Jött Domingo, és egy hihetetlen sokk. Egy kiöregedett tenorista, a Cid híres áriájánál zavaró lebegéssel, erőlködéssel, préselve a hangokat. Később már látottt és győzött is.

Lazítás, de nem lazaság. Véletlenszerűség, de jóleső. Hosszú, de nem unalmas. Konvencionális, s mégis újat kereső. Néhány gondolat, mely eszembe ugrik a gála kapcsán.

Nem lenne etikus e vastapssal jutalmazott este után a zenei teljesítményeket analizálni. Az ingyenes kávéházi program méltó tisztelgés volt Haydn előtt.

Az a produkció, ami hangversenyként gyenge, vagy legfeljebb közepes, egyházzenei eseményként még lehet kiemelkedő. Ez az volt.

Csak némi kényelmetlen feszengés után voltam kénytelen fel- majd beismerni, hogy bizonyos szempontokból az összkép maga sokkal többet mutat, mint amit az egyénenkénti képességek alapján elvárhatnánk.

A VIII. szimfónia záró akkordjai nem csupán hangerejükkel győzték le a mélabúsan szigorú Beethoven-szobor mögött nem messze elsuhanó, több kilométeresnek tűnő gyorsvonat hangos suhanását.

Irritálóan kezdődött, aztán Vásáry a Páva-variációkkal rögtön a szívembe lopta magát. Szóval minden jó, ha a vége nem is a legjobb.

Hasonló repertoár, két, gyökeresen más koncert. Az elsőről nincs sokat írnom. A második viszont a Salieri Kamarazenekar feltámadása, és Pál Tamás sokadik szegedi újjászületése volt.

2007. június 29.
Gödöllő
A Királyi Kastély Díszudvara
Kamarazenei Fesztivál Gödöllőn

Mendelssohn Kamarazenekar
Kertesi Ingrid – ének

TELEMANN: Don Quijote – szvit
HÄNDEL: Piangero la sorte mia – recitatívo és ária
MOZART: F-dúr divertimento, K.138.
VIVALDI: In furore
GRIEG: Holberg-szvit
PIAZZOLA: A négy évszak Buenos Airesben – Nyár
BARTÓK: Román népi táncok

VI. Akusztikus-gitár Fesztivál
2007-05-20 - Göd
Szabó Sándor
Dean Magraw
Dylan Fowler
Peter Finger