Episodi... (A MÁV Szimfonikusok hangversenye a MűPában)

2011. március 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Gyöngyössy Zoltán - fuvola
Vez.: Kesselyák Gergely

MADARÁSZ IVÁN: Episodi Concertanti (ősbemutató)
MAHLER: V. szimfónia

*

A Magyar Szimfonikus Körkép végül nem vált fesztivállá, a sorozatra mégis sikerként fogunk emlékezni. A hazai hivatásos zenekarok éves seregszemléje egyrészt lehetőséget adott arra, hogy képet alkothassunk az átlagszínvonalról, másrészt pedig ritkábban hallható művek is megszólalhattak.

Az utódnak szánt, Szimfonikus Felfedezések címmel elindult sorozat némiképpen más, de néhány fontos vonás szerencsére megmaradt. Az átalakulás után talán kevesebb zenekart fogunk rendszeresen hallani a Művészetek Palotájában. Ha jól tudom, ezentúl a zenekarok pályázhatnak a részvételre, de az egyik feltétel változatlan: a hangverseny programjában kortárs műnek is szerepelnie kell.

A MÁV Szimfonikus Zenekar most több legyet ütött egy csapásra, a Szimfonikus Felfedezések második hangversenye egyben a saját Szőke Tibor Mesterbérletük második hangversenye is, úgy, hogy az első félidőben felhangzó darab nem egyszerűen csak kortárs, hanem a zenekar felkérésére készült mű ősbemutatója.

Episodi Concertanti! Madarász Iván őszinte címet adott új szerzeményének, ez tényleg nem fuvolaverseny, legalábbis a szó klasszikus értelmében - és struktúrájában - nem az. Nincs tételekre bontva, de a végigkomponált folyamatot egymást váltó szólistapartnerekkel játszott duók (concertók) tagolják. A trombitával, oboával és hegedűvel játszott kettősöket nem zenekari közjátékok választják el, hiszen a fuvola mindvégig szól, de ezek a fuvolaverseny-szakaszok - vagy nevezzük epizódoknak - az egyes cezúrák után rendre más karaktert öltenek. Az ötlet tulajdonképpen tetszik, ezen az alapon változatos, mégis összetartó mű jött - azaz jöhetett volna - létre.

Mindvégig az volt az érzésem, hogy a szerző sok, túl sok ötletet vetett be - majd felejtett ott.
A szóló sem volt kifejezetten hangszerszerű, Gyöngyössy Zoltánnak bizonyára nem lehetett könnyű dolga - például a rövid glissandókkal az első részben. A szokatlan mozzanatot egyébként nagyon izgalmasnak találtam: amikor az egymáshoz képest elcsúszó szólamok disszonanciájából váratlanul tisztult ki valami, az egyszerre volt meglepő és szép, de Madarász nem aknázta ki teljesen ezt a lehetőséget, és később sem folytatta ezt a gondolatmenetet...

Végtére is, egy figyelemreméltó és hallgatható művet ismerhettem meg. Egyáltalán nem fájt meghallgatni, de azon kénytelen vagyok sajnálkozni, hogy ennyi gondolatból, ekkora mesterségbeli tudásból és ennyi munkából akár jóval több is sikeredhetett volna.

A zenekarnak a második félidő, azaz a Mahler-szimfónia jelentette a fő feladatot, a kihívást, és ennek megfelelő lelkesedést és elszántságot tanúsítottak. Viszonylag régen hallottam utoljára a MÁV Szimfonikusokat, és most valamelyest meg is lepődtem, hogy milyen jó állapotban van az együttes. Az egy dolog, hogy tisztán, pontosan játszottak, de a szólók is magabiztosan, meggyőzően szóltak. Az érezhető különbség, ami a csúcszenekarok mögé sorolja őket, az egy száraz, helyenként zörgős, sziszegő összhangzás. Ezt esetleg okozhatják gyengébb minőségű hangszerek, vagy akár a mérsékelten hatékony, kevéssé koncepciózus zenekarépítés, fejlesztés.

Az utóbbi években többen is megfordultak a zenekar élén, de az igazi felemelkedésnek több éves, egy irányba húzó művészi vezetés lesz majd a feltétele.

Sajnos Kesselyák vezénylése ezen a hangversenyen rövid távon sem vált igazi hasznára az együttesnek. A rengeteg energia, a nekifeszülés lehet inspiráló, és az már önmagában komoly eredmény, ha nem engedi az egyes muzsikusok figyelmét elkalandozni, de azt én némileg lehangolónak találom, ha a Gyászindulót és az Adagiettót ugyanolyan fújtatással, dobbantásokkal, hatalmas mozdulatokkal próbálja kierőszakolni a karmester. Ezen a ponton, beintéseinek gesztusaihoz és irányító mozdulataihoz Kesselyák mintha Szeles Mónika adogatásaiból vette volna a mintát.

Fontos lenne tudatosítani, hogy ha szűk a dinamikai repertoár, ha kevés a romantikus szélsőség, ha nem elég kemények a hangsúlyok, akkor nem feltétlenül a még nagyobb fortissimókért és élekért lehet véres küzdelmet folytatni, de érdemes lenne megpróbálkozni a suttogással, a szelídséggel, a simogatással is.