A múlt nélküli ember (A Siegfried a Művészetek Palotájában)

A Ring tetralógia harmadik estéje méltó volt a tavalyi bíztató kezdetekhez. Korszerű rendezés, világszínvonalú énekes gárda, kiváló zenekari teljesítmény - ezt jegyeztem fel.

Újrafelfedezve (Az Anyegin második előadása)

Már többször találkoztam azzal a helyzettel, hogy egy rendező újra meg újra feldolgozza az adott operát. Jelentős rendező esetén (ezt azért hangsúlyoznám) a néző a mű egyre mélyebb olvasataival találkozhat. Így történt ez most is. Kovalik Balázs \"újabb\" Anyeginje mértékadó előadás, jó lenne minél tovább műsoron tartani.

Hullaszag és totálfény (Az Anyegin a MÁO-ban)

Schwerin és Miskolc után Budapesten is színre került Kovalik Balázs Anyegin-rendezése. Bár a Magyar Állami Operaház bemutatójához először Zsámbéki Gábort, majd Anatolij Vasziljevet kérték fel rendezőnek, végül úgy alakult, hogy a szükségből kellett erényt kovácsolni. De ennek mi, nézők, csak örülhetünk.

Kicsi a bors, de... (Rómeó és Hollandi Olomucban)

Gounod Rómeóját és Wagner Hollandiját is ebben a szezonban mutatták be Olomucban (vagy, ha úgy tetszik, Olmützben). Akadnak mellényúlások, de azért van mire figyelni.

Forró szívek, fagyos kezek (A Bohémélet a Művészetek Palotájában)

Ahogy a Pillangókisasszony esetében, úgy most sem tudtuk megúszni a cseréket és beugrókat. Kovács János helyett Nicola Luisotti dirigált, Massimiliano Pisapia helyett pedig Alfred Kim vállalta Rodolfo szerepét. (Egy halk morfondírozás: a produkciók rendre leggyengébb láncszeme, Káel Csaba vajon sosem beteg?)