Filmek
Ül a zongoránál egy élete 88. évében járó úr, szálfaegyenes tartással – és zongorázik. Nem ugrál, nem hajladozik, felsőteste alig mozdul, karja is épphogy mozog – de zongorázik. Hófehér haja koronázza arcát, mely szinte rezdületlen, nem grimaszol, nem ráncolja a homlokát, nem vigyorog – ő zongorázik. Erre született.
Filmek
Mindkét főszereplőnél remek hangi és színészi alakítással találkozni, David McVicar rendező végiggondolt realizmusa és az ehhez társuló, a drámai indulatokra, olthatatlan szenvedélyekre és nem utolsósorban a leplezetlen testiségre építő kifejezéskészlete pedig ebben a barcelonai Manonban is remekül helytáll.
Filmek
A 83-as felvétel az egyik utolsó képviselője egy, a főként Karajan nevéhez köthető sajátos műfajnak, az „álkoncertnek”. Az előadás mindenestől a karajani rendszer része és hordozója, és tulajdonképpen annyira kiszámítható, hogy egy idő után epekedve várunk – hiába – valami váratlanra, meglepőre.
Filmek
A filmből csak a lényeg, a szenvedély maradt ki. A rendezői koncepció unalmas és fantáziátlan, a lemez egyetlen módon élvezhető: ha kikapcsoljuk a képet, és pusztán mint hangfelvételt hallgatjuk. Ez azért is bosszantó, mert lehet, hogy a nagyvilágban ez a film kering úgy, mint Bartók Kékszakállújának hiteles feldolgozása.
Filmek
Az opera alapjául T. S. Eliot hasonló című drámája szolgált. Pizzetti zenéje nagyszerű, és könnyen követhető, keletkezési idejéhez mérten feltűnően konzervatív, leginkább a verizmus zenei vívmányaira támaszkodik. Ez a DVD jó szívvel ajánlható azoknak is, akik számára az operairodalom Puccini halálával véget ér.
Filmek
Az Arabellát Strauss és Hofmannsthal szándékoltan A rózsalovag párjának tervezte. A szándék többé-kevésbé megvalósult, bár a fogadó környezet nem volt már ugyanaz. A dalmű első, 1970-es operafilmje is magán viseli korának maszatos bélyegét, de csak a látványt illetően. Zeneileg ugyanis tökéletes produkciót kapunk.
Filmek
Leos Janáček utolsó operáját, a szibériai fogolytáborban játszódó A Holtak házából című opuszt gigantikus koprodukcióban állították színpadra 2007-ben. Az operaházak és zenei fesztiválok közötti összefogás a stabil pénzügyi hátteret biztosította, a művészi minőséget pedig két, újra együtt dolgozó géniusz szavatolta.
Filmek
Ha máshonnan nem, a Fitzcarraldóból tudhatjuk, hogy Herzog rajong az opera műfajáért. Wolfgang Wagner éles tekintetét ez nem kerülte el, s a rendező „kipróbálásához” a Lohengrin a lehető legjobb választás volt. Bár alapesetben ritkán kedvelem a filmes megközelítést a színpadon, ezúttal kapitulálni kényszerülök
Filmek
Az egy évvel ezelőtti előadáson Robert Carsen mértéktartó, de nagyon hatásos rendezése viszi el a pálmát. Igaz, zeneileg sem rossz a helyzet: Tatjánát Renée Fleming énekli, a zenekart Valery Gergiev irányítja. Ám Dmitri Hvorostovsky és Ramón Vargas ezúttal kevesebbet nyújt, mint amit várnánk tőlük.
Filmek
A felvétel alapjául szolgáló előadás életem legnagyobb operaházi élménye volt. Félve tettem be a lemezt a lejátszóba: vajon 14 év alatt nem változott-e ízlésem, nem vált-e egy-két akkor nagy hatású megoldás kissé avíttá? Négy nap alatt négyszer vettem elő a DVD-t, és mindannyiszor egy ültő helyemben végignéztem a filmet.
