3804 Búbánat 2017-02-05 12:51:25 [Válasz erre: 981 Búbánat 2007-11-20 14:44:08]
Kapcs. a 941. sorszámhoz Magyar Televízió élő közvetítése a Magyar Állami Operaházból 1959. december 10., 19.00 Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból Fordította: Hevesi Sándor, részben átdolgozta: Závodszky Zoltán Díszlet, jelmez: Oláh Gusztáv Rendező: Mikó András Karmester: Ferencsik János Szereposztás: Szelim basa: Petri Miklós Constanza: Gyurkovics Mária BLONDE: HÁZY ERZSÉBET Belmonte: Bartha Alfonz Pedrillo: Kishegyi Árpád Ozmin: Székely Mihály Őrvezető: Baráth József Klass, hajós: Orbán András Egy néma: Kőváry Richard Egy janicsár: Lux Tibor
Kapcs. a 941. sorszámhoz Magyar Televízió élő közvetítése a Magyar Állami Operaházból 1959. december 10., 19.00 Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból Fordította: Hevesi Sándor, részben átdolgozta: Závodszky Zoltán Díszlet, jelmez: Oláh Gusztáv Rendező: Mikó András Karmester: Ferencsik János Szereposztás: Szelim basa: Petri Miklós Constanza: Gyurkovics Mária BLONDE: HÁZY ERZSÉBET Belmonte: Bartha Alfonz Pedrillo: Kishegyi Árpád Ozmin: Székely Mihály Őrvezető: Baráth József Klass, hajós: Orbán András Egy néma: Kőváry Richard Egy janicsár: Lux Tibor
3803 Búbánat 2017-02-05 12:42:53 [Válasz erre: 941 Búbánat 2007-11-08 11:44:43]
Kapcs. a 941. sorszámhoz Magyar Televízió élő közvetítése az Erkel Színházból 1959. november 12., 19.30 Georges Bizet: Carmen Fordította: Ábrányi Kornél Koreográfus: Nádasy Ferenc Rendező: Oláh Gusztáv Karmester: Komor Vilmos Szereposztás: Don José, tizedes: Simándy József Escamillio, bikaviador: Faragó András Remendado, csempész: Kishegyi Árpád Dancairo, csempész: Pálffy Endre Zuniga, hadnagy: Galsay Ervin Morales, szakaszvezető: Bende Zsolt Carmen, cigánylány: Tiszay Magda Micaela, parasztlány: Orosz Júlia FRASQUITA, cigánylány: HÁZY ERZSÉBET Mercedes, cigánylány: Sándor Judit A televíziós közvetítést átvette Pozsony (Bratislava), Prága és Berlin.
Kapcs. a 941. sorszámhoz Magyar Televízió élő közvetítése az Erkel Színházból 1959. november 12., 19.30 Georges Bizet: Carmen Fordította: Ábrányi Kornél Koreográfus: Nádasy Ferenc Rendező: Oláh Gusztáv Karmester: Komor Vilmos Szereposztás: Don José, tizedes: Simándy József Escamillio, bikaviador: Faragó András Remendado, csempész: Kishegyi Árpád Dancairo, csempész: Pálffy Endre Zuniga, hadnagy: Galsay Ervin Morales, szakaszvezető: Bende Zsolt Carmen, cigánylány: Tiszay Magda Micaela, parasztlány: Orosz Júlia FRASQUITA, cigánylány: HÁZY ERZSÉBET Mercedes, cigánylány: Sándor Judit A televíziós közvetítést átvette Pozsony (Bratislava), Prága és Berlin.
3802 Búbánat 2017-02-05 00:48:30 [Válasz erre: 3783 Búbánat 2017-01-26 15:27:57]
A 3.783. sorszámnál hoztam: „Tavaszi felhők az égen” – Schubert - Berté: Három a kislány –részletek a daljátékból A rádiófelvétel bemutatója: 1959. március 30., Kossuth Rádió 15.15 – 15.45. A stúdiófelvételen közreműködtek: Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina, Medgyaszay Vilma, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Maleczky Oszkár, Réti József, Pálffy Endre, Rissay Pál, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Fischer Sándor. Ideírom a hangszalagon rögzített részletek megnevezését: - Hármas: „ Tchöll papa lányai mi vagyunk” (Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina) - Kettős: „Óh, drága szép muzsika” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert) - Kettős: „Szóljatok kis levelek” ((Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert) - Kettős: „Ó, be durcás…” (Házy Erzsébet, Melis György) - Schubert dala: „Már vége! Már vége! (Ilosfalvy Róbert) - Utcai énekesek dala (László Margit, Réti József, Pálffy Endre) - Kettős: „Árva a ház, nincs kacagás” (Medgyaszay Vilma, Maleczky Oszkár) - Jelenet és ötös: „Tavaszi felhők az égen” (Ilosfalvy Róbert, Melis György, Pálffy Endre, Rissay György, Réti József)
A 3.783. sorszámnál hoztam: „Tavaszi felhők az égen” – Schubert - Berté: Három a kislány –részletek a daljátékból A rádiófelvétel bemutatója: 1959. március 30., Kossuth Rádió 15.15 – 15.45. A stúdiófelvételen közreműködtek: Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina, Medgyaszay Vilma, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Maleczky Oszkár, Réti József, Pálffy Endre, Rissay Pál, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Fischer Sándor. Ideírom a hangszalagon rögzített részletek megnevezését: - Hármas: „ Tchöll papa lányai mi vagyunk” (Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina) - Kettős: „Óh, drága szép muzsika” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert) - Kettős: „Szóljatok kis levelek” ((Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert) - Kettős: „Ó, be durcás…” (Házy Erzsébet, Melis György) - Schubert dala: „Már vége! Már vége! (Ilosfalvy Róbert) - Utcai énekesek dala (László Margit, Réti József, Pálffy Endre) - Kettős: „Árva a ház, nincs kacagás” (Medgyaszay Vilma, Maleczky Oszkár) - Jelenet és ötös: „Tavaszi felhők az égen” (Ilosfalvy Róbert, Melis György, Pálffy Endre, Rissay György, Réti József)
3801 Búbánat 2017-02-05 00:26:03 [Válasz erre: 1428 Búbánat 2009-02-25 23:46:22]
Kapcs. 1.428. és 591. sorszámhoz Annak idején (1968-ban) Házy Erzsébet címszereplésével elkészült a Csárdáskirálynő új rádiófelvétele (később LP-n is kijött; CD-n pedig az operettfelvétel keresztmetszete). Erről a felvételről több helyen is beszámoltam itt a fórumon. Tudni érdemes azt is, hogy Házy Erzsébet a Csárdáskirálynő néhány részletét már jóval korábban felénekelte a rádió stúdióban hangszalagra. A rádióújságból kiemelek egy műsoradatot: 1959. november 25., Petőfi Rádió 16.50 – operettrészletek - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia négyese: „Hurrá! Hurrá” („Jöjjön, ne várjunk...”) – km. Házy Erzsébet, Lorenz Kornélia, Kövecses Béla, Szabó Miklós.
Kapcs. 1.428. és 591. sorszámhoz Annak idején (1968-ban) Házy Erzsébet címszereplésével elkészült a Csárdáskirálynő új rádiófelvétele (később LP-n is kijött; CD-n pedig az operettfelvétel keresztmetszete). Erről a felvételről több helyen is beszámoltam itt a fórumon. Tudni érdemes azt is, hogy Házy Erzsébet a Csárdáskirálynő néhány részletét már jóval korábban felénekelte a rádió stúdióban hangszalagra. A rádióújságból kiemelek egy műsoradatot: 1959. november 25., Petőfi Rádió 16.50 – operettrészletek - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Edwin, Bóni, Stázi és Szilvia négyese: „Hurrá! Hurrá” („Jöjjön, ne várjunk...”) – km. Házy Erzsébet, Lorenz Kornélia, Kövecses Béla, Szabó Miklós.
3800 Búbánat 2017-02-02 21:53:00
1965. április 7, szerda - Népszabadság Ünnepi hangverseny a bécsi Collegium Hungaricumban "Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából kedd este ünnepi hangversenyt rendeztek a bécsi Collegium Hungaricumban. A több száz főnyi közönség soraiban jelen volt az osztrák kulturális élet több vezető személyisége, a külügyminiszter és az oktatásügyi miniszter képviselői, a bécsi diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Sebes István, hazánk bécsi nagykövetének ünnepi beszéde után nagy sikerű hangversenyt adtak: Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, az Állami Operaház művészei és Mező László"
1965. április 7, szerda - Népszabadság Ünnepi hangverseny a bécsi Collegium Hungaricumban "Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából kedd este ünnepi hangversenyt rendeztek a bécsi Collegium Hungaricumban. A több száz főnyi közönség soraiban jelen volt az osztrák kulturális élet több vezető személyisége, a külügyminiszter és az oktatásügyi miniszter képviselői, a bécsi diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Sebes István, hazánk bécsi nagykövetének ünnepi beszéde után nagy sikerű hangversenyt adtak: Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert, az Állami Operaház művészei és Mező László"
3799 Búbánat 2017-02-02 21:50:20
1966. július 2. szombat, Népszabadság „Tévé előzetes” ZENÉLŐ ÓRÁK - Záróadás (Magyar Televízió, 1966., július 5., kedd 21.10) „A negyedik éve sikerrel futó sorozat ez évi záróadására, vetélkedőjére kerül sor. Miként a szerkesztő Kármán György elmondta, jövőre is jelentkeznek, mivel a nézők érdeklődése a műsor iránt négy év után sem csökkent. — Megszokott, sőt megkockáztatom: megszeretett műsorrá vált a Zenélő órák. Ezúttal az eddigi vetélkedők döntőjére kerül sor a három legjobb, Tasnády Beatrix, Czebe Valér és dr. Kaszab Géza között. Az első díj egy kéthetes, kétszemélyes üdülés bármely, tetszés szerint választható szocialista országban. Az adásban — az előbb említett vetélkedéstől függetlenül — sor kerül azoknak a találkozására is, akik nézőkként, a nekik feltett kérdésekre adott válaszokkal a legtöbb pontot gyűjtötték az eddigi, a zenei intézményeket bemutató műsorainkban. A döntő kérdéseit a legszebb és legismertebb operák részletei szolgáltatják, mindegyikhez több kérdés is kapcsolódik. A kérdéseket természetesen nem árulhatom el, annyit azonban igen — ha ez nem is nagy segítség —, hogy a műsorban kik lépnek fel. A többi között Házy Erzsébet, Sándor Judit, Kishegyi Árpád, Palló Imre és Radnai György, valamint az Operaház ének- és balettkara. Reméljük, azoknak a versenyzőinknek (és a többi nézőnek) is sikerül jó szórakozást nyújtanunk a záróadással, akik a döntőn már csak mint nézők vehetnek részt.”
1966. július 2. szombat, Népszabadság „Tévé előzetes” ZENÉLŐ ÓRÁK - Záróadás (Magyar Televízió, 1966., július 5., kedd 21.10) „A negyedik éve sikerrel futó sorozat ez évi záróadására, vetélkedőjére kerül sor. Miként a szerkesztő Kármán György elmondta, jövőre is jelentkeznek, mivel a nézők érdeklődése a műsor iránt négy év után sem csökkent. — Megszokott, sőt megkockáztatom: megszeretett műsorrá vált a Zenélő órák. Ezúttal az eddigi vetélkedők döntőjére kerül sor a három legjobb, Tasnády Beatrix, Czebe Valér és dr. Kaszab Géza között. Az első díj egy kéthetes, kétszemélyes üdülés bármely, tetszés szerint választható szocialista országban. Az adásban — az előbb említett vetélkedéstől függetlenül — sor kerül azoknak a találkozására is, akik nézőkként, a nekik feltett kérdésekre adott válaszokkal a legtöbb pontot gyűjtötték az eddigi, a zenei intézményeket bemutató műsorainkban. A döntő kérdéseit a legszebb és legismertebb operák részletei szolgáltatják, mindegyikhez több kérdés is kapcsolódik. A kérdéseket természetesen nem árulhatom el, annyit azonban igen — ha ez nem is nagy segítség —, hogy a műsorban kik lépnek fel. A többi között Házy Erzsébet, Sándor Judit, Kishegyi Árpád, Palló Imre és Radnai György, valamint az Operaház ének- és balettkara. Reméljük, azoknak a versenyzőinknek (és a többi nézőnek) is sikerül jó szórakozást nyújtanunk a záróadással, akik a döntőn már csak mint nézők vehetnek részt.”
3798 Búbánat 2017-02-02 21:44:32
1966. április 30., Népszabadság A NYUGAT LÁNYA Puccini-felújítás az Operaház Erkel Színházában „[…] Minnie-t Házy Erzsébet, illetőleg Moldován Stefánia énekli. A Nyugat lánya nemcsak címszereplője az operának, hanem egyetlen valódi hőse is, Puccini sok vonzóan megrajzolt nőalakja között talán a legsokrétűbben ábrázolt jellem a mester színpadán. Mintha őbenne testesülne meg mindaz a vonzó emberség, amelyet a körülötte nyüzsgő férfihadból a kemény aranyásóélet már-már kiölt. Házy Erzsébet ezt az alakot teljes összetettségében színpadra állítja. Hangja ugyan nem egészen az olasz operák drámai hősnőjéé, Minnie-je minden apró rezdülésében tudatosan kidolgozott, egyúttal igazi érzelmekkel áthatott, gyönyörködtető mozzanatokkal teljes alakítás. […] Dick Johnsont, azaz Ramerrezt, a romantikus útonállót Ilosfalvy Róbert kelti életre, ha ugyan jellemábrázolással egyáltalán életre lehet kelteni ezt a papírmasé hőst. Szerencsére, rendkívül hálás tenorszerep, s a fiatal művész fényesen zengő, diadalmasan szárnyaló hangján, gazdagon árnyalt énekében tökéletesen ki is rajzolódik a figura zenei képe. […] /Lózsy János/
1966. április 30., Népszabadság A NYUGAT LÁNYA Puccini-felújítás az Operaház Erkel Színházában „[…] Minnie-t Házy Erzsébet, illetőleg Moldován Stefánia énekli. A Nyugat lánya nemcsak címszereplője az operának, hanem egyetlen valódi hőse is, Puccini sok vonzóan megrajzolt nőalakja között talán a legsokrétűbben ábrázolt jellem a mester színpadán. Mintha őbenne testesülne meg mindaz a vonzó emberség, amelyet a körülötte nyüzsgő férfihadból a kemény aranyásóélet már-már kiölt. Házy Erzsébet ezt az alakot teljes összetettségében színpadra állítja. Hangja ugyan nem egészen az olasz operák drámai hősnőjéé, Minnie-je minden apró rezdülésében tudatosan kidolgozott, egyúttal igazi érzelmekkel áthatott, gyönyörködtető mozzanatokkal teljes alakítás. […] Dick Johnsont, azaz Ramerrezt, a romantikus útonállót Ilosfalvy Róbert kelti életre, ha ugyan jellemábrázolással egyáltalán életre lehet kelteni ezt a papírmasé hőst. Szerencsére, rendkívül hálás tenorszerep, s a fiatal művész fényesen zengő, diadalmasan szárnyaló hangján, gazdagon árnyalt énekében tökéletesen ki is rajzolódik a figura zenei képe. […] /Lózsy János/
3797 Búbánat 2017-02-02 21:40:54
1965. április 27. - Népszabadság rövid hírközlés "HÁZY ERZSÉBET, az Állami Operaház népszerű művésznője a Volksoper meghívására két hónapig Bécsben vendégszerepel. A Cigánybáró előadásain énekli Szaffi szerepét."
1965. április 27. - Népszabadság rövid hírközlés "HÁZY ERZSÉBET, az Állami Operaház népszerű művésznője a Volksoper meghívására két hónapig Bécsben vendégszerepel. A Cigánybáró előadásain énekli Szaffi szerepét."
3796 Búbánat 2017-02-02 21:39:32 [Válasz erre: 3795 Búbánat 2017-02-02 21:38:09]
1964. november 22, vasárnap - Népszabadság „A Times egy új magyar operáról” A rendkívül színvonalas angol zenei élet igényes, konkrét és általában megbízható ítéletű zenekritikát fejlesztett ki. Különösen és megérdemelten nagy tekintélyt élvez a Times zenei rovata. Természetesen megtörténik, hogy nagy hatású és maradandó mesterművek elkerülik a Times zenekritikusainak figyelmét. Ez a figyelem különösen hézagos a szocialista országokkal kapcsolatban. így kétszeresen örvendetes, hogy a Times pénteki számában alapos kritikát közöl Szokolay Sándor új operájának, a Vérnásznak budapesti előadásáról. Magyar zeneszerző sokat ígérő első operája címmel. A tudósító megdicséri az Állami Operaház előadását, név szerint megemlíti Komlóssy Erzsébet, Házy Erzsébet és Faragó András kiváló alakítását, Mikó András ötletgazdag rendezését és Fülöp Zoltán rendkívül hatásos díszleteit. Ám, a kritika túlnyomó nagy részét a fiatal magyar zeneszerző és operája méltatásának szenteli. A Times hangoztatja, hogy a mű a világ ’legkifinomultabb ízlésű zenekritikusait is figyelemre késztette.’”
1964. november 22, vasárnap - Népszabadság „A Times egy új magyar operáról” A rendkívül színvonalas angol zenei élet igényes, konkrét és általában megbízható ítéletű zenekritikát fejlesztett ki. Különösen és megérdemelten nagy tekintélyt élvez a Times zenei rovata. Természetesen megtörténik, hogy nagy hatású és maradandó mesterművek elkerülik a Times zenekritikusainak figyelmét. Ez a figyelem különösen hézagos a szocialista országokkal kapcsolatban. így kétszeresen örvendetes, hogy a Times pénteki számában alapos kritikát közöl Szokolay Sándor új operájának, a Vérnásznak budapesti előadásáról. Magyar zeneszerző sokat ígérő első operája címmel. A tudósító megdicséri az Állami Operaház előadását, név szerint megemlíti Komlóssy Erzsébet, Házy Erzsébet és Faragó András kiváló alakítását, Mikó András ötletgazdag rendezését és Fülöp Zoltán rendkívül hatásos díszleteit. Ám, a kritika túlnyomó nagy részét a fiatal magyar zeneszerző és operája méltatásának szenteli. A Times hangoztatja, hogy a mű a világ ’legkifinomultabb ízlésű zenekritikusait is figyelemre késztette.’”
3795 Búbánat 2017-02-02 21:38:09
1964. november 15., Népszabadság "VÉRNÁSZ Új magyar opera bemutatója az Állami Operaházban" „Házy Erzsébet szinte minden idegszálával átélve, s egyúttal tudatos jellemábrázolással állítja elénk a Menyasszonyt. Atmoszférateremtő színpadi lénye valóban perzselő légkört áraszt, amelynek fellobogó tüzében azután elég ő is, szerelmese, Leonardo is. Hangjával leginkább ő győz a zenekari hangtömbökön; s ezúttal is élveztük sugárzó muzikalitását." /Lózsy János/
1964. november 15., Népszabadság "VÉRNÁSZ Új magyar opera bemutatója az Állami Operaházban" „Házy Erzsébet szinte minden idegszálával átélve, s egyúttal tudatos jellemábrázolással állítja elénk a Menyasszonyt. Atmoszférateremtő színpadi lénye valóban perzselő légkört áraszt, amelynek fellobogó tüzében azután elég ő is, szerelmese, Leonardo is. Hangjával leginkább ő győz a zenekari hangtömbökön; s ezúttal is élveztük sugárzó muzikalitását." /Lózsy János/
3794 Búbánat 2017-01-31 15:02:53
1964. május 5., Népszabadság „KÉPERNYŐ - MÁJUSI MULATSÁGOK” Katona Ferenc tévékritikájából idézem: A Slágermúzeum második része a harmincas évek nagy slágereinek világába vezette el a nézőt. A szerzők — Horváth Tivadar és Vogel Eric — úgy látszik leszűrtek bizonyos tapasztalatokat az első rész sikeréből és hibáiból is, és most már nem teljes, zárt számokat mutattak be, hanem a kor slágermuzsikáját „témakörök szerint”, három nagy egyvelegbe csoportosították. Így mód volt arra, hogy az értéktelenebb, bár a maguk idejében hallatlanul népszerű számokat csak idézzék, ezáltal több számot is tudtak bemutatni, viszont egyikből sem többet, mint amennyi a mai nézőnek még érdekes lehet. E slágerek túlnyomó többsége a kor operettszínpadáról indult el, és három fő témakörben kereste a sikert: a tangó álspanyol világában, az álkeleti egzotikumban és a bécsi keringő érzelgős felújításában. Az est a tangót és a keringőt nagy látványos körítéssel próbálta a mai néző számára korszerűsíteni, és ha ez nem is sikerült tökéletesen, e két részben végül is igazán nagyvonalú, ízléses, szemet gyönyörködtető revüprodukciót láthattunk. A „keleti” dallamok köré viszont egy sziporkázó, ötletekkel teli mesét találtak ki, a dalok hazug világát humorban és iróniában oldották fel, s így e részben közelítették meg legjobban e slágervilág mai felelevenítésének legjárhatóbb útját. A Slágermúzeumot Horváth Tivadar rendezte. A rengeteg szereplő felsorolására nincs mód, mégis meg kell említeni a négy keretszereplőn — Psota Irénen, Bodrogi Gyulán, Lehoczky Zsuzsán és Alfonzón — kívül Márkus Lászlót, Házy Erzsébetet, valamint az Opera és a Jégszínház táncosait.”
1964. május 5., Népszabadság „KÉPERNYŐ - MÁJUSI MULATSÁGOK” Katona Ferenc tévékritikájából idézem: A Slágermúzeum második része a harmincas évek nagy slágereinek világába vezette el a nézőt. A szerzők — Horváth Tivadar és Vogel Eric — úgy látszik leszűrtek bizonyos tapasztalatokat az első rész sikeréből és hibáiból is, és most már nem teljes, zárt számokat mutattak be, hanem a kor slágermuzsikáját „témakörök szerint”, három nagy egyvelegbe csoportosították. Így mód volt arra, hogy az értéktelenebb, bár a maguk idejében hallatlanul népszerű számokat csak idézzék, ezáltal több számot is tudtak bemutatni, viszont egyikből sem többet, mint amennyi a mai nézőnek még érdekes lehet. E slágerek túlnyomó többsége a kor operettszínpadáról indult el, és három fő témakörben kereste a sikert: a tangó álspanyol világában, az álkeleti egzotikumban és a bécsi keringő érzelgős felújításában. Az est a tangót és a keringőt nagy látványos körítéssel próbálta a mai néző számára korszerűsíteni, és ha ez nem is sikerült tökéletesen, e két részben végül is igazán nagyvonalú, ízléses, szemet gyönyörködtető revüprodukciót láthattunk. A „keleti” dallamok köré viszont egy sziporkázó, ötletekkel teli mesét találtak ki, a dalok hazug világát humorban és iróniában oldották fel, s így e részben közelítették meg legjobban e slágervilág mai felelevenítésének legjárhatóbb útját. A Slágermúzeumot Horváth Tivadar rendezte. A rengeteg szereplő felsorolására nincs mód, mégis meg kell említeni a négy keretszereplőn — Psota Irénen, Bodrogi Gyulán, Lehoczky Zsuzsán és Alfonzón — kívül Márkus Lászlót, Házy Erzsébetet, valamint az Opera és a Jégszínház táncosait.”
3793 Búbánat 2017-01-31 14:49:18 [Válasz erre: 807 Búbánat 2007-09-20 15:49:19]
Kapcs. 807. sorszám 1964. február 11., Népszabadság „Művészek a spanyol népért” Műsoros est az Erkel Színházban - 1964. február 10. „A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége hétfőn az Erkel Színházban Művészek a spanyol népért címmel nagy sikerű műsoros estet rendezett. Az előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke és társadalmi életünk több más vezető személyisége. Ott volt a szocialista országok budapesti nagykövetségeinek több tagja. Az ünnepi est műsorában fellépett Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Dene József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Ferenc, Jámbor László, László Margit, Simándy József, Szabó Csilla, Szilvássy Margit, Szőnyi Olga és Verebes Károly. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Kerekes János vezényelte. A szereplő művészek lemondtak tiszteletdíjukról és azt az előadás teljes bevételével együtt a szabadságukért küzdő spanyol hazafiak támogatására fordítják.” A részletes műsort korábban, a 807. sorszámnál leírtam.
Kapcs. 807. sorszám 1964. február 11., Népszabadság „Művészek a spanyol népért” Műsoros est az Erkel Színházban - 1964. február 10. „A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége hétfőn az Erkel Színházban Művészek a spanyol népért címmel nagy sikerű műsoros estet rendezett. Az előadáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke és társadalmi életünk több más vezető személyisége. Ott volt a szocialista országok budapesti nagykövetségeinek több tagja. Az ünnepi est műsorában fellépett Bartha Alfonz, Bende Zsolt, Dene József, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Horváth Ferenc, Jámbor László, László Margit, Simándy József, Szabó Csilla, Szilvássy Margit, Szőnyi Olga és Verebes Károly. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Kerekes János vezényelte. A szereplő művészek lemondtak tiszteletdíjukról és azt az előadás teljes bevételével együtt a szabadságukért küzdő spanyol hazafiak támogatására fordítják.” A részletes műsort korábban, a 807. sorszámnál leírtam.
3792 Búbánat 2017-01-31 14:35:21 [Válasz erre: 806 Búbánat 2007-09-20 15:48:23]
1963. december 25, 26. du. és este is – Zeneakadémia „Karácsonyi tarka – barka” - esztrád-műsor A korabeli plakátok és hírlapok csupa nagy betűkkel adtak hírt a párizsi táncdalénekesnő, Sylvia Davidson vendégfelléptéről a műsoros esten, amelyen mások mellett énekelt Házy Erzsébet, Selény Dezső, Korda György, Sárosi Katalin, Márkus László, és közreműködött még Kabos László is, valamint orgonált Vécsey Ernő. A műsort ismertettem a 806. sorszám alatt. Kiegészítésül idetartozik: a zenekari kíséretet a Magyar Rádió és Televízió akkortájt alakult új tánczenekara, a „Stúdió 11” látta el.
1963. december 25, 26. du. és este is – Zeneakadémia „Karácsonyi tarka – barka” - esztrád-műsor A korabeli plakátok és hírlapok csupa nagy betűkkel adtak hírt a párizsi táncdalénekesnő, Sylvia Davidson vendégfelléptéről a műsoros esten, amelyen mások mellett énekelt Házy Erzsébet, Selény Dezső, Korda György, Sárosi Katalin, Márkus László, és közreműködött még Kabos László is, valamint orgonált Vécsey Ernő. A műsort ismertettem a 806. sorszám alatt. Kiegészítésül idetartozik: a zenekari kíséretet a Magyar Rádió és Televízió akkortájt alakult új tánczenekara, a „Stúdió 11” látta el.
3791 Búbánat 2017-01-31 14:06:56 [Válasz erre: 675 Búbánat 2007-07-24 13:15:53]
Kapcs.: 675. és 676. sorszámok Breuer János kritikájából („SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK - CIGÁNYBÁRÓ” – 1963. augusztus 14., Népszabadság) idézem: „Kimagaslott a szereplők közül Házy Erzsébet. Szaffit játszotta-énekelte, s operettprimadonnának éppoly elragadó volt, mint operadivának.”
Kapcs.: 675. és 676. sorszámok Breuer János kritikájából („SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK - CIGÁNYBÁRÓ” – 1963. augusztus 14., Népszabadság) idézem: „Kimagaslott a szereplők közül Házy Erzsébet. Szaffit játszotta-énekelte, s operettprimadonnának éppoly elragadó volt, mint operadivának.”
3790 Búbánat 2017-01-31 13:43:52 [Válasz erre: 503 Búbánat 2006-12-30 16:20:29]
Kiegészítés az 503., 1.338., 3.343. sz. beírásokhoz „Kulcs a lábtörlő alatt” Vidám rádióoperett. Írta: Vajda István Zenéjét Zoltán Pál verseire szerzetté és vezényel Bródy Tamás. Rádióbemutató: 1949. december 17., Petőfi rádió, 19.30 – 21.10 Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a Feleség szerepét énekelte a darabban. A felvételen Házy mellett énekelt még Kiss Ilona, Vámosi János. Próza: Solthy György (Férj) Közreműködött a Rádió zenekara és a Földényi-kórus. Részletek a darabból: - „Első hó” (Házy, kórus női kara) - „Add a kezed” (Kiss, Vámosi, kórus) - „Lánchíd-dal” (Kiss, Vámosi, kórus) - [url] http://operett.network.hu/video/brody_tamas__koztunk_maradjon/hazy_erzsebet__bacsik_es_nenik; Bácsik és nénik – Házy Erzsébet, Földényi-kórus [/url]
Kiegészítés az 503., 1.338., 3.343. sz. beírásokhoz „Kulcs a lábtörlő alatt” Vidám rádióoperett. Írta: Vajda István Zenéjét Zoltán Pál verseire szerzetté és vezényel Bródy Tamás. Rádióbemutató: 1949. december 17., Petőfi rádió, 19.30 – 21.10 Rendező: Rácz György Házy Erzsébet a Feleség szerepét énekelte a darabban. A felvételen Házy mellett énekelt még Kiss Ilona, Vámosi János. Próza: Solthy György (Férj) Közreműködött a Rádió zenekara és a Földényi-kórus. Részletek a darabból: - „Első hó” (Házy, kórus női kara) - „Add a kezed” (Kiss, Vámosi, kórus) - „Lánchíd-dal” (Kiss, Vámosi, kórus) - [url] http://operett.network.hu/video/brody_tamas__koztunk_maradjon/hazy_erzsebet__bacsik_es_nenik; Bácsik és nénik – Házy Erzsébet, Földényi-kórus [/url]
3789 Búbánat 2017-01-30 16:30:33 [Válasz erre: 2301 Búbánat 2013-03-06 17:16:38]
Kapcs. a 2.301., 1.394., 527. sorszámhoz Kacsóh Pongrácz: János vitéz – a daljáték első teljes rádiófelvétele Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió 18.40 – 21.05 (Közben 19.35 – 19.50, mese, hírek) Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye (verses meséje) nyomán Bakonyi Károly írta. Verseit Heltai Jenő írta. Rádióra alkalmazta: Karinthy Ferenc dolgozta át. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Cserés Miklós dr. Vezényel: Polgár Tibor Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus Szereposztás: Kukorica Jancsi – Sárdy János Iluska – Házy Erzsébet A gonosz mostoha – Gobbi Hilda Bagó – Palló Imre Strázsamester – Radnay György A falu csősze – Pethes Ferenc Francia király – Szakács Sándor Francia királykisasszony – Lehoczky Éva Bartolo – Harkányi Ödön
Kapcs. a 2.301., 1.394., 527. sorszámhoz Kacsóh Pongrácz: János vitéz – a daljáték első teljes rádiófelvétele Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. december 27., Kossuth Rádió 18.40 – 21.05 (Közben 19.35 – 19.50, mese, hírek) Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye (verses meséje) nyomán Bakonyi Károly írta. Verseit Heltai Jenő írta. Rádióra alkalmazta: Karinthy Ferenc dolgozta át. Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Cserés Miklós dr. Vezényel: Polgár Tibor Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus Szereposztás: Kukorica Jancsi – Sárdy János Iluska – Házy Erzsébet A gonosz mostoha – Gobbi Hilda Bagó – Palló Imre Strázsamester – Radnay György A falu csősze – Pethes Ferenc Francia király – Szakács Sándor Francia királykisasszony – Lehoczky Éva Bartolo – Harkányi Ödön
3788 Búbánat 2017-01-28 14:04:57 [Válasz erre: 938 Búbánat 2007-11-06 18:11:40]
Kapcs. 938. sorszámhoz 1959. június 11., 19.00 – 22.35 - a Kossuth Rádió és a Magyar Televízió is élőben, egyszerre, közvetítetté a Magyar Állami Operaház előadását: Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága Fordította: Vidor Dezső Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Rendező: Mikó András Karmester: Ferencsik János Szereposztás: Gróf Almaviva: Melis György A grófné: Osváth Júlia Susanna: Koltay Valéria Figaro: Losonczy György Bartolo, orvos: Domahidy László Marcellina: Aarika Anelli Basilio: Réti József CHERUBINO: HÁZY ERZSÉBET Antonio: Galsay Ervin Fanchette: Erdész Zsuzsa Don Cursio: Külkey László Első leány: Hagymássy Ilona Második leány: Kenderessy Éva
Kapcs. 938. sorszámhoz 1959. június 11., 19.00 – 22.35 - a Kossuth Rádió és a Magyar Televízió is élőben, egyszerre, közvetítetté a Magyar Állami Operaház előadását: Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága Fordította: Vidor Dezső Díszlettervező: Fülöp Zoltán Jelmeztervező: Márk Tivadar Rendező: Mikó András Karmester: Ferencsik János Szereposztás: Gróf Almaviva: Melis György A grófné: Osváth Júlia Susanna: Koltay Valéria Figaro: Losonczy György Bartolo, orvos: Domahidy László Marcellina: Aarika Anelli Basilio: Réti József CHERUBINO: HÁZY ERZSÉBET Antonio: Galsay Ervin Fanchette: Erdész Zsuzsa Don Cursio: Külkey László Első leány: Hagymássy Ilona Második leány: Kenderessy Éva
3787 Búbánat 2017-01-28 13:37:22 [Válasz erre: 515 Búbánat 2007-01-01 17:57:21]
Kapcs. az 563. ill. 515. sorszámú beírásaimhoz Házy Erzsébet összes rádiós felvételei sorában korábban ismertettem: Polgár Tibor: Szél kerekedik - rádióoperett (zenés vígjáték) Bemutató: 1950. március 14. Petőfi Rádió, 19.30 Szövegíró, versek: Vajda István .A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Raskó Magda, Simándy József, Sárdy János, Maleczky Oszkár, Horváth Tivadar, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Rácz György Rácz György írja „Mesterek árnyékában” című könyvében (Budapest, 1984): "1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbízatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a 'Szél kerekedik' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé, amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni." 2007 márciusában - abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor - Ruitner Sándor zenei szerkesztő a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Akkor a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet: ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!! A rádióban az ötvenes években, de még a hatvanas évek első felében is, gyakran megszólaltak Polgár Tibor zenés darabjának részletei, később azonban az operettadásokból "kikoptak". Ezért is volt örömteli számomra az említett, 2007-es rádiós megemlékező műsor a szerzőre és benne a felcsendülő dalok Polgár Tibor "zenés vígjátékából".
Kapcs. az 563. ill. 515. sorszámú beírásaimhoz Házy Erzsébet összes rádiós felvételei sorában korábban ismertettem: Polgár Tibor: Szél kerekedik - rádióoperett (zenés vígjáték) Bemutató: 1950. március 14. Petőfi Rádió, 19.30 Szövegíró, versek: Vajda István .A rádiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, Raskó Magda, Simándy József, Sárdy János, Maleczky Oszkár, Horváth Tivadar, a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Polgár Tibor Zenei rendező: Rácz György Rácz György írja „Mesterek árnyékában” című könyvében (Budapest, 1984): "1950: ...ekkor már szinte megrendelésszerűen kaptuk az elnökségtől a megbízatásokat: március 15-e közeledik, tessék hát létrehozni egy március idusáról szóló zenés játékot. Létre is hoztuk hát Polgár Tibor zenéjével a 'Szél kerekedik' című darabot, amelyet főként Horváth Tivadar egy cirka ötvenféle gyógynövényt felsoroló gyógyszerészdala tett híressé, amelyet ő olyan fergeteges tempóban énekelt végig, hogy azt azóta sem tudta senki felülmúlni." 2007 márciusában - abból az alkalomból, hogy száz éve született Polgár Tibor - Ruitner Sándor zenei szerkesztő a Petőfi Rádióban egy teljes órát szentelt a zeneszerző-karmester-rádiós egyéniség pályájának zenés felidézésére. Akkor a rádió hangtára segítségével utólag visszahallgattam a műsort, és örömmel fedeztem fel benne egy részletet: ugyanis felcsendült Házy Erzsébet és Simándy József előadásában az a kettős, mely az 1848 márciusi forradalmi események diadalát, a „szabadságot” éltette és köszöntötte ebben a lendületes, pattogós, gyors ritmikájú indulószerű daljáték-részletben. Számomra nagy öröm volt ezt a duettet meghallgatni, s Házy Erzsébet egyik legelső, korai rádiófelvételére „rácsodálkozni”!!! A rádióban az ötvenes években, de még a hatvanas évek első felében is, gyakran megszólaltak Polgár Tibor zenés darabjának részletei, később azonban az operettadásokból "kikoptak". Ezért is volt örömteli számomra az említett, 2007-es rádiós megemlékező műsor a szerzőre és benne a felcsendülő dalok Polgár Tibor "zenés vígjátékából".
3786 Búbánat 2017-01-28 12:55:28 [Válasz erre: 1288 Búbánat 2008-09-27 15:23:30]
Kiegészítés az 1.288. sorszám beírásához IX/11. Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1959 /Bemutató: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Rádió Dalszínházának keresztmetszete az operettből A rádiófelvétel bemutatója: 1959. május 16., Kossuth Rádió 20.30 – 21.50 Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles – Kövecses Béla Jefferson, szenátor – Apáthy Imre Jack Harrison, milliomos – Maleczky Oszkár Lucy, a lánya – Neményi Lili Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Gálcsiki János Fritz, a fia – Puskás Sándor A prózai részekben: Romvári Gertrúd, Sitkei Irén, Tábori Nóra, KőmívesSándor, Márkus László Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus Vezényel: Török Emil Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Puskás) - 1. felvonás fináléja (Kövecses. Neményi, Házy, Puskás, Maleczky, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Puskás, Maleczkyi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: „B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Puskás) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Puskás, Maleczky, énekkar) - Négyes: „Kezdje végre, gróf úr…” (Neményi Lili, Házy Erzsébet, Puskás Sándor, Gálcsiki János)
Kiegészítés az 1.288. sorszám beírásához IX/11. Jacobi Viktor (1883 – 1921): Leányvásár - 1959 /Bemutató: 1911. november 14. Király Színház, Budapest/ Rádió Dalszínházának keresztmetszete az operettből A rádiófelvétel bemutatója: 1959. május 16., Kossuth Rádió 20.30 – 21.50 Szövegét Martos Ferenc és Bródy Miksa írta. Szereposztás: Tom Miggles – Kövecses Béla Jefferson, szenátor – Apáthy Imre Jack Harrison, milliomos – Maleczky Oszkár Lucy, a lánya – Neményi Lili Bessy, Lucy komornája - Házy Erzsébet Gróf Rottenberg – Gálcsiki János Fritz, a fia – Puskás Sándor A prózai részekben: Romvári Gertrúd, Sitkei Irén, Tábori Nóra, KőmívesSándor, Márkus László Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és a Földényi Kórus Vezényel: Török Emil Házy Erzsébet a rádiófelvételen a következő számokban énekel: - Bessy és Fritz kettőse az 1. felvonásból: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy, Puskás) - 1. felvonás fináléja (Kövecses. Neményi, Házy, Puskás, Maleczky, énekkar) - Tengerész induló a 2. felvonásból (Házy, Puskás, Maleczkyi) - Bessy és Fritz kettőse a 2. felvonásból: „Dzsilolo-duett: „B: Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó. F: Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy, Puskás) - Bessy, Fritz és Jefferson tercettje a 3. felvonás fináléjából: „Na, de méltóságos úr…” (Házy, Puskás, Maleczky, énekkar) - Négyes: „Kezdje végre, gróf úr…” (Neményi Lili, Házy Erzsébet, Puskás Sándor, Gálcsiki János)
3785 Búbánat 2017-01-28 11:53:43 [Válasz erre: 989 Búbánat 2007-11-23 23:23:56]
Kapcs. a 989. sorszám. A televízió közvetítette az Erkel Színházból: 1959. május 7-én 19 órától: Daniel-François-Esprit Auber: Fra Diavolo Fordította: Szentgyörgyi Pál Díszlet: Forray Gábor Jelmez: SzeitzGizella Rendező: Szinetár Miklós mv. Karmester: Tóth Péter Szereposztás: Fra Diavalo: Járay József A lord: Hámori Imre A lady: Sándor Judit Lorenzo: Palcsó Sándor Matteo: Molnár Miklós ZERLINA: HÁZY ERZSÉBET Beppo, bandita: Kishegyi Árpád Giacomo, bandita: Domahidy László Egy katona: Petra László Francesco: Tolnay Lajos Egy pap: Déry Antal
Kapcs. a 989. sorszám. A televízió közvetítette az Erkel Színházból: 1959. május 7-én 19 órától: Daniel-François-Esprit Auber: Fra Diavolo Fordította: Szentgyörgyi Pál Díszlet: Forray Gábor Jelmez: SzeitzGizella Rendező: Szinetár Miklós mv. Karmester: Tóth Péter Szereposztás: Fra Diavalo: Járay József A lord: Hámori Imre A lady: Sándor Judit Lorenzo: Palcsó Sándor Matteo: Molnár Miklós ZERLINA: HÁZY ERZSÉBET Beppo, bandita: Kishegyi Árpád Giacomo, bandita: Domahidy László Egy katona: Petra László Francesco: Tolnay Lajos Egy pap: Déry Antal
3784 Búbánat 2017-01-26 15:36:18 [Válasz erre: 3783 Búbánat 2017-01-26 15:27:57]
Persze, 1952-ben a mai Erkel Színház neve akkor még "Városi Színház" volt.
Persze, 1952-ben a mai Erkel Színház neve akkor még "Városi Színház" volt.
3783 Búbánat 2017-01-26 15:27:57 [Válasz erre: 543 Búbánat 2007-01-26 18:58:17]
Kiegészítés és helyesbítés az 543. sorszám alatt beírtakhoz: Korábban hézagos ismereteim voltak, így hiányos és nem pontos adatokat adtam meg Schubert-Berté Három a kislány című daljátékának arról a rádió-stúdiófelvételéről, melynek közreműködői között ott találjuk Házy Erzsébetet és Ilosfalvy Róbertet is. Most hozzájutottam a valós és teljesebb adatokhoz. Íme: A műsor bemutatójának adásideje: 1959. március 30. Kossuth Rádió 15.15 – 15.45. Címe: „Tavaszi felhők az égen” – Schubert - Berté: Három a kislány –részletek a daljátékból Ezen a stúdiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Réti József, Pálffy Endre, Rissay Pál, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Fischer Sándor. Megjegyzem, László Margit és Ilosfalvy Róbert e daljáték további két másik (1962; 1963). stúdiófelvételén is énekel (lásd az Ilosfalvy-topicban a 705. sorszámnál is). Házy Erzsébet nemcsak stúdióban énekelte Médi szólamát; az Operában (Erkel Színház) mindhárom Tschöll-leány (Édi, Hédi, Médi) szerepét alakította az ötvenes évek elején - a színpadon.
Kiegészítés és helyesbítés az 543. sorszám alatt beírtakhoz: Korábban hézagos ismereteim voltak, így hiányos és nem pontos adatokat adtam meg Schubert-Berté Három a kislány című daljátékának arról a rádió-stúdiófelvételéről, melynek közreműködői között ott találjuk Házy Erzsébetet és Ilosfalvy Róbertet is. Most hozzájutottam a valós és teljesebb adatokhoz. Íme: A műsor bemutatójának adásideje: 1959. március 30. Kossuth Rádió 15.15 – 15.45. Címe: „Tavaszi felhők az égen” – Schubert - Berté: Három a kislány –részletek a daljátékból Ezen a stúdiófelvételen közreműködnek: Házy Erzsébet, László Margit, Pavlánszky Edina, Ilosfalvy Róbert, Melis György, Réti József, Pálffy Endre, Rissay Pál, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt: Fischer Sándor. Megjegyzem, László Margit és Ilosfalvy Róbert e daljáték további két másik (1962; 1963). stúdiófelvételén is énekel (lásd az Ilosfalvy-topicban a 705. sorszámnál is). Házy Erzsébet nemcsak stúdióban énekelte Médi szólamát; az Operában (Erkel Színház) mindhárom Tschöll-leány (Édi, Hédi, Médi) szerepét alakította az ötvenes évek elején - a színpadon.
3782 Búbánat 2017-01-25 22:04:10 [Válasz erre: 2236 Búbánat 2012-12-27 18:23:18]
Szóltam már itt (ld. a 2.236; 1.095; 777. sorszámok) Házy Erzsébet oratóriumokban énekelt szopránszólóiról: Mozart: Requiem; Verdi: Requiem; Brahms: Német Requiem; (sőt, Beethoven IX. Szimfóniájának utolsó tétele is). Mozart gyászmiséjének két koncertjét említettem: 1960. január 2. Zeneakadémia; 1960. január 4. Erkel Színház. Mindkét helyszínen a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus működött közre, Ferencsik János vezényelt, és Házy Erzsébet mellett Komlóssy Erzsébet, Bartha Alfonz és Antalffy Albert énekelt; a koncert első számaként Mozart: g-moll szimfóniája, K. 550. hangzott el. Most ráakadtam egy korábbi koncertdátumra – ugyanez a műsor került akkor is előadásra, részben más közreműködőkkel. A rádió közvetítette. 1959. február 20., Kossuth Rádió, 21.30 – 23.25 (szünet 21.59-22.20) „A szimfonikus zene mesterei” - Mozart-est. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a VI.-os stúdióból Vezényel: Ferencsik János Közreműködik a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) 1. g-moll szimfóniája, K. 550. 2. Requiem (Házy Erzsébet, Tiszay Magda, Bartha Alfonz, Antalffy Albert és a Magyar Rádió Énekkara)
Szóltam már itt (ld. a 2.236; 1.095; 777. sorszámok) Házy Erzsébet oratóriumokban énekelt szopránszólóiról: Mozart: Requiem; Verdi: Requiem; Brahms: Német Requiem; (sőt, Beethoven IX. Szimfóniájának utolsó tétele is). Mozart gyászmiséjének két koncertjét említettem: 1960. január 2. Zeneakadémia; 1960. január 4. Erkel Színház. Mindkét helyszínen a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus működött közre, Ferencsik János vezényelt, és Házy Erzsébet mellett Komlóssy Erzsébet, Bartha Alfonz és Antalffy Albert énekelt; a koncert első számaként Mozart: g-moll szimfóniája, K. 550. hangzott el. Most ráakadtam egy korábbi koncertdátumra – ugyanez a műsor került akkor is előadásra, részben más közreműködőkkel. A rádió közvetítette. 1959. február 20., Kossuth Rádió, 21.30 – 23.25 (szünet 21.59-22.20) „A szimfonikus zene mesterei” - Mozart-est. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a VI.-os stúdióból Vezényel: Ferencsik János Közreműködik a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) 1. g-moll szimfóniája, K. 550. 2. Requiem (Házy Erzsébet, Tiszay Magda, Bartha Alfonz, Antalffy Albert és a Magyar Rádió Énekkara)
3781 Búbánat 2017-01-25 14:49:14
Új Zenei Szemle 1954., december hó „Énekeseink szereplése a prágai versenyen” A Csehszlovák Zeneművészek Szövetségének hivatalos lapja, a ’Hudebni rozhledy’ legutóbbi számában K. P. Sádlo, az ezévi ’Prágai Tavasz’ alkalmával rendezett nemzetközi énekverseny bírólóbizottságának elnöke egészében méltatja a verseny magas színvonalát, a résztvevők kiváló képességeit, és magas készültségét, majd egyénenként ismerteti, méltatja és bírálja a díjnyertesek művészetét. Cikkének ezen része messze túlhaladja az egyszerű beszámoló kereteit és jelentőségét. Úgy véljük, hogy bírálata mind a résztvevők, mind pedig általábanvéve hazai énekművészetünk és énekpedagógiánk számára hasznos és tanulságos, ezért a magyar versenyzőkről szóló részt alant közöljük. Megjegyezzük azonban, hogy e kritika nem a bírálóbizottság hivatalos állásfoglalása, hanem Sádlo professzor egyéni véleményét tükrözi.” Itt következnek az értékelések a magyar énekművészek versenyszerepléséről: Aarika Anelli, alt – I. díj; Melis György, bariton – I. díj; Házy Erzsébet, szoprán – II. díj; Murányi Éva, szoprán – III. díj; Tamási Éva, mezzoszoprán, III. díj; Első osztályú elismerő okleveleket nyertek: Werner (Pécsi) Mária, szoprán; Cserhát Zsuzsa, szoprán; Gáncs Edit, szoprán; Pestyánszky Ella, szoprán; Sinkó György, basszista, Várhelyi Endre, basszus . Házy Erzsébet, szoprán – II. díj „Nagyszerű, kvalitásos, csillogó hangú és kiváló koloratúra-technikájú énekesnő. Egyelőre ebben rejlik művészetének fő ereje. Előadása eleinte kissé nyugtalan volt (pl. a Dvořak-műben). Veracini művének tolmácsolásába is több pontatlanul kidolgozott részlet akadt. Puccini áriáját azonban már csengő, tiszta hangon énekelte, a Kodály-dal lüktető ritmusa pedig példás volt. Masenka áriájában (az ’Eladott menyasszony’-ból) nem fejezte ugyan ki azt a bánatot, melyet az ária első része meg akar szólaltatni, egyébként azonban a szerep jellegének megfelelően egyszerűen, biztos felépítéssel és, különösen a magasabb régiókban, ragyogóan tisztán csengő hangon adta elő ezt az áriát. A ’Figaro házassága’ Cherubin-jének pianóit operettszerű vékony hangon, viszont a fortékat túlságosan nagy erővel énekelte. Ezzel szemben Gounod ’Faust’-jának Gretchen-áriája minden tekintetben lenyűgöző teljesítmény volt. Itt a gyönyörű mezzavocétől egészen a drámai feszültséggel teli magas hangokig terjedő gazdag hangskálája a maga teljességében érvényesült. Koloratúr-technikája is elismerést érdemel. Érzésvilága még nem teljesen fejlett. A fősúlyt egyelőre előadásának technikájára helyezi, amiben magas színvonalat ér el. Nagy közönségsikert aratott.”
Új Zenei Szemle 1954., december hó „Énekeseink szereplése a prágai versenyen” A Csehszlovák Zeneművészek Szövetségének hivatalos lapja, a ’Hudebni rozhledy’ legutóbbi számában K. P. Sádlo, az ezévi ’Prágai Tavasz’ alkalmával rendezett nemzetközi énekverseny bírólóbizottságának elnöke egészében méltatja a verseny magas színvonalát, a résztvevők kiváló képességeit, és magas készültségét, majd egyénenként ismerteti, méltatja és bírálja a díjnyertesek művészetét. Cikkének ezen része messze túlhaladja az egyszerű beszámoló kereteit és jelentőségét. Úgy véljük, hogy bírálata mind a résztvevők, mind pedig általábanvéve hazai énekművészetünk és énekpedagógiánk számára hasznos és tanulságos, ezért a magyar versenyzőkről szóló részt alant közöljük. Megjegyezzük azonban, hogy e kritika nem a bírálóbizottság hivatalos állásfoglalása, hanem Sádlo professzor egyéni véleményét tükrözi.” Itt következnek az értékelések a magyar énekművészek versenyszerepléséről: Aarika Anelli, alt – I. díj; Melis György, bariton – I. díj; Házy Erzsébet, szoprán – II. díj; Murányi Éva, szoprán – III. díj; Tamási Éva, mezzoszoprán, III. díj; Első osztályú elismerő okleveleket nyertek: Werner (Pécsi) Mária, szoprán; Cserhát Zsuzsa, szoprán; Gáncs Edit, szoprán; Pestyánszky Ella, szoprán; Sinkó György, basszista, Várhelyi Endre, basszus . Házy Erzsébet, szoprán – II. díj „Nagyszerű, kvalitásos, csillogó hangú és kiváló koloratúra-technikájú énekesnő. Egyelőre ebben rejlik művészetének fő ereje. Előadása eleinte kissé nyugtalan volt (pl. a Dvořak-műben). Veracini művének tolmácsolásába is több pontatlanul kidolgozott részlet akadt. Puccini áriáját azonban már csengő, tiszta hangon énekelte, a Kodály-dal lüktető ritmusa pedig példás volt. Masenka áriájában (az ’Eladott menyasszony’-ból) nem fejezte ugyan ki azt a bánatot, melyet az ária első része meg akar szólaltatni, egyébként azonban a szerep jellegének megfelelően egyszerűen, biztos felépítéssel és, különösen a magasabb régiókban, ragyogóan tisztán csengő hangon adta elő ezt az áriát. A ’Figaro házassága’ Cherubin-jének pianóit operettszerű vékony hangon, viszont a fortékat túlságosan nagy erővel énekelte. Ezzel szemben Gounod ’Faust’-jának Gretchen-áriája minden tekintetben lenyűgöző teljesítmény volt. Itt a gyönyörű mezzavocétől egészen a drámai feszültséggel teli magas hangokig terjedő gazdag hangskálája a maga teljességében érvényesült. Koloratúr-technikája is elismerést érdemel. Érzésvilága még nem teljesen fejlett. A fősúlyt egyelőre előadásának technikájára helyezi, amiben magas színvonalat ér el. Nagy közönségsikert aratott.”
3780 Búbánat 2017-01-21 17:57:22 [Válasz erre: 673 Búbánat 2007-07-23 13:38:27]
Kapcs., 673., 674. sorszámok 1963. július 23., Népszabadság Erkel: Brankovics György A szegedi szabadtéri játékok megnyitó előadása „Ötödször harsant fel idén a fanfár, „Szeged hírős város”, hogy az egész országból, külföldről is hívja a színházat, zenét kedvelőket, egybegyűjtse őket a Tisza- parti metropolisba. A megnyitó előadás minden tekintetben méltó volt a szegedi szabadtéri játékok múltjához és jelenéhez. Ismét — akárcsak az elmúlt években — Erkel-opera került előadásra, a Hunyadi László és a Bánk bán után most a Brankovics György, amely Kókai Rezső és Romhányi József átdolgozásában Operaházunk színpadán már bebizonyította életképességét. A szabadtéri játékok nem kísérleti színpad, itt csak bevált művek hozhatók színre, s amíg zeneszerzőink biztos sikerre számítható és monumentális környezetbe áthelyezhető operákat nem írnak, csak a nemzeti hagyomány képezheti a zenei műsorterv magyar részének utánpótlását. Az opera — néhány kevésbé jelentős rész elhagyásával sikerült három felvonásba tömöríteni, a húzások eredményeképpen — drámai ereje csak nyert. Érdemes lenne fontolóra venni, hogy ne inkább a szegedi verzió szerepeljen-e ezentúl az Erkel Színházban is. A szereposztás lényegében megegyezett a budapestivel, a szereplők — egy kivételével — énekelték már a darabot, játékukba Mikó András — a budapesti és a szegedi előadás rendezője — lényeges új elemeket nem vitt, erre nem is volt szükség. A színpadon néhány súlyos díszletelem, festői háttér teremtett hiteles történelmi atmoszférát. Fülöp Zoltán díszletei a jól tagolt, nagy tömegjelenetekben s a kevés szereplőt mozgató részekben egyaránt hatásos keretet teremtettek. Az idén felszerelt forgószínpad a minimálisra redukálta a változások közötti időt. Csupán a kerti jelenetek megoldása vitatható, a kőrengetegben elhelyezett valódi lomb nem adja a szabad természet hangulatát. Mikó András a Brankovics színrevitelekor támaszkodhatott régebbi, sikeres rendezésére. Újak voltak a hatalmas, szabad teret betöltő, monumentálisán megkomponált tömegjelenetek. A látványosság azonban nem vált öncéllá, szerves része volt a drámának. Különösen emlékezetes volt az I. felvonás fináléjában felvonuló több száz fáklyás statiszta, de valamennyi tömegjelenetet sokáig őrzik majd emlékezetükben az előadás nézői. Akárcsak a budapesti bemutatón, az előadást most is Kórody András vezényelte. A hatalmas — és a térben is szétszórt — előadógárda összefogása nem kis feladat. Kórody rendelkezett a szükséges nagyvonalúsággal, nem veszett bele a részletekbe, amelyeket az idén a tavalyinál sajnálatosan gyengébb erősítőtechnika amúgy is elmosott volna. Operaházunk énekkara kiegyenlített, szép hangzással szolgálta az előadás sikerét, az ünnepi játékok zenekarára azonban ráfért volna még egy-két próba. Fodor János a címszerepben már ismert monumentális alakítását nyújtotta. Szerepformálásában nem az egyes hangok esztétikai szépsége, tisztasága a lényeg, hanem az őserő, amely ábrázolásában a despota alakjából árad. Mellette ezúttal Házy Erzsébet volt a legjelentékenyebb, ő viszonylag kicsiny szerepében (Brankovics kisebbik fiát játszotta) is bemutatta magasrendű énektudását, muzikalitását. Mátyás Mária pompás fényű szopránja szárnyalóan töltötte be a Dóm teret. Simándy József (Murát nagyvezír) kímélte hangját, s a dallamvonalak nemes megformálásával ért el nagy művészi hatást. Palcsó Sándor, Nádas Tibor és Tarnay Gyula megismételte a budapesti előadásról ismert jó alakítását. Külön is szólni kell Gyimesi Kálmánról, a szegedi Nemzeti Színház fiatal baritonistájáról, aki bravúros beugrással, néhány nap alatt tanulta meg Lázár szerepét. Barkóczy Sándor dekoratív táncokat tervezett az operához. Koreográfiája szebb, jobban illeszkedik az előadás egészébe, mint az Operaház előadásának táncai. Az utolsó felvonás nagy táncjelenetében kiemelkedett Gombkötő Erzsébet harmonikus szólója. A Brankovics szerencsés választás volt, így döntött a sok ezer néző is, aki az egyre intenzívebbé váló, mindjobban átforrósodó előadást felvonásról felvonásra erősbödő tapssal kísérte. /Breuer János /
Kapcs., 673., 674. sorszámok 1963. július 23., Népszabadság Erkel: Brankovics György A szegedi szabadtéri játékok megnyitó előadása „Ötödször harsant fel idén a fanfár, „Szeged hírős város”, hogy az egész országból, külföldről is hívja a színházat, zenét kedvelőket, egybegyűjtse őket a Tisza- parti metropolisba. A megnyitó előadás minden tekintetben méltó volt a szegedi szabadtéri játékok múltjához és jelenéhez. Ismét — akárcsak az elmúlt években — Erkel-opera került előadásra, a Hunyadi László és a Bánk bán után most a Brankovics György, amely Kókai Rezső és Romhányi József átdolgozásában Operaházunk színpadán már bebizonyította életképességét. A szabadtéri játékok nem kísérleti színpad, itt csak bevált művek hozhatók színre, s amíg zeneszerzőink biztos sikerre számítható és monumentális környezetbe áthelyezhető operákat nem írnak, csak a nemzeti hagyomány képezheti a zenei műsorterv magyar részének utánpótlását. Az opera — néhány kevésbé jelentős rész elhagyásával sikerült három felvonásba tömöríteni, a húzások eredményeképpen — drámai ereje csak nyert. Érdemes lenne fontolóra venni, hogy ne inkább a szegedi verzió szerepeljen-e ezentúl az Erkel Színházban is. A szereposztás lényegében megegyezett a budapestivel, a szereplők — egy kivételével — énekelték már a darabot, játékukba Mikó András — a budapesti és a szegedi előadás rendezője — lényeges új elemeket nem vitt, erre nem is volt szükség. A színpadon néhány súlyos díszletelem, festői háttér teremtett hiteles történelmi atmoszférát. Fülöp Zoltán díszletei a jól tagolt, nagy tömegjelenetekben s a kevés szereplőt mozgató részekben egyaránt hatásos keretet teremtettek. Az idén felszerelt forgószínpad a minimálisra redukálta a változások közötti időt. Csupán a kerti jelenetek megoldása vitatható, a kőrengetegben elhelyezett valódi lomb nem adja a szabad természet hangulatát. Mikó András a Brankovics színrevitelekor támaszkodhatott régebbi, sikeres rendezésére. Újak voltak a hatalmas, szabad teret betöltő, monumentálisán megkomponált tömegjelenetek. A látványosság azonban nem vált öncéllá, szerves része volt a drámának. Különösen emlékezetes volt az I. felvonás fináléjában felvonuló több száz fáklyás statiszta, de valamennyi tömegjelenetet sokáig őrzik majd emlékezetükben az előadás nézői. Akárcsak a budapesti bemutatón, az előadást most is Kórody András vezényelte. A hatalmas — és a térben is szétszórt — előadógárda összefogása nem kis feladat. Kórody rendelkezett a szükséges nagyvonalúsággal, nem veszett bele a részletekbe, amelyeket az idén a tavalyinál sajnálatosan gyengébb erősítőtechnika amúgy is elmosott volna. Operaházunk énekkara kiegyenlített, szép hangzással szolgálta az előadás sikerét, az ünnepi játékok zenekarára azonban ráfért volna még egy-két próba. Fodor János a címszerepben már ismert monumentális alakítását nyújtotta. Szerepformálásában nem az egyes hangok esztétikai szépsége, tisztasága a lényeg, hanem az őserő, amely ábrázolásában a despota alakjából árad. Mellette ezúttal Házy Erzsébet volt a legjelentékenyebb, ő viszonylag kicsiny szerepében (Brankovics kisebbik fiát játszotta) is bemutatta magasrendű énektudását, muzikalitását. Mátyás Mária pompás fényű szopránja szárnyalóan töltötte be a Dóm teret. Simándy József (Murát nagyvezír) kímélte hangját, s a dallamvonalak nemes megformálásával ért el nagy művészi hatást. Palcsó Sándor, Nádas Tibor és Tarnay Gyula megismételte a budapesti előadásról ismert jó alakítását. Külön is szólni kell Gyimesi Kálmánról, a szegedi Nemzeti Színház fiatal baritonistájáról, aki bravúros beugrással, néhány nap alatt tanulta meg Lázár szerepét. Barkóczy Sándor dekoratív táncokat tervezett az operához. Koreográfiája szebb, jobban illeszkedik az előadás egészébe, mint az Operaház előadásának táncai. Az utolsó felvonás nagy táncjelenetében kiemelkedett Gombkötő Erzsébet harmonikus szólója. A Brankovics szerencsés választás volt, így döntött a sok ezer néző is, aki az egyre intenzívebbé váló, mindjobban átforrósodó előadást felvonásról felvonásra erősbödő tapssal kísérte. /Breuer János /
3779 Búbánat 2017-01-19 22:46:48 [Válasz erre: 1010 Búbánat 2007-12-06 15:24:21]
Kapcs. 1.010. sorszámhoz 1963. július 2., Népszabadság PELLÉAS ÉS MÉLISANDE Az Operaház remek Debussy-bemutatója […] „S érdeme az Operaház kitűnő művészkollektívájának is, amely valóban emlékezetes „Pelléas”-előadással ajándékoz meg. Ami legesleginkább megragad: az előadás költői légköre, s a „burkolt szenvedélynek” az az atmoszférája, amely az egész művet áthatja és amelyet az előadásnak is sikerül hol „burkoltan”, hol ellenállhatatlan erővel fölmutatnia. S ebben szinte egyformán része van a produkciót létrehozó egész művészeti kollektívának, élén Ferencsik Jánossal, az előadás karmesterével, Mikó Andrással, a rendezővel és Forray Gábor díszlettervezővel. Ferencsik János Debussy tolmácsolásait már eddig is gyakran élveztük, de valójában mintha most hódította volna meg teljesen a nagy francia zenéjét. Színezése, ritmikája, dinamikai hangsúlyai ezúttal valóban tévedhetetlenek voltak; elképzeléseit olyan intenzitással, szuggesztív erővel vitte át a zenekarra, a színpadra és a közönségre, annyira átélte a művet, mintha együtt lélegzett volna a „Pelléas” hőseivel. Mikó András rendezését is csak őszinte elismeréssel méltathatjuk. Kitűnő munkája művészi érzékkel tapint rá a mű szívszorító légkörére. Kevés nagy gesztussal, de annál alaposabb „aprómunkával” (néhol csupán rezdülésnyi mozdulattal is rengeteget tud elmondani egy- egy szereplője gondolataiból) mindvégig arra törekszik, hogy a szimbolista mondanivalóból azt hámozza ki, ami a mai néző számára a leginkább érzékletes: az opera alakjainak esendő emberi voltát. E rendezői koncepciótól elválaszthatatlanok, vele együtt hatnak, azt kiegészítik Forray Gábor színpadképei, amelyek a rendezés szándékával teljes harmóniában, tömör szűkszavúsággal tükrözik, „festik” a zenedráma hangulatát, hőseinek szinte éppen pillanatnyi lelkiállapotát. A játéktér beosztása, „nyaktörően” keskeny emelvényei, kanyargós vagy önmagukba visszatérő útelemei mintha mind az életpályák sorsszerűségét hangsúlyoznák. (S ide kívánkozik — bár a színlapon nem szerepel — Menyhárt Istvánnak, a világítás irányítójának a neve is, aki az Operaház színpadának nem éppen korszerű reflektorberendezésével ezúttal szinte felülmúlta a lehetőségeket.) A Márk Tivadar tervezte kosztümök azzal hatnak, hogy formájuknak, színeiknek szinte jelképes erejük van. Az ötfelvonásos (most stílusosan három részre tagolt) lírikus zenedráma — ahogy Debussy az operájának a műfaját meghatározta — két szereposztásban került a közönség elé. Sándor Judit Mélisande-jában a szerep és a művész ritka értékes összetalálkozásának vagyunk a tanúi. Tudtuk, hogy Mélisande igazi Sándor-szerep, de még azokat is meglepte az alakkal való eggyé forrása, akik ismerik a kitűnő énekesnő művészi intelligenciáját, stílusismeretét, muzikalitását, s azt a beleélő készséget, amely nemcsak az opera, hanem a dal világában olyan otthonossá teszi. Megkapó alakításának is legfelejthetetlenebb mozzanata az a bensőség, amellyel a III. felvonás elejének dalát megszólaltatja, majd pedig kettőse Pelléasszal. Nem kevésbé ihletett megszemélyesítőt kapott Mélisande Házy Erzsébet személyében. Költői megfogalmazásában a leány törékeny, sejtelmes lénye teljes hitelességében bontakozik ki. Pelléast Palcsó Sándor, illetőleg Kozma Lajos énekli. A sokoldalúságának nem egy jelét adó Palcsó pályájának jelentős állomása ez a szerep. Rokonszenves, vonzó figurát formál, deklamációja is kifejező; kár, hogy éppen a csúcsponton, a IV. felvonásban, nem szárnyal olyan fénnyel a hangja, miként a szerep, a színpadi szituáció megkívánná. Az egészen fiatal Kozma kipróbálását a nagy szerepben siker kísérte; bár Pelléásának sihederes volta inkább csak a karakter külső vonásait fedi; e jellem sokkal összetettebb, semhogy egy kezdő — még oly tehetséges — énekes ábrázolni tudná. Melis György Golaudja nagyszabású énekesi-színészi jellemrajz. Néhány bírálója szemére vetette, hogy az utolsó felvonásban patologikus Macbeth-szerű figurát formált az alakból. A kitűnő művész „csupán” reális eszközökkel hozta közel a bűntudat és féltékenység között vergődő férfi alakját. Faragó András szintén érdekes Golaud-alakítást nyújt. Kemény, egy törzsből kivésett figura; kár, hogy a folyamatos énekbeszédet olykor indulathangokkal helyettesíti. Arkel király szólamában örömmel figyeltünk föl Bódy József szépen zengő basszus hangjára, árnyalt énekére. Jó lenne, ha már egyszer végleg felfedeznék. A másik előadáson a még főiskolás Ütő Endre bizonyította, hogy igen biztató a dalszínház hamari basszus-utánpótlása. A kisebb szerepekben Komlóssy Erzsébet és Szabó Anita (Geneviéve), Hankiss Ilona (A kis Yniold), Nádas Tibor (Orvos) nyújtott figyelemre méltót. A párhuzamos szereposztást bemutató előadáson Blum Tamás (egyúttal a librettó ízléses fordítója) szintén a mű lényegébe hatoló, plasztikus karmesteri munkával tárta fel az opera szín- és érzelemgazdagságát; s élveztük azt a széles ívű építkezést, amellyel az előadást egybefogta. A közönségen a sor, hogy ezentúl is kitárult lélekkel fogadja Debussy remekét.” /Lózsy János/
Kapcs. 1.010. sorszámhoz 1963. július 2., Népszabadság PELLÉAS ÉS MÉLISANDE Az Operaház remek Debussy-bemutatója […] „S érdeme az Operaház kitűnő művészkollektívájának is, amely valóban emlékezetes „Pelléas”-előadással ajándékoz meg. Ami legesleginkább megragad: az előadás költői légköre, s a „burkolt szenvedélynek” az az atmoszférája, amely az egész művet áthatja és amelyet az előadásnak is sikerül hol „burkoltan”, hol ellenállhatatlan erővel fölmutatnia. S ebben szinte egyformán része van a produkciót létrehozó egész művészeti kollektívának, élén Ferencsik Jánossal, az előadás karmesterével, Mikó Andrással, a rendezővel és Forray Gábor díszlettervezővel. Ferencsik János Debussy tolmácsolásait már eddig is gyakran élveztük, de valójában mintha most hódította volna meg teljesen a nagy francia zenéjét. Színezése, ritmikája, dinamikai hangsúlyai ezúttal valóban tévedhetetlenek voltak; elképzeléseit olyan intenzitással, szuggesztív erővel vitte át a zenekarra, a színpadra és a közönségre, annyira átélte a művet, mintha együtt lélegzett volna a „Pelléas” hőseivel. Mikó András rendezését is csak őszinte elismeréssel méltathatjuk. Kitűnő munkája művészi érzékkel tapint rá a mű szívszorító légkörére. Kevés nagy gesztussal, de annál alaposabb „aprómunkával” (néhol csupán rezdülésnyi mozdulattal is rengeteget tud elmondani egy- egy szereplője gondolataiból) mindvégig arra törekszik, hogy a szimbolista mondanivalóból azt hámozza ki, ami a mai néző számára a leginkább érzékletes: az opera alakjainak esendő emberi voltát. E rendezői koncepciótól elválaszthatatlanok, vele együtt hatnak, azt kiegészítik Forray Gábor színpadképei, amelyek a rendezés szándékával teljes harmóniában, tömör szűkszavúsággal tükrözik, „festik” a zenedráma hangulatát, hőseinek szinte éppen pillanatnyi lelkiállapotát. A játéktér beosztása, „nyaktörően” keskeny emelvényei, kanyargós vagy önmagukba visszatérő útelemei mintha mind az életpályák sorsszerűségét hangsúlyoznák. (S ide kívánkozik — bár a színlapon nem szerepel — Menyhárt Istvánnak, a világítás irányítójának a neve is, aki az Operaház színpadának nem éppen korszerű reflektorberendezésével ezúttal szinte felülmúlta a lehetőségeket.) A Márk Tivadar tervezte kosztümök azzal hatnak, hogy formájuknak, színeiknek szinte jelképes erejük van. Az ötfelvonásos (most stílusosan három részre tagolt) lírikus zenedráma — ahogy Debussy az operájának a műfaját meghatározta — két szereposztásban került a közönség elé. Sándor Judit Mélisande-jában a szerep és a művész ritka értékes összetalálkozásának vagyunk a tanúi. Tudtuk, hogy Mélisande igazi Sándor-szerep, de még azokat is meglepte az alakkal való eggyé forrása, akik ismerik a kitűnő énekesnő művészi intelligenciáját, stílusismeretét, muzikalitását, s azt a beleélő készséget, amely nemcsak az opera, hanem a dal világában olyan otthonossá teszi. Megkapó alakításának is legfelejthetetlenebb mozzanata az a bensőség, amellyel a III. felvonás elejének dalát megszólaltatja, majd pedig kettőse Pelléasszal. Nem kevésbé ihletett megszemélyesítőt kapott Mélisande Házy Erzsébet személyében. Költői megfogalmazásában a leány törékeny, sejtelmes lénye teljes hitelességében bontakozik ki. Pelléast Palcsó Sándor, illetőleg Kozma Lajos énekli. A sokoldalúságának nem egy jelét adó Palcsó pályájának jelentős állomása ez a szerep. Rokonszenves, vonzó figurát formál, deklamációja is kifejező; kár, hogy éppen a csúcsponton, a IV. felvonásban, nem szárnyal olyan fénnyel a hangja, miként a szerep, a színpadi szituáció megkívánná. Az egészen fiatal Kozma kipróbálását a nagy szerepben siker kísérte; bár Pelléásának sihederes volta inkább csak a karakter külső vonásait fedi; e jellem sokkal összetettebb, semhogy egy kezdő — még oly tehetséges — énekes ábrázolni tudná. Melis György Golaudja nagyszabású énekesi-színészi jellemrajz. Néhány bírálója szemére vetette, hogy az utolsó felvonásban patologikus Macbeth-szerű figurát formált az alakból. A kitűnő művész „csupán” reális eszközökkel hozta közel a bűntudat és féltékenység között vergődő férfi alakját. Faragó András szintén érdekes Golaud-alakítást nyújt. Kemény, egy törzsből kivésett figura; kár, hogy a folyamatos énekbeszédet olykor indulathangokkal helyettesíti. Arkel király szólamában örömmel figyeltünk föl Bódy József szépen zengő basszus hangjára, árnyalt énekére. Jó lenne, ha már egyszer végleg felfedeznék. A másik előadáson a még főiskolás Ütő Endre bizonyította, hogy igen biztató a dalszínház hamari basszus-utánpótlása. A kisebb szerepekben Komlóssy Erzsébet és Szabó Anita (Geneviéve), Hankiss Ilona (A kis Yniold), Nádas Tibor (Orvos) nyújtott figyelemre méltót. A párhuzamos szereposztást bemutató előadáson Blum Tamás (egyúttal a librettó ízléses fordítója) szintén a mű lényegébe hatoló, plasztikus karmesteri munkával tárta fel az opera szín- és érzelemgazdagságát; s élveztük azt a széles ívű építkezést, amellyel az előadást egybefogta. A közönségen a sor, hogy ezentúl is kitárult lélekkel fogadja Debussy remekét.” /Lózsy János/
3778 Búbánat 2017-01-19 22:07:30 [Válasz erre: 3777 Búbánat 2017-01-19 21:55:50]
1982. július 15., Népszabadság „Revü és szatíra a Bartók Színpadon A Bartók Színpad nyárról nyárra ismétlődő kabarérevüi kettős feladatot vállalnak magukra. Egyfelől harcos politikai kabarét adnak, másfelől a publikum látványossági igényét törekednek kielégíteni. Róna Tibor Fedezzük fel Pestet! című műsora jórészt teljesíti, amit ígért: világosan politikus, szatirikus keretes műsorában igyekszik felfedezni Pestet, mégpedig a pesti fonákságokat. Néhány műsorszám azonban a fáradság jeleit hordja magán. Ez alkalommal a látványossággal nincs baj: Horváth Tivadar rendezése ízléses találékonysággal, tréfás képzelőerővel és szakmai biztonsággal van tele. Vogel Eric revüdíszletei gyorsan mozgathatóak és együtt játszanak a színészekkel, jelmezeiből azonban valamiféle naftalinillat árad s nem egy esetben a szereplők testi adottságait is figyelmen kívül hagyja. A műsor zenei anyaga nem különösebben csillogó. Még az utolsó slágeregyveleg sem szolgált a szükséges vérpezsdítéssel. A dalszövegek (Brand István és Romhányi József) meglehetősen egyenetlen színvonalon mozognak, de néhány játékos rím (pl. az egyiptomi képben) jó mulatságot szerzett. Seregi László koreográfus különösen a kartáncok megtervezésében remekelt: ott érvényesült igazán iróniája és képzeletgazdagsága. A nagyszámú szereplőgárdából Kálmán Györgyöt emeljük ki elsősorban. Kitűnően megírt magánszáma valóságos színészi bravúr. Pécsi Sándor mint Pesti Vadember konferálta végig a műsort. Jókedvű volt, kedves, közvetlen és látszott, hogy neki magának is sok öröme van ebben a színpadi játékban. Kibédy Ervin, Garas Dezső, Hlatky László tetszettek még apró jeleneteikben, Gobbi Hilda magánszáma gyenge volt és Alfonzó filmparódiái is ismerősnek tűntek még ilyen „renovált” állapotukban is. Pécsi Gizi akrobatikus tánca komoly művészi teljesítmény. Az énekesek közül Házy Erzsébet dekoratív megjelenésű vendég-revüprimadonnáját, Soós Szabó Editet, Koós Jánost, Géczy Dorottyát és Felföldy Anikót emeljük ki. A Bartók Színpad új kabaré-revüje kellemes szórakozás, néhány számában még magvas mondanivalót is tartalmaz. " /M. /
1982. július 15., Népszabadság „Revü és szatíra a Bartók Színpadon A Bartók Színpad nyárról nyárra ismétlődő kabarérevüi kettős feladatot vállalnak magukra. Egyfelől harcos politikai kabarét adnak, másfelől a publikum látványossági igényét törekednek kielégíteni. Róna Tibor Fedezzük fel Pestet! című műsora jórészt teljesíti, amit ígért: világosan politikus, szatirikus keretes műsorában igyekszik felfedezni Pestet, mégpedig a pesti fonákságokat. Néhány műsorszám azonban a fáradság jeleit hordja magán. Ez alkalommal a látványossággal nincs baj: Horváth Tivadar rendezése ízléses találékonysággal, tréfás képzelőerővel és szakmai biztonsággal van tele. Vogel Eric revüdíszletei gyorsan mozgathatóak és együtt játszanak a színészekkel, jelmezeiből azonban valamiféle naftalinillat árad s nem egy esetben a szereplők testi adottságait is figyelmen kívül hagyja. A műsor zenei anyaga nem különösebben csillogó. Még az utolsó slágeregyveleg sem szolgált a szükséges vérpezsdítéssel. A dalszövegek (Brand István és Romhányi József) meglehetősen egyenetlen színvonalon mozognak, de néhány játékos rím (pl. az egyiptomi képben) jó mulatságot szerzett. Seregi László koreográfus különösen a kartáncok megtervezésében remekelt: ott érvényesült igazán iróniája és képzeletgazdagsága. A nagyszámú szereplőgárdából Kálmán Györgyöt emeljük ki elsősorban. Kitűnően megírt magánszáma valóságos színészi bravúr. Pécsi Sándor mint Pesti Vadember konferálta végig a műsort. Jókedvű volt, kedves, közvetlen és látszott, hogy neki magának is sok öröme van ebben a színpadi játékban. Kibédy Ervin, Garas Dezső, Hlatky László tetszettek még apró jeleneteikben, Gobbi Hilda magánszáma gyenge volt és Alfonzó filmparódiái is ismerősnek tűntek még ilyen „renovált” állapotukban is. Pécsi Gizi akrobatikus tánca komoly művészi teljesítmény. Az énekesek közül Házy Erzsébet dekoratív megjelenésű vendég-revüprimadonnáját, Soós Szabó Editet, Koós Jánost, Géczy Dorottyát és Felföldy Anikót emeljük ki. A Bartók Színpad új kabaré-revüje kellemes szórakozás, néhány számában még magvas mondanivalót is tartalmaz. " /M. /
3777 Búbánat 2017-01-19 21:55:50
1962. június 21., Népszabadság „A szabadtéri színpadok nyári programja” […] „A Bartók Színpadon is dolgoznak már: Fedezzük fel Pestet címmel Róna Tibor zenés kabarérevüjének a bemutatójára készülnek. Az előadást Horváth Tivadar rendezi, a zeneszerző: Hajdú Júlia. A produkció főbb szereplői: Gobbi Hilda, Házy Erzsébet, Pécsi Sándor és Kálmán György.” „A budapesti közép és kis színpadok műsorgondja az idén már szintén az Országos Rendező Irodáé. E színpadokon kisebb körműsorokat rendeznek. Egyebek között operakeresztmetszetet mutatnak be a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara, továbbá Ágay Karola, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kövecses Béla közreműködésével. A könnyűzenei műsorban a Pénzügyőr Zenekar, Házy Erzsébet, Gyenes Magda és Oswald Gyula lép fel.”
1962. június 21., Népszabadság „A szabadtéri színpadok nyári programja” […] „A Bartók Színpadon is dolgoznak már: Fedezzük fel Pestet címmel Róna Tibor zenés kabarérevüjének a bemutatójára készülnek. Az előadást Horváth Tivadar rendezi, a zeneszerző: Hajdú Júlia. A produkció főbb szereplői: Gobbi Hilda, Házy Erzsébet, Pécsi Sándor és Kálmán György.” „A budapesti közép és kis színpadok műsorgondja az idén már szintén az Országos Rendező Irodáé. E színpadokon kisebb körműsorokat rendeznek. Egyebek között operakeresztmetszetet mutatnak be a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara, továbbá Ágay Karola, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kövecses Béla közreműködésével. A könnyűzenei műsorban a Pénzügyőr Zenekar, Házy Erzsébet, Gyenes Magda és Oswald Gyula lép fel.”
3776 Búbánat 2017-01-19 21:42:53
1962. május 30., Népszabadság „1962. Június 11-én lesz a százezer forintos VIT-rejtvénypályázat döntője” „A Magyar Ifjúság, a Füles és a Világ Ifjúsága a nyáron Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozó alkalmából 100 000 forinttal díjazott rejtvénypályázatot hirdetett. Ennek döntőjét június 11-én este 7 órakor a Fővárosi Operettszínházban rendezik meg ünnepi műsor keretében. A műsorban — amelyet Kazimir Károly rendez és Rátonyi Róbert konferál, Géczy Dorottya, Házy Erzsébet, Keres Emil, Koós János, Lakatos Gabriella, Latabár Kálmán, ifj. Latabár Kálmán, Nádassy Myrtill, Németh Marika, Orosz Adél, Palcsó Sándor, Psota Irén, Róna Viktor, Szakáts Miklós, Váradi Hédi, valamint a KISZ Központi Művészegyüttes zene-, ének- és tánckara, a Balassa-tánczenekar és egy szimfonikus zenekar működik közre. A VIT- pályázat döntőjébe került rejtvényfejtők újszerű rejtvény-totón és rejtvény-lottón mérkőznek az értékes díjakért és pénzjutalmakért.”
1962. május 30., Népszabadság „1962. Június 11-én lesz a százezer forintos VIT-rejtvénypályázat döntője” „A Magyar Ifjúság, a Füles és a Világ Ifjúsága a nyáron Helsinkiben megrendezésre kerülő Világifjúsági Találkozó alkalmából 100 000 forinttal díjazott rejtvénypályázatot hirdetett. Ennek döntőjét június 11-én este 7 órakor a Fővárosi Operettszínházban rendezik meg ünnepi műsor keretében. A műsorban — amelyet Kazimir Károly rendez és Rátonyi Róbert konferál, Géczy Dorottya, Házy Erzsébet, Keres Emil, Koós János, Lakatos Gabriella, Latabár Kálmán, ifj. Latabár Kálmán, Nádassy Myrtill, Németh Marika, Orosz Adél, Palcsó Sándor, Psota Irén, Róna Viktor, Szakáts Miklós, Váradi Hédi, valamint a KISZ Központi Művészegyüttes zene-, ének- és tánckara, a Balassa-tánczenekar és egy szimfonikus zenekar működik közre. A VIT- pályázat döntőjébe került rejtvényfejtők újszerű rejtvény-totón és rejtvény-lottón mérkőznek az értékes díjakért és pénzjutalmakért.”
3775 Búbánat 2017-01-19 21:35:07 [Válasz erre: 3774 Búbánat 2017-01-19 21:33:18]
Javítom, nem 1960., hanem 1962. április 6.
Javítom, nem 1960., hanem 1962. április 6.
3774 Búbánat 2017-01-19 21:33:18 [Válasz erre: 3151 Búbánat 2015-01-07 13:26:31]
Kapcs. a 3151., 1901., 1.569. stb. sz. bejegyzéseimhez 1960. április 6. Petőfi Rádió 22.20 – 22.30: "Felújítás előtt"; Részletek Walt Disney—Churchill: Hófehérke című mesefilmjének magyar változatából. Házy Erzsébet énekel .
Kapcs. a 3151., 1901., 1.569. stb. sz. bejegyzéseimhez 1960. április 6. Petőfi Rádió 22.20 – 22.30: "Felújítás előtt"; Részletek Walt Disney—Churchill: Hófehérke című mesefilmjének magyar változatából. Házy Erzsébet énekel .
3773 Búbánat 2017-01-19 21:08:23
1960. május 25. szerda, Népszabadság „A felszabadulás utáni 15. könyvhét ünnepélyes megnyitása szombaton este lesz a Pamuttextil Művek Fehérvári úti Művelődési Házában. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke mond ünnepi beszédet, majd A mindenséggel mérd magad címmel irodalmi est lesz, amelyen fellép többek között Ascher Oszkár, Banda Ede, Bánffy György, Házy Erzsébet, Horváth Ferenc, Kohut Magda, Majláth Mária, Palotai Erzsi, Tihanyi Pál és Zenthe Ferenc. Ezt az irodalmi műsort vasárnap a Pataki István Művelődési Házban megismétlik.”
1960. május 25. szerda, Népszabadság „A felszabadulás utáni 15. könyvhét ünnepélyes megnyitása szombaton este lesz a Pamuttextil Művek Fehérvári úti Művelődési Házában. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke mond ünnepi beszédet, majd A mindenséggel mérd magad címmel irodalmi est lesz, amelyen fellép többek között Ascher Oszkár, Banda Ede, Bánffy György, Házy Erzsébet, Horváth Ferenc, Kohut Magda, Majláth Mária, Palotai Erzsi, Tihanyi Pál és Zenthe Ferenc. Ezt az irodalmi műsort vasárnap a Pataki István Művelődési Házban megismétlik.”
3772 Búbánat 2017-01-19 21:05:56
1960. február 20., Népszabadság „Négyszázhuszonnyolc magyar mű magnetofonszalagon” „Tízéves a Magyar Rádió Énekkara” „Nemigen dicsekedhet még egy magyar énekegyüttes akkora nyilvánossággal, mint a Magyar Rádió most jubiláló énekkara. Fennállásának tíz esztendeje alatt szinte az egész ország rádiót hallgató közönsége megismerkedett e kórus változatos jellegű produkcióival, s az új magyar énekes zene java jutott el közvetítésükkel a hallgatókhoz, e legszélesebb körű közvéleményhez. Imponáló számokra hivatkozik Vajda Cecília, az énekkar művészeti vezetője, amikor a megszólaltatott művek felől érdeklődünk: — Tíz év alatt 765 felvételt készített énekkarunk műsordarabjaiból a rádió. E tekintélyes mennyiségből is jelentősen emelkednek ki a magyar zeneművek. 428 magyar művet őriznek a magnetofonszalagok a mi tolmácsolásunkban. 192 tömegdal, 178 kíséret nélküli kórusmű mellett 37 kantáta és 11 magyar opera énekkari részletei, és sok kisebb-nagyobb kórusszereplés! S a számok mögött mennyi élet lüktet! Rádiós „ősbemutatók”, amelyek a magyar zenei élet vérkeringésébe segítettek olyan műveket, mint a Pomádé király, a Kádár Kata, a Kérők első — rádiós — változatát, vagy a Hősi éneket, az új oratóriumművészetnek ezt a nemes, mélyértelmű darabját. A tízéves „kórustörténelem” eseményekben gazdag napjai nemegyszer közvetlen kapcsolatot is teremtettek a közönséggel, a VI-os stúdió nyilvános adásain, meg a gyakori „külső szerepléseken”. Joggal mondhatjuk, hogy a Magyar Rádió Énekkara — amely jubiláris hangversenyén, a ma esti zeneakadémiai koncerten ismét a közönség nagy nyilvánossága előtt ad számot úttörő munkásságáról — mozgékonyságával, megbízható, értékes, művészi vállalkozásaival, az ország fontos kulturális értékei közé emelkedett. — Milyen körülmények között alakult meg a kórus? — Főiskolás fiatalokból, konzervatóriumba járó énekesekből, üzemi kórusok tagjaiból, régi Vándor-kórus tagokból regrutálódott tíz évvel ezelőtt az énekkar. Székely Endre, majd Darázs Árpád után Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagyunk vette kézbe a kórus vezetését, s az énekes képzés erőteljes hangsúlyozásával, a zenei műveltség alapjainak lerakásával 1955-től 1958-ig kariskola formájában rendkívül magas színvonalra emelte a kórust. Ennek a ma is folyó s azóta tovább fejlesztett nevelőmunkának köszönhető, hogy ma nincs olyan nagy különbség a kórustagok szakmai szintjében, mint volt. A nevelők, korrepetitorok alapos munkája nyomán úgy véljük, közel járunk ahhoz a nem lekicsinylendő célhoz, hogy a kórus érje el egy jó szimfonikus zenekar biztonságát. Nyilván a kariskola és az említett továbbképzés eredménye, hogy a Magyar Rádió Énekkarából jeles szólistatehetségek nőttek ki. Hiszen Ágay Karola, Házy Erzsébet, Antalffy Albert, Bartha Alfonz, Göndöcs József, Molnár Miklós, Petri Miklós s még jónéhányan ebből az együttesből kerültek a magyar dalszínházak művészei közé. […] „ /R. L./
1960. február 20., Népszabadság „Négyszázhuszonnyolc magyar mű magnetofonszalagon” „Tízéves a Magyar Rádió Énekkara” „Nemigen dicsekedhet még egy magyar énekegyüttes akkora nyilvánossággal, mint a Magyar Rádió most jubiláló énekkara. Fennállásának tíz esztendeje alatt szinte az egész ország rádiót hallgató közönsége megismerkedett e kórus változatos jellegű produkcióival, s az új magyar énekes zene java jutott el közvetítésükkel a hallgatókhoz, e legszélesebb körű közvéleményhez. Imponáló számokra hivatkozik Vajda Cecília, az énekkar művészeti vezetője, amikor a megszólaltatott művek felől érdeklődünk: — Tíz év alatt 765 felvételt készített énekkarunk műsordarabjaiból a rádió. E tekintélyes mennyiségből is jelentősen emelkednek ki a magyar zeneművek. 428 magyar művet őriznek a magnetofonszalagok a mi tolmácsolásunkban. 192 tömegdal, 178 kíséret nélküli kórusmű mellett 37 kantáta és 11 magyar opera énekkari részletei, és sok kisebb-nagyobb kórusszereplés! S a számok mögött mennyi élet lüktet! Rádiós „ősbemutatók”, amelyek a magyar zenei élet vérkeringésébe segítettek olyan műveket, mint a Pomádé király, a Kádár Kata, a Kérők első — rádiós — változatát, vagy a Hősi éneket, az új oratóriumművészetnek ezt a nemes, mélyértelmű darabját. A tízéves „kórustörténelem” eseményekben gazdag napjai nemegyszer közvetlen kapcsolatot is teremtettek a közönséggel, a VI-os stúdió nyilvános adásain, meg a gyakori „külső szerepléseken”. Joggal mondhatjuk, hogy a Magyar Rádió Énekkara — amely jubiláris hangversenyén, a ma esti zeneakadémiai koncerten ismét a közönség nagy nyilvánossága előtt ad számot úttörő munkásságáról — mozgékonyságával, megbízható, értékes, művészi vállalkozásaival, az ország fontos kulturális értékei közé emelkedett. — Milyen körülmények között alakult meg a kórus? — Főiskolás fiatalokból, konzervatóriumba járó énekesekből, üzemi kórusok tagjaiból, régi Vándor-kórus tagokból regrutálódott tíz évvel ezelőtt az énekkar. Székely Endre, majd Darázs Árpád után Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagyunk vette kézbe a kórus vezetését, s az énekes képzés erőteljes hangsúlyozásával, a zenei műveltség alapjainak lerakásával 1955-től 1958-ig kariskola formájában rendkívül magas színvonalra emelte a kórust. Ennek a ma is folyó s azóta tovább fejlesztett nevelőmunkának köszönhető, hogy ma nincs olyan nagy különbség a kórustagok szakmai szintjében, mint volt. A nevelők, korrepetitorok alapos munkája nyomán úgy véljük, közel járunk ahhoz a nem lekicsinylendő célhoz, hogy a kórus érje el egy jó szimfonikus zenekar biztonságát. Nyilván a kariskola és az említett továbbképzés eredménye, hogy a Magyar Rádió Énekkarából jeles szólistatehetségek nőttek ki. Hiszen Ágay Karola, Házy Erzsébet, Antalffy Albert, Bartha Alfonz, Göndöcs József, Molnár Miklós, Petri Miklós s még jónéhányan ebből az együttesből kerültek a magyar dalszínházak művészei közé. […] „ /R. L./
3771 Búbánat 2017-01-19 20:59:53
1959. november 20., Népszabadság Az Operaház művészeinek látogatása az Unicum Likőrgyárban A IX. kerületi Unicum Likőrgyár dolgozóinak meghívására az Állami Operaház művészeinek egy csoportja — Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Dénes Erzsébet, Melis György és Kövecses Béla — felkeresték az üzemet. A vendégek végigjárták az üzemrészeket és megnézték a gyártási folyamatot. Ezt követően a művészek a gyár zsúfolásig telt művelődési termében opera- és operettrészletekből összeállított nagysikerű hangversenyt adtak az üzem dolgozóinak, akik kiemelkedő eredményeket értek el a kongresszusi munkaversenyben. (MTI)
1959. november 20., Népszabadság Az Operaház művészeinek látogatása az Unicum Likőrgyárban A IX. kerületi Unicum Likőrgyár dolgozóinak meghívására az Állami Operaház művészeinek egy csoportja — Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Komlóssy Erzsébet, Dénes Erzsébet, Melis György és Kövecses Béla — felkeresték az üzemet. A vendégek végigjárták az üzemrészeket és megnézték a gyártási folyamatot. Ezt követően a művészek a gyár zsúfolásig telt művelődési termében opera- és operettrészletekből összeállított nagysikerű hangversenyt adtak az üzem dolgozóinak, akik kiemelkedő eredményeket értek el a kongresszusi munkaversenyben. (MTI)
3770 Búbánat 2017-01-19 20:58:21 [Válasz erre: 669 Búbánat 2007-07-19 11:28:27]
Kapcs. a 669. sorszámú bejegyzésemhez 1959. augusztus 2., Népszabadság A szegedi szabadtéri játékok első előadásai János vitéz [...] "Novemberben lesz 55 esztendeje, hogy Kacsóh Pongrácz „János vitéz”-ének dallamai először csendültek fel az egykori Király Színházban, új hangot ütve meg az akkor divatozó bécsi operettmuzsikával szemben. Azóta ezernél is többször játszották, s játsszák most is, alig fakuló népszerűséggel, jóllehet a növekvő igények világánál mindinkább előbukkannak a szeplői is; nem annyira a muzsikáé, bár az sem egyforma értékű, s nem is a verseké, mint inkább a librettóé, amelyben bizony több az ügyes színpadi lelemény, mint az igazi mélység. Bizonnyal a népszerűség, s a népszerűségben rejlő vonzóerő tűzette műsorra a daljátékot most Szegeden is. A választás annál is inkább helyesnek látszott, mert ha van zenés játék, amely „minden jel szerint" szabadtéri színpadra kívánkozik, a János vitéz valóban az. Hiszen alig van jelenete, amely ne a szabadban játszódnék, s mesés környezete is szabadtéri megjelenítésre ösztönöz. Ezúttal azonban a valóság valahogy rácáfolt a „papírformára”. Kiderült: a János vitéz kedves naivitásához egyszerűbb, intimebb környezet illenék, mint a szegedi Dóm tér hideg falai; s hogy a monumentalitás nem emeli, inkább elnyomja azt, ami szép, vonzó, szívhezszóló a János vitézben. Igaz, Sándor Lajos díszlettervező mint valami színes mesekönyv lapjait hajtogatja szép díszleteit a dóm homlokzata elé; stilizált fák és virágok tarkítják a színpadot; a francia király udvara a Napkirály egykori palotájában sem lehetett fényesebb, mint most itt a János vitéz színpadán; és Szinetár Miklós rendezése is mindent megtesz a siker érdekében. Szinte halmozza a rendezői fogásokat (lovasvágta a nézőtér oldalán, csata a színpaddal átellenes háztetőn, rakétapufogtatás, tündérországi aranyeső a dóm tornyaiból, bohózati játékötletek, s ízes és ízetlen „bemondások”) — a hiba éppen az, hogy nagyon is megpróbálnak mindent beleadni ez előadásba, „ami jó és drága”. Azt mondhatná valaki, hogy a szabadtéri előadás nemcsak elbírja, hanem szinte kívánja a látványosságot, a meglepő rendezői fogásokat. A színes, vonzó színpad, az ötletes rendezés természetesen szükséges. Ebben az előadásban valahogy az a baj, hogy már-már annyi a külsőség, hogy a daljátékból főleg az vész el, ami vonzó benne; a kedvessége, az egyszerűsége. A fiatal Szinetár Miklós már jó néhány alkalommal bebizonyította, hogy igen tehetséges, gazdag fantáziájú rendező, de mostani munkája túl sokat markol, azonkívül mintha mindent a látványosságra összpontosított volna: a színészi játék, s a tömegek beállítására (a színpadméret itt is megbosszulja magát: a nagy létszámú kórus mellett olykor egy sereg statiszta is mozog a színpadon), láthatólag már jóval kevesebb ideje jutott. A címszerepben Sárdy János ízesen játszik és énekel, Házy Erzsébet színes, gazdag tehetsége Iluska poetikus életrekeltésében is vonzóan bontakozik, ki, bár játéka még nem szabadult fel eléggé. A francia királykisasszonyt Gencsy Sári játssza, énekli kedvesen. harmonikusan. Gobbi Hilda gonosz mostohája mintha valamelyik Grimm-meséből lépett volna elő. Bagó dalai Fodor János hangján csendülnek fel. A csetlő-botló szenilis francia királyt Rajz János játssza, az igazi komédiás mókázó kedvével; kár, hogy helyenként visszaél a szerepadta lehetőségekkel. A strázsamestert Szabadi István énekli lendületesen, a falu csőszét Márkus Ferenc alakítja találóan. Az előadást a fiatal Szalatsy István vezényli, általában jól kézben tartva a népes zenekart és a még népesebb énekkart. A teljes igazság kedvéért még el kell mondani, hogy a közönség szívesen fogadta a produkciót, sokat tapsolt, s egyik-másik rendezői ötlet nyíltszíni elismerést is aratott.” / Lózsy János/
Kapcs. a 669. sorszámú bejegyzésemhez 1959. augusztus 2., Népszabadság A szegedi szabadtéri játékok első előadásai János vitéz [...] "Novemberben lesz 55 esztendeje, hogy Kacsóh Pongrácz „János vitéz”-ének dallamai először csendültek fel az egykori Király Színházban, új hangot ütve meg az akkor divatozó bécsi operettmuzsikával szemben. Azóta ezernél is többször játszották, s játsszák most is, alig fakuló népszerűséggel, jóllehet a növekvő igények világánál mindinkább előbukkannak a szeplői is; nem annyira a muzsikáé, bár az sem egyforma értékű, s nem is a verseké, mint inkább a librettóé, amelyben bizony több az ügyes színpadi lelemény, mint az igazi mélység. Bizonnyal a népszerűség, s a népszerűségben rejlő vonzóerő tűzette műsorra a daljátékot most Szegeden is. A választás annál is inkább helyesnek látszott, mert ha van zenés játék, amely „minden jel szerint" szabadtéri színpadra kívánkozik, a János vitéz valóban az. Hiszen alig van jelenete, amely ne a szabadban játszódnék, s mesés környezete is szabadtéri megjelenítésre ösztönöz. Ezúttal azonban a valóság valahogy rácáfolt a „papírformára”. Kiderült: a János vitéz kedves naivitásához egyszerűbb, intimebb környezet illenék, mint a szegedi Dóm tér hideg falai; s hogy a monumentalitás nem emeli, inkább elnyomja azt, ami szép, vonzó, szívhezszóló a János vitézben. Igaz, Sándor Lajos díszlettervező mint valami színes mesekönyv lapjait hajtogatja szép díszleteit a dóm homlokzata elé; stilizált fák és virágok tarkítják a színpadot; a francia király udvara a Napkirály egykori palotájában sem lehetett fényesebb, mint most itt a János vitéz színpadán; és Szinetár Miklós rendezése is mindent megtesz a siker érdekében. Szinte halmozza a rendezői fogásokat (lovasvágta a nézőtér oldalán, csata a színpaddal átellenes háztetőn, rakétapufogtatás, tündérországi aranyeső a dóm tornyaiból, bohózati játékötletek, s ízes és ízetlen „bemondások”) — a hiba éppen az, hogy nagyon is megpróbálnak mindent beleadni ez előadásba, „ami jó és drága”. Azt mondhatná valaki, hogy a szabadtéri előadás nemcsak elbírja, hanem szinte kívánja a látványosságot, a meglepő rendezői fogásokat. A színes, vonzó színpad, az ötletes rendezés természetesen szükséges. Ebben az előadásban valahogy az a baj, hogy már-már annyi a külsőség, hogy a daljátékból főleg az vész el, ami vonzó benne; a kedvessége, az egyszerűsége. A fiatal Szinetár Miklós már jó néhány alkalommal bebizonyította, hogy igen tehetséges, gazdag fantáziájú rendező, de mostani munkája túl sokat markol, azonkívül mintha mindent a látványosságra összpontosított volna: a színészi játék, s a tömegek beállítására (a színpadméret itt is megbosszulja magát: a nagy létszámú kórus mellett olykor egy sereg statiszta is mozog a színpadon), láthatólag már jóval kevesebb ideje jutott. A címszerepben Sárdy János ízesen játszik és énekel, Házy Erzsébet színes, gazdag tehetsége Iluska poetikus életrekeltésében is vonzóan bontakozik, ki, bár játéka még nem szabadult fel eléggé. A francia királykisasszonyt Gencsy Sári játssza, énekli kedvesen. harmonikusan. Gobbi Hilda gonosz mostohája mintha valamelyik Grimm-meséből lépett volna elő. Bagó dalai Fodor János hangján csendülnek fel. A csetlő-botló szenilis francia királyt Rajz János játssza, az igazi komédiás mókázó kedvével; kár, hogy helyenként visszaél a szerepadta lehetőségekkel. A strázsamestert Szabadi István énekli lendületesen, a falu csőszét Márkus Ferenc alakítja találóan. Az előadást a fiatal Szalatsy István vezényli, általában jól kézben tartva a népes zenekart és a még népesebb énekkart. A teljes igazság kedvéért még el kell mondani, hogy a közönség szívesen fogadta a produkciót, sokat tapsolt, s egyik-másik rendezői ötlet nyíltszíni elismerést is aratott.” / Lózsy János/
3769 Búbánat 2017-01-19 20:52:10 [Válasz erre: 2604 Búbánat 2013-12-17 20:22:00]
Kapcs. a 2604., 3549. sorszámú bejegyzésekhez 1959. június 16. Népszabadság "[...] A másik nyári újdonság a Balatoni Rómeó című, mai tárgyú, zenés vígjáték. Tóth Miklós írta, zenéjét Horváth Jenő szerezte. A vidám darab egy budapesti nagyáruház balatoni divatbemutatója körül támadt bonyodalmakat mutatja be. Első előadása július 18-án lesz az Állatkerti Szabadtéri Színpadon, majd a Balaton partján és vidéki városokban is. játsszák. A főbb szerepeket Fónay Márta, Házy Erzsébet, Lórán Lenke, Psota Irén, Agárdy Gábor és Gálcsiki János alakítja, rendező Horváth Tivadar."
Kapcs. a 2604., 3549. sorszámú bejegyzésekhez 1959. június 16. Népszabadság "[...] A másik nyári újdonság a Balatoni Rómeó című, mai tárgyú, zenés vígjáték. Tóth Miklós írta, zenéjét Horváth Jenő szerezte. A vidám darab egy budapesti nagyáruház balatoni divatbemutatója körül támadt bonyodalmakat mutatja be. Első előadása július 18-án lesz az Állatkerti Szabadtéri Színpadon, majd a Balaton partján és vidéki városokban is. játsszák. A főbb szerepeket Fónay Márta, Házy Erzsébet, Lórán Lenke, Psota Irén, Agárdy Gábor és Gálcsiki János alakítja, rendező Horváth Tivadar."
3768 Búbánat 2017-01-19 20:48:11 [Válasz erre: 988 Búbánat 2007-11-23 23:03:38]
Kapcs. a 988. sorszámhoz 1959. január 27., Népszabadság Operaházi esték (Puccini Turandot-bemutatójának párhuzamos szereposztásáról…) „A Puccini-év hazai eseménysorozatában Állami Operaházunk most, tíz esztendei pihentetés után új díszletekkel, új rendezésben és új betanulásban mutatta be a közönségnek a száz éve született zeneköltő befejezetlen hattyúdalát, a Turandotot. […] A címszerepben Takács Paula remekel. Hatalmas vívőerejű drámai szopránhangjának a szólam énektechnikai megoldása egyáltalán nem okoz gondot, úgy, hogy figyelmét, teljesen a szerep színészi kidolgozására, átélésére fordíthatja. Turandotja valóban ritka értékű alakítás. Laczkó Mária szintén szárnyaló énekkel és figyelemreméltó vonásokkal formálja meg a hercegkisasszony alakját. Liut Orosz Júlia kelti életre. Behízelgően meleg, nemes csengésű lírai szopránja igazi Liu-hang, s a bensőség és poézis, amellyel Puccini e legvonzóbb nőalakját megrajzolja, minden bizonnyal sokáig emlékezetében marad a nézőknek. Házy Erzsébet igazi színpadi alkat, nemcsak szépen énekel és meggyőzően játszik, hanem megvan az az adottsága, hogy a szerep kívánta légkört is mindig meg tudja teremteni. Liuja is megkapó alakítás. Kalafot Járay József, a párhuzamos szereposztásban Pálos Imre énekli. Alakításukban örömünk tellett. Mindketten biztos urai a „hanggyilkos” szólam legfelsőbb fekvéseinek; Járay szerepformálásán látszik, hogy nagyobb színpadi rutin az alapja, Pálost vérbeli operaénekesi vénája segíti sikerre, hangjának színe, vivőereje is, szárnyaló éneke is, színpadi tartása is szinte erre a szerepre jelöli ki. A fiatal, rokonszenves művész ezzel az alakításával legjobb tenoristáink közé került. A három miniszter Melis György, Kishegyi Árpád és Réti József, illetőleg Radnay György, Külkey László és Palcsó Sándor formálásában kel életre. Mindnyájuk alakítása csiszolt, jól egybehangolt teljesítmény. Székely Mihály sokszor méltatott Timurja most is mélyen megrendít, de igen hiteles tatár királyt állít színpadra Antalffy Albert is; alakítása különösen Liu halálakor megindító. Az agg császár „földöntúli” hangját Somogyvári Lajos és Kolonich János szólaltja meg illúziót keltően; a mandarint Varga András és Rajna András énekli; Vargáé a tekintélyesebb.” /Lózsy János/
Kapcs. a 988. sorszámhoz 1959. január 27., Népszabadság Operaházi esték (Puccini Turandot-bemutatójának párhuzamos szereposztásáról…) „A Puccini-év hazai eseménysorozatában Állami Operaházunk most, tíz esztendei pihentetés után új díszletekkel, új rendezésben és új betanulásban mutatta be a közönségnek a száz éve született zeneköltő befejezetlen hattyúdalát, a Turandotot. […] A címszerepben Takács Paula remekel. Hatalmas vívőerejű drámai szopránhangjának a szólam énektechnikai megoldása egyáltalán nem okoz gondot, úgy, hogy figyelmét, teljesen a szerep színészi kidolgozására, átélésére fordíthatja. Turandotja valóban ritka értékű alakítás. Laczkó Mária szintén szárnyaló énekkel és figyelemreméltó vonásokkal formálja meg a hercegkisasszony alakját. Liut Orosz Júlia kelti életre. Behízelgően meleg, nemes csengésű lírai szopránja igazi Liu-hang, s a bensőség és poézis, amellyel Puccini e legvonzóbb nőalakját megrajzolja, minden bizonnyal sokáig emlékezetében marad a nézőknek. Házy Erzsébet igazi színpadi alkat, nemcsak szépen énekel és meggyőzően játszik, hanem megvan az az adottsága, hogy a szerep kívánta légkört is mindig meg tudja teremteni. Liuja is megkapó alakítás. Kalafot Járay József, a párhuzamos szereposztásban Pálos Imre énekli. Alakításukban örömünk tellett. Mindketten biztos urai a „hanggyilkos” szólam legfelsőbb fekvéseinek; Járay szerepformálásán látszik, hogy nagyobb színpadi rutin az alapja, Pálost vérbeli operaénekesi vénája segíti sikerre, hangjának színe, vivőereje is, szárnyaló éneke is, színpadi tartása is szinte erre a szerepre jelöli ki. A fiatal, rokonszenves művész ezzel az alakításával legjobb tenoristáink közé került. A három miniszter Melis György, Kishegyi Árpád és Réti József, illetőleg Radnay György, Külkey László és Palcsó Sándor formálásában kel életre. Mindnyájuk alakítása csiszolt, jól egybehangolt teljesítmény. Székely Mihály sokszor méltatott Timurja most is mélyen megrendít, de igen hiteles tatár királyt állít színpadra Antalffy Albert is; alakítása különösen Liu halálakor megindító. Az agg császár „földöntúli” hangját Somogyvári Lajos és Kolonich János szólaltja meg illúziót keltően; a mandarint Varga András és Rajna András énekli; Vargáé a tekintélyesebb.” /Lózsy János/
3767 Búbánat 2017-01-19 20:41:36 [Válasz erre: 943 Búbánat 2007-11-09 12:50:28]
Kapcs. 943. sz. bejegyzéshez 1959. január 10., Népszabadság Andrzej Hiolski lengyel művész vendégfellépései "Hiolski, a varsói és a bytomi operaház magánénekese, kétszer lépett fel az Operaház Erkel Színházban, mindkétszer a Tosca-előadás Scarpia szerepében és egy ízben az Operaházban, Anyegin címszerepében.' Hiolski széles terjedelmű bariton hangja különösen a felső regiszterében értékes anyag, de azért nem nélkülözi — ahol a szólam azt kívánja — az öblös mélységét sem. Scarpia szerepének színpadra-állításában inkább a karakterizálás, mint az önmagáért való „bel canto” a lényeges. A lengyel vendégművész színészi játékát találóan hozta összhangba az énekével. S amit külön dicsérettel írhatunk róla. hogy mértéktartása elkerülte ennek a szerepnek azokat a veszedelmes csábításait, amelyek a kevésbé ízléses alakítókat gyakran a trivialitásra, külsőséges színpadiasságra csábítanak. A lengyel művész az Anyeginben igen harmonikusan együtt érzékeltette Puskin gyönyörű költeményét és Csajkovszkij színes, dallamos muzsikáját. Itt már, a nagyobb lélegzetű dallamívek megszólaltatásánál előnyösebben mutatkozhatott meg hangjának hajlékonysága és kitűnő énektudása is. S megtalálta ebben a szerepben is a színészi eszközöket, hogy a költők elképzeléseit megkapóan közvetítse. Andrzej Hiolskit az előadások közönsége igen szíves fogadtatásban és lelkes ünneplésben részesítette. A Toscát Lukács Miklós, az Anyegint Koródy András vezényelte művészien. A hazai szereplők közül külön elismeréssel említjük meg Udvardy Tibort (mélyen megható Lenszkij-áriájáért), a sokoldalú Házy Erzsébetet (Tatjánát), valamint Czanik Zsófiát (az első előadás Toscáját). […]” /Péterfi István/
Kapcs. 943. sz. bejegyzéshez 1959. január 10., Népszabadság Andrzej Hiolski lengyel művész vendégfellépései "Hiolski, a varsói és a bytomi operaház magánénekese, kétszer lépett fel az Operaház Erkel Színházban, mindkétszer a Tosca-előadás Scarpia szerepében és egy ízben az Operaházban, Anyegin címszerepében.' Hiolski széles terjedelmű bariton hangja különösen a felső regiszterében értékes anyag, de azért nem nélkülözi — ahol a szólam azt kívánja — az öblös mélységét sem. Scarpia szerepének színpadra-állításában inkább a karakterizálás, mint az önmagáért való „bel canto” a lényeges. A lengyel vendégművész színészi játékát találóan hozta összhangba az énekével. S amit külön dicsérettel írhatunk róla. hogy mértéktartása elkerülte ennek a szerepnek azokat a veszedelmes csábításait, amelyek a kevésbé ízléses alakítókat gyakran a trivialitásra, külsőséges színpadiasságra csábítanak. A lengyel művész az Anyeginben igen harmonikusan együtt érzékeltette Puskin gyönyörű költeményét és Csajkovszkij színes, dallamos muzsikáját. Itt már, a nagyobb lélegzetű dallamívek megszólaltatásánál előnyösebben mutatkozhatott meg hangjának hajlékonysága és kitűnő énektudása is. S megtalálta ebben a szerepben is a színészi eszközöket, hogy a költők elképzeléseit megkapóan közvetítse. Andrzej Hiolskit az előadások közönsége igen szíves fogadtatásban és lelkes ünneplésben részesítette. A Toscát Lukács Miklós, az Anyegint Koródy András vezényelte művészien. A hazai szereplők közül külön elismeréssel említjük meg Udvardy Tibort (mélyen megható Lenszkij-áriájáért), a sokoldalú Házy Erzsébetet (Tatjánát), valamint Czanik Zsófiát (az első előadás Toscáját). […]” /Péterfi István/
3766 Búbánat 2017-01-19 20:34:41 [Válasz erre: 3543 Búbánat 2016-07-17 12:40:07]
Kapcs. a 3.543. sorszámú bejegyzéshez 1958. október 16., Népszabadság Kiosztották a brüsszeli világkiállítás díjait „A magyar pavilon kultúrtermében szerdán műsoros délután volt, zsúfolt nézőközönség előtt. A tudósításomig lefolyt műsorszámokban nagy sikere volt Házy Erzsébet operaénekesnőnknek, Horváth Ferenc szavalatának és Rodolphónak, a kiváló bűvésznek.”
Kapcs. a 3.543. sorszámú bejegyzéshez 1958. október 16., Népszabadság Kiosztották a brüsszeli világkiállítás díjait „A magyar pavilon kultúrtermében szerdán műsoros délután volt, zsúfolt nézőközönség előtt. A tudósításomig lefolyt műsorszámokban nagy sikere volt Házy Erzsébet operaénekesnőnknek, Horváth Ferenc szavalatának és Rodolphónak, a kiváló bűvésznek.”
3765 Búbánat 2017-01-16 16:59:37
Az M3 csatorna az éjjel – már holnapra virradóra – sugározza ismét: 2017. január 17. kedd 00:00 - 01:00 „Egy hang és néhány maszk” Házy Erzsébet - portréműsor (Első adás: 1978.július 6., MTV 1, 21:15) Tizenhárom zenei részlet Házy Erzsébet operaénekes előadásában: Tizenhárom zenei részlet Házy Erzsébet operaénekes előadásában: 1. Johann Strauss: A denevér - operett, Adél dala /Házy Erzsébet/. Antal Imre műsorvezető Kórodi András karmesterrel és Házy Erzsébettel beszélget a művésznő pályafutásáról, A denevér Adél-szerepéről, a szerepformálásáról, az addig játszott negyven színpadi szerepéről, az ügyszeretetről, a zeneszerzőkről, a Carmen hangfekvéséről stb. Házy Erzsébet Kórodi András/zongora/ segítségével főleg operákból összeállított műsora következik: 2. Purcell: Dido és Aeneas - Dido áriája 3. Gluck: Orfeusz - Ámor áriája 4. Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló - Serpina áriája 5. Mozart: Figaro házassága - Cherubino áriája 6. Gounod: Faust - Margit áriái: - A thulei király balladája; - Ékszerária 7. Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája 8. Ránki György: Az ember tragédiája - Éva és az Úr hangja 9. Szokolay Sándor: Anakreoni dalok 10. Gershwin: Porgy és Bess - Bess bölcsődala 11. Bizet: Carmen - Carmen kártyaáriája 12. Kodály Zoltán: Rossz feleség -Házy Erzsébet két szerepben (anya-lánya) énekel és táncol a férfi tánckarral. 13. Petrovics Emil: Lysistrate -Házy Erzsébet egy vegyes kórussal énekel. Riportalany: Házy Erzsébet operaénekes; Kórodi András karmester Szerkesztő: Ruitner Sándor Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Díszlet: Wegenast Róbert Jelmez: Báthy Alice Rendező: Vámos László
Az M3 csatorna az éjjel – már holnapra virradóra – sugározza ismét: 2017. január 17. kedd 00:00 - 01:00 „Egy hang és néhány maszk” Házy Erzsébet - portréműsor (Első adás: 1978.július 6., MTV 1, 21:15) Tizenhárom zenei részlet Házy Erzsébet operaénekes előadásában: Tizenhárom zenei részlet Házy Erzsébet operaénekes előadásában: 1. Johann Strauss: A denevér - operett, Adél dala /Házy Erzsébet/. Antal Imre műsorvezető Kórodi András karmesterrel és Házy Erzsébettel beszélget a művésznő pályafutásáról, A denevér Adél-szerepéről, a szerepformálásáról, az addig játszott negyven színpadi szerepéről, az ügyszeretetről, a zeneszerzőkről, a Carmen hangfekvéséről stb. Házy Erzsébet Kórodi András/zongora/ segítségével főleg operákból összeállított műsora következik: 2. Purcell: Dido és Aeneas - Dido áriája 3. Gluck: Orfeusz - Ámor áriája 4. Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló - Serpina áriája 5. Mozart: Figaro házassága - Cherubino áriája 6. Gounod: Faust - Margit áriái: - A thulei király balladája; - Ékszerária 7. Puccini: Manon Lescaut - Manon áriája 8. Ránki György: Az ember tragédiája - Éva és az Úr hangja 9. Szokolay Sándor: Anakreoni dalok 10. Gershwin: Porgy és Bess - Bess bölcsődala 11. Bizet: Carmen - Carmen kártyaáriája 12. Kodály Zoltán: Rossz feleség -Házy Erzsébet két szerepben (anya-lánya) énekel és táncol a férfi tánckarral. 13. Petrovics Emil: Lysistrate -Házy Erzsébet egy vegyes kórussal énekel. Riportalany: Házy Erzsébet operaénekes; Kórodi András karmester Szerkesztő: Ruitner Sándor Operatőr: KOCSIS SÁNDOR; Díszlet: Wegenast Róbert Jelmez: Báthy Alice Rendező: Vámos László
3764 Búbánat 2017-01-12 01:05:28 [Válasz erre: 351 Búbánat 2006-10-31 17:26:15]
Kapcs. a 351. sorszám bejegyzéséhez 1956. ÁPRILIS 28., SZABAD NÉP GÁBOR DIÁK Színes magyar filmoperett Félévszázada, amikor bemutatták, jó néhány kritika eltemette Huszka Jenő Gül Baba című operettjét. „Tíz előadást sem fog megérni, s a közönség egy év múlva már elfelejti” — írta volt az egyik napilap. S lám, még ma is emlékezünk: a rózsadombi török szent operettesített története immár másodszor kerül filmszalagra. Jó hát a film ügyében is némileg óvatosan bánni a jóslatokkal: egy-két modern augurt máris megcáfolt a mozipénztárak előtt sorakozó közönség. Más kérdés, hogy minek szól a rendkívüli siker? Huszka Jenő szállóigévé lett dalainak-e, a film nemzetközi viszonylatban is pazar és látványos kiállításának-e, a keletiesség egzotikumának, vagy a művészet ellenállhatatlan ereje hódította-e meg a közönséget? Véleményünk szerint az előbbiek a siker legfőbb tényezői, noha a film alkotói szemmel láthatóan többet, maradandóbbat akartak nyújtani az eredeti operettnél. Tagadhatatlan és nem kötelességszerű elismerés, hogy a Gábor diák lényegesen nagyobb műgonddal készült, mint a korábbi, hasonló műfajú magyar vígjátékok vagy zenésfilmek. Az alkotó művészek — kiderül ez a filmből — utálják a selejtest, a hamisat, igazra és szépre törekedtek. A nemes szándék mégis hajótörést szenvedett: a kellőképpen nem tisztázott művészi indulat odaterelte vissza az alkotókat, ahonnan el akartak szakadni: a giccs szirtjeire. S érdemes ennek a furcsa vargabetűnek okait kissé alaposabban elemezni. A G ü l B a b a , a maga eredeti formájában hamisítatlan millenáris operett volt. Ha valakit egy-egy pillanatra meg is téveszthetett a történelmi miliő, árulkodtak a táncoskomikus pesties ízű kiszólásai, még inkább a revüszerű betétek, a szerzők és a színészek meg-megismétlődő, cinkos összekacsintásai a közönséggel: jaj, nehogy el is higgyék azt, amit látnak - primadonnák, szubrettek, bonvivánok öltöztek itt jelmezbe, varietégörlök a háremhölgyek; s mindez azért, hogy a játék hatásosabb legyen. Ennél többet nem is akart, nem is tudott nyújtani a közönségnek az eredeti operett, s a közönség nem is várt többet tőle. A filmváltozatból viszont éppen ez az „összekacsintás” hiányzik. Alkotói — főleg a szövegkönyv szerzője, Babay József — minduntalan arra kényszerítenek minket, hogy vegyük komolyan, amit látunk. Az operett kissé vizenyős meséjét a hódoltsági idők véres társadalmi valóságává akarták szélesíteni. Ezt a hangulatot intonálják a kezdő képsorok: elrabolt magyar lányokat visznek a budai pasa háremébe, mialatt láthatatlan kórus panaszolja: „Szegény magyar nép — téged vihar tép.” S nem hiányzik itt a történelmi filmjeinkben szinte már elmaradhatatlan motívum, a dézsma közhírré tétele a riadozó nép előtt, így bizonyítván, hogy nem volt fenékig tejfel akkor az élet. S íme, a kedélyes és kissé könnyűvérű bonvivánból romantikus hős lett, akinek java szenvedélyét, gondolatait a török elleni harc, a bosszú műve köti le. S ellenpárja, a budai pasa sem operetthős már, hanem az irodalom és a történelem oly jól ismert bősz Alijává növekszik. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor éppen halálba küldi egyik szerencsétlen háremhölgyét. És ekkor — beleszól az eredeti operett. A szituáció tragédiát sejtet, a rendezés, a kép operát mutat, s közben halljuk Huszka szép, könnyed, cseppet sem tragikus és cseppet sem operai muzsikáját. Ehhez már csak a háremhölgyek megszokott táncát kell hozzáadnunk, s a keverékből létrejön — a giccs. S így keveredik, ütközik és egyesül az eredeti mű és a film alkotóinak szándéka a cselekmény más pontjain is. így adódik, hogy amit az operettben — hittük, vagy nem hittük —, de elfogadtunk, tudniillik a halálraítélt Gábor diák utolsó kívánságának teljesítését — az itt valami olyan drámai magasságokban következik be, hogy ez a nézőket ellenállhatatlanul nevetésre ingerli (kivált, mikor a háremjelenet búcsúkettősébe beleszól a szakállas aggastyánnak, Gül Babának mélyen zengő basszusa). És sorolhatnánk tovább a példákat. Az alkotók — miért, miért nem — a legendától Is megrémültek, s ez a háttere a film tán legkevésbé sikerült megoldásának. Az eredeti műben, Gül Baba imája után, elveri a jég a szent rózsákat. A véletlen legendát teremt. Allah akaratának magyarázták, s így menekül meg Gábor diák a bakótól. És ettől senki sem lett mohamedán. A filmben viszont megszöktetik őt a korabeli népi ellenállók (Buda, az akkori főváros és a legerősebb török erőd központjából) ; negyedórás vágta után halálos párbaj kezdődik a pasa és a diák között. Azalatt Gül Baba saját kezével tépdesi ki a rózsatöveket, majd a toronyba lépve, hírül kiáltja a rózsák pusztulását. S a körülbelül Szentendre messzeségében küzdő ellenfelek meg is hallják Gül Baba szózatát — íme, az eredeti csoda helyett a másik a nagyobb, ami már valóban javarészt szövegkönyvi túlzások és megoldatlanságok ezek, de a rendezés is vétkes bennük. Vitathatatlan érdeme Kalmár Lászlónak a tömegjelenetek látványos és izgalmas megkomponálása és a befejező izgalmas párbaj. Rendezői tehetsége azonban szintén az operettnél bicsaklik meg. Itt érződik leginkább az igyekezete, hogy megrázza a nézőt azzal, ami nem megrázó, hogy monumentálisat mutasson ott, ahol nincs nagyság. A háremképeket korántsem valami egészséges erotika, csiklandós szellemesség jellemzi, éppen ellenkezőleg, valami fennkölt szándékú hatásában azonban némileg olcsó esztétizálás. Vitathatónak érezzük a film kettős szereposztását is: prózai színészek játszanak, de operaiak énekelnek. És az énekhang valóban kifogástalanul szép, amilyent Gyurkovics Máriától, Házy Erzsébettől, Melistől, Losonczytól, Littasytól megszoktunk, sajnos, azonban az énekhang elszakad a képtől, mert a közönség tudja és érzi, hogy nem a vásznon látott színész énekel. Miért kellett még ebben is klasszikus produkcióra törekedni? A prózai színészek játékát már eleve meghatározza ez a kettősség, bármennyire is igyekeznek a színészek, kivált a címszerepet alakító kitűnő Zenthe Ferenc, s a hű fegyverhordozó, Sinkovits Imre, valamint az eunuch szerepében Tompa Sándor. Greguss Zoltán a budai pasa szerepében mérhetetlenül gonosz, de inkább nevetséges, mint fenséges, vagy ijesztő, olyan tehát, amilyennek a kettős ihletésű szövegkönyv megteremtette. Kőműves Sándor szegény, atyaian jóságos és szentül jellegtelen Gül Baba, amilyen a szerepe; Krencsey Marianna, mint ezt bizonyára kívánták tőle, tragikát próbál Leilából csinálni. Sem a szerep, sem az ereje nem elég ehhez. A film kétségkívül maradandó értéke (Huszka Jenő ma is szép dallamain kívül, amelyeket Vincze Ottó alkalmazott filmre) Badal János operatőri munkája. Az éjszakai halászat hangulata csodálatos, színben is tökéletes, operatőri bravúr a lovasvágta fotografálása a sűrű erdő lombjai mögül. (Ennél a résznél Kerényi Jenő, a film összeállítója is remekelt.) Már kevésbé illúziót keltőek a makettfelvételek. Ám Badal munkáját is zavarja némelyütt az írói-rendezői koncepció kettőssége. A műtermi képek fényekkel, színekkel túldíszítettek, olykor nem dekoratívak, hanem sallangosak. Az olyan jó ízlésű, tehetséges operatőr, mint Badal János, hogyan vetíthet ultramarin színű falra narancssárga és rózsaszín fényeket, mint tette ezt a háremjelenetben? Mint írtuk, a Gábor diák a jelek szerint elsöprő közönségsikert arat. Ez arra mutat, hogy közönségünk szereti a szép, zsongító melódiákat, kedveli a mesék varázsát. S ha nem kap ebben igazat, maradandót — kénytelen beérni a tünékennyel, a hamissal. Ezért fokozott a felelősségük azoknak a művészeknek, akik közönségünk szórakoztatását, felüdítését tekintik a hivatásuknak. /B. Nagy László/
Kapcs. a 351. sorszám bejegyzéséhez 1956. ÁPRILIS 28., SZABAD NÉP GÁBOR DIÁK Színes magyar filmoperett Félévszázada, amikor bemutatták, jó néhány kritika eltemette Huszka Jenő Gül Baba című operettjét. „Tíz előadást sem fog megérni, s a közönség egy év múlva már elfelejti” — írta volt az egyik napilap. S lám, még ma is emlékezünk: a rózsadombi török szent operettesített története immár másodszor kerül filmszalagra. Jó hát a film ügyében is némileg óvatosan bánni a jóslatokkal: egy-két modern augurt máris megcáfolt a mozipénztárak előtt sorakozó közönség. Más kérdés, hogy minek szól a rendkívüli siker? Huszka Jenő szállóigévé lett dalainak-e, a film nemzetközi viszonylatban is pazar és látványos kiállításának-e, a keletiesség egzotikumának, vagy a művészet ellenállhatatlan ereje hódította-e meg a közönséget? Véleményünk szerint az előbbiek a siker legfőbb tényezői, noha a film alkotói szemmel láthatóan többet, maradandóbbat akartak nyújtani az eredeti operettnél. Tagadhatatlan és nem kötelességszerű elismerés, hogy a Gábor diák lényegesen nagyobb műgonddal készült, mint a korábbi, hasonló műfajú magyar vígjátékok vagy zenésfilmek. Az alkotó művészek — kiderül ez a filmből — utálják a selejtest, a hamisat, igazra és szépre törekedtek. A nemes szándék mégis hajótörést szenvedett: a kellőképpen nem tisztázott művészi indulat odaterelte vissza az alkotókat, ahonnan el akartak szakadni: a giccs szirtjeire. S érdemes ennek a furcsa vargabetűnek okait kissé alaposabban elemezni. A G ü l B a b a , a maga eredeti formájában hamisítatlan millenáris operett volt. Ha valakit egy-egy pillanatra meg is téveszthetett a történelmi miliő, árulkodtak a táncoskomikus pesties ízű kiszólásai, még inkább a revüszerű betétek, a szerzők és a színészek meg-megismétlődő, cinkos összekacsintásai a közönséggel: jaj, nehogy el is higgyék azt, amit látnak - primadonnák, szubrettek, bonvivánok öltöztek itt jelmezbe, varietégörlök a háremhölgyek; s mindez azért, hogy a játék hatásosabb legyen. Ennél többet nem is akart, nem is tudott nyújtani a közönségnek az eredeti operett, s a közönség nem is várt többet tőle. A filmváltozatból viszont éppen ez az „összekacsintás” hiányzik. Alkotói — főleg a szövegkönyv szerzője, Babay József — minduntalan arra kényszerítenek minket, hogy vegyük komolyan, amit látunk. Az operett kissé vizenyős meséjét a hódoltsági idők véres társadalmi valóságává akarták szélesíteni. Ezt a hangulatot intonálják a kezdő képsorok: elrabolt magyar lányokat visznek a budai pasa háremébe, mialatt láthatatlan kórus panaszolja: „Szegény magyar nép — téged vihar tép.” S nem hiányzik itt a történelmi filmjeinkben szinte már elmaradhatatlan motívum, a dézsma közhírré tétele a riadozó nép előtt, így bizonyítván, hogy nem volt fenékig tejfel akkor az élet. S íme, a kedélyes és kissé könnyűvérű bonvivánból romantikus hős lett, akinek java szenvedélyét, gondolatait a török elleni harc, a bosszú műve köti le. S ellenpárja, a budai pasa sem operetthős már, hanem az irodalom és a történelem oly jól ismert bősz Alijává növekszik. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor éppen halálba küldi egyik szerencsétlen háremhölgyét. És ekkor — beleszól az eredeti operett. A szituáció tragédiát sejtet, a rendezés, a kép operát mutat, s közben halljuk Huszka szép, könnyed, cseppet sem tragikus és cseppet sem operai muzsikáját. Ehhez már csak a háremhölgyek megszokott táncát kell hozzáadnunk, s a keverékből létrejön — a giccs. S így keveredik, ütközik és egyesül az eredeti mű és a film alkotóinak szándéka a cselekmény más pontjain is. így adódik, hogy amit az operettben — hittük, vagy nem hittük —, de elfogadtunk, tudniillik a halálraítélt Gábor diák utolsó kívánságának teljesítését — az itt valami olyan drámai magasságokban következik be, hogy ez a nézőket ellenállhatatlanul nevetésre ingerli (kivált, mikor a háremjelenet búcsúkettősébe beleszól a szakállas aggastyánnak, Gül Babának mélyen zengő basszusa). És sorolhatnánk tovább a példákat. Az alkotók — miért, miért nem — a legendától Is megrémültek, s ez a háttere a film tán legkevésbé sikerült megoldásának. Az eredeti műben, Gül Baba imája után, elveri a jég a szent rózsákat. A véletlen legendát teremt. Allah akaratának magyarázták, s így menekül meg Gábor diák a bakótól. És ettől senki sem lett mohamedán. A filmben viszont megszöktetik őt a korabeli népi ellenállók (Buda, az akkori főváros és a legerősebb török erőd központjából) ; negyedórás vágta után halálos párbaj kezdődik a pasa és a diák között. Azalatt Gül Baba saját kezével tépdesi ki a rózsatöveket, majd a toronyba lépve, hírül kiáltja a rózsák pusztulását. S a körülbelül Szentendre messzeségében küzdő ellenfelek meg is hallják Gül Baba szózatát — íme, az eredeti csoda helyett a másik a nagyobb, ami már valóban javarészt szövegkönyvi túlzások és megoldatlanságok ezek, de a rendezés is vétkes bennük. Vitathatatlan érdeme Kalmár Lászlónak a tömegjelenetek látványos és izgalmas megkomponálása és a befejező izgalmas párbaj. Rendezői tehetsége azonban szintén az operettnél bicsaklik meg. Itt érződik leginkább az igyekezete, hogy megrázza a nézőt azzal, ami nem megrázó, hogy monumentálisat mutasson ott, ahol nincs nagyság. A háremképeket korántsem valami egészséges erotika, csiklandós szellemesség jellemzi, éppen ellenkezőleg, valami fennkölt szándékú hatásában azonban némileg olcsó esztétizálás. Vitathatónak érezzük a film kettős szereposztását is: prózai színészek játszanak, de operaiak énekelnek. És az énekhang valóban kifogástalanul szép, amilyent Gyurkovics Máriától, Házy Erzsébettől, Melistől, Losonczytól, Littasytól megszoktunk, sajnos, azonban az énekhang elszakad a képtől, mert a közönség tudja és érzi, hogy nem a vásznon látott színész énekel. Miért kellett még ebben is klasszikus produkcióra törekedni? A prózai színészek játékát már eleve meghatározza ez a kettősség, bármennyire is igyekeznek a színészek, kivált a címszerepet alakító kitűnő Zenthe Ferenc, s a hű fegyverhordozó, Sinkovits Imre, valamint az eunuch szerepében Tompa Sándor. Greguss Zoltán a budai pasa szerepében mérhetetlenül gonosz, de inkább nevetséges, mint fenséges, vagy ijesztő, olyan tehát, amilyennek a kettős ihletésű szövegkönyv megteremtette. Kőműves Sándor szegény, atyaian jóságos és szentül jellegtelen Gül Baba, amilyen a szerepe; Krencsey Marianna, mint ezt bizonyára kívánták tőle, tragikát próbál Leilából csinálni. Sem a szerep, sem az ereje nem elég ehhez. A film kétségkívül maradandó értéke (Huszka Jenő ma is szép dallamain kívül, amelyeket Vincze Ottó alkalmazott filmre) Badal János operatőri munkája. Az éjszakai halászat hangulata csodálatos, színben is tökéletes, operatőri bravúr a lovasvágta fotografálása a sűrű erdő lombjai mögül. (Ennél a résznél Kerényi Jenő, a film összeállítója is remekelt.) Már kevésbé illúziót keltőek a makettfelvételek. Ám Badal munkáját is zavarja némelyütt az írói-rendezői koncepció kettőssége. A műtermi képek fényekkel, színekkel túldíszítettek, olykor nem dekoratívak, hanem sallangosak. Az olyan jó ízlésű, tehetséges operatőr, mint Badal János, hogyan vetíthet ultramarin színű falra narancssárga és rózsaszín fényeket, mint tette ezt a háremjelenetben? Mint írtuk, a Gábor diák a jelek szerint elsöprő közönségsikert arat. Ez arra mutat, hogy közönségünk szereti a szép, zsongító melódiákat, kedveli a mesék varázsát. S ha nem kap ebben igazat, maradandót — kénytelen beérni a tünékennyel, a hamissal. Ezért fokozott a felelősségük azoknak a művészeknek, akik közönségünk szórakoztatását, felüdítését tekintik a hivatásuknak. /B. Nagy László/
3763 Búbánat 2017-01-12 00:56:28
1955. AUGUSZTUS 10., SZABAD NÉP "A VIT nemzetközi énekversenyének eredményei Kedden ismeretessé váltak a VIT nemzetközi énekversenyének eredményei. Réti József fiatal énekművészünk a terroristák versenyében harmadik, Pelles Júlia a mezzoszoprán művészek versenyében a hatodik helyre került. A szoprán szólisták versenyében Házy Erzsébetet oklevéllel tüntette ki a verseny bíráló bizottsága. Dénes Erzsébetet, a magyar szólisták zongorakísérőjét külön dicsérő oklevéllel jutalmazták meg. Mint már jelentettük, a hegedű művészek versenyében három magyar fiatal került a második helyre. Rajtuk kívül ötödik helyezést ért el Kubinyi Attila. (MTI)"
1955. AUGUSZTUS 10., SZABAD NÉP "A VIT nemzetközi énekversenyének eredményei Kedden ismeretessé váltak a VIT nemzetközi énekversenyének eredményei. Réti József fiatal énekművészünk a terroristák versenyében harmadik, Pelles Júlia a mezzoszoprán művészek versenyében a hatodik helyre került. A szoprán szólisták versenyében Házy Erzsébetet oklevéllel tüntette ki a verseny bíráló bizottsága. Dénes Erzsébetet, a magyar szólisták zongorakísérőjét külön dicsérő oklevéllel jutalmazták meg. Mint már jelentettük, a hegedű művészek versenyében három magyar fiatal került a második helyre. Rajtuk kívül ötödik helyezést ért el Kubinyi Attila. (MTI)"
3762 Búbánat 2017-01-12 00:51:26
1955. JÚLIUS 22., SZABAD NÉP A DISZ Központi Vezetősége és a művészeti szövetsége énekversenyen 82 fiatal énekművész vett részt. A verseny győztesei: Bencze Judit, Pelles Júlia, László Margit, Komlósi Erzsébet, Csizmadia László, Házy Erzsébet, Lusztiq István, Réti József, Keveházi Lajos, Erdész Zsuzsa, Barta Alfonz, Molnár Miklós. A versenyen a legkiválóbb eredményt elért énekesek vesznek részt a VIT énekversenyein.
1955. JÚLIUS 22., SZABAD NÉP A DISZ Központi Vezetősége és a művészeti szövetsége énekversenyen 82 fiatal énekművész vett részt. A verseny győztesei: Bencze Judit, Pelles Júlia, László Margit, Komlósi Erzsébet, Csizmadia László, Házy Erzsébet, Lusztiq István, Réti József, Keveházi Lajos, Erdész Zsuzsa, Barta Alfonz, Molnár Miklós. A versenyen a legkiválóbb eredményt elért énekesek vesznek részt a VIT énekversenyein.
3761 Búbánat 2017-01-12 00:43:46
1955. JÚNIUS 2., SZABAD NÉP "Ünnepségek az MSZT megalakulásának 10. évfordulóján A tízéves fennállását ünneplő MSZT június 9-én ünnepi gyűlést rendez a Vasas Székház dísztermében. Az ünnepi gyűlés előtt az MSZT országos vezetősége tart ülést. Az ünnepi gyűlés előadója Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, az MSZT elnöke lesz. Az előadás után művészi műsor következik, amelyben közreműködnek Palotai Erzsi és Ascher Oszkár előadóművészek, Orosz Júlia érdemes művész és Simándy József Kossuth-díjas, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, Hernádi Lajos érdemes művész, Kovács Dénes hegedűművész, Hajdú István zongoraművész, a Magyar Rádió népi zenekara Lakatos Sándor vezetésével, valamint a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének zene- és tánckara. Előestéjén, június 8-án este fél 8-kor meghívott MSZT-tagok és aktivisták részére zenés sétahajó indul a Molotov térről. A műsorban Házy Erzsébet és Szabó Miklós, valamint a néphadsereg szimfonikus zenekara szerepel Görgey György vezényletével.
1955. JÚNIUS 2., SZABAD NÉP "Ünnepségek az MSZT megalakulásának 10. évfordulóján A tízéves fennállását ünneplő MSZT június 9-én ünnepi gyűlést rendez a Vasas Székház dísztermében. Az ünnepi gyűlés előtt az MSZT országos vezetősége tart ülést. Az ünnepi gyűlés előadója Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, az MSZT elnöke lesz. Az előadás után művészi műsor következik, amelyben közreműködnek Palotai Erzsi és Ascher Oszkár előadóművészek, Orosz Júlia érdemes művész és Simándy József Kossuth-díjas, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, Hernádi Lajos érdemes művész, Kovács Dénes hegedűművész, Hajdú István zongoraművész, a Magyar Rádió népi zenekara Lakatos Sándor vezetésével, valamint a magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének zene- és tánckara. Előestéjén, június 8-án este fél 8-kor meghívott MSZT-tagok és aktivisták részére zenés sétahajó indul a Molotov térről. A műsorban Házy Erzsébet és Szabó Miklós, valamint a néphadsereg szimfonikus zenekara szerepel Görgey György vezényletével.
3760 Búbánat 2017-01-12 00:39:49
1955. MÁRCIUS 4., SZABAD NÉP "A magyar-szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepségei a főváros kerületeiben A II. kerüéetben március 5-én este 7 órakor kerül sor a barátsági hónap ünnepélyes megnyitására az MSZT II. kerületi székházában (Mártírok útja 48.) Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő mond ünnepi beszédet. A műsorban fellépnek: Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja, Garai György hegedűművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Ascher Oszkár előadóművész, Ilosfalvy Róbert VIT-díjas, Vaulin Jenő zongoraművész és Ugray Klotild, a Magyar Állami Operaház magántáncosnője."
1955. MÁRCIUS 4., SZABAD NÉP "A magyar-szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepségei a főváros kerületeiben A II. kerüéetben március 5-én este 7 órakor kerül sor a barátsági hónap ünnepélyes megnyitására az MSZT II. kerületi székházában (Mártírok útja 48.) Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő mond ünnepi beszédet. A műsorban fellépnek: Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja, Garai György hegedűművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Ascher Oszkár előadóművész, Ilosfalvy Róbert VIT-díjas, Vaulin Jenő zongoraművész és Ugray Klotild, a Magyar Állami Operaház magántáncosnője."
3759 Búbánat 2017-01-12 00:35:28
1954. SZEPTEMBER 6., SZABAD NÉP Színészek az árvízkárosultakért A Magyar Színház-és Filmművészeti Szövetség az árvízkárosultak javára előadás-sorozatot rendez. Az Erkel Színházban szeptember 11-én a legnépszerűbb művészek felléptével tarkaestet rendeznek. Alfonso, Apáthy Imre, Ascher Oszkár, Bánki Zsuzsa, Básti Lajos, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Ferrari Violetta, Fodor János, Gálcsiky János, Gobbi Hilda, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Horváth Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Ilosvai Katalin, Kazal László, Ladányi Ferenc, Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Major Tamás, Mátyás Mária, Mezei Mária, Mészáros Ági, Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Rácz Vali, Rádai Imre, Ráthonyi Róbert, Ruttkai Éva, Sárdi János, Sennyei Vera, Simándy József, Sinkovics Imre, Szabó Sándor, Tolnay Klári, Tőkés Anna lép fel a nemes cél érdekében. Az esten Darvas Szilárd és Kellér Dezső konferál."
1954. SZEPTEMBER 6., SZABAD NÉP Színészek az árvízkárosultakért A Magyar Színház-és Filmművészeti Szövetség az árvízkárosultak javára előadás-sorozatot rendez. Az Erkel Színházban szeptember 11-én a legnépszerűbb művészek felléptével tarkaestet rendeznek. Alfonso, Apáthy Imre, Ascher Oszkár, Bánki Zsuzsa, Básti Lajos, Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Ferrari Violetta, Fodor János, Gálcsiky János, Gobbi Hilda, Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Honthy Hanna, Horváth Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Ilosvai Katalin, Kazal László, Ladányi Ferenc, Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Major Tamás, Mátyás Mária, Mezei Mária, Mészáros Ági, Neményi Lili, Petress Zsuzsa, Rácz Vali, Rádai Imre, Ráthonyi Róbert, Ruttkai Éva, Sárdi János, Sennyei Vera, Simándy József, Sinkovics Imre, Szabó Sándor, Tolnay Klári, Tőkés Anna lép fel a nemes cél érdekében. Az esten Darvas Szilárd és Kellér Dezső konferál."
3758 Búbánat 2017-01-12 00:29:35
1954. MÁJUS 21., SZABAD NÉP „Énekművészeink hazaérkeztek nagysikerű prágai szereplésükről. Az idei prágai nemzetközi énekversenyen részvevő magyar énekművészek kiváló eredményt értek el. A nemzetközi énekversenyen szereplő nagyszámú fiatal művész között a magyar énekesküldöttség tagjai két első díjat, egy második és két harmadik díjat nyertek. Első díjat nyert Aarika Annelli és Melis György, második díjat nyert Házy Erzsébet, harmadik díjat Tamássy Éva és Murányiné Molnár Éva. Az öt díjnyertes művész közül négy az Állami Operaház magánénekese. Énekművészeink csütörtökön este érkeztek haza Budapestre. A művészküldöttséggel együtt érkezett Rösler Endre, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze is, aki tagja volt a nemzetközi bírálóbizottságnak."
1954. MÁJUS 21., SZABAD NÉP „Énekművészeink hazaérkeztek nagysikerű prágai szereplésükről. Az idei prágai nemzetközi énekversenyen részvevő magyar énekművészek kiváló eredményt értek el. A nemzetközi énekversenyen szereplő nagyszámú fiatal művész között a magyar énekesküldöttség tagjai két első díjat, egy második és két harmadik díjat nyertek. Első díjat nyert Aarika Annelli és Melis György, második díjat nyert Házy Erzsébet, harmadik díjat Tamássy Éva és Murányiné Molnár Éva. Az öt díjnyertes művész közül négy az Állami Operaház magánénekese. Énekművészeink csütörtökön este érkeztek haza Budapestre. A művészküldöttséggel együtt érkezett Rösler Endre, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze is, aki tagja volt a nemzetközi bírálóbizottságnak."
3757 Búbánat 2017-01-12 00:24:23 [Válasz erre: 3593 Búbánat 2016-08-02 12:43:36]
1954. JANUÁR 8., SZABAD NÉP Az „Ifjú Gárda" előadása az Állami Operaházban A művészegyüttes munkája "Klava Kovaljeva bájos alakját a figyelemreméltó hangú Házy Erzsébet költői szépséggel eleveníti meg. A cselekményhez szorosan kapcsolódó, átélt alakítása a legjobb példa arra, hogy a kis szerep mivé nőhet, ha emberi tartalommal, élettel töltik meg."
1954. JANUÁR 8., SZABAD NÉP Az „Ifjú Gárda" előadása az Állami Operaházban A művészegyüttes munkája "Klava Kovaljeva bájos alakját a figyelemreméltó hangú Házy Erzsébet költői szépséggel eleveníti meg. A cselekményhez szorosan kapcsolódó, átélt alakítása a legjobb példa arra, hogy a kis szerep mivé nőhet, ha emberi tartalommal, élettel töltik meg."
3756 Búbánat 2017-01-06 18:20:52 [Válasz erre: 3626 Búbánat 2016-08-11 20:43:58]
Kapcs.: 3.626., és az 1.397. sorszámű beírásokhoz [url] http://operett.network.hu/video/jakobi_viktor_leanyvasar/leanyvasar__tengeresz_dal; Jacobi Viktor: Leányvásár – Tengerész-induló – Házy Erzsébet, Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Énekkar [/url] Km. Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András Zenei rendező: Járfás Tamás Rendező: Cserés Miklós dr. Szöveg és vers: Bródy Miksa - Martos Ferenc Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió Szereposztás: Harrison – Csákányi László Harrisonné – Olty Magda Lucy, a leányuk – Németh Marika Bessy, Lucy társalkodónője – Házy Erzsébet Tom Miggles – Udvardy Tibor Gróf Rottemberger – Bilicsi Tivadar Fritz, a fia – Palcsó Sándor Jefferson, Harrison titkára – Szuhay Balázs Kocsmáros – Szendrő József Simpson, börtönőr – Basilides Zoltán Hajóskapitány – Zentay Ferenc Mary – Seress Erzsi
Kapcs.: 3.626., és az 1.397. sorszámű beírásokhoz [url] http://operett.network.hu/video/jakobi_viktor_leanyvasar/leanyvasar__tengeresz_dal; Jacobi Viktor: Leányvásár – Tengerész-induló – Házy Erzsébet, Bilicsi Tivadar, Palcsó Sándor, Énekkar [/url] Km. Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András Zenei rendező: Járfás Tamás Rendező: Cserés Miklós dr. Szöveg és vers: Bródy Miksa - Martos Ferenc Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió Szereposztás: Harrison – Csákányi László Harrisonné – Olty Magda Lucy, a leányuk – Németh Marika Bessy, Lucy társalkodónője – Házy Erzsébet Tom Miggles – Udvardy Tibor Gróf Rottemberger – Bilicsi Tivadar Fritz, a fia – Palcsó Sándor Jefferson, Harrison titkára – Szuhay Balázs Kocsmáros – Szendrő József Simpson, börtönőr – Basilides Zoltán Hajóskapitány – Zentay Ferenc Mary – Seress Erzsi
3755 Búbánat 2017-01-06 17:56:50 [Válasz erre: 3368 Búbánat 2016-04-08 21:42:47]
A hivatkozott 3.368. és 1.764. sorszámok mellett további kapcsolódások: 589. és 518. sorszámok – tekintve, hogy az LP-n szereplő duett zeneszerzője nem egyedül Gyöngy Pál: [url] https://www.youtube.com/watch?v=o89m11PC8K0; Gyöngy Pál – Bródy Tamás – Békeffy István: Éva a paradicsomban – „Ne kérdezd tőlem” – Házy Erzsébet, Korondy György [/url] Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Gyöngy Pál és Bródy Tamás közösen szerezték az operett zenéjét. Az „Éva a paradicsomban” bemutatója a budapesti Városi Színházban volt 1937. október 22-én. A szövegkönyvet Solt Endre, a dalszövegeket Szilágyi László és Kellér Dezső írta. Az 1957-ben készült rádiófelvételhez Békeffy István dolgozta át a szöveget és a verseket. Qualiton – 1967 LPX 16572 ℗ 1971 HUNGAROTON RECORDS LTD. Released on: 1971-08-10
A hivatkozott 3.368. és 1.764. sorszámok mellett további kapcsolódások: 589. és 518. sorszámok – tekintve, hogy az LP-n szereplő duett zeneszerzője nem egyedül Gyöngy Pál: [url] https://www.youtube.com/watch?v=o89m11PC8K0; Gyöngy Pál – Bródy Tamás – Békeffy István: Éva a paradicsomban – „Ne kérdezd tőlem” – Házy Erzsébet, Korondy György [/url] Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc Gyöngy Pál és Bródy Tamás közösen szerezték az operett zenéjét. Az „Éva a paradicsomban” bemutatója a budapesti Városi Színházban volt 1937. október 22-én. A szövegkönyvet Solt Endre, a dalszövegeket Szilágyi László és Kellér Dezső írta. Az 1957-ben készült rádiófelvételhez Békeffy István dolgozta át a szöveget és a verseket. Qualiton – 1967 LPX 16572 ℗ 1971 HUNGAROTON RECORDS LTD. Released on: 1971-08-10
