Kicsi a bors, de... (Rómeó és Hollandi Olomucban)

2008. május 12. és 13.
Olomuc
Morva Színház

GOUNOD: Rómeó és Júlia
WAGNER: A bolygó hollandi

Szívesen írnék részletesen arról, milyen érzés, ha az ember hat napon keresztül nem lát közterületen szemetet.
Vagy arról, hogy néz ki egy Makó nagyságú cseh kisvároska egyik, randomszerűen kiválasztott éttermének mellékhelyisége - nálunk luxusszállodák megirigyelhetnék.
Arról, milyen az olomouci Svatováclavský Pivovarban a szűretlen barna és a Nakládany hermelin, vagy milyen a Moritzban a fokhagymaleves - utóbbiból Csehországban még két egyformát nem ettem, de mind zseniális volt.
Vagy, hogy amikor buszunk eltévedt, s a csoportvezető leszólított egy személygépkocsit, a sofőr \"ugyan nem oda akartam menni, de jöjjenek utánam\" szöveggel felvezetett bennünket.

Ám tisztem e helyt inkább az olomouci (ha úgy tetszik, olmützi) színház két előadásáról beszámolni.
Gounod Rómeó és Júliája cseh fordításban ment, húzásokkal.
Az embert nyilván befolyásolják emlékei. A prágai, legendás, Bednárik rendezte produkció, mondjuk Prolattal és Mjelnikkel a címszerepekben. Salzburg, Alagna és Gheorghiu, vagy Bécs, Shicoff és Bonfadelli.

Olomouc nyilván nem képes ilyen kalibereket megnyerni. Milan Vlcek tenorja kellemes színű, de küszködött a magasságokkal - ez talán pszichés probléma, hisz néha együttesben \"megfújta\".
Barbara Sabella-Oczková Júliája kellemes színpadi jelenség, a hang maga talán már túl súlyos a szerephez.
A rendezés (Václav Klemens) konvencionális, egy amfiteátrumszerű színen játszatja gyakorlatilag végig a darabot. Az ember így sokszor a zenekarra figyelt (karmester: Petr Sumnik), micsoda szólók, micsoda összjáték, remek volt.

Gounod: Rómeó és Júlia - plakát, és jelenet az előadásból

Másnap A bolygó hollandi, németül.
Martin Otava rendezése elgondolkodtató. A nyitány alatt egy kórházi (bolondokházai?) ágyon a fehérbe öltöztetett Sentát látjuk, a színen egyedül még a Hollandiról készített portré, a lány ezt szorongatja-nézegeti, a vetített háttér a hullámzó tenger.
A mű végén a szopránról leveszik ruháját, ismét csak egy fehér pendely marad rajta, visszafektetik ágyába, s kiürül a szín.

Otava rendezése végig konzekvens. A Hollandi feketében - de alul egy vörös ing. Amikor Sentával találkozik, vörösben úszik a színpad, a harmadik felvonásban pedig vörös drapéria ereszkedik le. Néhány hatás inkább megdöbbentő, mint érdekes - például a Matrózkórus földön fetrengve megoldott tolmácsolása -, de összességében egy átgondolt, jó munka.

A zenei megvalósítás, noha premierről volt szó, legalábbis vegyes. Miloslav Oswald irányításával a helyi zenekar elég sok apró bakit követett el.
A vendég címszereplőt, Richard Haant Prágában többször láttam-hallottam már. A hangmatéria sose volt szép színű, ezt kompenzálja a művész muzikalitása, alakítása.
Daland: David Szendiuch. A voce inkább bariton, a szerepformálás intelligens.
Erik (Václav Málek) példázza, mennyire nincs ma sehol tenorista, a Kormányos (Jakub Rousek) pedig azt, hogy van remény.

Az előadás rákfenéje a Sentát éneklő Zdenka Mollíková volt. A hölgy persze nem tehet arról, hogy egy földre pottyant angyal, csak az arcára esett. Arról, hogy alakítása hallatán az embernek nem az éneklés, hanem a rikácsolás kifejezés jut az eszébe, már igen. És ami a legkínosabb: végig alulintonált volt.
Főszerepben ilyen parasztgyalázatot szökőévente hallani.

A színház a főtéren található (együtt a hangversenyteremmel, ahol egyébként a Gounod-opera alatt a Cseh Rádió Zenekara adott koncertet), aprócska, kellemes, jó akusztikával.
És végül egyetlen összehasonlítás. Szegednek mintegy 170 000 lakosa van. Májusban a helyi színházban egyetlen operát játszottak, Verdi Otellóját, háromszor.
Olomouc lakossága mintegy százezer fő. Májusban ötször lehetett operát látni, a három Hollandi mellett egy-egyszer a Rómeó és Júliát és Verdi Attiláját.