562 Búbánat 2007-03-10 00:02:43
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A szép Heléna – 1965 /La belle Hélene – Paris, Variétés, 1864. december 17./ Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Romhányi József írta Rendező: Horváth Ádám Főbb szereplők: Menelaos, spártai király – Maleczky Oszkár Heléna, a felesége – Házy Erzsébet Páris, Trója hercege – Réti József Oresztész – Bende Zsolt Továbbá: Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Palócz László, Melis György, Palcsó Sándor, Külkey László, Kishegyi Árpád Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Heléna dala az 1. felvonásból (Házy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - Heléna románca a második felvonásból „A szép Heléna, így neveznek… Óh Vénus, mondd…” (Házy) - Álom kettős a 2. felvonásból (Házy, Réti) - 2 felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: - Páris ítélete az 1. felvonásból (Réti) - Mulató jelenet és Orestes dala a 3. felvonásból (Bende, Énekkar) Az operett cselekménye: Spártában vagyunk, Adonis ünnepén, ahol megjelenik a szépséges Heléna királyné is, férjével, az agg és bárgyú Menelaosszal. Kalchas főpap elmondja a királynénak, hogy Páris, Trója hercege a szépség aranyalmáját Vénusnak ajándékozta, aki cserébe neki ígérte a legszebb földi nőt. Heléna, aki már nagyon unja bugyuta férjét, hajlandó magát föláldozni a szent célért és kijelenti, amennyiben az istenek úgy döntenek, hogy ő legyen az, akit Páris számára kiszemeltek, engedni fog az édes erőszaknak. Most már csak a férjet kell eltávolítani, ebben Kalchas segít. Közli Menelaosszal, hogy az Olympos istenei Krétába rendelték. Menelaos nem érti a dolgot, de engedelmeskedik. 2. felvonás A felvonásnak három főszereplője van: Heléna, Páris és az ágy, melyben a szerelmesek nemcsak énekelnek, hanem… S ekkor betoppan a váratlanul hazaérkező Menelaos. A félreérthetetlen helyzetre jótékonyan borul rá a függöny. 3. felvonás A görög királyok arról tanácskoznak, mennyire megromlottak az erkölcsök Hellászban. A legfőbb elégedetlenkedő, a felszarvazott Menelaos bejelenti, hogy levélben hívta meg Kütheréből a nagy Augurt, a főpapok főpapját, hogy tegye rendbe mindazt, amire csak egy szó van: züllöttség. Augur meg is érkezik és közli Helénával, hogy hűtlensége büntetéseként el kell jönnie vele Kütherébe, ahol száz fehér borjút kell feláldoznia engesztelésül Vénus templomában. Heléna és Augur beszállnak az arany bárkába, amely elindul Küthere felé, gúnyos nevetés, mert alighogy a bárka eltávozott a parttól, Augur ledobja köpenyét és ott áll Páris, a trójai királyfi, aki mindenki szeme láttára így szökteti meg férjétől Helénát. A spártaiak dühükben elrendelik a mozgósítást és kitör a trójai háború – valamint a finálé. A Fővárosi Operettszínház 1994. március 11.-i előadásának felvételét a Magyar Televízó felvette és sugározta (Díszlet: Varga Mátyás; Jelmez: Kemenes Fanny; Rendezte: Szinetár Miklós. Vezényelt: Makláry László. )
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/8 Jacques Offenbach (1819– 1880): A szép Heléna – 1965 /La belle Hélene – Paris, Variétés, 1864. december 17./ Magyarországi bemutató: Budai Népszínház, 1870. Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele – magyar nyelven A magyar szöveget Romhányi József írta Rendező: Horváth Ádám Főbb szereplők: Menelaos, spártai király – Maleczky Oszkár Heléna, a felesége – Házy Erzsébet Páris, Trója hercege – Réti József Oresztész – Bende Zsolt Továbbá: Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Palócz László, Melis György, Palcsó Sándor, Külkey László, Kishegyi Árpád Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Heléna dala az 1. felvonásból (Házy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - Heléna románca a második felvonásból „A szép Heléna, így neveznek… Óh Vénus, mondd…” (Házy) - Álom kettős a 2. felvonásból (Házy, Réti) - 2 felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Réti, Bende, Palócz, Maleczky, Erdész, Koltay, Palcsó, Kishegyi, Külkey, Melis, Énekkar) Az operettből még ismert részletek: - Páris ítélete az 1. felvonásból (Réti) - Mulató jelenet és Orestes dala a 3. felvonásból (Bende, Énekkar) Az operett cselekménye: Spártában vagyunk, Adonis ünnepén, ahol megjelenik a szépséges Heléna királyné is, férjével, az agg és bárgyú Menelaosszal. Kalchas főpap elmondja a királynénak, hogy Páris, Trója hercege a szépség aranyalmáját Vénusnak ajándékozta, aki cserébe neki ígérte a legszebb földi nőt. Heléna, aki már nagyon unja bugyuta férjét, hajlandó magát föláldozni a szent célért és kijelenti, amennyiben az istenek úgy döntenek, hogy ő legyen az, akit Páris számára kiszemeltek, engedni fog az édes erőszaknak. Most már csak a férjet kell eltávolítani, ebben Kalchas segít. Közli Menelaosszal, hogy az Olympos istenei Krétába rendelték. Menelaos nem érti a dolgot, de engedelmeskedik. 2. felvonás A felvonásnak három főszereplője van: Heléna, Páris és az ágy, melyben a szerelmesek nemcsak énekelnek, hanem… S ekkor betoppan a váratlanul hazaérkező Menelaos. A félreérthetetlen helyzetre jótékonyan borul rá a függöny. 3. felvonás A görög királyok arról tanácskoznak, mennyire megromlottak az erkölcsök Hellászban. A legfőbb elégedetlenkedő, a felszarvazott Menelaos bejelenti, hogy levélben hívta meg Kütheréből a nagy Augurt, a főpapok főpapját, hogy tegye rendbe mindazt, amire csak egy szó van: züllöttség. Augur meg is érkezik és közli Helénával, hogy hűtlensége büntetéseként el kell jönnie vele Kütherébe, ahol száz fehér borjút kell feláldoznia engesztelésül Vénus templomában. Heléna és Augur beszállnak az arany bárkába, amely elindul Küthere felé, gúnyos nevetés, mert alighogy a bárka eltávozott a parttól, Augur ledobja köpenyét és ott áll Páris, a trójai királyfi, aki mindenki szeme láttára így szökteti meg férjétől Helénát. A spártaiak dühükben elrendelik a mozgósítást és kitör a trójai háború – valamint a finálé. A Fővárosi Operettszínház 1994. március 11.-i előadásának felvételét a Magyar Televízó felvette és sugározta (Díszlet: Varga Mátyás; Jelmez: Kemenes Fanny; Rendezte: Szinetár Miklós. Vezényelt: Makláry László. )
561 Búbánat 2007-03-08 02:25:58 [Válasz erre: 560 Búbánat 2007-03-08 02:19:51]
[url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács [/url]
[url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács [/url]
560 Búbánat 2007-03-08 02:19:51
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/7 Szirmai Albert (1880 – 1967): Mézeskalács - 1965 /Budapest, Király Színház, 1923. december 15,/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele – keresztmetszet Szövegét Emőd Tamás írta Főbb szereplők: Encella, királynő – Andor Éva Buhu, udvari bolond – Palcsó Sándor Örzse – Házy Erzsébet Jóska – Melis György Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Örzse és Jóska kettőse 1 felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 2 felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 3 felv.: „Szív küldi szívnek szívesen (Házy, Melis) Az operettből még ismert részletek: - Józsi dala az 1. felvonásból (Melis) - A királynő dala az 1. felvonásból \"És mégis, mégis furcsa egy dolog, szegény királynők mégsem boldogok..” (Andor) - Kettős a második felvonásból „Fordulj ügyesen!” (Andor, Palcsó) - Az udvar bevonulása 3. felvonásból (Énekkar, Zenekar) - Józsi dala a 3. felvonásból „Ott, ahol egy kútgém látszik” (Melis) Emőd Tamás költői szépségű szövegkönyve nagyszerű alkalmat adott Szirmainak legszebb muzsikusi erényei csillogtatására. Örzse a kis cseléd, Józsi a lógós katona, Encella az álruhás királynő és Buhu, a könnyekig kacagtató és könnyekig megható udvari bolond az operettirodalom legkedvesebb alakjai lettek. A cselekmény rövid tartalma: A történet igazi mese. A vásári mézeskalácsos bódéja előtt találkozik Józsi a lógós katona Örzsével a kis cseléddel. Örzsének megtetszik az egyik mézeskalács szív és ellopja. Encella királynő, aki álruhában járkál a vásárban, észreveszi a lopást. Kiáltozására már-már kitörne a botrány, de Józsi megtakarított pénzecskéjéből megveszi a mézeskalács szívet és Örzsének adja. Encella – aki szintén szemet vetett a legényre – csípős megjegyzéseket tesz, mire Józsi arcul legyinti. Encella haragjában elviteti a legényt a királyi palotába. Örzse útravalóul odacsempészi Józsi kezébe a mézeskalács szívet. A palotában Encella el akarja tőle venni a szívet, de Józsi kitépi magát őrzői kezéből és elmenekül. Encella kiadja a parancsot: „Visszahozni azonnal! Élve vagy halva!” Hordágyon hozzák vissza a legényt. Agyonlőtték az üldözői. Kezében ott van a mézeskalács szív. Buhu, az udvari bolond a legény fölé hajol és elkiáltja magát: „A mézeskalácsszív dobog!”… Jön érte anyja és Örzse, de Encella nem engedi szabadon. Örzse kéri Encellától a szívet, hiszen azt neki vették. Tömegével hoznak szíveket, de egyik sem felel meg. Az övére az van ráírva: „Szív küldi szívnek szívesen…” Józsi szívén összevesznek, az összemorzsolódik Encella kezében. Örzse visszavarrja a maga részét a szívhez és az újra elkezd verni. A mese végére Józsi életre kel, a mézeskalács szív ugyan összetörik, de Józsi igazi szíve Örzséé lesz, a királynő pedig megvigasztalódik egy hercegi vőlegénnyel. Az operett slágere a „Szív küldi szívnek szívesen…” mind a mai napig él és mind a mai napig sláger! [url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács Emőd-Szirmai daljátéka a Király-színházban[/url] Szirmai Albert (Bp., 1880. júl. 2.–New York, 1967. jan. 15.): zeneszerző, karmester. A Zak elvégzése után a NépszínházVígopera korrepetitora lett. Ott mutatták be, 1907-ben, első színpadi művét, A sárga dominót. 1907-től karmesterként működött a Modern Színház Cabaret-ban, majd az Andrássy úti Színházban. Népszerű operettjeit, amelyeket 1928-ig a Király Színházban vittek színre, csakhamar Bécsben, Berlinben és Londonban is bemutatták. Számos, mintegy 200 darab kabarédalt és sanzont komponált. Heltai Jenő, Gábor Andor, Babits Mihály, Szép Ernő verseire írt sanzonjait a legkiválóbb előadók énekelték. 1928 után New Yorkban élt, de újabb művei nem arattak sikert. Ekkor a Chappel zeneműkiadó cég vezető szerk.-je lett. Együttműködött Jerome Kernnel, Cole Porterrel, George Gershwinnel, Leonard Bernstein pedig az ő felfedezettje volt. Élete vége felé többször hazalátogatott; ekkor még két új darabját játszották sikerrel. F.M. Bálkirálynő – opera (1908); Táncos huszárok (1909); Filmzauber (1912); Mexikói lány (1912); Mágnás Miska (1916); Harangvirág (1918); Gróf Rinaldó (1918); Mézeskalács (1923); Alexandra (1925); Éva grófnő (1928); A balerina – opera (1931); A kalóz (1933); Tabáni legenda (1957); A Tündérlaki lányok (1964). Ezeken kívül írt egy balett szvitet, kamarazenét, zongoradarabokat, vígjátéknyitányt, továbbá „leány a filmen” c. filmoperettet és két operát Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. aug. 11. Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 19211924 között az Andrássy úti Színház, 19241925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926). [url]http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/emod.htm;Emőd Tamás[/url] Buday Dénes - Emőd Tamás: Szentpétervár és Moszkva között van egy út (1916); Hej, Bem apó! (1916); A gárda trombitása (1916); Siratja Víg Erzsébet (1917); Szegény gavallér (1917); Infaterist János (1917); Négyszemközt (1917); Két ferencvárosi baka (1917); Máli néni (1917);Asszonyszív (1918); El akarják venni (1919); Legyen úgy! (1919); Jaj, szüle, jaj!; Rózsafa kertecske; A királyi dobos; A meztelen királynő; A trén; A gonosz Rebeka; Evolúció.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/7 Szirmai Albert (1880 – 1967): Mézeskalács - 1965 /Budapest, Király Színház, 1923. december 15,/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele – keresztmetszet Szövegét Emőd Tamás írta Főbb szereplők: Encella, királynő – Andor Éva Buhu, udvari bolond – Palcsó Sándor Örzse – Házy Erzsébet Jóska – Melis György Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Örzse és Jóska kettőse 1 felv.: „Kívül piros, belül édes” (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 2 felv.: „Tücskök között nem köll ehhöz semmi figura (Házy, Melis) - Örzse és Jóska kettőse 3 felv.: „Szív küldi szívnek szívesen (Házy, Melis) Az operettből még ismert részletek: - Józsi dala az 1. felvonásból (Melis) - A királynő dala az 1. felvonásból \"És mégis, mégis furcsa egy dolog, szegény királynők mégsem boldogok..” (Andor) - Kettős a második felvonásból „Fordulj ügyesen!” (Andor, Palcsó) - Az udvar bevonulása 3. felvonásból (Énekkar, Zenekar) - Józsi dala a 3. felvonásból „Ott, ahol egy kútgém látszik” (Melis) Emőd Tamás költői szépségű szövegkönyve nagyszerű alkalmat adott Szirmainak legszebb muzsikusi erényei csillogtatására. Örzse a kis cseléd, Józsi a lógós katona, Encella az álruhás királynő és Buhu, a könnyekig kacagtató és könnyekig megható udvari bolond az operettirodalom legkedvesebb alakjai lettek. A cselekmény rövid tartalma: A történet igazi mese. A vásári mézeskalácsos bódéja előtt találkozik Józsi a lógós katona Örzsével a kis cseléddel. Örzsének megtetszik az egyik mézeskalács szív és ellopja. Encella királynő, aki álruhában járkál a vásárban, észreveszi a lopást. Kiáltozására már-már kitörne a botrány, de Józsi megtakarított pénzecskéjéből megveszi a mézeskalács szívet és Örzsének adja. Encella – aki szintén szemet vetett a legényre – csípős megjegyzéseket tesz, mire Józsi arcul legyinti. Encella haragjában elviteti a legényt a királyi palotába. Örzse útravalóul odacsempészi Józsi kezébe a mézeskalács szívet. A palotában Encella el akarja tőle venni a szívet, de Józsi kitépi magát őrzői kezéből és elmenekül. Encella kiadja a parancsot: „Visszahozni azonnal! Élve vagy halva!” Hordágyon hozzák vissza a legényt. Agyonlőtték az üldözői. Kezében ott van a mézeskalács szív. Buhu, az udvari bolond a legény fölé hajol és elkiáltja magát: „A mézeskalácsszív dobog!”… Jön érte anyja és Örzse, de Encella nem engedi szabadon. Örzse kéri Encellától a szívet, hiszen azt neki vették. Tömegével hoznak szíveket, de egyik sem felel meg. Az övére az van ráírva: „Szív küldi szívnek szívesen…” Józsi szívén összevesznek, az összemorzsolódik Encella kezében. Örzse visszavarrja a maga részét a szívhez és az újra elkezd verni. A mese végére Józsi életre kel, a mézeskalács szív ugyan összetörik, de Józsi igazi szíve Örzséé lesz, a királynő pedig megvigasztalódik egy hercegi vőlegénnyel. Az operett slágere a „Szív küldi szívnek szívesen…” mind a mai napig él és mind a mai napig sláger! [url]http://epa.oszk.hu/00000/00022/00350/10581.htm;Lányi Viktor: Mézeskalács Emőd-Szirmai daljátéka a Király-színházban[/url] Szirmai Albert (Bp., 1880. júl. 2.–New York, 1967. jan. 15.): zeneszerző, karmester. A Zak elvégzése után a NépszínházVígopera korrepetitora lett. Ott mutatták be, 1907-ben, első színpadi művét, A sárga dominót. 1907-től karmesterként működött a Modern Színház Cabaret-ban, majd az Andrássy úti Színházban. Népszerű operettjeit, amelyeket 1928-ig a Király Színházban vittek színre, csakhamar Bécsben, Berlinben és Londonban is bemutatták. Számos, mintegy 200 darab kabarédalt és sanzont komponált. Heltai Jenő, Gábor Andor, Babits Mihály, Szép Ernő verseire írt sanzonjait a legkiválóbb előadók énekelték. 1928 után New Yorkban élt, de újabb művei nem arattak sikert. Ekkor a Chappel zeneműkiadó cég vezető szerk.-je lett. Együttműködött Jerome Kernnel, Cole Porterrel, George Gershwinnel, Leonard Bernstein pedig az ő felfedezettje volt. Élete vége felé többször hazalátogatott; ekkor még két új darabját játszották sikerrel. F.M. Bálkirálynő – opera (1908); Táncos huszárok (1909); Filmzauber (1912); Mexikói lány (1912); Mágnás Miska (1916); Harangvirág (1918); Gróf Rinaldó (1918); Mézeskalács (1923); Alexandra (1925); Éva grófnő (1928); A balerina – opera (1931); A kalóz (1933); Tabáni legenda (1957); A Tündérlaki lányok (1964). Ezeken kívül írt egy balett szvitet, kamarazenét, zongoradarabokat, vígjátéknyitányt, továbbá „leány a filmen” c. filmoperettet és két operát Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. aug. 11. Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 19211924 között az Andrássy úti Színház, 19241925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926). [url]http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/emod.htm;Emőd Tamás[/url] Buday Dénes - Emőd Tamás: Szentpétervár és Moszkva között van egy út (1916); Hej, Bem apó! (1916); A gárda trombitása (1916); Siratja Víg Erzsébet (1917); Szegény gavallér (1917); Infaterist János (1917); Négyszemközt (1917); Két ferencvárosi baka (1917); Máli néni (1917);Asszonyszív (1918); El akarják venni (1919); Legyen úgy! (1919); Jaj, szüle, jaj!; Rózsafa kertecske; A királyi dobos; A meztelen királynő; A trén; A gonosz Rebeka; Evolúció.
559 Búbánat 2007-03-01 22:34:46
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/6 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér (2) – 1965 szilveszter Az 540. sorszám alatt ismertettem a Rádió Dalszínháza 1963 karácsonyán bemutatott teljes Denevér- felvételéről való tudnivalókat, amelyen Házy Erzsébet a női főszerepet, Rosalindát énekelte. Ugyancsak a rádióban készült el annak A denevér TV-operettfilmnek a zenei anyaga is, melyet először 1965 szilveszterén láthattak a tévénézők. Ez a film csupán a keresztmetszetét adja a darabnak, s ebben Házy Erzsébet Adélt, Rosalinda szobalányát formálta meg. Erről a filmről és Házy Erzsébet Adél-alakításáról az 511. sorszám alatt számoltam be. További Szereplők: Ilosfalvy Róbert (Eisenstein) Moldován Stefánia (Rosalinda) Melis György (dr. Falke) Házy Erzsébet (Adél) Szigeti László (Alfréd) Csűrös Karola (Ida) Radnay György (Frank) Darvas Iván (Karnevál herceg) Major Tamás (Frosch) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és énekkarát Bródy Tamás vezényelte. Rendező: Horváth Ádám Házy Erzsébet a TV-felvételen a következő számokban énekel: - Jelenet az első felvonásból (Eisenstein, Rosalinda, Adél, dr. Falke) – Ilosfalvy, Moldován, Házy, Melis - Tercett az első felvonásból (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Moldován, Szigeti, Házy - Adél Kacagó-dala a második felvonásból - Házy - Együttes és kuplé a második felvonásból (Orlovsky, Dr. Falke, Adél, Eisenstein, kórus) - Darvas, Melis, Házy, Ilosfalvy, kórus - A 2. felvonás fináléja (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, kórus) – Darvas, Házy, Ilosfalvy, Radnay, Melis, kórus) - Adél kupléja a 3. felvonásból - Házy - Jelenet (Frank, Adél, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnay, Házy, Ilosfalvy, Melis, Szigeti, Moldován) - A 3. felvonás fináléja (Mind, kórus) HORVÁTH ÁDÁM Agrobiológusnak készült, mellette a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja, karvezetője volt. 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, Máriássy Félix tanítványa, 1967-ben BBC-ösztöndíjas, 1968-ban RAI-ösztöndíjas. 1958-tól az MTV munkatársa, 1959-től rendezője, 1967-től a művészeti főosztály vezető-rendezője, 1990-ben az elnökség tagja, 1994-95 az MTV elnöke. Szinte minden műfajban dolgozott, híradó, dokumentumfilm, riport, tv-dráma, balett, zenés játék, opera. Balázs Béla díjas (1970), érdemes művész (1978), Erkel Ferenc-díjas (1985) kiváló művész (1990). Rendezői életművéért 1991-ben a tv-kritikusok díját kapja meg, 2002. óta a XIII. ker. díszpolgára. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983- egyetemi tanár, 1993-tól a televíziós szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től rektorhelyettes. Főbb munkái: Háry János (1962), Portré Székely Mihályról (1963), Zenélő órák (1964-67), A denevér (1965), Donizetti: A csengő, Kun Zsuzsa (1967), Orosz Adél, Róna Viktor (1967), Az írnokok kálváriája (1969), Bartók a zongoránál (1969), A mesterdalnok Simándy József (1969), Kerekes János-Hubay Miklós: Házasodj, Ausztria! (1970), Bartók- Seregi: A fából faragott királyfi (1971), Hazai esték (1974), Cédrus (1976), Otelló (1977), Mire megvénülünk (1978), Petőfi (1981), Széchenyi (1983), Ablak (1984), Osztrigás Mici (1984), Flotow: Márta (1985), Rigoletto (1986), Hofi-koncert (1986), Szomszédok (1987-99), In memoriam dr. Kulka Frigyes (1989), Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia (1991), Bach: Brandenburgi versenyek (1996). A Rádió Dalszínháza részére ő rendezte meg többek között Offenbach Szép Helénáját. Rendezett más Offenbach- operettet, daljátékot is a rádióban, de Suppét is (A szép Galathea) vagy Hervé Lilijét.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/6 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér (2) – 1965 szilveszter Az 540. sorszám alatt ismertettem a Rádió Dalszínháza 1963 karácsonyán bemutatott teljes Denevér- felvételéről való tudnivalókat, amelyen Házy Erzsébet a női főszerepet, Rosalindát énekelte. Ugyancsak a rádióban készült el annak A denevér TV-operettfilmnek a zenei anyaga is, melyet először 1965 szilveszterén láthattak a tévénézők. Ez a film csupán a keresztmetszetét adja a darabnak, s ebben Házy Erzsébet Adélt, Rosalinda szobalányát formálta meg. Erről a filmről és Házy Erzsébet Adél-alakításáról az 511. sorszám alatt számoltam be. További Szereplők: Ilosfalvy Róbert (Eisenstein) Moldován Stefánia (Rosalinda) Melis György (dr. Falke) Házy Erzsébet (Adél) Szigeti László (Alfréd) Csűrös Karola (Ida) Radnay György (Frank) Darvas Iván (Karnevál herceg) Major Tamás (Frosch) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát és énekkarát Bródy Tamás vezényelte. Rendező: Horváth Ádám Házy Erzsébet a TV-felvételen a következő számokban énekel: - Jelenet az első felvonásból (Eisenstein, Rosalinda, Adél, dr. Falke) – Ilosfalvy, Moldován, Házy, Melis - Tercett az első felvonásból (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Moldován, Szigeti, Házy - Adél Kacagó-dala a második felvonásból - Házy - Együttes és kuplé a második felvonásból (Orlovsky, Dr. Falke, Adél, Eisenstein, kórus) - Darvas, Melis, Házy, Ilosfalvy, kórus - A 2. felvonás fináléja (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, kórus) – Darvas, Házy, Ilosfalvy, Radnay, Melis, kórus) - Adél kupléja a 3. felvonásból - Házy - Jelenet (Frank, Adél, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnay, Házy, Ilosfalvy, Melis, Szigeti, Moldován) - A 3. felvonás fináléja (Mind, kórus) HORVÁTH ÁDÁM Agrobiológusnak készült, mellette a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja, karvezetője volt. 1961-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, Máriássy Félix tanítványa, 1967-ben BBC-ösztöndíjas, 1968-ban RAI-ösztöndíjas. 1958-tól az MTV munkatársa, 1959-től rendezője, 1967-től a művészeti főosztály vezető-rendezője, 1990-ben az elnökség tagja, 1994-95 az MTV elnöke. Szinte minden műfajban dolgozott, híradó, dokumentumfilm, riport, tv-dráma, balett, zenés játék, opera. Balázs Béla díjas (1970), érdemes művész (1978), Erkel Ferenc-díjas (1985) kiváló művész (1990). Rendezői életművéért 1991-ben a tv-kritikusok díját kapja meg, 2002. óta a XIII. ker. díszpolgára. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983- egyetemi tanár, 1993-tól a televíziós szerkesztő-műsorvezető-riporter szak vezetője, 1994-től rektorhelyettes. Főbb munkái: Háry János (1962), Portré Székely Mihályról (1963), Zenélő órák (1964-67), A denevér (1965), Donizetti: A csengő, Kun Zsuzsa (1967), Orosz Adél, Róna Viktor (1967), Az írnokok kálváriája (1969), Bartók a zongoránál (1969), A mesterdalnok Simándy József (1969), Kerekes János-Hubay Miklós: Házasodj, Ausztria! (1970), Bartók- Seregi: A fából faragott királyfi (1971), Hazai esték (1974), Cédrus (1976), Otelló (1977), Mire megvénülünk (1978), Petőfi (1981), Széchenyi (1983), Ablak (1984), Osztrigás Mici (1984), Flotow: Márta (1985), Rigoletto (1986), Hofi-koncert (1986), Szomszédok (1987-99), In memoriam dr. Kulka Frigyes (1989), Prokofjev-Seregi: Rómeó és Júlia (1991), Bach: Brandenburgi versenyek (1996). A Rádió Dalszínháza részére ő rendezte meg többek között Offenbach Szép Helénáját. Rendezett más Offenbach- operettet, daljátékot is a rádióban, de Suppét is (A szép Galathea) vagy Hervé Lilijét.
558 Búbánat 2007-02-25 18:14:11
V/5 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Éva - 1965 /Eva – 1911. november 24., Theater an der Wien/ Magyarországi bemutató: 1912. október 12. Király Színház, Budapest. Operett három felvonásban Szöveg: Alfred Maria Eillner és Robert Bodantzky Magyarra Gábor Andor fordította. Rádió Dalszínháza – keresztmetszet A részletekben közreműködik: Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás - Éva belépője (Házy) - Éva és Pipsi kettőse (Házy, Zentay) - Éva és Octavian szerelmi kettőse „Szőkém, kicsi hamupipőkém…” (Házy, Udvardy) - Éva-keringő (Szőkém, kicsi hamupipőkém….S hogyha csak egy percig volnál szép, és aztán köddé omolnál szét…” (Házy) - Induló: Zentay, Házy, Udvardy, Kishegyi, énekkar (Megjegyzem, hogy a Rádió Dalszínháza az 1970-es években elkészítette az operett teljes felvételét is, amelyen Lehoczky Éva, Németh Marika, Korondy György, Sólyom-Nagy Sándor, Ambrus Mihály és mások működnek közre) Lehár operettje első ízben dolgozott fel a színpadon munkás környezetben játszódó, ilyen tárgyú témát. A szövegkönyv szerzői szerint az Éva a való életet igyekszik ábrázolni. A történet valahol Franciaországban játszódik a század elején. A cselekmény tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint Donizetti operája, Az ezred lánya: felbukkan egy apátlan-anyátlan lányka, akinek hirtelen rengeteg papája akad… Az operett hősnője, tehát, egy fiatal árvalány, Éva. Névnapját ünneplik az üveggyári munkások, akik felnevelték. Agyár igazgatását új igazgató veszi át, a jóképű Oktáv Flaubert, aki a csinos Évát el akarja csábítani. Meghívja villájába, estélyt ad barátainak és félvilági barátnőinek. Leitatja Évát, hogy megtörje ellenállását, de ekkor betörnek a villába Éva munkatársai, és haza akarják vinni, mielőtt még a züllött fiatalember megkaparintja magának. Oktáv megijed a rátörő munkásoktól és Évát átölelve, fennhangon kijelenti, hogy szándékai tisztességesek és a lányt feleségül fogja venni. A munkások megnyugodnak és otthagyják a nem várt házassági ajánlattól megszédült Évát. Alighogy a munkások eltávoznak, Oktáv nevetve bevallja, hogy csak azért találta ki az egészet, hogy megszabadítsa a társaságot a hívatlan vendégektől. Éva sírva szalad ki Oktáv villájából, és sötét gondolatokat forgat fejében. Elhatározza, hogy ezentúl ő is könnyelmű életet fog élni, pénzért fogja árulni a szerelmet, mert a férfiak nem érdemelnek mást. Aki azonban valami tragikus befejezésre gondol, az alaposan téved. Az operettek akkoriban kötelező törvénye szerint a vezérigazgatóban feltámad a lelkiismeret-furdalás, felkutatja Évát és bevallja, hogy megbánta komiszságát. Ezután következik egy komoly leánykérés, egy még komolyabb jegyesség és egy legkomolyabb házasságkötés, fináléval körítve. Ez a rózsaszínű sziruppal és Lehár muzsikával leöntött „munkástéma” tetszett még azoknak is, aki az ilyesmit nemigen kedvelték. Egyik kritika így fogalmaz: „A zeneszerző ezúttal nagy, művészi ambícióval mutatja meg, mily érett a művészete, mennyire tökéletes a technikai tudása és forma-művészete. Egyetlen korábbi operettjében sem találkozunk a jelenetek, számok és finálék ily előkelő és elegáns megformálásával. Soha nem zengett a zenekara ily gazdagon, ily káprázatosan, ily igézetesen, mint itt. Rafináltan és érzékenyen vezeti és elegyíti a hangokat, s elmaradt az a túl bőséges zenei szirup-adalék is, mely annyira bántó volt a korábbi operettekben.” (Lehár-Premiere im Theater an der Wien - Neue Freie Presse, Bécs) 1911.XI.25.)
V/5 Lehár Ferenc (1870 – 1948): Éva - 1965 /Eva – 1911. november 24., Theater an der Wien/ Magyarországi bemutató: 1912. október 12. Király Színház, Budapest. Operett három felvonásban Szöveg: Alfred Maria Eillner és Robert Bodantzky Magyarra Gábor Andor fordította. Rádió Dalszínháza – keresztmetszet A részletekben közreműködik: Házy Erzsébet, Udvardy Tibor, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás - Éva belépője (Házy) - Éva és Pipsi kettőse (Házy, Zentay) - Éva és Octavian szerelmi kettőse „Szőkém, kicsi hamupipőkém…” (Házy, Udvardy) - Éva-keringő (Szőkém, kicsi hamupipőkém….S hogyha csak egy percig volnál szép, és aztán köddé omolnál szét…” (Házy) - Induló: Zentay, Házy, Udvardy, Kishegyi, énekkar (Megjegyzem, hogy a Rádió Dalszínháza az 1970-es években elkészítette az operett teljes felvételét is, amelyen Lehoczky Éva, Németh Marika, Korondy György, Sólyom-Nagy Sándor, Ambrus Mihály és mások működnek közre) Lehár operettje első ízben dolgozott fel a színpadon munkás környezetben játszódó, ilyen tárgyú témát. A szövegkönyv szerzői szerint az Éva a való életet igyekszik ábrázolni. A történet valahol Franciaországban játszódik a század elején. A cselekmény tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint Donizetti operája, Az ezred lánya: felbukkan egy apátlan-anyátlan lányka, akinek hirtelen rengeteg papája akad… Az operett hősnője, tehát, egy fiatal árvalány, Éva. Névnapját ünneplik az üveggyári munkások, akik felnevelték. Agyár igazgatását új igazgató veszi át, a jóképű Oktáv Flaubert, aki a csinos Évát el akarja csábítani. Meghívja villájába, estélyt ad barátainak és félvilági barátnőinek. Leitatja Évát, hogy megtörje ellenállását, de ekkor betörnek a villába Éva munkatársai, és haza akarják vinni, mielőtt még a züllött fiatalember megkaparintja magának. Oktáv megijed a rátörő munkásoktól és Évát átölelve, fennhangon kijelenti, hogy szándékai tisztességesek és a lányt feleségül fogja venni. A munkások megnyugodnak és otthagyják a nem várt házassági ajánlattól megszédült Évát. Alighogy a munkások eltávoznak, Oktáv nevetve bevallja, hogy csak azért találta ki az egészet, hogy megszabadítsa a társaságot a hívatlan vendégektől. Éva sírva szalad ki Oktáv villájából, és sötét gondolatokat forgat fejében. Elhatározza, hogy ezentúl ő is könnyelmű életet fog élni, pénzért fogja árulni a szerelmet, mert a férfiak nem érdemelnek mást. Aki azonban valami tragikus befejezésre gondol, az alaposan téved. Az operettek akkoriban kötelező törvénye szerint a vezérigazgatóban feltámad a lelkiismeret-furdalás, felkutatja Évát és bevallja, hogy megbánta komiszságát. Ezután következik egy komoly leánykérés, egy még komolyabb jegyesség és egy legkomolyabb házasságkötés, fináléval körítve. Ez a rózsaszínű sziruppal és Lehár muzsikával leöntött „munkástéma” tetszett még azoknak is, aki az ilyesmit nemigen kedvelték. Egyik kritika így fogalmaz: „A zeneszerző ezúttal nagy, művészi ambícióval mutatja meg, mily érett a művészete, mennyire tökéletes a technikai tudása és forma-művészete. Egyetlen korábbi operettjében sem találkozunk a jelenetek, számok és finálék ily előkelő és elegáns megformálásával. Soha nem zengett a zenekara ily gazdagon, ily káprázatosan, ily igézetesen, mint itt. Rafináltan és érzékenyen vezeti és elegyíti a hangokat, s elmaradt az a túl bőséges zenei szirup-adalék is, mely annyira bántó volt a korábbi operettekben.” (Lehár-Premiere im Theater an der Wien - Neue Freie Presse, Bécs) 1911.XI.25.)
557 Búbánat 2007-02-24 16:24:17
V/4 Robert Planquette (1848 – 1903): Rip van Winkle - 1964 /Rip van Winkle – 1882., Comedy Theatre, London/ Operett három felvonásban Szövegét Washington Irwing novellája nyomán, Dion Boucicault és Joseph Jefferson színdarabját felhasználva Henry Brougham Farnie, Henri Meilhac és Philippe Gille írták. Hazai bemutatók sorából kiemelem: 1883. Népszínház (magyarországi bemutató); 1899. Városligeti Színkör;1899 augusztus 28.: Krecsányi Ignác társulata Hódmezővásárhelyen a Nyári Színkör impozáns faszínházában mutatta be a darabot;1947/48 évad bemutatója Szatmárnémeti Népszínház, Erdély;1955/1956 Debreceni Csokonai Színház, 1960-as évek Budapesti Operettszínház A Magyar Királyi Operaház 1935. december 6-án, a kormányzó névnapján mutatta be az operettet az Egyetemi Diákszövetség díszelőadása keretében, Rékai Nándor karmester - zeneszerző (1870 - 1943) átdolgozásában. A darab első fordítója Evva Lajos (1851–1912) író, műfordító, a Népszínház igazgatója volt, aki Fái J(akab) Bélával együtt a Népszínház 1883. december 28-i bemutatóját készítették elő. Utóbb lefordította még Huber Sándor is. A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Alice dalát, az ún. Levéláriát – 1964-ben. (A Rádió Dalszínháza későbbi teljes felvételén Andor Éva, Palócz László, Melis György, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád működött közre – 1968. Még abban az évben készült el a rádióban a Mikádó és a Csárdáskirálynő – ez utóbbiban Házy Erzsébettel - rádiós felvétele is.) További ismertebb részletek az operettből: Lámpás kar és románc – női kar és női tercett (Katrina, Lisbeth,Jacintha) Bordal – Rip-dala és énekkar Románc – Lisbeth dala Kuplé Íme a Levél-ária – Alice-dala teljes szövege (Huber Sándor fordításában) 1. Kinyitni nem merem, Elfog a félelem. Sejtelmek a szívemben, Sok gondolat a fejemben. Mit csinál, Gondol-e rám, Még szeret talán. Szívem e kérdésekre Feleletet kíván. Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron. 2. Nagy ég, egy ütközet és ő foglyul esett. Börtönbe is vetették, Miért ez az ijedtség. Reszketek mint a levél, Nem tudom miért. Mi kéj vonul szívembe, Azt írja visszatér Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron Rip van Winkle Washington Irwing Rip van Winkle című, 1819-es novellájának főhőse, aki átalussza az amerikai függetlenségi háborút. Rip egyszerű, nyájas, jámborlelkű fickó, aki házsártos felesége uralmát nyögi otthon. Mindenki dolgával törődik (ezért népszerű az asszonyok és a gyerekek körében); kivéve a magáéval, családi kötelességei teljesítésére és tanyájának rendben tartására képtelen. Földje, háza tehát elhanyagolt, romos, gyermekei rongyosak, Rip pedig \"inkább éhezik egy rongyos krajcáron, semhogy dolgozzék egy forintért. Az ilyen ember, ha békén hagyják, tökéletes boldogságban fütyörészi végig az életet - de Ripnek ott volt a felesége, aki folyvást azt zümmögte a fülébe, hogy lusta, hanyag és romlásba dönti a családját. (A hivatkozott szövegkiadás: Washington Irwing: Vázlatkönyv. Budapest, Helikon Kiadó, 1959, 11-31, 14.) Éppen ezért Rip naphosszat csavarog puskájával a vállán, kutyájával az oldalán a vidéken, miután felesége még a kocsmából is kiüldözte. Egy délután a Kaatskill-hegyeken találkozik Hendrick Hudson és legénysége kísérteteivel, akik az országrész első felfedezői, és húszévente szemlét tartanak vállalkozásuk színhelyén. Rip iszik pálinkájukból és mély álomba merül. Mikor felébred, és lemegy a hegyről falujába, egy új világot talál a régi helyén, csíkos-csillagos zászlóval, pártrendszerrel és Washington tábornok arcképével. Mikor az utcán meglátja fiát, aki az ő húsz évvel azelőtti hasonmása, így kiált: \"Nem önmagam vagyok, hanem valaki más - és az az alak ott, az vagyok én - nem - szóval valaki más bújt az én gúnyámba. Tegnap este még én voltam én, de fenn a hegyen elaludtam, kicserélték a puskámat, majd minden megváltozott, én magam is, most pedig már azt sem tudom, mi a nevem, és ki is vagyok én! „ Már-már bolondnak hiszik, mikor lánya és több öreg szomszédja felismeri végre, és igazolják csodás kalandját is a kísértetekkel. Lassan beilleszkedik az új világba, megértetik vele a számára különös, forradalmi eseményeket, ám ő a régi idők krónikásaként mindenkinek a maga kalandját meséli el, immár özvegy öregemberként, békésen henyélve szerető családja körében. Robert Planquette jó hatvan évvel későbbi, Rip van Winkle, avagy a kék hegyek legendája című operettjének főhőse már egészen másképp értelmezi az eredeti történetet. Az ő darabjában Rip van Winkle vadász, aki bár boldogan élhetne feleségével, Lisbeth-tel, ehelyett mégis kincset keres a Kék hegyek barlangjaiban, Hudson holland kapitány kincsét. Ripet hiába próbálja hazatérésre buzdítani felesége és a falu asszonyai, addig nem akar hazamenni, amíg a kincset meg nem leli. A Kékbarlangban a Kék hegyek szelleme Lisbeth képében hűsítő italt kínál neki, melytől a férfi mély álomba merül. Hudson kapitány szelleme húszévi álomra ítéli. Rip húsz év múlva hazatér, ekkorra felesége meghalt már, nem ismeri fel senki, míg végül egy dalát meghallva emlékezni kezdenek rá az emberek. Épp választások vannak, az egyik jelölt a gaz Derrick, aki Ripet korábban üldözte és hamis vádakkal illette. Rip leleplezi Derrick árulásait és ezután lánya, Alice és annak férje mellett megnyugodva, boldogan éli le maradék életét. Alice levéláriája mint menyasszonynak vőlegényéhez szóló szentimentális jelenet a darabban. Planquette, Irwinghez képest, a korízlésnek megfelelően egészen máshogy formálja meg történetét. A jámbor balek-figurából nála kincskereső kalandor lesz, a szerencsevadászt mértéktelen pénzéhsége miatt büntetik húszévi álommal, de a végén minden jóra fordul, Rip jót cselekszik a közösségért, így békés öregkor vár rá. Irwingnél Rip belecsöppen a kísértetjárásba, és az igazi nagy tragédia akkor játszódik le életében, mikor nem ismeri föl senki, ezzel mintegy elveszti személyazonosságát, ráadásul önmagával találkozik (fia képében) az utcán. Rip van Winkle operett igen divatos és gyakran játszott darab volt abban az időben Európában, hiszen a fejlődő Amerikáról üzent, egy ottani mítoszt mutatott be fogyasztható változatban a színházi közönségnek. Az operett Ripje a XIX. század elejének hőstípusa, a kincskereső, a kor kalandregényeiből jól ismert, megszállottan arany után kutató vadász, Rip a régi világot szeretné fellelni a jelenben, s az álmodozásra is egyaránt hajlamos, hajdani, elveszett életét éppúgy változatlanul szeretné föllelni, mint a húsz évet varázsos álomban eltöltött amerikai farmer. S azt tapasztalja, hogy a nők akár egy életen át is dédelgetik lelkükben a bókokat, a bálok, udvarlások, flörtök, toalettek, az ifjúság fényes emlékeit. Robert Planquette francia zeneszerző (1848-1903). A párizsi Conservatoir növendéke volt. Kezdetben kisebb zeneműveket, főleg románcokat írt, azután tért át színpadhoz. Dallamos, választékos zenéjű operettjeivel világhírnévre tett szert. Egy füzet katonadalt is kiadott: Refrains du regiment címen. Írt 23 operettet, melyek közül nevezetesebbek a következők: Gaston lovag, La princessa Colombine, Le Talisman, Le cocarde Tricolore. Nálunk és külföldön különösen kedvelt az 1877-ben megjelent: A Corneville-i harangok című operettje, amellyel világraszóló hírnevét megalapította (A Házy Erzsébet rádiós felvételei sorozatban ezt is tárgyalni fogom.) . S igen kiváló a szóban forgó Rip van Winkle (1882) című operettje is. Offenbach óta Planquette volt az egyik legleleményesebb és legsokoldalúbb operettkomponista.
V/4 Robert Planquette (1848 – 1903): Rip van Winkle - 1964 /Rip van Winkle – 1882., Comedy Theatre, London/ Operett három felvonásban Szövegét Washington Irwing novellája nyomán, Dion Boucicault és Joseph Jefferson színdarabját felhasználva Henry Brougham Farnie, Henri Meilhac és Philippe Gille írták. Hazai bemutatók sorából kiemelem: 1883. Népszínház (magyarországi bemutató); 1899. Városligeti Színkör;1899 augusztus 28.: Krecsányi Ignác társulata Hódmezővásárhelyen a Nyári Színkör impozáns faszínházában mutatta be a darabot;1947/48 évad bemutatója Szatmárnémeti Népszínház, Erdély;1955/1956 Debreceni Csokonai Színház, 1960-as évek Budapesti Operettszínház A Magyar Királyi Operaház 1935. december 6-án, a kormányzó névnapján mutatta be az operettet az Egyetemi Diákszövetség díszelőadása keretében, Rékai Nándor karmester - zeneszerző (1870 - 1943) átdolgozásában. A darab első fordítója Evva Lajos (1851–1912) író, műfordító, a Népszínház igazgatója volt, aki Fái J(akab) Bélával együtt a Népszínház 1883. december 28-i bemutatóját készítették elő. Utóbb lefordította még Huber Sándor is. A Rádió Házy Erzsébettel mindössze egy részletét vette fel az operettnek: Alice dalát, az ún. Levéláriát – 1964-ben. (A Rádió Dalszínháza későbbi teljes felvételén Andor Éva, Palócz László, Melis György, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád működött közre – 1968. Még abban az évben készült el a rádióban a Mikádó és a Csárdáskirálynő – ez utóbbiban Házy Erzsébettel - rádiós felvétele is.) További ismertebb részletek az operettből: Lámpás kar és románc – női kar és női tercett (Katrina, Lisbeth,Jacintha) Bordal – Rip-dala és énekkar Románc – Lisbeth dala Kuplé Íme a Levél-ária – Alice-dala teljes szövege (Huber Sándor fordításában) 1. Kinyitni nem merem, Elfog a félelem. Sejtelmek a szívemben, Sok gondolat a fejemben. Mit csinál, Gondol-e rám, Még szeret talán. Szívem e kérdésekre Feleletet kíván. Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron. 2. Nagy ég, egy ütközet és ő foglyul esett. Börtönbe is vetették, Miért ez az ijedtség. Reszketek mint a levél, Nem tudom miért. Mi kéj vonul szívembe, Azt írja visszatér Ah ő él, szívében a szerelme. Mily gyönyör, Oh csak jöjj, Jer vissza mint egykoron, Te hű barátom a messze tájon, Hallod-e szózatom? Oh jer haza mint egykoron. Ah hű lovagom, Hallod-e szózatom? Jer haza mint egykoron Rip van Winkle Washington Irwing Rip van Winkle című, 1819-es novellájának főhőse, aki átalussza az amerikai függetlenségi háborút. Rip egyszerű, nyájas, jámborlelkű fickó, aki házsártos felesége uralmát nyögi otthon. Mindenki dolgával törődik (ezért népszerű az asszonyok és a gyerekek körében); kivéve a magáéval, családi kötelességei teljesítésére és tanyájának rendben tartására képtelen. Földje, háza tehát elhanyagolt, romos, gyermekei rongyosak, Rip pedig \"inkább éhezik egy rongyos krajcáron, semhogy dolgozzék egy forintért. Az ilyen ember, ha békén hagyják, tökéletes boldogságban fütyörészi végig az életet - de Ripnek ott volt a felesége, aki folyvást azt zümmögte a fülébe, hogy lusta, hanyag és romlásba dönti a családját. (A hivatkozott szövegkiadás: Washington Irwing: Vázlatkönyv. Budapest, Helikon Kiadó, 1959, 11-31, 14.) Éppen ezért Rip naphosszat csavarog puskájával a vállán, kutyájával az oldalán a vidéken, miután felesége még a kocsmából is kiüldözte. Egy délután a Kaatskill-hegyeken találkozik Hendrick Hudson és legénysége kísérteteivel, akik az országrész első felfedezői, és húszévente szemlét tartanak vállalkozásuk színhelyén. Rip iszik pálinkájukból és mély álomba merül. Mikor felébred, és lemegy a hegyről falujába, egy új világot talál a régi helyén, csíkos-csillagos zászlóval, pártrendszerrel és Washington tábornok arcképével. Mikor az utcán meglátja fiát, aki az ő húsz évvel azelőtti hasonmása, így kiált: \"Nem önmagam vagyok, hanem valaki más - és az az alak ott, az vagyok én - nem - szóval valaki más bújt az én gúnyámba. Tegnap este még én voltam én, de fenn a hegyen elaludtam, kicserélték a puskámat, majd minden megváltozott, én magam is, most pedig már azt sem tudom, mi a nevem, és ki is vagyok én! „ Már-már bolondnak hiszik, mikor lánya és több öreg szomszédja felismeri végre, és igazolják csodás kalandját is a kísértetekkel. Lassan beilleszkedik az új világba, megértetik vele a számára különös, forradalmi eseményeket, ám ő a régi idők krónikásaként mindenkinek a maga kalandját meséli el, immár özvegy öregemberként, békésen henyélve szerető családja körében. Robert Planquette jó hatvan évvel későbbi, Rip van Winkle, avagy a kék hegyek legendája című operettjének főhőse már egészen másképp értelmezi az eredeti történetet. Az ő darabjában Rip van Winkle vadász, aki bár boldogan élhetne feleségével, Lisbeth-tel, ehelyett mégis kincset keres a Kék hegyek barlangjaiban, Hudson holland kapitány kincsét. Ripet hiába próbálja hazatérésre buzdítani felesége és a falu asszonyai, addig nem akar hazamenni, amíg a kincset meg nem leli. A Kékbarlangban a Kék hegyek szelleme Lisbeth képében hűsítő italt kínál neki, melytől a férfi mély álomba merül. Hudson kapitány szelleme húszévi álomra ítéli. Rip húsz év múlva hazatér, ekkorra felesége meghalt már, nem ismeri fel senki, míg végül egy dalát meghallva emlékezni kezdenek rá az emberek. Épp választások vannak, az egyik jelölt a gaz Derrick, aki Ripet korábban üldözte és hamis vádakkal illette. Rip leleplezi Derrick árulásait és ezután lánya, Alice és annak férje mellett megnyugodva, boldogan éli le maradék életét. Alice levéláriája mint menyasszonynak vőlegényéhez szóló szentimentális jelenet a darabban. Planquette, Irwinghez képest, a korízlésnek megfelelően egészen máshogy formálja meg történetét. A jámbor balek-figurából nála kincskereső kalandor lesz, a szerencsevadászt mértéktelen pénzéhsége miatt büntetik húszévi álommal, de a végén minden jóra fordul, Rip jót cselekszik a közösségért, így békés öregkor vár rá. Irwingnél Rip belecsöppen a kísértetjárásba, és az igazi nagy tragédia akkor játszódik le életében, mikor nem ismeri föl senki, ezzel mintegy elveszti személyazonosságát, ráadásul önmagával találkozik (fia képében) az utcán. Rip van Winkle operett igen divatos és gyakran játszott darab volt abban az időben Európában, hiszen a fejlődő Amerikáról üzent, egy ottani mítoszt mutatott be fogyasztható változatban a színházi közönségnek. Az operett Ripje a XIX. század elejének hőstípusa, a kincskereső, a kor kalandregényeiből jól ismert, megszállottan arany után kutató vadász, Rip a régi világot szeretné fellelni a jelenben, s az álmodozásra is egyaránt hajlamos, hajdani, elveszett életét éppúgy változatlanul szeretné föllelni, mint a húsz évet varázsos álomban eltöltött amerikai farmer. S azt tapasztalja, hogy a nők akár egy életen át is dédelgetik lelkükben a bókokat, a bálok, udvarlások, flörtök, toalettek, az ifjúság fényes emlékeit. Robert Planquette francia zeneszerző (1848-1903). A párizsi Conservatoir növendéke volt. Kezdetben kisebb zeneműveket, főleg románcokat írt, azután tért át színpadhoz. Dallamos, választékos zenéjű operettjeivel világhírnévre tett szert. Egy füzet katonadalt is kiadott: Refrains du regiment címen. Írt 23 operettet, melyek közül nevezetesebbek a következők: Gaston lovag, La princessa Colombine, Le Talisman, Le cocarde Tricolore. Nálunk és külföldön különösen kedvelt az 1877-ben megjelent: A Corneville-i harangok című operettje, amellyel világraszóló hírnevét megalapította (A Házy Erzsébet rádiós felvételei sorozatban ezt is tárgyalni fogom.) . S igen kiváló a szóban forgó Rip van Winkle (1882) című operettje is. Offenbach óta Planquette volt az egyik legleleményesebb és legsokoldalúbb operettkomponista.
556 Búbánat 2007-02-22 00:39:24 [Válasz erre: 554 Búbánat 2007-02-21 01:28:48]
Az előbbihez pontosítás és további adalék: A bányamester nem egy- hanem két felvonásos operett. Zeller nagy melódiái és a hangszerelése rendkívül változatos, fogalmazhatnék úgy is, hogy „attraktív”; (például a Grófnő és Martin graciózus duett-keringője) a szigorú zenész esztétáknak is maradéktalan élvezetet szerez. Azzal meg nagyon könnyű barátkoznunk, hogy a zenéje tipikus osztrák zene, s mint ilyen csupa kellem, báj és lendület. Ebben az operettjében is roppant választékossággal írt, és feltűnő, hogy a dalai mind egy nagy ensemble-be torkollnak és tovább bontakoznak ki. Zellerben rendkívül dallamerő rejlett, valamint finom formai érzékkel dolgozott; érthetően par excellence színpadi ember volt keringője egészen eredeti, más, mint Lecocq vagy Strauss zenei frázisai. Művészi fiziognomiája is sajátszerűbb volt. Külön ki kell térnem a rádiófelvétel tenoristájára, Kelen (Klein) Tiborra. Ő ugyanis Kelen Péter bátyja, a hatvanas évek első felének népszerű tenoristája volt. Kelen Tibor Péterhez hasonlóan nagy tehetségű szólistája volt az OH-nak, szinte ugyanezt a repertoárt bírta, néhány hősibb szereppel (Alvaro) a könnyebb spinto repertoárt (Edgar, Arnold). (-zéta- információja). A 60-as évek vége felé disszidált, később New Yorkban lett a zsinagóga főkántora. Pár éve hazalátogatott és énekelt is a Dohány utcai Zsinagógában, meg az Olasz Kultúrintézetben. Házy Erzsébettel két rádiófelvételt készített: a Manon Lescaut-t és A bányamestert. Még egy operettfelvételéről tudok, amit a Hungarotonnál készített: Kálmán Imre Cigányprímásában énekelt Petress Zsuzsa, Zentai Anna és Radnai György társaságában.
Az előbbihez pontosítás és további adalék: A bányamester nem egy- hanem két felvonásos operett. Zeller nagy melódiái és a hangszerelése rendkívül változatos, fogalmazhatnék úgy is, hogy „attraktív”; (például a Grófnő és Martin graciózus duett-keringője) a szigorú zenész esztétáknak is maradéktalan élvezetet szerez. Azzal meg nagyon könnyű barátkoznunk, hogy a zenéje tipikus osztrák zene, s mint ilyen csupa kellem, báj és lendület. Ebben az operettjében is roppant választékossággal írt, és feltűnő, hogy a dalai mind egy nagy ensemble-be torkollnak és tovább bontakoznak ki. Zellerben rendkívül dallamerő rejlett, valamint finom formai érzékkel dolgozott; érthetően par excellence színpadi ember volt keringője egészen eredeti, más, mint Lecocq vagy Strauss zenei frázisai. Művészi fiziognomiája is sajátszerűbb volt. Külön ki kell térnem a rádiófelvétel tenoristájára, Kelen (Klein) Tiborra. Ő ugyanis Kelen Péter bátyja, a hatvanas évek első felének népszerű tenoristája volt. Kelen Tibor Péterhez hasonlóan nagy tehetségű szólistája volt az OH-nak, szinte ugyanezt a repertoárt bírta, néhány hősibb szereppel (Alvaro) a könnyebb spinto repertoárt (Edgar, Arnold). (-zéta- információja). A 60-as évek vége felé disszidált, később New Yorkban lett a zsinagóga főkántora. Pár éve hazalátogatott és énekelt is a Dohány utcai Zsinagógában, meg az Olasz Kultúrintézetben. Házy Erzsébettel két rádiófelvételt készített: a Manon Lescaut-t és A bányamestert. Még egy operettfelvételéről tudok, amit a Hungarotonnál készített: Kálmán Imre Cigányprímásában énekelt Petress Zsuzsa, Zentai Anna és Radnai György társaságában.
555 Búbánat 2007-02-21 01:30:48
555
555
554 Búbánat 2007-02-21 01:28:48
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/3 Karl Zeller (1842 – 1898): A bányamester - 1964 /Der Obersteiger – 1894/ Magyarországi játszásáról - 1899 - Ady Endre kritikájából tudunk. Operett egy felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele -keresztmetszet – magyar nyelven A dalszövegek magyar fordítójáról nincs ismeretem Szereposztás: A grófnő – Házy Erzsébet Martin – Kelen Tibor Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - A grófnő belépője (Házy) - A grófnő és Martin kettőse (Házy, Kelen) Az operett cselekményéről nincs információm. Zeller a „Madarász” című nagysikerű operettjével (Bécs, 1891) a Suppé – Millöcker – Strauss-triászt halhatatlan quartetté egészíti ki. Carl Zeller osztrák zeneszerző. A bécsi Hofkapelle fiúénekese, S. Sechter zeneszerzés tanítványa, mellette jogot tanult, Bécsben tett doktorátust. 1873-tól művészeti referens volt a császári és királyi Oktatásügyi Minisztériumban, majd minisztériumi tanácsos és udvari tanácsos Bécsben. Közben állandóan tanulta a zenét is és e téren jó hírnévre tett szert. De dicsősége tetőpontján egy testi és egy lelki csapás tönkretette munkakedvét és pályáját. Egy kényes családi per kapcsán hamis eskü vádjába keveredett. A sok izgalom testileg-lelkileg beteggé tette. Oly magasan ívelő pályájának fényes csillaga elhomályosodott. Bádenben halt meg 1898. augusztus 17-én a még nálunk is annyira kedvelt és kiváló operett komponista. Népszerűségét a Der Vogelhändler (A madarász, 1891) c. operettje alapozta meg. További művei Bécs számára: Jaconde vígopera (1876) és Die Carbonari (1880), Capitän Nicole, Der Vagabund (A csavargó, 1886) és Der Obersteiger (A bányamester, 1894) operettek. Írt egyéb zeneművet is, pl. A nagyhercegnő-belépő. Zeller művei a klasszikus bécsi operett kései kicsengései. Bródy Tamás (Kolozsvár, 1913. jan. 24.–Bp., 1990. jún. 10.): karnagy és zeneszerző, érdemes művész (1963), Liszt-díjas (1969). Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1957–59-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestereként is működött. 1947-től 1973-ig, nyugdíjazásáig a Fővárosi Operettszínház karmestere és zeneiig.-ja volt. Az Állami Hangversenyzenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.- F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: (Kulcs a lábtörlő alatt, Nílus-parti randevú Music hall, Az Angol Bank nem fizet, Köztünk maradjon (1959), és színpadi zenét is írt (A VIII. osztály, Palotaszálló, Balkezes bajnok, Elfelejtett keringő).Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat. Karmesterként a Rádióban olyan teljes felvételeken és keresztmetszeteken (részletek) irányította zenekarát, mint: Bizet: Carmen; Boito: Mefisztofele; Wagner: Lohengrin, Weber: Abűvös vadász, Millöcker: Dubarry, Szegény Jonatán, Gasparone; Fall: Az elvált asszony, Pompadour; Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő, A Szép Heléna, Kékszakáll; Johann Strauss: A denevér, Egy éj Velencében; Lehár: A mosoly országa, A cárevics, Éva, Vándordiák; Zeller: A madarász, A bányamester; Ábrahám: Viktória, Bál a Savoyban; Kálmán: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő… ADY ENDRE debreceni hírlapírói –színikritikusi korszakából egyik tárcájában így számol be a látott produkcióról: „A BÁNYAMESTER Ennek a Zeller-operettnek Sárosi (Scher) Paula fellépése kölcsönzött nagyobb érdekességet. Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket. Tagadhatatlanul tehetséges színésznő. Kis terjedelmű, de kellemes hangja, kedves megjelenése jó hatást gyakorolt a közönségre. Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt állandó maradt. Kellő gyakorlat és szorgalommal jó színésznő lehet, csak kissé idegenszerű kiejtésmódjáról szokjék le. Az est fő sikerét R. Serfőzy Zseni aratta, aki valósággal \"beugrott\" nehéz szerepébe. Ez a \"beugrás\" alig látszott játékán. Kedvesen, ügyesen játszott; énekszámainál pedig igazolta a debreceni színházi közönségnek róla alkotott kedvező véleményét. Valóban, a női énekes személyzetnek alig van oly értékes és nélkülözhetetlen tagja, mint ő. Ferenczi a bányamester szerepében nagy sikert aratott. Eddigi impresszióink szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel régi kedvencét, Békésyt. Karacs is jó volt. Sziklay az ő megszokott remek alakításával tartotta állandó derültségben a házat. Locsarekné nyílt színen is tapsot aratott, Rubos pedig kis szerepében is nagy hatást ért el. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. A női kar egyik tagjáról azonban (nevét most elhallgatjuk) meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy a figyelmet magára vonja. Ajánljuk az illetőt a rendező figyelmébe. Máskülönben zenekar s kar jók voltak. Az előadást elég szépszámú közönség nézte végig. „ Debreczeni Hírlap 1899. április 22. „
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/3 Karl Zeller (1842 – 1898): A bányamester - 1964 /Der Obersteiger – 1894/ Magyarországi játszásáról - 1899 - Ady Endre kritikájából tudunk. Operett egy felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele -keresztmetszet – magyar nyelven A dalszövegek magyar fordítójáról nincs ismeretem Szereposztás: A grófnő – Házy Erzsébet Martin – Kelen Tibor Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - A grófnő belépője (Házy) - A grófnő és Martin kettőse (Házy, Kelen) Az operett cselekményéről nincs információm. Zeller a „Madarász” című nagysikerű operettjével (Bécs, 1891) a Suppé – Millöcker – Strauss-triászt halhatatlan quartetté egészíti ki. Carl Zeller osztrák zeneszerző. A bécsi Hofkapelle fiúénekese, S. Sechter zeneszerzés tanítványa, mellette jogot tanult, Bécsben tett doktorátust. 1873-tól művészeti referens volt a császári és királyi Oktatásügyi Minisztériumban, majd minisztériumi tanácsos és udvari tanácsos Bécsben. Közben állandóan tanulta a zenét is és e téren jó hírnévre tett szert. De dicsősége tetőpontján egy testi és egy lelki csapás tönkretette munkakedvét és pályáját. Egy kényes családi per kapcsán hamis eskü vádjába keveredett. A sok izgalom testileg-lelkileg beteggé tette. Oly magasan ívelő pályájának fényes csillaga elhomályosodott. Bádenben halt meg 1898. augusztus 17-én a még nálunk is annyira kedvelt és kiváló operett komponista. Népszerűségét a Der Vogelhändler (A madarász, 1891) c. operettje alapozta meg. További művei Bécs számára: Jaconde vígopera (1876) és Die Carbonari (1880), Capitän Nicole, Der Vagabund (A csavargó, 1886) és Der Obersteiger (A bányamester, 1894) operettek. Írt egyéb zeneművet is, pl. A nagyhercegnő-belépő. Zeller művei a klasszikus bécsi operett kései kicsengései. Bródy Tamás (Kolozsvár, 1913. jan. 24.–Bp., 1990. jún. 10.): karnagy és zeneszerző, érdemes művész (1963), Liszt-díjas (1969). Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1957–59-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestereként is működött. 1947-től 1973-ig, nyugdíjazásáig a Fővárosi Operettszínház karmestere és zeneiig.-ja volt. Az Állami Hangversenyzenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.- F. m. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: (Kulcs a lábtörlő alatt, Nílus-parti randevú Music hall, Az Angol Bank nem fizet, Köztünk maradjon (1959), és színpadi zenét is írt (A VIII. osztály, Palotaszálló, Balkezes bajnok, Elfelejtett keringő).Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat. Karmesterként a Rádióban olyan teljes felvételeken és keresztmetszeteken (részletek) irányította zenekarát, mint: Bizet: Carmen; Boito: Mefisztofele; Wagner: Lohengrin, Weber: Abűvös vadász, Millöcker: Dubarry, Szegény Jonatán, Gasparone; Fall: Az elvált asszony, Pompadour; Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő, A Szép Heléna, Kékszakáll; Johann Strauss: A denevér, Egy éj Velencében; Lehár: A mosoly országa, A cárevics, Éva, Vándordiák; Zeller: A madarász, A bányamester; Ábrahám: Viktória, Bál a Savoyban; Kálmán: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő… ADY ENDRE debreceni hírlapírói –színikritikusi korszakából egyik tárcájában így számol be a látott produkcióról: „A BÁNYAMESTER Ennek a Zeller-operettnek Sárosi (Scher) Paula fellépése kölcsönzött nagyobb érdekességet. Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket. Tagadhatatlanul tehetséges színésznő. Kis terjedelmű, de kellemes hangja, kedves megjelenése jó hatást gyakorolt a közönségre. Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt állandó maradt. Kellő gyakorlat és szorgalommal jó színésznő lehet, csak kissé idegenszerű kiejtésmódjáról szokjék le. Az est fő sikerét R. Serfőzy Zseni aratta, aki valósággal \"beugrott\" nehéz szerepébe. Ez a \"beugrás\" alig látszott játékán. Kedvesen, ügyesen játszott; énekszámainál pedig igazolta a debreceni színházi közönségnek róla alkotott kedvező véleményét. Valóban, a női énekes személyzetnek alig van oly értékes és nélkülözhetetlen tagja, mint ő. Ferenczi a bányamester szerepében nagy sikert aratott. Eddigi impresszióink szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel régi kedvencét, Békésyt. Karacs is jó volt. Sziklay az ő megszokott remek alakításával tartotta állandó derültségben a házat. Locsarekné nyílt színen is tapsot aratott, Rubos pedig kis szerepében is nagy hatást ért el. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. A női kar egyik tagjáról azonban (nevét most elhallgatjuk) meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy a figyelmet magára vonja. Ajánljuk az illetőt a rendező figyelmébe. Máskülönben zenekar s kar jók voltak. Az előadást elég szépszámú közönség nézte végig. „ Debreczeni Hírlap 1899. április 22. „
553 Búbánat 2007-02-19 10:23:56
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/2 Huszka Jenő (1875 – 1960): Lili bárónő - 1964 /Bemutató: 1919. március 7. Városi Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet Szövegét Martos Ferenc írta. Szereposztás: Malomszegi Lili, bárónő – Házy Erzsébet Illésházy László, gróf – Ilosfalvy Róbert Malomszegi Ernő, báró - Melis György Sasvári Clarisse, színésznő – Koltay Valéria Remeteházi Galambos Frédi – Kishegyi Árpád Virágárus lányok, szabónők, szabók Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Dal: „Bíborban ég az alkony ég….. Egy férfi képe van a szívem közepében…” (Házy) - Kettős: „Tündérkirálynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy, Házy) - Zsoké induló: (Házy) - Lili dala és a gavallérok kara: „Mi kell a férfiaknak… Csók, nem is igaz tán…” (Házy, Kishegyi, énekkar) - Hármas Házy, Kishegyi, Melis György) - Kettős: „Szellők szárnyán, jöjj velem, repülj velem.…” (Házy, Ilosfalvy) A 39 éves Huszka Jenő 1914 nyarán, a háború kitörésekor ismét Fonyód-Bélatelepe költözik; 1907-tól majd\' négy évtizeden át villájában nyaralt és dolgozott. Többek között itt írta a Lili bárónő operettjét is. Villájával szemben tábla őrzi emlékét. A Lili bárónő ihletője Huszka első felesége, Bacsák Lili volt - Bacsák György lánya. A primadonna és a bonviván, Lili és Illásházy László egyébként valóságos, élõ személyek voltak. Huszka egyik legtöbbet játszott operettje, és talán egyik legismertebb műve. Keletkezését tekintve talán a leghosszabb időt vett igénybe, mint bármely korábbi kompozíciója. Két esztendő alatt készül el végeredményben. Ennek fő oka, hogy a minisztériumi kolléga és asztaltárs, a szövegíró Martos Ferenc, a háború besorozási hullámai elől Svájcba emigrált, majd ott is telepedett le. A sűrű levélváltást igénylő munka során a postai forgalom igencsak hátráltatja a librettó folyamatos alakulását, ehhez járul a háborús cenzúra okozta lassulás, így sokszor hetekbe telik egy-egy változtatás célba juttatása. A darab egyfajta társadalmi szatíra, pellengérre állítja a háborús újgazdagokat, a felkapaszkodott törtetőket, a dörgölődzőket, mindezt persze az operett elengedhetetlen kellékével megtűzdelve, kellő líraisággal. Huszka is kitesz magáért, zenei örökzöldet varázsol a nézők fülébe egyből. A darab tomboló siker, egy vesztett háború, a közben kialakuló kommün, a kisantant megszállása közepette. Mindez a feldolgozhatatlan, szívszorító esemény, amely az adott történelmi körülmények közepette a mindennapokat jelenti a lakosság túlnyomó részének, egy-egy dallamban feloldódik, és igazi gyógyulást ad, még ha néhány pillanatig is. A darab kikezdhetetlen sikere végig vezet, Magyarország újkori történelmi sorsfordulóin. A Monarchia idején, a Tanácskormány idején éppúgy siker, mint a Horthy korszakban, vagy a háború utáni szovjet fennhatóság alatt álló, ellenőrzött kulturális közegben, vagy a már ismét szabad magyarországi időszakban. Afféle kortalan örök darab. Cselekmény: Az arisztokrata környezetben játszódó mese tele van félreértésekkel és az ebből származó összes bonyodalmakkal. Hőse egy tönkrement gróf, Illésházy László, aki adósságainak rendezése fejében eladja az ősi birtokot az egykor festékkereskedő, báróságát pénzen vett Malomszeginek. A történet azzal kezdődik, hogy a gróf éppen házi ruhában csomagol, amikor megérkezik Lili, az új tulajdonos lánya és őszülő vőlegénye, Frédi. Inasnak nézik és felfogadják szolgálatukba. A gróf Lili miatt belemegy a játékba, és beáll komornyiknak elárverezett birtoka új tulajdonosához. Illésházy gyakran lovagol ki Lilivel az erdőbe. Nem úgy kezelik, mint egy komornyikot szokás. Lili fokozatosan a Illésházy hatása alá kerül. Ez nem tetszik Frédinek, de főleg a gróf elhagyott szerelmének, a színésznő Clarisse-nek, aki felismeri és leleplezi őt, majd bosszút fogad. Lili megtudja tőle, hogy kicsoda- micsoda az új komornyik, azt hiszi, hogy csak azért adta ki inasnak magát, hogy őt megkaparintsa. Kezdetben a gróf csak könnyű kalandnak tekintette Lilit, de a közelében töltött napok alatt idővel beleszeretett a lányba. De sajnos ekkor már késő volt és a kastélyt el kell hagynia. Lili ezek után vőlegényének, a kissé ütődött-bolondos Frédinek ígéri kezét. A félreértések persze tisztázódnak. A harmadik felvonásban – néhány hónap elteltével – a csődbejutott gróf megmenti egy lóversenyen Lili favorit helyét, mivel annak lovasa elkésett a versenyről: versenyistállójának Tündér nevű lován Illésházy megnyeri a versenyt. Miután meggyőzi Lilit érzelmei valódiságáról, és bevallja iránta érzett szerelmét, elnyeri a szépséges bárókisasszony kezét: ő megbocsát neki és egymáséi lesznek. Clarisse pedig Frédié. Huszka Jenő Szegeden született 1875. április 24-én. Miniszteri tanácsos a kultuszminisztériumban. A zeneszerzők egyesületének elnöke. Zenei tanulmányait a szegedi Városi Zenedében kezdte és azután 4 évig 1892-96-ig az Országos Zeneakadémián folytatta. Párizsban is tanult. Hubay Jenő tanítványa, kiváló hegedűvirtuóz, akit a zeneszerzés művészetébe Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár vezetett be. Alig 20 éves korában a híres „Jogász csárdással” és „Bob herceg” című melodrámával aratott szép sikert. Pár év múlva (1899) „Tilos a bemenet” című énekes bohózatát adták elő. A Bob herceget 1902-ben átdolgozta operetté Martos Ferenc és Bakonyi Károly szövegére, amely dalművel országos hírnévre tett szert (A Népszínház 1902 dec. 20-án adta elő.) Egy év múlva az „Aranyvirág” című operettel tette nevét még kedveltebbé. Írt ezeken kívül számos dalt és megalkotta a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetét, melynek ő volt az elnöke. Huszka Jenőt a Zeneszerzők Világszövetségének budapesti kongresszusán 1930-ban a Világszövetség alelnökéül választották. A Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagja 1933-tól. Hosszú, gazdag, megbecsült életútját nyolcvanötéves korában fejezte be: 1960. február 2-án halt meg Budapesten. További nevezetesebb operettjei még: Gül baba (1905), Tündérszerelem (1907), Rébusz báró (1909), Nemtudomka (1914), Lili bárónő (1919), Hajtóvadászat (1926), Erzsébet (1939), Gyergyói bál (1941), Mária főhadnagy (1942), Szabadság szerelem (1954), Szép Juhászné (1955). Huszka Jenő életregényét „Szellők szárnyán…” címmel írta meg második felesége, Huszka Jenőné Arányi Mária (sajtó alá rendezte Rácz György), ami a Zeneműkiadónál jelent meg 1977-ben. Azóta több kiadást is megért könyv.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/2 Huszka Jenő (1875 – 1960): Lili bárónő - 1964 /Bemutató: 1919. március 7. Városi Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza felvétele - keresztmetszet Szövegét Martos Ferenc írta. Szereposztás: Malomszegi Lili, bárónő – Házy Erzsébet Illésházy László, gróf – Ilosfalvy Róbert Malomszegi Ernő, báró - Melis György Sasvári Clarisse, színésznő – Koltay Valéria Remeteházi Galambos Frédi – Kishegyi Árpád Virágárus lányok, szabónők, szabók Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Dal: „Bíborban ég az alkony ég….. Egy férfi képe van a szívem közepében…” (Házy) - Kettős: „Tündérkirálynő, légy a párom! Szállj le, szállj le pille szárnyon!...” (Ilosfalvy, Házy) - Zsoké induló: (Házy) - Lili dala és a gavallérok kara: „Mi kell a férfiaknak… Csók, nem is igaz tán…” (Házy, Kishegyi, énekkar) - Hármas Házy, Kishegyi, Melis György) - Kettős: „Szellők szárnyán, jöjj velem, repülj velem.…” (Házy, Ilosfalvy) A 39 éves Huszka Jenő 1914 nyarán, a háború kitörésekor ismét Fonyód-Bélatelepe költözik; 1907-tól majd\' négy évtizeden át villájában nyaralt és dolgozott. Többek között itt írta a Lili bárónő operettjét is. Villájával szemben tábla őrzi emlékét. A Lili bárónő ihletője Huszka első felesége, Bacsák Lili volt - Bacsák György lánya. A primadonna és a bonviván, Lili és Illásházy László egyébként valóságos, élõ személyek voltak. Huszka egyik legtöbbet játszott operettje, és talán egyik legismertebb műve. Keletkezését tekintve talán a leghosszabb időt vett igénybe, mint bármely korábbi kompozíciója. Két esztendő alatt készül el végeredményben. Ennek fő oka, hogy a minisztériumi kolléga és asztaltárs, a szövegíró Martos Ferenc, a háború besorozási hullámai elől Svájcba emigrált, majd ott is telepedett le. A sűrű levélváltást igénylő munka során a postai forgalom igencsak hátráltatja a librettó folyamatos alakulását, ehhez járul a háborús cenzúra okozta lassulás, így sokszor hetekbe telik egy-egy változtatás célba juttatása. A darab egyfajta társadalmi szatíra, pellengérre állítja a háborús újgazdagokat, a felkapaszkodott törtetőket, a dörgölődzőket, mindezt persze az operett elengedhetetlen kellékével megtűzdelve, kellő líraisággal. Huszka is kitesz magáért, zenei örökzöldet varázsol a nézők fülébe egyből. A darab tomboló siker, egy vesztett háború, a közben kialakuló kommün, a kisantant megszállása közepette. Mindez a feldolgozhatatlan, szívszorító esemény, amely az adott történelmi körülmények közepette a mindennapokat jelenti a lakosság túlnyomó részének, egy-egy dallamban feloldódik, és igazi gyógyulást ad, még ha néhány pillanatig is. A darab kikezdhetetlen sikere végig vezet, Magyarország újkori történelmi sorsfordulóin. A Monarchia idején, a Tanácskormány idején éppúgy siker, mint a Horthy korszakban, vagy a háború utáni szovjet fennhatóság alatt álló, ellenőrzött kulturális közegben, vagy a már ismét szabad magyarországi időszakban. Afféle kortalan örök darab. Cselekmény: Az arisztokrata környezetben játszódó mese tele van félreértésekkel és az ebből származó összes bonyodalmakkal. Hőse egy tönkrement gróf, Illésházy László, aki adósságainak rendezése fejében eladja az ősi birtokot az egykor festékkereskedő, báróságát pénzen vett Malomszeginek. A történet azzal kezdődik, hogy a gróf éppen házi ruhában csomagol, amikor megérkezik Lili, az új tulajdonos lánya és őszülő vőlegénye, Frédi. Inasnak nézik és felfogadják szolgálatukba. A gróf Lili miatt belemegy a játékba, és beáll komornyiknak elárverezett birtoka új tulajdonosához. Illésházy gyakran lovagol ki Lilivel az erdőbe. Nem úgy kezelik, mint egy komornyikot szokás. Lili fokozatosan a Illésházy hatása alá kerül. Ez nem tetszik Frédinek, de főleg a gróf elhagyott szerelmének, a színésznő Clarisse-nek, aki felismeri és leleplezi őt, majd bosszút fogad. Lili megtudja tőle, hogy kicsoda- micsoda az új komornyik, azt hiszi, hogy csak azért adta ki inasnak magát, hogy őt megkaparintsa. Kezdetben a gróf csak könnyű kalandnak tekintette Lilit, de a közelében töltött napok alatt idővel beleszeretett a lányba. De sajnos ekkor már késő volt és a kastélyt el kell hagynia. Lili ezek után vőlegényének, a kissé ütődött-bolondos Frédinek ígéri kezét. A félreértések persze tisztázódnak. A harmadik felvonásban – néhány hónap elteltével – a csődbejutott gróf megmenti egy lóversenyen Lili favorit helyét, mivel annak lovasa elkésett a versenyről: versenyistállójának Tündér nevű lován Illésházy megnyeri a versenyt. Miután meggyőzi Lilit érzelmei valódiságáról, és bevallja iránta érzett szerelmét, elnyeri a szépséges bárókisasszony kezét: ő megbocsát neki és egymáséi lesznek. Clarisse pedig Frédié. Huszka Jenő Szegeden született 1875. április 24-én. Miniszteri tanácsos a kultuszminisztériumban. A zeneszerzők egyesületének elnöke. Zenei tanulmányait a szegedi Városi Zenedében kezdte és azután 4 évig 1892-96-ig az Országos Zeneakadémián folytatta. Párizsban is tanult. Hubay Jenő tanítványa, kiváló hegedűvirtuóz, akit a zeneszerzés művészetébe Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár vezetett be. Alig 20 éves korában a híres „Jogász csárdással” és „Bob herceg” című melodrámával aratott szép sikert. Pár év múlva (1899) „Tilos a bemenet” című énekes bohózatát adták elő. A Bob herceget 1902-ben átdolgozta operetté Martos Ferenc és Bakonyi Károly szövegére, amely dalművel országos hírnévre tett szert (A Népszínház 1902 dec. 20-án adta elő.) Egy év múlva az „Aranyvirág” című operettel tette nevét még kedveltebbé. Írt ezeken kívül számos dalt és megalkotta a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetét, melynek ő volt az elnöke. Huszka Jenőt a Zeneszerzők Világszövetségének budapesti kongresszusán 1930-ban a Világszövetség alelnökéül választották. A Magyar Rádió Zenei Tanácsának tagja 1933-tól. Hosszú, gazdag, megbecsült életútját nyolcvanötéves korában fejezte be: 1960. február 2-án halt meg Budapesten. További nevezetesebb operettjei még: Gül baba (1905), Tündérszerelem (1907), Rébusz báró (1909), Nemtudomka (1914), Lili bárónő (1919), Hajtóvadászat (1926), Erzsébet (1939), Gyergyói bál (1941), Mária főhadnagy (1942), Szabadság szerelem (1954), Szép Juhászné (1955). Huszka Jenő életregényét „Szellők szárnyán…” címmel írta meg második felesége, Huszka Jenőné Arányi Mária (sajtó alá rendezte Rácz György), ami a Zeneműkiadónál jelent meg 1977-ben. Azóta több kiadást is megért könyv.
552 Búbánat 2007-02-15 22:00:02 [Válasz erre: 414 Búbánat 2006-11-21 19:12:22]
Közbevetőleg: A cigánybáró e német nyelvű felvételéről hallhattuk a Ki esketett? c. szerelmi kettőst Rudolf Schock és Házy Erzsébet tolmácsolásában a kedd éjjel 23:04-kor kezdődött Operákból, daljátékokból és operettekből c. összeállításban. A rádió honlapjáról a hangarchívumból visszahallgatható vagy letölthető.
Közbevetőleg: A cigánybáró e német nyelvű felvételéről hallhattuk a Ki esketett? c. szerelmi kettőst Rudolf Schock és Házy Erzsébet tolmácsolásában a kedd éjjel 23:04-kor kezdődött Operákból, daljátékokból és operettekből c. összeállításban. A rádió honlapjáról a hangarchívumból visszahallgatható vagy letölthető.
551 Búbánat 2007-02-15 13:48:23 [Válasz erre: 550 Búbánat 2007-02-15 13:46:21]
JACOBI VIKTOR zeneszerző. Jacobi 1883. október 22-én Budapesten született. Szerzeményei már a Markó utcai reálgimnáziumban szerepeltek az iskolai rendezvényeken. A Zeneakadémián tanult zeneszerzést 1903 és 1905 között, ahol Weiner Leó évfolyamtársaként Koessler János tanítványa volt. Barátságban volt Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, Kálmán Imrével és Szirmai Alberttel. Kálmán első kompozícióját Jacobi verseire írta 1902-ben. Első, Jakabfi Viktor néven írt operettjét, A rátartós királykisasszonyt még főiskolás korában, 1904-benmutatták be a Népszínházban, Küry Klárával a címszerepben. Holger Drachmann mesedarabját Heltai Jenő dolgozta át - a siker jórészt az ő érdeme volt. 1905-ben a Magyar Színház vitte színre Simonyi óbesterről készült darabját, A legvitézebb huszárt. A Martos Ferenc librettójára írt operett címszerepét Ráthonyi Ákos alakította. Az 1906-ban a Magyar Színházban bemutatott A tengerszem tündére Jókai nyomán, Thury Zoltán szövegére, Heltai verseire íródott, A kritika szerint Jacobi „muzsikája lágy, dallamos és magyaros\". Következő darabja, a Tüskerózsa szintén Jókai-feldolgozás volt, amelyet Az istenhegyi székely leányból Martos Ferenc írt. A főszerepet Fedák Sári alakította. Van, de nincs című darabaját 1908-ban, a Jánoskát 1909-ben mutatták be. Első maradandó sikere a Leányvásár (1911) után nemzetközi hírnevét csak növelte Syibill című darabja, ezt is a Bródy - Martos páros szövegére komponálta. Jacobi 1914-ben Angliában utazott a Syibill londoni próbáira, de a háború kezdetén a munka félbeszakadt, s őt mint osztrák-magyar állampolgárt, kiutasították. Jacobi az Egyesült Államokba távozott, itt főleg korábbi darabjainak színpadra állításán fáradozott, de kisebb zongoradarabokat is komponált, melyek 1915-19 közt meg is jelentek New Yorkban. Megismerkedve a világhírű hegedűművész Fritz Kreislerrel, közösen írtak operettet Almavirág címmel, melyet 1919-ben állítottak színpadra a New York-i Globe színházban. 1921-ben ugyanott adták elő Szerelmeslevél című, szintén Kreislerrel írt musicaljét. E műveit nálunk nem mutatták be. Jacobi amerikai beilleszkedése csak részben sikerült, zenéje veszített közvetlenségéből, egyéni bájából. 1920-ban járt utoljára Európában. A nagy tehetségű muzsikus élete tragikusan fejeződött be: 38 éves korában öngyilkos lett. Jacobit kitűnő színpadi érzéke, melódiáinak gazdagsága a legkiválóbb magyar operettkomponisták sorába emelte, Huszka Jenõ, Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellé. Első operettjei a kor magyaros divatjának feleltek meg, később inkább angol-amerikai témájú és jellegű darabokat írt, melyekben a modern táncok is jelentős szerepet kaptak. Két fő műve, a Leányvásár és a Sybill, melyek elkerülik a nemzetközi operett közhelyeit, ma is rendszeresen szerepel a hazai és külföldi színpadokon. Posztumusz művét, a Fõvárosi Operettszínházban, 1925-ben bemutatott Miamit nem tekintik teljesen hitelesnek, ennek zenéjét Vincze Zsigmond karmester-zeneszerzõ állította össze Amerikában komponált darabjaiból. „A háború előtti fiatal magyar intellektuelek szent Párizs-áhítatával ízlelgette a francia zene finom fűszereit és ezeknek zamatával tette csiklandósabbá a bécsi operettstílus vaskos főztjét\" - írta róla Lányi Viktor. BRÓDY MIKSA (Nagyvárad, 1875. szept. 16. – Bp., 1924. máj. 4.): újságíró. Orvosi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd egy ideig a lelenckórházban orvosi gyakorlatot folytatott. 1904-től újságíró, a Budapesti Napló és a Magyar Hírlap színikritikusa. 1910-től a Pesti Napló munkatársa, az I. világháború alatt Az Est svájci tudósítója. Számos nagy sikerű operettszövegkönyvet írt és fordított. Legismertebbek a Martos Ferenccel írt Leányvásár, a Sybill és a Zsuzsi kisasszony. MARTOS FERENC (Arad, 1875. jan. 10. – Bp., 1938. nov. 24.): író. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1896 – 1914 között a vallás- és közoktatásügyi min. tisztviselője. 1894-től belső munkatársa a Pesti Naplónak, majd a Budapesti Hírlapnak, 1900 – 02-ben szerk. a Fővárosi Lapokat. Írói pályáját versekkel és regényekkel kezdte, és színművekkel folytatta, majd 1904-től csak operettlibrettókat írt. – F. m. Iza (versek, Bp., 1896); Mariette (r., Bp., 1900); Titánia (versek, Bp., 1902); Balassa Bálint (színmű, Bp., 1902); Aranyvirág (Huszka Jenő zenéjére, Bp., 1903); Bob herceg (Huszka Jenő zenéjére Bp., 1904); Gül baba (Huszka Jenő zenéjére Bp. 1905); Leányvásár (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1911); Sybill (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1914); Zsuzsi kisasszony (Bródy Miksával, Kálmán Imre zenéjére, Bp., 1915); A pacsirta (Lehár Ferenc zenéjére, Bp., 1918; Lili bárónő, (Huszka Jenő zenéjére Bp.1919)
JACOBI VIKTOR zeneszerző. Jacobi 1883. október 22-én Budapesten született. Szerzeményei már a Markó utcai reálgimnáziumban szerepeltek az iskolai rendezvényeken. A Zeneakadémián tanult zeneszerzést 1903 és 1905 között, ahol Weiner Leó évfolyamtársaként Koessler János tanítványa volt. Barátságban volt Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, Kálmán Imrével és Szirmai Alberttel. Kálmán első kompozícióját Jacobi verseire írta 1902-ben. Első, Jakabfi Viktor néven írt operettjét, A rátartós királykisasszonyt még főiskolás korában, 1904-benmutatták be a Népszínházban, Küry Klárával a címszerepben. Holger Drachmann mesedarabját Heltai Jenő dolgozta át - a siker jórészt az ő érdeme volt. 1905-ben a Magyar Színház vitte színre Simonyi óbesterről készült darabját, A legvitézebb huszárt. A Martos Ferenc librettójára írt operett címszerepét Ráthonyi Ákos alakította. Az 1906-ban a Magyar Színházban bemutatott A tengerszem tündére Jókai nyomán, Thury Zoltán szövegére, Heltai verseire íródott, A kritika szerint Jacobi „muzsikája lágy, dallamos és magyaros\". Következő darabja, a Tüskerózsa szintén Jókai-feldolgozás volt, amelyet Az istenhegyi székely leányból Martos Ferenc írt. A főszerepet Fedák Sári alakította. Van, de nincs című darabaját 1908-ban, a Jánoskát 1909-ben mutatták be. Első maradandó sikere a Leányvásár (1911) után nemzetközi hírnevét csak növelte Syibill című darabja, ezt is a Bródy - Martos páros szövegére komponálta. Jacobi 1914-ben Angliában utazott a Syibill londoni próbáira, de a háború kezdetén a munka félbeszakadt, s őt mint osztrák-magyar állampolgárt, kiutasították. Jacobi az Egyesült Államokba távozott, itt főleg korábbi darabjainak színpadra állításán fáradozott, de kisebb zongoradarabokat is komponált, melyek 1915-19 közt meg is jelentek New Yorkban. Megismerkedve a világhírű hegedűművész Fritz Kreislerrel, közösen írtak operettet Almavirág címmel, melyet 1919-ben állítottak színpadra a New York-i Globe színházban. 1921-ben ugyanott adták elő Szerelmeslevél című, szintén Kreislerrel írt musicaljét. E műveit nálunk nem mutatták be. Jacobi amerikai beilleszkedése csak részben sikerült, zenéje veszített közvetlenségéből, egyéni bájából. 1920-ban járt utoljára Európában. A nagy tehetségű muzsikus élete tragikusan fejeződött be: 38 éves korában öngyilkos lett. Jacobit kitűnő színpadi érzéke, melódiáinak gazdagsága a legkiválóbb magyar operettkomponisták sorába emelte, Huszka Jenõ, Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellé. Első operettjei a kor magyaros divatjának feleltek meg, később inkább angol-amerikai témájú és jellegű darabokat írt, melyekben a modern táncok is jelentős szerepet kaptak. Két fő műve, a Leányvásár és a Sybill, melyek elkerülik a nemzetközi operett közhelyeit, ma is rendszeresen szerepel a hazai és külföldi színpadokon. Posztumusz művét, a Fõvárosi Operettszínházban, 1925-ben bemutatott Miamit nem tekintik teljesen hitelesnek, ennek zenéjét Vincze Zsigmond karmester-zeneszerzõ állította össze Amerikában komponált darabjaiból. „A háború előtti fiatal magyar intellektuelek szent Párizs-áhítatával ízlelgette a francia zene finom fűszereit és ezeknek zamatával tette csiklandósabbá a bécsi operettstílus vaskos főztjét\" - írta róla Lányi Viktor. BRÓDY MIKSA (Nagyvárad, 1875. szept. 16. – Bp., 1924. máj. 4.): újságíró. Orvosi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd egy ideig a lelenckórházban orvosi gyakorlatot folytatott. 1904-től újságíró, a Budapesti Napló és a Magyar Hírlap színikritikusa. 1910-től a Pesti Napló munkatársa, az I. világháború alatt Az Est svájci tudósítója. Számos nagy sikerű operettszövegkönyvet írt és fordított. Legismertebbek a Martos Ferenccel írt Leányvásár, a Sybill és a Zsuzsi kisasszony. MARTOS FERENC (Arad, 1875. jan. 10. – Bp., 1938. nov. 24.): író. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1896 – 1914 között a vallás- és közoktatásügyi min. tisztviselője. 1894-től belső munkatársa a Pesti Naplónak, majd a Budapesti Hírlapnak, 1900 – 02-ben szerk. a Fővárosi Lapokat. Írói pályáját versekkel és regényekkel kezdte, és színművekkel folytatta, majd 1904-től csak operettlibrettókat írt. – F. m. Iza (versek, Bp., 1896); Mariette (r., Bp., 1900); Titánia (versek, Bp., 1902); Balassa Bálint (színmű, Bp., 1902); Aranyvirág (Huszka Jenő zenéjére, Bp., 1903); Bob herceg (Huszka Jenő zenéjére Bp., 1904); Gül baba (Huszka Jenő zenéjére Bp. 1905); Leányvásár (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1911); Sybill (Bródy Miksával, Jacobi Viktor zenéjére, Bp., 1914); Zsuzsi kisasszony (Bródy Miksával, Kálmán Imre zenéjére, Bp., 1915); A pacsirta (Lehár Ferenc zenéjére, Bp., 1918; Lili bárónő, (Huszka Jenő zenéjére Bp.1919)
550 Búbánat 2007-02-15 13:46:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/1 Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1964 /Bemutó: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles - Udvardy Tibor Jefferson, szenátor - Csákányi László Jack Harrison, milliomos - Bilicsi Tivadar Lucy, a lánya - Németh Marika Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Rátonyi Róbert Fritz, a fia – Palcsó Sándor Cowboyok, Beggardale lakói, matrózok, táncos lányok. Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Palcsó) - 1. felvonás fináléja (Udvardy, Németh, Házy, Palcsó, Bilicsi, Rátonyi, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Palcsó, Bilicsi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Palcsó) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Palcsó, Bilicsi, énekkar) A zeneszerző, Jacobi Viktor több éves kísérletezése után egyszerre az érdeklődés középpontjába került, és e művében a magyar operett a muzsika igazi ragyogásában mutatta meg színeit. Jacobi Viktornak a Leányvásár-t megelőzően 1904-től szinte minden évadban akadt egy-egy kísérlete, amikor is kitűnő librettistákkal, valóságos költőkkel és írókkal dolgozott együtt, így Heltai Jenővel és Thury Zoltánnal. Poétikus történeteket szólaltatott meg a zene nyelvén. Átütő sikert azonban ezekkel a kísérletekkel nem sikerült elérnie; arra még várnia kellett. Végül persze ez is megérkezett: első maradandó sikerét a Leányvásárral aratta, amelynek premierje 1911-ben volt a Király Színházban, Fedák Sári, Rátkai Márton, Király Ernõ és Petráss Sári főszereplésével. Bródy Miksa és Martos Ferenc fordulatos szövegkönyvére Jacobi igen eredeti és szórakoztató muzsikát szerzett. Ez a darab főleg angol nyelvterületen vált népszerűvé, számos európai város után még Új-Zélandon is előadták. A darab cselekménye a kor követelményeihez igazodott,sajátosan \"amerikaias\" lett. Kritikusai megállapították, hogy Jacobi ebben a művében és a Sybill-ben elkerülte az operett-közhelyeket; ez a megjegyzés természetesen a darab muzikális anyagára vonatkozott. Az operett indítása valóságos nagy konfliktus; méghozzá a drámai konfliktus kibontását ígéri. Az operett törvényei persze nem a tragédia és a bosszú irányába sodorják a cselekményt, hanem a megbékélés és az egymásra találás útjára. Ám az érzelmi összeütközések sok-sok lehetőségét nyújtja így is a változatos és gazdag cselekményű darab. A Leányvásár az operettirodalom egyik remeke; a mai napig a magyar operettmuzsika világhírének hirdetője. Dzsilolo-duett keletkezéséről Fedák Sári (Bessy a bemutatón) így nyilatkozott: „A Dzsilolo a Király Színházban született .A zenét az egyik próbaszobában komponáltra Jacobi, a tánc koreográfiáját a nagyszerű balettmester, Geiger Izsó készítette, a dal címét pedig én adtam. Hogy honnan vettem! Hát a próbák alatt valahol a kezembe akadt Ausztrália térképe és azon felfedezte, egy furcsa nevet. Az volt a Dzsilolo, melynek eredetéről most egész Pest vitatkozik.” 1.felvonás Egy San Franciscóhoz közel eső faluban Beggardale-ben „leányvásárt” tartanak. A történet egy San Francisco környéki népszokásra épül: azt a lányt, aki mindenkit kikosaraz, csúfságból a falu utolsó legényéhez adják feleségül. Ez arra kötelezi a lányt, hogy csak a „hitvány” legénnyel táncolhatja át az éjszakát. Jefferson szenátor társaságában - vendégeként – megjelenik az eseményen a milliomos Jack Harrison, a körzet képviselője is, akinek látnia kell, hogy Lucy ányát – a hagyományoknak megfelelően, jelképesen -Tom Migleshez adják, egy cowboyhoz (tehenészhez), mert az előbb mindenkit visszautasított, lévén Fritz Rottenberger mennyasszonya. (Mulatságos jelenet, amikor idősebb Rottenberg gróf Bessyvel, a komornával udvarolni tanítják lüke fiát, Fritzet – akinek feleségül kellene vennie a gazdag lányt. Fritz azonban inkább Lucy szobalánya, Bessy körül legyeskedik – ezért aztán a fia helyett maga az apa indul „harcba” a hozomány reményében…) Tom valójában egy gazdag orvos fia, apját Harrison tőzsdemanőverei tették tönkre. Bosszúból rábírja a seriffet, hogy házasságát legalizálja, és Lucy így hites felesége lesz. Amikor ez kiderül, botrány tör ki. Tom pünkösdig szabadságot ad Lucynak. 2. felvonás A „Lucy” nevű jachton bujkálnak Tom elől Harrisonék és Rottenbergék. Abban bíznak, hogy felbontják a házasságot, ha nem lehet egy évig kimutatni az együttélést. Fritz közben Lucy helyett továbbra is inkább a csinos szobalány, Bessy után futkos…Tom is ott van a hajón, ahol fűtősként dolgozik. Lucy beleszeret a fiúba. Harrison megvesztegetéssel próbál megszabadulni vejétől, de nem sikerül. Ekkor cselhez folyamodik, remélve, hogy a lány kiábrándul Tomból. A „tehenészt” frakkba öltözteti. Remekül néz ki az esti öltözetben és Lucy még jobban beleszeret. Tom leleplezi magát, hogy ő annak a Fleetwoodnak a fia, akit Harrison tönkretett és a halálba kergetett. Lucy azt hiszi, hogy Tom érdekből cselekedett, és ezért csalódásában Fritznek ígéri kezét. 3. felvonás Fritz és Lucy esküvői előkészületei. Fritz bajban van, nem nagyon boldog vőlegény, amin nem lehet csodálkozni, mert három nappal ezelőtt titokban feleségül vette Bessyt. Persze a titok rövidesen kiderül… Botrány, de nem sokáig, mert jön Tom és bebizonyítja, hogy valóban szereti Lucyt. A fiatal pár otthagyja az idős milliomos apát, hogy megtarthassák az igazi esküvőt. Tom és Lucy egymáséi lesznek.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele V/1 Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1964 /Bemutó: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Operett három felvonásban Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles - Udvardy Tibor Jefferson, szenátor - Csákányi László Jack Harrison, milliomos - Bilicsi Tivadar Lucy, a lánya - Németh Marika Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Rátonyi Róbert Fritz, a fia – Palcsó Sándor Cowboyok, Beggardale lakói, matrózok, táncos lányok. Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Palcsó) - 1. felvonás fináléja (Udvardy, Németh, Házy, Palcsó, Bilicsi, Rátonyi, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Palcsó, Bilicsi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Palcsó) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Palcsó, Bilicsi, énekkar) A zeneszerző, Jacobi Viktor több éves kísérletezése után egyszerre az érdeklődés középpontjába került, és e művében a magyar operett a muzsika igazi ragyogásában mutatta meg színeit. Jacobi Viktornak a Leányvásár-t megelőzően 1904-től szinte minden évadban akadt egy-egy kísérlete, amikor is kitűnő librettistákkal, valóságos költőkkel és írókkal dolgozott együtt, így Heltai Jenővel és Thury Zoltánnal. Poétikus történeteket szólaltatott meg a zene nyelvén. Átütő sikert azonban ezekkel a kísérletekkel nem sikerült elérnie; arra még várnia kellett. Végül persze ez is megérkezett: első maradandó sikerét a Leányvásárral aratta, amelynek premierje 1911-ben volt a Király Színházban, Fedák Sári, Rátkai Márton, Király Ernõ és Petráss Sári főszereplésével. Bródy Miksa és Martos Ferenc fordulatos szövegkönyvére Jacobi igen eredeti és szórakoztató muzsikát szerzett. Ez a darab főleg angol nyelvterületen vált népszerűvé, számos európai város után még Új-Zélandon is előadták. A darab cselekménye a kor követelményeihez igazodott,sajátosan \"amerikaias\" lett. Kritikusai megállapították, hogy Jacobi ebben a művében és a Sybill-ben elkerülte az operett-közhelyeket; ez a megjegyzés természetesen a darab muzikális anyagára vonatkozott. Az operett indítása valóságos nagy konfliktus; méghozzá a drámai konfliktus kibontását ígéri. Az operett törvényei persze nem a tragédia és a bosszú irányába sodorják a cselekményt, hanem a megbékélés és az egymásra találás útjára. Ám az érzelmi összeütközések sok-sok lehetőségét nyújtja így is a változatos és gazdag cselekményű darab. A Leányvásár az operettirodalom egyik remeke; a mai napig a magyar operettmuzsika világhírének hirdetője. Dzsilolo-duett keletkezéséről Fedák Sári (Bessy a bemutatón) így nyilatkozott: „A Dzsilolo a Király Színházban született .A zenét az egyik próbaszobában komponáltra Jacobi, a tánc koreográfiáját a nagyszerű balettmester, Geiger Izsó készítette, a dal címét pedig én adtam. Hogy honnan vettem! Hát a próbák alatt valahol a kezembe akadt Ausztrália térképe és azon felfedezte, egy furcsa nevet. Az volt a Dzsilolo, melynek eredetéről most egész Pest vitatkozik.” 1.felvonás Egy San Franciscóhoz közel eső faluban Beggardale-ben „leányvásárt” tartanak. A történet egy San Francisco környéki népszokásra épül: azt a lányt, aki mindenkit kikosaraz, csúfságból a falu utolsó legényéhez adják feleségül. Ez arra kötelezi a lányt, hogy csak a „hitvány” legénnyel táncolhatja át az éjszakát. Jefferson szenátor társaságában - vendégeként – megjelenik az eseményen a milliomos Jack Harrison, a körzet képviselője is, akinek látnia kell, hogy Lucy ányát – a hagyományoknak megfelelően, jelképesen -Tom Migleshez adják, egy cowboyhoz (tehenészhez), mert az előbb mindenkit visszautasított, lévén Fritz Rottenberger mennyasszonya. (Mulatságos jelenet, amikor idősebb Rottenberg gróf Bessyvel, a komornával udvarolni tanítják lüke fiát, Fritzet – akinek feleségül kellene vennie a gazdag lányt. Fritz azonban inkább Lucy szobalánya, Bessy körül legyeskedik – ezért aztán a fia helyett maga az apa indul „harcba” a hozomány reményében…) Tom valójában egy gazdag orvos fia, apját Harrison tőzsdemanőverei tették tönkre. Bosszúból rábírja a seriffet, hogy házasságát legalizálja, és Lucy így hites felesége lesz. Amikor ez kiderül, botrány tör ki. Tom pünkösdig szabadságot ad Lucynak. 2. felvonás A „Lucy” nevű jachton bujkálnak Tom elől Harrisonék és Rottenbergék. Abban bíznak, hogy felbontják a házasságot, ha nem lehet egy évig kimutatni az együttélést. Fritz közben Lucy helyett továbbra is inkább a csinos szobalány, Bessy után futkos…Tom is ott van a hajón, ahol fűtősként dolgozik. Lucy beleszeret a fiúba. Harrison megvesztegetéssel próbál megszabadulni vejétől, de nem sikerül. Ekkor cselhez folyamodik, remélve, hogy a lány kiábrándul Tomból. A „tehenészt” frakkba öltözteti. Remekül néz ki az esti öltözetben és Lucy még jobban beleszeret. Tom leleplezi magát, hogy ő annak a Fleetwoodnak a fia, akit Harrison tönkretett és a halálba kergetett. Lucy azt hiszi, hogy Tom érdekből cselekedett, és ezért csalódásában Fritznek ígéri kezét. 3. felvonás Fritz és Lucy esküvői előkészületei. Fritz bajban van, nem nagyon boldog vőlegény, amin nem lehet csodálkozni, mert három nappal ezelőtt titokban feleségül vette Bessyt. Persze a titok rövidesen kiderül… Botrány, de nem sokáig, mert jön Tom és bebizonyítja, hogy valóban szereti Lucyt. A fiatal pár otthagyja az idős milliomos apát, hogy megtarthassák az igazi esküvőt. Tom és Lucy egymáséi lesznek.
549 Búbánat 2007-02-11 23:54:00
V. 1964 – 1965 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek V/1 Jacobi Viktor: Leányvásár – 1964 V/2 Huszka Jenő: Lili bárónő – 1964 V/3 Carl Zeller: A bányamester – 1964 V/4 Robert Planquette: Rip van Winkle – 1964 V/5 Lehár Ferenc: Éva – 1965 V/6 ifj. Johann Strauss: Denevér (2) – 1965 V/7 Szirmai Albert: Mézeskalács – 1965 V/8 Jacques Offenbach: Szép Heléna - 1965
V. 1964 – 1965 közötti rádiós operett- és daljáték felvételek V/1 Jacobi Viktor: Leányvásár – 1964 V/2 Huszka Jenő: Lili bárónő – 1964 V/3 Carl Zeller: A bányamester – 1964 V/4 Robert Planquette: Rip van Winkle – 1964 V/5 Lehár Ferenc: Éva – 1965 V/6 ifj. Johann Strauss: Denevér (2) – 1965 V/7 Szirmai Albert: Mézeskalács – 1965 V/8 Jacques Offenbach: Szép Heléna - 1965
548 Búbánat 2007-02-11 20:39:28
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/3 Pergolesi, Giovanni Battista Pergolesi (1710 – 1736) - 1964 /La serva padrona, 1733. Nápoly, Teatro San Bartolomeo/ Intermezzo két részben Ezt számítják az első buffó-operának. Intermezzónak azért nevezik, mert eredetileg egy opera seriának (komoly operának), Pergoilesi Il Prigioniero superbo című művének két szünetében játszották el. Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szövegét Gennaro AntonioFederico nyomán Blum Tamás fordította. Szereposztás: Zerbina, az úrhatnám szolgáló - Házy Erzsébet Uberto, az idős agglegény, módos gazda – Dene József Vespone, a beszélni is rest szolga – néma szerep Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Borbély György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Serpina áriája az I. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Serpina áriája a II. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Finálé (Házy, Dene) A Zenés TV Színház a rádió stúdiófelvétele alapján operafilmet készített a darabból, erről bővebben, és a cselekmény ismertetése is, a 380. sorszám alatt olvasható. Ruitner Sándor az egyik rádiós műsorában így emlékezett vissza a rádiós felvételre: „… a másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.” Borbély Gyula (Miskolc, 1930. márc. 2.–Bp., 1981. ápr. 29.): karmester. A Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1953-tól az Operaház korrepetitora, majd 1955-től karmestere lett. Polgár Tibor A kérők c. operájának dirigálásával mutatkozott be. Sikerrel vezényelte Mozart, Puccini operáit, Wagner Tannhäuserjét, R. Strauss Saloméját, Muszorgszkij Hovanscsináját. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban, Finnországban és Németországban, valamint a szomszédos országokban (Lengyelország, Szovjetúnió, Románia). 1953 óta hangversenydirigensként is fellépett idehaza és külföldön egyaránt. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész (1977). Hanglemezre vezényelte Szervánszky Endre Concertóját (József Attila emlékére), Fuvolaversenyét és Klarinétszerenádját. Blum Tamás (Bp., 1927. jún. 19.–Zürich, 1992. jan. 8.): karmester. Zongorázni Kadosa Pálnál tanult, karmesteri tanulmányait Lausanne-ban végezte 1945-ben. 1945–51-ben Paul Klecki tanítványaként az Operaház korrepetitora. 1953–1958 között a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatójaként 15 operát mutatott be. 1959–1973 között az Operaház vezénylő korrepetitora, majd 1966-tól 1973-ig karmestere volt. 1973 óta Svájcban élt, ahol a zürichi Operaház tagja volt. Liszt Ferenc-díjas (1956, 1963). Műfordítással is foglalkozott. Számos operát az ő m. fordításában mutattak be. Több mint 20 librettót fordított le olasz, német és francia nyelvből, pl. Verdi: Otello, Falstaff, Rossini: A sevillai borbély, Monteverdi: Poppea megkoronázása, Donizetti: Szerelmi bájital, Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, A Rajna kincse, Trisztán és Izolda. Bertolt Brecht -Kurt Weill: Koldusopera, Csajkovszkij: Anyegin, John Kander- Fred Ebb: Cabaret (dalszöveg) Lemezre vezényelte: PETROVICS Emil C\'est la guerre Ea.: Radnai György, Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gombos Éva, Faragó András, Palcsó Sándor, Dene József, Km.: Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara A 372. sorszám alatt írtam a Zenés TV Színház bemutatójáról, Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés c. operafilmjéről, melynek műfordítója volt Blum Tamás mint karmester, vezényelte a Rádió Dalszínházában Arthur Sullivan: A Fruska és Offenbach: Orfeusz az alvilágban c. operettek rádiós változatát A Zenés TV Színházban pedig: A vörös macska címen Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozatát, melynek dramaturgja is volt. Blum Tamás Vámos László főrendezővé történt kinevezésével (1952) összefüggően kerülhetett Debrecenbe. Vámos feltett szándéka volt, a prózajátszás mellett színpadra állítani, az operairodalom jelentős alkotásait. 1953 áprilisában, Verdi Álarcosbálja bemutatóján döntött úgy a fiatal karmester, aki már tizennyolc évesen tagja lehetett az Operaháznak, s dolgozott Otto Klemperer korrepetitoraként is, hogy a cívisvárosban folytatja pályáját. Egyből zeneigazgatóvá nevezték ki. „Ő teremtette meg Debrecenben a rendszeres operajátszást; ráadásul olyan korszerű, modern színpadi feldolgozásban, amely akkor úttörő jelentőségű volt a magyar zenekultúrában\" – méltatja tevékenységét Bényei József. Blum Tamás távozását is homály borította. 1969-ben, egy Napló-interjúban, aztán megnyilatkozott: „… véleményem szerint nem azokkal szemben alkalmaztak [’56 után] retorziót, akik valóban a rendszerünk ellenségei voltak. Ez visszavetette többünk szeretetét a város iránt, és igyekeztünk vissza Budapestre.\" [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:V0Y48DMQYoUJ:nol.hu/article-proxy/424793/+Blum+Tam%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=14&gl=hu;Blum Tamás életének utolsó epizódja[/url]
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/3 Pergolesi, Giovanni Battista Pergolesi (1710 – 1736) - 1964 /La serva padrona, 1733. Nápoly, Teatro San Bartolomeo/ Intermezzo két részben Ezt számítják az első buffó-operának. Intermezzónak azért nevezik, mert eredetileg egy opera seriának (komoly operának), Pergoilesi Il Prigioniero superbo című művének két szünetében játszották el. Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szövegét Gennaro AntonioFederico nyomán Blum Tamás fordította. Szereposztás: Zerbina, az úrhatnám szolgáló - Házy Erzsébet Uberto, az idős agglegény, módos gazda – Dene József Vespone, a beszélni is rest szolga – néma szerep Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Borbély György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Serpina áriája az I. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Serpina áriája a II. képből (Házy) - Serpina és Uberto kettőse a II. képből (Házy, Dene) - Finálé (Házy, Dene) A Zenés TV Színház a rádió stúdiófelvétele alapján operafilmet készített a darabból, erről bővebben, és a cselekmény ismertetése is, a 380. sorszám alatt olvasható. Ruitner Sándor az egyik rádiós műsorában így emlékezett vissza a rádiós felvételre: „… a másik operai emlék 1964-ből Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című kétszemélyes darabja. Ebben a régi szubrettes, pergő nyelvű Házy Erzsébet játékosan tréfálkozott a mikrofon előtt azzal a Dene Józseffel, aki különös érzékkel immár nem első ízben hozta felszínre a szövegben és a zenében rejlő vidámságot. A felvétel karmestere a fiatalon elhunyt Borbély Gyula amellett, hogy szabadjára engedte a színászi játékot, végig klasszikus mederbe terelte a zenei tolmácsolást.” Borbély Gyula (Miskolc, 1930. márc. 2.–Bp., 1981. ápr. 29.): karmester. A Zak karmesterképző szakán Somogyi László növendéke volt. 1953-tól az Operaház korrepetitora, majd 1955-től karmestere lett. Polgár Tibor A kérők c. operájának dirigálásával mutatkozott be. Sikerrel vezényelte Mozart, Puccini operáit, Wagner Tannhäuserjét, R. Strauss Saloméját, Muszorgszkij Hovanscsináját. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban, Finnországban és Németországban, valamint a szomszédos országokban (Lengyelország, Szovjetúnió, Románia). 1953 óta hangversenydirigensként is fellépett idehaza és külföldön egyaránt. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész (1977). Hanglemezre vezényelte Szervánszky Endre Concertóját (József Attila emlékére), Fuvolaversenyét és Klarinétszerenádját. Blum Tamás (Bp., 1927. jún. 19.–Zürich, 1992. jan. 8.): karmester. Zongorázni Kadosa Pálnál tanult, karmesteri tanulmányait Lausanne-ban végezte 1945-ben. 1945–51-ben Paul Klecki tanítványaként az Operaház korrepetitora. 1953–1958 között a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatójaként 15 operát mutatott be. 1959–1973 között az Operaház vezénylő korrepetitora, majd 1966-tól 1973-ig karmestere volt. 1973 óta Svájcban élt, ahol a zürichi Operaház tagja volt. Liszt Ferenc-díjas (1956, 1963). Műfordítással is foglalkozott. Számos operát az ő m. fordításában mutattak be. Több mint 20 librettót fordított le olasz, német és francia nyelvből, pl. Verdi: Otello, Falstaff, Rossini: A sevillai borbély, Monteverdi: Poppea megkoronázása, Donizetti: Szerelmi bájital, Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, A Rajna kincse, Trisztán és Izolda. Bertolt Brecht -Kurt Weill: Koldusopera, Csajkovszkij: Anyegin, John Kander- Fred Ebb: Cabaret (dalszöveg) Lemezre vezényelte: PETROVICS Emil C\'est la guerre Ea.: Radnai György, Dunszt Mária, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gombos Éva, Faragó András, Palcsó Sándor, Dene József, Km.: Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara A 372. sorszám alatt írtam a Zenés TV Színház bemutatójáról, Luigi Dallapiccola: Éjszakai repülés c. operafilmjéről, melynek műfordítója volt Blum Tamás mint karmester, vezényelte a Rádió Dalszínházában Arthur Sullivan: A Fruska és Offenbach: Orfeusz az alvilágban c. operettek rádiós változatát A Zenés TV Színházban pedig: A vörös macska címen Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozatát, melynek dramaturgja is volt. Blum Tamás Vámos László főrendezővé történt kinevezésével (1952) összefüggően kerülhetett Debrecenbe. Vámos feltett szándéka volt, a prózajátszás mellett színpadra állítani, az operairodalom jelentős alkotásait. 1953 áprilisában, Verdi Álarcosbálja bemutatóján döntött úgy a fiatal karmester, aki már tizennyolc évesen tagja lehetett az Operaháznak, s dolgozott Otto Klemperer korrepetitoraként is, hogy a cívisvárosban folytatja pályáját. Egyből zeneigazgatóvá nevezték ki. „Ő teremtette meg Debrecenben a rendszeres operajátszást; ráadásul olyan korszerű, modern színpadi feldolgozásban, amely akkor úttörő jelentőségű volt a magyar zenekultúrában\" – méltatja tevékenységét Bényei József. Blum Tamás távozását is homály borította. 1969-ben, egy Napló-interjúban, aztán megnyilatkozott: „… véleményem szerint nem azokkal szemben alkalmaztak [’56 után] retorziót, akik valóban a rendszerünk ellenségei voltak. Ez visszavetette többünk szeretetét a város iránt, és igyekeztünk vissza Budapestre.\" [url]http://64.233.183.104/search?q=cache:V0Y48DMQYoUJ:nol.hu/article-proxy/424793/+Blum+Tam%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=14&gl=hu;Blum Tamás életének utolsó epizódja[/url]
547 Búbánat 2007-02-06 23:57:02
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/2 Maurice Ravel(1875—1937): A gyermek és a varázslatok – 1964 /L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte Carlo/ Ruitner Sándort idézem ismét, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. HÁzy Erzsébet a Gyermek (mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió mikrofonja előtt. Igazán több adatom nincs is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek: Colette (Sidonie- Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad bűntetlen. Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd, mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán) zsörtölődik,pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony (szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor) ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka, a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak: a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához. Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor, óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt, taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására. Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou, Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk. Magyarországon 1999. május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet, koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel, muzsikussal!
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/2 Maurice Ravel(1875—1937): A gyermek és a varázslatok – 1964 /L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte Carlo/ Ruitner Sándort idézem ismét, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. HÁzy Erzsébet a Gyermek (mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió mikrofonja előtt. Igazán több adatom nincs is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek: Colette (Sidonie- Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad bűntetlen. Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd, mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán) zsörtölődik,pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony (szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor) ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka, a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak: a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához. Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor, óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt, taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására. Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou, Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk. Magyarországon 1999. május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet, koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel, muzsikussal!
546 Búbánat 2007-02-03 14:39:37
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/1 Horusitzky Zoltán (1903-1985): Báthory Zsigmond – 1964 Opera három felvonásban A mű keletkezése: Megfelelő librettista hiányában, Nádasdy Kálmán ösztönzésére, a zeneszerző maga fogott a cselekmény megszövegezéséhez, 1950-től 1953-ig, kisebb megszakításokat nem számítva, folyamatosan dolgozott a partitúrán. 1955-ben a Magyar Rádió keresztmetszetszerű előadásban lemezre vette fel az opera legjellegzetesebb részleteit, amelyekhez Romhányi József írt stílusos összekötő szöveget. A későbbi bemutató számára ugyancsak Romhányi dolgozta át a történés egyes részleteit. E magyar tárgyú történelmi opera első színpadi előadására német nyelven került sor. Ormay Imre fordításában és dr. Gerhard Friedrich vezényeltével a thüringiai Greiz városában zajlott le az ősbemutató 1957. április 28-án. A budapesti Operaház 1960. június 11-én játszotta első ízben a Báthory Zsigmondot. A Rádió Dalszínháza az operaházi bemutató után 1964-ben tűzte ismét műsorára a „felfrissített” felvételt. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébetnek egy pici, epizód szerep jutott. Szereposztás: Báthory Zsigmond Erdély fejedelme (hőstenor) – Szabó Miklós Krisztierna hercegnő, a hitvese (lírai szoprán) - Szecsődy Iirén Carillo, jezsuita, a fejedelem gyóntatója (súlyos basszus) – Bódy József Székely Balázs, székely jobbágy (lírai bariton) –Svéd Sándor Báthory Boldizsár (basszus) – Kálmán Oszkár Kendi Mária, Báthory Boldizsár hitvese, majd özvegye (drámai alt)- Tiszay Magda Apollónia, Zsigmond olasz kegyencnője (szoprán) – Házy Erzsébet Sabina, Zsigmond olasz kegyencnője(mezzo szoprán) – Szőnyi Olga A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, pl.: - Székely Balázs áriája a II. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - Székely Balázs áriája a III. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - az Ördögűző jelenet, km.: Tiszay Magda, Szabó Miklós, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Énekkara, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara - Különösen ez a szám kedves nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy Erzsébet, Szőnyi Olga, Szabó Miklós) Az Opera cselekménye: Játszódik Erdélyben, a XVI. század végén Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, jezsuita gyóntatójának, Carillo páternek befolyására, a törökpárti főurak akarata ellenére Habsburg Rudolf császárra köt szövetséget. Felszabadítja a székely jobbágyokat, belőlük alakít hadsereget, az ellenálló főurakat pedig kivégezteti. Egyikük özvegye, Kendi Mária megátkozza a fejedelmet. Rudolf császár a húgát, Krisztierna hercegnőt adja Báthoryhoz feleségül. Lakodalmukat megzavarja a törökök támadásának híre. Zsigmond a székelyek élén hadba vonul, és a csatában legyőzi az ellenséget. utána azonban ismét jobbágysorba süllyeszti a székelyeket, vezérüket, Székely Balázst pedig börtönbe vetteti. Ám Kendi Mária átka rajta is megfogan: ahogy ifjú feleségéhez közeledik, mindig rémes látomások rohanják meg. Carillo pedig ördögűző szertartással akarja megszabadítani vízióitól, de eredménytelenül. Közben a félrevezetett, kijátszott székelyek fellázadnak, megtámadják a fejedelmi várat, és kiszabadítják vezérüket. A bomlott lelkű Zsigmond csak nehezen tud elmenekülni bosszújuk elől - örökre száműzik. Horusitzky Zoltán (Pápa, 1903. júl. 18. – Bp., 1985. ápr. 25.): zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel-díjas (1962). Horusitzky Henrik fia. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegy.-en államtudományi doktorátust is szerzett. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. tanára 1949- ig, majd ig.-ja. Később a Bartók Béla Zeneműv. Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n tanított zongorát 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1945-ig a Zene c. folyóiratot szerkesztette, amelyben több szakcikket publikált. Számos művet adott közre a Zeneműkiadónál. Nyugdíjba vonulása után elsősorban a komponálásnak élt, bár a finnországi Tamperében több ízben tartott mesteriskolát, amelynek keretében hangversenyeket is adott. Művészetét világos, diatonikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódása, közérthetőség, magvas, humánus mondanivaló jellemezte. 1957-ben Greizben (Kiel-ben), majd 1960. jún. 11-én a Magy. Áll. Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Mikszáth-regény nyomán írott Fekete város c. operáját a Magy. Rádió adta elő, és számos megrendeléssel biztosították pályájának töretlenségét. Zongoratechnikája sajnálatos módon kéziratban maradt. Fontosabb művei: Zongorára: Exercices poétiques, Péveries ďun promeneur solitaire (1940 körül); A hegy (szonáta, 1970); Hét vonósnégyes (1932-1980); Két zongoraverseny (1938; 1959); Szonáta brácsára és zongorára (1971); Szonáta gordonkára és zongorára (1981); Szonáta nagybőgőre és zongorára, 4 kézre (1981); vokális művek: Felkelt a nap (1937; átd. 1954, bem. 1980); Csipkerózsika (daljáték, 1971); Te Deum (1938); Missa Pannonica (1942); dalok Ady, Babits, Kosztolányi, Charles Cross, Verlaine, Shakespeare, kínai költők stb. szövegére; kamaraművek, hangszeres átiratok Rameau színpadi műveiből stb. Egyéb m. Báthory Zsigmond (operaszövegkönyv, Bp., 1962); A Palestrina-stílus (Bp., 1942); Világszemlélet és művészet (Bp., 1937); A Zene könyvtára. I. Szerk. (Bp., 1941)
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele IV/1 Horusitzky Zoltán (1903-1985): Báthory Zsigmond – 1964 Opera három felvonásban A mű keletkezése: Megfelelő librettista hiányában, Nádasdy Kálmán ösztönzésére, a zeneszerző maga fogott a cselekmény megszövegezéséhez, 1950-től 1953-ig, kisebb megszakításokat nem számítva, folyamatosan dolgozott a partitúrán. 1955-ben a Magyar Rádió keresztmetszetszerű előadásban lemezre vette fel az opera legjellegzetesebb részleteit, amelyekhez Romhányi József írt stílusos összekötő szöveget. A későbbi bemutató számára ugyancsak Romhányi dolgozta át a történés egyes részleteit. E magyar tárgyú történelmi opera első színpadi előadására német nyelven került sor. Ormay Imre fordításában és dr. Gerhard Friedrich vezényeltével a thüringiai Greiz városában zajlott le az ősbemutató 1957. április 28-án. A budapesti Operaház 1960. június 11-én játszotta első ízben a Báthory Zsigmondot. A Rádió Dalszínháza az operaházi bemutató után 1964-ben tűzte ismét műsorára a „felfrissített” felvételt. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Szecsődy Irén, Szőnyi Olga, Tiszay Magda, Szabó Miklós, Svéd Sándor, Bódy József, Kálmán Oszkár, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébetnek egy pici, epizód szerep jutott. Szereposztás: Báthory Zsigmond Erdély fejedelme (hőstenor) – Szabó Miklós Krisztierna hercegnő, a hitvese (lírai szoprán) - Szecsődy Iirén Carillo, jezsuita, a fejedelem gyóntatója (súlyos basszus) – Bódy József Székely Balázs, székely jobbágy (lírai bariton) –Svéd Sándor Báthory Boldizsár (basszus) – Kálmán Oszkár Kendi Mária, Báthory Boldizsár hitvese, majd özvegye (drámai alt)- Tiszay Magda Apollónia, Zsigmond olasz kegyencnője (szoprán) – Házy Erzsébet Sabina, Zsigmond olasz kegyencnője(mezzo szoprán) – Szőnyi Olga A rádióban nagyon ritkán felhangzanak részletek a műből, pl.: - Székely Balázs áriája a II. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - Székely Balázs áriája a III. felvonásból Svéd Sándor előadásában, - az Ördögűző jelenet, km.: Tiszay Magda, Szabó Miklós, Bódy József, a Magyar Állami Operaház Énekkara, a MR Énekkara és Szimfonikus Zenekara - Különösen ez a szám kedves nekem: Hármas és az olasz nők tánca (Házy Erzsébet, Szőnyi Olga, Szabó Miklós) Az Opera cselekménye: Játszódik Erdélyben, a XVI. század végén Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, jezsuita gyóntatójának, Carillo páternek befolyására, a törökpárti főurak akarata ellenére Habsburg Rudolf császárra köt szövetséget. Felszabadítja a székely jobbágyokat, belőlük alakít hadsereget, az ellenálló főurakat pedig kivégezteti. Egyikük özvegye, Kendi Mária megátkozza a fejedelmet. Rudolf császár a húgát, Krisztierna hercegnőt adja Báthoryhoz feleségül. Lakodalmukat megzavarja a törökök támadásának híre. Zsigmond a székelyek élén hadba vonul, és a csatában legyőzi az ellenséget. utána azonban ismét jobbágysorba süllyeszti a székelyeket, vezérüket, Székely Balázst pedig börtönbe vetteti. Ám Kendi Mária átka rajta is megfogan: ahogy ifjú feleségéhez közeledik, mindig rémes látomások rohanják meg. Carillo pedig ördögűző szertartással akarja megszabadítani vízióitól, de eredménytelenül. Közben a félrevezetett, kijátszott székelyek fellázadnak, megtámadják a fejedelmi várat, és kiszabadítják vezérüket. A bomlott lelkű Zsigmond csak nehezen tud elmenekülni bosszújuk elől - örökre száműzik. Horusitzky Zoltán (Pápa, 1903. júl. 18. – Bp., 1985. ápr. 25.): zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel-díjas (1962). Horusitzky Henrik fia. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegy.-en államtudományi doktorátust is szerzett. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. tanára 1949- ig, majd ig.-ja. Később a Bartók Béla Zeneműv. Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n tanított zongorát 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1945-ig a Zene c. folyóiratot szerkesztette, amelyben több szakcikket publikált. Számos művet adott közre a Zeneműkiadónál. Nyugdíjba vonulása után elsősorban a komponálásnak élt, bár a finnországi Tamperében több ízben tartott mesteriskolát, amelynek keretében hangversenyeket is adott. Művészetét világos, diatonikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódása, közérthetőség, magvas, humánus mondanivaló jellemezte. 1957-ben Greizben (Kiel-ben), majd 1960. jún. 11-én a Magy. Áll. Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Mikszáth-regény nyomán írott Fekete város c. operáját a Magy. Rádió adta elő, és számos megrendeléssel biztosították pályájának töretlenségét. Zongoratechnikája sajnálatos módon kéziratban maradt. Fontosabb művei: Zongorára: Exercices poétiques, Péveries ďun promeneur solitaire (1940 körül); A hegy (szonáta, 1970); Hét vonósnégyes (1932-1980); Két zongoraverseny (1938; 1959); Szonáta brácsára és zongorára (1971); Szonáta gordonkára és zongorára (1981); Szonáta nagybőgőre és zongorára, 4 kézre (1981); vokális művek: Felkelt a nap (1937; átd. 1954, bem. 1980); Csipkerózsika (daljáték, 1971); Te Deum (1938); Missa Pannonica (1942); dalok Ady, Babits, Kosztolányi, Charles Cross, Verlaine, Shakespeare, kínai költők stb. szövegére; kamaraművek, hangszeres átiratok Rameau színpadi műveiből stb. Egyéb m. Báthory Zsigmond (operaszövegkönyv, Bp., 1962); A Palestrina-stílus (Bp., 1942); Világszemlélet és művészet (Bp., 1937); A Zene könyvtára. I. Szerk. (Bp., 1941)
545 Búbánat 2007-01-31 19:35:21
Házy Erzsébet rádiós opera- operett és daljáték felvételei – 1964 - operák Nagyon kevés teljes- vagy keresztmetszet operafelvétel készült vele a Rádióban: a Manon Lescaut-ról már volt szó. Még három darabot kell megnevesítenem, ami Rádió Dalszínháza -bemutató volt: IV/1 Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond IV/2 Maurice Ravel: Gyermek és a varázslat IV/3 Giovanni Battista Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (a Rádióban készült zenei felvétel alapjául szolgált a TV Zenés Színháza égisze alatt készült operafilmnek)
Házy Erzsébet rádiós opera- operett és daljáték felvételei – 1964 - operák Nagyon kevés teljes- vagy keresztmetszet operafelvétel készült vele a Rádióban: a Manon Lescaut-ról már volt szó. Még három darabot kell megnevesítenem, ami Rádió Dalszínháza -bemutató volt: IV/1 Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond IV/2 Maurice Ravel: Gyermek és a varázslat IV/3 Giovanni Battista Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló (a Rádióban készült zenei felvétel alapjául szolgált a TV Zenés Színháza égisze alatt készült operafilmnek)
544 Búbánat 2007-01-26 20:05:53 [Válasz erre: 543 Búbánat 2007-01-26 18:58:17]
Külön írom le „kutatásaim” összegzését a Három a kislány daljáték szerzőjéről, a korról, magáról a műről: „Tavaszi felhők az égen, ti tudjátok régen...” Az éltesebb nemzedék tagjai bizonyosan ismerik a dallamot, s – némi optimizmussal hiszem – talán még az „Aréna” produkcióinak hivatásos „csápolói” közül is néhányan. Berté Henrik „komponálta”, s Három a kislány című, a bemutatója idején szenvedélyes vigarokat kavaró operettjének egyik slágere lett. Berté Henriket írtam, nem véletlenül, mert a zeneszerző a történelmi Magyarország Felvidékén, a Pozsony közeli Galgócon született, 1857-ben. Egy idősebb fiútestvére is volt, Emil. Apjuk, a városka orvosa, korán árvaságra hagyta őket, s mivel mindketten élénk érdeklődést mutattak a muzsikálás iránt, a család a közeli Bécsbe küldte őket tanulni. A Gesellschaft der Musikfreunde (Zenebarátok társasága) konzervatóriumában, tbk. Bruckner osztályában nyertek alapos elméleti és gyakorlati képzést. Emil rendkívüli szorgalommal zongorázott, Henrik viszont szenvedélyesen komponált. Elég soká, 35 esztendős koráig kellett várnia, hogy színre kerüljön első jelentősebb színpadi alkotása, az Aranyos mesevilág c. balettje. A mesére érzékeny gyermeki képzelet számára vonzó mű friss, élettel teli melódiái, ritmusai felkeltették a szerző iránt az érdeklődést. Még a szigorúságáról, epébe mártott tolláról híres Eduard Hanslick is megdicsérte a „gondos”, fejlett ízlésről és színérzékről tanúskodó munkát. Akkoriban az ilyen és hasonló hangnemben fogalmazott elismerés még korántsem bizonyította, hogy a szerző máris „befutott”. A két Berté fiú továbbra is nagyon szerényen élt, együtt lakott: Emil sokat gyakorolt. Henrik továbbra is hamar hervadó kis balettek sorát komponálta. (Hópehely című egyfelvonásos vígoperáját 1903-ban az Operaház is bemutatta!) Bertének csak 1904-ben, Az új polgármester című darabjával sikerült végre az operettekkel elhalmozott „császárvárosban” beeveznie a műfaj vizeire. 1920-ig aztán tucatnyi zenés játékot, operettet komponált, melyek közül a Tavasz és szerelem címűt nálunk a Városi Színházban, A szép gárdistát és a Kreolvért a Budai Színkörben játszották. Az operettek sikerei 1915-1916-ban nagy elhatározásra késztették a szerzőt: népszerű Schubert-dallamokat gyűjtött, és ezeket - saját invenciójából is merítve – csokorba kötötte. A szövegkönyvet R.H. Bartsch sokat olvasott regénye alapján Alfred Willner és Heinz Reichert írta, érzelmes történet keretébe helyezve a nagy zeneköltő, Schubert alakját. A daljátékot 1916. január 1-jén mutatták be Bécsben, a Raimundtheaterben. A premier után az osztrák sajtó túlnyomó többsége éles hangon ítéltre el és utasította vissza a darabot. A legkevesebb az volt, hogy „a szerzők színpadi paprikajancsivá silányították a halhatatlan komponistát”. Egy másik lap így ír: „... A színház a kassza várható bevételeire sandítva tálalta fel az igénytelenebb közönségnek a schuberti költészetet megbecstelenítő művet.” A vihar alig akart csitulni, míg végre megszólalt Otto Keller, a jeles operettszakértő, és kifejtette, hogy „...mit használ Schubert költészetének, ha csak kevesen, a beavatottak ismerik. Berté és társai ezzel a darabbal ráirányították a figyelmet a zeneszerző művészetére, zsenialitására... ezt bizonyítja az is, hogy a bemutató után ugrásszerűen megnőtt a Schubert-kották iránti kereslet.” A betétszámok nem állították le a cselekményt, hanem elmélyítették a szituációt. A szerzők részéről nem volt tudatos a dolog, ösztönös ráhibázásról lehetett csak szó. De talán ettől van, hogy a mű ma is frissnek hat. Magyarországon siettek a bécsi daljátéksikert kamatoztatni: a Vígszínház még a premier évének áprilisában bemutatta – ahogyan akkoriban írták - „Schubert és a Tschöll- lányok levendulaillatú zenés regényét”, Schubertet Környei Béla, a kiváló tenorista, Schobertet Csortos Gyula, Tschöllt Vendrey Ferenc alakította, a három lányt Gerő Erzsi, Kosáry Emmy és Hajnal Hajnalka (Honthy Hanna). A daljáték népszerűsége nálunk azóta is töretlen. Kiváltképp az ötvenes évek elején tódultak rá a népek, amikor is Scubert Fehér Pál volt, a három kislány Gáncs Edit, Gencsy Sári és Koltay Valéria, a Tschöll-házaspár Medgyaszay Vilma és Apáthi Imre, Scharntorff pedig Dárday Andor. Bertének követője is akadt Carl Lafite személyében, aki megírta a „folytatást” Médi címmel komponált daljátékot. Egy időben gyakorlattá vált ebből is beilleszteni néhány számot Berté eredeti összeállításába. Berté derűsen átvészelte a munkája körül támadt vihart, és a siker tudatában sem ült a babérjain. A Három a kislány után komponálta a már említett Tavasz és szerelem, valamint A három lovag és a Kulisszatitok című darabjait. Henrik neve elhomályosította fivérét, Emilét, aki jeles zongoraművészként járta a világot. A Három a kislány zeneszerzője 1924-ben halt meg Perchtoldsdorfban. Árván, derű és kacagás nélkül maradt a ház, ahol Berté Henrik élt, munkálkodott és egy világsikerű (előadásszámban a Víg özveggyel konkuráló) daljátékkal vívta ki, hogy nevét a színházi világban gyakran Schubertével együtt emlegessék.
Külön írom le „kutatásaim” összegzését a Három a kislány daljáték szerzőjéről, a korról, magáról a műről: „Tavaszi felhők az égen, ti tudjátok régen...” Az éltesebb nemzedék tagjai bizonyosan ismerik a dallamot, s – némi optimizmussal hiszem – talán még az „Aréna” produkcióinak hivatásos „csápolói” közül is néhányan. Berté Henrik „komponálta”, s Három a kislány című, a bemutatója idején szenvedélyes vigarokat kavaró operettjének egyik slágere lett. Berté Henriket írtam, nem véletlenül, mert a zeneszerző a történelmi Magyarország Felvidékén, a Pozsony közeli Galgócon született, 1857-ben. Egy idősebb fiútestvére is volt, Emil. Apjuk, a városka orvosa, korán árvaságra hagyta őket, s mivel mindketten élénk érdeklődést mutattak a muzsikálás iránt, a család a közeli Bécsbe küldte őket tanulni. A Gesellschaft der Musikfreunde (Zenebarátok társasága) konzervatóriumában, tbk. Bruckner osztályában nyertek alapos elméleti és gyakorlati képzést. Emil rendkívüli szorgalommal zongorázott, Henrik viszont szenvedélyesen komponált. Elég soká, 35 esztendős koráig kellett várnia, hogy színre kerüljön első jelentősebb színpadi alkotása, az Aranyos mesevilág c. balettje. A mesére érzékeny gyermeki képzelet számára vonzó mű friss, élettel teli melódiái, ritmusai felkeltették a szerző iránt az érdeklődést. Még a szigorúságáról, epébe mártott tolláról híres Eduard Hanslick is megdicsérte a „gondos”, fejlett ízlésről és színérzékről tanúskodó munkát. Akkoriban az ilyen és hasonló hangnemben fogalmazott elismerés még korántsem bizonyította, hogy a szerző máris „befutott”. A két Berté fiú továbbra is nagyon szerényen élt, együtt lakott: Emil sokat gyakorolt. Henrik továbbra is hamar hervadó kis balettek sorát komponálta. (Hópehely című egyfelvonásos vígoperáját 1903-ban az Operaház is bemutatta!) Bertének csak 1904-ben, Az új polgármester című darabjával sikerült végre az operettekkel elhalmozott „császárvárosban” beeveznie a műfaj vizeire. 1920-ig aztán tucatnyi zenés játékot, operettet komponált, melyek közül a Tavasz és szerelem címűt nálunk a Városi Színházban, A szép gárdistát és a Kreolvért a Budai Színkörben játszották. Az operettek sikerei 1915-1916-ban nagy elhatározásra késztették a szerzőt: népszerű Schubert-dallamokat gyűjtött, és ezeket - saját invenciójából is merítve – csokorba kötötte. A szövegkönyvet R.H. Bartsch sokat olvasott regénye alapján Alfred Willner és Heinz Reichert írta, érzelmes történet keretébe helyezve a nagy zeneköltő, Schubert alakját. A daljátékot 1916. január 1-jén mutatták be Bécsben, a Raimundtheaterben. A premier után az osztrák sajtó túlnyomó többsége éles hangon ítéltre el és utasította vissza a darabot. A legkevesebb az volt, hogy „a szerzők színpadi paprikajancsivá silányították a halhatatlan komponistát”. Egy másik lap így ír: „... A színház a kassza várható bevételeire sandítva tálalta fel az igénytelenebb közönségnek a schuberti költészetet megbecstelenítő művet.” A vihar alig akart csitulni, míg végre megszólalt Otto Keller, a jeles operettszakértő, és kifejtette, hogy „...mit használ Schubert költészetének, ha csak kevesen, a beavatottak ismerik. Berté és társai ezzel a darabbal ráirányították a figyelmet a zeneszerző művészetére, zsenialitására... ezt bizonyítja az is, hogy a bemutató után ugrásszerűen megnőtt a Schubert-kották iránti kereslet.” A betétszámok nem állították le a cselekményt, hanem elmélyítették a szituációt. A szerzők részéről nem volt tudatos a dolog, ösztönös ráhibázásról lehetett csak szó. De talán ettől van, hogy a mű ma is frissnek hat. Magyarországon siettek a bécsi daljátéksikert kamatoztatni: a Vígszínház még a premier évének áprilisában bemutatta – ahogyan akkoriban írták - „Schubert és a Tschöll- lányok levendulaillatú zenés regényét”, Schubertet Környei Béla, a kiváló tenorista, Schobertet Csortos Gyula, Tschöllt Vendrey Ferenc alakította, a három lányt Gerő Erzsi, Kosáry Emmy és Hajnal Hajnalka (Honthy Hanna). A daljáték népszerűsége nálunk azóta is töretlen. Kiváltképp az ötvenes évek elején tódultak rá a népek, amikor is Scubert Fehér Pál volt, a három kislány Gáncs Edit, Gencsy Sári és Koltay Valéria, a Tschöll-házaspár Medgyaszay Vilma és Apáthi Imre, Scharntorff pedig Dárday Andor. Bertének követője is akadt Carl Lafite személyében, aki megírta a „folytatást” Médi címmel komponált daljátékot. Egy időben gyakorlattá vált ebből is beilleszteni néhány számot Berté eredeti összeállításába. Berté derűsen átvészelte a munkája körül támadt vihart, és a siker tudatában sem ült a babérjain. A Három a kislány után komponálta a már említett Tavasz és szerelem, valamint A három lovag és a Kulisszatitok című darabjait. Henrik neve elhomályosította fivérét, Emilét, aki jeles zongoraművészként járta a világot. A Három a kislány zeneszerzője 1924-ben halt meg Perchtoldsdorfban. Árván, derű és kacagás nélkül maradt a ház, ahol Berté Henrik élt, munkálkodott és egy világsikerű (előadásszámban a Víg özveggyel konkuráló) daljátékkal vívta ki, hogy nevét a színházi világban gyakran Schubertével együtt emlegessék.
543 Búbánat 2007-01-26 18:58:17
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/5 Franz Schubert (1797 – 1828) – Heinrich Berté (1857-1924): Három a kislány (1963 – 1964 körül) /Das Dreimädlerlhaus, 1916. január 15., Bécs, Raimundtheater/ Daljáték három felvonásban – négy képben A Három a kislány magyarországi bemutatójára 1916-ban, áprilisban került sor Budapesten, a Vígszínházban. Szövegét R.H. Bartsch regénye nyomán Alfred Willner és Heinz Reichert írta Magyarra fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra átdolgozta Innocent Vincze és Polgár Tibor Zenéjét Franz Schubert dalaiból és hangszeres műveiből összeállította: Heinrich Berté és Carl Lafite. Rádió Dalszínháza – részletek a daljátékból, magyar nyelven A részletekben közreműködik: Franz Schubert, zeneszerző: Ilosfalvy Róbert Franz Schober, költő: Melis György A három Tchöll-lány: Édi: Koltay Valéria Hédi: Hankiss Ilona Médi: Házy Erzsébet Házy Erzsébet a következő részletekben énekel: - Édi, Hédi, Médi tercettje:\"Tschöll papa lányai mi vagyunk, eljöttünk, itt vagyunk.\" (Koltay, Hankiss, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Ó drága szép muzsika....” (Ilosfalvy, Házy ) - Schobert és Médi kettőse: „Rózsa, liliom, én csöpp virágom...” (Melis, Házy) - Schobert és Médi kettőse: „Óh, be durcás...” (Melis, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Szóljatok kis levelek...” (Házy, Ilosfalvy) A zenei felvételről több adatom nincs. Az általam ismert alternatív - magyar nyelvű - zenei felvételek: A legkorábbi rádiós felvételen, a negyvenes évek idejéből, Orosz Júlia és Laurisin Lajos énekel részleteket a daljátékból, a Budapest Szimfonikus Zenekart Komor Vilmos vezényelte. A második, egy Qualiton 33.5 lp 6528 számú lemez az ötvenes évek végéről - keresztmetszet: Budanovits Mária,László Margit,Ilosfalvy Róbert,Koltay Valéria,Orosz Júlia, Maleczky Oszkár,Pálffy Endre,Radnai György,Somogyvári Lajos,Várhelyi Endre. Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. Harmadikként, a leggyakrabban megszólaló, a Rádió Dalszínháza 1963-as teljes felvételéről: Ilosfalvy Róbert,László Margit,Melis György, Réti József, Bende Zsolt,Várhelyi Endre, Neményi Lili, Palánkay Klára és Maleczky Oszkár, a MR Ének és Zenekarát Fischer Sándor vezényli. S végül, a sorban az itt tárgyalt részletek, ugyancsak a hatvanas évek első feléből. Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt. A cselekmény egyszerű: Tschöll-papa és három eladósorban lévő kisleánya kezéért folyik a versengés, középpontban Médi és maga Schubert hol szomorkás, hol vidám, édes-bús, megható romantikus története áll, zenéje remek hangszerelésben szól; nem hiányozhatnak az operettmesék jól ismert karakterei: a szerelmes ifjú lányok, az aggodalmas szülők, a délceg –vagy épp félszeg – udvarlók. Egy kis detektív-szál pedig még izgalmasabbá teszi a cselekményt. A Három a kislány igazi klasszikus operettcsemege, könnyű kikapcsolódás és észrevétlen időutazás egy eltűnt Csipkerózsika-világba. Egy ósdi bécsi házban lakik Franz Schubert, a fiatal zeneszerző. Barátai, a nővadász és költő Schober báró, az öntelt Vogl operaénekes és két vidám festő meglátogatják és bohém módon víg legényvacsorát csapnak az udvaron. Ebben a házban lakik egy nyergesmester és egy postahivatalnok is. Ezek Tschöll bácsinak, az udvari üvegfestőnek két lányába, Édibe és Hédibe szerelmesek. A két lány titokan ideszökik és a harmadik Tschöll lány, a tűzről pattant Médi gardírozza őket. De Tschöll papa rajtuk üt. Schubert társasága beleszól a családi bonyodalmakba, megbékíti a haragos apát, aki végül feleségül adja két lányát a két kérőnek. Schubert megismerkedik a kis Médivel, aki veszedelmesen megtetszik neki. Tschöllék házánál kettős lakodalmat ülnek. Édi és Hédi most készülnek a nászútra. A vendégseregben van Schubert is, aki mélyen beleszeretett a harmadik lányba. Médi is vonzódik a komponistához. De megjelenik a társaságban a bécsi opera híres primadonnája, Grisi kisasszony, aki a dán nagykövet barátnője és mellékesen Schober költőbe szerelmes. A szeszélyes és temperamentumos olasz nő azt hiszi, hogy Schober a kis Médi miatt hanyagolja el őt. Kiábrándítja \"Ferendz\"-ből a lányt. A báró is Ferenc tudniillik, és a leányka most azt hiszi, hogy Schubert Grisi kisasszony kedvese, őt pedig csak bolondítja. Csalódott szíve Schober felé fordul. Így tehát az intrikáló Grisi azt éri el, amitől eddig alaptalanul félt. Mikor Schober a félszeg és ügyetlen Schubert kérésére elénekli Médinek a zeneszerző egy verses vallomását, a lány nem a komponista, hanem a dalnok nyakába borul. A dán nagykövet detektívvel keresteti azt a fiatalembert, aki Grisi Luciának az ő háta mögött udvarol. A detektív Tschöll papát fogja fülön, aki a maga öreges módja szerint szeretné a csinos olasz művésznőnek a szépet tenni. De aztán kiderül, hogy Grisinek a költővel van randevúja, akivel most akart szakítani. A feszült helyzetet Schober oldja fel: magára akarja vállalni a dolgot. De a nagykövet átlát a szitán és mivel Schober már úgyis vőlegény, elegáns gesztussal napirendre tér Grisi kis kalandja felett. A költő túl lévén a kellemetlen helyzeten, magához öleli a boldog Médit. Schubert fájó, de önzetlen szívvel mond le a leányról, az ő igazi szerelme mostantól csak a muzsika lesz.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/5 Franz Schubert (1797 – 1828) – Heinrich Berté (1857-1924): Három a kislány (1963 – 1964 körül) /Das Dreimädlerlhaus, 1916. január 15., Bécs, Raimundtheater/ Daljáték három felvonásban – négy képben A Három a kislány magyarországi bemutatójára 1916-ban, áprilisban került sor Budapesten, a Vígszínházban. Szövegét R.H. Bartsch regénye nyomán Alfred Willner és Heinz Reichert írta Magyarra fordította: Harsányi Zsolt. Rádióra átdolgozta Innocent Vincze és Polgár Tibor Zenéjét Franz Schubert dalaiból és hangszeres műveiből összeállította: Heinrich Berté és Carl Lafite. Rádió Dalszínháza – részletek a daljátékból, magyar nyelven A részletekben közreműködik: Franz Schubert, zeneszerző: Ilosfalvy Róbert Franz Schober, költő: Melis György A három Tchöll-lány: Édi: Koltay Valéria Hédi: Hankiss Ilona Médi: Házy Erzsébet Házy Erzsébet a következő részletekben énekel: - Édi, Hédi, Médi tercettje:\"Tschöll papa lányai mi vagyunk, eljöttünk, itt vagyunk.\" (Koltay, Hankiss, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Ó drága szép muzsika....” (Ilosfalvy, Házy ) - Schobert és Médi kettőse: „Rózsa, liliom, én csöpp virágom...” (Melis, Házy) - Schobert és Médi kettőse: „Óh, be durcás...” (Melis, Házy) - Schubert és Médi kettőse: „Szóljatok kis levelek...” (Házy, Ilosfalvy) A zenei felvételről több adatom nincs. Az általam ismert alternatív - magyar nyelvű - zenei felvételek: A legkorábbi rádiós felvételen, a negyvenes évek idejéből, Orosz Júlia és Laurisin Lajos énekel részleteket a daljátékból, a Budapest Szimfonikus Zenekart Komor Vilmos vezényelte. A második, egy Qualiton 33.5 lp 6528 számú lemez az ötvenes évek végéről - keresztmetszet: Budanovits Mária,László Margit,Ilosfalvy Róbert,Koltay Valéria,Orosz Júlia, Maleczky Oszkár,Pálffy Endre,Radnai György,Somogyvári Lajos,Várhelyi Endre. Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás. Harmadikként, a leggyakrabban megszólaló, a Rádió Dalszínháza 1963-as teljes felvételéről: Ilosfalvy Róbert,László Margit,Melis György, Réti József, Bende Zsolt,Várhelyi Endre, Neményi Lili, Palánkay Klára és Maleczky Oszkár, a MR Ének és Zenekarát Fischer Sándor vezényli. S végül, a sorban az itt tárgyalt részletek, ugyancsak a hatvanas évek első feléből. Játszódik: Bécsben az 1820-as években. Az I. felvonás Schubert lakóházának udvarán, egy tavaszi nap délutánján. II. felvonás Tschöll üvegfestő mester házában. III. felvonás egy bécsi téren, Schubert lakóháza előtt, 1. kép este, 2. kép másnap délelőtt. A cselekmény egyszerű: Tschöll-papa és három eladósorban lévő kisleánya kezéért folyik a versengés, középpontban Médi és maga Schubert hol szomorkás, hol vidám, édes-bús, megható romantikus története áll, zenéje remek hangszerelésben szól; nem hiányozhatnak az operettmesék jól ismert karakterei: a szerelmes ifjú lányok, az aggodalmas szülők, a délceg –vagy épp félszeg – udvarlók. Egy kis detektív-szál pedig még izgalmasabbá teszi a cselekményt. A Három a kislány igazi klasszikus operettcsemege, könnyű kikapcsolódás és észrevétlen időutazás egy eltűnt Csipkerózsika-világba. Egy ósdi bécsi házban lakik Franz Schubert, a fiatal zeneszerző. Barátai, a nővadász és költő Schober báró, az öntelt Vogl operaénekes és két vidám festő meglátogatják és bohém módon víg legényvacsorát csapnak az udvaron. Ebben a házban lakik egy nyergesmester és egy postahivatalnok is. Ezek Tschöll bácsinak, az udvari üvegfestőnek két lányába, Édibe és Hédibe szerelmesek. A két lány titokan ideszökik és a harmadik Tschöll lány, a tűzről pattant Médi gardírozza őket. De Tschöll papa rajtuk üt. Schubert társasága beleszól a családi bonyodalmakba, megbékíti a haragos apát, aki végül feleségül adja két lányát a két kérőnek. Schubert megismerkedik a kis Médivel, aki veszedelmesen megtetszik neki. Tschöllék házánál kettős lakodalmat ülnek. Édi és Hédi most készülnek a nászútra. A vendégseregben van Schubert is, aki mélyen beleszeretett a harmadik lányba. Médi is vonzódik a komponistához. De megjelenik a társaságban a bécsi opera híres primadonnája, Grisi kisasszony, aki a dán nagykövet barátnője és mellékesen Schober költőbe szerelmes. A szeszélyes és temperamentumos olasz nő azt hiszi, hogy Schober a kis Médi miatt hanyagolja el őt. Kiábrándítja \"Ferendz\"-ből a lányt. A báró is Ferenc tudniillik, és a leányka most azt hiszi, hogy Schubert Grisi kisasszony kedvese, őt pedig csak bolondítja. Csalódott szíve Schober felé fordul. Így tehát az intrikáló Grisi azt éri el, amitől eddig alaptalanul félt. Mikor Schober a félszeg és ügyetlen Schubert kérésére elénekli Médinek a zeneszerző egy verses vallomását, a lány nem a komponista, hanem a dalnok nyakába borul. A dán nagykövet detektívvel keresteti azt a fiatalembert, aki Grisi Luciának az ő háta mögött udvarol. A detektív Tschöll papát fogja fülön, aki a maga öreges módja szerint szeretné a csinos olasz művésznőnek a szépet tenni. De aztán kiderül, hogy Grisinek a költővel van randevúja, akivel most akart szakítani. A feszült helyzetet Schober oldja fel: magára akarja vállalni a dolgot. De a nagykövet átlát a szitán és mivel Schober már úgyis vőlegény, elegáns gesztussal napirendre tér Grisi kis kalandja felett. A költő túl lévén a kellemetlen helyzeten, magához öleli a boldog Médit. Schubert fájó, de önzetlen szívvel mond le a leányról, az ő igazi szerelme mostantól csak a muzsika lesz.
542 Búbánat 2007-01-25 21:29:13 [Válasz erre: 541 Búbánat 2007-01-25 21:00:30]
Ruitner Sándor másutt így folytatja: Egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma.
Ruitner Sándor másutt így folytatja: Egy újabb játékos primadonna szerep a „könnyű múzsa” bécsi klasszikus világának egyik ékköve, az „Órakettős”, ifj. Johann Strauss: A Denevér c. operettjéből. A Dalszínház felvételének 1963. karácsonyi bemutatóján Házy Erzsébetet ezúttal nem szubrettként, Adélként hallhatta a milliós közönség, hanem az érett asszony, Rosalinda, primadonna hangmaszkját öltötte magára. A Denevér második felvonásában Orlovszky herceg báli mulatságán inkognitóját őrzendő álarcos magyar grófnőként mutatja be őt Dr. Falke, s ennek igazolásaként egy Csárdást énekel a fényes társaság előtt. Ez a Strauss-kompozíció az operai szopránoknak, így Házy Erzsébetnek is nemcsak egyik igényes, de kedvelt koncert előadásszáma.
541 Búbánat 2007-01-25 21:00:30 [Válasz erre: 540 Búbánat 2007-01-25 20:43:19]
Egy adalék: A denevér rádiófelvétele nevezetes \"Órakettősének\" közreműködőire így emlékszik vissza egyik rádiós műsorában az akkori dramaturg, Ruitner Sándor: \"Ebben az Órakettősben játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet.\"
Egy adalék: A denevér rádiófelvétele nevezetes \"Órakettősének\" közreműködőire így emlékszik vissza egyik rádiós műsorában az akkori dramaturg, Ruitner Sándor: \"Ebben az Órakettősben játékos, szinte szubrettes színeket csillogtató Házy Erzsébet, azaz Rosalinda, álarcos inkognitóját őrizve élvezheti kalandra éhes férjének udvarlását, csábító játékát a báli forgatagban. A hódítás eszköze, a muzsikáló kis zsebóra azonban a duett végére, férje hűtlenségét bizonyítva az asszony birtokába kerül. Eisenstein szerepében ezúttal egy, az operett világában igencsak ritkán szereplő tenoristát hallhatnak, az inkább hősies és modern operaszerepekre szakosodott Szőnyi Ferencet.\"
540 Búbánat 2007-01-25 20:43:19
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/4 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér – 1963 karácsonyán /Die Fledermaus, 1874. Bécs, Theater an der Wien/ Operett három felvonásban A denevér magyarországi bemutatójára 1882-ben került sor Budapesten, a Népszínházban, ott még A bőregér címmel. A Magyar Operaház 1895. május 10-én mutatta be. Szövegét Meilhac és Halévy vígjátéka nyomán Karl Haffner és Richard Genée írta. Evva Lajos magyar szövegét átdolgozta: Zsigó Károly A verseket fordította: Fischer Sándor Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Gabriel von Eisenstein, bécsi polgár – Szőnyi Ferenc Rosalinda, a felesége – Házy Erzsébet Adél, a szobalányuk – László Margit Dr. Falke, közjegyző, családi barát – Melis György Frank, fogházigazgató – Radnai György Orlovsky herceg, orosz attasé – Kozma Lajos Alfréd, hőstenor, Rosalinda titkos imádója – Ilosfalvy Róbert Frosch, fogházőr – Markos József (Alfonzó), próza Dr. Blind, ügyvéd – Palcsó Sándor Ida , Adél nővére, karbalerina – Mednyánszky Ági Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc); a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: I. felvonás (Bécs, 1870-es évek, Eisenstein lakása) - Bevezetés (Alfréd, Adél, Rosalinda) – Ilosfalvy, László, Házy - Jelenet: „Inni édes, inni jó... inni kell, higgyed el...” (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - Tercett (Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind) – Szőnyi,Házy,Palcsó - Jelenet (Eisenstein, Dr. Blind, Rosalinda, Adél, Dr. Falke)- Szőnyi, Palcsó, Házy, László, Melis - Jelenet (Rosalinda, Dr. Falke, Eisenstein) – Házy, Melis, Szőnyi - Tercett (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Házy, Szőnyi, László - Jelenet (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - I.felvonás fináléja (Alfréd, Rosalinda, Frank) – Ilosfalvy, Házy, Radnai II. felvonás (Orlovsky palotája) - Jelenet (Eisenstein, Adél,Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Rosalinda)- Szőnyi, László, Kozma, Melis, Radnai, Házy - Duett „óra-kettős” (Eisenstein, Rosalina)- Szőnyi, Házy - Jelenet(Ida, Adél, Orlovsky, Rosalinda)- Mednyánszky, László, Kozma, Házy - Csárdás (Rosalinda)- Házy - II. felvonás fináléja:”duidu” - keringő (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, Kórus)- Kozma, László, Szőnyi, Radnai, Melis, Házy, énekkar) III.felvonás (A fogházigazgató irodájában) - Jelenet (Frank, Adél, Ida, Frosch, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnai, László, Mednyánszky,Alfonzó,Palcsó, Ilosfalvy, Házy) - Tercett (Rosalinda, Alfréd, Eisenstein) – Házy, Ilosfalvy, Szőnyi - Jelenet (Rosalinda, Eisenstein, Alfréd, Frank, Ida, Adél, Dr. Falke)- Házy, Szőnyi,Ilosfalvy, Radnai,Mednyánszky,László, Melis - III. felvonás fináléja(Mind, Kórus) Tartalom: Az operett hőse Eisenstein, kinek valami apró vétség miatt nyolc napra fogházba kell vonulnia. Falke – aki neheztel rá, mert farsangkor, mikor denevér jelmezt öltött magára, kicsúfolta és megszégyenítette – rábeszéli barátját, hogy ne tegyen eleget az azonnali idézésnek és csak másnap vonuljon be a fogházba. Inkább jöjjön vele együtt mulatni Orlovsky herceg báljába. Eisenstein el is megy a bálba, és ezalatt felesége, Rosalinda felhasználja az alkalmat, hogy édes-kettesben maradjon nemrég felbukkant régi udvarlójával, Alfréddal. Közben Adél, a szobalány, úrnője ruhájában Idával ugyancsak Orlovsky báljába indul. Az idézés végrehajtása miatt váratlanul a lakásba érkező Frank, fogházigazgató megzavarja a párt. A kínos helyzetet Alfred csak úgy tudja megoldani, hogy vállalja a férj szerepét és bevonul Eisenstein helyett a dutyiba. A bosszúálló Falke közben meghívta a bálra Rosalindát, sőt Frankot, a fogházigazgatót is...A bálon mindenki jelmezt visel és álnevet használ. Előbb utóbb Eisenstein a saját feleségének kezd udvarolni, ki egy magyar grófnőnek adja ki magát... A bosszú, a leleplezések és a félreértések tisztázása a III. felvonásra marad. Lehel György (Bp., 1926. febr. 10. – Bp., 1989. szept. 25.): karmester, Kossuth-díjas (1973), Liszt-díjas (1955, 1962), érdemes művész (1968), kiváló művész (1979), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1988), a chicagói Conservatory díszdoktora (1977). Kadosa Pál (zeneszerzés) és Somogyi László (vezénylés) mangántanítványa. Lehel György 43 esztendőt töltött a Magyar Rádió szolgálatában. 1947. július 26-án, 21 éves korában vezényelte először a Rádiózenekart. 1962-től a zenekar állandó karmestere, 1964-től haláláig igazgató-karnagya volt. A Rádió mecénási szerepe Lehel György működése alatt volt a legeredményesebb. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs komponisták műveiben megszólaló új megnyilvánulásokat. Érdemeket szerzett a kortárs magyar zeneművészet hazai és külföldi népszerűsítésében. A Magyar Rádió szalagtára és a karmester hangversenynaplója szerint csupán az ő bemutatásával 62 mai magyar zeneszerző 256 műve került élő előadásból vagy stúdiófelvételből rögzítésre. A Rádió Dalszínháza A Denevér mellett vele vette fel a következő daljátékokat, melyek egyben rádiós ősbemutatók voltak: Farkas Ferenc: Csínom Palkó, Kemény Egon: Hatvani diákjai; Komáromi farsang.
Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/4 ifj. Johann Strauss (1825-1899): A denevér – 1963 karácsonyán /Die Fledermaus, 1874. Bécs, Theater an der Wien/ Operett három felvonásban A denevér magyarországi bemutatójára 1882-ben került sor Budapesten, a Népszínházban, ott még A bőregér címmel. A Magyar Operaház 1895. május 10-én mutatta be. Szövegét Meilhac és Halévy vígjátéka nyomán Karl Haffner és Richard Genée írta. Evva Lajos magyar szövegét átdolgozta: Zsigó Károly A verseket fordította: Fischer Sándor Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Gabriel von Eisenstein, bécsi polgár – Szőnyi Ferenc Rosalinda, a felesége – Házy Erzsébet Adél, a szobalányuk – László Margit Dr. Falke, közjegyző, családi barát – Melis György Frank, fogházigazgató – Radnai György Orlovsky herceg, orosz attasé – Kozma Lajos Alfréd, hőstenor, Rosalinda titkos imádója – Ilosfalvy Róbert Frosch, fogházőr – Markos József (Alfonzó), próza Dr. Blind, ügyvéd – Palcsó Sándor Ida , Adél nővére, karbalerina – Mednyánszky Ági Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc); a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: I. felvonás (Bécs, 1870-es évek, Eisenstein lakása) - Bevezetés (Alfréd, Adél, Rosalinda) – Ilosfalvy, László, Házy - Jelenet: „Inni édes, inni jó... inni kell, higgyed el...” (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - Tercett (Eisenstein, Rosalinda, Dr. Blind) – Szőnyi,Házy,Palcsó - Jelenet (Eisenstein, Dr. Blind, Rosalinda, Adél, Dr. Falke)- Szőnyi, Palcsó, Házy, László, Melis - Jelenet (Rosalinda, Dr. Falke, Eisenstein) – Házy, Melis, Szőnyi - Tercett (Rosalinda, Eisenstein, Adél) – Házy, Szőnyi, László - Jelenet (Rosalinda, Alfréd) – Házy, Ilosfalvy - I.felvonás fináléja (Alfréd, Rosalinda, Frank) – Ilosfalvy, Házy, Radnai II. felvonás (Orlovsky palotája) - Jelenet (Eisenstein, Adél,Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Rosalinda)- Szőnyi, László, Kozma, Melis, Radnai, Házy - Duett „óra-kettős” (Eisenstein, Rosalina)- Szőnyi, Házy - Jelenet(Ida, Adél, Orlovsky, Rosalinda)- Mednyánszky, László, Kozma, Házy - Csárdás (Rosalinda)- Házy - II. felvonás fináléja:”duidu” - keringő (Orlovsky, Adél, Eisenstein, Frank, Dr. Falke, Rosalinda, Kórus)- Kozma, László, Szőnyi, Radnai, Melis, Házy, énekkar) III.felvonás (A fogházigazgató irodájában) - Jelenet (Frank, Adél, Ida, Frosch, Eisenstein, Dr. Blind, Alfréd, Rosalinda) – Radnai, László, Mednyánszky,Alfonzó,Palcsó, Ilosfalvy, Házy) - Tercett (Rosalinda, Alfréd, Eisenstein) – Házy, Ilosfalvy, Szőnyi - Jelenet (Rosalinda, Eisenstein, Alfréd, Frank, Ida, Adél, Dr. Falke)- Házy, Szőnyi,Ilosfalvy, Radnai,Mednyánszky,László, Melis - III. felvonás fináléja(Mind, Kórus) Tartalom: Az operett hőse Eisenstein, kinek valami apró vétség miatt nyolc napra fogházba kell vonulnia. Falke – aki neheztel rá, mert farsangkor, mikor denevér jelmezt öltött magára, kicsúfolta és megszégyenítette – rábeszéli barátját, hogy ne tegyen eleget az azonnali idézésnek és csak másnap vonuljon be a fogházba. Inkább jöjjön vele együtt mulatni Orlovsky herceg báljába. Eisenstein el is megy a bálba, és ezalatt felesége, Rosalinda felhasználja az alkalmat, hogy édes-kettesben maradjon nemrég felbukkant régi udvarlójával, Alfréddal. Közben Adél, a szobalány, úrnője ruhájában Idával ugyancsak Orlovsky báljába indul. Az idézés végrehajtása miatt váratlanul a lakásba érkező Frank, fogházigazgató megzavarja a párt. A kínos helyzetet Alfred csak úgy tudja megoldani, hogy vállalja a férj szerepét és bevonul Eisenstein helyett a dutyiba. A bosszúálló Falke közben meghívta a bálra Rosalindát, sőt Frankot, a fogházigazgatót is...A bálon mindenki jelmezt visel és álnevet használ. Előbb utóbb Eisenstein a saját feleségének kezd udvarolni, ki egy magyar grófnőnek adja ki magát... A bosszú, a leleplezések és a félreértések tisztázása a III. felvonásra marad. Lehel György (Bp., 1926. febr. 10. – Bp., 1989. szept. 25.): karmester, Kossuth-díjas (1973), Liszt-díjas (1955, 1962), érdemes művész (1968), kiváló művész (1979), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas (1988), a chicagói Conservatory díszdoktora (1977). Kadosa Pál (zeneszerzés) és Somogyi László (vezénylés) mangántanítványa. Lehel György 43 esztendőt töltött a Magyar Rádió szolgálatában. 1947. július 26-án, 21 éves korában vezényelte először a Rádiózenekart. 1962-től a zenekar állandó karmestere, 1964-től haláláig igazgató-karnagya volt. A Rádió mecénási szerepe Lehel György működése alatt volt a legeredményesebb. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs komponisták műveiben megszólaló új megnyilvánulásokat. Érdemeket szerzett a kortárs magyar zeneművészet hazai és külföldi népszerűsítésében. A Magyar Rádió szalagtára és a karmester hangversenynaplója szerint csupán az ő bemutatásával 62 mai magyar zeneszerző 256 műve került élő előadásból vagy stúdiófelvételből rögzítésre. A Rádió Dalszínháza A Denevér mellett vele vette fel a következő daljátékokat, melyek egyben rádiós ősbemutatók voltak: Farkas Ferenc: Csínom Palkó, Kemény Egon: Hatvani diákjai; Komáromi farsang.
539 Búbánat 2007-01-22 23:27:09
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán, a Rádió 6-os stúdiójában, Lamberto Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre már többször kitértem az eddigiek során, s amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. sorszám alatt idéztem. Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/3 Giacomo Puccini (1858-1924): Manon Lescaut – 1962 /Manon Lescaut, 1893. február 1. Torino, Teatro Regio/ Opera négy felvonásban A Manon Lescaut magyarországi bemutatójára 1894-ben került sor az Operaházban. Szövegét Antoine-Francois Prévost abbé Manon Lescaut és des Grieux lovag története c. regénye nyomán Marco Praga, Domenico Oliva és Luigi Illica írták. Magyarra fordította: Nádasdy Kálmán (1940) Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Manon Lescaut – Házy Erzsébet Lescaut, a királyi gárda őrmestere – Melis György René Des Grieux, lovag, diák – Ilosfalvy Róbert Geronte de Ravoir, adóbérlő – Maleczky Oszkár Edmond, diák – Palcsó Sándor Fogadós – Petri Miklós Táncmester – Kishegyi Árpád Egy énekes –Komlóssy Erzsébet Őrmester – Turpinszky Béla Lámpagyújtogató - Klein /Kelen/ Tibor Hajóskapitány – Mészáros Sándor A Magyar Rádió és Televízió Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Lamberto Gardelli Házy Erzsébet a következő számokban énekel: Első felvonás Történik a XVIII. század második felében. Egy fogadó előtti térség a Párizs felé vezető út mellett Amiens határában. - Des Grieux, Manon, Lescaut: „Bűbájos ifjú hölgyem” (Ilosfalvy, Házy, Melis) - Manon, Des Grieux: ”No látja, kijöttem mégis” (Házy, Ilosfalvy) - Lescaut, Des Grieux, Manon, Edmond, Geronte, Fogadós: „Nincs egy csöpp bor sem!” (Melis, Ilosfalvy, Házy,Palcsó, Maleczky,Petri) Második felvonás Pompás szalon Geronte párizsi palotájában - Manon, Lescaut: „Sose lesz kész e haj” (Házy, Melis) - Manon – ékszerária: „ Nincs ékszer ennél gyönyörűbb” (Házy) - Lescaut, Manon: „Nos hát... Figyelj rám...” (Melis, Házy) - Lescaut, Manon, Énekes, Kórus: \"Hát e sok csodabogár?\" (Melis,Házy,Komlóssy,Énekkar) - Manon, Lescaut: „Adj neki pénzt!” (Házy, Melis) - Táncmester, Geronte, Manon, Vendégek: „Most kezdjük menüettünk!” (Kishegyi, Maleczky, Házy, énekkar) - Manon, Des Grieux: ”Ah, én leszek a legszebb” (Házy, Ilosfalvy) - Manon, Geronte, Des Grieux: „Ah!... Pardon, gyönyörű úrnőm” (Házy, Maleczky, Ilosfalvy) - Des Grieux, Manon: ” Ó Manon, hová süllyedek” (Ilosfalvy, Házy) - Des Grieux, Manon, Lescaut, Őrmester : „ Lescaut?!... Te itt?” (Ilosfalvy, Házy, Melis, Turpinszky) Harmadik felvonás Le Havre kikötője - Des Grieux, Lescaut, Manon: „Szörnyű rettegni így” (Ilosfalvy,Melis,Házy) - Lámpagyújtogató, Des Grieux, Manon: „...de Katrin a királynak felelt” (Klein /Kelen/, Ilosfalvy, Házy) - Kórus, Lescaut, Des Grieux, Manon: ”Utánuk a partra!” (Melis, Ilosfalvy, Házy, énekkar) - Őrmester, Kórus, Hangok, Lescaut, Manon, Des Grieux: „Lám, de büszke…” (Turpinszky, Melis, Házy, Ilosfalvy, énekkar) Negyedik felvonás Végeláthatatlan kopár pusztaság New Orleans határában, Amerikában. - Des Grieux, Manon: „Támaszkodj rám egészen” (Ilosfalvy, Házy) - Manon, Des Grieux : „Te hullatsz könnyet” (Házy, Ilosfalvy) - Manon: „ Árván a dermesztő magányban... „ (Házy) - Manon halála - Manon, Des Grieux: „Öleld át Manont…” (Házy, Ilosfalvy) Azt hiszem, ide több szó tényleg nem kívánkozik…
A Rádió Dalszínháza és Házy Erzsébet kapcsolatának egyik legszebb éve volt 1962. A Víg özvegy mellett ekkor készült Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert előadásában már-már mitikus rangra emelkedett operaházi sikerszéria nyomán, a Rádió 6-os stúdiójában, Lamberto Gardelli zenei vezetésével az a Manon Lescaut-felvétel, melyre már többször kitértem az eddigiek során, s amelyről Fodor Géza megállapításait a 117. sorszám alatt idéztem. Házy Erzsébet összes rádiós felvétele III/3 Giacomo Puccini (1858-1924): Manon Lescaut – 1962 /Manon Lescaut, 1893. február 1. Torino, Teatro Regio/ Opera négy felvonásban A Manon Lescaut magyarországi bemutatójára 1894-ben került sor az Operaházban. Szövegét Antoine-Francois Prévost abbé Manon Lescaut és des Grieux lovag története c. regénye nyomán Marco Praga, Domenico Oliva és Luigi Illica írták. Magyarra fordította: Nádasdy Kálmán (1940) Rádió Dalszínháza teljes felvétele, magyar nyelven Szereposztás: Manon Lescaut – Házy Erzsébet Lescaut, a királyi gárda őrmestere – Melis György René Des Grieux, lovag, diák – Ilosfalvy Róbert Geronte de Ravoir, adóbérlő – Maleczky Oszkár Edmond, diák – Palcsó Sándor Fogadós – Petri Miklós Táncmester – Kishegyi Árpád Egy énekes –Komlóssy Erzsébet Őrmester – Turpinszky Béla Lámpagyújtogató - Klein /Kelen/ Tibor Hajóskapitány – Mészáros Sándor A Magyar Rádió és Televízió Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Lamberto Gardelli Házy Erzsébet a következő számokban énekel: Első felvonás Történik a XVIII. század második felében. Egy fogadó előtti térség a Párizs felé vezető út mellett Amiens határában. - Des Grieux, Manon, Lescaut: „Bűbájos ifjú hölgyem” (Ilosfalvy, Házy, Melis) - Manon, Des Grieux: ”No látja, kijöttem mégis” (Házy, Ilosfalvy) - Lescaut, Des Grieux, Manon, Edmond, Geronte, Fogadós: „Nincs egy csöpp bor sem!” (Melis, Ilosfalvy, Házy,Palcsó, Maleczky,Petri) Második felvonás Pompás szalon Geronte párizsi palotájában - Manon, Lescaut: „Sose lesz kész e haj” (Házy, Melis) - Manon – ékszerária: „ Nincs ékszer ennél gyönyörűbb” (Házy) - Lescaut, Manon: „Nos hát... Figyelj rám...” (Melis, Házy) - Lescaut, Manon, Énekes, Kórus: \"Hát e sok csodabogár?\" (Melis,Házy,Komlóssy,Énekkar) - Manon, Lescaut: „Adj neki pénzt!” (Házy, Melis) - Táncmester, Geronte, Manon, Vendégek: „Most kezdjük menüettünk!” (Kishegyi, Maleczky, Házy, énekkar) - Manon, Des Grieux: ”Ah, én leszek a legszebb” (Házy, Ilosfalvy) - Manon, Geronte, Des Grieux: „Ah!... Pardon, gyönyörű úrnőm” (Házy, Maleczky, Ilosfalvy) - Des Grieux, Manon: ” Ó Manon, hová süllyedek” (Ilosfalvy, Házy) - Des Grieux, Manon, Lescaut, Őrmester : „ Lescaut?!... Te itt?” (Ilosfalvy, Házy, Melis, Turpinszky) Harmadik felvonás Le Havre kikötője - Des Grieux, Lescaut, Manon: „Szörnyű rettegni így” (Ilosfalvy,Melis,Házy) - Lámpagyújtogató, Des Grieux, Manon: „...de Katrin a királynak felelt” (Klein /Kelen/, Ilosfalvy, Házy) - Kórus, Lescaut, Des Grieux, Manon: ”Utánuk a partra!” (Melis, Ilosfalvy, Házy, énekkar) - Őrmester, Kórus, Hangok, Lescaut, Manon, Des Grieux: „Lám, de büszke…” (Turpinszky, Melis, Házy, Ilosfalvy, énekkar) Negyedik felvonás Végeláthatatlan kopár pusztaság New Orleans határában, Amerikában. - Des Grieux, Manon: „Támaszkodj rám egészen” (Ilosfalvy, Házy) - Manon, Des Grieux : „Te hullatsz könnyet” (Házy, Ilosfalvy) - Manon: „ Árván a dermesztő magányban... „ (Házy) - Manon halála - Manon, Des Grieux: „Öleld át Manont…” (Házy, Ilosfalvy) Azt hiszem, ide több szó tényleg nem kívánkozik…
538 Búbánat 2007-01-21 22:43:38 [Válasz erre: 533 Búbánat 2007-01-21 22:23:49]
Bocs: Hanna és Daniló kettőse (Házy, Ilosfalvy) Ez elírás: természetesen Udvardy Tibor itt is Házy partnere.
Bocs: Hanna és Daniló kettőse (Házy, Ilosfalvy) Ez elírás: természetesen Udvardy Tibor itt is Házy partnere.
536 Búbánat 2007-01-21 22:39:31 [Válasz erre: 534 bemaria 2007-01-21 22:31:44]
Most akkor mondhatnék én is hasonlóképp kedves szavakat, csak hogy kvittek legyünk – de nem teszem. Úgyis jól tudod már, hogy én mit köszönhetek Neked! Veled együtt mindenkit tisztelek itt és ott, ahol és ahová egymás számára hasznos ismereteket nyújthatunk!
Most akkor mondhatnék én is hasonlóképp kedves szavakat, csak hogy kvittek legyünk – de nem teszem. Úgyis jól tudod már, hogy én mit köszönhetek Neked! Veled együtt mindenkit tisztelek itt és ott, ahol és ahová egymás számára hasznos ismereteket nyújthatunk!
534 bemaria 2007-01-21 22:31:44 [Válasz erre: 532 Búbánat 2007-01-21 12:26:09]
Engem ugyan nem ezzel, hanem az operettes topiccal, de te \"csábítottál\" ide, amit nagyon köszönök! :)
Engem ugyan nem ezzel, hanem az operettes topiccal, de te \"csábítottál\" ide, amit nagyon köszönök! :)
533 Búbánat 2007-01-21 22:23:49
III/2 Lehár Ferenc (1870-1948): A víg özvegy – 1962 /Die Lustige Witwe, 1905/ A víg özvegy magyarországi ősbemutatóját 1906. november 27-én tartották a Magyar Színházban. Operett három felvonásban Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szereposztás: Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor Báró Mirko Zéta nagykövet – Nádas Tibor Valencienne, a felesége – Koltay valéria Camille de Rosillon – Kövecses Béla Raul de St. Brioche – Külkey László Cascade, vicomte – Kövecses Béla Bogdanovics, a konzul – Kishegyi Árpád Sylviane, a felesége – a rádiófelvételen csak prózai szerep Kromov – Palcsó Sándor Olga, a felesége -a rádiófelvételen csak prózai szerep Nyegus, írnok - prózai szerep, Továbbá: Várhelyi Endre, Michels János, Havasi Viktor, Kiss Tihamér, Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a következő énekszámokban hallható a rádiófelvételen: - Hanna belépője (Házy, Kishegyi, Kövecses, Nádas, énekkar) - Hanna és Daniló kettőse: „Bamba, bamba gyászvitéz…” (Házy, Udvardy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Kövecses, Koltay, Nádas, Kishegyi, Külkey, Palcsó, énekkar) - Bevezetés és Vilja-dal a 2. felvonásból (Házy, énekkar) - Hanna és Valencienne kettőse: „Párizsban így szokás…” (Házy, Koltay - Hanna és Danilo kettőse (Házy, Ilosfalvy) - Jelenet, Danilo elbeszélése és a 2. felvonás fináléja (Házy, Udvardy, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!…” (Házy, Udvardy) - 3. felvonás fináléja (Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses, Nádas, énekkar) Ehhez a rádiós eseményhez kapcsolódik Ruitner Sándornak, a Rádió Dalszínháza rendezőjének zenés - hangos - jegyzeteiből azok a Házy Erzsébetre és Udvardy Tiborra vonatkozó visszaemlékező mondatok, melyeket korábban idéztem a 206. és 208. sorszámok alatt A víg özvegy rádiós felvétele kapcsán. Cselekmény: A víg özvegy története egy képzeletbeli szláv állam, Pontevedro párizsi követségén játszódik. Zéta Mirko nagykövet a város zilált pénzügyeit próbálja rendberakni, s erre egy kiváló tervet talál ki: a nemrégiben húszmilliót örökölt Glavári Hannát, Párizs egyik legszebb aszszonyát összeházasítja a könnyelmű életet élő követségi titkárral, Danilovics Danilóval. Ha sikerülne rábírni a dúsgazdag özvegyet, hogy pontevedrói férfihez menjen nőül, gyerekjáték lenne elérni nála, hogy sok-sok pénzét Pontevedró felvirágoztatására fordítsa!. Ám nem minden olyan egyszerű, mint ahogy azt kigondolta. Kiderül, hogy Hanna és Danilo nem most találkoznak először, hiszen régen Danilo udvarolt Hannának, most azonban esze ágában sincs hozományvadászként jelentkezni nála; ráadásul több időt tölt a Maxim csodaszép grizettjei között, mint követségi íróasztala mellett. Amikor a követségen bált szerveznek az uralkodó születésnapja tiszteletére, úgy hozza a „véletlen”, hogy Daniló és Hanna újból találkoznak egymással, és rájönnek, hogy még mindig szeretik egymást, de büszkeségük meggátolja, hogy ezt ki is mondják. A történetben nagy szerepet játszik egy elveszett legyező is, meg egy pavillon… Sebestyén András - karmester, zeneszerző. 1917. február 6-án született Debrecenben. Tanulmányait 1934 és 1940 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál, gordonkát Schiffer Adolfnál és Kerpely Jenőnél, karvezetést Ungár Ernőnél tanult. 1946-tól 1959-ig a debreceni Csokonai Színház, a budapesti Úttörő Színház, a Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza színház karnagya, 1959-től 1983-ig a Magyar Rádió Zenei Főosztályának munkatársa, illetve helyettes vezetője volt. Művei: zenekari, kamara,- és szólódarabok, kórusok, kísérőzenék. Hauff A Kiss Mukk története c. mesejáték zenéjének komponistája. Vendégként Olaszországban és Jugoszláviában dirigált. Vezénylését több rádiófelvétel és hanglemez őrzi. (Muzsika, 2002. február) A Rádió Dalszínháza az ő vezényletével vette fel többek között a következő operetteket: Szirmai: Mézeskalács; Lehár: A víg özvegy, Pacsirta, Friderika, Tavasz; Huszka: Lili bárónő, Mária főhadnagy; Jacobi: Leányvásár; Kálmán: Marica grófnő; O. Straus: Legénybúcsú, Varázskeringő, Fall: Sztambul rózsája, Nádor: Babavásár Mérei Adolf (Hatvan, 1877. febr. 7.–Bp., 1918. márc. 12.): rendező, színházigazgató, dalszövegíró. Újságíróként kezdte pályáját. 1901-től a Magyar Színház művészeti titkára, 1903-tól 1907-ig a Magyar és Király Színház titkára és rend.-je volt, majd a Népszínház–Vígoperához szerződött. 1909–1911 között a Royal Orfeumban mint főrend. működött. 1911-ben a Népopera alapító rend.-je volt, 1915-ben a Télikert műv.-i vez.-je lett. Később a Kristálypalotát is irányította. Sok darabot fordított, s maga is számos színpadi művet szerzett. Drámái: Gotterhalte (1903); Toldi (1903); Csak tréfa (Verő Gy.-gyel, 1904); A sátán kutyája (Conan Doyle nyomán, 1907); Aranyeső (Béldi I.-ral, 1913); Katonadolog (Béldi I.-ral, 1913). Fontosabb librettói: Tilos a bemenet! (zene: Huszka J., 1899); A századik menyasszony (zene: Barna I., Vágó G.-val, 1907); Gyerünk csak! (zene: Zerkovitz B., Barna I., Béldi I.-ral, 1913); A vörös ördögök (zene: Gajári I., Béldi I.-ral, 1914); Kriszhindli (zene: Barna I., Faragó J.-vel, 1914). Fontosabb fordításai: Lehár F.: A víg özvegy (1906); Jarno: Az erdészleány (1909); Tengerész Kató (1912).
III/2 Lehár Ferenc (1870-1948): A víg özvegy – 1962 /Die Lustige Witwe, 1905/ A víg özvegy magyarországi ősbemutatóját 1906. november 27-én tartották a Magyar Színházban. Operett három felvonásban Szövegét André Meilhac Attasé című darabja alapján Victor Léon és Leo Stein írták, a magyar dalszövegek Mérei Adolf munkája. Rádió Dalszínháza teljes felvétele Szereposztás: Glavari Hanna, gazdag özvegy – Házy Erzsébet Danilovics Danilo, követségi titkár – Udvardy Tibor Báró Mirko Zéta nagykövet – Nádas Tibor Valencienne, a felesége – Koltay valéria Camille de Rosillon – Kövecses Béla Raul de St. Brioche – Külkey László Cascade, vicomte – Kövecses Béla Bogdanovics, a konzul – Kishegyi Árpád Sylviane, a felesége – a rádiófelvételen csak prózai szerep Kromov – Palcsó Sándor Olga, a felesége -a rádiófelvételen csak prózai szerep Nyegus, írnok - prózai szerep, Továbbá: Várhelyi Endre, Michels János, Havasi Viktor, Kiss Tihamér, Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, Vezényel: Sebestyén András Házy Erzsébet a következő énekszámokban hallható a rádiófelvételen: - Hanna belépője (Házy, Kishegyi, Kövecses, Nádas, énekkar) - Hanna és Daniló kettőse: „Bamba, bamba gyászvitéz…” (Házy, Udvardy) - 1. felvonás fináléja (Házy, Kövecses, Koltay, Nádas, Kishegyi, Külkey, Palcsó, énekkar) - Bevezetés és Vilja-dal a 2. felvonásból (Házy, énekkar) - Hanna és Valencienne kettőse: „Párizsban így szokás…” (Házy, Koltay - Hanna és Danilo kettőse (Házy, Ilosfalvy) - Jelenet, Danilo elbeszélése és a 2. felvonás fináléja (Házy, Udvardy, énekkar) - Szerelmi kettős a 3. felvonásból „Minden vágyam, súgom lágyan, csak szeress!…” (Házy, Udvardy) - 3. felvonás fináléja (Házy, Udvardy, Koltay, Kövecses, Nádas, énekkar) Ehhez a rádiós eseményhez kapcsolódik Ruitner Sándornak, a Rádió Dalszínháza rendezőjének zenés - hangos - jegyzeteiből azok a Házy Erzsébetre és Udvardy Tiborra vonatkozó visszaemlékező mondatok, melyeket korábban idéztem a 206. és 208. sorszámok alatt A víg özvegy rádiós felvétele kapcsán. Cselekmény: A víg özvegy története egy képzeletbeli szláv állam, Pontevedro párizsi követségén játszódik. Zéta Mirko nagykövet a város zilált pénzügyeit próbálja rendberakni, s erre egy kiváló tervet talál ki: a nemrégiben húszmilliót örökölt Glavári Hannát, Párizs egyik legszebb aszszonyát összeházasítja a könnyelmű életet élő követségi titkárral, Danilovics Danilóval. Ha sikerülne rábírni a dúsgazdag özvegyet, hogy pontevedrói férfihez menjen nőül, gyerekjáték lenne elérni nála, hogy sok-sok pénzét Pontevedró felvirágoztatására fordítsa!. Ám nem minden olyan egyszerű, mint ahogy azt kigondolta. Kiderül, hogy Hanna és Danilo nem most találkoznak először, hiszen régen Danilo udvarolt Hannának, most azonban esze ágában sincs hozományvadászként jelentkezni nála; ráadásul több időt tölt a Maxim csodaszép grizettjei között, mint követségi íróasztala mellett. Amikor a követségen bált szerveznek az uralkodó születésnapja tiszteletére, úgy hozza a „véletlen”, hogy Daniló és Hanna újból találkoznak egymással, és rájönnek, hogy még mindig szeretik egymást, de büszkeségük meggátolja, hogy ezt ki is mondják. A történetben nagy szerepet játszik egy elveszett legyező is, meg egy pavillon… Sebestyén András - karmester, zeneszerző. 1917. február 6-án született Debrecenben. Tanulmányait 1934 és 1940 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál, gordonkát Schiffer Adolfnál és Kerpely Jenőnél, karvezetést Ungár Ernőnél tanult. 1946-tól 1959-ig a debreceni Csokonai Színház, a budapesti Úttörő Színház, a Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza színház karnagya, 1959-től 1983-ig a Magyar Rádió Zenei Főosztályának munkatársa, illetve helyettes vezetője volt. Művei: zenekari, kamara,- és szólódarabok, kórusok, kísérőzenék. Hauff A Kiss Mukk története c. mesejáték zenéjének komponistája. Vendégként Olaszországban és Jugoszláviában dirigált. Vezénylését több rádiófelvétel és hanglemez őrzi. (Muzsika, 2002. február) A Rádió Dalszínháza az ő vezényletével vette fel többek között a következő operetteket: Szirmai: Mézeskalács; Lehár: A víg özvegy, Pacsirta, Friderika, Tavasz; Huszka: Lili bárónő, Mária főhadnagy; Jacobi: Leányvásár; Kálmán: Marica grófnő; O. Straus: Legénybúcsú, Varázskeringő, Fall: Sztambul rózsája, Nádor: Babavásár Mérei Adolf (Hatvan, 1877. febr. 7.–Bp., 1918. márc. 12.): rendező, színházigazgató, dalszövegíró. Újságíróként kezdte pályáját. 1901-től a Magyar Színház művészeti titkára, 1903-tól 1907-ig a Magyar és Király Színház titkára és rend.-je volt, majd a Népszínház–Vígoperához szerződött. 1909–1911 között a Royal Orfeumban mint főrend. működött. 1911-ben a Népopera alapító rend.-je volt, 1915-ben a Télikert műv.-i vez.-je lett. Később a Kristálypalotát is irányította. Sok darabot fordított, s maga is számos színpadi művet szerzett. Drámái: Gotterhalte (1903); Toldi (1903); Csak tréfa (Verő Gy.-gyel, 1904); A sátán kutyája (Conan Doyle nyomán, 1907); Aranyeső (Béldi I.-ral, 1913); Katonadolog (Béldi I.-ral, 1913). Fontosabb librettói: Tilos a bemenet! (zene: Huszka J., 1899); A századik menyasszony (zene: Barna I., Vágó G.-val, 1907); Gyerünk csak! (zene: Zerkovitz B., Barna I., Béldi I.-ral, 1913); A vörös ördögök (zene: Gajári I., Béldi I.-ral, 1914); Kriszhindli (zene: Barna I., Faragó J.-vel, 1914). Fontosabb fordításai: Lehár F.: A víg özvegy (1906); Jarno: Az erdészleány (1909); Tengerész Kató (1912).
532 Búbánat 2007-01-21 12:26:09 [Válasz erre: 531 tukán 2007-01-21 09:38:45]
Tudod, következetes vagyok. Voltak s lesznek olyan művek, melyek kevésbé ismertek; ha egyikről írok, miért ne írjak a másikról is, legyen valami egységes szerkezete az egésznek; meg aztán remélem, hogy éppen e sorozatommal csábítok ide a Momusnak újabb és újabb híveket... Legyek nagyképű!...
Tudod, következetes vagyok. Voltak s lesznek olyan művek, melyek kevésbé ismertek; ha egyikről írok, miért ne írjak a másikról is, legyen valami egységes szerkezete az egésznek; meg aztán remélem, hogy éppen e sorozatommal csábítok ide a Momusnak újabb és újabb híveket... Legyek nagyképű!...
531 tukán 2007-01-21 09:38:45 [Válasz erre: 530 Búbánat 2007-01-20 23:33:04]
Kedves Búbánat! Tiszteletreméltó a kutatómunkád! De miért gondolod, hogy a Momus írói és olvasói nem tudják a Cigánybáró cselekményét?
Kedves Búbánat! Tiszteletreméltó a kutatómunkád! De miért gondolod, hogy a Momus írói és olvasói nem tudják a Cigánybáró cselekményét?
530 Búbánat 2007-01-20 23:33:04
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei III/1 ifj. Johann Strauss (1825 – 1899): A cigánybáró – 1961 operett három felvonásban /Der Zigeunerbaron – 1885, Bécs, Theater an der Wien) Szövegét Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzer írta, a dalszövegeket Fischer Sándor fordította. A Rádió Dalszínházának teljes felvétele a darabból. A felvételen közreműködnek: Barinkay Sándor, száműzött nemes, egykori földbirtokos – Ilosfalvy Róbert Szaffi, cigánylány – Házy Erzsébet Zsupán Kálmán, gazdag sertéskereskedő – Melis György Arzéna, Zsupán lánya -. Ágay Karola Ottokár, a fia – Bartha Alfonz Czipra, cigányasszony – Komlóssy Erzsébet Homonnay Péter gróf (Más verzióban: Gábor diák, a toborzó huszárjai élén) - Bende Zsolt Carnero, császári biztos – Lendvai Andor bariton Mirabella, nevelőnő Zsupánnál –Garancsi Márta Józsi – prózai szerep; Ferkó – prózai szerep; Pali – prózai szerepben: Kibédy Ervin, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Ferencsik János Zenei rendező: Solymosi Ottó Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Szaffi dala, 1. felvonás: „Oly árva és jó, nincs senki a földön…” (Házy) - Együttes (Házy, Komlóssy, Melis, Ilosfalvy, Ágay, Bartha) - 1. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy, Melis, Ágay, Garancsy, Lendvai, énekkar) - Barinkay és Szaffi kettőse a 2. felvonásból: „Ki esketett?..” (Házy, Ilosfalvy, énekkar) - Barinkay, Szaffi, Czipra jelenete, tercett és ,, Kincskeringő” a 2. felvonásból (Házy, Komlóssy, Ilosfalvy) - 2. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy,Bende, Ágay, Garancsy, Bartha, énekkar) - Bevonulási jelenet, induló a 3. felvonásból (Házy, Bende, Ilosfalvy, Melis, Ágay, Bartha, énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy, Melis, énekkar) Néhány adalék a rádiófelvételről. Ferencsik Jánosnak A cigánybáró az egyetlen operettje, melyet vezényelt a rádióban pályafutása alatt. Ruitner Sándor, a Dalszínház szerkesztő-rendezője, a felvétel akkori dramaturgja, több ízben is visszaemlékezett rádiós műsoraiban – nagy szeretettel - erre a stúdiófelvételre. Érdekes történetet mesélt el arról, hogy az 1. felvonás fináléját próbálta Ferencsik az együttessel; Házy úgy gondolta, nem kell neki kiénekelnie a magas C-t, s megkérte kolléganőjét, Ágay Karolát, hogy az adott helyen ezt ő énekelje ki helyette, hisz’ ezt a turpisságot senki nem veszi észre. Úgyis történt, de Ferencsik mégis azonnal kiszúrta, lekoppintotta pálcájával a zenekart és odafordult Házyhoz, azzal, hogy: „kérem a C-t!” Mire ő, hogy: „Megvolt.” Ferencsik megismételte: „Kérem a C-t”, s Házy is ismételte a magáét. Ferencsiknek jó füle volt, azonnal meghallotta, hogy Házy elbliccelte ezt a hangot. Aztán végül megegyeztek, s a rádiófelvételen hallható magas C-t Házy Erzsébet abszolút magabiztosan prezentálta. Cselekmény ideje, az 1770-es évek, Mária Terézia uralkodása idején, színhely: Temesvár közelében, és Bécsben) Cselekmény röviden: Barinkay Sándor hosszú távollét után visszaérkezik falujába, hogy átvegye ősei birtokát. A szomszéd birtokos, Zsupán gőgösen fogadja és kineveti, mikor Barinkay megkéri lányának, Arzénának a kezét. A lány nem kevésbé gőgösen kijelenti, hogy csak akkor menne férjhez Barinkayhoz, ha az megszerezné a bárói címet. A visszautasított Barinkay egyedül marad a sötét éjszakában, ahol feltűnik Szaffi, a szépséges cigánylány. Megérkeznek a cigányok sé vajdának választják a hazatért Barinkayt. A ”Cigánybáró” felveri Zsupán házanépét és közli Arzénával, hogy megszerezte a bárói rangot. Arzéna gúnyosan kineveti a cigánybárót, mire az dühösen a szemébe vágja, hogy akkor Szaffit veszi feleségül. A továbbiakban egy régi vár romjai között megtalálja azt a kincset, melyet apja 25 évvel ezelőtt elrejtett, ,ugyanakkor kiderül, hogy Szaffi valójában nem cigánylány, hanem az utolsó temesi basa lánya. Közben kitör a háború és Barinkay elmegy katonának. Besorozzák Zsupán földbirtokos urat is és az önhitt Arzéna vőlegényét, a piperkőc Ottakárt is. Mire megjönnek a háborúból, megoldódnak a bonyodalmak, Barinkay elveszi feleségül Szaffit, Ottokár pedig Arzénát. Mindez már a császárvárosban történik. Solymosi Ottó rendező Született l927-ben Budapesten. Színművészeti Főiskolát végzett. Életpályája: 1947-48 a Royal Revüszínházban kezdi pályáját, 1948-51 a Magyar Színház, 1951-54 az Úttörő Színház tagja, 1954-74 a Rádió, 1974-83 az MTV rendezője, 1983- a Rádió vezető rendezője. Jászai Mari-díj (1974). Főbb rendezései színpadon: Hervé:Nebántsvirág, Fényes-Kertész:Csacsifogat, Wide:Bunbury, Heltai:Néma levente, Jackobi:Leányvásár, Kodály:Háry János, Fall: Pompadur, Kálmán:Csárdáskirálynő, Millöcker:Dubarry, Lehár:Luxemburg grófja, Camoletti:Leszállás Párizsban, Eisemann:Én és a kisöcsém,Vaszary-Solymosi:Ki a harmadik?, Arádióban: Jonson:Volpone, Móricz:Rokonok, Molnár: A Pál utcai fiúk, Brecht:Lucullus a bírák előtt, Racine:Pereskedők, Csiky:Buborékok, Knight:Gyere haza, Lassie, Rousseau:Emil, Hugo:A királyasszony lovagja, Dumas:A kaméliás hölgy, Wilde-Petrovics:Bunbury, Dumas:A fekete tulipán, Ifj.Johann Strauss: Acigánybáró, Nemlaha-Solymosi:Kattogó kabarék, Miszáth-Behár:A Sipsirica, Vadnai-Solymosi:Aki felütötte a telefonkönyvet, Kellér:A rulettkirály, Herczeg-Farkas:A holicsi Cupido, Tersánszky-Solymosi:Az elnök úr inasévei, Vaszary-Solymosi:Nem élhetek nélküled, Németh L.-Solymosi:Küldetés és barátság, művészportréműsorok, a televízióban: 50 éves a Magyar Rádió (1975) Képek és képtelenségek a magyar némafilm történetéből (társszerző Bernáth László, 1978) Hanglemezen: Beecher-Stowe:Tamás bátya kunyhója, Lázár:A fájós fogú oroszlán, Andesen, a Grimm testvérek, Móra Ferenc meséi, A hang, mit őriz századunk, Halló, itt Rádió ..., művészportrék.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei III/1 ifj. Johann Strauss (1825 – 1899): A cigánybáró – 1961 operett három felvonásban /Der Zigeunerbaron – 1885, Bécs, Theater an der Wien) Szövegét Jókai Mór nyomán Ignatz Schnitzer írta, a dalszövegeket Fischer Sándor fordította. A Rádió Dalszínházának teljes felvétele a darabból. A felvételen közreműködnek: Barinkay Sándor, száműzött nemes, egykori földbirtokos – Ilosfalvy Róbert Szaffi, cigánylány – Házy Erzsébet Zsupán Kálmán, gazdag sertéskereskedő – Melis György Arzéna, Zsupán lánya -. Ágay Karola Ottokár, a fia – Bartha Alfonz Czipra, cigányasszony – Komlóssy Erzsébet Homonnay Péter gróf (Más verzióban: Gábor diák, a toborzó huszárjai élén) - Bende Zsolt Carnero, császári biztos – Lendvai Andor bariton Mirabella, nevelőnő Zsupánnál –Garancsi Márta Józsi – prózai szerep; Ferkó – prózai szerep; Pali – prózai szerepben: Kibédy Ervin, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Ferencsik János Zenei rendező: Solymosi Ottó Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Szaffi dala, 1. felvonás: „Oly árva és jó, nincs senki a földön…” (Házy) - Együttes (Házy, Komlóssy, Melis, Ilosfalvy, Ágay, Bartha) - 1. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy, Melis, Ágay, Garancsy, Lendvai, énekkar) - Barinkay és Szaffi kettőse a 2. felvonásból: „Ki esketett?..” (Házy, Ilosfalvy, énekkar) - Barinkay, Szaffi, Czipra jelenete, tercett és ,, Kincskeringő” a 2. felvonásból (Házy, Komlóssy, Ilosfalvy) - 2. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy,Bende, Ágay, Garancsy, Bartha, énekkar) - Bevonulási jelenet, induló a 3. felvonásból (Házy, Bende, Ilosfalvy, Melis, Ágay, Bartha, énekkar) - 3. felvonás fináléja (Házy, Ilosfalvy, Melis, énekkar) Néhány adalék a rádiófelvételről. Ferencsik Jánosnak A cigánybáró az egyetlen operettje, melyet vezényelt a rádióban pályafutása alatt. Ruitner Sándor, a Dalszínház szerkesztő-rendezője, a felvétel akkori dramaturgja, több ízben is visszaemlékezett rádiós műsoraiban – nagy szeretettel - erre a stúdiófelvételre. Érdekes történetet mesélt el arról, hogy az 1. felvonás fináléját próbálta Ferencsik az együttessel; Házy úgy gondolta, nem kell neki kiénekelnie a magas C-t, s megkérte kolléganőjét, Ágay Karolát, hogy az adott helyen ezt ő énekelje ki helyette, hisz’ ezt a turpisságot senki nem veszi észre. Úgyis történt, de Ferencsik mégis azonnal kiszúrta, lekoppintotta pálcájával a zenekart és odafordult Házyhoz, azzal, hogy: „kérem a C-t!” Mire ő, hogy: „Megvolt.” Ferencsik megismételte: „Kérem a C-t”, s Házy is ismételte a magáét. Ferencsiknek jó füle volt, azonnal meghallotta, hogy Házy elbliccelte ezt a hangot. Aztán végül megegyeztek, s a rádiófelvételen hallható magas C-t Házy Erzsébet abszolút magabiztosan prezentálta. Cselekmény ideje, az 1770-es évek, Mária Terézia uralkodása idején, színhely: Temesvár közelében, és Bécsben) Cselekmény röviden: Barinkay Sándor hosszú távollét után visszaérkezik falujába, hogy átvegye ősei birtokát. A szomszéd birtokos, Zsupán gőgösen fogadja és kineveti, mikor Barinkay megkéri lányának, Arzénának a kezét. A lány nem kevésbé gőgösen kijelenti, hogy csak akkor menne férjhez Barinkayhoz, ha az megszerezné a bárói címet. A visszautasított Barinkay egyedül marad a sötét éjszakában, ahol feltűnik Szaffi, a szépséges cigánylány. Megérkeznek a cigányok sé vajdának választják a hazatért Barinkayt. A ”Cigánybáró” felveri Zsupán házanépét és közli Arzénával, hogy megszerezte a bárói rangot. Arzéna gúnyosan kineveti a cigánybárót, mire az dühösen a szemébe vágja, hogy akkor Szaffit veszi feleségül. A továbbiakban egy régi vár romjai között megtalálja azt a kincset, melyet apja 25 évvel ezelőtt elrejtett, ,ugyanakkor kiderül, hogy Szaffi valójában nem cigánylány, hanem az utolsó temesi basa lánya. Közben kitör a háború és Barinkay elmegy katonának. Besorozzák Zsupán földbirtokos urat is és az önhitt Arzéna vőlegényét, a piperkőc Ottakárt is. Mire megjönnek a háborúból, megoldódnak a bonyodalmak, Barinkay elveszi feleségül Szaffit, Ottokár pedig Arzénát. Mindez már a császárvárosban történik. Solymosi Ottó rendező Született l927-ben Budapesten. Színművészeti Főiskolát végzett. Életpályája: 1947-48 a Royal Revüszínházban kezdi pályáját, 1948-51 a Magyar Színház, 1951-54 az Úttörő Színház tagja, 1954-74 a Rádió, 1974-83 az MTV rendezője, 1983- a Rádió vezető rendezője. Jászai Mari-díj (1974). Főbb rendezései színpadon: Hervé:Nebántsvirág, Fényes-Kertész:Csacsifogat, Wide:Bunbury, Heltai:Néma levente, Jackobi:Leányvásár, Kodály:Háry János, Fall: Pompadur, Kálmán:Csárdáskirálynő, Millöcker:Dubarry, Lehár:Luxemburg grófja, Camoletti:Leszállás Párizsban, Eisemann:Én és a kisöcsém,Vaszary-Solymosi:Ki a harmadik?, Arádióban: Jonson:Volpone, Móricz:Rokonok, Molnár: A Pál utcai fiúk, Brecht:Lucullus a bírák előtt, Racine:Pereskedők, Csiky:Buborékok, Knight:Gyere haza, Lassie, Rousseau:Emil, Hugo:A királyasszony lovagja, Dumas:A kaméliás hölgy, Wilde-Petrovics:Bunbury, Dumas:A fekete tulipán, Ifj.Johann Strauss: Acigánybáró, Nemlaha-Solymosi:Kattogó kabarék, Miszáth-Behár:A Sipsirica, Vadnai-Solymosi:Aki felütötte a telefonkönyvet, Kellér:A rulettkirály, Herczeg-Farkas:A holicsi Cupido, Tersánszky-Solymosi:Az elnök úr inasévei, Vaszary-Solymosi:Nem élhetek nélküled, Németh L.-Solymosi:Küldetés és barátság, művészportréműsorok, a televízióban: 50 éves a Magyar Rádió (1975) Képek és képtelenségek a magyar némafilm történetéből (társszerző Bernáth László, 1978) Hanglemezen: Beecher-Stowe:Tamás bátya kunyhója, Lázár:A fájós fogú oroszlán, Andesen, a Grimm testvérek, Móra Ferenc meséi, A hang, mit őriz századunk, Halló, itt Rádió ..., művészportrék.
529 Búbánat 2007-01-15 21:09:39
III. 1961 – 1963 közötti rádiós opera, operett-, daljáték felvételek III/1 Johann Strauss: A cigánybáró - 1961 III/2 Lehár Ferenc: A víg özvegy – 1962 III/3 Giacomo Puccini: Manon Lescaut - 1962 III/4 Johann Strauss: A denevér – 1963 /(1) Rosalinda szerepe/ III/5 Franz Schubert – Berté Henrik: Három a kislány - 1963
III. 1961 – 1963 közötti rádiós opera, operett-, daljáték felvételek III/1 Johann Strauss: A cigánybáró - 1961 III/2 Lehár Ferenc: A víg özvegy – 1962 III/3 Giacomo Puccini: Manon Lescaut - 1962 III/4 Johann Strauss: A denevér – 1963 /(1) Rosalinda szerepe/ III/5 Franz Schubert – Berté Henrik: Három a kislány - 1963
528 Búbánat 2007-01-13 18:54:37
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/6 Farkas Ferenc (1905 – 2000): Csínom Palkó – 1960, daljáték három felvonásban, hat képben Ősbemutatója 1949-ben a rádió részére készült Dékány András szövegével. Színpadi változata 1951. február 22-én az Erkel Színházban került bemutatásra (Díszlet: Fülöp Zoltán, jelmez: Márk Tivadar, rendezte: Mikó András, koreográfia: Vashegyi Ernő) A Rádió Dalszínházának tehát ez a második teljes felvétele a darabból. A felvételen közreműködnek: Vak Bottyán – Radnay György Balogh Ádám – Melis György Csínom Palkó – Simándy József Csínom Jankó – Palócz László Rosta Márton, mézeskalácsos – Szabó Ernő Éduska a lánya – Házy Erzsébet Zsuzsika – Andor Éva Tyukodi pajtás – Domahidy László Örzse, szolgáló – Komlóssy Erzsébet, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Éduska dala (Házy) - Csínom Palkó és Éduska kettőse: „Jó’jszakát, jó’jszakát…” (Simándy, Házy) - Rosta és Éduska kettőse: „Jó estét, jó estét…” (Szabó, Házy) - I. felvonás fináléja (Házy, Simándy, Domahidy, Szabó) - III. felvonás fináléja (Házy, Simándy, Andor, Palócz) Ruitner Sándor rádiós visszaemlékezésében így fogalmazott: ”Csínom Palkóként az a Simándy József szólal meg, aki fiatalos jelenségével, zenei és szövegi hangi alakításával már akkor is évtizedeket letagadhatott valós életkorából. Simándy boldogan vállalta a szerepet. Farkas Ferenc daljátéka, ezúttal már a színházi előadások tapasztalatainak felhasználásával készült átdolgozásának címszerepét, s Házy Erzsébettel énekelt jól ismert kettősükben a líra legszebb színeit szólaltatták meg. „ A cselekmény röviden: Történik a kuruc időkben. A két kuruclegény, Csínom Palkó és Csínom Jankó el szeretnék fogni Koháry grófot, a császári marsallt, és Vak Bottyán brigadéros vezetésével el akarják foglalni Érsejkújvárt. Mindez sok izgalom és kaland árán megtörténik. Ráadásul Csínom Palkó megkapja Rosta mézeskalácsos szépséges leányának, Éduskának a kezét I. felvonás: Daru kocsmájában Förgeteg betyárjai beállnak a kurucokhoz, akárcsak az uraiktól megszökött Csínom Palló és Jankó. Ezután Rosta Márton pozsonyi mézeskalácsos és leánya Éduska, lépnek be a kurucok közé. Ők titkos kuruc hírszerzők lesznek: Éduska és Palkó, Kati és Jankó szerelmespár. Jön Tyukodi pajtás is, aki leleplezi, hogy Daru a labancok kéme. A többiek elindulnak Érsekujvárra, II. felvonás: Balogh Ádám táborában vagyunk. Ádám szerelmes a labanc tábornok szolgálójába, Zsuzsikába. Megérkeznek az első felvonás szereplői is, akik segítenek bejutni a várba, hogy megszerezzék az erőd tervrajzát, ami kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerül nekik. Megtudják, hogy Heister tábornok közeledik felmentő seregével. Éduska megviszi a hírt a kuruc vezérkarnak. III. felvonás: Az Éduska által hozott hír segítségével Vak Bottyán megelőzi a császári sereget és beveszi Érsekújvárt. Palkó és Éduska, Jankó és Kati, Ádám és Zsuzsika egymásra találnak. Farkas Ferenc nem akart operettszerű zenét írni, de a rádió megrendelte tőle és Dékány kitűnő szövegének elolvasása után lelkesen hozzálátott a komponáláshoz. A zeneszerzőnek a mű meghozta a Kossuth-díjat. A zenés színpadok, az Opera és az Operettszínház, vetélkedtek a műért és az előbbi nyerte a csatát… Farkas Ferenc életútja Zenei tanulmányait 1922–27 között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Weiner Leónál, illetve Siklós Albertnél végezte. 1929–31 között a római Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott ösztöndíjasként. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, például Párizsban. Később Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált és vezényelt.1927–29 között a Városi Színház (mai nevén Erkel Színház) korrepetítora és karmestere volt. Külföldről hazaérkezve 1935-41-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. Ezt követően 1943-ig a Kolozsvári Állami Zenekonzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója is volt, közben a Kolozsvári Nemzeti Színháznál a karigazgatói feladatokat is ellátta. 1945-46-ban a budapesti Operaház karigazgató-helyetteseként dolgozott, majd az általa alapított székesfehérvári zeneiskola igazgatója lett.1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma ismert magyar zeneszerzők többségét tanította, mint pl. Ligeti Györgyöt, Papp Lajost, Kurtág Györgyöt, Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt, Vujicsics Tihamért. Nevét ma több zeneiskola viseli az országban. Színpadi művek: A három csavargó - egyfelvonásos táncjáték (1932) A fülemüle (1941) A bűvös szekrény - kétfelvonásos vígopera (1942), Budapest, Operaház Egy úr Velencéből (Casanova) - opera Furfangos diákok - táncjáték (1949) Csínom Palkó - daljáték (1950) daljátékok, rádió-daljátékok Vők iskolája - operett (1958) Vidróczki - zenés népopera (1964) Zenekari művek: Rhapsodia Carpathiana, Bábtáncoltató szvit, Musica pentatonica, Gyász és vigasz Versenyművek:Trittico concertato, Concerto all’ Antica, Serenata concertante, Concertino rustico Kamarazenei és szólóhangszerre írt művek : Régi magyar táncok, Chitaroedia Strigoniensis, Vonósnégyes, zongoradarab-ciklusok Kórusművek, oratorikus és vokális művek: Szent János kútja - lírai kantáta, Tinódi históriája Eger vár viadaláról, Cantus Pannonicus, Bontott zászlók, Aspriationes Principis, Vivit Dominus - kantáták, Ének vitéz Thury Györgyről - kantáta Nagykanizsa városa számára (1979) Szigetvár dicsérete - oratórium; a capella kórusművek; dalciklusok pl. Gyümölcskosár; misék Színpadi kísérőzenék: Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámájához és egyéb művekhez. Számtalan kísérőzenét komponált, többek között magyar, osztrák, dán, filmekhez, pl. 1948 Forró mezők 1948 Egy asszony elindul 1950 Felszabadult föld 1950 Dalolva szép az élet 1952 Vihar 1953 A harag napja 1953 Rákóczi hadnagya 1954 Simon Menyhért születése 1954 Hintónjáró szerelem 1955 Dandin György, vagy a megcsúfolt férj 1956 Keserű igazság 1959 Merénylet 1960 Csutak és a szürke ló 1960 Három csillag 1961 Két félidő a pokolban 1961 Puskák és galambok 1962 Fagyosszente1963 Pacsirta 1965 A kőszívű ember fiai I-II. 1966 Kárpáthy Zoltán1966 Egy magyar nábob 1968 Egri csillagok I-II. 1970 Szerelmi álmok I-II. - Liszt 1973 Csínom Palkó Dékány András (1903-1967) Jószef Attila díjas (1961) –író. Kezdetben gyári munkás, tengerész, 1945 után tisztviselő (kerületi elöljáró), természetmegfigyelő. Sokat járt külföldön. Regényeket, novellákat, színpadi műveket és rádiójátékokat írt. Regényei erős társadalomkritikával telítettek. Színesen írta le a velencei-tavi madármegfigyeléseit, a madarak vándorlását. – F. m. Gyár (r., Bp., 1932); Aranysziget (népszínmű, bem. Nemzeti Színház, 1938); Ludas Matyi (zenés népi játék, bem. Nemzeti Színház, 1939); Csínom Palkó (rádiódaljáték, Farkas Ferenc zenéjével, 1951); Náderdőben vádmadár (novella, 1955); Afrikából jöttek (ifjúsági r., 1958). Dékány András már életében újabb ifjúsági irodalmunk klasszikusának számított. Mindazok, akik szeretik a kalandos, szép históriákat és elálmodoznak a messzi tengerek kékségén, bátor hajósok történetein, szívesen olvasták érdekes, fordulatos könyveit. A tengerészregény-sorozat kötetei ( Matrózok, hajók, kapitányok; Kalózok, bálnák, tengerek; Csempészek, hősök, kikötők; Az elveszett sziget; Az óceán császára; Jokkó visszatér); a Monostory Balázs sorozat (Kossuth Lajos tengerésze; A fekete herceg; Mexikói legények); életrajzok (A nagy kapitány. Ferdinand Magellán élete; A Sarkvidék meghódítója. Roald Amundsen élete) Egyéb művei: Félálomban, regény, 1929; Tátrai tüzek, elbeszélés, 1939; A fiúk királya. Lord Baden Powell élete, 1940; Végig Kárpátalján, útirajz, 1941; A Mosolygó történelem, szerk., 1941; Kétszáz négyszögöl, regény, 1941; A huszadik század világvándorai, 1942; A folyam dala, regény, 1942 (Egy csónak eltűnt címmel, 1944); Vitézi énekek XVI. századtól XX. századig, szerk., 1942; Andrea udvarháza, regény, 1944; A gyöngyhalászok titka, ifjúsági regény, 1962; Robinson utolsó kalandja, ifjúsági regény, 1967; S.O.S. Titanic, ifjúsági regény, 1967;
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/6 Farkas Ferenc (1905 – 2000): Csínom Palkó – 1960, daljáték három felvonásban, hat képben Ősbemutatója 1949-ben a rádió részére készült Dékány András szövegével. Színpadi változata 1951. február 22-én az Erkel Színházban került bemutatásra (Díszlet: Fülöp Zoltán, jelmez: Márk Tivadar, rendezte: Mikó András, koreográfia: Vashegyi Ernő) A Rádió Dalszínházának tehát ez a második teljes felvétele a darabból. A felvételen közreműködnek: Vak Bottyán – Radnay György Balogh Ádám – Melis György Csínom Palkó – Simándy József Csínom Jankó – Palócz László Rosta Márton, mézeskalácsos – Szabó Ernő Éduska a lánya – Házy Erzsébet Zsuzsika – Andor Éva Tyukodi pajtás – Domahidy László Örzse, szolgáló – Komlóssy Erzsébet, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Lehel György Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Éduska dala (Házy) - Csínom Palkó és Éduska kettőse: „Jó’jszakát, jó’jszakát…” (Simándy, Házy) - Rosta és Éduska kettőse: „Jó estét, jó estét…” (Szabó, Házy) - I. felvonás fináléja (Házy, Simándy, Domahidy, Szabó) - III. felvonás fináléja (Házy, Simándy, Andor, Palócz) Ruitner Sándor rádiós visszaemlékezésében így fogalmazott: ”Csínom Palkóként az a Simándy József szólal meg, aki fiatalos jelenségével, zenei és szövegi hangi alakításával már akkor is évtizedeket letagadhatott valós életkorából. Simándy boldogan vállalta a szerepet. Farkas Ferenc daljátéka, ezúttal már a színházi előadások tapasztalatainak felhasználásával készült átdolgozásának címszerepét, s Házy Erzsébettel énekelt jól ismert kettősükben a líra legszebb színeit szólaltatták meg. „ A cselekmény röviden: Történik a kuruc időkben. A két kuruclegény, Csínom Palkó és Csínom Jankó el szeretnék fogni Koháry grófot, a császári marsallt, és Vak Bottyán brigadéros vezetésével el akarják foglalni Érsejkújvárt. Mindez sok izgalom és kaland árán megtörténik. Ráadásul Csínom Palkó megkapja Rosta mézeskalácsos szépséges leányának, Éduskának a kezét I. felvonás: Daru kocsmájában Förgeteg betyárjai beállnak a kurucokhoz, akárcsak az uraiktól megszökött Csínom Palló és Jankó. Ezután Rosta Márton pozsonyi mézeskalácsos és leánya Éduska, lépnek be a kurucok közé. Ők titkos kuruc hírszerzők lesznek: Éduska és Palkó, Kati és Jankó szerelmespár. Jön Tyukodi pajtás is, aki leleplezi, hogy Daru a labancok kéme. A többiek elindulnak Érsekujvárra, II. felvonás: Balogh Ádám táborában vagyunk. Ádám szerelmes a labanc tábornok szolgálójába, Zsuzsikába. Megérkeznek az első felvonás szereplői is, akik segítenek bejutni a várba, hogy megszerezzék az erőd tervrajzát, ami kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerül nekik. Megtudják, hogy Heister tábornok közeledik felmentő seregével. Éduska megviszi a hírt a kuruc vezérkarnak. III. felvonás: Az Éduska által hozott hír segítségével Vak Bottyán megelőzi a császári sereget és beveszi Érsekújvárt. Palkó és Éduska, Jankó és Kati, Ádám és Zsuzsika egymásra találnak. Farkas Ferenc nem akart operettszerű zenét írni, de a rádió megrendelte tőle és Dékány kitűnő szövegének elolvasása után lelkesen hozzálátott a komponáláshoz. A zeneszerzőnek a mű meghozta a Kossuth-díjat. A zenés színpadok, az Opera és az Operettszínház, vetélkedtek a műért és az előbbi nyerte a csatát… Farkas Ferenc életútja Zenei tanulmányait 1922–27 között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Weiner Leónál, illetve Siklós Albertnél végezte. 1929–31 között a római Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott ösztöndíjasként. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, például Párizsban. Később Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált és vezényelt.1927–29 között a Városi Színház (mai nevén Erkel Színház) korrepetítora és karmestere volt. Külföldről hazaérkezve 1935-41-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. Ezt követően 1943-ig a Kolozsvári Állami Zenekonzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója is volt, közben a Kolozsvári Nemzeti Színháznál a karigazgatói feladatokat is ellátta. 1945-46-ban a budapesti Operaház karigazgató-helyetteseként dolgozott, majd az általa alapított székesfehérvári zeneiskola igazgatója lett.1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma ismert magyar zeneszerzők többségét tanította, mint pl. Ligeti Györgyöt, Papp Lajost, Kurtág Györgyöt, Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt, Vujicsics Tihamért. Nevét ma több zeneiskola viseli az országban. Színpadi művek: A három csavargó - egyfelvonásos táncjáték (1932) A fülemüle (1941) A bűvös szekrény - kétfelvonásos vígopera (1942), Budapest, Operaház Egy úr Velencéből (Casanova) - opera Furfangos diákok - táncjáték (1949) Csínom Palkó - daljáték (1950) daljátékok, rádió-daljátékok Vők iskolája - operett (1958) Vidróczki - zenés népopera (1964) Zenekari művek: Rhapsodia Carpathiana, Bábtáncoltató szvit, Musica pentatonica, Gyász és vigasz Versenyművek:Trittico concertato, Concerto all’ Antica, Serenata concertante, Concertino rustico Kamarazenei és szólóhangszerre írt művek : Régi magyar táncok, Chitaroedia Strigoniensis, Vonósnégyes, zongoradarab-ciklusok Kórusművek, oratorikus és vokális művek: Szent János kútja - lírai kantáta, Tinódi históriája Eger vár viadaláról, Cantus Pannonicus, Bontott zászlók, Aspriationes Principis, Vivit Dominus - kantáták, Ének vitéz Thury Györgyről - kantáta Nagykanizsa városa számára (1979) Szigetvár dicsérete - oratórium; a capella kórusművek; dalciklusok pl. Gyümölcskosár; misék Színpadi kísérőzenék: Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámájához és egyéb művekhez. Számtalan kísérőzenét komponált, többek között magyar, osztrák, dán, filmekhez, pl. 1948 Forró mezők 1948 Egy asszony elindul 1950 Felszabadult föld 1950 Dalolva szép az élet 1952 Vihar 1953 A harag napja 1953 Rákóczi hadnagya 1954 Simon Menyhért születése 1954 Hintónjáró szerelem 1955 Dandin György, vagy a megcsúfolt férj 1956 Keserű igazság 1959 Merénylet 1960 Csutak és a szürke ló 1960 Három csillag 1961 Két félidő a pokolban 1961 Puskák és galambok 1962 Fagyosszente1963 Pacsirta 1965 A kőszívű ember fiai I-II. 1966 Kárpáthy Zoltán1966 Egy magyar nábob 1968 Egri csillagok I-II. 1970 Szerelmi álmok I-II. - Liszt 1973 Csínom Palkó Dékány András (1903-1967) Jószef Attila díjas (1961) –író. Kezdetben gyári munkás, tengerész, 1945 után tisztviselő (kerületi elöljáró), természetmegfigyelő. Sokat járt külföldön. Regényeket, novellákat, színpadi műveket és rádiójátékokat írt. Regényei erős társadalomkritikával telítettek. Színesen írta le a velencei-tavi madármegfigyeléseit, a madarak vándorlását. – F. m. Gyár (r., Bp., 1932); Aranysziget (népszínmű, bem. Nemzeti Színház, 1938); Ludas Matyi (zenés népi játék, bem. Nemzeti Színház, 1939); Csínom Palkó (rádiódaljáték, Farkas Ferenc zenéjével, 1951); Náderdőben vádmadár (novella, 1955); Afrikából jöttek (ifjúsági r., 1958). Dékány András már életében újabb ifjúsági irodalmunk klasszikusának számított. Mindazok, akik szeretik a kalandos, szép históriákat és elálmodoznak a messzi tengerek kékségén, bátor hajósok történetein, szívesen olvasták érdekes, fordulatos könyveit. A tengerészregény-sorozat kötetei ( Matrózok, hajók, kapitányok; Kalózok, bálnák, tengerek; Csempészek, hősök, kikötők; Az elveszett sziget; Az óceán császára; Jokkó visszatér); a Monostory Balázs sorozat (Kossuth Lajos tengerésze; A fekete herceg; Mexikói legények); életrajzok (A nagy kapitány. Ferdinand Magellán élete; A Sarkvidék meghódítója. Roald Amundsen élete) Egyéb művei: Félálomban, regény, 1929; Tátrai tüzek, elbeszélés, 1939; A fiúk királya. Lord Baden Powell élete, 1940; Végig Kárpátalján, útirajz, 1941; A Mosolygó történelem, szerk., 1941; Kétszáz négyszögöl, regény, 1941; A huszadik század világvándorai, 1942; A folyam dala, regény, 1942 (Egy csónak eltűnt címmel, 1944); Vitézi énekek XVI. századtól XX. századig, szerk., 1942; Andrea udvarháza, regény, 1944; A gyöngyhalászok titka, ifjúsági regény, 1962; Robinson utolsó kalandja, ifjúsági regény, 1967; S.O.S. Titanic, ifjúsági regény, 1967;
527 Búbánat 2007-01-13 17:15:59
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/5 Kacsoh Pongrác (1873-1923): János vitéz – 1959, daljáték három felvonásban Petőfi Sándor verses költeménye nyomán szövegét Bakonyi Károly, a verseket Heltai Jenő írta. A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködik: Iluska – Házy Erzsébet Kukorica Jancsi, János vitéz – Sárdy János Bagó, trombitás – Palló Imre Francia királykisasszony – Lehoczky Éva Francia király – Szakács Sándor Gonosz mostoha – Gobbi Hilda Csősz – Pethes Ferenc, Továbbá, Göndöcs József, Molnár Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Iluska dala (Házy) - Iiluska és Jancsi búcsúja: „Ajkam az ajkad…” (Házy, Sárdy) - I. felvonás fináléja (Házy, Sárdy, Gobbi, Pethes, Molnár és a Kórus) - Tündéravatás és a III. felvonás fináléja (Házy, Sárdy és a Kórus) Ismét Ruitner Sándort idézem egyik rádiós, zenei idézetekkel illusztrált előadásából: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” „Operett-művészetünk egyik alapítója, Kacsoh Pongrác legismertebb alkotása a bemutatása óta eltelt közel egy évszázad alatt soha nem hiányzott a hazai zenés színházak valamelyikének színpadáról. S ebben a sorban 1931 óta ott találjuk az ország első dalszínházát, az Operaházat is. A mi dalszínházunk 1959-ben készült felvételének különös értéke, hogy Házy Erzsébet Iluskája mellett Kukorica Jancsi szerepében az a Sárdy János lépett jelképes éteri színpadunkra, akivel akkorra már szépen összecsiszolódott ennek a daljátéki hősnek az alakja. De kérem, ne csak erre a jelenségre figyeljenek, hanem arra is, hogy ez a Házy-féle Iluska -megszólalás az első felvonás fináléjában milyen szépen simul partnere abszolút egyéni előadási stílusához, de közben miként őrzi saját egyéniségét…” Kacsóh Pongrác zeneszerző, zenepedagógus, tanár Életrajzának főbb állomásai: 1892 - 1896 - a kolozsvári egyetem természettudományi karán hallgató 1896 - bölcsészdoktori diplomát szerez Kolozsvárott 1898 - 1909 - Budapesten matematika-fizika szakos tanár 1903 - 1905 - Zenevilág című szakmai folyóirat munkatársa, majd szerkesztője 1904 júliusában - megbízást kap Bakonyi Károlytól a \"János vitéz\" megzenésítésére 1904. november 18. - a \"János vitéz\" bemutatója a Király Színházban, 689 estén játsszák 1906. november 21. - bemutatják \"Rákóczi\" című dalművét a Király Színházban 1907 - 1918 - prózai darabokhoz ír kísérőzenéket (többnyire a Vígszínháznak) 1908 - \"Mary-Anne\" című daljátékának bemutatója 1909 - 1912 - Kecskeméten a főreáliskola igazgatója 1912 - 1923 - Budapesten él 1912 - 1922 - a fővárosi közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatója 1909 - megírja zenepedagógiai könyvét: A zene fejlődéstörténete címmel 1918 - befejezi a \"Dorottya\" című daljátékát (kéziratban marad) 1912 - 1923 - a székesfőváros zenei szakelőadója, sokáig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Országos Dalosszövetség igazgatója, valamint az Országos Zenészszövetség elnöke 1923 - halála - éppen csak elmúlt 50 éves 1929 - \"Dorottya\" című daljátékának posthumus bemutatója 1931 - Buttkay Ákos átdolgozza operává a \"János vitéz\"-t Bakonyi Károly (Nagyvárad, 1873. júl. 23.–Bp., 1926. okt. 25.): író. Jogot végzett, s a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatába állt. Novellái, tárcái bp.-i lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Drámákat, operettlibrettókat írt. Fontosabb librettói: Huszka J.: Bob herceg (Martos F.-cel, 1902); Kacsoh P.: János vitéz (1904); Kacsoh P.: Rákóczi (1907); Kálmán I.: Tatárjárás (1908); Kálmán I.: Kis király (1914); Szirmai A.: Mágnás Miska (1916). Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Theodor Herzl cionista vezető unokaöccse. Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett. Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű -többek között - sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/5 Kacsoh Pongrác (1873-1923): János vitéz – 1959, daljáték három felvonásban Petőfi Sándor verses költeménye nyomán szövegét Bakonyi Károly, a verseket Heltai Jenő írta. A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködik: Iluska – Házy Erzsébet Kukorica Jancsi, János vitéz – Sárdy János Bagó, trombitás – Palló Imre Francia királykisasszony – Lehoczky Éva Francia király – Szakács Sándor Gonosz mostoha – Gobbi Hilda Csősz – Pethes Ferenc, Továbbá, Göndöcs József, Molnár Miklós, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus. Vezényel: Polgár Tibor Házy Erzsébet a következő számokban énekel: - Iluska dala (Házy) - Iiluska és Jancsi búcsúja: „Ajkam az ajkad…” (Házy, Sárdy) - I. felvonás fináléja (Házy, Sárdy, Gobbi, Pethes, Molnár és a Kórus) - Tündéravatás és a III. felvonás fináléja (Házy, Sárdy és a Kórus) Ismét Ruitner Sándort idézem egyik rádiós, zenei idézetekkel illusztrált előadásából: „S ha már korábban Házy Erzsébet és a közönség kapcsolata szóba került, szeretném felidézni azt az emlékemet, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok János vitéz előadásához kötődik. A bemutató azért volt érdekes számomra, mert 1959-ben itt a stúdióban, a Polgár Tibor vezényelte felvételen mi kísérleteztünk először a fiatal csillogó operai sztár és – amint az előzőekben említettem - az akkor a „könnyű múzsával” végleg elkötelezett, s ott már több évtizedes közönségsikert kivívott Sárdy János párosításával Iluska és Kukorica Jancsi szerepében. Ott Szegeden azt kellett tapasztalnom, hogy az a szerénynek mondható rádiós közönségsiker, amely a mi előadásunkat követte, a Szabadtéri Játékokon valóságos lelkesedés- özönbe csapott át.” „Operett-művészetünk egyik alapítója, Kacsoh Pongrác legismertebb alkotása a bemutatása óta eltelt közel egy évszázad alatt soha nem hiányzott a hazai zenés színházak valamelyikének színpadáról. S ebben a sorban 1931 óta ott találjuk az ország első dalszínházát, az Operaházat is. A mi dalszínházunk 1959-ben készült felvételének különös értéke, hogy Házy Erzsébet Iluskája mellett Kukorica Jancsi szerepében az a Sárdy János lépett jelképes éteri színpadunkra, akivel akkorra már szépen összecsiszolódott ennek a daljátéki hősnek az alakja. De kérem, ne csak erre a jelenségre figyeljenek, hanem arra is, hogy ez a Házy-féle Iluska -megszólalás az első felvonás fináléjában milyen szépen simul partnere abszolút egyéni előadási stílusához, de közben miként őrzi saját egyéniségét…” Kacsóh Pongrác zeneszerző, zenepedagógus, tanár Életrajzának főbb állomásai: 1892 - 1896 - a kolozsvári egyetem természettudományi karán hallgató 1896 - bölcsészdoktori diplomát szerez Kolozsvárott 1898 - 1909 - Budapesten matematika-fizika szakos tanár 1903 - 1905 - Zenevilág című szakmai folyóirat munkatársa, majd szerkesztője 1904 júliusában - megbízást kap Bakonyi Károlytól a \"János vitéz\" megzenésítésére 1904. november 18. - a \"János vitéz\" bemutatója a Király Színházban, 689 estén játsszák 1906. november 21. - bemutatják \"Rákóczi\" című dalművét a Király Színházban 1907 - 1918 - prózai darabokhoz ír kísérőzenéket (többnyire a Vígszínháznak) 1908 - \"Mary-Anne\" című daljátékának bemutatója 1909 - 1912 - Kecskeméten a főreáliskola igazgatója 1912 - 1923 - Budapesten él 1912 - 1922 - a fővárosi közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatója 1909 - megírja zenepedagógiai könyvét: A zene fejlődéstörténete címmel 1918 - befejezi a \"Dorottya\" című daljátékát (kéziratban marad) 1912 - 1923 - a székesfőváros zenei szakelőadója, sokáig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Országos Dalosszövetség igazgatója, valamint az Országos Zenészszövetség elnöke 1923 - halála - éppen csak elmúlt 50 éves 1929 - \"Dorottya\" című daljátékának posthumus bemutatója 1931 - Buttkay Ákos átdolgozza operává a \"János vitéz\"-t Bakonyi Károly (Nagyvárad, 1873. júl. 23.–Bp., 1926. okt. 25.): író. Jogot végzett, s a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatába állt. Novellái, tárcái bp.-i lapokban és folyóiratokban jelentek meg. Drámákat, operettlibrettókat írt. Fontosabb librettói: Huszka J.: Bob herceg (Martos F.-cel, 1902); Kacsoh P.: János vitéz (1904); Kacsoh P.: Rákóczi (1907); Kálmán I.: Tatárjárás (1908); Kálmán I.: Kis király (1914); Szirmai A.: Mágnás Miska (1916). Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Theodor Herzl cionista vezető unokaöccse. Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett. Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó...”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű -többek között - sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást. Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint pl. A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki, a PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
526 Búbánat 2007-01-13 16:32:15
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/4 Charles Lecocq (1832-1918) : Angot asszony lánya – 1959, Háromfelvonásos nagyoperett – balettzene nélküli - teljes felvétele /La Fille de Madame Angot – 1872, Paris/ Magyar szöveg, versek: Romhányi József A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködik: Házy Erzsébet, Geszthy Szilvia, Németh Marika, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Polgár Tibor Clarette – Házy Erzsébet Ange Pitou – Szabó Miklós Házy Erzsébet énekszámai: - Clarette belépője + jelenet: „ Ez itt a mister úr babája… Van itt egy út…” (Házy és Énekkar) - Clarette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy, Szabó) - Jelenet és keringő (Házy, Németh, Geszty, Szabó) Ruitner Sándornak, a felvétel zenei rendezőjének szavait idézem: ”Offenbach daljátéka, a Fortunió dala után, még ugyanabban az esztendőben, ugyancsak a 6-os stúdióban egy másik francia nagyoperett, a Lecocq: Angot asszony lánya c. művének rádióváltozatát készítettük el. … A darabbeli Clarette-szerep megformálása a mikrofonok előtt sokszínű alakításra adott lehetőséget, a végeredmény: a primadonna és a filmszínész Házy Erzsébet arculatának egyfajta ötvözete. Azt hiszem, Házy Erzsébet habitusához legközelebb ez a primadonna-szerep, ez az operett-alak állt, amelyik Lecocq darabjának cselekményében a párizsi piac halászkofáinak fogadott lányaként a francia forradalom egyik tipikus nőalakjának sorsát személyesítette meg. Tenorpartnere, a királyság ellen lázító népköltő, Ange Pitou szerepében Szabó Miklós volt, s ezúttal a szerelmespár vonzalmának zenei kifejezését elsősorban nem a lírai hangvétel, sokkal inkább a forradalmi hevület jellemezte. A 175 éve született Charles Lecocq francia zeneszerző, hazájának egyik legkedveltebb operettkomponistája. Pályafutása 1857-ben indult, amikor részt vett Offenbach operettpályázatán, amelyen Bizet társaságában első díjat nyert. Ezután több mint 40 színpadi művet szerzett, amelyek közül talán az Angot asszony lánya aratta a legnagyobb sikert. Kiváló zenészek egész sorának társaságában alkotott, Bizet például padtársa volt a konzervatóriumban, így nagyon meg kellett küzdenie a sikerért. Ő azonban túltette magát ezen: „A komponisták keserves útját nagyon megismertem. Ez a párizsi muzsikusok sorsa. Én pedig vérbeli párizsi vagyok.” Az Angot asszony lánya sikersorozata 1873-ban, Brüsszelből indult el világhódító útjára, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 1897-ben a budapesti Operaház is bemutatta vígoperaként. Romhányi József (Nagytétény (ma Budapest), 1921. március 8. – Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító. érdemes művész (1983). Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte. 1951-ben lett a Magy. Rádió dramaturgja, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője. 1960-1962 között a Magy. Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgja. Több komolyzenei műnek, így Sugár Rezső: Hunyady c. oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960) és Ránki György: Muzsikus Péter (1963) c. operájának szövegírója volt. Fordított operalibrettókat (Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory Grófja, Orff Az okos lány). Számos musical (Macskák), operett- és kabaréműsor verseit szerezte. A Lúdas Matyi (r.: Dargay Attila), Hófehér (r.: Nepp József) forgatókönyvírója. A nagyközönség azonban elsősorban játékos állatverseit felölelő Szamárfül című kötete révén, másrészt számos rajzfilm szövegének szerzőjeként emlékezhet rá. Az ő nevéhez fűződik például A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel együtt a Pannónia Filmstúdiónál, a Doktor Bubó, a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. A mindezen műveiben megnyilvánuló sziporkázó verstehetsége nyomán hamar elnyerte a „Romhányi, a Rímhányó” nevet.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/4 Charles Lecocq (1832-1918) : Angot asszony lánya – 1959, Háromfelvonásos nagyoperett – balettzene nélküli - teljes felvétele /La Fille de Madame Angot – 1872, Paris/ Magyar szöveg, versek: Romhányi József A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködik: Házy Erzsébet, Geszthy Szilvia, Németh Marika, Kiss Manyi, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Polgár Tibor Clarette – Házy Erzsébet Ange Pitou – Szabó Miklós Házy Erzsébet énekszámai: - Clarette belépője + jelenet: „ Ez itt a mister úr babája… Van itt egy út…” (Házy és Énekkar) - Clarette és Ange Pitou szerelmi kettőse (Házy, Szabó) - Jelenet és keringő (Házy, Németh, Geszty, Szabó) Ruitner Sándornak, a felvétel zenei rendezőjének szavait idézem: ”Offenbach daljátéka, a Fortunió dala után, még ugyanabban az esztendőben, ugyancsak a 6-os stúdióban egy másik francia nagyoperett, a Lecocq: Angot asszony lánya c. művének rádióváltozatát készítettük el. … A darabbeli Clarette-szerep megformálása a mikrofonok előtt sokszínű alakításra adott lehetőséget, a végeredmény: a primadonna és a filmszínész Házy Erzsébet arculatának egyfajta ötvözete. Azt hiszem, Házy Erzsébet habitusához legközelebb ez a primadonna-szerep, ez az operett-alak állt, amelyik Lecocq darabjának cselekményében a párizsi piac halászkofáinak fogadott lányaként a francia forradalom egyik tipikus nőalakjának sorsát személyesítette meg. Tenorpartnere, a királyság ellen lázító népköltő, Ange Pitou szerepében Szabó Miklós volt, s ezúttal a szerelmespár vonzalmának zenei kifejezését elsősorban nem a lírai hangvétel, sokkal inkább a forradalmi hevület jellemezte. A 175 éve született Charles Lecocq francia zeneszerző, hazájának egyik legkedveltebb operettkomponistája. Pályafutása 1857-ben indult, amikor részt vett Offenbach operettpályázatán, amelyen Bizet társaságában első díjat nyert. Ezután több mint 40 színpadi művet szerzett, amelyek közül talán az Angot asszony lánya aratta a legnagyobb sikert. Kiváló zenészek egész sorának társaságában alkotott, Bizet például padtársa volt a konzervatóriumban, így nagyon meg kellett küzdenie a sikerért. Ő azonban túltette magát ezen: „A komponisták keserves útját nagyon megismertem. Ez a párizsi muzsikusok sorsa. Én pedig vérbeli párizsi vagyok.” Az Angot asszony lánya sikersorozata 1873-ban, Brüsszelből indult el világhódító útjára, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy 1897-ben a budapesti Operaház is bemutatta vígoperaként. Romhányi József (Nagytétény (ma Budapest), 1921. március 8. – Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító. érdemes művész (1983). Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte. 1951-ben lett a Magy. Rádió dramaturgja, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője. 1960-1962 között a Magy. Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgja. Több komolyzenei műnek, így Sugár Rezső: Hunyady c. oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960) és Ránki György: Muzsikus Péter (1963) c. operájának szövegírója volt. Fordított operalibrettókat (Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory Grófja, Orff Az okos lány). Számos musical (Macskák), operett- és kabaréműsor verseit szerezte. A Lúdas Matyi (r.: Dargay Attila), Hófehér (r.: Nepp József) forgatókönyvírója. A nagyközönség azonban elsősorban játékos állatverseit felölelő Szamárfül című kötete révén, másrészt számos rajzfilm szövegének szerzőjeként emlékezhet rá. Az ő nevéhez fűződik például A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel együtt a Pannónia Filmstúdiónál, a Doktor Bubó, a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. A mindezen műveiben megnyilvánuló sziporkázó verstehetsége nyomán hamar elnyerte a „Romhányi, a Rímhányó” nevet.
525 Búbánat 2007-01-13 14:34:12
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/3 Jacques Offenbach: Fortunio dala – 1958 egyfelvonásos operett - teljes felvétel Le Chanson de Fortunio (5.1.1861 Paris) Szöveg, versek: Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködött: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Maleczky oszkár, Palánkay Klára, Réti József, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Külkey László, a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Vezényel: Fischer Sándor Laura – Házy Erzsébet Fortunio, Valentin – Ilosfalvy Róbert Az operettben Házy Erzsébet énekel: - egy dalt, Laura áriája, - szerelmi kettősben (Laura és Fortunio) + jelenet: „Egy bűvös dal... Nincs arra szó, hogy én mit érzek…” Offenbach az 1860-as évek elején ismerkedett meg a párizsi irodalmi élet, a párizsi szalonok több jeles személyiségével, köztük Alfred de Musset –vel. A Comedie Francaise a fiatal költő „Chandelier” című darabjára készült. Musset felkereste Offenbachot: írjon neki egy dalt a készülő alkotásába. Ebben arról van szó, hogy Fortunio, az ügyvédbojtár, principálisa (itt a felvételen Maleczky Oszkár a megformálója) feleségébe szerelmes, és egy dallal akarja meghódítani. Offenbach ennek a kérésnek eleget tett, de a próbafolyamat idején kiderült, hogy a szerepre kijelölt színész nem tud énekelni, így végül elmaradt a dal eléneklése, csak a szövegét szavalta el. De Offenbach fáradsága mégsem veszett kárba, mert e dal volt a slágere az 1861-ben írt operettjének. A magyarországi bemutatóra már 1862-ben sor került. Az operett rádiós dalszínházi felvételén mindenesetre egy „apróbb” igazítást kellett végrehajtani a szövegben és a dramaturgiában; 1958-at írtak – a kor ízlés- és értékvilágának megfelelően a „feleség”-ből „leány” lett… Fischer Sándor (1900—1995) műfordító, karmester, zeneszerző, a rádió zenei osztályának volt vezetője. Többek között Huszka Jenő: Szabadság, szerelem – „doktor úr”; Sullivan-William Gilbert: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja; Johann Strauss: Cigánybáró, Denevér; Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél, Fortunio dala; Donizetti: Don Pasquale dalszövegeinek írója illetve magyarra fordítója.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/3 Jacques Offenbach: Fortunio dala – 1958 egyfelvonásos operett - teljes felvétel Le Chanson de Fortunio (5.1.1861 Paris) Szöveg, versek: Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor A Rádió Dalszínháza felvételén közreműködött: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Maleczky oszkár, Palánkay Klára, Réti József, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla, Külkey László, a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Vezényel: Fischer Sándor Laura – Házy Erzsébet Fortunio, Valentin – Ilosfalvy Róbert Az operettben Házy Erzsébet énekel: - egy dalt, Laura áriája, - szerelmi kettősben (Laura és Fortunio) + jelenet: „Egy bűvös dal... Nincs arra szó, hogy én mit érzek…” Offenbach az 1860-as évek elején ismerkedett meg a párizsi irodalmi élet, a párizsi szalonok több jeles személyiségével, köztük Alfred de Musset –vel. A Comedie Francaise a fiatal költő „Chandelier” című darabjára készült. Musset felkereste Offenbachot: írjon neki egy dalt a készülő alkotásába. Ebben arról van szó, hogy Fortunio, az ügyvédbojtár, principálisa (itt a felvételen Maleczky Oszkár a megformálója) feleségébe szerelmes, és egy dallal akarja meghódítani. Offenbach ennek a kérésnek eleget tett, de a próbafolyamat idején kiderült, hogy a szerepre kijelölt színész nem tud énekelni, így végül elmaradt a dal eléneklése, csak a szövegét szavalta el. De Offenbach fáradsága mégsem veszett kárba, mert e dal volt a slágere az 1861-ben írt operettjének. A magyarországi bemutatóra már 1862-ben sor került. Az operett rádiós dalszínházi felvételén mindenesetre egy „apróbb” igazítást kellett végrehajtani a szövegben és a dramaturgiában; 1958-at írtak – a kor ízlés- és értékvilágának megfelelően a „feleség”-ből „leány” lett… Fischer Sándor (1900—1995) műfordító, karmester, zeneszerző, a rádió zenei osztályának volt vezetője. Többek között Huszka Jenő: Szabadság, szerelem – „doktor úr”; Sullivan-William Gilbert: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja; Johann Strauss: Cigánybáró, Denevér; Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél, Fortunio dala; Donizetti: Don Pasquale dalszövegeinek írója illetve magyarra fordítója.
524 Búbánat 2007-01-13 12:37:31
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/ 2 Kemény Egon: Komáromi farsang – 1958, rádióoperett Szöveg és versek: Erdődy János és Gál György Sándor A Komáromi farsang Csokonai és Lilla szerelméről szól. A Rádióban Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert énekelte. A Rádiózenekart és a Földényi Kórust Lehel György vezényelte. Rendező: László Endre volt. Ilosfalvy Róbertnek és Házy Erzsébetnek a Rádió Dalszínháza égisze alatt, 1958-ban, ez volt az első közös stúdiófelvételük. A 196. szám alatt idéztem a zenei rendező, Ruitner Sándor visszaemlékező szavait: ...A dalműben hallható szerelmi kettős talán azért is hat olyan élethűnek, mert a két művész életútja ekkor kötődött össze s szerelmük legalább olyan tűzzel lobbant fel, mint a darabbeli Csokonaié és Lilláé... Gál György Sándor és Somogyi Vilmos, az Operettek könyve társszerzői így emlékszenek vissza a felvétel körülményeire: „E könyv szerzői jelen voltak a Komáromi farsang rádiófelvételénél. A szöveget ugyanis, Erdődy János társaságában, Gál György Sándor írta. A felvételt a Rádió és televízió Szimfonikus Zenekara kísérte. Lehel György vezényelt, s a zene a kést főhősnek (Csokonai – Ilosfalvy Róbert, Lilla – Házy Erzsébet) olyan hátteret biztosított, hogy az komolyságban, drámai feszültségben au opera színvonalát közelítette meg. A gratulációkból és szerencsekívánatokból mindenkinek jutott. Szövegíróknak, karmesternek, szólistáknak, zenekarnak és énekkarnak egyaránt. Csak Kemény Egonnak nem lehetett további jószerencsét kívánni, mert úgy elbújt, hogy az ügyelők sem tudták megtalálni. Tehetségének értékét, rangját ez a mélységes szerénység jellemezte. Korán, idő előtt távozott.” Kemény Egon (Bécs, 1905. okt. 13. – Bp., 1969. júl. 23.): zeneszerző, Erkel-díjas (1953). Tanulmányait a bécsi Hochschule für Musik-on végezte, tanára Franz Schmidt volt. A harmincas évek közepétől Mo.-on élt. Elsősorban könnyűzenét és operetteket írt, de daljátékokat, dalokat, kórusműveket is. Szerzeményeiben gondosan ápolta az osztrák és német zenei hagyományokat. Egyik alapítója volt a Magy. Zeneművészek Szövetségének. Legnagyobb sikerű operettje: Valahol délen (1956). Operettjei: Kikelet utca 3 (1928), Fekete Liliom (1946), Talán a csillagok (1949), Hatvani diákjai (1955), Valahol délen (1957) – Operett a hazáról, Komáromi farsang (1958), Krisztina kisasszony (1961), Messzetűnt kedves (1965) Gál György Sándor (Bp., 1907. aug. 4. - Bp., 1980. jan. 15.): író, zenetörténész. A bp.-i Zeneak.-n Hanák Árpádnál zongorázni tanult. 1929-40 között a Fodor Zeneisk. tanára volt. Számos újság, folyóirat munkatársa, igen sok zenei népszerűsítő előadás fűződik nevéhez. Zenei tárgyú könyvei elsősorban olvasmányos, népszerűsítő jellegűek. Számos műve idegen nyelveken is megjelent. - F. m. Beethoven (Bp., 1930); Diadalszekér (Liszt életregénye, Bp., 1936); A zene története (Bp., 1937); Hívnak a csillagok (r., Bp., 1946); Ruzicskay György (képzőműv.-i tanulm., Bp., 1948); Dalok szárnyán (Schubert élete, Bp., 1948); Verdi életregénye (Bp., 1951, 1957, 1961); Operák könyve (Balassa Imrével, Bp., 1952 további tíz kiadás bővítésekkel); Út a komolyzenéhez (Bp., 1956); Operakalauz (Balassa Imrével, Bp., 1956); Hazám, hazám te mindenem (Erkel F. életregénye, Bp., 1957, majd több kiadás); Weiner Leó életműve (Bp., 1959); Operettek könyve (Somogyi Vilmossal, Bp., 1959, 1976-ig négy kiadás); Népszerű zeneesztétika (h., n., 1960); Modern operák könyve (1960); Út a muzsikához (Bp., 1960); Csajkovszkij (Bp., 1962); Mesél a bécsi erdő (Somogyi Vilmossal, Bp., 1965); Új operakalauz (2 kötet kottapéldákkal, Bp., 1978); Titánok (Beethoven élete, r., Bp., 1969, 1976); Amerikai rapszódia (Gershwin élete, Bp., 1971); Kánkán (Offenbach életregénye, Bp., 1972); Honthy Hanna. Egy diadalmas élet regénye (Bp., 1973); Messiás (Händel, életrajzi r., Bp., 1977); Egy faun délutánja (Debussy, életrajzi r., Bp., 1981); Atlantisz harangjai (önéletrajz, sajtó alá rend. Majtényi Zoltán, Eősze László utószavával, Bp., 1982).
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/ 2 Kemény Egon: Komáromi farsang – 1958, rádióoperett Szöveg és versek: Erdődy János és Gál György Sándor A Komáromi farsang Csokonai és Lilla szerelméről szól. A Rádióban Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert énekelte. A Rádiózenekart és a Földényi Kórust Lehel György vezényelte. Rendező: László Endre volt. Ilosfalvy Róbertnek és Házy Erzsébetnek a Rádió Dalszínháza égisze alatt, 1958-ban, ez volt az első közös stúdiófelvételük. A 196. szám alatt idéztem a zenei rendező, Ruitner Sándor visszaemlékező szavait: ...A dalműben hallható szerelmi kettős talán azért is hat olyan élethűnek, mert a két művész életútja ekkor kötődött össze s szerelmük legalább olyan tűzzel lobbant fel, mint a darabbeli Csokonaié és Lilláé... Gál György Sándor és Somogyi Vilmos, az Operettek könyve társszerzői így emlékszenek vissza a felvétel körülményeire: „E könyv szerzői jelen voltak a Komáromi farsang rádiófelvételénél. A szöveget ugyanis, Erdődy János társaságában, Gál György Sándor írta. A felvételt a Rádió és televízió Szimfonikus Zenekara kísérte. Lehel György vezényelt, s a zene a kést főhősnek (Csokonai – Ilosfalvy Róbert, Lilla – Házy Erzsébet) olyan hátteret biztosított, hogy az komolyságban, drámai feszültségben au opera színvonalát közelítette meg. A gratulációkból és szerencsekívánatokból mindenkinek jutott. Szövegíróknak, karmesternek, szólistáknak, zenekarnak és énekkarnak egyaránt. Csak Kemény Egonnak nem lehetett további jószerencsét kívánni, mert úgy elbújt, hogy az ügyelők sem tudták megtalálni. Tehetségének értékét, rangját ez a mélységes szerénység jellemezte. Korán, idő előtt távozott.” Kemény Egon (Bécs, 1905. okt. 13. – Bp., 1969. júl. 23.): zeneszerző, Erkel-díjas (1953). Tanulmányait a bécsi Hochschule für Musik-on végezte, tanára Franz Schmidt volt. A harmincas évek közepétől Mo.-on élt. Elsősorban könnyűzenét és operetteket írt, de daljátékokat, dalokat, kórusműveket is. Szerzeményeiben gondosan ápolta az osztrák és német zenei hagyományokat. Egyik alapítója volt a Magy. Zeneművészek Szövetségének. Legnagyobb sikerű operettje: Valahol délen (1956). Operettjei: Kikelet utca 3 (1928), Fekete Liliom (1946), Talán a csillagok (1949), Hatvani diákjai (1955), Valahol délen (1957) – Operett a hazáról, Komáromi farsang (1958), Krisztina kisasszony (1961), Messzetűnt kedves (1965) Gál György Sándor (Bp., 1907. aug. 4. - Bp., 1980. jan. 15.): író, zenetörténész. A bp.-i Zeneak.-n Hanák Árpádnál zongorázni tanult. 1929-40 között a Fodor Zeneisk. tanára volt. Számos újság, folyóirat munkatársa, igen sok zenei népszerűsítő előadás fűződik nevéhez. Zenei tárgyú könyvei elsősorban olvasmányos, népszerűsítő jellegűek. Számos műve idegen nyelveken is megjelent. - F. m. Beethoven (Bp., 1930); Diadalszekér (Liszt életregénye, Bp., 1936); A zene története (Bp., 1937); Hívnak a csillagok (r., Bp., 1946); Ruzicskay György (képzőműv.-i tanulm., Bp., 1948); Dalok szárnyán (Schubert élete, Bp., 1948); Verdi életregénye (Bp., 1951, 1957, 1961); Operák könyve (Balassa Imrével, Bp., 1952 további tíz kiadás bővítésekkel); Út a komolyzenéhez (Bp., 1956); Operakalauz (Balassa Imrével, Bp., 1956); Hazám, hazám te mindenem (Erkel F. életregénye, Bp., 1957, majd több kiadás); Weiner Leó életműve (Bp., 1959); Operettek könyve (Somogyi Vilmossal, Bp., 1959, 1976-ig négy kiadás); Népszerű zeneesztétika (h., n., 1960); Modern operák könyve (1960); Út a muzsikához (Bp., 1960); Csajkovszkij (Bp., 1962); Mesél a bécsi erdő (Somogyi Vilmossal, Bp., 1965); Új operakalauz (2 kötet kottapéldákkal, Bp., 1978); Titánok (Beethoven élete, r., Bp., 1969, 1976); Amerikai rapszódia (Gershwin élete, Bp., 1971); Kánkán (Offenbach életregénye, Bp., 1972); Honthy Hanna. Egy diadalmas élet regénye (Bp., 1973); Messiás (Händel, életrajzi r., Bp., 1977); Egy faun délutánja (Debussy, életrajzi r., Bp., 1981); Atlantisz harangjai (önéletrajz, sajtó alá rend. Majtényi Zoltán, Eősze László utószavával, Bp., 1982).
523 Búbánat 2007-01-13 11:00:24
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/1 Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt – 1958, rádióoperett Szövegíró, versek: Kristóf Károly A felvételen közreműködik: Házy Erzsébet, Kiss Manyi, Rozsos István A műnek egy részletét ismerem, amelyben Házy Erzsébet énekel: „Inkább csókolj…” Gyöngy Pál (Bécs, 1902. okt. 19. – Bp., 1990. jún. 28.): Zeneszerző. Tanulmányait magánúton végezte Bécsben és Bp.-en. A könnyűzenében elegánsan fejezte ki magát, s az operett népszerű, sikeres komponistájaként vált ismertté, megbecsültté. Üde, friss, közvetlen dallami invenció, kitűnő harmóniai érzék, változatos ritmika jellemezte kompozícióit. Munkahelyei: Magy. Filmipari Rt. (vezérig. h.); 1947- 1952 között a Magy. Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete (ig.-ja); 1953-83-ban a Magy. Népköztárs. Művészeti Alapja (ig.-ja). A Billboard (USA), Music Week (Anglia), a Jazz Journal International (Anglia), a Der Musikmarkt (NSZK) mo.-i tudósítója volt. - Z. m. 18 operett, ismertebbek: Kadétszerelem (1934); Őméltósága sofőrje (1934); Három ember a hóban (1935); Zöld béka (1936); Éva a paradicsomban (Bródy Tamással, 1957); Narancshéj (1959); Bűvös köpeny (1958). Rádió-operettek: Muzsikáló kastély (1956); Minden jegy elkelt (1958). Filmzenéket, táncdalokat sanzonokat stb. írt még. Operettjeit, daljátékait 1934-től Európa több országában, főleg német színpadokon mutatták be.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei II/1 Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt – 1958, rádióoperett Szövegíró, versek: Kristóf Károly A felvételen közreműködik: Házy Erzsébet, Kiss Manyi, Rozsos István A műnek egy részletét ismerem, amelyben Házy Erzsébet énekel: „Inkább csókolj…” Gyöngy Pál (Bécs, 1902. okt. 19. – Bp., 1990. jún. 28.): Zeneszerző. Tanulmányait magánúton végezte Bécsben és Bp.-en. A könnyűzenében elegánsan fejezte ki magát, s az operett népszerű, sikeres komponistájaként vált ismertté, megbecsültté. Üde, friss, közvetlen dallami invenció, kitűnő harmóniai érzék, változatos ritmika jellemezte kompozícióit. Munkahelyei: Magy. Filmipari Rt. (vezérig. h.); 1947- 1952 között a Magy. Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete (ig.-ja); 1953-83-ban a Magy. Népköztárs. Művészeti Alapja (ig.-ja). A Billboard (USA), Music Week (Anglia), a Jazz Journal International (Anglia), a Der Musikmarkt (NSZK) mo.-i tudósítója volt. - Z. m. 18 operett, ismertebbek: Kadétszerelem (1934); Őméltósága sofőrje (1934); Három ember a hóban (1935); Zöld béka (1936); Éva a paradicsomban (Bródy Tamással, 1957); Narancshéj (1959); Bűvös köpeny (1958). Rádió-operettek: Muzsikáló kastély (1956); Minden jegy elkelt (1958). Filmzenéket, táncdalokat sanzonokat stb. írt még. Operettjeit, daljátékait 1934-től Európa több országában, főleg német színpadokon mutatták be.
522 Búbánat 2007-01-04 16:27:47
II. 1958 – 1960 közötti rádiós operett-, daljáték felvételek II/1 Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt - 1958 II/2 Kemény Egon: Komáromi farsang - 1958 II/3 Jacques Offenbach: Fortunio dala - 1958 II/4 Lecocq: Angot asszony lánya -1959 II/5 Kacsoh Pongrác: János vitéz - 1959 II/6 Farkas Ferenc: Csínom Palkó - 1960
II. 1958 – 1960 közötti rádiós operett-, daljáték felvételek II/1 Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt - 1958 II/2 Kemény Egon: Komáromi farsang - 1958 II/3 Jacques Offenbach: Fortunio dala - 1958 II/4 Lecocq: Angot asszony lánya -1959 II/5 Kacsoh Pongrác: János vitéz - 1959 II/6 Farkas Ferenc: Csínom Palkó - 1960
521 Búbánat 2007-01-03 14:58:26 [Válasz erre: 520 martuni 2007-01-03 14:54:30]
Sajnos nekem nincs. Kereskedelmi forgalomban viszont kapható -VHS kazettán - a zenés-prózai Gerolsteini kaland c. filmje.
Sajnos nekem nincs. Kereskedelmi forgalomban viszont kapható -VHS kazettán - a zenés-prózai Gerolsteini kaland c. filmje.
520 martuni 2007-01-03 14:54:30
Azt hiszem, már írtam, hogy mennyire szeretném Házy Erzsébet \"prózai\" filmjeit újra megnézni. Nincs valakinek egy befolyásos ismerőse a király tv-nél?
Azt hiszem, már írtam, hogy mennyire szeretném Házy Erzsébet \"prózai\" filmjeit újra megnézni. Nincs valakinek egy befolyásos ismerőse a király tv-nél?
519 Búbánat 2007-01-02 20:39:45
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/6 Lehár Ferenc A mosoly országa - 1950-es évek /(1) „Mi” szerepe/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Ősbemutató: 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Az első az ötvenes évek végén, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte (Húsz évvel később, 1971-ben a primadonna, Liza szerepét vették fel vele hangszalagra a rádióban. Erre bővebben az 1971-es év krónikájánál térek ki részletesen.) Szövegíró, versek: Harsányi Zsolt Mi – Házy Erzsébet Liza, Lichtenfels gróf lánya – Osváth Júlia Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Melis György Szu-Csong herceg – Udvardy Tibor Mi, a húga - Házy Erzsébet Km.: a Budapesti Operettszínház Ének-és Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli a rádiófelvételen: I. felvonás fináléja (Osváth, Házy, Udvardy, Melis) Mi belépője, II. felvonás (Házy) Mi és Feri kettőse a II. felvonásból: „Ne fél, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már…” (Házy – Melis) III. felvonás fináléja (Osváth, Melis, Házy, Udvardy) Az operett cselekménye: Liza, Lichtenfels tábornok lánya győzött egy lovasversenyen. Ezt megünneplik a tábornok házában. Az ünnepségen megjelenik Pottenstein-Hatfaludy Ferenc főhadnagy, aki Lizának gyerekkori jópajtása. Sőt több is ennél, mert a maga részéről komoly érzelmeket is táplál és Lizát el akarja venni feleségül. Liza azonban Szu-Csong herceg kínai követhez vonzódik. Érzelmeit eddig gondosan leplezte. Váratlan fordulat történik: Szu-Csongot hazahívják, miniszterré nevezik ki. A hirtelen válás izgalmában Liza nem tud többé uralkodni érzelmein, a herceg boldogan öleli magához, és együtt utaznak Pekingbe. Szu-Csongot a császár kitünteti a legmagasabb elismeréssel a sárga kabáttal, ezt nagy ceremónián adják át neki. A konzervatívok vezetője Csang herceg gyűlöli Lizát, felháborodik szokásain és keményen megleckézteti Szu-Csong testvérét, Mi hercegnőt is. Csang kényszeríti Szu-Csongot, hogy az ősi törvények értelmében vegyen feleségül négy nemes mandzsu lányt. A herceg kénytelen ebbe beleegyezni, de csak látszatból. Arra viszont már nem hajlandó, hogy a négy nőnek \"igazi\" férje legyen, vagy pláne, hogy Lizáról lemondjon. Liza erről semmit sem tud, de Feri, akit közben attasénak kineveznek Pekingbe, elárulja Lizának a kínai házasság titkát. A hír hallatán Liza elhatározza, hogy megszökik. Szu-Csong őrséget állít az asszony ajtaja elé és megakadályozza a szökést. A fogoly Lizához belopódzik Feri. Célja az, hogy mihamarabb megszöktesse, s ebben Mi segítségére is számít. Menekülés közben útjukat állják az őrök és a miniszter is. A miniszter végül eláll az útjukból és maga mutat utat Lizának és Ferinek. Szu-Csong és nővére a kis Mi - aki reménytelenül szereti a huszárfőhadnagyot - magára marad. Harsányi Zsolt (Korompa, 1887. jan. 27. – Bp., 1943. nov. 29.): író, újságíró, műfordító. A kolozsvári egy.-en előbb bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Incze Sándorral előbb Kolozsvárott, majd 1910-től Bp.-en Színházi Hét címmel színházi lapot szerk., amely később Színházi Élet címmel jelent meg. 1913-ban Bp.-en a Budapesti Hírlap, aztán a Pesti Hírlap munkatársa, a két világháború között az Új Idők állandó munkatársa. A Magyar Pen Club főtitkára; 1938-ban a Vígszínház ig.-ja. Tagja volt a Kisfaludy (1934) és a Petőfi Társ.-nak. Divatos, technikailag ügyesen megoldott, de tartalmilag elég felszínes életrajzi regényeivel aratott sikereket. Ő írta Paulini Bélával Kodály Háry János c. dalművének szövegét (1926). Színdarabokat, verses műveket is írt. -Főbb művei: A féltékeny költő (versek, Bp., 1920); Az arany holló (r., Bp., 1925); Az üstökös - Petőfi életének regénye. I-II. kötet (r., Bp., 1932); Ember küzdj! -Madách életének regénye … (r., Bp., 1932); Ecce homo - Munkácsy Mihály életének regénye I-III. kötet (r., Bp., 1935); Magyar rapszódia - Liszt Ferenc életének regénye.* (r., Bp., 1936); Mathias Rex. - Hunyadi Mátyás életének regénye. (r., Bp., 1937); És mégis mozog a föld (r., Bp., 1937); Magdolna - Három szerelem regénye I-III. kötet (r., Bp., 1938); Grófkisasszony (vígjáték, Bp., 1939). Élni jó (r., Bp., 1940); Whisky szódával (r., Bp., 1941); Szólalj, szólalj, virrasztó! Zrínyi, a költő, életének regénye. Ő fordította le Mrs. Jack London: Jack London élete c. könyvét. A Sevillai borbély szövegkönyvének magyarra fordítása is az ő nevéhez fűződik.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/6 Lehár Ferenc A mosoly országa - 1950-es évek /(1) „Mi” szerepe/ Romantikus nagyoperett 3 felvonásban Szövegét Victor Léon: A sárga kabát című librettóját átdolgozva Ludwig Herzer- Fitz Löhner írta. Ősbemutató: 1929. október 10. Berlin, Metropol Theater Magyarországi bemutató: Budapest, Operaház, 1930. szeptember 20. A budapesti bemutatót a szerző, a további előadásokat Fleischer Antal vezényelte. A darabnak nálunk két rádiós változata készült el. Az első az ötvenes évek végén, melyen Házy Erzsébet a szubrettet, „Mi” szerepét énekelte (Húsz évvel később, 1971-ben a primadonna, Liza szerepét vették fel vele hangszalagra a rádióban. Erre bővebben az 1971-es év krónikájánál térek ki részletesen.) Szövegíró, versek: Harsányi Zsolt Mi – Házy Erzsébet Liza, Lichtenfels gróf lánya – Osváth Júlia Gróf Pottenstein Hatfaludy (Feri) – Melis György Szu-Csong herceg – Udvardy Tibor Mi, a húga - Házy Erzsébet Km.: a Budapesti Operettszínház Ének-és Zenekara Vezényel: Bródy Tamás Házy Erzsébet a következő részleteket énekli a rádiófelvételen: I. felvonás fináléja (Osváth, Házy, Udvardy, Melis) Mi belépője, II. felvonás (Házy) Mi és Feri kettőse a II. felvonásból: „Ne fél, ne félj, bolond szívem, úgyis tudod már…” (Házy – Melis) III. felvonás fináléja (Osváth, Melis, Házy, Udvardy) Az operett cselekménye: Liza, Lichtenfels tábornok lánya győzött egy lovasversenyen. Ezt megünneplik a tábornok házában. Az ünnepségen megjelenik Pottenstein-Hatfaludy Ferenc főhadnagy, aki Lizának gyerekkori jópajtása. Sőt több is ennél, mert a maga részéről komoly érzelmeket is táplál és Lizát el akarja venni feleségül. Liza azonban Szu-Csong herceg kínai követhez vonzódik. Érzelmeit eddig gondosan leplezte. Váratlan fordulat történik: Szu-Csongot hazahívják, miniszterré nevezik ki. A hirtelen válás izgalmában Liza nem tud többé uralkodni érzelmein, a herceg boldogan öleli magához, és együtt utaznak Pekingbe. Szu-Csongot a császár kitünteti a legmagasabb elismeréssel a sárga kabáttal, ezt nagy ceremónián adják át neki. A konzervatívok vezetője Csang herceg gyűlöli Lizát, felháborodik szokásain és keményen megleckézteti Szu-Csong testvérét, Mi hercegnőt is. Csang kényszeríti Szu-Csongot, hogy az ősi törvények értelmében vegyen feleségül négy nemes mandzsu lányt. A herceg kénytelen ebbe beleegyezni, de csak látszatból. Arra viszont már nem hajlandó, hogy a négy nőnek \"igazi\" férje legyen, vagy pláne, hogy Lizáról lemondjon. Liza erről semmit sem tud, de Feri, akit közben attasénak kineveznek Pekingbe, elárulja Lizának a kínai házasság titkát. A hír hallatán Liza elhatározza, hogy megszökik. Szu-Csong őrséget állít az asszony ajtaja elé és megakadályozza a szökést. A fogoly Lizához belopódzik Feri. Célja az, hogy mihamarabb megszöktesse, s ebben Mi segítségére is számít. Menekülés közben útjukat állják az őrök és a miniszter is. A miniszter végül eláll az útjukból és maga mutat utat Lizának és Ferinek. Szu-Csong és nővére a kis Mi - aki reménytelenül szereti a huszárfőhadnagyot - magára marad. Harsányi Zsolt (Korompa, 1887. jan. 27. – Bp., 1943. nov. 29.): író, újságíró, műfordító. A kolozsvári egy.-en előbb bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Incze Sándorral előbb Kolozsvárott, majd 1910-től Bp.-en Színházi Hét címmel színházi lapot szerk., amely később Színházi Élet címmel jelent meg. 1913-ban Bp.-en a Budapesti Hírlap, aztán a Pesti Hírlap munkatársa, a két világháború között az Új Idők állandó munkatársa. A Magyar Pen Club főtitkára; 1938-ban a Vígszínház ig.-ja. Tagja volt a Kisfaludy (1934) és a Petőfi Társ.-nak. Divatos, technikailag ügyesen megoldott, de tartalmilag elég felszínes életrajzi regényeivel aratott sikereket. Ő írta Paulini Bélával Kodály Háry János c. dalművének szövegét (1926). Színdarabokat, verses műveket is írt. -Főbb művei: A féltékeny költő (versek, Bp., 1920); Az arany holló (r., Bp., 1925); Az üstökös - Petőfi életének regénye. I-II. kötet (r., Bp., 1932); Ember küzdj! -Madách életének regénye … (r., Bp., 1932); Ecce homo - Munkácsy Mihály életének regénye I-III. kötet (r., Bp., 1935); Magyar rapszódia - Liszt Ferenc életének regénye.* (r., Bp., 1936); Mathias Rex. - Hunyadi Mátyás életének regénye. (r., Bp., 1937); És mégis mozog a föld (r., Bp., 1937); Magdolna - Három szerelem regénye I-III. kötet (r., Bp., 1938); Grófkisasszony (vígjáték, Bp., 1939). Élni jó (r., Bp., 1940); Whisky szódával (r., Bp., 1941); Szólalj, szólalj, virrasztó! Zrínyi, a költő, életének regénye. Ő fordította le Mrs. Jack London: Jack London élete c. könyvét. A Sevillai borbély szövegkönyvének magyarra fordítása is az ő nevéhez fűződik.
518 Búbánat 2007-01-02 19:25:23
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/5 Gyöngy Pál – Bródy Tamás közösen: Éva a Paradicsomban – 1957 A darab ősbemutatója 1937-ben, Budapesten, a Városi Színházban volt. Szövegét Solty E. – Iványi L. – Kellér Dezső írták. A rádiós változat szövegírója, versek: Békeffy István A darabnak egy zenei részletét ismerem a rádióból: Duett: „Ne kérdezd…” (Km.: Házy Erzsébet, Korondy György) Békeffi István, Békeffy (Szeged, 1901. aug. 31. – Bp., 1977. jún. 9.): színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas (1950, 1953), ~ László konferanszié unokaöccse. Katonai középisk.-ban tanult Nagyváradon és Sopronban, utána Bp.-en bölcsészhallgató volt. 1926-ban tűnt fel sikeres bohózatával a Sziget Színpadon, Hol jártál az éjszaka? ; ezt követte több operettje, vígjátéka és kabaréjelenete. Állandó szerzőtársa volt Kellér Dezső, Stella Adorján, Vadnai László, zeneszerzője Lajtai Lajos. 1934-ben írta első filmforgatókönyvét. 1942-ig 22 forgatókönyvnek volt szerzője vagy társszerzője (Jöjjön elsején, Gyurkovics fiúk, Magdolna stb.). Számos művét megfilmesítették. 1926-ban kötött házasságot Turay Ida színésznővel, aki sok filmjében és színdarabjában szerepelt. 1945–46-ban szerk. Balázs Béla lapját a Fényszórót. Számtalan filmforgatókönyv készítésében működött közre, vígjátékokban és életrajzi filmekben is (pl. A tanítónő, 1945; Beszterce ostroma, 1948; Janika, 1949; Déryné, 1951; Erkel, 1952; Mese a 12 találatról, 1956). Több száz kabaréjelenetet írt, a legjobban sikerült bennük Pomócsinak, a jószándékú, de ügyetlen kispolgárnak a figurája, amelyet Salamon Béla játszott sok esztendeig a színpadon. 1957-től 1971-ig külföldön élt és dolgozott. Svájcban lakott és főleg az NSZK filmiparának írt forgatókönyveket (Baleset, 1957; A hazug, 1961; Egy majdnem tisztességes lány, 1963 stb.) Legnagyobb sikere az Egy angyal szállt le Brooklynban (olasz-spanyol film, 1957) könyv alakban is megjelent. 1971-ben Turay Idával együtt hazatért Bp.-re. A Fővárosi Operettszínházban 1977. febr. 27-én mutatták be musicaljét: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak. – M. Latyi Matyi mint Robinson (Pintér Zoltán színdarabjából versbe írta, Bp., 1946); Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas (Pintér Zoltán: Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas c. darabjából versbe írta, Bp., 1947); Déryné (forgatókönyv, Bp., 1951); Pomócsi kalandjai (tréfák, kuplék, sanzonok, Kellér Dezsővel, Bp.,); Angyal szállt el Brooklyn felett … (r., München, 1958); Der Hund der Bozzi hiess (r., Berlin, 1965). Drámái: Kozmetika (1933); Jöjjön elsején (Stella A.-nal, 1936); Holnap ágyban marad (Stella A.-nal, 1937); Az Angol Bank nem fizet (Stella A.-nal, 1939); Janika (Stella A.-nal, 1946); Egy asszonygyilkos vallomása (1967). Librettói: Lajtai L.: A régi nyár (1928); Lajtai L.: Az okos mama (1931); Gyöngy P.: Kadétszerelem (Szilágyi L.-val, 1933); Fényes Sz.: A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (1976).
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/5 Gyöngy Pál – Bródy Tamás közösen: Éva a Paradicsomban – 1957 A darab ősbemutatója 1937-ben, Budapesten, a Városi Színházban volt. Szövegét Solty E. – Iványi L. – Kellér Dezső írták. A rádiós változat szövegírója, versek: Békeffy István A darabnak egy zenei részletét ismerem a rádióból: Duett: „Ne kérdezd…” (Km.: Házy Erzsébet, Korondy György) Békeffi István, Békeffy (Szeged, 1901. aug. 31. – Bp., 1977. jún. 9.): színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas (1950, 1953), ~ László konferanszié unokaöccse. Katonai középisk.-ban tanult Nagyváradon és Sopronban, utána Bp.-en bölcsészhallgató volt. 1926-ban tűnt fel sikeres bohózatával a Sziget Színpadon, Hol jártál az éjszaka? ; ezt követte több operettje, vígjátéka és kabaréjelenete. Állandó szerzőtársa volt Kellér Dezső, Stella Adorján, Vadnai László, zeneszerzője Lajtai Lajos. 1934-ben írta első filmforgatókönyvét. 1942-ig 22 forgatókönyvnek volt szerzője vagy társszerzője (Jöjjön elsején, Gyurkovics fiúk, Magdolna stb.). Számos művét megfilmesítették. 1926-ban kötött házasságot Turay Ida színésznővel, aki sok filmjében és színdarabjában szerepelt. 1945–46-ban szerk. Balázs Béla lapját a Fényszórót. Számtalan filmforgatókönyv készítésében működött közre, vígjátékokban és életrajzi filmekben is (pl. A tanítónő, 1945; Beszterce ostroma, 1948; Janika, 1949; Déryné, 1951; Erkel, 1952; Mese a 12 találatról, 1956). Több száz kabaréjelenetet írt, a legjobban sikerült bennük Pomócsinak, a jószándékú, de ügyetlen kispolgárnak a figurája, amelyet Salamon Béla játszott sok esztendeig a színpadon. 1957-től 1971-ig külföldön élt és dolgozott. Svájcban lakott és főleg az NSZK filmiparának írt forgatókönyveket (Baleset, 1957; A hazug, 1961; Egy majdnem tisztességes lány, 1963 stb.) Legnagyobb sikere az Egy angyal szállt le Brooklynban (olasz-spanyol film, 1957) könyv alakban is megjelent. 1971-ben Turay Idával együtt hazatért Bp.-re. A Fővárosi Operettszínházban 1977. febr. 27-én mutatták be musicaljét: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak. – M. Latyi Matyi mint Robinson (Pintér Zoltán színdarabjából versbe írta, Bp., 1946); Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas (Pintér Zoltán: Latyi Matyi, a furfangos cukrászinas c. darabjából versbe írta, Bp., 1947); Déryné (forgatókönyv, Bp., 1951); Pomócsi kalandjai (tréfák, kuplék, sanzonok, Kellér Dezsővel, Bp.,); Angyal szállt el Brooklyn felett … (r., München, 1958); Der Hund der Bozzi hiess (r., Berlin, 1965). Drámái: Kozmetika (1933); Jöjjön elsején (Stella A.-nal, 1936); Holnap ágyban marad (Stella A.-nal, 1937); Az Angol Bank nem fizet (Stella A.-nal, 1939); Janika (Stella A.-nal, 1946); Egy asszonygyilkos vallomása (1967). Librettói: Lajtai L.: A régi nyár (1928); Lajtai L.: Az okos mama (1931); Gyöngy P.: Kadétszerelem (Szilágyi L.-val, 1933); Fényes Sz.: A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak (1976).
517 Búbánat 2007-01-02 19:06:05
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/4 Fényes Szabolcs: Nászajándék – 1955 rádióoperett Szövegíró, versek: Ambrózy Ágoston A Rádió Dalszínházában – Ruitner Sándor zenei rendező visszaemlékezése szerint – ez a darab volt az első nagyszabású feladata. A „könnyű múzsa” egyik kiemelkedő mestere, Fényes Szabolcs bízta rá új rádióoperettjének női főszerepét. Az Ambrózy Ágoston szövegkönyvére épülő „Nászajándék”- ból sajnos nem maradt ránk hangzó emlék. AMBRÓZY ÁGOSTON, IFJ., SÉDENI (Sátoraljaújhely, 1914. nov. 20.-Bp., 1998. szept. 9.): költő, író, műfordító. Baumgarten-díj 1940 M.: Madár, 1939; Séta, 1942; Tíz perc, r., 1943; Griff, 1943; Az élők titka, kisr., 1943; Baba, r., 1943; Kék rapszódia, elb., 1944; Állatkert, v., Kassa, 1944; Asszonyok háza, vígjáték, 1952; Választás, d., 1953; Sógorok, komák, szatíra, 1953; A debreceni lunatikus, zenés vígjáték, 1955; Borostyán. Schubert életének regénye, 1959; Carmencita. Egy remekmű bukásának regénye, 1961 [németül: Berlin, 1968]; Télapó meg az állatgyerekek [Gábor Évával], mesekönyv, 1961; Világos pillanat. Schumann életregénye, 1964; Napóra, (Beethoven-Bettina Brentano-Goethe) regény, 1971. Műford.: W. Shakespeare: Felsült szerelmesek, vígjáték, 1947.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/4 Fényes Szabolcs: Nászajándék – 1955 rádióoperett Szövegíró, versek: Ambrózy Ágoston A Rádió Dalszínházában – Ruitner Sándor zenei rendező visszaemlékezése szerint – ez a darab volt az első nagyszabású feladata. A „könnyű múzsa” egyik kiemelkedő mestere, Fényes Szabolcs bízta rá új rádióoperettjének női főszerepét. Az Ambrózy Ágoston szövegkönyvére épülő „Nászajándék”- ból sajnos nem maradt ránk hangzó emlék. AMBRÓZY ÁGOSTON, IFJ., SÉDENI (Sátoraljaújhely, 1914. nov. 20.-Bp., 1998. szept. 9.): költő, író, műfordító. Baumgarten-díj 1940 M.: Madár, 1939; Séta, 1942; Tíz perc, r., 1943; Griff, 1943; Az élők titka, kisr., 1943; Baba, r., 1943; Kék rapszódia, elb., 1944; Állatkert, v., Kassa, 1944; Asszonyok háza, vígjáték, 1952; Választás, d., 1953; Sógorok, komák, szatíra, 1953; A debreceni lunatikus, zenés vígjáték, 1955; Borostyán. Schubert életének regénye, 1959; Carmencita. Egy remekmű bukásának regénye, 1961 [németül: Berlin, 1968]; Télapó meg az állatgyerekek [Gábor Évával], mesekönyv, 1961; Világos pillanat. Schumann életregénye, 1964; Napóra, (Beethoven-Bettina Brentano-Goethe) regény, 1971. Műford.: W. Shakespeare: Felsült szerelmesek, vígjáték, 1947.
516 Búbánat 2007-01-02 18:42:50
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/3 Polgár Tibor: A lepecsételt asszony – 1952 rádióoperett Szövegíró, versek: Kristóf Károly A teljes műnek csak a részleteit ismerem, melyeket a rádió időnként sugározza. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Sárdy János a MR. Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor A történet cselekményéről és szereplőiről nincs adatom. Két részletet ismerek a darabból: -szerelmi kettős: „szeretlek tavasszal, amikor virágzik a rét... Én akarom a csókodat most!…” (Házy, Sárdy) -szerenád (Sárdy) Kristóf Károly (Bp., 1904. márc. 3.– 1994): újságíró, színpadi szerző. A Ma Este, a Színházi Élet, az Estlapok, 1945 után a Világ, a Kis Újság, és az Esti Hírlap színikritikusa volt. Operettszövegkönyveket írt, operákat fordított. Librettói: Kék Duna (Halász I.-vel, zene: ifj. J. Strauss műveiből Nagypál B., 1933); Handa-banda (Halász Gy.-val, zene: Eisemann M., 1940); Szép Juhászné (zene: Huszka J., 1954); La rose de Noël (zene: Lehár F.: 1958); Vörös posztó (zene: Kosma, 1966). Fordításai: Offenbach: Banditák (1962), ifj. J. Strauss: Egy éj Velencében (Gáspár M.-tal, 1967). Kristóf Károly régi vágású, pesti újságíró volt. Kalap, ballonkabát, barna öltöny. Ezek hozzá tartoztak apró alakjához. És a bot, ami azért kellett, mert idős korában kissé elbizonytalanodott a járása. kilencvenhez közeledve is gyakran bejött a szerkesztőségbe, hozta a híreket az Operaházból. Egyszer egy gyűröttes plakátot húzott elő a zsebéből: Ma este premierem van Párizsban - mondta. És tényleg: neve ott állt a Rose de Noel című Lehár-operett plakátján mint ötletgazdáé. Karcsi bácsi mesélt, viccelt, ötletei voltak, személyesen ismert majdnem mindenkit a XX. század első felének magyar irodalmában, zenéjében. Ő szerkesztette az első magyar keresztrejtvényt. Huszonegy éves volt akkor. Már dadaista versei jelentek meg Kassák folyóiratában, a Ma lapjain (olvashatatlanok egyébként, de mindegy - 1927-ben kötetben is kiadta őket Mestercsapás címmel). Szeretett játszani a szavakkal, érdekelte rejtett rendszerük. Így figyelt fel az angol lapokban megjelenő, fura \"szórácsokra\". Talán azokat is valami avantgárd játéknak foghatta fel. Maga is összeállított egy ilyet, magyar szavakból. Amikor elkészült, szerette volna kipróbálni valakin. Leszaladt az EMKE-be, talált ott egy fiatalembert, aki a verseskötetét árulta. Fölhívta a szerkesztőségbe, leültette, s elé tette a feladványt. A fiatalember ránézett a trükkös négyzethálóra, s azt mondta: Van nekem elég rejtvény az életemben! - azzal felállt, és elment. Karcsi bácsi később nagy hírű poétaként látta viszont: József Attilának hívták. A keresztrejtvény azért megjelent, 1925 januárjában, a Ma Estében. A dadaista költőnek induló Kristóf Károly pedig felhagyott az avantgárddal. A húszas évek végétől az Est-lapok munkatársa lett. Móricz, Kosztolányi, Babits körül forgolódott. Világsztárokat interjúvolt a repülőtéren vagy a pályaudvaron. Bartók Bélának szinte minden lépéséről beszámolt: legalább száz cikket írt róla. Később ezekből állította össze a Beszélgetések Bartók Bélával című könyvét. Maga is bekapcsolódott a zenei életbe, szövegíróként és fordítóként. Operalibrettókat magyarított. Gyöngy Pállal együtt szerezte a Minden jegy elkelt című operettet, K. Halász Gyulával a Macskazenét és a Handa banda című Eisemann-darab szövegét, Nagypál Bélával a Tarantellát. Huszka Jenő Szép Juhászné című operettjének is ő a szövegírója. Szirmai Albert Tabáni legendájából több dalszöveget jegyez. Operettslágerek, táncdalok (például a Szeretlek, Budapest című) és az ötvenes években indulók kerültek ki a keze alól. De írt filmforgatókönyveket is: az ő sztorija volt a Nászút féláron, a Szenzáció, a Halló, Budapest. A forradalom után, 1957-ben alapító tagja lett a Fülesnek. Innen ment nyugdíjba 1969-ben. Munkatársai még ma is emlékeznek rá. Persze, nyughatatlan nyugdíjas volt, egészen haláláig, 1994-ig naponta gyakorolta mesterségét, az újságírást az Esti Hírlapnál és régi lapjánál, a Fülesnél.
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/3 Polgár Tibor: A lepecsételt asszony – 1952 rádióoperett Szövegíró, versek: Kristóf Károly A teljes műnek csak a részleteit ismerem, melyeket a rádió időnként sugározza. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Sárdy János a MR. Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor A történet cselekményéről és szereplőiről nincs adatom. Két részletet ismerek a darabból: -szerelmi kettős: „szeretlek tavasszal, amikor virágzik a rét... Én akarom a csókodat most!…” (Házy, Sárdy) -szerenád (Sárdy) Kristóf Károly (Bp., 1904. márc. 3.– 1994): újságíró, színpadi szerző. A Ma Este, a Színházi Élet, az Estlapok, 1945 után a Világ, a Kis Újság, és az Esti Hírlap színikritikusa volt. Operettszövegkönyveket írt, operákat fordított. Librettói: Kék Duna (Halász I.-vel, zene: ifj. J. Strauss műveiből Nagypál B., 1933); Handa-banda (Halász Gy.-val, zene: Eisemann M., 1940); Szép Juhászné (zene: Huszka J., 1954); La rose de Noël (zene: Lehár F.: 1958); Vörös posztó (zene: Kosma, 1966). Fordításai: Offenbach: Banditák (1962), ifj. J. Strauss: Egy éj Velencében (Gáspár M.-tal, 1967). Kristóf Károly régi vágású, pesti újságíró volt. Kalap, ballonkabát, barna öltöny. Ezek hozzá tartoztak apró alakjához. És a bot, ami azért kellett, mert idős korában kissé elbizonytalanodott a járása. kilencvenhez közeledve is gyakran bejött a szerkesztőségbe, hozta a híreket az Operaházból. Egyszer egy gyűröttes plakátot húzott elő a zsebéből: Ma este premierem van Párizsban - mondta. És tényleg: neve ott állt a Rose de Noel című Lehár-operett plakátján mint ötletgazdáé. Karcsi bácsi mesélt, viccelt, ötletei voltak, személyesen ismert majdnem mindenkit a XX. század első felének magyar irodalmában, zenéjében. Ő szerkesztette az első magyar keresztrejtvényt. Huszonegy éves volt akkor. Már dadaista versei jelentek meg Kassák folyóiratában, a Ma lapjain (olvashatatlanok egyébként, de mindegy - 1927-ben kötetben is kiadta őket Mestercsapás címmel). Szeretett játszani a szavakkal, érdekelte rejtett rendszerük. Így figyelt fel az angol lapokban megjelenő, fura \"szórácsokra\". Talán azokat is valami avantgárd játéknak foghatta fel. Maga is összeállított egy ilyet, magyar szavakból. Amikor elkészült, szerette volna kipróbálni valakin. Leszaladt az EMKE-be, talált ott egy fiatalembert, aki a verseskötetét árulta. Fölhívta a szerkesztőségbe, leültette, s elé tette a feladványt. A fiatalember ránézett a trükkös négyzethálóra, s azt mondta: Van nekem elég rejtvény az életemben! - azzal felállt, és elment. Karcsi bácsi később nagy hírű poétaként látta viszont: József Attilának hívták. A keresztrejtvény azért megjelent, 1925 januárjában, a Ma Estében. A dadaista költőnek induló Kristóf Károly pedig felhagyott az avantgárddal. A húszas évek végétől az Est-lapok munkatársa lett. Móricz, Kosztolányi, Babits körül forgolódott. Világsztárokat interjúvolt a repülőtéren vagy a pályaudvaron. Bartók Bélának szinte minden lépéséről beszámolt: legalább száz cikket írt róla. Később ezekből állította össze a Beszélgetések Bartók Bélával című könyvét. Maga is bekapcsolódott a zenei életbe, szövegíróként és fordítóként. Operalibrettókat magyarított. Gyöngy Pállal együtt szerezte a Minden jegy elkelt című operettet, K. Halász Gyulával a Macskazenét és a Handa banda című Eisemann-darab szövegét, Nagypál Bélával a Tarantellát. Huszka Jenő Szép Juhászné című operettjének is ő a szövegírója. Szirmai Albert Tabáni legendájából több dalszöveget jegyez. Operettslágerek, táncdalok (például a Szeretlek, Budapest című) és az ötvenes években indulók kerültek ki a keze alól. De írt filmforgatókönyveket is: az ő sztorija volt a Nászút féláron, a Szenzáció, a Halló, Budapest. A forradalom után, 1957-ben alapító tagja lett a Fülesnek. Innen ment nyugdíjba 1969-ben. Munkatársai még ma is emlékeznek rá. Persze, nyughatatlan nyugdíjas volt, egészen haláláig, 1994-ig naponta gyakorolta mesterségét, az újságírást az Esti Hírlapnál és régi lapjánál, a Fülesnél.
515 Búbánat 2007-01-01 17:57:21
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/2 Polgár Tibor: Szél kerekedik – 1950 Szövegíró, versek: Vajda István A teljes műnek csak a részleteit ismerem, melyeket a rádió időnként sugározza. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Raskó Magda, Simándy József, Sárdy János, Maleczky Oszkár, Horváth Tivadar, a MR. Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Rácz György Rácz György írja „Mesterek árnyékában” című könyvében (Budapest, 1984): \"1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbízatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a \'Szél kerekedik\' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé, amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni.\"
Házy Erzsébet összes rádiós felvételei I/2 Polgár Tibor: Szél kerekedik – 1950 Szövegíró, versek: Vajda István A teljes műnek csak a részleteit ismerem, melyeket a rádió időnként sugározza. A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Raskó Magda, Simándy József, Sárdy János, Maleczky Oszkár, Horváth Tivadar, a MR. Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Rácz György Rácz György írja „Mesterek árnyékában” című könyvében (Budapest, 1984): \"1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbízatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a \'Szél kerekedik\' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé, amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni.\"
513 bemaria 2007-01-01 13:41:50 [Válasz erre: 512 szitakötő 2007-01-01 12:51:34]
Én nem értek egyet azzal, hogy Adél jobb szerep, viszont kétségtelen, hogy a tegnap látott Rosalindat magasan túlszárnyalta.
Én nem értek egyet azzal, hogy Adél jobb szerep, viszont kétségtelen, hogy a tegnap látott Rosalindat magasan túlszárnyalta.
