Interjúk
Szinte a kezdetektől figyeljük karrierjét, mára a hazai operajátszás megkerülhetetlen oszlopa lett, aki ugyanakkor ritka sikeres nemzetközi pályát futott be. Lukács Gyöngyivel erről a nehéz, de mégis szeretni való pályáról beszélgettünk.
Főtéma
Két hetet szándékoztam eltölteni az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon, szűk hét lett belőle.
Úgy gondoltam, hogy részletesen beszámolok valamennyi, általam látott előadásról – most örülök, hogy (jókora késéssel) legalább egy összefoglalót tudok írni...
Főtéma
A Youtube-on számtalan olyan felvétel van, amit jó lenne megmutatni, de talán elég a Rózsalovag nevezetes „olasz áriája”, hogy lássuk-halljuk, milyen sokféle lehet a tökéletesség
Kommentár
Már megint temetünk. Egy besorolhatatlan és nagy művész kéredzkedett föl a Mennyei Operaházba, s nagy sokára felengedték. Akire bármely szólamot ki lehetett osztani, örömmel kapott rajta, boldogan repesve vitte haza a kottát, s vált eggyé a hősnővel.Ha szóba került, Ő nem művésznő volt, nem primadonna, mégcsak nem is énekesnő, hanem Ő volt: A Sudlik Mari.
Kommentár
Remek szerepeit Sipeki Levente briliáns tehetséggel, tökéllyel formálta meg. Pl. Stréber Józsit a Furfangos diákokban, az egyik Csavargót A csodálatos mandarinban, Mercutiót a Rómeó és Júliában, a Kék madárt a Csipkerózsikában, Alaint A rosszul őrzött lányban, Gád, a júdeai alakját a Spartacusban.
Kommentár
Emlékeztetni kell rá, hogy Alexandru Agachéhez fogható bariton-nagyság, az övéhez mérhető nemzetközi karrierrel és reputációval, Svéd Sándor óta nem állt folyamatosan a magyar operaszínpad rendelkezésére. Írásunk Őt köszönti születésnapján.
Kommentár
Itt van minden, és semmi sincs itt. Semmi sem képes teljességében visszaadni „a” Gregort. Egyetlen, vele készült hang-, vagy videofelvétel, egyetlen riport sem...
Kommentár
Talán a hangadása volt a legjellegzetesebb. Magyarul is megjelent könyvében hosszan ecseteli fiatalkori tétovázásait a különböző énekmesterek útvesztőjében. Majd egy látványos kudarcsorozat után saját kezébe vette a sorsát és kitalálta saját magát. Mario Del Monaco ma lenne 100 esztendős.
Kommentár
Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.
Kommentár
B. Nagy János hangja fölvillanyozóan szép volt. Ugyanakkor olyan intenzitással és vakító fénnyel szólt, hogy mindig a tenorlét legmélyebb titkaiba világított.
Főtéma
A vizsgaelőadás két részből állt, mindkettő Almási-Tóth András rendezésében került a lelkes publikum elé. Az első félidőben Goldmark Károly mára teljesen feledésbe merült operájának, a Téli regének érdekesen zanzásított kivonatát láthattuk bő egy órában, az eredeti német nyelven. A komor, filozofikus és súlyos opera után a második félidőben „lazulásként” operett-egyveleget kaptunk Lehár Ferenc műveiből.
Főtéma
A főiskolai-egyetemi tehetségmutató csak hozzávetőlegesen jelzi a később befutott karriert. Az is fontos, hogy egy vizsgakoncert elsősorban tanulmányi esemény, és csak bizonyos korlátozásokkal hallgatható igazi hangversenyként.
Főtéma
A Zeneakadémia operatanszakosaival most volt alkalmam negyedszerre találkozni. A négy alkalom alapján már láthatók a legfontosabb jelenségek és tendenciák, és ezekből már nemcsak ítéletet mondhatunk az énekes növendékek pillanatnyi vokális állapotáról, képességéről, hanem távlati következtetéseket is levonhatunk róluk és tanáraik munkájáról egyaránt.
Esszék és tanulmányok
A hattyúk tava, ősbemutatója után nem aratott tartós sikert, csak a XX. század közepén jutott el olyan változatig, amely a világ minden táján rajongott, egyetemes kultúrkinccsé avatta.
Esszék és tanulmányok
Az ember úgy gondolta, aki Lakatos Gabriellával nézi meg a Hattyúk tavát, annak van esélye az „eredetire”. Mint ahogy Shakespeare Hamletje is ahhoz jut el, aki Gábor Miklóssal nézi meg a Madách Színházban, A csárdáskirálynőt is az látta, aki Honthyval és Felekivel...
Esszék és tanulmányok
Az előadás, a szereposztás egyes elemeiben tehát ma is megszokott és természetes a művészek akár többszöri átalakulása. A műfajtól, az előadás stílusától és igényességétől, a szerepek jelentőségétől függ, hogy a színház látványeszközeivel milyen mértékben álcázzák e metamorfózisokat, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a közönség illúziója erős legyen.
Interjúk
Néhány hete múlt két éve, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatójává nevezték ki Ókovács Szilvesztert, aki azt megelőzően másfél évig kormánybiztosként irányította az intézményt. A félidőhöz közeledve úgy láttuk, elérkezett az ideje némi áttekintésnek, a tapasztalatok leszűrésének.
Kommentár
Ma hatvan esztendős az utóbbi három évtized szegedi zenei életének egyik meghatározó egyénisége, Andrejcsik István. A „száraz” életrajzi adatok, benne az elektroműszerészeti tanonckodás, a Néphadsereg Művészegyüttesében eltöltött évek a világhálón mind megtalálhatóak.
Főtéma
Van-e még egy vidéki magyar város, ahol, Szegedhez hasonlóan, létezik egy operabarát-egyesület? Melynek legutóbbi „szeánszára” március 9-én került sor - az apropót a Tosca közelgő (március 20.) premierje szolgáltatta.
Interjúk
Nagyon régóta kísérjük figyelemmel Kolonits Klára pályájának alakulását. Volt, hogy aggodalommal, de mindvégig szurkolva. Most egy jó ideje inkább büszkeséggel. Épp ideje volt interjút kérni tőle, most mesélje el, Ő hogyan látja a körülötte zajló világot…
