Új utakon a Szegedi Szabadtéri, avagy a Turandot Porlódon

2008. július 6.
Szeged
Dóm tér

Szegedi Szabadtéri Játékok
PUCCINI: Turandot

Rálik Szilvia, Cselóczki Tamás, Herczenik Anna, Cseh Antal, Nyári Zoltán, Kóbor Tamás, Gábor Géza, Bede-Fazekas Csaba, Altorjay Tamás
Vez.: Selmeczi György
Díszlet: Zeke Edit
Jelmez: Velich Rita
Rend.: Kesselyák Gergely

Ha van a Szegedi Szabadtéri színpadára igazán való darab, az Puccini operája, hatalmas tömegjeleneteivel, mozgalmasságával, nem véletlen, hogy oly sok alkalommal játszották a Dóm előtt, nagy sikerrel.

[ Lerágott csont. Képtelen újítani a Szegedi Szabadtéri, mindig Bánk bán, Aida, Carmen vagy Turandot, idén - mindösszesen kétszer, és ez jelentette az operajátszást idén a Tisza-parti város fesztiválján - legutóbbi. Pedig korábban még Wagner neve is felmerült (Tannhäuser), vagy miért ne lehetne megkockáztatni egyszer például a Giocondát? ]

Újítás, hogy magyar nyelven szólalt meg az opera. Kesselyák Gergely, a produkció rendezője ezt azzal magyarázta, hogy új közönségréteget, elsősorban fiatalokat akar megcélozni, s véleménye szerint a magyar nyelvű előadás segít megszerettetni velük az opera műfaját - a színpad két oldalán angol feliratozás futott.

[ Puccini - magyarul... Nessun dorma = senki sem alhat (ugye, még a szótagszám sem stimmel). Ha hébe-hóba érteni is lehetett, mit énekelnek, nem feltétlenül vált az előadás előnyére (\"Mit ettél\" - így a Timurt alakító Gábor Géza). Néhány éve bécsi irodák kínáltak utakat a szegedi játékokra. Ma, amikor majd\' minden kisváros fesztivált rendez, Szegednek óriási a konkurenciája. A magyar nyelv végképp a Lajtától keletre helyezte a Szabadtéri operajátszását. ]

Kesselyák rendezése látványos, helyenként majdhogy musicales, jól passzolnak hozzá Zeke Edit díszletei, Velich Rita csodaszép, szinte luxusszerű jelmezei (úgy tudom, Turandot fejdísze három kilót nyomott). Látvány látvány hátán, szinte azt érezzük, egy mesefilmet nézünk, a vizuális élmény még lehengerlőbb, mint az opera híres, Pekingben készített DVD-jén.

[ Az első alkalom, hogy Kesselyák nem tudott meggyőzni egy produkciójával. Szegedi Nabuccóját látva szinte kényszert éreztem, hogy felüssem a Bibliát, egy-egy ötletén órákat el lehetett gondolkodni. Most minden felszínesnek, hatásvadásznak tűnt. A helyi sajtóban óriási beharangozást kapott a díszlet- s a jelmeztervező is, de minuciózus munkájuk a tér hatalmas méretei miatt alig-alig érvényesült (a nézőtér egyik legjobb helyén ültem, az előttem lévő sorban helyet foglaló ismert szegedi baritonista gukkerhez nyúlt, így ő talán jobban értékelte a sminkeket, a finom lepleket). ]

Nem tudom, a hangosítás jellege - a rendezéshez alkalmazkodóan - szándékosan volt-e egy kicsit \"popos\" jellegű, a mikroportok beállítása persze személyre szabottan történt. Állítólag Rálik Szilvia esetében a legkisebb fokozatot kellett használni, a voce hatalmas erejű, játszi könnyedséggel győzte Turandot gyilkos szólamát. Cselóczki Tamás Kalafja hozta, amit - tavalyi, kőszínházas Manricója után - vártunk, egészséges, szép tenorhang az övé, diadalmas magasságokkal. Herczenik Anna hangja, legalábbis erősítéssel, szinte túl nagy Liunak. Remekül játszott-énekelt a három miniszter, Cseh Antal (Ping), Nyári Zoltán (Pang) és Kóbor Tamás (Pong), Timur Gábor Géza nemes basszusán szólalt meg, a császár kis szólamára Bede-Fazekas Csabát, a Mandarinra Altorjay Tamást sikerült megnyerni.
A karmesteri pulpituson Selmeczi György állt.

[ A botrányos hangosításról Pál Tamás már beszámolt blogjában. Két hete Veronában néztem a Toscát, így különösen fájó az összevetés. Vajon a harmincas években - persze, jóval kisebb nézőtérrel - elektronika nélkül milyen lehetett itt egy operaelőadás? S tudom, hogy méltánytalan felemlegetni, kik is léptek fel a Szegedi Szabadtérin - Turandotként például az a Gina Cigna, akivel az opera első lemezfelvétele készült, de hát Veronában sem énekel már egy Callas, egy Domingo vagy Marton. A ma Magyarországon fellelhető egyik legjobb szereposztást állította ki a Fesztivál. Minden erénye mellett azonban észre kell venni, hogy Rálik hangja időnként zavaróan mozog, Cselóczki prozódiája falusias, Herczenik nem tudott megküzdeni Tokody emlékével (tessék megnézni a Tubuson az 1991-es előadás egy részletét), és Gábor Gézát is nyomaszthatta Gregor József öröksége, Bede-Fazekas pedig hetvenvalahány évével még túl fiatal a Császárnak (Hugues Cuénod, Martinelli vagy épp Szabó Miklós jut most eszembe...).
A karmesteri pulpituson Selmeczi György állt. ]

A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójának, Kesselyák Gergelynek nyilván meg van kötve a keze, prioritást kell engedni a nagyobb nézőszámot, nagyobb bevételt hozó musicaleknek, az operettnek. Úgy érzem, ez a Turandot egyfajta operaátmentési kísérlet, nyitás egy új szisztéma felé, próbálkozás a fiatalok megnyerésére.

[ Mégis fel kell sorolnom néhány nevet a szegedi nyári fesztivál történetéből: Pietro Mascagni, Vaszy Viktor, Willy Boskowski, Svéd Sándor, Nicolai Ghiuzelev, Nicolai Herlea, Simándi József, Ilosfalvy Róbert, Marcello Giordani, Tokody Ilona - a nagy nevek listája messze nem teljes. Olasz operát magyarul játszani - eleve nincs lehetőség vendéget hívni, kis túlzással nevezhetjük ezt a produkciót a Magyar Állami Operaház szegedi tájelőadásának.
Egyre halványodik a remény, hogy Szegedet valaha együtt emlegessék Salzburggal, Veronával, Firenzével. Csak Temesi Ferenc elnevezése jut az ember eszébe: Porlód. ]

(Fotók: Szegedi Szabadtéri Játékok)