HÍRES OPERAÁRIÁK – bariton

SZERKESZTŐ: Varga PÁL

TARTALOM

HÍRES OPERAÁRIÁK – basszus

SZERKESZTŐ: Varga Pál

Kiadó: Editio Musica

TARTALOM

HÍRES OPERAÁRIÁK – koloratúrszoprán

SZERKESZTŐ: Varga Pál

TARTALOM

Híres operaáriák _Alt _ Zeneműkiadó Vállalat (1960)

Oldalszám: 102

ALT HANGRA ZONGORAKÍSÉRETTEL - BERÜHMTE OPERNARIEN/ALT MIT KLAVIERBEGLEITUNG

Verdi, G.: Trubadur, Azucena elbeszélése22

FORDÍTÓ_ Romhányi József

Szirmai Albert – Gábor Andor: Gróf Rinaldó

Dalszöveg:

Kaliforniai dal

Száll a szellő, száll, messze földig jár,

Ó, bocsáss véle, álom tündére,

Sóhajtásom száll, én is mennék már,

Szól a szív, visszahív, visszavágyom már.

Refrén:

Kaliforniába vágyom,

 Az arany hazája vár,

Sokkal szebbek ott a lányok,

Szebben szól a madár.

Kaliforniába vágyom,

Hol a kék vizek felett,

Szívem bút, borút és fájó

Szerelmet elfeled.

Boldogság völgye, álmaim földje,

Ó, ha elmennék, ó, ha ott lennék,

Sír a szél lágyan, nem visz el vágyam,

Itt vagyok, hervadok, bánat országban.

Refrén:

Kaliforniába vágyom,…

Boldogság völgye, álmaim földje, …

Sóhajtásom száll, én is mennék már,

Szól a szív, visszahív, visszavágyom már.

Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Leányvásár

Lucy Harrison és Tom Miggles (Tom Fleetwood) kettőse, II.. felv.:

Csöndes álmok éjjelén

Tom:

Csöndes álmok éjjelén

Ringó csónak lágy ölén

Asszonyomhoz járok én

Visz az álom,

Járok száz veszélyen át,

Míg csak világ a világ.

Sosem hagyom el a párom.

Lucy

Mért nem jött vissza ő,

A nyugalmam nem lelem,

Merre jár, engem hova vár.

Álmom nincsen már.

Ez a szerelem szállna bár,

csak szállna

Felém hozná az álom, a vágy ide.

Mért nem jön, eljár az idő

Vissza sose miért nem

jön ő már.

Tom:

Csöndes álmok éjjelén

Ringó csónak lágy ölén

Asszonyomhoz járok én

Visz az álom,

Járok száz veszélyen át,

Míg csak világ a világ.

Sosem hagyom el a párom

Lucy:

Sok álmatlan éjjelen át

Mindig gondolok reád,

Vissza várom őt, a párom.

AVAGY SZABAD-E ÚJRAKÖLTENI A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ DALSZÖVEGEIT?

• 2011. március, Színház.NET 

…az eredeti bécsi, nagyvárosi népnyelv kifinomult kétértelműségeit csak „bécsiül” lehet érteni, szolgai fordításuk magyarul értelmetlen…

Az Operettszínház a 2006-os premier óta hol megfontoltan, hol ingerülten reagál a Csárdáskirálynő dalbetéteinek átköltésével kapcsolatos értetlenkedésre, fanyalgásra. Az 1915-ös bécsi
változat remake-jének szánt előadás alkotóinak a maguk szempontjából igazuk lehet: nyilatkozataikból, de még az előadás promóciójából is jól látszik, hogy nemcsak új műfajkoncepciót, de az Operettszínház új imázsát is erre a korszerűsített változatra igyekeznek építeni. A „koncepció” amúgy alighanem méltányolható szempontja, hogy külföldi turnékon valóban a nemzetközi operettvilágban ismert és játszott
eredeti Csárdásfürstint érdemes előadni.

A fanyalgók helyzete sem irigylésre méltó, mert nem könnyű szabatosan megfogalmazni (bár a továbbiakban kísérletet teszünk rá), mi a baj azzal, hogy a Túl az Óperencián helyett Messze száll a fecskepár, az Álom, álom, édes álom helyett Százezernyi angyal zengi: boldogság, a Jaj, cica… helyett Jaj, lányok nélkül élni, mondd, mit ér (s az ugyancsak átírt A lányok, a lányok, a lányok angyalok és Szilvia belépője) idegenül ható, új szövegeivel halljuk a Csárdáskirálynő ismert dallamait. Kállai István és Kerényi Miklós Gábor új magyarításai a szótári hűség szempontjából valóban jobban illeszkednek az 1915-ös bécsi Béla Jenbach-Leo Stein-szöveghez, s ritmikai, prozódiai problémák is ritkán akadnak. (Kérdés persze, hogy ha ezeket a dalokat átfazonírozták, miért kegyelmeztek meg a többi Gábor Andor-versnek.) Voltaképpen azonban mégsem teljesen ezt a bécsi variánst játsszák. Akkor ugyanis nem hagyhatták volna meg a Hajmási Péter, Hajmási Pál-tercettet (igaz, itt duettként); és nem használnák még csak nem is a Gábor Andor-féle dalszövegek némelyikét, hanem az 1954-es Kellér-Békeffy-féle változat átiratait, Innocent Vince Ernő szövegeit, és mindenekelőtt Anhilte prózai szerepéből sem csinálnának újfent éneklő ál-Cecíliát.
Alapvető kérdés, hogy az 1916 novemberében bemutatott magyar Csárdáskirálynő (akkor még Csárdáskirályné!) valóban az „Urtext” Csárdásfürstin műfordítása-e. Látszólag alig van különbség köztük, mégis inkább két különböző darabról kell beszélnünk.

[…]

Gábor Andor a Hajmási Péter szövegében ezt a nagy trükköt veti be: a szőlő, a kenyér motívumát és a Hajmási nevet szintén kölcsönveszi. Amivel a közönség rejtett emlékezetét megmozgatja, az Szilágyi és Hajmási székely népballadája, melyet először Toldy Ferenc közölt nyomtatásban 1827-ben, de Vörösmarty, utóbb pedig Gyulai Pál is feldolgozta költői beszélyben. Gábor Andor az indító kép elemeit a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-ben megjelent I. kötetéből veszi (amelynek további népszerű kiadásai ott sorakozhatnak az operettlátogatók családi könyvesvitrinjeiben):

– Pajtásom, pajtásom, kinyeres pajtásom!
Már hét esztendeje, hogy mü fogván estünk
Császár tömlöcébe, két gerezd szőllőért…

Innen tehát a kenyér és a szőlő metaforája az operettdalban:

Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…

De a ballada szituációja is áthallásos. A Szilágyi és Hajmási legtöbb változatában a török császár leánya segít megszökni a két magyar rabnak, s velük is menekül; az út során azonban a férfiak összekülönböznek, hogy melyiküké legyen a lány. (Ha a népköltészet növényi szimbolikájának közkeletű értelmezésére gondolunk, akkor a „két gerezd szőllő” említése valamilyen szexuális kihágást sejtet, és egyértelmű, hogy a leány erotikusan is vonzódik a magyar nemesifjakhoz.) Egyes változatok szerint a férfiak párbajra mennek, melyben Hajmási László halálos sebet kap. Más, komikus változatokban azonban egyikőjüknek eszébe jut, hogy otthon várja a feleség, s így a párbaj elmarad. Gábor Andor mindkét szituációt bekapcsolja a történetbe. Bóni és Edvin első felvonásbeli párbajában vagy Kerekes Ferkó és Bóni Szilvia sorsa feletti elkeseredett civakodásában – harmadik felvonás – nem nehéz felismerni a párhuzamot, különösen, hogy Bóni a Stázi iránt érzett vonzalma miatt nem egészen veszi komolyan lovagias felajánlását. Bizonyos értelemben ez az operett csúcspontja, a Csárdáskirálynő dramaturgiailag legfontosabb dala.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy 1954-ben Kellérék Honthynak ügyeskedték át a tercettet, és emiatt aztán a Honthy Hanna kedvéért Cecíliává átírt Anhilte-szerep lesz a voltaképpeni főszerep. Így kerül át a Hajmási Péter az első felvonásba, ahol Cecília partnerei Kerekes Ferkó és – Bóni helyett – Miska (Feleki Kamill) lesznek. Miska szerepe miatt Innocent Vince át is írja a második versszakot. A „Gyere rózsám, gyújtsál gyertyát, / Vagy gyújtsd meg a villanyt” helyett Miska azt énekli: „Józan fejjel nem jó nézni, / Hogy mulatnak mások…” Bóninak, Szilviának és Kerekes Ferkónak az 1954-es változatban a Kivilágos virradatig jut, amelyben jószerével csak a sírva vigadás nemzeti közhelye marad meg. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a Bónit az 1948-as felújítás után nagy sikerrel játszó Latabár Kálmán az új változatban átadja szerepét a fiatal Rátonyi Róbertnek. Kellérék megoldásával nemcsak a Szilvia- Edvin-Bóni-Stázi vonal, vagyis az alapszerepkörök, a klasszikus primadonna-bonviván-táncoskomikus- szubrett konfliktuscsoport színtelenedik el, de a darab voltaképpeni értelme is megváltozik. Cilikéék tercettjében ugyanis már csak az egykori vetélkedés emlékéről van szó, és ez dramaturgiai szempontból sokkal gyengébb, mint az 1916-os változat megoldása. Ez a szituáció mutatja a legjobban, hogy az 1954 után leggyakrabban játszott Kellér-Békeffy-librettó voltaképpen törli a darab alapkonfliktusait, és igazából csak nosztalgiázik egy letűnt, tétek nélküli, békés világ fölött. Revüoperetté válik, amibe, kényszerűen, összekötő szövegek is kellenek.

[…]

Tulajdonképpen lehangoló, és feltehetően a tercett drámai helyzetének meg nem értéséből fakad, hogy a Hajmási-csárdás az Operettszínház mostani remake-jében is egyszerű revüelemmé fokozódik le: a Weilersheim-házban énekli Anhilte, az egykori sanzonett, duettben Miska „ikertestvérével”, Alfonzzal. A bécsi változatnál erősebb Gábor Andor-féle verzió tercettje így veszíti el kulcsszerepét Kelléréknél, és így válik gyakorlatilag jelentéktelenné a Kerényi rendezte előadásban.

Miért kell vajon 2006-ban a bécsi változathoz visszaigazítani az Álom, álom, édes álom refrénjét erre: „Százezernyi / angyal zengi: / boldogság, / Százezernyi / forró csókkal / várok rád!”? Vajon az Álom, álom, édes álomból ma már nem hallatszik ki Csongor panasza Vörösmarty mesejátékából?

Álom, álom,
Édes álom,
Szállj a csendes föld fölé;
Minden őrszem
Húnyjon, csak nem
A várt s váró kedvesé. […]
Álom, álom, édes álom,
Ah, csak most ne légy halálom.

Gábor Andor szövege arról szól, amit Csongor is panaszol Tünde eltűnése után: az egymástól búcsúzó szerelmesek (Edvin és Szilvia a második felvonás végén) nem mernek hinni abban, hogy egyáltalán találkoznak-e még. (Ráadásul éppen 1916-ban fut az Operaházban a Csongor és Tünde egy igen reprezentatív kiállítású szériája.)
Valószínűleg kevesebben vennék ma már észre, mint 1916-ban, hogy az első felvonás fináléjában, a házastársi ígérvény aláírásakor elhangzó duett (megint csak Edvin és Szilvia), az Egy a szívem, egy a párom szövegötlete Petőfi 1843 márciusában írt, Kakasszóra hajnal ébred című népdal-imitációjából való kölcsönzés:

Kakasszóra hajnal ébred,
Én lányokkal nem beszélek.
Mert ha szólok őhozzájok,
Hajnal lesz a két orcájok.

Így valaki azt gondolná,
Én is kakas vagyok talán;
S hej, a kakas hamis madár,
Untalan más fészekhez jár.

Pedig én kakas nem vagyok,
Hanem filemile vagyok,
Egy a fészkem, egy a párom,
Egyért élek a világon.

Gábor Andor átveszi Jenbachék német szövegének „üzenetét” („Eine nur – die ist die Echte, / Eine nur – die ist die Rechte…”), a hűség illuzórikus témáját, de a Petőfi-vers ízeit keveri bele:

Egy a szívem, egy a párom,
Boldogságom tőle várom,
Más leánytól még az édes csók sem kell.
Egy a párom, egy a szívem,
Egyet tud szeretni híven…

S ha ez nem lenne elég: a Te rongyos élet refrénje Laczkó Géza Zrínyi-regényének, a Német maszlag, török áfiumnak a Nyugat 1913/8. számában megjelent folytatásában olvasható részletéből származik, alighanem ezek a regény szimbolikus kulcsmondatai: „A király? Távoli kegyes idegen… A harc? Patkány-marakodás! A hadi pálya? Bohóc-kapaszkodás! Az élet? Rongy, rongy, rongy!”

Maga a „Túl az Óperencián” verssor azonban megint csak Petőfinél, a Pató Pálban olvasható:

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

A laikus befogadó értelmezői kontextusát a magyar szöveg úgy helyezi át, hogy nem a házastársi hűtlenkedést, hanem a házasság halogatásának témáját sugallja: hol lesznek boldogok? Seholsincsországban, a mesében, vagyis sehol és soha:

Túl az Óperencián boldogok leszünk,
Túl az Óperencián csókra éhezünk,
Túl az Óperencián lesz mesés tanyánk,
Túl az Óperencián fészek vár reánk!

Minden egyéb érthető a dal verzéiből. Érdekes módon Kállai és Kerényi ezeket változatlanul hagyják:

EDVIN De megesik a férjjel ott is, trallala, a hámból hogy kirúg!
STÁZI A férjek, kikről kegyed beszél, trallala, de furcsa kisfiúk!
EDVIN A feleség az csak ül otthon, trallala, és stikkel és imád!
STÁZI S ha kimaradsz, nincs egyéb dolga, trallala, csak szépen várni rád!
EDVIN Ez így van, és nem változhatik, trallala, Pesten úgy, mint Bergengócián!

Folytathatnánk.

[…]

Buttykay Ákos – Bakonyi Károly: Hamupipőke

Mesejáték három felvonásban

Rózsavölgyi és Társa császári és királyi udvari zeneműkereskedése 

Oldalszám: 147
 

Megvásárolható: 9.800 Ft – a www.antikvarium.hu oldalon.

TARTALOM

I. felvonás.
Előjáték 3
1. sz. Ludmilla: Perdülj rokka 9
2. sz. Hamupipőke belépője 23
3. sz. Dal a karosszékről 26
4. sz. Induló (kar) 29
5. sz. Ország báró belépője 31
6. sz. Együttes 34
7. sz. Finale 42

II.  felvonás.
1. sz. Együttes 58
2. sz. Gavotte (kar) 72
3. sz. Dal a mesebeli herczegkisasszonyról 81
4. sz. Együttes 86
5. sz. Az álom játszik tán velem 94
6. sz. Pista dala 96
7. sz. Finale 102

III. felvonás.
Előjáték 129
1. sz. Óh édes, szépséges álom 133
2. sz. Pista dala 137
3. sz. Dal a papucsról 138
Záró szám 145

SZABÓ MIKLÓS: Szabadság-dal – V.V. Scserbacsov: Dohányon vett kapitány - (Iván dala)

Miért, miért, ki tudja, miért, 
mért szenved egy ember a másikért? 
Miért, hogy egyik gazdag úr, 
a másik a porba hull? 
Ahol a sorsa örökös áldomás, 
van háza, földje száz, 
de mindenéből mi jut neked, 
csak sáros cipője, semmi más. 
Az életedben más cél úgy sincsen, 
hát fényesítsed szépen! 
De itt van már a fényes hajnal, 
már süt reám a napsugár. 
Indul a nép diadalmas rajjal, 
és büszke szívünk zenéje száll. 
Mert eljött az a boldog óra, 
már hallom szép harangszavát. 
A szabadság lemosolyog ma a porba, 
és nem lesz többé szolgaság. 
Mert eljött az a boldog óra, 
már hallom szép harangszavát. 
A szabadság lemosolyog ma a porba, 
és nem lesz többé szolgaság.

A dohányon vett kapitány - szövegkönyv (68 oldalon)

DOHÁNYON VETT KAPITÁNY

Operett 3 felvonásban 5 képben.
 

Szövegét irta - Adujev

Zenéjét szerzetté: Scserbesov

SZEREPLÖK:

Peter Alexejevics cár:

Akaki, ceremóniamester: Szmurov, kalmár:

Ljuba, a leánya:

Zsuljev,kereskedő:

Glikerija, leánya:

Nenila Verfolomojevna,bojárasszony

Anton,a fia:

Iván,a szolgája:

Arina,Ljuba volt dajkája:

Germaine,marquise:

Diana,grófnő:

Niniche,fogadósné:

Van Bláziusz,holland kapitány:

Gerváni Hannibál,a cár keresztfia:

Stresnyof, bojár fiú:

Korzakof, bojár fiú;

Lugin, bojár fiú:

Kikötőparancsnok:

Mouton, főszakács:

Keke, szakács:

Szolga Szmurovnál:

Kocsis

I. bojár:

II. bojár

III. bojár

IV. bojár

Bojárok, bojárasszonyok, fiuk,lányok, matrózok, szolgák, női cselédek, szakácsok.

- 2 -

Első felvonás.

/Szmurov kalmárnak, a cári hajók vitorlavászon szállítójának a kertje Moszkvában. A háttérben, lehetőleg magasabban az előtérnél ünnepi asztalokat terítenek a szolgák és cselédek. A szín mögé a Nagy Péter kori Moszkva tájképe és aranyló ősze borul/
 

l. szám. Megnyitó kar:
/terités közben, ételhordás etb./

Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház
Perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár.
Ünnep van ma, ünnepi napra
készítsd gyorsan, mind, ami kell
Hordj fel tüstént minden jót!
mákos patkót, mogyorót
Nem marad itt ma senki éhen, itt a tál

kés meg a villa vár
s hogyha kedved szeszre áll
itt a telt pohár.
Itt van a tányér, itt a kancsó, itt a bor
melytől a véred forr.
Ennél bővebb ételsor
nincs sehol!
Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház!
perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár!
Ünnep van ma, ünnepi napra
kész van máris, mind, ami kell
itt az asztal, itt a szék
Jöhet már a vendégség.

/a kar után belép Szmurov kalmár és a cselédek közül eléje siet Arina, a dajka, a zene elhalkul, melodráma/

Buday Dénes - Szilágyi László: Csárdás

Szeretném a boldogságot egyszer megtalálni

Szeretnélek csöndes nyári este téged várni

Elhervadok én itt egyedül,

Árva szívem hozzád menekül

Fogadd el emlékül!

Szőke Tisza udvaromon a zöld tónál

Fáj a szívem nem szeret így az én rózsám

Nem futhatok utána

Más neki a babája

Bánja is ő, hogy vágyom én a csókjára!

Szeretném a boldogságot egyszer megtalálni

Szeretnélek csöndes nyári este téged várni

Elhervadok én itt egyedül,

Árva szívem hozzád menekül

Fogadd el emlékül!

Elhervadok én itt egyedül,

Árva szívem hozzád menekül

Fogadd el emlékül!

Kerekes János – Darvas Szilárd – Szenes Iván: Állami Áruház
 

Glauziusz bácsi dala (először Feleki Kamill előadásában vált ismeretessé, az 1952-ben bemutatott operettfilmből)

• Sok éve ennek, jaj de régen, mondhatnám úgyis: hajdanán;
  egy borzas kisfiút a képen, pont így becézett nagyapám;
  és fűnek-fának elmesélte, hogy nálam nincsen szebb gyerek;
  és dolgozott, sosem henyélve, hogy nála sokkal több legyek.
• Ő életében hajlongott sokat, 
  és mást se tett, csak szolgált másokat.
  És nyár és ősz, és tél jött, sok tavaszra, 
  de életének nem volt semmi haszna.
  Sok gondja közt csak egy volt a remény, 
  hogy életem majd másként élem én.
  A képem nézte és büszkén mondta rám: 
  te boldogabb leszel, kis unokám!
• Hány évtized múlt el mögöttem, örömtelen és sótalan;
  a kenyerem javát megettem, s csak tűrtem egyre szótalan;
  hány aljas fráter rámkiáltott, hány semmi ember rángatott;
  hogy untam azt a rossz világot, mit nagyapám énrám hagyott.
• Én életemben hajlongtam sokat, 
  és szolgáltam csak egyre másokat.
  És nyár és ősz és tél jött sok tavaszra, 
  s az életemnek nem volt semmi haszna.
  Csak egyben bíztam, mint már annyian, 
  hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam.
  De tudva jól, a semmit kergetem, 
  csak szánni tudtam minden gyermeket.
• És ha most egy kis képre nézek, sok régi dolgot szégyellek;
  de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek;
  de mert tudom, hogy két kezemmel, az ő jövőjét védhetem;
  s hogy végre megtelt értelemmel, az életünk s az életem.
• Ő mások előtt nem hajlong soha, 
  az ő élete nem lesz mostoha.
  Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra, 
  és életének egyre több a haszna.
  Mert bizonyság már, nem csupán remény, 
  hogy szolga nem lesz ez a kis legény.
  A képét nézve, büszkén mondja szám: 
  hogy EMBER lesz az én kis unokám!

Kapcs. 372. sorszám

Kiegészítés

Jacques Offenbach: Fortúnió dala  

Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő.

Lauretta és Valentin szerelmi kettőse, Valentin dala:

(Részlet a kettős dalszövegéből:)

Laura: Nos, üljön mellém és mondja el.    

Valentin: Ó, Lauretta, ne íly közel!

Laura: Ugyan mitől fél?...

Valentin: A szívem fél, van így az ember. Hallgatni nem tud, beszélni nem mer, ó lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….

Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….

Laura: Ki ő?

Valentin: A szeme, mint a napsugár!

Laura: A színét még most sem tudom.

Valentin: A szeme kék, mint Önnek, kisasszony.  

Laura: Mondja csak, meghallgattam magát…

Valentin: Ó, nem! Hisz azt se tudja még, hogy én milyen régen imádom! Ki sose mondtam még!

Laura: A szerelméről még nem szólt sosem…

Valentin: Sosem!... A bánatomra nincsen ír, betemet majd a néma sír! Betemet majd a néma sír! Lelkem mélyén él egy édes álomkép.

Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég, fáj a szívem érte régesrég….

Laura: Nos, mondja meg énnékem titkon, hogy kit szeret, oly végtelen?

Valentin: A neve az én drága titkom.

Laura: Csak egyszerű leány?:

Valentin: Nem, nem..

Laura: Bárónő talán?

Valentin: Nem, nem..

Laura: Nagyúri asszony?

Valentin: Nem…

Laura: Hercegkisasszony?..

Valentin: Nem! Nem-nem-nem, százszor is nem-nem-nem, ezerszer nem!

Laura: Mondja hát, ki az a valaki?

Valentin:

Azt nem merem bevallani.

Jöjj bűvös dal! Segítni hív.

Egy régen fájó, néma szív.

Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejtek el,

ha bennünk él egy kép, mely éltet, hallgatni kell.

Számomra, míg csak él az élet és él a nyár,

nevét elhallgatom, míg élek, mert így muszáj!

De érte éget minden sóhaj, mely felzokog,

s kívánja bár egy könnyes szóval, én meghalok.

Haja oly szőke, mint a búza, s szempárja kék.

Fájdalmam, lelkem összezúzza, és mégis szép.

Ez lesz az életemnek vége, bús némaság,

nincs arra szó, hogy kín az élet, szenved a vágy!

Laura: … bennem is csak érted ég a vágy!

Együtt:: Ez lesz az életemnek vége, bús némaság! Nincs arra szó, hogy én mit érzek…

(Ez a szerelmi kettős elhangzott ma délelőtt a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolásában. Km. a Magyar Álllami Hangversenyzenekar, a karmester Fischer Sándor - a Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvétele: 1958. június 22., Kossuth adó, 20.20 – 21.25. 

Újra  meghallgathatjuk a rádió ma délután hat és hét óra között elhangzó műsorismétlésében.)

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Bessy és Fritz vidám kettőse – a III. felv. jelenete

1. vers

Bessy:

Lassan uram, édes uram, miért oly mohó,
Kár e nagy sietés.
Hát hol marad az udvarias bók, sima szó,
Kézcsókra kész bevezetés.

Fritz:

Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz,
Nincs hozzá élő szavam.
Lázban ég és nem vigyázva
Szenvedély, ha megrohan.

Bessy:

Na, de, méltóságos úr!
Nem szokás ölelni ily vadul.

Fritz:

Mert a Méltóságos úr

Bessy:

Túlon túl dúl-fúl.
 

2. vers

Fritz:

Nem megyek el én,
Amíg csókot nem ád,
Vágyam ég, mint a szén.
Átölelem édes, aranyos derekát,
A leckét jól tudom én!

Bessy:

Tréfa ide, tréfa oda,
Nem járja ám,
Ugrálni, mint egy bolond!
Látja, miért nem hallgat engem?
Minden leckét rosszul mond.

Fritz:

Mert a méltóságos úr
asszonyt ölel ily vadul.

Együtt:

Mert méltóságos úr,
Túlon túl dúl-fúl.

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Bessy és Fritz vidám kettőse, III. felv.

Jenki-dal (kuplé)

1. vers

Fritz:

Volt valahol, élt valahol
Egy aranyos nő,
Róla e dalban sok szó lesz,
Yorkba bemegy és nyitott egy
Boltot is ott ö,
Egy pálinkás-boltot, au, jesz.
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

2. vers

Bessy:

Csak hamarán gazdag a lány,
Jól megy a kis bolt.
Házat is épít, való ez.
Cifra terem, pince, verem,
Nyolc szoba is volt,

És hálóterme is. Au, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig,
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt
Mindegyikük hoz jenkit,
Tiz jenkit, száz jenkit,
Nincs itt holt idény,
Náluk fő az erény

Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

3. vers

Fritz:

Múlik egy év, meg sok egyéb,
És a derék nő
Borzasztó nagy titkot érez,
Bús a regény, bús a szegény,
És a baját ő
Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki.
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt
Megszületett gyorsan az
Uj jenki, kis jenki,
Izmos kis legény,
És ha ordítja: apám,
Megfordul száz jenki,
Jót mosolyog mindenki
Ifjú és vén. 

4. vers

(a zenekari játék után dalszöveg ismétlés, majd a refrén együtt:)

Bessy:

Járt oda majd mindenki,

Fritz:

Tiz jenki,

Bessy

Száz jenki,

Fritz:
Gazdag és szegény,

Bessy:

És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt

Együtt:

Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

Bessy és Fritz vidám kettőse, II. felv.

„Dzsilolo”

1. vers:

Bessy:

Történt hajdanán,
Hogy egy hottentotta lány
Párizsba ment a kis bohó!

Fritz:

Gilolo, gilolo, gilolo 

Bessy:
Oly szörnyen szegény,
Derekán egy kis kötény,
Több éppenséggel semmi, ó!

Fritz:

Gilolo, gilolo, gilolo 

Bessy:
Csak ment, mendegélt,
Egy kukkot sem beszélt,
Csupán az utcasarkon posztoló...

Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...

Bessy:
...rendőr úr előtt,
Ki rendre inti őt,
Monta hottentottául:
Gilolo!

Együtt (refrén:)

Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében 
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora 
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!
 

2. vers

Bessy:
Bár múlt az idő,
Soha nem tanult meg ő
Egy szót sem franciául, ó!

Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...

Bessy:
Ma már nem szegény,
Tele pénzzel a kötény,
S alatta habselyem trikó!

Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...

Bessy:
Csak megy, mendegél,
Egy kukkot sem beszél,
S ha férfinép utána fordul, ó...

Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...

Bessy:
Kacéran csak int,
És rögtön érti mind,
A szót hottentottául:
Gilolo!

Együtt (refrén:)

Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében 
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora 
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

 Lucy belépője

1. vers

De nagyot iramodtam,
Amíg ide jutottam
A meredeken és a sűrűn át!
Egyenesen előre,
Falusi levegőre,
Oda, ahol a szemünk
Oly messze lát!
Falusi szelek szállnak,
Tovarepül a bánat,
A faluban az élet oly vidám!
A falu csupa ének,
Dalolnak a legények,
Dalol a kicsi kisleány,
Falun az élet oly vidám!

(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!

2. vers:

Ha a faluban élnék,
Én sohase henyélnék,
Hanem amire rám köszönt a nap,
A falu füve selymén a teheneket fejném,
Hajamon a virágos nagy kalap!
Falusi liba lennék,
Sok pirosítót tennék,
A falusi legényt hódítanám!
S ha közeleg az este,
Valahol a füzesbe'
Valaki, tudom, várna rám, 
Falun az élet oly vidám!

(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár

„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája…”

Lucy és Tom szerelmi kettőse, II. felv.

Kapcs. a 44. sorszámhoz - pontosítva újra leírom a dalszöveget

1. vers:

Tom:

Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,

Királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt!

Lucy:

Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja,

De szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák!

Tom:
Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék!
Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék!

Lucy:
Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!

Tom:
Behunyva a szemem...

Lucy:
Reszketne a kezem...

Együtt:
Az ajkát érezném!

2. vers: 

Lucy:

Virágos kis kertemben várom virággal a párom,

Halk léptekkel jön majd felém, az álmok csodás éjjelén.

Tom:

A rózsámat majd megtalálom, de szép lesz az álmom.

Az ajtómon halkan be jő, átkarol, megcsókol ő!

Lucy:

Ha jönne a legény a tavasz illat idején, elibe elmennék.

Ha jönne a legény, fekete fény tüzes szemén, csak az övé lennék

Tom:

Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!

Lucy:

Behunyva a szemem,

Tom:

Reszketne a kezem

Együtt:

Az ajkát érezném!....

Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,

De szép volna, szép a világ, és az álmok tündércsodás!

Ránki György - Vas István - Hubay Mikós:  Egy szerelem három éjszakája c. musicaljéből (1961)

"Búcsú Budapesttől "  (Sennyei Vera előadásában a rádió sugározta)

Isten veled, Budapest, te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl minden csak sötét lesz.
Mit keresek én itt? Oh la la!
Tündöklés a boldog keveseknek,
mely a ránk csukódó éjbe tűnt.
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!

Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
hogy valóság volt ez valaha.
A jogászbált egyszer még mi ketten,
ő meg én nyitottuk. Oh la la!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
s tudtuk, hogy tilosba tévedünk.
Isten veletek, ti régi flörtök,
Isten veled, édes életünk!

Pannónia-szálló és Vadászkürt,
ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
és a sikk, amellyel vétkezünk.
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!

Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo.
Néha nyáron egy vidéki kastély,
ezt szerettük ez nekünk való.
Egész ország, de csupán az úri,
ez kellett, csak ez jutott nekünk.
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni.
Isten veled, édes életünk!

Huszka Jenő - Kristóf Károly: Szép juhászné

(1954)

Krisztina és Rudi vidám kettőse

Hűvös a kút vize, hűvösebb a lány szíve,
Hogyha benne megbúvik a búbánat.
Sáros a fő utca, tipeg rajta száz ruca,
Nyári naptól elég hamar felszárad.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.

Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.

Jó magyar lány leszel, kurta szoknyát felveszel,
Megcsodálja mindenki a formáját.
Két szoknya, bő szoknya, van ám néki száz fodra,
Nem ez teszi magyarrá a szép lánykát.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.

Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája

Balassa Sándor: Az ajtón kívül

opera öt tételben

Szövegét – Wolfgang Borchert drámája nyomán – Fodor Géza készítette

Librettó - részletek

Lehár Ferenc: A mosoly országa

A versszöveget fordította: Harsányi Zsolt

Szu Csong belépője

Oly megható érzéssel nézek körül,

Szívem nehéz, mint a kő.

Szívem minden kis tárgynak örül,

Itt él és itt lakik ő!

Az aranyos kacaja itt muzsikál,

Mely kimondhatatlanul lágy.

Nem sejti, hogy itt a fájdalom áll

És a szívem hű szívre vár.

De a fajtám az néma és hallgatag.

Nem beszél a szív, inkább megszakad.

Mosolygó nézés és jólnevelt arc.

Mögötte fájjon akármilyen harc,

Mögötte könnyezik a szívem.

Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más,

Csak néztem őt, finoman és hidegen.

Szívem az is összetört.

És mi vagyok: játék, bizarr idegen,

Furcsa, fantasztikus flört.

Mint ópiummámorban nézek reá,

Csak mennék utána vakon.

De céltalan az út, nem visz sehova

És a csókját csak álmodom,

És nem kellek őneki,

S elhallgat a szív,

S a fájdalmas vágy

Csak őhozzá hív.

Mosolygó nézés és jólnevelt arc,

Mögötte fájjon, akármilyen harc,

Mögötte könnyezik a szívem.

Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más.

Mögötte fájjon akármilyen harc,

Mögötte könnyezik a szívem.

De hogy itt benn mi fáj,

Azt nem tudja más.

Megjegyzés az 575. sz. bejegyzésemhez: a gépiratos szövegkönyv tetején Farkas Ferenc és Dékány András neve alatt feltüntetett Bálint Lajos a második világháború előtt a Nemzeti és a Magyar Színház dramaturgja, illetve a Thália Társaság egyik alapítója volt.  Az ő neve a Csínom Palkó rádióoperett csak  színpadi változata szövegével összefüggésben merült fel.   

Bálint Lajos, író (Wikipédia)

Igy van, az 1950-es évszám a fontos.

20 vagy 22, ez már a lényeget tekintve kevésbé, Ruitner Sándor ebben a műsorban igy említette. 

Köszönöm. Természetesen, 1950-ben volt az első rádióbemutató, mely évszámot magam számon tartom és többször leírtam már (itt elgépeltem és utóbb sem vettem észre, hogy 1949: a komponálás és a rádiófelvétel éve).  Jó, hogy erre rámutattál.  

Farkas Ferenc dalművének, a Csínom Palkó című  daljátéknak 1950. január 20-án volt a bemutatója a rádióban.

Farkas Ferenc: "Csínom Palkó" című daljátékának rádióbeli bemutatója 1950-ben volt, és nem 1949-ben, ahogy az alábbi bejegyzésben megjelent.

Az 1950-es időpontot nemrég az „Operett a magyar rádióban (1949 - 1990)” fórumban is nyomatékosítottuk.

Ruitner Sándor műsorában „ A Rádió Dalszínháza története – 50 év” szó szerint az alábbiak hangzottak el:

Ruitner Sándor:

„1950. január 22-én, majdnem 50 esztendeje köszöntek be a Magyar Rádió hullámhosszán Farkas Ferenc és Dékány András "Csínom Palkó" című daljátékának hősei a hallgatók otthonába.”

Ezt követően Farkas Ferenc elmondta, hogy 1949-ben kapta meg a megbízást, a fölvételek kitűnő szereposztásban kerültek előadásra 1950-ben.

Teljes szövegkönyv az internetről - Farkas Ferenc: Csínom Palkó

2008-ban a Békéscsabai Jókai Színház színpadra állította a daljátékot -  a régi librettó /Dékány András/ szövegét Bálint Lajos némileg átdolgozta; a leírt anyag bizonyos helyeken feltünteti illetve a versek után betoldja az eredeti szövegkönyv szerinti ill. a daljáték 1963-as rádiófelvételén hallható dialógusokat és dalszövegeket; így követhetők az eltérések az eredetihez képest. 

Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.

A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:

Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó

3 felvonásos daljáték

Vezényel: Lehel György

Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András

Szereposztás:

Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili

 

Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található betétszámok megnevezését – részben azonos az internetre feltett szövegkönyv verseivel.

- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)

- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)

- Kati és Jankó kettőse „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)

- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)

- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)

- Balogh Ádám dala „Ahol te jársz” (Melis György)

- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)

- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)

- Prózai jelenet, I. felv. „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet, Sándor Judit, Radnay György, Szabó Ernő)

- Zsuzsika dala „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)

- Jelenet és Palkó dala, I. felv. „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ  Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).

- Éduska és Palkó kettőse, I. felv. „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)

- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar) 

- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)

- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv. „ Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)

- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)

- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv. „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)

- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv. „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)

- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)

- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)

- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)
 

Franz von Suppé: Pajkos diákok

Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (kórus)

Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő

(A dalszöveg - kivonatosan)

Brand, diák (bariton):

Szabadítónk! Szabadítónk! 

Frincke Léni, diák (alt):

Megmentőnk! Úgy jön ő!:

Fleck, diák (tenor):

A teljes bölcs fakultás …

Ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak…

Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt!

Diákok kara:

Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ...

Frincke Léni, diák (alt):

Három sárkány!  ...

Brand, diák (bariton):

Mind a hármat le is győzted!

Fleck, diák (tenor):

Mind a három, mint a járom,

Oly nehéz volt, mondhatom.

Türelemmel kellett várnom,

Míg megoldhatom.

Szépen bekopogtam úgy délfelé…  

Mikor a szobába beléptem ám…  

A hölgyekhez kézcsókkal járultam én,

És elmondtam kérelmem mily szerény.

Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?  

Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán? 

Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám! 

Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán.

Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák…

Így csevegtek,  így csipogtak,

Összevesztek, összefogtak,

Felugrottak és leültek,

Egyre jobban felhevültek.

Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt,

Akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült!

Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,

S úgy megy minden, ahogy kell,

Úgy megy minden, minden, minden…

Diákok kara:

Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,

S úgy megy minden, ahogy kell,

Fleck és a többi diák:

Úgy megy minden, minden, minden…

Koccintsunk hát!

Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!

Franz von Suppé: Pajkos diákok

Geyer [Geier] uzsorás [tőkepénzes] kupléja

Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő

I. 

„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván!

Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán!

Nékem másnál több a pénzem, gyűjtöm én. 

Vérem forr, ha nézem, ó ez mind enyém!  

Lángra gyújt egy édes láz,

Boldogságom nincsen más. 

Egyetlen mámorom,

Ha pénzem számolom…  

Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,

Összesével,  egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  

Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,

S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel! 

Édesem, nézzen ily jól tömött zsákot! ….

Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! …

Pénzem csendülj! 

S ha gyűjtelek, te gyűlj!  

Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,

Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  

Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,

Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,

Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!

II. 

Nincsen szó, mely rám még hasson, nincsen vágy!

Elhagyott az asszony, el az ifjúság!

Minden régi gyönyörűség messze szállt!  

Egy maradt csak hű még, ez a pénzeszsák!  

Semmi más nem az enyém,

Már csak őt imádom én!  

Egyetlen mámorom,

Ha pénzem számolom:

Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,

Összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  

Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,

S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel.

[Már mind ez nem tréfa múlt idők képe]….

Semmi sem vár , hiszen már úgyis vége…

Elmúlt és  kész.

Csak egy maradt: a pénz.  

Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,

Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  

Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,

Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,

Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!

Kapcs. 381. sorszámhoz

A dalszöveg pontosítása

Schubert - Berté: Három a kislány

Dalszöveget fordította: Harsányi Zsolt

„Ó drága szép muzsika” - kettős

I.

MÉDI: 
Lelkem boldog, mily nagy dolgot

Értem meg véletlenül.

SCHUBERT:
Ennyi szóval, széppel, jóval

Attól félek, túlbecsül.

MÉDI:
Túl szerény, mert az tény,

Hogy nagyon szép minden műve.

SCHUBERT:
Műveim és nem én…

Persze, hogyne érteném…

MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
Úgy simul a mámoros lelken át.
A csendülő, zendülő, 
Szívemben bent ülő, 
Libbenő, ringató nótaszó. .

 II.

MÉDI:

Ennél szebbet, édesebbet, 
Nem csinálhat senki más!

SCHUBERT:

Ó Istenkém, régi gyengém 
Egy kis komponálgatás. 

MÉDI:
Mennyi mély szenvedély 
Lángol minden kis dalában! 

SCHUBERT
Bennem is lenne még,
Hogyha szólni merhetnék! 

MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
A csendülő, zendülő, 
Szívemben bent ülő, 
Libbenő, ringató nótaszó. 

Franz von Suppé: A szép Galathea

Magyar versfordítás: Innocent Vincze Ernő

Pygmalion imája és Galathea ébredése - részlet

Pygmalion:

Vénusz! Óh, figyelj reám!

Találjon Rád forró imám!

Nagy Istennő! Szépség, erő!

Szívemből fájdalmas vágy tör elő.

Ó, tudom jól! Ajkam, ha szól,

Szavadra: életre kél a kő!

Vágyódva kérlek, szálljon rá élet!

Hallgass meg kérlek, adj néki szívet!

Szívébe szerelmet adj, melytől életre kél!

Istennő! Ébreszd fel!

Vénusz! Nézz le rám!

Sóhajom Téged hív!...

Felsóhajt!...

Keze mozdul…

Óh, mily szép!...

Szava kél!...

Igen, él!...

Úgy van: élsz! Remegve látom!

Galathea!

Galatheám! Én édes álmom!

Galathea! Elönt a vágy!

Galathea! Úgy vágyom Rád!

Galathea:

Mi ez?... Itt bent?… Mi fáj? …

Mi ez?... A titkos dobbanás?...

Pygmalion:

A szívem él!…

Galathea!

Hatalmas, édes vágy!

Galathea:

Mondd, ki vagyok én?

Pygmalion:

Asszony vagy! 

Az, akit vártam!

Akit kívántam!

Szerelmem, boldogságom vagy!

Pygmalion:

Rád várt a lelkem minden álmatlan éjjel!

Égi nő, akire vártam, akit imádtam,

Te vagy az élet és a cél!

 […]

Galathea! ...

Édes mámor, jöjj hát boldogság!

Drága szerelem, áradj rám!

Galathea és Pygmalion:

Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...

Franz von Suppé: Boccaccio - operett

Boccaccio és Fiametta  „Olasz kettőse”

a német szövegre írt libretto betétszáma – amit  olasz nyelven énekli a két szereplő.

Az 1879. február elsején Bécsben, a Karl Színházban bemutatott Boccaccio szövegét és verseit Zell és Genée írták.

Harsányi Zsolt fordította le a verseket, munkájában természetesen az "Olasz kettős" verseit nem kellett magyarra átültetetnie… a világ legtöbb színházában az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen épp ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt.

Ismét ideírom ennek a duettnek az eredeti olasz szövegét: ez a harmadik felvonásban, a herceget megtévesztendő komédia- jelenet részeként hangzik fel Boccaccio és szerelme, Fiametta között. 

Ezen túl Winkler Gábor Operett könyvéből idemásolom ennek szöveghű, de nem prozodikus magyar fordítását is, Blum Tamás gondozásában

III. felvonás – Duettino

Boccaccio:
Mia bella fiorentina
Disprezzi l’amor.
Ignori furbettina
Le piaghe del cor.
Coll’aria di contento
Derisi il mio lamento,
Non calmi i mesti gemiti
Con un sorriso almen!
E pur vedrai ti scorgerai,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il seno,

Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il sen!

Fiametta:
Le scalire fiorentine
No sprezzan l’amor.

Boccaccio:
O, si !

Fiametta:
Sorrisi ed occhiatine
Le sorton dal cuor.

Boccaccio:
No, no !

Fiametta:
Si pascon pel contento
Derider il lamento,
E pur nascoste lagrime
Si lasciano fuggir.

Boccaccio:
Ignoran l’amor !

Fiametta:
Ah si, vedrai
Ti scorgerai.
Quando il bramato capita
D’amore san’ morire!
A -  si la bella fiorentina
A - sembra cruda, senza cuore
Un sorriso, un occhiatina,
Firulin, firulin, firulera –
L’infiamma al dolce amor.

Boccaccio:
E pur ver, che la  fiorentina

Al parer, alper sembra cruda senza cuore
Un sospir, un languir
Una dolce occhiatina,
Firulin, firulin firulera

L’in fiama al dolce amor.
Cosi mia fiorentina
Più speme non ho !

Fiametta:
Il cuore e la manina
Io perder non ho’!

Boccaccio:
In van io dunque gemo,
In van d’amor io fremo.

Fiametta:
Se vero son quei gemiti
Allor t’ascoltaro !
Ah si vedrai –

Boccaccio:

Ignori l’amor ah si!
Ti scorgerai –

Fiametta és Boccaccio
Che dell’amor i fremiti
Con te dividero!

Boccaccio:
E pur ver e pur ver

Che la fiorentina

Al parer, al parer, sembra, senza cuor

Un sospir, un languir

Una dolce occhiatina,

Fiametta:
A - si

La bella fiorentina

A - sembra cruda

Senza cuore,

A - un sorriso

Un occhiatina.

Boccaccio és Fiammetta:

Firulin, firulin, firulera

L’in fiamma al dolce amor,

Firulin, firulin, firulera

L’in fiamma al dolce amor

Magyarul:

Boccaccio:

Szép kis firenzei hölgy,

ki a szerelmet megveted ,

semmibe véve, te kis ravasz,

gyötrelmét e szívnek.

Elégedettséget színlelve

nevetsz panaszaimon,

bánatos sóhajaimat nem enyhíted

egyetlen mosollyal sem.

Meglásd, majd megtudod,

ha lüktető szerelemtől

összeszorul a kebled!

Hogyan szorít a szerelem,

Megtudod te is!

Fiametta:

A furfangos firenzei nők

nem vetik meg a szerelmet

Boccaccio:

Úgy ám!

Fiametta:

Mosolyuk és pillantásuk

szívből jön

Boccaccio:

Nem, nem!

Fiametta:

Boldogsággal hitegetnek,

a sóvárgást kinevetik,

és csak titokban

hullajtják könnyeiket.

Boccaccio:

Semmibe veszik a szerelmet!

Fiametta:

Meglásd,

majd megtudod:

ha a hőn óhajtott férfi betoppan,

majd meghalnak a szerelemtől.

H az óhajtott férfi betoppan,

meghalnak a szerelemtől.

Ó igen, a szép kis firenzei nő

keménynek, szívtelennek látszik,

ám egy mosoly, egy pillantás

csiribi – csiribá,

édes szerelemre gyújtja.

Boccaccio:

Ez így lehet,

a firenzei nő látszólag szívtelen,

ám egy sóhaj, egy epekedés,

egy kedves pillantás

csiribi – csiribá,

édes szerelemre gyújtja.

Így számomra édes hölgyem,

nincsen már remény.

Fiametta:

A szívemet és a kacsómat

nem veszejtem el!

Boccaccio:

Tehát hiába sóhajtozom

és reszketek a szerelemtől,

Fiametta:

Ha őszinték a sóhajaid,

meglátod,

meghallgatlak én!

Boccaccio:

Semmibe veszed a szerelmet,

ó igen, majd megtudod…

Boccaccio és Fiametta:

hogy szerelmes reszketésem

megosztom veled.

Boccaccio:

Pedig igaz, pedig igaz,

hogy a firenzei nő

e, látszólag szívtelen,

mégis egy sóhaj, egy panasz,

egy édes pillantás

Fiametta:

Ó, igen,

a szép firenzei nő

látszólag kemény

és szívtelen,

ám egy mosoly,

egy pillantás

Boccaccio és Fiametta:

Csiribi – csiribá,

édes szerelemre lobbantja

Csiribi – csiribá,

felkelti a szerelem tüzét.

A 72. sorszám alatt beírt dal szövegét pontosítom és kiegészítem:

Carl Millöcker – Theo Mackeben: Dubarry 

Szöveg: Szenes Andor

„Mindegy nekem, mi lesz velem…” – Dubarry keringő dala

1. vers

Átéltem már néhány szerelmet
És csókokat, 
És bókokat,
A férfiak úgy érdekelnek,
S a pillanat, 
Mely elszalad… 

A szívem nékik adtam
A szívemért
Mi volt a bér?
Hogy végül itt maradtam,
Semmit sem kaptam
Mindenér?

Refrén:

Mindegy nekem,
Mi lesz velem,
Ha egyszer felgyúl a szívem,
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Csak engem nagyon szeressen.
Akármi lesz,
Akárki lesz,
Öleljen forrón szívéhez.
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Király vagy koldus,

Enyém legyen!

2. vers

Rajong a férfi mind utánam,

Száz vallomás,

Mi kéne más?

És mindig érdekelt a játék,

A lángolás

Olyan csodás.

Ha néha lehull a könnyem,

Még ez se fáj,

Ha így muszáj;

De felvidulok könnyen,

Ha rám mosolyg egy

Férfi száj.

Refrén:

Mindegy nekem,

Mi lesz velem...

Rudolf Friml – Herbert Stothart – Otto Abels Harbach: Rose-Marie

Indián szerelmi dal – kettős

Magyar dalszöveg: Radó István

A tó kék vizén ragyog a hold,

Gyönyörűbb nyári éj még sose volt.

Szívemből feléd egy dallam száll

A szellő szárnyán reád talál!

Ha leszáll az éj kicsikém te ne félj,

Szíved az enyém, s a tiéd vagyok én.

Szerelmem küldöm a szívem hű forró szaván,

 Akkor mi lesz, ha a válasz nem jön majd az éjszakán?!

De ha szól a dal a sötét völgy ölén,

Tudni fogom én , hogy Te jössz már felém!

Mosolyog ránk a szép nyáresti ég!

Ha leszáll az éj, kicsikém ne félj!

Megjegyzem, ugyanennek a dalnak létezik másik versfordítása is, szerzője: Harmath Imre.

„… Tavasz éjszakán ezüst a tó…. csillagfényes ég nevet le rád...- Hangom hogyha hív, gyere már, mire vársz… - Gyere-gyere hát, szívem úgy vár rád!”