683 Búbánat 2007-07-27 22:31:17 [Válasz erre: 668 Búbánat 2007-07-18 13:24:10]
Sikerült utánanéznem: A víg özvegyet Mikó András rendezésében játszották 1958-ban és 1959-ben. Időpontok: 1958. július 5., 6., 12., 13. 15., 17., 19., 20., 22., 27., 29., augusztus 3., 5., 7., 9., 14., 17. 1959-ben: július 14., 16., 17., 21., 23., augusztus 11., 13., 16., 23. Kettős szereposztásban ment mindkét évben a darab... Házy Erzsébet valószínűsíthetően csak egy nyáron át - az első évben - énekelte Glavary Hannát a produkcióban, mivel Szegeden, a János vitézben Iluskát alakította 1959. július 26-án, augusztus 12-én, 13-án 15-én és 16-án.
Sikerült utánanéznem: A víg özvegyet Mikó András rendezésében játszották 1958-ban és 1959-ben. Időpontok: 1958. július 5., 6., 12., 13. 15., 17., 19., 20., 22., 27., 29., augusztus 3., 5., 7., 9., 14., 17. 1959-ben: július 14., 16., 17., 21., 23., augusztus 11., 13., 16., 23. Kettős szereposztásban ment mindkét évben a darab... Házy Erzsébet valószínűsíthetően csak egy nyáron át - az első évben - énekelte Glavary Hannát a produkcióban, mivel Szegeden, a János vitézben Iluskát alakította 1959. július 26-án, augusztus 12-én, 13-án 15-én és 16-án.
682 Búbánat 2007-07-27 13:35:58 [Válasz erre: 681 Búbánat 2007-07-27 09:42:07]
Egész pontosan: 1968. június 29.
Egész pontosan: 1968. június 29.
681 Búbánat 2007-07-27 09:42:07 [Válasz erre: 680 Búbánat 2007-07-27 09:34:25]
Még egy előadás eszembe jutott: Szokolay Sándor Vérnászát 1968 nyarán - egy alkalommal - játszották Mikó András rendezésében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Feltehetően, Házy Erzsébet ezen az előadáson szerepet vállalt, s elénekelte a pár évvel korábban az Operaházban nagy sikerrel színre vitt Szokolay-opera Menyasszonyát. Egyébként az egyik interjújában maga a komponista említette is ezt a szigeti előadást.
Még egy előadás eszembe jutott: Szokolay Sándor Vérnászát 1968 nyarán - egy alkalommal - játszották Mikó András rendezésében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Feltehetően, Házy Erzsébet ezen az előadáson szerepet vállalt, s elénekelte a pár évvel korábban az Operaházban nagy sikerrel színre vitt Szokolay-opera Menyasszonyát. Egyébként az egyik interjújában maga a komponista említette is ezt a szigeti előadást.
680 Búbánat 2007-07-27 09:34:25
Mielőtt folytatnám a kronológiában Házy Erzsébet szabadtéri előadásainak ismertetését, utalok arra, hogy nincsenek adataim további fellépéseiről a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Azt azonban meg kell említenem, hogy kaptam információkat korábban énekelt szerepeiről, amelyek körül még nagy bizonytalanságban vagyok. Ezeket csak felsorolom – egy - két adattal megtoldva: 1955 körül énekelhetett Lolát a Parasztbecsületben. A darabot Stephányi György, majd Oláh Gusztáv, később Kenessey Ferenc rendezésében 1953 és 1962 között – 1958 kivételével - minden évben játszották a Szigeten. Ugyancsak 1955 körül énekelhette és játszhatta a szabadtéri színpadon Médit Schubert-Berté: Három a kislány c. daljátékában. Rendezte: Kenessey Ferenc. Színen volt 1954, 1955, 1957, 1960 és 1961 nyarán. Szintén énekelhette Szeged mellett Margitszigeten is a Cigánybáró Szaffiját, de erről sincsenek adataim. Stephányi György, idővel Nádasdy Kálmán rendezésében játszották 1955 és 1962 között, minden nyáron. A János vitéz 1953 és 1961 között ment a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Mikó András rendezésében. Házy a szegedi szabadtérin énekelte Iluskát, de hogy a Szigeten is eljátszotta volna, abban szintén tanácstalan vagyok.
Mielőtt folytatnám a kronológiában Házy Erzsébet szabadtéri előadásainak ismertetését, utalok arra, hogy nincsenek adataim további fellépéseiről a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Azt azonban meg kell említenem, hogy kaptam információkat korábban énekelt szerepeiről, amelyek körül még nagy bizonytalanságban vagyok. Ezeket csak felsorolom – egy - két adattal megtoldva: 1955 körül énekelhetett Lolát a Parasztbecsületben. A darabot Stephányi György, majd Oláh Gusztáv, később Kenessey Ferenc rendezésében 1953 és 1962 között – 1958 kivételével - minden évben játszották a Szigeten. Ugyancsak 1955 körül énekelhette és játszhatta a szabadtéri színpadon Médit Schubert-Berté: Három a kislány c. daljátékában. Rendezte: Kenessey Ferenc. Színen volt 1954, 1955, 1957, 1960 és 1961 nyarán. Szintén énekelhette Szeged mellett Margitszigeten is a Cigánybáró Szaffiját, de erről sincsenek adataim. Stephányi György, idővel Nádasdy Kálmán rendezésében játszották 1955 és 1962 között, minden nyáron. A János vitéz 1953 és 1961 között ment a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Mikó András rendezésében. Házy a szegedi szabadtérin énekelte Iluskát, de hogy a Szigeten is eljátszotta volna, abban szintén tanácstalan vagyok.
679 Búbánat 2007-07-27 08:57:50 [Válasz erre: 678 Búbánat 2007-07-26 10:13:25]
Korrigálni kell magamat: Házy Erzsébet a Bajazzókban Neddát csak egy nyáron át énekelte a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az időpontok: 1967. július 16., 20. és 23.
Korrigálni kell magamat: Házy Erzsébet a Bajazzókban Neddát csak egy nyáron át énekelte a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az időpontok: 1967. július 16., 20. és 23.
678 Búbánat 2007-07-26 10:13:25
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/7 Ruggero Leoncavallo: Bajazzók Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1966. július – augusztus, 1967. július-augusztus Nagyon kevés adatom van erről a szigeti produkcióról. (Mascagni Parasztbecsületével együtt volt műsoron.) Talán lesz, aki kisegít és kiegészíti ismereteimet. Nedda: Házy Erzsébet Canio: Pedro Lavirgen Tonio: Aldo Protti Rendező: Békés András Tudomásom szerint Házy itt, a szabadtéri színpadon énekelte először Neddát, amit az új évadban az Erkel Színházban is megkapott, és ami a későbbiekben egyik nagy siker szerepe maradt. Pedro Lavirgen és – az 1965. évi Garden partyn már nagy sikerrel bemutatkozott - Aldo Protti 1967-ben nemcsak a Szabadtéri Színpadon, hanem az Erkel színpadán is Házyval együtt játszottak Leoncavallo operájában (Réti József is fellépett velük…). Erről az előadásról Albert István beszámolt a MUZSIKA hasábjain, az 1967. októberi számban többek között ezt írja: „…Nem volt azonban meglepetés Házy Erzsébet játék és dráma egységét hatásosan demonstráló Neddája…” A margitszigeti egyik előadásról Kovács János kritikus így írt a Magyar Nemzet 1967. július 22.-én megjelent számában: „… A Parasztbecsület – Bajazzók 1967-es színpadra állításakor Békés András legalább megpróbált kimozdulni a konvenciókból, kezdő lépéseket tenni azon az úton, amely egy érettebb új koncepció kialakításához vezethet. Egyelőre néhány mozzanat sikerült ebből: egy-egy mutatós előkép a darab elején, egy-egy frissnek ható, logikus és meggyőző játékelem felvillantása a szólószerepkben – sok mindent még a konvenciók adottsága és kényszere diktált. E darabok varázsa a mai hallgató számára elsősorban az énekszerepek varázsában rejlik: művészi jogosultsága elsősorban kiváló énekesprodukciók jelenlétén múlik. Ezek kedvéért érdemes újra elővenni a darabot. A Parasztbecsület vendégénekesei, Milkana Milnolova és Zaharia Nicolae megbízható repertoárprodukciók színvonalát hozták – a Bajazzókban Pedro Lavirgen bőséges hangforrásokkal rendelkező, átéléssel és szenvedéllyel éneklő hőstenor, Toniót ez est legjelentősebb művészegyénisége, Aldo Protti alakította. Házy Erzsébet tehetségének lobogása, intenzitása elfogadtatja az ő egyéniségére szabott művészi megoldást.” „A Margitszigeti Szabadtéri Színpad története 1938 – 1993” c. kiadvány - mely a Szabad Tér Kiadó gondozásában, 1995-ben jelent meg – 99. oldalán található fényképen jelenet látható a Bajazzókból: Aldo Protti mint Tonió és Házy Erzsébet mint Nedda.
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/7 Ruggero Leoncavallo: Bajazzók Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1966. július – augusztus, 1967. július-augusztus Nagyon kevés adatom van erről a szigeti produkcióról. (Mascagni Parasztbecsületével együtt volt műsoron.) Talán lesz, aki kisegít és kiegészíti ismereteimet. Nedda: Házy Erzsébet Canio: Pedro Lavirgen Tonio: Aldo Protti Rendező: Békés András Tudomásom szerint Házy itt, a szabadtéri színpadon énekelte először Neddát, amit az új évadban az Erkel Színházban is megkapott, és ami a későbbiekben egyik nagy siker szerepe maradt. Pedro Lavirgen és – az 1965. évi Garden partyn már nagy sikerrel bemutatkozott - Aldo Protti 1967-ben nemcsak a Szabadtéri Színpadon, hanem az Erkel színpadán is Házyval együtt játszottak Leoncavallo operájában (Réti József is fellépett velük…). Erről az előadásról Albert István beszámolt a MUZSIKA hasábjain, az 1967. októberi számban többek között ezt írja: „…Nem volt azonban meglepetés Házy Erzsébet játék és dráma egységét hatásosan demonstráló Neddája…” A margitszigeti egyik előadásról Kovács János kritikus így írt a Magyar Nemzet 1967. július 22.-én megjelent számában: „… A Parasztbecsület – Bajazzók 1967-es színpadra állításakor Békés András legalább megpróbált kimozdulni a konvenciókból, kezdő lépéseket tenni azon az úton, amely egy érettebb új koncepció kialakításához vezethet. Egyelőre néhány mozzanat sikerült ebből: egy-egy mutatós előkép a darab elején, egy-egy frissnek ható, logikus és meggyőző játékelem felvillantása a szólószerepkben – sok mindent még a konvenciók adottsága és kényszere diktált. E darabok varázsa a mai hallgató számára elsősorban az énekszerepek varázsában rejlik: művészi jogosultsága elsősorban kiváló énekesprodukciók jelenlétén múlik. Ezek kedvéért érdemes újra elővenni a darabot. A Parasztbecsület vendégénekesei, Milkana Milnolova és Zaharia Nicolae megbízható repertoárprodukciók színvonalát hozták – a Bajazzókban Pedro Lavirgen bőséges hangforrásokkal rendelkező, átéléssel és szenvedéllyel éneklő hőstenor, Toniót ez est legjelentősebb művészegyénisége, Aldo Protti alakította. Házy Erzsébet tehetségének lobogása, intenzitása elfogadtatja az ő egyéniségére szabott művészi megoldást.” „A Margitszigeti Szabadtéri Színpad története 1938 – 1993” c. kiadvány - mely a Szabad Tér Kiadó gondozásában, 1995-ben jelent meg – 99. oldalán található fényképen jelenet látható a Bajazzókból: Aldo Protti mint Tonió és Házy Erzsébet mint Nedda.
677 Búbánat 2007-07-25 12:15:07
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/6 „Garden party” Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1965. július 17., 18. Idemásolom, amit korábban a 280. sorszám alatt már leírtam: „…A hagyományos nyári koncertek sorából mindössze egyet ragadunk ki, amely távolról sem mondható tradicionálisnak. 1965. július 17-én és 18-án a Margitszigeten Kerekes János vezényletével garden partyn működött közre az együttes. Zenekari részletek mellett Réthy Eszter, Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Svéd Sándor, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Paolo Silveri, Udvardy Tibor, Szabó Miklós Leoncavallo, Puccini, Donizetti, Saint-Saëns, Verdi, Rossini, Csajkovszkij, Bizet, Lehár Ferenc, Johann Strauss és Kálmán Imre operáiból és operettjeiből szólaltatott meg áriákat és duetteket.” Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig /Zeneműkiadó, 1984/ A korabeli Film Színház Muzsika egyik lapszámában képes összeállítást szentelt ennek a gálaestnek, melyből egyéb érdekességek is megtudhatók a rendezvényről, valamint további közreműködők kilétére is fény derül: „Parádés nemzetközi Garden partyt láttunk az újjáépült Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az opera, a balett, az operett neves művészeinek felléptével. A bevezető tűzijáték után a New York-i Metropolitan, a milánói Scala, a bécsi és a budapesti opera énekes vendégei az operairodalom legszebb áriáit adták elő. Csillogó petárdaként robbantak az újabb és újabb nagy nevek: Svéd Sándor, Ráthy Eszter, Carelli Gábor, Eszenyi Irma, Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet, Paolo Silveri, Udvardy Tibor s mellettük a balett csillagai, Orosz Adél és Dózsa Imre. Az operett vendége Honthy Hanna volt, a népszerű olasz dalokat Szabó Miklós szólaltatta meg. De helyet kapott a Garden partyn a sanzon is, mégpedig a műfaj egyik legelhivatottabb képviselőjének, Zsolnai Hédinek előadásában. Az idei első margitszigeti zenés Garden party valódi sztárparádé volt.” /Film Színház Muzsika, 1965. július 23. 30. szám/ Fotók: 1. Fellépés előtti fekete, a művészbüfében. Ilosfalvy Róbert szmokingban, feleségével, két palack bor társaságában 2. Hódolat az operett királynőjének. Honthy Hanna és Udvardy Tibor; a „bonviván” két kezébe fogja az „örökifjú” operettprimadonna hófehér kesztyűs kezét 3. Carelli Gábor, a Metropolitan művésze öltözőjében, az autogramkérő lányok gyűrűjében. 4. A sanzonokat Zsolnai Hédi és a Stúdió együttes szólaltatta meg. 5. Paolo Silveri, a milánói Scala tagja Vasadi-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad igazgatójával beszélget a parkban Szinte még gyerekfejjel jelen voltam ezen a csodálatos esten. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékezetemben. Időnként előveszem és nézegetem ezeket a régi fotókat is, jó emlékezni a sok szépségre!
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/6 „Garden party” Margitszigeti Szabadtéri Színpad -1965. július 17., 18. Idemásolom, amit korábban a 280. sorszám alatt már leírtam: „…A hagyományos nyári koncertek sorából mindössze egyet ragadunk ki, amely távolról sem mondható tradicionálisnak. 1965. július 17-én és 18-án a Margitszigeten Kerekes János vezényletével garden partyn működött közre az együttes. Zenekari részletek mellett Réthy Eszter, Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Svéd Sándor, Carelli Gábor, Ilosfalvy Róbert, Paolo Silveri, Udvardy Tibor, Szabó Miklós Leoncavallo, Puccini, Donizetti, Saint-Saëns, Verdi, Rossini, Csajkovszkij, Bizet, Lehár Ferenc, Johann Strauss és Kálmán Imre operáiból és operettjeiből szólaltatott meg áriákat és duetteket.” Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig /Zeneműkiadó, 1984/ A korabeli Film Színház Muzsika egyik lapszámában képes összeállítást szentelt ennek a gálaestnek, melyből egyéb érdekességek is megtudhatók a rendezvényről, valamint további közreműködők kilétére is fény derül: „Parádés nemzetközi Garden partyt láttunk az újjáépült Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az opera, a balett, az operett neves művészeinek felléptével. A bevezető tűzijáték után a New York-i Metropolitan, a milánói Scala, a bécsi és a budapesti opera énekes vendégei az operairodalom legszebb áriáit adták elő. Csillogó petárdaként robbantak az újabb és újabb nagy nevek: Svéd Sándor, Ráthy Eszter, Carelli Gábor, Eszenyi Irma, Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet, Paolo Silveri, Udvardy Tibor s mellettük a balett csillagai, Orosz Adél és Dózsa Imre. Az operett vendége Honthy Hanna volt, a népszerű olasz dalokat Szabó Miklós szólaltatta meg. De helyet kapott a Garden partyn a sanzon is, mégpedig a műfaj egyik legelhivatottabb képviselőjének, Zsolnai Hédinek előadásában. Az idei első margitszigeti zenés Garden party valódi sztárparádé volt.” /Film Színház Muzsika, 1965. július 23. 30. szám/ Fotók: 1. Fellépés előtti fekete, a művészbüfében. Ilosfalvy Róbert szmokingban, feleségével, két palack bor társaságában 2. Hódolat az operett királynőjének. Honthy Hanna és Udvardy Tibor; a „bonviván” két kezébe fogja az „örökifjú” operettprimadonna hófehér kesztyűs kezét 3. Carelli Gábor, a Metropolitan művésze öltözőjében, az autogramkérő lányok gyűrűjében. 4. A sanzonokat Zsolnai Hédi és a Stúdió együttes szólaltatta meg. 5. Paolo Silveri, a milánói Scala tagja Vasadi-Balogh Lajossal, a Szabadtéri Színpad igazgatójával beszélget a parkban Szinte még gyerekfejjel jelen voltam ezen a csodálatos esten. Leginkább Házy, Udvardy és Ilosfalvy számaira koncentráltam: Traviata, A víg özvegy, A cigánybáró részletei maradtak meg igazán az emlékezetemben. Időnként előveszem és nézegetem ezeket a régi fotókat is, jó emlékezni a sok szépségre!
676 Búbánat 2007-07-24 13:18:26 [Válasz erre: 675 Búbánat 2007-07-24 13:15:53]
Abody Béla recenziója, amit a MUZSIKA 1963. októberi száma közölt, igen figyelemreméltó írás, megérdemli, hogy teljes terjedelmében ide másoljam. „A Cigánybáró A választással igazán nem kell vitába szállni, Strauss klasszikus operettje igazán megérdemelte a hatalmas nyilvánosságot. Nemcsak halhatatlan a maga nemében, de élő is: a kor társadalmi, művészi formanyelvi konvenciói mögül valóságos emberi viszonylatok ragyognak elő, amelyek – mutatis mutandis – a mai hallgató életének lehetőségeivel, fordulataival is rokoníthatók. Ezért is a nagy közönségsiker, a Cigánybáró életereje. Az azonban már kérdés, hogy éppen a Dóm tér nyilvánossága kellett-e a mű bemutatásához? Az érdeklődés, a zenei anyag színvonala mellette érvel. Ekkora befogadóképességű helyet máshol nem találhattunk volna, s még ez sem túlméretezett a közönségigényekhez képest. Viszont a rendezés – a tehetséges Békés András munkája – szükségképpen a háttér, s kissé a ’genius loci’ elleni harcot kellett hogy jelentse; perlekedni kellett a templom méltóságának hangulatával. S ez a vita élesebbre is sikerült, mint kellett volna. Az egész előadás inkább az „operett”, mint a „klasszikus” jellegzetességeit domborította ki. Nincs kifogásunk az archaizálás, még kevésbé az ötletes korszerűsítés ellen, de itt harmadik lehetőségként inkább a mutatványos elemek domborodtak ki. Siker volt, ez igaz. De kérdés, mindig mindent igazol-e a siker, a disznócsordát üdvözlő taps, s a tűzijátékot kísérő álmélkodás? Nem lehetett volna, s nem lehetne a jövőben éppen ezeket, az egész fesztiválügynek szóló lelkes, de kissé konformis rokonszenv-megnyilatkozásokat valami korszerűbb művészi gondolat, meglepőbb attrakció, izgalmasabb kísérlet szekerébe fogni? A zenei megoldás szolidan kielégítő volt, a művészek általában ismert, magas színvonalukon mutatták be mindazt, amit képességeikről eddig is tudtunk. Újabbra, többre senki sem vállalkozott, de Maleczky Oszkár, Házy Erzsébet, Berdál Valéria, a ritka hangkincset birtokló Komlóssy Erzsébet teljesítménye így is az est jobbik feléhez tartozott. Kár, hogy valami igényesebb kísérlet nem mozgathatta meg alkotó képzeletüket. Palcsó Sándor nem sokat kezdhetett Barinkay sok könnyedséget, játékosságot igénylő szerepével, az ő útja más - bizonyos szempontból rangosabb – magasságok felé vezet. Eduard Strauss, a zeneköltő dédunokája meglehetősen ötlettelennek bizonyult, inkább kísérte, mintsem irányította a színpadot. Munkája értékesebb része a zenekar kordában tartásából, a ’nyárias” kilengések mérsékléséből, bizonyos közhivatalnokias szolidságból állt. Nem semmi, de ide kevés. Egyáltalában a produkció átlaga, az összhatás inkább a már jó régen kialakult közízlés, meglevő szükségletek megbízható, sohasem ízléstelen, de nem is nagyon ötletgazdag kielégítését szolgálta, mintsem új szükségletek t e r e m t é s é t. Kissé a tegnapra, s nem a holnapra nyitott kaput, lényegében már elért, megszokott, mindig elvárható mai teljesítmények, színpadi, zenei tolmácsolások keretei között maradva. Baj nem történt. Arra érdemesek ezrei jó zenét hallgattak. De ez néhány év múlva már kevés lesz ide. Amellett, hogy: volt jobb.”
Abody Béla recenziója, amit a MUZSIKA 1963. októberi száma közölt, igen figyelemreméltó írás, megérdemli, hogy teljes terjedelmében ide másoljam. „A Cigánybáró A választással igazán nem kell vitába szállni, Strauss klasszikus operettje igazán megérdemelte a hatalmas nyilvánosságot. Nemcsak halhatatlan a maga nemében, de élő is: a kor társadalmi, művészi formanyelvi konvenciói mögül valóságos emberi viszonylatok ragyognak elő, amelyek – mutatis mutandis – a mai hallgató életének lehetőségeivel, fordulataival is rokoníthatók. Ezért is a nagy közönségsiker, a Cigánybáró életereje. Az azonban már kérdés, hogy éppen a Dóm tér nyilvánossága kellett-e a mű bemutatásához? Az érdeklődés, a zenei anyag színvonala mellette érvel. Ekkora befogadóképességű helyet máshol nem találhattunk volna, s még ez sem túlméretezett a közönségigényekhez képest. Viszont a rendezés – a tehetséges Békés András munkája – szükségképpen a háttér, s kissé a ’genius loci’ elleni harcot kellett hogy jelentse; perlekedni kellett a templom méltóságának hangulatával. S ez a vita élesebbre is sikerült, mint kellett volna. Az egész előadás inkább az „operett”, mint a „klasszikus” jellegzetességeit domborította ki. Nincs kifogásunk az archaizálás, még kevésbé az ötletes korszerűsítés ellen, de itt harmadik lehetőségként inkább a mutatványos elemek domborodtak ki. Siker volt, ez igaz. De kérdés, mindig mindent igazol-e a siker, a disznócsordát üdvözlő taps, s a tűzijátékot kísérő álmélkodás? Nem lehetett volna, s nem lehetne a jövőben éppen ezeket, az egész fesztiválügynek szóló lelkes, de kissé konformis rokonszenv-megnyilatkozásokat valami korszerűbb művészi gondolat, meglepőbb attrakció, izgalmasabb kísérlet szekerébe fogni? A zenei megoldás szolidan kielégítő volt, a művészek általában ismert, magas színvonalukon mutatták be mindazt, amit képességeikről eddig is tudtunk. Újabbra, többre senki sem vállalkozott, de Maleczky Oszkár, Házy Erzsébet, Berdál Valéria, a ritka hangkincset birtokló Komlóssy Erzsébet teljesítménye így is az est jobbik feléhez tartozott. Kár, hogy valami igényesebb kísérlet nem mozgathatta meg alkotó képzeletüket. Palcsó Sándor nem sokat kezdhetett Barinkay sok könnyedséget, játékosságot igénylő szerepével, az ő útja más - bizonyos szempontból rangosabb – magasságok felé vezet. Eduard Strauss, a zeneköltő dédunokája meglehetősen ötlettelennek bizonyult, inkább kísérte, mintsem irányította a színpadot. Munkája értékesebb része a zenekar kordában tartásából, a ’nyárias” kilengések mérsékléséből, bizonyos közhivatalnokias szolidságból állt. Nem semmi, de ide kevés. Egyáltalában a produkció átlaga, az összhatás inkább a már jó régen kialakult közízlés, meglevő szükségletek megbízható, sohasem ízléstelen, de nem is nagyon ötletgazdag kielégítését szolgálta, mintsem új szükségletek t e r e m t é s é t. Kissé a tegnapra, s nem a holnapra nyitott kaput, lényegében már elért, megszokott, mindig elvárható mai teljesítmények, színpadi, zenei tolmácsolások keretei között maradva. Baj nem történt. Arra érdemesek ezrei jó zenét hallgattak. De ez néhány év múlva már kevés lesz ide. Amellett, hogy: volt jobb.”
675 Búbánat 2007-07-24 13:15:53
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/5 ifj. Johann Strauss: A cigánybáró Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. augusztus 8., 10., 11., 15., 19. Szöveg: Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzler Fordította: Szinetár Miklós Versek: Fischer Sándor Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Makó József Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényelt: Eduard Strauss (Ausztria) A rendező asszisztense: Kertész Gyula és Takács László Rendezte: Békés András Szereposztás: Zsupán Kálmán: Maleczky Oszkár Arzéna: Berdál Valéria Mirabella: Turján Vilma Ottokár: Király Levente Carnero gróf: Horváth József Czipra: Komlóssy Erzsébet Szaffi: Házy Erzsébet Barinkay Sándor: Palcsó Sándor Gábor diák: Gyimesi Kálmán Feri: Lakky József Józsi: Pagányi Nándor Pali: Kátay Endre Miska: Kovács Gyula Kancellár: Gémesi Imre Hírnök: Putnik Bálint Zsiga: Marosi Károly fh. Suszter: Kertész Péter fh. Lámpagyújtogató: Győrffy László Ceremóniamester: Bősze György fh. A szabadtéri Cigánybáró produkcióról a korabeli lapokban (Film Színház Muzsika, MUZSIKA) megjelent beszámolók, interjúk részleteit korábban már idéztem, a 63., a 73. és a 137. sorszám alatt visszakereshetők.
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/5 ifj. Johann Strauss: A cigánybáró Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. augusztus 8., 10., 11., 15., 19. Szöveg: Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzler Fordította: Szinetár Miklós Versek: Fischer Sándor Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Makó József Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényelt: Eduard Strauss (Ausztria) A rendező asszisztense: Kertész Gyula és Takács László Rendezte: Békés András Szereposztás: Zsupán Kálmán: Maleczky Oszkár Arzéna: Berdál Valéria Mirabella: Turján Vilma Ottokár: Király Levente Carnero gróf: Horváth József Czipra: Komlóssy Erzsébet Szaffi: Házy Erzsébet Barinkay Sándor: Palcsó Sándor Gábor diák: Gyimesi Kálmán Feri: Lakky József Józsi: Pagányi Nándor Pali: Kátay Endre Miska: Kovács Gyula Kancellár: Gémesi Imre Hírnök: Putnik Bálint Zsiga: Marosi Károly fh. Suszter: Kertész Péter fh. Lámpagyújtogató: Győrffy László Ceremóniamester: Bősze György fh. A szabadtéri Cigánybáró produkcióról a korabeli lapokban (Film Színház Muzsika, MUZSIKA) megjelent beszámolók, interjúk részleteit korábban már idéztem, a 63., a 73. és a 137. sorszám alatt visszakereshetők.
674 Búbánat 2007-07-23 13:41:24 [Válasz erre: 673 Búbánat 2007-07-23 13:38:27]
A Film Színház Muzsika 1963 szeptemberében egy cikket közölt a bemutató előadásról (Szenthegyi István: Szabadtéri Játékok Szegeden – 1. Brankovics György). Ebből a kritikából idézek: „ .. A bizonyos kamaraszerűséget kívánó művet olyan hatalmas színpadon, mint a szegedi, bizony nem könnyű feladat térben ábrázolni úgy, hogy be is töltse a teret. Mikó András rendezői vállalkozása mégis elfogadható megoldást talált a kamaraszerűség és a látványos ’nagyopera’ között. Vannak itt hatásos tömegjelenetek is, bár a részt vevő tömeg belső aktivitása általában nem olyan méretű, hogy a főhős egyéni tragédiájának eleven töltésű feszültsége fölé kerekedjék. Mikó puritán rendező, gondolom, szántszándékkal nem használja ki a környezet adta lehetőségek minden hatásfokát. Azt hiszem, bárki más rendezte volna a darabot, Brankovicsnak a törökökön aratott győzelmére meghúzatta volna a szegedi Dóm harangjait (igaz, a harangozást a Brankovics-opera cselekményeknél későbbi időben, Hunyadi nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa…). De - milyen érdekes - még a gigantikus szabadtéri színpadon is hatást lehet elérni egyetlen szereplővel: amikor az ingatag szerb despota először marad magára, mardosó kétségeinek tépelődő rabjaként, döbbenetes a kontraszt az egyetlen élő, esendő ember, meg a színpadi építmény monstruózus élettelensége közt! (A sikerült díszlet Fülöp Zoltán tervezés; ügyes a beépített, kisebb forgószínpad is, igen alkalmas újítás.) Az előadáson a budapesti Operaház ismert Brankovics-gárdáját hallhatjuk, Fodor János, Mátyás Mária, Simándy József, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Tarnay Gyula, Svéd Nóra közreműködésével. Most először vesz részt a felújított szegedi játékokon az Operaház kórusa. A teljesítmények nem egészen kiegyenlítettek, a Kórody András karnagy zenei irányító munkája is bizonyára elevenebb kontaktusba kerül a zenekarral, s általában az együttessel, a további előadások során. Emlékezzünk meg Márk Tivadar jelmezeiről és Barkóczy Sándor koreográfiájáról; a záró felvonás török balettjének határozottan hasznos szerepe is van. Ha summázni akarjuk benyomásainkat a Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitó estjéről, kötelességünk rámutatni arra is, hogy zenei téren a Brankovics előadása még magasabb színvonalat követel. „
A Film Színház Muzsika 1963 szeptemberében egy cikket közölt a bemutató előadásról (Szenthegyi István: Szabadtéri Játékok Szegeden – 1. Brankovics György). Ebből a kritikából idézek: „ .. A bizonyos kamaraszerűséget kívánó művet olyan hatalmas színpadon, mint a szegedi, bizony nem könnyű feladat térben ábrázolni úgy, hogy be is töltse a teret. Mikó András rendezői vállalkozása mégis elfogadható megoldást talált a kamaraszerűség és a látványos ’nagyopera’ között. Vannak itt hatásos tömegjelenetek is, bár a részt vevő tömeg belső aktivitása általában nem olyan méretű, hogy a főhős egyéni tragédiájának eleven töltésű feszültsége fölé kerekedjék. Mikó puritán rendező, gondolom, szántszándékkal nem használja ki a környezet adta lehetőségek minden hatásfokát. Azt hiszem, bárki más rendezte volna a darabot, Brankovicsnak a törökökön aratott győzelmére meghúzatta volna a szegedi Dóm harangjait (igaz, a harangozást a Brankovics-opera cselekményeknél későbbi időben, Hunyadi nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa…). De - milyen érdekes - még a gigantikus szabadtéri színpadon is hatást lehet elérni egyetlen szereplővel: amikor az ingatag szerb despota először marad magára, mardosó kétségeinek tépelődő rabjaként, döbbenetes a kontraszt az egyetlen élő, esendő ember, meg a színpadi építmény monstruózus élettelensége közt! (A sikerült díszlet Fülöp Zoltán tervezés; ügyes a beépített, kisebb forgószínpad is, igen alkalmas újítás.) Az előadáson a budapesti Operaház ismert Brankovics-gárdáját hallhatjuk, Fodor János, Mátyás Mária, Simándy József, Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Nádas Tibor, Tarnay Gyula, Svéd Nóra közreműködésével. Most először vesz részt a felújított szegedi játékokon az Operaház kórusa. A teljesítmények nem egészen kiegyenlítettek, a Kórody András karnagy zenei irányító munkája is bizonyára elevenebb kontaktusba kerül a zenekarral, s általában az együttessel, a további előadások során. Emlékezzünk meg Márk Tivadar jelmezeiről és Barkóczy Sándor koreográfiájáról; a záró felvonás török balettjének határozottan hasznos szerepe is van. Ha summázni akarjuk benyomásainkat a Szegedi Szabadtéri Játékok megnyitó estjéről, kötelességünk rámutatni arra is, hogy zenei téren a Brankovics előadása még magasabb színvonalat követel. „
673 Búbánat 2007-07-23 13:38:27
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/4 Erkel Ferenc: Brankovics György Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. július 20., 24., 27. Az opera alapjául szolgáló színművet Obernyik Károly írta. Kora ismert novella-és drámaírójának műve - váratlan halála miatt - befejezetlenül maradt 1855), amit barátja, Bulyovszky Gyula egészített ki. Az utolsó felvonást később, a dráma színre kerültével Egressy Gábor dolgozta át, kinek egyik legkedveltebb darabja volt; egyik előadása közben roskadt össze (1866. július 30.), amikor szélütés érte s pár óra múlva meghalt; ebből írta Erkel Ferenc hasonló című operáját (1868-1872), amelynek bemutatója 1874. május 20-án volt a Nemzeti Színházban. Az opera szövegkönyvének szerzői: Ormai Ferenc és Ódry Lehel. Amikor az Operaház 1962. június 21-én színpadra állította Erkel alkotását, mind librettója (Romhányi József), mind zenéje (Kókai Rezső) megújult. Ez az operaházi produkció került aztán át egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadjára. Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Fülöp Zoltán Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényel: Kórody András A rendező asszisztense: Kertész Gyula Rendezte: Mikó András Szereposztás: Brankovics György: Fodor János Mara, Brankovics leánya: Mátyás Mária Gergő, Brankovics fia: Palcsó Sándor István, Brankovics fia: Házy Erzsébet Murat, török nagyvezír: Simándy József Cselebi aga: Nádas Tibor Fruzsina: Mara duennája: Svéd Nóra Hunyadi László: Tarnay Gyula Székely László, magyar nemes: Hámory Imre Lázár, Brankovics bizalmasa: Gyimesi Kálmán Brankovics szolgája: Katona Lajos Hunyadi küldötte: Kövesdi Károly
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/4 Erkel Ferenc: Brankovics György Szegedi Szabadtéri Játékok -1963. július 20., 24., 27. Az opera alapjául szolgáló színművet Obernyik Károly írta. Kora ismert novella-és drámaírójának műve - váratlan halála miatt - befejezetlenül maradt 1855), amit barátja, Bulyovszky Gyula egészített ki. Az utolsó felvonást később, a dráma színre kerültével Egressy Gábor dolgozta át, kinek egyik legkedveltebb darabja volt; egyik előadása közben roskadt össze (1866. július 30.), amikor szélütés érte s pár óra múlva meghalt; ebből írta Erkel Ferenc hasonló című operáját (1868-1872), amelynek bemutatója 1874. május 20-án volt a Nemzeti Színházban. Az opera szövegkönyvének szerzői: Ormai Ferenc és Ódry Lehel. Amikor az Operaház 1962. június 21-én színpadra állította Erkel alkotását, mind librettója (Romhányi József), mind zenéje (Kókai Rezső) megújult. Ez az operaházi produkció került aztán át egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadjára. Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Fülöp Zoltán Koreográfus: Barkóczy Sándor Vezényel: Kórody András A rendező asszisztense: Kertész Gyula Rendezte: Mikó András Szereposztás: Brankovics György: Fodor János Mara, Brankovics leánya: Mátyás Mária Gergő, Brankovics fia: Palcsó Sándor István, Brankovics fia: Házy Erzsébet Murat, török nagyvezír: Simándy József Cselebi aga: Nádas Tibor Fruzsina: Mara duennája: Svéd Nóra Hunyadi László: Tarnay Gyula Székely László, magyar nemes: Hámory Imre Lázár, Brankovics bizalmasa: Gyimesi Kálmán Brankovics szolgája: Katona Lajos Hunyadi küldötte: Kövesdi Károly
672 IVA 2007-07-21 00:37:45 [Válasz erre: 671 WiseGentleman 2007-07-20 08:28:02]
Biztos, hogy Kishegyi, viszont lehet, hogy én gépeltem el a nevet, amiért elnézést kérek, és köszönöm a helyreigazítást.
Biztos, hogy Kishegyi, viszont lehet, hogy én gépeltem el a nevet, amiért elnézést kérek, és köszönöm a helyreigazítást.
671 WiseGentleman 2007-07-20 08:28:02 [Válasz erre: 668 Búbánat 2007-07-18 13:24:10]
Remélem, megbocsátod ezt az apró helyreigazítást, de Nyegus szerepében szerintem Kishegyi (és nem Kishelyi) Árpád lépett fel...
Remélem, megbocsátod ezt az apró helyreigazítást, de Nyegus szerepében szerintem Kishegyi (és nem Kishelyi) Árpád lépett fel...
670 Búbánat 2007-07-20 07:03:40
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/3 Farkas Ferenc: Csínom Palkó Szegedi Szabadtéri Játékok - 1960. július 24., 27., 31., augusztus 2., 3. Szöveg: Dékány András és Bálint Lajos Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Varga Mátyás Koreográfus: Eck Imre Vezényelt a zeneszerző: FARKAS FERENC A rendező asszisztense: Versényi Ida Rendezte: Mikó András Szereposztás: Balogh Ádám, kuruc kapitány: Angyal Sándor Szegénylegények: Csínom Palkó - Sárdy János Csínom Jankó - Katona Lajos Rosta Márton mézeskalácsos: Szabó Ernő Éduska, a leánya: Házy Erzsébet Zsuzsika, Balogh Ádám mátkája: Sándor Judit Tyukodi pajtás: Domahidy László Förgeteg, bandavezér: Fodor János Daru, kocsmáros: Káldor Jenő Örzse, a szolgálója: Lőrincz Zsuzsa Kati, a leánya: Lehoczky Zsuzsa Koháry grófné: Lontay Margit Rézangyal: Mentes József Göcs Pista, Ludas, Peták szegénylegények: Marosi Károly, Zádori István, Gémesi Imre Kucug Balázs, a labanc sógora: Pagonyi Nándor Lange őrnagy, császári futár: Kovács János Udvarmester: Putnik Bálint
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/3 Farkas Ferenc: Csínom Palkó Szegedi Szabadtéri Játékok - 1960. július 24., 27., 31., augusztus 2., 3. Szöveg: Dékány András és Bálint Lajos Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Varga Mátyás Koreográfus: Eck Imre Vezényelt a zeneszerző: FARKAS FERENC A rendező asszisztense: Versényi Ida Rendezte: Mikó András Szereposztás: Balogh Ádám, kuruc kapitány: Angyal Sándor Szegénylegények: Csínom Palkó - Sárdy János Csínom Jankó - Katona Lajos Rosta Márton mézeskalácsos: Szabó Ernő Éduska, a leánya: Házy Erzsébet Zsuzsika, Balogh Ádám mátkája: Sándor Judit Tyukodi pajtás: Domahidy László Förgeteg, bandavezér: Fodor János Daru, kocsmáros: Káldor Jenő Örzse, a szolgálója: Lőrincz Zsuzsa Kati, a leánya: Lehoczky Zsuzsa Koháry grófné: Lontay Margit Rézangyal: Mentes József Göcs Pista, Ludas, Peták szegénylegények: Marosi Károly, Zádori István, Gémesi Imre Kucug Balázs, a labanc sógora: Pagonyi Nándor Lange őrnagy, császári futár: Kovács János Udvarmester: Putnik Bálint
669 Búbánat 2007-07-19 11:28:27
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/2 Kacsoh Pongrác: János vitéz Szegedi Szabadtéri Játékok - 1959. július 26., augusztus 12., 13., 15., 16. Ismételten utalok arra, hogy itt és a következőkben ismertetendő szegedi szabadtéri produkciókra vonatkozó adatokat Heiner Lajos segítsége nélkül nem tudtam volna prezentálni. Hálás köszönetem érte! Itt jelzem, hogy a szabadtéri előadásokon a Játékok zenekara szegedi színházi zenészekre épült, hasonlóképpen a kórus, melyet a Zenebarátok-, a MÁV Hazánk- és helyi amatőr énekkarok tagjai egészítettek ki. A továbbiakban már nem fogom a zenekart és az énekkart említeni. Szöveg: Bakonyi Károly. Versek: Heltai Jenő Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Sándor Lajos Koreográfus: Mezey Károly Vezényel: Szalatsy István Rendezte: Szinetár Miklós Szereposztás: Kukorica Jancsi: Sárdy János Iluska: Házy Erzsébet Bagó: Fodor János A francia király: Rajz János A francia királykisasszony: Gencsy Sári Boszorkány: Gobbi Hilda Strázsamester: Szabadí István A falu csősze: Márkus Ferenc A 215. sorszám alatt a rádiófelvétel kapcsán korábban idéztem Ruitner Sándor dramaturg gondolatait a szabadtéri előadásról: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” Szintén idéztem Abody Bélát (126. sorszám), aki a MUZSIKA 1959. októberi számában többek között ezt írja a látottakról: „Az a János vitéz hangzott itt el, amelyet megírhattak volna (de nem azt írták meg), ki-ki magánhasználatra szabott, emlékekből szőtt János vitéze. Az alkalom nem megfelelő, hogy … Házy Erzsébet művészi alkatának különös, ’aszimmetrikus’ izgalmasságát… elemezzük…”
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/2 Kacsoh Pongrác: János vitéz Szegedi Szabadtéri Játékok - 1959. július 26., augusztus 12., 13., 15., 16. Ismételten utalok arra, hogy itt és a következőkben ismertetendő szegedi szabadtéri produkciókra vonatkozó adatokat Heiner Lajos segítsége nélkül nem tudtam volna prezentálni. Hálás köszönetem érte! Itt jelzem, hogy a szabadtéri előadásokon a Játékok zenekara szegedi színházi zenészekre épült, hasonlóképpen a kórus, melyet a Zenebarátok-, a MÁV Hazánk- és helyi amatőr énekkarok tagjai egészítettek ki. A továbbiakban már nem fogom a zenekart és az énekkart említeni. Szöveg: Bakonyi Károly. Versek: Heltai Jenő Jelmeztervező: Márk Tivadar Díszlettervező: Sándor Lajos Koreográfus: Mezey Károly Vezényel: Szalatsy István Rendezte: Szinetár Miklós Szereposztás: Kukorica Jancsi: Sárdy János Iluska: Házy Erzsébet Bagó: Fodor János A francia király: Rajz János A francia királykisasszony: Gencsy Sári Boszorkány: Gobbi Hilda Strázsamester: Szabadí István A falu csősze: Márkus Ferenc A 215. sorszám alatt a rádiófelvétel kapcsán korábban idéztem Ruitner Sándor dramaturg gondolatait a szabadtéri előadásról: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” Szintén idéztem Abody Bélát (126. sorszám), aki a MUZSIKA 1959. októberi számában többek között ezt írja a látottakról: „Az a János vitéz hangzott itt el, amelyet megírhattak volna (de nem azt írták meg), ki-ki magánhasználatra szabott, emlékekből szőtt János vitéze. Az alkalom nem megfelelő, hogy … Házy Erzsébet művészi alkatának különös, ’aszimmetrikus’ izgalmasságát… elemezzük…”
668 Búbánat 2007-07-18 13:24:10
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/1 Lehár Ferenc: A víg özvegy Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1958 és 1959 Külön köszönetem fejezem ki IVA-nak segítőkészségéért, akitől a Víg özvegyre vonatkozó összes adatot kaptam! Információja szerint 1958. év mellett 1959 nyarán is játszották az operettet a szigeten kettős illetve hármas szereposztásban, amint itt következik: Glavari Hanna: Házy Erzsébet - Vámos Ágnes Mirko Zéta: Maleczky Oszkár - Hámori Imre Valencienne: Koltay Valéria - Raskó Magda Danilo: Udvardy Tibor - Nagypál László Camille de Rosillon: Ilosfalvy Róbert - Kövecses Béla - Mátray Ferenc Vicomte Cascada: Kenéz Ernő - Somogyváry Lajos Rauol de St. Brioche: Bende Zsolt - Pálfy Endre - Rajna András Kromov: Palócz László - Nádas Tibor - Balogh László Bogdanovics: Göndöcs József - Petri Miklós Prisics: Kerekes Gábor - Molnár Miklós Nyegus: Fekete Pál - Kishelyi Árpád - Tompa Sándor Olga: Cser Tímea - Forgács Éva - Szőnyi Olga Sylvane: László Margit Arany és ezüst keringő: Ugray Klotild, Havas Ferenc, Róna Viktor - Maros Éva, Bozsó Árpád, Molnár Ferenc - Orosz Adél A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kerekes János és Németh Amadé vezényelték. Ahol három név szerepel, a harmadik szereplő a szériát ismétlő szezonban állt be (pl. Fekete Pál 1959.01.03-án bekövetkezett halála miatt.) Nemigen keverték a szereposztásokat, ezért biztonsággal csak az első helyen állók lehettek Házy partnerei. Abban bizonytalan vagyok, hogy Házy Erzsébet 1959-ben is énekelte-e Glavary Hannát, mivel annak az évnek júliusa végén és augusztusában négy előadásban Iluska volt a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitézében.(Erről az előadássorozatról részletesen a XIV/2 szám alatt szólok.) Ugyanakkor itt van Házynak 1959. év elejéről egy beszélgetése a Film Színház Muzsika munkatársával (Potoczki Júlia: Opera vagy film?), kinek az interjú keretében elmondta: „…A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem…” /Lásd. a topicban a 207 sorszám alatt; a teljes cikk fénymásolata megvan nálam. / Ebből viszont mégiscsak az következne, hogy Házy 1958 után 1959-ben is szerepelt Lehár operettjében a szigeten, és képes volt ezt időben összeegyeztetni - ugyanazon a nyáron - Szegeden bemutatott daljátékban abszolvált feladatával.
Házy Erzsébet szabadtéri színpadi produkciói XIV/1 Lehár Ferenc: A víg özvegy Margitszigeti Szabadtéri Színpad – 1958 és 1959 Külön köszönetem fejezem ki IVA-nak segítőkészségéért, akitől a Víg özvegyre vonatkozó összes adatot kaptam! Információja szerint 1958. év mellett 1959 nyarán is játszották az operettet a szigeten kettős illetve hármas szereposztásban, amint itt következik: Glavari Hanna: Házy Erzsébet - Vámos Ágnes Mirko Zéta: Maleczky Oszkár - Hámori Imre Valencienne: Koltay Valéria - Raskó Magda Danilo: Udvardy Tibor - Nagypál László Camille de Rosillon: Ilosfalvy Róbert - Kövecses Béla - Mátray Ferenc Vicomte Cascada: Kenéz Ernő - Somogyváry Lajos Rauol de St. Brioche: Bende Zsolt - Pálfy Endre - Rajna András Kromov: Palócz László - Nádas Tibor - Balogh László Bogdanovics: Göndöcs József - Petri Miklós Prisics: Kerekes Gábor - Molnár Miklós Nyegus: Fekete Pál - Kishelyi Árpád - Tompa Sándor Olga: Cser Tímea - Forgács Éva - Szőnyi Olga Sylvane: László Margit Arany és ezüst keringő: Ugray Klotild, Havas Ferenc, Róna Viktor - Maros Éva, Bozsó Árpád, Molnár Ferenc - Orosz Adél A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kerekes János és Németh Amadé vezényelték. Ahol három név szerepel, a harmadik szereplő a szériát ismétlő szezonban állt be (pl. Fekete Pál 1959.01.03-án bekövetkezett halála miatt.) Nemigen keverték a szereposztásokat, ezért biztonsággal csak az első helyen állók lehettek Házy partnerei. Abban bizonytalan vagyok, hogy Házy Erzsébet 1959-ben is énekelte-e Glavary Hannát, mivel annak az évnek júliusa végén és augusztusában négy előadásban Iluska volt a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitézében.(Erről az előadássorozatról részletesen a XIV/2 szám alatt szólok.) Ugyanakkor itt van Házynak 1959. év elejéről egy beszélgetése a Film Színház Muzsika munkatársával (Potoczki Júlia: Opera vagy film?), kinek az interjú keretében elmondta: „…A nyáron a Margitszigeten felújítjuk a Víg özvegyet, ebben Glavari Hannát énekelem…” /Lásd. a topicban a 207 sorszám alatt; a teljes cikk fénymásolata megvan nálam. / Ebből viszont mégiscsak az következne, hogy Házy 1958 után 1959-ben is szerepelt Lehár operettjében a szigeten, és képes volt ezt időben összeegyeztetni - ugyanazon a nyáron - Szegeden bemutatott daljátékban abszolvált feladatával.
667 Búbánat 2007-07-17 08:49:57 [Válasz erre: 661 IVA 2007-07-09 03:32:39]
Nem vártam, így meglepetés volt számomra az e heti RTV Részletesben közzétett Helyreigazítás: \"27-es lapszámunkban a Házy Erzsébetről szóló írásunkba sajnálatos hiba csúszott: a forrás szerzője szerepelt a művésznő lányneveként. Elnézésüket kérjük!\" Én megbocsátottam már...
Nem vártam, így meglepetés volt számomra az e heti RTV Részletesben közzétett Helyreigazítás: \"27-es lapszámunkban a Házy Erzsébetről szóló írásunkba sajnálatos hiba csúszott: a forrás szerzője szerepelt a művésznő lányneveként. Elnézésüket kérjük!\" Én megbocsátottam már...
666 Búbánat 2007-07-13 11:01:31
666
666
665 Búbánat 2007-07-13 11:00:15 [Válasz erre: 659 Búbánat 2007-07-04 00:22:26]
Ezekről a darabokról és szerepekről van több-kevesebb ismeretem: A víg özvegy - Glavari Hanna János vitéz - Iluska Csínom Palkó - Éduska Brankovics György - az egyik Brankovics fiú A cigánybáró - Szaffi Porgy és Bess - Bess Háry János - Örzse Garden Party Bajazzók - Nedda A \"több\" információ elsősorban Heiner Lajos érdeme, amit neki külön - itt is -megköszönök!
Ezekről a darabokról és szerepekről van több-kevesebb ismeretem: A víg özvegy - Glavari Hanna János vitéz - Iluska Csínom Palkó - Éduska Brankovics György - az egyik Brankovics fiú A cigánybáró - Szaffi Porgy és Bess - Bess Háry János - Örzse Garden Party Bajazzók - Nedda A \"több\" információ elsősorban Heiner Lajos érdeme, amit neki külön - itt is -megköszönök!
664 sphynx 2007-07-09 22:11:57 [Válasz erre: 663 telramund 2007-07-09 21:53:48]
Gruberova és Netrebko?
Gruberova és Netrebko?
663 telramund 2007-07-09 21:53:48 [Válasz erre: 662 IVA 2007-07-09 03:38:18]
Ha én azt hallom Házy Erzsébet csak a csodaszép tündöklő tehetségű énekesnő jut eszembe akinek képe szemben velem függ a falon két másik kedvencem képével együtt (azaz aszámomra nagy triász....).Muzsikált a neve!!!! Nagyon nagyon sok személyes dolgot irhatnék itt,de korábban elvették a kedvem,hogy bármit is ezeken a fórumokon megosszak!Pedig volna mit..... ..és ahogy Hamlet mondta..\"a többi néma csend....\"
Ha én azt hallom Házy Erzsébet csak a csodaszép tündöklő tehetségű énekesnő jut eszembe akinek képe szemben velem függ a falon két másik kedvencem képével együtt (azaz aszámomra nagy triász....).Muzsikált a neve!!!! Nagyon nagyon sok személyes dolgot irhatnék itt,de korábban elvették a kedvem,hogy bármit is ezeken a fórumokon megosszak!Pedig volna mit..... ..és ahogy Hamlet mondta..\"a többi néma csend....\"
662 IVA 2007-07-09 03:38:18 [Válasz erre: 651 martuni 2007-07-03 08:06:51]
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
A kifakadást értem, de nem értek egyet azzal, hogy ez ronda név lenne, akár eredeti, akár csupán szerzői álnév. Végül is a Sajó egy folyó neve, az Yvette pedig olyan személynév, amely megkülönböztetőbb az egykor oly gyakori Erzsébetnél; hihetőbb lenne, hogy egy született Erzsébet választja művésznevének az Yvette-et, nem pedig fordítva. Indulatod nyilván abból ered, hogy a Házy Erzsébet névalak - leírva is, kiejtve is - azonosítja számunkra azt a csodálatos művészt és kedves arcú, szép nőt, aki viselte. Emiatt azt hiszem, bármelyik másik nevet csúnyának találnánk, ha Házy Erzsébet alakjához kellene képzelnünk.
661 IVA 2007-07-09 03:32:39 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
Miért van főszerkesztője egy lapnak, amelyben olyan munkatárs dolgozik, akinek semmi újság- és lexikonolvasási tapasztalata sincs? Hiszen a szócikkekben feltüntetett eredeti nevet zárójelben vagy dőlt betűvel szokták szedni, a terasz.hu-n pedig az újabb kori (szerintem nem tetszetős) gyakorlat szerint a cikk szerzőjének \"aláírását\" hozták fel, a cikk címe alá. Néhány napja, amióta megláttam az RTV Részletes cikkét, nem hagy nyugodni a kérdés: hogyan lehetséges, hogy én erről mostanáig nem tudtam??? Nem mintha azt képzelném, hogy már mindent tudunk Házy Erzsébetről, de az mégis hihetetlennek tűnt, hogy eredeti neve nem volt annyira a köztudatban, mint a Honthy Hannáé, Marilyn Monroe-é, Callasé, vagy Darvas Iváné. Az ilyesmi nem titkolni való, csak általában elhomályosítja az a név, amely a nagy művész személyiségével lesz azonos. Egy ideje nincs időm írni erre a fórumra, de most nem állhattam meg, hogy rákeressek a Sajó Yvette névre, hogy megtudjam, milyen csoda folytán volt \"titok\" előttem kedvencem születési neve évtizedeken át. Így akadtam megnyugtató bejegyzésedre, kedves Búbánat, és talán először szembesültem azzal, hogy - túl a Te áldásos ambíciódon és tevékenységeden ebben a topicban - milyen jó, hogy léteznek ilyen fórumok. Mert nemcsak szarvas hibák csúsznak a sajtóba, hanem a helyesbítések kora is lejárt. Remélem azért, ha más nem, Sajó Yvett azon lesz, hogy ez a helyesbítés megtörténjék.
660 Búbánat 2007-07-07 13:15:03 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
Itt a részletes műsor: Bartók Rádió 22:30 Házy Erzsébet operafelvételeiből Km.: Magyar Állami Operaház Zenekara, vez: Erdélyi Miklós 1. Mozart: Figaro házassága - Cherubin áriája a II. felvonásból, 2. Smetana: Az eladott menyasszony - Másenka áriája a III. felvonásból, 3. Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána levéláriája, 4. Puccini: Pillangókisasszony - Pillangókisasszony halála (km.: Szigeti László), 5. Leoncavallo: Bajazzók - Madárdal
659 Búbánat 2007-07-04 00:22:26
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
A továbbiakban Házy Erzsébet szabadtéri színpadokon játszott szerepeit veszem sorra - már amiről információm van.
658 Búbánat 2007-07-04 00:14:39 [Válasz erre: 657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49]
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – \"Kalmár Magda\" - ezt elírtam: helyesen LEHOCZKY ÉVA Kalmár Magda volt, amint azt írtam, Boulotte a felvételen.
657 Búbánat 2007-07-04 00:05:49
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele – a Rádió Dalszínháza- sorozat utolsó darabja VIII/6 Jacques Offenbach (1819– 1880): Kékszakáll – 1978 / Barbe-Bleue, Párizs, Théâtre des Variétés 1866. február 5. / Operett három felvonásban – négy képben Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven, bemutatója, 1978 karácsonyára esett Szövegkönyv: Charles Perrault (1628-1703) irodalmi előzménye alapján Henri Meilhac és Ludovic Halévy Magyar fordítás és versek: Romhányi József Szereposztás: Az eredeti szövegkönyv szerinti francia személynevek a magyar fordításban új nevet kaptak, a Dalszínház felvételén ezen a néven szerepelnek, ezért zárójelben ezt is feltüntetem. Bobéche király – Palcsó Sándor Clémentine királyné, a felesége – Házy Erzsébet Oscar gróf, a király minisztere – Bende Zsolt Kékszakáll lovag – Róka István Popolani, alkimista a lovag szolgálatában – Melis György Boulotte, parasztlány („Vadóc”) – Kalmár Magda Fleurette, virágárus („Gyopár”), később Hermia hercegnő – Kalmár Magda Zafir, pásztor, később Herceg – Fülöp Attila Kékszakáll „elhunyt” feleségei: Héloise, az első asszonya – Horváth Eszter Eléonore, a második asszonya – Forgács Júlia Isaure, a harmadik asszonya – Tordai Éva Rosalinde, a negyedik asszonya – Szabó Anita Blanche, az ötödik asszonya – Domonkos Zsuzsa, valamint falusi asszonyok, udvarhölgyek, falusi férfiak, udvaroncok Közreműködik a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő részletekben hallható: - Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből (Házy) - Clémentine királyné, Hermia - Fleurette (Gyopár), Zafír, Bobéche király jelenete és négyes, „Ran tan plan” a II. felvonás első képéből (Házy, Lehoczky, Fülöp, Palcsó) - Kékszakáll és a vendégek bevonulása a II. felvonás első képéből: Kékszakáll, Clémentine, Bobéche, Oscar gróf, Hermia - Fleurette (Gyopár), Boulotte (Vadóc), Zafír (Róka, Házy, Palcsó, Bende, Lehoczky, Kalmár, Fülöp, énekkar) - „Menuette”, Boulotte (Vadóc) jelenete, együttes és a II. felvonás fináléja (Róka, Kalmár, Lehoczky, Házy, Bende, Palcsó, Fülöp, énekkar) - Az udvar bevonulása a III. felvonulásból (Róka, Palcsó, Házy, Bende, Lehoczky, énekkar) - Párbaj jelenet, galopp a III. felvonásból (Róka, Fülöp, Lehoczky, Palcsó, Házy, Bende, énekkar) - A III felvonás fináléja: Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) A rádiófelvétel többi számát is érdemes itt megemlítem: - Nyitány és bevezető jelenet - Zafír és Fleurette (Gyopár) kettőse az I. felvonásból (Fülöp, Lehoczky) - Boulotte (Vadóc) kupléja (Kalmár) - Popolani dala, falusi lányok, asszonyok kara, Boulotte (Vadóc) kupléja, Oscar gróf, együttes (Melis, Kalmár, Bende, énekkar) - Oscar gróf és Fleurette (Gyopár) kettőse, Kékszakáll belépője: „…Nevem Kékszakáll…”, férfikar (Bende, Lehoczky, Róka, énekkar) - Boulotte és Kékszakáll kettőse, Popolani, jelenet, Kékszakáll dala (Kalmár, Róka, Melis, énekkar) „Rózsakirálynő” - koronázási jelenet és az I. felvonás fináléja (Kalmár, Róka, Bende, Melis, Lehoczky, énekkar) - Bevezető jelenet és Oscar dala a II. felvonás első képéből (Bende, énekkar) - „Opportunista”- kórus (énekkar) - Bevezető zene a II. felvonás második képéből - Kékszakáll „keringő”- dala \"Egy újra vágyom, új nő az álmom… (Róka) - Popolani és Boulotte (Vadóc) kettőse, Kékszakáll jelenete (Melis, Kalmár, Róka) - Feleségek bevonulása, „kvintett”, Boulotte (Vadóc), Popolani jelenete a II. felvonás második képéből (Horváth, Forgács, Tordai, Szabó A., Domonkos, Kalmár, Melis) - Kékszakáll románca „Madame”a III. felvonásból (Róka) - Boulotte (Vadóc) dala a III. felvonásból (Kalmár) Az operett cselekménye: Az első felvonás helyszíne a falu szélén álló komor várkastély előtti térség. Kékszakáll, aki már öt feleségét elpusztította, hatodik házasságát készíti elő. Megbízza famulusát, Popolani alkimistát, hogy keressen számára új menyasszonyt. Az alkimista rá is akad az új jelöltre Boulotte (Vadóc) parasztlány személyében, akit rózsakirálynővé koronázzák. A lány azonban nem akar Kékszakállról hallani, mert az álöltözetben, a faluban tartózkodó Zafír herceget szereti. Zafír pásztornak öltözött, s ebben az álöltözetben szeretné Fleurette (Gyopár) pásztorlányt meghódítani. A második felvonás első képében kiderül, hogy Gyopár voltaképpen Hermia hercegnő, Bobéche és Clémentine uralkodópár leánya. A színhely Bobéche király palotájának udvara, idehozták Gyopárt a faluból. Gyopár boldogtalan, mert kiderül, hogy a pásztor és Zafir herceg, akit neki szántak, egy és ugyanaz a személy. Megjelenik a kastélyban Kékszakáll Boulotte-tel (Vadóccal). A falusi lány azonban pajkos viselkedésével felborítja az egész ceremóniát. Mindez nem zavarja Kékszakállt, aki azért jött, hogy bemutassa hatodik feleségét. Ő maga is nagyon fesztelenül viselkedik. Nagyobb baj az, hogy a ceremónia közben Kékszakáll szemet vet Hermia . Fleurette-re (Gyopárra). Nem volna Kékszakáll, ha nem gondolna mindjárt arra: hatodik feleségét is a szokásos recepttel kell elpusztítani. A lány eltüntetésével Popolanit bízza meg: vigye Boulotte-t (Vadócot) haza a faluba, s a szokott módon intézze el. A rózsakirálynővel közli, hogy meg kell halnia. A második felvonás második képe Kékszakáll várában játszódik. Popolani hosszabb ideje szabotál már és elmondja Boulotte-nek (Vadócnak), hogy nem kell félnie, mert az előző öt esetben sem hajtotta végre a Kékszakáll utasításait: valamennyi nő él! Elő is hozza az öt nőt rejtekhelyükről. Boulotte (Vadóc), mint legújabb áldozat élükre áll. Popolani elhatározza, hogy a nőkkel felvonul Bobéche király udvarába és bosszút áll Kékszakállon. Vidám együttessel végződik a felvonás. A harmadik felvonásban Kékszakáll, mint a vihar ront be az udvarba. Közli a társasággal, amely éppen Hermia - Fleurette (Gyopár) és Zafír egybekelésére készül, hogy ismét boldog özvegy és Hermiát - Fleurette-t (Gyopárt) követeli: katonai ereje nagyobb, mint Bobéche királyé és akaratát az egész udvarra rákényszerítheti. Bobéche már-már meghátrál, amikor Popolani felvonul a hat nővel. A másik oldalon meg Oszkár gróf, a király famulusa (ő hozta el Fleurette-t (Gyopárt) is a faluból a kastélyba) felvonul Bobéche feleségének, Clémentine királynénak azokkal az udvarlóival, akiket Bobéche parancsából már rég el kellett volna tenni láb alól. Popolani közli, hogy Kékszakáll öt előző felesége szabad, mert ő a lelkésszel összepaktált és valamennyi esküvő érvénytelen, így nincs akadálya annak, hogy az öt élve maradt udvaronc házasságot kössön velük. Zafír megtartja Heremiát- Fleurette-t (Gyopárt), Kékszakáll bűnbánóan fúj takarodót és megelégszik Boulotte-tal (Vadóccal). E megoldást mindenki pompásnak találja és az öröm általános.
656 Búbánat 2007-07-04 00:00:02
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
\"Lovag (franc Raoul, chevalier Barbe-bleue, ném. Blaubart), egy francia mese hőse, aki hat feleségét megölte, mivel parancsa ellenére titkos gyilkoló kamaráját felnyitották. A hetedik feleségét megmenti három testvére, akik Kékszakállt megölik és kincseit lefoglalják. A monda történeti alapja talán az 1440. Nantes-ban kivégzett Gilles de Retz életében gyökerezik.\"
655 Búbánat 2007-07-03 23:58:45
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja.
654 Búbánat 2007-07-03 23:57:25
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
Mielőtt rátérnék Offenbach Kékszakálljára, itt egy \"felvezető\" Szinetár Miklós- írás /részlet/: Nyári fesztiválok, 2003 Mozgó Világ, 29. évfolyam, 10. szám Amerikai nyári operák GLIMMERGLASS Nem hívja magát fesztiválnak. Ő a Glimmerglassi Opera New Yorktól mintegy 160 kilométerre, erdők, tavak között. De hát a mi fogalmaink szerint mégiscsak fesztivál, hiszen csak július-augusztusban játszik, erre az alkalomra összetoborzott társulattal. Felvettem a sötét ruhámat, és magyarosan szólva â01Epofára estem\". Még jó, hogy nem vettem csokornyakkendőt vagy ne adj isten, szmokingot. Itt senki nincs operához öltözve. Itt az előadást jöttek megnézni, és nem magukat mutogatni. Sok európai fesztiválon a néző is szereplőnek érzi magát, öltözködésük eleganciája vagy extravaganciája - vagy a tüntető cseltoprongy, amit drága butikokban állítanak elő - egyaránt a szereplési viszketegség része. Mindig van tisztesen lekorpázott, kihízott sötétkék ruhában zenebarát középiskolai tanár, laza szakállas értelmiségi, feslett alternatív, szóval egy európai fesztiválon azért a nézőtér mindig amolyan hiúság vására. Na itt ez nincs így. A nagy melegben mindenki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát. Láthatóan itt az az érdekes, ami a színpadon van, és nem az, ami a nézőtéren. Ehhez még hozzájön az amerikaiaknak az a furcsa, rémes, szeretetre méltó tulajdonsága, hogy nyáron tökéletesen elrugaszkodnak az európai szépségideáltól: T-shirt és rövidnadrág sportcipővel. Pocak, visszér, nagy segg, ó-láb nincsenek eltitkolva, és már csak az öregje öltözik abba a bizonyos csíkos-kockás hupilila-piros zajosba. 900 személyes a nézőtér, jók a székek, és bár minden szót érteni, mégis feliratozzák az angol szöveget angolul. Itt nincs affektált szégyenkezés a rosszul érthető szövegen, a fő az, hogy értsék, ami elhangzik a színpadon. Csak azokat a rémes előre fagyasztottakat tudnám feledni, amiket a büfében árulnak szendvics címén. De hát sokan hoznak elemózsiás csomagot, és bátran piknikelnek előadás előtt és a szünetekben. Lehet, hogy sokat írok öltözködésről, büféről, kényelemről, de hát ez mindenkit érdekel, ha nem is vallja be. Én vállalom, hogy számomra a színháznak ez legalább olyan fontos része, mint az előadás. Offenbach: Barbebleu - Kékszakáll Azért írom ide a magyar címet is, mert ők se eredeti nyelven, hanem angolul játsszák. Amolyan modern környezetben, de ezt is mélyen amerikai stílusban. Itt a francia szellemességet az amerikai vagányság helyettesíti, mindenki remekül mozog, énekel, táncol, a prózai jelenetekben emberi hangon beszélnek, de ha énekelnek, akkor a hangjuk hibátlanul pozícióban van. Mert, ugye, nálunk kétfajta előadásmód ismerős: vagy az úgynevezett színészéneklés (pontosabban nem éneklés, hanem sutyorgás mindig kicsit hamisan), vagy kitűnő éneklés, de operás öblögetés a prózában. Itt pedig mindenki jól beszél, énekel, sőt ha kell, akrobata, és valamennyien teljes biztonsággal használják az amerikai musicalek, zenés filmek mozgásanyagát. Boulotte mint takarítónő ebben a modorban táncol duettet a porszívóval, és bár egyre csak rágja a gumit, azért hibátlan hatalmas \"c\"-ket énekel. Istenem, az európai primadonnák a kilóikkal, a korán elbizonytalanodó magas hangjaikkal és a mindehhez járuló fene nagy méltósággal! Ez az előadás is ki van tekerve, mint az a bizonyos frankfurti Varázskeringő meg a rémes salzburgi Denevér, mégis nagyszerű, mert a rengeteg vad ötlet forrása a játékos gátlástalanság és nem az intellektualizáló ideologikus erőlködés. Ott bölcsészattitűddel magyarázzák a világot, itt meg játszanak a világgal, s ettől az magyarázza önmagát. Pedig itt is jelen van az oktatási szándék. Az előadások előtt egy órával dramaturgok mesélnek az érdeklődőknek arról, hogy mit fognak látni. Jelen esetben az előadó előtt elektronikus szerkentyű, és azon játszik részleteket a darabból és más Offenbach-művekből is. Közben vicceket mond, és a közönség hálásan nevet. Egyáltalán az amerikai közönség eléggé el nem ítélhető módon mindig és mindenhol jól akarja érezni magát. Még a magas művészetben is, ezért fizet 100 dollárt egy jegyért. Németországban is gyakori az ilyen előbeszélgetés, de hát azok ott elég rémesek. A dramaturg a német színházak nagy átka. Rendszerint egy elkracholt rendező vagy karmester (nálunk az ilyen kritikusnak megy), de Németországban ez lehetetlen, mert ott a kritikus tradicionálisan komoly, független szakma. Így hát akinek nem jutott színházi mesterség, vagy írna, de nem mer, az ott a színházaknál sertepertél, súg a karmesternek, rendezőnek, intrikál és kommentál. Ezért is írok erről, mert ebben a Kékszakáll-előadásban megjelenik a színpadon egy ilyen színházi okoskodó, aki mulatságosan magyarázza a látottakat. Természetesen szórakoztat a feliratozógép is, mert az előadás elején kiírja Shaw véleményét a házasságról, Platónét az életről és Woody Allenét a halálról, mármint: \"Nem baj, ha jön a halál, csak az a fontos, hogy én ne legyek ott!\" Lift is van a darabban - fel-le mozog, beszorulnak, eltűnik stb. A lift is divat manapság a színpadon, mint a politikusoknál a keresztcsíkos nyakkendő. Ezelőtt pár évvel a víz jelentette a modern színházat: öntötték egymásra, locsolták, taposták, prüszköltek. Manapság viszont viccel a feliratozógép, és fel-le jár a lift.
653 Búbánat 2007-07-03 23:49:41 [Válasz erre: 652 telramund 2007-07-03 22:25:42]
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
A Fra Diavolóban és az Ory grófjában rendezte őt először... Annyit azért kell tudniuk,hogy operabérlet viseli a nevét...
652 telramund 2007-07-03 22:25:42 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
Szinetár Úr nem igen kedvelte a művésznőt,utódai meg azt sem tudják eszik vagy isszák.......
651 martuni 2007-07-03 08:06:51 [Válasz erre: 649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31]
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
..ilyen ronda nevet találtak ki neki!!!
650 Búbánat 2007-07-03 01:10:16
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
De most már holnap folytatom az utolsó rádiós Dalszínházi felvételének ismertetésével, Offenbach: Kékszakáll -1978.
649 Búbánat 2007-07-03 01:02:31 [Válasz erre: 648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37]
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
Ezt a slendriánságot! A heti RTV Részletesben, a szombat esti adás részletezése mellé a szerkesztő betördelt egy fényképes rövid élet-és pályarajzot, melyet így kezdett el: \"Házy Erzsébet Sajó Yvette néven született...\" Hát ez nem igaz!!! S tudom, honnan ollózott, s mi vezette félre, illetve honnan ered figyelmetlensége: www.terasz.hu weblapon a PREMIER-rovatban egy írás található Házy Erzsébetről, mellette egy fénykép (Ferencsik magyaráz valamit Házynak előadás szünetében), s felette a felirat: Sajó Yvette; nem gondolt arra,hogy ez a személynév a cikk szerzőjének a neve, semmi köze Házy Erzsébethez! S aztán már nem volt megállás, beindult a fantáziája: bizonyára [url]http://209.85.129.104/search?q=cache:WHhPrhx3oAoJ:www.terasz.hu/premier/main.php%3Fid%3Dpremier%26page%3Dcikk%26cikk_id%3D6512+Saj%C3%B3+Yvette+H%C3%A1zy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu;Házynak [/url] ez volt az eredeti neve... Sajó Yvette-től egyébként több művészportré és glosszé olvasható különböző internetes oldalakon! Ő teljesen ártatlan ebben a kérdésben... azt hiszem...
648 Búbánat 2007-07-02 17:50:37 [Válasz erre: 647 martuni 2007-07-01 09:54:36]
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
Ez így igaz. Bár, aktualitása ennek jelenleg nincs, hiszen október elsején született és november 24-én halt meg. Ez utóbbi dátumra idén különösen oda kell figyelnünk, mert akkor lesz halálának 25. évfordulója. De ettől függetlenül, valóban lehetne mit a TV archívumából a képernyőre tűzni, függetlenül a jeles dátumoktól! Mindenesetre szombat éjjel 22:30-kor a rádióban lesz egy összeállítás felvételeiből, melyben operarészleteket énekel a Hungarotonnál megjelent lemezéről.
647 martuni 2007-07-01 09:54:36
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
Engem azért erősen birizgál, hogy Házyról semmi megemlékezés, felvételeinek megismétlésére soha nem kerül sor a tévében. Hiszen szép számmal vannak filmjei, operafelvételei, interjúk készültek vele stb.
645 Búbánat 2007-06-30 00:57:35 [Válasz erre: 644 Solaris 2007-06-29 18:05:11]
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
Jól mondod: magát alakította, valóban; minden szerepében ő maga volt a \"Házy\": már önmagát nyújtotta még egész fiatalon, amikor az első kisebb-nagyobb apród- és naiva szerepek követték egymást; nem volt megalkuvó, a kis szerepet ugyanúgy örömmel elfogadta majd töltötte meg élettel, mintha főszerepet kapott volna; ehhez tartotta magát, akkor is, amikor a pálya végén kiégetten, betegen, fáradtan, néha már megalázva „nyugtázta”, amiket „rásóztak”, tudván, hogy már testileg-hangilag önmaga romjai; de még ezen is kapva-kapott, ugyanolyan akarással és elszánással látott neki ebbe a figurába is életet lehelni, megformálni, mint ahogyan egész élete során tette, szenvedéllyel, szívvel, belső tűzzel. Olyan házyerzsébetesen... És szinte megfiatalodott ebbe, és itt szintén fel tudta kelteni az érdeklődést (maga iránt nem kevésbé), meg tudta idézni egykori önmagát, ami a jelen megviselt állapotában is, hangban vagy képben, de elénk varázsolta fiatalságát, tündökletes szépségét, legyen volt az egy ifjúkori szerepe vagy későbbi érett alakításainak színe-java, a színpadról, a koncerttermekből, a filmjeiből, a rádiós- és televíziós műfajban nyújtott produktumaiból. Nem tudott kibújni a bőréből, de nem is akart: művészete visszatükrözte, mint ezt a kései televíziós operafilmjében is látjuk: szerepébe \"beleöregedve\" önmaga volt, aki már belefáradt az élet néha kegyetlen megpróbáltatásaiba, s kergette az illúziókat, reménytelenül, és az évek a boldogsággal együtt elszálltak –vele, s a tehetetlenség, a magány kínzó fájdalma végül elhozta a véget; a való életében, pár évvel később, a kórházi kiszolgáltatottságában éri a vég, s még az a vigasza sincs meg, mint Manonnak, ki szerelmese karjában hunyja le örökre szemét, vagy itt a Tv kamerák előtt megrendítően eljátszott magányos,szerelme által elhagyott, becsapott Asszonyé, aki szabad akaratából úgy dönt, ahogyan, ami - bizonyos körökben és élethelyzetekben - egyfajta végső lezárása mindannak, ami volt… Számára – lehet – ez még mindig jobb megoldásnak tűnik a rideg,steril és fehérre meszelt kórházi betegszobák, betegágyak, és betegszomszédok, ápolók, nővérek, az elviselhetetlen fizikai és lelki fájdalmak lehangoló érzetétől, azok látványától, illetve bizonyos riasztó érzéstől gyötörve, tudván, innen az életben már nincs többé kivezető út. Itt a kamerák és a lámpák kereszttüzében háromnegyed órai telefonbeszélgetés során minden végérvényesen megoldódik és lezárul. A telefon drótja sokáig az egyetlen (a néző, de Házy Erzsébet is tudja, egyben utolsó) szalmaszál, amely őt az élethez köti… Hasonlóan 1978 karácsonyán, mikor eljött az utolsó rádiós dalszínházi feladata, bár cinikusnak tartotta és méltatlannak érezte, hogy annyi sok sikeres debute-je után egy nyúlfarknyi szerepet ajánlanak neki Offenbach Kékszakálljában (Clementine királyné), mégis elvállalta, tartva magát életfilozófiájához, hogy nincs kis szerep-nagy szerep. Elmosódnak a határok, ha tisztességgel, felkészülten áll neki a munkának,ha önmaga java képességeit nyújtja, noha tisztában volt vele, hangja már messze nem a régi, de mégis nekigyürkőzött... Ez is feladat, és mondhatni egy mentőcsónaknak számított már: dolgozott ezen a kis szerepen is, örömmel, mert tudta, érezte talán, hogy alig pár év, és hiába a közönség megkülönböztető szeretete, a betegség, a kór eljön érte, ennek következtében hálátlanul leírják, magára hagyják, magára marad - és nincs tovább. És minden ragyogásnak vége. Így történt… Egy dologban tévedett: nem felejtették el, nem felejtettük el! Az utókor kezd lassacskán ráébredni, és ráérezni, hogy ki volt Ő valójában, milyen igazságtalanságok történtek vele, milyen méltatlan bánásmódban részesült élete végén - a szakmától is -, hogy kit és mit vesztettek el vele - és benne! Az utólagos és megkésett lelkifurdalásos hála és köszönet létéért a részünkről egy kis vigasz, és valamiféle elégtétel lehet számára fenn a mennyekben, ha letekint. És mosolyog most. Ebben biztos vagyok!
644 Solaris 2007-06-29 18:05:11 [Válasz erre: 631 Búbánat 2007-06-26 09:21:26]
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
Ez egy nagyon klassz felvétel. De megjegyzem, Házy Erzsinek talán nem is lehetett nehéz, mert magát alakította.
643 tarnhelm2 2007-06-29 15:43:35 [Válasz erre: 642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51]
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
Látom, Hormay nyomdokaiba akarsz lépni! :))
642 WiseGentleman 2007-06-29 15:37:51 [Válasz erre: 641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20]
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
\"Dort liegt ein Schiff, wie lange schliefst du schon?\" \"Zum Teufel auch, verzeih mir, Kapitän\"
641 tarnhelm2 2007-06-29 15:15:20 [Válasz erre: 640 vichy 2007-06-29 15:07:59]
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
Hajó András. Én meg Hidas Antallal vagyok bajban. Mert Da Ponte az Lőrinz, vagyis hát Antonio Da Ponte nem zenész, hanem építész. Antoine Dupont? Antony O\'Bridge? Megvan! Anton Bruckner! Csak rájöttem. A többi próbálkozást meghagyom az utókornak.
640 vichy 2007-06-29 15:07:59 [Válasz erre: 639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11]
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
Fogalmam sincs, de akkor igazán sokoldalú.
639 tarnhelm2 2007-06-29 14:19:11 [Válasz erre: 638 Steff 2007-06-29 14:13:35]
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
Van még egy pop énekes, szinész-műsorvezetőnk, aki németül Ausztriában zongorista. Ki ő? :)
638 Steff 2007-06-29 14:13:35 [Válasz erre: 632 tarnhelm2 2007-06-29 11:05:16]
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
Na, erre még sose gondoltam. (De a Hidas Antal az megvolt...)
636 tarnhelm2 2007-06-29 12:26:56 [Válasz erre: 635 vichy 2007-06-29 12:17:36]
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
Bizony. De nem nagyon hasonlít rá külsőleg. :)
634 tarnhelm2 2007-06-29 12:16:47 [Válasz erre: 633 vichy 2007-06-29 12:05:10]
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
Bár ez off: de kicsoda magyarul Franco Farina olasz tenorista? :)
