Zempléni napló – Zárás

Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes nyaralás volt, kellemes kirándulásokkal, jó ételekkel, jó italokkal – és nem utolsósorban érdekes programokkal, emlékezetes koncertekkel. Nem bántuk meg, hogy nyaralásunkat térben és időben is a Zempléni Fesztiválhoz kötöttük..

Zempléni napló – Hetedik és nyolcadik nap (Interludium & Tacet)

Ha nem volna komoly blaszfémia, azt mondanám, hogy a hetedik nap megpihenék! De nem mondanék igazat, mert szétnézni, kirándulni és keményen elfáradni azért lehetett. Miképpen a nyolcadik napon is.

Zempléni napló – Hatodik nap (Sotto voce)

A Simple Symphony és Koussevitzky Nagybőgőversenye után a Jupiter-szimfóniát egyszerűen élvezem. Lehet, hogy Shehata tényleg jobb karmesternek? Habár ki tudja, az is lehet, hogy Mozart jobb szerző mint Koussevitzky.

Zempléni napló – Ötödik nap (Espressivo)

A Parasztopera a szó hétköznapi jelentésében elég messze van az operától, és mégis az. A zenei váz túlnyomó része népdal, a műfajra nem jellemző, de szükséges elemeket többnyire a barokk zene eszköztárából egészítik ki.

Zempléni napló – Negyedik nap (Giocoso)

Kétlem, hogy a Haydn-korabeli együttesben sokkal magasabb lett volna a színvonal, nem hiszem, hogy a mai értelemben vett világsztárok énekeltek volna egy-egy szerepet. Miért fizettek mégis ilyesmiért az Eszterházyak? Mert ez jó!

Zempléni napló – Harmadik nap (Pomposo)

Az operagála klasszikusan fesztivál-műfaj, ezért én is igyekszem leküzdeni az ellenérzéseimet. Általában úgy gondolom, hogy egy jó operában egy jó áriának dramaturgiai jelentősége van. A közegből kiemelni, az olyan, mint kalácsból kienni a mazsolát.

Zempléni napló – Második nap (Kicsit ázottan)

Tegnap tévedtem, szó sincs „two in one” szolgáltatásról. A Zempléni Fesztivál alkalmából a Tolcsvai Borfesztiválra látogatók este a Kastélyparkban meghallgathatják a Zempléni Dixieland, Jazz és Blues-napok esedékes hangversenyét is. Akárhogy számolom, ez már „three in one”...

Kétszerkettő, avagy a Cseh Filharmonikusok otthon és itt

Érdekes, tanulságos a világ egyik legjobb zenekarát három héten belül két különböző dirigenssel, két fővárosban hallani. Bĕlohlávek enerváltabb, mozgásai, vezénylésének külsőségei látványosabbak, ugyanakkor elegánsabbak. Mácal szögletesebb-nehézkesebb, mégis őt tartom a mélyebb muzsikusnak.

„A mi Clärchenünk” (A Clara című filmről)

Miközben minden ismertetőben azt olvasom, az alkotás Clara Schumann életét dolgozza fel, már a film legelején konstatálnom kell, a cselekmény voltaképpen ott kezdődik, ahol a romantikus regény véget ér. Clara már túl a harmincon és több gyermeken, férje a Rajnai szimfóniát komponálja – és innen halad a film egyenest a zenetörténetből már jól ismert események felé.

Réti Csaba emlékére

Réti Csaba egy mára már kihalt species egyik utolsó reprezentánsa volt. Járt persze vendégként egy-egy fellépés erejéig külföldön, de – egy rövid pécsi kitérőtől eltekintve – mintegy negyven esztendőn át a szegedi társulat tagjaként jegyezték.