Budapesten
Az este során mindvégig egységesen maga mellé tudta állítani a publikumot, felfogása automatikusan a saját vérkeringésünk részévé vált, fel sem merült, hogy nem így tökéletes. Ez pedig nem lehetett másképp, bármily bizarrul is hangzik: csakis varázslat által.
Budapesten
A Magyar Szimfonikus Körkép utódjául szánt, Szimfonikus Felfedezések címmel elindult sorozat némiképpen más, de néhány fontos vonás szerencsére megmaradt. Ha jól tudom, ezentúl a zenekarok pályázhatnak a részvételre, de az egyik feltétel változatlan: a hangverseny programjában kortárs műnek is szerepelnie kell.
Budapesten
A hangverseny a felületes látszat ellenére nem kortárskoncert, itt most nem új kompozíciók születéséről értesülünk, nem új irányzatokról és látásmódokról szerzünk benyomásokat, hanem már ismert művek szárnyaló utóéletét követhetjük, tulajdonképpen úgy, mintha Bartók, vagy akár Beethoven lenne műsoron.
Budapesten
A Maraton-jegyek kifizetéséhez nem kell csúcsjövedelem. Nem kell feltétlenül bizonylat nélkül költségelszámoló politikusnak, vagy minimálbérre bejelentett építési vállalkozónak lenni, mert ennyit (néhanap) akár egy-egy egészségügyi dolgozó, vagy pedagógus is megengedhet magának – vagy a gyerekeinek.
Budapesten
Évtizedek az Állami Népi Együttes Énekkarától a Nemzeti Énekkarig, Pászti Miklóstól Antal Mátyásig. A múlt csütörtöki hangverseny méltán az ünneplésé, fölösleges lenne bármit részletezni.
Budapesten
A táncos hangulatú második tétel kecsesen karakterisztikus lett, majd a harmadik tétel kifejezetten lelassult, szokatlanul visszafogott hangulatával hatott. Mintha Dudamel tényleg ismerte volna a szimfónia budapesti előéletét, s mindenképpen újszerű megoldással akart volna nekünk kedveskedni.
Budapesten
Az együttes játéka maradéktalanul megfelelt elvárásaimnak. Igazi professzionális zenészeket hallottunk, hibátlan szólókkal, pengeélesen egyidejű belépésekkel, széles dinamikával.
Budapesten
A Liszt 2011 kiadványban Kocsis Zoltán azt fejti ki, súlyos hiba alulértékelni Lisztet, a komponistát. Persze ő leginkább úgy tudja bizonyítani igazát, ha zongorája mellett, vagy mostanában inkább zenekara élén műsorra tűzi ezeket a bizonyos műveket.
Budapesten
Rendkívüli apparátus, háromórás tiszta játékidő és a világ egyik legnemesebb története várt ránk. A koncert után azonban mégis úgy éreztük, mintha egy barátságos kis terem kamarahangversenyéről távoznánk. A nagy mű gigantikussága helyett egy emberi léptékkel könnyedén mérhető alkotás született meg a játékosok előadása nyomán.
Budapesten
Óriási szakadék tátongott a világhírű zongoraművész és e kis magyar zenekar között. Berezovszkij csak helyenként próbálta a maga tempóját játszani, de ez minden egyes alkalommal teljes kudarcba fulladt; az együttes rendszerint jó fél másodperccel mögötte kullogott.
