587 Búbánat 2007-04-01 00:46:54 [Válasz erre: 586 WiseGentleman 2007-03-24 01:16:52]
Igen, ennek is örülnünk kell: hiánypótló kötet valóban.
Igen, ennek is örülnünk kell: hiánypótló kötet valóban.
586 WiseGentleman 2007-03-24 01:16:52 [Válasz erre: 585 Búbánat 2007-03-23 19:07:05]
Igen, akkor én voltam elmaradva néhány brosúrával, igazából könyvesbolti forgalomban nem igazán vettem észre... Mindenesetre, akkor is örülök, hogy létezik...
Igen, akkor én voltam elmaradva néhány brosúrával, igazából könyvesbolti forgalomban nem igazán vettem észre... Mindenesetre, akkor is örülök, hogy létezik...
585 Búbánat 2007-03-23 19:07:05 [Válasz erre: 584 WiseGentleman 2007-03-23 17:47:07]
Ez nem új könyv, két éve jelent meg I. Horváth Ágnes Házy Erzsébet című memoárkötetének 2. bővített, fotókkal gazdagon illusztrált kiadása. Ebből a könyvből itt többször idéztem, vagy hivatkoztam rá.
Ez nem új könyv, két éve jelent meg I. Horváth Ágnes Házy Erzsébet című memoárkötetének 2. bővített, fotókkal gazdagon illusztrált kiadása. Ebből a könyvből itt többször idéztem, vagy hivatkoztam rá.
584 WiseGentleman 2007-03-23 17:47:07
Nagy örömmel vettem, hogy Házy Erzsébetről emlékkötet jelent meg, ami az Operaház ajándékboltjában kapható.
Nagy örömmel vettem, hogy Házy Erzsébetről emlékkötet jelent meg, ami az Operaház ajándékboltjában kapható.
583 Búbánat 2007-03-23 13:42:37 [Válasz erre: 582 Búbánat 2007-03-23 13:36:22]
Josef Klein (1870. Bécs – 1933. Bécs) osztrák zeneszerző-karmester, a Bécsi Staatsoper „kapellmeistere” volt.
Josef Klein (1870. Bécs – 1933. Bécs) osztrák zeneszerző-karmester, a Bécsi Staatsoper „kapellmeistere” volt.
582 Búbánat 2007-03-23 13:36:22
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/4 Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) - Josef Klein: A diadalmas asszony - 1967 /Die Siegerin - 1922., Bécs / Szövegét Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla írták Operett három felvonásban Magyar fordítás: Harsányi Zsolt. Magyarországi bemutató: 1923. április 27. Városi Színház, Budapest. A rendező Sziklai József, a karmester Fridl Frigyes volt. Szereplők: Nagy Péter cár, Alexander Menschikoff /Mencsikov/, marsall - tenor Stepanowitsch /Sztyapanovics tábornok/, tábornok, Vaszilij Bronin, Martha /a későbbi Katalin cárnő/ - szoprán, Sonja, markotányosnő - szoprán, Szergej, tábornok, Keresnetzky, tábornok, Budloff, tábornok, Kozlovszki, tábornok, Iván, szárnysegéd, Egy cigánylány, Egy házmester, Nasztyenka, Marja, Fedorovna, Natasa, szobalány Továbbá: katonák, küldöncök, tábori lányok, Marienburg előkelőségei, magas rangú hölgyek és urak, cári személyzet, konyhai szolgálók, pincérek, tálalók A diadalmas asszony című operett Csajkovszkij melódiáinak felhasználásával készült (hasonlóan, mint Berté Henrik Schubert - dallamokra összeállított és meghangszerelt Három a kislánya), így egyszerre elégíti ki a komolyzene és az operett kedvelőinek igényeit. A történet Nagy Péter cár uralkodása, az orosz-svéd háború idején játszódik, helyszíne a marienburgi tábor, a moszkvai palota és a koronázási tér. Az operett Katalin cárnő romantikus karriertörténetét meséli el, benne Péter cárnak és a litván parasztlánynak, korábbi nevén, Márthának, szerelmi szálát, mely házassággal végződik. A cselekmény időpontja a XVIII. század eleje Első felvonás helyszíne: Marienburg csatamező, Mencsikov tábora Második felvonás helyszíne: Mencsikov palotája Moszkvában Harmadik felvonás helyszíne: cári kastély Moszkvában Házy Erzsébet a rádiófelvételen egyetlen számot énekel: - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca Az operett nagyon népszerű volt a maga korában, a pesti Városi Színház említett bemutatójára a bécsi premier után alig egy évet kellett várni. Kosáry Emmi énekelte Katalint. Később, az ötvenes években is játszották. Pécsen, a Nemzeti Színházban, 1950-ben mutatták be, akkor Bessenyei Ferenc alakította Nagy Péter cárt. Még ugyanebben az évben, 1950. márciusában, Budapesten is volt egy újabb bemutatója a darabnak: a VIII. kerületi, Kálvária téri Józsefvárosi Színházban, mely ekkor Bányász Színház néven működött. Az operett rendezője: Hegedűs Tibor, a Vígszínház volt igazgató- főrendezője és Sugár Mihály, a Szegedi Színház volt táncoskomikusa volt. A bécsi stílusú nagyoperettben az orosz cári világ alattvalóit: Nádori Margit, Szili János, Serfőző Ilona, Tamás Benő, Késmárki Kálmán, Vámos Ilona, Simor Ottó és Kenessy Zoltán alakította. Péter cár szerepében a nagyhírű művész, Deák Sándor játszott. Újabb évtizedek elteltével 2004-ben Győrben is előadták Bor József rendezésében, itt Szonját Seres Ildikó énekelte. Miskolcon, a Bartók + Csajkovszkij Nemzetközi Operafesztivál keretében 2004. június 18-án és 25-én a Hősök terén az operett keresztmetszetét mutatták be. A magyar rádióban. Josef Klein- operettjéből teljes stúdiófelvétel nem készült, keresztmetszetét viszont bemutatta a rádió Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Zempléni Mária és Rozsos István közreműködésével Így a már említett románc nemcsak Házy Erzsébettel van meg a rádiónak, hanem Tokody Ilonával is, de még Sass Sylvia is szalagra énekelte Mártha dalát, és korábbról is kitűnő művészek egész sora előadásában hallgathatunk meg részleteket a rádió különböző operett műsoraiban. További hangzó részletek a műből: - Mencsikov dala: Szabó Miklós - Mencsikov dala: Udvardy Tibor - \"Tessék látni, kérem!\": Fekete Pál, Zentay Anna - \"Elszállunk, mint a madár\": Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Moldován Stefánia, Udvardy Tibor - Csók kettős: Tokody Ilona, Gulyás Dénes - „Rózsák, bíborszínű rózsák” : Tokody Ilona - \"Bánja az ördög!\": Zempléni Mária, Rozsos István
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/4 Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 - 1893) - Josef Klein: A diadalmas asszony - 1967 /Die Siegerin - 1922., Bécs / Szövegét Oscar Friedmann-Lunzer és Jenbach Béla írták Operett három felvonásban Magyar fordítás: Harsányi Zsolt. Magyarországi bemutató: 1923. április 27. Városi Színház, Budapest. A rendező Sziklai József, a karmester Fridl Frigyes volt. Szereplők: Nagy Péter cár, Alexander Menschikoff /Mencsikov/, marsall - tenor Stepanowitsch /Sztyapanovics tábornok/, tábornok, Vaszilij Bronin, Martha /a későbbi Katalin cárnő/ - szoprán, Sonja, markotányosnő - szoprán, Szergej, tábornok, Keresnetzky, tábornok, Budloff, tábornok, Kozlovszki, tábornok, Iván, szárnysegéd, Egy cigánylány, Egy házmester, Nasztyenka, Marja, Fedorovna, Natasa, szobalány Továbbá: katonák, küldöncök, tábori lányok, Marienburg előkelőségei, magas rangú hölgyek és urak, cári személyzet, konyhai szolgálók, pincérek, tálalók A diadalmas asszony című operett Csajkovszkij melódiáinak felhasználásával készült (hasonlóan, mint Berté Henrik Schubert - dallamokra összeállított és meghangszerelt Három a kislánya), így egyszerre elégíti ki a komolyzene és az operett kedvelőinek igényeit. A történet Nagy Péter cár uralkodása, az orosz-svéd háború idején játszódik, helyszíne a marienburgi tábor, a moszkvai palota és a koronázási tér. Az operett Katalin cárnő romantikus karriertörténetét meséli el, benne Péter cárnak és a litván parasztlánynak, korábbi nevén, Márthának, szerelmi szálát, mely házassággal végződik. A cselekmény időpontja a XVIII. század eleje Első felvonás helyszíne: Marienburg csatamező, Mencsikov tábora Második felvonás helyszíne: Mencsikov palotája Moszkvában Harmadik felvonás helyszíne: cári kastély Moszkvában Házy Erzsébet a rádiófelvételen egyetlen számot énekel: - Mártha /későbbi Katalin cárnő/ románca Az operett nagyon népszerű volt a maga korában, a pesti Városi Színház említett bemutatójára a bécsi premier után alig egy évet kellett várni. Kosáry Emmi énekelte Katalint. Később, az ötvenes években is játszották. Pécsen, a Nemzeti Színházban, 1950-ben mutatták be, akkor Bessenyei Ferenc alakította Nagy Péter cárt. Még ugyanebben az évben, 1950. márciusában, Budapesten is volt egy újabb bemutatója a darabnak: a VIII. kerületi, Kálvária téri Józsefvárosi Színházban, mely ekkor Bányász Színház néven működött. Az operett rendezője: Hegedűs Tibor, a Vígszínház volt igazgató- főrendezője és Sugár Mihály, a Szegedi Színház volt táncoskomikusa volt. A bécsi stílusú nagyoperettben az orosz cári világ alattvalóit: Nádori Margit, Szili János, Serfőző Ilona, Tamás Benő, Késmárki Kálmán, Vámos Ilona, Simor Ottó és Kenessy Zoltán alakította. Péter cár szerepében a nagyhírű művész, Deák Sándor játszott. Újabb évtizedek elteltével 2004-ben Győrben is előadták Bor József rendezésében, itt Szonját Seres Ildikó énekelte. Miskolcon, a Bartók + Csajkovszkij Nemzetközi Operafesztivál keretében 2004. június 18-án és 25-én a Hősök terén az operett keresztmetszetét mutatták be. A magyar rádióban. Josef Klein- operettjéből teljes stúdiófelvétel nem készült, keresztmetszetét viszont bemutatta a rádió Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Zempléni Mária és Rozsos István közreműködésével Így a már említett románc nemcsak Házy Erzsébettel van meg a rádiónak, hanem Tokody Ilonával is, de még Sass Sylvia is szalagra énekelte Mártha dalát, és korábbról is kitűnő művészek egész sora előadásában hallgathatunk meg részleteket a rádió különböző operett műsoraiban. További hangzó részletek a műből: - Mencsikov dala: Szabó Miklós - Mencsikov dala: Udvardy Tibor - \"Tessék látni, kérem!\": Fekete Pál, Zentay Anna - \"Elszállunk, mint a madár\": Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Neményi Lili, Szabó Miklós - Csók kettős: Moldován Stefánia, Udvardy Tibor - Csók kettős: Tokody Ilona, Gulyás Dénes - „Rózsák, bíborszínű rózsák” : Tokody Ilona - \"Bánja az ördög!\": Zempléni Mária, Rozsos István
581 Búbánat 2007-03-18 18:54:32
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/3 ifj. Johann Strauss (1825 - 1899): Egy éj Velencében - 1966 /Eine Nacht in Venedig – 1883. október 03., Berlin, Friedrich-Wilhelm Staedtisches Theater/ Szövegét Camillo Walzel és Richard Genée írták Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1883. 11.10 Pesti Német Színház, az operett első magyar nyelvű előadására 1887. 05.13-án került sor a Budai Színkörben. 1967 tavaszán az Operettszínház felújította a darabot, amihez Kristóf Károly új szöveget írt. Ezzel a szöveg változattal mutatta be a rádió is. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Főbb szereplők: Az urbinói herceg - Udvardy Tibor Delaqua, velencei szenátor - próza Annina, halászlány - Házy Erzsébet Caramello, a herceg borbélya – Ilosfalvy Róbert Pappacoda, szakács – Kishegyi Árpád Ciboletta, a szenátor szobalánya – Zentay Anna Barbara, Delaqua szenátor hitvese - .próza Enrico, Delaqua unokaöccse- próza Valamint hercegek, szenátorok, gondolások,kereskedők, árusok... Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Annina belépője (Házy,Énekkar) - Annina és Caramello kettőse az 1. felvonásból (Házy,Ilosfalvy) - Annina és a Urbinói herceg kettőse a 2. felvonásból (Házy,Udvardy) - vacsora ötös és szakács dal a 2. felvonásból (Házy,Zentay,Ilosfalvy, Kishegyi,Udvardy) - a 2. felvonás fináléja (Házy, Zentay,Ilosfalvy,Kishegyi,Udvardy) - Négyes a 3. felvonásból (Házy, Ilosfalvy, Zentay, Kishegyi) - a 3. felvonás fináléja Házy, Zentay, Ilosfalvy, Kishegyi, Udvardy, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: – Nyitány - Galambok kórusa (Énekkar) - Caramello belépője az 1. felvonásból (Ilosfalvy) - Urbinói herceg dala „Gondola-dal” – (Udvardy) – más verzióban ezt Caramello énekli. - Ciboletta és Pappacoda kettőse az 1. felvonásból (Zentay, Kishegyi) - Induló a 2. felvonásból (Zenekar) - Laguna-keringő - Caramello-dala - a 3. felvonásból (Ilosfalvy) Érdekes, hogy Strauss nagyoperettjét részben Sopronban komponálta. Egyetlen olyan operettje, melynek ősbemutatója nem Bécsben, hanem Berlinben volt. Azt is tudni kell, hogy a jelenleg világszerte és itthon Egy éj Velencében címmel játszott alkotás nem eredeti J. Strauss -operett. Amit napjainkban átütő sikerrel előadnak, részben Erich Wolfgang Korngold zenei átdolgozásának és Ernst Marischka új librettójának az érdeme (ebből való a \"Hűnek lenni nem fontos nekem\" dal is...). Tehát az 1883-i berlini bemutató után negyven évvel, 1923-ban a Theater an der Wien Richard Tauberrel mutatta be ezt az operettet óriási sikerrel, s ma is ezt játsszák világszerte. Pl. van benne egy belépődal, melyet Korngold egy másik J. Strauss műből, a Pázmány lovagból vett át(\"Üdvözlégy Te bájos Velence\"), de ennél is sikeresebb volt a bécsi bemutatón az a spicces dal, amelyet Rudolf Kattnig zeneszerző és Anton Paulik karmester (Az Anna-polka nyomán) Réthy Eszter számára készített, amikor ő a Staatsoper volksoperbeli előadásán Annina szerepét énekelte (1948). Azóta is többen megpróbálkoztak azzal, hogy Korngold jogdíját megtakarítsák, és megkísérelték az eredeti változat felújítását (pl. Uwe Theimer és Robert Herzl) – de sikertelenül… Hercegek, grófok, szenátorok, arisztokratikus szépségű hölgyek...lagunák, báltermek, gondolán ringó szerelmesek... hullámok csobbanása, a 18. századi Velencében járunk.Urbino hercege bankettet ad, meghívja a város tanácsosait, ám a szenátorok reszketnek, mert a herceget nagy nőcsábásznak tartják, s ijedtükben távol maradnak a díszvacsorától. Itt kezdődik a bonyodalom, melynek végén a herceg kezéből két nő is kicsúszik, és ez egyszer a rövidebbet húzza. Johann Strauss muzsikája pompásan érzékelteti a kor Velencéjének érzéki, rokokó világát. Strauss operettjében a táncnak is dramaturgiai szerepe van a cselekmény ábrázolásában. Egyedülálló összhangban találkozik keringő és tarantella, polka és canzonetta. A velencei komédia és a bécsi külvárosi bohózat határokat feszegető vígjátékban szövődik össze. Az operett cselekménye Karnevál van. Urbino szerelmes természetű hercege elegáns fogadást rendez a szenátorok és feleségeik számára. A vénecske Delacqua szenátor is kapott meghívót, aki gyönyörűséges, fiatal feleségét, Barbarát nagyon félti a hercegtől. Ezért elküldi az ifjú asszonyt, hogy látogassa meg nénikéjét Muranóban, és azt tervezi, hogy helyette szakácsnőjét, Cibolettát viszi magával. Meghallja a tervet a herceg bizalmasa és borbélya, Caramello. Ő lép a gondolás helyébe, hogy Barbarát mégis elvigye a herceghez. Barbarának aonban más az elképzelése: ő szerelmesét, Enricót, férje unokaöccsét, a csinos tengerésztisztet szeretné felkeresni az álarcosbálon. Ezért barátnőjét, Anninát ülteti a gondolába. A herceg palotájában várakozik Barbarára. Caramello meghozza az álarcos hölgyet, majd rádöbben, hogy saját szerelmesét hozta el a herceg szórakoztatására. Megpróbálja elvonszolni Anninát. Elmondja a hercegnek, hogy Delacqua „felesége” most a szakácsnő, s az fönntartja a látszatot. Caramello és barátja, Pappacoda – Ciboletta vőlegénye – (pincérnek öltözve) idegesen figyelik, hogyan flörtöl a herceg mennyasszonyaikkal, de sikerül nekik elhúzni az étkezést, mert tudják, hogy a herceget köti a hagyomány: éjfélkor részt kell vegyen a karneválon a Szent Márk téren. A karnevál. A herceg jól halad Anninánál. Cibolettának sikerül megvigasztalnia Pappacodát, míg Caramello a nők hűtlenségét siratja. Delacqua Enricóval találja a feleségét, de az elhiteti vele, hogy egy ismeretlen gondolás rabolta el, s Enrico mentette ki annak karmaiból. A herceg, aki most jókedvében van, visszaadja Anninát a kétségbeesett Caramellónak, de megigérteti vele, hogy feleségül veszi és vigyáz rá. A karneváli jó hangulatban mindenki boldog.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/3 ifj. Johann Strauss (1825 - 1899): Egy éj Velencében - 1966 /Eine Nacht in Venedig – 1883. október 03., Berlin, Friedrich-Wilhelm Staedtisches Theater/ Szövegét Camillo Walzel és Richard Genée írták Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1883. 11.10 Pesti Német Színház, az operett első magyar nyelvű előadására 1887. 05.13-án került sor a Budai Színkörben. 1967 tavaszán az Operettszínház felújította a darabot, amihez Kristóf Károly új szöveget írt. Ezzel a szöveg változattal mutatta be a rádió is. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Főbb szereplők: Az urbinói herceg - Udvardy Tibor Delaqua, velencei szenátor - próza Annina, halászlány - Házy Erzsébet Caramello, a herceg borbélya – Ilosfalvy Róbert Pappacoda, szakács – Kishegyi Árpád Ciboletta, a szenátor szobalánya – Zentay Anna Barbara, Delaqua szenátor hitvese - .próza Enrico, Delaqua unokaöccse- próza Valamint hercegek, szenátorok, gondolások,kereskedők, árusok... Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Annina belépője (Házy,Énekkar) - Annina és Caramello kettőse az 1. felvonásból (Házy,Ilosfalvy) - Annina és a Urbinói herceg kettőse a 2. felvonásból (Házy,Udvardy) - vacsora ötös és szakács dal a 2. felvonásból (Házy,Zentay,Ilosfalvy, Kishegyi,Udvardy) - a 2. felvonás fináléja (Házy, Zentay,Ilosfalvy,Kishegyi,Udvardy) - Négyes a 3. felvonásból (Házy, Ilosfalvy, Zentay, Kishegyi) - a 3. felvonás fináléja Házy, Zentay, Ilosfalvy, Kishegyi, Udvardy, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: – Nyitány - Galambok kórusa (Énekkar) - Caramello belépője az 1. felvonásból (Ilosfalvy) - Urbinói herceg dala „Gondola-dal” – (Udvardy) – más verzióban ezt Caramello énekli. - Ciboletta és Pappacoda kettőse az 1. felvonásból (Zentay, Kishegyi) - Induló a 2. felvonásból (Zenekar) - Laguna-keringő - Caramello-dala - a 3. felvonásból (Ilosfalvy) Érdekes, hogy Strauss nagyoperettjét részben Sopronban komponálta. Egyetlen olyan operettje, melynek ősbemutatója nem Bécsben, hanem Berlinben volt. Azt is tudni kell, hogy a jelenleg világszerte és itthon Egy éj Velencében címmel játszott alkotás nem eredeti J. Strauss -operett. Amit napjainkban átütő sikerrel előadnak, részben Erich Wolfgang Korngold zenei átdolgozásának és Ernst Marischka új librettójának az érdeme (ebből való a \"Hűnek lenni nem fontos nekem\" dal is...). Tehát az 1883-i berlini bemutató után negyven évvel, 1923-ban a Theater an der Wien Richard Tauberrel mutatta be ezt az operettet óriási sikerrel, s ma is ezt játsszák világszerte. Pl. van benne egy belépődal, melyet Korngold egy másik J. Strauss műből, a Pázmány lovagból vett át(\"Üdvözlégy Te bájos Velence\"), de ennél is sikeresebb volt a bécsi bemutatón az a spicces dal, amelyet Rudolf Kattnig zeneszerző és Anton Paulik karmester (Az Anna-polka nyomán) Réthy Eszter számára készített, amikor ő a Staatsoper volksoperbeli előadásán Annina szerepét énekelte (1948). Azóta is többen megpróbálkoztak azzal, hogy Korngold jogdíját megtakarítsák, és megkísérelték az eredeti változat felújítását (pl. Uwe Theimer és Robert Herzl) – de sikertelenül… Hercegek, grófok, szenátorok, arisztokratikus szépségű hölgyek...lagunák, báltermek, gondolán ringó szerelmesek... hullámok csobbanása, a 18. századi Velencében járunk.Urbino hercege bankettet ad, meghívja a város tanácsosait, ám a szenátorok reszketnek, mert a herceget nagy nőcsábásznak tartják, s ijedtükben távol maradnak a díszvacsorától. Itt kezdődik a bonyodalom, melynek végén a herceg kezéből két nő is kicsúszik, és ez egyszer a rövidebbet húzza. Johann Strauss muzsikája pompásan érzékelteti a kor Velencéjének érzéki, rokokó világát. Strauss operettjében a táncnak is dramaturgiai szerepe van a cselekmény ábrázolásában. Egyedülálló összhangban találkozik keringő és tarantella, polka és canzonetta. A velencei komédia és a bécsi külvárosi bohózat határokat feszegető vígjátékban szövődik össze. Az operett cselekménye Karnevál van. Urbino szerelmes természetű hercege elegáns fogadást rendez a szenátorok és feleségeik számára. A vénecske Delacqua szenátor is kapott meghívót, aki gyönyörűséges, fiatal feleségét, Barbarát nagyon félti a hercegtől. Ezért elküldi az ifjú asszonyt, hogy látogassa meg nénikéjét Muranóban, és azt tervezi, hogy helyette szakácsnőjét, Cibolettát viszi magával. Meghallja a tervet a herceg bizalmasa és borbélya, Caramello. Ő lép a gondolás helyébe, hogy Barbarát mégis elvigye a herceghez. Barbarának aonban más az elképzelése: ő szerelmesét, Enricót, férje unokaöccsét, a csinos tengerésztisztet szeretné felkeresni az álarcosbálon. Ezért barátnőjét, Anninát ülteti a gondolába. A herceg palotájában várakozik Barbarára. Caramello meghozza az álarcos hölgyet, majd rádöbben, hogy saját szerelmesét hozta el a herceg szórakoztatására. Megpróbálja elvonszolni Anninát. Elmondja a hercegnek, hogy Delacqua „felesége” most a szakácsnő, s az fönntartja a látszatot. Caramello és barátja, Pappacoda – Ciboletta vőlegénye – (pincérnek öltözve) idegesen figyelik, hogyan flörtöl a herceg mennyasszonyaikkal, de sikerül nekik elhúzni az étkezést, mert tudják, hogy a herceget köti a hagyomány: éjfélkor részt kell vegyen a karneválon a Szent Márk téren. A karnevál. A herceg jól halad Anninánál. Cibolettának sikerül megvigasztalnia Pappacodát, míg Caramello a nők hűtlenségét siratja. Delacqua Enricóval találja a feleségét, de az elhiteti vele, hogy egy ismeretlen gondolás rabolta el, s Enrico mentette ki annak karmaiból. A herceg, aki most jókedvében van, visszaadja Anninát a kétségbeesett Caramellónak, de megigérteti vele, hogy feleségül veszi és vigyáz rá. A karneváli jó hangulatban mindenki boldog.
580 Búbánat 2007-03-14 17:50:03
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/2 Lehár Ferenc(1870 - 1948): A cárevics - 1966 /Der Zarewitsch– 1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstler Theater/ Szövegét Gabriella Zapolska színműve nyomán Jenbach Béla és Heinz Reichert írta. Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1928. május 25. Városi Színház - maga Lehár vezényelt Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven Magyarra Kulinyi Ernő fordította Főbb szereplők: Aljosa, a cárevics – Udvardy Tibor Szonja – Házy Erzsébet Iván, lakáj – Kishegyi Árpád Masa, a felesége – Zentay Anna Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szonja dala az 1. felvonásból „Jön majd egy férfi” (Házy) - Tangó – duett „Mi kell még...így még soha mást” ( Házy, Udvardy) - Szerelmi kettős „Légy a mindenem,vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” (Udvardy, Házy) - Szonja dala a 2. felvonásból „Szív...” (Házy „Napolitana” a 3. felvonásból - duett „Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár?...” (Házy, Udvardy) Az operettből még ismert részletek: - Cárevics dala: „Volga-dal” 1. felvonás 10. jelenete s egyben a finálé „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Udvardy) - Iván és Masa kettőse a 2. felvonásból – egy buffo szám: one stepp, ami az USA-ból származó, akkoriban divatos indulószerű tánc (Kishegyi, Zentay) - Balettzene a 2. felvonásból, és finálé (Udvardy, Házy, Énekkar) -Cárevics dala a 3. felvonásból „Napfénybe rengő, örök tenger, te szép, zengő...” (Udvardy) - A 3. felvonás fináléja: Szonja magára hagyatottsága... (Udvardy, Házy, ) A darab még tartalmaz kórusokat, balalajka-dalt, vengerka-dalt is. A cárevics képzeletbeli alak, nincs köze a történelemhez. Zapolskánál ugyanis Nagy Péter fia (XVIII. század) a hős, az operett azonban a XIX. század végén játszódik, akkor pedig ilyen cárevics nem élt. Tartalmi kivonat: Az 1. és 2. felvonás: Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép komornát szereti. Aljosa, a cár fia nem ismeri a szerelmet, fél a nőktől, ezért nagybátyja, a nagyherceg fiúruhában csempészi be hozzá a szentpétervári Operaház balerináját, Szonját, hogy végre kicsit megpörkölődjön Aljosa fagyos szíve. Mindez be is következik. A felvonás 10. jelenetében hangzik el a ma is népszerű Volga-dal. Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép táncosnőt szereti; amidőn diplomáciai okokból el kellene vennie valami bájtalan hercegnőt, különböző veszekedések után, boldogságuk érdekében, kénytelenek inkognitóban külföldre távozni. Az első, szláv dallamosságú két felvonás tehát Oroszországban zajlik. A 3. felvonás színhelye Olaszország, Nápoly. Itt próbál meghúzódni szerelmével a cárevics, de egy küldöttség hazahívja: a cár időközben meghalt, népe iránti kötelességeire való tekintettel el kell hagynia azt a nőt, akit szeret, hogy elfoglalja ősei trónját... A cárevicsnek búcsúznia kell imádott Szonjájától, mert ugye, minden oroszok cárja nem vehet el feleségül egy táncosnőt. Szonja magába roskadva néz a távozó kedvese után. Válás, lemondás. Szomorúan fejeződik be a dalmű - akárcsak a Paganininél, s később a Friderika, A Mosoly országa és a Giuditta esetében is; Lehár kései műveinek, az ún. Richard Tauber-operetteknek, a zenei szövete - a neves tenorista ösztönzésére, és együtt munkálkodásuk eredményeként - már átmenetet képez az operett és az opera között. KULINYI ERNŐ (Szeged, 1893. jún. 18.Bruck, 1945. febr. 2.): újságíró, kritikus. A bp.-i jogi egyetem elvégzése után hírlapíró lett. Novellák mellett színházi és zenei kritikákat írt. 1912-ben a Szegedi Napló, 1913-ban a Pesti Napló és a Magyar Színpad munkatársa lett. Később a Budapesti Hírlap színházi rovatvezetője volt. 1921-től rövid ideig szerk. a Színészújságot, 1941-től a 8 órai Újság munkatársa volt. Internálótáborban halt meg. 1930-ig több mint 40 operettlibrettót írt és fordított. Fordításai: Kálmán I.: A hollandi menyecske (1920); Kálmán I.: A bajadér (1921); Reichwein L.: Vigyen el az ördög (1922); Jessel: Detektívkisasszony (1922); Zerkowitz Béla-Bus Fekete László: A nóta vége - Budai Színkör 1925. június 24; Lehár F.: A sárga kabát (1932); Lehár F.: Paganini (1926); Kálmán I.: A cirkuszhercegnő (1926), Lehár: A cárevics (1927); Operettlibrettói közül a nevezetesebbek: Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony - benne a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!” slágerbetéttel (Városi Színház, 1922); Nádor M.: Babavásár (Király Színház, 1922); Vincze Zsigmond: A gárdista (Városi Színház, 1923); Szépasszony kocsisa (Blaha Lujza Színház, 1923); Mintha álom volna (Budai Színház, 1923); Árvácska (Budai Színkör, 1924); Vincze Zsigmond: Anna-bál (Király Színház, 1925); Asszonykám (Városi Színház, 1926); Kiss és Kis (Városi Színház, 1927); Vincze Zsigmond: Aranyszőrű bárány – mesejáték, Móra Ferenc szövegével (Szeged, 1929). FILM: Úrilány szobát keres (1937) forgatókönyvíró
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/2 Lehár Ferenc(1870 - 1948): A cárevics - 1966 /Der Zarewitsch– 1927. február 16., Berlin, Deutsches Künstler Theater/ Szövegét Gabriella Zapolska színműve nyomán Jenbach Béla és Heinz Reichert írta. Operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1928. május 25. Városi Színház - maga Lehár vezényelt Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven Magyarra Kulinyi Ernő fordította Főbb szereplők: Aljosa, a cárevics – Udvardy Tibor Szonja – Házy Erzsébet Iván, lakáj – Kishegyi Árpád Masa, a felesége – Zentay Anna Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Szonja dala az 1. felvonásból „Jön majd egy férfi” (Házy) - Tangó – duett „Mi kell még...így még soha mást” ( Házy, Udvardy) - Szerelmi kettős „Légy a mindenem,vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” (Udvardy, Házy) - Szonja dala a 2. felvonásból „Szív...” (Házy „Napolitana” a 3. felvonásból - duett „Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár?...” (Házy, Udvardy) Az operettből még ismert részletek: - Cárevics dala: „Volga-dal” 1. felvonás 10. jelenete s egyben a finálé „Egyedül, újra egyedül... A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (Udvardy) - Iván és Masa kettőse a 2. felvonásból – egy buffo szám: one stepp, ami az USA-ból származó, akkoriban divatos indulószerű tánc (Kishegyi, Zentay) - Balettzene a 2. felvonásból, és finálé (Udvardy, Házy, Énekkar) -Cárevics dala a 3. felvonásból „Napfénybe rengő, örök tenger, te szép, zengő...” (Udvardy) - A 3. felvonás fináléja: Szonja magára hagyatottsága... (Udvardy, Házy, ) A darab még tartalmaz kórusokat, balalajka-dalt, vengerka-dalt is. A cárevics képzeletbeli alak, nincs köze a történelemhez. Zapolskánál ugyanis Nagy Péter fia (XVIII. század) a hős, az operett azonban a XIX. század végén játszódik, akkor pedig ilyen cárevics nem élt. Tartalmi kivonat: Az 1. és 2. felvonás: Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép komornát szereti. Aljosa, a cár fia nem ismeri a szerelmet, fél a nőktől, ezért nagybátyja, a nagyherceg fiúruhában csempészi be hozzá a szentpétervári Operaház balerináját, Szonját, hogy végre kicsit megpörkölődjön Aljosa fagyos szíve. Mindez be is következik. A felvonás 10. jelenetében hangzik el a ma is népszerű Volga-dal. Az orosz miniszterelnök a dinasztia öröklését látja akadályoztatva abban, hogy a cárevics Szonját, a szép táncosnőt szereti; amidőn diplomáciai okokból el kellene vennie valami bájtalan hercegnőt, különböző veszekedések után, boldogságuk érdekében, kénytelenek inkognitóban külföldre távozni. Az első, szláv dallamosságú két felvonás tehát Oroszországban zajlik. A 3. felvonás színhelye Olaszország, Nápoly. Itt próbál meghúzódni szerelmével a cárevics, de egy küldöttség hazahívja: a cár időközben meghalt, népe iránti kötelességeire való tekintettel el kell hagynia azt a nőt, akit szeret, hogy elfoglalja ősei trónját... A cárevicsnek búcsúznia kell imádott Szonjájától, mert ugye, minden oroszok cárja nem vehet el feleségül egy táncosnőt. Szonja magába roskadva néz a távozó kedvese után. Válás, lemondás. Szomorúan fejeződik be a dalmű - akárcsak a Paganininél, s később a Friderika, A Mosoly országa és a Giuditta esetében is; Lehár kései műveinek, az ún. Richard Tauber-operetteknek, a zenei szövete - a neves tenorista ösztönzésére, és együtt munkálkodásuk eredményeként - már átmenetet képez az operett és az opera között. KULINYI ERNŐ (Szeged, 1893. jún. 18.Bruck, 1945. febr. 2.): újságíró, kritikus. A bp.-i jogi egyetem elvégzése után hírlapíró lett. Novellák mellett színházi és zenei kritikákat írt. 1912-ben a Szegedi Napló, 1913-ban a Pesti Napló és a Magyar Színpad munkatársa lett. Később a Budapesti Hírlap színházi rovatvezetője volt. 1921-től rövid ideig szerk. a Színészújságot, 1941-től a 8 órai Újság munkatársa volt. Internálótáborban halt meg. 1930-ig több mint 40 operettlibrettót írt és fordított. Fordításai: Kálmán I.: A hollandi menyecske (1920); Kálmán I.: A bajadér (1921); Reichwein L.: Vigyen el az ördög (1922); Jessel: Detektívkisasszony (1922); Zerkowitz Béla-Bus Fekete László: A nóta vége - Budai Színkör 1925. június 24; Lehár F.: A sárga kabát (1932); Lehár F.: Paganini (1926); Kálmán I.: A cirkuszhercegnő (1926), Lehár: A cárevics (1927); Operettlibrettói közül a nevezetesebbek: Vincze Zsigmond: A hamburgi menyasszony - benne a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!” slágerbetéttel (Városi Színház, 1922); Nádor M.: Babavásár (Király Színház, 1922); Vincze Zsigmond: A gárdista (Városi Színház, 1923); Szépasszony kocsisa (Blaha Lujza Színház, 1923); Mintha álom volna (Budai Színház, 1923); Árvácska (Budai Színkör, 1924); Vincze Zsigmond: Anna-bál (Király Színház, 1925); Asszonykám (Városi Színház, 1926); Kiss és Kis (Városi Színház, 1927); Vincze Zsigmond: Aranyszőrű bárány – mesejáték, Móra Ferenc szövegével (Szeged, 1929). FILM: Úrilány szobát keres (1937) forgatókönyvíró
579 Búbánat 2007-03-14 00:18:59 [Válasz erre: 578 Búbánat 2007-03-13 16:03:38]
Két kiegészítés: Ma este rábukkantam az audió kazettáim között egy Ábrahám Pál- operettrészleteket tartalmazó kazettára, melyen a többi közt Bál a Savoyban c. operettből is vannak részletek felvéve. Az előbb végighallgattam, és elcsodálkoztam, mert a korábbi ismertetett részletekhez képest eltéréseket fedeztem fel: Házy Erzsébet egy dalt, és egy duettben énekel itt: - Madeleine dala (nem Arisztiddel kettőse ez, mint a keresztmetszetben)\"Toujours l’amour… egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” - Házy Erzsébet előadásában önállóan szólal meg- s ezúttal nem Tangolita szerepében halljuk őt énekelni! - Madeleine és Aristid szerelmi kettőse Házy Erzsébet és Melis György előadásában: Házy megint Madeleine, s ezúttal pedig Melis a férj, Arisztid szerepében; gyönyörű ez a duettjük. A verset Melis kezdi énekelni,majd Házy folytatja, s utána együtt éneklik a visszatérő refrént: \" A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell...\"
Két kiegészítés: Ma este rábukkantam az audió kazettáim között egy Ábrahám Pál- operettrészleteket tartalmazó kazettára, melyen a többi közt Bál a Savoyban c. operettből is vannak részletek felvéve. Az előbb végighallgattam, és elcsodálkoztam, mert a korábbi ismertetett részletekhez képest eltéréseket fedeztem fel: Házy Erzsébet egy dalt, és egy duettben énekel itt: - Madeleine dala (nem Arisztiddel kettőse ez, mint a keresztmetszetben)\"Toujours l’amour… egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” - Házy Erzsébet előadásában önállóan szólal meg- s ezúttal nem Tangolita szerepében halljuk őt énekelni! - Madeleine és Aristid szerelmi kettőse Házy Erzsébet és Melis György előadásában: Házy megint Madeleine, s ezúttal pedig Melis a férj, Arisztid szerepében; gyönyörű ez a duettjük. A verset Melis kezdi énekelni,majd Házy folytatja, s utána együtt éneklik a visszatérő refrént: \" A férjed(m) szerelmes beléd(m), letérdel rajongón eléd(m)....A férjed(m) csak ismerjük el, úgy csókol, hogy jobban sem kell...\"
578 Búbánat 2007-03-13 16:03:38 [Válasz erre: 577 Búbánat 2007-03-12 22:06:54]
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/1 Ábrahám Pál (1892-1960): Bál a Savoyban - 1966 /Ball im Savoy – 1932, Berlin/ Librettó: Fritz Löhner-Beda és Alfred Grünwald. Revü -operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1933. december 23. Magyar Színház Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven A magyar szöveget Heltai Jenő fordításának felhasználásával Romhányi József írta Főbb szereplők: Aristide de Faublais márki - Melis György Madeleine, a felesége – Petress Zsuzsa La Tangolita, táncosnő - Házy Erzsébet Daisy Parker, zeneszerző, karmesternő - Zentay Anna Musztafa bey - Rátonyi Róbert Celestin, ügyvédjelölt – Baksay Árpád Továbbá: gondolás, vendégek, pincérek, személyzet, mixerek: Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Harmónia Énekegyüttes Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Tangolita dala: „Az én nevem la Bella Tangolita…” (Házy, Énekkar) - Tangolita és Aristide kettőse a 2. felvonásból „Mr.Blue és Lady Blő” (Házy, Melis) - Tangolita és Celestine kettőse a 3. felvonásból: „De jó volt messzire, délre utazni, Mint ősszel a fecske madár! Ott örök a nyár! ….Az álmok álma volt Sevilla,Sevilla, Sevilla...” (Házy, Baksay) Az operettből még ismert részletek: - Arisztid és Madeleine belépő kettőse „Pihen Venezia, bella venezia…” (Melis Petress) - Musztafa bey dala „Az én apám a nagy vezér volt” (Rátonyi) - Daisy belépője Jaj, de jó, szívemben itt a nagy ribillió!Oh, yes! (Zentay) - Musztafa bey és Daisy kettőse: Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz… (Rátonyi, Zentay) - Arisztid dala: Manapság kinek kell a hűség? (Melis) - Mustafa bey dala: Miért szeressünk egy nőt? (Rátonyi) - Arisztid és Madeleine kettőse „Toujours L’amour…egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” (Melis, Petress) Az Operett Színház 1965-ben újította fel a darabot. Itthon, azóta is országszerte játsszák. Házy Erzsébet és Ötvös Csaba a ’70-es években a TV-ben részleteket énekeltek a darabból, többek között Arisztid és Madeleine kettősét, a „Toujours L’amour” kezdetű, rendkívül népszerű slágerbetétet. Az operett dallamos muzsikájáról érdemes megemlíteni: a zenei anyag egyrészt a hagyományos operett-hangzásvilágot idézi, másrészt viszont kacérkodik a jazz-zal. E kétféle réteg jól megfér egymással, ugyanis az örökzöld dalbetétek (Toujours, l’amour; Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz; Az én nevem La Bella Tangolita) és a jazz-ritmusok szervesen egészítik ki egymást. Meg kell jegyezni, hogy legtöbb művének, így a Bál a Savoyban operettnek is, Kemény Egon készítette el a hangszerelését. Cselekmény: A történet Nizzában játszódik. Most érkezik haza egyéves nászútjáról a Faublais házaspár. Aristide de Faublais márki és neje a szép Madleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja, La Tangolita, a szépséges argentin táncosnő személyében. . Egy nap a férj levelet kap tőle, melyben meghívja a Savoy Hotel bárjába. Meghívásának az az oka, hogy felmutassa azt a csekket, melyet valamikor egy könnyelmű pillanatában a férfi odaajándékozott a táncosnőnek, mely szerint a beváltó köteles bármikor és bárhol egy szerelmes órát eltölteni vele. S ezt a tartozást, Tangolita a Savoy Hotel nagyszabású bálján óhajtja bekasszírozni. A fiatal férj barátja, a török nagykövetség attaséja, a hét feleséget tartó Musztafa bey társaságában megy el a Savoyba, mondván, hogy ott üzleti tárgyalása van. Az otthon maradt fiatalasszonynak vendége érkezik, barátnője, Daisy Parker, az amerikai útjáról visszatérő karmesternő, akik évek óta frakkban vezényli a nemzetközi hotelek jazz-zenekarait. Meghívja az otthon unatkozó feleséget, jöjjön el és nézze meg a ma esti premierjét a Savoy zenekarával. Madeleine, aki egyébként gyanítja, hogy nincs valami rendjén férje körül, kap az alkalmon, és megjelenik a szóban forgó bálon, méghozzá könnyűvérű csábnő alakjában. A Savoyban aztán furcsa jelenetek játszódnak le a két egymás mellett lévő szeparéban.Az egyikben Tangolita ül az asszonyka férjével, a másikban a fiatalasszony, aki megtudja a főpincértől, hogy férje „üzleti tárgyalása” a szomszédos szeparéban egy táncosnővel folyik. Szemet szemért, fogat fogért alapon a fiatalasszony elfogadja egy véletlenül a szeparéba tévedt fiatal ügyvédjelölt, Celestin, udvarlását. A forgószínpad jóvoltából a páros meglátják egymást, aminek botrány lesz a vége. De a fináléra mindenki megtalálja a párját, a házasok ismét egymás karjaiba borulnak, a táncosnő szemet vet a félszeg ügyvédjelöltre és Musztafa bey, lemondva mind a hét feleségéről megkéri a karmesternő kezét. ÁBRAHÁM PÁL (Apatin, 1892. nov. 2.–Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerző, operettkomponista. Tanulmányait a Zak-n végezte zeneszerzés szakon, majd néhány kezdeti kompozíciót követően érdeklődése egyre inkább a dzsessz irányába fordult. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház karmestere és háziszerzője lett. Zenebona c. műve hozta meg számára a kezdeti sikereket Bp.-en és Bécsben. Első operettje, Az utolsó Verebély-lány–Drégely Gábor vj.-a alapján – jelentős hazai sikert aratott, és jónéhány felújítást ért meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol Viktória c. operettje hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismerést. A következő évben a Hawai rózsája (1931), majd a Bál a Savoyban (1932) tovább növelték nemzetközi hírnevét. Ösztönösen eltalálta azt a hangot, amelyre a két háború között szívesen odafigyelt a szórakozásra vágyó közönség. Sikereinek tetőpontján kényszerült elhagyni Hitler Németországát, és Bécsbe költözött, ahol három újabb operettet komponált. A Mese a Grand Hotelban, a Dzsaina, valamint a Roxy és csodacsapata nem közelítette meg előző műveinek sikerét. Pályafutása során több mint 30 filmhez írt kísérőzenét. A háború kitörésekor az USA-ba emigrált, majd a háború végét követően visszatért Európába és Hamburgban telepedett le. Megrendült egészségi állapota és idegrendszeri bántalmai miatt nem komponált többé. Utolsó éveit egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte (gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánítják, de kiadják feleségének, Halász Saroltának, házi ápolásra; hosszasan pereskednek jogdíj ügyben). . F.M. : Zenebona (1928); Az utolsó Verebély-lány (1929); Szeretem a feleségem (1929); Viktória (1930); Hawai rózsája (1931); Bál a Savoyban (1932); Boldog hívek (1932); Egy éjszaka angyala (1933); Mese a Grand Hotelben (1934); Antonia (1934); Történnek még csodák (1935); Viki (1935); Mese a Grand Hotelben (1936); 3:1 a szerelem javára (1936); Júlia (1937); Fehér hattyú (1938).
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele VI/1 Ábrahám Pál (1892-1960): Bál a Savoyban - 1966 /Ball im Savoy – 1932, Berlin/ Librettó: Fritz Löhner-Beda és Alfred Grünwald. Revü -operett három felvonásban Magyarországi bemutató: 1933. december 23. Magyar Színház Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet - magyar nyelven A magyar szöveget Heltai Jenő fordításának felhasználásával Romhányi József írta Főbb szereplők: Aristide de Faublais márki - Melis György Madeleine, a felesége – Petress Zsuzsa La Tangolita, táncosnő - Házy Erzsébet Daisy Parker, zeneszerző, karmesternő - Zentay Anna Musztafa bey - Rátonyi Róbert Celestin, ügyvédjelölt – Baksay Árpád Továbbá: gondolás, vendégek, pincérek, személyzet, mixerek: Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Harmónia Énekegyüttes Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Tangolita dala: „Az én nevem la Bella Tangolita…” (Házy, Énekkar) - Tangolita és Aristide kettőse a 2. felvonásból „Mr.Blue és Lady Blő” (Házy, Melis) - Tangolita és Celestine kettőse a 3. felvonásból: „De jó volt messzire, délre utazni, Mint ősszel a fecske madár! Ott örök a nyár! ….Az álmok álma volt Sevilla,Sevilla, Sevilla...” (Házy, Baksay) Az operettből még ismert részletek: - Arisztid és Madeleine belépő kettőse „Pihen Venezia, bella venezia…” (Melis Petress) - Musztafa bey dala „Az én apám a nagy vezér volt” (Rátonyi) - Daisy belépője Jaj, de jó, szívemben itt a nagy ribillió!Oh, yes! (Zentay) - Musztafa bey és Daisy kettőse: Kicsike vigyázzon egyszer nagymama lesz… (Rátonyi, Zentay) - Arisztid dala: Manapság kinek kell a hűség? (Melis) - Mustafa bey dala: Miért szeressünk egy nőt? (Rátonyi) - Arisztid és Madeleine kettőse „Toujours L’amour…egy hölgy és egy úr … az élet kettesben szép…” (Melis, Petress) Az Operett Színház 1965-ben újította fel a darabot. Itthon, azóta is országszerte játsszák. Házy Erzsébet és Ötvös Csaba a ’70-es években a TV-ben részleteket énekeltek a darabból, többek között Arisztid és Madeleine kettősét, a „Toujours L’amour” kezdetű, rendkívül népszerű slágerbetétet. Az operett dallamos muzsikájáról érdemes megemlíteni: a zenei anyag egyrészt a hagyományos operett-hangzásvilágot idézi, másrészt viszont kacérkodik a jazz-zal. E kétféle réteg jól megfér egymással, ugyanis az örökzöld dalbetétek (Toujours, l’amour; Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz; Az én nevem La Bella Tangolita) és a jazz-ritmusok szervesen egészítik ki egymást. Meg kell jegyezni, hogy legtöbb művének, így a Bál a Savoyban operettnek is, Kemény Egon készítette el a hangszerelését. Cselekmény: A történet Nizzában játszódik. Most érkezik haza egyéves nászútjáról a Faublais házaspár. Aristide de Faublais márki és neje a szép Madleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja, La Tangolita, a szépséges argentin táncosnő személyében. . Egy nap a férj levelet kap tőle, melyben meghívja a Savoy Hotel bárjába. Meghívásának az az oka, hogy felmutassa azt a csekket, melyet valamikor egy könnyelmű pillanatában a férfi odaajándékozott a táncosnőnek, mely szerint a beváltó köteles bármikor és bárhol egy szerelmes órát eltölteni vele. S ezt a tartozást, Tangolita a Savoy Hotel nagyszabású bálján óhajtja bekasszírozni. A fiatal férj barátja, a török nagykövetség attaséja, a hét feleséget tartó Musztafa bey társaságában megy el a Savoyba, mondván, hogy ott üzleti tárgyalása van. Az otthon maradt fiatalasszonynak vendége érkezik, barátnője, Daisy Parker, az amerikai útjáról visszatérő karmesternő, akik évek óta frakkban vezényli a nemzetközi hotelek jazz-zenekarait. Meghívja az otthon unatkozó feleséget, jöjjön el és nézze meg a ma esti premierjét a Savoy zenekarával. Madeleine, aki egyébként gyanítja, hogy nincs valami rendjén férje körül, kap az alkalmon, és megjelenik a szóban forgó bálon, méghozzá könnyűvérű csábnő alakjában. A Savoyban aztán furcsa jelenetek játszódnak le a két egymás mellett lévő szeparéban.Az egyikben Tangolita ül az asszonyka férjével, a másikban a fiatalasszony, aki megtudja a főpincértől, hogy férje „üzleti tárgyalása” a szomszédos szeparéban egy táncosnővel folyik. Szemet szemért, fogat fogért alapon a fiatalasszony elfogadja egy véletlenül a szeparéba tévedt fiatal ügyvédjelölt, Celestin, udvarlását. A forgószínpad jóvoltából a páros meglátják egymást, aminek botrány lesz a vége. De a fináléra mindenki megtalálja a párját, a házasok ismét egymás karjaiba borulnak, a táncosnő szemet vet a félszeg ügyvédjelöltre és Musztafa bey, lemondva mind a hét feleségéről megkéri a karmesternő kezét. ÁBRAHÁM PÁL (Apatin, 1892. nov. 2.–Hamburg, 1960. máj. 6.): zeneszerző, operettkomponista. Tanulmányait a Zak-n végezte zeneszerzés szakon, majd néhány kezdeti kompozíciót követően érdeklődése egyre inkább a dzsessz irányába fordult. 1927-ben a Fővárosi Operettszínház karmestere és háziszerzője lett. Zenebona c. műve hozta meg számára a kezdeti sikereket Bp.-en és Bécsben. Első operettje, Az utolsó Verebély-lány–Drégely Gábor vj.-a alapján – jelentős hazai sikert aratott, és jónéhány felújítást ért meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol Viktória c. operettje hozta meg számára a széles körű nemzetközi elismerést. A következő évben a Hawai rózsája (1931), majd a Bál a Savoyban (1932) tovább növelték nemzetközi hírnevét. Ösztönösen eltalálta azt a hangot, amelyre a két háború között szívesen odafigyelt a szórakozásra vágyó közönség. Sikereinek tetőpontján kényszerült elhagyni Hitler Németországát, és Bécsbe költözött, ahol három újabb operettet komponált. A Mese a Grand Hotelban, a Dzsaina, valamint a Roxy és csodacsapata nem közelítette meg előző műveinek sikerét. Pályafutása során több mint 30 filmhez írt kísérőzenét. A háború kitörésekor az USA-ba emigrált, majd a háború végét követően visszatért Európába és Hamburgban telepedett le. Megrendült egészségi állapota és idegrendszeri bántalmai miatt nem komponált többé. Utolsó éveit egy hamburgi elmegyógyintézetben töltötte (gyógyíthatatlan elmebetegnek nyilvánítják, de kiadják feleségének, Halász Saroltának, házi ápolásra; hosszasan pereskednek jogdíj ügyben). . F.M. : Zenebona (1928); Az utolsó Verebély-lány (1929); Szeretem a feleségem (1929); Viktória (1930); Hawai rózsája (1931); Bál a Savoyban (1932); Boldog hívek (1932); Egy éjszaka angyala (1933); Mese a Grand Hotelben (1934); Antonia (1934); Történnek még csodák (1935); Viki (1935); Mese a Grand Hotelben (1936); 3:1 a szerelem javára (1936); Júlia (1937); Fehér hattyú (1938).
577 Búbánat 2007-03-12 22:06:54
VI. 1966 – 1967 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VI/1 Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 1966 VI/2 Lehár Ferenc: A cárevics – 1966 VI/3 ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében – 1966 VI/4 Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony – 1967 VI/6 Ábrahám Pál: Viktória – 1967
VI. 1966 – 1967 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek VI/1 Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 1966 VI/2 Lehár Ferenc: A cárevics – 1966 VI/3 ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében – 1966 VI/4 Csajkovszkij- Klein: A diadalmas asszony – 1967 VI/6 Ábrahám Pál: Viktória – 1967
576 Búbánat 2007-03-12 22:04:41 [Válasz erre: 573 bemaria 2007-03-12 21:53:03]
Nem fogod elhinni, a Cigányszerelem-lemezhez csak nemrég jutottam hozzá, eddig csak egy részletet hallottam belőle Házyval, amit egyszer a rádió sugárzott. Úgyhogy ezen a Hungaroton-kiadványon mostanában nagyon \"élvezkedem\"!
Nem fogod elhinni, a Cigányszerelem-lemezhez csak nemrég jutottam hozzá, eddig csak egy részletet hallottam belőle Házyval, amit egyszer a rádió sugárzott. Úgyhogy ezen a Hungaroton-kiadványon mostanában nagyon \"élvezkedem\"!
574 Búbánat 2007-03-12 22:00:05 [Válasz erre: 572 bemaria 2007-03-12 21:51:25]
Akkor erről majd \"légyszí\" írd meg Te is a véleményedet! Különösképpen érdekelni fog, mert én eddig csak a magyar nyelvű darabokat és a magyar nyelvű felvételeket ismertem az operettből. (Persze részleteket hallottam már belőle németül mások kitűnő tolmácsolásában.)
Akkor erről majd \"légyszí\" írd meg Te is a véleményedet! Különösképpen érdekelni fog, mert én eddig csak a magyar nyelvű darabokat és a magyar nyelvű felvételeket ismertem az operettből. (Persze részleteket hallottam már belőle németül mások kitűnő tolmácsolásában.)
573 bemaria 2007-03-12 21:53:03
Meg ugye ott vannak a CD felvételek, a Csárdáskirálynő, A mosoly országa, A cigányszerelem. Ezeket is élvezettel hallgatom vele!
Meg ugye ott vannak a CD felvételek, a Csárdáskirálynő, A mosoly országa, A cigányszerelem. Ezeket is élvezettel hallgatom vele!
572 bemaria 2007-03-12 21:51:25 [Válasz erre: 567 Búbánat 2007-03-12 20:09:12]
Csak két felvételen láttam eddig a Gerolsteini kalandban és a Denevérben. Nekem nagyon szimpatikus volt a játéka! És persze számos rádiófelvételen hallottam már énekelni őt, ami nagyon meggyőző volt! Maricájára különösen kíváncsi vagyok, mivel ez a kedvenc operettem. :)
Csak két felvételen láttam eddig a Gerolsteini kalandban és a Denevérben. Nekem nagyon szimpatikus volt a játéka! És persze számos rádiófelvételen hallottam már énekelni őt, ami nagyon meggyőző volt! Maricájára különösen kíváncsi vagyok, mivel ez a kedvenc operettem. :)
570 Búbánat 2007-03-12 21:41:29
Gondolkoztam rajta, hogy megemlítsem-e, de miért is ne?! Csoda történt velem, Bemaria jóvoltából a közeli napokban hozzájutok a vágyott, a 369. sorszám alatt ismertetett Marica grófnő VHS kazettához (1971), mely német nyelvű operettfilm, s melynek keresztmetszete CD-n is megjelent. Gräfin Mariza VHS, 1971 Rendező: Eugen York Wiener Operettenchor,Wiener Symphoniker, Dirigent: Wolfgang Ebert Házy Erzsébet, René Kolló, Dagmar Koller, Ljuba Welitsch, Latinovits Zoltán... Erről bővebben még szólni fogok, ha a kezemben lesz végre, és lejátszottam...
Gondolkoztam rajta, hogy megemlítsem-e, de miért is ne?! Csoda történt velem, Bemaria jóvoltából a közeli napokban hozzájutok a vágyott, a 369. sorszám alatt ismertetett Marica grófnő VHS kazettához (1971), mely német nyelvű operettfilm, s melynek keresztmetszete CD-n is megjelent. Gräfin Mariza VHS, 1971 Rendező: Eugen York Wiener Operettenchor,Wiener Symphoniker, Dirigent: Wolfgang Ebert Házy Erzsébet, René Kolló, Dagmar Koller, Ljuba Welitsch, Latinovits Zoltán... Erről bővebben még szólni fogok, ha a kezemben lesz végre, és lejátszottam...
569 Búbánat 2007-03-12 21:23:36 [Válasz erre: 415 Búbánat 2006-11-21 19:12:40]
Korábban említettem Házy Erzsébet Carmen-felvételének részletét, a Torreádor-dalt (1959). Itt pontosítanom kell magamat: Nem Bródy Tamás vezényelt, hanem Kórody András. És kihangsúlyoznom, ezen a Carmen-lemezen más részletben nem hallható. A Hungaroton- lemez egy válogatás, mely Ferencsik János, Kóródy András, Bródy Tamás és Komor Vilmos vezényletével felvett Carmen-részletekből lett „összevágva” mintegy keresztmetszeteként a Bizet-operának. Házy Erzsébet tehát itt csak ebben az egy részletben hallható: Torreádor-dal (1959) (Escamillo, Frasquita, Mercédès, Carmen, Zuniga, Morales, Énekkar: „Üdvözlöm, s hálával viszonzom...” Escamillio: Jámbor László Frasquita: Házy Erzsébet Mercédès: Szőnyi Olga Carmen: Tiszay Magda Zuniga: Nádas Tibor Morales: Rajna András Magyar Rádió Énekkara Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Kórodi András
Korábban említettem Házy Erzsébet Carmen-felvételének részletét, a Torreádor-dalt (1959). Itt pontosítanom kell magamat: Nem Bródy Tamás vezényelt, hanem Kórody András. És kihangsúlyoznom, ezen a Carmen-lemezen más részletben nem hallható. A Hungaroton- lemez egy válogatás, mely Ferencsik János, Kóródy András, Bródy Tamás és Komor Vilmos vezényletével felvett Carmen-részletekből lett „összevágva” mintegy keresztmetszeteként a Bizet-operának. Házy Erzsébet tehát itt csak ebben az egy részletben hallható: Torreádor-dal (1959) (Escamillo, Frasquita, Mercédès, Carmen, Zuniga, Morales, Énekkar: „Üdvözlöm, s hálával viszonzom...” Escamillio: Jámbor László Frasquita: Házy Erzsébet Mercédès: Szőnyi Olga Carmen: Tiszay Magda Zuniga: Nádas Tibor Morales: Rajna András Magyar Rádió Énekkara Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Kórodi András
568 Búbánat 2007-03-12 20:35:07
A Hangtárban jelenleg négy olyan műsor kereshető vissza, melyben valamit énekel. A rádiós szerkesztők szerencsére mindig \"gondoskodnak\" arról, hogy hetente újból és újból \"felfedezzük\" magunk számára Házy Erzsébet egykor volt legendás hangját és művészetét, illetve azok is megismerhessék őt - legalább felvételein keresztül – , akiknek nem adatott meg, hogy a színházban, szabadtéren, templomban vagy koncertteremben lássák-hallják még művészete teljében. Örvendetes, hogy a rádióműsorokban gyakorta hallhatjuk énekét, milyen jó lenne, ha a tévés szerkesztők is előszednék archívumuk mélyéről a „dobozokban” porosodó kazettákat, melyeken nemcsak tévés produkciókban látható, hanem sok zenés-beszélgetős típusú „élő” műsorok állandó résztvevője is volt. Ne felejtsük el, ez évben emlékezünk meg halálának 25. évfordulójáról. Lenne mit törlesztenie a TV-nek még jócskán... Például a Bál a Savoyban című Ábrahám-operett TV-változatának újbóli műsorra tűzésével, mely a hatvanas évek közepének egyik siker produkciója volt!
A Hangtárban jelenleg négy olyan műsor kereshető vissza, melyben valamit énekel. A rádiós szerkesztők szerencsére mindig \"gondoskodnak\" arról, hogy hetente újból és újból \"felfedezzük\" magunk számára Házy Erzsébet egykor volt legendás hangját és művészetét, illetve azok is megismerhessék őt - legalább felvételein keresztül – , akiknek nem adatott meg, hogy a színházban, szabadtéren, templomban vagy koncertteremben lássák-hallják még művészete teljében. Örvendetes, hogy a rádióműsorokban gyakorta hallhatjuk énekét, milyen jó lenne, ha a tévés szerkesztők is előszednék archívumuk mélyéről a „dobozokban” porosodó kazettákat, melyeken nemcsak tévés produkciókban látható, hanem sok zenés-beszélgetős típusú „élő” műsorok állandó résztvevője is volt. Ne felejtsük el, ez évben emlékezünk meg halálának 25. évfordulójáról. Lenne mit törlesztenie a TV-nek még jócskán... Például a Bál a Savoyban című Ábrahám-operett TV-változatának újbóli műsorra tűzésével, mely a hatvanas évek közepének egyik siker produkciója volt!
567 Búbánat 2007-03-12 20:09:12 [Válasz erre: 566 bemaria 2007-03-11 17:44:12]
Házy Erzsébet felvételeit mennyire ismered? Van művészetéről véleményed?
Házy Erzsébet felvételeit mennyire ismered? Van művészetéről véleményed?
566 bemaria 2007-03-11 17:44:12 [Válasz erre: 565 Búbánat 2007-03-11 17:40:36]
Én már rég jártam a Hangtárban, amióta nem lehet letölteni, nem hallgattam semmit, de tavaly rengeteg műsort lementettem, és tegnap azok közül hallgattam.
Én már rég jártam a Hangtárban, amióta nem lehet letölteni, nem hallgattam semmit, de tavaly rengeteg műsort lementettem, és tegnap azok közül hallgattam.
565 Búbánat 2007-03-11 17:40:36 [Válasz erre: 526 Búbánat 2007-01-13 16:32:15]
Most délután a rádió hangtárából sorban hallgatom vissza azokat az operett műsorokat, melyeket elmúlt hetekben elmulasztottam meghallgatni. Február 27-én a Kossuthon az Operákból, daljátékokból és operettekből c. késő esti összeállításban Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz és Bende Zsolt énekelt. Örömömre felcsendült Lecocq Angot asszony c. operettjének egy olyan részlete is, melyet bár ismertem, de véletlenül kifelejtettem a Házy Erzsébet közreműködésében hangszalagra felvett részletek említésekor: - Clairette és Lange kettőse (Házy Erzsébet, Németh Marika)
Most délután a rádió hangtárából sorban hallgatom vissza azokat az operett műsorokat, melyeket elmúlt hetekben elmulasztottam meghallgatni. Február 27-én a Kossuthon az Operákból, daljátékokból és operettekből c. késő esti összeállításban Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz és Bende Zsolt énekelt. Örömömre felcsendült Lecocq Angot asszony c. operettjének egy olyan részlete is, melyet bár ismertem, de véletlenül kifelejtettem a Házy Erzsébet közreműködésében hangszalagra felvett részletek említésekor: - Clairette és Lange kettőse (Házy Erzsébet, Németh Marika)
564 Búbánat 2007-03-11 15:35:05 [Válasz erre: 563 Búbánat 2007-03-11 15:16:24]
...és ebben az emlékműsorban egy másik Polgár Tibor daljátékból, a Lepecsételt asszonyból is felhangzott egy szép részlet - a ritkán hallható \"szerelmi kettős\" - Házy Erzsébet és Sárdy János tolmácsolásában (erről szóltam már az 516. sorszám alatt).
...és ebben az emlékműsorban egy másik Polgár Tibor daljátékból, a Lepecsételt asszonyból is felhangzott egy szép részlet - a ritkán hallható \"szerelmi kettős\" - Házy Erzsébet és Sárdy János tolmácsolásában (erről szóltam már az 516. sorszám alatt).
563 Búbánat 2007-03-11 15:16:24 [Válasz erre: 515 Búbánat 2007-01-01 17:57:21]
Abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor, Ruitner Sándor zenei szerkesztő szerdán, a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Most a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet, melyet külön nem emeltem ki a Házy Erzsébet rádiós felvételeinek ismertetéses során; Polgár Tibor „Szél kerekedik” című daljátékának 1950-ben készült felvételéről csak annyi ismeretem volt, hogy kik énekeltek a felvételen, de a konkrét részleteket belőle nem ismertem. Most - a Polgár Tibor-emlék-összeállításból - végre megismerhettem a mű egy részletét, ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!!
Abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor, Ruitner Sándor zenei szerkesztő szerdán, a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Most a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet, melyet külön nem emeltem ki a Házy Erzsébet rádiós felvételeinek ismertetéses során; Polgár Tibor „Szél kerekedik” című daljátékának 1950-ben készült felvételéről csak annyi ismeretem volt, hogy kik énekeltek a felvételen, de a konkrét részleteket belőle nem ismertem. Most - a Polgár Tibor-emlék-összeállításból - végre megismerhettem a mű egy részletét, ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!!
562 Búbánat 2007-03-10 00:02:43
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A szép Heléna – 1965 /La belle Hélene – Paris, Variétés, 1864. december 17./ Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Romhányi József írta Rendező: Horváth Ádám Főbb szereplők: Menelaos, spártai király – Maleczky Oszkár Heléna, a felesége – Házy Erzsébet Páris, Trója hercege – Réti József Oresztész – Bende Zsolt Továbbá: Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Palócz László, Melis György, Palcsó Sándor, Külkey László, Kishegyi Árpád Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Heléna dala az 1. felvonásból (Házy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - Heléna románca a második felvonásból „A szép Heléna, így neveznek… Óh Vénus, mondd…” (Házy) - Álom kettős a 2. felvonásból (Házy, Réti) - 2 felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: - Páris ítélete az 1. felvonásból (Réti) - Mulató jelenet és Orestes dala a 3. felvonásból (Bende, Énekkar) Az operett cselekménye: Spártában vagyunk, Adonis ünnepén, ahol megjelenik a szépséges Heléna királyné is, férjével, az agg és bárgyú Menelaosszal. Kalchas főpap elmondja a királynénak, hogy Páris, Trója hercege a szépség aranyalmáját Vénusnak ajándékozta, aki cserébe neki ígérte a legszebb földi nőt. Heléna, aki már nagyon unja bugyuta férjét, hajlandó magát föláldozni a szent célért és kijelenti, amennyiben az istenek úgy döntenek, hogy ő legyen az, akit Páris számára kiszemeltek, engedni fog az édes erőszaknak. Most már csak a férjet kell eltávolítani, ebben Kalchas segít. Közli Menelaosszal, hogy az Olympos istenei Krétába rendelték. Menelaos nem érti a dolgot, de engedelmeskedik. 2. felvonás A felvonásnak három főszereplője van: Heléna, Páris és az ágy, melyben a szerelmesek nemcsak énekelnek, hanem… S ekkor betoppan a váratlanul hazaérkező Menelaos. A félreérthetetlen helyzetre jótékonyan borul rá a függöny. 3. felvonás A görög királyok arról tanácskoznak, mennyire megromlottak az erkölcsök Hellászban. A legfőbb elégedetlenkedő, a felszarvazott Menelaos bejelenti, hogy levélben hívta meg Kütheréből a nagy Augurt, a főpapok főpapját, hogy tegye rendbe mindazt, amire csak egy szó van: züllöttség. Augur meg is érkezik és közli Helénával, hogy hűtlensége büntetéseként el kell jönnie vele Kütherébe, ahol száz fehér borjút kell feláldoznia engesztelésül Vénus templomában. Heléna és Augur beszállnak az arany bárkába, amely elindul Küthere felé, gúnyos nevetés, mert alighogy a bárka eltávozott a parttól, Augur ledobja köpenyét és ott áll Páris, a trójai királyfi, aki mindenki szeme láttára így szökteti meg férjétől Helénát. A spártaiak dühükben elrendelik a mozgósítást és kitör a trójai háború – valamint a finálé. A Fővárosi Operettszínház 1994. március 11.-i előadásának felvételét a Magyar Televízó felvette és sugározta (Díszlet: Varga Mátyás; Jelmez: Kemenes Fanny; Rendezte: Szinetár Miklós. Vezényelt: Makláry László. )
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A szép Heléna – 1965 /La belle Hélene – Paris, Variétés, 1864. december 17./ Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Romhányi József írta Rendező: Horváth Ádám Főbb szereplők: Menelaos, spártai király – Maleczky Oszkár Heléna, a felesége – Házy Erzsébet Páris, Trója hercege – Réti József Oresztész – Bende Zsolt Továbbá: Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Palócz László, Melis György, Palcsó Sándor, Külkey László, Kishegyi Árpád Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Heléna dala az 1. felvonásból (Házy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - Heléna románca a második felvonásból „A szép Heléna, így neveznek… Óh Vénus, mondd…” (Házy) - Álom kettős a 2. felvonásból (Házy, Réti) - 2 felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: - Páris ítélete az 1. felvonásból (Réti) - Mulató jelenet és Orestes dala a 3. felvonásból (Bende, Énekkar) Az operett cselekménye: Spártában vagyunk, Adonis ünnepén, ahol megjelenik a szépséges Heléna királyné is, férjével, az agg és bárgyú Menelaosszal. Kalchas főpap elmondja a királynénak, hogy Páris, Trója hercege a szépség aranyalmáját Vénusnak ajándékozta, aki cserébe neki ígérte a legszebb földi nőt. Heléna, aki már nagyon unja bugyuta férjét, hajlandó magát föláldozni a szent célért és kijelenti, amennyiben az istenek úgy döntenek, hogy ő legyen az, akit Páris számára kiszemeltek, engedni fog az édes erőszaknak. Most már csak a férjet kell eltávolítani, ebben Kalchas segít. Közli Menelaosszal, hogy az Olympos istenei Krétába rendelték. Menelaos nem érti a dolgot, de engedelmeskedik. 2. felvonás A felvonásnak három főszereplője van: Heléna, Páris és az ágy, melyben a szerelmesek nemcsak énekelnek, hanem… S ekkor betoppan a váratlanul hazaérkező Menelaos. A félreérthetetlen helyzetre jótékonyan borul rá a függöny. 3. felvonás A görög királyok arról tanácskoznak, mennyire megromlottak az erkölcsök Hellászban. A legfőbb elégedetlenkedő, a felszarvazott Menelaos bejelenti, hogy levélben hívta meg Kütheréből a nagy Augurt, a főpapok főpapját, hogy tegye rendbe mindazt, amire csak egy szó van: züllöttség. Augur meg is érkezik és közli Helénával, hogy hűtlensége büntetéseként el kell jönnie vele Kütherébe, ahol száz fehér borjút kell feláldoznia engesztelésül Vénus templomában. Heléna és Augur beszállnak az arany bárkába, amely elindul Küthere felé, gúnyos nevetés, mert alighogy a bárka eltávozott a parttól, Augur ledobja köpenyét és ott áll Páris, a trójai királyfi, aki mindenki szeme láttára így szökteti meg férjétől Helénát. A spártaiak dühükben elrendelik a mozgósítást és kitör a trójai háború – valamint a finálé. A Fővárosi Operettszínház 1994. március 11.-i előadásának felvételét a Magyar Televízó felvette és sugározta (Díszlet: Varga Mátyás; Jelmez: Kemenes Fanny; Rendezte: Szinetár Miklós. Vezényelt: Makláry László. )
561 Búbánat 2007-03-08 02:25:58 [Válasz erre: 560 Búbánat 2007-03-08 02:19:51]
[url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács [/url]
[url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács [/url]
560 Búbánat 2007-03-08 02:19:51
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/7 Szirmai Albert (1880 – 1967): Mézeskalács - 1965 /Budapest, Király Színház, 1923. december 15,/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele – keresztmetszet Szövegét Emőd Tamás írta Főbb szereplők: Encella, királynő – Andor Éva Buhu, udvari bolond – Palcsó Sándor Örzse – Házy Erzsébet Jóska – Melis György Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Örzse és Jóska kettőse 1 felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 2 felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 3 felv.: „Szív küldi szívnek szívesen (Házy, Melis) Az operettből még ismert részletek: - Józsi dala az 1. felvonásból (Melis) - A királynő dala az 1. felvonásból \"És mégis, mégis furcsa egy dolog, szegény királynők mégsem boldogok..” (Andor) - Kettős a második felvonásból „Fordulj ügyesen!” (Andor, Palcsó) - Az udvar bevonulása 3. felvonásból (Énekkar, Zenekar) - Józsi dala a 3. felvonásból „Ott, ahol egy kútgém látszik” (Melis) Emőd Tamás költői szépségű szövegkönyve nagyszerű alkalmat adott Szirmainak legszebb muzsikusi erényei csillogtatására. Örzse a kis cseléd, Józsi a lógós katona, Encella az álruhás királynő és Buhu, a könnyekig kacagtató és könnyekig megható udvari bolond az operettirodalom legkedvesebb alakjai lettek. A cselekmény rövid tartalma: A történet igazi mese. A vásári mézeskalácsos bódéja előtt találkozik Józsi a lógós katona Örzsével a kis cseléddel. Örzsének megtetszik az egyik mézeskalács szív és ellopja. Encella királynő, aki álruhában járkál a vásárban, észreveszi a lopást. Kiáltozására már-már kitörne a botrány, de Józsi megtakarított pénzecskéjéből megveszi a mézeskalács szívet és Örzsének adja. Encella – aki szintén szemet vetett a legényre – csípős megjegyzéseket tesz, mire Józsi arcul legyinti. Encella haragjában elviteti a legényt a királyi palotába. Örzse útravalóul odacsempészi Józsi kezébe a mézeskalács szívet. A palotában Encella el akarja tőle venni a szívet, de Józsi kitépi magát őrzői kezéből és elmenekül. Encella kiadja a parancsot: „Visszahozni azonnal! Élve vagy halva!” Hordágyon hozzák vissza a legényt. Agyonlőtték az üldözői. Kezében ott van a mézeskalács szív. Buhu, az udvari bolond a legény fölé hajol és elkiáltja magát: „A mézeskalácsszív dobog!”… Jön érte anyja és Örzse, de Encella nem engedi szabadon. Örzse kéri Encellától a szívet, hiszen azt neki vették. Tömegével hoznak szíveket, de egyik sem felel meg. Az övére az van ráírva: „Szív küldi szívnek szívesen…” Józsi szívén összevesznek, az összemorzsolódik Encella kezében. Örzse visszavarrja a maga részét a szívhez és az újra elkezd verni. A mese végére Józsi életre kel, a mézeskalács szív ugyan összetörik, de Józsi igazi szíve Örzséé lesz, a királynő pedig megvigasztalódik egy hercegi vőlegénnyel. Az operett slágere a „Szív küldi szívnek szívesen…” mind a mai napig él és mind a mai napig sláger! [url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács Emőd-Szirmai daljátéka a Király-színházban[/url] Szirmai Albert (Bp., 1880. júl. 2.–New York, 1967. jan. 15.): zeneszerző, karmester. A Zak elvégzése után a NépszínházVígopera korrepetitora lett. Ott mutatták be, 1907-ben, első színpadi művét, A sárga dominót. 1907-től karmesterként működött a Modern Színház Cabaret-ban, majd az Andrássy úti Színházban. Népszerű operettjeit, amelyeket 1928-ig a Király Színházban vittek színre, csakhamar Bécsben, Berlinben és Londonban is bemutatták. Számos, mintegy 200 darab kabarédalt és sanzont komponált. Heltai Jenő, Gábor Andor, Babits Mihály, Szép Ernő verseire írt sanzonjait a legkiválóbb előadók énekelték. 1928 után New Yorkban élt, de újabb művei nem arattak sikert. Ekkor a Chappel zeneműkiadó cég vezető szerk.-je lett. Együttműködött Jerome Kernnel, Cole Porterrel, George Gershwinnel, Leonard Bernstein pedig az ő felfedezettje volt. Élete vége felé többször hazalátogatott; ekkor még két új darabját játszották sikerrel. F.M. Bálkirálynő – opera (1908); Táncos huszárok (1909); Filmzauber (1912); Mexikói lány (1912); Mágnás Miska (1916); Harangvirág (1918); Gróf Rinaldó (1918); Mézeskalács (1923); Alexandra (1925); Éva grófnő (1928); A balerina – opera (1931); A kalóz (1933); Tabáni legenda (1957); A Tündérlaki lányok (1964). Ezeken kívül írt egy balett szvitet, kamarazenét, zongoradarabokat, vígjátéknyitányt, továbbá „leány a filmen” c. filmoperettet és két operát Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. aug. 11. Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 19211924 között az Andrássy úti Színház, 19241925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926). [url]http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/emod.htm;Emőd Tamás[/url] Buday Dénes - Emőd Tamás: Szentpétervár és Moszkva között van egy út (1916); Hej, Bem apó! (1916); A gárda trombitása (1916); Siratja Víg Erzsébet (1917); Szegény gavallér (1917); Infaterist János (1917); Négyszemközt (1917); Két ferencvárosi baka (1917); Máli néni (1917);Asszonyszív (1918); El akarják venni (1919); Legyen úgy! (1919); Jaj, szüle, jaj!; Rózsafa kertecske; A királyi dobos; A meztelen királynő; A trén; A gonosz Rebeka; Evolúció.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/7 Szirmai Albert (1880 – 1967): Mézeskalács - 1965 /Budapest, Király Színház, 1923. december 15,/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele – keresztmetszet Szövegét Emőd Tamás írta Főbb szereplők: Encella, királynő – Andor Éva Buhu, udvari bolond – Palcsó Sándor Örzse – Házy Erzsébet Jóska – Melis György Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Örzse és Jóska kettőse 1 felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 2 felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 3 felv.: „Szív küldi szívnek szívesen (Házy, Melis) Az operettből még ismert részletek: - Józsi dala az 1. felvonásból (Melis) - A királynő dala az 1. felvonásból \"És mégis, mégis furcsa egy dolog, szegény királynők mégsem boldogok..” (Andor) - Kettős a második felvonásból „Fordulj ügyesen!” (Andor, Palcsó) - Az udvar bevonulása 3. felvonásból (Énekkar, Zenekar) - Józsi dala a 3. felvonásból „Ott, ahol egy kútgém látszik” (Melis) Emőd Tamás költői szépségű szövegkönyve nagyszerű alkalmat adott Szirmainak legszebb muzsikusi erényei csillogtatására. Örzse a kis cseléd, Józsi a lógós katona, Encella az álruhás királynő és Buhu, a könnyekig kacagtató és könnyekig megható udvari bolond az operettirodalom legkedvesebb alakjai lettek. A cselekmény rövid tartalma: A történet igazi mese. A vásári mézeskalácsos bódéja előtt találkozik Józsi a lógós katona Örzsével a kis cseléddel. Örzsének megtetszik az egyik mézeskalács szív és ellopja. Encella királynő, aki álruhában járkál a vásárban, észreveszi a lopást. Kiáltozására már-már kitörne a botrány, de Józsi megtakarított pénzecskéjéből megveszi a mézeskalács szívet és Örzsének adja. Encella – aki szintén szemet vetett a legényre – csípős megjegyzéseket tesz, mire Józsi arcul legyinti. Encella haragjában elviteti a legényt a királyi palotába. Örzse útravalóul odacsempészi Józsi kezébe a mézeskalács szívet. A palotában Encella el akarja tőle venni a szívet, de Józsi kitépi magát őrzői kezéből és elmenekül. Encella kiadja a parancsot: „Visszahozni azonnal! Élve vagy halva!” Hordágyon hozzák vissza a legényt. Agyonlőtték az üldözői. Kezében ott van a mézeskalács szív. Buhu, az udvari bolond a legény fölé hajol és elkiáltja magát: „A mézeskalácsszív dobog!”… Jön érte anyja és Örzse, de Encella nem engedi szabadon. Örzse kéri Encellától a szívet, hiszen azt neki vették. Tömegével hoznak szíveket, de egyik sem felel meg. Az övére az van ráírva: „Szív küldi szívnek szívesen…” Józsi szívén összevesznek, az összemorzsolódik Encella kezében. Örzse visszavarrja a maga részét a szívhez és az újra elkezd verni. A mese végére Józsi életre kel, a mézeskalács szív ugyan összetörik, de Józsi igazi szíve Örzséé lesz, a királynő pedig megvigasztalódik egy hercegi vőlegénnyel. Az operett slágere a „Szív küldi szívnek szívesen…” mind a mai napig él és mind a mai napig sláger! [url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács Emőd-Szirmai daljátéka a Király-színházban[/url] Szirmai Albert (Bp., 1880. júl. 2.–New York, 1967. jan. 15.): zeneszerző, karmester. A Zak elvégzése után a NépszínházVígopera korrepetitora lett. Ott mutatták be, 1907-ben, első színpadi művét, A sárga dominót. 1907-től karmesterként működött a Modern Színház Cabaret-ban, majd az Andrássy úti Színházban. Népszerű operettjeit, amelyeket 1928-ig a Király Színházban vittek színre, csakhamar Bécsben, Berlinben és Londonban is bemutatták. Számos, mintegy 200 darab kabarédalt és sanzont komponált. Heltai Jenő, Gábor Andor, Babits Mihály, Szép Ernő verseire írt sanzonjait a legkiválóbb előadók énekelték. 1928 után New Yorkban élt, de újabb művei nem arattak sikert. Ekkor a Chappel zeneműkiadó cég vezető szerk.-je lett. Együttműködött Jerome Kernnel, Cole Porterrel, George Gershwinnel, Leonard Bernstein pedig az ő felfedezettje volt. Élete vége felé többször hazalátogatott; ekkor még két új darabját játszották sikerrel. F.M. Bálkirálynő – opera (1908); Táncos huszárok (1909); Filmzauber (1912); Mexikói lány (1912); Mágnás Miska (1916); Harangvirág (1918); Gróf Rinaldó (1918); Mézeskalács (1923); Alexandra (1925); Éva grófnő (1928); A balerina – opera (1931); A kalóz (1933); Tabáni legenda (1957); A Tündérlaki lányok (1964). Ezeken kívül írt egy balett szvitet, kamarazenét, zongoradarabokat, vígjátéknyitányt, továbbá „leány a filmen” c. filmoperettet és két operát Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. aug. 11. Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 19211924 között az Andrássy úti Színház, 19241925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926). [url]http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/emod.htm;Emőd Tamás[/url] Buday Dénes - Emőd Tamás: Szentpétervár és Moszkva között van egy út (1916); Hej, Bem apó! (1916); A gárda trombitása (1916); Siratja Víg Erzsébet (1917); Szegény gavallér (1917); Infaterist János (1917); Négyszemközt (1917); Két ferencvárosi baka (1917); Máli néni (1917);Asszonyszív (1918); El akarják venni (1919); Legyen úgy! (1919); Jaj, szüle, jaj!; Rózsafa kertecske; A királyi dobos; A meztelen királynő; A trén; A gonosz Rebeka; Evolúció.
559 Búbánat 2007-03-01 22:34:46
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/6 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér (2) – 1965 szilveszter Az 540. sorszám alatt ismertettem a Rádió Dalszínháza 1963 karácsonyán bemutatott teljes Denevér- felvételéről való tudnivalókat, amelyen Házy Erzsébet a női főszerepet, Rosalindát énekelte. Ugyancsak a rádióban készült el annak A denevér TV-operettfilmnek a zenei anyaga is, melyet először 1965 szilveszterén láthattak a tévénézők. Ez a film csupán a keresztmetszetét adja a darabnak, s ebben Házy Erzsébet Adélt, Rosalinda szobalányát formálta meg. Erről a filmről és Házy Erzsébet Adél-alakításáról az 511. sorszám alatt számoltam be. További Szereplők: Ilosfalvy Róbert (Eisenstein) Moldován Stefánia (Rosalinda) Melis György (dr. Falke) Házy Erzsébet (Adél) Szigeti László (Alfréd) Csűrös Karola (Ida) Radnay György (Frank) Darvas Iván (Karnevál herceg) Major Tamás (Frosch) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és énekkarát Bródy Tamás vezényelte. Rendező: Horváth Ádám Házy Erzsébet a TV-felvételen a következő számokban énekel: - Jelenet az első felvonásból (Eisenstein, Rosalinda, Adél, dr. Falke) – Ilosfalvy, Moldován, Házy, Melis - Tercett az első felvonásból (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Moldován, Szigeti, Házy - Adél Kacagó-dala a második felvonásból - Házy - Együttes és kuplé a második felvonásból (Orlovsky, Dr. Falke, Adél, Eisenstein, kórus) - Darvas, Melis, Házy, Ilosfalvy, kórus - A 2. felvonás fináléja (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, kórus) – Darvas, Házy, Ilosfalvy, Radnay, Melis, kórus) - Adél kupléja a 3. felvonásból - Házy - Jelenet (Frank, Adél, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnay, Házy, Ilosfalvy, Melis, Szigeti, Moldován) - A 3. felvonás fináléja (Mind, kórus) HORVÁTH ÁDÁM Agrobiológusnak készült, mellette a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja, karvezetője volt. 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, Máriássy Félix tanítványa, 1967-ben BBC-ösztöndíjas, 1968-ban RAI-ösztöndíjas. 1958-tól az MTV munkatársa, 1959-től rendezője, 1967-től a művészeti főosztály vezető-rendezője, 1990-ben az elnökség tagja, 1994-95 az MTV elnöke. Szinte minden műfajban dolgozott, híradó, dokumentumfilm, riport, tv-dráma, balett, zenés játék, opera. Balázs Béla díjas (1970), érdemes művész (1978), Erkel Ferenc-díjas (1985) kiváló művész (1990). Rendezői életművéért 1991-ben a tv-kritikusok díját kapja meg, 2002. óta a XIII. ker. díszpolgára. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983- egyetemi tanár, 1993-tól a televíziós szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től rektorhelyettes. Főbb munkái: Háry János (1962), Portré Székely Mihályról (1963), Zenélő órák (1964-67), A denevér (1965), Donizetti: A csengő, Kun Zsuzsa (1967), Orosz Adél, Róna Viktor (1967), Az írnokok kálváriája (1969), Bartók a zongoránál (1969), A mesterdalnok Simándy József (1969), Kerekes János-Hubay Miklós: Házasodj, Ausztria! (1970), Bartók- Seregi: A fából faragott királyfi (1971), Hazai esték (1974), Cédrus (1976), Otelló (1977), Mire megvénülünk (1978), Petőfi (1981), Széchenyi (1983), Ablak (1984), Osztrigás Mici (1984), Flotow: Márta (1985), Rigoletto (1986), Hofi-koncert (1986), Szomszédok (1987-99), In memoriam dr. Kulka Frigyes (1989), Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia (1991), Bach: Brandenburgi versenyek (1996). A Rádió Dalszínháza részére ő rendezte meg többek között Offenbach Szép Helénáját. Rendezett más Offenbach- operettet, daljátékot is a rádióban, de Suppét is (A szép Galathea) vagy Hervé Lilijét.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/6 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér (2) – 1965 szilveszter Az 540. sorszám alatt ismertettem a Rádió Dalszínháza 1963 karácsonyán bemutatott teljes Denevér- felvételéről való tudnivalókat, amelyen Házy Erzsébet a női főszerepet, Rosalindát énekelte. Ugyancsak a rádióban készült el annak A denevér TV-operettfilmnek a zenei anyaga is, melyet először 1965 szilveszterén láthattak a tévénézők. Ez a film csupán a keresztmetszetét adja a darabnak, s ebben Házy Erzsébet Adélt, Rosalinda szobalányát formálta meg. Erről a filmről és Házy Erzsébet Adél-alakításáról az 511. sorszám alatt számoltam be. További Szereplők: Ilosfalvy Róbert (Eisenstein) Moldován Stefánia (Rosalinda) Melis György (dr. Falke) Házy Erzsébet (Adél) Szigeti László (Alfréd) Csűrös Karola (Ida) Radnay György (Frank) Darvas Iván (Karnevál herceg) Major Tamás (Frosch) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és énekkarát Bródy Tamás vezényelte. Rendező: Horváth Ádám Házy Erzsébet a TV-felvételen a következő számokban énekel: - Jelenet az első felvonásból (Eisenstein, Rosalinda, Adél, dr. Falke) – Ilosfalvy, Moldován, Házy, Melis - Tercett az első felvonásból (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Moldován, Szigeti, Házy - Adél Kacagó-dala a második felvonásból - Házy - Együttes és kuplé a második felvonásból (Orlovsky, Dr. Falke, Adél, Eisenstein, kórus) - Darvas, Melis, Házy, Ilosfalvy, kórus - A 2. felvonás fináléja (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, kórus) – Darvas, Házy, Ilosfalvy, Radnay, Melis, kórus) - Adél kupléja a 3. felvonásból - Házy - Jelenet (Frank, Adél, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnay, Házy, Ilosfalvy, Melis, Szigeti, Moldován) - A 3. felvonás fináléja (Mind, kórus) HORVÁTH ÁDÁM Agrobiológusnak készült, mellette a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja, karvezetője volt. 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, Máriássy Félix tanítványa, 1967-ben BBC-ösztöndíjas, 1968-ban RAI-ösztöndíjas. 1958-tól az MTV munkatársa, 1959-től rendezője, 1967-től a művészeti főosztály vezető-rendezője, 1990-ben az elnökség tagja, 1994-95 az MTV elnöke. Szinte minden műfajban dolgozott, híradó, dokumentumfilm, riport, tv-dráma, balett, zenés játék, opera. Balázs Béla díjas (1970), érdemes művész (1978), Erkel Ferenc-díjas (1985) kiváló művész (1990). Rendezői életművéért 1991-ben a tv-kritikusok díját kapja meg, 2002. óta a XIII. ker. díszpolgára. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983- egyetemi tanár, 1993-tól a televíziós szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től rektorhelyettes. Főbb munkái: Háry János (1962), Portré Székely Mihályról (1963), Zenélő órák (1964-67), A denevér (1965), Donizetti: A csengő, Kun Zsuzsa (1967), Orosz Adél, Róna Viktor (1967), Az írnokok kálváriája (1969), Bartók a zongoránál (1969), A mesterdalnok Simándy József (1969), Kerekes János-Hubay Miklós: Házasodj, Ausztria! (1970), Bartók- Seregi: A fából faragott királyfi (1971), Hazai esték (1974), Cédrus (1976), Otelló (1977), Mire megvénülünk (1978), Petőfi (1981), Széchenyi (1983), Ablak (1984), Osztrigás Mici (1984), Flotow: Márta (1985), Rigoletto (1986), Hofi-koncert (1986), Szomszédok (1987-99), In memoriam dr. Kulka Frigyes (1989), Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia (1991), Bach: Brandenburgi versenyek (1996). A Rádió Dalszínháza részére ő rendezte meg többek között Offenbach Szép Helénáját. Rendezett más Offenbach- operettet, daljátékot is a rádióban, de Suppét is (A szép Galathea) vagy Hervé Lilijét.
558 Búbánat 2007-02-25 18:14:11
V/5 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Éva - 1965 /Eva – 1911. november 24., Theater an der Wien/ Magyarországi bemutató: 1912. október 12. Király Színház, Budapest. Operett három felvonásban Szöveg: Alfred Maria Eillner és Robert Bodantzky Magyarra Gábor Andor fordította. Rádió Dalszínháza – keresztmetszet A részletekben közreműködik: Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás - Éva belépője (Házy) - Éva és Pipsi kettőse (Házy, Zentay) - Éva és Octavian szerelmi kettőse „Szőkém, kicsi hamupipőkém…” (Házy, Udvardy) - Éva-keringő (Szőkém, kicsi hamupipőkém….S hogyha csak egy percig volnál szép, és aztán köddé omolnál szét…” (Házy) - Induló: Zentay, Házy, Udvardy, Kishegyi, énekkar (Megjegyzem, hogy a Rádió Dalszínháza az 1970-es években elkészítette az operett teljes felvételét is, amelyen Lehoczky Éva, Németh Marika, Korondy György, Sólyom-Nagy Sándor, Ambrus Mihály és mások működnek közre) Lehár operettje első ízben dolgozott fel a színpadon munkás környezetben játszódó, ilyen tárgyú témát. A szövegkönyv szerzői szerint az Éva a való életet igyekszik ábrázolni. A történet valahol Franciaországban játszódik a század elején. A cselekmény tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint Donizetti operája, Az ezred lánya: felbukkan egy apátlan-anyátlan lányka, akinek hirtelen rengeteg papája akad… Az operett hősnője, tehát, egy fiatal árvalány, Éva. Névnapját ünneplik az üveggyári munkások, akik felnevelték. Agyár igazgatását új igazgató veszi át, a jóképű Oktáv Flaubert, aki a csinos Évát el akarja csábítani. Meghívja villájába, estélyt ad barátainak és félvilági barátnőinek. Leitatja Évát, hogy megtörje ellenállását, de ekkor betörnek a villába Éva munkatársai, és haza akarják vinni, mielőtt még a züllött fiatalember megkaparintja magának. Oktáv megijed a rátörő munkásoktól és Évát átölelve, fennhangon kijelenti, hogy szándékai tisztességesek és a lányt feleségül fogja venni. A munkások megnyugodnak és otthagyják a nem várt házassági ajánlattól megszédült Évát. Alighogy a munkások eltávoznak, Oktáv nevetve bevallja, hogy csak azért találta ki az egészet, hogy megszabadítsa a társaságot a hívatlan vendégektől. Éva sírva szalad ki Oktáv villájából, és sötét gondolatokat forgat fejében. Elhatározza, hogy ezentúl ő is könnyelmű életet fog élni, pénzért fogja árulni a szerelmet, mert a férfiak nem érdemelnek mást. Aki azonban valami tragikus befejezésre gondol, az alaposan téved. Az operettek akkoriban kötelező törvénye szerint a vezérigazgatóban feltámad a lelkiismeret-furdalás, felkutatja Évát és bevallja, hogy megbánta komiszságát. Ezután következik egy komoly leánykérés, egy még komolyabb jegyesség és egy legkomolyabb házasságkötés, fináléval körítve. Ez a rózsaszínű sziruppal és Lehár muzsikával leöntött „munkástéma” tetszett még azoknak is, aki az ilyesmit nemigen kedvelték. Egyik kritika így fogalmaz: „A zeneszerző ezúttal nagy, művészi ambícióval mutatja meg, mily érett a művészete, mennyire tökéletes a technikai tudása és forma-művészete. Egyetlen korábbi operettjében sem találkozunk a jelenetek, számok és finálék ily előkelő és elegáns megformálásával. Soha nem zengett a zenekara ily gazdagon, ily káprázatosan, ily igézetesen, mint itt. Rafináltan és érzékenyen vezeti és elegyíti a hangokat, s elmaradt az a túl bőséges zenei szirup-adalék is, mely annyira bántó volt a korábbi operettekben.” (Lehár-Premiere im Theater an der Wien - Neue Freie Presse, Bécs) 1911.XI.25.)
V/5 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Éva - 1965 /Eva – 1911. november 24., Theater an der Wien/ Magyarországi bemutató: 1912. október 12. Király Színház, Budapest. Operett három felvonásban Szöveg: Alfred Maria Eillner és Robert Bodantzky Magyarra Gábor Andor fordította. Rádió Dalszínháza – keresztmetszet A részletekben közreműködik: Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás - Éva belépője (Házy) - Éva és Pipsi kettőse (Házy, Zentay) - Éva és Octavian szerelmi kettőse „Szőkém, kicsi hamupipőkém…” (Házy, Udvardy) - Éva-keringő (Szőkém, kicsi hamupipőkém….S hogyha csak egy percig volnál szép, és aztán köddé omolnál szét…” (Házy) - Induló: Zentay, Házy, Udvardy, Kishegyi, énekkar (Megjegyzem, hogy a Rádió Dalszínháza az 1970-es években elkészítette az operett teljes felvételét is, amelyen Lehoczky Éva, Németh Marika, Korondy György, Sólyom-Nagy Sándor, Ambrus Mihály és mások működnek közre) Lehár operettje első ízben dolgozott fel a színpadon munkás környezetben játszódó, ilyen tárgyú témát. A szövegkönyv szerzői szerint az Éva a való életet igyekszik ábrázolni. A történet valahol Franciaországban játszódik a század elején. A cselekmény tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint Donizetti operája, Az ezred lánya: felbukkan egy apátlan-anyátlan lányka, akinek hirtelen rengeteg papája akad… Az operett hősnője, tehát, egy fiatal árvalány, Éva. Névnapját ünneplik az üveggyári munkások, akik felnevelték. Agyár igazgatását új igazgató veszi át, a jóképű Oktáv Flaubert, aki a csinos Évát el akarja csábítani. Meghívja villájába, estélyt ad barátainak és félvilági barátnőinek. Leitatja Évát, hogy megtörje ellenállását, de ekkor betörnek a villába Éva munkatársai, és haza akarják vinni, mielőtt még a züllött fiatalember megkaparintja magának. Oktáv megijed a rátörő munkásoktól és Évát átölelve, fennhangon kijelenti, hogy szándékai tisztességesek és a lányt feleségül fogja venni. A munkások megnyugodnak és otthagyják a nem várt házassági ajánlattól megszédült Évát. Alighogy a munkások eltávoznak, Oktáv nevetve bevallja, hogy csak azért találta ki az egészet, hogy megszabadítsa a társaságot a hívatlan vendégektől. Éva sírva szalad ki Oktáv villájából, és sötét gondolatokat forgat fejében. Elhatározza, hogy ezentúl ő is könnyelmű életet fog élni, pénzért fogja árulni a szerelmet, mert a férfiak nem érdemelnek mást. Aki azonban valami tragikus befejezésre gondol, az alaposan téved. Az operettek akkoriban kötelező törvénye szerint a vezérigazgatóban feltámad a lelkiismeret-furdalás, felkutatja Évát és bevallja, hogy megbánta komiszságát. Ezután következik egy komoly leánykérés, egy még komolyabb jegyesség és egy legkomolyabb házasságkötés, fináléval körítve. Ez a rózsaszínű sziruppal és Lehár muzsikával leöntött „munkástéma” tetszett még azoknak is, aki az ilyesmit nemigen kedvelték. Egyik kritika így fogalmaz: „A zeneszerző ezúttal nagy, művészi ambícióval mutatja meg, mily érett a művészete, mennyire tökéletes a technikai tudása és forma-művészete. Egyetlen korábbi operettjében sem találkozunk a jelenetek, számok és finálék ily előkelő és elegáns megformálásával. Soha nem zengett a zenekara ily gazdagon, ily káprázatosan, ily igézetesen, mint itt. Rafináltan és érzékenyen vezeti és elegyíti a hangokat, s elmaradt az a túl bőséges zenei szirup-adalék is, mely annyira bántó volt a korábbi operettekben.” (Lehár-Premiere im Theater an der Wien - Neue Freie Presse, Bécs) 1911.XI.25.)
557 Búbánat 2007-02-24 16:24:17
V/4 Robert Planquette (1848 – 1903): Rip van Winkle - 1964 /Rip van Winkle – 1882., Comedy Theatre, London/ Operett három felvonásban Szövegét Washington Irwing novellája nyomán, Dion Boucicault és Joseph Jefferson színdarabját felhasználva Henry Brougham Farnie, Henri Meilhac és Philippe Gille írták. Hazai bemutatók sorából kiemelem: 1883. Népszínház (magyarországi bemutató); 1899. Városligeti Színkör;1899 augusztus 28.: Krecsányi Ignác társulata Hódmezővásárhelyen a Nyári Színkör impozáns faszínházában mutatta be a darabot;1947/48 évad bemutatója Szatmárnémeti Népszínház, Erdély;1955/1956 Debreceni Csokonai Színház, 1960-as évek Budapesti Operettszínház A Magyar Királyi Operaház 1935. december 6-án, a kormányzó névnapján mutatta be az operettet az Egyetemi Diákszövetség díszelőadása keretében, Rékai Nándor karmester - zeneszerző (1870 - 1943) átdolgozásában. A darab első fordítója Evva Lajos (1851–1912) író, műfordító, a Népszínház igazgatója volt, aki Fái J(akab) Bélával együtt a Népszínház 1883. december 28-i bemutatóját készítették elő. Utóbb lefordította még Huber Sándor is. A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Alice dalát, az ún. Levéláriát – 1964-ben. (A Rádió Dalszínháza későbbi teljes felvételén Andor Éva, Palócz László, Melis György, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád működött közre – 1968. Még abban az évben készült el a rádióban a Mikádó és a Csárdáskirálynő – ez utóbbiban Házy Erzsébettel - rádiós felvétele is.) További ismertebb részletek az operettből: Lámpás kar és románc – női kar és női tercett (Katrina, Lisbeth,Jacintha) Bordal – Rip-dala és énekkar Románc – Lisbeth dala Kuplé Íme a Levél-ária – Alice-dala teljes szövege (Huber Sándor fordításában) 1. Kinyitni nem merem, Elfog a félelem. Sejtelmek a szívemben, Sok gondolat a fejemben. Mit csinál, Gondol-e rám, Még szeret talán. Szívem e kérdésekre Feleletet kíván. Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron. 2. Nagy ég, egy ütközet és ő foglyul esett. Börtönbe is vetették, Miért ez az ijedtség. Reszketek mint a levél, Nem tudom miért. Mi kéj vonul szívembe, Azt írja visszatér Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron Rip van Winkle Washington Irwing Rip van Winkle című, 1819-es novellájának főhőse, aki átalussza az amerikai függetlenségi háborút. Rip egyszerű, nyájas, jámborlelkű fickó, aki házsártos felesége uralmát nyögi otthon. Mindenki dolgával törődik (ezért népszerű az asszonyok és a gyerekek körében); kivéve a magáéval, családi kötelességei teljesítésére és tanyájának rendben tartására képtelen. Földje, háza tehát elhanyagolt, romos, gyermekei rongyosak, Rip pedig \"inkább éhezik egy rongyos krajcáron, semhogy dolgozzék egy forintért. Az ilyen ember, ha békén hagyják, tökéletes boldogságban fütyörészi végig az életet - de Ripnek ott volt a felesége, aki folyvást azt zümmögte a fülébe, hogy lusta, hanyag és romlásba dönti a családját. (A hivatkozott szövegkiadás: Washington Irwing: Vázlatkönyv. Budapest, Helikon Kiadó, 1959, 11-31, 14.) Éppen ezért Rip naphosszat csavarog puskájával a vállán, kutyájával az oldalán a vidéken, miután felesége még a kocsmából is kiüldözte. Egy délután a Kaatskill-hegyeken találkozik Hendrick Hudson és legénysége kísérteteivel, akik az országrész első felfedezői, és húszévente szemlét tartanak vállalkozásuk színhelyén. Rip iszik pálinkájukból és mély álomba merül. Mikor felébred, és lemegy a hegyről falujába, egy új világot talál a régi helyén, csíkos-csillagos zászlóval, pártrendszerrel és Washington tábornok arcképével. Mikor az utcán meglátja fiát, aki az ő húsz évvel azelőtti hasonmása, így kiált: \"Nem önmagam vagyok, hanem valaki más - és az az alak ott, az vagyok én - nem - szóval valaki más bújt az én gúnyámba. Tegnap este még én voltam én, de fenn a hegyen elaludtam, kicserélték a puskámat, majd minden megváltozott, én magam is, most pedig már azt sem tudom, mi a nevem, és ki is vagyok én! „ Már-már bolondnak hiszik, mikor lánya és több öreg szomszédja felismeri végre, és igazolják csodás kalandját is a kísértetekkel. Lassan beilleszkedik az új világba, megértetik vele a számára különös, forradalmi eseményeket, ám ő a régi idők krónikásaként mindenkinek a maga kalandját meséli el, immár özvegy öregemberként, békésen henyélve szerető családja körében. Robert Planquette jó hatvan évvel későbbi, Rip van Winkle, avagy a kék hegyek legendája című operettjének főhőse már egészen másképp értelmezi az eredeti történetet. Az ő darabjában Rip van Winkle vadász, aki bár boldogan élhetne feleségével, Lisbeth-tel, ehelyett mégis kincset keres a Kék hegyek barlangjaiban, Hudson holland kapitány kincsét. Ripet hiába próbálja hazatérésre buzdítani felesége és a falu asszonyai, addig nem akar hazamenni, amíg a kincset meg nem leli. A Kékbarlangban a Kék hegyek szelleme Lisbeth képében hűsítő italt kínál neki, melytől a férfi mély álomba merül. Hudson kapitány szelleme húszévi álomra ítéli. Rip húsz év múlva hazatér, ekkorra felesége meghalt már, nem ismeri fel senki, míg végül egy dalát meghallva emlékezni kezdenek rá az emberek. Épp választások vannak, az egyik jelölt a gaz Derrick, aki Ripet korábban üldözte és hamis vádakkal illette. Rip leleplezi Derrick árulásait és ezután lánya, Alice és annak férje mellett megnyugodva, boldogan éli le maradék életét. Alice levéláriája mint menyasszonynak vőlegényéhez szóló szentimentális jelenet a darabban. Planquette, Irwinghez képest, a korízlésnek megfelelően egészen máshogy formálja meg történetét. A jámbor balek-figurából nála kincskereső kalandor lesz, a szerencsevadászt mértéktelen pénzéhsége miatt büntetik húszévi álommal, de a végén minden jóra fordul, Rip jót cselekszik a közösségért, így békés öregkor vár rá. Irwingnél Rip belecsöppen a kísértetjárásba, és az igazi nagy tragédia akkor játszódik le életében, mikor nem ismeri föl senki, ezzel mintegy elveszti személyazonosságát, ráadásul önmagával találkozik (fia képében) az utcán. Rip van Winkle operett igen divatos és gyakran játszott darab volt abban az időben Európában, hiszen a fejlődő Amerikáról üzent, egy ottani mítoszt mutatott be fogyasztható változatban a színházi közönségnek. Az operett Ripje a XIX. század elejének hőstípusa, a kincskereső, a kor kalandregényeiből jól ismert, megszállottan arany után kutató vadász, Rip a régi világot szeretné fellelni a jelenben, s az álmodozásra is egyaránt hajlamos, hajdani, elveszett életét éppúgy változatlanul szeretné föllelni, mint a húsz évet varázsos álomban eltöltött amerikai farmer. S azt tapasztalja, hogy a nők akár egy életen át is dédelgetik lelkükben a bókokat, a bálok, udvarlások, flörtök, toalettek, az ifjúság fényes emlékeit. Robert Planquette francia zeneszerző (1848-1903). A párizsi Conservatoir növendéke volt. Kezdetben kisebb zeneműveket, főleg románcokat írt, azután tért át színpadhoz. Dallamos, választékos zenéjű operettjeivel világhírnévre tett szert. Egy füzet katonadalt is kiadott: Refrains du regiment címen. Írt 23 operettet, melyek közül nevezetesebbek a következők: Gaston lovag, La princessa Colombine, Le Talisman, Le cocarde Tricolore. Nálunk és külföldön különösen kedvelt az 1877-ben megjelent: A Corneville-i harangok című operettje, amellyel világraszóló hírnevét megalapította (A Házy Erzsébet rádiós felvételei sorozatban ezt is tárgyalni fogom.) . S igen kiváló a szóban forgó Rip van Winkle (1882) című operettje is. Offenbach óta Planquette volt az egyik legleleményesebb és legsokoldalúbb operettkomponista.
V/4 Robert Planquette (1848 – 1903): Rip van Winkle - 1964 /Rip van Winkle – 1882., Comedy Theatre, London/ Operett három felvonásban Szövegét Washington Irwing novellája nyomán, Dion Boucicault és Joseph Jefferson színdarabját felhasználva Henry Brougham Farnie, Henri Meilhac és Philippe Gille írták. Hazai bemutatók sorából kiemelem: 1883. Népszínház (magyarországi bemutató); 1899. Városligeti Színkör;1899 augusztus 28.: Krecsányi Ignác társulata Hódmezővásárhelyen a Nyári Színkör impozáns faszínházában mutatta be a darabot;1947/48 évad bemutatója Szatmárnémeti Népszínház, Erdély;1955/1956 Debreceni Csokonai Színház, 1960-as évek Budapesti Operettszínház A Magyar Királyi Operaház 1935. december 6-án, a kormányzó névnapján mutatta be az operettet az Egyetemi Diákszövetség díszelőadása keretében, Rékai Nándor karmester - zeneszerző (1870 - 1943) átdolgozásában. A darab első fordítója Evva Lajos (1851–1912) író, műfordító, a Népszínház igazgatója volt, aki Fái J(akab) Bélával együtt a Népszínház 1883. december 28-i bemutatóját készítették elő. Utóbb lefordította még Huber Sándor is. A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Alice dalát, az ún. Levéláriát – 1964-ben. (A Rádió Dalszínháza későbbi teljes felvételén Andor Éva, Palócz László, Melis György, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád működött közre – 1968. Még abban az évben készült el a rádióban a Mikádó és a Csárdáskirálynő – ez utóbbiban Házy Erzsébettel - rádiós felvétele is.) További ismertebb részletek az operettből: Lámpás kar és románc – női kar és női tercett (Katrina, Lisbeth,Jacintha) Bordal – Rip-dala és énekkar Románc – Lisbeth dala Kuplé Íme a Levél-ária – Alice-dala teljes szövege (Huber Sándor fordításában) 1. Kinyitni nem merem, Elfog a félelem. Sejtelmek a szívemben, Sok gondolat a fejemben. Mit csinál, Gondol-e rám, Még szeret talán. Szívem e kérdésekre Feleletet kíván. Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron. 2. Nagy ég, egy ütközet és ő foglyul esett. Börtönbe is vetették, Miért ez az ijedtség. Reszketek mint a levél, Nem tudom miért. Mi kéj vonul szívembe, Azt írja visszatér Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron Rip van Winkle Washington Irwing Rip van Winkle című, 1819-es novellájának főhőse, aki átalussza az amerikai függetlenségi háborút. Rip egyszerű, nyájas, jámborlelkű fickó, aki házsártos felesége uralmát nyögi otthon. Mindenki dolgával törődik (ezért népszerű az asszonyok és a gyerekek körében); kivéve a magáéval, családi kötelességei teljesítésére és tanyájának rendben tartására képtelen. Földje, háza tehát elhanyagolt, romos, gyermekei rongyosak, Rip pedig \"inkább éhezik egy rongyos krajcáron, semhogy dolgozzék egy forintért. Az ilyen ember, ha békén hagyják, tökéletes boldogságban fütyörészi végig az életet - de Ripnek ott volt a felesége, aki folyvást azt zümmögte a fülébe, hogy lusta, hanyag és romlásba dönti a családját. (A hivatkozott szövegkiadás: Washington Irwing: Vázlatkönyv. Budapest, Helikon Kiadó, 1959, 11-31, 14.) Éppen ezért Rip naphosszat csavarog puskájával a vállán, kutyájával az oldalán a vidéken, miután felesége még a kocsmából is kiüldözte. Egy délután a Kaatskill-hegyeken találkozik Hendrick Hudson és legénysége kísérteteivel, akik az országrész első felfedezői, és húszévente szemlét tartanak vállalkozásuk színhelyén. Rip iszik pálinkájukból és mély álomba merül. Mikor felébred, és lemegy a hegyről falujába, egy új világot talál a régi helyén, csíkos-csillagos zászlóval, pártrendszerrel és Washington tábornok arcképével. Mikor az utcán meglátja fiát, aki az ő húsz évvel azelőtti hasonmása, így kiált: \"Nem önmagam vagyok, hanem valaki más - és az az alak ott, az vagyok én - nem - szóval valaki más bújt az én gúnyámba. Tegnap este még én voltam én, de fenn a hegyen elaludtam, kicserélték a puskámat, majd minden megváltozott, én magam is, most pedig már azt sem tudom, mi a nevem, és ki is vagyok én! „ Már-már bolondnak hiszik, mikor lánya és több öreg szomszédja felismeri végre, és igazolják csodás kalandját is a kísértetekkel. Lassan beilleszkedik az új világba, megértetik vele a számára különös, forradalmi eseményeket, ám ő a régi idők krónikásaként mindenkinek a maga kalandját meséli el, immár özvegy öregemberként, békésen henyélve szerető családja körében. Robert Planquette jó hatvan évvel későbbi, Rip van Winkle, avagy a kék hegyek legendája című operettjének főhőse már egészen másképp értelmezi az eredeti történetet. Az ő darabjában Rip van Winkle vadász, aki bár boldogan élhetne feleségével, Lisbeth-tel, ehelyett mégis kincset keres a Kék hegyek barlangjaiban, Hudson holland kapitány kincsét. Ripet hiába próbálja hazatérésre buzdítani felesége és a falu asszonyai, addig nem akar hazamenni, amíg a kincset meg nem leli. A Kékbarlangban a Kék hegyek szelleme Lisbeth képében hűsítő italt kínál neki, melytől a férfi mély álomba merül. Hudson kapitány szelleme húszévi álomra ítéli. Rip húsz év múlva hazatér, ekkorra felesége meghalt már, nem ismeri fel senki, míg végül egy dalát meghallva emlékezni kezdenek rá az emberek. Épp választások vannak, az egyik jelölt a gaz Derrick, aki Ripet korábban üldözte és hamis vádakkal illette. Rip leleplezi Derrick árulásait és ezután lánya, Alice és annak férje mellett megnyugodva, boldogan éli le maradék életét. Alice levéláriája mint menyasszonynak vőlegényéhez szóló szentimentális jelenet a darabban. Planquette, Irwinghez képest, a korízlésnek megfelelően egészen máshogy formálja meg történetét. A jámbor balek-figurából nála kincskereső kalandor lesz, a szerencsevadászt mértéktelen pénzéhsége miatt büntetik húszévi álommal, de a végén minden jóra fordul, Rip jót cselekszik a közösségért, így békés öregkor vár rá. Irwingnél Rip belecsöppen a kísértetjárásba, és az igazi nagy tragédia akkor játszódik le életében, mikor nem ismeri föl senki, ezzel mintegy elveszti személyazonosságát, ráadásul önmagával találkozik (fia képében) az utcán. Rip van Winkle operett igen divatos és gyakran játszott darab volt abban az időben Európában, hiszen a fejlődő Amerikáról üzent, egy ottani mítoszt mutatott be fogyasztható változatban a színházi közönségnek. Az operett Ripje a XIX. század elejének hőstípusa, a kincskereső, a kor kalandregényeiből jól ismert, megszállottan arany után kutató vadász, Rip a régi világot szeretné fellelni a jelenben, s az álmodozásra is egyaránt hajlamos, hajdani, elveszett életét éppúgy változatlanul szeretné föllelni, mint a húsz évet varázsos álomban eltöltött amerikai farmer. S azt tapasztalja, hogy a nők akár egy életen át is dédelgetik lelkükben a bókokat, a bálok, udvarlások, flörtök, toalettek, az ifjúság fényes emlékeit. Robert Planquette francia zeneszerző (1848-1903). A párizsi Conservatoir növendéke volt. Kezdetben kisebb zeneműveket, főleg románcokat írt, azután tért át színpadhoz. Dallamos, választékos zenéjű operettjeivel világhírnévre tett szert. Egy füzet katonadalt is kiadott: Refrains du regiment címen. Írt 23 operettet, melyek közül nevezetesebbek a következők: Gaston lovag, La princessa Colombine, Le Talisman, Le cocarde Tricolore. Nálunk és külföldön különösen kedvelt az 1877-ben megjelent: A Corneville-i harangok című operettje, amellyel világraszóló hírnevét megalapította (A Házy Erzsébet rádiós felvételei sorozatban ezt is tárgyalni fogom.) . S igen kiváló a szóban forgó Rip van Winkle (1882) című operettje is. Offenbach óta Planquette volt az egyik legleleményesebb és legsokoldalúbb operettkomponista.
556 Búbánat 2007-02-22 00:39:24 [Válasz erre: 554 Búbánat 2007-02-21 01:28:48]
Az előbbihez pontosítás és további adalék: A bányamester nem egy- hanem két felvonásos operett. Zeller nagy melódiái és a hangszerelése rendkívül változatos, fogalmazhatnék úgy is, hogy „attraktív”; (például a Grófnő és Martin graciózus duett-keringője) a szigorú zenész esztétáknak is maradéktalan élvezetet szerez. Azzal meg nagyon könnyű barátkoznunk, hogy a zenéje tipikus osztrák zene, s mint ilyen csupa kellem, báj és lendület. Ebben az operettjében is roppant választékossággal írt, és feltűnő, hogy a dalai mind egy nagy ensemble-be torkollnak és tovább bontakoznak ki. Zellerben rendkívül dallamerő rejlett, valamint finom formai érzékkel dolgozott; érthetően par excellence színpadi ember volt keringője egészen eredeti, más, mint Lecocq vagy Strauss zenei frázisai. Művészi fiziognomiája is sajátszerűbb volt. Külön ki kell térnem a rádiófelvétel tenoristájára, Kelen (Klein) Tiborra. Ő ugyanis Kelen Péter bátyja, a hatvanas évek első felének népszerű tenoristája volt. Kelen Tibor Péterhez hasonlóan nagy tehetségű szólistája volt az OH-nak, szinte ugyanezt a repertoárt bírta, néhány hősibb szereppel (Alvaro) a könnyebb spinto repertoárt (Edgar, Arnold). (-zéta- információja). A 60-as évek vége felé disszidált, később New Yorkban lett a zsinagóga főkántora. Pár éve hazalátogatott és énekelt is a Dohány utcai Zsinagógában, meg az Olasz Kultúrintézetben. Házy Erzsébettel két rádiófelvételt készített: a Manon Lescaut-t és A bányamestert. Még egy operettfelvételéről tudok, amit a Hungarotonnál készített: Kálmán Imre Cigányprímásában énekelt Petress Zsuzsa, Zentai Anna és Radnai György társaságában.
Az előbbihez pontosítás és további adalék: A bányamester nem egy- hanem két felvonásos operett. Zeller nagy melódiái és a hangszerelése rendkívül változatos, fogalmazhatnék úgy is, hogy „attraktív”; (például a Grófnő és Martin graciózus duett-keringője) a szigorú zenész esztétáknak is maradéktalan élvezetet szerez. Azzal meg nagyon könnyű barátkoznunk, hogy a zenéje tipikus osztrák zene, s mint ilyen csupa kellem, báj és lendület. Ebben az operettjében is roppant választékossággal írt, és feltűnő, hogy a dalai mind egy nagy ensemble-be torkollnak és tovább bontakoznak ki. Zellerben rendkívül dallamerő rejlett, valamint finom formai érzékkel dolgozott; érthetően par excellence színpadi ember volt keringője egészen eredeti, más, mint Lecocq vagy Strauss zenei frázisai. Művészi fiziognomiája is sajátszerűbb volt. Külön ki kell térnem a rádiófelvétel tenoristájára, Kelen (Klein) Tiborra. Ő ugyanis Kelen Péter bátyja, a hatvanas évek első felének népszerű tenoristája volt. Kelen Tibor Péterhez hasonlóan nagy tehetségű szólistája volt az OH-nak, szinte ugyanezt a repertoárt bírta, néhány hősibb szereppel (Alvaro) a könnyebb spinto repertoárt (Edgar, Arnold). (-zéta- információja). A 60-as évek vége felé disszidált, később New Yorkban lett a zsinagóga főkántora. Pár éve hazalátogatott és énekelt is a Dohány utcai Zsinagógában, meg az Olasz Kultúrintézetben. Házy Erzsébettel két rádiófelvételt készített: a Manon Lescaut-t és A bányamestert. Még egy operettfelvételéről tudok, amit a Hungarotonnál készített: Kálmán Imre Cigányprímásában énekelt Petress Zsuzsa, Zentai Anna és Radnai György társaságában.
555 Búbánat 2007-02-21 01:30:48
555
555
554 Búbánat 2007-02-21 01:28:48
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/3 Karl Zeller (1842 – 1898): A bányamester - 1964 /Der Obersteiger – 1894/ Magyarországi játszásáról - 1899 - Ady Endre kritikájából tudunk. Operett egy felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele -keresztmetszet – magyar nyelven A dalszövegek magyar fordítójáról nincs ismeretem Szereposztás: A grófnő – Házy Erzsébet Martin – Kelen Tibor Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - A grófnő belépője (Házy) - A grófnő és Martin kettőse (Házy, Kelen) Az operett cselekményéről nincs információm. Zeller a „Madarász” című nagysikerű operettjével (Bécs, 1891) a Suppé – Millöcker – Strauss-triászt halhatatlan quartetté egészíti ki. Carl Zeller osztrák zeneszerző. A bécsi Hofkapelle fiúénekese, S. Sechter zeneszerzés tanítványa, mellette jogot tanult, Bécsben tett doktorátust. 1873-tól művészeti referens volt a császári és királyi Oktatásügyi Minisztériumban, majd minisztériumi tanácsos és udvari tanácsos Bécsben. Közben állandóan tanulta a zenét is és e téren jó hírnévre tett szert. De dicsősége tetőpontján egy testi és egy lelki csapás tönkretette munkakedvét és pályáját. Egy kényes családi per kapcsán hamis eskü vádjába keveredett. A sok izgalom testileg-lelkileg beteggé tette. Oly magasan ívelő pályájának fényes csillaga elhomályosodott. Bádenben halt meg 1898. augusztus 17-én a még nálunk is annyira kedvelt és kiváló operett komponista. Népszerűségét a Der Vogelhändler (A madarász, 1891) c. operettje alapozta meg. További művei Bécs számára: Jaconde vígopera (1876) és Die Carbonari (1880), Capitän Nicole, Der Vagabund (A csavargó, 1886) és Der Obersteiger (A bányamester, 1894) operettek. Írt egyéb zeneművet is, pl. A nagyhercegnő-belépő. Zeller művei a klasszikus bécsi operett kései kicsengései. Bródy Tamás (Kolozsvár, 1913. jan. 24.–Bp., 1990. jún. 10.): karnagy és zeneszerző, érdemes művész (1963), Liszt-díjas (1969). Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1957–59-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestereként is működött. 1947-től 1973-ig, nyugdíjazásáig a Fővárosi Operettszínház karmestere és zeneiig.-ja volt. Az Állami Hangversenyzenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.- F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: (Kulcs a lábtörlő alatt, Nílus-parti randevú Music hall, Az Angol Bank nem fizet, Köztünk maradjon (1959), és színpadi zenét is írt (A VIII. osztály, Palotaszálló, Balkezes bajnok, Elfelejtett keringő).Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat. Karmesterként a Rádióban olyan teljes felvételeken és keresztmetszeteken (részletek) irányította zenekarát, mint: Bizet: Carmen; Boito: Mefisztofele; Wagner: Lohengrin, Weber: Abűvös vadász, Millöcker: Dubarry, Szegény Jonatán, Gasparone; Fall: Az elvált asszony, Pompadour; Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő, A Szép Heléna, Kékszakáll; Johann Strauss: A denevér, Egy éj Velencében; Lehár: A mosoly országa, A cárevics, Éva, Vándordiák; Zeller: A madarász, A bányamester; Ábrahám: Viktória, Bál a Savoyban; Kálmán: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő… ADY ENDRE debreceni hírlapírói –színikritikusi korszakából egyik tárcájában így számol be a látott produkcióról: „A BÁNYAMESTER Ennek a Zeller-operettnek Sárosi (Scher) Paula fellépése kölcsönzött nagyobb érdekességet. Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket. Tagadhatatlanul tehetséges színésznő. Kis terjedelmű, de kellemes hangja, kedves megjelenése jó hatást gyakorolt a közönségre. Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt állandó maradt. Kellő gyakorlat és szorgalommal jó színésznő lehet, csak kissé idegenszerű kiejtésmódjáról szokjék le. Az est fő sikerét R. Serfőzy Zseni aratta, aki valósággal \"beugrott\" nehéz szerepébe. Ez a \"beugrás\" alig látszott játékán. Kedvesen, ügyesen játszott; énekszámainál pedig igazolta a debreceni színházi közönségnek róla alkotott kedvező véleményét. Valóban, a női énekes személyzetnek alig van oly értékes és nélkülözhetetlen tagja, mint ő. Ferenczi a bányamester szerepében nagy sikert aratott. Eddigi impresszióink szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel régi kedvencét, Békésyt. Karacs is jó volt. Sziklay az ő megszokott remek alakításával tartotta állandó derültségben a házat. Locsarekné nyílt színen is tapsot aratott, Rubos pedig kis szerepében is nagy hatást ért el. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. A női kar egyik tagjáról azonban (nevét most elhallgatjuk) meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy a figyelmet magára vonja. Ajánljuk az illetőt a rendező figyelmébe. Máskülönben zenekar s kar jók voltak. Az előadást elég szépszámú közönség nézte végig. „ Debreczeni Hírlap 1899. április 22. „
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/3 Karl Zeller (1842 – 1898): A bányamester - 1964 /Der Obersteiger – 1894/ Magyarországi játszásáról - 1899 - Ady Endre kritikájából tudunk. Operett egy felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele -keresztmetszet – magyar nyelven A dalszövegek magyar fordítójáról nincs ismeretem Szereposztás: A grófnő – Házy Erzsébet Martin – Kelen Tibor Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - A grófnő belépője (Házy) - A grófnő és Martin kettőse (Házy, Kelen) Az operett cselekményéről nincs információm. Zeller a „Madarász” című nagysikerű operettjével (Bécs, 1891) a Suppé – Millöcker – Strauss-triászt halhatatlan quartetté egészíti ki. Carl Zeller osztrák zeneszerző. A bécsi Hofkapelle fiúénekese, S. Sechter zeneszerzés tanítványa, mellette jogot tanult, Bécsben tett doktorátust. 1873-tól művészeti referens volt a császári és királyi Oktatásügyi Minisztériumban, majd minisztériumi tanácsos és udvari tanácsos Bécsben. Közben állandóan tanulta a zenét is és e téren jó hírnévre tett szert. De dicsősége tetőpontján egy testi és egy lelki csapás tönkretette munkakedvét és pályáját. Egy kényes családi per kapcsán hamis eskü vádjába keveredett. A sok izgalom testileg-lelkileg beteggé tette. Oly magasan ívelő pályájának fényes csillaga elhomályosodott. Bádenben halt meg 1898. augusztus 17-én a még nálunk is annyira kedvelt és kiváló operett komponista. Népszerűségét a Der Vogelhändler (A madarász, 1891) c. operettje alapozta meg. További művei Bécs számára: Jaconde vígopera (1876) és Die Carbonari (1880), Capitän Nicole, Der Vagabund (A csavargó, 1886) és Der Obersteiger (A bányamester, 1894) operettek. Írt egyéb zeneművet is, pl. A nagyhercegnő-belépő. Zeller művei a klasszikus bécsi operett kései kicsengései. Bródy Tamás (Kolozsvár, 1913. jan. 24.–Bp., 1990. jún. 10.): karnagy és zeneszerző, érdemes művész (1963), Liszt-díjas (1969). Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1957–59-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestereként is működött. 1947-től 1973-ig, nyugdíjazásáig a Fővárosi Operettszínház karmestere és zeneiig.-ja volt. Az Állami Hangversenyzenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.- F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: (Kulcs a lábtörlő alatt, Nílus-parti randevú Music hall, Az Angol Bank nem fizet, Köztünk maradjon (1959), és színpadi zenét is írt (A VIII. osztály, Palotaszálló, Balkezes bajnok, Elfelejtett keringő).Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat. Karmesterként a Rádióban olyan teljes felvételeken és keresztmetszeteken (részletek) irányította zenekarát, mint: Bizet: Carmen; Boito: Mefisztofele; Wagner: Lohengrin, Weber: Abűvös vadász, Millöcker: Dubarry, Szegény Jonatán, Gasparone; Fall: Az elvált asszony, Pompadour; Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő, A Szép Heléna, Kékszakáll; Johann Strauss: A denevér, Egy éj Velencében; Lehár: A mosoly országa, A cárevics, Éva, Vándordiák; Zeller: A madarász, A bányamester; Ábrahám: Viktória, Bál a Savoyban; Kálmán: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő… ADY ENDRE debreceni hírlapírói –színikritikusi korszakából egyik tárcájában így számol be a látott produkcióról: „A BÁNYAMESTER Ennek a Zeller-operettnek Sárosi (Scher) Paula fellépése kölcsönzött nagyobb érdekességet. Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket. Tagadhatatlanul tehetséges színésznő. Kis terjedelmű, de kellemes hangja, kedves megjelenése jó hatást gyakorolt a közönségre. Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt állandó maradt. Kellő gyakorlat és szorgalommal jó színésznő lehet, csak kissé idegenszerű kiejtésmódjáról szokjék le. Az est fő sikerét R. Serfőzy Zseni aratta, aki valósággal \"beugrott\" nehéz szerepébe. Ez a \"beugrás\" alig látszott játékán. Kedvesen, ügyesen játszott; énekszámainál pedig igazolta a debreceni színházi közönségnek róla alkotott kedvező véleményét. Valóban, a női énekes személyzetnek alig van oly értékes és nélkülözhetetlen tagja, mint ő. Ferenczi a bányamester szerepében nagy sikert aratott. Eddigi impresszióink szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel régi kedvencét, Békésyt. Karacs is jó volt. Sziklay az ő megszokott remek alakításával tartotta állandó derültségben a házat. Locsarekné nyílt színen is tapsot aratott, Rubos pedig kis szerepében is nagy hatást ért el. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. A női kar egyik tagjáról azonban (nevét most elhallgatjuk) meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy a figyelmet magára vonja. Ajánljuk az illetőt a rendező figyelmébe. Máskülönben zenekar s kar jók voltak. Az előadást elég szépszámú közönség nézte végig. „ Debreczeni Hírlap 1899. április 22. „
553 Búbánat 2007-02-19 10:23:56
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/2 Huszka Jenő (1875 – 1960): Lili bárónő - 1964 /Bemutató: 1919. március 7. Városi Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet Szövegét Martos Ferenc írta. Szereposztás: Malomszegi Lili, bárónő – Házy Erzsébet Illésházy László, gróf – Ilosfalvy Róbert Malomszegi Ernő, báró - Melis György Sasvári Clarisse, színésznő – Koltay Valéria Remeteházi Galambos Frédi – Kishegyi Árpád Virágárus lányok, szabónők, szabók Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Dal: „Bíborban ég az alkony ég….. Egy férfi képe van a szívem közepében…” (Házy) - Kettős: „Tündérkirálynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy, Házy) - Zsoké induló: (Házy) - Lili dala és a gavallérok kara: „Mi kell a férfiaknak… Csók, nem is igaz tán…” (Házy, Kishegyi, énekkar) - Hármas Házy, Kishegyi, Melis György) - Kettős: „Szellők szárnyán, jöjj velem, repülj velem.…” (Házy, Ilosfalvy) A 39 éves Huszka Jenő 1914 nyarán, a háború kitörésekor ismét Fonyód-Bélatelepe költözik; 1907-tól majd\' négy évtizeden át villájában nyaralt és dolgozott. Többek között itt írta a Lili bárónő operettjét is. Villájával szemben tábla őrzi emlékét. A Lili bárónő ihletője Huszka első felesége, Bacsák Lili volt - Bacsák György lánya. A primadonna és a bonviván, Lili és Illásházy László egyébként valóságos, élõ személyek voltak. Huszka egyik legtöbbet játszott operettje, és talán egyik legismertebb műve. Keletkezését tekintve talán a leghosszabb időt vett igénybe, mint bármely korábbi kompozíciója. Két esztendő alatt készül el végeredményben. Ennek fő oka, hogy a minisztériumi kolléga és asztaltárs, a szövegíró Martos Ferenc, a háború besorozási hullámai elől Svájcba emigrált, majd ott is telepedett le. A sűrű levélváltást igénylő munka során a postai forgalom igencsak hátráltatja a librettó folyamatos alakulását, ehhez járul a háborús cenzúra okozta lassulás, így sokszor hetekbe telik egy-egy változtatás célba juttatása. A darab egyfajta társadalmi szatíra, pellengérre állítja a háborús újgazdagokat, a felkapaszkodott törtetőket, a dörgölődzőket, mindezt persze az operett elengedhetetlen kellékével megtűzdelve, kellő líraisággal. Huszka is kitesz magáért, zenei örökzöldet varázsol a nézők fülébe egyből. A darab tomboló siker, egy vesztett háború, a közben kialakuló kommün, a kisantant megszállása közepette. Mindez a feldolgozhatatlan, szívszorító esemény, amely az adott történelmi körülmények közepette a mindennapokat jelenti a lakosság túlnyomó részének, egy-egy dallamban feloldódik, és igazi gyógyulást ad, még ha néhány pillanatig is. A darab kikezdhetetlen sikere végig vezet, Magyarország újkori történelmi sorsfordulóin. A Monarchia idején, a Tanácskormány idején éppúgy siker, mint a Horthy korszakban, vagy a háború utáni szovjet fennhatóság alatt álló, ellenőrzött kulturális közegben, vagy a már ismét szabad magyarországi időszakban. Afféle kortalan örök darab. Cselekmény: Az arisztokrata környezetben játszódó mese tele van félreértésekkel és az ebből származó összes bonyodalmakkal. Hőse egy tönkrement gróf, Illésházy László, aki adósságainak rendezése fejében eladja az ősi birtokot az egykor festékkereskedő, báróságát pénzen vett Malomszeginek. A történet azzal kezdődik, hogy a gróf éppen házi ruhában csomagol, amikor megérkezik Lili, az új tulajdonos lánya és őszülő vőlegénye, Frédi. Inasnak nézik és felfogadják szolgálatukba. A gróf Lili miatt belemegy a játékba, és beáll komornyiknak elárverezett birtoka új tulajdonosához. Illésházy gyakran lovagol ki Lilivel az erdőbe. Nem úgy kezelik, mint egy komornyikot szokás. Lili fokozatosan a Illésházy hatása alá kerül. Ez nem tetszik Frédinek, de főleg a gróf elhagyott szerelmének, a színésznő Clarisse-nek, aki felismeri és leleplezi őt, majd bosszút fogad. Lili megtudja tőle, hogy kicsoda- micsoda az új komornyik, azt hiszi, hogy csak azért adta ki inasnak magát, hogy őt megkaparintsa. Kezdetben a gróf csak könnyű kalandnak tekintette Lilit, de a közelében töltött napok alatt idővel beleszeretett a lányba. De sajnos ekkor már késő volt és a kastélyt el kell hagynia. Lili ezek után vőlegényének, a kissé ütődött-bolondos Frédinek ígéri kezét. A félreértések persze tisztázódnak. A harmadik felvonásban – néhány hónap elteltével – a csődbejutott gróf megmenti egy lóversenyen Lili favorit helyét, mivel annak lovasa elkésett a versenyről: versenyistállójának Tündér nevű lován Illésházy megnyeri a versenyt. Miután meggyőzi Lilit érzelmei valódiságáról, és bevallja iránta érzett szerelmét, elnyeri a szépséges bárókisasszony kezét: ő megbocsát neki és egymáséi lesznek. Clarisse pedig Frédié. Huszka Jenő Szegeden született 1875. április 24-én. Miniszteri tanácsos a kultuszminisztériumban. A zeneszerzők egyesületének elnöke. Zenei tanulmányait a szegedi Városi Zenedében kezdte és azután 4 évig 1892-96-ig az Országos Zeneakadémián folytatta. Párizsban is tanult. Hubay Jenő tanítványa, kiváló hegedűvirtuóz, akit a zeneszerzés művészetébe Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár vezetett be. Alig 20 éves korában a híres „Jogász csárdással” és „Bob herceg” című melodrámával aratott szép sikert. Pár év múlva (1899) „Tilos a bemenet” című énekes bohózatát adták elő. A Bob herceget 1902-ben átdolgozta operetté Martos Ferenc és Bakonyi Károly szövegére, amely dalművel országos hírnévre tett szert (A Népszínház 1902 dec. 20-án adta elő.) Egy év múlva az „Aranyvirág” című operettel tette nevét még kedveltebbé. Írt ezeken kívül számos dalt és megalkotta a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetét, melynek ő volt az elnöke. Huszka Jenőt a Zeneszerzők Világszövetségének budapesti kongresszusán 1930-ban a Világszövetség alelnökéül választották. A Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagja 1933-tól. Hosszú, gazdag, megbecsült életútját nyolcvanötéves korában fejezte be: 1960. február 2-án halt meg Budapesten. További nevezetesebb operettjei még: Gül baba (1905), Tündérszerelem (1907), Rébusz báró (1909), Nemtudomka (1914), Lili bárónő (1919), Hajtóvadászat (1926), Erzsébet (1939), Gyergyói bál (1941), Mária főhadnagy (1942), Szabadság szerelem (1954), Szép Juhászné (1955). Huszka Jenő életregényét „Szellők szárnyán…” címmel írta meg második felesége, Huszka Jenőné Arányi Mária (sajtó alá rendezte Rácz György), ami a Zeneműkiadónál jelent meg 1977-ben. Azóta több kiadást is megért könyv.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/2 Huszka Jenő (1875 – 1960): Lili bárónő - 1964 /Bemutató: 1919. március 7. Városi Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet Szövegét Martos Ferenc írta. Szereposztás: Malomszegi Lili, bárónő – Házy Erzsébet Illésházy László, gróf – Ilosfalvy Róbert Malomszegi Ernő, báró - Melis György Sasvári Clarisse, színésznő – Koltay Valéria Remeteházi Galambos Frédi – Kishegyi Árpád Virágárus lányok, szabónők, szabók Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Dal: „Bíborban ég az alkony ég….. Egy férfi képe van a szívem közepében…” (Házy) - Kettős: „Tündérkirálynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy, Házy) - Zsoké induló: (Házy) - Lili dala és a gavallérok kara: „Mi kell a férfiaknak… Csók, nem is igaz tán…” (Házy, Kishegyi, énekkar) - Hármas Házy, Kishegyi, Melis György) - Kettős: „Szellők szárnyán, jöjj velem, repülj velem.…” (Házy, Ilosfalvy) A 39 éves Huszka Jenő 1914 nyarán, a háború kitörésekor ismét Fonyód-Bélatelepe költözik; 1907-tól majd\' négy évtizeden át villájában nyaralt és dolgozott. Többek között itt írta a Lili bárónő operettjét is. Villájával szemben tábla őrzi emlékét. A Lili bárónő ihletője Huszka első felesége, Bacsák Lili volt - Bacsák György lánya. A primadonna és a bonviván, Lili és Illásházy László egyébként valóságos, élõ személyek voltak. Huszka egyik legtöbbet játszott operettje, és talán egyik legismertebb műve. Keletkezését tekintve talán a leghosszabb időt vett igénybe, mint bármely korábbi kompozíciója. Két esztendő alatt készül el végeredményben. Ennek fő oka, hogy a minisztériumi kolléga és asztaltárs, a szövegíró Martos Ferenc, a háború besorozási hullámai elől Svájcba emigrált, majd ott is telepedett le. A sűrű levélváltást igénylő munka során a postai forgalom igencsak hátráltatja a librettó folyamatos alakulását, ehhez járul a háborús cenzúra okozta lassulás, így sokszor hetekbe telik egy-egy változtatás célba juttatása. A darab egyfajta társadalmi szatíra, pellengérre állítja a háborús újgazdagokat, a felkapaszkodott törtetőket, a dörgölődzőket, mindezt persze az operett elengedhetetlen kellékével megtűzdelve, kellő líraisággal. Huszka is kitesz magáért, zenei örökzöldet varázsol a nézők fülébe egyből. A darab tomboló siker, egy vesztett háború, a közben kialakuló kommün, a kisantant megszállása közepette. Mindez a feldolgozhatatlan, szívszorító esemény, amely az adott történelmi körülmények közepette a mindennapokat jelenti a lakosság túlnyomó részének, egy-egy dallamban feloldódik, és igazi gyógyulást ad, még ha néhány pillanatig is. A darab kikezdhetetlen sikere végig vezet, Magyarország újkori történelmi sorsfordulóin. A Monarchia idején, a Tanácskormány idején éppúgy siker, mint a Horthy korszakban, vagy a háború utáni szovjet fennhatóság alatt álló, ellenőrzött kulturális közegben, vagy a már ismét szabad magyarországi időszakban. Afféle kortalan örök darab. Cselekmény: Az arisztokrata környezetben játszódó mese tele van félreértésekkel és az ebből származó összes bonyodalmakkal. Hőse egy tönkrement gróf, Illésházy László, aki adósságainak rendezése fejében eladja az ősi birtokot az egykor festékkereskedő, báróságát pénzen vett Malomszeginek. A történet azzal kezdődik, hogy a gróf éppen házi ruhában csomagol, amikor megérkezik Lili, az új tulajdonos lánya és őszülő vőlegénye, Frédi. Inasnak nézik és felfogadják szolgálatukba. A gróf Lili miatt belemegy a játékba, és beáll komornyiknak elárverezett birtoka új tulajdonosához. Illésházy gyakran lovagol ki Lilivel az erdőbe. Nem úgy kezelik, mint egy komornyikot szokás. Lili fokozatosan a Illésházy hatása alá kerül. Ez nem tetszik Frédinek, de főleg a gróf elhagyott szerelmének, a színésznő Clarisse-nek, aki felismeri és leleplezi őt, majd bosszút fogad. Lili megtudja tőle, hogy kicsoda- micsoda az új komornyik, azt hiszi, hogy csak azért adta ki inasnak magát, hogy őt megkaparintsa. Kezdetben a gróf csak könnyű kalandnak tekintette Lilit, de a közelében töltött napok alatt idővel beleszeretett a lányba. De sajnos ekkor már késő volt és a kastélyt el kell hagynia. Lili ezek után vőlegényének, a kissé ütődött-bolondos Frédinek ígéri kezét. A félreértések persze tisztázódnak. A harmadik felvonásban – néhány hónap elteltével – a csődbejutott gróf megmenti egy lóversenyen Lili favorit helyét, mivel annak lovasa elkésett a versenyről: versenyistállójának Tündér nevű lován Illésházy megnyeri a versenyt. Miután meggyőzi Lilit érzelmei valódiságáról, és bevallja iránta érzett szerelmét, elnyeri a szépséges bárókisasszony kezét: ő megbocsát neki és egymáséi lesznek. Clarisse pedig Frédié. Huszka Jenő Szegeden született 1875. április 24-én. Miniszteri tanácsos a kultuszminisztériumban. A zeneszerzők egyesületének elnöke. Zenei tanulmányait a szegedi Városi Zenedében kezdte és azután 4 évig 1892-96-ig az Országos Zeneakadémián folytatta. Párizsban is tanult. Hubay Jenő tanítványa, kiváló hegedűvirtuóz, akit a zeneszerzés művészetébe Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár vezetett be. Alig 20 éves korában a híres „Jogász csárdással” és „Bob herceg” című melodrámával aratott szép sikert. Pár év múlva (1899) „Tilos a bemenet” című énekes bohózatát adták elő. A Bob herceget 1902-ben átdolgozta operetté Martos Ferenc és Bakonyi Károly szövegére, amely dalművel országos hírnévre tett szert (A Népszínház 1902 dec. 20-án adta elő.) Egy év múlva az „Aranyvirág” című operettel tette nevét még kedveltebbé. Írt ezeken kívül számos dalt és megalkotta a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetét, melynek ő volt az elnöke. Huszka Jenőt a Zeneszerzők Világszövetségének budapesti kongresszusán 1930-ban a Világszövetség alelnökéül választották. A Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagja 1933-tól. Hosszú, gazdag, megbecsült életútját nyolcvanötéves korában fejezte be: 1960. február 2-án halt meg Budapesten. További nevezetesebb operettjei még: Gül baba (1905), Tündérszerelem (1907), Rébusz báró (1909), Nemtudomka (1914), Lili bárónő (1919), Hajtóvadászat (1926), Erzsébet (1939), Gyergyói bál (1941), Mária főhadnagy (1942), Szabadság szerelem (1954), Szép Juhászné (1955). Huszka Jenő életregényét „Szellők szárnyán…” címmel írta meg második felesége, Huszka Jenőné Arányi Mária (sajtó alá rendezte Rácz György), ami a Zeneműkiadónál jelent meg 1977-ben. Azóta több kiadást is megért könyv.
552 Búbánat 2007-02-15 22:00:02 [Válasz erre: 414 Búbánat 2006-11-21 19:12:22]
Közbevetőleg: A cigánybáró e német nyelvű felvételéről hallhattuk a Ki esketett? c. szerelmi kettőst Rudolf Schock és Házy Erzsébet tolmácsolásában a kedd éjjel 23:04-kor kezdődött Operákból, daljátékokból és operettekből c. összeállításban. A rádió honlapjáról a hangarchívumból visszahallgatható vagy letölthető.
Közbevetőleg: A cigánybáró e német nyelvű felvételéről hallhattuk a Ki esketett? c. szerelmi kettőst Rudolf Schock és Házy Erzsébet tolmácsolásában a kedd éjjel 23:04-kor kezdődött Operákból, daljátékokból és operettekből c. összeállításban. A rádió honlapjáról a hangarchívumból visszahallgatható vagy letölthető.
551 Búbánat 2007-02-15 13:48:23 [Válasz erre: 550 Búbánat 2007-02-15 13:46:21]
JACOBI VIKTOR zeneszerző. Jacobi 1883. október 22-én Budapesten született. Szerzeményei már a Markó utcai reálgimnáziumban szerepeltek az iskolai rendezvényeken. A Zeneakadémián tanult zeneszerzést 1903 és 1905 között, ahol Weiner Leó évfolyamtársaként Koessler János tanítványa volt. Barátságban volt Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, Kálmán Imrével és Szirmai Alberttel. Kálmán első kompozícióját Jacobi verseire írta 1902-ben. Első, Jakabfi Viktor néven írt operettjét, A rátartós királykisasszonyt még főiskolás korában, 1904-benmutatták be a Népszínházban, Küry Klárával a címszerepben. Holger Drachmann mesedarabját Heltai Jenő dolgozta át - a siker jórészt az ő érdeme volt. 1905-ben a Magyar Színház vitte színre Simonyi óbesterről készült darabját, A legvitézebb huszárt. A Martos Ferenc librettójára írt operett címszerepét Ráthonyi Ákos alakította. Az 1906-ban a Magyar Színházban bemutatott A tengerszem tündére Jókai nyomán, Thury Zoltán szövegére, Heltai verseire íródott, A kritika szerint Jacobi „muzsikája lágy, dallamos és magyaros\". Következő darabja, a Tüskerózsa szintén Jókai-feldolgozás volt, amelyet Az istenhegyi székely leányból Martos Ferenc írt. A főszerepet Fedák Sári alakította. Van, de nincs című darabaját 1908-ban, a Jánoskát 1909-ben mutatták be. Első maradandó sikere a Leányvásár (1911) után nemzetközi hírnevét csak növelte Syibill című darabja, ezt is a Bródy - Martos páros szövegére komponálta. Jacobi 1914-ben Angliában utazott a Syibill londoni próbáira, de a háború kezdetén a munka félbeszakadt, s őt mint osztrák-magyar állampolgárt, kiutasították. Jacobi az Egyesült Államokba távozott, itt főleg korábbi darabjainak színpadra állításán fáradozott, de kisebb zongoradarabokat is komponált, melyek 1915-19 közt meg is jelentek New Yorkban. Megismerkedve a világhírű hegedűművész Fritz Kreislerrel, közösen írtak operettet Almavirág címmel, melyet 1919-ben állítottak színpadra a New York-i Globe színházban. 1921-ben ugyanott adták elő Szerelmeslevél című, szintén Kreislerrel írt musicaljét. E műveit nálunk nem mutatták be. Jacobi amerikai beilleszkedése csak részben sikerült, zenéje veszített közvetlenségéből, egyéni bájából. 1920-ban járt utoljára Európában. A nagy tehetségű muzsikus élete tragikusan fejeződött be: 38 éves korában öngyilkos lett. Jacobit kitűnő színpadi érzéke, melódiáinak gazdagsága a legkiválóbb magyar operettkomponisták sorába emelte, Huszka Jenõ, Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellé. Első operettjei a kor magyaros divatjának feleltek meg, később inkább angol-amerikai témájú és jellegű darabokat írt, melyekben a modern táncok is jelentős szerepet kaptak. Két fő műve, a Leányvásár és a Sybill, melyek elkerülik a nemzetközi operett közhelyeit, ma is rendszeresen szerepel a hazai és külföldi színpadokon. Posztumusz művét, a Fõvárosi Operettszínházban, 1925-ben bemutatott Miamit nem tekintik teljesen hitelesnek, ennek zenéjét Vincze Zsigmond karmester-zeneszerzõ állította össze Amerikában komponált darabjaiból. „A háború előtti fiatal magyar intellektuelek szent Párizs-áhítatával ízlelgette a francia zene finom fűszereit és ezeknek zamatával tette csiklandósabbá a bécsi operettstílus vaskos főztjét\" - írta róla Lányi Viktor. BRÓDY MIKSA (Nagyvárad, 1875. szept. 16. – Bp., 1924. máj. 4.): újságíró. Orvosi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd egy ideig a lelenckórházban orvosi gyakorlatot folytatott. 1904-től újságíró, a Budapesti Napló és a Magyar Hírlap színikritikusa. 1910-től a Pesti Napló munkatársa, az I. világháború alatt Az Est svájci tudósítója. Számos nagy sikerű operettszövegkönyvet írt és fordított. Legismertebbek a Martos Ferenccel írt Leányvásár, a Sybill és a Zsuzsi kisasszony. MARTOS FERENC (Arad, 1875. jan. 10. – Bp., 1938. nov. 24.): író. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1896 – 1914 között a vallás- és közoktatásügyi min. tisztviselője. 1894-től belső munkatársa a Pesti Naplónak, majd a Budapesti Hírlapnak, 1900 – 02-ben szerk. a Fővárosi Lapokat. Írói pályáját versekkel és regényekkel kezdte, és színművekkel folytatta, majd 1904-től csak operettlibrettókat írt. – F. m. Iza (versek, Bp., 1896); Mariette (r., Bp., 1900); Titánia (versek, Bp., 1902); Balassa Bálint (színmű, Bp., 1902); Aranyvirág (Huszka Jenő zenéjére, Bp., 1903); Bob herceg (Huszka Jenő zenéjére Bp., 1904); Gül baba (Huszka Jenő zenéjére Bp. 1905); Leányvásár (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1911); Sybill (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1914); Zsuzsi kisasszony (Bródy Miksával, Kálmán Imre zenéjére, Bp., 1915); A pacsirta (Lehár Ferenc zenéjére, Bp., 1918; Lili bárónő, (Huszka Jenő zenéjére Bp.1919)
JACOBI VIKTOR zeneszerző. Jacobi 1883. október 22-én Budapesten született. Szerzeményei már a Markó utcai reálgimnáziumban szerepeltek az iskolai rendezvényeken. A Zeneakadémián tanult zeneszerzést 1903 és 1905 között, ahol Weiner Leó évfolyamtársaként Koessler János tanítványa volt. Barátságban volt Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, Kálmán Imrével és Szirmai Alberttel. Kálmán első kompozícióját Jacobi verseire írta 1902-ben. Első, Jakabfi Viktor néven írt operettjét, A rátartós királykisasszonyt még főiskolás korában, 1904-benmutatták be a Népszínházban, Küry Klárával a címszerepben. Holger Drachmann mesedarabját Heltai Jenő dolgozta át - a siker jórészt az ő érdeme volt. 1905-ben a Magyar Színház vitte színre Simonyi óbesterről készült darabját, A legvitézebb huszárt. A Martos Ferenc librettójára írt operett címszerepét Ráthonyi Ákos alakította. Az 1906-ban a Magyar Színházban bemutatott A tengerszem tündére Jókai nyomán, Thury Zoltán szövegére, Heltai verseire íródott, A kritika szerint Jacobi „muzsikája lágy, dallamos és magyaros\". Következő darabja, a Tüskerózsa szintén Jókai-feldolgozás volt, amelyet Az istenhegyi székely leányból Martos Ferenc írt. A főszerepet Fedák Sári alakította. Van, de nincs című darabaját 1908-ban, a Jánoskát 1909-ben mutatták be. Első maradandó sikere a Leányvásár (1911) után nemzetközi hírnevét csak növelte Syibill című darabja, ezt is a Bródy - Martos páros szövegére komponálta. Jacobi 1914-ben Angliában utazott a Syibill londoni próbáira, de a háború kezdetén a munka félbeszakadt, s őt mint osztrák-magyar állampolgárt, kiutasították. Jacobi az Egyesült Államokba távozott, itt főleg korábbi darabjainak színpadra állításán fáradozott, de kisebb zongoradarabokat is komponált, melyek 1915-19 közt meg is jelentek New Yorkban. Megismerkedve a világhírű hegedűművész Fritz Kreislerrel, közösen írtak operettet Almavirág címmel, melyet 1919-ben állítottak színpadra a New York-i Globe színházban. 1921-ben ugyanott adták elő Szerelmeslevél című, szintén Kreislerrel írt musicaljét. E műveit nálunk nem mutatták be. Jacobi amerikai beilleszkedése csak részben sikerült, zenéje veszített közvetlenségéből, egyéni bájából. 1920-ban járt utoljára Európában. A nagy tehetségű muzsikus élete tragikusan fejeződött be: 38 éves korában öngyilkos lett. Jacobit kitűnő színpadi érzéke, melódiáinak gazdagsága a legkiválóbb magyar operettkomponisták sorába emelte, Huszka Jenõ, Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellé. Első operettjei a kor magyaros divatjának feleltek meg, később inkább angol-amerikai témájú és jellegű darabokat írt, melyekben a modern táncok is jelentős szerepet kaptak. Két fő műve, a Leányvásár és a Sybill, melyek elkerülik a nemzetközi operett közhelyeit, ma is rendszeresen szerepel a hazai és külföldi színpadokon. Posztumusz művét, a Fõvárosi Operettszínházban, 1925-ben bemutatott Miamit nem tekintik teljesen hitelesnek, ennek zenéjét Vincze Zsigmond karmester-zeneszerzõ állította össze Amerikában komponált darabjaiból. „A háború előtti fiatal magyar intellektuelek szent Párizs-áhítatával ízlelgette a francia zene finom fűszereit és ezeknek zamatával tette csiklandósabbá a bécsi operettstílus vaskos főztjét\" - írta róla Lányi Viktor. BRÓDY MIKSA (Nagyvárad, 1875. szept. 16. – Bp., 1924. máj. 4.): újságíró. Orvosi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd egy ideig a lelenckórházban orvosi gyakorlatot folytatott. 1904-től újságíró, a Budapesti Napló és a Magyar Hírlap színikritikusa. 1910-től a Pesti Napló munkatársa, az I. világháború alatt Az Est svájci tudósítója. Számos nagy sikerű operettszövegkönyvet írt és fordított. Legismertebbek a Martos Ferenccel írt Leányvásár, a Sybill és a Zsuzsi kisasszony. MARTOS FERENC (Arad, 1875. jan. 10. – Bp., 1938. nov. 24.): író. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1896 – 1914 között a vallás- és közoktatásügyi min. tisztviselője. 1894-től belső munkatársa a Pesti Naplónak, majd a Budapesti Hírlapnak, 1900 – 02-ben szerk. a Fővárosi Lapokat. Írói pályáját versekkel és regényekkel kezdte, és színművekkel folytatta, majd 1904-től csak operettlibrettókat írt. – F. m. Iza (versek, Bp., 1896); Mariette (r., Bp., 1900); Titánia (versek, Bp., 1902); Balassa Bálint (színmű, Bp., 1902); Aranyvirág (Huszka Jenő zenéjére, Bp., 1903); Bob herceg (Huszka Jenő zenéjére Bp., 1904); Gül baba (Huszka Jenő zenéjére Bp. 1905); Leányvásár (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1911); Sybill (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1914); Zsuzsi kisasszony (Bródy Miksával, Kálmán Imre zenéjére, Bp., 1915); A pacsirta (Lehár Ferenc zenéjére, Bp., 1918; Lili bárónő, (Huszka Jenő zenéjére Bp.1919)
550 Búbánat 2007-02-15 13:46:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/1 Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1964 /Bemutó: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles - Udvardy Tibor Jefferson, szenátor - Csákányi László Jack Harrison, milliomos - Bilicsi Tivadar Lucy, a lánya - Németh Marika Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Rátonyi Róbert Fritz, a fia – Palcsó Sándor Cowboyok, Beggardale lakói, matrózok, táncos lányok. Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Palcsó) - 1. felvonás fináléja (Udvardy, Németh, Házy, Palcsó, Bilicsi, Rátonyi, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Palcsó, Bilicsi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Palcsó) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Palcsó, Bilicsi, énekkar) A zeneszerző, Jacobi Viktor több éves kísérletezése után egyszerre az érdeklődés középpontjába került, és e művében a magyar operett a muzsika igazi ragyogásában mutatta meg színeit. Jacobi Viktornak a Leányvásár-t megelőzően 1904-től szinte minden évadban akadt egy-egy kísérlete, amikor is kitűnő librettistákkal, valóságos költőkkel és írókkal dolgozott együtt, így Heltai Jenővel és Thury Zoltánnal. Poétikus történeteket szólaltatott meg a zene nyelvén. Átütő sikert azonban ezekkel a kísérletekkel nem sikerült elérnie; arra még várnia kellett. Végül persze ez is megérkezett: első maradandó sikerét a Leányvásárral aratta, amelynek premierje 1911-ben volt a Király Színházban, Fedák Sári, Rátkai Márton, Király Ernõ és Petráss Sári főszereplésével. Bródy Miksa és Martos Ferenc fordulatos szövegkönyvére Jacobi igen eredeti és szórakoztató muzsikát szerzett. Ez a darab főleg angol nyelvterületen vált népszerűvé, számos európai város után még Új-Zélandon is előadták. A darab cselekménye a kor követelményeihez igazodott,sajátosan \"amerikaias\" lett. Kritikusai megállapították, hogy Jacobi ebben a művében és a Sybill-ben elkerülte az operett-közhelyeket; ez a megjegyzés természetesen a darab muzikális anyagára vonatkozott. Az operett indítása valóságos nagy konfliktus; méghozzá a drámai konfliktus kibontását ígéri. Az operett törvényei persze nem a tragédia és a bosszú irányába sodorják a cselekményt, hanem a megbékélés és az egymásra találás útjára. Ám az érzelmi összeütközések sok-sok lehetőségét nyújtja így is a változatos és gazdag cselekményű darab. A Leányvásár az operettirodalom egyik remeke; a mai napig a magyar operettmuzsika világhírének hirdetője. Dzsilolo-duett keletkezéséről Fedák Sári (Bessy a bemutatón) így nyilatkozott: „A Dzsilolo a Király Színházban született .A zenét az egyik próbaszobában komponáltra Jacobi, a tánc koreográfiáját a nagyszerű balettmester, Geiger Izsó készítette, a dal címét pedig én adtam. Hogy honnan vettem! Hát a próbák alatt valahol a kezembe akadt Ausztrália térképe és azon felfedezte, egy furcsa nevet. Az volt a Dzsilolo, melynek eredetéről most egész Pest vitatkozik.” 1.felvonás Egy San Franciscóhoz közel eső faluban Beggardale-ben „leányvásárt” tartanak. A történet egy San Francisco környéki népszokásra épül: azt a lányt, aki mindenkit kikosaraz, csúfságból a falu utolsó legényéhez adják feleségül. Ez arra kötelezi a lányt, hogy csak a „hitvány” legénnyel táncolhatja át az éjszakát. Jefferson szenátor társaságában - vendégeként – megjelenik az eseményen a milliomos Jack Harrison, a körzet képviselője is, akinek látnia kell, hogy Lucy ányát – a hagyományoknak megfelelően, jelképesen -Tom Migleshez adják, egy cowboyhoz (tehenészhez), mert az előbb mindenkit visszautasított, lévén Fritz Rottenberger mennyasszonya. (Mulatságos jelenet, amikor idősebb Rottenberg gróf Bessyvel, a komornával udvarolni tanítják lüke fiát, Fritzet – akinek feleségül kellene vennie a gazdag lányt. Fritz azonban inkább Lucy szobalánya, Bessy körül legyeskedik – ezért aztán a fia helyett maga az apa indul „harcba” a hozomány reményében…) Tom valójában egy gazdag orvos fia, apját Harrison tőzsdemanőverei tették tönkre. Bosszúból rábírja a seriffet, hogy házasságát legalizálja, és Lucy így hites felesége lesz. Amikor ez kiderül, botrány tör ki. Tom pünkösdig szabadságot ad Lucynak. 2. felvonás A „Lucy” nevű jachton bujkálnak Tom elől Harrisonék és Rottenbergék. Abban bíznak, hogy felbontják a házasságot, ha nem lehet egy évig kimutatni az együttélést. Fritz közben Lucy helyett továbbra is inkább a csinos szobalány, Bessy után futkos…Tom is ott van a hajón, ahol fűtősként dolgozik. Lucy beleszeret a fiúba. Harrison megvesztegetéssel próbál megszabadulni vejétől, de nem sikerül. Ekkor cselhez folyamodik, remélve, hogy a lány kiábrándul Tomból. A „tehenészt” frakkba öltözteti. Remekül néz ki az esti öltözetben és Lucy még jobban beleszeret. Tom leleplezi magát, hogy ő annak a Fleetwoodnak a fia, akit Harrison tönkretett és a halálba kergetett. Lucy azt hiszi, hogy Tom érdekből cselekedett, és ezért csalódásában Fritznek ígéri kezét. 3. felvonás Fritz és Lucy esküvői előkészületei. Fritz bajban van, nem nagyon boldog vőlegény, amin nem lehet csodálkozni, mert három nappal ezelőtt titokban feleségül vette Bessyt. Persze a titok rövidesen kiderül… Botrány, de nem sokáig, mert jön Tom és bebizonyítja, hogy valóban szereti Lucyt. A fiatal pár otthagyja az idős milliomos apát, hogy megtarthassák az igazi esküvőt. Tom és Lucy egymáséi lesznek.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/1 Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1964 /Bemutó: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles - Udvardy Tibor Jefferson, szenátor - Csákányi László Jack Harrison, milliomos - Bilicsi Tivadar Lucy, a lánya - Németh Marika Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Rátonyi Róbert Fritz, a fia – Palcsó Sándor Cowboyok, Beggardale lakói, matrózok, táncos lányok. Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Palcsó) - 1. felvonás fináléja (Udvardy, Németh, Házy, Palcsó, Bilicsi, Rátonyi, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Palcsó, Bilicsi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Palcsó) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Palcsó, Bilicsi, énekkar) A zeneszerző, Jacobi Viktor több éves kísérletezése után egyszerre az érdeklődés középpontjába került, és e művében a magyar operett a muzsika igazi ragyogásában mutatta meg színeit. Jacobi Viktornak a Leányvásár-t megelőzően 1904-től szinte minden évadban akadt egy-egy kísérlete, amikor is kitűnő librettistákkal, valóságos költőkkel és írókkal dolgozott együtt, így Heltai Jenővel és Thury Zoltánnal. Poétikus történeteket szólaltatott meg a zene nyelvén. Átütő sikert azonban ezekkel a kísérletekkel nem sikerült elérnie; arra még várnia kellett. Végül persze ez is megérkezett: első maradandó sikerét a Leányvásárral aratta, amelynek premierje 1911-ben volt a Király Színházban, Fedák Sári, Rátkai Márton, Király Ernõ és Petráss Sári főszereplésével. Bródy Miksa és Martos Ferenc fordulatos szövegkönyvére Jacobi igen eredeti és szórakoztató muzsikát szerzett. Ez a darab főleg angol nyelvterületen vált népszerűvé, számos európai város után még Új-Zélandon is előadták. A darab cselekménye a kor követelményeihez igazodott,sajátosan \"amerikaias\" lett. Kritikusai megállapították, hogy Jacobi ebben a művében és a Sybill-ben elkerülte az operett-közhelyeket; ez a megjegyzés természetesen a darab muzikális anyagára vonatkozott. Az operett indítása valóságos nagy konfliktus; méghozzá a drámai konfliktus kibontását ígéri. Az operett törvényei persze nem a tragédia és a bosszú irányába sodorják a cselekményt, hanem a megbékélés és az egymásra találás útjára. Ám az érzelmi összeütközések sok-sok lehetőségét nyújtja így is a változatos és gazdag cselekményű darab. A Leányvásár az operettirodalom egyik remeke; a mai napig a magyar operettmuzsika világhírének hirdetője. Dzsilolo-duett keletkezéséről Fedák Sári (Bessy a bemutatón) így nyilatkozott: „A Dzsilolo a Király Színházban született .A zenét az egyik próbaszobában komponáltra Jacobi, a tánc koreográfiáját a nagyszerű balettmester, Geiger Izsó készítette, a dal címét pedig én adtam. Hogy honnan vettem! Hát a próbák alatt valahol a kezembe akadt Ausztrália térképe és azon felfedezte, egy furcsa nevet. Az volt a Dzsilolo, melynek eredetéről most egész Pest vitatkozik.” 1.felvonás Egy San Franciscóhoz közel eső faluban Beggardale-ben „leányvásárt” tartanak. A történet egy San Francisco környéki népszokásra épül: azt a lányt, aki mindenkit kikosaraz, csúfságból a falu utolsó legényéhez adják feleségül. Ez arra kötelezi a lányt, hogy csak a „hitvány” legénnyel táncolhatja át az éjszakát. Jefferson szenátor társaságában - vendégeként – megjelenik az eseményen a milliomos Jack Harrison, a körzet képviselője is, akinek látnia kell, hogy Lucy ányát – a hagyományoknak megfelelően, jelképesen -Tom Migleshez adják, egy cowboyhoz (tehenészhez), mert az előbb mindenkit visszautasított, lévén Fritz Rottenberger mennyasszonya. (Mulatságos jelenet, amikor idősebb Rottenberg gróf Bessyvel, a komornával udvarolni tanítják lüke fiát, Fritzet – akinek feleségül kellene vennie a gazdag lányt. Fritz azonban inkább Lucy szobalánya, Bessy körül legyeskedik – ezért aztán a fia helyett maga az apa indul „harcba” a hozomány reményében…) Tom valójában egy gazdag orvos fia, apját Harrison tőzsdemanőverei tették tönkre. Bosszúból rábírja a seriffet, hogy házasságát legalizálja, és Lucy így hites felesége lesz. Amikor ez kiderül, botrány tör ki. Tom pünkösdig szabadságot ad Lucynak. 2. felvonás A „Lucy” nevű jachton bujkálnak Tom elől Harrisonék és Rottenbergék. Abban bíznak, hogy felbontják a házasságot, ha nem lehet egy évig kimutatni az együttélést. Fritz közben Lucy helyett továbbra is inkább a csinos szobalány, Bessy után futkos…Tom is ott van a hajón, ahol fűtősként dolgozik. Lucy beleszeret a fiúba. Harrison megvesztegetéssel próbál megszabadulni vejétől, de nem sikerül. Ekkor cselhez folyamodik, remélve, hogy a lány kiábrándul Tomból. A „tehenészt” frakkba öltözteti. Remekül néz ki az esti öltözetben és Lucy még jobban beleszeret. Tom leleplezi magát, hogy ő annak a Fleetwoodnak a fia, akit Harrison tönkretett és a halálba kergetett. Lucy azt hiszi, hogy Tom érdekből cselekedett, és ezért csalódásában Fritznek ígéri kezét. 3. felvonás Fritz és Lucy esküvői előkészületei. Fritz bajban van, nem nagyon boldog vőlegény, amin nem lehet csodálkozni, mert három nappal ezelőtt titokban feleségül vette Bessyt. Persze a titok rövidesen kiderül… Botrány, de nem sokáig, mert jön Tom és bebizonyítja, hogy valóban szereti Lucyt. A fiatal pár otthagyja az idős milliomos apát, hogy megtarthassák az igazi esküvőt. Tom és Lucy egymáséi lesznek.
549 Búbánat 2007-02-11 23:54:00
V. 1964 – 1965 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek V/1 Jacobi Viktor: Leányvásár – 1964 V/2 Huszka Jenő: Lili bárónő – 1964 V/3 Carl Zeller: A bányamester – 1964 V/4 Robert Planquette: Rip van Winkle – 1964 V/5 Lehár Ferenc: Éva – 1965 V/6 ifj. Johann Strauss: Denevér (2) – 1965 V/7 Szirmai Albert: Mézeskalács – 1965 V/8 Jacques Offenbach: Szép Heléna - 1965
V. 1964 – 1965 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek V/1 Jacobi Viktor: Leányvásár – 1964 V/2 Huszka Jenő: Lili bárónő – 1964 V/3 Carl Zeller: A bányamester – 1964 V/4 Robert Planquette: Rip van Winkle – 1964 V/5 Lehár Ferenc: Éva – 1965 V/6 ifj. Johann Strauss: Denevér (2) – 1965 V/7 Szirmai Albert: Mézeskalács – 1965 V/8 Jacques Offenbach: Szép Heléna - 1965
548 Búbánat 2007-02-11 20:39:28
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/3 Pergolesi, Giovanni Battista Pergolesi (1710 – 1736) - 1964 /La serva padrona, 1733. Nápoly, Teatro San Bartolomeo/ Intermezzo két részben Ezt számítják az első buffó-operának. Intermezzónak azért nevezik, mert eredetileg egy opera seriának (komoly operának), Pergoilesi Il Prigioniero superbo című művének két szünetében játszották el. Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szövegét Gennaro AntonioFederico nyomán Blum Tamás fordította. Szereposztás: Zerbina, az úrhatnám szolgáló - Házy Erzsébet Uberto, az idős agglegény, módos gazda – Dene József Vespone, a beszélni is rest szolga – néma szerep Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Borbély György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Serpina áriája az I. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Serpina áriája a II. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Finálé (Házy, Dene) A Zenés TV Színház a rádió stúdiófelvétele alapján operafilmet készített a darabból, erről bővebben, és a cselekmény ismertetése is, a 380. sorszám alatt olvasható. Ruitner Sándor az egyik rádiós műsorában így emlékezett vissza a rádiós felvételre: „… a másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.” Borbély Gyula (Miskolc, 1930. márc. 2.–Bp., 1981. ápr. 29.): karmester. A Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1953-tól az Operaház korrepetitora, majd 1955-től karmestere lett. Polgár Tibor A kérők c. operájának dirigálásával mutatkozott be. Sikerrel vezényelte Mozart, Puccini operáit, Wagner Tannhäuserjét, R. Strauss Saloméját, Muszorgszkij Hovanscsináját. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban, Finnországban és Németországban, valamint a szomszédos országokban (Lengyelország, Szovjetúnió, Románia). 1953 óta hangversenydirigensként is fellépett idehaza és külföldön egyaránt. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész (1977). Hanglemezre vezényelte Szervánszky Endre Concertóját (József Attila emlékére), Fuvolaversenyét és Klarinétszerenádját. Blum Tamás (Bp., 1927. jún. 19.–Zürich, 1992. jan. 8.): karmester. Zongorázni Kadosa Pálnál tanult, karmesteri tanulmányait Lausanne-ban végezte 1945-ben. 1945–51-ben Paul Klecki tanítványaként az Operaház korrepetitora. 1953–1958 között a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatójaként 15 operát mutatott be. 1959–1973 között az Operaház vezénylő korrepetitora, majd 1966-tól 1973-ig karmestere volt. 1973 óta Svájcban élt, ahol a zürichi Operaház tagja volt. Liszt Ferenc-díjas (1956, 1963). Műfordítással is foglalkozott. Számos operát az ő m. fordításában mutattak be. Több mint 20 librettót fordított le olasz, német és francia nyelvből, pl. Verdi: Otello, Falstaff, Rossini: A sevillai borbély, Monteverdi: Poppea megkoronázása, Donizetti: Szerelmi bájital, Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, A Rajna kincse, Trisztán és Izolda. Bertolt Brecht -Kurt Weill: Koldusopera, Csajkovszkij: Anyegin, John Kander- Fred Ebb: Cabaret (dalszöveg) Lemezre vezényelte: PETROVICS Emil C\'est la guerre Ea.: Radnai György, Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gombos Éva, Faragó András, Palcsó Sándor, Dene József, Km.: Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara A 372. sorszám alatt írtam a Zenés TV Színház bemutatójáról, Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés c. operafilmjéről, melynek műfordítója volt Blum Tamás mint karmester, vezényelte a Rádió Dalszínházában Arthur Sullivan: A Fruska és Offenbach: Orfeusz az alvilágban c. operettek rádiós változatát A Zenés TV Színházban pedig: A vörös macska címen Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozatát, melynek dramaturgja is volt. Blum Tamás Vámos László főrendezővé történt kinevezésével (1952) összefüggően kerülhetett Debrecenbe. Vámos feltett szándéka volt, a prózajátszás mellett színpadra állítani, az operairodalom jelentős alkotásait. 1953 áprilisában, Verdi Álarcosbálja bemutatóján döntött úgy a fiatal karmester, aki már tizennyolc évesen tagja lehetett az Operaháznak, s dolgozott Otto Klemperer korrepetitoraként is, hogy a cívisvárosban folytatja pályáját. Egyből zeneigazgatóvá nevezték ki. „Ő teremtette meg Debrecenben a rendszeres operajátszást; ráadásul olyan korszerű, modern színpadi feldolgozásban, amely akkor úttörő jelentőségű volt a magyar zenekultúrában\" – méltatja tevékenységét Bényei József. Blum Tamás távozását is homály borította. 1969-ben, egy Napló-interjúban, aztán megnyilatkozott: „… véleményem szerint nem azokkal szemben alkalmaztak [’56 után] retorziót, akik valóban a rendszerünk ellenségei voltak. Ez visszavetette többünk szeretetét a város iránt, és igyekeztünk vissza Budapestre.\" [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:V0Y48DMQYoUJ:nol.hu/article-proxy/424793/+Blum+Tam%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=14&gl=hu;Blum Tamás életének utolsó epizódja[/url]
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/3 Pergolesi, Giovanni Battista Pergolesi (1710 – 1736) - 1964 /La serva padrona, 1733. Nápoly, Teatro San Bartolomeo/ Intermezzo két részben Ezt számítják az első buffó-operának. Intermezzónak azért nevezik, mert eredetileg egy opera seriának (komoly operának), Pergoilesi Il Prigioniero superbo című művének két szünetében játszották el. Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szövegét Gennaro AntonioFederico nyomán Blum Tamás fordította. Szereposztás: Zerbina, az úrhatnám szolgáló - Házy Erzsébet Uberto, az idős agglegény, módos gazda – Dene József Vespone, a beszélni is rest szolga – néma szerep Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Borbély György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Serpina áriája az I. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Serpina áriája a II. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Finálé (Házy, Dene) A Zenés TV Színház a rádió stúdiófelvétele alapján operafilmet készített a darabból, erről bővebben, és a cselekmény ismertetése is, a 380. sorszám alatt olvasható. Ruitner Sándor az egyik rádiós műsorában így emlékezett vissza a rádiós felvételre: „… a másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.” Borbély Gyula (Miskolc, 1930. márc. 2.–Bp., 1981. ápr. 29.): karmester. A Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1953-tól az Operaház korrepetitora, majd 1955-től karmestere lett. Polgár Tibor A kérők c. operájának dirigálásával mutatkozott be. Sikerrel vezényelte Mozart, Puccini operáit, Wagner Tannhäuserjét, R. Strauss Saloméját, Muszorgszkij Hovanscsináját. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban, Finnországban és Németországban, valamint a szomszédos országokban (Lengyelország, Szovjetúnió, Románia). 1953 óta hangversenydirigensként is fellépett idehaza és külföldön egyaránt. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész (1977). Hanglemezre vezényelte Szervánszky Endre Concertóját (József Attila emlékére), Fuvolaversenyét és Klarinétszerenádját. Blum Tamás (Bp., 1927. jún. 19.–Zürich, 1992. jan. 8.): karmester. Zongorázni Kadosa Pálnál tanult, karmesteri tanulmányait Lausanne-ban végezte 1945-ben. 1945–51-ben Paul Klecki tanítványaként az Operaház korrepetitora. 1953–1958 között a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatójaként 15 operát mutatott be. 1959–1973 között az Operaház vezénylő korrepetitora, majd 1966-tól 1973-ig karmestere volt. 1973 óta Svájcban élt, ahol a zürichi Operaház tagja volt. Liszt Ferenc-díjas (1956, 1963). Műfordítással is foglalkozott. Számos operát az ő m. fordításában mutattak be. Több mint 20 librettót fordított le olasz, német és francia nyelvből, pl. Verdi: Otello, Falstaff, Rossini: A sevillai borbély, Monteverdi: Poppea megkoronázása, Donizetti: Szerelmi bájital, Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, A Rajna kincse, Trisztán és Izolda. Bertolt Brecht -Kurt Weill: Koldusopera, Csajkovszkij: Anyegin, John Kander- Fred Ebb: Cabaret (dalszöveg) Lemezre vezényelte: PETROVICS Emil C\'est la guerre Ea.: Radnai György, Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gombos Éva, Faragó András, Palcsó Sándor, Dene József, Km.: Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara A 372. sorszám alatt írtam a Zenés TV Színház bemutatójáról, Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés c. operafilmjéről, melynek műfordítója volt Blum Tamás mint karmester, vezényelte a Rádió Dalszínházában Arthur Sullivan: A Fruska és Offenbach: Orfeusz az alvilágban c. operettek rádiós változatát A Zenés TV Színházban pedig: A vörös macska címen Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozatát, melynek dramaturgja is volt. Blum Tamás Vámos László főrendezővé történt kinevezésével (1952) összefüggően kerülhetett Debrecenbe. Vámos feltett szándéka volt, a prózajátszás mellett színpadra állítani, az operairodalom jelentős alkotásait. 1953 áprilisában, Verdi Álarcosbálja bemutatóján döntött úgy a fiatal karmester, aki már tizennyolc évesen tagja lehetett az Operaháznak, s dolgozott Otto Klemperer korrepetitoraként is, hogy a cívisvárosban folytatja pályáját. Egyből zeneigazgatóvá nevezték ki. „Ő teremtette meg Debrecenben a rendszeres operajátszást; ráadásul olyan korszerű, modern színpadi feldolgozásban, amely akkor úttörő jelentőségű volt a magyar zenekultúrában\" – méltatja tevékenységét Bényei József. Blum Tamás távozását is homály borította. 1969-ben, egy Napló-interjúban, aztán megnyilatkozott: „… véleményem szerint nem azokkal szemben alkalmaztak [’56 után] retorziót, akik valóban a rendszerünk ellenségei voltak. Ez visszavetette többünk szeretetét a város iránt, és igyekeztünk vissza Budapestre.\" [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:V0Y48DMQYoUJ:nol.hu/article-proxy/424793/+Blum+Tam%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=14&gl=hu;Blum Tamás életének utolsó epizódja[/url]
547 Búbánat 2007-02-06 23:57:02
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/2 Maurice Ravel(1875—1937): A gyermek és a varázslatok – 1964 /L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte Carlo/ Ruitner Sándort idézem ismét, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. HÁzy Erzsébet a Gyermek (mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió mikrofonja előtt. Igazán több adatom nincs is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek: Colette (Sidonie- Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad bűntetlen. Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd, mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán) zsörtölődik,pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony (szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor) ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka, a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak: a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához. Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor, óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt, taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására. Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou, Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk. Magyarországon 1999. május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet, koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel, muzsikussal!
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/2 Maurice Ravel(1875—1937): A gyermek és a varázslatok – 1964 /L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte Carlo/ Ruitner Sándort idézem ismét, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. HÁzy Erzsébet a Gyermek (mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió mikrofonja előtt. Igazán több adatom nincs is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek: Colette (Sidonie- Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad bűntetlen. Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd, mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán) zsörtölődik,pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony (szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor) ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka, a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak: a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához. Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor, óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt, taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására. Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou, Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk. Magyarországon 1999. május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet, koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel, muzsikussal!
546 Búbánat 2007-02-03 14:39:37
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/1 Horusitzky Zoltán (1903-1985): Báthory Zsigmond – 1964 Opera három felvonásban A mű keletkezése: Megfelelő librettista hiányában, Nádasdy Kálmán ösztönzésére, a zeneszerző maga fogott a cselekmény megszövegezéséhez, 1950-től 1953-ig, kisebb megszakításokat nem számítva, folyamatosan dolgozott a partitúrán. 1955-ben a Magyar Rádió keresztmetszetszerű előadásban lemezre vette fel az opera legjellegzetesebb részleteit, amelyekhez Romhányi József írt stílusos összekötő szöveget. A későbbi bemutató számára ugyancsak Romhányi dolgozta át a történés egyes részleteit. E magyar tárgyú történelmi opera első színpadi előadására német nyelven került sor. Ormay Imre fordításában és dr. Gerhard Friedrich vezényeltével a thüringiai Greiz városában zajlott le az ősbemutató 1957. április 28-án. A budapesti Operaház 1960. június 11-én játszotta első ízben a Báthory Zsigmondot. A Rádió Dalszínháza az operaházi bemutató után 1964-ben tűzte ismét műsorára a „felfrissített” felvételt. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébetnek egy pici, epizód szerep jutott. Szereposztás: Báthory Zsigmond Erdély fejedelme (hőstenor) – Szabó Miklós Krisztierna hercegnő, a hitvese (lírai szoprán) - Szecsődy Iirén Carillo, jezsuita, a fejedelem gyóntatója (súlyos basszus) – Bódy József Székely Balázs, székely jobbágy (lírai bariton) –Svéd Sándor Báthory Boldizsár (basszus) – Kálmán Oszkár Kendi Mária, Báthory Boldizsár hitvese, majd özvegye (drámai alt)- Tiszay Magda Apollónia, Zsigmond olasz kegyencnője (szoprán) – Házy Erzsébet Sabina, Zsigmond olasz kegyencnője(mezzo szoprán) – Szőnyi Olga A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, pl.: - Székely Balázs áriája a II. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - Székely Balázs áriája a III. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - az Ördögűző jelenet, km.: Tiszay Magda, Szabó Miklós, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Énekkara, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara - Különösen ez a szám kedves nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy Erzsébet, Szőnyi Olga, Szabó Miklós) Az Opera cselekménye: Játszódik Erdélyben, a XVI. század végén Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, jezsuita gyóntatójának, Carillo páternek befolyására, a törökpárti főurak akarata ellenére Habsburg Rudolf császárra köt szövetséget. Felszabadítja a székely jobbágyokat, belőlük alakít hadsereget, az ellenálló főurakat pedig kivégezteti. Egyikük özvegye, Kendi Mária megátkozza a fejedelmet. Rudolf császár a húgát, Krisztierna hercegnőt adja Báthoryhoz feleségül. Lakodalmukat megzavarja a törökök támadásának híre. Zsigmond a székelyek élén hadba vonul, és a csatában legyőzi az ellenséget. utána azonban ismét jobbágysorba süllyeszti a székelyeket, vezérüket, Székely Balázst pedig börtönbe vetteti. Ám Kendi Mária átka rajta is megfogan: ahogy ifjú feleségéhez közeledik, mindig rémes látomások rohanják meg. Carillo pedig ördögűző szertartással akarja megszabadítani vízióitól, de eredménytelenül. Közben a félrevezetett, kijátszott székelyek fellázadnak, megtámadják a fejedelmi várat, és kiszabadítják vezérüket. A bomlott lelkű Zsigmond csak nehezen tud elmenekülni bosszújuk elől - örökre száműzik. Horusitzky Zoltán (Pápa, 1903. júl. 18. – Bp., 1985. ápr. 25.): zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel-díjas (1962). Horusitzky Henrik fia. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegy.-en államtudományi doktorátust is szerzett. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. tanára 1949- ig, majd ig.-ja. Később a Bartók Béla Zeneműv. Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n tanított zongorát 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1945-ig a Zene c. folyóiratot szerkesztette, amelyben több szakcikket publikált. Számos művet adott közre a Zeneműkiadónál. Nyugdíjba vonulása után elsősorban a komponálásnak élt, bár a finnországi Tamperében több ízben tartott mesteriskolát, amelynek keretében hangversenyeket is adott. Művészetét világos, diatonikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódása, közérthetőség, magvas, humánus mondanivaló jellemezte. 1957-ben Greizben (Kiel-ben), majd 1960. jún. 11-én a Magy. Áll. Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Mikszáth-regény nyomán írott Fekete város c. operáját a Magy. Rádió adta elő, és számos megrendeléssel biztosították pályájának töretlenségét. Zongoratechnikája sajnálatos módon kéziratban maradt. Fontosabb művei: Zongorára: Exercices poétiques, Péveries ďun promeneur solitaire (1940 körül); A hegy (szonáta, 1970); Hét vonósnégyes (1932-1980); Két zongoraverseny (1938; 1959); Szonáta brácsára és zongorára (1971); Szonáta gordonkára és zongorára (1981); Szonáta nagybőgőre és zongorára, 4 kézre (1981); vokális művek: Felkelt a nap (1937; átd. 1954, bem. 1980); Csipkerózsika (daljáték, 1971); Te Deum (1938); Missa Pannonica (1942); dalok Ady, Babits, Kosztolányi, Charles Cross, Verlaine, Shakespeare, kínai költők stb. szövegére; kamaraművek, hangszeres átiratok Rameau színpadi műveiből stb. Egyéb m. Báthory Zsigmond (operaszövegkönyv, Bp., 1962); A Palestrina-stílus (Bp., 1942); Világszemlélet és művészet (Bp., 1937); A Zene könyvtára. I. Szerk. (Bp., 1941)
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/1 Horusitzky Zoltán (1903-1985): Báthory Zsigmond – 1964 Opera három felvonásban A mű keletkezése: Megfelelő librettista hiányában, Nádasdy Kálmán ösztönzésére, a zeneszerző maga fogott a cselekmény megszövegezéséhez, 1950-től 1953-ig, kisebb megszakításokat nem számítva, folyamatosan dolgozott a partitúrán. 1955-ben a Magyar Rádió keresztmetszetszerű előadásban lemezre vette fel az opera legjellegzetesebb részleteit, amelyekhez Romhányi József írt stílusos összekötő szöveget. A későbbi bemutató számára ugyancsak Romhányi dolgozta át a történés egyes részleteit. E magyar tárgyú történelmi opera első színpadi előadására német nyelven került sor. Ormay Imre fordításában és dr. Gerhard Friedrich vezényeltével a thüringiai Greiz városában zajlott le az ősbemutató 1957. április 28-án. A budapesti Operaház 1960. június 11-én játszotta első ízben a Báthory Zsigmondot. A Rádió Dalszínháza az operaházi bemutató után 1964-ben tűzte ismét műsorára a „felfrissített” felvételt. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébetnek egy pici, epizód szerep jutott. Szereposztás: Báthory Zsigmond Erdély fejedelme (hőstenor) – Szabó Miklós Krisztierna hercegnő, a hitvese (lírai szoprán) - Szecsődy Iirén Carillo, jezsuita, a fejedelem gyóntatója (súlyos basszus) – Bódy József Székely Balázs, székely jobbágy (lírai bariton) –Svéd Sándor Báthory Boldizsár (basszus) – Kálmán Oszkár Kendi Mária, Báthory Boldizsár hitvese, majd özvegye (drámai alt)- Tiszay Magda Apollónia, Zsigmond olasz kegyencnője (szoprán) – Házy Erzsébet Sabina, Zsigmond olasz kegyencnője(mezzo szoprán) – Szőnyi Olga A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, pl.: - Székely Balázs áriája a II. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - Székely Balázs áriája a III. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - az Ördögűző jelenet, km.: Tiszay Magda, Szabó Miklós, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Énekkara, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara - Különösen ez a szám kedves nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy Erzsébet, Szőnyi Olga, Szabó Miklós) Az Opera cselekménye: Játszódik Erdélyben, a XVI. század végén Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, jezsuita gyóntatójának, Carillo páternek befolyására, a törökpárti főurak akarata ellenére Habsburg Rudolf császárra köt szövetséget. Felszabadítja a székely jobbágyokat, belőlük alakít hadsereget, az ellenálló főurakat pedig kivégezteti. Egyikük özvegye, Kendi Mária megátkozza a fejedelmet. Rudolf császár a húgát, Krisztierna hercegnőt adja Báthoryhoz feleségül. Lakodalmukat megzavarja a törökök támadásának híre. Zsigmond a székelyek élén hadba vonul, és a csatában legyőzi az ellenséget. utána azonban ismét jobbágysorba süllyeszti a székelyeket, vezérüket, Székely Balázst pedig börtönbe vetteti. Ám Kendi Mária átka rajta is megfogan: ahogy ifjú feleségéhez közeledik, mindig rémes látomások rohanják meg. Carillo pedig ördögűző szertartással akarja megszabadítani vízióitól, de eredménytelenül. Közben a félrevezetett, kijátszott székelyek fellázadnak, megtámadják a fejedelmi várat, és kiszabadítják vezérüket. A bomlott lelkű Zsigmond csak nehezen tud elmenekülni bosszújuk elől - örökre száműzik. Horusitzky Zoltán (Pápa, 1903. júl. 18. – Bp., 1985. ápr. 25.): zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel-díjas (1962). Horusitzky Henrik fia. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegy.-en államtudományi doktorátust is szerzett. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. tanára 1949- ig, majd ig.-ja. Később a Bartók Béla Zeneműv. Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n tanított zongorát 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1945-ig a Zene c. folyóiratot szerkesztette, amelyben több szakcikket publikált. Számos művet adott közre a Zeneműkiadónál. Nyugdíjba vonulása után elsősorban a komponálásnak élt, bár a finnországi Tamperében több ízben tartott mesteriskolát, amelynek keretében hangversenyeket is adott. Művészetét világos, diatonikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódása, közérthetőség, magvas, humánus mondanivaló jellemezte. 1957-ben Greizben (Kiel-ben), majd 1960. jún. 11-én a Magy. Áll. Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Mikszáth-regény nyomán írott Fekete város c. operáját a Magy. Rádió adta elő, és számos megrendeléssel biztosították pályájának töretlenségét. Zongoratechnikája sajnálatos módon kéziratban maradt. Fontosabb művei: Zongorára: Exercices poétiques, Péveries ďun promeneur solitaire (1940 körül); A hegy (szonáta, 1970); Hét vonósnégyes (1932-1980); Két zongoraverseny (1938; 1959); Szonáta brácsára és zongorára (1971); Szonáta gordonkára és zongorára (1981); Szonáta nagybőgőre és zongorára, 4 kézre (1981); vokális művek: Felkelt a nap (1937; átd. 1954, bem. 1980); Csipkerózsika (daljáték, 1971); Te Deum (1938); Missa Pannonica (1942); dalok Ady, Babits, Kosztolányi, Charles Cross, Verlaine, Shakespeare, kínai költők stb. szövegére; kamaraművek, hangszeres átiratok Rameau színpadi műveiből stb. Egyéb m. Báthory Zsigmond (operaszövegkönyv, Bp., 1962); A Palestrina-stílus (Bp., 1942); Világszemlélet és művészet (Bp., 1937); A Zene könyvtára. I. Szerk. (Bp., 1941)
545 Búbánat 2007-01-31 19:35:21
Házy Erzsébet rádiós opera- operett és daljáték felvételei – 1964 - operák Nagyon kevés teljes- vagy keresztmetszet operafelvétel készült vele a Rádióban: a Manon Lescaut-ról már volt szó. Még három darabot kell megnevesítenem, ami Rádió Dalszínháza -bemutató volt: IV/1 Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond IV/2 Maurice Ravel: Gyermek és a varázslat IV/3 Giovanni Battista Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (a Rádióban készült zenei felvétel alapjául szolgált a TV Zenés Színháza égisze alatt készült operafilmnek)
Házy Erzsébet rádiós opera- operett és daljáték felvételei – 1964 - operák Nagyon kevés teljes- vagy keresztmetszet operafelvétel készült vele a Rádióban: a Manon Lescaut-ról már volt szó. Még három darabot kell megnevesítenem, ami Rádió Dalszínháza -bemutató volt: IV/1 Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond IV/2 Maurice Ravel: Gyermek és a varázslat IV/3 Giovanni Battista Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (a Rádióban készült zenei felvétel alapjául szolgált a TV Zenés Színháza égisze alatt készült operafilmnek)
544 Búbánat 2007-01-26 20:05:53 [Válasz erre: 543 Búbánat 2007-01-26 18:58:17]
Külön írom le „kutatásaim” összegzését a Három a kislány daljáték szerzőjéről, a korról, magáról a műről: „Tavaszi felhők az égen, ti tudjátok régen...” Az éltesebb nemzedék tagjai bizonyosan ismerik a dallamot, s – némi optimizmussal hiszem – talán még az „Aréna” produkcióinak hivatásos „csápolói” közül is néhányan. Berté Henrik „komponálta”, s Három a kislány című, a bemutatója idején szenvedélyes vigarokat kavaró operettjének egyik slágere lett. Berté Henriket írtam, nem véletlenül, mert a zeneszerző a történelmi Magyarország Felvidékén, a Pozsony közeli Galgócon született, 1857-ben. Egy idősebb fiútestvére is volt, Emil. Apjuk, a városka orvosa, korán árvaságra hagyta őket, s mivel mindketten élénk érdeklődést mutattak a muzsikálás iránt, a család a közeli Bécsbe küldte őket tanulni. A Gesellschaft der Musikfreunde (Zenebarátok társasága) konzervatóriumában, tbk. Bruckner osztályában nyertek alapos elméleti és gyakorlati képzést. Emil rendkívüli szorgalommal zongorázott, Henrik viszont szenvedélyesen komponált. Elég soká, 35 esztendős koráig kellett várnia, hogy színre kerüljön első jelentősebb színpadi alkotása, az Aranyos mesevilág c. balettje. A mesére érzékeny gyermeki képzelet számára vonzó mű friss, élettel teli melódiái, ritmusai felkeltették a szerző iránt az érdeklődést. Még a szigorúságáról, epébe mártott tolláról híres Eduard Hanslick is megdicsérte a „gondos”, fejlett ízlésről és színérzékről tanúskodó munkát. Akkoriban az ilyen és hasonló hangnemben fogalmazott elismerés még korántsem bizonyította, hogy a szerző máris „befutott”. A két Berté fiú továbbra is nagyon szerényen élt, együtt lakott: Emil sokat gyakorolt. Henrik továbbra is hamar hervadó kis balettek sorát komponálta. (Hópehely című egyfelvonásos vígoperáját 1903-ban az Operaház is bemutatta!) Bertének csak 1904-ben, Az új polgármester című darabjával sikerült végre az operettekkel elhalmozott „császárvárosban” beeveznie a műfaj vizeire. 1920-ig aztán tucatnyi zenés játékot, operettet komponált, melyek közül a Tavasz és szerelem címűt nálunk a Városi Színházban, A szép gárdistát és a Kreolvért a Budai Színkörben játszották. Az operettek sikerei 1915-1916-ban nagy elhatározásra késztették a szerzőt: népszerű Schubert-dallamokat gyűjtött, és ezeket - saját invenciójából is merítve – csokorba kötötte. A szövegkönyvet R.H. Bartsch sokat olvasott regénye alapján Alfred Willner és Heinz Reichert írta, érzelmes történet keretébe helyezve a nagy zeneköltő, Schubert alakját. A daljátékot 1916. január 1-jén mutatták be Bécsben, a Raimundtheaterben. A premier után az osztrák sajtó túlnyomó többsége éles hangon ítéltre el és utasította vissza a darabot. A legkevesebb az volt, hogy „a szerzők színpadi paprikajancsivá silányították a halhatatlan komponistát”. Egy másik lap így ír: „... A színház a kassza várható bevételeire sandítva tálalta fel az igénytelenebb közönségnek a schuberti költészetet megbecstelenítő művet.” A vihar alig akart csitulni, míg végre megszólalt Otto Keller, a jeles operettszakértő, és kifejtette, hogy „...mit használ Schubert költészetének, ha csak kevesen, a beavatottak ismerik. Berté és társai ezzel a darabbal ráirányították a figyelmet a zeneszerző művészetére, zsenialitására... ezt bizonyítja az is, hogy a bemutató után ugrásszerűen megnőtt a Schubert-kották iránti kereslet.” A betétszámok nem állították le a cselekményt, hanem elmélyítették a szituációt. A szerzők részéről nem volt tudatos a dolog, ösztönös ráhibázásról lehetett csak szó. De talán ettől van, hogy a mű ma is frissnek hat. Magyarországon siettek a bécsi daljátéksikert kamatoztatni: a Vígszínház még a premier évének áprilisában bemutatta – ahogyan akkoriban írták - „Schubert és a Tschöll- lányok levendulaillatú zenés regényét”, Schubertet Környei Béla, a kiváló tenorista, Schobertet Csortos Gyula, Tschöllt Vendrey Ferenc alakította, a három lányt Gerő Erzsi, Kosáry Emmy és Hajnal Hajnalka (Honthy Hanna). A daljáték népszerűsége nálunk azóta is töretlen. Kiváltképp az ötvenes évek elején tódultak rá a népek, amikor is Scubert Fehér Pál volt, a három kislány Gáncs Edit, Gencsy Sári és Koltay Valéria, a Tschöll-házaspár Medgyaszay Vilma és Apáthi Imre, Scharntorff pedig Dárday Andor. Bertének követője is akadt Carl Lafite személyében, aki megírta a „folytatást” Médi címmel komponált daljátékot. Egy időben gyakorlattá vált ebből is beilleszteni néhány számot Berté eredeti összeállításába. Berté derűsen átvészelte a munkája körül támadt vihart, és a siker tudatában sem ült a babérjain. A Három a kislány után komponálta a már említett Tavasz és szerelem, valamint A három lovag és a Kulisszatitok című darabjait. Henrik neve elhomályosította fivérét, Emilét, aki jeles zongoraművészként járta a világot. A Három a kislány zeneszerzője 1924-ben halt meg Perchtoldsdorfban. Árván, derű és kacagás nélkül maradt a ház, ahol Berté Henrik élt, munkálkodott és egy világsikerű (előadásszámban a Víg özveggyel konkuráló) daljátékkal vívta ki, hogy nevét a színházi világban gyakran Schubertével együtt emlegessék.
Külön írom le „kutatásaim” összegzését a Három a kislány daljáték szerzőjéről, a korról, magáról a műről: „Tavaszi felhők az égen, ti tudjátok régen...” Az éltesebb nemzedék tagjai bizonyosan ismerik a dallamot, s – némi optimizmussal hiszem – talán még az „Aréna” produkcióinak hivatásos „csápolói” közül is néhányan. Berté Henrik „komponálta”, s Három a kislány című, a bemutatója idején szenvedélyes vigarokat kavaró operettjének egyik slágere lett. Berté Henriket írtam, nem véletlenül, mert a zeneszerző a történelmi Magyarország Felvidékén, a Pozsony közeli Galgócon született, 1857-ben. Egy idősebb fiútestvére is volt, Emil. Apjuk, a városka orvosa, korán árvaságra hagyta őket, s mivel mindketten élénk érdeklődést mutattak a muzsikálás iránt, a család a közeli Bécsbe küldte őket tanulni. A Gesellschaft der Musikfreunde (Zenebarátok társasága) konzervatóriumában, tbk. Bruckner osztályában nyertek alapos elméleti és gyakorlati képzést. Emil rendkívüli szorgalommal zongorázott, Henrik viszont szenvedélyesen komponált. Elég soká, 35 esztendős koráig kellett várnia, hogy színre kerüljön első jelentősebb színpadi alkotása, az Aranyos mesevilág c. balettje. A mesére érzékeny gyermeki képzelet számára vonzó mű friss, élettel teli melódiái, ritmusai felkeltették a szerző iránt az érdeklődést. Még a szigorúságáról, epébe mártott tolláról híres Eduard Hanslick is megdicsérte a „gondos”, fejlett ízlésről és színérzékről tanúskodó munkát. Akkoriban az ilyen és hasonló hangnemben fogalmazott elismerés még korántsem bizonyította, hogy a szerző máris „befutott”. A két Berté fiú továbbra is nagyon szerényen élt, együtt lakott: Emil sokat gyakorolt. Henrik továbbra is hamar hervadó kis balettek sorát komponálta. (Hópehely című egyfelvonásos vígoperáját 1903-ban az Operaház is bemutatta!) Bertének csak 1904-ben, Az új polgármester című darabjával sikerült végre az operettekkel elhalmozott „császárvárosban” beeveznie a műfaj vizeire. 1920-ig aztán tucatnyi zenés játékot, operettet komponált, melyek közül a Tavasz és szerelem címűt nálunk a Városi Színházban, A szép gárdistát és a Kreolvért a Budai Színkörben játszották. Az operettek sikerei 1915-1916-ban nagy elhatározásra késztették a szerzőt: népszerű Schubert-dallamokat gyűjtött, és ezeket - saját invenciójából is merítve – csokorba kötötte. A szövegkönyvet R.H. Bartsch sokat olvasott regénye alapján Alfred Willner és Heinz Reichert írta, érzelmes történet keretébe helyezve a nagy zeneköltő, Schubert alakját. A daljátékot 1916. január 1-jén mutatták be Bécsben, a Raimundtheaterben. A premier után az osztrák sajtó túlnyomó többsége éles hangon ítéltre el és utasította vissza a darabot. A legkevesebb az volt, hogy „a szerzők színpadi paprikajancsivá silányították a halhatatlan komponistát”. Egy másik lap így ír: „... A színház a kassza várható bevételeire sandítva tálalta fel az igénytelenebb közönségnek a schuberti költészetet megbecstelenítő művet.” A vihar alig akart csitulni, míg végre megszólalt Otto Keller, a jeles operettszakértő, és kifejtette, hogy „...mit használ Schubert költészetének, ha csak kevesen, a beavatottak ismerik. Berté és társai ezzel a darabbal ráirányították a figyelmet a zeneszerző művészetére, zsenialitására... ezt bizonyítja az is, hogy a bemutató után ugrásszerűen megnőtt a Schubert-kották iránti kereslet.” A betétszámok nem állították le a cselekményt, hanem elmélyítették a szituációt. A szerzők részéről nem volt tudatos a dolog, ösztönös ráhibázásról lehetett csak szó. De talán ettől van, hogy a mű ma is frissnek hat. Magyarországon siettek a bécsi daljátéksikert kamatoztatni: a Vígszínház még a premier évének áprilisában bemutatta – ahogyan akkoriban írták - „Schubert és a Tschöll- lányok levendulaillatú zenés regényét”, Schubertet Környei Béla, a kiváló tenorista, Schobertet Csortos Gyula, Tschöllt Vendrey Ferenc alakította, a három lányt Gerő Erzsi, Kosáry Emmy és Hajnal Hajnalka (Honthy Hanna). A daljáték népszerűsége nálunk azóta is töretlen. Kiváltképp az ötvenes évek elején tódultak rá a népek, amikor is Scubert Fehér Pál volt, a három kislány Gáncs Edit, Gencsy Sári és Koltay Valéria, a Tschöll-házaspár Medgyaszay Vilma és Apáthi Imre, Scharntorff pedig Dárday Andor. Bertének követője is akadt Carl Lafite személyében, aki megírta a „folytatást” Médi címmel komponált daljátékot. Egy időben gyakorlattá vált ebből is beilleszteni néhány számot Berté eredeti összeállításába. Berté derűsen átvészelte a munkája körül támadt vihart, és a siker tudatában sem ült a babérjain. A Három a kislány után komponálta a már említett Tavasz és szerelem, valamint A három lovag és a Kulisszatitok című darabjait. Henrik neve elhomályosította fivérét, Emilét, aki jeles zongoraművészként járta a világot. A Három a kislány zeneszerzője 1924-ben halt meg Perchtoldsdorfban. Árván, derű és kacagás nélkül maradt a ház, ahol Berté Henrik élt, munkálkodott és egy világsikerű (előadásszámban a Víg özveggyel konkuráló) daljátékkal vívta ki, hogy nevét a színházi világban gyakran Schubertével együtt emlegessék.
543 Búbánat 2007-01-26 18:58:17
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/5 Franz Schubert (1797 – 1828) – Heinrich Berté (1857-1924): Három a kislány (1963 – 1964 körül) /Das Dreimädlerlhaus, 1916. január 15., Bécs, Raimundtheater/ Daljáték három felvonásban – négy képben A Három a kislány magyarországi bemutatójára 1916-ban, áprilisban került sor Budapesten, a Vígszínházban. Szövegét R.H. Bartsch regénye nyomán Alfred Willner és Heinz Reichert írta Magyarra fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra átdolgozta Innocent Vincze és Polgár Tibor Zenéjét Franz Schubert dalaiból és hangszeres műveiből összeállította: Heinrich Berté és Carl Lafite. Rádió Dalszínháza – részletek a daljátékból, magyar nyelven A részletekben közreműködik: Franz Schubert, zeneszerző: Ilosfalvy Róbert Franz Schober, költő: Melis György A három Tchöll-lány: Édi: Koltay Valéria Hédi: Hankiss Ilona Médi: Házy Erzsébet Házy Erzsébet a következő részletekben énekel: - Édi, Hédi, Médi tercettje:\"Tschöll papa lányai mi vagyunk, eljöttünk, itt vagyunk.\" (Koltay, Hankiss, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Ó drága szép muzsika....” (Ilosfalvy, Házy ) - Schobert és Médi kettőse: „Rózsa, liliom, én csöpp virágom...” (Melis, Házy) - Schobert és Médi kettőse: „Óh, be durcás...” (Melis, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Szóljatok kis levelek...” (Házy, Ilosfalvy) A zenei felvételről több adatom nincs. Az általam ismert alternatív - magyar nyelvű - zenei felvételek: A legkorábbi rádiós felvételen, a negyvenes évek idejéből, Orosz Júlia és Laurisin Lajos énekel részleteket a daljátékból, a Budapest Szimfonikus Zenekart Komor Vilmos vezényelte. A második, egy Qualiton 33.5 lp 6528 számú lemez az ötvenes évek végéről - keresztmetszet: Budanovits Mária,László Margit,Ilosfalvy Róbert,Koltay Valéria,Orosz Júlia, Maleczky Oszkár,Pálffy Endre,Radnai György,Somogyvári Lajos,Várhelyi Endre. Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. Harmadikként, a leggyakrabban megszólaló, a Rádió Dalszínháza 1963-as teljes felvételéről: Ilosfalvy Róbert,László Margit,Melis György, Réti József, Bende Zsolt,Várhelyi Endre, Neményi Lili, Palánkay Klára és Maleczky Oszkár, a MR Ének és Zenekarát Fischer Sándor vezényli. S végül, a sorban az itt tárgyalt részletek, ugyancsak a hatvanas évek első feléből. Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt. A cselekmény egyszerű: Tschöll-papa és három eladósorban lévő kisleánya kezéért folyik a versengés, középpontban Médi és maga Schubert hol szomorkás, hol vidám, édes-bús, megható romantikus története áll, zenéje remek hangszerelésben szól; nem hiányozhatnak az operettmesék jól ismert karakterei: a szerelmes ifjú lányok, az aggodalmas szülők, a délceg –vagy épp félszeg – udvarlók. Egy kis detektív-szál pedig még izgalmasabbá teszi a cselekményt. A Három a kislány igazi klasszikus operettcsemege, könnyű kikapcsolódás és észrevétlen időutazás egy eltűnt Csipkerózsika-világba. Egy ósdi bécsi házban lakik Franz Schubert, a fiatal zeneszerző. Barátai, a nővadász és költő Schober báró, az öntelt Vogl operaénekes és két vidám festő meglátogatják és bohém módon víg legényvacsorát csapnak az udvaron. Ebben a házban lakik egy nyergesmester és egy postahivatalnok is. Ezek Tschöll bácsinak, az udvari üvegfestőnek két lányába, Édibe és Hédibe szerelmesek. A két lány titokan ideszökik és a harmadik Tschöll lány, a tűzről pattant Médi gardírozza őket. De Tschöll papa rajtuk üt. Schubert társasága beleszól a családi bonyodalmakba, megbékíti a haragos apát, aki végül feleségül adja két lányát a két kérőnek. Schubert megismerkedik a kis Médivel, aki veszedelmesen megtetszik neki. Tschöllék házánál kettős lakodalmat ülnek. Édi és Hédi most készülnek a nászútra. A vendégseregben van Schubert is, aki mélyen beleszeretett a harmadik lányba. Médi is vonzódik a komponistához. De megjelenik a társaságban a bécsi opera híres primadonnája, Grisi kisasszony, aki a dán nagykövet barátnője és mellékesen Schober költőbe szerelmes. A szeszélyes és temperamentumos olasz nő azt hiszi, hogy Schober a kis Médi miatt hanyagolja el őt. Kiábrándítja \"Ferendz\"-ből a lányt. A báró is Ferenc tudniillik, és a leányka most azt hiszi, hogy Schubert Grisi kisasszony kedvese, őt pedig csak bolondítja. Csalódott szíve Schober felé fordul. Így tehát az intrikáló Grisi azt éri el, amitől eddig alaptalanul félt. Mikor Schober a félszeg és ügyetlen Schubert kérésére elénekli Médinek a zeneszerző egy verses vallomását, a lány nem a komponista, hanem a dalnok nyakába borul. A dán nagykövet detektívvel keresteti azt a fiatalembert, aki Grisi Luciának az ő háta mögött udvarol. A detektív Tschöll papát fogja fülön, aki a maga öreges módja szerint szeretné a csinos olasz művésznőnek a szépet tenni. De aztán kiderül, hogy Grisinek a költővel van randevúja, akivel most akart szakítani. A feszült helyzetet Schober oldja fel: magára akarja vállalni a dolgot. De a nagykövet átlát a szitán és mivel Schober már úgyis vőlegény, elegáns gesztussal napirendre tér Grisi kis kalandja felett. A költő túl lévén a kellemetlen helyzeten, magához öleli a boldog Médit. Schubert fájó, de önzetlen szívvel mond le a leányról, az ő igazi szerelme mostantól csak a muzsika lesz.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/5 Franz Schubert (1797 – 1828) – Heinrich Berté (1857-1924): Három a kislány (1963 – 1964 körül) /Das Dreimädlerlhaus, 1916. január 15., Bécs, Raimundtheater/ Daljáték három felvonásban – négy képben A Három a kislány magyarországi bemutatójára 1916-ban, áprilisban került sor Budapesten, a Vígszínházban. Szövegét R.H. Bartsch regénye nyomán Alfred Willner és Heinz Reichert írta Magyarra fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra átdolgozta Innocent Vincze és Polgár Tibor Zenéjét Franz Schubert dalaiból és hangszeres műveiből összeállította: Heinrich Berté és Carl Lafite. Rádió Dalszínháza – részletek a daljátékból, magyar nyelven A részletekben közreműködik: Franz Schubert, zeneszerző: Ilosfalvy Róbert Franz Schober, költő: Melis György A három Tchöll-lány: Édi: Koltay Valéria Hédi: Hankiss Ilona Médi: Házy Erzsébet Házy Erzsébet a következő részletekben énekel: - Édi, Hédi, Médi tercettje:\"Tschöll papa lányai mi vagyunk, eljöttünk, itt vagyunk.\" (Koltay, Hankiss, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Ó drága szép muzsika....” (Ilosfalvy, Házy ) - Schobert és Médi kettőse: „Rózsa, liliom, én csöpp virágom...” (Melis, Házy) - Schobert és Médi kettőse: „Óh, be durcás...” (Melis, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Szóljatok kis levelek...” (Házy, Ilosfalvy) A zenei felvételről több adatom nincs. Az általam ismert alternatív - magyar nyelvű - zenei felvételek: A legkorábbi rádiós felvételen, a negyvenes évek idejéből, Orosz Júlia és Laurisin Lajos énekel részleteket a daljátékból, a Budapest Szimfonikus Zenekart Komor Vilmos vezényelte. A második, egy Qualiton 33.5 lp 6528 számú lemez az ötvenes évek végéről - keresztmetszet: Budanovits Mária,László Margit,Ilosfalvy Róbert,Koltay Valéria,Orosz Júlia, Maleczky Oszkár,Pálffy Endre,Radnai György,Somogyvári Lajos,Várhelyi Endre. Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. Harmadikként, a leggyakrabban megszólaló, a Rádió Dalszínháza 1963-as teljes felvételéről: Ilosfalvy Róbert,László Margit,Melis György, Réti József, Bende Zsolt,Várhelyi Endre, Neményi Lili, Palánkay Klára és Maleczky Oszkár, a MR Ének és Zenekarát Fischer Sándor vezényli. S végül, a sorban az itt tárgyalt részletek, ugyancsak a hatvanas évek első feléből. Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt. A cselekmény egyszerű: Tschöll-papa és három eladósorban lévő kisleánya kezéért folyik a versengés, középpontban Médi és maga Schubert hol szomorkás, hol vidám, édes-bús, megható romantikus története áll, zenéje remek hangszerelésben szól; nem hiányozhatnak az operettmesék jól ismert karakterei: a szerelmes ifjú lányok, az aggodalmas szülők, a délceg –vagy épp félszeg – udvarlók. Egy kis detektív-szál pedig még izgalmasabbá teszi a cselekményt. A Három a kislány igazi klasszikus operettcsemege, könnyű kikapcsolódás és észrevétlen időutazás egy eltűnt Csipkerózsika-világba. Egy ósdi bécsi házban lakik Franz Schubert, a fiatal zeneszerző. Barátai, a nővadász és költő Schober báró, az öntelt Vogl operaénekes és két vidám festő meglátogatják és bohém módon víg legényvacsorát csapnak az udvaron. Ebben a házban lakik egy nyergesmester és egy postahivatalnok is. Ezek Tschöll bácsinak, az udvari üvegfestőnek két lányába, Édibe és Hédibe szerelmesek. A két lány titokan ideszökik és a harmadik Tschöll lány, a tűzről pattant Médi gardírozza őket. De Tschöll papa rajtuk üt. Schubert társasága beleszól a családi bonyodalmakba, megbékíti a haragos apát, aki végül feleségül adja két lányát a két kérőnek. Schubert megismerkedik a kis Médivel, aki veszedelmesen megtetszik neki. Tschöllék házánál kettős lakodalmat ülnek. Édi és Hédi most készülnek a nászútra. A vendégseregben van Schubert is, aki mélyen beleszeretett a harmadik lányba. Médi is vonzódik a komponistához. De megjelenik a társaságban a bécsi opera híres primadonnája, Grisi kisasszony, aki a dán nagykövet barátnője és mellékesen Schober költőbe szerelmes. A szeszélyes és temperamentumos olasz nő azt hiszi, hogy Schober a kis Médi miatt hanyagolja el őt. Kiábrándítja \"Ferendz\"-ből a lányt. A báró is Ferenc tudniillik, és a leányka most azt hiszi, hogy Schubert Grisi kisasszony kedvese, őt pedig csak bolondítja. Csalódott szíve Schober felé fordul. Így tehát az intrikáló Grisi azt éri el, amitől eddig alaptalanul félt. Mikor Schober a félszeg és ügyetlen Schubert kérésére elénekli Médinek a zeneszerző egy verses vallomását, a lány nem a komponista, hanem a dalnok nyakába borul. A dán nagykövet detektívvel keresteti azt a fiatalembert, aki Grisi Luciának az ő háta mögött udvarol. A detektív Tschöll papát fogja fülön, aki a maga öreges módja szerint szeretné a csinos olasz művésznőnek a szépet tenni. De aztán kiderül, hogy Grisinek a költővel van randevúja, akivel most akart szakítani. A feszült helyzetet Schober oldja fel: magára akarja vállalni a dolgot. De a nagykövet átlát a szitán és mivel Schober már úgyis vőlegény, elegáns gesztussal napirendre tér Grisi kis kalandja felett. A költő túl lévén a kellemetlen helyzeten, magához öleli a boldog Médit. Schubert fájó, de önzetlen szívvel mond le a leányról, az ő igazi szerelme mostantól csak a muzsika lesz.
542 Búbánat 2007-01-25 21:29:13 [Válasz erre: 541 Búbánat 2007-01-25 21:00:30]
Ruitner Sándor másutt így folytatja: Egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma.
Ruitner Sándor másutt így folytatja: Egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma.
541 Búbánat 2007-01-25 21:00:30 [Válasz erre: 540 Búbánat 2007-01-25 20:43:19]
Egy adalék: A denevér rádiófelvétele nevezetes \"Órakettősének\" közreműködőire így emlékszik vissza egyik rádiós műsorában az akkori dramaturg, Ruitner Sándor: \"Ebben az Órakettősben játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet.\"
Egy adalék: A denevér rádiófelvétele nevezetes \"Órakettősének\" közreműködőire így emlékszik vissza egyik rádiós műsorában az akkori dramaturg, Ruitner Sándor: \"Ebben az Órakettősben játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet.\"
540 Búbánat 2007-01-25 20:43:19
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/4 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér – 1963 karácsonyán /Die Fledermaus, 1874. Bécs, Theater an der Wien/ Operett három felvonásban A denevér magyarországi bemutatójára 1882-ben került sor Budapesten, a Népszínházban, ott még A bőregér címmel. A Magyar Operaház 1895. május 10-én mutatta be. Szövegét Meilhac és Halévy vígjátéka nyomán Karl Haffner és Richard Genée írta. Evva Lajos magyar szövegét átdolgozta: Zsigó Károly A verseket fordította: Fischer Sándor Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Gabriel von Eisenstein, bécsi polgár – Szőnyi Ferenc Rosalinda, a felesége – Házy Erzsébet Adél, a szobalányuk – László Margit Dr. Falke, közjegyző, családi barát – Melis György Frank, fogházigazgató – Radnai György Orlovsky herceg, orosz attasé – Kozma Lajos Alfréd, hőstenor, Rosalinda titkos imádója – Ilosfalvy Róbert Frosch, fogházőr – Markos József (Alfonzó), próza Dr. Blind, ügyvéd – Palcsó Sándor Ida , Adél nővére, karbalerina – Mednyánszky Ági Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc); a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: I. felvonás (Bécs, 1870-es évek, Eisenstein lakása) - Bevezetés (Alfréd, Adél, Rosalinda) – Ilosfalvy, László, Házy - Jelenet: „Inni édes, inni jó... inni kell, higgyed el...” (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - Tercett (Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind) – Szőnyi,Házy,Palcsó - Jelenet (Eisenstein, Dr. Blind, Rosalinda, Adél, Dr. Falke)- Szőnyi, Palcsó, Házy, László, Melis - Jelenet (Rosalinda, Dr. Falke, Eisenstein) – Házy, Melis, Szőnyi - Tercett (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Házy, Szőnyi, László - Jelenet (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - I.felvonás fináléja (Alfréd, Rosalinda, Frank) – Ilosfalvy, Házy, Radnai II. felvonás (Orlovsky palotája) - Jelenet (Eisenstein, Adél,Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Rosalinda)- Szőnyi, László, Kozma, Melis, Radnai, Házy - Duett „óra-kettős” (Eisenstein, Rosalina)- Szőnyi, Házy - Jelenet(Ida, Adél, Orlovsky, Rosalinda)- Mednyánszky, László, Kozma, Házy - Csárdás (Rosalinda)- Házy - II. felvonás fináléja:”duidu” - keringő (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, Kórus)- Kozma, László, Szőnyi, Radnai, Melis, Házy, énekkar) III.felvonás (A fogházigazgató irodájában) - Jelenet (Frank, Adél, Ida, Frosch, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnai, László, Mednyánszky,Alfonzó,Palcsó, Ilosfalvy, Házy) - Tercett (Rosalinda, Alfréd, Eisenstein) – Házy, Ilosfalvy, Szőnyi - Jelenet (Rosalinda, Eisenstein, Alfréd, Frank, Ida, Adél, Dr. Falke)- Házy, Szőnyi,Ilosfalvy, Radnai,Mednyánszky,László, Melis - III. felvonás fináléja(Mind, Kórus) Tartalom: Az operett hőse Eisenstein, kinek valami apró vétség miatt nyolc napra fogházba kell vonulnia. Falke – aki neheztel rá, mert farsangkor, mikor denevér jelmezt öltött magára, kicsúfolta és megszégyenítette – rábeszéli barátját, hogy ne tegyen eleget az azonnali idézésnek és csak másnap vonuljon be a fogházba. Inkább jöjjön vele együtt mulatni Orlovsky herceg báljába. Eisenstein el is megy a bálba, és ezalatt felesége, Rosalinda felhasználja az alkalmat, hogy édes-kettesben maradjon nemrég felbukkant régi udvarlójával, Alfréddal. Közben Adél, a szobalány, úrnője ruhájában Idával ugyancsak Orlovsky báljába indul. Az idézés végrehajtása miatt váratlanul a lakásba érkező Frank, fogházigazgató megzavarja a párt. A kínos helyzetet Alfred csak úgy tudja megoldani, hogy vállalja a férj szerepét és bevonul Eisenstein helyett a dutyiba. A bosszúálló Falke közben meghívta a bálra Rosalindát, sőt Frankot, a fogházigazgatót is...A bálon mindenki jelmezt visel és álnevet használ. Előbb utóbb Eisenstein a saját feleségének kezd udvarolni, ki egy magyar grófnőnek adja ki magát... A bosszú, a leleplezések és a félreértések tisztázása a III. felvonásra marad. Lehel György (Bp., 1926. febr. 10. – Bp., 1989. szept. 25.): karmester, Kossuth-díjas (1973), Liszt-díjas (1955, 1962), érdemes művész (1968), kiváló művész (1979), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1988), a chicagói Conservatory díszdoktora (1977). Kadosa Pál (zeneszerzés) és Somogyi László (vezénylés) mangántanítványa. Lehel György 43 esztendőt töltött a Magyar Rádió szolgálatában. 1947. július 26-án, 21 éves korában vezényelte először a Rádiózenekart. 1962-től a zenekar állandó karmestere, 1964-től haláláig igazgató-karnagya volt. A Rádió mecénási szerepe Lehel György működése alatt volt a legeredményesebb. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs komponisták műveiben megszólaló új megnyilvánulásokat. Érdemeket szerzett a kortárs magyar zeneművészet hazai és külföldi népszerűsítésében. A Magyar Rádió szalagtára és a karmester hangversenynaplója szerint csupán az ő bemutatásával 62 mai magyar zeneszerző 256 műve került élő előadásból vagy stúdiófelvételből rögzítésre. A Rádió Dalszínháza A Denevér mellett vele vette fel a következő daljátékokat, melyek egyben rádiós ősbemutatók voltak: Farkas Ferenc: Csínom Palkó, Kemény Egon: Hatvani diákjai; Komáromi farsang.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/4 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér – 1963 karácsonyán /Die Fledermaus, 1874. Bécs, Theater an der Wien/ Operett három felvonásban A denevér magyarországi bemutatójára 1882-ben került sor Budapesten, a Népszínházban, ott még A bőregér címmel. A Magyar Operaház 1895. május 10-én mutatta be. Szövegét Meilhac és Halévy vígjátéka nyomán Karl Haffner és Richard Genée írta. Evva Lajos magyar szövegét átdolgozta: Zsigó Károly A verseket fordította: Fischer Sándor Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Gabriel von Eisenstein, bécsi polgár – Szőnyi Ferenc Rosalinda, a felesége – Házy Erzsébet Adél, a szobalányuk – László Margit Dr. Falke, közjegyző, családi barát – Melis György Frank, fogházigazgató – Radnai György Orlovsky herceg, orosz attasé – Kozma Lajos Alfréd, hőstenor, Rosalinda titkos imádója – Ilosfalvy Róbert Frosch, fogházőr – Markos József (Alfonzó), próza Dr. Blind, ügyvéd – Palcsó Sándor Ida , Adél nővére, karbalerina – Mednyánszky Ági Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc); a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: I. felvonás (Bécs, 1870-es évek, Eisenstein lakása) - Bevezetés (Alfréd, Adél, Rosalinda) – Ilosfalvy, László, Házy - Jelenet: „Inni édes, inni jó... inni kell, higgyed el...” (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - Tercett (Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind) – Szőnyi,Házy,Palcsó - Jelenet (Eisenstein, Dr. Blind, Rosalinda, Adél, Dr. Falke)- Szőnyi, Palcsó, Házy, László, Melis - Jelenet (Rosalinda, Dr. Falke, Eisenstein) – Házy, Melis, Szőnyi - Tercett (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Házy, Szőnyi, László - Jelenet (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - I.felvonás fináléja (Alfréd, Rosalinda, Frank) – Ilosfalvy, Házy, Radnai II. felvonás (Orlovsky palotája) - Jelenet (Eisenstein, Adél,Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Rosalinda)- Szőnyi, László, Kozma, Melis, Radnai, Házy - Duett „óra-kettős” (Eisenstein, Rosalina)- Szőnyi, Házy - Jelenet(Ida, Adél, Orlovsky, Rosalinda)- Mednyánszky, László, Kozma, Házy - Csárdás (Rosalinda)- Házy - II. felvonás fináléja:”duidu” - keringő (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, Kórus)- Kozma, László, Szőnyi, Radnai, Melis, Házy, énekkar) III.felvonás (A fogházigazgató irodájában) - Jelenet (Frank, Adél, Ida, Frosch, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnai, László, Mednyánszky,Alfonzó,Palcsó, Ilosfalvy, Házy) - Tercett (Rosalinda, Alfréd, Eisenstein) – Házy, Ilosfalvy, Szőnyi - Jelenet (Rosalinda, Eisenstein, Alfréd, Frank, Ida, Adél, Dr. Falke)- Házy, Szőnyi,Ilosfalvy, Radnai,Mednyánszky,László, Melis - III. felvonás fináléja(Mind, Kórus) Tartalom: Az operett hőse Eisenstein, kinek valami apró vétség miatt nyolc napra fogházba kell vonulnia. Falke – aki neheztel rá, mert farsangkor, mikor denevér jelmezt öltött magára, kicsúfolta és megszégyenítette – rábeszéli barátját, hogy ne tegyen eleget az azonnali idézésnek és csak másnap vonuljon be a fogházba. Inkább jöjjön vele együtt mulatni Orlovsky herceg báljába. Eisenstein el is megy a bálba, és ezalatt felesége, Rosalinda felhasználja az alkalmat, hogy édes-kettesben maradjon nemrég felbukkant régi udvarlójával, Alfréddal. Közben Adél, a szobalány, úrnője ruhájában Idával ugyancsak Orlovsky báljába indul. Az idézés végrehajtása miatt váratlanul a lakásba érkező Frank, fogházigazgató megzavarja a párt. A kínos helyzetet Alfred csak úgy tudja megoldani, hogy vállalja a férj szerepét és bevonul Eisenstein helyett a dutyiba. A bosszúálló Falke közben meghívta a bálra Rosalindát, sőt Frankot, a fogházigazgatót is...A bálon mindenki jelmezt visel és álnevet használ. Előbb utóbb Eisenstein a saját feleségének kezd udvarolni, ki egy magyar grófnőnek adja ki magát... A bosszú, a leleplezések és a félreértések tisztázása a III. felvonásra marad. Lehel György (Bp., 1926. febr. 10. – Bp., 1989. szept. 25.): karmester, Kossuth-díjas (1973), Liszt-díjas (1955, 1962), érdemes művész (1968), kiváló művész (1979), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1988), a chicagói Conservatory díszdoktora (1977). Kadosa Pál (zeneszerzés) és Somogyi László (vezénylés) mangántanítványa. Lehel György 43 esztendőt töltött a Magyar Rádió szolgálatában. 1947. július 26-án, 21 éves korában vezényelte először a Rádiózenekart. 1962-től a zenekar állandó karmestere, 1964-től haláláig igazgató-karnagya volt. A Rádió mecénási szerepe Lehel György működése alatt volt a legeredményesebb. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs komponisták műveiben megszólaló új megnyilvánulásokat. Érdemeket szerzett a kortárs magyar zeneművészet hazai és külföldi népszerűsítésében. A Magyar Rádió szalagtára és a karmester hangversenynaplója szerint csupán az ő bemutatásával 62 mai magyar zeneszerző 256 műve került élő előadásból vagy stúdiófelvételből rögzítésre. A Rádió Dalszínháza A Denevér mellett vele vette fel a következő daljátékokat, melyek egyben rádiós ősbemutatók voltak: Farkas Ferenc: Csínom Palkó, Kemény Egon: Hatvani diákjai; Komáromi farsang.
539 Búbánat 2007-01-22 23:27:09
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán, a Rádió 6-os stúdiójában, Lamberto Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre már többször kitértem az eddigiek során, s amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. sorszám alatt idéztem. Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/3 Giacomo Puccini (1858-1924): Manon Lescaut – 1962 /Manon Lescaut, 1893. február 1. Torino, Teatro Regio/ Opera négy felvonásban A Manon Lescaut magyarországi bemutatójára 1894-ben került sor az Operaházban. Szövegét Antoine-Francois Prévost abbé Manon Lescaut és des Grieux lovag története c. regénye nyomán Marco Praga, Domenico Oliva és Luigi Illica írták. Magyarra fordította: Nádasdy Kálmán (1940) Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Manon Lescaut – Házy Erzsébet Lescaut, a királyi gárda őrmestere – Melis György René Des Grieux, lovag, diák – Ilosfalvy Róbert Geronte de Ravoir, adóbérlő – Maleczky Oszkár Edmond, diák – Palcsó Sándor Fogadós – Petri Miklós Táncmester – Kishegyi Árpád Egy énekes –Komlóssy Erzsébet Őrmester – Turpinszky Béla Lámpagyújtogató - Klein /Kelen/ Tibor Hajóskapitány – Mészáros Sándor A Magyar Rádió és Televízió Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Lamberto Gardelli Házy Erzsébet a következő számokban énekel: Első felvonás Történik a XVIII. század második felében. Egy fogadó előtti térség a Párizs felé vezető út mellett Amiens határában. - Des Grieux, Manon, Lescaut: „Bűbájos ifjú hölgyem” (Ilosfalvy, Házy, Melis) - Manon, Des Grieux: ”No látja, kijöttem mégis” (Házy, Ilosfalvy) - Lescaut, Des Grieux, Manon, Edmond, Geronte, Fogadós: „Nincs egy csöpp bor sem!” (Melis, Ilosfalvy, Házy,Palcsó, Maleczky,Petri) Második felvonás Pompás szalon Geronte párizsi palotájában - Manon, Lescaut: „Sose lesz kész e haj” (Házy, Melis) - Manon – ékszerária: „ Nincs ékszer ennél gyönyörűbb” (Házy) - Lescaut, Manon: „Nos hát... Figyelj rám...” (Melis, Házy) - Lescaut, Manon, Énekes, Kórus: \"Hát e sok csodabogár?\" (Melis,Házy,Komlóssy,Énekkar) - Manon, Lescaut: „Adj neki pénzt!” (Házy, Melis) - Táncmester, Geronte, Manon, Vendégek: „Most kezdjük menüettünk!” (Kishegyi, Maleczky, Házy, énekkar) - Manon, Des Grieux: ”Ah, én leszek a legszebb” (Házy, Ilosfalvy) - Manon, Geronte, Des Grieux: „Ah!... Pardon, gyönyörű úrnőm” (Házy, Maleczky, Ilosfalvy) - Des Grieux, Manon: ” Ó Manon, hová süllyedek” (Ilosfalvy, Házy) - Des Grieux, Manon, Lescaut, Őrmester : „ Lescaut?!... Te itt?” (Ilosfalvy, Házy, Melis, Turpinszky) Harmadik felvonás Le Havre kikötője - Des Grieux, Lescaut, Manon: „Szörnyű rettegni így” (Ilosfalvy,Melis,Házy) - Lámpagyújtogató, Des Grieux, Manon: „...de Katrin a királynak felelt” (Klein /Kelen/, Ilosfalvy, Házy) - Kórus, Lescaut, Des Grieux, Manon: ”Utánuk a partra!” (Melis, Ilosfalvy, Házy, énekkar) - Őrmester, Kórus, Hangok, Lescaut, Manon, Des Grieux: „Lám, de büszke…” (Turpinszky, Melis, Házy, Ilosfalvy, énekkar) Negyedik felvonás Végeláthatatlan kopár pusztaság New Orleans határában, Amerikában. - Des Grieux, Manon: „Támaszkodj rám egészen” (Ilosfalvy, Házy) - Manon, Des Grieux : „Te hullatsz könnyet” (Házy, Ilosfalvy) - Manon: „ Árván a dermesztő magányban... „ (Házy) - Manon halála - Manon, Des Grieux: „Öleld át Manont…” (Házy, Ilosfalvy) Azt hiszem, ide több szó tényleg nem kívánkozik…
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán, a Rádió 6-os stúdiójában, Lamberto Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre már többször kitértem az eddigiek során, s amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. sorszám alatt idéztem. Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/3 Giacomo Puccini (1858-1924): Manon Lescaut – 1962 /Manon Lescaut, 1893. február 1. Torino, Teatro Regio/ Opera négy felvonásban A Manon Lescaut magyarországi bemutatójára 1894-ben került sor az Operaházban. Szövegét Antoine-Francois Prévost abbé Manon Lescaut és des Grieux lovag története c. regénye nyomán Marco Praga, Domenico Oliva és Luigi Illica írták. Magyarra fordította: Nádasdy Kálmán (1940) Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Manon Lescaut – Házy Erzsébet Lescaut, a királyi gárda őrmestere – Melis György René Des Grieux, lovag, diák – Ilosfalvy Róbert Geronte de Ravoir, adóbérlő – Maleczky Oszkár Edmond, diák – Palcsó Sándor Fogadós – Petri Miklós Táncmester – Kishegyi Árpád Egy énekes –Komlóssy Erzsébet Őrmester – Turpinszky Béla Lámpagyújtogató - Klein /Kelen/ Tibor Hajóskapitány – Mészáros Sándor A Magyar Rádió és Televízió Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Lamberto Gardelli Házy Erzsébet a következő számokban énekel: Első felvonás Történik a XVIII. század második felében. Egy fogadó előtti térség a Párizs felé vezető út mellett Amiens határában. - Des Grieux, Manon, Lescaut: „Bűbájos ifjú hölgyem” (Ilosfalvy, Házy, Melis) - Manon, Des Grieux: ”No látja, kijöttem mégis” (Házy, Ilosfalvy) - Lescaut, Des Grieux, Manon, Edmond, Geronte, Fogadós: „Nincs egy csöpp bor sem!” (Melis, Ilosfalvy, Házy,Palcsó, Maleczky,Petri) Második felvonás Pompás szalon Geronte párizsi palotájában - Manon, Lescaut: „Sose lesz kész e haj” (Házy, Melis) - Manon – ékszerária: „ Nincs ékszer ennél gyönyörűbb” (Házy) - Lescaut, Manon: „Nos hát... Figyelj rám...” (Melis, Házy) - Lescaut, Manon, Énekes, Kórus: \"Hát e sok csodabogár?\" (Melis,Házy,Komlóssy,Énekkar) - Manon, Lescaut: „Adj neki pénzt!” (Házy, Melis) - Táncmester, Geronte, Manon, Vendégek: „Most kezdjük menüettünk!” (Kishegyi, Maleczky, Házy, énekkar) - Manon, Des Grieux: ”Ah, én leszek a legszebb” (Házy, Ilosfalvy) - Manon, Geronte, Des Grieux: „Ah!... Pardon, gyönyörű úrnőm” (Házy, Maleczky, Ilosfalvy) - Des Grieux, Manon: ” Ó Manon, hová süllyedek” (Ilosfalvy, Házy) - Des Grieux, Manon, Lescaut, Őrmester : „ Lescaut?!... Te itt?” (Ilosfalvy, Házy, Melis, Turpinszky) Harmadik felvonás Le Havre kikötője - Des Grieux, Lescaut, Manon: „Szörnyű rettegni így” (Ilosfalvy,Melis,Házy) - Lámpagyújtogató, Des Grieux, Manon: „...de Katrin a királynak felelt” (Klein /Kelen/, Ilosfalvy, Házy) - Kórus, Lescaut, Des Grieux, Manon: ”Utánuk a partra!” (Melis, Ilosfalvy, Házy, énekkar) - Őrmester, Kórus, Hangok, Lescaut, Manon, Des Grieux: „Lám, de büszke…” (Turpinszky, Melis, Házy, Ilosfalvy, énekkar) Negyedik felvonás Végeláthatatlan kopár pusztaság New Orleans határában, Amerikában. - Des Grieux, Manon: „Támaszkodj rám egészen” (Ilosfalvy, Házy) - Manon, Des Grieux : „Te hullatsz könnyet” (Házy, Ilosfalvy) - Manon: „ Árván a dermesztő magányban... „ (Házy) - Manon halála - Manon, Des Grieux: „Öleld át Manont…” (Házy, Ilosfalvy) Azt hiszem, ide több szó tényleg nem kívánkozik…
538 Búbánat 2007-01-21 22:43:38 [Válasz erre: 533 Búbánat 2007-01-21 22:23:49]
Bocs: Hanna és Daniló kettőse (Házy, Ilosfalvy) Ez elírás: természetesen Udvardy Tibor itt is Házy partnere.
Bocs: Hanna és Daniló kettőse (Házy, Ilosfalvy) Ez elírás: természetesen Udvardy Tibor itt is Házy partnere.
