Budapesten
Amennyire figyelemmel kísértem személyesen, vagy beszámolók alapján azt a munkát, amit Vashegyi az utóbbi években végzett, azt kell mondanom, a kép vegyes. Elmarasztalásra és dicséretre egyaránt adtak okot a produkciók. Most szerencsére csupa jót írhatok.
Budapesten
Maxim Vengerov valószínűleg a szívből jövő, érzelmes, áradó zenélést tartja fontosnak, és ez alapvetően nagyon helyes is. Mindegy, mit játszik, mindig egyformán gyönyörűen hegedül. Igen, gyönyörűen. És igen, egyformán.
Budapesten
A műsor-összeállítás nagyon tudatos és átgondolt volt, ami nyilvánvalóan a karmester, Kocsár Balázs érdeme. Magyar zeneszerzők művei a múlt század harmincas–negyvenes éveiből. Kodály és Bartók a szinte teljesen ismeretlen Lajtha mellett. És hogy Lajtha neve egyáltalán felmerült? Születésének idén százhuszadik, halálának jövőre ötvenedik évfordulója lesz.
Budapesten
A legelső dolog, ami a Borogyin-művet hallgatva feltűnt, az a cselló dominanciája volt. Itt még billegett a mérleg, hogy ez minek köszönhető, aztán a Sosztakovics-darabban már egyértelművé vált, hogy a hangzásbeli aránytalanság oka nem a partitúrában keresendő.
Budapesten
Szokolov az idén is jött, látott és győzött, egy szemernyi esélyt sem hagyva arra, hogy a tökéletessége felől bármi kétely merülhessen föl. Azt a típusú muzsikus ő, aki bármit ad elő, azt oly természetességgel „csinálja”, hogy a hallgatóban egy pillanatig nem merül föl, hogy azt másképp is lehetne.
Budapesten
Három – különböző aspektusból – elszigeteltnek tekinthető alkotó, három rejtett utalásokat tartalmazó darab. Önmagában már a kódfejtés is nagy élmény, de hát egy koncerten mégiscsak a zene játssza a főszerepet. Meg az előadók. Hát: ez nagy játék volt!
Budapesten
Lehet, hogy Bach véleménye mégiscsak fontosabb, mint Paul McCreeshé? És Brucknerről kinek a véleményét higgyünk el: Eduard Hanslickét vagy Fischer Ivánét? A véleményünket elmondjuk, de nem mi szabjuk meg a művész útját – ha minden jól megy, ők változtatnak meg minket.
Budapesten
Rengeteg kortárs bemutató, kevésbé hálás ritkaságok, háttérmunka, ilyesmik jutnak eszembe, ha Kovács László karmesteri működésére gondolok. Most is megerősítette ezt az érzésemet a Miskolciak élén.
Budapesten
A zömmel ismeretlen műsor alapján a nézőtéren tapasztalható kisebb foghíjak nem okoztak meglepetést, mindazonáltal a létszám egyáltalán nem volt méltatlan, sőt a körülmények ismeretében akár sikernek is tekinthetjük a majdnem teli földszintet. Nem egyedül engem érdekel egy különleges, ritkán hallható műsor, és persze a mifelénk szintén ritkán hallható zenekar.
Budapesten
Szó, mi szó: a drasztikus műsorváltozás, a lehetetlen együttesnév, a zavaros kommunikáció révén tripla hendikeppel indult nálam az előadás, s utólag sem tudom biztosra ígérni, hogy évek múltán meghatározó koncertélményként fogok visszaemlékezni rá. Azonban:…
