Operabemutatók
Fischer Ádám kis túlzással lehozta nekünk a csillagokat az égről. A tavalyi világszám Parsifal után már második alkalommal. Illendő tehát, hogy az idei Budapesti Wagner Napok előadásait ne magyar, hanem nemzetközi mércével mérjük, a legnagyobb operaprodukciókhoz hasonlítsuk. Érzésem szerint ez a Walkür zeneileg nem volt olyan erős, mint Wagner ájtatos ünnepi játékának tavalyi kongeniális előadása, ami persze akár a túlzott elvárásoknak is betudható.
Operabemutatók
Tavaly, a nagysikerű Parsifalt követően azt gondoltam, hogy Fischer Ádám és Kiss Imre még nem is sejti, mi lesz ebből. Nagyon nagyot szólt a Parsifal, így nem vártam, hogy ez még tovább emelkedhet. Ráadásul úgy véltem, a Wagner életművét lezáró misztériumjátékot \"könnyű\" volt eszköztelenül megoldani, de mindez például A Rajna kincsével már nem fog menni.
De ment. Sőt...
Operabemutatók
Az idei Bécsi Ünnepi Hetek komolyzenei szenzációja, hogy 31 év után újra együtt dolgozott a bayreuthi \"Évszázad Ringje\" alkotópárosa, Patrice Chereau és Pierre Boulez. Együttműködésük gyümölcseként kőkemény, precízen kidolgozott előadásban került színre Leoš Janáček utolsó operája, A holtak házából.
Operabemutatók
Az első felvonást követő szünetben tanácstalan voltam: igazán nem rossz a darab, mégis nehéz elfogadni, hogy Vajda csak ennyire lenne képes. Profi munka, de a végeredmény elsősorban a színpadon meggyőző. Aztán nem tudom, micsoda történt, de valami történt a második felvonásban, és akkor a darab elkezdett \"menetelni\".
Operabemutatók
Véleményem szerint akkor indulunk el helyes úton, ha az idézőjelek felől próbáljuk megérteni ezt a szellemes, friss színpadi művet és előadást. Maga a tény, hogy kortárs műként egy XVIII. század végi, erősen vásári hangulatú vígjáték zenés adaptációja kerül a MÁO színpadára, már adhat némi okot erre.
