Főtéma
35 évig volt jelen a magyar zenei életben és mondhatjuk: meghatározta operajátszásunk karakterét és minőségét is. Ez pedig nem kis dolog, és nem sok zenésznek sikerült. Ma lenne 100 esztendős Lamberto Gardelli.
Interjúk
Szinte a kezdetektől figyeljük karrierjét, mára a hazai operajátszás megkerülhetetlen oszlopa lett, aki ugyanakkor ritka sikeres nemzetközi pályát futott be. Lukács Gyöngyivel erről a nehéz, de mégis szeretni való pályáról beszélgettünk.
Főtéma
Két hetet szándékoztam eltölteni az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon, szűk hét lett belőle.
Úgy gondoltam, hogy részletesen beszámolok valamennyi, általam látott előadásról – most örülök, hogy (jókora késéssel) legalább egy összefoglalót tudok írni...
Főtéma
A Youtube-on számtalan olyan felvétel van, amit jó lenne megmutatni, de talán elég a Rózsalovag nevezetes „olasz áriája”, hogy lássuk-halljuk, milyen sokféle lehet a tökéletesség
Kommentár
Már megint temetünk. Egy besorolhatatlan és nagy művész kéredzkedett föl a Mennyei Operaházba, s nagy sokára felengedték. Akire bármely szólamot ki lehetett osztani, örömmel kapott rajta, boldogan repesve vitte haza a kottát, s vált eggyé a hősnővel.Ha szóba került, Ő nem művésznő volt, nem primadonna, mégcsak nem is énekesnő, hanem Ő volt: A Sudlik Mari.
Kommentár
Remek szerepeit Sipeki Levente briliáns tehetséggel, tökéllyel formálta meg. Pl. Stréber Józsit a Furfangos diákokban, az egyik Csavargót A csodálatos mandarinban, Mercutiót a Rómeó és Júliában, a Kék madárt a Csipkerózsikában, Alaint A rosszul őrzött lányban, Gád, a júdeai alakját a Spartacusban.
Kommentár
Emlékeztetni kell rá, hogy Alexandru Agachéhez fogható bariton-nagyság, az övéhez mérhető nemzetközi karrierrel és reputációval, Svéd Sándor óta nem állt folyamatosan a magyar operaszínpad rendelkezésére. Írásunk Őt köszönti születésnapján.
Kommentár
Itt van minden, és semmi sincs itt. Semmi sem képes teljességében visszaadni „a” Gregort. Egyetlen, vele készült hang-, vagy videofelvétel, egyetlen riport sem...
Kommentár
Talán a hangadása volt a legjellegzetesebb. Magyarul is megjelent könyvében hosszan ecseteli fiatalkori tétovázásait a különböző énekmesterek útvesztőjében. Majd egy látványos kudarcsorozat után saját kezébe vette a sorsát és kitalálta saját magát. Mario Del Monaco ma lenne 100 esztendős.
Kommentár
Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.
Kommentár
B. Nagy János hangja fölvillanyozóan szép volt. Ugyanakkor olyan intenzitással és vakító fénnyel szólt, hogy mindig a tenorlét legmélyebb titkaiba világított.
Főtéma
A vizsgaelőadás két részből állt, mindkettő Almási-Tóth András rendezésében került a lelkes publikum elé. Az első félidőben Goldmark Károly mára teljesen feledésbe merült operájának, a Téli regének érdekesen zanzásított kivonatát láthattuk bő egy órában, az eredeti német nyelven. A komor, filozofikus és súlyos opera után a második félidőben „lazulásként” operett-egyveleget kaptunk Lehár Ferenc műveiből.
Főtéma
A főiskolai-egyetemi tehetségmutató csak hozzávetőlegesen jelzi a később befutott karriert. Az is fontos, hogy egy vizsgakoncert elsősorban tanulmányi esemény, és csak bizonyos korlátozásokkal hallgatható igazi hangversenyként.
Főtéma
A Zeneakadémia operatanszakosaival most volt alkalmam negyedszerre találkozni. A négy alkalom alapján már láthatók a legfontosabb jelenségek és tendenciák, és ezekből már nemcsak ítéletet mondhatunk az énekes növendékek pillanatnyi vokális állapotáról, képességéről, hanem távlati következtetéseket is levonhatunk róluk és tanáraik munkájáról egyaránt.
Esszék és tanulmányok
A hattyúk tava, ősbemutatója után nem aratott tartós sikert, csak a XX. század közepén jutott el olyan változatig, amely a világ minden táján rajongott, egyetemes kultúrkinccsé avatta.
Esszék és tanulmányok
Az ember úgy gondolta, aki Lakatos Gabriellával nézi meg a Hattyúk tavát, annak van esélye az „eredetire”. Mint ahogy Shakespeare Hamletje is ahhoz jut el, aki Gábor Miklóssal nézi meg a Madách Színházban, A csárdáskirálynőt is az látta, aki Honthyval és Felekivel...
Esszék és tanulmányok
Az előadás, a szereposztás egyes elemeiben tehát ma is megszokott és természetes a művészek akár többszöri átalakulása. A műfajtól, az előadás stílusától és igényességétől, a szerepek jelentőségétől függ, hogy a színház látványeszközeivel milyen mértékben álcázzák e metamorfózisokat, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a közönség illúziója erős legyen.
Interjúk
Néhány hete múlt két éve, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatójává nevezték ki Ókovács Szilvesztert, aki azt megelőzően másfél évig kormánybiztosként irányította az intézményt. A félidőhöz közeledve úgy láttuk, elérkezett az ideje némi áttekintésnek, a tapasztalatok leszűrésének.
Kommentár
Ma hatvan esztendős az utóbbi három évtized szegedi zenei életének egyik meghatározó egyénisége, Andrejcsik István. A „száraz” életrajzi adatok, benne az elektroműszerészeti tanonckodás, a Néphadsereg Művészegyüttesében eltöltött évek a világhálón mind megtalálhatóak.
Főtéma
Van-e még egy vidéki magyar város, ahol, Szegedhez hasonlóan, létezik egy operabarát-egyesület? Melynek legutóbbi „szeánszára” március 9-én került sor - az apropót a Tosca közelgő (március 20.) premierje szolgáltatta.




















