• Magyar Nemzet, 1962. május 30

"Bessenyei Ferenc véd a színészek csapatában" 

A vasárnapi színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzésre készülő színész-válogatott kedden zárt kapuk mögött tartott edzést. Az edzés után kijei ölték a csapatot, amely az Üllői úti pályáin Labdarúgó-művészetét mutatja be.
Az együttes a következő: Bessenyei — Gálcsiki, Komlós, Hadics — Varga, Szirtes — Garas, Mendelényi, Papp László, Zenthe, Bodrogi.

A mérkőzésen a kezdőrúgást Házy Erzsébet végzi el. 

A Dankó Rádió mai operettműsorában - egyebek közt - részleteket hallottunk Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa Leányvásár című operettjéből:

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18. Kossuth Rádió

Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

• Bessy, Lucy és Tom hármasa, I. felv.: „Szép ez a vidék…” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, I, felv.: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
• Lucy és Tom szerelmi kettőse, I. felv.: „Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt, az egész világ előtt…/Ha jönne egy leány, aki szeretne igazán, elibe elmennék…”(Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

A Túl az Óperencián adásának ismétlésát ma délután hat és hét óra között hallgathatjuk meg.

Én is erre tippelnék...

Margitsziget Víg özvegy. Glavari Hanna 1958(??)

Házy Erzsébet 

Áru mennyisége: 1 db

2018.03.25. 19:08:37

Az aukció vége:

2018.04.15. 19:08:37

Kapcs. 4238. sorszámhoz

Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Pontosítom a rádióban sugárzott felvételről hallott Nagyhercegnő bordala – rondó kezdő szövegét: 

"Élt egyszer régen nagybácsi, akinek híres volt a torka…./A serleg, mellyel koccintott, olyan volt, mint egy jó nagy dézsa, hogy tíz akóval  felhajtott , de közben  majd szomjan halt néha.  Igyunk!  Igyunk! …" (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az MRT  Énekkara)

Kapcs.  4082., 3817., 1431. és a 605. sorszámokhoz.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma az egyik nagy kedvenc operettem részletei is ismét helyet kaptak – újólag, hiszen a rádió műsorsorozatában időről-időre mindig újra adásba kerülnek, sokadszorra is, a „könnyű múzsa”, a zenés színpad műfaja  ismert vagy kevésbé ismert alkotásainak a betét számai.

Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő

Ennek a klasszikus francia nagyoperettnek a magyar nyelvű teljes stúdiófelvétele - prózai dialógusokkal együtt -,  először1970. augusztus 19-én, a Kossuth Rádióban hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként  (20.07 – 23.04 óra), de a darab ének-zenei hangfelvételére jóval előbb, már két évvel korábban  sor került: Albert István összekötőszövegével – keresztmetszet formájában  - 1968. november 20-án bemutatta a Petőfi Rádió (10.00 és 11.17 óra között). 

Az énekszámokban Házy Erzsébet, Németh Marika, Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Svéd Nóra, Divéky Zsuzsa, Réti József, Melis György, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Michels János és Pere János hallható.

Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József 
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Bródy Tamás

Zenei rendező: Balassa Sándor
Rendező: Cserés Miklós dr.
Szerkesztő: Bitó Pál

A délelőtti adásban a következő részletek szólaltak meg az operettből:

• Bevezető kórus
• Vanda és Fritz kettőse: „Szívem, Fritz, ó, milyen bátor! Csatába mégy!…/ Ki nekem ront, pórul járhat!...”   (Németh Marika, Réti József)
• Fritz dala: „Gyertek, szép leányok, csókra epedőn, selymes ágyban háltok, mi a harcmezőn, levest kap a baka, komisz kenyeret, holnap puska ropog, ágyú riogat…/Körbe perdülünk, lengve lendülünk, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj…” (Réti József, km. az Énekkar)
• Jelenet és Bumm tábornok dala: „Ez botrány! Ezer ördög! Itt a táborban lányok! / - Bumm! Mindig rosszkor jön…  /- Ahogy felnyihog harci ménem, föl, harcra hát, rohamra indulok én az élen, hegy-völgyön át…Piff, paff, puff, tarapapabumm, legyőzött a generál Bumm, bum!...” (Melis György, km. Németh Marika és Réti József, valamint az Énekkar)
• A nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):

Nagyhercegnő:
- A férj ezt mondta nékem, kérlek, 
Mondd néki el azt, amit érzek! 

Fritz: 
-De mit?
 

Nagyhercegnő: 
- Amit itt látsz…
Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő.
Mondd el azt, hogy bódító férfi…
Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...
És győzni néha többet ér, 
Ha ezt közvetíti a vágya. Ó! 
Mondd el azt, hogy megláttam vágyait.
Mondd el azt, hogy mindenem lángol.
Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány, 
Pedig nem vagyok ám én fából. Ó!

Jaj, nincs nyugtom, percnyi sem, 
Csak szenvedek nappal és éjjel!
Csak álmodom róla szüntelen, 
És nem adom reményem, mégsem. Ó!

Mondd el azt, ha kerülni fog: meghalok!
Mondd el azt, hogy várok rá végig!
Mondd el azt, hogy adjon vigaszt!
Mondd el azt néki: vágyom, itt vagyok én is!

Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem?

Fritz: 
- Sorsom dől el ezen! 
Nagy gond: igen vagy nem? 
Nagy gond: igen vagy nem? 

Nagyhercegnő:
- Mit mondd? Mit mondd? Nincs rosszabb, mint a kétség! 
Mit mondd? Döntse el, hogy sorsa mit hív!
Mit mondd? Mit mondd? Mit mondd? Nos, hát?

Fritz:
- Mondja azt, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
-Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom, 
Hogy miről van itt szó? Miről volna szó? 
Az ördög engem örök tűzbe dugjon, 
Ha tudom, milyen sóvárgó..,

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Nos, hát…

Nagyhercegnő:
- Nos, hát?

Fritz:
- Mondja még, hogy én vele érzek.

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek

Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…

Fritz
- Azon kell tehát igyekeznem

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…

Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen

Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó… Most érti már? 

Fritz:
- Ez tehát a szó…

Nagyhercegnő:
- Én vagyok ő….

Fritz:
- Ez érthető…

• Nagyhercegnő bordala – rondó: „Élt egyszer nagybácsi, kinek torka felhörpintett…” (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az Énekkar)
• Parasztdal - Jelenet és Fritz dala: „Nos, felség, hát megjöttem én, Holala…De nem, mint egy hősköltemény, Holala…/Csúnya volt. Csúnya volt. Ezt ismerjék el, egy tábornok mást érdemel…/  Az ajtóban állt már a férj. Bizony ám…Ott várt rám, és én nem tudtam, miért? Igazán..,/ Szégyen! Szégyen! Szégyen! Szégyen!...” (Réti József, km. Házy Erzsébet, Németh Marika és Énekkar)
• Jelenet és a III. felvonás fináléja: „- A díszsisakom visszakaptam! - A lantomat visszanyerem! A szívem végleg önnek adtam! - És viszontlátom két szép gyermekem! - Visszavár most a csendes fészek! - Ahol szépen megbújunk majd!.../- Mindenkor izgalmak és vétkek: Jobb a csend, elkerülni minden bajt. /-  Bár főtábornok rangos serege csak most ér haza végre, egy jó tucatnyi vasgyúró szapora lesz a házam népe/… A józan ész most azt mondja, legyen a mókának most vége…Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám! Ó!…(finálé kórus)  (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, Michels János és az Énekkar)

Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.

Sokan várjuk türelmetlenül a könyv megjelenését!

Örömünkre, elkészült a  Házy Erzsébet emlékének szentelt könyv:

Klemen Terézia: Az évszázad Manonja

Talán hamarosan azt is megtudjuk, mikor jelenik meg az új  kiadvány és hol lesz megvásárolható.

A Dankó Rádió operettműsorának ma délelőtti  adásából kiemelem

Ifj. Johann Strauss - Fischer Sándor: A denevér

Részletek

(Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió
 

- Nyitány

- Óra-kettős: „ Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, óh, de lázít, csókra csábít… /Itt az óra, nézzük meg, lássuk, hogyan ketyeg...” (Házy Erzsébet és Szőnyi Ferenc)

- A II. felvonás fináléja: „Egy család, egy család a sok barát…/Dulidú, dulidú…/ A szőlő érett nedve…/Fenségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál, első pezsgő néven ő császár és király…” (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Szőnyi Ferenc, Melis György, Radnay György, énekkar)
 

Délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk ezt a délelőtt elhangzott műsort a Dankó Rádióban: "Túl az Óperencián"

Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza  

 Házy Erzsébet (Philips, 1975)  operettfilmben mint Marica

Forrás: Google - fotógaléria

Házy Erzsébet és testvére, Telessy Györgyi színésznő

- a televíziós Plusz egy fő c. filmben együtt énekelnek („Mi vagyunk a Házy-sisterek) - 1966

Forrás: Google - fotógaléria

Házy Erzsébet és Simándy József

A fotón Házy aláírása

Forrás: Darabanth - aukciósház

Házy Erzsébet és Melis György filmdalokat énekel a televízióban:

Miljutyin: Nyugtalan boldogság 

Forrás: Google - fotógaléria; network.hu

Házy Erzsébet és Darvas Iván -  "Új Gilgames" - magyar film. Rendező: Szemes Mihály (1963)

Házy Erzsébet: Eredeti fényképfelvétel az operaénekes saját kezű ajánlásával, aláírásával Axioart

 - Budapest, 1953. május 11. 140x90 mm – „Évikének sok szeretettel,  fény lenni..."

Forrás: Axioart - Google

Házy Erzsébet (1929-1982) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes. Hegoczki Ferenc fotóriporter felvétele a Képes Újság számára. Megjelent az 1980. XXI. évf. 1. számában. M: 22 x 18 cm. Simon Gy. Ferenc gyűjteményéből.

PORTOBELLO AUKCIÓSHÁZ

6. aukció (kézirat, aprónyomtatvány, fotó, numizmatika, bélyeg, műtárgyak)

2013. 04. 29. HÉTFŐ 17:00

Annyi régi magyar film már gyári DVD-n is elérhető... Bizonyára jogdíjak miatt is, egyelőre - sajnos -  ez a remek zenés film ebben a formátumban a kereskedelmi forgalomban nem kapható.  (Először csak videóra vettem fel a Gerolsteini kalandot,  arról készítettem digitális másolatot; később már egyből DVD-lemezre vettem fel a filmet. Ezekkel így is  boldogan elvagyok...)

Megnéztem tegnap este  Gerolsteini-t. Érdekes, hogy mintegy 60 (Atyaég - hatvan!) év után sem tünt idejétmúltnak, porosnak, avittnak, stb - tehát semmi olyannak, amivel manapság színpadon pl. az OPERÁBAN a hasonló korú, vagy ifjabb rendezéseket, színpadképeket titulálják. Persze, lehetne színes, szélesvásznú, meg HD, meg minden - de ez közben eszembe sem jutott. Igaz,, hogy ebben a kor jeles színészei, színésznői játszottak, nyújtottak  remek alakításokat, bebizonyították, hogy "kis szerepben" is lehet nagyot alakítani - Sazbó Ernő, Lázár Mária, Garas Dezső, Tímár József, stb. - emlékszik rájuk még valaki? És Házy Erzsébet kétségtelenül csodálatosan énekelt, és színésznőként is megállta a helyét. Darvas Iván - nos, ő is egy fogalom a maga nemében!

Sok korabeli remek külföldi film átdolgozott, modernizált,  színesített stb. újra megfilmesített változata bukott meg a piacon, bizonyítva, hogy a régi is lehet értékes, sőt: Egyszer pár éve  szörföztem a hazai csatornák műsorai között, és véletlenül rákattantam a Vuk mesefilm  modernizált, digitalizált változatára. Nos, kb, másfél percig néztem, kissé égnek meredő hajjal - felnőttként kaptam frászt egyik-másik figurától. Míg az eredeti változat - nemrég adta valamelyik csatorna x+ezredszer - a mai napig élvezhető, csodálatos élmény - valamennyi gyermekem, unokaöcsém és unokahúgom 30-40 közötti korcsoportban imádja, és unokám is ott ül közöttük,  Sőt, részére le kellett menteni, hogy bármikor nézhesse!

Ma este - újra - a televízió képernyőjén!

Gerolsteini kaland

magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 1957

M3 csatorna, 21.25 – 23.05.

Zeneszerző: Patachich Iván, Jacques Offenbach

Operatőr: Hildenbrand István

Rendező: Farkas Zoltán

Házy Erzsébet, Darvas Iván, Kiss Manyi, Feleki Kamill, Tímár József, Lázár Mária, Gózon Gyula, Szemes Mari, Bárdy György, Szabó Ernő…

• Magyar Nemzet, 1962. február 23.

OPERA

AZ ANYEGIN ELŐADÁSA

hosszabb pihentetés után most az Erkel Színház színpadára került át (valóban az Erkel Színház repertoárjába kívánkozik inkább két dalszínházunk közül); s ami az ilyen változással együtt jár: új zenekari betanulásban próbákkal némiképp felfrissítve, s részben újabb szereplőkkel került a közönség elé. Olga szerepében Szabó Anitát, Fjodorovna, a dajka megszemélyesítőjeként Barlay Zsuzsát hallottuk (a fiatal mezzoszoprán-énekesnő szép színű középregiszterével és megbízható muzikalitásával tűnik fel).

Az előadást Kerekes János vezényelte; a megbízható irányítás, s a felfrissítés munkája bizonyos mértékig kétségtelenül megérzik az egész produkción. A stabil zenekari teljesítmény mellett az énekkarnak is akadt néhány sikerült perce (főleg az első felvonásban).               DAVID OHANESIAN  a bukaresti Operaházbál érkezett vendég; Amonasro- alakítása mellett a »Bajazzók «-ban, s az "Anyegin" címszerepében lépett fel.  [Tehetséges, s még meglehetősen fiatal énekes; értékes, szép hang birtokosa. Erőteljes, zengő ’hősi’ színezetű baritonjára talán éppen találó volna az »érces hang« sokszor elkoptatott jelzője; az a típusú hang, amelynek — lírai baritonjaink többsége mellett — pillanatnyilag alig van megfelelő képviselője énekesgárdánkban. Bár, magvas teltsége mellett van valami nyerseség, darabos, érdes színezeti is ebben a hangban, s ha alapkaraktere rendkívül alkalmas is Amonasro szerepére, mégsem ez a bemutatkozás volt Ohanesian legelőnyösebb,! legjobb budapesti alakítása. Fiatalosan vad, s kissé egysíkú Amonasrója nem töltötte be teljesen a szerep igényét; az érett, összetett Verdi-figura gazdagabb drámai skálát, több méltóságot, hajlékanyabb ívű nagy dallamok súlyát követelné. A -Bajazzók- Beppója volt a tehetséges bukaresti vendégművész legsikerültebb — nyugodtan mondhatjuk: kiemelkedő produkciója. A szerepben előnyösen érvényesült Ohanesian színpadi rátermettsége, alakítókészsége, énekesi egyéniségének és hangjának minden értéke.  A nagyszerű Prológus megérdemelte viharos sikerét.] — Anyegin-je is elegáns tartású, disztingvált, jól fogalmazott színpadi portré; énekes-megoldásában is színvonalas teljesítmény — legfeljebb, Ohanesian hangszínéből, énekesi alkatából eredően, itt-ott a líraibb árnyalatok hiányoznak belőle.

A címszereplő vendégművész mellett a főbb szerepek régebbi énekesei is, Udvardy Tibor, Palánkay Klára, Bódy József értékes vonásokkal rendelkező, rokonszenves alakítást nyújtottak. (Bódy elismerésre méltóan formás Gremin-portréja feltűnést keltett és jogos sikert aratott.)

Néhány szót külön a Tatjána főszerepét éneklő Házy Erzsébetről. Magam most hallottam őt először Tatjánaként: tehetsége, amellyel az alakot megeleveníti és belső intenzitással fűti át, rendkívül vonzó és megnyerő. Muzikalitás és ösztönös rátermettség tölti ki tartalommal alakítását — a megérdemelt siker nem is marad el. S mégis: ének-stílusa, hangjának jelenlegi karaktere nem fedi teljesen Tatjána szerepének alapvetően lírai jellegét. Éneklésében van valami túlfeszített, forszírozottan » dramatikus « vonás, amely, bár egyelőre nem jár semmiféle bántó, zavaró tünettel, nem a legjobb beidegzésre vall, s egyre messzebbre visz hangjának lírai alapadottságától. A jelenség nem is egészen új keletű; énektechnikai veszélyére talán érdemes lenne felfigyelni — a fiatalabb énekesgeneráció egyik legértékesebb tehetsége megérdemli a gondoskodást.

/Kovács János/

• Magyar Nemzet, 1961. december 24.

MANON  LESCAUT
Az Operaház Puccini-felújítása Lamberto Gardellivel

„A z első szereposztás címszerepében Házy Erzsébet eddigi művészpályájának kiugró teljesítményét nyújtja. Egyéniség és szerep szerencsés találkozásának tűnik ez az alakítás: emberábrázolásként, színpadi jelenségként és énekesi megoldásként egyaránt teljesen meggyőző. Házy Erzsébet ösztönös alakító- és drámai kifejező-készsége ezúttal a szerep kivételesen gondos elemzésével, kidolgozásával és a művészi ambíció teljes, koncentrált jelenlétével párosul: eredménye egy sugárzóan intenzív és szép Manon-alakítás.”

Kovács János

III. Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny meghirdetése (2018)

Kapcs. 3717. és 1848. sorszám

• Magyar Nemzet, 1961. november 10.

"Együtt a család"

Abody Béla rádiódrámája

„1942. A rezsim szempontjából nem teljesen makulátlan politikai múltú professzor, Miltényi élete váratlanul — számára váratlanul — minden oldalon roskadozni kezd és összeroppan. Fiát "baloldali ügyei" miatt letartóztatják; így akarják kizsarolni apjától titokban tartott repüléstechnikai találmányát; a zsarolás közvetítője saját, nyilas unokaöccse; Miltényi hamarosan rájön, hogy az árulók: menye, a »meg nem értett asszony", és másik fia, aki meg akart szabadulni fivérétől. Tehát: Együtt a család. S mikor Miltényi megtudja, hogy fiát kivégezték — ez a tragédia rádöbbenti egész élete csődjére: öngyilkos lesz.

Abody Béla rádiójátékénak egyik legszembetűnőbb sajátsága az igen jól kiválasztott drámai pillanat. Ilyen szerencsés — műfajilag szerencsés — pillanatok rendszerint történelmileg is sűrű levegőjű korszakokban rejlenek: egy családi tragédia ilyenkor válik társadalmi és politikai drámává, a családi ágyak titkaiból ilyenkor lesznek történelmileg koordinált kor-mozzanatok s a zárt magánlakás bútorait áthatja a vulkanikus korszak kénszaga. Ilyenkor derül ki, hogy kik ülnek a családi ebédlőasztal körül, jólnevelten kanalazva levesüket, míg el nem következik a színvallás pillanata, amikor egyikük sem tud ellenállni a lehetőség kényszerének, és hősnek vagy árulónak, közömbösnek vagy feleszmélőnek bizonyul.

Abody ezt a jól kiválasztott pillanatot gyümölcsözteti. Miltényi körül, aki • becsületes ember s tökéletesen tisztában van azzal is, milyen világban él, könyörtelenül érlelődik a tragédia, mert mindaddig nem tudja levonni mindebből a konzekvenciákat, amíg már csak egyetlen út marad a számára: az öngyilkosság. Abody a szoruló huroknak ezt a könyörtelen dramaturgiáját imponáló következetességgel, szuggesztív belső logikával viszi a végkifejletig. A dráma nyelvén bizonyítja be, hogy a helyes eszme a tettek aranyfedezete nélkül tisztességes embernél csak tragédiához vezethet.

Jó volt Abody intellektuális szövegét hallgatni. Ugyanakkor mégis azt kell mondanom: szerencséje volt a színészekkel. Mert ez a csiszoltan intellektuális szöveg — mialatt egy mindinkább forrósodó tragédia kibontakozását , közvetíti — veszedelmes hűtő-közeg lehetett volna, ha a színészek indulati ereje néhány hőfokkal alacsonyabb.

Miltényi dühöngő iróniája, indulatos okossága így valami nagyon sajátos feszültséget teremtett szöveg és cselekmény között. Egy-egy mondatával mintha jeges vizet öntött volna a dráma felizzított anyagára.

Ez a feszült hőfokingadozás nem csekély mértékben a rendező Gál Péter érdeme. De a munka oroszlánrészét mégis a Miltényit alakító Pécsi Sándor végezte el. Ezt az alakítását legjobb teljesítményei közé kell sorolnunk: tudatosan építkező színészi munka és indulati erő, átgondoltság és intuíció kitűnő példája volt, amit létrehozott.

Házy Erzsébet a rövid szerepből  - Edit, Dr. Milltényi Károly, professzor menye - markáns, minden részletében kidolgozott figurát teremtett, ismét örömmel állapíthattuk meg, milyen jó színésznő.

Kamarás Gyula Bálintját nem kellőképpen árnyalt, túlzottan egy tömbből faragott figurának éreztük. Kitűnő volt nyegle romlottságában Szatmári István nyilas zsarolója, és Balázs Samu gyáva "kurzus-professzora". Egy rövid, szinte villanásnyi szerepből Pápai Erzsi teremtett meglepő élességű, emlékezetes miniatűr-alakítást.”
 

/Görgey Gábor/

• Magyar Nemzet, 1960. október 26.

„A világ legmulatságosabb operája”

 Az "Albert Herring” bemutatója az Operaházban

„[…] Van itt még három kölyök (a darab legüdébb színfoltja), akik közül csak a kis Fehér András egyidős önmagával. A másik két „gyerek" az átlényegülés csodájának tekinthető. Házy Erzsébet az egyik, Koltay Valéria a másik. Szinte hihetetlen, mit művelnek a színpadon. Annyira kölykök, annyira hitelesen 12—13 évesek, hogy a közönség pukkadozik a nevetéstől, valahányszor ők megjelennek.”

Asztalos Sándor
 

• Magyar Nemzet, 1960. augusztus 25.

— A MOM Művelődésiházban 1960. augusztus 27-én, szombat este 8 órakor olasz opera-est, részletek Verdi, Puccini, Rossini, Donizetti legszebb műveiből.

Közreműködnek: Svéd Sándor mint vendég, Házy Erzsébet, Réti József, Pelles Júlia, a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara, vezényel: dr. Bogina Elemér, a műsort ismerteti: Gál György Sándor.

• Magyar Nemzet, 1960. január 9. , szombat

"AZ ERKEL SZÍNHÁZ zsúfolásig megtelt a hétfői Mozart-esten. Ferencsik János, a Budapesti Kórus, a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a két kései Mozart-remekmű - a g-moll szimfónia és a Requiem — mindez együtt rendkívüli élményt ígért.

A g-moll szimfónia előadása után a közönség még nem hajlandó engedni előlegezett bizalmából: hűségesen és lelkesen kitartott Ferencsik mellett.
Ferencsik János ízig-vérig zenedrámai karmester. Ezért aztán a Requiemben a Dies Irae, valamint a Sanctus és a mű néhány tömbhatású részlete valóban drámai hatást tett. De mintha az Erkel Színház közönsége előtt a Hostias és a Lacrimosa lírai szépsége nem tudott volna kibontakozni. (Az egyetemi bérlet előző hangversenyén ugyanis a produkciót teljes egészében meggyőzőnek találtuk.)

A szólisták közül Házy Erzsébetet emeljük ki, de dicséretet érdemel Antalffy Albert is a Tuba mirum nehéz basszus-szólójának megoldásáért. A Recordare-ban azonban a szólókvartett nem mindig tett eleget a tiszta intonálás követelményének."

Pernye András

• Magyar Nemzet, 1959. december 16.

„Lajos király válik”

Új magyar opera próbái az Ódry Színpadon

A rendező, Kenessey Ferenc, azt mondta, nem lesz érdekes a kezdeti próba, néhány mozgást láthatok csupán, melyet most állít be, fárasztó munkával. Engem éppen az érdekelt, hogyan születik meg a színpadon — miután a vonalkázott kottapapíron már életre kelt — egy új magyar opera.
Egy szál zongora az elsötétített nézőtéren, a színpadon Kenessey áll ingujjra vetkőzve és eljátssza néhányszor Gencsy Sárinak az osztrák hercegkisasszony bejövetelét.

„Lajos király válik” - ez az opera címe, Bródy Sándor egyfelvonásosából írta a szövegkönyvét Vidor Miklós.

Zeneszerzője viszonylag fiatal muzsikus, Ribáry Antal, aki 1947- ben végzett a Zeneakadémián, Szabó Ferenc tanítványaként. Nádasdy Kálmán, az Operaház igazgatója ösztönözte a munkára, ő irányította Bródy művei felé Ribáry figyelmét, aki a sok darab közül ezt a rövidebbet, az úgynevezett Király-idillek trilógia egyik kis gyöngyszemét választotta ki komponálásra.

A mű idén májusban elkészült, a hangszerelés októberben lett készen és szinte napok múltán próbálni kezdték. Azt hiszem, Erkel óta ritkán fordult elő, hogy egy magyar operát közvetlenül a megkomponálás után már be is mutassanak. Jó lenne ezt a szenvedéllyel párosult segítőkészséget jelképnek is tekinteni, mely azt bizonyítja, hogy az Operaház komolyan veszi ígéretét, az új magyar operák istápolását. A Lajos király válik mellett így születhetnek meg hosszabb lélegzetű művek, köztük mai témát feldolgozó dalművek is.

De most menjünk vissza a középkorba, és hallgassuk az osztrák hercegkisasszony dalát, mely az egyetlen zongora hangjaival kísérve is rendkívül dallamosnak, szellemesen és sok groteszk ötlettel megkomponáltnak tűnik. A rendező és a szereplő szemmel látható élvezettel dolgozik a darabon, s a zongorán kísérő Vasady-Balogh Lajos mellett már ott ül a premier karmestere is, Varga Pál, akinél az tűnik fel, milyen kitűnően ismeri az egész partitúrát. Máris — fejből, alig-alig pillantva a zongorakivonatra — részleteket idéz az operából, apró hangszerelési árnyalatokra is emlékszik.

Most a német hercegkisasszony — Eszenyi Irma — jön szépet tenni a királynak, és Kenessey vidám karikatúrát csinál ebből a XIV. századi német “fensőbbséges lényből"; finoman, de jól érzékelhetően benne van ebben a figurában a sok évszázaddal későbbi poroszosság is. Kedvesen szatirizált lesz az olasz hercegkisasszony alakja is, akit Házy Erzsébet jelenít meg a színpadon.

— Rendezésemben az élő történelmet és a mához szóló játékot akarom összekapcsolni — mondja Kenessey. — Drámai, szatirikus, vígjátéki elemekkel átszőtt lírikus operának tekintem ezt a művet, ahol a drámai elemeknek kell kifejezniük a szereplők érzéseit, nem nyomva el természetesen a vidám jelleget sem.

Ezt a kétszeres kettősséget, egyfelől a történelmi levegőt és a mát, másrészt a vidáman anekdotázó, szatirizáló humort és a lírát kell most megalkotni és eggyé formálni itt a színpadon. A lírát a királyné finom alakja — Sándor Judit ; — és a király — Tarnai Gyula, a most szerződtetett fiatal tenorista — képviseli, összhangban természetesen az opera más elemével.

A próba folyik tovább a zárai kolostornak ma még csak képzeletbeli termében, egyelőre állványok és trónt jelző szék körül.

Kíváncsian várjuk ennek az érdekes, zenei koncepciókban gazdagnak látszó muzsikának bemutatkozását a 26 tagú kis szimfonikus zenekarral és az Operaház művészeivel, december 21-én, az Ódry Színpadon,  az Operaház első kamaraszínházi kísérleteként.

Gábor István

• Magyar Nemzet, 1959. november 26.

"14.000 forint értékű vásárlási utalványt osztunk szét

 a FURFANGOSOK budapesti döntőjén

 november 29-én délután 3 órakor az
ERKEL SZÍNHÁZBAN"

KÖZREMŰKÖDIK:

OPERA: HÁZY ERZSÉBET

OPERETT: SARDY JÁNOS

DRÁMA: BESSENYEI FERENC, UNGVÁRY LÁSZLÓ

BALETT: LAKATOS GABRIELLA, HAVAS FERENC

CHANSON: ZSOLNAY HÉDY

HUMOR: BENEDEK TIBOR

TÁNCDAL: NÉMETH LEHEL

ZENE: KÖRMENDY-EGYÜTTES

JÁTÉKVEZETŐ: PÁLOS MIKLÓS

• Magyar Nemzet, 1959. november 20.

Az Unicum Szeszárugyár dolgozóinak meghívására operaházi művészek — Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Dénes Erzsébet, Melis György és Kövecses Béla — felkeresték a gyárat, s a baráti fogadtatás és üzemlátogatás után nagysikerű hangversenyt adtak a gyár művelődési otthonában.

• Magyar Nemzet, 1959. augusztus 1.

— „Nyáresti szerenád” -  ma, szombaton este fél 9 órai kezdettel a Rózsavölgyi Parkszínpadon.

Fellépnek: Latabár Kálmán, Házy Erzsébet, Szilvássy Margit, Raskó Magda, Latabár Árpád, Palócz László, Puskás Sándor, Erdélyi Zsuzsa, Lorencz Kornélia, Szőnyi Olga, kísér a Melódia-zenekar,

 konferál: Pajor István.

• Magyar Nemzet, 1959. május 24.

— A fővárosi zsidóság békenagygyűlése május 26-án, kedd este 7 órakor lesz a Goldmark- teremben. (VII., Wesselényi u. 7.)

Felszólalnak: Dr. Katona József h. vezető-főrabbi, dr. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet Igazgatója és mások.

Az ezt követő békeesten Házy Erzsébet, Keres Emil. Mikes Lilla és  más művészek működnek közre.

Belépődíj nincs.

• Magyar Nemzet, 1959. február 28.

Élvonalbeli filmszínészek felvonulása az

„Élő filmkockák”

című műsorban az Erkel Színházban

március 6-án du. 3 órakor

Tolnai Klári, Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Zsolnai Hédi, Psota Irén, Horváth Tivadar, Buss Gyula, Martiny Lajos, Hajdú Júlia, Vécsey Ernő stb.

• Magyar Nemzet, 1959. február 27.

Ragyogó hónapok – Egy vidámzenés esztendőt 3 órában.

Irta: Abai Pál.

Február 28-án, szombat este 11 órakor a Corvin Filmszínházban.

Közreműködik Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Kiss Manyi, Petress Zsuzsa, Házy Erzsébet, Mezei Mária, Bara Margit, Záray Márta, Békés Itala, Kardos Magda, Mednyánszky Ági, Kibédy Ervin, Baros Natália. Balogh Ágoston, Ágai Emil, Bencze Margit, Halmi Gábor.

Zongoránál: Hajdú Júlia.

Jegyek válthatók a Corvin Filmszínház pénztáránál.

Fáy Miklós: Cigánybáróné

2018. március 2. péntek, 8:53

[...] "Németországban a farsangi kellékek mellett ott volt egy raklap Cigánybáró-lemez. 2,99-ért. Nem teljes, csak keresztmetszet, de mit számít. Robert Stolz vezényel, nem éppen fényesen, mint utólag kiderül, de egyébként operai szereposztás, Rudolf Schock, Benno Kusche, Eberhard Wachter. És Szaffi szerepében... ők azt írják, Erzebeth Hazy. Szóval Házy Erzsébet. Németül énekel, meglepően szép kiejtéssel, és nem túlságosan operásan, mint a magyar nyelvű felvételen. Sajnos csak egy versszakot hagynak meg Szaffi dalából, de az abszolút rendben van, nem is rendben van, hanem ebben az emelt környezetben is magabiztosan jó, a hangütés pontos, és mégis van benne valami szomorúság. A 64-ben forgatott filmváltozat zenei anyagáról van szó, nyilván azért olyan furcsák a húzások, miközben az első felvonás fináléja teljes. Itt forgatták a filmet, aztán elfeledték, nyilván 2,99 volna a sugárzása az M5-ön, vagy melyik nálunk a kultúrcsatorna. Lehet, hogy képekkel együtt rémes. De a hang azt mondja, hogy Házy tényleg akkora-akkora nagy énekesnő volt, mint amilyennek emlékeznek rá. Nem csak a messzeség szépíti. "

:) Köszönöm, hogy felfigyeltél a betűcserére...

Noha gyerek voltam még, nemcsak lehetségesnek, hanem tehetségesnek is találtam Szőnyi Olgát.

• Magyar Nemzet, 1959. február 11.

OPERA

A Fra Diavolo másik szereposztása

Auber újra népszerűvé tett Fra Diavolo-ja a jelek szerint sűrű előadás-szériát ígér, s ezért ugyancsak helyénvaló a kettős szereposztás.

A bemutatkozó másik szereplőgárdában Járay József énekli-játssza híres banditavezért. Markáns, érdekes figurát mintáz: "ördög testvér" kitűnő megszemélyesítőt talál ebben a mefisztói vonásokkal rajzolt vígoperai alakban, amelynek karakterét már a maszk is jól megadja. Járay tenorján kifejezően szólal meg az énekszerep, olaszos brio lobog a La Danza-betétben.

Zerlina kedves bája szinte árad a közönség felé Házy Erzsébet megformálásában. Ilyen elragadó operai szubrett-alakítás valóban nem mindennap akad, sőt kivételes alkalom. A szerep megoldása tökéletesen egységes: megjelenés, énekkel s játékkal való jellemábrázolás azonos "hangszerelésű", a kecses vidámság vonzó megjelenítője. Úgy gyanítjuk, Zerlina "vetkőző számából" ezúttal még egy-két strófát meghallgatna a közönség.

Szőnyi Olga Ladyje a szép és lehetséges művésznő új vonásait mutatta meg; különösen sikerült az angol hölgy mulatságos kacérkodásának ábrázolása. Jó figura a Lord is — Katona Lajos —, derűs perceket szerez a nézőknek. Palcsó Sándor, a figyelemre méltó tehetségű fiatal tenorista a szerelmes tiszt szerepében arat sikert, s méltán… A két haramia: Külkey László és Hegyi Adorján, mulattatóan veszi ki részét a játékból. Molnár Miklós fogadósa jól illik az együttesbe.

Dicséretre méltóan friss zenei vénára vall az a mód. ahogyan Borbély Gyula karmester irányítja, viszi, muzsikáltatja a zenekart. De a nyitány elején, a túlzott kamara-hatás keresésében, okvetlenül hallhatatlannak kell lennie a prímhegedűnek?

/szi./

• Magyar Nemzet, 1959. január 6.

„LOTTÓZÓK FIGYELEM!”

Január 11-én, vasárnap du. 3 órakor az Erkel Színházban az OTP Sportfogadási és Lottóigazgatóság és a Magyar Rádió és Televízió rendezésében

„Ez az év jól  kezdődik“

zenés, táncos, énekes vidám műsor két részben

 Fellépnek többek között:

GYURKOVICS MÁRIA Kossuth-díjas, kiváló művész

FELEKY KAMILL Kossuth-díjas, kiváló művész

SÁRDY JÁNOS, LEHOCZKY ÉVA
RÁTHONYI RÓRERT, VADAS ZSUZSA
HÁZY ERZSÉBET, LAKATOS GABRIELLA
BORDY BELLA, KAZAL LÁSZLÓ
SZABÓ MIKLÓS, BALÁZS JÁNOS
ZSOLNAY HÉDY, VÖLCSEY RÓZSI

Konferál: DARVAS SZILÁRD

Közreműködik: MARTINY- ZENEKAR, STÚDIÓ-EGYÜTTES,
LAKATOS SÁNDOR (Liszt-díjas) és népi zenekara

Rendező: SZÉCSY FERENC

• Magyar Nemzet, 1958. december 11.

A Mária Terézia téri telefonközpontban a dolgozók részére hangversenyt rendeztek Székely Mihály, Delly Rózsi, Házy Erzsébet, Melis György és Ilosfalvy Róbert, az Operaház tagjai. A zenekart Vasadi Balogh karnagy vezényelte. Az operaénekesek a dolgozók kedvenc áriáit énekelték.

• Magyar Nemzet, 1958. október 3.

Három fiatal operaénekes, Faragó András, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert Brüsszelbe utazik, ahol több koncerten énekel majd.

A Dankó Rádió operettműsorában ma ismét felhangoztak részletek 

Farkas Ferenc – Dékány András  Csínom Palkó című daljátékából: 

A Rádió Dalszínházának bemutatója (új felvétele): 1963. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 22.10

A daljáték felvételén közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió  Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília), vezényel: Lehel György (az 1950-es első változatban is ő dirigálta a rádió zenekarát)

Házy Erzsébet énekhangja - és prózája is - az alábbi két duettben volt most hallható:

- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét! Áldás, erő, békesség!… Rosta Márton, híres ember Pozsonyban, itten áll most előttetek valóban…” (HÁZY ERZSÉBET, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)

- Éduska és Palkó kettőse, I. felv. „Éduska, te volnál?…- Jójszakát, kis leány! A nevem Csínom Palkó. Szívem tereád olyan régen vár…Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el...  /- Az én vallomásom ne bántson meg téged, élj tovább is álmán szép tündérmeséknek...... - Jójszakát, jójszakát, leszáll az illatos éj…. - Jójszakát, jójszakát! Az álom ringasson el… - Jójszakát, jójszakát! Ha lecsukódik pillánk…” (HÁZY ERZSÉBET, Simándy József – ének és próza)

További dalok is felcsendültek a daljátékból:

- Kórusrészlet és Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, ez az asszonyoknak dolga…. „ (Komlóssy Erzsébet)

- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka… merre repült?...” (Simándy József)

- Kati és Jankó kettőse: „Elmondom a szemedbe… /Kis Dunaág, nagy Duna-ág” (Andor Éva, Palócz László - ének és próza)

- Kórusrészlet és jelenet: „Te vagy a legény! Tyukodi pajtás… - Az nagy uraság….Labancok…. Tyukodi pajtás! Induljunk rája…”  (Domahidy László, Simándy József, énekkar)

Ismétlés ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádióban: "Túl az Óperencián" (a rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségein is)

Kapcs:  845., 844., 3125., 3124.  sorszám

Ma este, újra a televízió képernyőjén!

M3 csatorna: 2018. március 9. péntek 21:35 - 23:00

Antonius és Gugyerák - Bárdy est - ide tettem a linket: a Nemzeti Audiovizuális Archívumból lejátszható  film!

Szereplők között: HÁZY ERZSÉBET, Bárdy György, Darvas Iván, Greguss Zoltán, Ruttkai Éva, Tomanek Nándor, Verebély Iván, Zentay Ferenc

Km. a Fővárosi Operettszínház Tánckara, a Magyar Állami Operaház Balettkara, Énekkara és Zenekara

Rendező: Palásthy György

• Magyar Nemzet, 1958. július 10.

A víg özvegy a Margitszigeten

Mikor az opera operettet játszik — kirándul. Majálist tart. Júliálist. (Amilyen hónapban vagyunk.) Szörnyű sorstragédiák zordan éneklő hősei bonviván-primadonna szerepet alakítanak — Peter Grimes Danilót, Mimi Glavari Hannát — eljátszadoznak kedvük szerint, hancúroznak, táncikálnak. Opera, a zöldben.
Júliusi kirándulás a gyönyörű Margitsziget pázsit-színpadán, a lombos fák közt: ez a Víg özvegy is.
Lehár első világsikerét plántálták ide, a jelek szerint igen ragyogó sikerrel. A több mint ötvenesztendős Víg özvegy ma is frissen csendülő melódiái kelnek szárnyra operaénekeseink ajkán. Kitűnők a szereplők, jólhangolt az egész együttes, pazar a látványosság, nem maradnak el a fogatok, a lovak, amelyek mindig tapsot kapnak, gondoskodnak meglepő attrakciókról (görögtűz helyett ezúttal váratlanul felrobbanó tűzijáték félemlíti meg a gyanútlan nézőt). A rendező, Mikó András, óriási térrel gazdálkodik, tud is vele mit kezdeni, mindent benépesít, igazi garden partyt rendez »Pontevedro« párizsi nagykövetségén. Az illúzió teljes; a néző szinte részt vesz a vidám társaság kedvteléseiben, mint meghívott vendég. Fülöp Zoltán tetszetős, artisztikus francia kastélyt varázsolt a színre, Márk Tivadar jelmezei gazdagon hatnak az erős reflektorfényben.
A Víg özvegy szabadtéri előadásának színpadi megalkotói közé tartoznak a szereplők — hiszen a jó alakítások a felvonások során szervesen építik a sikert, a produkció lényeges részét. Házy Erzsébet, mint Glavari Hanna, a cselekményben szereplő húszmillió nélkül is hódító, nagyon szép jelenség, áhított ’víg özvegy’, éneke is behízelgő, s külön meglepetés az a primadonnai fölény, biztonság, amellyel prózai szerepét mondja-játssza. Udvardy Tibor fölöttébb széles művészi skáláját bizonyítja Danilo: tud igazi bonviván lenni ez a nagy drámái hősöket magában hordó művész, elegáns világfi, orfeum- járó kedves mihaszna, és a szerelem igazi érzései közt elkomolyodó aranyifjú. Maleczky Oszkár a humor nagykövete. Valenciennes, a kikapós feleség Koltay Valéria megszemélyesítésében kevésbé pikáns, mint maga az ábrázolt alak, de éppen az ízléses megformálás dicsérhető. Ilosfalvy Róbert érvényesíteni tudja szép, karcsú tenorját. Sokat derül a közönség Fekete Pál mókáin: nagyon jól ért hozzá, hogy a hálás Nyegus-szerepből — a túlzó ripacskodás elkerülésével — árassza a komikumot. Szőnyi Olga és László Margit a sok csinos nő közt is feltűnik. Egy-egy jó figurát hoz a színpadra Palócz László, Bende Zsolt, Kenéz Ernő, Göndöcs József, Kerekes Gábor. Mutatósak, világvárosiasak az Eck Imre komponálta táncjelenetek, főként az »Arany és ezüst" keringőre készült hosszabb betét. Ugray Klotild, Rácz Boriska, Havas Ferenc és Róna Viktor kitűnően oldják meg az egyáltalán nem egyszerű, nagyrészt akrobatikus táncokra épülő feladatot, a tánckarral együtt.
Ha még hozzávesszük, hogy az előadást Kerekes János vezényli — aki köztudomás szerint maga is operett-komponista —, s az Operaház zenekara szívesen adja oda művészetét a könnyed, de értékes Lehár-muzsikának: végül is csak annyit mondhatunk, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei bemutatóját — operabemutató hiányában — a nyári évad eseményeként tarthatjuk nyilván.
 

/Szenthegyi István/

• Magyar Nemzet, 1958. május 9.

FARSANGI  LAKODALOM

Poldini vígoperájának felújítása az Erkel Színházban

Az Operaház "üdvöskéje", Házy Erzsébet, elragadó Zsuzsika. A biedermeier világ kevés volna nélküle. Zsuzsika, mint vizuális fontosságú figura is teljes illúziót keltően jelenik meg vonzó megformálásában.

/Szenthegyi István/

• Magyar Nemzet, 1958. április 8.

Szöktetés a szerájból — új szereplőkkel

Frissül Mozart-együttesünk! A Szöktetés a szerájból bájosan duzzogó-nyelvelő komornáját Házy Erzsébet alakította, igen természetesen — a szerep tökéletesen megfelel fiatal énekesnőnk adottságainak. Házy újabban a lírai szerepkörben tűnt ki (Mimi, Antónia), de senki sem állíthatja róla, hogy tehetsége egyoldalú: a lírai-drámai hősnők mellett nagyon is megférnek az operairodalom szubrettjei; üde hanggal (prózai szövegmondása is kitűnő), s még inkább a játék elevenségével, elhitetően varázsolta színpadra Blondét.

Az új Belmonte, Ilosfalvy Róbert, mind a hangszépség. mind a rátermett színpadi megjelenés jogán formálhat igényt szerepére. Valóban, a simulékony, lágy és világos színezetű tenor meg tud éreztetni valamit a mozarti szépségből; nem szükséges azonban, hogy amúgy is karcsú hangját mesterségesen elvékonyítsa, mert egyes túlfinomult kifejezései (mint a kezdő áriában) már nem a természetes szépség varázsával hatnak. Az az érzésünk, hogy stílusproblémák miatt még nem meri szabadon és boldogan énekelni Mozartot,
Kiemeljük a szereplők közül Székely Mihály hatalmas humorú Ozminját és Lendvay Andor elsőrendű színészi eszközökkel megmintázott Szelim basáját. Erdélyi Miklós vezényelt: érti, érzi a stílust.

/szí/

• Magyar Nemzet, 1958. február 11.

Házy Erzsébetet és Ilosfalvy Róbertet, az Állami Operaház két kitűnő magánénekesét vendégszereplésre hívta meg a Német Demokratikus Köztársaság berlini televízió állomása.

• Magyar Nemzet, 1958. február 1.

Brahms: Német requiem a Zeneakadémián

Az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus szerencsés együttműködése már sok nagy oratorikus mű élvezetéhez juttatta a közönséget s mint tapasztalható, az oratórium-bérletek igen népszerűek. Bizonyos, hogy ez a népszerűség nem csupán a kedvelt műveknek szól, hanem az előadások kialakult színvonalát is érinti. Joggal beszélhetünk oratórium-kultuszról, olyan értelemben is, hogy a kultusz a kultúra fogalmával társul.
Szép, művészi és kulturális tett volt Brahms Német Requiemjének előadása a Zeneakadémián. Az északnémet mester saját édesanyának emlékére írt megrázó zenei gyászbeszédet — amely legnagyobb művei közé számít —, a művészi magatartás dicséretes komolyságával és összeszedettségével tolmácsolta az együttes, Ferencsik János drámai koncepciójú karmesteri elképzelésének megfelelően. A mélyzengésű, az orgona basszusával is hangsúlyozott komorságú gyászzene a kezdeti hangvételtől a nagy drámai erejű csúcsokig (második és hatodik tétel), igaz mivoltában szólalt meg s helyenként egészen szuggesztív hatást tett a hallgatóságra. Kiváló főzeneigazgatónk teljesítményének értékét még növelte, hogy nem egészen egészséges állapotban vállalta a vezénylést.
Szecsődy Irén helyett Házy Erzsébet énekelte el a szopránszólót. Noha nem teljes értékű megoldást kaptunk tőle, csak dicsérhetjük beugrásáért. Jámbor László, a másik szólista, gazdagon áradó hangját értékesítette. Margittay Sándor, a Requiem orgonistája, megelőzően Bach Esz-dúr prelúdium és fugájával adott ünnepi beharangozót a Brahms-mű elé.
/tsz /

• Magyar Nemzet, 1957. október  23.

Rádióhangverseny Kálmán Imre születésének 75. évfordulója alkalmából.

Kálmán Imre, a világhírű magyar zeneszerző 75 évvel ezelőtt, 1882. október 24-én született. Ebből az alkalomból a magyar rádió október 24-én este emlékhangversenyt ad, amelynek bevezetőjét Stella Adorján írta. A hangversenyen felcsendülnek a néhány év előtt elhunyt kiváló komponista legszebb művei.
*
Október 24-én Kálmán Imre szülővárosa, Siófok, ünnepi hangversenyt ad a zeneszerző műveiből. Közreműködik a határőrség szimfonikus zenekara Helényi Gyula vezénylésével, továbbá Házy Erzsébet, Zentay Anna, Domahidy László, Kishegyi Árpád, Keres Emil.