Ének–Zene 14:1 (A Walkür Szegeden)

A szegedi Walkür-projekt előzetesen elég \"necces\" vállalkozásnak tűnt, de – bár a zenekar igencsak maszatosan szólt – az énekeseknek köszönhetően minden rendben, nagyon is rendben volt.

A poézis és a valóság valószínűtlen viszonya (A végzet hatalma - Tokody Ilona jubileumi előadása)

Három évtized rettenetes nagy idő ebben a hangfajban. Ezen az ünnepi estén a voce már több ponton kevésnek bizonyult, mégis, Tokody minden rezdülése azt sugallta, amit Verdi szeretne.

Kétszer ugyanabba a folyóba... (A Parasztbecsület és a Bajazzók Győrben)

Már a Parasztbecsület bevezető hangjainál megcsapott a régi \"erkeles\" előadás szele, és azon töprengtem, hogy vajon Káel Csaba látta-e Békés András egykori rendezését. Merthogy a színrevitel pontosan követte azt a metódust, ami a 60-as, 70-es évek hazai operaelőadásaira oly jellemző volt.

Rovarház (A Pillangókisasszony a MűPában)

\"Innye, de japán\" - hasítanak belém az emlékek a pesti metróaluljárók kötelező olvasmányaiból. A színrevitelt nem is tudom dicsérni, tudom viszont az énekeseket, úgy a beugrókat, mint a kiírtakat.

Rövidített Don Giovanni Gödöllőn

Bár a Grassalkovich-kastélyban egy némileg megkurtított Don Giovannit mutattak be, ráadásul kis létszámú (s feladatát nem épp a legtökéletesebben ellátó) zenekarral, a jó teljesítményt nyújtó szólisták és a kamara-előadás kuriózum jellege miatt mindenképpen érdemes volt megtennem ezt a 28 kilométeres utat.