"Miért nincs az ember sosem a győztes oldalon?" (Sári József: Napfogyatkozás) – I. rész

Sári József hosszú pályája során sokáig ódzkodott a vokális művektől, így szakmai berkekben már azzal is nagy meglepetést keltett, hogy egyáltalán operakomponálásra adta a fejét. A Koestler életét megcélzó alkotás a Sötétség délben szövegére épült, ám a német kiadás címét, a Napfogyatkozást viseli.

Callashoz, Sutherlandhez, Caballéhoz szokott fülek, meglehet, könnyen találják a kelleténél „egy számmal kisebbnek” Gruberova hangi adottságait e fokozottan kényes és intenzív szerephez. De Gruberova azt teszi, amit a legtöbben vártunk tőle: saját képére formálja a figurát és annak materiális követelményeit, Gruberova-szereppé szabja át, valósággal új dimenziókat nyit meg az ezerszer hallott szólamban.

Láttunk egy fél Bohéméletet Szegeden

A Bohémélet a műfaj talán legszebbje. Ehhez képest nem láttam sokszor színpadon, de ez nem véletlen. Nyilván eleve kevesen merik műsorra tűzni, hiszen aki a zeneirodalom legismertebb, legtöbb asszociációt keltő, legtöbbször hivatkozott darabjaival próbálkozik, az vagy nagyon-nagyon keveset tud – vagy nagyon is sokat. Nem kétséges, hogy Pál Tamás rendezése melyik eset.

Utolsó bálozók (Az Álarcosbál a Kolozsvári Magyar Operától)

A Café Momus minden szerkesztője, szerzője, volt és leendő munkatársa jön nekem egy sörrel. Nem egy korsóval, egy hordónyival ezért. Egész keddi nap "azon gondolkodám", miféle szörnyű bűn, ősi vétek terheli a lelkemet, hogy nekem itt most ezt. Mindazonáltal az előadás megugrotta a jelenlegi magyar operajátszás átlagszínvonalát, és ez az esti penzum körüli korábbi dohogásomat előbb kíváncsisággá, később érdeklődéssé érlelte, mely a második felvonásra időnként az elismerésig élénkült.

Bravó! Bravó! Bravó! Még nincs éjfél. Alig több mint egy órája ültek el a döbbenet és csodálat hangjai a Zeneakadémián, s a számítógép fölé görnyedve próbálom a megfejthetetlent megfejteni. Döbbenet és csodálat? Igen, több oldalról is.