700.
699.
Kiegészítésül:
Feltehetően máig utolsó, teljes
operettfelvételét készítette el és mutatta be a Magyar
Rádió 1991-ben.
1991. augusztus 20., Petőfi Rádió 15.03 – 17.00
A Rádió Dalszínházának bemutatója
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba (az operett új stúdiófelvétele)
Rádióra alkalmazta: Kardos G. György
Zenei rendező: Bárány Gusztáv
Szerkesztő: Bitó Pál
Rendező: Szinetár Miklós
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Erdei Péter)
Vezényel: Török Géza
Szereposztás:
Gül Baba, a rózsák atyja – Melis György
Leila, a lánya – Rost Andrea (Kovács
Adél, próza)
Ali, budai basa – Szüle Tamás
Gábor, magyar lantos diák – Daróczi Tamás (Alföldi
Róbert, próza)
Mujkó, muzsikus cigány – Haumann Péter
Mujkóné – Hámori Ildikó (próza)
Zulfikár – Korcsmáros Péter
Bitó Pál, szerkesztő:
"A szentdervis nagyoperettje”
Huszka Jenő Gül Baba című romantikus nagyoperettjének nemrég készült rádióváltozatát mutatja be a Rádió Dalszínháza.
A darab legszebb zenei részleteiből már
korábban is készültek felvételek, de a teljes felújításra csak most került sor.
Még el sem csendesedett a Bob herceg és
az Aranyvirág hangos, kirobbanó sikere, Huszka Jenő és Martos Ferenc, a
népszerű szerzőpáros a török világot felelevenítő zenés darabbal jelentkezett a
nyilvánosság előtt. Születésének történetét a szerzők így mesélték el: ’tavaly
nyáron együtt sétáltunk a Rózsadombon, ahol a rózsák legendás szentjének, Gül
Babának sírja áll – elhagyatottan, elfeledten. Szinte egyszerre született meg
mindkettőnkben a gondolat: egy darab színes világ van itt eltemetve.
Ez az érdekes kép, amelynek magyar koloritján a napkelet tündöklő színei ragyognak át, ez a csodálatos mesekép voltaképpen Gül Baba elfeledett alakjával szövődött össze. Gül Baba szent életű dervis volt, aki a XVII. században rózsafák ápolásával töltötte életét. A virágoknak ezt a szenvedélyes szeretetét, a rózsaillattól terhes levegőt iparkodtunk megörökíteni darabunkban.’
A Gül Babát 1905-ben mutatták be nagy
sikerrel, Vincze Zsigmond vezényletével. A Pesti Napló így írt róla:
’Romantikus mese, javából való poéta munkája. Elejétől végig érdekes,
helyenként drámai erejével
megdöbbentő ez a librettó, melyet
gyengéd, kellemesen csengő, hatásos versek élénkítenek. Huszka Jenő partitúrája
finom és választékos. A Gül Baba muzsikája nem kér eget, de a közönség
szeretetét igyekszik megnyerni.’
Egyszer, még életében, sikerei
tetőpontján írta róla valaki: ’Huszka Jenő a magyar operett klasszikusa.’
Akkoriban kicsit fellengzősen hangzott ez a mondat, ma már senki nem vonhatja
kétségbe tartalmának igazságát. Huszka műveit megismerte, megszerette a
világ csaknem minden zenés színházának publikuma.
Megjegyzés: Az
eredetileg felkért karmester Breitner Tamás volt, de ő
1991. március 26-án meghalt.
Kiegészítésül:
Feltehetően máig utolsó, teljes operettfelvételét készítette el és mutatta be a Magyar Rádió 1991-ben.
1991. augusztus 20., Petőfi Rádió 15.03 – 17.00
A Rádió Dalszínházának bemutatója
Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba (az operett új stúdiófelvétele)
Rádióra alkalmazta: Kardos G. György
Zenei rendező: Bárány Gusztáv
Szerkesztő: Bitó Pál
Rendező: Szinetár Miklós
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Erdei Péter)
Vezényel: Török Géza
Szereposztás:
Gül Baba, a rózsák atyja – Melis György
Leila, a lánya – Rost Andrea (Kovács Adél, próza)
Ali, budai basa – Szüle Tamás
Gábor, magyar lantos diák – Daróczi Tamás (Alföldi Róbert, próza)
Mujkó, muzsikus cigány – Haumann Péter
Mujkóné – Hámori Ildikó (próza)
Zulfikár – Korcsmáros Péter
Zulejka – Mányai Zsuzsa (próza)
Bitó Pál, szerkesztő:
„A
szentdervis nagyoperettje”
Huszka Jenő Gül Baba című romantikus nagyoperettjének nemrég készült
rádióváltozatát mutatja be a Rádió Dalszínháza. A darab legszebb zenei részleteiből már
korábban is készültek felvételek, de a teljes felújításra csak most került sor.
Még el sem csendesedett a Bob herceg és az Aranyvirág hangos, kirobbanó sikere, Huszka Jenő és Martos Ferenc, a népszerű szerzőpáros a török világot felelevenítő zenés darabbal jelentkezett a nyilvánosság előtt. Születésének történetét a szerzők így mesélték el: ’tavaly nyáron együtt sétáltunk a Rózsadombon, ahol a rózsák legendás szentjének, Gül Babának sírja áll – elhagyatottan, elfeledten. Szinte egyszerre született meg mindkettőnkben a gondolat: egy darab színes világ van itt eltemetve. Ez az érdekes kép, amelynek magyar koloritján a napkelet tündöklő színei ragyognak át, ez a csodálatos mesekép voltaképpen Gül Baba elfeledett alakjával szövődött össze. Gül Baba szent életű dervis volt, aki a XVII. században rózsafák ápolásával töltötte életét. A virágoknak ezt a szenvedélyes szeretetét, a rózsaillattól terhes levegőt iparkodtunk megörökíteni darabunkban.’
Megjegyzés: Az
eredetileg felkért karmester Breitner Tamás volt, de ő
1991. március 26-án meghalt.
Kapcs: 689. és 688. sorszámok
Folytatom a beírást.
Bemásolom a topikba a teljes librettó dalbetét verseit
– az ének-zongorakivonatból:
Huszka Jenő: Gül Baba
Szöveg: Martos Ferenc
A II. felvonás fináléja után KÖZZENE
vezeti be a III. felvonást
16. szám. Gábor dala: Szállj,
szállj, sóhajom
Gábor
I.
Szállj,
szállj, sóhajom,
Szállj kedvesemnek
ablakára,
Mondd el nagy bajom!
Rab vagyok, itt vagyok,
bezárva!
Mondd el, mily nagyon
Éget a csókja tüze még!
Érette fáj csupán,
Hogy eljó már a vég!
Többé, már sohasem
Tapadhatok égő ajakára,
Hej, mert rab vagyok,
Török tömlőc fenekére zárva!
II.
Áldjon hát az Ég,
Sok könnyet ne pazarolj
értem,
Gondolj néha rám.
S őrizd meg szívedben a
képem!
Dalolj a síromon
Vidám szerelmes éneket!
S ültess egy rózsatőt
A sírhalmom felett!
Könnyű lesz nékerm ott
Megpihenni rólad
álmodozva!
Ültess rózsatőt,
Valahol egy árva sírhalomra!
17. szám. Czigány-nóta
Mujkó
Elésett a lúd a jégen,
Majd fölkel a jövő
héten!
Nincsen olyan mint a
lúd,
Nem kell annak gyalogút igahla, haj!
Lefittyent a csizmám
szára,
Korcsomán a lovam ára!
Húgom asszony, kend
csak úgy,
Én a kakas kend a tyúk,
ihajla, haj!
18. szám. Melodráma; Együttes
(A börtönön kívül tompa zaj)
Leila, Gábor, Ali, Mujkó, Zülfikár, Gül Baba, kórus
Letörve mind a rózsák!
A szent liget kiholt!
Csak égi kéz tehette,
Nem ember műve volt!
A szép, a szent
virágok,
Őröm volt nézni rájok,
Már többé nincsenek!
Letörve mind a rózsák,
A szent liget kiholt!
Csak égi kéz tehette,
Nem ember műve volt!
A szép, a szent
virágok,
Őröm volt nézni rájok,
Az illatos rügyek már
többé, ah nincsenek!
Ó, bocsáss meg, ó,
kegyelmezz,
Ó, ne hagyj el Istenünk!
17. szám. Czigány-nóta
Mujkó
Elésett a lúd a jégen,
Majd fölkel a jövő
héten!
Nincsen olyan mint a
lúd,
Nem kell annak gyalogút igahla, haj!
Lefittyent a csizmám
szára,
Korcsomán a lovam ára!
Húgom asszony, kend
csak úgy,
Én a kakas kend a tyúk,
ihajla, haj!
18. szám. Melodráma; Együttes
(A börtönön kívül tompa zaj)
Leila, Gábor, Ali, Mujkó, Zülfikár, Gül Baba, kórus
Letörve mind a rózsák!
A szent liget kiholt!
Csak égi kéz tehette,
Nem ember műve volt!
A szép, a szent
virágok,
Őröm volt nézni rájok,
Már többé nincsenek!
Letörve mind a rózsák,
A szent liget kiholt!
Csak égi kéz tehette,
Nem ember műve volt!
A szép, a szent
virágok,
Őröm volt nézni rájok,
Az illatos rügyek már
többé, ah nincsenek!
Ó, bocsáss meg, ó,
kegyelmezz,
Ó, ne hagyj el Istenünk!
Bánatunkban és
bajunkban
Ó, segíts meg! Ah!
Légy velünk!
Míg kegyelmed harmatoz
ránk,
Ördög addig nem fér hozzánk!
Bűneiknek súlya nagy!
Allah! Allah! El ne
hagyj!
19. szám. MELODRÁMA (prózában dialógus - zenei aláfestéssel)
Gül Baba (feláll
székéből. Szempillantása hirtelen a rózsakertre esik. Karja lehanyatlik és a padra
roskad): „Istenem, Istenem!”
Egyik uléma: „Fáradt vagy, Gül Baba!”
Gül Baba: „Nem, hagyjatok csak! Semmi bajom!”
(A börtönajtón az odaliszkok besereglenek és körülveszik,
cirógatják Gül babát.)
Fatime: „Mi szeretünk téged! Ne légy szomorú, Gül Baba!”
Gül Baba: „Hagyjatok, hagyjatok! (Elhárítja magától az odaliszkokat.)
Leila (hozzásimul): „A rózsákért búsulsz, ugye apám!”
Gábor (a másik oldalon
hozzásimul): „Sose búsulj miattuk! Kinőnek azok újból nemsokára!”
Gül Baba (nagyot
sóhajt, merőn néz Gáborra, majd fejét szelídden csóválva, ünnepies hangon:)
„Nem, gyermekeim! Azok a rózsák nem nőnek ki többé! Hiába vigasztaltok, én
tudom hogy nem nőnek ki.” (Átöleli őket.)
Hanem azért talán...
majd... valamikor... Amikor már nem leszek többé...
De felnőnek a ti
gyermekeitek, szép sudár, erős hajtások... És ha majd a ti gyermekeiteknek is
gyermekeik lesznek... messze... sokára... talán majd újra kivirulnak a rózsák
az én porladó csontjaim fölött.... (Mialatt
beszél, mind halkabb a hangja és fátyolfüggönyök ereszkednek le, amelyek
mindjobban, végül teljesen elfödik a színt.)
Nyílt változás (zenei
aláfestés)
(A mai Buda látképe a rózsadombbal. Gül Baba sírja. Egy fiatal magyar legény, szép lánnyal a karján, áll a sír mellett. A lány köténye tele van rózsával és mindketten szórják a virágot a sírra. A sír mellett egy cigány ül és hegedül.)
(Függöny legördül)
A librettó vége.
Kapcs. 689. sorszámhoz
Folytatom a Gül Baba II.
felvonásának fináléjából a librettó szövegének ismertetését:
MELODRÁMA (a próza, a dialógusok alatt zenekari aláfestés, muzsika szól)
Leila (kérőleg néz Gül Babára. A
háremhölgyek kérőleg összeteszik kezüket.)
Gül Baba fejét csóválva hátat fordít
Leilának és Gábornak, mire azok hosszú csókban forrnak össze. Kétszer is
feléjük néz, de minthogy a csók még mindig tart, elfordul tőlük.
Gábor (ittasan a csóktól): „És most szakadjon be az égbolt, omoljon be a föld, mit bánom ezután!”
Zulejka (Mujkót meg akarja csókolni.): „Vedd ezt a csókot tőlem, hogy boldogan halj meg te is”
Az őr: „Gyerünk már gyerünk! Régen este van!” (A várfalon túlról harangszó hallatszik.)
Mujkó: „Hallod, gazsdám? Hallod a harangszót? Hej, de szomorú ezs ázs élet!”
Gábor: „Ne búsulj, Mujkó, legalább nem soká szomorkodunk már! Köszönöm, Gül
Baba, hogy jó voltál hozzám! Köszönöm, szép asszonyok, hogy kegyesen
fogadtatok. Gyerünk!”
Mujkó (a nyakát tapogatva): „Ezsért
sem adnék már egy lyukas garast!”
Gábor (a kertajtóból visszafordulva
Leilához): „Isten veled, szerelmem!”
Leila (alig hallhatólag):
„Szerelmem, áldjon az ég!”
(Gábor és Mujkó mögött bezárul az
ajtó.)
Leila (Gül Baba elé térdel.): „Mentsd
meg őt, apám!”
Háremhölgyek (Gül Babát körülveszik.): „Mentsd meg őt, urunk!”
Gül Baba: „Mit akartok tőlem? Nézze meg az ember! Hát mit tehetek én?”
Zülfikár (elébe térdel): „Mentsd meg őt!”
Gül Baba: „Még te is? Vigyáztál volna jobban a rózsákra, most nem lenne semmi baj!
Mindennek te vagy az oka!”
Asszonyok (cirógatják): „Mentsd meg őt! Te jó! Te drága! Te nagylelkű!”
Gül Baba: „Hess el innen! Menjetek aludni!” (Kitereli őket.)
Gül Baba (Gyöngéden megcirógatja Leilát,
ki az egyik padra borult): „Leilám, kis madárkám!”
Leila (görcsösen átöleli): „Mentsd
meg őt, apám!”
Gül Baba: „A rózsatolvajt! A szentségtörőt!”
(Messze távolból hallatszik a zarándokok dala:
Allah kedves virága!
Balzsammal töltöd be a léget!
Te szép, te jó, te drága!
Ím áldozunk néked!
Gül Baba: „Hallod az igazhívők énekét? A lenyugvó nap sugarával imádják Allah
rózsáit! Mit mondanának ők, ha a szent rózsák tolvaja nem kapná meg méltó
büntetését?”
Leila: „De hiszen csak szerelemből tette!”
Gül Baba: „És te szereted?”
Leila: „Ha ő meghal, Leila is meghal!”
Gül Baba: „És ha ő életben marad, vajon Leila boldog lesz-é? Magyar ifjú, török
lány lehet-é valaha egymásé?”
Leila: „De hát csak vérontást ír elő a korán? A szeretet nincs benne a próféta könyvében? Halld, milyen szép összhangba olvad a müezzim éneke és a harangszó! Török és magyar miért ne élhetne egymással szeretetben?”
Müezzim (megjelenik a minaret erkélyén és
vontatott hangon énekel a zarándokokkal együtt)
La illah, il Allah!
Mohamed rasul Allah!
La illah, il Allah!
Mohamed rasul Allah!
La illah, il Allah!
Allah kedves virága!
Áldozunk néked,
Néked!
(Harangszó csöndesül, majd
egészen elhal.)
(A börtönből felzendül Mujkó hegedűje.)
(A börtönből hallatszik Gábor
éneke.)
Gábor
Lennék akárhol,
Sem ég, sem pokol,
El nem választ soha többé kettőnket!
Leila (az énekre egész testében
összerázkódik és Gül Babára borul): „Apám! Apám! Allah
nevére kérlek, ne engedd nyomorultul elpusztulni!”
Gül Baba: „Ő rajta már csak a csoda segíthet!”
(Leila keservesen zokogva
támolyog a börtön irányába és egyik rózsaágy mellett leroskad.)
Gül Baba (odafut hozzá): „Leilám! Ne
sírj no! Én vagyok itt melletted! Miért nem szólsz hozzám? Elájult! „- Hej, Zülfikár! Zülfikár!” (Zülfikár besiet) „- Hamar, hamar!” (fölemelik
az elájult Leilát.) (Zülfikárhoz):
„-Vidd be és locsoljátok meg a homlokát friss vízzel. Szegény leányom!” (Zülfikár Leilát ölében elviszi.)
A színen egyedül marad Gül Baba.
Erős holdfény.
Gül Baba (merőn az égre nézve): „Csak csoda! Csak csoda! Hogyan is mondta Ali? Ha a prófétának nem lenne kedvére a halálbüntetés, vajon nem tudná-e megmutatni azzal, hogy elpusztítja a virágokat?” „– Elhervasztani titeket? Hóliliom, ne nézz rám ilyen szemrehányóan!”
(A zarándokok dala még mindig egész távolról -, a müezzim éneke pedig közvetlenül a szín mögül hallatszik. Távoli harangszó.)
Gül Baba: „Csengőszirom, nem mondd többé, hogy csókoljalak meg! Gyöngykagyló, zárulj be! Nem tudok rátok nézni! Nem tudok! Óh, Allah! Bocsáss meg a te bűnös szolgádnak! Add nekem a te néma rózsáidat az én beszélő rózsámért!”
Gül Baba (támolyogva körülnéz, hogy nem látja-e valaki. Minden ajtót bereteszel, azután a szín közepére támolyog, égnek emelt kézzel): „Óh, rózsák, rózsák! Ti vagytok a szépség, ti vagytok a jóság! Mennyit gyönyörködtem ti bennetek! Hogyan ápoltalak, öntöztelek! Óh, rózsák, rózsák! El véletek! Ki véletek! (Egy marék rózsát tövestől tép ki és földre szórja.) Hajnalpir! Csengőszirom! Bársonyka! Hóliliom! Tündérhaj! Pillekirály! Narancshéj! Mind csupa báj! Ha mindnyájatokat letörtelek, ha elhervadtatok, s véreztetek, ó rózsák, rózsák! Hadd pusztulok utánatok!”
Gül Baba (lobogó hajjal, megszaggatott köntösben, sírva pusztítja a rózsakertet.)
A harangszó és a
zarándok-kar közvetlen a szín mögött, teljes erővel hallatszik:
Rózsák hajlanak az úton át!
Édes, bűvös illat csapja meg a szívét!
Benn vár reája,
Nem vár hiába,
Szép galambja,
Hű kicsi párja! Ah!
(Vége a II. felvonás fináléjának.)
Folytatni fogom.
Folytatom a beírást.
Bemásolom a topikba a teljes librettó dalbetét verseit – az ének-zongorakivonatból:
Huszka Jenő: Gül Baba
Szöveg: Martos Ferenc
15. szám A II. felvonás fináléja
Gül Baba
Már hiába, látom, ily harag előtt
Nincs módja többé, hogy megmentsük őt!
Kórus
Már hiába, látom, ily harag előtt
Nincs módja többé, hogy megmentsük őt!
Ali
Márpedig egy módja van.
Kórus
Módja van!
Ali
Rideg szót nem használok!
Kórus
Nem használ!
Ali
Gyöngyvirágom, Leilám,
Tán magadtól kitalálod!
Leila
Már kitaláltam!
Gábor (rémülten)
Leilám, az égre!
Leila
Ne juss, szerelmem, börtönfenékre!
Tiéd vagyok!... De ő szabad lesz!
Ali
No végre, végre!... Akár e percben!
Ali (Gáborhoz)
Köszönd meg néki! Te gaz hitetlen!
Gábor (dacosan, keserűen szemére húzza
süvegét)
Jártam, kóboroltam,
Mindig csak daloltam,
Úgy ahogy éreztem,
Jó barátot leltem,
Szép leányt is öleltem,
Pénzt sohase szereztem,
Mindig vígan éltem,
Hej, senkitől se féltem,
Amit kezdtem, végeztem,
Amit kezdtem végeztem!
(Gábor kardját és Alinak akar rohanni, de ebben heves küzdelem után megakadályozzák.)
Ali (dühösen felugrik): „Börtönbe
akkor Cudar, maradj!
Gábor: „Kegyelmed nem kell! Cudar te vagy!”
Ali (Gábornak megy): „Hah,
széttiporlak hitvány salak!”
Gábor (kardját forgatva): „Előbb
gulyássá aprítalak!”
Gül Baba (Ali elé áll és feltartóztatja): „Hagyd el! Ne törődj vele! Nem tudja mit beszél! Ne bántsd, hiszen a lányom a tied lesz!”
Ali (borzasztó haragban)
Nem kell a lányod!
Most már elég!
Vérpadra véled,
Gaz csőcselék!
Mikorra virrad,
Fejét vegyék!
Mashalah! Úgy legyen!
Nincs többé kegyelem!
Most már elég!
Nincs többé kegyelem!
Most már elég!
Kórus
Nem kell a lánya!
Most már elég!
Vérpadra véled,
Gaz csőcselék!
Mikorra virrad,
Fejét vegyék!
Mashalah! Úgy legyen!
Nincs többé kegyelem!
Most már elég!
Nincs többé kegyelem!
Most már elég!
(Ali sarkon fordul és hátra se nézve, rezgő léptekkel távozik. Kísérete utána.)
Leila: „Elment! Mi lesz most?”
Gül Baba (szomorúan): „Az alkonyóra
eljött! (Két őr Gábor mögé áll. Másik kettő Mujkó felé megy.)
Mujkó: „Mit akarnak ezek? Jaj, de furcsán nízsnek rám! Sinte sorul a nyakam.”
Leila (észreveszi a fegyvereseket): „El akarják vinni
a börtönbe! Atyám, segíts!”
Gül Baba (lehajtott fejjel): „Az esti csillag már ott ragyog! Vigyétek őket!”
Leila: „Megölik! De hisz az nem lehet!”
Gábor
Meghalni könnyű, szép, vidám dolog!
A vesztőhelyre büszkén indulok,
Mert szép szemed sugára, mely ragyog felém,
Világít nékem majd a börtön éjjelén!
Ne búsulj hát miattam már többet!
Fénylő szép szemedből csak ne hullass könnyet!
Lennék akárhol,
Sem ég, sem pokol,
El nem választ soha többé kettőnket!
Én szép virágom, búcsúzva tőled,
A csöndes alkony szunnyadó ölén,
Tőled, kit többé tán sohase látok,
Még csak egy csókot, azt könyörgök én!
Elsőt, s utolsót a távozónak,
Kinek szerelme, ah határtalan!
Arra gondolva, könnyű lesz akkor,
Meghalni szépen és boldogan!
A második fináléból a
MELODRÁMA szövegével folytatom.
Folytatom a beírást.
Bemásolom a topikba a teljes
librettó dalbetét verseit – az ének-zongorakivonatból:
Huszka Jenő: Gül Baba
Szöveg: Martos Ferenc
11. szám Bordal
Gábor
A kulacsom kotyogós, kotyogós!
Hej, a gégém iszamós, csuszamós!
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom, ropogós, ropogós!
A kulacsom kotyogós, kotyogós!
Hej, a gégém iszamós, csuszamós!
A járásom kopogós, kopogós,
Ha cifrázom, ropogós, ropogós!
Borban az igazság, borban a vígasz!
Borban a felejtés, borban a tavasz!
Illatos a nedve, mint kies mező!
És a mámor benne gyöngyöző!
Gábor
és a kórus
Borban az igazság, borban a vígasz!
Borban a felejtés, borban a tavasz!
Borban él az élet,
S benne messze széled
Minden bánatunk,
Rajta hát, igyunk!
12. szám Szerelmi kettős
Gábor
Ha volnék énekesmadár az ágon,
Te hozzád szólna mindenik dalom!
Rólad csevegnék a falevelekkel,
Ha volnék lepkeszárnyú fuvalom!
A csillagok csupán a te szemedbe
Ragyognának, ha én volnék az ég!
Adhattam volna bár királyi kincset!
De csak egy rózsaszálat adhaték!
Leila
Tündöklő a te képed, én szerelmem!
Szempillád árnya, mint pálmaliget!
Ezüst csöngettyű a szavad zenéje,
Mely zsibbadásba ejti lelkemet!
Te nélküled mit ér nekem az élet!
És boldogság te érted a halál!
Kincsnél, gyönyörnél, égi üdvösségnél,
Mindennél drágább ez a rózsaszál!
Gábor és
Leila együtt
Szép égi virágom,
Jó sorsomat áldom!
Tán bűvölet, álom:
Ajkad az ajkamon,
Szívedet hallgatom!
Így múljanak évek,
Mindig veled éljek!
Bár jöjjenek fájdalmak,
Örömek, ezer veszélyek!
Gábor
Jer vélem, édes! Szökve, lopózva!
Senki sem érhet majd a nyomunkba!
Gyors paripám vár, lenn a hegy alján,
Szélsebesen vágtat el a rónán!
Gábor,
Leila és kórus
Szép égi virágom,
Jó sorsomat áldom!
Tán bűvölet, álom:
Ajkad az ajkamon,
Szívedet hallgatom!
Így múljanak évek,
Mindig veled éljek!
Bár jöjjenek fájdalmak, örömek,
Eggyé lettünk örökre már!
13. szám Mujkó nótája
I.
Darumadár fönn az égen
Hazafelé szálldogál,
Vándorbottal a kezében
Cigánylegény megmegáll!
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, ne sirasson engemet!
II.
Ha még egyszer hamarjába
Veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyába
Oldaladhoz simulnék!
Szívemet a szívedre,
Gyenge legény létemre
Lehajtanám bús fejemet
Fehér hattyú, fehér hattyú melledre!
14.
szám Ali basa dala
I.
Akit én szeretek, a szeme kék,
Amerre mosolyog, nevet az ég,
Kláris az ajaka, s lépte alatt
Harmatos, illatos rózsa fakad!
Ezerszer győztem dúló csatákon,
És sok veszélyen hatoltam át,
Szemébe néztem a zord halálnak,
Magam kerestem a kemény tusát!
De most az egyszer kardom leteszem,
Most csak tenálad a győzelem! Ah!
Szerelmes szívvel repültem hozzád,
Hogy légy a párom, és maradj velem! Ah!
II.
Repdes a kismadár, bús egyedül,
Hajnali napsugár fészkére ül,
Fészkemet én neked által adom,
Ülj bele, szállj bele, drága napom!
Ezerszer győztem dúló csatákon,
És sok veszélyen hatoltam át,
Szemébe néztem a zord halálnak,
Magam kerestem a kemény tusát!
De most az egyszer kardom leteszem,
Most csak tenálad a győzelem! Ah!
Szerelmes szívvel repültem hozzád,
Hogy légy a párom, és maradj velem! Ah!
Folytatni fogom a beírást.
Folytatom
a beírást.
Bemásolom a topikba a teljes
librettó dalbetét verseit – az ének-zongorakivonatból:
Huszka Jenő: Gül Baba
Szöveg: Martos Ferenc
8. szám Előzene; Balett; Háremhölgyek kara
Háremhölgyek kara (Az egyik ajtó kitárul és azon énekelve új háremhölgyek
lejtenek be.)
A kis
madár
Szökellve
jár,
A földre
sem ér a lába!
Ha
szárnyra kél
Az esti
szél,
Szökellni
be jó nyomába!
Ha
táncolunk,
A
fátyolunk
Felhőzete
száll a légben,
Az ajkaink
Merő
rubint,
Hajunk
hullámos ében!
Leila
Reszket a
harmat a nap sugarába,
Reszket a
szívem is, ah de hiába!
Látom-e
még ajkú diákom,
Vagy soha
már nem látom!
Háremhölgyek kara (A másik ajtó kitárul és azon újabb háremhölgyek lejtenek
be.)
A kis
madár
Szökellve
jár,
A földre
sem ér a lába!
Ha
szárnyra kél
Az esti
szél,
Szökellni
be jó nyomába!
Ha
táncolunk,
A
fátyolunk
Felhőzete
száll a légben,
Az ajkaink
Merő
rubint,
Hajunk
hullámos ében!
Leila
Mily bús a
világ, mily bánatos élni,
Víg zene
dallama hasztalan!
Csak kínoz
a tréfa, könnyes a pillánk,
Hogyha
szívünk ura bajban van!
Ah!
Háremhölgyek kara (A háremhölgyek utolsó csoportja lejt be.)
A kis
madár
Szökellve
jár,
A földre
sem ér a lába!
Ha
szárnyra kél
Az esti
szél,
Szökellni
be jó nyomába!
Ha
táncolunk,
A
fátyolunk
Felhőzete
száll a légben,
Az ajkaink
Merő
rubint,
Földön és
föld felett,
Mint csak
a képzelet,
Szökdelünk,
illanunk,
Harmat a
fátyolunk,
Ha
táncolunk!
9. szám Bűvös álomország... (Itt, ugyebár...)
(Mujkó hegedűje szól a színfalak mögött...Gábor
és Mujkó belépnek))
Gábor
Bűvös
álomország,
Édes
illatok,
Ó,
lebegjetek köröttem,
Ó,
suhanjatok!
Földön
ennyi bűbáj,
Ó, az nem
lehet!
Délibábot
föst elébem
Játszi
képzelet!
Itt,
ugyebár
Nincs soha
felhő!
Enyhe
sugár!
S lassú
lhllő
Alkonyi
szellő
Illata
jár,
Itt,
ugyebár!
Itt, ugye
bár
Otthon a
dallam!
És a madár
Éneke
halkan szó
Szól a
bokorban,
S örök a
nyár!
Itt,
ugyebár!
Itt,
ugyebár,
Itt van az
éden!
És aki
jár,
Álmodik
ébren,
S ég a
szívében
Szűzi
sugár,
Itt,
ugyebár!
Itt,
ugyebár!
Háremhölgyek éneke szól
Bűvös
álomország,
Édes
illatok,
Ó,
lebegjetek körötte,
Ó,
suhanjatok!
Földön
ennyi bűbáj,
Ó, az nem
lehet!
Délibábot
föss elébe,
Játszi
képzelet!
10. szám Dal a török nő sorsáról
Leila
I.
Víg a
török lány élete,
Úgy telik
mint álomba!
Bárhova
pillant a szeme,
Mind csupa
fény és pompa!
India
selyme termetén,
És ékszer
a dús hajába,
Perzsia
drága szőnyegén
Táncol a
csöppnyi lába
Csak
rajta,
Rajta
szaporán!
Mulassunk
vígan, amíg élünk!
Hisz erre
jó csakis a lány!
Szerelmet
sohase reméljünk!
Leila és női kar
Csak
rajta,
Rajta
szaporán!
Mulassunk
vígan, amíg élünk!
Leila
Kalitba
zárva a madár
Hej! Nem
vár szabadulásra már!
II.
Mind a
miénk, mi édeset
Napkelet
tája termett!
Szól
körülöttünk víg zene,
Ah, de a
szívünk dermedt!
Fölvidul
az, ki ránk tekint,
Hej, mert
a szívünkbe nem lát!
Fátyol az
arcunk elfödi,
S elfödi
könnyünk árját!
Csak
rajta,
Rajta
szaporán!
Mulassunk
vígan, amíg élünk!
Hisz erre
jó csakis a lány!
Szerelmet
sohase reméljünk!
Leila és női kar
Csak
rajta,
Rajta
szaporán!
Mulassunk
vígan, amíg élünk!
Leila
Kalitba zárva
a madár
Hej! Nem
vár szabadulásra már!
Folytatom
a beírást.
Folytatom
a beírást.
Bemásolom a topikba a teljes
librettó dalbetét verseit:
Huszka Jenő: Gül Baba
Szöveg: Martos Ferenc
5. szám Lantos diák (Gábor diák) éneke
Nem
tudom én, hol születtem,
Nevelkedtem,
nevelkedtem
Rózsabokor
volt a bölcsőm,
Puhafű a
nyoszolyám,
Puhafű a
nyoszolyám.
Tücsök
dala,
Rigó
füttye,
Napsugara,
Hold
ezüstje,
Furulyaszó
iskolám,
Furulyaszó
iskolám!
Jártam,
kóboroltam
Mindig
csak daloltam,
Úgy,
ahogyan éreztem,
Jóbarátot
leltem,
Szép lányt
is öleltem,
Pénzt
sohase szereztem,
Mindig
vígan éltem,
Hej,
senkitől se féltem,
Amit
kezdtem végeztem,
Amit
kezdtem végeztem!
Lantos
diák nem él kincsen,
Vesztenivalója
nincsen,
Biz’ az
nincsen;
Bokrétával
ékesíti
Darutollas
süvegét,
Darutollas
süvegét.
Mint a
madár, mint a szellő,
Mint a
futó nyári felhő,
Úgy
barangol szerteszét,
Úgy barangol
szerteszét!
Ma itt,
holnap máshol,
Vidám
vigadásból
Sohse
foly ki őkelme,
Ha dala
megszólal,
Szép hegedűszóval
Csordultig
van a keble,
Sok lány
koszorúzza,
Hej, de
csak egyhez húzza
Holtig
tartó szerelme,
Holtig
tartó szerelme!
6. szám. Gábor elbeszélése és együttes
(Egy csendes nyári alkonyat)
Gül Baba
Rózsabokor ölébe születtél!
Akkor
imádnod kell a virágot!
Rózsalopásra
mért vetemedtél?
Gábor
Egy csöndes
nyári alkonyat
Terült
reám a vár alatt,
Midőn
burkolva hófehérbe,
Álmaim
tündére mellettem némán elhaladt
A hófehér
lepel alatt
Nem láttam
arcvonásokat,
De lázban
égő éjszemére világos lőn az alkonyat!
A rózsát
néki törtem én le,
Tündérem,
hófehérbe,
A
rózsaszálat ím fogadd!
Gül Baba
Hogy
merészled, vakmerő!
Nem tudod,
hogy lányom ő?
Ali
Még szemet
vet rája, lám!
Nem tudod,
hogy ő arám?!
Kórus (szoprán, alt, tenor, basszus)
Vakmerő
Szörnyen,
ő,
Szörnyű
gaz,
Szent igaz,
Gül Baba
S a basa,
Mérgesek,
Rettenetesek!
/Rettenete, rettenetes!
(a kórus ismét
elénekli a fenti részt)
Gábor
Az ő
arája!
Ali (prózában)
„Ne nézz
reája!”
Gábor
Szentséges
Isten!
Gül Baba Leilához.
Próza
„Eredj be
innen!”
Gábor
Hát végem,
végem!
Leila (Alihoz)
Arád, az
még nem!
Arád, az még
nem!
Ha egy
ilyen nagy úr magának asszonyt választ.
Adjon időt
neki,
Hogy
kapjon méltó választ!
Mielőtt
éltem tenéked adtam volna,
Adj egy
napot nekem,
Hogy gondolkozzam
róla!
Ali
Estélig
várok én,
Felelhetsz
nekem akkor!
Gábor
Ah, újra
éledek!
Ah, újra
éledek!
Leila (távozóban)
Tehát ma
alkonyatkor!
Tehát ma
alkonyatkor!
Gábor
Tehát ma
alkonyatkor!
7. szám. Első Finálé
Gábor
Az utolsó
kívánságom
Halljátok
meg emberek!
Süvegem
fejembe vágom,
Vérpadra
vígan megyek!
A haláltól
én nem félek,
A bakóval
szembe nézek!
De azt
megkövetelem,
Megkövetelem,
Hogy utolsó
kívánságom
Amint
mondom, úgy legyen!
Ott túl a
rácson egy más világ van,
Amelynek
érzem bűvös illatát,
Ott túl a
rácson virulnak a rózsák,
Melyeknek
kelyhe édes mézet ád!
Ott túl a
rácson van a menyország,
Minőt nem
látott senki még soha!
Ott túl a
rácson tündérek élnek,
Oda
kívánok menni én, oda!
Rabbilincsem
levegyétek,
Adjatok
rám díszruhát!
Csillogjon
a sujtás rajta!
Ragyogjon
a passzománt!
Aranyszögek
a csizmámon,
Drágakövek
a dolmányon!
Kócsagtoll
a süvegen,
A
süvegemen!
Az utolsó
kívánságom,
Amint mondtam, úgy legyen!
Ott túl a
rácson egy más világ van,..
(Stb.
ismétlés)
Gül Baba
Hogy merészelsz,
ó te gaz!
Nem tudod,
hogy hárem az!
Ali
Tudja jól,
hogy mit kíván!
Szörnyűséges
nagy zsivány!
Kórus (szoprán, alt, tenor, basszus)
Vakmerő,
Szörnyen,
ő,
Szörnyű
gaz,
Szent igaz,
Gül Baba
S a basa,
Mérgesek,
Rettenetesek!
/Rettenete, rettenetes!
(a kórus ismét
elénekli a fenti részt)
Gül Baba
Mondj mást,
akármit!
Gábor
Csak ezt
kívánom!
Csöppet
sem bánom!
Gül Baba
Mondj
mást, akármit!
Gábor
Ez kell
nekem!
Ali
Nyúzzátok őt
meg!
(„Reszkess
dühömtől” – próza)
Gábor
Kinevetem!
Ali
Tudod,
hogy a gyaurnak pusztulnia kell,
Ha egy
török nőt meglát, kin nincs lepel!
Gül Baba
No már az néki mindegy,
Ha nap
leszáll,
Véget vet
néki úgyis
Hóhérhalál!
EGYÜTTES:
Kórus (szoprán, alt))
A nap
sokáig nékik úgy sem ragyog,
Mulassanak
utólszor
A szegény
magyar legények!
A hívek édenéről
Hadd
sejtsenek,
A mit
utólszor kérnek, kapják no meg!
Gábor
A nap
sokáig nékem úgy sem ragyog,
Amíg az
óra eljő
Gül Baba
A nap
sokáig nékik úgy sem ragyog,
Mulassanak
utólszor
Ali
Ott benn a
szép menyasszony,
Én itt
vagyok!
S e gaz
belül mulasson!
Gábor
Addig
boldogságban éljek!
Ha már a
pallos itt függ
Fejem
felett,
Hadd
lássam édes bájoló tündéremet, tündéremet!
Gül Baba
A szegény
magyar legények!
A hívek
édenéről
Hadd
sejtsenek,
Amit
utólszor kérnek, kapják no meg!
Kapják no
meg!
Ali
Itt, e
helyben pukkadok meg!
Mit én nem
láthatok meg,
Ő lássa
meg!
Hiába,
mindhiába,
Nem
engedek!
Nem
engedek!
Gábor
Ali basa,
ne irigyeld
Tőlem ezt
a csöppet!
Holnap
reggel úgy se lesz mit irigyelned többet!
Ha már
holnap vesztőhelyen lesz szomorú végem,
Az utolsó
kívánságom
Adjátok
meg nékem!
Hogyha már
a vesztőhelyen
Lesz szomorú
végem,
Az utolsó
kívánságom
Adjátok
meg nékem!
Mujkó
Tekintetes
ténsuraim
Ha már meg
kell lenni,
Engedjetek
a gazsdámmal
Amoda
bemenni!
Ha mán
hónap vesztőhelyen
Les somorú
vígem!
Legalább a
hedegimet
Adják vissa
nékem!
Ha mán
hónap vesztőhelyen
Les somorú
vígem!
Legalább a
hedegimet
Adják vissa
nékem!
Gábor
Ott túl a
rácson egy más világ van,
Amelynek
érzem bűvös illatát,
Ott túl a
rácson virulnak a rózsák,
Melyeknek
kelyhe édes mézet ád!
Gábor és a kórus
Ott túl a
rácson van a menyország,
Minőt nem
látott senki még soha!
Ott túl a
rácson tündérek élnek,
Oda
kívánok menni én,
Oda
kívánok menni én,
Oda
kívánok menni én,
Ah csak
oda!
MELODRÁMA
Gábor és a kórus
Rózsák
hajlanak az úton át,
Édes,
bűvös illat csapja meg a szívem /szívét!
Én szép
violám /Benn vár reája,
Várj, várj
kicsi rám! /Nem vár hiába
Hív
szeretőd közeledik már hozzád!
/Szép
galambja, szerelmese hű párja!
Folytatom a
beírást.
Megszereztem a Gül Baba szövegkönyvét, a teljes ének- és zongorakivonattal (a Zeneműkiadó Vállalat, Budapest gondozásában, 1955)!
Huszka
Jenő: Gül Baba
Operett három felvonásban
Szöveg: Martos Ferenc
Átdolgozta: Kardos György
Bemutató előadás: 1905 évi
december hó 9-én a Király Színházban.
Rendező: Mérei Adolf
Karnagy: Vincze Zsigmond
Személyek:
Gül Baba,
a rózsák atyja
Leila, a leánya
Kucsuk
Ali, budai basa
Gábor,
magyar lantos diák
Mujkó,
muzsikus cigány
Gül Baba
feleségei:
- Zulejka
- Fatime
- Zaida
- Azraele
- Nahalim
- Badaye
Lagosz,
görög lány
Mujkóné
Petykó, a
Mulykójék fia
Zülfikár,
főeunuch
A budai
bíró
Börtönőr
Müezzim
Főzarándok
Első
szpahi
Második
szpahi
Harmadik
szpahi
Ulémák, szpahik,
zarándokok, nők, eunuchok, odaliszkok, rabnők.
Történik a
XVI. Század végén, Gül Baba mecsetjében.
A kötet feltünteti még a „zenés színjáték” bemutató előadásának szereplőit.
A tartalomjegyzék mutatja a felvonásokon belüli számozott 19. énekbetét megnevezését is, oldalszám feltüntetésével.
A továbbiakban bemásolom a topikba a teljes librettó dalbetétjeinek verseit (eredeti helyesírásban):
Huszka Jenő: Gül Baba
Nyitány
Első felvonás
1. szám - Zarándokok kara (tenor I.-II.; basszus I.-II.)
(Távolról hallatszik a kórus hangja:)
Allah
kedves virága,
Balzsammal
töltöd be léget,
Te szép,
te jó, te drága!
Ím térden
áldozunk tenéked!
A távol
napkeletről
Üdvözletünket
hoztuk el mi,
Allah
kedves virága,
Te bájoló,
te fejedelmi!
(Zarándokok a színre jönnek:)
Hogy ha
nyílik rózsa szirma,
Mintha
Allah mosolyogna!
Hogy ha
illat kél belőle,
Mintha
lelkünk üdvözülne!
Hogy ha
bimbó sarjad, éled,
Int felém
az örök élet!
Rózsaillat
égbe száll!
Áldott
légy rózsaszál!
Allah
kedves virága,
Balzsammal
töltöd be léget,
Te szép,
te jó, te drága!
Ím térden
áldozunk tenéked!
A távol
napkeletről
Üdvözletünket
hoztuk el mi,
Allah
kedves virága,
Te bájoló,
te fejedelmi!
(A minaret erkélyén megjelenik a müezzim és
vontatott hangon énekelni kezd:)
Müezzim:
La illah,
Il Allah!
Mohamed
rasul Allah!
La illah,
ah!
Huszka Jenő: Gül Baba
2. szám - Leila belépője
I.
Valahol
messze, nem tudom hol,
Sugarakból
és illatokból
Szövik az
életet,
Szövik az
életet...
Az
álmoknak tündérszigetjén
Bolyongtam
egy bűbájos estén,
Virágszírmok
felett,
Virágszirmok
felett.
S lassan
elémjött egy tünemény,
Bánatos
arcú ifjú legény!
Arca
szelíd volt,
Karja
kemény,
Homloka,
mint a hold,
Mint a
hold, csupa fény!
És ahogy
nézett, mintha igézet
Szállna
felém,
Szállna
felém,
És ahogy
nézett, mintha igézet
Szállna
felém,
Szállna
felém,
S ajkam az
ajkán,
Mennyei
gyönyörűségben ott feledém!
II.
Zengett
körülöttünk csalogánydal,
Teli volt
szentjánosbogárral
A suttogó
mező,
A suttogó
mező,
De nem
törődve semmi mással,
Szerelmes,
égő szorítással
Karolt
magához ő,
Karolt
magához ő.
Ám
besötétült lassan a hold,
És
tovaröppent sebesen a kis kobold!
A
csalogánydal
Néma kiholt,
Széltiben
a mezőség
Oly sivár,
letarolt!
És ahogy
nézem,
Ifjú
vitézem,
Mint csak
a hold,
Mint csak
a hold,
És ahogy
nézem,
Ifjú
vitézem,
Mint csak
a hold,
Mint csak
a hold,
Éji
homályba
Pillanat
alatt eltűnt,
Már szétfoszolt!
3. szám - Gábor belépője
I.
Rászállt a
galambom a budai várra,
A budai
várnak bástyája fokára.
Le se
került onnét, ott maradt bezárva!
Emelgeti
szárnyát, de nem viszi szárnya!
Keresi a
párját, de nem jön a párja,
Hej, pedig
a párja valahol őt várja!
II.
Ha utamat
járom, csak utánad járom,
Szárnyad
csattogását éjjel-nappal várom.
Mikor
látlak újra, édes kicsi párom?
Közel
vagy-e hozzám, távol vagy-e tőlem?
Sejted-e,
hogy érted, s te utánad jöttem:
Ha neved
kimondom, szállsz-e felém, vagy sem?
Szép fehér
madárka,
Minek
szálltál a budai várra?
Nem illik
a gyöngetollú, puhatestű madárka,
Kutyafejű török népnek rabtartó láncára!
4. szám - Zenés jelenet
Zülfikár:
Hollahó!
Hollahó! Kutya van a kertben! Kutya van a kertben!
Hamar ide,
hamar ide!
Hollahó!
Hollahó! Oda vagyok menten! Oda vagyok menten!
Borzalom!
Szörnyűség! Botot a fejére!
Láncot a
kezére!
Borzalom!
Szörnyűség! Botot a fejére!
Láncot a
kezére! Vasra verve!...
Borzalom!
Szörnyűség! Botot a fejére!
Láncot a
kezére! Láncot kötni a kezére!
Borzalom!
Szörnyűség! Botot a fejére!
Láncot a
kezére! Föld alatti zugba vele!
Bitófa
lesz a helye majd!
Vérpadon a
helye majd!
Jaj néki!
Gül Baba
Mért e
zaj? Nos, mi baj?
Mért e
zaj? Nos, mi baj?
Zülfikár
Loptak a
zsiványok! Loptak a zsiványok! Loptak a zsiványok!
Loptak a
zsiványok! Loptak a zsiványok! Loptak a zsiványok!
Loptak a
zsiványok! Loptak a zsiványok!
Gül Baba (Észreveszi
a rózsa letört szárát.)
Vasbilincset
rájuk! Vasbilincset rájuk!
(Gábortól elveszik kardját, Mujkótól hegedűjét.
Mindkettőt megláncolják.)
Leila (A rózsalugasból jő. Meglátja Gábort.)
Ez ő!
Gábor
Ez ő!
Leila
Mi boldog
álom!
Gábor
Szép
rózsaszál! Szép rózsaszál’
Leila
Ez ő!
Gábor
Ez ő!
Leila
Hát újra
látom!
Gábor!
Előttem
áll! Szép rózsaszál! Szép rózsaszál’
Gül Baba
Szálljon
átkok átka rád!
Mély pokol
legyen tanyád!
Pallos éle
vágja szét a gyaur kutyát!
Zülfikár
Borzalom!
Szörnyűség! Botot a fejére!...
(stb. ism.)
Folytatni
fogom a beírást.
Kapcs.
405., 404., 403., 402., 81. és 80. sorszámokhoz
Kiegészítés
Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő
Liza és Zsupán kettőse: „Te légy az álmom” (Zentay Anna és Melis György)
Operett-keresztmetszet. Qualiton gondozásában jelent meg LP-n, 1965-ben.
Km. Németh Marika, Zentay Anna, Szőnyi Olga, Csajányi György, Ilosfalvy Róbert, Melis György, az MRT Énekkara, Gyermekara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc SLPX 6551
Zsupán
Ha rám húzom a paplant, csend borul rám.
Sok-sok furcsát, szokatlant álmodom ám.
Szőke, barna, vörös kis nő
Mind nevet rám, mind oly mosolygó,
Kívánatos jó!
Mind meg csókol ahány van, nem csekélység.
Ám de egyszer sem láttam köztük önt még!
Ennél fogva nagyon kérem, hisz sötét van,
Jöjjön el ma álmomban.
Te légy az álmom ma éjjel Mucikám.
Te légy a párom gyönyörű muzsikám.
Álmomban jöjj el csendben, titkon.
Csókkal várlak itthon.
Rózsaerdő lesz a kisszobám.
Te légy az álmom ma éjjel Mucikám.
A szád a számon, az jobban esnék tán.
Hisz ebben végre semmi sincsen.
Jöjj el drága kincsem.
Ez csak álom, drága kis szívem!
Lizácska
Az hogy terve igen szép, én belátom.
Ám hogy önhöz bemennék, nem barátom.
Álmában sem kívánhatja egy leánytól,
Elszánt kívánság, egy-két kívánság.
Zsupán
Az nagyon rossz megoldás mit ön óhajt.
Itt benn talál nekem mást, úgy teszünk majd!
Álmodom én magáról ma, bízza csak rám.
Maga jöjjön én hozzám!
Liza
Te légy az álmom ma éjjel Mucikám.
Te légy a párom gyönyörű muzsikám.
Álmomban jöjj el csendben, titkon.
Csókkal várlak itthon.
Rózsaerdő lesz a kisszobám.
Te légy az álmom ma éjjel Mucikám.
A szád a számon, az jobban esnék tán.
Hisz ebben végre semmi sincsen.
Jöjj el drága kincsem.
Zsupán
Ez csak álom, drága kis cicám!
Együtt
Te légy az álmom ma éjjel Mucikám.
A szád a számon, az jobban esnék tán.
Hisz ebben végre semmi sincsen.
Jöjj el drága kincsem.
Ez csak álom, drága kis cicám!
Kapcs. 401., 400., 399., 398., 397. sorszámok
Pontosítás, helyesbítés, pótlás
Farkas Ferenc – Dékány András – Dalos László: Zeng az erdő
Rádió-daljáték
A Magyar Rádió két stúdiófelvételt készített ebből a
rádió-daljátékból:
I. A Magyar Rádiószínház
bemutatója: 1952. december 25, Kossuth Rádió, 20.20 – 22.00
Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekara és a Forrai-kórus
Vezényel: Vaszy Viktor
Zenei rendező: Gallia Tamás
Rendező: Szécsi Tamás
Szereposztás:
Balla Marci, erdész - Sárdy
János
Tera néni, édesanyja – Berki
Lili
Vidorka Gergő, nevelőapja – Gózon
Gyula
Nemes Bori – Zentai Anna
Kernács Professzor – Tímár
József
Bodola Pista, mozdonyvezető – Bikády
György
Danka Bözsi – Kiss Manyi
Cobák gazda – Képessy József
Deli, a társa – Raksányi Gellért
Favágó János – Szemethy Endre
Csutorás, kocsmáros – Baló Elemér
II. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. augusztus 21., Petőfi Rádió 14.45 - 15.40
|
Az átdolgozott, 1965-ös rádióváltozat bemutatójához a
keretjátékot írta: Baróti Géza Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Lehel György Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: Rácz György Szerkesztő: Bitó Pál Özv. Balla Mártonné – Kiss Manyi Vidorka Mátyás – Melis György Az 1952-es bemutató színlapjához képest változás az is, hogy itt új szereplőket találunk: Parádi Pál és Vidorka Mátyás |
Mind a dialógusok, mind az énekszámok track-bontásban, egyenként is visszahallgathatók itt:
Farkas Ferenc – Dékány András – Baróti Géza – Dalos László: Zeng az erdő
1.) Marci és Bori szerelmi
kettőse – Emlékszel tavasz idején
Marci
Domb oldalon játszottunk még valamikor régen,
szálltak felettünk a felhők a magas égen!
Gyönge kezed reszketve hogy fogózott enyémbe,
féltél, remegtél, ha megremegett a lomb!
Refrén
Emlékszel tavasz idején, kószáltunk ugye te meg én,
ránk várt az erdő a domb oldalán!
Bori
Hívtak szép meseligetek,
fák lombján lepke libegett,
tündérek kacagtak manók dalán.
Marci
Játszadozó kedvünk ma új szerelemre ébred,
Együtt
Fűzfa sípon szárnyal szét lágy hangokkal az ének.
Refrén
Emlékszel tavasz idején, kószáltunk ugye te meg én,
ránk várt az erdő a domb oldalán!
II.
Bori
Domb oldalon járunk most, szebb a világ mint régen,
Nincsen felettünk már felhő a magas égen!
Két kezedet boldogság megszorítani bátran,
nem félek, látom már, mily derűs a világ!
Refrén
Emlékszel tavasz idején, kószáltunk ugye te meg én,
ránk várt az erdő a domb oldalán!
Hívtak szép meseligetek,
fák lombján lepke libegett,
tündérek kacagtak manók dalán.
Marci
Játszadozó kedvünk ma új szerelemre ébred,
Együtt
Kis dalunk szárnyal, szép lágy hangokkal az égen.
Refrén
Emlékszel tavasz idején, kószáltunk ugye te meg én,
ránk várt az erdő a domb oldalán!
2.) „Be szép az erdő” – Marci belépője
I.
Be szép az erdő, a tarka rét,
fák sűrű lombján a napsugár ég,
mohos fenyők, vén tölgyfák felett
úgy ragyog a kéklő ég.
II.
Lépted alatt széthull a göröngy,
virágok szirmán harmat a gyöngy,
fellegek járnak, madarak szállnak,
pihen a néma völgy.
III.
Bárhova távozzál, vigyen a sors akárhová,
vágyik a szív vissza, ide a fák árnya alá.
Be szép vagy erdő, virágos rét,
fák sűrű lombján a napsugár ég,
fellegek járnak, madarak szállnak,
s ragyog a kéklő ég!
3.) Mókus-dal – Bori dala
I.
Hallod-e te kicsike mókus-pajtás, kérlek, szépen felelj nekem arra,
eljön-e
vajon ide kedves párom, szép virágom, megölel-e karja?
Erdőn-mezőn
csak őt várom, jönne bár elémbe,
átölelném,
megcsókolnám, erdő sűrűjébe’.
Akkor az
iharosi rengetegben ágról-ágra szökdöshetsz,
hallod-e csiribiri mókus pajtás, tőlünk akár megszökhetsz.
II.
Erdei
terefere gyakran hallik fenyves lombján, galagonya ágon,
este a
tobozoknak, mókus pajtás, mért pletykálod ki a kicsi párom?
Erdőn-mezőn
csak őt várom, jönne bár elémbe,
átölelném,
megcsókolnám, erdő sűrűjébe’.
Akkor az
iharosi rengetegből költözhetsz más hegyhátra,
úgy biz’ a
csiribiri mókus pajtás, senki se ad már pletykádra.
4.) Fütty-dal – Bernáth professzor dala
I.
Még fürge a
lábam, kedvem vidám (fütty.....)
úgy száguldok
által az erdő honán! (fütty.....)
Kedvemre kutatok
füveket, fát,
jókedvű vagyok
az életen át!
Refrén
Csupa virág
ez a világ,
Jó barátaim
a füvek, a fák,
cserfalevél,
tölgyfalevél:
minekünk susog a szél! (fütty.....)
II.
Még másfelé kutatok, sok haszna nincs (fütty.....)
mert csalásnak
bizonyult sok női tincs! (fütty.....)
Szívem megsebezte
száz rózsaág,
maradtak végül
a füvek, a fák!
Refrén
Csupa virág
ez a világ,
jó barátaim
a füvek, a fák,
cserfalevél,
tölgyfalevél:
minekünk susog a szél! (fütty.....)
III.
Még hogyha a
leányok vesznek körül (fütty.....)
a szívem
elszorul és mégis örül! (fütty.....)
eszembe jutsz
elmúlt szép ifjúság,
(de) megvigasztalnak
a füvek, a fák!
Refrén
Csupa virág
ez a világ,
jó barátaim
a füvek, a fák,
cserfalevél,
tölgyfalevél:
csak nekünk susog
a szél! (fütty.....)
5.) Mozdony-dal – Parádi Pál és Bözsi kettőse
I.
Parádi Pál
Van nekünk
egy mozdonyunk s-ha-s-ha s-ha-s-ha
róla szól a
dalunk s-ha-s-ha s-ha-s-ha
Völgyeken és
hegyen át
jókedvűen megyen
át,
szorgalmasan,
fáradatlan
hordja, cipeli
a fát!
Refrén
Dobogó
robogó dallal száguldj,
hidakon tereken,
kanyarogva kereken,
igyekezz szaporán
csöpp kis mozdony,
zakatolj a síneken át!
II.
Bözsi
Lenn a völgyben
várnak rád s-ha-s-ha s-ha-s-ha
vidd le
gyorsan mind a fát s-ha-s-ha s-ha-s-ha
Tág hidakkal
szélesen
jó utakkal
ékesen,
szebbé tesszük
életünket,
rajta! Tova sebesen!
Refrén
Dobogó
robogó dallal száguldj,
hidakon tereken,
kanyarogva kereken,
igyekezz szaporán
csöpp kis mozdony,
zakatolj a
síneken át!
6.) „Holdas éjjel” – Marci és Bori kettőse
I.
Marci
Hidd el nekem édes kincsem,
csak te vagy, más senkim
sincsen,
téged adott nékem a világ!
Nincsen nálad kedvesebb
virág,
a faluba nálad szebb virág!
Refrén
Holdas éjjel ablakomnál
fülemüle énekelt,
rezedával, violával, küldte
illatát a kert!
Kis madárnak szép szavára
hű szívemnek szárnya nőtt,
Megfürödvén illatokban,
elszállt, hogy köszöntse őt!
II.
Bori
Régen tudod, hogy szeretlek,
Várva vártam, hogy föllellek,
Teveled az élet boldogság!
Hiszen olyan régen vártam rád,
Szerelemmel vártam én reád!
Refrén
Holdas éjjel ablakomnál
fülemüle énekelt,
rezedával, violával, küldte
illatát a kert!
Feléd szállott sóhajtásom,
üzenetem csak feléd,
így hallgattam édes kincsem
fülemüle énekét!
Kapcs.: 377., 376., 32. sorszámok
Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó – Rádiódaljáték teljes stúdiófelvétele!
(1:45:07) a YouTube-on már elérhető.
Az adatbázisomból néhány információt megosztok erről a csodaszép daljáték rádiófelvételéről, a kor nagyszerű operaénekes-generációjának avatott képviselőivel rögzített dalszámokról is:
Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel Színház - az átdolgozott művet.
A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:
Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó
3 felvonásos daljáték
Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András
Szereposztás:
Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili
Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található főbb betétszámok megnevezését és előadóit:
- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)
- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse: „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)
- Kati és Jankó kettőse: „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)
- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)
- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)
- Balogh Ádám dala: „Ahol te jársz” (Melis György)
- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)
- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)
- Prózai jelenet, I. felv.: „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet, Radnay György, Szabó Ernő)
- Zsuzsika dala: „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)
- Jelenet és Palkó dala, I. felv.: „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ - Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).
- Éduska és Palkó kettőse, I. felv.: „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)
- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar)
- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)
- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv.: „Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)
- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból: „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)
- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv.: „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)
- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv.: „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)
- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)
- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)
- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)
Lehár Ferenc: A víg özvegy –„Pavilon-kettős” - Koltay Valéria és Kövecses Béla
Magyar szöveg: Mérei Adolf
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december
8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27. – Vezényel: Sebestyén András – Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Udvardy
Tibor, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Bilicsi
Tivadar, km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező:
Ruitner Sándor. Rendező: Rácz György.
Valencienne és Camille de Rosillon jelenete, II. felv.:
Valencienne: Szegény fiú!
Camille: Megöl a kínom!
Valencienne: Meggyógyítom,
megházasítom: az özvegyet, uram, ma még eljegyzi!
Camille: Ez a beszéd szívem
halálra sebzi!
Valencienne: Nem mondanék ma nemet én, nem volnék már régen ilyen gyáva,
ha nékem a gyűlölt erény nem állna
mindenütt utamba.
Camille: Lemondjak Rólad, a
boldogságom?
Valencienne: Van annyi szép nő a
világon!
Camille: Én a tiéd, Te az
enyém!
Valencienne: Ne gondolj rá, hiú
remény!
Camille: Egy csókot kérek!
Valencienne: Uram, ez erőszak!
Camille: Ne félj, nem bántlak
én!
Camille de Rosillon
áriája:
Májusban nyílnak a
rózsák, oly dúsan, színesen.
Szerelem szép virága
kinyílt a szívemen!
Ha nékem rózsafája Te
vagy Te drága lény,
Az égnek boldogsága,
mint álom száll felém!
Most Tőled el kell
válnom, a boldogság csaló?
Csak délibáb volt álmom,
s a rózsa hervadó?
Lelkemnek reménye, ha
győzök száz bajon,
Ha összeforr majd vélem
az én kis angyalom!
Ha összeforr majd vélem az
én kis angyalom!...
Folytatólag a jelenet
Valencienne: Rossz fiú!
Camille: Angyalkám!.
Valencienne: Ó, hagyj el! Hagyj!
Különben elhagy a józan ész!
Camille: Búcsúra egy csókot!
Ajkad nyújtsd felém!
Nézd, ez a kicsi
pavilon, csupa titok ez a hely itt bent!
Nézd, ez a kicsi
pavilon, nem fecseg ki semmit sohasem!
Félhomálya véd, csak a
vágy lángja ég!
Nézd, ez a kicsi
pavilon, üdvöket ígérget csábítón!
Valencienne: Óh, érzem,... bemegyek
én de nyomban...
Camille: Jó ez a kicsi
pavilon...
Együtt: Félhomálya véd, csak a
vágy lángja ég!
Hív ez a kicsi pavilon,
üdvöket ígérget csábítón!
Kapcs. 674. sorszám
Folytatom:
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Aranyvirág (1903)
Nápolyban vagyunk: Aranyvirág a kikötő csavargó
lánya és Beppo az ő vőlegénye. Mindketten jókedvűek, dalosak, boldogok és
szeretik a szabadságot. Ám jön jachtján az amerikai petróleum-király az ő
milliárdos menyasszonyával – mindketten életuntak, a milliárdosok élclapi
karikatúráit testesítik meg. Megkívánják a szegény emberek egyszerű
boldogságát, és a milliárdos leány ráveszi Aranyvirágot, hogy cseréljenek ruhát
egy napra. A csere megtörténik, Aranyvirágból milliárdos kisasszony lesz, de az
új világban szíve visszavágyik az ő Beppójához... Ez a darab vázlatos
története.
A legteljesebb rádiófelvételen (keresztmetszet –
1957) Aranyvirág szoprán szólamán ketten is - Petress Zsuzsa és Lehoczky Éva -
osztoznak, míg Beppót baritonján Palócz László énekli. Más hangfelvételeken -
rádióban vagy hanglemezre - a daljáték egyes részleteit Sárdy János (1943),
Kincses Veronika és Miller Lajos (1977), valamint Farkas Katalin és Póka Balázs
(1988) szólaltatják meg.
Az Aranyvirág dalbetétjeinek romantikus
hangulatú versei a hozzátartozó dallam-, illetve melódiavilágával igen
érzelemdúsak...
Az operett jeleneteiben felhangzó kedves dalok, duettek versszövegét is érdemes megismerni – az eredeti ének-zongorakivonat mellett.
Aranyvirág dala, III. felv.
Élt egyszer egy kicsi leány,
Sötét
szemű és halovány.
Ruhája
egyszerű nagyon,
Nyugágya kopott fapadon.
Elment ez a kicsi leány,
Káprázatos
kincsek után,
Gyémánt,
arany, sok drágaszövet,
Övé, ha
utána siet!
Hát fogta
kicsiny batyuját,
S
elhagyta szülőfaluját!
És messzire ment, csak mendegélt,
Gazdagon,
fényesem élt,
Nem tudta
szegényke, hogy a szív
Akármilyen messziről is visszahív!
II.
Pompázik
a kicsi leány,
Sötét
szemű, bús, halovány.
A lába
szíveken tapos,
De a
szeme, az harmatos.
A nappala
és éjjele
Csak
bánattal, búval tele,
Mint őszi
hervadó falevél,
A sóhaját
viszi a szél!
És száll
a sóhaj, tova száll,
Szellő szárnyán hazatalál!
Temessetek engem otthon el,
Otthonom
kis faluhely!
Csak ott
leszek békén, mert a szív
Akármilyen
messziről is visszahív!
11. Finálé - Aranyvirág dala (nincs rádiófelvétele)
Szállj útra, szállj messzi útra,
Szíved ha
vérzik, ha fáj.
Kárpótol
érte százféle tündéri táj!
Mámorba
ha ringatja lelked,
Fűn, fán
az illat, a báj.
Szállj
útra szép Itáliába,
Szíved ha vérzik, ha fáj!
Aranyvirág és kórus együtt:
Szállj
útra, szállj messzi útra,
Szíved ha
vérzik, ha fáj.
Kárpótol
érte százféle tündéri táj!
Mámorba
ha ringatja lelked,
Fűn, fán
az illat, a báj.
Szállj
útra szép Itáliába,
Szíved ha
vérzik, ha fáj!
Kapcs. 670. sorszám
Folytatom:
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Aranyvirág
(1903)
Nápolyban vagyunk: Aranyvirág a
kikötő csavargó lánya és Beppo az ő vőlegénye. Mindketten jókedvűek, dalosak,
boldogok és szeretik a szabadságot. Ám jön jachtján az amerikai
petróleum-király az ő milliárdos menyasszonyával – mindketten életuntak, a
milliárdosok élclapi karikatúráit testesítik meg. Megkívánják a
szegény emberek egyszerű boldogságát, és a milliárdos leány ráveszi
Aranyvirágot, hogy cseréljenek ruhát egy napra. A csere megtörténik,
Aranyvirágból milliárdos kisasszony lesz, de az új világban szíve visszavágyik
az ő Beppójához... Ez a darab vázlatos története.
A legteljesebb rádiófelvételen
(keresztmetszet – 1957) Aranyvirág szoprán szólamán ketten is - Petress Zsuzsa
és Lehoczky Éva - osztoznak, míg Beppót baritonján Palócz László énekli. Más
hangfelvételeken - rádióban vagy hanglemezre - a daljáték egyes részleteit
Sárdy János (1943), Kincses Veronika és Miller Lajos (1977), valamint Farkas
Katalin és Póka Balázs (1988) szólaltatják meg.
Az Aranyvirág dalbetétjeinek
romantikus hangulatú versei a hozzátartozó dallam-, illetve
melódiavilágával igen érzelemdúsak...
Az operett jeleneteiben felhangzó kedves dalok, duettek versszövegét is érdemes megismerni – az eredeti ének-zongorakivonat mellett.
8. Beppo
dala, II. felv. (A rádiófelvételen Palócz László énekli - de
a YouTube-ra nem került fel ez a dal.)
Mikor
leszáll a hold sugára
Aranyvirágnak
ablakára
Reménnyel s bűbájjal tele,
Szerelmem ott reszket vele!
Van-e leány, ki nem szerelmes,
Mikor a fénybogárka repdes,
És kesereg a csalogány,
Holdfényes nyári éjszakán?
Szívem lábadhoz ím letészem,
Mutasd meg utam, szabd ki részem!
Kezedbe adtam éltemet,
Vagy üdvözít, vagy eltemet!
Bárhova nézek, téged látlak,
Ezüst fátylán a holdvilágnak
Csak a te képed keresem!
Mi ez, ha nem a szerelem?
Evezőmmel csak elbánok,
Viharral, vésszel szembe szállok,
Akárhogy zúgnak a habok,
Hajómon nem sápadok,
De éj szemednek pillantása
Izmos karomnak zsibbadása!
Talpon talál a förgeteg,
S előtted porba térdelek!
9. Ellen
dala, III. felv.
I.
Kibontva szárnyunk, hajóra szállunk,
Vitorla duzzad, a hajó repül,
Gyönyörűbb élni oda át.
Nosza, lássuk Amerikát,
Egy-kettőre, előre hát!
Ott jó szeretni, nem bánja senki,
Ha csókkal égetem ajkadat,
Az illatos banánligetben,
A sűrű lomb alatt.
II
Gömbölyű karom barna nyakadon
És derekadon, ugye, jó?
Odaröpít el a hajó, odaröpít el a hajó!
Gömbölyű karom barna nyakadon
És derekadon, ugye, jó?
Cup, cup! Cup, cup!
Odaröpít a hajó!
Kibontva szárnyunk, hajóra szállunk,
Vitorla duzzad, a hajó repül,
Gyönyörűbb élni oda át.
Nosza, lássuk Amerikát,
Egy-kettőre, előre hát!
Ott jó szeretni, nem bánja senki,
Ha csókkal égetem ajkadat,
Az illatos banánligetben,
A lomb alatt. Aaaah!
(Folytatni
fogom.)
Ábrahám Pál (zene)- Harmath Imre (magyar dalszöveg) Hawaii rózsája c. operettjéből "A csillogó ezüst folyó" c. slowfox
Ábrahám Pál (zene)-Harmath Imre (szöveg): Hawaii rózsája c. operett "Ittam egy kis pityót" című slágere, ami az operett egyik legismertebb dala.
Még ilyen vidám nem voltam én
Ujjé, ujjé!
Máma tán a szátán bújt belém
Ujjé, ujjé!
Refrain:
Ittam egy kisz pityó
Kisz pityó, kisz pityó
Kisz édes pityókát
Uraim na kityó
Na kityó, na kityó
Na kityókol meg hát?
Forog ez a zsivány fejem
Ész az egész világ velem
Ittam egy kisz pityó
Kisz pity, kisz pityó
Ma minden mindegy nekem
II.
Bárki moszt ha főzne engemet
Ujjé, ujjé.
Én igent rebegnék, nem nemet
Ujjé, ujjé!
Refrain:
Ábrahám Pál (zene)- Harmath Imre (magyar dal szöveg): Hawaii rózsája c. operettje egyik legismertebb slágere, a Johnny dala- Néger dal magyar szövege
Ismertek jól, hol a dob szól, és hawaii-gitár,
Ott vagyok én mulattató - a nagy néger sztár.
De, hogyha már bezárt a bár, úri nép velem,
Szóba sem áll , nem ember már a szerecsen ...
Egy Johnny vagyok, semmi egyéb,
Ha szemem ragyog, nevet a nép,
Pénzért, money-ért táncolok ó, du-du-du-dú.
Kentucky földjén van a hazám,
Ott zokog az én szegény anyám
Bimba, kinek a szíve oly jó, du-du-du-dú.
Nem fognak velem kezet, mert csak néger vagyok én,
A ladyk szemén mégis furcsa fény ragyog felém.
Egy Johnny vagyok, semmi egyéb,
Ha szemem ragyog, nevet a nép,
Pénzért, money-ért táncolok ó, du-du-du-dú.
Kapcs. 668. sorszám
Folytatom:
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Aranyvirág
(1903)
Nápolyban vagyunk: Aranyvirág a
kikötő csavargó lánya és Beppo az ő vőlegénye. Mindketten jókedvűek, dalosak,
boldogok és szeretik a szabadságot. Ám jön jachtján az amerikai
petróleum-király az ő milliárdos menyasszonyával – mindketten életuntak, a
milliárdosok élclapi karikatúráit testesítik meg. Megkívánják a
szegény emberek egyszerű boldogságát, és a milliárdos leány ráveszi
Aranyvirágot, hogy cseréljenek ruhát egy napra. A csere megtörténik,
Aranyvirágból milliárdos kisasszony lesz, de az új világban szíve visszavágyik
az ő Beppójához... Ez a darab vázlatos története.
A legteljesebb rádiófelvételen (keresztmetszet – 1957) Aranyvirág
szoprán szólamán ketten is - Petress Zsuzsa és Lehoczky Éva - osztoznak, míg
Beppót baritonján Palócz László énekli. Más hangfelvételeken - rádióban vagy
hanglemezre - a daljáték egyes részleteit Sárdy János (1943), Kincses Veronika
és Miller Lajos (1977), valamint Farkas Katalin és Póka Balázs (1988)
szólaltatják meg.
Az Aranyvirág dalbetétjeinek
romantikus hangulatú versei a hozzátartozó dallam-, illetve
melódiavilágával igen érzelemdúsak...
Az operett jeleneteiben felhangzó kedves dalok, duettek versszövegét is érdemes megismerni – az eredeti ének-zongorakivonat mellett.
4. Tarantella,
I. felv. (Aranyvirág dala, énekkar)
Aranyvirág
Vállam, állam, mint a márvány,
Nincsen párja Carrarán!
Kórus
Á-á-á-án!
Aranyvirág
Csábító szemem szivárvány,
Aki rám néz, tudja tán!
Kórus
Á-á-á-án!
Aranyvirág
Fürge táncom hogyha járom,
Messze földön, hét határon,
A legényhad él-hal értem
És bolondul csókom után.
Kórus
Á-á-á-á-án!
Aranyvirág
Simogatni, hízelegni, tudnak jól e kis kacsók,
Ámde jobban, lángolóbban is izgat, ajkamon a csók!
Csirri csári, hej, csicsó!
Hej, csicsóka, csirricsár!
De lépre nem megy a csábító,
A kis hamis madár!
Kórus
Simogatni, hízelegni, tudnak jól e kis kacsók,
Ámde jobban, lángolóbban is izgat, ajkain a csók!
Csiri csári, hej, csicsó!
Hej, csicsóka, csirricsár!
De lépre nem megy a csábító,
A kis hamis madár!
(Az eredeti partitúrában Beppo ugyanezt a dalt ugyanezzel a szöveggel ismétli, a kórus is.)
5. Induló,
I. felv. (Aranyvirág dala, énekkar) (A rádiófelvételen Petress Zsuzsa énekli - de a YouTube-ra nem került fel ez a dal.)
(Ellen bárkájából kilépnek a szobalányok, végül pedig Ellen ruhájába öltözve,
Aranyvirág.)
Aranyvirág
Amerikából jöttem én, csuhaj!
Kórus
Haj! Haj!
S vélem e pompás ifjú női raj!
Kórus
Raj! Raj!
Aranyvirág
Mind csupa kék szem és világos haj,
S mind valamennyi szíve, mint a vaj!
Kórus
Vaj! Vaj! Vaj!
....................
Aranyvirág
Bár meg sem állunk, járunk, járunk,
Még sincsen illő párunk,
Vízen, vasúton, majd itt, majd ott,
Visz utunk, s kutatunk kalandot!
Kórus
Bár meg sem állunk, járunk, járunk,
Még sincsen illő párunk,
Vízen, vasúton, majd itt, majd ott,
Visz utunk, s kutatunk kalandot!
Aranyvirág
Szállj útra, szállj messzi útra,
Szíved ha vérzik, fáj,
Kárpótol érte százféle tündéri táj,
Mámorba ringatja lelked fűn, fán illat, a báj!
Szállj útra szép Itáliába,
Szíved ha vérzik, fáj!
Aranyvirág és kórus együtt ismétli
Szállj útra, szállj messzi útra,
Szíved ha vérzik, fáj,
Kárpótol érte százféle tündéri táj,
Mámorba ringatja lelked fűn, fán illat, a báj!
Szállj útra szép Itáliába,
Szíved ha vérzik, fáj!
6. Az I. felvonás fináléjának részlete
(Ellen,
Aranyvirág ruhájába öltözve, a háttérből jő.)
Ellen
Az ajkam kláris, szemem ragyog,
Nápolynak gyöngye az én vagyok!
Aranyvirág az én nevem
S Beppo az én szerelmesem!
Ellen éneke ismét ugyanaz, vele a Kórus énekli
Az ajka kláris, a szíve hő
Nápolynak gyöngye, ím ez a nő!
Aranyvirág az ő neve
S Beppo a hű szerelmese!
7. Aranyvirág dala, II. felv. – Cake Walk
Aranyvirág
Furcsa nékem itt a módi,
De fura figura mindenki!
Férfi és nő, mint a jég,
Folyton folyvást nézi egymást
Hegyesen, begyesen mindenki!
Ily bolondot, mondhatom, hogy sose pipáltam még!
Hej, bezzeg nálunk
Nem így csinálunk!
Egymást megérti
A nő, a férfi!
Szemünk, ha csillan,
Csak össze villan,
Egymásra rátalálunk!
II.
Furcsa nékem itt a módi,
De fura figura mindenki!
Férfi és nő, mint a jég,
Folyton folyvást nézi egymást
Hegyesen, begyesen mindenki!
Ily bolondot, mondhatom, hogy sose pipáltam még! Ah
Hej, bezzeg nálunk
Nem így csinálunk!
Egymást megérti
A nő, a férfi!
Szemünk, ha csillan,
Csak össze villan,
Egymásra rátalálunk! Nálunk, nálunk!
Aranyvirág
és kórus
Hej, bezzeg nálunk
Nem így csinálunk!
Egymást megérti
A nő, a férfi!
Szemünk, ha csillan,
Csak össze villan,
Egymásra rátalálunk!
(Folytatni fogom.)
https://www.youtube.com/watch?v=ccsUx1hPO6Q
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Aranyvirág (1903)
Nápolyban vagyunk: Aranyvirág a kikötő csavargó lánya és Beppo az ő vőlegénye. Mindketten jókedvűek, dalosak, boldogok és szeretik a szabadságot. Ám jön jachtján az amerikai petróleum-király az ő milliárdos menyasszonyával – mindketten életuntak, a milliárdosok élclapi karikatúráit testesítik meg. Megkívánják a szegény emberek egyszerű boldogságát, és a milliárdos leány ráveszi Aranyvirágot, hogy cseréljenek ruhát egy napra. A csere megtörténik, Aranyvirágból milliárdos kisasszony lesz, de az új világban szíve visszavágyik az ő Beppójához... Ez a darab vázlatos története.
A legteljesebb rádiófelvételen (keresztmetszet – 1957) Aranyvirág szoprán szólamán ketten is - Petress Zsuzsa és Lehoczky Éva - osztoznak, míg Beppót baritonján Palócz László énekli. Más hangfelvételeken - rádióban vagy hanglemezre - a daljáték egyes részleteit Sárdy János (1943), Kincses Veronika és Miller Lajos (1977), valamint Farkas Katalin és Póka Balázs (1988) szólaltatják meg.
Az Aranyvirág dalbetétjeinek romantikus hangulatú versei a hozzátartozó dallam-, illetve melódiavilágával igen érzelemdúsak...
Az operett jeleneteiben felhangzó kedves dalok, duettek versszövegét is érdemes megismerni – az eredeti ének-zongorakivonat mellett.
1. Barcarola, I. felv.
(Távol a tengeren zenés hajó evez; onnan hallatszik a barcarola.)
(Ének a színfalak
mögött) - Vegyeskar (szoprán, tenor,
basszus)
Édes, bűvös alkonyi szellő szárnya hajtja csónakomat,
Repülj el, szellő, meg ne pihenj, csak egy kis ablak
alatt!
Susogd el ott egy éjszemű lánynak, szíve érte mennyire
fáj!
Kék égen át, zöld lombokon át, csak szállj, csak szállj, tova szállj!
(A függöny lassan felgördül.)
2. Csalogató dal, I. felv. (Beppo és Aranyvirág, énekkar)
Huszka Jenő: Aranyvirág - Beppo dala - Csalogató dal (részlete): „Az én szeretőm haja ében…/ - A kék tenger
partjain a nap aranyfövényen…. /- Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány az
én galambom….” (Sárdy János) - 1943. Bokréta I-II. Egyveleg Huszka Jenő
operettjeiből (Hungaroton Record - 1977)
Beppo
Az én szeretőm haja ében,
A nap maga éget a szemében,
Csupa tűz, csupa vér, csupa vér! (A
kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Ha megragadom, tova lebben,
Ha kergetem őt, nevet engem,
De azért sokat ér, sokat ér! (A kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Kék tenger partjain arany fövényen,
Sugárzó nappalon ezüstös éjen,
Csak rája gondolok, más semmi gondom,
Csak rája gondolok, más semmi gondom.
Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány
Az én galambom!
Napkeltekor az evezőmmel,
Napszálltakor a szeretőmmel,
Egyedül sohasem vagyok én! (A kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Dalolva napom ha kitöltöm,
Elhálok a jó puha földön,
Szeretőm dobogó kebelén! (A kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Aranyvirág (kinn énekel)
Kék tenger partjain arany fövényen,
Sugárzó nappalon ezüstös éjen,
Csak rája gondolok, más semmi gondom,
Csak rája gondolok, más semmi gondom.
Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány
Az én galambom!
(Aranyvirág beront a színpadra. Bepppo a karjai közé kapja, s úgy hozza az előtérbe.)
Aranyvirág
Légy büszke, ha nápolyi lettél s nápolyi lányt ha
szerettél,
Csakis itt terem a szerelem! (A kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Vigyázz jól, hogy az isteni Nápolyt s a nápolyi lányt,
aki csókolt,
Ne feledd sohasem! (A kórus éneke ezt a sort megismétli.)
Kék tenger partjain arany fövényen,
Sugárzó nappalon ezüstös éjen,
Csak rája gondolok, más semmi gondom,
Csak rája gondolok, más semmi gondom.
Aranyvirág
és Beppo együtt
Hej, egy nápolyi leány, egy nápolyi leány/legény
Az én galambom!
Kórus
Kék tenger partjain arany fövényen,
Sugárzó nappalon ezüstös éjen,
Csak rája gondolok, más semmi gondom,
Csak rája gondolok, más semmi gondom.
Hej, egy nápolyi leány,
Aranyvirág és Beppo, a végén a kórus belép
Egy nápolyi leány/legény
Az én galambom! - Ah!
3. Szerelmi kettős, I. felv.
- Huszka Jenő: Aranyvirág - Aranyvirág és Beppo szerelmi kettőse: „Szívem szívednek örökös rabja lett, ujjadra húzom karikagyűrűmet.../Ragyog a napfény, kék az ég, mosolygóbb nem volt soh’ se még...” (Kincses Veronika és Miller Lajos, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) - Hungaroton, 1977; Petőfi Rádió, 1979. február 24., 21.20 - 22.00
I.
Beppo
Szívem szívednek örökös rabja lett,
Ujjadra húzom karikagyűrűmet,
Fiú ha lánynak nálunk gyűrűt ád,
Jelenti véle szíve szándékát!
Aranyvirág
Szívem szívednek örökös rabja lett,
Ujjamra húzom karikagyűrűdet,
Akármi történjék az ég alatt,
A szívem hozzád hű marad,
Beppo
S ha messze mennék, hol a nap se süt,
Aranyvirág
Aranyvirág követne mindenütt!
Beppo
Az Isten engem de nagyon szeret,
Hogy nékem adott tégedet!
II.
Ragyog a napfény, kék az ég,
Mosolygóbb nem volt, soh’se még,
Nékem virít minden virág,
S teli van dallal a világ!
Aranyvirág
Illatos ciprusok tövén
Adtam az első csókot én,
Azóta szívem úgy dobog!
Örökké csókra gondolok!
Együtt
Ragyog a napfény, kék az ég,
Mosolygóbb nem volt, soh’se még,
Nékem virít minden virág,
S teli van dallal a világ!
Illatos ciprusok tövén
Loptam/Adtam az első csókot én,
Azóta szívem úgy dobog!
Örökké csókra gondolok!
(Folytatni fogom!)
Kapcs. 226. és 666. sorszámok
Mivel Házy Erzsébet "Pompadour" rádiófelvételéről a kuplét a YouTube-on nem találni, helyébe linkelem egy angol nyelvű előadásból a dalbetétet – utána a régi magyar nyelvű dalszöveget írom le:
Anthony Barrese conducts and Amy Hutchison
directs.
Leo Fall: Pompadour
A Rudolf Schanzer és Ernst Welisch szövegkönyvére komponált operett Harsányi Zsolt "magyarította" verssorai a rádió teljes stúdiófelvételén Innocent -Vincze Ernő átültetésében hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00.
Házy Erzsébet (Pompadour
marquise), Koltay Valéria (Belotte, Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), Korondy
György (René d' Estrades gróf), Palcsó Sándor (Joseph
Calicot, népköltő), Kishegyi Árpád (Collin,
Pompadour inasa), Külkey László (XV.
Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas,
rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard,
besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus
Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás - Zenei rendező: Balassa
Sándor. Rendező: László Endre.
Alábbiakban
Harsányi Zsolt fordításának eredeti dalszövegét ismertetem:
Pompadour kupléja, III. felv. – „Szerelemben és sakkban”
I.
A sakkban
a király jól kösse fel a palástját,
Hogy meg
ne lássák
Szörnyű
bukását.
Mint figurára
leplezetlenül haragszom,
Hisz több
a hasznom
Bármely
paraszton.
Mert ha
egy percre
Megjön a
mersze,
Én pedig
persze,
A
küzdelmet már-már feladnám csendesen.
Rondelinette,
rondelinette, rondelinon,
Matt őfelsége, mint rendesen.
II.
Menj
el az erkölcsőrök véleménye mellett,
Kár
rá figyelned,
Ez
legyen elved.
Ajkukon
mindig ott a zord szigorral hangzó
Irgalmatlan
szó,
Ha
– másról van szó.
Fennkölt
a szájuk,
Hamis
a májuk,
Ne
hallgass rájuk.
Nyugodtan
tégy te is csak úgy, mint annyian:
Rondelinette,
rondelinette, rondelinon,
Mikor ölelhetsz, ölelj fiam.
III.
Ha
szívedben, mely eddig árvaságban pangott,
Hallod
a hangot,
Ne
nézd a rangot.
Aki
megölel, abban nem a rang a lényeg,
Hanem
hogy tényleg
Öleljen
téged.
Koldus
vagy báró,
Tegye
mint váró
Ajakam
ráró,
Hogy
herceg volt-e vagy csinos testőrgyerek.
Rondelinette,
rondelinette, rondelinon,
Egy óra múlva mindegy lehet.
IV.
Azonban
voltaképpen nincs reá ok,
Hogy
itt kiállok,
És
prédikálok.
Mit
osztok itt ki bölcs tanácsokat a nőknek,
Mikor
kellőleg
Ismerem
őket?
Én
nálam kérlek,
Van
jobb vezéred,
Úgy
ám: a véred!
Ha
ez megszólal, más tanácsra úgysem adsz,
Rondelinette,
rondelinette, rondelinon,
Szemed
behunyod és szót fogadsz.
Kapcs. 665. sorszám
Leo Fall: Pompadour
Az operett Harsányi Zsolt "magyarította" eredeti verssorai a rádió teljes operettfelvételén Innocent
-Vincze Ernő átültetésében hallható, a Rádió Dalszínházának
bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00.
Házy Erzsébet (Pompadour marquise), Koltay Valéria (Belotte,
Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René
gróf felesége), Korondy
György (René d' Estrades gróf), Palcsó Sándor (Joseph Calicot, népköltő), Kishegyi
Árpád (Collin, Pompadour inasa), Külkey László (XV. Lajos
király), Nádas Tibor (Maurepas, rendőrminiszter), Katona
Lajos (Poulard, besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km.
az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
- Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Alábbiakban Harsányi Zsolt eredeti dalszövegét ismertetem:
Pompadour és Calicot kettőse, II. felv.
Pompadour
Izgató pofádat nézem,
S most értem csak át
egészen,
Putifárné álláspontját,
Kiről azt a dolgot
mondják.
Helyzetem hajszálra
stimmel,
Nem bírok érzékeimmel, ó...
Calicot
Egy bolond
hisztérikának,
Mit mondjak, ha így
megtámad?
Jobb szeretnék kívül
lenni,
Pardon, kérem el kell
menni.
Pompadour
Elmenésről szót se
halljak,
Most kell, hogy
szerelmet valljak, ó...
Calicot
Bármily
nagy kitüntetésnek tartom,
Mégis
azt kell mondanom, hogy pardon!
Hagyjon,
mert a végén
Nagyot
mondok még én, ó...
Pompadour
(Refr.)
Ó,
József, ó József, na gyere, ne félj!
Majd
rájössz, milyen jó a szenvedély.
Te
jó-jó-jó-jó-József,
Te
gusztusos gyerek,
Felébreszted
az oroszlánt,
Amely
szívemben szendereg.
Ó,
József, ó József, na gyere, ne félj!
Majd
rájössz, milyen jó a szenvedély.
Calicot
Nézze,
kérem, hagyja abba,
Ez
a dolog nem megy babba.
Végre
bennem van szemérem,
Hagyjon
engem élni, kérem.
Egyre
jobban érzem, hogy
Minden csepp türelmem elfogy, ó...!
II.
Pompadour
Vágyam,
az kimondhatatlan,
S
épp ezért elolthatatlan,
Mert
a csókok és szerelmek
Héroszát
érzem tebenned.
Női
lélek ezt megérzi,
Ó
te démon, ó te férfi, ó...
Calicot
Jaj,
de rémesen kacsintgat,
Esküszöm,
hogy még megingat.
Gusztusom
kezd lenni rája,
Távozom,
alászolgája.
Pompadour
Ó,
maradj csak még egy szóra.
Most
jött rám a pásztoróra, ó...
Calicot
Téves
helyen kereskedik nálam,
Túlságosan
csiklandós a vállam.
Továbbá
a mellem,
Kérem,
legyen jellem, ó...
Pompadour
Ó,
József... stb.
Calicot
Nézze,
hogyha gyáva vagyok,
Van
arra egy nagyon nagy ok.
Bennem
hajlam hogyne lenne,
Csakhogy
éppen az van benne.
Ha
elkezdem, édes kincsem,
Se
Isten, se ember nincsen, ó...
Együtt:
Ó,
József... stb.
Kapcs. 664. sorszám
Leo Fall: Pompadour
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
Harsányi Zsolt eredeti verssorai.
A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében
hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9.,
Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. Vezényel: Bródy Tamás - Házy
Erzsébet (Pompadour marquise), Koltay Valéria (Belotte,
Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René
gróf felesége), Korondy György (René d' Estrades gróf), Palcsó
Sándor (Joseph Calicot, népköltő) , Kishegyi Árpád (Collin,
Pompadour inasa), Külkey László (XV. Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas,
rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard, besúgó, a
rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus
Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Női hármas, II. felvonás (Pompadour, Madeleine, Belotte – női kar)
A rádiófelvételről: az átdolgozott szöveggel hallható ez a dal (YouTube)
Az eredeti szövegkönyv szerint: Sextett (Pompadour, Madeleine, Babette, szobalányok)
- Helyszín: Pompadour szalonja, ahová bizonyos céllal megérkezett a jelenlévő személyek előtt ismeretlen és titokzatos Madeleine, álnév alatt, akit gyanútlanul befogadnak körükbe és „beavatják”.../
Pompadour: Minek van szemed, fiacskám?
Medeleine: Hát hogy láthassalak vele.
Babette: Jaj, ne fogd fel ilyen csacskán, mert
megpukkadok bele.
Hárman: Ha-ha-ha (kacagnak)
Pompadour: A két szem földre sütni, vagy kacsintani való.
Madeleine, Babette (ismétlik)
Pompadour: Minek van, drágám, orrod!
Madeleine: Hogy szagolhassak vele.
Babette: Jaj, ha csak szagolni hordod, én megpukkadok
bele.
Hárman: Ha-ha-ha (kacagnak)
Pompadour: A cimpád, lelkem, kéjesen remegtetni való.
Madeleine, Babette (ismétlik)
Pompadour
Hogy férfiakkal mit
mívelj,
Azt megtudod most, jól
figyelj!
Hogyha kezded,
Így csinálj:
tralalalla,
S ha ő reszket,
Így csinálj: tralalalla.
Ne légy veszteg.
Akad erre sok alkalom,
Hogyha szól:
„Imádlak, angyalom!...”
Mert a férfi,
Noha szívügyi
szaktanár,
Ezt nem érti,
E dologban ő nagy
szamár:
Kap horogba.
Mind fennen kezdi.
Aztán mind pórul jár.
II.
Pompadour (mialatt a szobalányok Madeleine-t új ruhába öltöztetik): Kis csipkenadrág.
Babette: És karcsú fűző.
Hárman: Ha-ha-ha (kacagnak)
Pompadour: Egy rózsa itt a kebleden, ah mily szédítő.
Pompadour: Az arc puderezve, és a száj pi-píros. A haj
permetezve.
Babette: Ej, de csinos,
Hárman: Ha-ha-ha (kacagnak)
Pompadour: Itt egy szépségtapasz, most te vagy maga a
tavasz.
Mind: Még egy szépségtapasz, most te vagy maga a tavasz.
Pompadour
Hogy a féfiakkal mit
művelj,
Ezt megtudod most, jó
figyelj!
Ring a szoknya,
csalogat, tralalalla.
Reng a fodra, hivogat,
tralalalla.
S azt susogja a pici tapasz
fodra, hogy
Szép legény, csókolj meg
valahogy.
Mert a férfi,
Noha szívügyi
szaktanár,
Ezt nem érti,
E dologban ő nagy
szamár:
Kap horogba.
Mind fennen kezdi.
Aztán mind pórul jár.
Mind: Ring a szoknya, csalogat, tralalalla...
(stb., ism.)
Pompadour: Mert a férfi,
Noha szívügyi
szaktanár,...
(stb., ism.)
Kapcs. 656. sorszám
Leo Fall: Pompadour
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
Harsányi Zsolt eredeti verssorai. A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. Vezényel: Bródy Tamás - Házy Erzsébet (Pompadour marquise), Koltay Valéria (Belotte, Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), Korondy György (René d' Estrades gróf), Palcsó Sándor (Joseph Calicot, népköltő) , Kishegyi Árpád (Collin, Pompadour inasa), Külkey László (XV. Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas, rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard, besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Pompadour és René kettőse, II. felv., 4. jelenet
(prózában):
René (neki akar rohanni): Marquise!
Pompadour (megelőzi): Állj! Vigyázz! Megértetted, hogy
éjjeli szolgálatot fogsz teljesíteni?
René: Utolsó
csepp véremig védeni fogom a marquise-t.
Pompadour: Védeni? Ki
mondta neked, hogy engem védeni kell? Hátha én azt akarom, hogy ne védjenek,
hanem támadjanak? Hadd lássuk csak, lehet-e egyáltalában számítani az
őrizetedre? (Megtapogatja René izmait.) Ah! (Megremeg.)
René (megint neki akar rohanni): Óh, csak megint megölelhetnélek, mint tegnap!
Pompadour: Mi jut
eszedbe? Vigyázz! Nappal ezredes vagyok, ezt ne felejtsd el.
René (izgatottan): És éjszaka?
Pompadour (mosolyogva): A föld forgása következtében a
fölöttes éjszaka alantas lesz.
René: Jeanne,
drága kicsi Jeanne-nom!
Pompadour: Hogy beszélsz a parancsnokoddal?
DUETT (ének)
Pompadour
Mint a cédrus állj elében.
Sarkad hátul össze szépen.
Ne ingadozz, a két szemembe nézz!
René
Hogy ha két szemedbe nézek,
Úgy megingok, mint a részeg.
Nem vagyok bádoghuszár,
És nem vagyok mézeskalács-vitéz.
Pompadour
Csendben légy, mert hogyha nem vagy
megnevelve,
Rögtön mégy az áristomba vasraverve.
Semmi beszéd, szófogadás!
Ha a tiszt úr mondja, hogy század vigyázz!
René
Bármit megteszek édesem,
Ha te oktatsz személyesen,
Refrén:
Egy életem van, egy halálom,
Ezt néked zálogul ajánlom,
Ki téged oly forrón imád.
Szeresd csak egy picikét, egy
picikét,
Ezt a te hű katonád!
Pompadour
Gárdámnak van sok katonája,
És nékem mind egyformán drága.
Ne várj kivételt, jól vigyázz!
Szolgálj és egy picikét, egy
picikét,
Egy picikét se hibázz!
II.
René
Drága tiszt úr kérem szépen,
Már ki kell a sorból lépnem.
Én már nem bírom tovább.
Pompadour
Mi kell hát? Mi lelt?
René
Szép tiszt úr, jaj de szerelmes vagyok.
Pompadour
Szóval előléptetés kell.
Lassan fiacskám a hévvel.
Itt a szolgálat nehéz.
Jó lesz ha előbb gyakorolgatod.
René
Nem kell már.
Érzem, hogy nagyszerűen menne,
Hogyha bár
Egyetlenegy alkalmam lenne.
Pompadour
Jó lesz, ha vársz és készen állsz.
Alkalmat esetleg már ma találsz.
René
Csak várom egy intésedet,
És tűzön-vízen átmegyek.
Refrén:
Egy életem van, egy halálom,
Ezt néked zálogul ajánlom,
Ki téged oly forrón imád.
Szeresd csak egy picikét, egy picikét,
Ezt a te hű katonád!
Pompadour
Már rég kísért egy édes álom,
S te jó vagy erre, úgy találom.
Ma éjjel, nem bánom, tehát.
Lehet, hogy egy picikét, egy
picikét...,
Nem mondom tovább.
Ábrahám Pál (zene) - Harmath Imre (magyar vers): Hawaii rózsája c. operettjének foxtrott slágere. Magyar dalszöveg: Harmath Imre Jim boy és Lilia belépője -
A Hawaii rózsája c. operettnél az eredeti, Színházi élet 1932. 11. számának mellékletében közölt eredeti magyar librettó dalszövegeket írtam le, pici helyesírásbeli javítgatásokkal. Természetesen a többi dal szövegét is közölni fogom.
Ha már fél az éjfél,
Hogy engem már az ágy vár,
Hát ez a betyár
Szívem forr ilyenkor
Akár a jó magyar bor
S így dalok már.
Refrain
Édes mind a lyány,
Angol, dán vagy indián,
Mindegy, akárminő
Szőkén feketés, tűzpiros is lehet és
Mindegy, a fő, hogy nő.
Bevallom gyengém az icipici kis női cipő
Hát még ha benne van személyesen a nő
Mivel, hogy édes mind a lyány,
Angol, dán vagy indián,
Mindegy akárminő.
Bessy
Tudom jól magáról,
Hegy egy nőhöz nem is szól,
Mint Matuzsálem
Ha kettő a kis nő
Magácskának kevés ő,
Kell legalább három.
Refrain
Édes mind a lyány, stb.
Ábrahám Pál: Hawaii rózsája c. operettjéből "My little boy" c. dal magyar dalszövege (Harmath Imre). Ez az operett egyik ismertebb (legalábbis német nyelven) jazz slágere.
Akár a szivem vár
Legyen egy férfisztár
Az legyen mintapéldány
Ki nem nő minden fán
Legyen erős és szép
Brutális és gyengéd
Rögtön úgy nézzen én rám
Hogy ezt rebegje szám: Au yes
Refrén
My little boy
Az ügy komoly
Te légy szivemben
Az én csepp kis heppiendem
My little boy
Itt nagy a baj.
Kitört egy vulkán bennem
Viszont, ha nem szeretsz
Babám elmehetsz
Babám, mert a hecc
Babám addig tart,
míg főzöl engem
My little boy,
Az ügy komoly,
Nyakig szerelmes lettem.
Nyujorkban egy kis bár
Titokban szeszt szolgál
Kevertem ott egy flippet
S nem isznak mást ott már
A lédik ezt a dzsint,
Megisszák, s aztán mind
A partneréhez libben
S ezt súgja csendesen: Au yes
Refrén
My Little boy stb.
My little boy- Harri Stojka and Ethel Merhaut - YouTube
My little Boy - Orchester Paul Abraham mit Rosy Barsony & Fritz Steiner - YouTube
Divatosabb, mint a fehér lú,
Honolulu máma közel van,
Magam hát torpedóval odalövetem.
Ott az őserdőben, ha sétálsz
Szörnyen izgató sok izét látsz.
Millió majom a banánfákon.
Bátor légy ott öregem!
Refrén
Rád néz a pálmafán az orangután
Kit vár az úr a dzsungelben?
S mert egy tigris is jön,
Feléd bután,
Magára nagyság nem.
S jön egy párduc,
S már futsz is hu, hu, hu,
És hogyha nincs a kobra ebéd után
Szaladj, akár a strucc.
Kar
Honolululululu, Honolulululu
Raka
Ott egy aligátor kacsint rád,
Vedd le ridikülnek a mintát...
Ott egy kenguru hord az erszénye mélyén
Egy előkelő famíliát!
Buffy
S mert világos, még a vidék hát
látsz sok árverési hiénát,
S ott egy hercig édes oroszlán,
Lány, lám-lám, kelleti magát.
Refr:
Rád néz a pálmafán... stb.
Kinagyítva is linkelem
Garázslakásom legtitkosabb sarkán
Hol pezsgőbonbon áll, egy csepp asztalkán
Egy rém diszkrét helyen, van egy kis ékszerem
Egy bájos, bájos kis játékszerem.
Refrén
Van egy díványbabám
Oly bájos, csinos, akár, du du du
Mint te babám.
Mint te babám.
A csepp kis lába, csepp topánba
Tipegőn jár,
Mint te babám, du du du,
Mint te babám.
Hamis a mája és zúzája, Fűrészpor a szíve tája
Szája, bája, száz hibája van talán,
Hogyha lefektetik, behunyja a szemét már,
Mint te babám, mint te babám.
Már a rádión is hallottam e nótát
A tengeren ezt fújják a pilóták,
Ezt énekli ma már Genfbe, ha konferál
A Brünning, a Brian és a Laval.
Refrén
Van egy díványbabám stb.
Ábrahám Pál: Hawaii rózsája c. 1931-es jazzoperettjének dalszövegei
aus der Operette 'Die Blume von Hawaii' von Paul Abraham (1931)
Ich hab ein Diwanpüppchen
süss und herzlich wie du
genau wie du, genau wie du
Das hat ein Seidenkleid
und kleine goldene Schuh'
genau wie du, genau wie du
Das hat so schöne weisse Zähne
und im Aug' die falsche Träne
Und im Herzen Sägespäne, so wie du
Ich hab ein Diwanpüppchen
süss und herzlich wie du
genau wie du, genau wie du
Wenn man es niederlegt
macht es die Augen zu
genau wie du, genau wie du
In meiner kleinen netten Gastroniere
da gibt es Sex, Bonbons und auch Liköre
Ein Tischchen grad für zwei
und sonst noch allerlei
und eine allerliebste Spielerei
Ich hab ein Diwanpüppchen
süss und herzlich wie du
genau wie du, genau wie du
Das hat ein Seidenkleid
und kleine goldene Schuh'
genau wie du, genau wie du
Das hat so schöne weisse Zähne
und im Aug' die falsche Träne
Und im Herzen Sägespäne, so wie du
Ich hab ein Diwanpüppchen
süss und herzlich wie du
genau wie du, genau wie du
Wenn man es niederlegt
macht es die Augen zu
genau wie du, genau wie du
Magyar dalszöveg
Garázslakásom legtitkosabb sarkán
Hol pezsgőbonbon áll, egy csepp asztalkán
Egy rém diszkrét helyen, van egy kis ékszerem
Egy bájos, bájos kis játékszerem.
Refrén
Van egy díványbabám
Oly bájos, csinos, akár, du du du
Mint te babám.
Mint te babám.
A csepp kis lába, csepp topánba
Tipegőn jár,
Mint te babám, du du du,
Mint te babám.
Hamis a mája és zúzája, Fűrészpor a szíve tája
Szája, bája, száz hibája van talán,
Hogyha lefektetik, behunyja a szemét már,
Mint te babám, mint te babám.
Már a rádión is hallottam e nótát
A tengeren ezt fújják a pilóták,
Ezt énekli ma már Genfbe, ha konferál
A Brünning, a Brian és a Laval.
Refrén
Van egy díványbabám stb.
Kapcs. 225. sorszám, valamint 655., 654., 653. sz. is.
Kiegészítés,
pótlás
Harsányi
Zsolt eredeti verssorai.
A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében
hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9.,
Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. Vezényel: Bródy Tamás - Házy Erzsébet (Pompadour), Koltay
Valéria (Belotte, Pompadour
szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), Korondy György (René d' Estrades gróf), Palcsó
Sándor (Joseph Calicot, népköltő) ,
Kishegyi Árpád (Collin, Pompadour
inasa), Külkey László (XV.
Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas,
rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard,
besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és
Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Pompadour és René kettőse, I. felv.:
René
Drága
kincsem,
Van
egy utca, hol ismerős nincsen.
Ott
egy eldugott kis szobát vettem. Ketten
Túl
volnánk ott etiketten.
Önfeledten!
Pompadour
Ejnye,
hallod,
A
szerelmet kissé gyorsan vallod!
Első
percben már ily messze menni,
Ilyet
tenni,
Kedvem
lenne sértve lenni.
Finom
büfé és kettőre terített asztal
M...m...m...
Hűtött
pezsgő s egy úr, aki forrón marasztal
M...m...m...
Könnyed
léhaság,
Spicces
tréfaság,
Az
ablakon függöny, odakinn vaksötét,
Ez nem rossz, ezt meg fogom gondolni még!
II.
Pompadour
Az
van benne,
Hogy
a vérem, az túl forró lenne,
Azért
az előbb csak esküdni tessék,
Jól
fogsz vigyázni, hogy más ne essék,
Csak
tisztesség.
Esküdném
én,
De
hisz megszegem úgyis a végén,
Ilyen
esküt megszegni nem mer,
Értelemmel
Felruházott
férfiember.
Finom
büfé és kettőre terített asztal
M...m...m...
Hűtött
pezsgő s egy úr, aki forrón marasztal
M...m...m...
Könnyed
léhaság,
Spicces
tréfaság,
Az
ablakon függöny, odakinn vaksötét,
Ez
nem rossz, ezt meg fogom gondolni még!
Ezt
meg fogom gondolni még!
Hogy
hívnak, mondd meg?
Pompadour
M...m...m...
René
Kérlek,
hogy hívnak, mondd már?
No,
mondd meg!
Pompadour
Jeanne!
René
Jeanne!
Te imádott, tündéri lány!
Pompadour
Majd
ha ketten leszünk,
Megcsókolhatsz, talán. (Ketten el.)
Kapcs. 120. sorszám, valamint 654., 653. sz. is.
Kiegészítés
Leo Fall: Madame
Pompadour
Fordította: Harsányi Zsolt
Harsányi Zsolt eredeti verssorai. A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. Vezényel: Bródy Tamás - Házy Erzsébet (Pompadour), Koltay Valéria (Belotte, Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), Korondy György (René d' Estrades gróf), Palcsó Sándor (Joseph Calicot, népköltő) , Kishegyi Árpád (Collin, Pompadour inasa), Külkey László (XV. Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas, rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard, besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Pompadour belépője
Itt valamit ma este tenni kell.
Én ezt nem bírom el.
Olyan hangulatos vagyok, olyan szertelen.
Én ezt nem szeretem.
Zsibongani érzem az ujjaim körmét
És valahogy valamit zúznék vagy törnék,
S ha tegyük fel ez nem elég,
Lesz mód arra más még.
Lesz!... Kell!... Mert!...
Hej, ha kezembe kapnék egy férfit,
Férfit, de igazit ám!
Szinte gondolni sem merem végig,
Oly forró, oly vad a szám!
Juj, egy drága, komiszkodó,
Csirkefogó, az lenne jó.
Jaj, ha egyet ma kaphatnék,
Mi lenne itt ma még,
Mi lenne itt ma még,
Mi lenne itt ma még!
Belotte (befut):
Ott nézze, nézze madame!
(bemutat a szomszéd
terembe)
Az szép ember ám.
Pompadour
Amaz még szebb talán,
Szép, daliás fajta...
Nézd, egy, kettő, három...
Hát láttál ilyet?...
Egyszerre négy nő is lóg rajta!
Jó táncos!
Milyen könnyen illan.
A pillantása frissen csillan.
Ki tudja?
Talán ez itt a boldogság útja.
Mit csináljak? Menjek? Vagy megálljak?
Kerget a vágy, titkos remény,
Talán ma itt elérem én.
Férfit, de igazit ám!.... stb.
Leo Fall:
Pompadour
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
René belépője (négy lány társaságában érkezik, 2. jelenet)
René
Laridi, laridon, be szép idő,
A karnevál idénye,
Ragyogó szemeimben szédítő
A női bájak fénye.
Laridi, laridon, laridallalerá
Babáim száma négy,
Caroline, Amélie, Melanie, Léonie.
De több is lesz ma még.
Lányok (nőikar)
Féltékenyek vagyunk, öregem,
És ezt már mégse hagyjuk.
René
A kártérítést megfizetem,
Ha csókban számolhatjuk.
Hisz úgysem tart sokáig,
Csak hamvazó szerdáig.
Laridi, laridon, laridá.
René
Az ember éldegél és neje
Szoknyáján békén szendereg,
De egyszer lángra gyúl a feje:
Mulatni kéne, emberek!
Tyuhaj, pezsgő is, nő is akad,
A sárga földig idd le magad.
Igyunk, igyunk, igyunk.
A józanok be ostobák.
Aztán nejéhez visszatér,
És szendereg tovább.
És szendereg tovább.
II.
René
Laridi, laridon, nagyon szilárd
Az elvük itt a nőknek,
Egy álláspontjuk van kivált,
Ha csókra kérik őket:
Laridi, laridon, laridallalerá
Ez az álláspont remek:
Caroline, Amélie, Melanie, Léonie,
Egyikük se mond nemet.
Lányok (nőikar)
Ne hencegj, mert ha sorra kerül,
Felelhetünk még nemmel.
René
Szátok nemet mond feleletül
S igent feleltek szemmel.
Másképpen rossz is lenne,
Hisz éppen ez szép benne.
Laridi, laridon, laridá.
René
Az ember éldegél és neje
Szoknyáján békén szendereg...
Stb.
Kapcs. 227. sorszám
Kiegészítés
Leo Fall: Pompadour
Magyar szöveg: Harsányi Zsolt
Harsányi Zsolt eredeti verssorai. A rádióban a teljes operett magyar szövege Innocent -Vincze Ernő átültetésében hallható, a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31 - 22.00. Vezényel: Bródy Tamás - Házy Erzsébet (Pompadour), Koltay Valéria (Belotte, Pompadour szobalánya), Szirmay Márta (Madeleine, René gróf felesége), Korondy György (René d' Estrades gróf), Palcsó Sándor (Joseph Calicot, népköltő) , Kishegyi Árpád (Collin, Pompadour inasa), Külkey László (XV. Lajos király), Nádas Tibor (Maurepas, rendőrminiszter), Katona Lajos (Poulard, besúgó, a rendőrminiszter ügynöke), km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Zenei rendező: Balassa Sándor. Rendező: László Endre.
Belotte
és Calicot vidám kettõse
Calicot
Mindent
kérhetsz, angyalkám, csak egyet nem,
Ebben
aztán lehetetlen engednem.
Elvégtére
bennem is van méltóság
Medveként
nem ugrálok tehát!
Belotte
Ja,
ha elved és szíved összeütközésbe jött,
Íme
döntened kell köztem és a méltóság között.
Calicot
Jaj
Istenem, jaj Istenem,
Hisz
kezdeném, de nem tudom,
Vagy
nem merem!
Belotte
Dirmeg-dörmög
az öreg medve,
Szíve
lángra gyúl,
Bár
táncolni sose volt kedve,
Hopszpolkát
tanul.
Mert
a kényelem,
Fontos
érzelem,
Ám
a fürge hopp, hopp, hopp.
Szerelemmel
egyesítve jobb, jobb, jobb.
Calicot
Mert
a kényelem,
Fontos
érzelem,
Együtt
Ám
a fürge hopp, hopp, hopp.
Szerelemmel
egyesítve jobb, jobb, jobb.
II.
Belotte
Tánc
nélkül múlt el neked sok esztendő,
Ropjad
hát, egy perced sincs vesztendő.
Majd
rájössz, hogy táncolni mily finom hecc,
Végül
még táncmester is lehetsz!
Calicot
De
fiam, hisz ezzel magad alatt vágod el a fát!
Aki
folyton táncol, fáradt lesz s a szerelemben fád.
Belotte
Nem
érted ezt, táncolni kell a csók előtt,
Hisz
éppen a tánc ad rá erőt.
Dirmeg-dörmög
az öreg medve,
Szíve
lángra gyúl,...
Ősverzió-problémák, avagy ődöngés a Hunyadi szövege felett
ORIGO - Ókovács Szilveszter
2022.01.13. 12:20
209. levél
Édes Néném,
érdeklődésével némi idegességet csempész szívembe: lassan bizony, neki kell látni a Hunyadi László vadonatúj produkciójának. Több mint egy éve érleljük a dolgot a (mindent) tervező Lisztopád Krisztinával, szinte minden jelmez és a díszletek nagyobb része is kész immár – csak nekem akaródzott olyan lassan meglenni a szöveggel.
[...] Kedves Néném, ami pedig a szöveget illeti... remélem, majd egyszer szeretni fogja... de elsőre nem fogja szeretni. Éspedig nem is miattam. Azon vagyok, hogy minél inkább az eredeti szöveg hangozzon el, de én is eljutottam arra a dilemmapontra, mely szerint nem tehetjük meg Erkel zenéjével, hogy gyengébb minőségű szöveg húzza le, ugyanakkor nem szabad kiszedni azokat a fordulatokat, képeket mégsem, amelyek a komponista muzsikáját illették. No, de mit tegyünk a régi, elfelejtett jelentésű szavakkal (tombérozni)? A régi, módosult jelentésűekkel (zsivány)? A félreérthetőkkel (tündérkecsű)? A hangulattalan, a zene áhítatából, intimitásából vagy épp ünnepélyességéből kilógó szavakkal (pelikán)? A rímtelen recitativókkal? („S e nyomorú féreg, e sehonnai oláh/Halálos ellenem fia meré kérni leányom kezét?") A kínos prozódiával („fölötte villog szörnyűen")? A ma nagyon nem konform képhasználattal („bűzhítse vészteljes lehelete", „felséges illatú balzsam-leheleted")? Az éneklés ellen való használattal (rengeteg magas hangrendű vokális a csúcshangokon)?
Ahogy nyilván nem maradhatott a „László király kívánja a két Hunyad-fiút" c. mondat igéje, úgy valóban, a karigazgató heves egyetértésével a férfikar mentesül a Gara Mária, a boldog menyasszony „tündérkecsű" jelzőjétől, s így egy fokkal komolyabban énekelhetnek majd a nászi képben („tündérkecsű szép menyasszonya" helyett: „tündéri szépség menyasszonya"). És ma már a „bosszú" jobban magyarázza a „vérbűn" fogalmát is.
Ha végigpörgetem a 22 oldalas librettófájlt, az látszik érzetre, hogy a teljes szöveg hatodát-hetedét kellett kicsit meggyógyítani, de elég sok helyen – ott, ahol a képek nem változtak, csak szebb a szinonim gondolkodás – meghagytam a Nádasdy-féle ismert szöveget, ám könyörtelenül visszaváltottam belőle (vagy ha az rossz döntés lett volna, írtam helyette azonos értelműt magam), ha a képhasználat vagy a mondanivaló nagyot változott volna. Főhajtásnak is szántam az egész hónapos gyomláló munkát a hódolni való elődök előtt, Erkel, Egressy, de Nádasdyék felé is. De bármilyen hangulatos, olyan dolgok az átiratból se maradhattak, mint a második felvonás női karát kezdő felütés („Nyári est, nyugalmas est / Kedvel az, ki nem henyél..."), hisz a novemberi Temesvár semmiképp sem mutathatja egy fülledt kánikulai nap végét. Amennyire észrevettem, a librettóból kivették magának Hunyadi Jánosnak nevét – én visszaraktam, Mátyás gyereksége ellenére tettrekész alakját is gyermetegre satírozták, én igyekeztem kontúrosabbá tenni. És ha már a fél Magyarország – vagy tán az egész – félreérti az első felvonást záró férfikari slágert („Meghalt a cselszövő... Mert László nagy király"), hisz itt V. Lászlót éltetik Hunyadi László vitézei, akkor igyekeztem az uralkodót „Király"-nak nevezni, kevésbé a keresztnevén szólítani.
Sokat gondolkodtam, hogy a magyarul alig beszélő (Habsburg-Luxenburgi) László esetlen fogalmazásait akár meg is hagyhatom, hisz azok is jellemzik az embert, a helyzetet („Hadd legyek tiétek!"). És itt már Néném bizonyára azt gondolja: nem elég, hogy rendezi, még új szöveget is ír az örökbecsű dallamokra?!
[...]
UDVARHELYI BOGLÁRKA: OPERA ÉS OPERETT AZ 1867-ES ÉV PÁRIZSÁBAN - DLA DOKTORI ÉRTEKEZÉS
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28. számú művészet- és művelődéstörténeti tudományok besorolású doktori iskola
OPERA ÉS OPERETT AZ 1867-ES ÉV PÁRIZSÁBAN (VERDI: DON CARLOS, GOUNOD: ROMEO ÉS JÚLIA, OFFENBACH: A GEROLSTEINI NAGYHERCEGNŐ)
UDVARHELYI BOGLÁRKA
TÉMAVEZETŐ: BOZÓ PÉTER DLA
DOKTORI ÉRTEKEZÉS
2012
Kapcs.: 649, 648, 133., 132., 131., 130. és 39. sorszámok
Huszka Jenő: Lili bárónő
Dalszöveg: Martos Ferenc
Berta, Frédi és Malomszegi vidám tercettje, II. felv.:
(A rádiófelvételen nem Emma [Clarisse szobalánya], hanem Berta [Lili szobalánya] énekel a hármasban. A vers leírásánál maradok az eredeti szereplők megnevezésénél. A Rádió Dalszínházának teljes felvételén Hűvösvölgyi Ildikó [Berta/Emma], Rozsos István [Frédi] és Melis György [báró Malomszegi, bankár] éneklik a dalt, az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli - 1983. október 10., Petőfi Rádió, 20.35 - 22.30)
I.
Emma
Tudom én nagyon is,
Hogy a mája hamis.
Tudom én, mi az úrnak a gondja.
Aki úr, tudom én.
Fiatal meg a vén, (Malomszegi és Frédi megcsípik.)
Valamennyi a szoknya bolondja. (Emma átszalad balra, Malomszegi és Frédi megfogják és visszahúzzák.)
Frédi: No de mért is menekül?
Malomszegi: Nem eszem meg mindenestül,
Frédi: Çsak a karcsú derekát,
Malomszegi: Ölelem legfeljebb át!
Emma
Ha a lány takaros,
Biz a csók hamaros,
Kikönyörgi a férfi a hitvány,
Tudom ám azután
Tovalép szaporán (Hátrál.)
S a nyomát bottal ütheti a lány.
Frédi: Csókot ki nem ád, de csúnya. (Hátramegy.)
Malomszegi: Csókot öreg úr se unja! (Hátramegy Emmához.)
Hárman együtt (Előre jönnek, kéz-kézben):
Adj keveset, de szerelmeset,
Cukorédeset, kellemeset!
Refrén
Frédi és Malomszegi (Átsétálnak kéz-kézben jobbra.):
Kedves kicsikém, ne féljen!
Egy-két ölelés nem szégyen!
Hunyja be szemét szépen,
A többit bízza rám! (Visszasétálnak középre.)
Félni csacsiság előre!
Csóktól kap a lány erőre!
Hol van a pici csőre?
Galambocskám.
II.
Frédi
A szívem csupa tűz!
Örökös hadat űz,
A világon az asszonyi nemmel.
Malomszegi
A tüzes szerelem,
Nekem is elemem!
Megeszem a leányt a szememmel!
Emma
Ez az úrfi de gonosz,
A szemével hogy csiklandoz. (Hátramegy mint előbb.)
S ez a délceg öreg úr,
Bajuszával sziven szúr.
Frédi
Szerelem mezején (Hátramegy Emmához.)
A darázs vagyok én,
A virágok a mézt nekem adják.
Malomszegi
Kicsi pille vagyok,
Repülök, ragyogok, (Hátramegy Emmához.)
Nekem áll ez a gyönyörű világ. (Előre hozzák.)
Emma (Ismét hátra szalad.)
Frédi
Csókot ki nem ád, de csúnya! (Hátra megy Emmához.)
Malomszegi
Csókot öreg úr se unja. (Hátra megy Emmához.)
Hárman (Előre jönnek.)
Adj keveset, de szerelmeteset,
Cukor édeset, kellemetest!
Refrén
