Májusünnepi Tosca

Lukács Gyöngyi szinte minden alkalommal tehetségének, képességeinek új oldalával örvendezteti meg a közönséget. Hangjának érzelemgazdagsága, drámai ereje, magával ragadó, mélyen átélt hiteles alakítása és grúz partnerével való összjátéka szavakkal ki nem fejezhető élményt jelentett az őket nagy ovációval ünneplő közönségnek.

Májusünnep Mozarttal (Titus kegyelme)

Ezen az estén is bebizonyosodott, hogy professzionális előkészítés mellett mindössze néhány próba beiktatásával is lehet kiemelkedő produkciót létrehozni, s a vendégszólisták meghívásával elérni azt az igen értékelendő célt, hogy dalszínházunk mihamarabb tevékeny részesévé váljék a nemzetközi operavilágnak.

Barokkból a szecesszióba... (A rózsalovag/2)

Alig több mint egy hónap alatt "lefutott" az idei évadra előirányzott nyolc Rózsalovag-előadás Operaházunkban. Az április 25-i estén - néhány kivételtől eltekintve - a másodpremier szereplői léptek színpadra. Nem szeretem a második szereposztás meghatározást, annak rossz felhangja van, mintegy másodrangúnak minősíti az abban színpadra lépőket.

Törökkori történet a szerb háborúban (Erkel: Brankovics György)

Ha egy délvidéki zsoldossereg története elevenedne meg a dalműben, akár még hitelesnek is vélhetnénk a megjelenítést. De hogy a Hunyadiak korában játszódó történet miért idézte meg a rendezőben a tragikus szerb háború emlékét a múlt század utolsó évtizedéből, arra nem tudok magyarázatot találni.

Hagyományos és/vagy új? (A Bánk bán és a Hunyadi László a Tavaszi Fesztiválon)

Napjaink operarendezői és karmesterei eltérően viszonyulnak Erkel műveinek problematikusságához, a művek dramaturgiai baklövéseihez és a szöveg tetten érhető elavulásához. A Tavaszi Fesztiválon most bemutatott két opera, a Bánk bán és a Hunyadi László színpadra állítása is eltérő megoldásokat eredményezett.