675 Búbánat 2007-07-24 13:15:53
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/5 ifj. Johann Strauss: A cigánybáró Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. augusztus 8., 10., 11., 15., 19. Szöveg: Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzler Fordította: Szinetár Miklós Versek: Fischer Sándor Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Makó József Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényelt: Eduard Strauss (Ausztria) A rendező asszisztense: Kertész Gyula és Takács László Rendezte: Békés András Szereposztás: Zsupán Kálmán: Maleczky Oszkár Arzéna: Berdál Valéria Mirabella: Turján Vilma Ottokár: Király Levente Carnero gróf: Horváth József Czipra: Komlóssy Erzsébet Szaffi: Házy Erzsébet Barinkay Sándor: Palcsó Sándor Gábor diák: Gyimesi Kálmán Feri: Lakky József Józsi: Pagányi Nándor Pali: Kátay Endre Miska: Kovács Gyula Kancellár: Gémesi Imre Hírnök: Putnik Bálint Zsiga: Marosi Károly fh. Suszter: Kertész Péter fh. Lámpagyújtogató: Győrffy László Ceremóniamester: Bősze György fh. A szabadtéri Cigánybáró produkcióról a korabeli lapokban (Film Színház Muzsika, MUZSIKA) megjelent beszámolók, interjúk részleteit korábban már idéztem, a 63., a 73. és a 137. sorszám alatt visszakereshetők.
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/5 ifj. Johann Strauss: A cigánybáró Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. augusztus 8., 10., 11., 15., 19. Szöveg: Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzler Fordította: Szinetár Miklós Versek: Fischer Sándor Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Makó József Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényelt: Eduard Strauss (Ausztria) A rendező asszisztense: Kertész Gyula és Takács László Rendezte: Békés András Szereposztás: Zsupán Kálmán: Maleczky Oszkár Arzéna: Berdál Valéria Mirabella: Turján Vilma Ottokár: Király Levente Carnero gróf: Horváth József Czipra: Komlóssy Erzsébet Szaffi: Házy Erzsébet Barinkay Sándor: Palcsó Sándor Gábor diák: Gyimesi Kálmán Feri: Lakky József Józsi: Pagányi Nándor Pali: Kátay Endre Miska: Kovács Gyula Kancellár: Gémesi Imre Hírnök: Putnik Bálint Zsiga: Marosi Károly fh. Suszter: Kertész Péter fh. Lámpagyújtogató: Győrffy László Ceremóniamester: Bősze György fh. A szabadtéri Cigánybáró produkcióról a korabeli lapokban (Film Színház Muzsika, MUZSIKA) megjelent beszámolók, interjúk részleteit korábban már idéztem, a 63., a 73. és a 137. sorszám alatt visszakereshetők.
674 Búbánat 2007-07-23 13:41:24 [Válasz erre: 673 Búbánat 2007-07-23 13:38:27]
A Film Színház Muzsika 1963 szeptemberében egy cikket közölt a bemutató előadásról (Szenthegyi István: Szabadtéri Játékok Szegeden – 1. Brankovics György). Ebből a kritikából idézek: „ .. A bizonyos kamaraszerűséget kívánó művet olyan hatalmas színpadon, mint a szegedi, bizony nem könnyű feladat térben ábrázolni úgy, hogy be is töltse a teret. Mikó András rendezői vállalkozása mégis elfogadható megoldást talált a kamaraszerűség és a látványos ’nagyopera’ között. Vannak itt hatásos tömegjelenetek is, bár a részt vevő tömeg belső aktivitása általában nem olyan méretű, hogy a főhős egyéni tragédiájának eleven töltésű feszültsége fölé kerekedjék. Mikó puritán rendező, gondolom, szántszándékkal nem használja ki a környezet adta lehetőségek minden hatásfokát. Azt hiszem, bárki más rendezte volna a darabot, Brankovicsnak a törökökön aratott győzelmére meghúzatta volna a szegedi Dóm harangjait (igaz, a harangozást a Brankovics-opera cselekményeknél későbbi időben, Hunyadi nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa…). De - milyen érdekes - még a gigantikus szabadtéri színpadon is hatást lehet elérni egyetlen szereplővel: amikor az ingatag szerb despota először marad magára, mardosó kétségeinek tépelődő rabjaként, döbbenetes a kontraszt az egyetlen élő, esendő ember, meg a színpadi építmény monstruózus élettelensége közt! (A sikerült díszlet Fülöp Zoltán tervezés; ügyes a beépített, kisebb forgószínpad is, igen alkalmas újítás.) Az előadáson a budapesti Operaház ismert Brankovics-gárdáját hallhatjuk, Fodor János, Mátyás Mária, Simándy József, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Tarnay Gyula, Svéd Nóra közreműködésével. Most először vesz részt a felújított szegedi játékokon az Operaház kórusa. A teljesítmények nem egészen kiegyenlítettek, a Kórody András karnagy zenei irányító munkája is bizonyára elevenebb kontaktusba kerül a zenekarral, s általában az együttessel, a további előadások során. Emlékezzünk meg Márk Tivadar jelmezeiről és Barkóczy Sándor koreográfiájáról; a záró felvonás török balettjének határozottan hasznos szerepe is van. Ha summázni akarjuk benyomásainkat a Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitó estjéről, kötelességünk rámutatni arra is, hogy zenei téren a Brankovics előadása még magasabb színvonalat követel. „
A Film Színház Muzsika 1963 szeptemberében egy cikket közölt a bemutató előadásról (Szenthegyi István: Szabadtéri Játékok Szegeden – 1. Brankovics György). Ebből a kritikából idézek: „ .. A bizonyos kamaraszerűséget kívánó művet olyan hatalmas színpadon, mint a szegedi, bizony nem könnyű feladat térben ábrázolni úgy, hogy be is töltse a teret. Mikó András rendezői vállalkozása mégis elfogadható megoldást talált a kamaraszerűség és a látványos ’nagyopera’ között. Vannak itt hatásos tömegjelenetek is, bár a részt vevő tömeg belső aktivitása általában nem olyan méretű, hogy a főhős egyéni tragédiájának eleven töltésű feszültsége fölé kerekedjék. Mikó puritán rendező, gondolom, szántszándékkal nem használja ki a környezet adta lehetőségek minden hatásfokát. Azt hiszem, bárki más rendezte volna a darabot, Brankovicsnak a törökökön aratott győzelmére meghúzatta volna a szegedi Dóm harangjait (igaz, a harangozást a Brankovics-opera cselekményeknél későbbi időben, Hunyadi nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa…). De - milyen érdekes - még a gigantikus szabadtéri színpadon is hatást lehet elérni egyetlen szereplővel: amikor az ingatag szerb despota először marad magára, mardosó kétségeinek tépelődő rabjaként, döbbenetes a kontraszt az egyetlen élő, esendő ember, meg a színpadi építmény monstruózus élettelensége közt! (A sikerült díszlet Fülöp Zoltán tervezés; ügyes a beépített, kisebb forgószínpad is, igen alkalmas újítás.) Az előadáson a budapesti Operaház ismert Brankovics-gárdáját hallhatjuk, Fodor János, Mátyás Mária, Simándy József, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Tarnay Gyula, Svéd Nóra közreműködésével. Most először vesz részt a felújított szegedi játékokon az Operaház kórusa. A teljesítmények nem egészen kiegyenlítettek, a Kórody András karnagy zenei irányító munkája is bizonyára elevenebb kontaktusba kerül a zenekarral, s általában az együttessel, a további előadások során. Emlékezzünk meg Márk Tivadar jelmezeiről és Barkóczy Sándor koreográfiájáról; a záró felvonás török balettjének határozottan hasznos szerepe is van. Ha summázni akarjuk benyomásainkat a Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitó estjéről, kötelességünk rámutatni arra is, hogy zenei téren a Brankovics előadása még magasabb színvonalat követel. „
673 Búbánat 2007-07-23 13:38:27
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/4 Erkel Ferenc: Brankovics György Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. július 20., 24., 27. Az opera alapjául szolgáló színművet Obernyik Károly írta. Kora ismert novella-és drámaírójának műve - váratlan halála miatt - befejezetlenül maradt 1855), amit barátja, Bulyovszky Gyula egészített ki. Az utolsó felvonást később, a dráma színre kerültével Egressy Gábor dolgozta át, kinek egyik legkedveltebb darabja volt; egyik előadása közben roskadt össze (1866. július 30.), amikor szélütés érte s pár óra múlva meghalt; ebből írta Erkel Ferenc hasonló című operáját (1868-1872), amelynek bemutatója 1874. május 20-án volt a Nemzeti Színházban. Az opera szövegkönyvének szerzői: Ormai Ferenc és Ódry Lehel. Amikor az Operaház 1962. június 21-én színpadra állította Erkel alkotását, mind librettója (Romhányi József), mind zenéje (Kókai Rezső) megújult. Ez az operaházi produkció került aztán át egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadjára. Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Fülöp Zoltán Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényel: Kórody András A rendező asszisztense: Kertész Gyula Rendezte: Mikó András Szereposztás: Brankovics György: Fodor János Mara, Brankovics leánya: Mátyás Mária Gergő, Brankovics fia: Palcsó Sándor István, Brankovics fia: Házy Erzsébet Murat, török nagyvezír: Simándy József Cselebi aga: Nádas Tibor Fruzsina: Mara duennája: Svéd Nóra Hunyadi László: Tarnay Gyula Székely László, magyar nemes: Hámory Imre Lázár, Brankovics bizalmasa: Gyimesi Kálmán Brankovics szolgája: Katona Lajos Hunyadi küldötte: Kövesdi Károly
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/4 Erkel Ferenc: Brankovics György Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. július 20., 24., 27. Az opera alapjául szolgáló színművet Obernyik Károly írta. Kora ismert novella-és drámaírójának műve - váratlan halála miatt - befejezetlenül maradt 1855), amit barátja, Bulyovszky Gyula egészített ki. Az utolsó felvonást később, a dráma színre kerültével Egressy Gábor dolgozta át, kinek egyik legkedveltebb darabja volt; egyik előadása közben roskadt össze (1866. július 30.), amikor szélütés érte s pár óra múlva meghalt; ebből írta Erkel Ferenc hasonló című operáját (1868-1872), amelynek bemutatója 1874. május 20-án volt a Nemzeti Színházban. Az opera szövegkönyvének szerzői: Ormai Ferenc és Ódry Lehel. Amikor az Operaház 1962. június 21-én színpadra állította Erkel alkotását, mind librettója (Romhányi József), mind zenéje (Kókai Rezső) megújult. Ez az operaházi produkció került aztán át egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadjára. Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Fülöp Zoltán Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényel: Kórody András A rendező asszisztense: Kertész Gyula Rendezte: Mikó András Szereposztás: Brankovics György: Fodor János Mara, Brankovics leánya: Mátyás Mária Gergő, Brankovics fia: Palcsó Sándor István, Brankovics fia: Házy Erzsébet Murat, török nagyvezír: Simándy József Cselebi aga: Nádas Tibor Fruzsina: Mara duennája: Svéd Nóra Hunyadi László: Tarnay Gyula Székely László, magyar nemes: Hámory Imre Lázár, Brankovics bizalmasa: Gyimesi Kálmán Brankovics szolgája: Katona Lajos Hunyadi küldötte: Kövesdi Károly
672 IVA 2007-07-21 00:37:45 [Válasz erre: 671 WiseGentleman 2007-07-20 08:28:02]
Biztos, hogy Kishegyi, viszont lehet, hogy én gépeltem el a nevet, amiért elnézést kérek, és köszönöm a helyreigazítást.
Biztos, hogy Kishegyi, viszont lehet, hogy én gépeltem el a nevet, amiért elnézést kérek, és köszönöm a helyreigazítást.
671 WiseGentleman 2007-07-20 08:28:02 [Válasz erre: 668 Búbánat 2007-07-18 13:24:10]
Remélem, megbocsátod ezt az apró helyreigazítást, de Nyegus szerepében szerintem Kishegyi (és nem Kishelyi) Árpád lépett fel...
Remélem, megbocsátod ezt az apró helyreigazítást, de Nyegus szerepében szerintem Kishegyi (és nem Kishelyi) Árpád lépett fel...
670 Búbánat 2007-07-20 07:03:40
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/3 Farkas Ferenc: Csínom Palkó Szegedi Szabadtéri Játékok - 1960. július 24., 27., 31., augusztus 2., 3. Szöveg: Dékány András és Bálint Lajos Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Varga Mátyás Koreográfus: Eck Imre Vezényelt a zeneszerző: FARKAS FERENC A rendező asszisztense: Versényi Ida Rendezte: Mikó András Szereposztás: Balogh Ádám, kuruc kapitány: Angyal Sándor Szegénylegények: Csínom Palkó - Sárdy János Csínom Jankó - Katona Lajos Rosta Márton mézeskalácsos: Szabó Ernő Éduska, a leánya: Házy Erzsébet Zsuzsika, Balogh Ádám mátkája: Sándor Judit Tyukodi pajtás: Domahidy László Förgeteg, bandavezér: Fodor János Daru, kocsmáros: Káldor Jenő Örzse, a szolgálója: Lőrincz Zsuzsa Kati, a leánya: Lehoczky Zsuzsa Koháry grófné: Lontay Margit Rézangyal: Mentes József Göcs Pista, Ludas, Peták szegénylegények: Marosi Károly, Zádori István, Gémesi Imre Kucug Balázs, a labanc sógora: Pagonyi Nándor Lange őrnagy, császári futár: Kovács János Udvarmester: Putnik Bálint
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/3 Farkas Ferenc: Csínom Palkó Szegedi Szabadtéri Játékok - 1960. július 24., 27., 31., augusztus 2., 3. Szöveg: Dékány András és Bálint Lajos Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Varga Mátyás Koreográfus: Eck Imre Vezényelt a zeneszerző: FARKAS FERENC A rendező asszisztense: Versényi Ida Rendezte: Mikó András Szereposztás: Balogh Ádám, kuruc kapitány: Angyal Sándor Szegénylegények: Csínom Palkó - Sárdy János Csínom Jankó - Katona Lajos Rosta Márton mézeskalácsos: Szabó Ernő Éduska, a leánya: Házy Erzsébet Zsuzsika, Balogh Ádám mátkája: Sándor Judit Tyukodi pajtás: Domahidy László Förgeteg, bandavezér: Fodor János Daru, kocsmáros: Káldor Jenő Örzse, a szolgálója: Lőrincz Zsuzsa Kati, a leánya: Lehoczky Zsuzsa Koháry grófné: Lontay Margit Rézangyal: Mentes József Göcs Pista, Ludas, Peták szegénylegények: Marosi Károly, Zádori István, Gémesi Imre Kucug Balázs, a labanc sógora: Pagonyi Nándor Lange őrnagy, császári futár: Kovács János Udvarmester: Putnik Bálint
669 Búbánat 2007-07-19 11:28:27
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/2 Kacsoh Pongrác: János vitéz Szegedi Szabadtéri Játékok - 1959. július 26., augusztus 12., 13., 15., 16. Ismételten utalok arra, hogy itt és a következőkben ismertetendő szegedi szabadtéri produkciókra vonatkozó adatokat Heiner Lajos segítsége nélkül nem tudtam volna prezentálni. Hálás köszönetem érte! Itt jelzem, hogy a szabadtéri előadásokon a Játékok zenekara szegedi színházi zenészekre épült, hasonlóképpen a kórus, melyet a Zenebarátok-, a MÁV Hazánk- és helyi amatőr énekkarok tagjai egészítettek ki. A továbbiakban már nem fogom a zenekart és az énekkart említeni. Szöveg: Bakonyi Károly. Versek: Heltai Jenő Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Sándor Lajos Koreográfus: Mezey Károly Vezényel: Szalatsy István Rendezte: Szinetár Miklós Szereposztás: Kukorica Jancsi: Sárdy János Iluska: Házy Erzsébet Bagó: Fodor János A francia király: Rajz János A francia királykisasszony: Gencsy Sári Boszorkány: Gobbi Hilda Strázsamester: Szabadí István A falu csősze: Márkus Ferenc A 215. sorszám alatt a rádiófelvétel kapcsán korábban idéztem Ruitner Sándor dramaturg gondolatait a szabadtéri előadásról: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” Szintén idéztem Abody Bélát (126. sorszám), aki a MUZSIKA 1959. októberi számában többek között ezt írja a látottakról: „Az a János vitéz hangzott itt el, amelyet megírhattak volna (de nem azt írták meg), ki-ki magánhasználatra szabott, emlékekből szőtt János vitéze. Az alkalom nem megfelelő, hogy … Házy Erzsébet művészi alkatának különös, ’aszimmetrikus’ izgalmasságát… elemezzük…”
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/2 Kacsoh Pongrác: János vitéz Szegedi Szabadtéri Játékok - 1959. július 26., augusztus 12., 13., 15., 16. Ismételten utalok arra, hogy itt és a következőkben ismertetendő szegedi szabadtéri produkciókra vonatkozó adatokat Heiner Lajos segítsége nélkül nem tudtam volna prezentálni. Hálás köszönetem érte! Itt jelzem, hogy a szabadtéri előadásokon a Játékok zenekara szegedi színházi zenészekre épült, hasonlóképpen a kórus, melyet a Zenebarátok-, a MÁV Hazánk- és helyi amatőr énekkarok tagjai egészítettek ki. A továbbiakban már nem fogom a zenekart és az énekkart említeni. Szöveg: Bakonyi Károly. Versek: Heltai Jenő Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Sándor Lajos Koreográfus: Mezey Károly Vezényel: Szalatsy István Rendezte: Szinetár Miklós Szereposztás: Kukorica Jancsi: Sárdy János Iluska: Házy Erzsébet Bagó: Fodor János A francia király: Rajz János A francia királykisasszony: Gencsy Sári Boszorkány: Gobbi Hilda Strázsamester: Szabadí István A falu csősze: Márkus Ferenc A 215. sorszám alatt a rádiófelvétel kapcsán korábban idéztem Ruitner Sándor dramaturg gondolatait a szabadtéri előadásról: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” Szintén idéztem Abody Bélát (126. sorszám), aki a MUZSIKA 1959. októberi számában többek között ezt írja a látottakról: „Az a János vitéz hangzott itt el, amelyet megírhattak volna (de nem azt írták meg), ki-ki magánhasználatra szabott, emlékekből szőtt János vitéze. Az alkalom nem megfelelő, hogy … Házy Erzsébet művészi alkatának különös, ’aszimmetrikus’ izgalmasságát… elemezzük…”
668 Búbánat 2007-07-18 13:24:10
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/1 Lehár Ferenc: A víg özvegy Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1958 és 1959 Külön köszönetem fejezem ki IVA-nak segítőkészségéért, akitől a Víg özvegyre vonatkozó összes adatot kaptam! Információja szerint 1958. év mellett 1959 nyarán is játszották az operettet a szigeten kettős illetve hármas szereposztásban, amint itt következik: Glavari Hanna: Házy Erzsébet - Vámos Ágnes Mirko Zéta: Maleczky Oszkár - Hámori Imre Valencienne: Koltay Valéria - Raskó Magda Danilo: Udvardy Tibor - Nagypál László Camille de Rosillon: Ilosfalvy Róbert - Kövecses Béla - Mátray Ferenc Vicomte Cascada: Kenéz Ernő - Somogyváry Lajos Rauol de St. Brioche: Bende Zsolt - Pálfy Endre - Rajna András Kromov: Palócz László - Nádas Tibor - Balogh László Bogdanovics: Göndöcs József - Petri Miklós Prisics: Kerekes Gábor - Molnár Miklós Nyegus: Fekete Pál - Kishelyi Árpád - Tompa Sándor Olga: Cser Tímea - Forgács Éva - Szőnyi Olga Sylvane: László Margit Arany és ezüst keringő: Ugray Klotild, Havas Ferenc, Róna Viktor - Maros Éva, Bozsó Árpád, Molnár Ferenc - Orosz Adél A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kerekes János és Németh Amadé vezényelték. Ahol három név szerepel, a harmadik szereplő a szériát ismétlő szezonban állt be (pl. Fekete Pál 1959.01.03-án bekövetkezett halála miatt.) Nemigen keverték a szereposztásokat, ezért biztonsággal csak az első helyen állók lehettek Házy partnerei. Abban bizonytalan vagyok, hogy Házy Erzsébet 1959-ben is énekelte-e Glavary Hannát, mivel annak az évnek júliusa végén és augusztusában négy előadásban Iluska volt a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitézében.(Erről az előadássorozatról részletesen a XIV/2 szám alatt szólok.) Ugyanakkor itt van Házynak 1959. év elejéről egy beszélgetése a Film Színház Muzsika munkatársával (Potoczki Júlia: Opera vagy film?), kinek az interjú keretében elmondta: „…A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem…” /Lásd. a topicban a 207 sorszám alatt; a teljes cikk fénymásolata megvan nálam. / Ebből viszont mégiscsak az következne, hogy Házy 1958 után 1959-ben is szerepelt Lehár operettjében a szigeten, és képes volt ezt időben összeegyeztetni - ugyanazon a nyáron - Szegeden bemutatott daljátékban abszolvált feladatával.
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/1 Lehár Ferenc: A víg özvegy Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1958 és 1959 Külön köszönetem fejezem ki IVA-nak segítőkészségéért, akitől a Víg özvegyre vonatkozó összes adatot kaptam! Információja szerint 1958. év mellett 1959 nyarán is játszották az operettet a szigeten kettős illetve hármas szereposztásban, amint itt következik: Glavari Hanna: Házy Erzsébet - Vámos Ágnes Mirko Zéta: Maleczky Oszkár - Hámori Imre Valencienne: Koltay Valéria - Raskó Magda Danilo: Udvardy Tibor - Nagypál László Camille de Rosillon: Ilosfalvy Róbert - Kövecses Béla - Mátray Ferenc Vicomte Cascada: Kenéz Ernő - Somogyváry Lajos Rauol de St. Brioche: Bende Zsolt - Pálfy Endre - Rajna András Kromov: Palócz László - Nádas Tibor - Balogh László Bogdanovics: Göndöcs József - Petri Miklós Prisics: Kerekes Gábor - Molnár Miklós Nyegus: Fekete Pál - Kishelyi Árpád - Tompa Sándor Olga: Cser Tímea - Forgács Éva - Szőnyi Olga Sylvane: László Margit Arany és ezüst keringő: Ugray Klotild, Havas Ferenc, Róna Viktor - Maros Éva, Bozsó Árpád, Molnár Ferenc - Orosz Adél A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kerekes János és Németh Amadé vezényelték. Ahol három név szerepel, a harmadik szereplő a szériát ismétlő szezonban állt be (pl. Fekete Pál 1959.01.03-án bekövetkezett halála miatt.) Nemigen keverték a szereposztásokat, ezért biztonsággal csak az első helyen állók lehettek Házy partnerei. Abban bizonytalan vagyok, hogy Házy Erzsébet 1959-ben is énekelte-e Glavary Hannát, mivel annak az évnek júliusa végén és augusztusában négy előadásban Iluska volt a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitézében.(Erről az előadássorozatról részletesen a XIV/2 szám alatt szólok.) Ugyanakkor itt van Házynak 1959. év elejéről egy beszélgetése a Film Színház Muzsika munkatársával (Potoczki Júlia: Opera vagy film?), kinek az interjú keretében elmondta: „…A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem…” /Lásd. a topicban a 207 sorszám alatt; a teljes cikk fénymásolata megvan nálam. / Ebből viszont mégiscsak az következne, hogy Házy 1958 után 1959-ben is szerepelt Lehár operettjében a szigeten, és képes volt ezt időben összeegyeztetni - ugyanazon a nyáron - Szegeden bemutatott daljátékban abszolvált feladatával.
667 Búbánat 2007-07-17 08:49:57 [Válasz erre: 661 IVA 2007-07-09 03:32:39]
Nem vártam, így meglepetés volt számomra az e heti RTV Részletesben közzétett Helyreigazítás: \"27-es lapszámunkban a Házy Erzsébetről szóló írásunkba sajnálatos hiba csúszott: a forrás szerzője szerepelt a művésznő lányneveként. Elnézésüket kérjük!\" Én megbocsátottam már...
Nem vártam, így meglepetés volt számomra az e heti RTV Részletesben közzétett Helyreigazítás: \"27-es lapszámunkban a Házy Erzsébetről szóló írásunkba sajnálatos hiba csúszott: a forrás szerzője szerepelt a művésznő lányneveként. Elnézésüket kérjük!\" Én megbocsátottam már...
666 Búbánat 2007-07-13 11:01:31
666
666
665 Búbánat 2007-07-13 11:00:15 [Válasz erre: 659 Búbánat 2007-07-04 00:22:26]
Ezekről a darabokról és szerepekről van több-kevesebb ismeretem: A víg özvegy - Glavari Hanna János vitéz - Iluska Csínom Palkó - Éduska Brankovics György - az egyik Brankovics fiú A cigánybáró - Szaffi Porgy és Bess - Bess Háry János - Örzse Garden Party Bajazzók - Nedda A \"több\" információ elsősorban Heiner Lajos érdeme, amit neki külön - itt is -megköszönök!
Ezekről a darabokról és szerepekről van több-kevesebb ismeretem: A víg özvegy - Glavari Hanna János vitéz - Iluska Csínom Palkó - Éduska Brankovics György - az egyik Brankovics fiú A cigánybáró - Szaffi Porgy és Bess - Bess Háry János - Örzse Garden Party Bajazzók - Nedda A \"több\" információ elsősorban Heiner Lajos érdeme, amit neki külön - itt is -megköszönök!
664 sphynx 2007-07-09 22:11:57 [Válasz erre: 663 telramund 2007-07-09 21:53:48]
Gruberova és Netrebko?
Gruberova és Netrebko?
663 telramund 2007-07-09 21:53:48 [Válasz erre: 662 IVA 2007-07-09 03:38:18]
Ha én azt hallom Házy Erzsébet csak a csodaszép tündöklő tehetségű énekesnő jut eszembe akinek képe szemben velem függ a falon két másik kedvencem képével együtt (azaz aszámomra nagy triász....).Muzsikált a neve!!!! Nagyon nagyon sok személyes dolgot irhatnék itt,de korábban elvették a kedvem,hogy bármit is ezeken a fórumokon megosszak!Pedig volna mit..... ..és ahogy Hamlet mondta..\"a többi néma csend....\"
Ha én azt hallom Házy Erzsébet csak a csodaszép tündöklő tehetségű énekesnő jut eszembe akinek képe szemben velem függ a falon két másik kedvencem képével együtt (azaz aszámomra nagy triász....).Muzsikált a neve!!!! Nagyon nagyon sok személyes dolgot irhatnék itt,de korábban elvették a kedvem,hogy bármit is ezeken a fórumokon megosszak!Pedig volna mit..... ..és ahogy Hamlet mondta..\"a többi néma csend....\"
662 IVA 2007-07-09 03:38:18 [Válasz erre: 651 martuni 2007-07-03 08:06:51]
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
661 IVA 2007-07-09 03:32:39 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
660 Búbánat 2007-07-07 13:15:03 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
659 Búbánat 2007-07-04 00:22:26
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
658 Búbánat 2007-07-04 00:14:39 [Válasz erre: 657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49]
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
656 Búbánat 2007-07-04 00:00:02
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
655 Búbánat 2007-07-03 23:58:45
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
654 Búbánat 2007-07-03 23:57:25
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
653 Búbánat 2007-07-03 23:49:41 [Válasz erre: 652 telramund 2007-07-03 22:25:42]
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
652 telramund 2007-07-03 22:25:42 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
651 martuni 2007-07-03 08:06:51 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
650 Búbánat 2007-07-03 01:10:16
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
647 martuni 2007-07-01 09:54:36
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
645 Búbánat 2007-06-30 00:57:35 [Válasz erre: 644 Solaris 2007-06-29 18:05:11]
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
644 Solaris 2007-06-29 18:05:11 [Válasz erre: 631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26]
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
643 tarnhelm2 2007-06-29 15:43:35 [Válasz erre: 642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51]
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51 [Válasz erre: 641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20]
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20 [Válasz erre: 640 vichy 2007-06-29 15:07:59]
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
640 vichy 2007-06-29 15:07:59 [Válasz erre: 639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11]
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11 [Válasz erre: 638 Steff 2007-06-29 14:13:35]
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
638 Steff 2007-06-29 14:13:35 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
636 tarnhelm2 2007-06-29 12:26:56 [Válasz erre: 635 vichy 2007-06-29 12:17:36]
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
634 tarnhelm2 2007-06-29 12:16:47 [Válasz erre: 633 vichy 2007-06-29 12:05:10]
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
633 vichy 2007-06-29 12:05:10 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
Tényleg! És a fordítás nem is sikerült rosszul:-)
632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
A Házy Erzsébet olaszul Lisa della Casa? :)
631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
Mielőtt Házy Erzsébetnek az utolsó Rádió Dalszínház-felvételére sort kerítenék, a kronológiát szem előtt tartva utalnom kell egy tévé-opera felvételére, melyről már volt szó televíziós produkcióinak ismertetésénél, lásd a 378. sorszám alatt is. A rádióban, 1976-ban készült el az operafilm ének-zenekari anyaga; ennek okán idemásolom, eredetileg a terveim között szerepelt, hogy beállítom a Rádió Dalszínháza-sorozatba. 378. Búbánat Válasz erre 2006-11-08 14:13:05 Sorozatcím: Zenés TV Színház Egyedi cím: Az emberi hang - magyar operafilm, 45 perc, (1976) Jean Cocteau egyszemélyes drámája Francis Poulenc zenéjével. Az egyszemélyes zenedráma egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Az asszony éjféltájban beszélget telefonon szerelmével aki, mindent jelent számára, pedig tudja, hogy kapcsolatuknak vége. A zaklatott asszony mesél kedvesének előző napjáról, alvatlanságáról, a beszedett nagyobb mennyiségű altatóról, közben elképzeli a férfit a vonal túlsó felén. Az asszony a telefonvonal megszünése miatt újra hívja a férfit, és rájön, hogy az hazudott neki, mert nem is otthonról hívja. Az asszony azonban nem hibáztatja a férfit, mentséget keres számára, úgy véli csak jószándékból füllentett. Az asszony végül elképzeli, mintha a férfi mellette lenne, aztán rádöbben, hogy szerelmét már csak a hangjával tudja átölelni, közben a telefonzsinórt a nyakára tekeri. Szereplők: Házy Erzsébet - Az asszony Dramaturg: Bánki László Iró, költő: Cocteau, Jean Műfordító: Romhányi József Zeneszerző: Poulenc, Francis Rendező: Vámos László Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Bodó János Díszletterv.: Mátay Lívia Jelmezterv.: Wieber Mariann Fejes Cecília zenei rendező, Hlatky Zsuzsa, rendező munkatársa, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, Medveczky Ádám karmester \"Poulenc: Az emberi hang címü egyszemélyes operája az emberi magány (egy telefonhoz kötött nőről szól) egyik rendkívül megrázó példája. Házy Erzsébet - akinek egyik nagy TV-szerepe volt - mesélte el,hogy egy fiatal magyar nő ennek hatására lett öngyilkos, és a művésznő megpróbálta a TV-nyilvánosság nagy közönségének elmagyarázni,hogy \"ne feledjék,ez csak egy szerep\". MUZSIKA, 1976. február TV Zenés színház bemutatója Poulenc: Az emberi hang (Fotó: Házy Erzsébet) Kertész Iván: \"Az ilyen mono-operáknál a siker azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e találni olyan énekes színésznőt, aki vállára tudja venni az egész darab terhét. Házy Erzsébet ilyen művésznek bizonyult. Rendkívüli szuggesztivitással éli végig a halálra kijelölt boldogtalan asszony utolsó óráját. Az énekszólam nem ariózus, hanem deklamáló jellegű, nagy zenei biztonságot igényel ugyan, de az egész szerep inkább színészi, mint énekesi feladat. Házy Erzsébet kitűnő alakítása kettős módon is hat a nézőre: egyrészt természetesen együttérez az asszonnyal, másrészt viszont kicsit viszolyog is - mint mindig, amikor ilyen mértékű emberi kiszolgáltatottsággal találja szemben magát. Ennek a nagy szakítási jelenetnek az elején a főszereplő még igyekszik valamiféle tartást ráerőltetni magára, de azután hamar kiderül: ha ennek a szerelemnek vége, vége az életének is. Vámos László rendező aprólékos gonddal dolgozta ki a játék egyes mozzanatait, Házy Erzsébettel való együttműködése emlékezetes produkciót eredményezett.\" 246. Búbánat 2006-09-22 17:23:44 Operafejedelmek – Házy Erzsébet - Emlékműsor Magyar Televízió (1992) Vámos László - rendező: „Ritka esett pályánkon, hogy megszállottként egy megszállottal dolgozhatunk egy ügy érdekében. Ilyen találkozás volt Házy Erzsébettel Poulenc Emberi hang egyfelvonásos mono operájának felvétele. A szokástól eltérően először próbáltunk. Először próbáltunk zongorával hat napon keresztül. Majd amikor kialakítottuk elképzelésünket, akkor mentünk el a rádióba, hogy felvegyük az úgynevezett playback felvételt zenekarral. És természetesen Házy Erzsébet kottából akkor ráénekelte a már kész elképzelést. Ezután újra elkezdtünk próbálni már ezzel a zenekaros playback anyaggal. És amikor újra próbáltunk körülbelül egy hetet, lehet hogy két hét is volt, akkor mentünk be a stúdióba. A Televízió négy napot biztosított a felvételre. Ez egy ilyen 45 perces anyagnál normális időpont, de itt egy nagyon nehéz szituációt teremtettünk magunknak amikor elhatároztuk, hogy egyetlen kamerával egy gépállásból vesszük fel, ami azt jelenti hogy nincs mód vágásra. Tehát egyfolytában a kamera mindenütt követi 45 percen keresztül Házy Erzsit. Ez a művésznőre is, és a kameramanra, aki a felvételt csinálta, szintén nagyon nagy feladatot ró. Az első napon próbáltuk és felvettük kétszer. Rendben volt, de mondtuk, hogy másnap, azaz vasárnap, nekimegyünk újra. Házy Erzsi vasárnap délelőtt Pillangókisasszonyt énekelt az Operában. Hullafáradtan érkezett be, és kisminkelték és megcsináltuk az első felvételt. Ez majdnem hibátlan volt, de azt mondtuk, hogy egymásra kacsintottunk és azt mondtuk, tudjuk ezt jobban is. És akkor Házy Erzsi órát kért, én pedig kértem a sminkmestert, hogy ne igazítson sminket. Ez nagyon nagy kérés a sminkmestertől is, amit nagyon szeretik úgy igen, látni a divatlapban áll, a művészekre tekintet nélkül, hogy éppen milyen szituációról van szó. És Házy Erzsébettől is, aki példás ügyszeretetről tett tanúságot akkor, amikor ilyen szétesett arccal, szinte a pórusai is látszottak, tehát nem a legelőnyösebb módon hagyta fényképezni, láttatni magát. Mint mondtam, egy óra szünetet kért, és egy óra után, azt hiszem megivott közben egy-két deci viszkit vagy konyakot, nem tudom, bejött a stúdióba, teljesen szétesett állapotban, tehát olyan állapotban, ahogy az a nő, aki öngyilkosságra készül és utolsó telefonbeszélgetését folytatja szerelmével, amilyennek lenni kell. És akkor elkezdődött a csoda: 45 perc ihletett, megszállott fantasztikus dolog született. „
630 Búbánat 2007-06-26 01:33:07 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
A darab főhőse, Madame Pompadour, a francia történelemből ismert személyiség. Egy kis történelem, az interneten találtam (IPM 2006 június) 1721. december 29-én született Párizsban Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király kedvese, később befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szerető. Jeanne-Antoinette Poisson egy kétes hírű, de jómódú polgárcsaládból származott. Vér szerinti apja minden valószínűség szerint a híres bankár, Le Normant de Tournehem volt, aki azután is gyámolította, hogy \"hivatalos\" apjának egy botrány miatt külföldre kellett menekülnie. Gondos neveltetésben részesült, elsajátította a tánc, a rajz és a klavikord elnevezésű hangszer művészetét. Született bájjal párosuló szépsége, műveltsége, stílusa és kapcsolatai megnyitották előtte a társadalmi élet legfontosabb színtereit, a szalonokat. Tizenkilenc éves korában férjhez ment Charles Guillaume Le Normant d,Étioles-hoz, akiben a fáma szerint legvonzóbbnak a nemesi címet találta. Párizs közeli kastélyukban válogatott társaság vendégeskedett, többek Montesquieu és Voltaire, aki haláláig közeli barátja maradt. A háziasszony maga is fellépett, színészi tehetségével és szép énekhangjával bűvölve el az arisztokrácia jeleseit. Ő azonban még magasabbra vetette szemét - a legenda szerint már kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy a király szeretője lesz. Így aztán valahányszor XV. Lajos a közeli erdőben vadászgatott, feltűnt egy nyitott hintó, benne egy fiatalasszony. Az uralkodó érdeklődni kezdett a titokzatos szépség után, akit 1745 februárjában meghívott Versailles-ba, a fia esküvőjén rendezett álarcosbálba. A soros szeretője, Chateauroux hercegné halálát sirató király márciusban már vele vigasztalódott, megvette neki Pompadour kastélyát, márkinővé emelte, formálisan elválasztotta férjétől és hivatalosan is bemutatta az udvarban. Sokan csak rövid, gáláns kalandra számítottak, de tévedtek. Madame Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége nem elegendő: a király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a lengyel származású királyné és az udvar pártfogását is. Ez az asszony képes volt két évtizeden át elbűvölni és lenyűgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb műértéssel olvasott el és ítélt meg minden új művet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta kedvesét a királyi palota második emeletén (a lakosztályt ma is mutogatják). Ha minisztereivel tárgyalt, rejteklépcsőn is lejuthatott szeretőjéhez - ilyenkor a minisztereknek meg kellett várniuk visszaérkeztét, hogy úgy tűnjék, az uralkodó mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva. A márkinő két vetélése után, 1750-ben leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszűnt a királlyal. Maga helyett fiatalabb szeretőkről gondoskodott, ő pedig XV. Lajos barátja lett. Befolyása nem csökkent, 1752-től már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756-ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított \"botrányos\" életével. Továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szerető) maradt, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott a miniszterekkel és a királlyal. Beleszólása volt a külpolitikába, és nem kis szerepet játszott a francia-osztrák szövetség létrehozásában, ami a hétéves háború kirobbanása idejére (1756) átrendezte a szövetségi rendszert. Franciaország azonban a háborút kedvezőtlen békékkel zárta, s a kudarcért a közvélemény a kegyencnőre hárította a felelősséget. Madame Pompadour egyébként sem volt népszerű, szépsége, szelleme és intelligenciája sem tudta ellensúlyozni származását. A korábbi metreszek mind az arisztokrácia legfelsőbb köreiből érkeztek és vajmi keveset érdekelte őket a politika, a király azonban most egy polgárlánnyal kompromittálta magát, aki ráadásul a királyság ügyeibe is beleártotta magát. Párizst ellepték a \"poissonade\" elnevezésű pamfletek, amelyek a kegyencnő \"hal\" jelentésű nevéből űztek gúnyt. Terhére rótták azt is, hogy óriási összegeket költ, ma azonban éppen emiatt tisztelik. Mérhetetlenül nagy befolyást gyakorolt a művészetekre és pártolta a tudományokat. Számos művész neki köszönheti a létbiztonságot, ő virágoztatta fel a sevres-i porcelán manufaktúrát. Ő vette rá a királyt az École militaire megalapítására, ahol később Bonaparte Napóleon is tanult. Testvérével, Marigny márkival ő tervezte a Concorde teret és a Kis-Trianon kastélyt (a közhiedelemmel ellentétben a számunkra gyászos emlékű trianoni békét nem ebben, hanem a Nagy Trianon kastélyban írták alá.) Rokonszenvezett a felvilágosodással, támogatta Montesquieu-t és Rousseau-t, s Voltaire az ő közbenjárásával emelkedett a halhatatlanok közé. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete, de az illusztrációkat tartalmazó további 11 kötet megjelenését már nem érhette meg. Megítélése a kortársak és az utókor szemében is ellentmondásos, de kétségtelen, hogy \"Őfelsége, az Alsószoknya\" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte -, rendkívüli asszony volt. A király közeli és megbecsült barátja maradt egészen 1764. április 15-én, 42 évesen bekövetkezett haláláig. XV. Lajos őszintén megsiratta, amire bizonyság az utolsó, legnagyobb kegy: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga. Neve számtalan formában maradt fenn: neveztek el róla porcelánszínt, frizurát, magas sarkú cipőt, s állítólag az ő kebléről mintázták a híres coupe de champagne pezsgőspoharat. Állítólag ő mondta volna (avagy XV. Lajos, a lényeget tekintve mindegy) a profetikus szavakat: utánam az özönvíz. Életét számtalan film és dráma dolgozta fel, talán a leghíresebb az osztrák Leo Fall Madame Pompadour című operettje.
629 Búbánat 2007-06-26 01:25:05 [Válasz erre: 628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27]
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
LEO FALL osztrák zeneszerző. Olmützben született, 1873. február 2.-án. Számos kollégájához hasonlóan magas szintű zenei képzésben részesült a bécsi konzervatóriumban. Kezdetben katonazenészként tevékenykedett - egy ideig Lehárral együtt -, majd színházi karmester lett, több monarchiabeli és német városban megfordult (Berlin,Köln,Hamburg és Bécs). Pályafutásának állomásai közé tartozott a Wolzogen-féle berlini kabaré is. Operettkomponistaként akkor aratta az első igazi sikereit, amikor kapcsolatba került a korszak népszerű librettistájával, Victor Léonnal. Néhány kevésbé szerencsés kísérlet után a Dollárkirálynő című operettje Európa-szerte ismert és kedvelt szerzővé tette. Némi szatirikus felhanggal írt darabjainak jellegzetessége, hogy jól ötvözte a bécsi Volksstück elemeit a zenés szalonkomédiával. A legkedveltebb bécsi operettszerzők egyike. A kor-és pályatárs, Oscar Strauss stílusával rokonítható dallaminvenciója, hangszerelése, ám tőle megkülönbözteti a csak rá jellemző egyéni hangja, az elmélyültebb, igényesebb librettókra támaszkodása. Főbb művei: Kedves Augustin (1912), A dollárkirálynő (1907), A kedélyes paraszt (1907), Az elvált asszony (1908), Spanyol csalogány (1915), Stambul rózsája (1916), Madame Pompadour (1922). Írt néhány operát is: pl. Arany madár (1920), de főleg választékos formában írott és szép melódiákkal bíró operettjei tették nevét híressé. Viszonylag korán, 52 éves korában halt meg, 1925. szeptember 16-án, Bécsben.
628 Búbánat 2007-06-26 01:23:27
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/5 Leo Fall (1873-1925): Pompadour - 1973 /Madame Pompadour, Berliner Theater, Berlin, 1922. szeptember 9./ Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Rudolf Schanzer és Ernst Welisch Magyar szöveg: Harsányi Zsolt Rádió Dalszínháza – teljes felvétel – magyar nyelven Az operett 1973-as rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Pompadour márkinő - Házy Erzsébet Belotte, Pompadour komornája - Koltay Valéria Madeleine /D\'Estrades grófné/ - Szirmay Márta René /D\'Estrades gróf/ - Korondy György Joseph Calico, népköltő - Palcsó Sándor XV. Lajos király - Külkey László Maurepas, a rendőrminiszter - Kishegyi Árpád Poulard, Maurepas titkára – Rátonyi Róbert Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Pompadour kupléja az 1. felvonásból „Hej, ha kezembe kaphatnék egy férfit!...” (Házy, km.: Koltay) - Pompadour és René kettőse „Egy életem van, egy halálom…” (Házy, Korondy) - Pompadour és Calicot kettőse a 2. felvonásból „Óh,József, óh József, gyere, ne félj, tudd meg, mily’ jó a szenvedély!...” (Házy, Palcsó) - Pompadour és René kettőse a 2. felvonásból (Házy, Korondy) - Női hármas a 2. felvonásból (Házy, Koltay, Szirmay) - A 2. felvonás fináléja (Házy, Kishegyi, Korondy, Külkey, énekkar) További részletek erről a dalszínházi felvételről: - Bevezető jelenet, Calicot dala (Palcsó, énekkar) - René dala az 1.felvonásból (Korondy, km.: énekkar) - Calicot és Belotte kettőse az 1. felvonásból (Palcsó, Koltay) - René szerenádja a 2. felvonásból „Madame Pompadour…” (Korondy, énekkar) - Calicot és Belotte kettőse a 3. felvonásból (Palcsó, Koltay) Az 1. felvonás helyszíne: a „Kilenc Múzsa” taverna, Párizs A 2. felvonás helyszíne: Pompadour lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A 3 felvonás helyszíne: XV. Lajos király lakosztálya Versailles-ban, a királyi kastélyban A történet ideje: 1740 Cselekmény: Pompadour \"márkinő\", XV. Lajos király kedvese, hirtelen szeszélyében otthagyja az udvari bált és komornája, Belotte kíséretében elmegy a Múzsák Istállója nevű lebujba, ahol is esténként bohémek és forradalmárok gyülekeznek. A nagyhatalmú királyi kegyencnőnek megtetszik egy René nevű fiatalember, aki valójában D\'Estrades gróf és vidékről jött Párizsba kalandokat keresni, Belotte választása viszont Calicot népköltőre esik, aki rendes szokása szerint gúnyverseket farag az udvar ellen. Maurepas, a rendőrminiszter is követi a \"nemes vadat\": neszét vette a szeszélyes kiruccanásnak és most szeretné kelepcébe csalni Pompadourt, hogy azután majd feljelenthesse a királynál. Pompadour azonban túljár Maurepas eszén és úgy tünteti fel a dolgot, mintha azért jött volna, hogy leleplezze ezt a \"forradalmár fészket\". Renét az ámuló rendőrminiszterrel elfogatja és előrelátó fondorlattal \"besorozza\" saját gárdaezredébe. Calicot-nál ünnepi színjátékot rendel Pompadour, de nem megy a munka. Belotte tanácsára a népköltő a palotába költözik, hogy a környezettől nyerjen ihletet. A palotában azonban nagy veszedelem fenyegeti, Pompadour ugyanis, hogy a rendőrminiszter eszén túljárjon, színleg kacérkodni kezd Calicot-val, aki érthetően reszket a király bosszújától. Valójában Pompadourt csak René érdekli és mindenféle fondorlattal él, hogy meghódítsa. A szokásos ősi operettötletek közül most még a medallion következik: egy medallion jóvoltából kiderül, hogy René voltaképpen Pompadour sógora. Váratlanul megérkezik a király, és amikor Pompadour tiltakozása ellenére benyit a hálószobába, Renét találja ott. Calicot, aki szintén itt setteng, félelmében egy ládába bújik. Pompadour összetűz a királlyal és lemond a közügyekkel való foglalkozásról. Ennek első következménye, hogy az aktákkal teli ládát, amelyben a népköltő is elrejtőzött, átviszik a király dolgozószobájába. A király véletlenül összecserél két aktát: az évi díjért esedező Voltaire-t „halálra” ítéli, Calicot-nak pedig bő évdíjat rendel. Calicot boldog és eljegyzést tart Belotte-tal. Pompadour egyébként ügyesen kivágja magát a bajból, mint rendesen. René visszatér feleségéhez. Pompadour ezek után újabb \"áldozatot\" szemel ki magának, az egyik gárdahadnagy személyében.
627 Búbánat 2007-06-20 12:34:28 [Válasz erre: 626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21]
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
Karl Millöcker Karl Millöcker (1842. április 29. Bécs – 1899. december 31. Baden) – osztrák operettkomponista Grazban és Bécsben élt, a bécsi operett egyik legjelentősebb képviselője. A bécsi zenekedvelők egylete konzervatóriumában tanult; 1864. karnagy Grazban, 1869-83. Bécsben az An der Wien színházban 20 operett és számos bohózat és életkép zenéjét szerezte, a legkedveltebbek: Az asszonyok szigete, Három pár cipő, A boszorkányvár, Apajune a vizi tündér, A belle-villei szűz, A koldusdiák (1882), Gasparone (1884), A tábori lelkész, A vice-admirális, A hét sváb (népopera 1887), A szegény Jonathán (1890), A szerencsegyermek. Franz von Suppé híres volt arról, hogy pártolta a fiatalokat. Egyszer a bécsi konzervatóriumban járt és felfigyelt az ifjú zongoristára. Suppé beajánlotta karmesternek a grazi színházba, ahol a fiatalember - akárcsak a fiatal Suppé - zeneszerzői babérokra vágyott. 1864-ben be is mutatta a színház A halott vendég című operettjét, melyet a kritika egyetlen mondattal intézett el, de ez a mondat ugyancsak kegyetlen volt: „Reméljük, ez a halott következő előadásra más nem fog feltámadni!” Ezek után nem volt maradása Grazban, Suppé ajánlására felvették karmesternek a bécsi Theater an der Wienbe, de ebben sem volt sok öröme, mert néhány hónapi működés után a színház igazgatója ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Önnek több hibája van. Először is pontatlan, másodszor a zenekarral szemben erélytelen és puhány, harmadszor megbízhatatlan és álmodozó, negyedszer pedig túlságosan bohém. Mindezek mellett, ha tehetséges lenne, akkor még lenne mentsége. Sajnos Ön nem volt jelen az isteneknél és a múzsáknál, mikor a tehetséget osztogatták!” Ezek után Millöcker Pestre utazott, ahol sikerült karmesterként elhelyezkednie a Gyapjú utcai Német Színházban (A mai Báthori u. 24. szám alatt állt az épület, mely a pesti német színház utolsó fellegvára volt.) Millöckert szívesen fogadták, mert Bécsből jött, mellyel a színház vezetősége igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatot. Első feladata Millöckernek az öreg Strauss „Die Blaue Donau” című operettjének a vezénylése volt és nem sokkal ezután már saját operettjét vezényelte, az Asszonyok szigetét, melyet a pesti német publikum örömmel fogadott. Közben a Theater an der Wienben vezetőváltozás történt, és Suppé ismételt kérésére visszaszerződtették Millöckert a színházhoz. Itt szerzői minőségben két szerény próbálkozásra adtak neki alkalmat: az egyiknek címe Három pár cipő, a másiknak Bécsi Kaland volt -, de mindegyik csak harminc előadás ért meg. Maradt tehát a karmesterség, míg végre - Suppé két zseniális szövegírója jóvoltából - olyan szövegkönyvet kapott, melynek megzenésítésével Millöcker is belépett az operettkomponisták első sorába. 1882. december 6-án került színre először a Koldusdiák. Zell és Genée elválaszthatatlan szövegíróinak következő munkájára komponált Gasparone bécsi bemutatója 1884. január 24-én ismét hatalmas siker. Három hónap múlva Pesten a Népszínház már be is mutatta. 1890. január 4. újabb ünnepnapja volt a bécsi operettrajongóknak. A Szegény Jonathán premierje. A Dubarry (1879) XV. Lajos híres szerelmének története a maga idejében nem volt olyan hatásos, mint később, vagy ötven év múlva, mikor Theo Mackeben átdolgozta és 1931-ben Alpár Gitta vitte diadalra a berlini Admiral Palastban. Persze Millöcker életében is sokat játszották…A komponista később visszavonult Bécs melletti nyaralójába, Badenbe, és attól kezdve nem írt le egyetlen hangot sem. Napjait sétával töltötte, esténként pedig színes levelezőlapokat írt a világ minden részébe, városokba, ahol olyan ismerősei voltak, akik szerették, akiket ő szeretett, és akik sikerre vitték operettjeit. Így búcsúzott el barátaitól. „Át kell adni a helyett a fiataloknak!” - írta ezeken a lapokon…
626 Búbánat 2007-06-20 12:30:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VIII/4 Karl Millöcker (1842-1899): Dubarry grófnő - 1972 /Gräfin Dubarry, 1879, Theater an der Wien, Bécs/ Az operett zenéjét átdolgozta Theo Mackeben, a „Dubarry” című darab bemutatója 1931-ben, Berlinben, az Admiral Theaterben volt Alpár Gittával a főszerepben! A Rádió Dalszínháza ez utóbbi változatot vette figyelembe a zenei felvételek elkészítése során. Operett 3 felvonásban Libretto és versek: Hans Martin Cremer - Paul Knepler - J. M. Welleminsky Magyar szöveg: Lakatos László A versek fordítója: Szenes Andor Rádió Dalszínháza - keresztmetszet Az operett 1972-es rádiófelvételén a következő énekművészek hallhatók: Marie Jeanne Vaubernier (Dubarry), királyi szerető – Házy Erzsébet Renée, költő – Kónya Sándor Margot – Petress Zsuzsa Brissac – Palcsó Sándor Km.: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli ezen a rádiófelvételen: - Jeanne dala: „Ma élni jó, ma élni szép…” (Házy, énekkar) - Jeanne és René kettőse: „A május ránk talált…” (Házy, Kónya) - Jeanne dala: „Mindegy nekem, mi lesz velem…” (Házy) - Jeanne dala: „Ez ő, ez ő a Dubarry, csak látni kell és hallani…” (Házy, énekkar) További ismert részletek erről a dalszínházi felvételről (a teljes operett még több más ismert slágert tartalmaz, amit itt nem említek): - Margot és Brissac kettőse: „Egy a fő” (Petress, Palcsó, énekkar) - René dala: „Mily szép az élet” (Kónya) - Margot és Brissac vidám kettőse: „Van egy kis időm, hát imádlak én!...” (Petress, Palcsó) 1933. szeptember 5-én mutatták be a Fővárosi Operettszínházban, a Nagymező utcában, Karl Millöcker és Theo Mackeben nagyoperettjét, a Dubarry-t, Lakatos László fordításában, Szenes Andor verseivel, Góth Sándor rendezésében. Az alkonyodó francia királyság tűzijátékának utolsó fellángolása e királyi szerető nevéhez fűződik, akinek története életre kelt az Operettszínház színpadán a berlini vendégszerepléséről hazacsábított Alpár Gittával a főszerepben…. A Dubarryt idehaza először énekelte; a bonviván dr. Szedő Miklós, de a siker oroszlánrésze a primadonnáé, Alpár Gittáé volt. A csodálatos hangú, ragyogó színésznő gyönyörű színpadi jelenség volt, holott a magánéletben köztudomásúan nem éppen előnyös külsejéről volt ismert. Nála valóban tapasztalhatták a művészet megszépítő erejét. Fóthy János, a neves író és kritikus így ír a bemutatóról: ”Ez az operettsiker sohasem született volna meg, ha nincs Berlinben egy Alpár Gitta, akit el lehetett csábítani az opera fenséges múzsájáról az operett táncoslábú múzsájához. Alpár Gittának köszönhetjük, hogy ez a tehetséges Mackeben porlepett színházi könyvtárakban és fürdőzenekarok hagyományos műsorain felfedezte Millöckert, és Berlin után most a pesti közönség is jólesőn és boldogan ringatózhatik az operettzene legédesebb hullámain, az operettszínpadokon elképzelhető legtökéletesebb énekhang káprázatában” Alpár Gitta 1931-ben énekelte először a Dubarryt a Berlini Admiral Theater színpadán, hogy aztán fél Európát meghódítsa ebben a szerepben, melyben hitelesen és csodásan énekelve játszotta el a kis Marie Jeanne Vaubernier-t, aki - mint a történelemből tudjuk - meghódította XV. Lajost és rajta keresztül uralkodott egész Franciaországon. A közönség valósággal tombolva követelte, hogy ismételje meg az operett egyik legszebb dalát, mely Dubarry és a költő (Renée) nagy szerelmi kettőse, valamint Dubarry (Jeanne) nagyáriája. Hadd idézzem Szenes András fordításában ennek első versét, amely aztán később Házy Erzsebetnek az egyik legsikeresebb rádiófelvételévé vált: „Átéltem már néhány szerelmet És csókokat, És bókokat, A férfiak úgy érdekelnek S a pillanat, Mely elszalad… A szívem nékik kattan A szívemér’ Mi volt a bér? Hogy végül itt maradtam Semmit sem kaptam Mindenér’ Refr. Mindegy nekem Mi lesz velem Ha egyszer felgyúl a szívem, Mindegy nekem Ki lesz velem Csak engem nagyon szeressen, Akármi lesz, Akárki lesz, Öleljen forró szívéhez, Mindegy nekem, Ki lesz velem, Király vagy koldus…\" Ezt a híres áriát nagyon sokan, külön felvették a repertoárjukra, és énekelték koncerteken, meg rádiófelvételeken is hallható – egyebek között Gyurkovics Mária tolmácsolásában! Házy Erzsébetet, Kónya Sándort és Kalmár Magdát a televízió képernyőjén is láthattuk az említett két operett szerepeiben, ugyanis a rádiófelvétel zenei anyagát felhasználva 1972 év végén tévéoperett készült a Dubarry grófnőből (és Zeller A madarász című művének ugyancsak a rádióban felvett részleteiből) a zuglói Zichy-kastélyban, ugyanazokkal a művészekkel, akik a rádió dalszínháza mikrofonja előtt már énekelték ezt - később LP-n és CD-n az operettek zenéjét kiadta a Hungaroton. Személyes emlékeimet erről a számomra nevezetes tévés operettfelvételről már közzétettem itt (lásd a 387. sorszám alatt). A Rádió Dalszínháza a nyolcvanas években ismét felvett részleteket az operettből Kalmár Magdával és Molnár Andrással a főszerepekben.
