Nincsen Rózsalovag tövis nélkül (A rózsalovag a MÁO-ban)

A Magyar Állami Operaház és e produkció nagy-nagy szerencséje, hogy itt van kéznél Kovács János. Az előadás alatt el kezdtem számolni, már hány produkcióban éreztem úgy, hogy a dirigens menti meg az előadás és a Ház becsületét. Tíz fölé jutottam, ami ebből az aspektusból nagyon nagy szám. Most sem volt másképp.

Ahol a mérték erény (A Don Giovanni a MűPában a Fesztiválzenekarral)

Véget ért a Mozart/Da Ponte-trilógia a Fesztiválzenekar és Fischer Iván tolmácsolásában. A mérleg egyértelműen pozitív, még ha a Don Giovanni február végi előadásaival nem is sikerült felülmúlni az egy évvel ezelőtti lelkesítő Figaro házasságát.

Mozarti zene - prózai rendezéssel (A varázsfuvola a Vígszínházban)

Kíváncsi voltam, alkalmas-e az új játszóhely akusztikája dalművek előadására, és milyen lesz az ízig-vérig prózai színházi rendező első operai munkája. Nos, a rendezést akár Marton László kiapadhatatlan ötletparádéjának is nevezhetném.

Mise lesz? Nem lesz... (Az Ory grófja Szegeden)

Rossini valószínűleg azért vette félvállról a művet, mert bízott a muzsika erejében. Ebben van is valami, hiszen a látványos, mondhatni pazar zene többnyire elviszi az előadást. Anger Ferenc rendezése sziporkázó, bővérű komédiázás. De nem is lehetne másképp.

"Senki sem az, aki" (Offenbach Kékszakálla Debrecenben)

A Csokonai Színházban a szezon kezdetén bemutatták Offenbach zseniális, maró humorú operaparódiáját, a Kékszakállt. Szabó Máté korszerű rendezése egy sosemvolt világba visz el, de mégis mindenki megtalálhatja benne saját ismerőseit, barátait, üzletfeleit.