Kőrösi Csoma Sándor királysága (Csoma – opéra cinématique a MűPában)

Ahogy mondani szokás, a legjobb rendező az élet, hiszen egyetlen forgatókönyv sem tervezhette előre azt a rendkívüli hatást, amelyet a lét és nemlét mezsgyéjét megjáró, onnan visszatérő Törőcsik Mari tolmácsolásában előadott szöveg ereje okozott.

Maga mindent kétszer mond, kétszer mond? (Dupla Kékszakállú a MÁO-ban)

Az eredetileg remeknek tűnő ötlet, hogy egy este kétféleképpen vigyék színre Bartók operáját, legalább két ponton feneklett meg: a rendezői invenciók (enyhén szólva) korlátozott számán és az énekesek teljesítményén.

Csináljunk operát (A kis kéményseprő a MÁO-ban)

Sok-sok ilyet kell csinálni! Talán a patinás Magyar Állami Operaházban, de mindenhol máshol is. Profikkal és amatőrökkel, énekesekkel és gyerekekkel, Britten zenéjével (vagy Steiner Béláéval), és persze másokéval.

Veronától északra (Aida a Margitszigeten)

Húsz év után újra Aida a Margitszigeten! A debreceni produkció legnagyobb erénye Viktor Rizsakov lebilincselően konzekvens és szabadtértől szokatlanul alapos rendezése, mely ékesen bizonyítja, hogy a klasszikus formákat nem felrúgva is lehet modern és egyben értékes rendezést produkálni.

Ismeretlen ismerős (Donizetti Maria di Rohanja Bécsben)

A művet most bemutató Opernwerkstatt Wien szívesen játszik efféle operacsemegéket, két éve Verdi A kalóz című művét, tavaly Puccini előtt tisztelegve az Edgart adták elő. Az idei Donizetti-premier zeneileg alapvetően igen sikeres produkció. A legtöbb bel canto operához hasonlóan kis túlzással ehhez sem kell más, mint három igen jó énekes, amiből ezen az estén kettő és fél rendelkezésre is állt.