Operabemutatók
Amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy ismét a Carmen, búnak eresztettem a fejem. Kesselyák győzködött. Ebben a gazdasági helyzetben csak "tutira" lehet menni (a tavalyi, nagyszerű Turandot második előadására már nem telt meg a nézőtér). Kesselyák győzködött, az előadás meggyőzött.
Operabemutatók
Már tavaly furcsálltam, hogy a frissen játékrendbe iktatott darabra miért kell szinte napra pontosan újból egy évet várni, hiszen a premier és az azt követő előadások egyértelmű sikere mindennél többet mondott.
Operabemutatók
Kerényi Miklós Gábor hosszabb szünet után rendezett újra operát. A Kékszakállú esetében, ahogy ment előre a cselekmény, úgy haladt a rendező értelmezése a konkréttól az elvont irányába, a Gianni Schicchi pedig a papírformának megfelelően lehengerlően szellemes és élvezetes volt.
Operabemutatók
Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra viszonylag egyszerű képrendszerrel sugallja, mikor is zökkent ki a világ és hogyan. A díszlet és jelmezek színvilága a Parsifaléhoz hasonlatosan fekete és fehér, ez alól szinte csak az ital színe tér el. Ez a jól átgondolt, a helyszínhez tökéletesen alkalmazkodó felállás biztos alapot jelentene egy nagyvonalú rendezői megvalósításhoz, de a rendezőpáros a további instrukciókkal inkább rontotta, mintsem javította saját helyzetét.
Operabemutatók
Sosem gondoltam volna, hogy az Operaházban jelenleg futó Don Carlos-rendezés, a maga tökéletes természetellenességével és játszhatatlanságával egyszer még igazi érzelmeknek, színészi játéknak, sőt nagybetűs színháznak válik keretévé. Márpedig a 2010-es Májusünnep utolsó előadásán pontosan ez történt, szerencsére nem csupán a vendégművész(ek)nek köszönhetően.
