Egy átlagosan világszínvonalú este (A végzet hatalma a MűPában)

Előrebocsátom, hogy nem hallottunk tökéletes előadást, de maga a produkció mindvégig olyan emelkedett légkörben zajlott, ami honi berkeinkben csak kivételes pillanatokban fordul elő. Ízelítőt kaptunk, milyen lehet egy jó átlag hétköznapi este Bécsben, Londonban, Milánóban vagy New Yorkban.

Zavarba ejtő felütés (Poldini-bemutató Törökbálinton)

Zavarba ejtő volt az előadás. Operastúdiótól az ember nem vár túl sokat – olykor már az is öröm, ha egy-két újdonász hang feltűnik –, komplett operaprodukciót a legkevésbé. Pedig ez az volt. Valahogy mindenki tette a dolgát, és ettől a mű megszületett.

Problémahalmaz - A végzet hatalma a Budafesten

Nem kevés gonddal kellett szembesülnie annak a félháznyi nézőnek, aki augusztus 3-án megtekintette a Budafest Verdi-előadását. Már a szervezés körülményei sem voltak átlagosak, a szólisták pedig teljesítményüket illetően a két végleten helyezkedtek el, a fantasztikus és a hallgathatatlan környékén.

Hegylakók (A Lammermoori Lucia a Ferencvárosi Fesztiválon)

Nem a körúti mentő-szirénázás, vagy a leszálláshoz készülődő repülőgépek izgatott motorhangja volt a leginkább zaklató erejű akusztikus élmény a pénteki éjben: énekeltek is aznap este.

Marton Éva nagy sikere Hamburgban

A Jenufát, a számomra az egyik legkedvesebb operát az elmúlt fél évtizedben négy különböző inszcenálásban láthattam. A Café Momus történetében először megkísérelném ezeket kvantifikálva összevetni... Mindez játék, egy öt évvel korábbi élmény nem lehet oly friss, mint egy múlt heti, nem kell részleteznem, mennyire szubjektív lesz ez az osztályozás...