Kommentár
Úgy hiszem, nincs Magyarországon olyan komolyzene-rajongó, aki ne találkozott volna az ő nevével – akár a Ki nyer ma? kapcsán, akár valamelyik rádiósorozatát hallgatván – vajon műsoron lesz-e ismét a Mi a titka? – vagy épp egy metropolitanes közvetítés kommentátoraként.
Kommentár
Szikár öregúr volt, az is maradt, mindvégig az utóbbi hatvan évben. Komor volt és rezignált, kimért és szenvedélytelen. Hiszen nem volt miért izgatnia magát, mert mindent tudott a világról. S ha ezt a világ nem vette ezt kellő időben tudomásul, hát magára vessen.
Főtéma
Igazi meglepetést jelent minden nyáron a Városi Múzeum időszaki kiállítása, sok-sok élményt köszönhetek a Mozartplatz pár éve felújított épületében megtekintett tárlatoknak – ám, ha választanom kellene bő negyedszázad látogatásaiból, az ideit tenném a legelső helyre.
Főtéma
Amikor Momus-játékunkat egykoron kitaláltuk, eszünkbe sem jutott, hogy ez a napi tízpercnyi közös okosító huncutkodás milyen emberi kapcsolatokat fog indukálni. Gyanútlan és naiv ártatlansággal mentünk bele ebbe az egészbe, botorul azt gondolva, hogy a rendszer majd egy gép automatizmusával fog üzemelni a kérdés – válasz – értékelés sajátos Bermuda-háromszögében. Hát nem!
Interjúk
Nemrégiben ünnepelte 70. születésnapját. Amikor októberben egy operaelőadás kapcsán hazalátogatott Budapestre, sikerült interjúra fogni a grazi operaház egykori tagját, később a bécsi Zeneakadémia tanárát.
Főtéma
35 évig volt jelen a magyar zenei életben és mondhatjuk: meghatározta operajátszásunk karakterét és minőségét is. Ez pedig nem kis dolog, és nem sok zenésznek sikerült. Ma lenne 100 esztendős Lamberto Gardelli.
Interjúk
Szinte a kezdetektől figyeljük karrierjét, mára a hazai operajátszás megkerülhetetlen oszlopa lett, aki ugyanakkor ritka sikeres nemzetközi pályát futott be. Lukács Gyöngyivel erről a nehéz, de mégis szeretni való pályáról beszélgettünk.
Főtéma
Két hetet szándékoztam eltölteni az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon, szűk hét lett belőle.
Úgy gondoltam, hogy részletesen beszámolok valamennyi, általam látott előadásról – most örülök, hogy (jókora késéssel) legalább egy összefoglalót tudok írni...
Főtéma
A Youtube-on számtalan olyan felvétel van, amit jó lenne megmutatni, de talán elég a Rózsalovag nevezetes „olasz áriája”, hogy lássuk-halljuk, milyen sokféle lehet a tökéletesség
Kommentár
Már megint temetünk. Egy besorolhatatlan és nagy művész kéredzkedett föl a Mennyei Operaházba, s nagy sokára felengedték. Akire bármely szólamot ki lehetett osztani, örömmel kapott rajta, boldogan repesve vitte haza a kottát, s vált eggyé a hősnővel.Ha szóba került, Ő nem művésznő volt, nem primadonna, mégcsak nem is énekesnő, hanem Ő volt: A Sudlik Mari.
Kommentár
Remek szerepeit Sipeki Levente briliáns tehetséggel, tökéllyel formálta meg. Pl. Stréber Józsit a Furfangos diákokban, az egyik Csavargót A csodálatos mandarinban, Mercutiót a Rómeó és Júliában, a Kék madárt a Csipkerózsikában, Alaint A rosszul őrzött lányban, Gád, a júdeai alakját a Spartacusban.
Kommentár
Emlékeztetni kell rá, hogy Alexandru Agachéhez fogható bariton-nagyság, az övéhez mérhető nemzetközi karrierrel és reputációval, Svéd Sándor óta nem állt folyamatosan a magyar operaszínpad rendelkezésére. Írásunk Őt köszönti születésnapján.
Kommentár
Itt van minden, és semmi sincs itt. Semmi sem képes teljességében visszaadni „a” Gregort. Egyetlen, vele készült hang-, vagy videofelvétel, egyetlen riport sem...
Kommentár
Talán a hangadása volt a legjellegzetesebb. Magyarul is megjelent könyvében hosszan ecseteli fiatalkori tétovázásait a különböző énekmesterek útvesztőjében. Majd egy látványos kudarcsorozat után saját kezébe vette a sorsát és kitalálta saját magát. Mario Del Monaco ma lenne 100 esztendős.
Kommentár
Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.
Kommentár
B. Nagy János hangja fölvillanyozóan szép volt. Ugyanakkor olyan intenzitással és vakító fénnyel szólt, hogy mindig a tenorlét legmélyebb titkaiba világított.
Főtéma
A vizsgaelőadás két részből állt, mindkettő Almási-Tóth András rendezésében került a lelkes publikum elé. Az első félidőben Goldmark Károly mára teljesen feledésbe merült operájának, a Téli regének érdekesen zanzásított kivonatát láthattuk bő egy órában, az eredeti német nyelven. A komor, filozofikus és súlyos opera után a második félidőben „lazulásként” operett-egyveleget kaptunk Lehár Ferenc műveiből.
Főtéma
A főiskolai-egyetemi tehetségmutató csak hozzávetőlegesen jelzi a később befutott karriert. Az is fontos, hogy egy vizsgakoncert elsősorban tanulmányi esemény, és csak bizonyos korlátozásokkal hallgatható igazi hangversenyként.
Főtéma
A Zeneakadémia operatanszakosaival most volt alkalmam negyedszerre találkozni. A négy alkalom alapján már láthatók a legfontosabb jelenségek és tendenciák, és ezekből már nemcsak ítéletet mondhatunk az énekes növendékek pillanatnyi vokális állapotáról, képességéről, hanem távlati következtetéseket is levonhatunk róluk és tanáraik munkájáról egyaránt.
Esszék és tanulmányok
A hattyúk tava, ősbemutatója után nem aratott tartós sikert, csak a XX. század közepén jutott el olyan változatig, amely a világ minden táján rajongott, egyetemes kultúrkinccsé avatta.



















