Kétszer ugyanabba a folyóba... (A Parasztbecsület és a Bajazzók Győrben)

Már a Parasztbecsület bevezető hangjainál megcsapott a régi \"erkeles\" előadás szele, és azon töprengtem, hogy vajon Káel Csaba látta-e Békés András egykori rendezését. Merthogy a színrevitel pontosan követte azt a metódust, ami a 60-as, 70-es évek hazai operaelőadásaira oly jellemző volt.

Rovarház (A Pillangókisasszony a MűPában)

\"Innye, de japán\" - hasítanak belém az emlékek a pesti metróaluljárók kötelező olvasmányaiból. A színrevitelt nem is tudom dicsérni, tudom viszont az énekeseket, úgy a beugrókat, mint a kiírtakat.

Rövidített Don Giovanni Gödöllőn

Bár a Grassalkovich-kastélyban egy némileg megkurtított Don Giovannit mutattak be, ráadásul kis létszámú (s feladatát nem épp a legtökéletesebben ellátó) zenekarral, a jó teljesítményt nyújtó szólisták és a kamara-előadás kuriózum jellege miatt mindenképpen érdemes volt megtennem ezt a 28 kilométeres utat.

Az egyik lehetséges olvasat (Az Elektra a MÁO-ban)

Békés András hajdani Elektra-rendezése óta kevés ilyen, konzekvensen végigvitt produkcióval találkoztam az Operaházban. (Nem akarom elkiabálni, de talán az alagút végét látom?)

Sors, nyiss nekem tért! (A végzet hatalma az Operaházban)

A vitatható rendezői (fél)megoldások ellenére kétség sem férhet hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legerősebb Verdi-produkciója született a MÁO legjobb erőinek közreműködésével.