Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony
Az operett részleteiben énekelni halljuk:
Bódi Barbara, Kékkovács Mara, Oszvald Marika, Peller Anna, Csonka András, Dolhai Attila, Faragó András, km.l a Fővárosi Operettszínház énekkara és zenekara. Vezényel: Silló István (2013-as hangfelvétel)
Dankó Rádió "Túl az Óperencián" délelőtti adásának az ismétlése most kezdődik (6-tól 7 óráig)
Emlékeztetőül: egy régi rádiós műsor volt:
Emlékezés Zerkovits Bélára – „Hulló falevél” – 1969. január 19., Petőfi Rádió 11.01-12.00
Km.: Koltay Valéria, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Ajtay Andor, Bilicsi Tivadar, Kishegyi Árpád, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, Vámosi János, valamint az Állami Hangversenyzenekar
Vezényel: Behár György
Kristóf Károly összekötőszövegét elmondja: Ráday Imre
Szerkesztő: dr. Józsa Ibolya
A
KEMÉNY EGON: Komáromi farsang dupla-album CD kiadvány
producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája.
Idetartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása, a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.
A
KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai dupla-album CD kiadvány
producere Kemény Anna Mária, így az ismertető füzet (booklet) tartalma is az ő munkája.
Idetartozik egyebek mellett a teljes és részletes szereposztás felkutatása és összeállítása, a daljáték tartalmi összefoglalása valamit a tracklista elkészítése.
Kapcs. 3110. sorszám
Kemény Egon: Komáromi farsang – daljáték
Írta: Erdődy János és Gál György Sándor
Versek: Erdődy János
Dramaturg: Fischer Sándor és Haán Endre
Zenei rendező: Ruitner György
Rendező: László Endre
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1957. március 9., Kossuth Rádió, 20.00 – 22.00
Közreműködik:
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)
Vezényel: Lehel György
Szereposztás:
Csokonai Vitéz Mihály, költő – Ilosfalvy Róbert és Zenthe Ferenc
Lilla, Vajda Julianna – Házy Erzsébet és Korompai Vali
Vajda Péter, gazdag komáromi kereskedő, Lilla apja – Deák Sándor
Lavotta János, zeneszerző, hegedűvirtuóz – Gönczöl János és Molnár Miklós
Fábián Juliánna, írónő – Berky Lili
Joachim von Kraxelstumpf, szekerészóbester – Bilicsi Tivadar
Korponay báró – Szabó Ernő
Hajós Gáspár, Lilla vőlegénye– Hlatky László
Bájligeti Kázmér, a színtársulat igazgatója, a nápolyi király – Fekete Pál
Kőmívesné, a színtársulat tagja, olasz primadonna – Lehoczky Éva
Dajka – Völcsey Rózsi
Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros – Gózon Gyula
Éjjeli bakter – Rózsahegyi Kálmán
Fixi és Foxli, arszlánok – Göndöcs József és Kibédi Ervin
A szőnyi kálomista pap – Viola Mihály
Közjegyző – Harkányi Ödön
Majordomus – Kishegyi Árpád
Ordonánc – Lontai István
Színészek – Barabás Irén, Basilides Zoltán, Kéri Gyula, Galgóczy Imre
Vendégek – Kolozs Margit, Galamb György
Éjjeli hangok – Dózsa István és Gál János
Csurgói diákok – Baracsi Ferenc, Balázs Péter, Egressi István
Történik Komáromban, az 1798-as év farsangján
A daljáték teljes rádiófelvétele dupla albumon (2 CD) megjelent (2019)
Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.
Érdemes, és természetesen ideillő, a Magyar Rádió-beli operettek, rádióoperettek, daljátékékok és rádiódaljátékok fórumába. Én is terveztem, most itt is olvasható, nagyon örülök, köszönöm a fáradozást.
Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1955. január 23., Kossuth Rádió, 20.30 – 23.00
„Hatvani diákjai”
Daljáték
Írta: Ignácz Rózsa és Soós László
Versek: Ambrózy Ágoston
Zenéjét szerezte: Kemény Egon
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendezte: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc
Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi-kórus (karigazgató: Földényi János)
Vezényel: Lehel György
A hegedűszólót Ramor Ervin adja elő.
A szereposztásból:
Hatvani István, a Debreceni Református Kollégium természettan professzora – Bessenyei Ferenc
Bankós Tóbiás, a matézis professzora – Kovács Károly
Domokos, a poétika professzora – Bárdi Ödön
Varjas János rektor, professzor – Kőváry Gyula
Kerekes Máté, Hatvani famulusa – Simándy József
Pálóczi Horvát Ádám – Sinkovits Imre (Bende Zsolt)
Naszályossy – Zenthe Ferenc
Kapocs – Hadics László
Csukás – Suka Sándor
Szilvássy – Dékány László
Füzéressy Kristóf – Horváth Tivadar
Kocsondi – Lázár Gida (Gedeon)
Reszegi pedellus – Csákányi László
Bule, volt pedellus – Gózon Gyula
Fodorító Márton, csizmadia céhmester– Tompa Sándor
Fodorító Amálka, a leánya – Petress Zsuzsa
Czibljavzek, császári biztos – Dénes György
Elmira (özv. füzéresi Füzéressy Szvetozálné, Khetsch Elmira) – Mezei Mária
Pfutscher – Pethes Sándor
A daljáték teljes rádiófelvéteel dupla albumon (2 CD) megjelent (2019)
Kiadó: Breaston & Lynch Média Kft.
Kapcs.: 2892, 2896, 2919. sorszámok
Érdemesnek találtam a Kemény Egon-topicba „smaragd” fórumtárstól részletekben beírt Ruitner Sándor-szöveg idézeteket - a sorszámozás folytonosságát megtartva - ide átmásolni.
Simándy József rádiós szereplését (szerepét) a rádiódaljátékban különösen kidomborítja Ruitner Sándor: a „Hatvani diákjai” bemutatójára visszaemlékező rádiós műsorában elhangzottak érdeklődésre tarthatnak számot itt az „Operett a magyar rádióban” topicban is.
Arckép egy mű tükrében
KEMÉNY EGON
és a "Hatvani diákjai"
című daljáték
Írta és összeállította:
Ruitner Sándor
Szerkesztő: Schubert Ferenc
Magyar Rádió, 1997
Rövid részleteket idézek a két részes műsorból
1.
Bejátszás: a Nyitány részlete
Az elhangzott dallamidézet félreérthetetlenül tanúskodik arról, hogy szerzője nemcsak ismeri, de lelke mélyéig magáénak is vallja azt a zenei világot, amely erre a kis népre jellemző. Az elmondottak Kemény Egonra vonatkoztatva azért bírnak különös jelentőséggel, mert külföldi születés és tanulmányok, majd divatos könnyűzenei tevékenység után, csaknem 50 évesen kezdett újra ismerkedni ezzel a különös szépségű művészi kolorittal; s ehhez a kapcsolathoz az első lépéseket pontosan az imént hallott daljáték-téma megzenésítésével tette meg.
2.
"Mielőtt erről részletesebben beszélnék, engedtessék meg, hogy magáról a komponistáról szóljak néhány szót: Kemény Egon manapság pontosan olyan idős, azaz kilencvenkét éves lenne, mint a magyar zeneszerzők doyenje, Farkas Ferenc, ha megérhette volna ezt a szép kort. Ugyanakkor még azt is félve kell mondanom, hogy a nevét az ifjabb hallgatói nemzedék legfeljebb zenetörténeti adatként ismeri, hiszen a forgalomban levő zenei lexikonok szerkesztői egyszerűen tudomást sem vettek arról, hogy a komponista élt és évtizedeken át az egyik legnemesebb eszközökkel élő szerzője volt zenei életünknek… Kemény Egon – mint említettem – nem magyar földön született, hanem a császárvárosban és zenei bölcsője sem idehaza ringott, hanem ugyanott, a bécsi főiskolán, ahol Franz Schmidt volt a mestere…"
3.
"Birtokomban van egy tanulmánykötet, amely a Magyar Muzsika Könyve címmel 1935-ben jelent meg – dr. Molnár Imre szerkesztésében -, s ennek a vaskos kötetnek az utolsó fejezete, közel 300 oldal, ezt az alcímet kapta: A 20. század zenélő Magyarországa. Nos, ennek a 300 oldalnak lexikális részében és arcképcsarnokában is helyett kapott az akkor 30 esztendős fiatalember, aki már abban az időben is – ismétlem 1935-ben! – gyakran foglalkoztatott szerzője volt a Magyar Rádiónak. S ehhez az adathoz szorosan kötődik az a meglepő kiegészítés, hogy a Bécsben végzett komponista darabjai ilyesfajta címeket viseltek: 4 tételes magyar szvit; Hullámzó Balaton /magyar népdalfeldolgozás/; vagy az idegenesen csengő, de mindenképpen hazai származásra utaló Népdal-potpourri…És még egyszer hadd emeljem ki: mindez a hazai rádiózás legkorábbi periódusában."
4.
„A Molnár-féle lexikon arról is tudósít, hogy Kemény Egon 1935-ben már tagja a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, sőt a Színpadi Szerzők Egyesületének is. Teljes joggal, hiszen ekkor már túl van első operettpremierjén.
….
1929-ben a Fővárosi Operettszínház mutatta be Egon Kikelet utca 3 című darabját, amely a szakmai sikert meghozta ugyan, de ennek nem volt anyagi vonzata, vagyis elmaradt a nagyon várt kasszasiker…Csaknem 15 esztendős színházi „szünet”, valamint a II. világháború vérzivatara után, Fényes Szabolcs első igazgatóság idején mutatták be következő operettjét, a Fekete liliomot, amelynek főszerepét Karády Katalin játszotta – nagy sikerrel – Az ezt követő években indult be teljes gőzzel a rádiós operett-műhely.
…
És ez volt az a pillanat, amikor a szép melódiák, valamint az ezeket megszólaltató szép hangok szerelmese elérhette végre régi – még Bécsből eredeztethető – vágyát, hogy vokális kompozíciói a legmagasabb rendű művészetekhez szokott közönség zenei igényei szerint szólaljanak meg.”
5.
„Egyszer mosolyogva így emlékezett /Kemény Egon - megjegyzés:smaragd/ erre:
„Micsoda boldogság volt az első rádióoperett főszerepében Gyurkovics Mária számára egyáltalán papírra vetni a koloratúrák kottaképét…Aztán szinte a fellegekben járva, a felvételt visszahallgatni. Mert lehet, hogy egy olyan nagy színházi siker, amit pl. a Valahol délennel megértem, egy operettszerző számára a felejthetetlenül elegáns estélyi ruhát jelenti, de ezen a bizonyos frakkon vagy szmokingon a legszebb dísz az a briliánsokkal kirakott nyakkendőtű, vagy mandzsettagomb, amit egy ilyen rádiós darab énekes remeklése nyújt. Nem ezért a kevés pénzért, hanem ezért a hihetetlen szépségért érdemes csinálni!...”
6.
"Vagy gondolj bele (folytatta Kemény Egon – megjegyzés: smaragd): a kedvemért, a barátságunkért Simándy Jóska hajlandó volt elvállalni élete első – és sokáig egyetlen – operettszerepét. Belemenve abba a szinte elképesztő játékba, hogy mikrofon elé álljon egy olyan prózai hátizsákkal, amit vele szemben olyanok viseltek, mint Bessenyei, Mezey Mária, Sinkovits….és a hozzájuk hasonló óriások…Arról már nem is szólva, hogy itt a Rádióban én is visszatérhettem ahhoz a magyar zenei világhoz, amely nem a kodályi gyökerekből sarjadt ugyan, de nekem mindig itt volt a szívem csücskében…”
Bejátszás: Még azt mondják, nem illik
7.
"Az már a próbák során eldőlt, hogy a szereplők tetszését egy pillanat alatt megnyerte Kemény Egon muzsikája, amelynek diákdalaiból pl. kiérződött a kutató munka is, amit a komponista a régmúlt időkből ránk maradt könyvek és kották folytatott azért, hogy a darab zenei nyelvezetét mennél hitelesebbé tegye. Az egyéni szereplőkről később szólok majd részletesebben, most hadd említsem csak az együtteseket: mindenek előtt a Rádió Szimfonikus Zenekarát és annak élén Lehel Györgyöt, aki már ekkor is szívügyének tekintette a magyar „ügyek” szolgálatát, legyenek azok szimfonikus alkotások, operák, vagy – mint jelen esetben is – operettek, illetve daljátékok. Régi, rutinos rádiós lévén Lehel pontosan tudta, mit miért kérünk, sőt időnként ő javasolt bizonyos új megoldásokat. Munkánkat nagyban megkönnyítette az is, hogy a zenekar szívesen dolgozott vele…"
8.
"A másik együttes, amelyről feltétlenül szólnom kell: a Földényi-kórus, Földényi János, az együttes vezetője régi „motoros” volt a kórus-szakmában, nem véletlenül lett a Rádió énekkarának alapító tagja. Már ennek előtte is volt egy kamarakórusa, amit nagyszerű tagokból toborzott. Rutinos öregek és akadémiai ösztöndíjukat ezzel a keresettel kiegészítő fiatalok pompás elegye volt ez a társaság, amelyből bármelyik pillanatban kóristából – szólistává avanzsálhattak az olyan fiatalok, mint Réti Jóska, Bende Zsolt, vagy Molnár Miklós… de a névsort még sokáig folytathatnám…"
9.
"Így volt ez a Hatvani diákjai felvételén is, amikor pl. kiderült, hogy Simándy gyönyörű tenorja mellett a Pálóczi Horváth Ádám szerepét megformáló Sinkovits Imre énekhangja és melódiaépítő készsége – enyhén szólva – nem válna az anyag zenei összképének dicsőségére…"
10.
"De ott volt a kórusban Bende Zsolt, aki egy pillanat alatt megtanulta, sőt szinte lapról olvasva a kottaképet úgy ugrott be Imre helyett, hogy az a felvétel végén – tőle megszokott mókás kedvvel – így fordult a többi színész felé: „Na, mit szóltok ehhez?! Nem kéne ennek a Sinkovitsnak az Operában énekelni?!”… Az ezt követő nevetés - azt hiszem - híven jellemezte azt az általános jókedvet, ami az egész felvétel alatt uralkodott; de ehhez nagyon nagy mértékben hozzájárult a darab alapanyaga is."
11.
"Érzésem szerint ez a kettős hatás érződik azon a jeleneten is, amit most felidézni kívánok. S mivel ez a részlet közvetlenül a nyitányhoz csatlakozik, tehát a darab kezdete, szinte előre vetíti a játék egészének hangulatát. Hosszú lenne a teljes közreműködő-listát felolvasni, éppen ezért csak az együttesbe kiválóan beilleszkedő Simándy Józsefre szeretném felhívni a figyelmet, akinek prózai és énekes megszólalása a jelenetben különös értéket képvisel."
12.
„Az elhangzott részletben a zenei anyagra jellemző két koloritot ismerhettek meg: egyrészt az egészséges romantikát kifejező lírát, másrészt azt a diákosan vidám hangot, amely a pillanat tört része alatt képes lenne feloldani bármilyen drámai feszültséget.”…
13.
..."Kemény Egon zeneszerzői palettáján már a kezdetek óta, tehát a harmincas évektől, előkelő helyet foglaltak el a dalok, a sanzonok, s csak félve merem kimondani a szót: a slágerek. Ez utóbbival kapcsolatosan sürgősen hozzá kell tennem: soha nem írt egyetlen számot sem azzal a kifejezett szándékkal, hogy az sláger legyen. Annak a jelenetnek a végén, amelynek bevezetését az imént hallhatták, kifejezetten Mezey számára írt Egon egy sanzont, ami látszólag ezzel a céllal íródott. De csak látszólag, hiszen a dal hangulatával, mondanivalójával törésmentesen illeszkedik a mesefolyamatba és szinte észre sem vesszük, hogy melyik pillanatban szólalt meg, úgy simul bele a prózai szövegbe. Az pedig már kifejezetten Kemény Egon érdeme, hogy a dalt úgy szabta rá Mezey Mária hangalkatára, ahogy az a legelegánsabb operett-divatlapok szerint írva vagyon."
14.
"Operettet említettem, merthogy ez az a bizonyos harmadik hang, amelyről korábban szó volt. És ez az operett-hang idézzen bár verseiben historikus eseményt, huszadik századi megnyilvánulás a javából… Bár lehet, hogy az előadástól válik igazán azzá…
Mezey partnere a jelenetben az a Horváth Tivadar, aki színészként és rendezőként gyakori közreműködője volt a Rádió Dalszínháza produkcióinak. Ezúttal egy olyan debreceni kollégistát alakít, akinek a butaságánál csak rangjával való kérkedése ellenszenvesebb…"
15.
…”Kerekes Máté szerepét Kemény Egon eleve Simándy József hangalkatára komponálta, mint ahogy Elmiraként is csak Mezey Máriát tudta elképzelni…Amikor azt hallottam, hogy Simándy lesz Máté szerepének megalkotója, csodálkoztam és hitetlenkedtem, de azután valaki - talán éppen Egon volt az - elmondta, milyen szoros barátság fűzi őket össze, s ekkor már nem kételkedhettem tovább.”…
16.
“ S hogy miért volt a kétely? Nos, nem sokkal a Hatvani előtt vettük fel Simándyval itt a stúdióban azt a nagyszerű Carment, ...
…
Jóska és Szecsődy Irénke megszólalásaiból csak úgy árad a tisztaság, amely ennek a két figurának a megformálásához elengedhetetlenül szükséges.
…
Amikor a szünetben Jóskának is elmondtuk, miről beszélgettünk, nevetve tiltakozott:
"Isten mentsen tőle! Még hogy én és a próza?! Olyan messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől!..Hiszen Te tudod a legjobban, …a Fidelióban is milyen nehezen birkóztam meg azzal a pici szöveggel! Pontosan azért nem vállalnék semmi pénzért operettet; arra hál’ Istennek ott van Sárdy Jancsi, meg Udvardy Tibor, akik kitűnően csinálják…” Nos, ilyen előzmények után azt kellett tapasztalnom, hogy Simándy nemcsak elénekli, de a prózai részt is eljátssza barátja, Kemény Egon kedvéért.”
17.
Elmira haditervében – a következő lépésben – a leánykérés szerepel. Leánynézőbe indul tehát unokaöccsével Fodorító uram házába. A látogatás furcsa eredménnyel zárul, …
Kemény Egon a jelenetet egy olyan kettőssel zárja, amely alkalmat ad egy téma kettős arculatának bemutatására. Elmira kioktatja Fodorító uramat a társasági viselkedés szabályaira, hangulatos dalt énekelve a bontonról, s ezt a mester a maga tenyeres talpas modorában próbálja leckeként megismételni.
18.
“Mezey Máriáról óhatatlanul eszébe jut az embernek az operettszínházi siker, amit Kemény Egon a Valahol Délennel végre magáének mondhatott.
…
Egon ebben a színpadi játékban a dél-amerikai dallam és ritmusvilágot olyan szerencsésen ötvözte a magyar érzésvilágból táplálkozó muzsikával, hogy az ember szinte mindkettőt magáénak szerette volna vallani.”
(Hozzáteszem: Kemény Egon 1929-ben és 1946-ban bemutatott operettszínházi nagyoperettjei is sikeresek voltak. Ruitner Sándor itt minden bizonnyal a Valahol délen kasszasikerére utalt. /„smaragd”/)
19.
“A Hatvani diákjaiból Mezey és Petress neve is ott ékeskedett a Valahol délen plakátján, s a zeneszerző ott is két külön zenei világot teremtett számukra, hogy tökéletesen érvényre juthassanak művészi habitusuk legvonzóbb vonásai.
…
Amire korábban nem volt példa, a Valahol délen szinte hónapokkal a pesti bemutató után megjelent előbb Moszkvában; ezt követően pedig a hatalmas ország különböző városaiban, szinte megszámlálhatatlan bemutatót ért meg a darab.”
20.
"Fodorító Amálka az éj leple alatt felkeresi Hatvani professzort, hogy értesítse az ellene szőtt összeesküvésről, amit Kristóf amúgy udvarlás közben fecsegett ki… Bessenyei Ferencet szerepei –abban az időszakban – kemény, vagy még keményebb vonások felöltésére kényszerítették. Akkor éppen így skatulyázták be. Amikor ennek az összeállításnak tervezgetésekor visszahallgattam a következő részletet, meg kell mondanom, most először lepett meg az a puha, szeretetteljes hang, ami itt megszólal:..."
21.
"Feltétlenül szükségesnek érzem megemlíteni, hogy Bessenyei Ferenc ekkortájt ismerkedett és barátkozott meg a zenés műfaj rejtelmeivel. Éppen ezért feltűnő volt, hogy ez a fantasztikus indulatokkal és hallható energia-felesleggel rendelkező művész szinte félénk kis nyuszivá változott abban a pillanatban, amikor a szimfonikus zenekar előtt kellett énekelnie az imént hallott kettőst….
Volt olyan pillanat is, amikor azt kérte, hogy – csakúgy mint Sinkovits – ő is kapjon énekes dublőrt, akadt olyan momentum, amikor egyszerűen ki akart rohanni a stúdióból, de közben a szerep, amit felvállalt, percről percre, szinte láthatóan, érezhetően vált sajátjává…"
22.
"A Hatvani diákjai csak az első lépést jelentette Kemény Egon szerzeményi között és rádiós tevékenysége során a híres Debreceni Kollégium felé vezető úton. A darab sikere után elmondta, hogy szívéhez nagyon közel áll az a világ, amely abból a légkörből, azoknak a történelmi személyiségeknek, főleg irodalmároknak a szelleméből áradt. Talán ennek a kijelentésének köszönhető, hogy az operettszínházi Valahol délen közjáték után, nekiveselkedett egy Csokonai-daljáték megírásának, Erdődy János társaságában."
(Megjegyzés: A "Valahol Délen" bemutatója és kasszasikere után (1956) 1957-ben felújításban került újra a Fővárosi Operettszínház színpadára. A Csokonai darab a "Komáromi farsang" (1957), amely színpadi műnek indult, de végül a magas művészi színvonal eléréséhez a Magyar Rádió tudott lehetőséget adni, rádiódaljáték formájában./ smaragd)
23.
"A darab címe „Komáromi farsang” volt és a Lilla - Csokonai szerepkettős énekszólamait a felejthetetlen sztár-kettős, Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolta…."
24.
"Ezt követte a hatvanas évek elején az a zenés játék, amelynek főhőse Fazekas Mihály volt. Vitányi János korábban megjelent ifjúsági regénye, a Főhadnagy Fazekas képezte a libretto alapját, s a cselekmény menetébe szépen épültek be az Erdődy János verseinek ihletéséből született zeneszámok; egyetlen kivétellel: a darab végkifejlete felé az Amelie-hez írt gyönyörű Fazekas-versre írt dalt Kemény Egon… "
25.
“A forradalom idején játszódó darabban Fazekas Mihály, a Debreceni Kollégium valamikori lázadó diákja, az osztrák hadsereg tisztjeként kénytelen francia földre lépni, de ott, egy kisvárosban, a hadsereg esztelen dúlását látva végleg szakít dicstelen hivatásával. A főszerepnek ezúttal csak énekes szerepét vállalta fel Simándy József, a prózai szövegrészeket Darvas Iván tolmácsolta; s hogy ez ne legyen feltűnő, így tettünk a többi szereplő esetében is.
26.
"Amikor - immár a Rádió Dalszínházának dramaturgjaként – ennek a darabnak a megzenésítésével „megkínáltam” Kemény Egont, azt mondta: „Tudod, milyen régen várok erre?! Végre meglesz a harmadik debreceni téma… ami a Hatvanival kezdődött…„
27.
"A professzor diákjai kocsmai kirándulásra indulnak, s erre építik az összeesküvők a maguk tervét. Tudják, ha Hatvani értesül diákjai kocsmázásáról, biztosan elmegy, hogy felősségre vonja őket. A hatósági személyek segítségével ekkor lephetik meg a társaságot. A cselekmény menetében most ott tartunk, hogy a kocsmában a Pálóczi-Horváth Ádám vezette kompánia éppen az előre küldött hatósági spiclit táncoltatja."
28.
“Eddig nem idéztük egyik jelenetét sem, de a játékban időről-időre feltűnik az iszákos Bule Lajos, a kollégium valamikori pedellusa…
… Nos, ezen az állandóan kapatos Bule Lajoson most – úgy tetszik – beteljesedik a végzet….
A zseniális Gózon Gyula megformálta Bule ebben a kocsmajelenetben eszméletlenül esik össze….
….Mindenki azt hiszi, hogy meghalt, csak a belépő Hatvani nem, aki azonnal hozzálát, hogy életre keltse.
A manőver közepette törnek rá a társaságra a hatóság emberei, hangoztatva, hogy titkos praktikáinak egyikén kapták rajta a professzort. Ennek a részletnek a centrumában szólal meg az a kis dalocska, amit a felejthetetlen Gózon Gyula egyik emlékezetes alakításaként őrzök a szívem mélyén….
(Bejátszás: Bule Lajos dala – Gózon Gyula)"
29.
"Már csak egyetlen jelenetet szeretnék felidézni a Hatvani diákjai című daljátékból: a darab Fináléját, amely tulajdonképpen az a nyilvános tárgyalás, amit hosszú és szisztematikus manőverrel, az Elmira vezette trupp szervezett a professzor ellen…. Előtte azonban engedjenek meg egy rövidke zárszót:
Említettem, hogy Kemény Egon neve nem található a ma használatos zenei lexikonokban. Viszont mai és a következő vasárnap estéken – amennyiben hallgatták és hallgatni fogják a Rádió Dalszínházának műsorait – meggyőződhetnek arról, hogy milyen érdemtelenül felejtődött el ilyen rövid idő alatt ennek a szín- és melódiagazdag palettával rendelkező komponistának a neve.
...
...
S ahogy a darabbeli Hatvani professzor perbe száll a haladásért, úgy perelek én – ezt a műsort is felhasználva – egy tiszta szívű „dalnok” életműve feledésbe merülése ellen!"
1949. december 11., Petőfi Rádió, 19.00 – 21.00
Jacques Offenbach - Alfred de Musset és mások nyomán fordította - Innocent Vincze Ernő: „Fortunio dala"
Rádióra alkalmazta és verseit fordította Innocent Vincze Ernő.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényli: Polgár Tibor
Személyek: Gózon Gyula, Temesi Hédi, Újlaki László, Fekete Pál, Spiegel Annie, Dékány László, Győző László, Gyuricza Ottó, Somogyvári Pál.
Az énekfelvételek közreműködői: Pogány Zsuzsa, Rafael Márta, Szabó Miklós, Déry Pál, Kenedy Róbert, Külkey László, Somogyvári Lajos és a Pro Musica énekegyüttes
Ez volt az első teljes rádiófelvétele Offenbach operettjének, amit kilenc évvel később követett a prózai részek redukálásával az új, stúdiótechnikailag is korszerűbb operettfelvétel.
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1958. június 22., Kossuth Rádió, 20.20 – 21.25
Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő
Vezényel: Fischer Sándor
Km.: a Magyar Állami Hangversenyzenekar
Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Szécsi Ferenc
Szereposztás:
Fortunió, ügyvéd és jegyző - Maleczky Oszkár
Lauretta, a lánya - Házy Erzsébet
Valentin, Fortunió írnoka - Ilosfalvy Róbert
Friquet, Fortunio patvaristája - Kishegyi Árpád
Babette, szakácsnő - Palánkay Klára
Guilleaume, írnok - Réti József
Landry, írnok - Kövecses Béla
Sylvain, írnok - Külkey László
Saturnin, írnok - Bende Zsolt
Az interjúban elhangzottak alapján örömmel várom a KEMÉNY EGON életmű - CD sorozatában most megjelent 1, 2 azaz a "Hatvani diákjai" és a "Komáromi farsang" rádiófelvételei után a további kiadványokat: talán kijöhet a "Krisztina kisasszony" és "A messzetűnt kedves", valamint a "Valahol Délen" felvétele is!
Alkalom lehetne: jövő évben, a zeneszerző születésének 115. évfordulója tiszteletére.
Nagy öröm, hogy a magyarországi 20. századi könnyűzene komoly oldalán megjelent két új CD, a KEMÉNY EGON életmű - CD sorozat 1, 2 azaz a "Hatvani diákjai" és a "Komáromi farsang".
Ezzel "kézzel foghatóvá" váltak a művek és néhány hét múlva megvásárolhatók lesznek, jelezni fogom, amikor már kaphatók lesznek.
Mihelyt elkészül a webshop, az otthonról vásárlás lehetőségét kedvelők is megrendelhetik.
A CD bemutató előtt a helyszínen Kemény Anna Máriával, Kemény Egon zeneszerző lányával interjút készített az M5 Híradó részére Kassai Katalin, az összefoglaló itt látható, kb. 14'30"-nál kezdődik: https://www.mediaklikk.hu/video/m5-hirado-2019-02-07-i-adas/#
A Komáromi farsang részletei (Km. Házy, Ilosfalvy, Bilicsi, Göndöcs, Hlatky, Kishegyi, a Földényi-kórus, az MR Szimfonikus Zenekara, vezényel Lehel György – 1957. március 9., Kossuth Rádió 20.00 – 22.00) mellett még egy operettből csendültek fel ma délelőtt részletek a Dankó Rádió „Túl az Óperencián”’ adásában:
Szirmai Albert – Martos Ferenc: Alexandra
- A gárdisták kara: „Büszkén állanak itten a gárdisták, a vitézek a harcmezőn… büszkék, vakmerők, a csapást elhárítják!” (Szabó Miklós, km, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Bródy Tamás) - 1961. április 29., Petőfi Rádió 19.05-19.40
A zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából új felvétel készült az operett legszebb részleteiből - Bemutató:1980. július 2., Petőfi Rádió 18.35 – 19.25
Közreműködik: Oszvald Marika, Pászthy Júlia, Kelen Péter, Maros Gábor és Palcsó Sándor, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc).
Vezényel: Sebestyén András
Most a következő részletek szólaltak meg erről a felvételről:
- Szerelmi kettős: „Túl az üveghegyek kék ködén, túl az Óperenciák vizén, boldogság zöld szigetére várva,vár engem, vár ott több kicsi bárka…/Érted halni boldogság lett volna…/- Elszédülök, érzem, lüktet a vérem, hagyjon el, hagyjon el, kérem!...- Többé el nem engedlek, magamhoz ölellek, egyetlen szerelmes párom!... Mindez csak álom, mindez csak álom!...” (Pászthy Júlia, Kelen Péter)
- A király dala: „Repül a szél, szívemig ér az ifjúság tündére…./Kicsi feleség, aranyos kis párom, a te csókod várom! Pilletáncból, bármi szép volt, már elég volt! Kicsi feleség, te leszel a jóság, gyere hát, hisz oly suhanó a boldogság!” (Palcsó Sándor)
- A grófnő és Károly vidám kettőse: „Nékem a szerelem, egyetlen elemem, nem kell hozzá ész, udvarlok hevesen, úgy mint csak kevesen, prédám gyorsan kész…/Esküvőre hív az ének, gingalló…az ereszre fecskefészket építsünk, aztán majd fél tucat kisfecskével szépítsük…” (Oszvald Marika, Maros Gábor)
- A grófnő dala: „El ne fuss, légy diplomatikus, ha udvarlóid udvarlással üldöznek…./ Ötven-hatvan év, kutyabaj, ha a szív csupa fény! Egy-két- három ránc, kutyabaj, ha vígan megy a tánc /Öreg úrral flörtöl az ember, fiatallal kezdeni nem mer, öreg úr az még nem vén, engem ő protezsál, ő véd… (Oszvald Marika, az MRT Énekkarának férfikara)
Az adás befejező száma volt:
Franz von Suppé: Költő és paraszt – a Nyitány részlete (Km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János) – koncertfelvételről.
Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken is ma 18 és 19 óra között.
Épp most szólnak részletek a Komáromi farsangból a Dankó Rádióban: Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Bilicsi Tivadar és mások énekelnek...
"CANTO CANTARE, AMO AMARE…”
MEGHÍVÓ
2019. február 7., 19:00
Till Ottó-terem
ÓBUDAI TÁRSASKÖR
KEMÉNY EGON: Hatvani diákjai és Komáromi farsang című daljátékainak CD-bemutatója
Kemény Egon (Bécs, 1905– Budapest, 1969) kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója előtt tisztelegve jelenik meg a két duplaalbumot tartalmazó CD.
A kiváló szerző nagyoperettjeit a Fővárosi Operettszínház után – Kikelet utca 3.(1929), Fekete liliom (1946), Valahol Délen (1956) – a Kassai Nemzeti Színház (1929) és a Miskolci Nemzeti Színház is játszotta (Krisztina kisasszony, színpadi változat,1961). A Magyar Rádióval 1934-ben kezdődött a kapcsolata, az intézmény évtizedeken át művei bemutatóinak egyik fő helyszíne lett. A lemezeken most megjelenő daljátékait is a Magyar Rádió mutatta be: a Hatvani diákjait 1955-ben, majd két év múlva a Komáromi farsangot.
Mindkét rádiódaljáték magyar szellemi nagyságokat állít középpontba: Hatvani István tudós professzort diákjaival a 18. századvégi Debreceni Református Kollégiumban, illetve Csokonai Vitéz Mihály költőt szerelmével, Lillával Komáromban, az 1798-as év farsangján.
Élvonalbeli művészek hallhatók a főszerepekben: Bessenyei Ferenc (Hatvani professzor), Házy Erzsébet (Lilla), Ilosfalvy Róbert (Csokonai Vitéz Mihály), Petress Zsuzsa, Simándy József, Sinkovits Imre és Zenthe Ferenc. A kisebb szerepeket is kiválóságok alakítják: Bende Zsolt, Berky Lili, Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Fekete Pál, Horváth Tivadar, Gózon Gyula, Lehoczky Éva, Mezei Mária, Rózsahegyi Kálmán, Tompa Sándor és még sokan mások.
Az est díszvendége: Kemény Anna Mária, Kemény Egon zeneszerző lánya, zenei hagyatéka gondozója
Közreműködik:
Nagy Ibolya Déryné-díjas énekművésznő, a Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsora szerkesztő-műsorvezetője
Kassai István Liszt-díjas zongoraművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
https://obudaitarsaskor.hu/index.php/hu/component/jem/event/38881-canto-cantare-amo-amare
Az alábbi részletek szólaltak meg a Dankó Rádió mai operettműsorában:
Szirmai Albert – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Mágnás Miska
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1969. április 5. , Kossuth adó 19.52 – 22.00
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vezényel: Sebestyén András
- Nyitány
- Marcsa, Pixi és Mixi hármasa: „Hallod lelkem, rózsás kertem… /Adj egy csókot, tillárom, haj, nem lesz abból se bú se baj…” (Zentai Anna, Kishegyi Árpád, Külkey László)
- Baracs dala:„Győztem, s mondhatom, sajnálom nagyon…/Bátorság, és nonsalansz…. ezzel győzni fogsz!... Bátran járj, ezzel úr maradsz!…” (Korondy György, énekkar)
- Marcsa és Miska kettőse: „- Cifra szűre nincs a lónak… Csiribiri, csiribiri, kék dolmány…/- Felmászott a nyúl a fára…” (Zentai Anna, Palcsó Sándor)
- Rolla és Baracs kettőse: „- Azt hittem egy percig, hogy…./- A nő szívét ki ismeri, ezer csodával van teli…/Isten veled, búcsúzni fáj, tündéri álomkép…” (Andor Éva, Korondy György)
- Marcsa dala: „Súrolok mindig, és sikálok…. Fáj, fáj a szívem, hej, hogy fáj!…” (Zentai Anna)
- Marcsa és Miska kettőse: Így mulatok, úgy mulatok…/Cintányéros cudarvilág…” (Zentai Anna, Palcsó Sándor)
Huszka Jenő – Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg
I. „Huszka operettjeiből részletek” – az új rádiófelvétel bemutatója: 2015 áprilisa, Dankó Rádió
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényli
- Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca és minden utcán van sarok…” (Balczó Péter)
- Bob és Annie kettőse - Szerenád: „Úgy megszerettem ezt a kicsi, ómódi házat…/Érted eped a szívem, téged hív a gitárom… jöjj ide keblemre, jöjj ide kicsi párom...” (Fischl Mónika, Boncsér Gergely, az MRT énekkara)
- Pomponius dala - A holló legendája: „Volt egyszer egy fehér galamb, ragyogott a tollazata…/Szép tavaszra, nyárra-őszre, szép galambom, visszajössz-e?...”” (Clementis Tamás)
- Annie dala: „Jaj, de jó, ha egy lány szerelmes.../Jaj, cipicupi, cup-cup, cuppant a csók…” (Dancs Annamari, az MRT Énekkarának női kara)
II. A Rádió Dalszínházának bemutatója – az operett teljes stúdiófelvétele: 1965. szeptember 11., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00
- Plumpudding, Gipsy és Pickwick vidám hármasa: „Most először járok erre, mondhatom, szép kis hely…/Jaj, jaj, mi lehet az illem itt a fényes udvarnál, jaj, jaj, fejemen a hajszál égnek áll….” (Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László)
Jacques Offenbach: A tamburmajor lánya - Nyitány (a Loire-vidék Szimfonikus Zenekart Marc Soustrot vezényli).
Ezt a délelőtt elhangzott operettadást ismét meghallgathatjuk ma 18 és 19 óra között, a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" műsorában. Interneten is a www.dankoradio.hu oldalról.
Kapcs. 2313. és 2314. sorszámok
Kiegészítés
Behár György – Majoros István – László Endre: Anyámasszony katonája - zenés játék
A Magyar Rádió bemutatója: 1961. november
Km. Andor Éva, Petress Zsuzsa, Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc, Juhász Pál és Bikádi György, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Sebestyén András
Magyar Rádió 20-as stúdiója. Behár György – Majoros István – László Endre: Anyámasszony katonája, az Ifjúsági Rádiószínpad zenés játékának felvételekor Petress Zsuzsa és Juhász Pál
1961. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
"Anyámasszony katonája című rádióoperettjét hallottuk e fórumon. A darabot röviden úgy jellemezhetném: erkölcsi-társadalmi tanulsággal átszőtt könnyű, szórakoztató játék. Majoros István meseszövésén, szituációin, párbeszédein a tapasztalt drámaíró kezenyoma: könnyedén, játékosan bonyolította a kedves, nem nagyigényű, de színvonalas darabot. Ez a morális-társadalmi ihletésű játékosság jellemezte a társszerző-rendező László Endre munkáját is. Behár György fülbemászó, invenciózus zenéjét élveztük: csupán egy-két érzelmesebb számnál szerettük volna, ha messzebb rugaszkodik a hagyományos operettstílustól. A színészek is „játszottak", elevenül és jókedvűen: Tolnay Klári, Petress Zsuzsa, Andor Éva, Bessenyei Ferenc, Juhász Pál és Bikádi György.
/Görgey Gábor/ - "Rádió-Televízió" – 1961. november 9., Magyar Nemzet
Kapcs. 1977. sorszám
A Magyar Rádió stúdiója. Bródy Tamás – Gombos László Nílusparti randevú című zenés rádiójátékának felvételekor. Benkő Gyula és Petress Zsuzsa
1962. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Kapcs. 29. sorszámhoz
A Magyar Rádió stúdiója. Barlay Zsuzsa és Palócz László operaénekesek Arthur Sullivan A mikádó című operettjének rádiófelvételén. (A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1968. január 27., Kossuth Rádió 19.30 – 21.26)
1967. Fotó: Szalay Zsolt
Forrás: Fortepán
Kapcs. 1939. sorszámhoz
a Magyar Rádió stúdiója. Gyöngy Pál - Kristóf Károly Minden jegy elkelt című rádióoperettjének felvételekor. Bitskey Tibor, Vetró Margit, Neményi Lili és Rozsos István színművészek, énekművészek
Rozsos István és Kiss Manyi a rádióoperett felvételekor
1958. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Kapcs. 1883. sorszámhoz
A Magyar Rádió stúdiója. Karl Zeller A madarász című operettjéből készült rádióváltozat felvételekor. Fábry Edit és Szabó Miklós operaénekesek, csokornyakkendővel Pethes Sándor, jobbra Kazal László színművészek.
1959. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Kapcs. 2164. sorszámhoz
A Magyar Rádió stúdiója. Farkas Ferenc - Innocent Vincze Ernő Vidróczki című dalművének rádiófelvételekor. Rafael Márta, Petress Zsuzsa énekművészek és Ladányi Ferenc színművész.
1959. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Kapcs. 514. sorszámhoz
A Magyar Rádió stúdiója, Miljutyin Nyugtalan boldogság című operettjének rádiófelvétele. Bilicsi Tivadar és Zentai Anna színművészek, jobbra Fekete Pál operaénekes.
1958. Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
Kapcs. 56. sorszámhoz
Magyar Rádió stúdiója, Carl Millöcker Gasparone című operettjének rádiófelvétele, hátul Melis György és Barlay Zsuzsa, elől balra Ágay Karola operaénekesek, elől jobbra Bródy Tamás zeneszerző, karmester.
1971., Fotó: Szalay Zoltán
Forrás: Fortepán
A Dankó Rádió ma délelőtti operettműsorában előbb egy magyar zenés komédiából, majd egy bécsi klasszikus nagyoperettből szólaltak meg részletek:
Vincze Ottó – Vidor Miklós: A szüzek városa (1964. december 26., Kossuth Rádió, 20.05 – 22.00)
A rádiófelvétel részleteiben közreműködött: Andor Éva, Kovács Ibi, Palcsó Sándor, Bilicsi Tivadar, Csajányi György, a Földényi-kórus és az MRT szimfonikus zenekara. Vezényel: Vincze Ottó. (Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: László Endre.)
Mark Twain novellája „A lóvátett város” alapötletéből született meg ez a zenés rádióváltozat. A történet szereplői jellegzetes Mark Twain-figurák: az amerikai kisváros sok szeretettel, iróniával, humorral megrajzolt alakjai — a polgármester, a seriff, a tiszteletes. a kocsmáros, az utcaseprő, a főszerkesztő stb.
A helyszín egy vadnyugati kisváros, melybe két fiatal újságíró érkezik azzal a szándékkel. hogy riportsorozatban számoljon be e példás erkölcséről híres városról. A helyi előkelőségek leányainak megtetszik a két jóképű fiú, de ők már szemet vetettek két csinos kalaposlányra. A visszautasítás botránnyal jár, a fiúknak távozni kell, de elhatározzák, hogy a rajtuk esett sérelemért bosszút állnak . . .
Franz von Suppé – Camillo Walzel – Richard Genée - Harsányi Zsolt fordítása nyomán rádióra alkalmazta: Kardos György – Róna Frigyes: Boccaccio
I. Előbb egy koncertfelvétel részlete csendült fel az operettből:
- Bevezető jelenet - kórusegyüttes: Palcsó Sándor, Mersei Miklós, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Breitner Tamás - Suppé-est közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1978. január 16., Petőfi rádió 19.00 -21.36)
II. A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételének a bemutatója volt: 1961. június 24., Kossuth Rádió 20.30 – 23.35. Km.: László Margit, Ágai Karola, Palánkay Klára, Sándor Judit, Ilosfalvy Róbert, Maleczky Oszkár, Réti József, Bende Zsolt, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Várhelyi Endre, Nádas Tibor, az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli. (Zenei rendező:Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály)
Erről a stúdiófelvételről hallottuk most:
- Lotteringhi, a kádár dala (Hordó-dal):”Ma reggel óta jár az asszony szája már... tralaralalala- la-la - oiohe oioha- lalarala…/ Bumti rapata, Bumti, bumti, bumti rapata! …”Vesszen az asszonyi zsarnokság!...” (Külkey László, énekkar)
- Olasz-kettős: „Mia bella fiorentina disprezzi l’amor, ignori furbettina le piaghe del cor…/ Firulin, firulin, firulera l’in fiamma al dolce amor, firulin, firulin, firulera l’in fiamma al dolce amor…” (László Margit, Ilosfalvy Róbert)
- Bordal - Lambertuccio, Pietro, Leonetto, Boccaccio jelenete: „ A csókhoz leány kell és éhes férfiszáj… már inkább undici, dodici, tredici, ez a derék, így a jó!...) (Bende Zsolt, Ilosfalvy Róbert, Réti József, énekkar)
A „Túl az Óperencián” adásának ismétlése ma délután hat és hét óra között hangzik el a Dankó Rádióban és az interneten.
Két Polgár Tibor-operettből szólaltak meg részletek ma délelőtt a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" műsorában:
Polgár Tibor – Révay József: A furfangos özvegy
- Nyitány (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Polgár Tibor)
- Szerenád (Szabó Miklós, km. a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
- Dal (Rafael Márta, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - A rádióbemutató: 1950. január 15., Petőfi Rádió, 19.30 – 21.00
Polgár Tibor – Darvas Szilárd: Egy amerikai Londonban
A Fővárosi Operettszínház zenekarát Török Emil vezényli
- „Pár szó az egész” (Ákos Stefi, Kishegyi Árpád)
- „Lennék én csak a tanára, rá sem ismerne magára” (Ákos Stefi, Kazal László)
- „Szeresd az életet” (Csákányi László) - A rádiófelvétel részleteinek bemutatója: 1956. július 9., Petőfi Rádió 16.20 – 16.50
Ezt a műsort ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén délután 18 és 19 óra között.
Sajnos, operettzenét ma nem hallunk a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" adásában.
Dankó Rádió mai ismétlés kb: 18.04
https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/
KEMÉNY EGON - Harmath Imre: "Ritka madár a szerelem" (1935)
Magyar Rádió, angolkeringő
A régi nagy sikert, slágerszámot a hatvanas években új hangszereléssel játszotta a Magyar Rádió vonós tánczenekara, Bolba Lajos vezényelt.
Túl az Óperencián" - NAGY IBOLYA műsora - Dankó Rádió
A Dankó Rádió ma délelőtti "Túl az Óperenciás" adásában részleteket hallottunk
Farkas Ferenc – Dékány András Csínom Palkó című daljátékának 1963-as, új rádiófelvételéről (Bemutató: 1963. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 22.10)
Vezényel: Lehel György (az 1950-es első változatban is ő dirigálta a rádió zenekarát)
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Mikó András
A bejátszott dalbetétekben (és prózában is) Andor Éva, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Neményi Lili, Domahidy László, Palócz László, Radnay György és Simándy József énekelt, km. az MRT Énekkara.
Az elhangzott részletek között voltak ezek is:
- Kati és Jankó kettőse: „- Katinkám, ide gyere!..../- Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./- Kis Duna-ág, nagy Duna-ág, gyöngyös fodros habja. Csupa ragyogó hajnali fény csillog-villog rajta…” (Andor Éva, Palócz László)
- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „- Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc!.../ - Bódító szárnyalás, bájos-üde lányvarázs, tova tűnő kacagás!…Ájn, cváj, dráj, ájn, három a tánc, fordulunk, térülünk, már szinte szédülünk, lobbanó, libbenő tánc! Csak utánam, az a vágyam, pihekönnyen és lágyan, ez a tánc még csupa játék, csupa kellem és báj! Így bókolunk ez előkelő, hölgyeim, látják? Így fordulunk, ugye kitűnő? És most megállj!...” (Neményi Lili, Szabó Ernő)
- Rosta és Éduska kettőse: „- Jó estét, jó estét, áldás, erő békesség! - Jó estét, jó estét, mindenkinek kedvesség!.../- Rosta Márton, híres ember Pozsonyban, itten áll most előttetek valóban, készíti a mézeskalács szíveket. Gyertyát, ánizst, és cukorból egeret…”. (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar férfikara)
A délutáni ismétlés a szokott időben, 18 és 19 óra között kerül adásba.
Kapcs. 2164. sorszám
Muzsika, 1959. október szám
FARKAS FERENC: VIDRÓCZKI
Gondolatok egy zenés színpadi műfajról
Kicsit régen volt a július 20-i* rádióbemutató: Farkas Ferenc és Innocent Vincze Ernő Vidróczki című rádiójátékának előadásáról részletes beszámolót írni most már talán késő lenne. A mű keltette emlékek, a műfaj jelentősége, eddigi és tovább vezető útja mégis napirendre tűz néhány gondolatot. Feljegyzésük talán nem érdektelen.
Vidróczki gyakori szereplője a Mátravidék népdalainak, betyár-mondáinak. Nem is régen élt, mégsem volna könnyű valóságos alakját rekonstruálni. Hiszen a betyár élete mindig is megkívánta a titokzatosságot. Felbukkant itt-ott, tett ezt-azt. Az egyes jelenetek szemes fültanúi igyekeztek valamilyen összefüggést találni a „kalandok" között, többnyire fantáziájuk segítségével. Lehet, hogy több mindent nem is ő követett el, amit neki tulajdonítottak, csak „hasonlított" rá, keze nyomára ismertek egy-egy sikerült csínyben. Végül nevéhez tapadt egy sereg legendás esemény, jellemvonás is, ami már igazán csak a nép képzeletének volt szülötte.
Így lett Vidróczki is, a parasztság hőse, elnyomói veszedelme, magyarok védelmezője, mint több más társa. A róla szóló legendák egyes feldolgozásai valóban balladaszerű lazaságban (és egyben tömörséggel) foglalták össze alakját, tetteit. A balladamondónak sok mindent elhisz a hallgató, így válik meseszerűvé, nő csodatevővé a rendkívüli tulajdonságaival elhíresült hős. A ballada szívesen él csodás motívumokkal. Semmi különöset nem találunk abban, hogy a népdalban Vidróczki holtából is szembeszáll a vármegyével: „Hej, Vidróczki, most gyere ki, hat vármegye vár ideki!" — „Mit ér nekem hat vármegye? Tizenkettő jöjjön ide!"
A mesévé, csodává, emberen túli erővé válásnak, az általánosodásnak ezt a finom mezsgyéjét leste és jelölte meg Arany János egyik balladájában. Ez az a „keskeny palló", amelyen a Vörös Rébék átalmegy, s íme, már nem is ember, nem is ártó vénasszony többé, hanem maga az ártás, az elszabadult rossz lélek: már röpül is, egyik fáról a másikra, már nem is egyedül van, hanem többszöröződik, kézzel el nem érjük, meg nem ölhetjük. „Akinek azt mondja: kár! nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár!" — Ez az a híd, amelyen a Cantata Profana „kilenc szép szál fia" is áthaladva, szarvassá válik.
Ezen a „keskeny pallón" túl azonban a művészi alak már csak eposzban vagy balladában él meg, színpadon nem! Az általánosításnak ezt a fokát a színpad nem tűri. A színpad húsból-vérből való embereket, a műfajnak megfelelő logikát és építkezést kíván. A színpadon Vidróczkinak is emberré kell válnia, úgy élnie, úgy cselekednie, hogy a balladának majd elhigyjük: „Mit ér nekem hat vármegye?" Ez nemcsak a Vidróczki librettójának legalaposabb gondja, hanem minden balladából visszaformált színpadi műnek, így Hajdú Mihály Kádár Kata-librettójának is.
Mindezt azért kellett kissé hosszú lére ereszteni, hogy jobban lássuk a Vidróczki-darab műfaji nehézségeit, és tovább pillantsunk belőle egész zenés színpadunk problematikájára. Mert a rádióműsor a Vidróczkit „balladának" jelöli. Innocent Vincze Ernőnek pedig az volt a gondja, hogy eleven színpadot faragjon a töredékes népi hagyományból. Nem volt könnyű, már csak azért sem — mint egy beszélgetésben Farkas Ferenc is utalt rá —, mert Vidróczki kora történelmileg nagyon is közel van, szinte nagyapáink idején — azon a határon, amikor a „történelmi" színpad sok vonatkozásban a „társadalmi" színpaddal érintkezik, múlt és jelen fordulóján. A felépítésben mégis meg kellett tartani a képek lazább összefüggésének módszerét: nem felvonásokban, hanem szinte „ka!and"-okban bemutatni Vidróczki alakját, sorsát, mint a Háry Jánosét is. így kívánta az anyag sajátos természete, ennyi maradt a balladaszerűségből. Csak ez a lazább képfűzés adhatja valami okát, miért nevezi a rádióműsor a művet balladának.
Mert egyébként az érdekes és épkézláb történet valóban színházzá teszi a témát, bármennyire járja is a kitaposott utakat. Ismerős motívumai a műfajnak a cselédsorú, elnyomott szegénylány és a betyár romantikus szerelme; a gőgös és kalandvágyó nagyúri hisztérika fellángolása és a két nő rivalizálása. A betyár is a dolog természete szerint plebejus hős és kései kuruc, nemzeti ügy bajnoka is egyúttal; a megcsúfolt császári katona pedig Csínom Palkó nótája óta — vagy még régebben talán? — szívderítő figurája a mesetípusnak. Mégis, a puszta megszokás ismert keretein jóval túlvezeti Vidróczki történetét néhány keményen formált, nem sablonosan felléptetett alak: Vidróczki édesanyja, Marsó Lenci pandúr-figurája.
Szerepük éppen elég a vérbeli színpadi szerző leleményéből a régi anyag újrateremtéséhez.
Színpaddá vált tehát a ballada, de mégsem egészen, hanem a színpadnak egy különös átmeneti műfajában: a rádiószínpadon. A rádiószínpad azzal, hogy nem láttatja, csak hallatja a történést, közelebb áll a meséhez, több szabadságot enged a fantáziának, mint a látható színpad. A látás sokkal konkrétabb képet ad, mint a hallás. A hallásból szerzett hiányos adatokat sokkal gazdagabban, többféle módon egészíthetjük ki, mint a látási képeket (ha világos van és nincs köd; a romantikus színpadon egyszerre jelenik meg a mese és a sötétség!). A „ballada" és a színház sehol olyan szerencsésen nem találhat egymásra, mint a rádiójátékban. Ezért ad a rádiószínház olyan kitűnő alkalmakat zenei megoldásra. A zene esztétikájában, nagyfokú általánosító képességében is igen fontos a látás és a hallás közti ilyen különbség. A zenének ez a vonása az opera esztétikájáról is sok mindent elárul. Ezért olyan otthonos a zene rádiójátékban is.
Emlékezzünk vissza, mennyi jó színpadi zene kezdte pályafutását az utóbbi évtized folyamán a rádióban. Ha most elsősorban a Csínom Palkóra gondolunk, nemcsak a zeneszerző azonossága miatt tesszük. A téma, a feldolgozás módja, az egyes szereplők és a zenei anyag is annyi hasonlóságot mutat, hogy az összehasonlítás elől nem tudunk kitérni. Már ebben a művében szerencsés kísérletet tett Farkas Ferenc arra, hogy a népi hős köré formált nemzeti daljáték műfaját egyesítse a népszerű operett jó hagyományaival, s a kétféle zeneiség két társadalmi réteg, kél nemzeti magatartás, két erkölcs közötti különbség szembeállítását tette számára lehetővé.
Ezt az utat járta tovább a Vidróczki zenei megoldásában, még nagyobb színpadi igénnyel. Feltűnő, hogy a Vidróczkiban aránylag kevesebb az önálló „szám", dal, zárt apró együttes. A szerző inkább az egész cselekmény átzenésítésére törekedett, s a különböző zenei rétegek drámai egybedolgozásának valóban szép példáit adja. Hallhatóan nagy gondot fordít a színpadi énekbeszéd megmunkálására, a prózai szövegmondás énekké válásának megoldására. Az egységet szolgálja azzal is, hogy a beszéd és a zene érintkező felületein a döccenőket igyekszik mennél jobban lecsiszolni. — Nehezebb és talán kevésbé népszerű, kevésbé könnyű sikerű út, de igényesebb és messzebb vezet. Az opera-műfaj is erre felé haladt a múlt században, eljutott oda, ahol a zeneszerző már egyben rendezővé is válik. Zenéje önállóan szabja meg a színpadi akció lebonyolódását, a szereplők magatartását.
A Csínom Palkóban mintegy tíz évvel ezelőtt a népszerű és mégis igényes daljátéki hang feléledését köszöntöttük, a Vidróczkiban is elsősorban ennek a nem olcsó módon népszerű zenés színpadi műfajnak újabb állomását szeretnénk üdvözölni. Daljátéknak azért nem merjük nevezni, mert egybekomponáltsága már sok helyen túlmegy a daljáték szokott formai keretein. A zeneszerző szeme előtt a népszerű opera megvalósításának, újbóli megalkotásának célja lebeg, olyan értelemben, ahogyan népszerű volt a maga korában és ma is az Mozart Varázsfuvolája, Verdi legtöbb művei, Puccini operaszínpada. A céllal egyet kell értenünk, de megvalósulásáról csak akkor beszélhetünk, ha a rádiójáték kiszabadul a rádióból és valódi, látható színpadon is talpára áll. Tudjuk, hogy eddigi kísérleteink alkalmával mindig ott bokrosodtak a gondok, ahol az akusztikus rádiószínpadról vizuális, valóságos operaszínpadra kellett lépniük az utóbbi évtized műveinek. Hiába, az operai librettista sem terem a rózsabokorban. A műfaj különben is világszerte permanens válságban van, új meg új műfajokban próbál újjászületni.
Közbevető megoldásnak, iskolának kínálkozik a film. Közelebb áll a rádiószínpadhoz, mint a valóságos játékszín, mert sokkal szabadabban tágíthatja színhelyét, idejét, technikai lehetőségeivel sokkal jobban követheti a képzeletet, mint emez. Eddig is iskolája volt zeneszerzőinknek, Farkas Ferenc is sokat tanult saját filmzenéiből ahhoz, hogy a Vidróezki zenéjét ilyen színpadi igénnyel megoldhassa. Különös és tanulságos esete a látott kép és a hallott hang drámai egységének.
Sokféle módja lehetséges a gyakorlati megközelítésnek. Hogy melyik mikor és hogyan válik be, azt majd a következő évek mutatják meg.
Annyi bizonyos, hogy a Vidróczki jó úton tesz egy lépést az új magyar zenésszínpad meghódítására.
Gondolatmenetünk nem az előadás elemző bírálata felé vágott. Mégis meg kell köszönnünk a július 20-i bemutató szereplőinek, egész együttesének és vezetőinek, hogy a művet hiteles interpretációjukkal erre az útra segítették. Csakis tolmácsolásuk hitelében bízva merhettünk ilyen módon belekapni témánkba is.
/Ujfalussy József/
* Megjegyzés: a cikk elején szereplő július 20-i dátumhoz képest már 1959. május 30-án megvolt a Vidróczki bemutatója (Kossuth Rádió, 20.30 – 22.00 óra.)
A Dankó Rádió mai operettműsorából:
Kálmán Imre - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Zsuzsi kisasszony (külföldön a darab átdolgozott változata, más librettóra: „A farsang tündére”) operettjéből hallhattunk három számot más-más felvételekről:
- Péterfi dala, I. felv.: „Hajnalcsillag fenn az égen, várlak rózsám, olyan régen…, hej, cicám…jaj, jaj, jaj! Jaj, Zsuzsikám, jaj, Zsuzsikám! Egy pici csók kellene ám!...” (Peller Károly)
- Zsuzsi dala: „Sétál a korsón a szende kislány, a nap fénye szétomlik hullámos haján,…/ Légy az icipici párocskám! Páratlannál szebb a páros szám…” (Koltay Valéria, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András)
- Dal: „Rózsákat himbál a szél... /Holdfényes, illatos nyáréjszakák, hűs kert ölén, szép rózsafák… Hol vagytok nyáréjszakák…” ( Kövecses Béla, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bánfalvy Miklós )
Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József: Maya
A Budapesti Operettszínházban sok év után nemrég visszakerült a repertoárba Fényes Szabolcs első, nagysikerű darabja. Most a Magyar Rádió 1971-es. teljes stúdiófelvételéről hallottunk néhány dalbetétszámot az operett jól ismert dalai közül:
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1971. április 12. Kossuth Rádió, 19.57 – 22.00
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Bódy Irma), Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc
Zenei rendező: Fejes Cecília. Rendező: Cserés Miklós dr.
Részletek:
- Maya, Barbara és Rudi hármasa a 2. felvonásból „Oda vagyok magáért..” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert)
- Maya, Barbara, Rudi jelenete „Párizs, te szép…” (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert, énekkar) - megjegyzem, ezt a pompás tercettet - számomra értthetetlenül - valamiért kihagyták a mostani színházi bemutató zeneszámai közül!
- Barbara belépője: „Macskaszerenád - Miau” (Galambos Erzsi, énekkar)
- Együttes: „Haccáré, haccacáré…” (Galambos Erzsi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Korda György)
Vincze Ottó - Barabás Tibor - Semsei Jenő – Romhányi József: Budai kaland - Balettzene (Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel Gyulai Gaál Ferenc)
(Megjegyzem: az 1962 decemberében készült rádió-stúdiófelvételen Németh Marika, Petress Zsuzsa, Kishegyi Árpád, Radnay György, Szabó Miklós és a Fővárosi Operettszínház Énekkara is közreműködik.
Szívesem venném, ha a Dankó Rádióban ebből a daljátékból más, vokális részlet is felcsendülne olykor-olykor…)
A délelőtt elhangzott műsort ismét meghallgathatjuk ma 18 és 19 óra között a rádióban és az interneten is.
Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya egy „könnyűzenei” együttes, a „Kamilka & Pesti Sikk” jazz-pop-funk formációt létrehozó Kiss Kamilkával (szövegíró, énekes, fuvolán és zongorán játszik) és férjével, Lőrincz Ádámmal (dalszerző, zongorista) beszélget a „Túl az Óperencián” adásában.
Sárközy István – Benedek András – Semsei Jenő: A szelistyei asszonyok
A daljáték szövegét Mikszáth Kálmán kisregénye nyomán írták a szerzők, a verseket Innocent Vincze Ernő írta.
A Rádió Dalszínháza új bemutatója: 1983. augusztus 20., Kossuth Rádió 15.05 – 16.42
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Breitner Tamás
Zenei rendező: Fejes Cecília.
Rendező: Békés András.
Szerkesztő: Bitó Pál
Szereposztás:
Mátyás király – Kalocsay Miklós
Szelistyei asszonyok:
Anna – Mészöly Katalin
Mária – Sudlik Mária
Vuca – Zempléni Mária
Nagy András, kocsis – Miller Lajos (Csernák János)
Mujko, udvari bolond – Benedek Miklós
Rostó Pál, prefektus – Sólyom Nagy Sándor
Wolfgang, kocsmáros – Palcsó Sándor
Czobor hadnagy – Mersei Miklós
Vendelné, fogadósné – Divéky Zsuzsa
Marini lovag – Lesznek Tibor
Bánffy, ajtónálló – Dózsa László
Kassai Mihály, földesúr – Kertész Péter
A Dankó rádió délelőtti operettműsorában ebből a ritkán játszott daljátékból és erről a rádiós felvételéről hangzottak el részletek Mészöly Katalin, Sudlik Mária, Zempléni Mária, Miller Lajos, Benedek Miklós és Sólyom Nagy Sándor, valamint az MRT Énekkarának előadásában.
Hozzáteszem, egy korábbi rádiófelvétel-keresztmetszetről (1961) - Vuca szerepében - Zentai Anna énekhangját is hallhatjuk, az MRT Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényli.
A Túl az Óperencián adásának ismétlését ma 18 és 19 óra között hallgathatjuk meg a rádióban és az interneten is.
Kapcs. 2018., 446. sorszámok
Lehár Ferenc: Paganini
Rádió Dalszínházának bemutatója: 1981. március 16., Kossuth Rádió 19.15 – 20.35
Paul Knepler és Béla Jenbach szövegét fordította Kulinyi Ernő, átdolgozta és rádióra alkalmazta Erdődy János
Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
A hegedű szólót Hidy Péter játssza
Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: Bozó László
Szerkesztő: Bitó Pál
Szereposztás:
Anna–Elisa – Kalmár Magda
Niccolo Paganini – Gulyás Dénes
Bartucci, Paganini titkára – Csákányi László
Felice herceg, Anna-Elisa férje – Rozsos István
Pimpinelli, kamarás – Palcsó Sándor
Bella Giretti, énekesnő – Lehoczky Éva
Laplace grófnő, udvarhölgy – Császár Angéla
Hédouvelli, tábornok – Gelley Kornél
Marco, Filippo, Emanuele, parasztok – Nagy István, Ambrus András, Szatmári István
Fogadós – Balázs Péter
Szobalány – Fodor Zsóka
Egy hang – Emőd György
A rádió új operettbemutatója alkalmából az RTV Újságban volt olvasható az alábbi cikk:
„Másfajta hepiend”
Örültem, amikor a Rádió felkért Lehár Paganinijének fordítására és átdolgozására. Szeretem az ilyen munkát, és immár három évtizednél hosszabb kapcsolat köt a zenés színpadi műfajokhoz: társszerzője voltam sok operettnek, musicalnek és zenés vígjátéknak – ez most a tizenhatodik ilyen darabom. Zenei érdeklődésem, némi tájékozottságom és a muzsika szeretete segít ebben. Mindig örömmel dolgoztam zenés darabokon, és ami a fontosabb: a közönség is örömét lelte bennük, amint a darabok fogadtatása mutatta. Számomra üdítő változatosság az ilyen munka, jól megfér harminc-egynéhány történelmi regényem, filmjeim és egyebek írásával.
S ami a Paganinit illeti: ennek a darabnak – a dallamgazdag és változatos Lehár-muzsikán kívül – még sajátos vonzereje is van. Az operett műfaját a sznobok általában lekezelik, és egyik „érvük”, hogy ezek a művek törvényszerűen megnyugtató befejezéssel, úgynevezett hepienddel végződnek. Nos, a Paganininek is hepiendje van, de meglehetősen szokatlan alakulású. Szó sincs ennek a darabnak fináléjában a főszereplő-szerelmespár boldog összeborulásáról és egyesüléséről – ellenkezőleg! Paganini, a nagy hegedűs, nem áldozza fel művészi szabadságát egy asszonyért, hanem a darab végén búcsút vesz tőle, és elindul világhódító útjára: a nő helyett az igazi nagy szerelmet, hegedűjét választja. És az asszony is belátja, hogy egy művész küldetése fontosabb a szerelemnél: elengedi a férfit.
Ez az érdekesség, másfajtaság teszi még vonzóbbá a művet, nemcsak nekem, aki dolgoztam rajta, de remélhetőleg a közönség számára is emberibbé válik ettől a történet és igazabbá. Bízom benne, hogy ez lesz a hallgatók véleménye is.
Még egy megjegyzés. Itt-ott ismerős sorokkal fog találkozni a hallgató. A nagyon kedvelt Lehár-muzsikák szövegeinek voltak régebbi fordításai és természetesen ismert felvételei is. Abban egyeztünk meg, hogy a régóta közismert, szinte kívülről tudott egyik-másik népszerű szövegsort meghagyom, és csak a továbbiakban kap új szöveget a muzsika. Így is történt.
/Erdődy János/
Az operett másik ismert magyar nyelvű rádiófelvétele:
Lehár Ferenc – Kulinyi Ernő: Paganini
A rádió dalszínháza bemutatója: 1958. május 2., Kossuth Rádió 19.00 - 19.50 - keresztmetszet
Ezen a stúdiófelvételen Orosz Júlia, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Szabó Miklós éneklik a főbb szerepeket. Km. Ney Tibor – hegedű, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás.
A Dankó Rádió délelőtti „Túl az Óperencián” műsorában részletek szólaltak meg
Sidney Jones – Lionel Monkton Gésák (vagy egy japán teaház története) című operettjéből:
Az operett rádióváltozatának bemutatója a Rádió Dalszínháza égisze keretében: 1970. február 14., Kossuth Rádió 19.25 – 20.37
Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta
Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc). Vezényel: Bródy Tamás
A szereposztás ez volt:
Az öreg Vuncsi – Feleki Kamill - próza
A fiatal Vuncsi – Kibédy Ervin - próza
Mimóza – László Margit (Domján Edit)
Fairfax – Bende Zsolt (Mécs Károly)
Molly – Petress Zsuzsa
Cunningham – Reményi Sándor (Csanaky József)
Katána – Bartha Alfonz (Verdes Tamás)
Lady Constance - Simor Erzsi - próza
Juliette – Csala Zsuzsa - próza
Imári márki – Csákányi László
Az operett rövid tartalma: Angol hajó vesztegel egy japán kikötőben, ahol "A tízezer gyönyörűséghez” címzett teaházat sűrűn látogatja Fairfax angol hajóstiszt, aki – bár vőlegény – nem tud ellenállni a bájos gésa, Mimóza táncának. Ebből számos bonyodalom származik…
A darab rádióváltozatában ezt a történetet meséli el a teaház volt tulajdonosa – F e l e k i Kamill.
Ebből a klasszikus angol operettből hallottunk most három dalt az adásban:
- Fairfax kóruskíséretes „tengerész-dala” (Bende Zsolt és a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának Férfikara):
„Én tengerész vagyok, ám a fényes ég ragyog, mert az otthonunk a széles óceán! És ha partra léphetünk, úgy örülnek nekünk, összecsődül annyi asszony és leány! Minden ember arca víg, sorra mind kezet szorít, és távozáshoz hívnak ám a nők! Járva messzi tájakat, ennyi kedvesünk akadt, egyre csak visszavárnak ők. /- Víg a tengerész! Bátor és merész! Lángra gyúl, ha lányra néz és átölelni kész! Hej, nincs időnk, hahó, lányka, vár hajónk, egy búcsúcsók, s az ég megáld! Az ég megáld, az ám!….”
-Mimóza dalkeringője: „Szeretni szép…csak tánc… csak énekelj…” (László Margit)
- Cunningham dala a kis japánokról: „Ha gőzhajód Japánba ér, és vár Nagasaki… félreáll Jappy, mert vár a kis Jacky---/… I am Jappy and happy!...” (Reményi Sándor, km. az MRT Énekkara)
Az adás végén pedig Kemény Egon – Erdődy János Krisztina kisasszony című operettje nyitányának dallamai csendültek fel (km. az Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György – rádióbemutató:1959. augusztus 22., Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00)
Ezt a műsort ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségén.
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete
A Magyar Rádió új felvételének bemutatója 1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46:
A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította
Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György,
valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András
Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál
Zenei rendező: Fejes Cecília Szerkesztő: Bitó Pál
Erről a stúdiófelvételről szólaltak meg újra részletek a Dankó Rádió most délelőtt elhangzott operettműsorában:
- Nyitány
- Hármas (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa) és
- Pepita dala (Bolero), II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem, csemete sok volt, épp egy tucat…/Az ördög bújt belém…” (Koltay Valéria)
- Matrózinduló „Tengerésznek, tengerésznek…./ Tengerész! Tengerész! … légy merész… összetart, tettre kész, harcra kész… célhoz érsz!” (MRT Énekkarának férfikara)
Egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételéről is elhangzott egy részlet:
- Stella és Markó szerelmi kettőse: "Stella, nézd, hogy sugárzik a fény a kék tengeren, mégis itt-ott sötétlik mélyében száz rejtelem. Stellám! Sorsunk mélyén is rejtőzhet még száz veszély! Tán még ma csak néma sugárban ég szenvedély!...”(Gencsy Sári, Melis György, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Lehel György)
A "Túl az Óperencián" adásának ismétlését délután hat és hét óra között hallgathatjuk meg a Dankó Rádióban és az interneten.
A Dankó Rádió ma délelőtt elhangzott operettműsorában hallhattuk:
Lehár Ferenc – Robert Bodanzky és Alfred Maria Willner – Gábor Andor: Luxemburg grófja – részletek két stúdiófelvételről:
- Bevezető kórus és Renée belépője: (Udvardy Tibor és az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András) –1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00
„Szép igazán, barátaim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse…. Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” -
Juliette és Armand kettőse, II. felv. (Zentay Anna és Rátonyi Róbert, km. a Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel
„Kérem, nézzen reám! /- türelem, türelem…/- Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom, a félelemre nincs okom, hiszen szeretsz te, jól tudom…/…- Gombolom, gimbelem, a tiéd a szívem, a félelemre nincs okod, hiszen szeretlek/elveszlek, jól tudod!” -
Bazil dala: (Feleki Kamill, km. a Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel
„Szívem szeret, valóság ez, nem álom. Szívem szeret, örömmel konstatálom. Szívem szeret, mint aki most húszéves. Szívem szeret, szeretni olyan édes. Szívem szeret, úszom ifjúi tűzben. Csak verseket olvasnék, kötve-fűzve. Szívem szeret, szívem szeret, az ember el se hinné, hogy ilyen lehet. Lehet….” -
Fleury és Basil kettőse, II. felv. (Honthy Hanna, Feleki Kamill, km. a Fővárosi Operettszínház zenekara. Vezényel: Breitner Tamás) – 1964, Hungaroton felvétel
„Nagy arszlán volt a kopasz úr… Polkatáncos, polkatáncos voltam deli legény…” -
Juliette és Brissard „bohém” kettőse: (Zentay Anna és Palcsó Sándor) –1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00
„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…”
A „Túl az Óperencián” adásának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya megemlékezett a műsorban
Zentay Annáról, aki ma két éve hunyt el 93. életévében. Emlékére bejátszásra került Fényes Szabolcs – Szilágyi László Fehér akácok című dala (Zentay Anna, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Gyulai Gaál Ferenc vezényletével;
Két mai születésnapos énekművészt - operaénekest - is köszöntött Nagy Ibolya – velük ugyancsak beszélgetett egykor rádióműsorában:
Kelen Péter
Behár György – Baranyi Ferenc: Dal: „Ó mért, hogy a boldogságom ára az árulásom, miért vagyok gyáva… „ (Kelen Péter, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel:Behár György) - Behár György: Szállnak a darvak - Behár György dalai ℗ 1976 HUNGAROTON RECORDS lemezről
Iván Ildikó
Lehár-egyveleg - válogatás az Éva és A víg özvegy dallamaiból - Iván Ildikó előadásában.
Ezt a délelőtti adást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban ma 18 és 19 óra között.
64 évvel ezelőtt, ezen a napon volt a "Hatvani diákjai" bemutatója.
A Dankó Rádióban ma délelőtt sugárzott operettműsorból kiemelem Fényes Szabolcs daljátékának részleteit:
Fényes Szabolcs - Békeffi István – Semsei Jenő: Rigó Jancsi
A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1973. december 26., Kossuth Rádió, 19.09 – 21.40
Az elhangzott dalokat Kalmár Magda, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Korondi György, Bende Zsolt, Rátonyi Róbert és Bilicsi Tivadar éneklik.
A rádiófelvételen a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli.
Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolya a Madách Színház művészével, Barát Attilával beszélget.
Az adás további részében egy-egy részlet csendült fel a Madách Színház két zenés produkciójából:
Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma – rockopera/oratórium
A részletben Sáfár Mónika, Vikidál Gyula, Sasvári Sándor énekét halljuk –(1991, Hungaroton)
„Sok esztendővel Jézus, s néhány hónappal Mária halála után János apostol, a „Mennydörgés Fia” azon meditál: miért mondta néki Mestere, a keresztre feszített Jézus saját anyjára letekintve, s mintegy végső üzenetként: „IME A TE ANYÁD”. Ez a dráma János emlékezetében, s önmagával viaskodó hatalmas látomásaiban zajlik. A hagyományok szerint azonban mindaz, ami a lélekben történik, nem magánügy, hanem közügy. János, mintegy őskeresztény gyülekezet papja, maga köré idéz egy világot: vízióból, saját bizonytalanságából, vad gyűlöletéből és magasztos felismeréseiből nyilvános rítust teremt.
E rítus a beavatások sorozata. A káosz és az elaljasodás közepette avatja be Jánost Jézus szelleme a Szeretet misztériumába, készíti fel őt az Anyaság titkának megértésére. Ebben a fenyegetettségben avatják be az angyalok Máriát a Földi és Égi Szerelem titkába, értik meg a bölcs királyok és primitív pásztorok az ember isteni voltának csodáját, sejti meg a maga szerepét József, az ács. A hatalom, s a mélyre zuhant nép őrjöngésének közepette kénytelen Mária megtanulni az Elengedést, s világosodik meg végül Jánosban az „Ecce Mater tua” jelentése: az Anyaság – férfiember számára oly nehezen felfogható – misztériuma.”
Andrew Lloyd Webber – Tim Rice – Blum Tamás – Galambos Attila: József és a színes szélesvásznú kabát – musical
- Barát Attila énekel (a "Mesélő") –2011, CD
„Andrew Lloyd Webber csodálatos műve a Biblia legszebb, drámai fordulatokban leggazdagabb történetén, a József legendán, illetve Thomas Mann tetralógiáján alapul.
Andrew Lloyd Webber és sok éven át vele együtt dolgozó alkotó társa, Tim Rice szövegíró kollégiumi szobatársakként találtak rá a József témára. Felnőttpukkasztó, szertelen művet alkottak belőle, amely 1967-ben oratórikus formában került színre. Már ebben a verzióban is halmozta a sikereket. "Felnőtt" színpadon, kibővítve, 1972-ben az edinburghi fesztiválon mutatták be. Webber végül is fittyet hányva a színpad törvényeinek, egymást követő dalok laza szerkezetű sorában meséli el a kiválasztott fiú történetét, akinek kitaszítottsága és felemelkedése a megbocsátás és a tolerancia nagy példázata.
A darab bejárta a világ nagy színpadait és mindenütt hatalmas sikerrel játsszák.
Webber áradó melódiái, szellemes, friss stílusváltásai remek, szórakoztató, ironikus és ugyanakkor ihletett, katartikus élményt nyújtanak.”
Ezt a délelőtti zenei összeállítást ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az interneten ma 18 órától: "Túl az Óperencián”.
A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián” adása elején a Magyar Kultúra Napjáról emlékezett meg a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
Felcsendült Erkel Ferenc Bánk bán című operájából Bánk áriája („Hazám, hazám…” ) Simándy József énekfelvételéről, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Ferencsik János
A mai operettadásban elhangzott zenék voltak:
Huszka Jenő – Háy Gyula – Fischer Sándor: Szabadság, szerelem
Közreműködik a Földényi-kórus és a Magyar Rádió szimfonikus zenekara. Vezényel: Várady László (A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1955. május 10., Kossuth Rádió)
Részletek:
- Petőfi Sándor megzenésített verse is betétszáma a darabnak – Béla dala: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem! Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem! Szerelmemért feláldozom az életet, szabadságért feláldozom szerelmemet!...” (Hadics László, Földényi-kórus)
- Erzsók és András vidám kettőse: „… Nem kívánok egyebet, egyebet, mint egy ilyen icipici csókocskát! Semmi baj nem fenyeget, fenyeget, ettől ugyan nem dől össze a világ! Mert a csók olyan, mint az orvosság, csókra kivirul a boldogság!...” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)
- Judit és Béla kettőse: „Ó, csakhogy hazaértem ---/ Áldom az ég urát…” (Petress Zsuzsa és Radnay György)
- Erzsók és András keringő-kettőse: „Csók csak kettesbe’ jó, ajkad másnak nem tartható…./nem, nem maradhatok, csak ahogy való: derül ki a szép, mi jó...” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád)
- Melchior doktor dala: „Társtalanul járogat az orvos…/Doktor úr, Doktor úr, itt bent valami fáj” (Csákányi Lászlónak egy másik stúdiófelvételről bejátszott dalszáma)
- Palotás – a II. felvonás nyitó tánca
Kálmán Imre – Bakonyi Károly – Gábor Andor: Tatárjárás
- Nyitány
- „Hajrá, előre, a sík mezőre…” (Kukely Júlia, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara, vezényel: Breitner Tamás) - Kálmán Imre-operettest közvetítése a Csepeli Munkásotthonból (1979. december 3., 3. Műsor, 19.00 –20.30 )
- „A kis Juliska azt kívánja tudni módfelett: belül egy nagy huszárkaszárnya, jaj, milyen lehet?…/Adj egy édes csókot drága kis babám! Így kívánja ezt a huszár reglama…” (Zentay Anna és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Pécsi József) – 1959
- „Óh, holdas este!… Te voltál lelkem ringató zenéje…/Ne mondd…” (Gencsy Sári és Svéd Sándor, km. a Magyar Néphadsereg Központi Zenekara, vezényel Sebestyén András) - 1955. Megjegyzem, ez a kettős egy másik Kálmán Imre operettből - a „Kis király” – való, de az idők folyam a ”Tatárjárás” részévé vált.
Ezt a délelőtti adást 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a rádióban és az interneten.
Kapcs.: 363. sorszám
Kiegészítés
Fényes Szabolcs –Csizmarek Mátyás - Halász Rudolf: Csintalan csillagok
A Rádió Dalszínház bemutatója: 1981. december 25., Kossuth Rádió 20.36 – 22.00
Rádióra alkalmazta: Kárpáthy Gyula
Km.: az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc), valamint a Stúdió 11
Vezényel: Sebestyén András
Zenei rendező: Bárány Gusztáv
Rendező: Bozó László
Szerkesztő: Bitó Pál
Szereposztás:
Lia – Kalmár Magda
Ági – Oszvald Marika
Berci bácsi – Haumann Péter
Tamás – B. Nagy János (Maros Gábor)
Pisti – Tímár Béla
Nóra – Felföldi Anikó
A nagykövet – Kaló Flórián
Az új rádióbemutató elé az alábbi ajánló sorokat írta a szerkesztő a korabeli RTV Újságban:
„Ha netán valaki hallott volna már ilyen című operettről, az nem a véletlen műve, bár ez a zenés vígjátéknak is nevezhető darab nem tartozott Fényes Szabolcs legsikeresebb művei közé. Mindjárt hozzá kell tennünk: nem a zenén múlott. Fényes Szabolcs ebben a munkájában sem adott kevesebbet a hallgatóknak, mint több más, sikeres művében. A mese azonban, melyre a játék épült, egy kissé botladozóra sikerült. Igaz, a szerző nehéz leckét vállalt. Mai figurákat mozgatott egy olyan zenei világban, melyre valóban operaszerű, nagy ívű, romantikus dallamok jellemzőek. Színpadra sem túl szerencsés köntösben került annak idején a darab.
A Rádió Dalszínházának szerkesztősége megpróbálkozott a korán hamvába holt, jobb sorsra érdemes muzsika megmentésével. Ehhez a librettó rádiószerűsítésére, magyarul: átdolgozására volt szükség, ebben Kárpáthy Gyula működött közre, Bozó László rendezése pedig a hallgatót segíti abban is, hogy kedves, látványos díszleteket képzelhessen maga elé.”
1952. december 25., Kossuth Rádió 20.20 – 22.00
Magyar Nemzet, 1952. december 27.
Rádiókritika
ZENG AZ ERDŐ
Dékány András—Farkas Ferenc daljátéka a rádióban
Rádióközönségünk bizonyára nagy érdeklődéssel várta a „Csinom Palkó” szerzőinek új daljátékát. Ezúttal nem történelmi, hanem mai témát dolgoztak fel. Zenés darabjuk az erdősítésről szól. Megmutatja, hogyan hajtja végre népgazdaságunk a fásítási programot. Lányok vidám énekszója veri fel a Bükk csendjét. Az erdészeti iskola növendékei érkeztek meg tanárukkal erdőültetés és gyakorlati tanulmányok céljából. Ezen a vidéken fittyet hánynak a tilalmi rendeletekre: a közbirtokosság választott elnöke kivágatja a hegyomlást megakadályozó véderdőt s a fa eladásánál megsüti a maga pecsenyéjét. A favágókat a markában tartja, mert csaknem valamennyien adósai. Balla Marci erdész jól ismeri Cobák elnök mesterkedéseit, aki nem enged beleszólni senkit az ügyek vezetésébe s célja elérésére még gyújtogatásra, sőt gyilkosságra is képes. Kitör a vihar, dörren a fegyver, de az erdő ítél: Cobák gazdát elpusztítja a leomló hegyoldal.
A témát kedves szerelmi történet szövi át. Két fiatal s egy idősebb pár találja meg a boldogságát. A szövegkönyv gördülékeny s szórakoztató, bár a hallgató furcsának találja, hogy a becsületes emberek miért nem lépnek fel erélyesebben és idejében az illetékes tanácsnál. A szövegkönyv derék erdész-figurája jól megrajzolt alak. Dékány igen kedvesen mutat meg egy fa- madár- mókusrajongó vidám, tapasztalt öreget. A tanár túlságosan »professzor«-os, Cobák gazda pedig (róla első pillanatban tudtuk hogy »ellenség«) sematikus »rossz ember«. Melegszívű asszonyt írt meg Dékány: Tera néni s törekvő, tanulnivágyó parasztlányt: Nemes Bori személyében.
Farkas Ferenc melódiákban gazdag, színes muzsikáján érdekes kettősség húzódik végig. Zenéjének egyik fele a régi nagy operettek nemes hagyományait, másik fele pedig a magyar jellegű hangvételt követi. Helyes-e ez a kettősség? Vitatható. Furcsa a Bükkben az idős férfi s nő polkáját hallgatni, pedig ez a polka egyébként tetszetős, kerek dallammal felépített zeneszám. Farkas bőven adja a szebbnél szebb zenét. »Gyertek lányok, hej, halihó«, »Be szép az erdő«, »DomboIdalon játszottunk« (keringő-duett), »Van nekünk egy mozdonyunk« (vidám duett), »Bujdosó dal« (színmagyar zene), »Fű, fa, virág, ez a világ« című dalai bájosan szóltak s még egy tömegdallal is megtoldotta a darabot (»Bimbós tulipán«). A vihart festő zene erőteljes és hatásos. A női kórus kanonikus éneke különleges hangszínekkel érvényesül a darab első és zárójelenetében. A zeneszerző nagy érdeme, hogy eltalálja a daljáték mindenkihez szóló muzsikáját; olyan igényességgel, mint kevesen élő zeneszerzőink közül!
Sárdy János több mint egy éve nem játszott darab-főszerepet a rádióban s így örvendtünk hangjának. Balla Marci erdészt alakította. Gózon Gyula csak úgy »szórta« a jókedvet. Tímár József tanár-alakítása még színesebb lehetett volna, ha szövege engedi. Kiss Manyi örökké jókedvű, ugrabugra lánykát játszott, Zentay Anna pedig csengő szopránjával hűen, művészien szólaltatta meg Farkas dalait. Berky Lili édesanya-alakítása sok kedves percet szerzett, Képessy József viszont nehezen küzdött meg a Cobák-szereppel. Az az elképzelés, hogy korcsma-jelenetében zenével, »hej, de« felkiáltásokkal mutassák meg, hogyan is mutat az ilyen gazda, nem vált be s legfeljebb műparaszti hangulatot árasztott az »Erdő mellett dombon van a babám háza« című dal kíséretével. Szécsi Ferenc rendezése komoly munka volt, éppen így Vaszy Viktoré is a Forrai-kórus és a rádiózenekar élén.
1952. december 25, Kossuth Rádió 20.20 – 22.00
Magyar Nemzet, 1952. december 27.
Rádiókritika
ZENG AZ ERDŐ
Dékány András—Farkas Ferenc daljátéka a rádióban
Rádióközönségünk bizonyára nagy érdeklődéssel várta a „Csinom Palkó” szerzőinek új daljátékát. Ezúttal nem történelmi, hanem mai témát dolgoztak fel. Zenés darabjuk az erdősítésről szól. Megmutatja, hogyan hajtja végre népgazdaságunk a fásítási programot. Lányok vidám énekszója veri fel a Bükk csendjét. Az erdészeti iskola növendékei érkeztek meg tanárukkal erdőültetés és gyakorlati tanulmányok céljából. Ezen a vidéken fittyet hánynak a tilalmi rendeletekre: a közbirtokosság választott elnöke kivágatja a hegyomlást megakadályozó véderdőt s a fa eladásánál megsüti a maga pecsenyéjét. A favágókat a markában tartja, mert csaknem valamennyien adósai. Balla Marci erdész jól ismeri Cobák elnök mesterkedéseit, aki nem enged beleszólni senkit az ügyek vezetésébe s célja elérésére még gyújtogatásra, sőt gyilkosságra is képes. Kitör a vihar, dörren a fegyver, de az erdő ítél: Cobák gazdát elpusztítja a leomló hegyoldal.
A témát kedves szerelmi történet szövi át. Két fiatal s egy idősebb pár találja meg a boldogságát. A szövegkönyv gördülékeny s szórakoztató, bár a hallgató furcsának találja, hogy a becsületes emberek miért nem lépnek fel erélyesebben és idejében az illetékes tanácsnál. A szövegkönyv derék erdész-figurája jól megrajzolt alak. Dékány igen kedvesen mutat meg egy fa- madár- mókusrajongó vidám, tapasztalt öreget. A tanár túlságosan »professzor«-os, Cobák gazda pedig (róla első pillanatban tudtuk hogy »ellenség«) sematikus »rossz ember«. Melegszívű asszonyt írt meg Dékány: Tera néni s törekvő, tanulnivágyó parasztlányt: Nemes Bori személyében.
Farkas Ferenc melódiákban gazdag, színes muzsikáján érdekes kettősség húzódik végig. Zenéjének egyik fele a régi nagy operettek nemes hagyományait, másik fele pedig a magyar jellegű hangvételt követi. Helyes-e ez a kettősség? Vitatható. Furcsa a Bükkben az idős férfi s nő polkáját hallgatni, pedig ez a polka egyébként tetszetős, kerek dallammal felépített zeneszám. Farkas bőven adja a szebbnél szebb zenét. »Gyertek lányok, hej, halihó«, »Be szép az erdő«, »DomboIdalon játszottunk« (keringő-duett), »Van nekünk egy mozdonyunk« (vidám duett), »Bujdosó dal« (színmagyar zene), »Fű, fa, virág, ez a világ« című dalai bájosan szóltak s még egy tömegdallal is megtoldotta a darabot (»Bimbós tulipán«). A vihart festő zene erőteljes és hatásos. A női kórus kanonikus éneke különleges hangszínekkel érvényesül a darab első és zárójelenetében. A zeneszerző nagy érdeme, hogy eltalálja a daljáték mindenkihez szóló muzsikáját; olyan igényességgel, mint kevesen élő zeneszerzőink közül!
Sárdy János több mint egy éve nem játszott darab-főszerepet a rádióban s így örvendtünk hangjának. Balla Marci erdészt alakította. Gózon Gyula csak úgy »szórta« a jókedvet. Tímár József tanár-alakítása még színesebb lehetett volna, ha szövege engedi. Kiss Manyi örökké jókedvű, ugrabugra lánykát játszott, Zentay Anna pedig csengő szopránjával hűen, művészien szólaltatta meg Farkas dalait. Berky Lili édesanya-alakítása sok kedves percet szerzett, Képessy József viszont nehezen küzdött meg a Cobák-szereppel. Az az elképzelés, hogy korcsma-jelenetében zenével, »hej, de« felkiáltásokkal mutassák meg, hogyan is mutat az ilyen gazda, nem vált be s legfeljebb műparaszti hangulatot árasztott az »Erdő mellett dombon van a babám háza« című dal kíséretével. Szécsi Ferenc rendezése komoly munka volt, éppen így Vaszy Viktoré is a Forrai-kórus és a rádiózenekar élén.
Kapcs. 463. sorszám
Kiegészítés
Az RTV Újságban megjelent cikk a Rádió Dalszínházának új bemutatója elé:
"Rádiós daljáték-bemutató:"
Melibea és Calisto szerelme
„A prózai rendező emlékei a lehető legkellemesebbek e daljáték hosszútávú előkészületeiről, próbáiról és fölvételeiről. (Azt tapasztaltam, a zenei rendező, Fejes Cecília is szívesen bábáskodott az énekszámok és a zene megörökítésekor.)
Amikor operaénekesek és prózai színészek játszanak együtt, úgy vélhetnénk, az a legnagyobb gond, hogyan juttathatjuk közös nevezőre az így egymás mellé került, kétfajta, egymástól elütő előadásmódot. Meglepő talán, de nekem ez esetben (és más alkalmakkor is) az okozott több fejtörést: hogyan tudom összehangolni az operisták prózai szövegmondását – saját éneklési módjukkal, hogy ti. egységesnek hasson a kettő, noha „másutt” énekel az operaénekes és „másutt” beszél. Aki ugyanis annyira „elől” beszél (amennyire „elől” énekel), annak úgy hat a prózai beszéde, mintha – valaki mást hallanánk helyette. Szerencsénkre ide, a rájuk eső párbeszédek előadására is jó színészi képességű énekeseket sikerült szerezni. Főként ők jelenítik meg ezt a régi Rómeó és Júlia-mintájú szerelmes történetet.
A rendező, természetesen, elfogult a mű és előadása megítélésében. Mindazonáltal megkockáztatom kijelenteni, hogy a sokrétű, kitűnően énekelhető, vonzó zenének, valamint a fordulatos párbeszédeknek és verseknek meghallgatása örömöt szerez majd a hallgatónak. Nem utolsósorban azért, mert – ahogy az ebben a műfajban gyakran megesik – a daljáték figuráiban a mai, romantikára hajló ember akár magára ismerhet.”
/Cserés Miklós dr./
|
Behár György: Melibea és Calista szerelme |
Megjegyzem, a Melibea és Calista szerelme eredetileg Behár György musicaljeként keletkezett és a Toledói szerelmesek címen is ismert darab rádiódaljátéknak átdolgozott változata.
Adalék ehhez még:
RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág
SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)
„A Toledói szerelmesek nem volt sem operett, sem musical. Kezdetben erősen megkurtított formában, de még így is végtelenül hosszú tragédiaként aratott kétes sikert a Katona József Színházban, azután Erdődy János ízléses tömörítéssel rövidebbre gyomlálta azt, hogy rádiós daljáték lehessen belőle, majd ismét fel kellett hígítani, így lett a Fővárosi Operettszínház méltatlanul megbukott produkciója, amin Behár György szimfonikus igényű, magasrendű zenéje sem tudott segíteni.”
A Dankó Rádió elhangzott "Túl az Óperencián” műsorából kiemelek két zenei blokkot, amelyekben egy-egy operett rádiófelvételéről Házy Erzsébet csodálatos szopránját is újra élvezhettük, sőt, az egyikben nemcsak szépséges énekhangját, de a jelenet szereplőjeként prózamondását is halljuk.
Polgár Tibor A lepecsételt asszony c., Krúdy Gyula elbeszélése nyomán, Kristóf Károly szövegére és verseire készült daljáték.
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. január 6., Kossuth Rádió, 20.45 – 22.55
A felvételen Házy Erzsébet, Zentay Anna, Sárdy János, Rátonyi Róbert, Palócz László, Radnay György, Reményi Sándor, Molnár Miklós énekelnek, a szöveget (prózát) is ők mondják.
Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály.
Közreműködik a Földényi-kórus és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Kerekes János
Három részlet hangzott fel erről a stúdiófelvételről:
- Baptiste belépője (Rátonyi Róbert és a Földényi-kórus):
„Nevem Jean Baptiste Valeur, fényes francia ügyőr…./ Csin-csin kis golyóm mindig elgurítható, mint a férfi és a nő, mégis egymáshoz való, csin-csin kis golyóm mindig egymáshoz való, mint a férfi és a nő, gyakran összekoccanó…”
- Budeusz Anna és Szvanicai Pál szerelmi kettőse (HÁZY ERZSÉBET és SÁRDY JÁNOS):
Dialógus (próza):
„- Anna, merre vagy? Budeusz Anna! - Pál! - Engedj be, oltsd el a világot! Zárd be az ajtót! - Mégis eljött, kegyelmed, Krakkóba? - El, a hitvesi csókodért! - Engedjen! - A feleségem vagy! – Veled vagyok! – Megesküdtem, el nem hagylak, eljöttem utánad! – A király futárt menesztett Lublóra, hogy vasraverve hozzák ide, kegyelmedet! Így parancsolták! – Megkönnyítettem őfelsége dolgát. Magam dugtam nyakam a hurokba. – Fejét veszik, ha itt találják! – Féltesz? Akkor szeretsz! – Sajnálnám, fiatal életét! – Mit ér ez az élet, ha Te nem gondolsz velem!? – Ne velem beszéljen, hanem menjen, meneküljön! – Nélküled egy tapodtat sem! Jössz? – Ne vesztegesse az időt! – Nem jössz!?... Isten megáldjon, Anna!...- Csendesebben! Meghallhatják! – Hadd hallják! Kezükre adom magam! - Ne tegye!!! Nem engedem!../ - Elállod az utamat, akkor nem mondtál igazat, Budeusz Anna! – Ne, hallgasson, kérem! – Egy szavad boldoggá tesz! Anna! Szeretsz? – Szememből olvashatsz! De menj, ne most!...
Szerelmi kettős (ének):
„- Most akarom a csókodat, most keresem az ajkadat, remegve mondom, hogy add a szád! Dobban a szívem, mert Rád talált! Most akarom, hogy jöjj velem! Ne legyen benned félelem! Kitárom előtted nyílt szívem, mert lángoló és tündöklő: a szerelem! /- Szeretlek tavasszal, amikor virágzik a rét, szeretlek nyáron, amikor tiszta kék az ég, szeretlek ősszel amikor sárgul a levél, szeretlek télen amikor minden hófehér! /- Szeretlek reggel, amikor kezdődik a nap! Érzem és várom, szomjazom a csókjaidat! Szeretlek este,. Csillagos, forró éjjelen. Szerelmem megbolondul, mert végtelen! Hiszen jobban szeretlek, mint az életem! „
Dialógus (próza) – a muzsika hangjai alatt:
„ – Szívem, a folyosó végén ajtó nyílik a rózsaszobába. Tudom a testőröktől, hogy onnan kijuthatunk a szabadba. Ha megfújják a kürtöt, odavárlak. Lefutunk a nagylépcsőn. Kinyitom a zárat. Kint jó olajat szereztem. Söpri a szél a havat. Nyomunkat vesztik.
- Haza! Lublóra!
- Túl azon, messze! Ahol már nem parancsol Szaniszló király!”
Szerelmi kettős (ének) – folytatás – refrén:
- Szeretlek reggel, amikor kezdődik a nap!
- Érzem és várom, szomjazom a csókjaidat!
- Szeretlek este, csillagos, forró éjjelen. Szerelmem megbolondul, mert végtelen!
Együtt: - Hiszen jobban szeretlek, mint az életem!
- Vidám ballada (Rátonyi Róbert):
„Compiegne-ben egy diák szerette a jó bort, mivel pénze sose volt, folyton szomjazott, amikor a fogadós nyárson sütött tyúkot, sóvárogva nézte a püspökfalatot….” „
Ifj. Johann Strauss: A denevér
Szövegét Meilhac és Halévy vígjátéka nyomán Karl Haffner és Richard Genée írta.
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. december 25., Kossuth adó, 19.05 –22.00
A magyar szöveget Evva Lajos fordítása nyomán Fischer Sándor írta.
Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Részletek:
- „Órakettős”, II. felv. , Eisenstein – Rosalinda (Házy Erzsébet, Szőnyi Ferenc)
„Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, ó, a láb itt csókra csábít…/ El ne szállj, te lelkem álma, te csábító szirén, vedd a maszkodat le drága, hogy az arcod lássam én…/ - Régi baj, csak néha érzem, gyorsan elmúlik ma már, gyorsabb most az érverésem, mint ahogy az óra jár/ - Itt az óra, nézzük meg…”
- Pezsgő-tercett - Adél, Orlovszky, Eisenstein (László Margit, Kozma Lajos, Szőnyi Ferenc, énekkar)
„A szőlő égi nedve, lalala, életünknek kedve, lalala. A császárok, királyok, a grófok és lakájok mind szolgái, míg élnek a szőlővenyigének. No, koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár. Koccints, koccints tehát!…/Felségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál, Első pezsgő néven ő császár és király…/Ő felsége sokáig éljen! A császár és király!”
- Falke dala, jelenet és a II. felvonás fináléja - Rosalinda, Adél, Orlovsky, Dr. Falke, Frank, Eisenstein, Kórus (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Melis György, Radnay, György, Szőnyi Ferenc, énekkar)
„- Lovag uram, köszöntöm Önt …- Merci, merci, merci! – Lovag úr, márki úr, igyuk ki!... – Egy szót urak, hallgassanak… Mivel a párok itt egymásra leltek, a vágyban egyek a rokoni lelkek, hadd legyen egy testvéri nagy társaság, ki itt van, legyen egy család…. /- Most minden kézben egy telt pohár, s dalolja együtt mindegyik pár: Egy család, egy család a sok barát, pertu lesz itt mind a vendég….Most egy csók, s testvérként: dúdoljuk, most egy csók, dúdoljuk, együtt dúdoljuk…. /- Elég volt! Már elég! Keringőre várunk rég! Fel mind vidám táncra, ez megkoronázza a mai kedves szép szupét! /- Táncoljunk már, no táncoljunk már, ezt várja minden pár! /Ó ez az éj, ez a boldogság… /- Testvér, hány óra van, nézd csak meg! Az én órám rosszul jár…/- Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Sietek, sietek, hol a kalapom?... - Menjünk egy darabig, komám; a sarkon elválunk, tán…/- Ó, ez az éj, ez a boldogság, vágy meg a bor tüze mámort ád, adna az élet is oly sok jót, mint egy órában ád a bor, s a csók!”
Ismétlés: délután 18 és 19 óra között, az interneten online is (www.dankoradio.hu)
1950. október 18., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.10:
Kókai Rezső: Fülemüle
zenés játék Arany János elbeszélő költeménye nyomán.
Írta: Bárány Tamás
Rádióbemutató: 1950. október 18., Kossuth Rádió, 20.30 – 21.10:
A daljáték néhány részletét az ötvenes években még sugározta a rádió
- Nyitány (Stúdió zenekar, vezényel Fischer Sándor)
- Katica dala (Miklós Kata)
- Úttörő-induló
Radiofónia 2.
75 esztendő a magyar zene hullámhosszán (1925 - 2000) A rádiósorozat rövidített, írásos változata Összeállította: Bieliczkyné Búzás Éva
2. kötet: 1945-1974 .
Kókai Rezső-daljátékai: a Fülemüle, a Lészen ágyú és a Hét falu kovácsa
Az 1949-es évtől a Rádió úgynevezett „operett-brigádja” hétről-hétre új zenés játékot, operettet mutatott be. A Hol késnek a rádió-operettek? c. írás azonban már változásról tudósított: „A Rádió igyekezett újabb és újabb operettel kellemes szórakozást nyújtani. A folytatás azonban elmaradt. Az átmeneti operett-szünet oka a műfaj rádióbeli átszervezése. Eddig főleg mennyiséggel igyekeztünk kielégíteni a szórakoztató műfaj iránti igényt, most azonban a minőségi munkára kell áttérnünk, ezért megszűnt az ’operett-gyártás’”
A minőségi munka érdekében igyekeztek megnyerni az úgynevezett komoly zeneszerzőket is, mint például Kókai Rezsőt.
Tamássy Zdenkó, a könnyűzenei osztály akkori vezetője, később így emlékezett a közös vállalkozásra: „Megkérdeztük Kókai Rezsőt, hogy volna-e kedve daljátékokat írni. Szívesen vállalkozott rá. Ő ezt előtanulmánynak tekintette az operaíráshoz. Szűkebb baráti köre és tanítványai tudták, hogy szerette a könnyűzenét is. Többször hallottam őt dzsesszmuzsikát zongorázni, és mondhatom, briliáns volt. Kókai Rezső a Rádió rendelésére írta a Fülemüle, a Lészen ágyú és a Hét falu kovácsa c. daljátékait. Akkor még lakklemezre rögzítettük a darabokat, javításra nem volt lehetőség, ezért a felvételre nagyon felkészülten kellett megjelenni a szereplőknek és a zenekarnak. Kókai is ott volt minden alkalommal. A Kókai-daljátékok bemutatói kiemelkedő események voltak a Rádióban, mert olyan nemes-veretű, igényesen hangszerelt, népszerű könnyűzenét tudott írni, amely már az opera határát súrolta. Őszintén megmondom, hogy azért nem buzdítottuk több daljáték írására, mert nem akartuk a komolyzenétől elvonni, hiszen az volt az ő igazi területe.”
A Kókai-daljátékok közül legnagyobb sikert az 1951-ben bemutatott Lészen ágyú érte el, amely Gábor Áronnak, a szabadságharc legendás ágyúkészítő mesterének regényes történetét dolgozta fel. Gyurkovics Mária, a kor legkiválóbb koloratúrszopránja olyan szívhez szólóan énekelte a női főszereplő, Krisztina áriáját, hogy igazi sikerszám vált belőle.
1980. november 12., Kossuth Rádió 17.07 – 18.00
A Rádió Dalszínházának bemutatója.
Szönyi Erzsébet – Donászy Magda: Az igazmondó juhász
Egyfelvonásos daljáték (meseopera Mátyás király korából)
Km. az MRT Énekkara, Gyermekkórusa és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Sándor János
Zenei rendező: Matz László
Szereposztás:
A juhász – B. Nagy János
Mátyás király – Miller Lajos
Burkus király – Polgár László
Fáni, a leánya – Zempléni Mária
Mujkó, udvari bolond – Deák Pálma
Hírnök – Michels János
Kapus – Moldvay József
Udvarmester – Heim László
1981. január 10. , Petőfi Rádió 7.53 - 8.07:
"Bemutatjuk új operettfelvételünket" - Kelen Péter énekel
Közreműködik az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lukács Ervin
1. Jacques Offenbach: Szép Heléna - Paris dala
2. Leo Fall: Sztambul rózsája - Ahmed dala
3. Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu-Csong dala ("Vágyom egy nő után")
Kapcs. 479. sorszám
Pontosítás, kiegészítés
Kókai Rezső – Nadányi Zoltán: Hét falu kovácsa.
Rádiódaljáték a magyar szabadságharc korából.
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1954. március 14., Kossuth Rádió 18.40 – 20.36
Vezényel: Várady László
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Zenei szerkesztő: Kókai Rezső
Rendező: László Endre
Szereposztás:
Pozsár Mihály, kovácsmester: Rajczy Lajos
Erzsók, a felesége: Orsolya Erzsi
Piroska, a leányuk: Vass Éva
Katica: Kovacsóczy Katalin
Kun Gergely, halászlegény: Bitskey Tibor
Szücs János: Joó László
Szilágyi Sándor, hajdú: Soós Lajos
Birizdó Bálint, öreg csősz: Bihari József
Bodza István, módos gazda: Hlatky László
Veres Miska: Agárdi Gábor
Timkó Marci: Árva János
Gróf Pospichil Edmond: Pethes Sándor
Ottó, a lakája: Dénes György
Történik 1848 nyarán, Szigligeten, a kovácsműhelyben
Részletek a rádiófelvételről:
- Nyitány és a kovács dala (Jámbor László, km.: az MRT szimfonikus zenekara
- Vidám dal (Jámbor László)
Rádióbírálat
Magyar Nemzet, 1954. március 23.
„Hét falu kovácsa”
Egyre-másra mutat be a rádió olyan jó színműveket, melyek szinte kívánják a további, a színpadi feldolgozást. A »Kérők«-ből irt Polgár Tibor-opera után most Nadányi Zoltán verses történelmi mesejátékáról mondhatjuk el, hogy már a rádióban is elragadó volt, annyira. hogy színpadot követel magának.
Nadányi Zoltán mesejátéka a nép ügyében s a nép nyelvén szóló magvas és mégis szinte kecsesen könnyed írás. A címben említett mesebeli kovács, Pozsár Mihály, 1848 táján kovácsolta a vasat a szigligeti vár alatt; hét falu parasztságára dolgozott, ha kellett, hitelbe. A gróf aztán csörgő forintokért ráveszi a kovácsot: hagyja abba a kalapálást, mert a munka hangja fölhallatszik a toronyba s elűzi az álmatlan uraság maradék nyugodalmát. Pozsár Mihály végülis rááll az alkura; csakhogy akkor meg a hét falu marad kovács nélkül, a körülötte élő parasztság fordul el tőle (az egy zsírosgazda kivételével). Rágja a lelkiismeret a kovácsot, s tetejébe a gróf még csúfot űz belőle. Pozsár Mihályban lassan megérik az elhatározás, hogy újra fölveszi a kalapácsot. Föl is veszi, s már a 48-as honvédsereg mellé álló földműves nép kaszáit igazítja vele egyenesre.
Ez a történet lényege. S ezt Nadányi Zoltán olyan izgalmasan, fordulatosan, annyi eleven mellékszereplő fölléptetésével mondja el, hogy a legjobb népmesékhez hasonló hatást kelt; lenyűgözi hallgatóját, aki egyszerre gyönyörködik a történet fordulataiban és mély életigazságában.
A sok szereplő közül a főhős, Pozsár Mihály nemcsak drámabeli helyzete következtében emelkedik ki, hanem emberi nagysága révén is. Öntudatos, szabad ember, férfi, aki kész kiállni a maga kis portájáért a gróffal szemben. »Itt a gróf parancsa szellő...« — üzeni a várba. Vívódása, gyötrelmes álom-látása, megaláztatása és elhatározása végül: egy nagy lélek változásai. Ami azért fontos, mert a »hét falu kovácsa« így tud egymagasságba emelkedni a népmese képzeletvilágából kelt hősökkel. Azaz: így válik emberi teljességében jelképivé.
A mesejáték stílusáról, verseléséről csak annyit, hogy Nadányi Zoltán, nagy példák nyomán, a népnyelv leleményességét, hajlékonyságát, erejét emeli irodalmivá; ritmusai, rímei az élő beszéd természetes, de sosem hivalkodó ütemességét, csengését sűrítik költészetté. Gazdag és költői magyarsággal szól — ebben is a népköltészettel rokon.
A »Hét falu kovácsá«-t László Endre gondos rendezőmunkája nyomán élvezetes előadásban hallhattuk. Rajczy Lajos (a kovács) megfelelt a dráma-adta nagy és nehéz feladatnak: erős volt még vívódásai közepette, becsületes és bölcs még a rossz alku perceiben is. Éreztetni tudta Pozsár Mihály változását, ébredését; s azt, hogy ez többet jelent hét falu ügyénél. Egy kurta szerepben Bihari József hangját hallottuk, ízes játékára sokáig emlékezni fogunk. Vass Éva alakításában az erő és határozottság jól vegyült gyengédséggel, sőt érzelmességgel. Bitskei Tibor — a Kossuth, Petőfi nevét emlegető, a nép ügyéért küzdő halászlegény szerepében — kissé több színnel jellemezhette volna a hős kemény elszántságát. Orsolya Erzsi, Pozsárné szerepének megfelelően, egyetlen nagy sopánkodás volt, szinte megrendítően önző és rövidlátó. A kisebb szerepek alakítói közül Dénes György és Pethes Sándor nevét kell megemlítenünk; vérbő komédiázó kedvükkel tették teljesebbé a mese hangulatát.
A mesejáték zenéjét Kókai Rezső írta. A muzsika helyenként komorabb, súlyosabb a kelleténél; mintha nem derűs alaphangú meséhez, hanem hős-eposzhoz készült volna. A dalok azonban szépek, jól fűződnek a cselekményhez, érzelmi erejükkel gazdagítják.
A »Hét falu kovácsa« költőjének igaz rádiósikere, remélhető színpadi sikere, de egész eddigi költői életműve is azzal a reménnyel bíztat, hogy Nadányi Zoltán nevével ezentúl nemcsak műfordítások, hanem önálló költői alkotások fölött is sűrűbben találkozhatunk.
/S. Gy./
A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” adásának mai zenei összeállításában hangzottak el:
Huszka Jenő – Szilágyi László: Erzsébet
- „Szeptember végén” /Petőfi Sándor/ - „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”(Balczó Péter, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) - 2015
- „Madárdalos zölderdőben jártam, hol mindig nyár van, soha nincsen tél…/Rózsám, viruló kis rózsám, te légy most a postám, leveleddel üzenem…”(Kalmár Magda, km., a MÁV szimfonikus zenekar, vezényel: Behár György)
- Stefi és Flórián kettőse, II. felv.: „Szüret előtt, már nincs elég időnk, hát szüret után lesz az esküvőnk.../Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van, s mert a jó bort úgy imádom , hát ott érzem jól magam…” (Galambos Erzsi és Németh Sándor, km. a MÁV szimfonikus zenekar, vezényel: Behár György) - 1979. február 24., Petőfi rádió 21.20-22.00: Huszka daljátékaiból részletek
Ezeket a Huszka-részleteket is újra meghallgathatjuk a rádió 18 órakor kezdődő ismétlő adásában.
A Dankó Rádió imént véget ért operettműsorában ezek a zenék is elhangzottak:
Jacques Offenbach: Az elisondói lány - Nyitány (MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel Vincze Ottó) - teljes stúdiófelvétel rádióbemutatója: 1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Lili bárónő
- „ Egy férfi képe van a szívem közepébe’, szívemnek éjében fénylő sugár…” (Németh Marika)
- „Mi kell a férfiaknak, nem lány, de asszony ajkak…/Csók nem is igaz tán, ha nem tüzes asszonyi ajka, amely adja,…/ Nem illik lánynak lenni, de illik észrevenni, s jóvátenni a hibánk.…” (Németh Marika, Rátonyi Róbert, MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kerekes János (részletek, Qualiton, 1962)
Ábrahám Pál-egyveleg (Km. Felföldi Anikó, Galambos Erzsi, Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Tiboldi Mária, Vári Éva, Zentay Anna, Farkas Bálint, Miller Lajos, Németh Sándor, Ötvös Csaba)
Ezt az adást ismét meghallgathatjuk a rádióban ma 18 órától „Túl az Óperencián”
Kókai Rezső – Halász Péter – Romhányi József: Lészen ágyú
regényes daljáték
A daljáték az 1848-as szabadságharcban játszódik és GÁBOR ÁRON-ról szól.
A Rádióbemutató ideje: 1951. július 17., Kossuth Rádió 20.45 – 23.10.
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara és a Forrai-kórus
Vezényel: Polgár Tibor
Zenei rendező: Rónai Tibor
Rendező: Török Tamás
A szereposztásból:
Gábor Áron – Bessenyei Ferenc
Édesanyja – Berki Lili
Krisztina – Mészáros Ági
Harangöntő Dániel – Lehotay Árpád
Zsuzsanna, a leánya – Kiss Manyi
Gáspár, Boldizsár, cigányok a harangöntő műhelyében – Bodó György és Rajci Lajos
Továbbá: Pártos Erzsi, Rácz Vali, Rátonyi György, Ungvári László, Apáthy Imre, Ascher Oszkár, Balázs Samu, Gózon Gyula, Kemény László, Komlós Vilmos, Kőmíves Sándor, Maklári János, Pándi Lajos, Rajnai Gábor, Szatmári István…
A prózát mondó színművészek mellett operaénekes közreműködők: Gyurkovics Mária, Melis György, Bencze Miklós, Kishegyi Árpád…
A korabeli rádióújságból a színlap:
A darab bemutatója kapcsán a Magyar Rádió című műsorújságban nemcsak több kép (Bessenyei Ferenc Mészáros Ágival és Berki Lilivel, valamint a rendező, Török Tamás), de kritika is megjelent, mégpedig Ábel Péter honvéd aláírással: „Bessenyei Ferenc (Gábor Áron) különösen a székely ezermester bölcs önmérsékletét, csendes derűjét emelte ki. A rajongó fanatizmusra már kevesebb hangja maradt.”
Ebben az időben még nem bízták a drámai színészekre az éneklést, így a zenés darabokban más mondta a szöveget és más énekelte a dalbetéteket. Bár Bessenyei Ferenc pályája első tíz évében megszámlálhatatlan operett, sőt sok opera előadásban is szerepelt, a rádióban ezt vagy nem tudták, vagy ennek ellenére sem akarták az akkori rendet, elképzelést felborítani. Így a Lészen az ágyu... című daljátékban a dalokat nem ő énekelte, de hogy a műsorújságban felsorolt operaházi énekesek közül ki volt az ő párja, nem tudni. De a fent említett kritikából kiderül, hogy ez az akkori hallgatók számára sem volt egyértelmű, mert Ábel Péter ezt írja: „A szép énekhangok néha zavarólag hatottak, mert a kettős szereposztás miatt lehetetlen volt megállapítani: ki énekel, illetve ki helyett
Török Tamás-ról ez áll a lexikonban: „Török Tamás (1925-1993) író, rendező, dramaturg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-filozófia-esztétika szakot végzett 1948-ban, majd a Magyar Rádió rendezője, 1956-57 között a dramaturgia vezetője volt. 1958-tól 1960-ig a győri Kisfaludy Színház dramaturg-rendezője, utána 1962-ig a Hunnia Filmgyár dramaturgja. 1970-1985 között ismét a Magyar Rádió irodalmi igényességű, jó ízlésű, sokoldalú, árnyalatokra érzékeny rendezője. Jászai Mari díjas, érdemes művész.”
Kókai Rezső: Lészen ágyú! - Krisztina dala - Gyurkovics Mária
„Túl az Óperencián” - Dankó Rádió
A mai műsorban ezek a zenék is elhangoztak Nagy Ibolya szerkesztésében:
Buday Dénes dalait
Udvardy Tibor („Orgonavirág”),
Rátonyi Róbert („Szép hely, jó hely Teherán, de ott is teher ám a feleség”),
Koltay Valéria és Külkey László („Kiskacsa fürdik a római-parti strandon”)
énekfelvételeiről hallottuk. (Az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényelte.)
Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn
Magyar szöveg: G. Dénes György és Reményi Gyenes István
Részletek voltak:
„Hagyomány” (Bessenyei Ferenc, énekkar)
„Ha én gazdag lennék” (Bessenyei Ferenc)
„Csoda lett!” (együttes)
„Bordal” (együttes)
Bessenyei Ferenc mellett közreműködik: Petress Zsuzsa, Halász Aranka, Kovács Zsuzsa, Csongrádi Kata, Karády Judit, Megyeri Mária, Fónay Márta, Maros Gábor…,
a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Lendvay Kamilló – (Hungaroton, LP - 1971; CD -1986)
Délután hat és hét óra között ismétli a Dankó Rádió
