Bejelentkezés Regisztráció

Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek


652 Búbánat 2022-01-14 10:47:23

Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett

ORIGO - Ókovács Szilveszter

2022.01.13. 12:20

209. levél 

Édes Néném,

érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.

[...]  Kedves Néném, ami pedig a szöveget illeti... remélem, majd egyszer szeretni fogja... de elsőre nem fogja szeretni. Éspedig nem is miattam. Azon vagyok, hogy minél inkább az eredeti szöveg hangozzon el, de én is eljutottam arra a dilemmapontra, mely szerint nem tehetjük meg Erkel zenéjével, hogy gyengébb minőségű szöveg húzza le, ugyanakkor nem szabad kiszedni azokat a fordulatokat, képeket mégsem, amelyek a komponista muzsikáját illették. No, de mit tegyünk a régi, elfelejtett jelentésű szavakkal (tombérozni)? A régi, módosult jelentésűekkel (zsivány)? A félreérthetőkkel (tündérkecsű)? A hangulattalan, a zene áhítatából, intimitásából vagy épp ünnepélyességéből kilógó szavakkal (pelikán)? A rímtelen recitativókkal? („S e nyomorú féreg, e sehonnai oláh/Halálos ellenem fia meré kérni leányom kezét?") A kínos prozódiával („fölötte villog szörnyűen")? A ma nagyon nem konform képhasználattal („bűzhítse vészteljes lehelete", „felséges illatú balzsam-leheleted")? Az éneklés ellen való használattal (rengeteg magas hangrendű vokális a csúcshangokon)?

Ahogy nyilván nem maradhatott a „László király kívánja a két Hunyad-fiút" c. mondat igéje, úgy valóban, a karigazgató heves egyetértésével a férfikar mentesül a Gara Mária, a boldog menyasszony „tündérkecsű" jelzőjétől, s így egy fokkal komolyabban énekelhetnek majd a nászi képben („tündérkecsű szép menyasszonya" helyett: „tündéri szépség menyasszonya"). És ma már a „bosszú" jobban magyarázza a „vérbűn" fogalmát is.

Ha végigpörgetem a 22 oldalas librettófájlt, az látszik érzetre, hogy a teljes szöveg hatodát-hetedét kellett kicsit meggyógyítani, de elég sok helyen – ott, ahol a képek nem változtak, csak szebb a szinonim gondolkodás – meghagytam a Nádasdy-féle ismert szöveget, ám könyörtelenül visszaváltottam belőle (vagy ha az rossz döntés lett volna, írtam helyette azonos értelműt magam), ha a képhasználat vagy a mondanivaló nagyot változott volna. Főhajtásnak is szántam az egész hónapos gyomláló munkát a hódolni való elődök előtt, Erkel, Egressy, de Nádasdyék felé is. De bármilyen hangulatos, olyan dolgok az átiratból se maradhattak, mint a második felvonás női karát kezdő felütés („Nyári est, nyugalmas est / Kedvel az, ki nem henyél..."), hisz a novemberi Temesvár semmiképp sem mutathatja egy fülledt kánikulai nap végét. Amennyire észrevettem, a librettóból kivették magának Hunyadi Jánosnak nevét – én visszaraktam, Mátyás gyereksége ellenére tettrekész alakját is gyermetegre satírozták, én igyekeztem kontúrosabbá tenni. És ha már a fél Magyarország – vagy tán az egész – félreérti az első felvonást záró férfikari slágert („Meghalt a cselszövő... Mert László nagy király"), hisz itt V. Lászlót éltetik Hunyadi László vitézei, akkor igyekeztem az uralkodót „Király"-nak nevezni, kevésbé a keresztnevén szólítani.

Sokat gondolkodtam, hogy a magyarul alig beszélő (Habsburg-Luxenburgi) László esetlen fogalmazásait akár meg is hagyhatom, hisz azok is jellemzik az embert, a helyzetet („Hadd legyek tiétek!"). És itt már Néném bizonyára azt gondolja: nem elég, hogy rendezi, még új szöveget is ír az örökbecsű dallamokra?! 

[...]


651 Búbánat 2021-11-15 21:40:18

UDVARHELYI BOGLÁRKA: OPERA ÉS OPERETT AZ 1867-ES ÉV PÁRIZSÁBAN - DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola

OPERA ÉS OPERETT AZ 1867-ES ÉV PÁRIZSÁBAN (VERDI: DON CARLOS, GOUNOD: ROMEO ÉS JÚLIA, OFFENBACH: A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNŐ)

UDVARHELYI BOGLÁRKA

TÉMAVEZETŐ: BOZÓ PÉTER DLA

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

2012


650 Búbánat 2021-09-24 22:18:41 [Válasz erre: 649 Búbánat 2021-09-24 22:13:01]

Kapcs.: 649,  648, 133., 132., 131., 130. és 39.  sorszámok

Huszka Jenő: Lili bárónő

Dalszöveg: Martos Ferenc

Berta, Frédi és Malomszegi vidám tercettje, II. felv.:

(A rádiófelvételen nem Emma [Clarisse szobalánya], hanem Berta [Lili szobalánya] énekel a hármasban. A vers leírásánál maradok az eredeti szereplők megnevezésénél. A Rádió Dalszínházának teljes felvételén Hűvösvölgyi Ildikó [Berta/Emma], Rozsos István [Frédi] és Melis György  [báró Malomszegi, bankár] éneklik a dalt, az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli - 1983. október 10., Petőfi Rádió, 20.35 - 22.30)

I. 

Emma

Tudom én nagyon is,

Hogy a mája hamis.

Tudom én, mi az úrnak a gondja.

Aki úr, tudom én.

Fiatal meg a vén, (Malomszegi és Frédi megcsípik.)

Valamennyi a szoknya bolondja. (Emma átszalad balra, Malomszegi és Frédi megfogják és visszahúzzák.)

Frédi: No de mért is menekül?

Malomszegi: Nem eszem meg mindenestül,

Frédi: Çsak a karcsú derekát,

Malomszegi: Ölelem legfeljebb át!

Emma

Ha a lány takaros,

Biz a csók hamaros,

Kikönyörgi a férfi a hitvány,

Tudom ám azután

Tovalép szaporán (Hátrál.)

S a nyomát bottal ütheti a lány.

Frédi: Csókot ki nem ád, de csúnya. (Hátramegy.)

Malomszegi: Csókot öreg úr se unja! (Hátramegy Emmához.)

Hárman együtt (Előre jönnek, kéz-kézben):

Adj keveset, de szerelmeset,

Cukorédeset, kellemeset!

Refrén

Frédi és Malomszegi (Átsétálnak kéz-kézben jobbra.):

Kedves kicsikém, ne féljen!

Egy-két ölelés nem szégyen!

Hunyja be szemét szépen,

A többit bízza rám! (Visszasétálnak középre.)

Félni csacsiság előre!

Csóktól kap a lány erőre!

Hol van a pici csőre?

Galambocskám.

II. 

Frédi

A szívem csupa tűz!

Örökös hadat űz,

A világon az asszonyi nemmel.

Malomszegi

A tüzes szerelem,

Nekem is elemem!

Megeszem a leányt a szememmel!

Emma

Ez az úrfi de gonosz,

A szemével hogy csiklandoz. (Hátramegy mint előbb.)

S ez a délceg öreg úr,

Bajuszával sziven szúr.

Frédi

Szerelem mezején (Hátramegy Emmához.)

A darázs vagyok én,

A virágok a mézt nekem adják.

Malomszegi

Kicsi pille vagyok,

Repülök, ragyogok, (Hátramegy Emmához.)

Nekem áll ez a gyönyörű világ. (Előre hozzák.)

Emma (Ismét hátra szalad.)

Frédi

Csókot ki nem ád, de csúnya! (Hátra megy Emmához.)

Malomszegi

Csókot öreg úr se unja. (Hátra megy Emmához.)

Hárman (Előre jönnek.)

Adj keveset, de szerelmeteset,

Cukor édeset, kellemetest!

Refrén


649 Búbánat 2021-09-24 22:13:01 [Válasz erre: 648 Búbánat 2021-09-23 20:34:51]

Kapcs.: 648, 133., 132., 131., 130. és 39.  sorszámok

Huszka Jenő: Lili bárónő

Dalszöveg: Martos Ferenc

Clarisse (színésznő) és Frédi vidám kettőse, II. felv.

I. 

Frédi

Férfira ne tekintsen kincsem,

Mert a halál fia ő, fogadom!

Rossz szerető, aki rosszul bosszul!

Szörnyű az én harapós haragom!

Clarisse

Ostoba mind, aki dúlva-fúlva

Pukkadozik, ha babája kacér,

Mert szerelemben a rontom, bontom

Rettenetes harag nem sokat ér!

Frédi

Nincs, ahol kövessem, lessem,

Legkicsinyebb kicsi mozdulatát

Nincs bizodalmam a nőben csöpp sem!

Üldözöm őt gyanakodva tehát!

Clarisse

Hej, leveles a gally!

Frédi

Lány szíve puha vaj!

Clarisse

Szörnyen szenved a gyanakodó!

Aki bízik, annak jó!


Refrén:

Clarisse

Drágám engem sohse féltsen,

Drágám, miért is lenne résen,

Szép asszonyra ha vigyázz,

Lehet szeme száz

Nem lát!

Drágám bízni kell a nőben,

Máskép szarva nő, de bőven!

Lóvá tenni érti minden asszony szerető urát!

II. 

Clarisse

Rajtam a szoknya, ha libben-lebben

S látszik alatta a karcsú bokám,

Tódul a férfi nyomomba nyomban!

Kár emiatt odalennie ám!

Frédi

Bármi csodás a bokája bája,

Mások előtt mutogatni nem ok.

Jaj, de ha randevún érem, kérem,

Mint a hiéna, beléharapok!

Clarisse

Szörnyű a mérge, barátom látom

Érte lakolni fog, itt az idő!

Rajta csak, lessen utánam bátran,

Biztosítom, hogy a szarva kinő!

Frédi

Jaj, leveles a gally!

Clarisse

Oly hülye, ez a baj!

Frédi

Szörnyen szenved a gyanakodó,

Aki bízik annak jó!

Refrén:

Clarisse és Frédi

Drágám, engem sohse féltsen.... stb.


648 Búbánat 2021-09-23 20:34:51

Kapcs.: 133., 132., 131., 130. és 39.  sorszámok

Huszka Jenő: Lili bárónő

Dalszöveg: Martos Ferenc

ZSOKÉ-INDULÓ

Lili dala, II. felvonás

(a Rádió Dalszínházának teljes felvételén Kukely Júlia énekli a dalt, az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli - 1983. október 10., Petőfi Rádió, 20.35 - 22.30)

I.

Lili

Telivér csak telivér, az örömöm!
Nincs ennél úribb passzió!
Előkelő lovak közt lenni jó.

Sokat ér, hej sokat ér, ha paripám

Nevétől hangos a tribün,

S elsőnek jön be hűn!

Kecsesen, nyílsebesen, szélsebesen

A teste szinte röppenő 

Övé a sík mező!

Nyergében a lovas,

Bár súlya könnyű, keze vas,

Úrnője tündöklő színeit diadalra rőpítni alkalmas.

Kar és Lili

Ha ho, ha ho, ha ho, ha ho, ha ho!

Lili

Lesz telivérem számos,

Hírnevem általános,

Népszerűségem semmi férfi

A turfon el nem éri!

Mind

Lesz telivérje számos,

Hírneve általános,

Turfon a hatalma nem hiányos,

Imádja majd a nép!

II.

Lili

A zsoké nem enged kantárszárat,

Míg nem csöng, hogy start!

Kíméli a lovát, amig a többi fárad,

Ő csak hátul tart!
Finishre spekulál! Az ostor végén csattan!
Végső percben szökken élre szép nyugodtan
Kérő verseny startolásra kész!

A pályabér e kéz.

Mind

A zsoké nem ismer kantárszárat stb.

III.

Lili
Kezemér, hej kezemér, mely sokat ér

Fut versenyt számos udvarló,

Közöttük, sajnos, legtöbb oly gyarló!

Mulatok csak mulatok, ily alakok

Ha megfeszítenek észt, erőt

S letörnek cél előtt!

Hozomány, nagy hozomány hej, azután

Verseng a férfi mindahány!

Mellékes a leány!

Szánalmas figurák,

Megrokkant térdű paripák:

A versenyt meg nem nyerheti köztetek egy se,  
Csupán, aki först class ló!

Mind

Ha ho, ha ho, ha ho, ha ho, ha ho!

Lili

Tetszeni zsúron bálba

Egyszerű lányok álma,

Nékem a turfon nő a pálma,

A turf a szívem álma!

Mind

Tetszeni zsúron bálba,

Egyszerű lányok álma,

Neki csak a turfon nő a pálma,

Ezért rajong csak ő.

Lili

Ezért rajongok én!


647 Búbánat 2021-08-27 15:16:24

A Dankó Rádió Az a szép című, ma délelőtti műsorában hangzott el ez a gyönyörű operett-kettős:

  • Nádor Mihály – Kulinyi Ernő – Kardos Ernő: Babavásár

 „Bemutatjuk új operettfelvételünket” - Keresztmetszet.

Rádióbemutató: 1968. augusztus 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.18 - Albert István összekötőszövegét Váradi Hédi mondja el.

Km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András.

Szereposztás:

Gitta – Andor Éva

Richard – Udvardy Tibor
Maca – Koltay Valéria
Gigi - Kishegyi Árpád
Pepi - Palcsó Sándor

- Gitta dala a mamáról; Gitta és Richard második szerelmi kettőse, II. felv. (Andor Éva és Udvardy Tibor)

1.

Gitta:

Szeme tengerkék, haja tengerszép, ragyogóbb, mint tán az üdvösség.

Richard:

Benne száz sugár édes táncot járt, mint tó tükrén napfény délután.

Gitta:

A te csókod kelt, szavad csillan - cseng, madárdal, mely szárnyal fönt és lent,  
Szíved ujjongó, kicsi pillangó, megejt egy drága szó.

Richard:

Ha egy édes valcert járna, szinte száll, elrepül, csupa forrongó láz.
Bár lehetnék én a párja, lesi bár mosolyát nem egy férfi, de száz.

Gitta:

Ha repül egy valcer szárnyán, nefelejcs fakadoz pici lába nyomán,
Kipirulsz bár arcod márvány, ha táncot látsz, drága lány.

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, mint az én kis szép mamám.

Együtt:

Ő is szép volt, szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.
 

2.

Gitta:

Ha a hold süt fenn, s mama alszik bent, belopódzom, bármint restellem,

Richard:

Soha szebbet még, remekebbet még, ó, bárcsak, bárcsak, verselnék.

Gitta:

Selyem ing szendén, pihegő keblén, tudom, érzem, nála nincs szebb lény!
Noha szunnyad már, ajakárul száll egy sóhaj: férjem hol jár?

Richard:

Kicsi édes, drága lánykám, ez a hír, ez a hír csak a dolgokról zeng,
A remény, mint tarka sárkány, kivirul, magasan lebeg ismét ott fenn.

Gitta:

Van-e lány ily boldog, még egy?! Van-e szebb, nemesebb, mint az én kis arám?
S ki talált már még oly szépet, s oly jót, mint ez a drága lány?

Refrén

Gitta:

Drága tündérpár, szőke tündér lány,
Nincs oly édes szende más lány, napsugár, a rózsaszál

Együtt:

Ő is épp ily szép, ő is épp így élt,
Mit tagadjam rád hasonlít; - rá meg én, mint hű leány.


646 Búbánat 2021-08-26 13:30:20

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert – Fischer Sándor: A cornwalli kalóz, avagy a becsület rabja 

/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. augusztus 24., Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39

Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara 

Vezényel: Breitner Tamás

- Stanley gárdaezredes és a kalózok dala:


1. vers

Gárdaezredes:
Csak hánykolódom ágyamon, az álom elkerül,
Nem vagyok árva, fájdalom, mi lesz ha kiderül?
Kit bánt a lelkiismeret, az békét nem talál.
Én percenként felébredek, mert rémít a halál.

Kalózok kara: Mily rémítő halál…
Gárdaezredes:
A csend oly mély, itt nincs veszély, a lelkem most nyugodt.
A bérceken, a völgyben lent, a szél itt s a hold súg ott.
Szél beszél, a kis folyócska hallja sóhaját.
Kósza szél, a régi bús, száll a fákon át.

Kalózok kara:  Fákon át!
Gárdaezredes:
Kis folyócska boldog árja álmodozva zúg.
Hajladozva áll a nyárfa, rajta gerle búg.

Kalózok kara: Hajladozva áll a nyárfa, és rajta gerle búg.
Együtt:
Kis folyócska, kis folyócska,
Éppen elég az árva csókja.
Ó te árva, álma szép, vár a gerle, áldjon ég!
Ó te árva, álma szép, vár a gerle, áldjon ég!

2. vers

Gárdaezredes:

Szél csalóka, ég kalóza erre fújdogál.
Nyárfa vár a kis folyóra, kérjük, majd megállj!

Kalózok kara: Majd megállj!
Gárdaezredes:
Könnyű szívvel kalózkodó, ó mily csalfa, csábító.

Kalózok kara: Könnyű szívvel kalózkodó, ó mily csalfa, csábító.
Együtt:
Kis folyó elillanó
Mint a rózsa szirma, áldott,
Árva nyárfa, bús levél, reszket mind, ha fúj a szél.
Árva nyárfa, bús levél, reszket mind, ha fúj a szél.

(A dal lezárását követően - hirtelen váltással - megszólal a Nőikar hadaró dala)


645 Búbánat 2021-08-26 13:27:05

A Dankó Rádióban hangzott el ma délelőtt ez a szép dal, az Az a szép c. adás zenei összeállításában: 

Huszka Jenő – Szilágyi László: Erzsébet

  • Ida belépője, I. felv.: László Margit, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) – a rádiófelvétel bemutatója, a „Mária Főhadnagy” részleteivel együtt: 1967. augusztus 25., Kossuth Rádió, 19.32 – 20.12

I. 

Madárdalos zöld erdőben jártam,
hol mindig nyár van, soha sincsen tél.
És egy rózsa hullt elém a porba,
tán elsodorta az esti szél.
Árva kis rózsaszál, el sem múlt még a nyár,
téged már lekaszált az őszi szellő.
Szívemhez emeltem hát, szegény rózsát,
szellő vidd a határon át.
Valaki tudom már, oly rég vár.

Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
leveleddel üzenek.
Szerelmes rózsám,
neked szól az üzenet.
Tudd meg, hogy epedve vár a
szívednek párja.
Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
kedvesemhez odaszállj.
Súgd meg, hogy imádom,
hogy nincs a világon,
szívemben nélküle már
csókos nyár.

II.

Gondolsz-e rám,
szép szerelmes párom,
túl a határon
ha a szíved fáj.
Minden este elkerül az álom,
és egyre várom,
hogy rám találj.
Mindenütt van virág,
napsugár, lombos ág,
tarka rét, margarét,
szerelmes rózsám!
Csak nekem nem nyílik már
a boldogság.
Szellő, vidd a határon át
szívem suhanó dalát:
Várok rád!

Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
leveleddel üzenek.
Szerelmes rózsám,
neked szól az üzenet.
Tudd meg, hogy epedve vár a
szívednek párja.
Rózsám, viruló kis rózsám,
te légy most a postám,
kedvesemhez odaszállj.
Súgd meg, hogy imádom,
hogy nincs a világon,
szívemben nélküle már
csókos nyár.


644 Búbánat 2021-07-20 19:20:00 [Válasz erre: 643 Búbánat 2021-07-18 22:43:49]

Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Cintányéros cudar világ” – Miska és Marcsa vidám duettje

Szövegét írta: Gábor Andor

I.

Miska:

Így mulatok, úgy mulatok,
Jó italokat hozatok,
Egy nótát is elhuzatok,
Úgy mulatok, mint egy úr,
Fi-fi-finomul.

Marcsa:

Így vigalom, úgy vigalom,
Hegyen-völgyön lakodalom,
Pont ez az én hivatalom,
Nem búsulok, mért tenném?
Sőt, vigadok én!|

Marcsa:

Ott a pohár, idd ki betyár!

Miska:

Minden egy cseppért kár!

Refr.
Marcsa:

Cintányéros csudavilág,
Iszok egy kortyocskát:
Cintányéros cudar világ,
Adok egy csólkocskát.

Miska:

Cintányéros cudar világ,
Amig akadnak édes nők!

Együtt:

Cintányéros cudar világ,
Addig igyuk meg a pezsgőt!

II.

Marcsa:

Addig iszok, addig iszok,
Míg a világ, ez a piszok, 
Meg nem tudja, mért búsulok,
Mert tarajos kedvem van,
Van, de csakugyan.

Miska:

Erre rica, arra rica,

Pattogatott kukorica,

Hej, Katica! Hej, Marica!

Jössz be ide mellém la,

Drága viola!

Idd az italt,

Fújd el a dalt,

Úgy se sokáig tart!

Refr.

Együtt:
Cintányéros cudar világ,...


643 Búbánat 2021-07-18 22:43:49 [Válasz erre: 425 Ardelao 2015-09-05 17:23:38]

Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Tasziló a neve...” – Baracs dala, I. felv.

Szövegét írta: Gábor Andor

I. 

Csak egy kis perc türelmet kérek,
Barátomat bemutatom:
Külföldön járt, idegenné lett,
Bolyongott zordon utakon.

A családfája ezeréves,
Ő maga csupa vaderő.
Bár kissé a modora érdes,
A fellépése megnyerő.

Refr.:

Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a nő mind lángra gyúl!
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a szív kigyúl!

II. 

Tigrisvadász s világos elme,
E vegyülék ritka ma már!
És legfőképp nők veszedelme,
A hangja szinte muzsikál.

Szemében valami mély tűz
És csupa eszprí a szava.
Ha ő egy célt maga elé tűz,
Ez már győzelem maga.

Refr.:

Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a nő mind lángra gyúl!
Tasziló a neve,
Kaszinó a helye,
Tasziló egy büszke nagy úr,
Kiért a szív kigyúl!


642 Búbánat 2021-05-19 15:26:49

Zerkovitz Béla: Aranyeső

A verseket írta: Mérey Adolf

"Uncili-smuncili"

(Ezt a vidám operett-kettőst Zentay Anna és Rátonyi Róbert éneklik hanglemezfelvételükön.)

I.
Szép leány volt a Gizus,
Karcsú formás kis cicus,
Gödrös huncut arcocskáján
Rózsapír.
Szemben volt egy szobaúr,
Civil volt, nem hadnagy úr,
Költő volt az istenadta,
Verset ír.
Románcot, ódát, száz szonettet,
Madrigált,
Mert hát imádta istennő gyanánt.
S míg
Ablakánál
Sóhajtozva álldogált,
Így csalta, hívta, főzte ő a lányt:
 
Ref.:  Uncili-smuncili, drága kis kutyám.
Uncili-smuncili, jöjj el délután.
Nem fogod megbánni, nem lesz kár,
Mert finom, pikáns uzsonna vár.
Kapsz százféle jót ott, tortát, kompótot,
Ha eljössz, kis kutyám.
 
II.
Négy óra múlt, negyed öt,
Mikor a kis lány bejött
És egy csésze kakaót
Reszketve kért.
S elütötte a hetet,
Sőt már fél nyolc lehetett,
Mikor az a kis uzsonna
Véget ért.
S hogy ízlett nékik, abból sejtem én csupán,
Hogy folytatása is következett.
Mert
Négy órakor minden áldott délután
Hallom én a hívó éneket:
 
Ref.: Uncili-smuncili...
 
III.
Addig járja a vizit,
Míg a fiú a Gizit
Az anyakönyvvezetőhöz elvivé!
Nagy ebédet, vacsorát,
A házaspár sokszor ád,
A konyhájuk jobb, mint a Lukullusé.
De ők csak vendég nélkül
Akkor boldogok,
Ha az uzsonna órája jön el,
Mert
Szívükben a régi emlék fellobog,
S hol egyik, hol másik kezdi el:
 
Ref.: Uncili-smuncili...

 


641 Búbánat 2021-03-18 12:50:03

Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet

Ida dala:

Bár szívügyekben jártas voltam

Még sose volt ily zavarom, mint most van.

Úgy hallgatom őt, mint jó barát,

Tessék, valljon hát.

 

Van az úgy, kérem, néha, néha,

Hogy ég a szív, s a száj az néma,

Ezer szép álmot sző az ember,

S beszélni isten tudja nem mer,

Szerelmes, édes vágyak hívnak,

Az ajkak szóra mégsem nyílnak,

S elvérzel inkább titkon, csendben,

Sem hogy kimond azt az egy szót, hogy s z e r e t e m.

 

 Furcsa dolog, de tényleg így van,

Titkainkat fáj bevallani nyíltan,

S tudni szeretnénk, mégis titkát,

Tessék, vallok hát.

 

Van az úgy, kérem, néha, néha,

Úgy ég a szív, s az ajkunk néma,  

Ezer szép álmot sző az ember,

Beszélni nem tud, szólni nem mer.

Szerelmes, édes vágyak hívnak,

És most már ajkam szóra nyílhat,

Sokáig vártam titkon, csendben,

Kimondom hát azt az egy szót, hogy szeretem.

 


640 Búbánat 2021-02-10 20:32:05 [Válasz erre: 435 Búbánat 2015-09-08 23:30:53]

Kapcs. 435., 434., 67. sorszámok

Robert Planquette: Rip van Winkle 

 „Csábít a tengernyi kincs” -  Rip dala, I. felv.

(A Rádió Dalszínházának 1968-as stúdiófelvételén Melis György énekli.)

Dalszöveg: Romhányi József


Csábít a tengernyi kincs sárga lángja,

Szédít a vérem, mely izzik, mint a tűz!

Mind arra kell csak, hogy légy szép te drága,

És értem olyan sokat szenvedsz, tűz!

Ha megcsodál az úr és irigyel a dáma,

Úgy járhatsz köztük majd, mint ékes tollú páva!

Ékes szép tollú páva!

Lágyan mosolyogsz rám!

A csókod kér a szám!

 

Lehet, hogy bűn, hogy szívem álma vétek,

De bennem él egy fényes álomkép!

Akinek nincs, tőlem bármennyit kérhet,

A kincsem jó szívvel így osztom szét!

De Te is velem légy, a szívünk mindig tárva,

Majd felvidul a bús, és vigaszt nyer az árva!

És vigaszt nyer a bús, az árva!

Szeret minket a nép!

Ugye, az álmom szép?


639 Búbánat 2021-02-07 17:15:24 [Válasz erre: 637 Búbánat 2021-02-01 14:29:25]

Kapcs.: 637., 250., 249. sorszámok

Oscar Straus: Legénybúcsú

„Csak hallgass, csak hallgass! Hallgatni oly jó.” – Hans dala, II. felv.

(A Rádió Dalszínházának 1968-as stúdiófelvételén Simándy József énekli)

Dalszöveg: Gábor Andor

I.

A lámpa fénye diszkrét,

Az asztalon virág,

Az életem csak itt szép,

Ez itt a jó világ.

Zenét is hallok távol,

puhán hódít el ez:

Mi sír e muzsikából?

Mily édes valcer ez?

S ha van mellettem egy leány,

egy drága, drága jószág,

Úgy érzem én, mint hogyha rám

Hullnának nyíló rózsák.

Barátságos meleg sarok,

Itt senkisem tud rólunk,

Szikrázó szép piros borok,

S mi egy igét se szólunk.

 

Csak hallgass, csak hallgass! Hallgatni oly jó,

Mit érzünk ilyenkor úgysincs arra szó.

Vállamra fejecskéd csak hajtsd édesen,

Tudom, hogy szeretsz, hát meg sem kérdezem!

II.  

Hány óra az sem számít,

Soká maradhatunk,

Mindenki oly vidám itt,

S mi csak némák vagyunk.

Bár nyújthatnám ez estét

Még hajnalnál tovább,

Itt hol tündérkezecskék

Tettek velem csodát.

Örök hűségről nincs beszéd,

Olyat ki mer remélni?

Szerelmünk, és ez benne szép,

Csak egy napot tud élni.

És zeng a dal feléd megint,

Elringatván a lelked:

A valcer melynél szíveink

Imént egymásra leltek.

 

Csak hallgass, csak hallgass! Hallgatni oly jó,

Mit érzünk ilyenkor úgysincs arra szó.

Vállamra fejecskéd csak hajtsd édesen,

Tudom, hogy szeretsz, hát meg sem kérdezem!


638 Búbánat 2021-02-03 10:02:40

Múltidézés

Az operettbemutató képes-szöveges kísérőfüzete – kotta- és versrészletekkel

Lehár Ferenc: Cigányszerelem

romantikus operett két részben

A Fővárosi Operettszínház bemutatója: 1990. április 6.

Szöveg: A. M. Willner és Robert Bodanszky

Fordította: Gábor Andor

Átdolgozta: Vámos László

Közreműködik a Fővárosi Operettszínház Énekkara, Zenekara, Balettkara

Vezényelnek: VÁRADI KATALIN, RÓNAI PÁL

Rendező: VÁMOS LÁSZLÓ

 

TÖBB SZEREPOSZTÁSBAN került színre az operett:

Dragotin Péter - GÁRDAY GÁBOR, MARIK PÉTER

Zórika, a lánya - KALOCSAY ZSUZSA, OSZVALD MARIKA, SZÓKA JÚLlA

Jolán, az unokahúga - OSZVALD MARIKA, SZILÁGYI OLGA, VÁSÁRI MÓNIKA

Józsi, cigányzenész - JANKOVITS JÓZSEF, VIRÁGH JÓZSEF

Kőrösházy Ilona, földbirtokosnő - DOMONKOS ZSUZSA, KOVÁCS BRIGITTA, TIBOLDI MÁRIA, ZSADON ANDREA

Bolányi Gergely - PEREGI PÉTER, SIPEKI TIBOR

Dimetreanu Kajetán - CSERE LÁSZLÓ, HIDVÉGI MIKLÓS, SZOLNOKI TIBOR

Kolompár Mihály, cigányvajda - BENKÓCZY ZOLTÁN, MAKAY SANDOR

Julcsa, Zórika dajkája - KOVÁCS IBY, MÁNYAI ZSUZSA

Misa, Dragotin inasa - MAGASHÁZY ISTVÁN, SZÉKI JÓZSEF

Kéremné asszony - BENKŐ ADRlENN, KÖDMÖN PIROSKA

Dimetreanu polgármester - VÁRADI BALOGH LÁSZLÓ

 

A hegedűszólót játssza: Szabó Bea és Kerekes Tibor

Szólót táncol: Czár Mónika, Nagy Zoltán

Jelmeztervező: Kemenes Fanny

Díszlettervező: Csikós Attila m.v.

Koreográfus: Gajdos József m.v.

Karigazgató: Rónai Pál


637 Búbánat 2021-02-01 14:29:25 [Válasz erre: 250 Búbánat 2015-07-27 18:28:02]

Oscar Straus: Legénybúcsú

"Stefánia, Stefánia”  - Stefi és Vincenz kettőse, I. felv.

(A Rádió Dalszínházának  1968-as stúdiófelvételén Andor Éva és Várhelyi Endre éneklik)

Dalszöveg: Gábor Andor

  1.  
  • Vincenz:

Én drága kis asszonyom,

szerelmem édes terhe nyom!

Egy perc! Szívem kigyúlt

És lángba is borult.

  • Stefi:

Valóban ritka szép eset,

Rég hallottam ily kedveset.

Önnél a vér felforrt,

de mondja miért?

  • Vincenz:

Mert.

  • Stefi:

Nos?

  • Vincenz:

Szép kegyed!

Szép sőt csinos, kekk!

  • Stefi:

Friss!

Mint egy jólnevelt bakfis.

  • Vincenz:

Bölcs! Nett!

  • Stefi:

És talán kissé kokott!

  • Vincenz:

Szóval hát egy szóval, ó!

Pont én nekem való!

  • Kettős:

Szóval hát egy szóval, ó!

Pont én nekem való!

  • Vincenz:

Stefánia! Stefánia!

A szívem Önt kívánia,

Stefánia, Stefánia,

részemről ez már mánia!

  • Kettős:

Stefánia! Stefánia!

Sosem lesz mit megbánnia!

Öné e lágy litánia.

  • Vincenz:

Stefánia! Stefánia

  • Kettős:

Enyém e lágy litánia

Stefánia! Stefánia! Stefánia!

 

2.

  • Stefi:

Már törtem én is a fejem,

hogy férjuram milyen legyen.

S e szív mélyébe, lám

Képét megrajzolám.

  • Vincenz:

Ah, súgja hát fülem felé,

A férfiút hogy képzelé?

Hogyan s’ miképp?

Minő a mintakép?

  • Stefi:

Hős!

  • Vincenz:

Hős.

  • Stefi:

Délceg, bátor és erős, fess!

Flott!

  • Vinzenc:

Akkor már jól választott.

  • Stefi:

Jó!  Hű!

  • Vincenz

Férfias de vajszívű

  • Stefi:

Ne legyen ugrándozó!

Inkább ábrándozó.

  • Együtt:

És ne legyen ugrándozó!

Inkább ábrándozó!

  • Vincenz:

Stefánia! Stefánia!

A szívem Önt kívánia,

Stefánia, Stefánia,

részemről ez már mánia!

  • Kettős:

Stefánia! Stefánia!

Sosem lesz mit megbánnia!

Öné e lágy litánia.

  • Vincenz:

Stefánia! Stefánia

  • Kettős:

Enyém e lágy litánia

Stefánia! Stefánia! Stefánia!


636 Búbánat 2021-01-27 19:28:43

SANTA LUCIA

- Barcarola – nápolyi dal

Magyar szövegét írta: Gerő Imre

1.

Holdfényes éjjelen rólad szerelmesen suttog a szellő, oh drága delnő!

Holdfényes éjjelen rólad szerelmesen suttog a szellő, oh drága delnő!

Lelkem reménye jer csónakomba, Szentem Luciám, szentem Luciám!

Lelkem reménye jer csónakomba, Szentem Luciám, szentem Luciám!

2.

Hozzád szép angyalom epedve szól dalom, ha nyílik ablakod, az ég is ragyog!

Hozzád szép angyalom epedve szól dalom, ha nyílik ablakod, az ég is ragyog!

Szökjél le hozzám, pajzán kis violám, Szentem Luciám, szentem Luciám!

Szökjél le hozzám, pajzán kis violám, Szentem Luciám, szentem Luciám!

3.

Szép sima tengeren jöjj édes nő velem, lágy fürge hullám ringatja sajkám.

Szép sima tengeren jöjj édes nő velem, lágy fürge hullám ringatja sajkám.

Simulsz karomban, csókollak boldogan, Szentem Luciám, szentem Luciám!

Simulsz karomban, csókollak boldogan, Szentem Luciám, szentem Luciám!


635 Búbánat 2021-01-25 22:58:08 [Válasz erre: 633 Búbánat 2021-01-25 22:52:44]

bálkirálynő („The Catch of the Season”  -1904)

Operett két felvonásban.

Szövegét irták: Seymour Hicks és Cosmo Hamilton, verseit Chas H. Taylor.

Fordította: Heltai Jenő.

Zenéjét szerzették: Herbert E. Haines  (1880-1923) és Evelyn Baker

A magyarországi bemutató előadás a Népszinház-Vigoperában volt (1907.november 17.)

 

Katonabanda induló

1.

Van-e kedvesebb, dicsőbb dolog, mintha közelg a banda,

Mintha közelg, mintha közelg, mintha közelg a banda.

Boldogok vagyunk mi, angolok, hogyha közelg a banda,

Hogyha közelg, hogyha közelg, hogyha közelg a banda.

Ujjong a nép, fut száz gyerek, mosolyg a férfi, nő, ha jön a büszke hadsereg,

Ha szól a kürt, a dob pereg és a banda jő! És a banda jő!

A banda jő, ujjong a nép, minden csibész taktusba lép,

Száz kendőcske leng, kalap repül, a hangulat dicső.

Nyomban táncra kél a nép, pompás a kép, ha a banda jő!

(ism. énekkar)

2.

Van-e élvezet jutányosabb, mintha közelg a banda,

Mintha közelg, mintha közelg, mintha közelg a banda.

Fényesebb a sok kürt, mint a nap, hogyha közelg a banda,

Hogyha közelg, hogyha közelg, hogyha közelg a banda.

Elől a vén tamburmajor, kövér és délceg ő. Szakálla hosszú, réz az orr,

Csodálja őt a gróf, a pór, ha a banda jő! Ha banda jő!

Refrén:

A banda jő, ujjong a nép…


634 Búbánat 2021-01-25 22:58:05 [Válasz erre: 633 Búbánat 2021-01-25 22:52:44]

bálkirálynő („The Catch of the Season”  -1904)

Operett két felvonásban.

Szövegét irták: Seymour Hicks és Cosmo Hamilton, verseit Chas H. Taylor.

Fordította: Heltai Jenő.

Zenéjét szerzették: Herbert E. Haines  (1880-1923) és Evelyn Baker

A magyarországi bemutató előadás a Népszinház-Vigoperában volt (1907.november 17.)

 

Angela dala: Oly jó, oly jó leszek

1.

Meddig fog annyi vizsgaszem

Vigyázni még reám:

Meddig leszek, jaj istenem,

Kis iskolásleány?

Ma este, jaj, hadd menjek el,

A bálba vágyom, óh!

Hogy mindig itthon ülni kell,

Ez egy csöppet se jó!

Oly jó, oly jó leszek én mamám,

Oly jó az ám,

Így ülvén ott neked szót fogadok,

Dehogy is nyitom ki a szám.

És hozzám hogyha egy úr beszél,

A választ bízd reám:

„Csak egy szegény buta lány vagyok én,

Ne szóljon az úr hozzám!”

2.

Tudom, mi illik és mi nem,

Hisz jólnevelt vagyok.

Majd egy sarokba csendesen

Elüldögélek ott.

Megnézem azt, megnézem ezt.

Finom leszek, szerény.

Mamám, ha egy kicsit szeretsz,

hadd menjek el ma én.

Oly jó, oly jó leszek én mamám,

Oly jó az ám,

Így ülvén ott neked szót fogadok,

Dehogy is nyitom ki a szám.

És hozzám hogyha egy úr beszél,

A választ bízd reám:

„Csak egy szegény buta lány vagyok én,

Ne szóljon az úr hozzám!”

 

A nap hőse

Nálunk itt a lánysereg,

Ma évről évre másnak hízeleg.

Ünnepli hőn rajongva,

Keríti őt horogra,

Hogy véges végül férjül csípje meg.

Vajon melyk lesz boldogabb?

Vajon mely lesz, aki célt ér?

Leányok kard ki kard,

A harc az egyre tart

A versengés egy férjért.

Van neki százötven őse, a napnak ő a hőse.

Ő a fényes ideál, kit mindenki megcsodál,

Neki ellent nem áll egy nő se!

E híres úr minden zsúr irigyelt, ünnepelt

Központja, dísze, hőse!

(ism.)          


633 Búbánat 2021-01-25 22:52:44 [Válasz erre: 632 Búbánat 2021-01-25 22:48:17]

bálkirálynő („The Catch of the Season”  -1904)

Operett két felvonásban.

Szövegét irták: Seymour Hicks és Cosmo Hamilton, verseit Chas H. Taylor.

Fordította: Heltai Jenő.

Zenéjét szerzették: Herbert E. Haines  (1880-1923) és Evelyn Baker

A magyarországi bemutató előadás a Népszinház-Vigoperában volt (1907.november 17.)

 

A Gibson lányok belépője

Minket hódolattal ünnepel ma London, mi sikk, mi bonton, mi tudjuk azt.

Kosztümünk, cipőnk, hajunk, szemünk egyforma, e báj, e forma tapsot fakaszt.

Nyomunkba jár a város ifja, vénje, hódít e termet, izgató e sikk.

És mind e tíz leány bájait dicséri hány költemény, riport meg újságcikk!

Óh, népszerű e tíz lány, tíz helyrelány e tíz,

Pezsgő pezsg az ereinkben és nem szódavíz.

Száz gróf, öt annyi báró néz olvadón mi ránk,

Ám egy se venne nőül… Ez tragédiánk!

 

Gibson dala

1.

Ifjú valék, nem vonzza még engem semmiféle pálya,

Ámde nekem nőt adott az ég, s levék tíz leány papája.

Itt álltam én s e nagycsalád. Etetni nem volt könnyű.

Sorsom sivárvolt és galád, és a pénzhiányom szörnyű!

Hiába tűnődtem, mint Hamlet, mit sem ért itt a legjobb ötlet,

mert a tíz kicsi lányomból tíz nagy lett s a költség, hej, az egyre több lett.

Énekkar: Hiába tűnődtem…

2.

A lányaim bizony-bizony gyönyörűk, tündéri szépek,

az öt nagy hírű Barison nyomukba sehogy se léphet.

Tessék megnézni ifjú, plíz, s kimondom én mint zsűri,

A három gráciát e tíz lefőzi és legyűri,  gyűri!

Ki tudja, talán nem oly nagy kár, hogy a lányaim száma tíz lett,

Felcsapok Cabaret-nek, holnap már Cabaret ma a legjobb üzlet.

Énekkar: Ki tudja…

 


632 Búbánat 2021-01-25 22:48:17

A bálkirálynő („The Catch of the Season”  -1904)

Operett két felvonásban.

Szövegét irták: Seymour Hicks és Cosmo Hamilton, verseit Chas H. Taylor.

Fordította: Heltai Jenő.

Zenéjét szerzették: Herbert E. Haines  (1880-1923) és Evelyn Baker

A magyarországi bemutató előadás a Népszinház-Vigoperában volt (1907.november 17.)

 

Hej, ismerlek te jó madár

1.

Baromfiudvarunkba lent egy vén kakas éldegélt a tyúkok közt, ha megjelent kacéran néze szét. Hogy udvarolt, hogy suttogott, szebben galamb se búg.

Ilyenkor ott termett legott egy vén mogorva tyúk, aki így mordult reá:

Szépen vagyunk, te vén betyár, ki mindég a tilosba jár.

Más csókjáért bomlassz. Megállj csak te mamlasz!

Hej, ismerlek te jó madár!

2.

A szomszédunkba van egy család, az asszony csúnya vén, a férj az ifjú és gáláns

Huncut, hamis legény új csókokhoz formálva just, így szólt: be csúf a nőm!

S egy reggel a csinos cicust ölelni kezdte hőn, papagájuk látta ezt:

S rászólt a férjre, hess, betyár! A szép cicust ölelni kár.

Majd megmondom nődnek, hogy csaljátok őt meg.

Hej, ismerlek te jó madár!

 

Angela dala

1.

A hazám Írország, ez a szép kicsi zug,

Hol a csók igaz és hol a szív se ha zúg.

Bomlanak, hej, utánam, ah, mind a fiúk,

Mert reám ha tekint oda mind.

A szemem nevető, a hajam ragyogó,

Ajkam peremén kacagón kél minden szó.

Mindenütt csupa ah fogad és csupa óh!

Persze hát aki lát, mind imád! Ah!

 

Ah! Óh, Molly, ó Helloren, felelj! Moly, ó Helloren, hej!

Mért vagy mondsza, kacér?

A szívedbe miért soha nincs egy pici hely, felelj!

Hát felelj! Óh, Molly, ó Helloren, hej!

Óh, Molly, ó Helloren, hej, felelj!  Moly, ó Helloren, hej!

(ism.)

2.

London bár csupa szín nekem, még is fakó,

Sem a bál, sem a fény úgyse nekem való.

Reám néz, hívogatva sok úri csaló,

Nekünk, ah, ez a lány kell csupán.

De bár hívjon a fény, le nem szédülök én,

A sok finom legény mind súghatja felém,

Hogy szebb rózsa nincs nálam a föld kerekén.

Kacagok rajta én, ez a tény! Ah!

refrén

Ah! Óh Molly…


631 Búbánat 2021-01-17 13:02:20 [Válasz erre: 630 Búbánat 2021-01-17 11:21:41]

Kapcs. 630. sorszám

Helyesen: "írd"


630 Búbánat 2021-01-17 11:21:41
 

ifj. Johann Strauss - Victor Leon, Leo Stein - Fischer Sándor: Bécsi vér  

Gróf Zedlau  és lakája, Joseph  levélkettőse”

 (Fülöp Attila és Melis György, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1976. augusztus 19., Kossuth Rádió 19.30-21.40

Magyar dalszöveg: Fischer Sándor

A gróf: Mit írjak szépet? 

Lakáj:  Diktálja lassan, arra kérem!...

A gróf: A cél! csak ez vezéreljen!

Lakáj: De mindent bele, ami kell! 

A gróf: "Ó, kedvesem, mióta láttalak,

örökre él az első pillanat.

Szívem kigyúlt egy röpke perc alatt,

a vágyam ég, hogy újra lássalak! 

Egy randevúra kérlek meg tehát,

pont tízkor várok Grinzingben Terád. 

A kert a kaszinóban nyitva van.

Ó édesem!  Ó édesem! Jöjj oda pontosan! "

Lakáj: Ez hat, ez szép!

A gróf: Most jön a vég. 

Írdd, amíg tart az ihletés.

"Te drága édes angyalkám,

ó jöjj, ó jöjj és hallgass rám,

a randevúra jó a hely,

ott várlak Rád, ne késs csak  el.

Ó jöjj, ó jöjj, ha hív a szó,

ne mondd, hogy nem, mondd azt, hogy jó.

Szerelmem ennyit érdemel!

Te loptad szívem el!  

Szerelmem ennyit érdemel!

Te loptad szívem el!"

Lakáj: Elszédül, annyi szent,

hódít ő. Itt a dokument!

A gróf: El jő, azt gondolod?

Lakáj: Ebben biztos vagyok!

A gróf: Hátha tán mást szeret,

a szíve nem szabad, mit tehetek?

Lakáj: Jó lesz és izgató.

A gróf: Hát az nem lenne jó.

Lakáj: Ám bátor és igénytelen

egy ilyen kis manöken,

és én a gróf urat tekintem.

A gróf: Mit írtunk csak a kis levélben?

"Te drága édes angyalkám...."

ism.


629 Búbánat 2021-01-11 13:04:09

Szirmai Albert – Kristóf Károly: Tabáni legenda

 „Kuplé”

I. 

 Ahány keze van a szentnek, maga felé hajlik.

Milyen szép is ez az élet, akkor hogyha zajlik.

Felfogásom egyszerű: a saját zsebem nézem,

akkor vagyok boldog, hogyha másét benne érzem!

S a szakállamat sodorom, sodorom, sodorom dom-dom,

sodorom, sodorom nem azért mondom,

ügyesen-ravaszon sodorom mindig másét.

Sodorom konokon bele a zsebbe,

sodorom, sodorom, csak ide tedd be,

konokon sodorom, sodorom dom-dom-dom,

ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha.

II. 

Nem mondhatják, barátaim, ez az ember balga.

Megtanultam mások kárán: aki bírja marja.

Felfogásom egyszerű, mert az élet nem álom.

Amit én ma megígérek, holnap azt nem állom.

S a szakállamat sodorom, sodorom, sodorom dom-dom,

sodorom, sodorom nem azért mondom,

ügyesen-ravaszon sodorom mindig másét.

Sodorom konokon bele a zsebbe,

sodorom, sodorom, csak ide tedd be,

konokon sodorom, sodorom dom-dom-dom,

ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha.


628 zenebaratmonika 2021-01-09 19:46:25 [Válasz erre: 627 Búbánat 2021-01-08 21:12:09]

Jajj, ezt nagyon szeretem, különösen Sennyei Vera előadásában.


627 Búbánat 2021-01-08 21:12:09

Ránki  György - Hubay Miklós - Vas István: Egy szerelem három éjszakája (1961)

Búcsú Budapesttől

Isten veled, Budapest te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl mindig csak sötét lesz...
Mit keresek én itt? - ó, lala!
Tündöklés a boldog keveseknek,
Mely a ránk csukódó éjbe tűnt...
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!

Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
Hogy valóság volt ez valaha...
A jogász-bált egyszer rég mi ketten:
Ő meg ő nyitottuk... - ó, lala!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
Tudtuk, hogy tilosba tévedünk..!
Isten veletek, ti régi flörtök!
Isten veled, édes életünk!

Pannónia-szálló és Vadászkürt,
Ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a bár, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
És a sikk, amellyel vétkezünk...
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!

Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
Pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo,
Néha nyáron egy vidéki kastély,
Ezt szeretjük ez nekünk való!
Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!

Hm-hm-hm-hm-hm...

Egész ország, de csupán az úri!
Ez kellett csak, ez jutott nekünk,
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni...
Isten veled édes életünk!


626 Búbánat 2020-11-18 21:25:30

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt - Szenes Andor: Friderika

Emlékkönyv-jelenet és szerelmi kettős

(Andor Éva és Simándy József énekel, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András).

A Rádió Dalszínháza keresztmetszet-felvételének bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20 - 20.10

Lányok kara:

Drága doktor!  Drága doktor!

Szép kis verset! És könyörgünk...

Goethe, a költő:

Ha semmi másban itt nincs hiány, ennyi még telik tőlem talán! 

Mennyi sok szerelmes szív van, és a hűség oly kevés!

Könnyű szerelmet találni, ámde hűséget nehéz! 

Aláírom és átadom! 

Lányok kara:

Jaj de csodás...

Goethe, a költő:

Ma láttam könnyes szép szemét, ne búsuljunk soha, édes!

És  még nem szenved és nem szeret,

és mintha már nem élne!  

Lányok kara:---

Goethe, a költő:

Boldogság a legszebb kincs, olyan érzés, melynek párja nincs. 

Nincs szenvedés a földön olyan, mint édenkert magányosan!

Lányok kara:---

Goethe, a költő:

(- Miért áll itt egymaga némán, ily kedves és szép lány?)

Mit írjak tenéked, kisleány, valami szépet!

Te drága gyermekem, egyetlen kincsem!

Magunk vagyunk s egy szót sem ejt ki ajkad!

De én azért e csendből úgy is értem

néma szád, de szíved mégse hallgat!

Friderika:

Úgy remeg a szívem, annyira félek!  

Mert ez a szerelem túl nagy ígéret!

Nézd, az a sok lány mindegyik szebb,

szőke, vonzó, és mind tüzesebb.

Lángol az arcuk a táncmuzsikára,

nem hat-e rád is a múlt üde bája?

Drága ó drága, úgy féltelek én!

Nincs nyugodalmam a földkerekén!

Goethe, a költő:

Minden vágyam, minden álmom,

minden rejtett vallomásom,

minden könny és sóhajtás

azt susogja, nem kell más.

Friderika:

És hogyha jönnek új szerelmek?

Goethe, a költő:

Engem úgysem érdekelnek!

Friderika:

És ha jönnek százszor szebbek?

Goethe, a költő:

Nálad ők nem édesebbek!

Nézz ide, angyalkám!

Nézd, mit hoztam néked! 

Többet ér ez ám, mint száz ígéret!  

Add ide drágám, szép kezedet!

Nézd, neked adtam az életemet! 

Ujjadra húzom a gyűrűmet én,

a boldogság ide áll melléd!

Villan a fény az aranykarikán,

légy Te az asszonyom, isteni lány!

Együtt:

Minden vágyam, minden álmom,

minden rejtett vallomásom,

minden könnyes sóhajtás

azt susogja, nem kell más....

Ó, légy enyém!  Ó, légy enyém! 


625 Búbánat 2020-09-18 11:33:24

Carl Zeller: A madarász

 Ádám dala (III. felv.)

„Nagyapám még ifjú volt”

Dalszöveg magyar fordítása: Fischer Sándor

I.

Nagyapám húsz éves volt,

Lombok közt sütött a hold.

Mikor épp tilosba járt,

És a fák közt lányt talált.

Olyan édes volt a lány,

Csalogány dalolt a fán.

Énekétől zeng a táj,

És csókra vár a száj.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Újra szólj el ne szállj.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Hogyha hívlak rám találj.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Hogyha hívlak el ne szállj.

II.

Nagyapám már hetven volt,

És már nem sütött a hold.

De ha arra lányka járt,

Ez a vén legény megállt.

Sóhajt drága nagyapám,

Hova lett a régi lány.

Hol van már a régi táj,

A kis dalos madár.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Újra szólj el ne szállj.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Hogyha hívlak rám találj.

Muzsikálj muzsikálj muzsikálj,

Hogyha hívlak rám találj.


624 Búbánat 2020-08-03 21:54:49 [Válasz erre: 616 Búbánat 2020-05-01 22:35:14]

Kapcs.  616., 545. sorszámok

Lehár Ferenc: Cigányszerelem

Magyar szöveg: Gábor Andor nyomán Innocent Vincze Ernő

Zórika dala, I. felvonás („Volt egy egy leányka…./Óh, add ide édesem...")

Szövegvariáns, és javított, teljes szöveg

I. vers

Volt egy leányka, gazdag leányka,

Ő nem hallotta még ezt a szót: szerelem,

Bársony kabátja, selyem a ruhája,

Ezüstje és kincse töménytelen

Úgy csókolta virágról a harmatot ő,

S csodálta a holdat, az égre, ha jő,

Úgy várta a boldogság égi hadát,

Kutatta naponta, milyen álmot lát.

 

Óh, mondd csak, te lány, te kis árva beteg,

 A Hold s a virág mire kell teneked?

 

Óh, add ide, édesem, a kék eget énnekem,

Óh, még a csókod is kell,

S vedd a szívemet el,

Csókodban száz csillag fénye tüzel,

Kér ez a szív szelíden,

Csak szeress te híven,

Másra nem vágyik szegény szívem.

II. vers

Van egy leányka, szegény leányka,

Ő nem tud semmi mást, csak e szót: szerelem,

Rongyos babája, nincs drága bundája,

S nincs már meg a kincs, a töménytelen,

Nem csókolja virágról a harmatot ő,

Nem nézi a Holdat, az égre, ha jő,

De tudja a boldogság égi hadát,

Meglelte virágon s holdvilágon át.

 

Óh, mondd csak nekem, te kis árva beteg,

A holdnál s virágnál mi szebb teneked?

 

Óh, add ide, édesem, a kék eget énnekem,

Óh, még a csókod is kell,

S vedd a szívemet el,

Csókodban száz csillag fénye tüzel,

Kér ez a szív szelíden,

Csak szeress te híven,

Másra nem vágyik szegény szívem


623 Búbánat 2020-08-03 21:41:54 [Válasz erre: 544 Búbánat 2017-01-20 18:07:44]

622 Búbánat 2020-05-05 22:57:26

Múltidéző

1926-03-21 / 59. szám
/Világ/

A híres Lili-keringőt nem Bánffy György báró írta, hanem Bánfi Sándor pesti zenetanár

(A Világ tudósítójától.)  Március húszadikán éjjel Bajor Gizi ajkáról csendül fel a Lili-operett édesbús keringője, az a leheletszerű múltszázadvégi érzékiségtől átfűtött dallam, amelyet Hegyi Aranka és Küry Klára megvesztegető művészete csaknem teljes három évtized legnépszerűbb áriájává avatott. A Nemzeti Színház mai csarnokának falai közül indult el hódító útjára a Lili-keringő, a Népszínház fénykorában, Evva Lajos igazgatása alatt szárnyalt fel először és most, hosszú némaság után, újra ezeken a deszkákon szólal meg. Éjjeli előadást rendeznek a Nemzeti Színház művészei K. Hegyesi Mari emlékezetére s ezen az éjszakán Hegyi Aranka, az első diadalmas Lili emlékén kívül egy boldogtalan életű, tragikus sorsú magyar muzsikus szomorú árnyéka is odavetül a rivalda elé... A Bánfi Sándoré.
Hányan vannak még, akik tudnak róla, akik hallottak róla? A Lili-keringő szerzőjét sohasem Bánfi Sándorban látta a közönség, hanem Bánffy György báróban, a szilágysomlyói eredetű ismert muzsikusban, aki kortársa volt Bánfi Sándornak, csak valamivel szerencsésebb, mert bárónak is, tehetségesnek is született és országgyűlési képviselő volt, elég súlyos ahhoz, hogy egyik operettjéhez, A fekete hajó-hoz Rákosi Jenő írjon szöveget.

Az a nemzedék, amely ma az élet delelőjén áll, amely a Lili-keringő epedő hangjai mellett vallott szerelmet, ennek a híres operett-betétnek a szerzőjéül mindig Bánffy bárót ismerte és nem is csoda, hiszen szegény Bánfi Sándor szürke veréb volt hozzáképest: előbb jogász, aztán — a budapesti izraelita tanítóképző zene- és énektanára.
Harminchat esztendős volt Bánfi Sándor — családi nevén: Deutsch —, amikor hóna alatt selyempapírba burkolt papírtekerccsel beállított Szirmai Imréhez, a Népszínház verhetetlen bonvivánjához.

És most átadom a szót a Lili Plinchard-jának:
— Szomorú, beesett arcú, ha jól emlékszem, oldalszakállt viselő ember volt ez a Bánfi. Engem a színházban keresett: Kérem, — mondta — egy keringőt írtam, azt hiszem, sikerült a dolog, nagyon kérem, protezsáljon be engemet Hegyi Arankának. Szeretném, ha ő énekelné el. Lezongorázta előttem a keringőt s én, úgy, ahogy voltam, siettem Hegyi Arankához a szomszédba. A szerzőt magammal vittem. Arankának is tetszett a szépen felépített valcer. Most már csak Evvát, a direktort kellett megnyerni. Evva is el volt ragadtatva, annyira, hogy a nagy sikert ígérő Hervé-operettbe, a Lili második felvonásába szúrta betét gyanánt. Ő maga írta hozzá a szöveget. Azt hiszem, kevés operett-vers van, amit olyan sokan tudtak volna fejből, mint ezt. A múlt század végén százezren és százezren énekelték:

„Oh, ha e kis könyvbe nézek,
Feltűnnek mind az emlékek.
Zeng újra kürtszó,
Oly bűvösen hangzó,
Mint az álom
Zeng újra felém 
Szép ifjúságom.

Oh, mily bohó valék,
Mily balga gyermek!
Oh, e szerelmek ábrándvilága rég,
— Mint könnyű felhő —
Úgy eltűnék.
Kacagnom kell szinte rajta:
Ez voltam én,
De könnyű ragyog át a mosoly felszínén,
A múltat visszasóhajtva.
Csalfa remény!
Tudom, ah ily boldog nem leszek én."

— Ez a Bánfi Sándor — folytatja Szirmai — valami hitközségi alkalmazott volt Pesten. A nagy dicsőség után, amelyet a Lili-keringővel szerzett, még több dalt írt, úgy tudom, operettet is komponált, de nem boldogult vele. Búskomor lett s többször említette előttem, hogy nem bírja sokáig, mert még az egyetlen sikerét is elorozzák tőle ...
(Itt eszembe jutott Kiss Józsefnek az a mondása, hogy vannak poéták, akik egyetlen négysoros versben tökéletesen kiélik magukat és ki is égnek.)
— Aztán eltűnt a szemünk elől. Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a derék, nagytehetségű ember a lipótmezei elmegyógyintézetben meghalt. Lehetett akkor vagy hatvan éves. Annyi bizonyos, hogy a köztudatban még ma is az erdélyi Bánffy György báró szerepel, mint a Lili-keringő szerzője. Szó sincs róla! Ezt a gyönyörű dalt a szürke, sovány kis zsidó zenetanár írta. És hogy énekelte azt Hegyi Aranka!... 1882-ben volt a bemutató, 1894-ben az első repríz, akkor már Küry Klárával. Nem tudtam ellent állni, — a napokban bekukkantottam a Nemzetibe, amikor a Lili-t próbálták. Még csak nyers képet láttam, de biztos, hogy Bajor Gizi, Kiss Feri (az én szerepemben), Pethes Sándor nagyszerűek lesznek. Bajor Gizinek nincs erős énekhangja, ő majd zongorakísérettel adja elő a Bánfi Sándor keringőjét.

— Hadd mondjam itt el — emlékezik vissza Plinchard —, milyen nehéz volt Küry Klárit kapacitálni a Lili eljátszására. -— Hogy én Hegyi után eljátsszam? — tiltakozott Küry — és volt benne valami igazság, mert nagyon is eleven emlékkel kellett megbirkóznia. A Népszínház akkor rendszerint üres karzatok előtt játszott. Evvának az volt a kabalája, hogy Küry mint Lili behozza a karzatot. Ez az érv hatott, Küry föllépett és megtelt a karzat. A történeti hűség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy Küry az én partnerségemhez kötötte a föllépését. Abban az időben ugyanis még nem énekeltem olyan sűrűn, mint később, a Lili-repríz nagy sikere után. A premiertől a reprízig Tihanyi Miklós és Solymossi Elek játszotta Plinchard-t. Különben ezt mind megírom a memoárjaimban, amelyeken most dolgozom. És én is rehabilitálni fogom Bánfi Sándort.

Talán nem érdektelen följegyezni, hogy a Lili, Hennequin és Millaud e pompás vígjátéka, amelybe Hervé dallamai pókhálószerűen szövődnek, a világ minden színpadán megbukott — Párizs és Budapest kivételével. Bécsben háromszor próbálkoztak vele; sem Girardi, sem Treumann nagy művészete nem tudta a műsoron tartani. A harmadik fölújításhoz Küry Klárát szerződtette a bécsi direktor. Treumann volt a partnere.
— Ügy dolgozott, szegény, mint egy artista — mondta Küry, mikor a kudarc után hazajött —, a földhöz vágta magát, a deszkát harapta, —: semmi sem használt, a bukás teljes volt.
Párizsban ma is játsszák a Lili-t, aminthogy állandóan műsoron van Hervé másik bűbájos vaudeville-je, a Mamselle Nitouche is („Nebáncsvirág”). Budapesten Hegyi Aranka, Tihanyi Miklós és Kassai Vidor (mint Saint Hypothèse márki), azután Küry Klára és Szirmai Imre művészete avatta klasszikussá a Lili-t.
— Mikor a Népszínház összeomlott — fejezi be reminiszcenciáit Szirmai — és azt a páratlanul gazdag ruhatárat elárverezték, olt ültem sírva és néztem, hogyan kótyavetyélik el ezt a sok nagyemlékű drágaságot. Másnap hordár állít be hozzám, csomaggal és levéllel a kezében.
A levelet Braun Sándor, a Budapesti Napló és A Nap boldogult főszerkesztője írta. A csomagban két színpadi ruha volt: Plinchard és Napóleon uniformisai. Friedmann Adolf, Ősbudavára volt tulajdonosa vette meg az árverésen Braun Sándor biztatására és aztán nekem ajándékozta. Ma is ott őrzöm a szekrényemben két legismertebb alakításomnak e drága emlékeit.

... Plinchard tüzéruniformisa március huszadikán Kiss Ferencen fog feszülni. Bánfi Sándornak az egyetlen sikerű dalköltőnek keringőjét Bajor Gizi fogja énekelni. Akiket a boldog tizenkilencedik századvég hangulatába hódítanak az Oh, mi bohó valék akkordjai, áldozzanak egy meghatott pillanatot Bánfi Sándornak, a névtelennek, akinek külön tragikuma volt, hogy egy másik — ma már szintén — névtelen muzsikussal cserélték össze.

Molnár Jenő


621 Héterő 2020-05-04 22:55:31 [Válasz erre: 620 takatsa 2020-05-04 16:11:21]

7 helyes, 7 téves.


620 takatsa 2020-05-04 16:11:21 [Válasz erre: 619 Héterő 2020-05-04 15:30:21]

Tegeződés-magázásba ebben az esetben próbáltam némi (sajátos) logikát követni, bár néhol kizökkentem belőle, ha elkapott a hév.

Tehát (általában) a feliratomban a gróf tegezi az alábbvalókat, részeg katonát játszva tegezi Bartolót, de Alonsoként magázza Bartolót. Figaro tegezi Rosinát, Basiliót, magázza Almavivát és Bartolót. Bartolo tegezi Figarót, Rosinát, Basiliót, magázza a részeg katonát. Rosina tegezi Lindorót, Figarót, magázza Bartolót. Kicsit bonyolult és szövevényes, és időnként belegabalyodtam és lehet, hogy nem voltam következetes. És lehet, hogy az olaszban Figaro és Rosina magázódnak, de az operában való kapcsolatuk annyira közvelen, baráti és cinkos, hogy a tegeződés számomra természetesebbnek tűnt.

Enneken a 2016-os magyar fordításnak a megítélésében teljesen egyetértünk. Én egyébkként sem szeretem a trágárságot, de aki ezt művelte ezzel a bájos operával, annak a számára nincsen kegyelem.:)


619 Héterő 2020-05-04 15:30:21 [Válasz erre: 618 takatsa 2020-05-04 13:02:11]

Kedves takatsa, nagyon reméltem, hogy nem lesz túl sértő a rád vonatkozó rész; valójában nagyon hálás vagyok, mert fény derült korábbi balfogásomra, így lesz módom javítani.

A 2-3 hét, amit valóban írtál, nálad munka melletti, "főleg éjszakai" tevékenységet jelentett, így bátorkodtam teljes munkanapokra átszámítani. :-)

Nyomatékosan ismétlem, amit korábban is mondtam:
csináld bátran, ne riasszon el semmi kritika, valóban sokan örülnek, ha tudják követni a tartalmat.
Amint láthattad, mások hajlamosak nálad sokkal jobban eltérni az eredeti szövegtől, és azok a sorok korántsem olyan szellemesek, mint a tieid, sőt, rendkívül közönségesek is tudnak lenni – teljesen indokolatlanul.

De hogy ne úszd meg most sem némi korholás nélkül:
az angolból nehéz megfejteni, mikor tegeződnek és mikor nem, olaszul viszont nagyon kifejező és tartalmilag meghatározó.

Egyébként – minden szimpátiám a tiéd !


618 takatsa 2020-05-04 13:02:11 [Válasz erre: 617 Héterő 2020-05-04 10:35:19]

Kedves Héterő!
Ha már az én munkám került górcsöved alá, akkor úgy gondolom, illik rá válaszolni. 
Először is pontosítani szeretnék; nekem sem egy hétig tart egy felirat elkészítése, és nem ez szerepelt a válaszomban, amelyre hivatkozol:

"Lehet, hogy más ember másképpen működik, de én egy operában is akkor tudok a megértés magasabb szintjére jutni, ha egy-egy zenei mondatot, frázist, aztán egy áriát, utána egy nagyobb egységet újra- és újra, teljes figyelemmel végighallgatok. Tehát a feliratkészítésem nem a librettóból indul ki, hanem a zenéből, a konkrét videó-felvételből, az énekes gesztusaiból, mimikájából, tekintetéből, szerepformálásából. Így a feliratom abszolút szubjektív, egyedi, egy előadáshoz kötött, leginkább az érzéseimet tolmácsolja, és azt, amit én megérteni és felfogni voltam képes a műből. Ebből a szempontból az idő nem jellemző és nem jelentős faktor, a napszak - mivel sok, és egyéb elfoglaltságom van - leginkább éjszaka, és ha számszerűsíteni szükséges, akkor nagyjából 2-3 hét."

Szóval - nagyjából 2-3 hét. Privátban már folytattam veled egy hosszabb csevegést a feliratkészítésről, ezt most csak ismételni tudom. Én nem librettót fordítok, hanem feliratot készítek egy konkrét videóhoz, a szintén az adott videóhoz készült angol feliratból kiindulva. Mivel az angol feliratból indulok ki, ez lényeges kötöttséget jelent, a magyar felirat megtartja az angol felirat időzítését, és a librettóból azok a sorok lesznek lefordítva, amelyet az angol feliratkészítő fontosnak tartott. A felirat a librettóhoz képest tehát mindig redukált, rövidített szöveg. A célja az, hogy úgy adja vissza az opera hangulatát, úgy segítse a történések megértését és úgy vezesse végig a hallgatót az operán, hogy közben a háttérben maradjon és ne vonja el a hallgatót a zene és a látvány komplex élményétől.  

A felirataim egyrészt erősen kötődnek az angol felirathoz, másrészt mérhetetlenül szubjektívek. Én azt szeretném bennük visszaadni, amit nekem jelent ez a zene és ez a konkrét előadás. Én (büszkén) vállalom a szubjektivitásomat, és ezt megtehetem: nem vagyok költő, nem vagyok nyelvész, a napi munkám (orvos vagyok) egyáltalán nem kötődik ehhez a területhez, én műkedvelő vagyok, nekem ez (az egyik) hobbim, nem tartozom számadással ezzel senkinek. Te, kedves Héterő,  párhuzamosan nézed az operát az angol és a magyar feliratommal (és persze ez is sokkal jobb, mintha csak a feliratokat néznéd zene nélkül), de reményeim szerint vannak és lesznek olyanok, akik az operát fogják nézni önfeledten, és a feliratom talán egy icipicit hozzátesz majd az élményükhöz. Én (saját magamon kívül) nekik készítettem a feliratot.

Írtam már jó pár feliratot opera-videókhoz, de eddig csak "komoly" operákhoz (pl. Don Giovanni, Rigoletto, Traviata, Simone Boccanegra, Anyegin, Bohémélet, Pillangó kisasszony, Turandot, Manon, Parsifal, Trisztán és Izolda,  Kisvárosi Lady Macbeth, Ades: the Tempest, stb) de ez az első vígopera-feliratom. Az a cél vezérelt, hogy visszaadjam azt a bájos és ártatlan, mindenféle szarkazmustól, cinizmustól vagy durvaságtól mentes humort, ami ezt a csodálatos operát jellemzi. Ebbéli igyekezetemben gyakran elrugaszkodtam az eredeti szövegtől, ezt nem tagadom, de talán bocsánatos bűn ez. Mindenesetre ennek eldöntését rábízom a felhasználóra, a Sevillai borbély néhány napig még letölthető. Ez egy csodálatos előadás, bátran adja mindenki a gyereke, unokája kezébe, ha az a célja, hogy megszerettesse vele az operát, amelyért itt, velem- és veled együtt sokan, élünk-halunk. 
 


617 Héterő 2020-05-04 10:35:19

A MET operaközvetítéseinek kapcsán kérdezte nemrég egyik fórumtársunk a másiktól:
mennyi ideig tart egy feliratot elkészíteni? Úgy egy hét. – volt a válasz.

Nos, ha némi elrugaszkodást megengedünk az eredetitől, akkor elképzelhető. A sevillai borbély -libretto azonban humorral gazdagon átszőtt olasz szöveg, óvni kellene az eredetiségét, amennyire lehetséges. Ha egyetlen szó jelentésén is el tud szöszmötölni az ember, akkor bizony kissé tovább tart a dolog.

A MET-oldalon belinkelt Sevillai-DVD nagy örömömre szolgált, azonnal letöltöttem és nézni kezdtem. A magyar szövegen kívül angol is van, jelezte takatsa, ezért egyszerre bekapcsoltam mindkét feliratot, a képernyőn fent az angol, lent a magyar, dupla élvezet. Nagyszerűen ment minden – a PIÓCA szóig. Emlékeztem, hogy én "eret vágatna"-ként fordítottam régebben, ám – sajnos – mindkét értelmezés csúnya baki! Merem remélni, hogy takatsa barátom nem orrol meg rám, hiszen nemcsak ő meg én, hanem – egyetlen kivétellel (!) – az átnézett összes fordítás alaposan félreértelmezte a sanguigna -szót, ráadásul takatsának mentsége lehet, hogy az angol szöveg vezette félre, ilyen mentségem nekem sajnos nincs.

Az operákban rendszerint tocsognak a vérben (egyes rendezéseknél néha szószerint), így könnyű asszociálni a sangue = vér szóra, és máris a borbélyok által korábban gyakran művelt érvágás vagy piócázás ugrik be.

A szótárban ennyi áll:
               sanguigna n fn műv 1. vörös kréta 2. vöröskréta-rajz
Első látásra nem illik a szövegbe, és a "vér" már gyorsan kimosta a józan gondolatokat a fordítók agyából.

               SANGUIGNA

    Eredeti:
               Tutti mi chiedono, tutti mi vogliono,
               donne, ragazzi, vecchi, fanciulle,
               qua la parrucca, presto la barba,
               qua la sanguigna, presto il biglietto...

takatsa feliratában új szavak jelennek meg, merészen még sort is cserél,
a biztonság kedvéért van érvágás is, pióca is:
               Vénség, süldő lány, pisis (!!!) kisgyerek,
               mindenki mindig csak engem keres.
               Parókát, parfümöt, érvágást, piócát,
               és ezt a levelet diszkréten adja át!

Az angol forrás takatsa fordításához, piócával bizony:
               Everyone wants me... (mindenki engem akar)
               children, old men, young maidens. (gyerekek, öregek, fiatal lányok)
               A wig, a shave, leeches for the liver! (parókát, borotválást, piócákat a májra)
                                               A note to deliver! (egy levél, vidd el)

Az alábbi idegen nyelvű szövegek forrása egy Párisban készült DVD-felvétel.

Angol: itt egyszerűen kimarad a sanguigna, ami bölcs megoldás, ha elképzelés sincs arról, hogy mi akar ez lenni; és sokkal jobb, mintha bekerülne valami könnyfakasztó pótszöveg, amiben lehetőleg szerepel a "szív".
               My wig! Quick, shave me! (A parókámat! Gyorsan borotválj meg)
               0000000, Deliver this letter! (Vidd el ezt a levelet)

Francia: itt is kimarad a sanguigna, az előzővel azonos a tartalom:
               Ma perruque! Vite, rasez-moi!
               0000000, Portez cette lettre!'

Spanyol: itt a pióca:
Trae la peluca, corta la barba, (Ide a parókát, borotválj meg)
las sanguijuelas, pronto, la carta. (piócákat, gyorsan: a levelet)

Német: – és az egyetlen fordító, aki eltalálta a sanguigna jelentését.
Megérdemli, hogy megismerjük a nevét: Inken Henkel
               hier die Perücke, rasch den Bart,
               hier das Rot, schnell den Brief ...
A "presto / presto"-ból  "rasch / schnell" lett, stilizálás nélkül még pontosabb lett volna.

Harsányi Zsolt és Blum Tamás szövegében a sanguigna csokorrá változott:
               Parókát gyorsan, hozni a csokrot,
               Szakállat nyírni, levelet vinni,
_______________________

Létezik fordítás, amelyiknél csak abból ismerhető föl, hol járunk, hogy a Figaro, Figaro... következik sorra (forrás: tarjangz -oldal).
Állítólag a fiatalok számára manapság ebben a stílusban kell írni...
Galambos Attila (2016)
               Percenként hívnak, Már várni se bírnak,
               Hát rám tör a falka, Mert viszket a farka,
               Száz különös óhaj, Sok ezer sóhaj.
               Szükségük van reám! Ilyen a karmám...

A "választékos" nyelv végigvonul a művön:

       Ezek manapság csak fércműveket írnak.
       Hát van ezekben jómodor vagy ízlés?
       Vagy kecsesség? Egy lószart!
       És ez engem úgy, de úgy elborzaszt...
                                (Engem is elborzaszt, és remélem: nem csak engem!)
_______________________

Végül a strófa a SANGUIGNA = PIROSÍTÓ,  helyes értelmezésével
(a *-melletti szórend stilizált):

               Mind engem hívnak, mind engem akarnak,
               asszonyok, leányok, öregek, gyerekek. *
               Ide parókát, hamar a szakállát,
               ide pirosítót, hamar a levelet.


616 Búbánat 2020-05-01 22:35:14 [Válasz erre: 545 Búbánat 2017-01-20 18:08:55]

Lehár Ferenc: Cigányszerelem

Magyar szöveg: Gábor Andor

Zórika dala, I. felv. 
(Házy Erzsébet lemezfelvételén ezzel a szöveggel hangzik el a dal)

Magamban éltem s eljöttél értem,
A szerelemről nem tudtam semmit sem még.
Aludt a szívem, de vártalak híven,
Mert tudtam, hogy eljön az álmom még.

Az erdőnek sírtam el, ha bánatom volt,
A társam a szél, jó barátom a Hold.
És álmodtam ébren sok éjjelen át,
Hol vár majd az ismeretlen boldogság.

És halkan, csak halkan, ne sejtse meg más,
Szép álomba hívott egy bűvös varázs...

Nézz rám, ha szeretsz igazán,
Érted tüzel úgy a szám!
Nézd, csak a tűz, csak a vágy
Lobog szívemen át!
Hidd el, így sohasem vártak rád!
Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt rád még!

Jöjj, ez a csók a tiéd, ami ajkamon ég,
Boldogabb szív sosem várt még rád!


615 Búbánat 2020-04-08 20:35:35 [Válasz erre: 588 Búbánat 2018-09-30 16:33:36]

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Tengerész induló

Bessy:

Kis kadétnak pehely a bajusza...


Ha zúg a szél és viharos a tenger,
Gyorsan közeleg a vész,
De nem remeg tőle mégsem az ember,
Ha igazi tengerész!

Hullámra hullám, robog a vitorlán,
Szörnyű csata folyik ott,
Ám végre mégis menekül az orkán,
Kiragyog a horizont!

Hip-hip hurrá, rajta legények,
Mindenki a helyén!

Tengerészek:
Hip-hip hurrá, senki mással
Nem cserélek én!

Bessy:
Hip-hip hurrá, tengeren élni
Az csuda jó, az szép!

Tengerészek:
Hogyha lép, hogyha lép,
Női szíveket összetép!

Bessy:
Nincs szebb élet, mint a tengerész,
Bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljad hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!

Tengerészek:
Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!

Bessy:
A hosszú útnak gyönyörű a vége,
Partra evez a legény,
A párja várja odahaza végre,
Csókért eped a szegény.

A tengerésznek, ha ölel a karja,
Szörnyen viharos a csók,
És abbahagyni soha nem akarja,
Ölelik a kis kacsók.

Hip-hip hurrá, rajta, legények,
Mindenki a helyén!

Tengerészek:
Hip-hip hurrá, senki mással
Nem cserélek én!

Bessy:
Hip-hip hurrá, tengeren élni
Az csuda jó, az szép!

Tengerészek:
Hogyha lép, hogyha lép,
Női szíveket összetép!

Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!

Nincs oly legény, mint a tengerész,
Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,
Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,
Bolondul érte mind valahány!


614 Búbánat 2020-03-11 14:02:59

Émile Zola a zenéről

Zenevilág, 1903. január 6. (1. szám)

„Éltem alkonyán kezdtem érdeklődni a zene iránt, azután, hogy Bruneau Alfrédot megismertem. Ő egyike a legelmésebb, legszenvedélyesebb és leggyöngédebb zenebarátoknak, akit valaha ismertem. A zenedráma kérdésében mindennap újra meg újra csodálkozom azon a nagy befolyáson, melyet a jó szövegkönyv a zeneszerzőre gyakorol. Gounod halála alkalmából elolvastam mindazon cikkeket, melyek életének munkásságát bírálták s azt vettem észre, hogy a kritikusok azt a sok kudarcot, melyet Gounod a színpadon vallott, mindig a szerencsétlen szövegnek rótták fel. Pedig ez volt az a korszak, melyben a költemény csak ürügy volt a komponáláshoz.
Ma, midőn a zenedráma új alakban diadalmaskodik, lehetetlen fel nem ismerni a jó szöveg rendkívüli fontosságát. Meggyőződésem az, hogy több fiatal és tehetséges zeneszerző balsikerét csakis a szöveg rossz megválasztásának tulajdoníthatjuk. Azt hiszem, hogy a megzenésítendő drámában feltétlenül szükséges a logikusan indokolt milieu, a húsból és vérből való szereplők, egyszóval a cselekmény emberi volta; a zeneszerző egyedüli teendője azt kommentálni, az eseményeket zeneileg szemléltetni. Szóval, elsősorban minden e személyektől és a milieu-től függ; hiába pazarol a komponista óriási tehetséget, sosem fog érdeklődést kelteni, nem fog nagyot és igazat alkothatni, ha arra kényszerítik, hogy valószínűtlen cselekvénnyel, szív- és értelemnélküli bábukkal küzdjön.
Utóbbi időben gyakran vitatkoznak azon a lapokban, hogy a komponista és librettista miként osztozzanak a darab anyagi és erkölcsi sikerén. És úgy hallom, hogy a szövegírót csak kontárnak tekintik, kinek feladata a másiknak a dolgát elrontani. Csakugyan, úgy látszik, hogy mi sem könnyebb, mint egy operaszöveg megírása; annál is inkább,

mivelhogy verselés dolgában igen türelmesek vagyunk. Gondoljuk meg, hogy ezzel szemben mekkora a komponista munkája: a partitúra megírása hónapokat, némelykor éveket követel; aztán a hangszerelés, több mint ezer lap írott hangjegy. Az a gondolat, hogy a színháztól a librettista ugyanannyit kapjon, mint a komponista, igazságtalannak látszhatik. Másrészt a szövegek általában, — még a műsoron megmaradt operáknál is — olyan rosszak, hogy érthető az emberek csodálkozása, ha azt hallják, hogy a szöveg és a zene írója egyenlően osztoznak. De az is bizonyos, hogy az igazság végül mégis kiderül, mert csakis a komponista neve marad fenn.
Mégis, éppen az imént állítottam, mennyire ritka egy jó költemény; természetesen olyan szöveget értek, mely segíti a komponistát, a helyett, hogy hátrányára volna. Kérdezzük csak meg a fiatal zeneszerzőket és ők el fogják panaszolni gondjaikat és kétségbeesésüket, melyeket a jó librettóra való vadászat okoz, olyan librettóra,  amilyenről álmodnak és amilyent nem találnak. Tehát nem helyes, ha kicsinyeljük a szövegíró feladatát. Bármily szerény is az, kiváló fontosságú lesz abban a pillanatban, midőn az egész mű sikere függ tőle. Sajnos, erre elég példánk van; minden kárba vész, ha a költő nem támogatta a komponistát.
Úgy vélem, kissé gyermekes dolog a szövegíró és zeneszerző jogos osztályán vitatkozni. A kérdés legegyszerűbb megoldása az, hogy a komponista saját magának librettistája is legyen. Igen, az a meggyőződésem, hogy a zenésdráma mai alakjánál, a zeneszerző dalművéhez saját maga írjon szöveget.
Nem is bocsátkozom annak tüzetesebb tárgyalásába, hogy lehet-e másként.
Fontoljuk meg, a mit feljebb mondottam: a zene nem különálló dolog, hanem beburkolja a cselekvényt, egybeforr a személyekkel. Ezért lehetetlennek tartom, hogy a cselekmény és a személyek az egyik részről származzanak, míg életük és lelkűk forrása másutt legyen. Olyan szoros itt az összefüggés, hogy a műnek csakis egy alkotója lehet. Ha elképzelem egy zenésdráma alakulását, a cselekményt és a személyeket a zenével egybeolvadni látom. Hogy e gyermeknek, melynek egy feje és egy szíve van, két apja legyen, — e gondolat határozottan bánt... Ha a komponista már nem írja meg saját maga a szövegét, van még egy út, hogy azt mégis sajátjává tegye: ha a költőhöz oly barátság fűzi, hogy csaknem egy lélek vele.

Bizony nehéz a francia zenedráma sorsa! Egy olyan despotikus, mindenható szellem, mint Wagneré, szörnyen ránehezedik a következő generációra. Láttuk ezt irodalmunkban. Hugo, Lamartine és Musset után, úgy látszik, hogy a lírai költészet örök időkre kimerült. Fiatal költőink kétségbeesetten kínlódnak, hogy egy kis eredetiségre tegyenek szert. Éppen így a zenében a wagneri forma saját logikájában, teljességében és tökéletességében zsarnokként uralkodik, olyannyira, hogy azt gondoljuk, miszerint hosszú ideig nem teremtenek újat s oly kitűnőt. A tér el van foglalva és csak utánzatokat termel... Mióta Bruneau barátom megszerettette velem a zenét, némelykor elgondolkozom ezeken. Wagnert elhanyagolni gyerekesség volna. A mit ő meghódított, azt nekünk is meg kell szereznünk. Ő új formát teremtett s nekünk nem szabad visszafelé haladnunk s egy régebbit elfogadnunk. De a helyett, hogy az újabbnál megállnánk, elválhatunk tőle; a mi francia zenészeinknél ugyanez a megoldás. Semmisem mozdulatlan, minden indul és halad. Új mesterek fognak jönni, akik mellett Wagner elavul. Ne feledjük, hogy különböző nemzetek különböző műveket termelnek, még ha ugyanaz a teremtő szellem uralja is a világot. Én úgy képzelem, hogy a francia dalmű, megtartván a zenekar folytonos helyzetfestését, kommentálván a személyeket s nem juttatván nagyobb szerepet az éneknek, mint hogy az ész és szív kifejező eszköze legyen, fajunk szenvedélyességének, derűit genialitásának festésében fog nagyot és újat teremteni.  Zenedrámát látok, mely közvetlenül emberi, nem vész el az Észak homályos mitológiájában, hanem körünkben játszik s visszatükrözi a mi fájdalmainkat és örömeinket. Nem kívánok én frakkba, avagy munkásblúzba öltözött operát. Nem: elég, ha bábuk és képzelt színhelyek helyébe élő lényeket adnak elénk, kiknek örömében és bánatában osztozunk. Megkívánnám, hogy maga a szöveg lekösse figyelmünket, mint valami érdekfeszítő történet, melyet nekünk elmondanak. Öltöztessék bársonyba a szereplőket, ha úgy tetszik, de a bársonyban is emberek legyenek s az egész műben az emberiség hangja zengjen! Erről álmodom: a dalmű legyen emberi, anélkül, hogy a képzeletet túlcsigázza, vagy a misztikusát hajhássza. Egész tájunk keljen életre a műben, hol az emberiség szenvedélyeit, örömeit, bajait a zene magyarázza.
Ó zenészek! Remegtessétek meg szívünk húrjait, hogy könnyeink peregjenek, vagy
csengő kacaj fakadjon az ajkakon s oly nagyot alkossatok, hogy a szimbólumok piedesztálján pihenő kolosszus, Wagner is elsápadjon bele.. Zengjétek az életet, az élet örökszép dalát!“
*
Zola remek cikke, melynek nyomán a fenti kivonatos és szabad fordítás készült, 1893. novemberében jelent meg a Le Journalban. A cikket a múlt évben újra leközölte a nemzetközi zenetársaság folyóirata, elég szellemes, bár Zola soraival távolról sem vetekedő kommentár kíséretében. Hasznos szolgálatot véltünk tenni azzal, hogy a magyar olvasóközönség számára is megmentettük a feledés nirvánájából azokat az örökértelmű, lángésztől és hazaszeretettől duzzadó eszméket, melyek a fenti sorokban foglalván s melyekből a magyar zeneszerzők és szövegírók is bőségesen meríthetnek tanúságot.

Közli: Lazarus Margit.


613 Búbánat 2020-03-10 20:20:39

Huszka Jenő – Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg

Annie dala a kis királykisasszonyról

[Eredeti verssorok 1902-ből  (a rádióból - későbbi felvételekről -  részben más, átírt dalszöveggel ismerjük)]  

Volt egyszer egy kis kurta szoknya és abban egy kis királylányka.
Szerette őt egy hős királyfi, kinek lyukas volt a topánja.
Szép volt a kis királykisasszony, de nem volt neki több szoknyája.
És mégis-mégis a királyfi  szívének ő volt a királya.

Oh, mért hogy egy kis kurta szoknyát, meg egy lyukas topánt manap,
Egymást akárhogy is szeressék, nem esket össze már a pap.

A nóta vége mindig oly bús.  A pénzes zsák arannyal telve,
Elvitte a királykisasszonyt, hiába lázadt föl szerelme.

Lesz néki majd hintója pompás, ragyogni fog szép köntösében.
De hogyha egy lyukas topánt lát, elfojtja majd a könnyét szépen.
Oh mért hogy egy kis kurta szoknyát,  meg egy lyukas topánt manap,
Egymást akárhogy is szeressék, nem esket össze már a pap.


612 Búbánat 2020-03-08 11:55:07

A trombitás c. operett

Hermann E. Darewski jr. - Weiner István

A Wampeticsben voltam vacsorázni,

Hallgattam a katonazenét.

A karnagy úrral is kokettáltam ott,

Majd a bandában néztem szét.

Megtetszett nékem egy derék legény,

A bajsza, mint a szén.

Lobbanékony a szívem.

Belelőtt a szerelem,

Rögtön beléje szerettem én.

 

Trom-trom-trom-trom, trombitás,

Oly szép ember, oly csodás!

Ha a bombardonba fúj,

Szívem lángra gyúl.

Hogy fúj ez a szép legény

Rettentő nagy hangszerén!

Nem kell nékem senki más,

Csakis a trombitás!

 

Megtudtam róla, hol van a lakása,

Hogy Csélcsap Vencel a neve.

Csak azt nem tudtam kinyomozni sehogy,

Vajon szabad-e a szíve.

Megírtam néki ezt levélben is

Szerelmem őszintén.

De a levelet neki nem mertem elküldeni,

És csak titokban epedtem én.

 

Trom-trom-trom-trom, trombitás,

Oly szép ember, oly csodás!

Ha a bombardonba fúj,

Szívem lángra gyúl.

Hogy fúj ez a szép legény

Rettentő nagy hangszerén!

Nem kell nékem senki más,

Csakis a trombitás!

 

Tegnap előtt a konyhába kinézek,

Képzeljék a rettentő blamázst!

Kit látok ülni a szobalány ölén,

Szerelmemet, a trombitást!

Csiccsant az úr a bal fenékemet,

A karjába kinyúlva von,

Jaj nagysága instálom, az unoka barátom,

Nem én vagyok én egész bolond.

 

Trom-trom-trom-trom, trombitás,

Oly szép ember, oly csodás!

Ha a bombardonba fúj,

Szívem lángra gyúl.

Hogy fúj ez a szép legény

Rettentő nagy hangszerén!

Nem kell nékem senki más,

Csakis a trombitás!

 

Zentai Anna (Budapest, 1924. június 29. – 2017, január 24. )

https://www.youtube.com/watch?v=4RErZ-2X7SQ

https://www.youtube.com/watch?v=RAmUEK01E0E


611 smaragd 2020-03-06 16:53:53 [Válasz erre: 610 Búbánat 2020-03-05 18:53:02]

A felvételek:

Kemény Egon – Dalos László: Kinyílott a pitypang

Tömegdal gyermekkarra nagyzenekari kísérettel

Magyar Rádió.

Bemutató: 1952. május 1.

Andor Ilona Gyermekkara nagyzenekari kísérettel énekelte a Rádióban.

Előadás: Magyar Zenei Hét 1953. október 21 – november 1.

Zeneakadémia, Kórus- és Kantátabemutató, 1953. október 25.

A Magyar Rádió Gyermekkara külföldi fellépéseinek is egyik sikerdarabja volt.

1959-ben lemezfelvételen is megjelent, rövid időn belül több ezer példányt vettek meg.

Forrás:

Kemény Egon: Gyermekjátékok CD, ismertető füzet

Rádiófelvételek:

  • Petress Zsuzsa

Tóth Kamarakórus

Magyar Rádió Tánczenekara

Vezényel: Zsoldos Imre, 1953

  • Andor Ilona Gyermekkórusa

a Magyar Állami Hangversenyzenekart Gergely Pál vezényelte.

Lemezek:

  • Énekel: a Magyar Rádió Gyermekkórusa

a Magyar Hangverseny Zenekar Kisegyüttes kíséretével

Vezényel: Csányi László

1959 Lemezfelvétel

1975 Hungaroton

  • Ének: Magyar Rádió Gyermekkara

Zene: Magyar Hangverseny Zenekar Kisegyüttes

Vezényel: Botka Valéria

Képeslap-lemez, Qualiton, „Budapest” Hanglemezgyár

1959 Hungaroton

(A Hungaroton adatai remélhetőleg pontosak, ezt én is a YouTube-ról vettem át.)

CD

  • Andor Ilona Gyermekkórusa

a Magyar Állami Hangversenyzenekart Gergely Pál vezényelte.

Kemény Egon: Gyermekjátékok 2019 Szerenád Média Kft.


610 Búbánat 2020-03-05 18:53:02 [Válasz erre: 609 smaragd 2020-03-05 18:43:26]

A YouTube-on mostanság többször visszahallgattam mind a két ismertetett felvételről.


609 smaragd 2020-03-05 18:43:26 [Válasz erre: 608 Búbánat 2020-03-05 18:19:14]

A Kinyílott a pitypang több lemezfelvételen és rádiófelvételen is megjelent, ez a legújabb lemez: https://kemenyegon.hu/gyermekjatekok-523

19. Kemény Egon – Dalos László: Kinyílott a pitypang… - 3:14:64    
(„Szökkenj, pajtás, pattanj ki az ágyból! …”)
Közreműködött: Andor Ilona Gyermekkórusa, a Magyar Állami Hangversenyzenekart Gergely Pál vezényelte.


608 Búbánat 2020-03-05 18:19:14

"A Rádió dalaiból”  (RTV Újságból)

"Kinyílott a pitypang"

Kemény Egon zenéje és Dalos László verse

Énekli: Petress Zsuzsa, km. a Magyar Rádió tánczenekara -1953. május 10., Kossuth Rádió, 22.15 – 

Énekli: Andor Ilona gyermekkórusa (hanglemezen is ) – 1952. május 30.,  Petőfi Rádió, 6.15 – "Ifjúsági tömegdalok"

  1.  

Szökkenj, pajtás, pattanj ki az ágyból,

rózsaszínű hajnalt virágzik az ég.

Csillog a két szemed, elrepül az álom,

menetelő kedvünk együtemre lép.

Kinyílott a pitypang, kivirult a rét,

sárgarigó rikkant, víg dala szárnyal szét.

Ocsúdik a kaptár (énekkaros változatban: méhes), döng a kicsi méh,

édes mézre éhes, száll a virág felé.

Víg a fa: gyógyítja harkály doktor.

Kékvizű tó partján két gém áll.

Kinyílott a pitypang, üzennek a fák,

Csalogat a visszhang: új öröm vár most ránk!

2.

Hajrá, pajtás, ugorj át a gáton,

hajítsd el a labdát, fuss, akár az őz!

Csónakon jó nagyon kievezni nyáron.

Hogyha sokat úszol, igen nagyra nősz!

Kinyílott a pitypang…  stb.

3.

Menjünk, pajtás, hívogat az erdő,

duruzsol a szellő, mosolyog a táj.

Dombokon, völgyeken barangolunk együtt,

rét virágát szedjük, csilingel a nyáj.

Kinyílott a pitypang…  stb.


606 Búbánat 2020-02-13 23:26:12

Johann Strauss – Karl Haffner – Richard Genée – Fischer Sándor: A denevér

 Dr. Falke és Eisenstein kettőse, I. felv.

Dalszöveg

Falke

Azért jöttem, hogy ma este meghívjalak egy pazar hercegi estélyre, ahol ott lesznek az opera összes táncosnői.

Eisenstein

Mondd, megbolondultál? Hát egy óra múlva be kell rukkolnom a dutyiba!

Falke

Ráérsz holnap reggelig. Ma eljössz velem az Orlovszky villába, tudod, az a lengyel herceg, aki nem győzi a pénzét egyedül elkölteni. Te, az új generációból, a balettiskolából is lesznek néhányan! Remekebbnél remekebb kis patkányok.

Eisenstein

Patkányok! Te, még gusztust kapok, ne uszíts!  (előveszi az óráját)

Falke

A herceg arra kért, hogy hívjak meg néhány jó kedélyű cimborát. Az, ez az a bizonyos patkányfogó?

Eisenstein

Patkányfogó?

Falke

Azt mondják, hogy te ezzel a kis órával minden nőcskét behálózol. Udvarolgatsz nekik, mindegyiknek odaígéred.

Eisenstein

De még egyiknek sem adtam oda…

Falke

No, majd este újra kipróbálhatod az órád vonzóerejét, mert okvetlenül számítok rá, hogy eljössz.

Eisenstein

Te én mennék, de a dutyi… Mutyiba a dutyiba? …

Falke

Gyere el, hallgass rám! Oda érdemes ám.

Holnap úgyis vár a zárka, alhatsz békén, jól bezárva.

 Szép az élet, hogyha mersz, hiszen úgyis röpke perc.

Balerina, rózsalánc lenge báli toalettben

vár ma rád, hogy átöleljen,

hogyha hív a polkatánc. Szép lesz, hidd el, mire vársz?

Fellángol a véred, a szíved dobog,

ha égi szírének igéznek ott.

Elröppen az éj gyönyörök közt majd,

elűzi a nappali gondot, bajt.

Könnyebb lesz a fogda, csak emlegesd mily nagyszerű volt a búcsúest.

Belátod ezt?

Eisenstein

Belátom ezt.

Csak meg ne tudja majd az asszony!...

Falke

Csókold meg úgy, hogy nyugton maradjon, búcsúzz el így: „Aludj, kis macska”.

Eisenstein

Nem, nem! „Egérke” jobb, lesz majd, mert ő oly csacska

Falke

Jó, ne macska 

Együtt
mert a macska úgy oson ki, akárcsak mi.

Falke

Ha elalszik, nincs veszély, ahelyett, hogy börtönbe térj,

ma vár ránk egy tündéri éj.

Együtt

Ma vár ránk egy tündéri éj.

Falke

Majd álnéven viszlek oda, marquis Renard jól illik rád. Senki sem tudja ezt meg soha. No, jössz?

Eisenstein

Jaj, ki tud ellenállni?

Falke

Ne félj!

Eisenstein

De hát…

Falke

Ne hagyj prédikálni! Gyere, nem fogod megbánni!

Eisenstein

Igaz is, mehetek, hisz álarcban leszek.

Falke

Könnyebb lesz a fogda, csak emlegesd,

mily nagyszerű volt a búcsúest.

Eisenstein

Könnyebb lesz a fogda, hisz értem ezt,

ha nagyszerű volt a búcsúest.

Falke

Nos, eljössz?

Eisenstein

Hogy tagadjam meg? Persze, elmegyek!

Falke

Ne félj, ezt soha el nem feleded!

Együtt

Vacsorára indulok

hol dalolni és táncolni

szép leányok közt mulatni,

hajnalig vigadhatok…

Vár ma ránk fényes bál, trallala…


605 Búbánat 2020-01-28 11:08:46

Ábrahám Pál: Bál a Savoyban - műsorfüzet

Bemutató előadás: 1999. december 17-én, a Csokonai Színházban


604 Búbánat 2020-01-24 23:01:44

Lehár Ferenc: A mosoly országa – dalbetétek:

„Vágyom egy nő után”

„Egy dús virágzó barackfa ága”

„Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd!”

Színházfüzet  (1935)

Erzsébetvárosi - Kisfaludy Színház - Józsefvárosi

 


603 Búbánat 2020-01-12 11:40:57 [Válasz erre: 602 Búbánat 2020-01-12 11:33:58]

Híres operaáriák tenorhangra, zongorakísérettel 

SZERKESZTŐ: Varga Pál

Kiadó:

Zeneműkiadó Vállalat 

Kiadás éve:

1957

Kötés típusa:

Ragasztott papírkötés

Oldalszám:

88 oldal

Sorozatcím:

Művek énekhangra és zongorára 

Nyelv:

Magyar 

Méret:

28 cm x 20 cm

Megjegyzés:

Kottákkal.

TARTALOM

BIZET, G.: CARMEN, Virág-ária 72
CSAJKOVSZKIJ, P.: ANYEGIN, Lenszkij áriája 77
ERKEL FERENC: BÁNK BÁN, Hazám, hazám 85
GOUNOD, CH.: FAUST, Faust cavatinája 66
MOZART, W. A.: SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL, Belmonte áriája
MOZART, W. A.: VARÁZSFUVOLA, Tamino áriája 12
VERDI, G,: AIDA, Radames románca 58
VERDI, G.: ÁLARCOSBÁL, Richárd balladája 52
VERDI, G.: RIGOLETTO, A mantuai herceg canzonettája 42
VERDI, G.: TRAVIATA, Alfréd áriája 39
VERDI, G.: TRUBADUR, Manrico strettája 46
WAGNER, R.: A NÜRNBERGI MESTERDALNOKOK, Walter mesterdala 23
WAGNER, R.: LOHENGRIN, Grál-elbeszélés 17
WAGNER, R.: WALKÜR, Siegmund tavaszi dala 31


602 Búbánat 2020-01-12 11:33:58 [Válasz erre: 601 Búbánat 2020-01-12 11:24:16]

HÍRES OPERAÁRIÁK – szoprán

Kiadó:

Editio Muscica 

Kiadás helye:

Budapest

Kiadás éve:

1957

Kötés típusa:

Ragasztott papírkötés

Oldalszám:

100 oldal

Sorozatcím:

Művek énekhangra és zongorára 

Nyelv:

Magyar  Német 

Méret:

28 cm x 20 cm

Megjegyzés:

Kottákkal.

TARTALOM

L. Beethoven: Fidelo, Leonora áriája 20
P. Csajkovszkij: Anyegin, Levéljelenet 75
Erkel Ferenc: Bánk bán, Melinda áriája 96
Ch. Gounod: Faust, Ékszerária 67
W. A. Mozart: Don Juan, Donna Anna levéláriája 8
W. A. Mozart: Figaro házassága, Susanne áriája (Rózsaária) 3
W. A. Mozart: Varázsfuvola, Pamina áriája 17
G. Verdi: Aida, Nilusparti ária 58
G. Verdi: Álarcosbál, Amália áriája 49
G. Verdi: Trubadur, Leonora börtönáriája 44
R. Wagner: Lohengrin, Elza álma 37
R. Wagner: Tannhäuser, Erzsébet áriája (Csarnokária) 30






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.