Haldoklásra ítélve (Három prágai operaelőadás - és ami utána jön)

Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak ezen prágai beszámolómnak. A Halálra ítélve mellett még a Kivégzendő is eszembe jutott. Nem Antonia, Cavaradossi, avagy épp Radames miatt, bár sorsuk alapján adekvát lehetne így indítani a tudósítást. A kép árnyaltabb - a szomorú apropót más adja.

Villámopera (A Tosca László Boldizsárral Pozsonyban)

Szegeden élő népszerű tenorunkkal alkut kötöttem, mindkettőnknek egyszerű volt a dolga: én vezetek, ő pedig Mario Cavaradossit fogja énekelni a Pozsonyi Nemzeti Színházban.

A veszélyben dönteni szükséges (A Varázsfuvola Londonban)

Meghökkentő, de életemben először találkoztam a mű valósan komplex változatával, a húzások nélkül a szokásosnál jó félórával tartott tovább. Ennek ellenére (vagy épp ezért?) a nézőteret zsúfolásig megtöltő, amúgy reakciókész publikum pisszenés nélkül, feszült figyelemmel koncentrált a cselekményre, s az oldottabb jeleneteket (még az ezerszer hallott poénokat is) harsány derűvel fogadta.

Hajrá Magyarország! (Nemzeti együtteseink Brüsszelben)

EU-elnökségünk kapcsán Brüsszelben az év folyamán az érdeklődők több izgalmas, magyar vonatkozású kiállítást tekinthetnek meg, s a kulturális programok sorában kiemelkedő helyet foglalt el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar két fellépése.

A szép Jonas, avagy Werther pólóban, ballonkabátban (A Werther Bécsben)

Szerettem volna Kaufmannt olyan szerepben hallani, amelyben jobban meg tudja mutatni kvalitásait, de Bécsben az idei szezonban csak ezt énekli. Maradt tehát a Werther, gondolván, a lényeg úgyis ki fog derülni: olyan énekes-e Jonas Kaufmann, amilyennek a felvételein hallottam? Csalódottan kell leszögeznem: nem olyan. Illetve: nem egészen olyan.

Domingo memóriazavara (Karácsonyi koncert Pozsonyban)

A Winterstürme második mondata után Domingo nem énekelt tovább, majd leállt a zenekar. A tenorista a dirigensi pulthoz lépett, belenézett a kottába, majd elölről indulva végigénekelte a Tavaszi dalt. Láthatóan idegesen, kissé a kíséret előtt járva.

Prága - örömök és gondok

Ha lenne időm és kedvem, összehasonlítanám, hogy az utóbbi mintegy másfél évtizedben a Prágai Opera avagy a MÁO "fogyasztott-e el" több igazgatót, főzeneigazgatót. A verseny valószínűleg igen szoros lenne.

Amikor az ember külföldi koncertlátogatásait alapvetően az általa nem befolyásolható hivatalos útjaihoz igazítja, olykor szomorúan kell tudomásul vennie, hogy semmilyen izgalmas rendezvény nem esik szabad estéire, máskor meg örvendezve csodálkozik jó szerencséjén. Ezúttal Európa három nagyvárosában sikerült három nagyon eltérő jellegű, de a maga módján érdekes hangversenyt kifognom.

Őfelsége pincére és egy fél Aida-előadás a nagyvárosban, ahol megállt az idő (Az Aida Temesváron)

Belép az ember Temesváron a Piaţa Victoriei egyik éttermébe, s évszázadnyit repül vissza az időben. Azt hittem, ilyet már csak Menzel kedvéért építenek fel egy filmstúdióban. S az előadáson ugyanez a monarchia-fíling köszön vissza.

Himnusz a Naphoz (Edita Gruberova Lucrezia Borgia-sorozata Bécsben)

Edita Gruberova októberben – öt alkalommal színpadra állva – Donizetti Lucrezia Borgiájával ünnepelte a bécsi Staatsoperhez fűződő negyvenéves kapcsolatát. Négy évtized, 700 este – egyetlen színházban! Méghozzá nem is akármilyen szerepekben.