: Az ezüstsirály (1920). Szakácsi Sándor HARMATH IMRE(Budapest, 1890-1942): színpadi szerző, kabarédalíró. Színésznek készült, Rákosi Szidi magániskolájában tanult. Egy ideig a Magyar Színház színésze volt, 1916-tól számos operetthez írt szöveget és verseket. 1907-1940 között szinte valamennyi fővárosi kabaréban játszották jeleneteit, énekelték dalait. A magyar líra olyan felejthetetlen remekeit írta meg, mint a Teve van egypúpú, Jön a lux, jön a lux, jön a luxusvonat, Egy kis itóka, ha bennem van. 1919 októberében Harmath Imre művészeti vezetésével nyílt meg a Téli Kertben a Fővárosi Kabaré. Munkaszolgálatosként hunyt el. Operettlibrettói: Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély-lány, Viktória (Földes Imrével), 3:1 a szerelem javára, Kemény Egon: Kikelet utca 3., Márkus Alfréd: A csúnya lány, A nőtlen férj; Vincze Zsigmond: Huszárfogás; Brodszky Miklós: Dinasztia, Szökik az asszony; Katscher-Herczeg-Farkas: Csodabár; Maurice Yvaine: Yes; Rozsnyai Kálmán-Stella Adorján: Lámpaláz; Fényes Szabolcs: A hárem, Maya, Manolita; Eisemann: Vadvirág; Komjáthy Károly: Antoinette; Nóti Károly: Nyitott ablak; Walter László-Szüle Mihály: Egy bolond százat csinál. Fordításai: O. Straus: A bálkirálynő; Millöcker: Szegény Jonathan; Stolz: Katóka
587 Búbánat 2007-04-01 00:46:54 [Válasz erre: 586 WiseGentleman 2007-03-24 01:16:52]
Igen, ennek is örülnünk kell: hiánypótló kötet valóban.
Igen, ennek is örülnünk kell: hiánypótló kötet valóban.
586 WiseGentleman 2007-03-24 01:16:52 [Válasz erre: 585 Búbánat 2007-03-23 19:07:05]
Igen, akkor én voltam elmaradva néhány brosúrával, igazából könyvesbolti forgalomban nem igazán vettem észre... Mindenesetre, akkor is örülök, hogy létezik...
Igen, akkor én voltam elmaradva néhány brosúrával, igazából könyvesbolti forgalomban nem igazán vettem észre... Mindenesetre, akkor is örülök, hogy létezik...
585 Búbánat 2007-03-23 19:07:05 [Válasz erre: 584 WiseGentleman 2007-03-23 17:47:07]
Ez nem új könyv, két éve jelent meg I. Horváth Ágnes Házy Erzsébet című memoárkötetének 2. bővített, fotókkal gazdagon illusztrált kiadása. Ebből a könyvből itt többször idéztem, vagy hivatkoztam rá.
Ez nem új könyv, két éve jelent meg I. Horváth Ágnes Házy Erzsébet című memoárkötetének 2. bővített, fotókkal gazdagon illusztrált kiadása. Ebből a könyvből itt többször idéztem, vagy hivatkoztam rá.
584 WiseGentleman 2007-03-23 17:47:07
Nagy örömmel vettem, hogy Házy Erzsébetről emlékkötet jelent meg, ami az Operaház ajándékboltjában kapható.
Nagy örömmel vettem, hogy Házy Erzsébetről emlékkötet jelent meg, ami az Operaház ajándékboltjában kapható.
583 Búbánat 2007-03-23 13:42:37 [Válasz erre: 582 Búbánat 2007-03-23 13:36:22]
Josef Klein (1870. Bécs – 1933. Bécs) osztrák zeneszerző-karmester, a Bécsi Staatsoper „kapellmeistere” volt.
Josef Klein (1870. Bécs – 1933. Bécs) osztrák zeneszerző-karmester, a Bécsi Staatsoper „kapellmeistere” volt.
582 Búbánat 2007-03-23 13:36:22
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/4 Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) - Josef Klein: A diadalmas asszony - 1967 /Die Siegerin - 1922., Bécs / Szövegét Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla írták Operett három felvonásban Magyar fordítás: Harsányi Zsolt. Magyarországi bemutató: 1923. április 27. Városi Színház, Budapest. A rendező Sziklai József, a karmester Fridl Frigyes volt. Szereplők: Nagy Péter cár, Alexander Menschikoff /Mencsikov/, marsall - tenor Stepanowitsch /Sztyapanovics tábornok/, tábornok, Vaszilij Bronin, Martha /a későbbi Katalin cárnő/ - szoprán, Sonja, markotányosnő - szoprán, Szergej, tábornok, Keresnetzky, tábornok, Budloff, tábornok, Kozlovszki, tábornok, Iván, szárnysegéd, Egy cigánylány, Egy házmester, Nasztyenka, Marja, Fedorovna, Natasa, szobalány Továbbá: katonák, küldöncök, tábori lányok, Marienburg előkelőségei, magas rangú hölgyek és urak, cári személyzet, konyhai szolgálók, pincérek, tálalók A diadalmas asszony című operett Csajkovszkij melódiáinak felhasználásával készült (hasonlóan, mint Berté Henrik Schubert - dallamokra összeállított és meghangszerelt Három a kislánya), így egyszerre elégíti ki a komolyzene és az operett kedvelőinek igényeit. A történet Nagy Péter cár uralkodása, az orosz-svéd háború idején játszódik, helyszíne a marienburgi tábor, a moszkvai palota és a koronázási tér. Az operett Katalin cárnő romantikus karriertörténetét meséli el, benne Péter cárnak és a litván parasztlánynak, korábbi nevén, Márthának, szerelmi szálát, mely házassággal végződik. A cselekmény időpontja a XVIII. század eleje Első felvonás helyszíne: Marienburg csatamező, Mencsikov tábora Második felvonás helyszíne: Mencsikov palotája Moszkvában Harmadik felvonás helyszíne: cári kastély Moszkvában Házy Erzsébet a rádiófelvételen egyetlen számot énekel: - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca Az operett nagyon népszerű volt a maga korában, a pesti Városi Színház említett bemutatójára a bécsi premier után alig egy évet kellett várni. Kosáry Emmi énekelte Katalint. Később, az ötvenes években is játszották. Pécsen, a Nemzeti Színházban, 1950-ben mutatták be, akkor Bessenyei Ferenc alakította Nagy Péter cárt. Még ugyanebben az évben, 1950. márciusában, Budapesten is volt egy újabb bemutatója a darabnak: a VIII. kerületi, Kálvária téri Józsefvárosi Színházban, mely ekkor Bányász Színház néven működött. Az operett rendezője: Hegedűs Tibor, a Vígszínház volt igazgató- főrendezője és Sugár Mihály, a Szegedi Színház volt táncoskomikusa volt. A bécsi stílusú nagyoperettben az orosz cári világ alattvalóit: Nádori Margit, Szili János, Serfőző Ilona, Tamás Benő, Késmárki Kálmán, Vámos Ilona, Simor Ottó és Kenessy Zoltán alakította. Péter cár szerepében a nagyhírű művész, Deák Sándor játszott. Újabb évtizedek elteltével 2004-ben Győrben is előadták Bor József rendezésében, itt Szonját Seres Ildikó énekelte. Miskolcon, a Bartók + Csajkovszkij Nemzetközi Operafesztivál keretében 2004. június 18-án és 25-én a Hősök terén az operett keresztmetszetét mutatták be. A magyar rádióban. Josef Klein- operettjéből teljes stúdiófelvétel nem készült, keresztmetszetét viszont bemutatta a rádió Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Zempléni Mária és Rozsos István közreműködésével Így a már említett románc nemcsak Házy Erzsébettel van meg a rádiónak, hanem Tokody Ilonával is, de még Sass Sylvia is szalagra énekelte Mártha dalát, és korábbról is kitűnő művészek egész sora előadásában hallgathatunk meg részleteket a rádió különböző operett műsoraiban. További hangzó részletek a műből: - Mencsikov dala: Szabó Miklós - Mencsikov dala: Udvardy Tibor - \"Tessék látni, kérem!\": Fekete Pál, Zentay Anna - \"Elszállunk, mint a madár\": Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Moldován Stefánia, Udvardy Tibor - Csók kettős: Tokody Ilona, Gulyás Dénes - „Rózsák, bíborszínű rózsák” : Tokody Ilona - \"Bánja az ördög!\": Zempléni Mária, Rozsos István
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/4 Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) - Josef Klein: A diadalmas asszony - 1967 /Die Siegerin - 1922., Bécs / Szövegét Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla írták Operett három felvonásban Magyar fordítás: Harsányi Zsolt. Magyarországi bemutató: 1923. április 27. Városi Színház, Budapest. A rendező Sziklai József, a karmester Fridl Frigyes volt. Szereplők: Nagy Péter cár, Alexander Menschikoff /Mencsikov/, marsall - tenor Stepanowitsch /Sztyapanovics tábornok/, tábornok, Vaszilij Bronin, Martha /a későbbi Katalin cárnő/ - szoprán, Sonja, markotányosnő - szoprán, Szergej, tábornok, Keresnetzky, tábornok, Budloff, tábornok, Kozlovszki, tábornok, Iván, szárnysegéd, Egy cigánylány, Egy házmester, Nasztyenka, Marja, Fedorovna, Natasa, szobalány Továbbá: katonák, küldöncök, tábori lányok, Marienburg előkelőségei, magas rangú hölgyek és urak, cári személyzet, konyhai szolgálók, pincérek, tálalók A diadalmas asszony című operett Csajkovszkij melódiáinak felhasználásával készült (hasonlóan, mint Berté Henrik Schubert - dallamokra összeállított és meghangszerelt Három a kislánya), így egyszerre elégíti ki a komolyzene és az operett kedvelőinek igényeit. A történet Nagy Péter cár uralkodása, az orosz-svéd háború idején játszódik, helyszíne a marienburgi tábor, a moszkvai palota és a koronázási tér. Az operett Katalin cárnő romantikus karriertörténetét meséli el, benne Péter cárnak és a litván parasztlánynak, korábbi nevén, Márthának, szerelmi szálát, mely házassággal végződik. A cselekmény időpontja a XVIII. század eleje Első felvonás helyszíne: Marienburg csatamező, Mencsikov tábora Második felvonás helyszíne: Mencsikov palotája Moszkvában Harmadik felvonás helyszíne: cári kastély Moszkvában Házy Erzsébet a rádiófelvételen egyetlen számot énekel: - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca Az operett nagyon népszerű volt a maga korában, a pesti Városi Színház említett bemutatójára a bécsi premier után alig egy évet kellett várni. Kosáry Emmi énekelte Katalint. Később, az ötvenes években is játszották. Pécsen, a Nemzeti Színházban, 1950-ben mutatták be, akkor Bessenyei Ferenc alakította Nagy Péter cárt. Még ugyanebben az évben, 1950. márciusában, Budapesten is volt egy újabb bemutatója a darabnak: a VIII. kerületi, Kálvária téri Józsefvárosi Színházban, mely ekkor Bányász Színház néven működött. Az operett rendezője: Hegedűs Tibor, a Vígszínház volt igazgató- főrendezője és Sugár Mihály, a Szegedi Színház volt táncoskomikusa volt. A bécsi stílusú nagyoperettben az orosz cári világ alattvalóit: Nádori Margit, Szili János, Serfőző Ilona, Tamás Benő, Késmárki Kálmán, Vámos Ilona, Simor Ottó és Kenessy Zoltán alakította. Péter cár szerepében a nagyhírű művész, Deák Sándor játszott. Újabb évtizedek elteltével 2004-ben Győrben is előadták Bor József rendezésében, itt Szonját Seres Ildikó énekelte. Miskolcon, a Bartók + Csajkovszkij Nemzetközi Operafesztivál keretében 2004. június 18-án és 25-én a Hősök terén az operett keresztmetszetét mutatták be. A magyar rádióban. Josef Klein- operettjéből teljes stúdiófelvétel nem készült, keresztmetszetét viszont bemutatta a rádió Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Zempléni Mária és Rozsos István közreműködésével Így a már említett románc nemcsak Házy Erzsébettel van meg a rádiónak, hanem Tokody Ilonával is, de még Sass Sylvia is szalagra énekelte Mártha dalát, és korábbról is kitűnő művészek egész sora előadásában hallgathatunk meg részleteket a rádió különböző operett műsoraiban. További hangzó részletek a műből: - Mencsikov dala: Szabó Miklós - Mencsikov dala: Udvardy Tibor - \"Tessék látni, kérem!\": Fekete Pál, Zentay Anna - \"Elszállunk, mint a madár\": Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Moldován Stefánia, Udvardy Tibor - Csók kettős: Tokody Ilona, Gulyás Dénes - „Rózsák, bíborszínű rózsák” : Tokody Ilona - \"Bánja az ördög!\": Zempléni Mária, Rozsos István
581 Búbánat 2007-03-18 18:54:32
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/3 ifj. Johann Strauss (1825 - 1899): Egy éj Velencében - 1966 /Eine Nacht in Venedig – 1883. október 03., Berlin, Friedrich-Wilhelm Staedtisches Theater/ Szövegét Camillo Walzel és Richard Genée írták Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1883. 11.10 Pesti Német Színház, az operett első magyar nyelvű előadására 1887. 05.13-án került sor a Budai Színkörben. 1967 tavaszán az Operettszínház felújította a darabot, amihez Kristóf Károly új szöveget írt. Ezzel a szöveg változattal mutatta be a rádió is. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Főbb szereplők: Az urbinói herceg - Udvardy Tibor Delaqua, velencei szenátor - próza Annina, halászlány - Házy Erzsébet Caramello, a herceg borbélya – Ilosfalvy Róbert Pappacoda, szakács – Kishegyi Árpád Ciboletta, a szenátor szobalánya – Zentay Anna Barbara, Delaqua szenátor hitvese - .próza Enrico, Delaqua unokaöccse- próza Valamint hercegek, szenátorok, gondolások,kereskedők, árusok... Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Annina belépője (Házy,Énekkar) - Annina és Caramello kettőse az 1. felvonásból (Házy,Ilosfalvy) - Annina és a Urbinói herceg kettőse a 2. felvonásból (Házy,Udvardy) - vacsora ötös és szakács dal a 2. felvonásból (Házy,Zentay,Ilosfalvy, Kishegyi,Udvardy) - a 2. felvonás fináléja (Házy, Zentay,Ilosfalvy,Kishegyi,Udvardy) - Négyes a 3. felvonásból (Házy, Ilosfalvy, Zentay, Kishegyi) - a 3. felvonás fináléja Házy, Zentay, Ilosfalvy, Kishegyi, Udvardy, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: – Nyitány - Galambok kórusa (Énekkar) - Caramello belépője az 1. felvonásból (Ilosfalvy) - Urbinói herceg dala „Gondola-dal” – (Udvardy) – más verzióban ezt Caramello énekli. - Ciboletta és Pappacoda kettőse az 1. felvonásból (Zentay, Kishegyi) - Induló a 2. felvonásból (Zenekar) - Laguna-keringő - Caramello-dala - a 3. felvonásból (Ilosfalvy) Érdekes, hogy Strauss nagyoperettjét részben Sopronban komponálta. Egyetlen olyan operettje, melynek ősbemutatója nem Bécsben, hanem Berlinben volt. Azt is tudni kell, hogy a jelenleg világszerte és itthon Egy éj Velencében címmel játszott alkotás nem eredeti J. Strauss -operett. Amit napjainkban átütő sikerrel előadnak, részben Erich Wolfgang Korngold zenei átdolgozásának és Ernst Marischka új librettójának az érdeme (ebből való a \"Hűnek lenni nem fontos nekem\" dal is...). Tehát az 1883-i berlini bemutató után negyven évvel, 1923-ban a Theater an der Wien Richard Tauberrel mutatta be ezt az operettet óriási sikerrel, s ma is ezt játsszák világszerte. Pl. van benne egy belépődal, melyet Korngold egy másik J. Strauss műből, a Pázmány lovagból vett át(\"Üdvözlégy Te bájos Velence\"), de ennél is sikeresebb volt a bécsi bemutatón az a spicces dal, amelyet Rudolf Kattnig zeneszerző és Anton Paulik karmester (Az Anna-polka nyomán) Réthy Eszter számára készített, amikor ő a Staatsoper volksoperbeli előadásán Annina szerepét énekelte (1948). Azóta is többen megpróbálkoztak azzal, hogy Korngold jogdíját megtakarítsák, és megkísérelték az eredeti változat felújítását (pl. Uwe Theimer és Robert Herzl) – de sikertelenül… Hercegek, grófok, szenátorok, arisztokratikus szépségű hölgyek...lagunák, báltermek, gondolán ringó szerelmesek... hullámok csobbanása, a 18. századi Velencében járunk.Urbino hercege bankettet ad, meghívja a város tanácsosait, ám a szenátorok reszketnek, mert a herceget nagy nőcsábásznak tartják, s ijedtükben távol maradnak a díszvacsorától. Itt kezdődik a bonyodalom, melynek végén a herceg kezéből két nő is kicsúszik, és ez egyszer a rövidebbet húzza. Johann Strauss muzsikája pompásan érzékelteti a kor Velencéjének érzéki, rokokó világát. Strauss operettjében a táncnak is dramaturgiai szerepe van a cselekmény ábrázolásában. Egyedülálló összhangban találkozik keringő és tarantella, polka és canzonetta. A velencei komédia és a bécsi külvárosi bohózat határokat feszegető vígjátékban szövődik össze. Az operett cselekménye Karnevál van. Urbino szerelmes természetű hercege elegáns fogadást rendez a szenátorok és feleségeik számára. A vénecske Delacqua szenátor is kapott meghívót, aki gyönyörűséges, fiatal feleségét, Barbarát nagyon félti a hercegtől. Ezért elküldi az ifjú asszonyt, hogy látogassa meg nénikéjét Muranóban, és azt tervezi, hogy helyette szakácsnőjét, Cibolettát viszi magával. Meghallja a tervet a herceg bizalmasa és borbélya, Caramello. Ő lép a gondolás helyébe, hogy Barbarát mégis elvigye a herceghez. Barbarának aonban más az elképzelése: ő szerelmesét, Enricót, férje unokaöccsét, a csinos tengerésztisztet szeretné felkeresni az álarcosbálon. Ezért barátnőjét, Anninát ülteti a gondolába. A herceg palotájában várakozik Barbarára. Caramello meghozza az álarcos hölgyet, majd rádöbben, hogy saját szerelmesét hozta el a herceg szórakoztatására. Megpróbálja elvonszolni Anninát. Elmondja a hercegnek, hogy Delacqua „felesége” most a szakácsnő, s az fönntartja a látszatot. Caramello és barátja, Pappacoda – Ciboletta vőlegénye – (pincérnek öltözve) idegesen figyelik, hogyan flörtöl a herceg mennyasszonyaikkal, de sikerül nekik elhúzni az étkezést, mert tudják, hogy a herceget köti a hagyomány: éjfélkor részt kell vegyen a karneválon a Szent Márk téren. A karnevál. A herceg jól halad Anninánál. Cibolettának sikerül megvigasztalnia Pappacodát, míg Caramello a nők hűtlenségét siratja. Delacqua Enricóval találja a feleségét, de az elhiteti vele, hogy egy ismeretlen gondolás rabolta el, s Enrico mentette ki annak karmaiból. A herceg, aki most jókedvében van, visszaadja Anninát a kétségbeesett Caramellónak, de megigérteti vele, hogy feleségül veszi és vigyáz rá. A karneváli jó hangulatban mindenki boldog.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/3 ifj. Johann Strauss (1825 - 1899): Egy éj Velencében - 1966 /Eine Nacht in Venedig – 1883. október 03., Berlin, Friedrich-Wilhelm Staedtisches Theater/ Szövegét Camillo Walzel és Richard Genée írták Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1883. 11.10 Pesti Német Színház, az operett első magyar nyelvű előadására 1887. 05.13-án került sor a Budai Színkörben. 1967 tavaszán az Operettszínház felújította a darabot, amihez Kristóf Károly új szöveget írt. Ezzel a szöveg változattal mutatta be a rádió is. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Főbb szereplők: Az urbinói herceg - Udvardy Tibor Delaqua, velencei szenátor - próza Annina, halászlány - Házy Erzsébet Caramello, a herceg borbélya – Ilosfalvy Róbert Pappacoda, szakács – Kishegyi Árpád Ciboletta, a szenátor szobalánya – Zentay Anna Barbara, Delaqua szenátor hitvese - .próza Enrico, Delaqua unokaöccse- próza Valamint hercegek, szenátorok, gondolások,kereskedők, árusok... Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Annina belépője (Házy,Énekkar) - Annina és Caramello kettőse az 1. felvonásból (Házy,Ilosfalvy) - Annina és a Urbinói herceg kettőse a 2. felvonásból (Házy,Udvardy) - vacsora ötös és szakács dal a 2. felvonásból (Házy,Zentay,Ilosfalvy, Kishegyi,Udvardy) - a 2. felvonás fináléja (Házy, Zentay,Ilosfalvy,Kishegyi,Udvardy) - Négyes a 3. felvonásból (Házy, Ilosfalvy, Zentay, Kishegyi) - a 3. felvonás fináléja Házy, Zentay, Ilosfalvy, Kishegyi, Udvardy, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: – Nyitány - Galambok kórusa (Énekkar) - Caramello belépője az 1. felvonásból (Ilosfalvy) - Urbinói herceg dala „Gondola-dal” – (Udvardy) – más verzióban ezt Caramello énekli. - Ciboletta és Pappacoda kettőse az 1. felvonásból (Zentay, Kishegyi) - Induló a 2. felvonásból (Zenekar) - Laguna-keringő - Caramello-dala - a 3. felvonásból (Ilosfalvy) Érdekes, hogy Strauss nagyoperettjét részben Sopronban komponálta. Egyetlen olyan operettje, melynek ősbemutatója nem Bécsben, hanem Berlinben volt. Azt is tudni kell, hogy a jelenleg világszerte és itthon Egy éj Velencében címmel játszott alkotás nem eredeti J. Strauss -operett. Amit napjainkban átütő sikerrel előadnak, részben Erich Wolfgang Korngold zenei átdolgozásának és Ernst Marischka új librettójának az érdeme (ebből való a \"Hűnek lenni nem fontos nekem\" dal is...). Tehát az 1883-i berlini bemutató után negyven évvel, 1923-ban a Theater an der Wien Richard Tauberrel mutatta be ezt az operettet óriási sikerrel, s ma is ezt játsszák világszerte. Pl. van benne egy belépődal, melyet Korngold egy másik J. Strauss műből, a Pázmány lovagból vett át(\"Üdvözlégy Te bájos Velence\"), de ennél is sikeresebb volt a bécsi bemutatón az a spicces dal, amelyet Rudolf Kattnig zeneszerző és Anton Paulik karmester (Az Anna-polka nyomán) Réthy Eszter számára készített, amikor ő a Staatsoper volksoperbeli előadásán Annina szerepét énekelte (1948). Azóta is többen megpróbálkoztak azzal, hogy Korngold jogdíját megtakarítsák, és megkísérelték az eredeti változat felújítását (pl. Uwe Theimer és Robert Herzl) – de sikertelenül… Hercegek, grófok, szenátorok, arisztokratikus szépségű hölgyek...lagunák, báltermek, gondolán ringó szerelmesek... hullámok csobbanása, a 18. századi Velencében járunk.Urbino hercege bankettet ad, meghívja a város tanácsosait, ám a szenátorok reszketnek, mert a herceget nagy nőcsábásznak tartják, s ijedtükben távol maradnak a díszvacsorától. Itt kezdődik a bonyodalom, melynek végén a herceg kezéből két nő is kicsúszik, és ez egyszer a rövidebbet húzza. Johann Strauss muzsikája pompásan érzékelteti a kor Velencéjének érzéki, rokokó világát. Strauss operettjében a táncnak is dramaturgiai szerepe van a cselekmény ábrázolásában. Egyedülálló összhangban találkozik keringő és tarantella, polka és canzonetta. A velencei komédia és a bécsi külvárosi bohózat határokat feszegető vígjátékban szövődik össze. Az operett cselekménye Karnevál van. Urbino szerelmes természetű hercege elegáns fogadást rendez a szenátorok és feleségeik számára. A vénecske Delacqua szenátor is kapott meghívót, aki gyönyörűséges, fiatal feleségét, Barbarát nagyon félti a hercegtől. Ezért elküldi az ifjú asszonyt, hogy látogassa meg nénikéjét Muranóban, és azt tervezi, hogy helyette szakácsnőjét, Cibolettát viszi magával. Meghallja a tervet a herceg bizalmasa és borbélya, Caramello. Ő lép a gondolás helyébe, hogy Barbarát mégis elvigye a herceghez. Barbarának aonban más az elképzelése: ő szerelmesét, Enricót, férje unokaöccsét, a csinos tengerésztisztet szeretné felkeresni az álarcosbálon. Ezért barátnőjét, Anninát ülteti a gondolába. A herceg palotájában várakozik Barbarára. Caramello meghozza az álarcos hölgyet, majd rádöbben, hogy saját szerelmesét hozta el a herceg szórakoztatására. Megpróbálja elvonszolni Anninát. Elmondja a hercegnek, hogy Delacqua „felesége” most a szakácsnő, s az fönntartja a látszatot. Caramello és barátja, Pappacoda – Ciboletta vőlegénye – (pincérnek öltözve) idegesen figyelik, hogyan flörtöl a herceg mennyasszonyaikkal, de sikerül nekik elhúzni az étkezést, mert tudják, hogy a herceget köti a hagyomány: éjfélkor részt kell vegyen a karneválon a Szent Márk téren. A karnevál. A herceg jól halad Anninánál. Cibolettának sikerül megvigasztalnia Pappacodát, míg Caramello a nők hűtlenségét siratja. Delacqua Enricóval találja a feleségét, de az elhiteti vele, hogy egy ismeretlen gondolás rabolta el, s Enrico mentette ki annak karmaiból. A herceg, aki most jókedvében van, visszaadja Anninát a kétségbeesett Caramellónak, de megigérteti vele, hogy feleségül veszi és vigyáz rá. A karneváli jó hangulatban mindenki boldog.
580 Búbánat 2007-03-14 17:50:03
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/2 Lehár Ferenc(1870 - 1948): A cárevics - 1966 /Der Zarewitsch– 1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstler Theater/ Szövegét Gabriella Zapolska színműve nyomán Jenbach Béla és Heinz Reichert írta. Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1928. május 25. Városi Színház - maga Lehár vezényelt Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven Magyarra Kulinyi Ernő fordította Főbb szereplők: Aljosa, a cárevics – Udvardy Tibor Szonja – Házy Erzsébet Iván, lakáj – Kishegyi Árpád Masa, a felesége – Zentay Anna Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szonja dala az 1. felvonásból „Jön majd egy férfi” (Házy) - Tangó – duett „Mi kell még...így még soha mást” ( Házy, Udvardy) - Szerelmi kettős „Légy a mindenem,vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” (Udvardy, Házy) - Szonja dala a 2. felvonásból „Szív...” (Házy „Napolitana” a 3. felvonásból - duett „Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár?...” (Házy, Udvardy) Az operettből még ismert részletek: - Cárevics dala: „Volga-dal” 1. felvonás 10. jelenete s egyben a finálé „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Udvardy) - Iván és Masa kettőse a 2. felvonásból – egy buffo szám: one stepp, ami az USA-ból származó, akkoriban divatos indulószerű tánc (Kishegyi, Zentay) - Balettzene a 2. felvonásból, és finálé (Udvardy, Házy, Énekkar) -Cárevics dala a 3. felvonásból „Napfénybe rengő, örök tenger, te szép, zengő...” (Udvardy) - A 3. felvonás fináléja: Szonja magára hagyatottsága... (Udvardy, Házy, ) A darab még tartalmaz kórusokat, balalajka-dalt, vengerka-dalt is. A cárevics képzeletbeli alak, nincs köze a történelemhez. Zapolskánál ugyanis Nagy Péter fia (XVIII. század) a hős, az operett azonban a XIX. század végén játszódik, akkor pedig ilyen cárevics nem élt. Tartalmi kivonat: Az 1. és 2. felvonás: Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép komornát szereti. Aljosa, a cár fia nem ismeri a szerelmet, fél a nőktől, ezért nagybátyja, a nagyherceg fiúruhában csempészi be hozzá a szentpétervári Operaház balerináját, Szonját, hogy végre kicsit megpörkölődjön Aljosa fagyos szíve. Mindez be is következik. A felvonás 10. jelenetében hangzik el a ma is népszerű Volga-dal. Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép táncosnőt szereti; amidőn diplomáciai okokból el kellene vennie valami bájtalan hercegnőt, különböző veszekedések után, boldogságuk érdekében, kénytelenek inkognitóban külföldre távozni. Az első, szláv dallamosságú két felvonás tehát Oroszországban zajlik. A 3. felvonás színhelye Olaszország, Nápoly. Itt próbál meghúzódni szerelmével a cárevics, de egy küldöttség hazahívja: a cár időközben meghalt, népe iránti kötelességeire való tekintettel el kell hagynia azt a nőt, akit szeret, hogy elfoglalja ősei trónját... A cárevicsnek búcsúznia kell imádott Szonjájától, mert ugye, minden oroszok cárja nem vehet el feleségül egy táncosnőt. Szonja magába roskadva néz a távozó kedvese után. Válás, lemondás. Szomorúan fejeződik be a dalmű - akárcsak a Paganininél, s később a Friderika, A Mosoly országa és a Giuditta esetében is; Lehár kései műveinek, az ún. Richard Tauber-operetteknek, a zenei szövete - a neves tenorista ösztönzésére, és együtt munkálkodásuk eredményeként - már átmenetet képez az operett és az opera között. KULINYI ERNŐ (Szeged, 1893. jún. 18.Bruck, 1945. febr. 2.): újságíró, kritikus. A bp.-i jogi egyetem elvégzése után hírlapíró lett. Novellák mellett színházi és zenei kritikákat írt. 1912-ben a Szegedi Napló, 1913-ban a Pesti Napló és a Magyar Színpad munkatársa lett. Később a Budapesti Hírlap színházi rovatvezetője volt. 1921-től rövid ideig szerk. a Színészújságot, 1941-től a 8 órai Újság munkatársa volt. Internálótáborban halt meg. 1930-ig több mint 40 operettlibrettót írt és fordított. Fordításai: Kálmán I.: A hollandi menyecske (1920); Kálmán I.: A bajadér (1921); Reichwein L.: Vigyen el az ördög (1922); Jessel: Detektívkisasszony (1922); Zerkowitz Béla-Bus Fekete László: A nóta vége - Budai Színkör 1925. június 24; Lehár F.: A sárga kabát (1932); Lehár F.: Paganini (1926); Kálmán I.: A cirkuszhercegnő (1926), Lehár: A cárevics (1927); Operettlibrettói közül a nevezetesebbek: Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony - benne a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!” slágerbetéttel (Városi Színház, 1922); Nádor M.: Babavásár (Király Színház, 1922); Vincze Zsigmond: A gárdista (Városi Színház, 1923); Szépasszony kocsisa (Blaha Lujza Színház, 1923); Mintha álom volna (Budai Színház, 1923); Árvácska (Budai Színkör, 1924); Vincze Zsigmond: Anna-bál (Király Színház, 1925); Asszonykám (Városi Színház, 1926); Kiss és Kis (Városi Színház, 1927); Vincze Zsigmond: Aranyszőrű bárány – mesejáték, Móra Ferenc szövegével (Szeged, 1929). FILM: Úrilány szobát keres (1937) forgatókönyvíró
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/2 Lehár Ferenc(1870 - 1948): A cárevics - 1966 /Der Zarewitsch– 1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstler Theater/ Szövegét Gabriella Zapolska színműve nyomán Jenbach Béla és Heinz Reichert írta. Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1928. május 25. Városi Színház - maga Lehár vezényelt Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven Magyarra Kulinyi Ernő fordította Főbb szereplők: Aljosa, a cárevics – Udvardy Tibor Szonja – Házy Erzsébet Iván, lakáj – Kishegyi Árpád Masa, a felesége – Zentay Anna Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szonja dala az 1. felvonásból „Jön majd egy férfi” (Házy) - Tangó – duett „Mi kell még...így még soha mást” ( Házy, Udvardy) - Szerelmi kettős „Légy a mindenem,vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” (Udvardy, Házy) - Szonja dala a 2. felvonásból „Szív...” (Házy „Napolitana” a 3. felvonásból - duett „Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár?...” (Házy, Udvardy) Az operettből még ismert részletek: - Cárevics dala: „Volga-dal” 1. felvonás 10. jelenete s egyben a finálé „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Udvardy) - Iván és Masa kettőse a 2. felvonásból – egy buffo szám: one stepp, ami az USA-ból származó, akkoriban divatos indulószerű tánc (Kishegyi, Zentay) - Balettzene a 2. felvonásból, és finálé (Udvardy, Házy, Énekkar) -Cárevics dala a 3. felvonásból „Napfénybe rengő, örök tenger, te szép, zengő...” (Udvardy) - A 3. felvonás fináléja: Szonja magára hagyatottsága... (Udvardy, Házy, ) A darab még tartalmaz kórusokat, balalajka-dalt, vengerka-dalt is. A cárevics képzeletbeli alak, nincs köze a történelemhez. Zapolskánál ugyanis Nagy Péter fia (XVIII. század) a hős, az operett azonban a XIX. század végén játszódik, akkor pedig ilyen cárevics nem élt. Tartalmi kivonat: Az 1. és 2. felvonás: Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép komornát szereti. Aljosa, a cár fia nem ismeri a szerelmet, fél a nőktől, ezért nagybátyja, a nagyherceg fiúruhában csempészi be hozzá a szentpétervári Operaház balerináját, Szonját, hogy végre kicsit megpörkölődjön Aljosa fagyos szíve. Mindez be is következik. A felvonás 10. jelenetében hangzik el a ma is népszerű Volga-dal. Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép táncosnőt szereti; amidőn diplomáciai okokból el kellene vennie valami bájtalan hercegnőt, különböző veszekedések után, boldogságuk érdekében, kénytelenek inkognitóban külföldre távozni. Az első, szláv dallamosságú két felvonás tehát Oroszországban zajlik. A 3. felvonás színhelye Olaszország, Nápoly. Itt próbál meghúzódni szerelmével a cárevics, de egy küldöttség hazahívja: a cár időközben meghalt, népe iránti kötelességeire való tekintettel el kell hagynia azt a nőt, akit szeret, hogy elfoglalja ősei trónját... A cárevicsnek búcsúznia kell imádott Szonjájától, mert ugye, minden oroszok cárja nem vehet el feleségül egy táncosnőt. Szonja magába roskadva néz a távozó kedvese után. Válás, lemondás. Szomorúan fejeződik be a dalmű - akárcsak a Paganininél, s később a Friderika, A Mosoly országa és a Giuditta esetében is; Lehár kései műveinek, az ún. Richard Tauber-operetteknek, a zenei szövete - a neves tenorista ösztönzésére, és együtt munkálkodásuk eredményeként - már átmenetet képez az operett és az opera között. KULINYI ERNŐ (Szeged, 1893. jún. 18.Bruck, 1945. febr. 2.): újságíró, kritikus. A bp.-i jogi egyetem elvégzése után hírlapíró lett. Novellák mellett színházi és zenei kritikákat írt. 1912-ben a Szegedi Napló, 1913-ban a Pesti Napló és a Magyar Színpad munkatársa lett. Később a Budapesti Hírlap színházi rovatvezetője volt. 1921-től rövid ideig szerk. a Színészújságot, 1941-től a 8 órai Újság munkatársa volt. Internálótáborban halt meg. 1930-ig több mint 40 operettlibrettót írt és fordított. Fordításai: Kálmán I.: A hollandi menyecske (1920); Kálmán I.: A bajadér (1921); Reichwein L.: Vigyen el az ördög (1922); Jessel: Detektívkisasszony (1922); Zerkowitz Béla-Bus Fekete László: A nóta vége - Budai Színkör 1925. június 24; Lehár F.: A sárga kabát (1932); Lehár F.: Paganini (1926); Kálmán I.: A cirkuszhercegnő (1926), Lehár: A cárevics (1927); Operettlibrettói közül a nevezetesebbek: Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony - benne a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!” slágerbetéttel (Városi Színház, 1922); Nádor M.: Babavásár (Király Színház, 1922); Vincze Zsigmond: A gárdista (Városi Színház, 1923); Szépasszony kocsisa (Blaha Lujza Színház, 1923); Mintha álom volna (Budai Színház, 1923); Árvácska (Budai Színkör, 1924); Vincze Zsigmond: Anna-bál (Király Színház, 1925); Asszonykám (Városi Színház, 1926); Kiss és Kis (Városi Színház, 1927); Vincze Zsigmond: Aranyszőrű bárány – mesejáték, Móra Ferenc szövegével (Szeged, 1929). FILM: Úrilány szobát keres (1937) forgatókönyvíró
579 Búbánat 2007-03-14 00:18:59 [Válasz erre: 578 Búbánat 2007-03-13 16:03:38]
Két kiegészítés: Ma este rábukkantam az audió kazettáim között egy Ábrahám Pál- operettrészleteket tartalmazó kazettára, melyen a többi közt Bál a Savoyban c. operettből is vannak részletek felvéve. Az előbb végighallgattam, és elcsodálkoztam, mert a korábbi ismertetett részletekhez képest eltéréseket fedeztem fel: Házy Erzsébet egy dalt, és egy duettben énekel itt: - Madeleine dala (nem Arisztiddel kettőse ez, mint a keresztmetszetben)\"Toujours l’amour… egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” - Házy Erzsébet előadásában önállóan szólal meg- s ezúttal nem Tangolita szerepében halljuk őt énekelni! - Madeleine és Aristid szerelmi kettőse Házy Erzsébet és Melis György előadásában: Házy megint Madeleine, s ezúttal pedig Melis a férj, Arisztid szerepében; gyönyörű ez a duettjük. A verset Melis kezdi énekelni,majd Házy folytatja, s utána együtt éneklik a visszatérő refrént: \" A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell...\"
Két kiegészítés: Ma este rábukkantam az audió kazettáim között egy Ábrahám Pál- operettrészleteket tartalmazó kazettára, melyen a többi közt Bál a Savoyban c. operettből is vannak részletek felvéve. Az előbb végighallgattam, és elcsodálkoztam, mert a korábbi ismertetett részletekhez képest eltéréseket fedeztem fel: Házy Erzsébet egy dalt, és egy duettben énekel itt: - Madeleine dala (nem Arisztiddel kettőse ez, mint a keresztmetszetben)\"Toujours l’amour… egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” - Házy Erzsébet előadásában önállóan szólal meg- s ezúttal nem Tangolita szerepében halljuk őt énekelni! - Madeleine és Aristid szerelmi kettőse Házy Erzsébet és Melis György előadásában: Házy megint Madeleine, s ezúttal pedig Melis a férj, Arisztid szerepében; gyönyörű ez a duettjük. A verset Melis kezdi énekelni,majd Házy folytatja, s utána együtt éneklik a visszatérő refrént: \" A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell...\"
578 Búbánat 2007-03-13 16:03:38 [Válasz erre: 577 Búbánat 2007-03-12 22:06:54]
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/1 Ábrahám Pál (1892-1960): Bál a Savoyban - 1966 /Ball im Savoy – 1932, Berlin/ Librettó: Fritz Löhner-Beda és Alfred Grünwald. Revü -operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1933. december 23. Magyar Színház Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven A magyar szöveget Heltai Jenő fordításának felhasználásával Romhányi József írta Főbb szereplők: Aristide de Faublais márki - Melis György Madeleine, a felesége – Petress Zsuzsa La Tangolita, táncosnő - Házy Erzsébet Daisy Parker, zeneszerző, karmesternő - Zentay Anna Musztafa bey - Rátonyi Róbert Celestin, ügyvédjelölt – Baksay Árpád Továbbá: gondolás, vendégek, pincérek, személyzet, mixerek: Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Harmónia Énekegyüttes Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Tangolita dala: „Az én nevem la Bella Tangolita…” (Házy, Énekkar) - Tangolita és Aristide kettőse a 2. felvonásból „Mr.Blue és Lady Blő” (Házy, Melis) - Tangolita és Celestine kettőse a 3. felvonásból: „De jó volt messzire, délre utazni, Mint ősszel a fecske madár! Ott örök a nyár! ….Az álmok álma volt Sevilla,Sevilla, Sevilla...” (Házy, Baksay) Az operettből még ismert részletek: - Arisztid és Madeleine belépő kettőse „Pihen Venezia, bella venezia…” (Melis Petress) - Musztafa bey dala „Az én apám a nagy vezér volt” (Rátonyi) - Daisy belépője Jaj, de jó, szívemben itt a nagy ribillió!Oh, yes! (Zentay) - Musztafa bey és Daisy kettőse: Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz… (Rátonyi, Zentay) - Arisztid dala: Manapság kinek kell a hűség? (Melis) - Mustafa bey dala: Miért szeressünk egy nőt? (Rátonyi) - Arisztid és Madeleine kettőse „Toujours L’amour…egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” (Melis, Petress) Az Operett Színház 1965-ben újította fel a darabot. Itthon, azóta is országszerte játsszák. Házy Erzsébet és Ötvös Csaba a ’70-es években a TV-ben részleteket énekeltek a darabból, többek között Arisztid és Madeleine kettősét, a „Toujours L’amour” kezdetű, rendkívül népszerű slágerbetétet. Az operett dallamos muzsikájáról érdemes megemlíteni: a zenei anyag egyrészt a hagyományos operett-hangzásvilágot idézi, másrészt viszont kacérkodik a jazz-zal. E kétféle réteg jól megfér egymással, ugyanis az örökzöld dalbetétek (Toujours, l’amour; Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz; Az én nevem La Bella Tangolita) és a jazz-ritmusok szervesen egészítik ki egymást. Meg kell jegyezni, hogy legtöbb művének, így a Bál a Savoyban operettnek is, Kemény Egon készítette el a hangszerelését. Cselekmény: A történet Nizzában játszódik. Most érkezik haza egyéves nászútjáról a Faublais házaspár. Aristide de Faublais márki és neje a szép Madleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja, La Tangolita, a szépséges argentin táncosnő személyében. . Egy nap a férj levelet kap tőle, melyben meghívja a Savoy Hotel bárjába. Meghívásának az az oka, hogy felmutassa azt a csekket, melyet valamikor egy könnyelmű pillanatában a férfi odaajándékozott a táncosnőnek, mely szerint a beváltó köteles bármikor és bárhol egy szerelmes órát eltölteni vele. S ezt a tartozást, Tangolita a Savoy Hotel nagyszabású bálján óhajtja bekasszírozni. A fiatal férj barátja, a török nagykövetség attaséja, a hét feleséget tartó Musztafa bey társaságában megy el a Savoyba, mondván, hogy ott üzleti tárgyalása van. Az otthon maradt fiatalasszonynak vendége érkezik, barátnője, Daisy Parker, az amerikai útjáról visszatérő karmesternő, akik évek óta frakkban vezényli a nemzetközi hotelek jazz-zenekarait. Meghívja az otthon unatkozó feleséget, jöjjön el és nézze meg a ma esti premierjét a Savoy zenekarával. Madeleine, aki egyébként gyanítja, hogy nincs valami rendjén férje körül, kap az alkalmon, és megjelenik a szóban forgó bálon, méghozzá könnyűvérű csábnő alakjában. A Savoyban aztán furcsa jelenetek játszódnak le a két egymás mellett lévő szeparéban.Az egyikben Tangolita ül az asszonyka férjével, a másikban a fiatalasszony, aki megtudja a főpincértől, hogy férje „üzleti tárgyalása” a szomszédos szeparéban egy táncosnővel folyik. Szemet szemért, fogat fogért alapon a fiatalasszony elfogadja egy véletlenül a szeparéba tévedt fiatal ügyvédjelölt, Celestin, udvarlását. A forgószínpad jóvoltából a páros meglátják egymást, aminek botrány lesz a vége. De a fináléra mindenki megtalálja a párját, a házasok ismét egymás karjaiba borulnak, a táncosnő szemet vet a félszeg ügyvédjelöltre és Musztafa bey, lemondva mind a hét feleségéről megkéri a karmesternő kezét. ÁBRAHÁM PÁL (Apatin, 1892. nov. 2.–Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerző, operettkomponista. Tanulmányait a Zak-n végezte zeneszerzés szakon, majd néhány kezdeti kompozíciót követően érdeklődése egyre inkább a dzsessz irányába fordult. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház karmestere és háziszerzője lett. Zenebona c. műve hozta meg számára a kezdeti sikereket Bp.-en és Bécsben. Első operettje, Az utolsó Verebély-lány–Drégely Gábor vj.-a alapján – jelentős hazai sikert aratott, és jónéhány felújítást ért meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol Viktória c. operettje hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismerést. A következő évben a Hawai rózsája (1931), majd a Bál a Savoyban (1932) tovább növelték nemzetközi hírnevét. Ösztönösen eltalálta azt a hangot, amelyre a két háború között szívesen odafigyelt a szórakozásra vágyó közönség. Sikereinek tetőpontján kényszerült elhagyni Hitler Németországát, és Bécsbe költözött, ahol három újabb operettet komponált. A Mese a Grand Hotelban, a Dzsaina, valamint a Roxy és csodacsapata nem közelítette meg előző műveinek sikerét. Pályafutása során több mint 30 filmhez írt kísérőzenét. A háború kitörésekor az USA-ba emigrált, majd a háború végét követően visszatért Európába és Hamburgban telepedett le. Megrendült egészségi állapota és idegrendszeri bántalmai miatt nem komponált többé. Utolsó éveit egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte (gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánítják, de kiadják feleségének, Halász Saroltának, házi ápolásra; hosszasan pereskednek jogdíj ügyben). . F.M. : Zenebona (1928); Az utolsó Verebély-lány (1929); Szeretem a feleségem (1929); Viktória (1930); Hawai rózsája (1931); Bál a Savoyban (1932); Boldog hívek (1932); Egy éjszaka angyala (1933); Mese a Grand Hotelben (1934); Antonia (1934); Történnek még csodák (1935); Viki (1935); Mese a Grand Hotelben (1936); 3:1 a szerelem javára (1936); Júlia (1937); Fehér hattyú (1938).
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/1 Ábrahám Pál (1892-1960): Bál a Savoyban - 1966 /Ball im Savoy – 1932, Berlin/ Librettó: Fritz Löhner-Beda és Alfred Grünwald. Revü -operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1933. december 23. Magyar Színház Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven A magyar szöveget Heltai Jenő fordításának felhasználásával Romhányi József írta Főbb szereplők: Aristide de Faublais márki - Melis György Madeleine, a felesége – Petress Zsuzsa La Tangolita, táncosnő - Házy Erzsébet Daisy Parker, zeneszerző, karmesternő - Zentay Anna Musztafa bey - Rátonyi Róbert Celestin, ügyvédjelölt – Baksay Árpád Továbbá: gondolás, vendégek, pincérek, személyzet, mixerek: Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Harmónia Énekegyüttes Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Tangolita dala: „Az én nevem la Bella Tangolita…” (Házy, Énekkar) - Tangolita és Aristide kettőse a 2. felvonásból „Mr.Blue és Lady Blő” (Házy, Melis) - Tangolita és Celestine kettőse a 3. felvonásból: „De jó volt messzire, délre utazni, Mint ősszel a fecske madár! Ott örök a nyár! ….Az álmok álma volt Sevilla,Sevilla, Sevilla...” (Házy, Baksay) Az operettből még ismert részletek: - Arisztid és Madeleine belépő kettőse „Pihen Venezia, bella venezia…” (Melis Petress) - Musztafa bey dala „Az én apám a nagy vezér volt” (Rátonyi) - Daisy belépője Jaj, de jó, szívemben itt a nagy ribillió!Oh, yes! (Zentay) - Musztafa bey és Daisy kettőse: Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz… (Rátonyi, Zentay) - Arisztid dala: Manapság kinek kell a hűség? (Melis) - Mustafa bey dala: Miért szeressünk egy nőt? (Rátonyi) - Arisztid és Madeleine kettőse „Toujours L’amour…egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” (Melis, Petress) Az Operett Színház 1965-ben újította fel a darabot. Itthon, azóta is országszerte játsszák. Házy Erzsébet és Ötvös Csaba a ’70-es években a TV-ben részleteket énekeltek a darabból, többek között Arisztid és Madeleine kettősét, a „Toujours L’amour” kezdetű, rendkívül népszerű slágerbetétet. Az operett dallamos muzsikájáról érdemes megemlíteni: a zenei anyag egyrészt a hagyományos operett-hangzásvilágot idézi, másrészt viszont kacérkodik a jazz-zal. E kétféle réteg jól megfér egymással, ugyanis az örökzöld dalbetétek (Toujours, l’amour; Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz; Az én nevem La Bella Tangolita) és a jazz-ritmusok szervesen egészítik ki egymást. Meg kell jegyezni, hogy legtöbb művének, így a Bál a Savoyban operettnek is, Kemény Egon készítette el a hangszerelését. Cselekmény: A történet Nizzában játszódik. Most érkezik haza egyéves nászútjáról a Faublais házaspár. Aristide de Faublais márki és neje a szép Madleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja, La Tangolita, a szépséges argentin táncosnő személyében. . Egy nap a férj levelet kap tőle, melyben meghívja a Savoy Hotel bárjába. Meghívásának az az oka, hogy felmutassa azt a csekket, melyet valamikor egy könnyelmű pillanatában a férfi odaajándékozott a táncosnőnek, mely szerint a beváltó köteles bármikor és bárhol egy szerelmes órát eltölteni vele. S ezt a tartozást, Tangolita a Savoy Hotel nagyszabású bálján óhajtja bekasszírozni. A fiatal férj barátja, a török nagykövetség attaséja, a hét feleséget tartó Musztafa bey társaságában megy el a Savoyba, mondván, hogy ott üzleti tárgyalása van. Az otthon maradt fiatalasszonynak vendége érkezik, barátnője, Daisy Parker, az amerikai útjáról visszatérő karmesternő, akik évek óta frakkban vezényli a nemzetközi hotelek jazz-zenekarait. Meghívja az otthon unatkozó feleséget, jöjjön el és nézze meg a ma esti premierjét a Savoy zenekarával. Madeleine, aki egyébként gyanítja, hogy nincs valami rendjén férje körül, kap az alkalmon, és megjelenik a szóban forgó bálon, méghozzá könnyűvérű csábnő alakjában. A Savoyban aztán furcsa jelenetek játszódnak le a két egymás mellett lévő szeparéban.Az egyikben Tangolita ül az asszonyka férjével, a másikban a fiatalasszony, aki megtudja a főpincértől, hogy férje „üzleti tárgyalása” a szomszédos szeparéban egy táncosnővel folyik. Szemet szemért, fogat fogért alapon a fiatalasszony elfogadja egy véletlenül a szeparéba tévedt fiatal ügyvédjelölt, Celestin, udvarlását. A forgószínpad jóvoltából a páros meglátják egymást, aminek botrány lesz a vége. De a fináléra mindenki megtalálja a párját, a házasok ismét egymás karjaiba borulnak, a táncosnő szemet vet a félszeg ügyvédjelöltre és Musztafa bey, lemondva mind a hét feleségéről megkéri a karmesternő kezét. ÁBRAHÁM PÁL (Apatin, 1892. nov. 2.–Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerző, operettkomponista. Tanulmányait a Zak-n végezte zeneszerzés szakon, majd néhány kezdeti kompozíciót követően érdeklődése egyre inkább a dzsessz irányába fordult. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház karmestere és háziszerzője lett. Zenebona c. műve hozta meg számára a kezdeti sikereket Bp.-en és Bécsben. Első operettje, Az utolsó Verebély-lány–Drégely Gábor vj.-a alapján – jelentős hazai sikert aratott, és jónéhány felújítást ért meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol Viktória c. operettje hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismerést. A következő évben a Hawai rózsája (1931), majd a Bál a Savoyban (1932) tovább növelték nemzetközi hírnevét. Ösztönösen eltalálta azt a hangot, amelyre a két háború között szívesen odafigyelt a szórakozásra vágyó közönség. Sikereinek tetőpontján kényszerült elhagyni Hitler Németországát, és Bécsbe költözött, ahol három újabb operettet komponált. A Mese a Grand Hotelban, a Dzsaina, valamint a Roxy és csodacsapata nem közelítette meg előző műveinek sikerét. Pályafutása során több mint 30 filmhez írt kísérőzenét. A háború kitörésekor az USA-ba emigrált, majd a háború végét követően visszatért Európába és Hamburgban telepedett le. Megrendült egészségi állapota és idegrendszeri bántalmai miatt nem komponált többé. Utolsó éveit egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte (gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánítják, de kiadják feleségének, Halász Saroltának, házi ápolásra; hosszasan pereskednek jogdíj ügyben). . F.M. : Zenebona (1928); Az utolsó Verebély-lány (1929); Szeretem a feleségem (1929); Viktória (1930); Hawai rózsája (1931); Bál a Savoyban (1932); Boldog hívek (1932); Egy éjszaka angyala (1933); Mese a Grand Hotelben (1934); Antonia (1934); Történnek még csodák (1935); Viki (1935); Mese a Grand Hotelben (1936); 3:1 a szerelem javára (1936); Júlia (1937); Fehér hattyú (1938).
577 Búbánat 2007-03-12 22:06:54
VI. 1966 – 1967 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VI/1 Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 1966 VI/2 Lehár Ferenc: A cárevics – 1966 VI/3 ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében – 1966 VI/4 Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony – 1967 VI/6 Ábrahám Pál: Viktória – 1967
VI. 1966 – 1967 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VI/1 Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 1966 VI/2 Lehár Ferenc: A cárevics – 1966 VI/3 ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében – 1966 VI/4 Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony – 1967 VI/6 Ábrahám Pál: Viktória – 1967
576 Búbánat 2007-03-12 22:04:41 [Válasz erre: 573 bemaria 2007-03-12 21:53:03]
Nem fogod elhinni, a Cigányszerelem-lemezhez csak nemrég jutottam hozzá, eddig csak egy részletet hallottam belőle Házyval, amit egyszer a rádió sugárzott. Úgyhogy ezen a Hungaroton-kiadványon mostanában nagyon \"élvezkedem\"!
Nem fogod elhinni, a Cigányszerelem-lemezhez csak nemrég jutottam hozzá, eddig csak egy részletet hallottam belőle Házyval, amit egyszer a rádió sugárzott. Úgyhogy ezen a Hungaroton-kiadványon mostanában nagyon \"élvezkedem\"!
574 Búbánat 2007-03-12 22:00:05 [Válasz erre: 572 bemaria 2007-03-12 21:51:25]
Akkor erről majd \"légyszí\" írd meg Te is a véleményedet! Különösképpen érdekelni fog, mert én eddig csak a magyar nyelvű darabokat és a magyar nyelvű felvételeket ismertem az operettből. (Persze részleteket hallottam már belőle németül mások kitűnő tolmácsolásában.)
Akkor erről majd \"légyszí\" írd meg Te is a véleményedet! Különösképpen érdekelni fog, mert én eddig csak a magyar nyelvű darabokat és a magyar nyelvű felvételeket ismertem az operettből. (Persze részleteket hallottam már belőle németül mások kitűnő tolmácsolásában.)
573 bemaria 2007-03-12 21:53:03
Meg ugye ott vannak a CD felvételek, a Csárdáskirálynő, A mosoly országa, A cigányszerelem. Ezeket is élvezettel hallgatom vele!
Meg ugye ott vannak a CD felvételek, a Csárdáskirálynő, A mosoly országa, A cigányszerelem. Ezeket is élvezettel hallgatom vele!
572 bemaria 2007-03-12 21:51:25 [Válasz erre: 567 Búbánat 2007-03-12 20:09:12]
Csak két felvételen láttam eddig a Gerolsteini kalandban és a Denevérben. Nekem nagyon szimpatikus volt a játéka! És persze számos rádiófelvételen hallottam már énekelni őt, ami nagyon meggyőző volt! Maricájára különösen kíváncsi vagyok, mivel ez a kedvenc operettem. :)
Csak két felvételen láttam eddig a Gerolsteini kalandban és a Denevérben. Nekem nagyon szimpatikus volt a játéka! És persze számos rádiófelvételen hallottam már énekelni őt, ami nagyon meggyőző volt! Maricájára különösen kíváncsi vagyok, mivel ez a kedvenc operettem. :)
570 Búbánat 2007-03-12 21:41:29
Gondolkoztam rajta, hogy megemlítsem-e, de miért is ne?! Csoda történt velem, Bemaria jóvoltából a közeli napokban hozzájutok a vágyott, a 369. sorszám alatt ismertetett Marica grófnő VHS kazettához (1971), mely német nyelvű operettfilm, s melynek keresztmetszete CD-n is megjelent. Gräfin Mariza VHS, 1971 Rendező: Eugen York Wiener Operettenchor,Wiener Symphoniker, Dirigent: Wolfgang Ebert Házy Erzsébet, René Kolló, Dagmar Koller, Ljuba Welitsch, Latinovits Zoltán... Erről bővebben még szólni fogok, ha a kezemben lesz végre, és lejátszottam...
Gondolkoztam rajta, hogy megemlítsem-e, de miért is ne?! Csoda történt velem, Bemaria jóvoltából a közeli napokban hozzájutok a vágyott, a 369. sorszám alatt ismertetett Marica grófnő VHS kazettához (1971), mely német nyelvű operettfilm, s melynek keresztmetszete CD-n is megjelent. Gräfin Mariza VHS, 1971 Rendező: Eugen York Wiener Operettenchor,Wiener Symphoniker, Dirigent: Wolfgang Ebert Házy Erzsébet, René Kolló, Dagmar Koller, Ljuba Welitsch, Latinovits Zoltán... Erről bővebben még szólni fogok, ha a kezemben lesz végre, és lejátszottam...
569 Búbánat 2007-03-12 21:23:36 [Válasz erre: 415 Búbánat 2006-11-21 19:12:40]
Korábban említettem Házy Erzsébet Carmen-felvételének részletét, a Torreádor-dalt (1959). Itt pontosítanom kell magamat: Nem Bródy Tamás vezényelt, hanem Kórody András. És kihangsúlyoznom, ezen a Carmen-lemezen más részletben nem hallható. A Hungaroton- lemez egy válogatás, mely Ferencsik János, Kóródy András, Bródy Tamás és Komor Vilmos vezényletével felvett Carmen-részletekből lett „összevágva” mintegy keresztmetszeteként a Bizet-operának. Házy Erzsébet tehát itt csak ebben az egy részletben hallható: Torreádor-dal (1959) (Escamillo, Frasquita, Mercédès, Carmen, Zuniga, Morales, Énekkar: „Üdvözlöm, s hálával viszonzom...” Escamillio: Jámbor László Frasquita: Házy Erzsébet Mercédès: Szőnyi Olga Carmen: Tiszay Magda Zuniga: Nádas Tibor Morales: Rajna András Magyar Rádió Énekkara Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Kórodi András
Korábban említettem Házy Erzsébet Carmen-felvételének részletét, a Torreádor-dalt (1959). Itt pontosítanom kell magamat: Nem Bródy Tamás vezényelt, hanem Kórody András. És kihangsúlyoznom, ezen a Carmen-lemezen más részletben nem hallható. A Hungaroton- lemez egy válogatás, mely Ferencsik János, Kóródy András, Bródy Tamás és Komor Vilmos vezényletével felvett Carmen-részletekből lett „összevágva” mintegy keresztmetszeteként a Bizet-operának. Házy Erzsébet tehát itt csak ebben az egy részletben hallható: Torreádor-dal (1959) (Escamillo, Frasquita, Mercédès, Carmen, Zuniga, Morales, Énekkar: „Üdvözlöm, s hálával viszonzom...” Escamillio: Jámbor László Frasquita: Házy Erzsébet Mercédès: Szőnyi Olga Carmen: Tiszay Magda Zuniga: Nádas Tibor Morales: Rajna András Magyar Rádió Énekkara Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Kórodi András
568 Búbánat 2007-03-12 20:35:07
A Hangtárban jelenleg négy olyan műsor kereshető vissza, melyben valamit énekel. A rádiós szerkesztők szerencsére mindig \"gondoskodnak\" arról, hogy hetente újból és újból \"felfedezzük\" magunk számára Házy Erzsébet egykor volt legendás hangját és művészetét, illetve azok is megismerhessék őt - legalább felvételein keresztül – , akiknek nem adatott meg, hogy a színházban, szabadtéren, templomban vagy koncertteremben lássák-hallják még művészete teljében. Örvendetes, hogy a rádióműsorokban gyakorta hallhatjuk énekét, milyen jó lenne, ha a tévés szerkesztők is előszednék archívumuk mélyéről a „dobozokban” porosodó kazettákat, melyeken nemcsak tévés produkciókban látható, hanem sok zenés-beszélgetős típusú „élő” műsorok állandó résztvevője is volt. Ne felejtsük el, ez évben emlékezünk meg halálának 25. évfordulójáról. Lenne mit törlesztenie a TV-nek még jócskán... Például a Bál a Savoyban című Ábrahám-operett TV-változatának újbóli műsorra tűzésével, mely a hatvanas évek közepének egyik siker produkciója volt!
A Hangtárban jelenleg négy olyan műsor kereshető vissza, melyben valamit énekel. A rádiós szerkesztők szerencsére mindig \"gondoskodnak\" arról, hogy hetente újból és újból \"felfedezzük\" magunk számára Házy Erzsébet egykor volt legendás hangját és művészetét, illetve azok is megismerhessék őt - legalább felvételein keresztül – , akiknek nem adatott meg, hogy a színházban, szabadtéren, templomban vagy koncertteremben lássák-hallják még művészete teljében. Örvendetes, hogy a rádióműsorokban gyakorta hallhatjuk énekét, milyen jó lenne, ha a tévés szerkesztők is előszednék archívumuk mélyéről a „dobozokban” porosodó kazettákat, melyeken nemcsak tévés produkciókban látható, hanem sok zenés-beszélgetős típusú „élő” műsorok állandó résztvevője is volt. Ne felejtsük el, ez évben emlékezünk meg halálának 25. évfordulójáról. Lenne mit törlesztenie a TV-nek még jócskán... Például a Bál a Savoyban című Ábrahám-operett TV-változatának újbóli műsorra tűzésével, mely a hatvanas évek közepének egyik siker produkciója volt!
567 Búbánat 2007-03-12 20:09:12 [Válasz erre: 566 bemaria 2007-03-11 17:44:12]
Házy Erzsébet felvételeit mennyire ismered? Van művészetéről véleményed?
Házy Erzsébet felvételeit mennyire ismered? Van művészetéről véleményed?
566 bemaria 2007-03-11 17:44:12 [Válasz erre: 565 Búbánat 2007-03-11 17:40:36]
Én már rég jártam a Hangtárban, amióta nem lehet letölteni, nem hallgattam semmit, de tavaly rengeteg műsort lementettem, és tegnap azok közül hallgattam.
Én már rég jártam a Hangtárban, amióta nem lehet letölteni, nem hallgattam semmit, de tavaly rengeteg műsort lementettem, és tegnap azok közül hallgattam.
565 Búbánat 2007-03-11 17:40:36 [Válasz erre: 526 Búbánat 2007-01-13 16:32:15]
Most délután a rádió hangtárából sorban hallgatom vissza azokat az operett műsorokat, melyeket elmúlt hetekben elmulasztottam meghallgatni. Február 27-én a Kossuthon az Operákból, daljátékokból és operettekből c. késő esti összeállításban Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz és Bende Zsolt énekelt. Örömömre felcsendült Lecocq Angot asszony c. operettjének egy olyan részlete is, melyet bár ismertem, de véletlenül kifelejtettem a Házy Erzsébet közreműködésében hangszalagra felvett részletek említésekor: - Clairette és Lange kettőse (Házy Erzsébet, Németh Marika)
Most délután a rádió hangtárából sorban hallgatom vissza azokat az operett műsorokat, melyeket elmúlt hetekben elmulasztottam meghallgatni. Február 27-én a Kossuthon az Operákból, daljátékokból és operettekből c. késő esti összeállításban Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz és Bende Zsolt énekelt. Örömömre felcsendült Lecocq Angot asszony c. operettjének egy olyan részlete is, melyet bár ismertem, de véletlenül kifelejtettem a Házy Erzsébet közreműködésében hangszalagra felvett részletek említésekor: - Clairette és Lange kettőse (Házy Erzsébet, Németh Marika)
564 Búbánat 2007-03-11 15:35:05 [Válasz erre: 563 Búbánat 2007-03-11 15:16:24]
...és ebben az emlékműsorban egy másik Polgár Tibor daljátékból, a Lepecsételt asszonyból is felhangzott egy szép részlet - a ritkán hallható \"szerelmi kettős\" - Házy Erzsébet és Sárdy János tolmácsolásában (erről szóltam már az 516. sorszám alatt).
...és ebben az emlékműsorban egy másik Polgár Tibor daljátékból, a Lepecsételt asszonyból is felhangzott egy szép részlet - a ritkán hallható \"szerelmi kettős\" - Házy Erzsébet és Sárdy János tolmácsolásában (erről szóltam már az 516. sorszám alatt).
563 Búbánat 2007-03-11 15:16:24 [Válasz erre: 515 Búbánat 2007-01-01 17:57:21]
Abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor, Ruitner Sándor zenei szerkesztő szerdán, a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Most a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet, melyet külön nem emeltem ki a Házy Erzsébet rádiós felvételeinek ismertetéses során; Polgár Tibor „Szél kerekedik” című daljátékának 1950-ben készült felvételéről csak annyi ismeretem volt, hogy kik énekeltek a felvételen, de a konkrét részleteket belőle nem ismertem. Most - a Polgár Tibor-emlék-összeállításból - végre megismerhettem a mű egy részletét, ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!!
Abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor, Ruitner Sándor zenei szerkesztő szerdán, a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Most a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet, melyet külön nem emeltem ki a Házy Erzsébet rádiós felvételeinek ismertetéses során; Polgár Tibor „Szél kerekedik” című daljátékának 1950-ben készült felvételéről csak annyi ismeretem volt, hogy kik énekeltek a felvételen, de a konkrét részleteket belőle nem ismertem. Most - a Polgár Tibor-emlék-összeállításból - végre megismerhettem a mű egy részletét, ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!!
