548 Búbánat 2017-03-17 16:05:38 [Válasz erre: 45 Búbánat 2008-02-02 00:07:35]
Kapcs. 119. és 45. sorszámok Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Sybill Sybill és Nagyherceg kettőse Dalszöveg Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Fenséges asszonyom. Szívem dobban, hogy újra láthatom! Nos, mért hallgat? Valóban, mégse szép! Olyan furcsa Ön, Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét! Sybill: Szívem dobban, nincs szörnyű fordulat… Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Remélem, jól mulat! Sybill: Fenség, fenség! Viseltem bár nevét… Nagyherceg: Mily furcsa Ön! Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét!? Mért nem gyöngéd? Hozzám, fenség!? Nézzen a szemembe jól! Nézzen a szemembe, honnan múltunk száz emléke szól! Emlékszik még, nyár volt, nem rég, és az álmok kék taván Játszottunk, mint balga gyermek a szerelmek csónakán!? Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, Itt a mámor, ajka rózsaszín tüzét! Eltűnődni kár, az idő eljár! Ábrándozás az élet! Álmodásra hív! Kórus: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsaszín tüzét! Engedelmével, az idő eljár! Ábrándozás az élet, álmodásra hív! Sybill: Pardon, fenség! Nagy bűnt követtem el. Nincs más mentség, kegyelmet kérni kell!? Nagyherceg: Pardon, fenség! Szokatlan ily beszéd. Mily furcsa Ön! Mért sújtja Ön, ennyire hitvesét!? Sybill: Mért oly gyengéd? Hozzám, fenség? Ez a flört... Nagyherceg: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsa szép tüzét! Sybill: Engedelmével, az idő eljár. Együtt: Ábrándozás az élet, álmodásra hív!
Kapcs. 119. és 45. sorszámok Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Sybill Sybill és Nagyherceg kettőse Dalszöveg Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Fenséges asszonyom. Szívem dobban, hogy újra láthatom! Nos, mért hallgat? Valóban, mégse szép! Olyan furcsa Ön, Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét! Sybill: Szívem dobban, nincs szörnyű fordulat… Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Remélem, jól mulat! Sybill: Fenség, fenség! Viseltem bár nevét… Nagyherceg: Mily furcsa Ön! Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét!? Mért nem gyöngéd? Hozzám, fenség!? Nézzen a szemembe jól! Nézzen a szemembe, honnan múltunk száz emléke szól! Emlékszik még, nyár volt, nem rég, és az álmok kék taván Játszottunk, mint balga gyermek a szerelmek csónakán!? Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, Itt a mámor, ajka rózsaszín tüzét! Eltűnődni kár, az idő eljár! Ábrándozás az élet! Álmodásra hív! Kórus: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsaszín tüzét! Engedelmével, az idő eljár! Ábrándozás az élet, álmodásra hív! Sybill: Pardon, fenség! Nagy bűnt követtem el. Nincs más mentség, kegyelmet kérni kell!? Nagyherceg: Pardon, fenség! Szokatlan ily beszéd. Mily furcsa Ön! Mért sújtja Ön, ennyire hitvesét!? Sybill: Mért oly gyengéd? Hozzám, fenség? Ez a flört... Nagyherceg: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsa szép tüzét! Sybill: Engedelmével, az idő eljár. Együtt: Ábrándozás az élet, álmodásra hív!
547 Búbánat 2017-03-07 12:44:20
Az alábbi dalszöveg Buday Dénes- Szilágyi László Csárdás c. operettjének vidám kettőse - ma hangzott el a Dankó Rádióban: „Kis kacsa fürdik a Római part strandon, háp-háp” Nincs ide messze a Római-part, Hallom a népszerű dzsesszzenekart, Dú, digi-dú. Ránk nevetett az a vén sunyi hold, És a zenének csak egy dala volt, Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a Kis kacsa fürdik a római parti strandon Háp, háp. Arra jön egy liba, szól neki: "Kis baba, jöjjön a Hangliba este, ha ráér, pardon, Gá-gá". Rohannék örömmel, de férjem a sanda gúnár, Az édes, szegény kis nejének ilyet nem kínál. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a, Kis kacsa fürdik a római-parti strandon, Háp-háp. És ugye mit tesz a népszerűség, Csak kacsahúst eszik ottan a nép, Dú, digi-dú. Hogyha ma tíz vacsorát abonál, Önnek e dal már az étlapon áll. Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a ....stb.
Az alábbi dalszöveg Buday Dénes- Szilágyi László Csárdás c. operettjének vidám kettőse - ma hangzott el a Dankó Rádióban: „Kis kacsa fürdik a Római part strandon, háp-háp” Nincs ide messze a Római-part, Hallom a népszerű dzsesszzenekart, Dú, digi-dú. Ránk nevetett az a vén sunyi hold, És a zenének csak egy dala volt, Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a Kis kacsa fürdik a római parti strandon Háp, háp. Arra jön egy liba, szól neki: "Kis baba, jöjjön a Hangliba este, ha ráér, pardon, Gá-gá". Rohannék örömmel, de férjem a sanda gúnár, Az édes, szegény kis nejének ilyet nem kínál. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a, Kis kacsa fürdik a római-parti strandon, Háp-háp. És ugye mit tesz a népszerűség, Csak kacsahúst eszik ottan a nép, Dú, digi-dú. Hogyha ma tíz vacsorát abonál, Önnek e dal már az étlapon áll. Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a ....stb.
546 Búbánat 2017-02-22 09:32:19 [Válasz erre: 461 Búbánat 2016-02-26 10:33:17]
Kapcs. 461., 465. és 466. sz. sorszámok. Áthozom a Kemény Egon-topicból: 782 • smaragd Előzmény 781 • Válasz erre 2017-02-21 15:27:42 KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás" (1950) sikeresen előadott rádióoperett számok... erről az el nem készült rádióoperettről már én is írtam korábban az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" fórumban. Szász Péter nem tudta időben elkészíteni a szövegkönyvet, így elmaradt a szigorú határidőhöz kötött bemutató. Megmaradtak Kemény Egon kompoziciói, amelyeket Tamássy Zdenkó nem akart veszni hagyni, ezért annak idején egyvelegbe foglalták a jól használható zenét, amely azóta is sikernek mondható, rengetegszer játszotta a Rádió. Különösen kedvelt volt a "Szerencsés utazás-keringő", Gyurkovics Máriával majd Gencsy Sárival felvéve: KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás-keringő" (1950) Bécsi keringő, 4' 20" Gyurkovics Mária, Szabó Miklós, Gencsy Sári, Fehér Pál, a Földényi kórus felvételei, majd később újra felvették magnóra, részben más közreműködő művészekkel és karmesterrel, korábban Pogány László és Vincze Ottó majd Lehel György dirigálta a Rádiózenekart. A mai műsorban halljuk - ismétlés 18.53 - 19.00 - az előjátékban annak a kettősnek a témáját, amelyet feltehetőleg a digitalizáláskor nem a megfelelő helyre soroltak, és tévedésből Kemény Egon "Valahol Délen" című nagyoperettje betétdalának írták, adminisztrativ hiba, az elmúlt években. Legutóbb jeleztem, hogy meg lesz a kettős pontos helye, csak egy kis türelem szükséges, amíg a műsorban is pontosan meg fog jelenni. A "Szerencsés utazás" előjátéka korábban is ment már a Dankó Rádióban, örülök, hogy ma fórumtársaim is hallották és együtt most már szerencsés utazást is kívánhatunk a kettősnek pontos helyére irányításához. KEMÉNY EGON-Raics István: "Nézd, hogy ragyog ránk a rét " (újrafelvétel 1956) kettős, 3', a "Szerencsés utazás" részletekből (1950) Énekelte Gyurkovics Mária és Szabó Miklós. A Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.
Kapcs. 461., 465. és 466. sz. sorszámok. Áthozom a Kemény Egon-topicból: 782 • smaragd Előzmény 781 • Válasz erre 2017-02-21 15:27:42 KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás" (1950) sikeresen előadott rádióoperett számok... erről az el nem készült rádióoperettről már én is írtam korábban az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" fórumban. Szász Péter nem tudta időben elkészíteni a szövegkönyvet, így elmaradt a szigorú határidőhöz kötött bemutató. Megmaradtak Kemény Egon kompoziciói, amelyeket Tamássy Zdenkó nem akart veszni hagyni, ezért annak idején egyvelegbe foglalták a jól használható zenét, amely azóta is sikernek mondható, rengetegszer játszotta a Rádió. Különösen kedvelt volt a "Szerencsés utazás-keringő", Gyurkovics Máriával majd Gencsy Sárival felvéve: KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás-keringő" (1950) Bécsi keringő, 4' 20" Gyurkovics Mária, Szabó Miklós, Gencsy Sári, Fehér Pál, a Földényi kórus felvételei, majd később újra felvették magnóra, részben más közreműködő művészekkel és karmesterrel, korábban Pogány László és Vincze Ottó majd Lehel György dirigálta a Rádiózenekart. A mai műsorban halljuk - ismétlés 18.53 - 19.00 - az előjátékban annak a kettősnek a témáját, amelyet feltehetőleg a digitalizáláskor nem a megfelelő helyre soroltak, és tévedésből Kemény Egon "Valahol Délen" című nagyoperettje betétdalának írták, adminisztrativ hiba, az elmúlt években. Legutóbb jeleztem, hogy meg lesz a kettős pontos helye, csak egy kis türelem szükséges, amíg a műsorban is pontosan meg fog jelenni. A "Szerencsés utazás" előjátéka korábban is ment már a Dankó Rádióban, örülök, hogy ma fórumtársaim is hallották és együtt most már szerencsés utazást is kívánhatunk a kettősnek pontos helyére irányításához. KEMÉNY EGON-Raics István: "Nézd, hogy ragyog ránk a rét " (újrafelvétel 1956) kettős, 3', a "Szerencsés utazás" részletekből (1950) Énekelte Gyurkovics Mária és Szabó Miklós. A Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.
545 Búbánat 2017-01-20 18:08:55 [Válasz erre: 544 Búbánat 2017-01-20 18:07:44]
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Zórika dala, I. felvonás ("Óh, add ide édesem...") Zórika: Volt egy leányka, egy csöppnyi leányka, Ki még sose hallotta e szót: szerelem. Bársony kabátja, selyem a ruhája, Ezüstje és kincse töméntelen. Csókolta a virágról a harmatot ő, Csodálta a holdat, az égre, ha jő, Úgy várta a boldogság égi hadát, Tudatta naponta, milyen álmot lát. Óh, mondd csak, te lány, te kis árva, beteg, A holdnál s virágnál mi szebb lehetett? Óh, add ide édesem a kék eget nekem! Óh, még a csókom is kell? Vedd a szívemet el, Csókodban a csillag fénye tüzel! Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem! Zórika, Józsi: Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem!
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Zórika dala, I. felvonás ("Óh, add ide édesem...") Zórika: Volt egy leányka, egy csöppnyi leányka, Ki még sose hallotta e szót: szerelem. Bársony kabátja, selyem a ruhája, Ezüstje és kincse töméntelen. Csókolta a virágról a harmatot ő, Csodálta a holdat, az égre, ha jő, Úgy várta a boldogság égi hadát, Tudatta naponta, milyen álmot lát. Óh, mondd csak, te lány, te kis árva, beteg, A holdnál s virágnál mi szebb lehetett? Óh, add ide édesem a kék eget nekem! Óh, még a csókom is kell? Vedd a szívemet el, Csókodban a csillag fénye tüzel! Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem! Zórika, Józsi: Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem!
544 Búbánat 2017-01-20 18:07:44 [Válasz erre: 124 Búbánat 2010-09-02 22:33:52]
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Csárdás – Ilona dala Ilona: Ejnye, mit csinálnak itt? Nagy baj ért tán valakit? Vízbe megy virágos ág, Ej, kérem, ez csak tréfaság! Rózsaszállal szívet ölni? Orgonával elbűvölni? Régen volt ez, Hej, azóta más a nóta! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Pillantásod, mint a tűz, Minden férfit láncra fűz, Minden férfi bamba ám, Csak nézz körül, és van babád! Hogyha lábáról leszedted, Vagy pirulj, Vagy sóhajts egyet, Még mielőtt véle végez, Semmiség ez! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Szép az első csók, De tán szégyenlős a drága lány, Bármily bátor a legény, De kicsit mégis fél szegény. Csók számára, semmi kétség, Nagyszerű egy kis sötétség, Csók sötétben kábítóbb is, Izgatóbb is! Ilona + Kórus: Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk!
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Csárdás – Ilona dala Ilona: Ejnye, mit csinálnak itt? Nagy baj ért tán valakit? Vízbe megy virágos ág, Ej, kérem, ez csak tréfaság! Rózsaszállal szívet ölni? Orgonával elbűvölni? Régen volt ez, Hej, azóta más a nóta! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Pillantásod, mint a tűz, Minden férfit láncra fűz, Minden férfi bamba ám, Csak nézz körül, és van babád! Hogyha lábáról leszedted, Vagy pirulj, Vagy sóhajts egyet, Még mielőtt véle végez, Semmiség ez! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Szép az első csók, De tán szégyenlős a drága lány, Bármily bátor a legény, De kicsit mégis fél szegény. Csók számára, semmi kétség, Nagyszerű egy kis sötétség, Csók sötétben kábítóbb is, Izgatóbb is! Ilona + Kórus: Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk!
543 Búbánat 2017-01-20 18:04:45 [Válasz erre: 59 Búbánat 2008-02-02 00:24:38]
Kapcs.: 59. sorszám Apróbb pontosításokkal újra írom: Lehár Ferenc: Cigányszerelem Szöveg: Gábor Andor Ilona - Dragotin keringője (Csókban van az ifjúság...) llona: Van egy különös szer, Én ismerem, Mely ifjúságot ád, Használja csak azt, De szüntelen, S hamar művel csodát! Dragotin: Hát ez kitűnő, óh, drága nő, Csak szerezze meg ezt a szert! Ilona: Valódi kincs, receptje nincs És nem patikus keveri! Dragotin: Nos, mondja meg gyorsan nekem, Mitől ifjúl meg életem? Ilona: Az életen át édes nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Ujjong, aki hallja E szép zenét, Mely harsog, de mégis oly lágy, Örök virágnyílásra ád reményt, És felpezsdül ettől a vágy! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos, Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók! Dragotin: E szer kitűnő, e szer csodás, Szememben tűz ragyog, Már azt hiszem, itt a jó hatás, Megint legény vagyok! Ilona: Mily kurta idő, ez szédítő, De most bizonyítsa be hát! Dragotin: Nos, mondja kegyed, Hogy mit tegyek, Követni fogom a szavát! Ilona: Talán legjobban megfelel, Ha engem szépen átölel! S most hallja, csak hallja, A nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Dragotin: A keringő ritmusa lágyan szól, Ki hallja, meggyullad belül! Ilona: A párját magához szorítja jól, S eltáncol a vénség elől! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos! Együtt: Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók!
Kapcs.: 59. sorszám Apróbb pontosításokkal újra írom: Lehár Ferenc: Cigányszerelem Szöveg: Gábor Andor Ilona - Dragotin keringője (Csókban van az ifjúság...) llona: Van egy különös szer, Én ismerem, Mely ifjúságot ád, Használja csak azt, De szüntelen, S hamar művel csodát! Dragotin: Hát ez kitűnő, óh, drága nő, Csak szerezze meg ezt a szert! Ilona: Valódi kincs, receptje nincs És nem patikus keveri! Dragotin: Nos, mondja meg gyorsan nekem, Mitől ifjúl meg életem? Ilona: Az életen át édes nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Ujjong, aki hallja E szép zenét, Mely harsog, de mégis oly lágy, Örök virágnyílásra ád reményt, És felpezsdül ettől a vágy! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos, Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók! Dragotin: E szer kitűnő, e szer csodás, Szememben tűz ragyog, Már azt hiszem, itt a jó hatás, Megint legény vagyok! Ilona: Mily kurta idő, ez szédítő, De most bizonyítsa be hát! Dragotin: Nos, mondja kegyed, Hogy mit tegyek, Követni fogom a szavát! Ilona: Talán legjobban megfelel, Ha engem szépen átölel! S most hallja, csak hallja, A nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Dragotin: A keringő ritmusa lágyan szól, Ki hallja, meggyullad belül! Ilona: A párját magához szorítja jól, S eltáncol a vénség elől! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos! Együtt: Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók!
541 Héterő 2017-01-09 17:03:49 [Válasz erre: 540 Gnora82 2017-01-08 23:52:13]
[url]https://www.youtube.com/watch?v=_isL0E-4TsQ;Nerone e Poppea[/url] Pur ti miro, pur ti godo, * Csak bámullak, csak örvendek, pur ti stringo, pur ti annodo, * csak szorítlak, csak ölellek, più non peno, più non moro, * már nem sírok, nem halok meg, o mia vita, o mio tesoro. * ó, életem, ó, kincsem, te drága. Io son tua, tuo son io, * Tiéd vagyok, - én meg tied, speme mia, dillo, di', * reménységem, mondd hát, mondd: l'idol mio, tu sei pur, * imádottam - csak te vagy, sì mio ben, sì mio cor, * így, drágám, így, szívem, mia vita, sì, sì, sì... * életem, így van, így... Talán gyorssegélynek jó lesz, kedves Nóra. :-) Bis dat qui cito dat. De nem lenne jobb inkább meghagyni olaszul?
[url]https://www.youtube.com/watch?v=_isL0E-4TsQ;Nerone e Poppea[/url] Pur ti miro, pur ti godo, * Csak bámullak, csak örvendek, pur ti stringo, pur ti annodo, * csak szorítlak, csak ölellek, più non peno, più non moro, * már nem sírok, nem halok meg, o mia vita, o mio tesoro. * ó, életem, ó, kincsem, te drága. Io son tua, tuo son io, * Tiéd vagyok, - én meg tied, speme mia, dillo, di', * reménységem, mondd hát, mondd: l'idol mio, tu sei pur, * imádottam - csak te vagy, sì mio ben, sì mio cor, * így, drágám, így, szívem, mia vita, sì, sì, sì... * életem, így van, így... Talán gyorssegélynek jó lesz, kedves Nóra. :-) Bis dat qui cito dat. De nem lenne jobb inkább meghagyni olaszul?
539 Héterő 2017-01-07 12:47:12 [Válasz erre: 538 Gnora82 2017-01-05 20:00:29]
Érteni vagy énekelni szeretnéd?
Érteni vagy énekelni szeretnéd?
538 Gnora82 2017-01-05 20:00:29
Azután szeretnék érdeklődni, hogy a Poppea megkoronázás c. operából a Pur ti miro-nak létezik magyar változata? És ha igen, meglehet találni valahol a szövegét? Előre is köszönöm
Azután szeretnék érdeklődni, hogy a Poppea megkoronázás c. operából a Pur ti miro-nak létezik magyar változata? És ha igen, meglehet találni valahol a szövegét? Előre is köszönöm
537 Búbánat 2017-01-03 17:06:05 [Válasz erre: 235 Búbánat 2015-07-27 17:01:05]
Pontosítva újra ideírom a teljes dalszöveget, amit korábban itt a 235. sorszámnál a „Tercett (1.)” változathoz jegyeztem le. (A Dankó Rádióban ma 18-kor kezdődő operettadásban újra elhangzik ez a dal Zentay Anna (Pipsi), Puskás Sándor (Dagobert) és Rátonyi Róbert (Larousse) 1957-es rádiófelvételéről.) Lehár Ferenc: Éva Pipsi, Dagobert és Larousse tercettje (az 1. változathoz kiegészítés) Dalszöveg: Gábor Andor verse nyomán Szabó Miklós Pipsi: Egyik részről jő a férj, másik részről jobb ha fél, a nő a férjre vágyik, mert rab lesz mindhalálig. …………………………… hadd jöjjön, aki adva van, sőt még a kor sem számít! Ki hát az első szám itt? Dagobert: Legyek első én! Larousse: Én a második! Pipsi: És ha kell, a sorrend változik! Larousse: Legyek én jelen! Dagobert: Én a múlt vagyok! Pipsi: A nevem Desire,nagy titok! Dagobert és Larousse: Én már voltam hitvese! Larousse: El is váltunk, lássa be! Pipsi:Ha-ha-ha... Refrén Pipsi: Elválunk, ha kell, azt mondja e dal, mert manapság ez a szokás. Ez biztos siker, és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Ha elvált a nő, már szabad az út, hogy azt tegye, amit kíván! Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! Pipszi: Kezdetben azt mondtam én: ejnye, ez már fess legény! No, ez se lenne botrány, de összevesztünk aztán. A csók terén is mást akart, hát én azt mondtam, üsse kard! S már gondolhatja bárki, mi volt a finom márki? Pipszi: Ön az első szám! Dagobert: Maga jő aztán! Larousse: Belenyugszunk mind a hárman már! Dagobert: Semmi nagy remény! Larousse: Semmi költemény! Pipsi: Kivéve azt, aki vélem él! Larousse: Párizsban ez így szokás! Dagobert: Szörnyű banalitás! Refrén Dagobert és Larousse: Elválunk, ha kell, így szól ez a dal, mert manapság ez a szokás! Pipsi: Ez biztos siker és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Dagobert és Larousse: Ha elvált a nő, már szabad az út! Pipsi: hogy azt tegye, amit kíván! Mind: Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán!
Pontosítva újra ideírom a teljes dalszöveget, amit korábban itt a 235. sorszámnál a „Tercett (1.)” változathoz jegyeztem le. (A Dankó Rádióban ma 18-kor kezdődő operettadásban újra elhangzik ez a dal Zentay Anna (Pipsi), Puskás Sándor (Dagobert) és Rátonyi Róbert (Larousse) 1957-es rádiófelvételéről.) Lehár Ferenc: Éva Pipsi, Dagobert és Larousse tercettje (az 1. változathoz kiegészítés) Dalszöveg: Gábor Andor verse nyomán Szabó Miklós Pipsi: Egyik részről jő a férj, másik részről jobb ha fél, a nő a férjre vágyik, mert rab lesz mindhalálig. …………………………… hadd jöjjön, aki adva van, sőt még a kor sem számít! Ki hát az első szám itt? Dagobert: Legyek első én! Larousse: Én a második! Pipsi: És ha kell, a sorrend változik! Larousse: Legyek én jelen! Dagobert: Én a múlt vagyok! Pipsi: A nevem Desire,nagy titok! Dagobert és Larousse: Én már voltam hitvese! Larousse: El is váltunk, lássa be! Pipsi:Ha-ha-ha... Refrén Pipsi: Elválunk, ha kell, azt mondja e dal, mert manapság ez a szokás. Ez biztos siker, és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Ha elvált a nő, már szabad az út, hogy azt tegye, amit kíván! Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán! Pipszi: Kezdetben azt mondtam én: ejnye, ez már fess legény! No, ez se lenne botrány, de összevesztünk aztán. A csók terén is mást akart, hát én azt mondtam, üsse kard! S már gondolhatja bárki, mi volt a finom márki? Pipszi: Ön az első szám! Dagobert: Maga jő aztán! Larousse: Belenyugszunk mind a hárman már! Dagobert: Semmi nagy remény! Larousse: Semmi költemény! Pipsi: Kivéve azt, aki vélem él! Larousse: Párizsban ez így szokás! Dagobert: Szörnyű banalitás! Refrén Dagobert és Larousse: Elválunk, ha kell, így szól ez a dal, mert manapság ez a szokás! Pipsi: Ez biztos siker és nagy diadal, mert elválni külön varázs! Dagobert és Larousse: Ha elvált a nő, már szabad az út! Pipsi: hogy azt tegye, amit kíván! Mind: Hát váljon csak el a szép és a rút, ki ő ma a bolond csupán!
536 Búbánat 2016-12-19 11:33:28 [Válasz erre: 535 Búbánat 2016-12-19 11:32:41]
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 „Bástyasétány 77” – együttes: kórus, szólisták Dalszöveg: Dalos László Bástyasétány hetvenhét, újra szép lesz, szebb, mint rég, messze száll az árva csend, nóta csendül idebent, kedves, régi hajlék, te leszel az Édenkert! Bástyasétány, ódon ház, csak te kellesz, nem kell más. Újjáépítünk mi majd, minden rózsatő kihajt, együtt énekeljük mindig ezt a dalt! Házereszre száll a fecske, otthonra lel, jobb, ha fészekre lel, s többé már nem hagyja el. Szívnek, égnek száll az ének, fészket rakunk. De rendes lesz majd az új otthonunk! Bástyasétány hetvenhét… (Refr.)
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 „Bástyasétány 77” – együttes: kórus, szólisták Dalszöveg: Dalos László Bástyasétány hetvenhét, újra szép lesz, szebb, mint rég, messze száll az árva csend, nóta csendül idebent, kedves, régi hajlék, te leszel az Édenkert! Bástyasétány, ódon ház, csak te kellesz, nem kell más. Újjáépítünk mi majd, minden rózsatő kihajt, együtt énekeljük mindig ezt a dalt! Házereszre száll a fecske, otthonra lel, jobb, ha fészekre lel, s többé már nem hagyja el. Szívnek, égnek száll az ének, fészket rakunk. De rendes lesz majd az új otthonunk! Bástyasétány hetvenhét… (Refr.)
535 Búbánat 2016-12-19 11:32:41 [Válasz erre: 534 Búbánat 2016-12-19 11:32:12]
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 „Szesztestvér” – vidám kettős Dalszöveg: Dalos László Rudi: Nem kell nékem többé semmilyen óbor Csak a csuda jó csókból- Literivel innám. Nem voltam még szesztől sohase spicces. No, de ami szesz itt lesz: Benyakalom tisztán. Ha valaki szesztestvér, Minimum egy kettest kér: Deci kadar duplán mérve, Ezt szereti ő! De ha sok a szesz benn már- Valahol a mennyben jár, S literivel kortyolgat, mert Hukk!-csak ez a fő! Tini: Akiben a szesz-tesz-vesz: Ide-oda repdes. Fennen kedves, Lelkes nyertes Bennfentes lesz. Bezzeg vesztes Egyszer sem! Rudi: Én vagyok a szesztestvér, Aki tőled egyet kér: Cipi-cupi jobbról-balról. Ezt szeretem én! Tini: Nem voltam még eddig rokona önnek. De ha ez a mód könnyebb, Egye fene, had lám! Testvérmódon minden idegen szót ért, Nem neheztel egy csókért Se kicsi, se nagylány! Ha valaki szesztestvér, Minimum egy kettest kér: Deci kadar duplán mérve, Ezt szereti ő! De ha sok a szesz benn már- Valahol a mennyben jár, S literivel kortyolgat, mert Hukk!-csak ez a fő! Rudi: Akiben a szesz-tesz-vesz: Ide-oda repdes. Fennen kedves, Lelkes nyertes Bennfentes lesz.
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 „Szesztestvér” – vidám kettős Dalszöveg: Dalos László Rudi: Nem kell nékem többé semmilyen óbor Csak a csuda jó csókból- Literivel innám. Nem voltam még szesztől sohase spicces. No, de ami szesz itt lesz: Benyakalom tisztán. Ha valaki szesztestvér, Minimum egy kettest kér: Deci kadar duplán mérve, Ezt szereti ő! De ha sok a szesz benn már- Valahol a mennyben jár, S literivel kortyolgat, mert Hukk!-csak ez a fő! Tini: Akiben a szesz-tesz-vesz: Ide-oda repdes. Fennen kedves, Lelkes nyertes Bennfentes lesz. Bezzeg vesztes Egyszer sem! Rudi: Én vagyok a szesztestvér, Aki tőled egyet kér: Cipi-cupi jobbról-balról. Ezt szeretem én! Tini: Nem voltam még eddig rokona önnek. De ha ez a mód könnyebb, Egye fene, had lám! Testvérmódon minden idegen szót ért, Nem neheztel egy csókért Se kicsi, se nagylány! Ha valaki szesztestvér, Minimum egy kettest kér: Deci kadar duplán mérve, Ezt szereti ő! De ha sok a szesz benn már- Valahol a mennyben jár, S literivel kortyolgat, mert Hukk!-csak ez a fő! Rudi: Akiben a szesz-tesz-vesz: Ide-oda repdes. Fennen kedves, Lelkes nyertes Bennfentes lesz.
534 Búbánat 2016-12-19 11:32:12 [Válasz erre: 126 Búbánat 2010-09-02 22:35:16]
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 ”Pest-Budán” – vidám kettős Dalszöveg: Dalos László Tini: Van itt férfi, lesz aki majd ágyást ás! Ide a virág, oda jön a mák, Paradicsom, zöldpaprika, és száz más: Mindenféle kerti vetemény! Rudi: No de drágica, hagyjuk a Vitamint, a csapot-papot, Mikor másról papolhatok. (Arról, hogy) Pest-Budán Szép a lány! Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Tini: Két szemét, Jó szívét, Kell, hogy szeressék! De ha Ő szeretne beléd: Bátortalan ne légy, S megleled a szerencséd! Rudi: Jön, lát, győz, Oly karcsú mint az őz. Egy szem kincs. Hát párja sehol sincs! Együtt: Pest-Budán Szép a lány! Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Rudi: Gizgazosan ez a kert oly festői, Had maradjon így! Ne legyen irigy! Ide járnak majd a környék festői, S maga lesz a kertben a virág! Tini: Maga szép szavúférfi, de Tegye sutba ideáit, Velük engem el nem ámít (sőt avval se, hogy) Pest-Budán Szép a lány Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Rudi: Két szemét, Jó szívét, Kell, hogy szeressék! De ha Ő szeretne beléd: Bátortalan ne légy, S megleled a szerencséd!
Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 ”Pest-Budán” – vidám kettős Dalszöveg: Dalos László Tini: Van itt férfi, lesz aki majd ágyást ás! Ide a virág, oda jön a mák, Paradicsom, zöldpaprika, és száz más: Mindenféle kerti vetemény! Rudi: No de drágica, hagyjuk a Vitamint, a csapot-papot, Mikor másról papolhatok. (Arról, hogy) Pest-Budán Szép a lány! Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Tini: Két szemét, Jó szívét, Kell, hogy szeressék! De ha Ő szeretne beléd: Bátortalan ne légy, S megleled a szerencséd! Rudi: Jön, lát, győz, Oly karcsú mint az őz. Egy szem kincs. Hát párja sehol sincs! Együtt: Pest-Budán Szép a lány! Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Rudi: Gizgazosan ez a kert oly festői, Had maradjon így! Ne legyen irigy! Ide járnak majd a környék festői, S maga lesz a kertben a virág! Tini: Maga szép szavúférfi, de Tegye sutba ideáit, Velük engem el nem ámít (sőt avval se, hogy) Pest-Budán Szép a lány Még szebb Palánkán. De a legeslegszebb talán Lent a Tisza partján, A szegedi boszorkány! Rudi: Két szemét, Jó szívét, Kell, hogy szeressék! De ha Ő szeretne beléd: Bátortalan ne légy, S megleled a szerencséd!
533 smaragd 2016-12-16 17:16:03 [Válasz erre: 532 Búbánat 2016-12-16 11:15:32]
Én itt nagyon komoly problémát látok a szerzői jogok megsértése tekintetében, ugyanis nincs semmiféle szabályozás a Café Momus-n, a fórumozók nem kapnak alapszintű tájékoztatást, a Szerkesztőség nem vállal felelősséget a bejegyzések tartalmáért. Eddig ez talán nem volt szükséges, de a jogvédett művek folyamatos idézése miatt - főleg ezen a fórumon - az lett. Itt a Szerkesztőségnek lenne teendője szerintem, bizonyos új fórumozó szokásokat keretbe kellene rendezni, világosan megmondani néhány pontban, hogy mit enged meg a törvény és mit nem, ezt be kell tartani, vagy tartatni, mint minden törvényt. Ezek szerint kívülről kell jönnie a féknek, a keretnek, ha belül nem működik a mértékletesség. Teljes műveket, vagy teljes műrészleteket - versek, jelenetek, stb. tilos az interneten megjelentetni szerzői (jogutód) engedély nélkül. A szerzői jogi törvény az artisjus.hu oldalon elérhető. Ettől függetlenül kellene,azaz jó lenne, ha lenne... a fórumozóban egy belső fékező erőnek, ami csak részletek bemutatásara készteti. Más a helyzet szerzői jogvédelem alól kikerült műveknél, ott már a teljes terjedelem felhasználható. A szerzői jogi törvény nagyon bonyolult, segítséget az Artisjus Ügyfélszolgálata is ad, illetve erre szakosodott ügyvédek.
Én itt nagyon komoly problémát látok a szerzői jogok megsértése tekintetében, ugyanis nincs semmiféle szabályozás a Café Momus-n, a fórumozók nem kapnak alapszintű tájékoztatást, a Szerkesztőség nem vállal felelősséget a bejegyzések tartalmáért. Eddig ez talán nem volt szükséges, de a jogvédett művek folyamatos idézése miatt - főleg ezen a fórumon - az lett. Itt a Szerkesztőségnek lenne teendője szerintem, bizonyos új fórumozó szokásokat keretbe kellene rendezni, világosan megmondani néhány pontban, hogy mit enged meg a törvény és mit nem, ezt be kell tartani, vagy tartatni, mint minden törvényt. Ezek szerint kívülről kell jönnie a féknek, a keretnek, ha belül nem működik a mértékletesség. Teljes műveket, vagy teljes műrészleteket - versek, jelenetek, stb. tilos az interneten megjelentetni szerzői (jogutód) engedély nélkül. A szerzői jogi törvény az artisjus.hu oldalon elérhető. Ettől függetlenül kellene,azaz jó lenne, ha lenne... a fórumozóban egy belső fékező erőnek, ami csak részletek bemutatásara készteti. Más a helyzet szerzői jogvédelem alól kikerült műveknél, ott már a teljes terjedelem felhasználható. A szerzői jogi törvény nagyon bonyolult, segítséget az Artisjus Ügyfélszolgálata is ad, illetve erre szakosodott ügyvédek.
532 Búbánat 2016-12-16 11:15:32 [Válasz erre: 530 Búbánat 2016-12-15 12:07:50]
Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Dalszöveg: Erdődy János Csokonai és Lilla kettőse az I. felvonásból Csokonai: Lilla, szívemet ne vesd meg, Úgy szeretlek, nem feledlek, Bízd rám az életed! Lilla: Elszakítnak engem innen, Tilt az apám és tilt az illem, Nem maradhatok Veled. Csokonai: Lilla, hív a szívem és szám – Lilla… nézz rám!... Lilla: Arra kérlek, légy türelmes! Engedelmes, illedelmes Lány egyebet nem tehet! Csokonai? Kedvesért a kedves – elvet Engedelmet, illedelmet Mert a szíve úgy szeret! Lilla: Szégyen éri érte bérül Lásd be végül! Csokonai: Szégyen lenne az talán, ha Hallgatunk szívünk szavára? Lilla: Erre oktatott apám… Csokonai: Oktatását elfelejted, Halld csak azt, mit súg a lelked Szép szerelmünk hajnalán: Lilla és Csokonai együtt: Nem maradhat szívem árván, Várj, várj rám!...
Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Dalszöveg: Erdődy János Csokonai és Lilla kettőse az I. felvonásból Csokonai: Lilla, szívemet ne vesd meg, Úgy szeretlek, nem feledlek, Bízd rám az életed! Lilla: Elszakítnak engem innen, Tilt az apám és tilt az illem, Nem maradhatok Veled. Csokonai: Lilla, hív a szívem és szám – Lilla… nézz rám!... Lilla: Arra kérlek, légy türelmes! Engedelmes, illedelmes Lány egyebet nem tehet! Csokonai? Kedvesért a kedves – elvet Engedelmet, illedelmet Mert a szíve úgy szeret! Lilla: Szégyen éri érte bérül Lásd be végül! Csokonai: Szégyen lenne az talán, ha Hallgatunk szívünk szavára? Lilla: Erre oktatott apám… Csokonai: Oktatását elfelejted, Halld csak azt, mit súg a lelked Szép szerelmünk hajnalán: Lilla és Csokonai együtt: Nem maradhat szívem árván, Várj, várj rám!...
531 smaragd 2016-12-15 13:18:13 [Válasz erre: 530 Búbánat 2016-12-15 12:07:50]
Kemény Egon zeneszerző művei még sokáig szerzői jogvédelem alatt állnak. Színpadi- és rádióoperettjei verseinek, szövegének, szövegkönyvének, kiadványok interneten való közlése a szerzők engedélyéhez kötött. (Az más lapra tartozik, hogy az ember örül, ha itt olvashatja művei részleteit.)
Kemény Egon zeneszerző művei még sokáig szerzői jogvédelem alatt állnak. Színpadi- és rádióoperettjei verseinek, szövegének, szövegkönyvének, kiadványok interneten való közlése a szerzők engedélyéhez kötött. (Az más lapra tartozik, hogy az ember örül, ha itt olvashatja művei részleteit.)
530 Búbánat 2016-12-15 12:07:50 [Válasz erre: 416 Búbánat 2015-09-01 11:49:07]
Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Üldözők kara - buffo hármas - az I. felvonásból (a rádiófelvételen hárman éneklik) Megjegyzem, a szövegkönyv szerint ez a jelenet egy „szextett” - szereplői a következők: Flixi és Flexi – arszlánok Hajós Gáspár Vajda Péter, Lilla apja Joachim von Kraxelstumpf – szekerész óbester Korponay báró Most egymás alá ideírom a két változat szövegét! I. változat – a rádiófelvételről (összevont szólamokkal: három énekhangra) - Gézengúz! - Léhűtő! - Imposztor! - Spitzbub ő! - Ki látott ilyesmit még! - Viszket a tenyerem, - A fejét beverem! - Elcsípni, az lenne szép - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Ebadta költője, - Mindenki fél tőle! - Poéta, versfaragó! - Titokban, ott bujkál, - Megfogjuk, pórul jár! - Elcsípjük, az lenne jó! - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Hol bujkál! Hadd látom! - Pincében… padláson… - Kályhában… háztetején… - Gézengúz, orcátlan! - Itt látták, ott látták! - Elcsípjük még idején! - Léhűtő! Himpellér! - Itt járkál és nem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! II. változat az eredeti szövegkönyv szerint, hat énekszólamra, helyenként más szöveggel: Flixi: Gézengúz! Léhűtő! Flexi: Imposztor! Spitzbub ő! Hajós: Ki látott ilyesmit még?! Vajda: Viszket a tenyerem! Kraxel: A fejét beverem! Korompay: Elcsípni! – az lenne szép! Együtt: A méreg meg is esz, Micsoda dolog ez?! Fejemre szakad az ég! Flixi: Ebadta költője Flexi: Mindenki fél tőle! Hajós: Poéta, versfaragó! Vajda: Itt lappang… ott bújkál! Kraxel: Megfogjuk! Póruljár! Korompay: Elcsípni! – az lenne jó! Együtt: Rímet sző és skandál, Itt jár ő, - ez skandál! Akasztófára való! Flixi: Hol bujkál! Hadd látom! Flexi: Pincében… padláson… Hajós: Kályhában… háztetején… Vajda: Gézengúz, orcátlan! Kraxel: Itt látták! Ott látták! Korompay: Elcsípjük még idején! Együtt: Itt járkál és nem fél, Imposztor, himpellér! Megölöm, megölöm én!...
Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Üldözők kara - buffo hármas - az I. felvonásból (a rádiófelvételen hárman éneklik) Megjegyzem, a szövegkönyv szerint ez a jelenet egy „szextett” - szereplői a következők: Flixi és Flexi – arszlánok Hajós Gáspár Vajda Péter, Lilla apja Joachim von Kraxelstumpf – szekerész óbester Korponay báró Most egymás alá ideírom a két változat szövegét! I. változat – a rádiófelvételről (összevont szólamokkal: három énekhangra) - Gézengúz! - Léhűtő! - Imposztor! - Spitzbub ő! - Ki látott ilyesmit még! - Viszket a tenyerem, - A fejét beverem! - Elcsípni, az lenne szép - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Ebadta költője, - Mindenki fél tőle! - Poéta, versfaragó! - Titokban, ott bujkál, - Megfogjuk, pórul jár! - Elcsípjük, az lenne jó! - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Hol bujkál! Hadd látom! - Pincében… padláson… - Kályhában… háztetején… - Gézengúz, orcátlan! - Itt látták, ott látták! - Elcsípjük még idején! - Léhűtő! Himpellér! - Itt járkál és nem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! II. változat az eredeti szövegkönyv szerint, hat énekszólamra, helyenként más szöveggel: Flixi: Gézengúz! Léhűtő! Flexi: Imposztor! Spitzbub ő! Hajós: Ki látott ilyesmit még?! Vajda: Viszket a tenyerem! Kraxel: A fejét beverem! Korompay: Elcsípni! – az lenne szép! Együtt: A méreg meg is esz, Micsoda dolog ez?! Fejemre szakad az ég! Flixi: Ebadta költője Flexi: Mindenki fél tőle! Hajós: Poéta, versfaragó! Vajda: Itt lappang… ott bújkál! Kraxel: Megfogjuk! Póruljár! Korompay: Elcsípni! – az lenne jó! Együtt: Rímet sző és skandál, Itt jár ő, - ez skandál! Akasztófára való! Flixi: Hol bujkál! Hadd látom! Flexi: Pincében… padláson… Hajós: Kályhában… háztetején… Vajda: Gézengúz, orcátlan! Kraxel: Itt látták! Ott látták! Korompay: Elcsípjük még idején! Együtt: Itt járkál és nem fél, Imposztor, himpellér! Megölöm, megölöm én!...
529 Búbánat 2016-12-15 11:33:26 [Válasz erre: 414 Búbánat 2015-09-01 11:42:50]
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Dal a nápolyi királyokról (Bájligeti és a kórus): Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándusz büszke nevem, E sorban a kilencedik. Én voltam a fejedelem Nápolyban a múlt péntekig. Kórus Nápolyban, hol a citrom aranylik, Nápolyban, hol a narancs pirul, Ott székelt biz a trónusom, - addig Míg tűrték, ez királyi úr. Bájligeti (mint „Király”): De aztán jött a szörnyű végzet, Mely elsodorta a hatalmat! Képen rúgta az egészet, Kitörte hát a forradalmat. Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Bizalmatlan mindenféle Forradalmi rend iránt. Kórus: Hát persze, persze, persze, Ha itt a végnek perce, Ilyenkor egy királynak Inába száll a mersze. Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándok ősi bora, Végéhez ért, íme, velem, Lejárt ott az urak kora, Elfújta a történelem. Kórus: Nápolyban, hol a pálmafa bókol, Nápolyban, hol a Vezúv morog, Népünknek ma elég is a jóból, Úgy történt ez a csudás dolog. Bájligeti (mint „Király”): Hát ballagunk mi, szertehordván Történetünket, ezt a furcsát, A nép felébredt, s ennek folytán Voltam király, - vagyok: tanulság! Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Lemondott… de sajnos ezért Nem neheztel senki ránk. Kórus: Hát persze, persze, persze; Ha itt a végnek perce, Olyankor egy királynak Inába száll a mersze.
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Dal a nápolyi királyokról (Bájligeti és a kórus): Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándusz büszke nevem, E sorban a kilencedik. Én voltam a fejedelem Nápolyban a múlt péntekig. Kórus Nápolyban, hol a citrom aranylik, Nápolyban, hol a narancs pirul, Ott székelt biz a trónusom, - addig Míg tűrték, ez királyi úr. Bájligeti (mint „Király”): De aztán jött a szörnyű végzet, Mely elsodorta a hatalmat! Képen rúgta az egészet, Kitörte hát a forradalmat. Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Bizalmatlan mindenféle Forradalmi rend iránt. Kórus: Hát persze, persze, persze, Ha itt a végnek perce, Ilyenkor egy királynak Inába száll a mersze. Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándok ősi bora, Végéhez ért, íme, velem, Lejárt ott az urak kora, Elfújta a történelem. Kórus: Nápolyban, hol a pálmafa bókol, Nápolyban, hol a Vezúv morog, Népünknek ma elég is a jóból, Úgy történt ez a csudás dolog. Bájligeti (mint „Király”): Hát ballagunk mi, szertehordván Történetünket, ezt a furcsát, A nép felébredt, s ennek folytán Voltam király, - vagyok: tanulság! Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Lemondott… de sajnos ezért Nem neheztel senki ránk. Kórus: Hát persze, persze, persze; Ha itt a végnek perce, Olyankor egy királynak Inába száll a mersze.
528 Búbánat 2016-12-15 11:12:30 [Válasz erre: 527 Búbánat 2016-12-15 11:11:19]
Kemény Egon: Komáromi farsang Lilla románca (I. felvonás) (A szövegkönyv szerint könnyedén, mintha kis mesét mondana.) Dalszöveg: Erdődy János Könnyű lepke, kis madár Száll a lenge légben… Vajh ki tudja, hogy mi jár A lány fürtös fejében?... Könnyű lepke, kis madár Röpke hírnök, égi… Egy legény szavamra vár, A válaszom reméli, Vidd a szómat néki: Könnyű lepke, kis madár, Száll az ágról-ágra, Vágyva vár a lányka már A csókra, boldogságra… Merre jár a párja?...
Kemény Egon: Komáromi farsang Lilla románca (I. felvonás) (A szövegkönyv szerint könnyedén, mintha kis mesét mondana.) Dalszöveg: Erdődy János Könnyű lepke, kis madár Száll a lenge légben… Vajh ki tudja, hogy mi jár A lány fürtös fejében?... Könnyű lepke, kis madár Röpke hírnök, égi… Egy legény szavamra vár, A válaszom reméli, Vidd a szómat néki: Könnyű lepke, kis madár, Száll az ágról-ágra, Vágyva vár a lányka már A csókra, boldogságra… Merre jár a párja?...
527 Búbánat 2016-12-15 11:11:19 [Válasz erre: 415 Búbánat 2015-09-01 11:47:54]
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Lilla és Csokonai szerelmi kettőse a III. felvonásból „Az első reggel…” Csokonai: Az első reggel szép szavadra várok. Lilla: Az első reggel édes volt-e álmod? Csokonai: Az első reggel szíved dobbanását érzem én, Az első reggel enyém vagy, mondd, enyém? Lilla: Böjti szél fúj, véget ért a farsang. Csokonai: A böjti szél fúj, zúg süvít a nyers hang Lilla és Csokonai együtt: A böjti szél fúj, zúzmarás az ág, fehér a dér, A böjti szél fúj, szerelmünk mégis él. Csokonai: Az első reggel napsugár a hóra! Lilla: Az első reggel: itt a drága óra! Lilla és Csokonai együtt: Az első reggelt, Álmaimban egyre vártam én, Az első reggel: Enyém vagy, már enyém!
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Lilla és Csokonai szerelmi kettőse a III. felvonásból „Az első reggel…” Csokonai: Az első reggel szép szavadra várok. Lilla: Az első reggel édes volt-e álmod? Csokonai: Az első reggel szíved dobbanását érzem én, Az első reggel enyém vagy, mondd, enyém? Lilla: Böjti szél fúj, véget ért a farsang. Csokonai: A böjti szél fúj, zúg süvít a nyers hang Lilla és Csokonai együtt: A böjti szél fúj, zúzmarás az ág, fehér a dér, A böjti szél fúj, szerelmünk mégis él. Csokonai: Az első reggel napsugár a hóra! Lilla: Az első reggel: itt a drága óra! Lilla és Csokonai együtt: Az első reggelt, Álmaimban egyre vártam én, Az első reggel: Enyém vagy, már enyém!
526 Búbánat 2016-12-13 12:51:08 [Válasz erre: 525 Búbánat 2016-12-13 12:17:56]
Helyesbítem az előbb beírt dalszöveget! Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Versek: Innocent Vincze Ernő Rozika és Tóbiás vidám kettőse Tóbiás: Kicsikém, figyelem, fegyelem, türelem! Mérges arccal nem vagy szép! Rozika: Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét! Tóbiás: De ha így veszekedsz, verekedsz Attól tartok megversz még! Ezen az alapon veszem a kalapom, S búcsúzom! Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Tóbiás: Ezt nem érti sohasem a férfi, De bizony a lány sem, ám! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Tóbiás: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ha ez így szerelem, kereken felelem, Nem kell már egy cseppet sem! Rozika: Ha te ezt akarod, amit én akarok Szívem, tán megbékülnék, De ha nem, da ha nem, fel is út, le is út, Búcsúznék! Tóbiás: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Rozika: Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! De te benned kétség sincs, tán! Tóbiás Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Ismétlés, együtt: a kettős szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!
Helyesbítem az előbb beírt dalszöveget! Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Versek: Innocent Vincze Ernő Rozika és Tóbiás vidám kettőse Tóbiás: Kicsikém, figyelem, fegyelem, türelem! Mérges arccal nem vagy szép! Rozika: Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét! Tóbiás: De ha így veszekedsz, verekedsz Attól tartok megversz még! Ezen az alapon veszem a kalapom, S búcsúzom! Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Tóbiás: Ezt nem érti sohasem a férfi, De bizony a lány sem, ám! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Tóbiás: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ha ez így szerelem, kereken felelem, Nem kell már egy cseppet sem! Rozika: Ha te ezt akarod, amit én akarok Szívem, tán megbékülnék, De ha nem, da ha nem, fel is út, le is út, Búcsúznék! Tóbiás: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Rozika: Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! De te benned kétség sincs, tán! Tóbiás Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Ismétlés, együtt: a kettős szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!
525 Búbánat 2016-12-13 12:17:56
Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Tóbiás és Rozika vidám kettőse Versek: Innocent Vincze Ernő Tóbiás: Kicsikém, türelem, figyelem, fegyelem! Mérges arccal nem vagy szép. Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét. Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már. Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ezen az alapon veszem a kalapom, S távozom. Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán. Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! Tudja ezt a lány is ám! Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere kössünk békét már! Ismétlés, együtt: kettősük szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!
Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Tóbiás és Rozika vidám kettőse Versek: Innocent Vincze Ernő Tóbiás: Kicsikém, türelem, figyelem, fegyelem! Mérges arccal nem vagy szép. Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét. Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már. Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ezen az alapon veszem a kalapom, S távozom. Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán. Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! Tudja ezt a lány is ám! Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere kössünk békét már! Ismétlés, együtt: kettősük szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!
524 Búbánat 2016-11-14 10:42:21
Eisemann Mihály: Fekete Péter Dal: „Lesz maga juszt is az enyém” Szövegíró: Harmath Imre Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém! Hiába táncol éjszakán át, Hiába van babája száz, Tudom, hogy gyötröm minden álmát, Vidám szívét emészti láz. Hiába járja még a tangót, Ha pezsgő gyöngye könny csupán. A bánat ezerszer jajgatóbb, A sok-sok pohár után. Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém!
Eisemann Mihály: Fekete Péter Dal: „Lesz maga juszt is az enyém” Szövegíró: Harmath Imre Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém! Hiába táncol éjszakán át, Hiába van babája száz, Tudom, hogy gyötröm minden álmát, Vidám szívét emészti láz. Hiába járja még a tangót, Ha pezsgő gyöngye könny csupán. A bánat ezerszer jajgatóbb, A sok-sok pohár után. Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém!
523 Búbánat 2016-11-05 23:21:15 [Válasz erre: 410 Búbánat 2015-08-30 11:41:36]
Huszka Jenő: Gül baba Szöveg: Martos Ferenc „Rászállt a galambom a budai várra” - Gábor diák belépője (1. felv.) 1. vers Rászállt a galambom a budai várra, a budai várnak bástyája fokára. Le se került onnét, ott maradt bezárva, emelgeti szárnyát, de nem viszi szárnya. Keresi a párját, de nem jön a párja, Hej, pedig a párja valahol itt várja! 2. vers Utam, hogyha járom, csak utánad járom. Szárnyad csattogását éjjel nappal- várom, Mikor látlak újra, édes kicsi párom?! Közel vagy-e hozzám, távol vagy-e tőlem? De ahogy érzed, te utánad jöttem, A neved kimondom! Szállsz-e felém, mondd el! 3. vers Szép fehér madárka, minek szálltál a budai várra? Nem illik ez gyönge tollú, puhatestű madárra, Kutyafejű török népnek rabtartó láncára. Én szép Violám, várj, várj kicsit rám! Nélkülem is közeledik már a Szabadulás!
Huszka Jenő: Gül baba Szöveg: Martos Ferenc „Rászállt a galambom a budai várra” - Gábor diák belépője (1. felv.) 1. vers Rászállt a galambom a budai várra, a budai várnak bástyája fokára. Le se került onnét, ott maradt bezárva, emelgeti szárnyát, de nem viszi szárnya. Keresi a párját, de nem jön a párja, Hej, pedig a párja valahol itt várja! 2. vers Utam, hogyha járom, csak utánad járom. Szárnyad csattogását éjjel nappal- várom, Mikor látlak újra, édes kicsi párom?! Közel vagy-e hozzám, távol vagy-e tőlem? De ahogy érzed, te utánad jöttem, A neved kimondom! Szállsz-e felém, mondd el! 3. vers Szép fehér madárka, minek szálltál a budai várra? Nem illik ez gyönge tollú, puhatestű madárra, Kutyafejű török népnek rabtartó láncára. Én szép Violám, várj, várj kicsit rám! Nélkülem is közeledik már a Szabadulás!
522 Búbánat 2016-10-30 20:44:21
Fényes Szabolcs: Fekete csillagok Ilonka és Péter szerelmi kettőse 1. változat (Házy Erzsébet és Melis György énekfelvételéről, km. a Magyar Rádió Szimfonikus és Tánczenekara, a Magyar Rádió Énekkara, vezényel: Polgár Tibor) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston Péter: Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Ilonka: Kettőnkön múlik a boldogság, kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Kórus: zümmögi az előbbi dallamot Együtt: Kettőnkön múlik a boldogság, Kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! 2. változat (Házy Erzsébet és Bende Zsolt énekfelvételéről, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar; nincs benne kórus) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston nyomán Innocent-Vincze Ernő Péter: Este ha gyúlnak a lámpák, Eljövök érted, elkísérlek én. Páros csillag fénye az égen: Két szép szemed úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Ilonka: Elmúlnak lassan az évek, Lehull a csillag, bánat és az éj. De két szemednek fénye, mint régen, Majd akkor is úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Együtt: Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át!
Fényes Szabolcs: Fekete csillagok Ilonka és Péter szerelmi kettőse 1. változat (Házy Erzsébet és Melis György énekfelvételéről, km. a Magyar Rádió Szimfonikus és Tánczenekara, a Magyar Rádió Énekkara, vezényel: Polgár Tibor) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston Péter: Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Ilonka: Kettőnkön múlik a boldogság, kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Kórus: zümmögi az előbbi dallamot Együtt: Kettőnkön múlik a boldogság, Kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! 2. változat (Házy Erzsébet és Bende Zsolt énekfelvételéről, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar; nincs benne kórus) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston nyomán Innocent-Vincze Ernő Péter: Este ha gyúlnak a lámpák, Eljövök érted, elkísérlek én. Páros csillag fénye az égen: Két szép szemed úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Ilonka: Elmúlnak lassan az évek, Lehull a csillag, bánat és az éj. De két szemednek fénye, mint régen, Majd akkor is úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Együtt: Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át!
521 Búbánat 2016-10-30 20:23:00
Fényes Szabolcs: „Van-e szerelmesebb vallomás” Dalszöveg: Békeffy István I. Maga ott kérem, a nézőtéren, könyörgök nézzen rám. Virággal vallok szerelmet önnek, lám. Maga ott kérem, ide ne nézzen, neje féltékeny rám. A bácsi tetszik, de minden szóért kár. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem bennem ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át. II. Sok ezer éve van ezerféle szerelmi vallomás, A szöveg persze nem lehet mindig más. Fűzfapoéták százszor megírták: Szerelem! Csillag! Csók! Nincsen több téma, legszebb a néma bók. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem benne ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át.
Fényes Szabolcs: „Van-e szerelmesebb vallomás” Dalszöveg: Békeffy István I. Maga ott kérem, a nézőtéren, könyörgök nézzen rám. Virággal vallok szerelmet önnek, lám. Maga ott kérem, ide ne nézzen, neje féltékeny rám. A bácsi tetszik, de minden szóért kár. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem bennem ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át. II. Sok ezer éve van ezerféle szerelmi vallomás, A szöveg persze nem lehet mindig más. Fűzfapoéták százszor megírták: Szerelem! Csillag! Csók! Nincsen több téma, legszebb a néma bók. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem benne ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át.
520 Búbánat 2016-10-29 15:44:36 [Válasz erre: 519 Búbánat 2016-10-29 15:42:04]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.15. „KETTESBEN VELED” - Pepita és Miki vidám kettőse (szoprán/szubrett és buffo tenor énekhangra) Dalszöveg 1. vers Miki: Lassan pirkad kint, kelni kell megint, jaj nekem, ti reggelek! Marasztal a lágy, meleg puha ágy, majd csak lassan felkelek. Pepita: Hallgass tehát a kakasra! Nap süt már a hasadra. Szégyelld magad lustaság! Vár kint már a munka rád. Bőg a tarka tehenünk, ezzel üzen be nekünk. Szénát vár, éhes már. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek. Büszke lennék rád! Hogyha te akarod jó reggel kelek, kettesben veled, így kétszer szebb lesz a világ. Megosztjuk a bajt, félannyi lesz majd. Száz évig élek és te is annyi évet, míg ketten együtt élünk, az kétszáz boldog év. 2. vers Pepita: Ha az ég alatt leszállt már a nap, nem állok a lábamon. Gyorsan ágyba hát, szép jó éjszakát. És majd szépet álmodom. Miki: Kedvesem, ezt már nem lehet. Aludhatsz még eleget. Kint a tücsök ciripel, buzgón, egész szívével. Neked szól a szerenád, sétálgassunk, gyere hát! Szebb estéd nem volt még. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek… (stb.)
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.15. „KETTESBEN VELED” - Pepita és Miki vidám kettőse (szoprán/szubrett és buffo tenor énekhangra) Dalszöveg 1. vers Miki: Lassan pirkad kint, kelni kell megint, jaj nekem, ti reggelek! Marasztal a lágy, meleg puha ágy, majd csak lassan felkelek. Pepita: Hallgass tehát a kakasra! Nap süt már a hasadra. Szégyelld magad lustaság! Vár kint már a munka rád. Bőg a tarka tehenünk, ezzel üzen be nekünk. Szénát vár, éhes már. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek. Büszke lennék rád! Hogyha te akarod jó reggel kelek, kettesben veled, így kétszer szebb lesz a világ. Megosztjuk a bajt, félannyi lesz majd. Száz évig élek és te is annyi évet, míg ketten együtt élünk, az kétszáz boldog év. 2. vers Pepita: Ha az ég alatt leszállt már a nap, nem állok a lábamon. Gyorsan ágyba hát, szép jó éjszakát. És majd szépet álmodom. Miki: Kedvesem, ezt már nem lehet. Aludhatsz még eleget. Kint a tücsök ciripel, buzgón, egész szívével. Neked szól a szerenád, sétálgassunk, gyere hát! Szebb estéd nem volt még. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek… (stb.)
519 Búbánat 2016-10-29 15:42:04 [Válasz erre: 518 Búbánat 2016-10-29 15:39:31]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.9. INDULÓ –„Szél, szél, szállj keletről hozzánk” - Vegyeskarra baritonszólóval Dalszöveg Markó: Orvul tört ránk, eltiporta földünk úrrá lett itt az ellenség! Már azt hittük rabigába törtünk, minket már senki meg nem véd! Ám bent a vén erdők ölén fegyverre kész száz férfikéz! Új zászlót bontott a szél, lángra gyúlt a hős vér. Új dal kél, felkelt a szél! S küld harcra szánt, százezer partizánt! Bennünk él most is e dal… messzire száll a sóhaj: Refrén (Markó és vegyeskar): Szél, szél, szállj keletről hozzánk! Szél, szél új világot hozz ránk! Jöjj el, te zengő hajnal, győztes szabadság dallal! Zúgj, búgj, űz el minden árnyat! Haj-hó! Zengj te szabad szél! Bármerre száguld szárnyad, (Az indulódal egészének ismétlése: már csak a vegyeskar énekli)
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.9. INDULÓ –„Szél, szél, szállj keletről hozzánk” - Vegyeskarra baritonszólóval Dalszöveg Markó: Orvul tört ránk, eltiporta földünk úrrá lett itt az ellenség! Már azt hittük rabigába törtünk, minket már senki meg nem véd! Ám bent a vén erdők ölén fegyverre kész száz férfikéz! Új zászlót bontott a szél, lángra gyúlt a hős vér. Új dal kél, felkelt a szél! S küld harcra szánt, százezer partizánt! Bennünk él most is e dal… messzire száll a sóhaj: Refrén (Markó és vegyeskar): Szél, szél, szállj keletről hozzánk! Szél, szél új világot hozz ránk! Jöjj el, te zengő hajnal, győztes szabadság dallal! Zúgj, búgj, űz el minden árnyat! Haj-hó! Zengj te szabad szél! Bármerre száguld szárnyad, (Az indulódal egészének ismétlése: már csak a vegyeskar énekli)
518 Búbánat 2016-10-29 15:39:31 [Válasz erre: 517 Búbánat 2016-10-29 15:37:57]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.8. TENGERÉSZ DAL – Matrózkórus Dalszöveg 1. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, az a jó, Hogyha neki vág a vésznek, ej-haj, a hajó. Ott van otthon, hol a hal, szárazon se él, se hal, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. 2. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, a vízen gondjai mind elenyésznek ej-haj, íziben. Él vidáman, mint a hal, rosszról, bajról, hírt se hall, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér.
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.8. TENGERÉSZ DAL – Matrózkórus Dalszöveg 1. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, az a jó, Hogyha neki vág a vésznek, ej-haj, a hajó. Ott van otthon, hol a hal, szárazon se él, se hal, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. 2. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, a vízen gondjai mind elenyésznek ej-haj, íziben. Él vidáman, mint a hal, rosszról, bajról, hírt se hall, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér.
517 Búbánat 2016-10-29 15:37:57 [Válasz erre: 516 Búbánat 2016-10-29 15:34:09]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.3. KERINGŐ - Stella és Markó szerelmi kettőse, I. felv. Dalszöveg Markó: Stella, nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren! Mégis, titkon sötétlik mélyében száz rejtelem. Stellám, sorsunk mélyén is rejtőzhet még száz veszély! Bár még csak néma sugárban ég s nem beszél. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Várom! Mert ha velem vagy, mit bánom én bármi fáj! Boldog úgy is csak egyszer lehet a lány, higgyed el. Jöjj, mondj el mindent s a szívem felel. Markó: Nézd, hajam sötétje ezüstös már! Stella: Így is szép! Markó: Nézd, szemem tükrében sok emlék fáj! Stella: Mégis ég! Markó: A nyár, amely tündöklőn ragyog le ránk, most vár! Stella (együtt Markóval): A nyár, Drágám! Vár! Együtt: És míg szíved ég, soha el nem száll már. Stella: Nézd csak, nézd hogy sugárzik a fény a kék tengeren. Bármily titkon sötétlik, mélyében száz rejtelem. Markó: Szívem, lehet, hogy rejthet hulláma még száz veszélyt. De én érzem, szerelmem örökre ég, s kék az ég. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Szívem! Szívem! Bármi vár, véled oly szép a nyár! Párom, örökszép álmom csakis te légy! csak te légy! Markó: Várom! Mert ha velem vagy, könnyebb a sors, bármi fáj! Örökszép csillagom csakis te légy! Stella, Stella! Együtt: Jöjj! Ha te velem vagy, élni oly szép!
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.3. KERINGŐ - Stella és Markó szerelmi kettőse, I. felv. Dalszöveg Markó: Stella, nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren! Mégis, titkon sötétlik mélyében száz rejtelem. Stellám, sorsunk mélyén is rejtőzhet még száz veszély! Bár még csak néma sugárban ég s nem beszél. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Várom! Mert ha velem vagy, mit bánom én bármi fáj! Boldog úgy is csak egyszer lehet a lány, higgyed el. Jöjj, mondj el mindent s a szívem felel. Markó: Nézd, hajam sötétje ezüstös már! Stella: Így is szép! Markó: Nézd, szemem tükrében sok emlék fáj! Stella: Mégis ég! Markó: A nyár, amely tündöklőn ragyog le ránk, most vár! Stella (együtt Markóval): A nyár, Drágám! Vár! Együtt: És míg szíved ég, soha el nem száll már. Stella: Nézd csak, nézd hogy sugárzik a fény a kék tengeren. Bármily titkon sötétlik, mélyében száz rejtelem. Markó: Szívem, lehet, hogy rejthet hulláma még száz veszélyt. De én érzem, szerelmem örökre ég, s kék az ég. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Szívem! Szívem! Bármi vár, véled oly szép a nyár! Párom, örökszép álmom csakis te légy! csak te légy! Markó: Várom! Mert ha velem vagy, könnyebb a sors, bármi fáj! Örökszép csillagom csakis te légy! Stella, Stella! Együtt: Jöjj! Ha te velem vagy, élni oly szép!
516 Búbánat 2016-10-29 15:34:09
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No. 1. MATRÓZKETTŐS - Filipp és Foma kettőse: „DULI-DULI” (buffo tenor és buffo basszus énekhangra) Dalszöveg Foma: Szegény matróz kesereg, míg a parton tekereg tengerésznek tengeren a helye. Vízre vágyik már nagyon, mint a hal a szárazon. Azt se tudja, mire jó a feje. Filipp: Az a pompás, az a jó, hogyha ringat a hajó, lábunk alatt imbolyog a talaj. Ezért iszunk leginkább borhoz egy kis pálinkát. S megbillen a szárazföld is hamar. Refrén: Együtt Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó De jó volna végre elindulni! Haj-hó! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. Végtelen nagy vízre szabadulni! Oly jó! Tengerésznép tettre kész, száz viharral szembenéz, Csak a parton nem viseli el a vizet! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. De jó volna végre elindulni! Haj-hó!
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No. 1. MATRÓZKETTŐS - Filipp és Foma kettőse: „DULI-DULI” (buffo tenor és buffo basszus énekhangra) Dalszöveg Foma: Szegény matróz kesereg, míg a parton tekereg tengerésznek tengeren a helye. Vízre vágyik már nagyon, mint a hal a szárazon. Azt se tudja, mire jó a feje. Filipp: Az a pompás, az a jó, hogyha ringat a hajó, lábunk alatt imbolyog a talaj. Ezért iszunk leginkább borhoz egy kis pálinkát. S megbillen a szárazföld is hamar. Refrén: Együtt Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó De jó volna végre elindulni! Haj-hó! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. Végtelen nagy vízre szabadulni! Oly jó! Tengerésznép tettre kész, száz viharral szembenéz, Csak a parton nem viseli el a vizet! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. De jó volna végre elindulni! Haj-hó!
515 Búbánat 2016-10-02 22:16:29 [Válasz erre: 514 Héterő 2016-10-02 17:55:22]
A Hatvani diákjai rádiófelvételén azt a szöveget éneklik, amit az 511. sorszám alatt leírtam. Úgy látszik, többféle változata van ennek a dalszövegnek, az egyik, amire rátaláltál a Youtube-on. Ám, legyen meg itt ez a másik változat is, a teljes szöveget idemásolom: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak, Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak. De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen, Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne, Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca. Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257 Kalamajka együttes előadásmód: ének, hegedű, kontra, nagybőgő, cimbalom etnikum: magyar felvétel helye: Za-Ki Stúdió felvétel időpontja: 2002 leírás: A dudacsárdás népi szövegének eredetijét Tuboly Liza írta a XVIII-XIX. század fordulóján. A népi-kisnemesi ellenállás így tiltakozott ebben az időben a beszivárgó "német módi" ellen és állt ki a magyar viselet mellett. forrás: Haj, Rákóczi, haj, Bercsényi...
A Hatvani diákjai rádiófelvételén azt a szöveget éneklik, amit az 511. sorszám alatt leírtam. Úgy látszik, többféle változata van ennek a dalszövegnek, az egyik, amire rátaláltál a Youtube-on. Ám, legyen meg itt ez a másik változat is, a teljes szöveget idemásolom: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak, Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak. De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen, Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne, Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca. Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257 Kalamajka együttes előadásmód: ének, hegedű, kontra, nagybőgő, cimbalom etnikum: magyar felvétel helye: Za-Ki Stúdió felvétel időpontja: 2002 leírás: A dudacsárdás népi szövegének eredetijét Tuboly Liza írta a XVIII-XIX. század fordulóján. A népi-kisnemesi ellenállás így tiltakozott ebben az időben a beszivárgó "német módi" ellen és állt ki a magyar viselet mellett. forrás: Haj, Rákóczi, haj, Bercsényi...
514 Héterő 2016-10-02 17:55:22 [Válasz erre: 513 Búbánat 2016-10-02 14:43:10]
:-) Most még az első versszakot is...
:-) Most még az első versszakot is...
513 Búbánat 2016-10-02 14:43:10 [Válasz erre: 512 Héterő 2016-10-01 23:59:40]
Köszönöm, figyelmes vagy: elírtam, a második vers akkor így szól: A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.
Köszönöm, figyelmes vagy: elírtam, a második vers akkor így szól: A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.
512 Héterő 2016-10-01 23:59:40 [Válasz erre: 511 Búbánat 2016-10-01 22:29:53]
[url]http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257;...mind egyrűl volt himet?[/url]
[url]http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257;...mind egyrűl volt himet?[/url]
511 Búbánat 2016-10-01 22:29:53 [Válasz erre: 510 Búbánat 2016-10-01 22:27:36]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai II. felvonás 3. kép No. 11. Pálóczy Horváth dala „Még azt mondják, nem illik” (Hegedű szóló vezeti be a kórussal kiegészített dalt.) Pálóczy Horváth: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak! Nem, ha néki bugyogót, félnadrágot varrnak. De illik a sarkantyúnak, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Kar: Hopp! Ördöngös boszorkányos debreceni korcsmáros! Annyit vettem az örömből, majd kibúvok a bőrömből, Hopp! Hopp! Járjuk reggelig! Míg felvirrad a magyarnak, míg az éj eltelik! (Ismétlés) Pálóczy Horváth: A frank tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrűl volt himet Az ánglusé nem alkalmas szövevényes táncra. Csak az ugrós magyar tánc, a szent Dávid tánca! Pálóczy és Énekkar - refrén
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai II. felvonás 3. kép No. 11. Pálóczy Horváth dala „Még azt mondják, nem illik” (Hegedű szóló vezeti be a kórussal kiegészített dalt.) Pálóczy Horváth: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak! Nem, ha néki bugyogót, félnadrágot varrnak. De illik a sarkantyúnak, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Kar: Hopp! Ördöngös boszorkányos debreceni korcsmáros! Annyit vettem az örömből, majd kibúvok a bőrömből, Hopp! Hopp! Járjuk reggelig! Míg felvirrad a magyarnak, míg az éj eltelik! (Ismétlés) Pálóczy Horváth: A frank tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrűl volt himet Az ánglusé nem alkalmas szövevényes táncra. Csak az ugrós magyar tánc, a szent Dávid tánca! Pálóczy és Énekkar - refrén
510 Búbánat 2016-10-01 22:27:36 [Válasz erre: 506 Búbánat 2016-03-26 12:52:00]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Amálka és Máté kettőse (No.5.) - „Nincsen messzebb ez az utca…” Amálka: Jaj Istenkém, engedj el már, sietek, éjfél van, az idő úgy szalad… Máté: Ne haragudj rám, én arról nem tehetek, hogy megcsókoltalak. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy tiltva van, hogy nem szabad. Refrén: Nincsen messzebb ez az utca az ég csillagától, Mint a szegény szolgadiák a gazdag leánytól, Mégis mikor néha napján találkozom véled, Hozzám jönnek a csillagok, Nem az égen, hanem a te kék szemedben égnek. Ketten: Nincsen messzebb… stb. Amálka: Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy nem szabad, hogy tiltva van, Hogy nem szabad. Máté: Ne búsulj, látod, én már nevetek. Nézd, ragyognak ránk a csillagok. Amálka Jaj, Istenkém, én erről nem tehetek, hogy szomorú vagyok. Együtt: Kék szemedben égnek. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Amálka: Oly szép veled az édes-kettes, oly kár, hogy Együtt: tiltva van, hogy nem, hogy nem szabad!
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Amálka és Máté kettőse (No.5.) - „Nincsen messzebb ez az utca…” Amálka: Jaj Istenkém, engedj el már, sietek, éjfél van, az idő úgy szalad… Máté: Ne haragudj rám, én arról nem tehetek, hogy megcsókoltalak. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy tiltva van, hogy nem szabad. Refrén: Nincsen messzebb ez az utca az ég csillagától, Mint a szegény szolgadiák a gazdag leánytól, Mégis mikor néha napján találkozom véled, Hozzám jönnek a csillagok, Nem az égen, hanem a te kék szemedben égnek. Ketten: Nincsen messzebb… stb. Amálka: Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy nem szabad, hogy tiltva van, Hogy nem szabad. Máté: Ne búsulj, látod, én már nevetek. Nézd, ragyognak ránk a csillagok. Amálka Jaj, Istenkém, én erről nem tehetek, hogy szomorú vagyok. Együtt: Kék szemedben égnek. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Amálka: Oly szép veled az édes-kettes, oly kár, hogy Együtt: tiltva van, hogy nem, hogy nem szabad!
509 Búbánat 2016-09-07 11:13:43
[url] http://nol.hu/kultura/az-orangyal-1614715; Az őrangyal [/url] 2016-05-08 13:39:47, Nol.hu – Rab László Dalos Gábor: A vén budai hársfák poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777 forint "Egy vonzatot rosszul írtam, akkor telefonált először. Utána mindig megrettentem, amikor rám csörgött, de nem kellett tőle félnem, mert akkor is jelentkezett, ha dicsérni akart. Afféle őrangyalom lett, és egy idő után már nagyon büszke voltam a barátságunkra." [...] "Dalos László segített akkor is, amikor riportot írtam Magyar Állami Viperaház címmel az Opera körüli botrányokról. Leszóltak, hogy nem érthet egy műparaszt a magasművészethez, én pedig nem mondhattam, hogy a legjobb forrástól szereztem az információkat, attól, aki mindent tudott a műfajról. A Színházi Életnél kezdte az újságírói pályát a háború előtt, majd 33 évet húzott le a Film Színház Muzsikánál. Fordított olaszból (közte A szicíliai vecsernyét 1962-ben) , oroszból (Pausztovszkij egész életművét ültette át magyarra), megírt több ezer újságcikket, mindenféle műfajban otthonosan mozgott." "Legérdekesebbek a dalszövegei voltak, ezek közül a Bástyasétány 77 című operetthez szűk két óra alatt készült el A vén budai hársfák slágerével. Előtte Eisemann Mihály zeneszerző annyit mondott neki és a librettista Baróti Gézának, hogy „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. A darabot 1957-ben mutatták be, Ajtay Andor fátyolos énekhangjára sokan emlékeznek." "[Dalos László] 1924-ben született és 2011-ben halt meg, üde, kedves figuraként emlékszem rá, akinek szavai, szép verssorai visszaköszönnek fia, Dalos Gábor újságíró-szerkesztő könyvecskéjéből. Szerencsére igen sok a fotó, Dalos szinte mindegyiken önfeledten mosolyog, s őszintén visszanevetnek rá interjúalanyai, Füst Milán, Giuseppe Taddei, Páger, Simándy, Váradi Hédi." "Bár a könyvben nincs róla szó, de Dalos írt szöveget Kemény Egon zenéjére is, a dal címe Kinyílott a pitypang. Kerényi Imre lopta el pár éve, amikor a Magyar Krónikához ötletelt. Gondoltam, megírom..."
[url] http://nol.hu/kultura/az-orangyal-1614715; Az őrangyal [/url] 2016-05-08 13:39:47, Nol.hu – Rab László Dalos Gábor: A vén budai hársfák poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777 forint "Egy vonzatot rosszul írtam, akkor telefonált először. Utána mindig megrettentem, amikor rám csörgött, de nem kellett tőle félnem, mert akkor is jelentkezett, ha dicsérni akart. Afféle őrangyalom lett, és egy idő után már nagyon büszke voltam a barátságunkra." [...] "Dalos László segített akkor is, amikor riportot írtam Magyar Állami Viperaház címmel az Opera körüli botrányokról. Leszóltak, hogy nem érthet egy műparaszt a magasművészethez, én pedig nem mondhattam, hogy a legjobb forrástól szereztem az információkat, attól, aki mindent tudott a műfajról. A Színházi Életnél kezdte az újságírói pályát a háború előtt, majd 33 évet húzott le a Film Színház Muzsikánál. Fordított olaszból (közte A szicíliai vecsernyét 1962-ben) , oroszból (Pausztovszkij egész életművét ültette át magyarra), megírt több ezer újságcikket, mindenféle műfajban otthonosan mozgott." "Legérdekesebbek a dalszövegei voltak, ezek közül a Bástyasétány 77 című operetthez szűk két óra alatt készült el A vén budai hársfák slágerével. Előtte Eisemann Mihály zeneszerző annyit mondott neki és a librettista Baróti Gézának, hogy „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. A darabot 1957-ben mutatták be, Ajtay Andor fátyolos énekhangjára sokan emlékeznek." "[Dalos László] 1924-ben született és 2011-ben halt meg, üde, kedves figuraként emlékszem rá, akinek szavai, szép verssorai visszaköszönnek fia, Dalos Gábor újságíró-szerkesztő könyvecskéjéből. Szerencsére igen sok a fotó, Dalos szinte mindegyiken önfeledten mosolyog, s őszintén visszanevetnek rá interjúalanyai, Füst Milán, Giuseppe Taddei, Páger, Simándy, Váradi Hédi." "Bár a könyvben nincs róla szó, de Dalos írt szöveget Kemény Egon zenéjére is, a dal címe Kinyílott a pitypang. Kerényi Imre lopta el pár éve, amikor a Magyar Krónikához ötletelt. Gondoltam, megírom..."
508 Búbánat 2016-05-06 17:20:05
Rádióműsor-adattárak böngészése közben figyeltem fel erre a zenés rádiójátékra, melynek három adásidőpontját leltem fel: Tizenkilencen. Alexandr Fagyejev regényét rádióra írta E. Mjetyelszka. Zenéjét szerezte Kemény Egon. A rádiózenekart vezényli Török Emil. Rendező: Rácz György 1950. november 12., Petőfi Rádió, 20.20 - 21.20 A darabot 1951. február 11. (Kossuth adó, 20.20 - 21.20) és július 2. (Kossuth adó, 20.00 -21.00) ugyancsak műsorra tűzte a rádió. Bővebbet nem tudok erről a Fagyajev nyomán készült, dramatizált zenés rádiójátékról. Az író eredeti művéhez viszont hozzá lehet jutni a könyvesboltokban (antikvárium).
Rádióműsor-adattárak böngészése közben figyeltem fel erre a zenés rádiójátékra, melynek három adásidőpontját leltem fel: Tizenkilencen. Alexandr Fagyejev regényét rádióra írta E. Mjetyelszka. Zenéjét szerezte Kemény Egon. A rádiózenekart vezényli Török Emil. Rendező: Rácz György 1950. november 12., Petőfi Rádió, 20.20 - 21.20 A darabot 1951. február 11. (Kossuth adó, 20.20 - 21.20) és július 2. (Kossuth adó, 20.00 -21.00) ugyancsak műsorra tűzte a rádió. Bővebbet nem tudok erről a Fagyajev nyomán készült, dramatizált zenés rádiójátékról. Az író eredeti művéhez viszont hozzá lehet jutni a könyvesboltokban (antikvárium).
507 Búbánat 2016-04-28 23:02:41 [Válasz erre: 307 Búbánat 2015-08-04 11:27:05]
A Szép a világ című Lehár-operett (1930) egyik híres tenor-dalát – „Ugye gondolsz rám…” kétféle magyar szövegfordításban is ismerem; Szenes Andor nyomán Dalos László átiratában készült verseket használta fel a Rádió Dalszínháza a darab keresztmetszete stúdiófelvételekor; George dalát - amit ebben a változatban (bemutató1974. május 1., Kossuth Rádió 14.30) Korondy György énekel – már beírtam ide a topicba a 307. sorszám alatt. Korábban, az 1950-es évek végén, Szenes Andor eredeti versfordítása alapján készült el az operett négy részletének felvétele: egy-egy dal Raskó Magda és Zentai Anna, két dal (a címadó „Szép a világ” és az „Ugye gondolsz rám…”) pedig Szabó Miklós tolmácsolásában került megörökítésre. Legyen meg akkor itt az utóbbi tenorária szövege is – az eredeti magyar fordításban: Lehár Ferenc: Szép a világ Magyar szöveg: Szenes Andor „Ugye, gondolsz rám…” / szerelmi dal tenor hangra/ Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Én nem tudom, hogy történt velem, Hogy éltem eddig és merre jártam? Ma egészen más lett az életem! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed el ezt! De élnék boldogan érted! Árva szíved mit felel?! Egy szót mondj, azt, hogy: érted! Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél és nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Ugye gondolsz rám, Ugye vágysz hozzám! Hisz nem kell nékem többé senki más! Ha enyém lennél, az a legszebb szív, Te vagy az utolsó vágy! Nincs más! Lehár Ferenc: Szép a világ Dalszöveg: Szenes Andor nyomán Dalos László: George dala (tenor hangra) No.10 Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Én nem tudom, hogy történt velem? Hogy éltem eddig, és merre jártam! Ma egészen más lesz az életed! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed ezt el! De élnék boldogan érted! Vállalom, szívem, mindhalált! Csak annyit mondj, hogy: Érted! Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Ugye, gondolsz rám, ugye, jössz hozzám? Hisz, jól tudod, a boldogság a cél! Ha enyém lennél, olyan jót tennél, hisz az én szívem csak érted él!
A Szép a világ című Lehár-operett (1930) egyik híres tenor-dalát – „Ugye gondolsz rám…” kétféle magyar szövegfordításban is ismerem; Szenes Andor nyomán Dalos László átiratában készült verseket használta fel a Rádió Dalszínháza a darab keresztmetszete stúdiófelvételekor; George dalát - amit ebben a változatban (bemutató1974. május 1., Kossuth Rádió 14.30) Korondy György énekel – már beírtam ide a topicba a 307. sorszám alatt. Korábban, az 1950-es évek végén, Szenes Andor eredeti versfordítása alapján készült el az operett négy részletének felvétele: egy-egy dal Raskó Magda és Zentai Anna, két dal (a címadó „Szép a világ” és az „Ugye gondolsz rám…”) pedig Szabó Miklós tolmácsolásában került megörökítésre. Legyen meg akkor itt az utóbbi tenorária szövege is – az eredeti magyar fordításban: Lehár Ferenc: Szép a világ Magyar szöveg: Szenes Andor „Ugye, gondolsz rám…” / szerelmi dal tenor hangra/ Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Én nem tudom, hogy történt velem, Hogy éltem eddig és merre jártam? Ma egészen más lett az életem! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed el ezt! De élnék boldogan érted! Árva szíved mit felel?! Egy szót mondj, azt, hogy: érted! Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél és nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Ugye gondolsz rám, Ugye vágysz hozzám! Hisz nem kell nékem többé senki más! Ha enyém lennél, az a legszebb szív, Te vagy az utolsó vágy! Nincs más! Lehár Ferenc: Szép a világ Dalszöveg: Szenes Andor nyomán Dalos László: George dala (tenor hangra) No.10 Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Én nem tudom, hogy történt velem? Hogy éltem eddig, és merre jártam! Ma egészen más lesz az életed! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed ezt el! De élnék boldogan érted! Vállalom, szívem, mindhalált! Csak annyit mondj, hogy: Érted! Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Ugye, gondolsz rám, ugye, jössz hozzám? Hisz, jól tudod, a boldogság a cél! Ha enyém lennél, olyan jót tennél, hisz az én szívem csak érted él!
506 Búbánat 2016-03-26 12:52:00 [Válasz erre: 505 Búbánat 2016-03-26 12:50:59]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Bule Lajos dala (No.12.) I. Aki felönt a garatra, ne tegyék fel az asztalra! Asztal alá való, aki sokat beszed. Nem vagyok én rántott csir-csir…. Rántott csir-csir… Rántott keszeg. Refrén: Egy-két literát jó bor, ha megárt - Nem találsz jobb patikát – Nyelj le rá egy hipihupi kupicányi sligovica pálinkát. II. Már azt hittem, hogy meghóttam, pedig csak pityókás voltam! Ha még élek, mért fektettek ravatalra? Ha meghóttam mi-mi-mi-mi, mért szomjazom az italra? Refrén ism. III. Megfogadom, hogy ezután nem iszom, csak ebéd után, Akkor is csak, hogyha po-po-potyán mérik – És legfeljebb mixi-muxi-maximum csak másnap délig. Refrén ism.
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Bule Lajos dala (No.12.) I. Aki felönt a garatra, ne tegyék fel az asztalra! Asztal alá való, aki sokat beszed. Nem vagyok én rántott csir-csir…. Rántott csir-csir… Rántott keszeg. Refrén: Egy-két literát jó bor, ha megárt - Nem találsz jobb patikát – Nyelj le rá egy hipihupi kupicányi sligovica pálinkát. II. Már azt hittem, hogy meghóttam, pedig csak pityókás voltam! Ha még élek, mért fektettek ravatalra? Ha meghóttam mi-mi-mi-mi, mért szomjazom az italra? Refrén ism. III. Megfogadom, hogy ezután nem iszom, csak ebéd után, Akkor is csak, hogyha po-po-potyán mérik – És legfeljebb mixi-muxi-maximum csak másnap délig. Refrén ism.
505 Búbánat 2016-03-26 12:50:59 [Válasz erre: 455 Búbánat 2016-02-11 16:16:57]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Elmira és Fodoríto kettőse a bon-tonról (No. 8.) Elmira: Csak finoman, mindig csak finoman! Semmi se’ baj, ha jó modora van. Fátyol, fodor: a jó modor, a látszat Megszépíti a lényeget, a vázat, Elkendőzi a zordon elveket. A finom bók a csókhoz elvezet. A bon-ton roppant fontos! Nincs bon-ton nélkül sikk! Hiszen bon-ton nélkül kellemetlen, Ami másképp jólesik. A gáláns férfi hódít, Azaz illemtan tanár, Aki klakkban, frakkban, Új kalapban, tánclépésben jár. Dank’ schön Fräulein, merci monsieur, Ez ám a finom beszéd, És az a nő kinek amúgy sincsen, Elveszti az eszét. A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Fodorító: Hát rontom, bontom, légyen bármi jó, A finom bon-ton nem nekem való! Hát hogy festenék én fátyollal, fodorral?! Nem élek én csipkeborral! De ha muszáj, úgyis jó! Hisz maga, úgy érzem, épp nekem való! Együtt (refrén): A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Ism. refrén
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Elmira és Fodoríto kettőse a bon-tonról (No. 8.) Elmira: Csak finoman, mindig csak finoman! Semmi se’ baj, ha jó modora van. Fátyol, fodor: a jó modor, a látszat Megszépíti a lényeget, a vázat, Elkendőzi a zordon elveket. A finom bók a csókhoz elvezet. A bon-ton roppant fontos! Nincs bon-ton nélkül sikk! Hiszen bon-ton nélkül kellemetlen, Ami másképp jólesik. A gáláns férfi hódít, Azaz illemtan tanár, Aki klakkban, frakkban, Új kalapban, tánclépésben jár. Dank’ schön Fräulein, merci monsieur, Ez ám a finom beszéd, És az a nő kinek amúgy sincsen, Elveszti az eszét. A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Fodorító: Hát rontom, bontom, légyen bármi jó, A finom bon-ton nem nekem való! Hát hogy festenék én fátyollal, fodorral?! Nem élek én csipkeborral! De ha muszáj, úgyis jó! Hisz maga, úgy érzem, épp nekem való! Együtt (refrén): A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Ism. refrén
504 Búbánat 2016-03-25 12:11:43 [Válasz erre: 496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45]
A 496. sorszámhoz beírt versből lemaradt Danilo belépőjének az eleje, ezt pótolva teljessé teszem most a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Nekem, szerelmetes hazám, Sok bajt, munkát csinál ám! Mivel a dolgom sok nagyon, Délnél tovább nem alhatom. A hivatalban, óh, egek, Egy teljes órát görnyedek, Tele aktákkal asztalom, S a körmömet piszkálgatom. Én nálam nincs kihallgatás, Bölcsebb dolog a hallgatás, Mindig felhős a homlokom, A hon javára gondolkodom. Meg kell jelennem énnekem Finom, hosszú ebédeken, El így telik egész napom, Alig hogy állok lábamon. Ha jön az est sötétedőn, Akkor kezdődik pihenőm, S fáradtan persze éjjelem A nyugalomnak szentelem. Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér! Pezsgőben úszom én, A kánkánt járom én. Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!
A 496. sorszámhoz beírt versből lemaradt Danilo belépőjének az eleje, ezt pótolva teljessé teszem most a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Nekem, szerelmetes hazám, Sok bajt, munkát csinál ám! Mivel a dolgom sok nagyon, Délnél tovább nem alhatom. A hivatalban, óh, egek, Egy teljes órát görnyedek, Tele aktákkal asztalom, S a körmömet piszkálgatom. Én nálam nincs kihallgatás, Bölcsebb dolog a hallgatás, Mindig felhős a homlokom, A hon javára gondolkodom. Meg kell jelennem énnekem Finom, hosszú ebédeken, El így telik egész napom, Alig hogy állok lábamon. Ha jön az est sötétedőn, Akkor kezdődik pihenőm, S fáradtan persze éjjelem A nyugalomnak szentelem. Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér! Pezsgőben úszom én, A kánkánt járom én. Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!
503 Búbánat 2016-03-25 11:52:24
Lehár: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf Szerelmi kettős, III. felvonás – szerelmi dalkeringő Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Csak szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Csak szeress! Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Hanna: Dalod szívemhez szól! Jól esik, igen jól, Érted dobog e szív, Ez a hű szív csak téged hív! Némán elhallgat a száj, Titkolja, hogy szívem mint fáj, Érted, büszke legény, Szeretlek én! Hanna és Danilo együtt: Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Ennek a fenti eredeti versszövegnek van két további verziója is, ezeket is ideírom: 2. változat: Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Jöjj, szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! Hanna: Dalod szívemhez szól, Jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád. Hanna és Danilo: (Zümmögve énekelnek a „Minden vágyam…” kezdetű rész dallamára, majd a vers vége következik:) - Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! 3. változat („Ajk az ajkon…”) Danilo: Hallgat ajkam, Hív e dallam: Jöjj, szeress! Kínok tépnek, Mégsem kérlek: Jöjj, szeress! Büszke némaság van már az ajkamon. Érzem, érzem, hogy szeretsz, szeretsz nagyon. Hanna: Dalod szívemhez szól, Jól esik, igen jól, A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém! Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád! Danilo: Minden vágyam súgom lágyan.. Hanna: Jöjj, szeress! Danilo: Minden nézés forró kérés... Hanna: Jöjj, szeress! Együtt: Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság! Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság!
Lehár: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf Szerelmi kettős, III. felvonás – szerelmi dalkeringő Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Csak szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Csak szeress! Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Hanna: Dalod szívemhez szól! Jól esik, igen jól, Érted dobog e szív, Ez a hű szív csak téged hív! Némán elhallgat a száj, Titkolja, hogy szívem mint fáj, Érted, büszke legény, Szeretlek én! Hanna és Danilo együtt: Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Ennek a fenti eredeti versszövegnek van két további verziója is, ezeket is ideírom: 2. változat: Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Jöjj, szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! Hanna: Dalod szívemhez szól, Jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád. Hanna és Danilo: (Zümmögve énekelnek a „Minden vágyam…” kezdetű rész dallamára, majd a vers vége következik:) - Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! 3. változat („Ajk az ajkon…”) Danilo: Hallgat ajkam, Hív e dallam: Jöjj, szeress! Kínok tépnek, Mégsem kérlek: Jöjj, szeress! Büszke némaság van már az ajkamon. Érzem, érzem, hogy szeretsz, szeretsz nagyon. Hanna: Dalod szívemhez szól, Jól esik, igen jól, A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém! Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád! Danilo: Minden vágyam súgom lágyan.. Hanna: Jöjj, szeress! Danilo: Minden nézés forró kérés... Hanna: Jöjj, szeress! Együtt: Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság! Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság!
502 Búbánat 2016-03-25 11:15:10 [Válasz erre: 345 Búbánat 2015-08-16 12:02:24]
A Pavillon-duett dalszövegét korábban beírtam a 345. sorszám alatt; nem a teljes, van bevezetése is, ezzel kiegészítem azt, az eredeti fordítás alapján: Lehár Ferenc: A víg özvegy Magyar szöveg: Mérei Adolf Pavillon-duett, II. felvonás: Valencienne és Camille de Rosillon jelenete I. Bevezetés Camille: Valencienne! Valencienne: Szegény fiú… Camille: Megöl a kínom! Valencienne: Meggyógyítom, megházasítom: Az özvegyet, uram, még ma eljegyzi! Camille: Ez a beszéd szívem halálra sebzi! Valencienne: Nem mondanék,hej, nemet én, S nem volnék már régen ilyen bamba, Ez átkozott, gyűlölt erény… Ha nem tolakodnék utamba! Camille: Lemondjak rólad, boldogságom? Valencienne: Van annyi szép nő a világon! Camille: Én a tiéd, te az enyém! Valencienne: Ne gondolj rá, hiú remény! Camille: Egy csókot kérek! Valencienne: Uram, ez erőszak! Camille: Ne félj, nem bántalak én! II. Camille de Rosillon áriája Májusban nyílnak a rózsák! Pompázva színesen. A szerelem virága Bimbózik szívemen! Magját te szép, te drága: Te ültetéd belém. Az égnek boldogsága: Mint álom száll felém! És most tőled el kell válnom? A boldogság csaló? Csak délibáb volt álmom? S a rózsa hervadó? Lelkemben él reményem, Hogy győzök száz bajon, Hogy összeforr majd vélem : Az én kis angyalom, Hogy összeforr majd vélem Az én kis angyalom. Nézd! ez a kicsi pavillon, Az istenke küldte őt nekünk! Lásd! ez a kicsi pavillon: Lesz szerelmetes búvóhelyünk! Jó lesz fészekül Hol a szív megrészegül! Jöjj, ez a kicsi pavillon Üdvöket ígérget csábítón . . . Jó ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Ah! no jöjj, no jöjj, — Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón .. , ! III. Folytatólag a Pavillon- jelenet: Valencienne és Camille de Rosillon kettőse: Valencienne: Oh, Camille! Camille: Valencienne! Valencienne: Hagyj, kérlek! Hagyj! Megőrjítsz, a vágyam elragad! Camille: Úgy könnyebb a búcsú, Hogyha csókot adsz! Valencienne: De nem itt! Camille: Nézd, itt e kicsi pavillon, Mely megőrzi majd a Titkunk jól! Jöjj, vár a kicsi pavillon, Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Áldott félhomály, Mely csak csókot kínál, Jöjj, vár a kicsi pavillon, Hű szerelem és A forró vágy! Valencienne: Hát jól van... Bevallom én, Úgy vonz már... Camille: Jöjj, vár a kicsi pavillon... Valencienne: Biztos, hogy hallgat? Camille: Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Valencienne: Elhagy erőm... Camille: Hív ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Valencienne: E pavilonnak szava merész, csalogató! Camille: No, jöjj, no jöjj! Valencienne: Nem! Nem megyek én! Nem megyek be! Nem, nem megyek be! Camille: Hív ez a kicsi pavillon! Üdvöket ígérget csábítón! Együtt: Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón…!
A Pavillon-duett dalszövegét korábban beírtam a 345. sorszám alatt; nem a teljes, van bevezetése is, ezzel kiegészítem azt, az eredeti fordítás alapján: Lehár Ferenc: A víg özvegy Magyar szöveg: Mérei Adolf Pavillon-duett, II. felvonás: Valencienne és Camille de Rosillon jelenete I. Bevezetés Camille: Valencienne! Valencienne: Szegény fiú… Camille: Megöl a kínom! Valencienne: Meggyógyítom, megházasítom: Az özvegyet, uram, még ma eljegyzi! Camille: Ez a beszéd szívem halálra sebzi! Valencienne: Nem mondanék,hej, nemet én, S nem volnék már régen ilyen bamba, Ez átkozott, gyűlölt erény… Ha nem tolakodnék utamba! Camille: Lemondjak rólad, boldogságom? Valencienne: Van annyi szép nő a világon! Camille: Én a tiéd, te az enyém! Valencienne: Ne gondolj rá, hiú remény! Camille: Egy csókot kérek! Valencienne: Uram, ez erőszak! Camille: Ne félj, nem bántalak én! II. Camille de Rosillon áriája Májusban nyílnak a rózsák! Pompázva színesen. A szerelem virága Bimbózik szívemen! Magját te szép, te drága: Te ültetéd belém. Az égnek boldogsága: Mint álom száll felém! És most tőled el kell válnom? A boldogság csaló? Csak délibáb volt álmom? S a rózsa hervadó? Lelkemben él reményem, Hogy győzök száz bajon, Hogy összeforr majd vélem : Az én kis angyalom, Hogy összeforr majd vélem Az én kis angyalom. Nézd! ez a kicsi pavillon, Az istenke küldte őt nekünk! Lásd! ez a kicsi pavillon: Lesz szerelmetes búvóhelyünk! Jó lesz fészekül Hol a szív megrészegül! Jöjj, ez a kicsi pavillon Üdvöket ígérget csábítón . . . Jó ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Ah! no jöjj, no jöjj, — Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón .. , ! III. Folytatólag a Pavillon- jelenet: Valencienne és Camille de Rosillon kettőse: Valencienne: Oh, Camille! Camille: Valencienne! Valencienne: Hagyj, kérlek! Hagyj! Megőrjítsz, a vágyam elragad! Camille: Úgy könnyebb a búcsú, Hogyha csókot adsz! Valencienne: De nem itt! Camille: Nézd, itt e kicsi pavillon, Mely megőrzi majd a Titkunk jól! Jöjj, vár a kicsi pavillon, Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Áldott félhomály, Mely csak csókot kínál, Jöjj, vár a kicsi pavillon, Hű szerelem és A forró vágy! Valencienne: Hát jól van... Bevallom én, Úgy vonz már... Camille: Jöjj, vár a kicsi pavillon... Valencienne: Biztos, hogy hallgat? Camille: Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Valencienne: Elhagy erőm... Camille: Hív ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Valencienne: E pavilonnak szava merész, csalogató! Camille: No, jöjj, no jöjj! Valencienne: Nem! Nem megyek én! Nem megyek be! Nem, nem megyek be! Camille: Hív ez a kicsi pavillon! Üdvöket ígérget csábítón! Együtt: Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón…!
501 Búbánat 2016-03-23 13:22:58 [Válasz erre: 345 Búbánat 2015-08-16 12:02:24]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf A II. felvonás fináléja: jelenet, együttes, tánc, Danilo elbeszélése (előzmény: a Pavillon-duett) /Hanna, Camille de Rosillon, Nyegus, Zéta, Valencienne, Danilo, énekkar/ Eredeti dalszövegfordításban: Zéta: Hah! Danilo: Hah! Zéta és Danilo: Hah! Hanna (ártatlanul): Miért e zaj? Mi baj? Mi baj? Danilo (rémülettel): Camille és Hanna, jaj! Zéta (kétkedve): Nem nőm volt hát a nyomorult! Danilo: Camille és Hanna, jaj! A tűzre ez olaj! Na, nékem ugyan beborult! Zéta: De hol a hitvesem? Valencienne (ártatlan képpel): Parancsolsz? Zéta: Megáll az eszem! Valencienne: Mondd, férjecském, miért e zaj? Danilo: Camille és Hanna, jaj! Camille (Danilóhoz): Ne félj, nincs semmi baj! Zéta: Egy hölgyecskével járt ott e legény, A kulcslyukon kilestem én! Hanna: Úrhoz méltó foglalkozás! Danilo: Hasznos egy szokás! Zéta: Hallatszott suttogás és cuppogás. Ki volt a párja, ez a bökkenő? Hanna: A párja voltam én. Danilo (fájdalmasan): Te voltál? Zéta: Kétkedem, mint hajdan Szent Tamás! Valencienne: Elhárul hát fejemről a csapás! Camille: Itt nem segít, csak a bősz tagadás! Danilo: Elszédülök, de iszonyú e csapás. Zéta: Még kétkedem, miként Tamás! Nyegus: Ki fúrja oldalam rengő kacagás! Hanna: Kettőnk titka már nyilvánvaló, De hát e legénynek a célja jó! Ismétli ő, ismétli bátran itt is, Mit ott bent megvallott nekem! Camille: Kérem, ismétlem. Danilo (túlzottan): Jaj, én szerencsétlen! Camille (túlzottan): Nincs nála szebb asszony a földtekén! Néki kitártam a szívemet én! Hanna: „Májusban nyílnak a rózsák, S most tőled el kell válnom!” Hiszékeny jámbor férj, szegény, Irgalmas hályog ül szemén, Gróf úr, bosszút így állok magán! Szívét most már kitárja tán! Valencienne: Várjon, segítek én baján, én baján Egy árva szót sem értek én! Elpártolsz tőlem, csúf legény? Én nékem énekléd szép dalát, S most hűtlenül szerelmed néki vallanád! Te nyomorult! E nő talán az új babád? Már arád? Danilo: Csak délibáb volt álmom? Hazug? Csaló, csaló? S most tőled el kell válnom? Kába dőreség volt szép reményem, Győzni száz bajon! Túl e csapást nem élem, Búcsúzom, angyalom! Zéta: Gyanúm szamár volt, már belátom, Akár a hó, oly tiszta párom! Ártatlan hű e nő! Valódi drágakő! Tetten ha értem volna, imádott angyalom, A hűtlent én apróra szabdalom! Hanna (prózában): Most már tudják, hölgyeim és uraim, hogy mi történt odabent a pavillon sötétségében. (félre): Most már nem lehet visszavonulni. (Danilo felé:) És most jön az utolsó ütés! Az adu ász! Énekkar: No lám, no lám! Hanna (újra ének): S akit kiválasztottam férjnek: Rossilon úr! (általános meglepetés:) Camille: Én? Én? Valencienne: Nagy ég! Zéta: Nagy ég! Hanna: A boldog vőlegény! Énekkar: No lám, minő regény! Valencienne: Nagy ég! Camille: Nagy ég! Danilo: Nagy ég! Zéta Nagy ég! Hanna (Danilót lesi): Látom, a szeme lázban ég! Énekkar (Hannához): Mi gratulálunk! Danilo (Zétához): Felsültünk szépen mind a ketten! Zéta (Danilóhoz): A milliókat elvesztettem. Camille (Hannához): De ugyebár, tréfát űz velem? Hanna (halkan): Valencienne-t csak így menthetem! Zéta (Hannához): Ugye, csak tréfál? Valencienne (Hannához): Tréfál, ugyebár? Hanna: Komoly való. Zéta (gúnyosan): A gróf? Danilo (közelebb megy, alig tud magán uralkodni): Hajam egyáltalán nem tépem én, Ellenben már a házasságról – azt vélem én,... Hanna (félre): Szeme hogy ég! Danilo: … Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, Egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, Mert csakhamar, s ezt tudni jó, Kibővül ez az unió, S lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, És gikszer rontja csakhamar Az európai koncertet, Mert hát az asszony, hogyha szép, Más koalícióba lép, Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, A férjre poklok pokla vár, Valami bűzlik Dániában már! Hanna: Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám, Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk, Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! II. Valencienne: Nem kell nekünk fiúcska, lány! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Asztalunk közös csupán! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Tiltott gyümölcsöt is eszem! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: A vége válóper legyen! Hanna: Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb. (Kánkán – tánc) Danilo: Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, Lesz még szőlő, lágy kenyér! Danilo (Hannához megy): Egy megható, naiv mesét, A szép arának hadd mesélek! Hanna (gúnyosan): Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám, Kezdje el! Halljuk! Halljuk! Danilo (alig bír magával): Hallj, hallja. Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban Epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme Egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, Hogy erre a herceg mit mondott? Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, Gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál Csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, Hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett És ezt teszem én is! Agyő! (indul) Hanna (elébe áll): Hová gróf úr? Hová? Danilo: Hogy hová? Az orfeumba talán, segít szívem baján, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, Szívem sajgó sebére Ott orvosság kerül! Hanna (magában): Szeret, engem szeret! Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. Énekkar: Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)
Lehár Ferenc: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf A II. felvonás fináléja: jelenet, együttes, tánc, Danilo elbeszélése (előzmény: a Pavillon-duett) /Hanna, Camille de Rosillon, Nyegus, Zéta, Valencienne, Danilo, énekkar/ Eredeti dalszövegfordításban: Zéta: Hah! Danilo: Hah! Zéta és Danilo: Hah! Hanna (ártatlanul): Miért e zaj? Mi baj? Mi baj? Danilo (rémülettel): Camille és Hanna, jaj! Zéta (kétkedve): Nem nőm volt hát a nyomorult! Danilo: Camille és Hanna, jaj! A tűzre ez olaj! Na, nékem ugyan beborult! Zéta: De hol a hitvesem? Valencienne (ártatlan képpel): Parancsolsz? Zéta: Megáll az eszem! Valencienne: Mondd, férjecském, miért e zaj? Danilo: Camille és Hanna, jaj! Camille (Danilóhoz): Ne félj, nincs semmi baj! Zéta: Egy hölgyecskével járt ott e legény, A kulcslyukon kilestem én! Hanna: Úrhoz méltó foglalkozás! Danilo: Hasznos egy szokás! Zéta: Hallatszott suttogás és cuppogás. Ki volt a párja, ez a bökkenő? Hanna: A párja voltam én. Danilo (fájdalmasan): Te voltál? Zéta: Kétkedem, mint hajdan Szent Tamás! Valencienne: Elhárul hát fejemről a csapás! Camille: Itt nem segít, csak a bősz tagadás! Danilo: Elszédülök, de iszonyú e csapás. Zéta: Még kétkedem, miként Tamás! Nyegus: Ki fúrja oldalam rengő kacagás! Hanna: Kettőnk titka már nyilvánvaló, De hát e legénynek a célja jó! Ismétli ő, ismétli bátran itt is, Mit ott bent megvallott nekem! Camille: Kérem, ismétlem. Danilo (túlzottan): Jaj, én szerencsétlen! Camille (túlzottan): Nincs nála szebb asszony a földtekén! Néki kitártam a szívemet én! Hanna: „Májusban nyílnak a rózsák, S most tőled el kell válnom!” Hiszékeny jámbor férj, szegény, Irgalmas hályog ül szemén, Gróf úr, bosszút így állok magán! Szívét most már kitárja tán! Valencienne: Várjon, segítek én baján, én baján Egy árva szót sem értek én! Elpártolsz tőlem, csúf legény? Én nékem énekléd szép dalát, S most hűtlenül szerelmed néki vallanád! Te nyomorult! E nő talán az új babád? Már arád? Danilo: Csak délibáb volt álmom? Hazug? Csaló, csaló? S most tőled el kell válnom? Kába dőreség volt szép reményem, Győzni száz bajon! Túl e csapást nem élem, Búcsúzom, angyalom! Zéta: Gyanúm szamár volt, már belátom, Akár a hó, oly tiszta párom! Ártatlan hű e nő! Valódi drágakő! Tetten ha értem volna, imádott angyalom, A hűtlent én apróra szabdalom! Hanna (prózában): Most már tudják, hölgyeim és uraim, hogy mi történt odabent a pavillon sötétségében. (félre): Most már nem lehet visszavonulni. (Danilo felé:) És most jön az utolsó ütés! Az adu ász! Énekkar: No lám, no lám! Hanna (újra ének): S akit kiválasztottam férjnek: Rossilon úr! (általános meglepetés:) Camille: Én? Én? Valencienne: Nagy ég! Zéta: Nagy ég! Hanna: A boldog vőlegény! Énekkar: No lám, minő regény! Valencienne: Nagy ég! Camille: Nagy ég! Danilo: Nagy ég! Zéta Nagy ég! Hanna (Danilót lesi): Látom, a szeme lázban ég! Énekkar (Hannához): Mi gratulálunk! Danilo (Zétához): Felsültünk szépen mind a ketten! Zéta (Danilóhoz): A milliókat elvesztettem. Camille (Hannához): De ugyebár, tréfát űz velem? Hanna (halkan): Valencienne-t csak így menthetem! Zéta (Hannához): Ugye, csak tréfál? Valencienne (Hannához): Tréfál, ugyebár? Hanna: Komoly való. Zéta (gúnyosan): A gróf? Danilo (közelebb megy, alig tud magán uralkodni): Hajam egyáltalán nem tépem én, Ellenben már a házasságról – azt vélem én,... Hanna (félre): Szeme hogy ég! Danilo: … Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, Egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, Mert csakhamar, s ezt tudni jó, Kibővül ez az unió, S lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, És gikszer rontja csakhamar Az európai koncertet, Mert hát az asszony, hogyha szép, Más koalícióba lép, Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, A férjre poklok pokla vár, Valami bűzlik Dániában már! Hanna: Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám, Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk, Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! II. Valencienne: Nem kell nekünk fiúcska, lány! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Asztalunk közös csupán! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Tiltott gyümölcsöt is eszem! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: A vége válóper legyen! Hanna: Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb. (Kánkán – tánc) Danilo: Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, Lesz még szőlő, lágy kenyér! Danilo (Hannához megy): Egy megható, naiv mesét, A szép arának hadd mesélek! Hanna (gúnyosan): Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám, Kezdje el! Halljuk! Halljuk! Danilo (alig bír magával): Hallj, hallja. Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban Epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme Egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, Hogy erre a herceg mit mondott? Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, Gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál Csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, Hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett És ezt teszem én is! Agyő! (indul) Hanna (elébe áll): Hová gróf úr? Hová? Danilo: Hogy hová? Az orfeumba talán, segít szívem baján, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, Szívem sajgó sebére Ott orvosság kerül! Hanna (magában): Szeret, engem szeret! Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. Énekkar: Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)
500 macskás 2016-03-23 12:39:41
500
500
499 Búbánat 2016-03-23 11:48:16 [Válasz erre: 498 Búbánat 2016-03-23 11:42:53]
Kevéssé ismert, hogy A víg özvegy partitúrájában a „nőkről” énekelt férfikar indulót azonnal követi a válasz: a nőknek a „férfiakról” énekelt dala ugyanarra a zenére, majd a két kar együtt énekli a refrént. (A rádió 1962-es stúdiófelvételén is csak a férfikar indulója szerepel.) Itt a teljes, eredeti dalszöveg: Lehár Ferenc: A víg özvegy Induló, II. felvonás A dalszöveget fordította: Mérei Adolf I. Danilo, Zéta, Brioche, Cascada és a férfikar jelenete Danilo: Asszonynéppel! Férfikar: Asszonynéppel! Danilo: Hogy kell bánni! Férfikar: Mondd meg, na, mondd! Danilo: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Zéta: Biztos módszert, Férfikar: Biztos módszert Zéta: Kár keresni! Férfikar: Hasztalan! Zéta és Danilo: Mert hát minden asszonyszívnek Férfikar: Más-más tolvajkulcsa van. Danilo: Egyiknek bókot súgsz fülébe, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Tapintatosan jársz el véle, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Brioche: Jó néha imponálni nekik! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Ha kell, bosszants babádat végig! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo: Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Házsártos néha Éva lánya! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Bőrükben néha alig férnek! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo, Zéta, Cascda, Brioche együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo és Zéta: Bár az asszonyokhoz senki sem ért, Férfikar: Óh, az asszony! Danilo: De rajongunk a női nemért! Zéta: Mert a földön s égen a fő: Férfikar: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! Zéta: Barna, szőke, cseléd, úrinő, Danilo: Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! Férfikar: Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: De rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! II. Hanna, Valencienne, Olga, Sylvaine, Praskovia és két másik nő együttese Hanna: Férfinéppel, Nőikar: Férfinéppel, Valencienne: Hogy kell bánni! Nőikar: Mondd, óh mondd! Hanna: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Biztos módszert, Nőikar: Biztos módszert, Valencienne: Kár keresni! Nőikar: Hasztalan! Hanna: Mert hát minden férfiszívnek Nőikar: Más-más tolvajkulcsa van. Hanna: Egyiknek szépet súgsz fülébe, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Tapintatosan bánsz el véle, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Jó néha imponálni nékik, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Gyöngéd legyél, sok azt kívánja, Nőifikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Házsártos néha, avagy léha, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Bőrükben vígan alig férnek! Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna és Valencienne együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek! Bár a férfi mind huncut, zsivány, De a szívünk csak férfit kíván, Mert a nőknél a fő főszemély, Csak a férj, férj, férj, férj, férj! Barna, szőke, kopasz lehet ő, Okos, ostoba, hőn epedő, Vakmerő, reszkető, bárminő, Az a fő, hogy fejünkre egyik se nő. Férfi, férfi, férfi, férj, férj, féééérj! Férfikar és női kar együtt: Asszony, asszony, asszony! Férfi, férfi, férfi! Bár az asszonyokhoz senki sem ért stb.
Kevéssé ismert, hogy A víg özvegy partitúrájában a „nőkről” énekelt férfikar indulót azonnal követi a válasz: a nőknek a „férfiakról” énekelt dala ugyanarra a zenére, majd a két kar együtt énekli a refrént. (A rádió 1962-es stúdiófelvételén is csak a férfikar indulója szerepel.) Itt a teljes, eredeti dalszöveg: Lehár Ferenc: A víg özvegy Induló, II. felvonás A dalszöveget fordította: Mérei Adolf I. Danilo, Zéta, Brioche, Cascada és a férfikar jelenete Danilo: Asszonynéppel! Férfikar: Asszonynéppel! Danilo: Hogy kell bánni! Férfikar: Mondd meg, na, mondd! Danilo: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Zéta: Biztos módszert, Férfikar: Biztos módszert Zéta: Kár keresni! Férfikar: Hasztalan! Zéta és Danilo: Mert hát minden asszonyszívnek Férfikar: Más-más tolvajkulcsa van. Danilo: Egyiknek bókot súgsz fülébe, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Tapintatosan jársz el véle, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Brioche: Jó néha imponálni nekik! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Ha kell, bosszants babádat végig! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo: Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Házsártos néha Éva lánya! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Bőrükben néha alig férnek! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo, Zéta, Cascda, Brioche együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo és Zéta: Bár az asszonyokhoz senki sem ért, Férfikar: Óh, az asszony! Danilo: De rajongunk a női nemért! Zéta: Mert a földön s égen a fő: Férfikar: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! Zéta: Barna, szőke, cseléd, úrinő, Danilo: Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! Férfikar: Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: De rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! II. Hanna, Valencienne, Olga, Sylvaine, Praskovia és két másik nő együttese Hanna: Férfinéppel, Nőikar: Férfinéppel, Valencienne: Hogy kell bánni! Nőikar: Mondd, óh mondd! Hanna: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Biztos módszert, Nőikar: Biztos módszert, Valencienne: Kár keresni! Nőikar: Hasztalan! Hanna: Mert hát minden férfiszívnek Nőikar: Más-más tolvajkulcsa van. Hanna: Egyiknek szépet súgsz fülébe, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Tapintatosan bánsz el véle, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Jó néha imponálni nékik, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Gyöngéd legyél, sok azt kívánja, Nőifikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Házsártos néha, avagy léha, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Bőrükben vígan alig férnek! Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna és Valencienne együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek! Bár a férfi mind huncut, zsivány, De a szívünk csak férfit kíván, Mert a nőknél a fő főszemély, Csak a férj, férj, férj, férj, férj! Barna, szőke, kopasz lehet ő, Okos, ostoba, hőn epedő, Vakmerő, reszkető, bárminő, Az a fő, hogy fejünkre egyik se nő. Férfi, férfi, férfi, férj, férj, féééérj! Férfikar és női kar együtt: Asszony, asszony, asszony! Férfi, férfi, férfi! Bár az asszonyokhoz senki sem ért stb.
