Hajrá Magyarország! (Nemzeti együtteseink Brüsszelben)

2011. január 26.
Brüsszel
Palais des Beaux Arts

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor - ének
Vez.: Kocsis Zoltán

LISZT: Magyar koronázási mise
BARTÓK: Concerto

*

2011 első fele a magyar elnökség szemesztere az Európai Unióban. Tanácsülések, munkacsoport-ülések tucatjait készítik elő, vezetik le és értékelik magyar miniszterek, államtitkárok, diplomaták és az adott tárgyalt témakörök szakértői. A félév végén Magyarország hírnevét az ezen üléseken felmutatott teljesítmények sorozata, a hosszú hónapok munkájával felkészített tisztségviselők vezetői rátermettsége, tárgyalásvezetési és kompromisszumteremtési képessége sokkal inkább fogja befolyásolni, mint az olykor igen látványos, és nagy felhajtással körített politikai csatározások.

Természetesen ezt a félévet arra is ki lehet (és kell) használni, hogy az érdeklődés homlokterébe került országunk történelmét, kultúráját is jobban megismertessük Európa többi országával, köztük a számos európai intézménynek otthont adó - amolyan európai fővárosnak számító - Brüsszel lakosságával, illetve az ott tartózkodó diplomáciai képviselők hatalmas táborával.

Brüsszelben az év folyamán az érdeklődők több izgalmas, magyar vonatkozású kiállítást tekinthetnek meg, s a kulturális programok sorában kiemelkedő helyet foglalt el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar két fellépése. Január 25-én és 26-án is Brüsszel reprezentatív kulturális központja, a Palais des Beaux Arts (kedves flamand írással: a Bozár) pompás akusztikájú nagytermében léptek fel, mindkét este Liszt- és Bartók-művekkel - más-más műsorral.

Az első koncerthez csatlakoztak a protokolláris események, jelen sorok írója a második koncert idején tartózkodott a belga fővárosban, így csak arról tud beszámolni.

A program - a 2011-ben, születésének 200. évfordulóján mindenképpen a zenei élet központjába került - Liszt Ferenc nagyszabású Magyar koronázási miséjével kezdődött. Az alkotás négy nappal korábbi budapesti előadásáról -vp- részletesen beszámolt a Café Momus olvasóinak. Bár magát a művet - a különféle zenei elemek számomra nem mindig meggyőző elegyítése okán - nem sorolnám a romantika legnagyobb alkotása közé, a brüsszeli előadás - a budapestihez hasonlóan - nagyon szépen, ihletetten szólalt meg. Kocsis Zoltán, a szólisták az énekkar és a zenekar méltán osztozott a sikerben.

Bartók Concertója mára egyértelműen a XX. század legnagyobb remekei közé soroltatott, komolyzenét népszerűsítő, elérhető árú CD-sorozatok sztenderd darabja lett. Magvas művészi mondanivalója mellett virtuóz hangszerelési megoldásaival kiváló lehetőséget ad arra is, hogy a nagyzenekar számos tagja bemutathassa szólistaképességeit. Nem véletlenül találkozunk a Concertóval oly gyakran külföldön turnézó (nem csak magyar!) együttesek műsorán.

Több mint kézenfekvő volt tehát az ötlet, hogy a Nemzeti Filharmonikusok két koncertes fellépését ez a darab zárja. Kocsis és zenekara ezt a zenét anyanyelvi szinten beszéli, talán szándékosan se tudnák rosszul játszani... A mostani előadás is nagyon jól sikerült, magával ragadta a hallgatóságot. Csak ehhez, a Kocsistól és a Nemzeti Filharmonikusoktól elvárható nagyon magas színvonalhoz képest merem megjegyezni, hogy talán csupán az a nehezen megfogható hajszálnyi kis plusz - esetleg egy kicsit nagyobb felszabadultság - hiányzott ahhoz, hogy igazán lélegzetelállító előadást halljunk.

A nagy siker nem maradt el, s következtek a ráadások (mint Kocsis Zoltán megjegyezte, előző este, a Cantata profana után szándékosan nem adtak ráadást). Vendégzenekarok budapesti fellépésein gyakran bosszankodunk egy-egy "elmaradhatatlan" Brahms Magyar tánc, vagy Berlioz Rákóczi-induló miatt. Ezúttal magyar zenekartól, külhonban kaptuk meg mindkettőt, de valahogy egy pillanatra sem zavaróan, ez a kis komolyzenei "show" nagyon hatásosan zárta a (két) koncertet, mi több, ezúttal megjelent az a felszabadult zenélés is, ami talán egy icipicit hiányzott a Concertóból.

Mindent összevetve, ha a magyar EU-elnökség minden résztvevője olyan meggyőző teljesítményt nyújt az elkövetkező hetekben, hónapokban, mint zenészeink tették, emelt fővel zárhatjuk a brüsszeli félévet!