501 Búbánat 2016-03-23 13:22:58 [Válasz erre: 345 Búbánat 2015-08-16 12:02:24]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf A II. felvonás fináléja: jelenet, együttes, tánc, Danilo elbeszélése (előzmény: a Pavillon-duett) /Hanna, Camille de Rosillon, Nyegus, Zéta, Valencienne, Danilo, énekkar/ Eredeti dalszövegfordításban: Zéta: Hah! Danilo: Hah! Zéta és Danilo: Hah! Hanna (ártatlanul): Miért e zaj? Mi baj? Mi baj? Danilo (rémülettel): Camille és Hanna, jaj! Zéta (kétkedve): Nem nőm volt hát a nyomorult! Danilo: Camille és Hanna, jaj! A tűzre ez olaj! Na, nékem ugyan beborult! Zéta: De hol a hitvesem? Valencienne (ártatlan képpel): Parancsolsz? Zéta: Megáll az eszem! Valencienne: Mondd, férjecském, miért e zaj? Danilo: Camille és Hanna, jaj! Camille (Danilóhoz): Ne félj, nincs semmi baj! Zéta: Egy hölgyecskével járt ott e legény, A kulcslyukon kilestem én! Hanna: Úrhoz méltó foglalkozás! Danilo: Hasznos egy szokás! Zéta: Hallatszott suttogás és cuppogás. Ki volt a párja, ez a bökkenő? Hanna: A párja voltam én. Danilo (fájdalmasan): Te voltál? Zéta: Kétkedem, mint hajdan Szent Tamás! Valencienne: Elhárul hát fejemről a csapás! Camille: Itt nem segít, csak a bősz tagadás! Danilo: Elszédülök, de iszonyú e csapás. Zéta: Még kétkedem, miként Tamás! Nyegus: Ki fúrja oldalam rengő kacagás! Hanna: Kettőnk titka már nyilvánvaló, De hát e legénynek a célja jó! Ismétli ő, ismétli bátran itt is, Mit ott bent megvallott nekem! Camille: Kérem, ismétlem. Danilo (túlzottan): Jaj, én szerencsétlen! Camille (túlzottan): Nincs nála szebb asszony a földtekén! Néki kitártam a szívemet én! Hanna: „Májusban nyílnak a rózsák, S most tőled el kell válnom!” Hiszékeny jámbor férj, szegény, Irgalmas hályog ül szemén, Gróf úr, bosszút így állok magán! Szívét most már kitárja tán! Valencienne: Várjon, segítek én baján, én baján Egy árva szót sem értek én! Elpártolsz tőlem, csúf legény? Én nékem énekléd szép dalát, S most hűtlenül szerelmed néki vallanád! Te nyomorult! E nő talán az új babád? Már arád? Danilo: Csak délibáb volt álmom? Hazug? Csaló, csaló? S most tőled el kell válnom? Kába dőreség volt szép reményem, Győzni száz bajon! Túl e csapást nem élem, Búcsúzom, angyalom! Zéta: Gyanúm szamár volt, már belátom, Akár a hó, oly tiszta párom! Ártatlan hű e nő! Valódi drágakő! Tetten ha értem volna, imádott angyalom, A hűtlent én apróra szabdalom! Hanna (prózában): Most már tudják, hölgyeim és uraim, hogy mi történt odabent a pavillon sötétségében. (félre): Most már nem lehet visszavonulni. (Danilo felé:) És most jön az utolsó ütés! Az adu ász! Énekkar: No lám, no lám! Hanna (újra ének): S akit kiválasztottam férjnek: Rossilon úr! (általános meglepetés:) Camille: Én? Én? Valencienne: Nagy ég! Zéta: Nagy ég! Hanna: A boldog vőlegény! Énekkar: No lám, minő regény! Valencienne: Nagy ég! Camille: Nagy ég! Danilo: Nagy ég! Zéta Nagy ég! Hanna (Danilót lesi): Látom, a szeme lázban ég! Énekkar (Hannához): Mi gratulálunk! Danilo (Zétához): Felsültünk szépen mind a ketten! Zéta (Danilóhoz): A milliókat elvesztettem. Camille (Hannához): De ugyebár, tréfát űz velem? Hanna (halkan): Valencienne-t csak így menthetem! Zéta (Hannához): Ugye, csak tréfál? Valencienne (Hannához): Tréfál, ugyebár? Hanna: Komoly való. Zéta (gúnyosan): A gróf? Danilo (közelebb megy, alig tud magán uralkodni): Hajam egyáltalán nem tépem én, Ellenben már a házasságról – azt vélem én,... Hanna (félre): Szeme hogy ég! Danilo: … Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, Egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, Mert csakhamar, s ezt tudni jó, Kibővül ez az unió, S lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, És gikszer rontja csakhamar Az európai koncertet, Mert hát az asszony, hogyha szép, Más koalícióba lép, Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, A férjre poklok pokla vár, Valami bűzlik Dániában már! Hanna: Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám, Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk, Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! II. Valencienne: Nem kell nekünk fiúcska, lány! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Asztalunk közös csupán! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Tiltott gyümölcsöt is eszem! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: A vége válóper legyen! Hanna: Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb. (Kánkán – tánc) Danilo: Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, Lesz még szőlő, lágy kenyér! Danilo (Hannához megy): Egy megható, naiv mesét, A szép arának hadd mesélek! Hanna (gúnyosan): Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám, Kezdje el! Halljuk! Halljuk! Danilo (alig bír magával): Hallj, hallja. Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban Epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme Egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, Hogy erre a herceg mit mondott? Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, Gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál Csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, Hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett És ezt teszem én is! Agyő! (indul) Hanna (elébe áll): Hová gróf úr? Hová? Danilo: Hogy hová? Az orfeumba talán, segít szívem baján, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, Szívem sajgó sebére Ott orvosság kerül! Hanna (magában): Szeret, engem szeret! Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. Énekkar: Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)
Lehár Ferenc: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf A II. felvonás fináléja: jelenet, együttes, tánc, Danilo elbeszélése (előzmény: a Pavillon-duett) /Hanna, Camille de Rosillon, Nyegus, Zéta, Valencienne, Danilo, énekkar/ Eredeti dalszövegfordításban: Zéta: Hah! Danilo: Hah! Zéta és Danilo: Hah! Hanna (ártatlanul): Miért e zaj? Mi baj? Mi baj? Danilo (rémülettel): Camille és Hanna, jaj! Zéta (kétkedve): Nem nőm volt hát a nyomorult! Danilo: Camille és Hanna, jaj! A tűzre ez olaj! Na, nékem ugyan beborult! Zéta: De hol a hitvesem? Valencienne (ártatlan képpel): Parancsolsz? Zéta: Megáll az eszem! Valencienne: Mondd, férjecském, miért e zaj? Danilo: Camille és Hanna, jaj! Camille (Danilóhoz): Ne félj, nincs semmi baj! Zéta: Egy hölgyecskével járt ott e legény, A kulcslyukon kilestem én! Hanna: Úrhoz méltó foglalkozás! Danilo: Hasznos egy szokás! Zéta: Hallatszott suttogás és cuppogás. Ki volt a párja, ez a bökkenő? Hanna: A párja voltam én. Danilo (fájdalmasan): Te voltál? Zéta: Kétkedem, mint hajdan Szent Tamás! Valencienne: Elhárul hát fejemről a csapás! Camille: Itt nem segít, csak a bősz tagadás! Danilo: Elszédülök, de iszonyú e csapás. Zéta: Még kétkedem, miként Tamás! Nyegus: Ki fúrja oldalam rengő kacagás! Hanna: Kettőnk titka már nyilvánvaló, De hát e legénynek a célja jó! Ismétli ő, ismétli bátran itt is, Mit ott bent megvallott nekem! Camille: Kérem, ismétlem. Danilo (túlzottan): Jaj, én szerencsétlen! Camille (túlzottan): Nincs nála szebb asszony a földtekén! Néki kitártam a szívemet én! Hanna: „Májusban nyílnak a rózsák, S most tőled el kell válnom!” Hiszékeny jámbor férj, szegény, Irgalmas hályog ül szemén, Gróf úr, bosszút így állok magán! Szívét most már kitárja tán! Valencienne: Várjon, segítek én baján, én baján Egy árva szót sem értek én! Elpártolsz tőlem, csúf legény? Én nékem énekléd szép dalát, S most hűtlenül szerelmed néki vallanád! Te nyomorult! E nő talán az új babád? Már arád? Danilo: Csak délibáb volt álmom? Hazug? Csaló, csaló? S most tőled el kell válnom? Kába dőreség volt szép reményem, Győzni száz bajon! Túl e csapást nem élem, Búcsúzom, angyalom! Zéta: Gyanúm szamár volt, már belátom, Akár a hó, oly tiszta párom! Ártatlan hű e nő! Valódi drágakő! Tetten ha értem volna, imádott angyalom, A hűtlent én apróra szabdalom! Hanna (prózában): Most már tudják, hölgyeim és uraim, hogy mi történt odabent a pavillon sötétségében. (félre): Most már nem lehet visszavonulni. (Danilo felé:) És most jön az utolsó ütés! Az adu ász! Énekkar: No lám, no lám! Hanna (újra ének): S akit kiválasztottam férjnek: Rossilon úr! (általános meglepetés:) Camille: Én? Én? Valencienne: Nagy ég! Zéta: Nagy ég! Hanna: A boldog vőlegény! Énekkar: No lám, minő regény! Valencienne: Nagy ég! Camille: Nagy ég! Danilo: Nagy ég! Zéta Nagy ég! Hanna (Danilót lesi): Látom, a szeme lázban ég! Énekkar (Hannához): Mi gratulálunk! Danilo (Zétához): Felsültünk szépen mind a ketten! Zéta (Danilóhoz): A milliókat elvesztettem. Camille (Hannához): De ugyebár, tréfát űz velem? Hanna (halkan): Valencienne-t csak így menthetem! Zéta (Hannához): Ugye, csak tréfál? Valencienne (Hannához): Tréfál, ugyebár? Hanna: Komoly való. Zéta (gúnyosan): A gróf? Danilo (közelebb megy, alig tud magán uralkodni): Hajam egyáltalán nem tépem én, Ellenben már a házasságról – azt vélem én,... Hanna (félre): Szeme hogy ég! Danilo: … Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, Egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, Mert csakhamar, s ezt tudni jó, Kibővül ez az unió, S lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, És gikszer rontja csakhamar Az európai koncertet, Mert hát az asszony, hogyha szép, Más koalícióba lép, Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, A férjre poklok pokla vár, Valami bűzlik Dániában már! Hanna: Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám, Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk, Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! II. Valencienne: Nem kell nekünk fiúcska, lány! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Asztalunk közös csupán! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Tiltott gyümölcsöt is eszem! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: A vége válóper legyen! Hanna: Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb. (Kánkán – tánc) Danilo: Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, Lesz még szőlő, lágy kenyér! Danilo (Hannához megy): Egy megható, naiv mesét, A szép arának hadd mesélek! Hanna (gúnyosan): Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám, Kezdje el! Halljuk! Halljuk! Danilo (alig bír magával): Hallj, hallja. Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban Epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme Egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, Hogy erre a herceg mit mondott? Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, Gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál Csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, Hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett És ezt teszem én is! Agyő! (indul) Hanna (elébe áll): Hová gróf úr? Hová? Danilo: Hogy hová? Az orfeumba talán, segít szívem baján, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, Szívem sajgó sebére Ott orvosság kerül! Hanna (magában): Szeret, engem szeret! Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. Énekkar: Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)
500 macskás 2016-03-23 12:39:41
500
500
499 Búbánat 2016-03-23 11:48:16 [Válasz erre: 498 Búbánat 2016-03-23 11:42:53]
Kevéssé ismert, hogy A víg özvegy partitúrájában a „nőkről” énekelt férfikar indulót azonnal követi a válasz: a nőknek a „férfiakról” énekelt dala ugyanarra a zenére, majd a két kar együtt énekli a refrént. (A rádió 1962-es stúdiófelvételén is csak a férfikar indulója szerepel.) Itt a teljes, eredeti dalszöveg: Lehár Ferenc: A víg özvegy Induló, II. felvonás A dalszöveget fordította: Mérei Adolf I. Danilo, Zéta, Brioche, Cascada és a férfikar jelenete Danilo: Asszonynéppel! Férfikar: Asszonynéppel! Danilo: Hogy kell bánni! Férfikar: Mondd meg, na, mondd! Danilo: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Zéta: Biztos módszert, Férfikar: Biztos módszert Zéta: Kár keresni! Férfikar: Hasztalan! Zéta és Danilo: Mert hát minden asszonyszívnek Férfikar: Más-más tolvajkulcsa van. Danilo: Egyiknek bókot súgsz fülébe, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Tapintatosan jársz el véle, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Brioche: Jó néha imponálni nekik! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Ha kell, bosszants babádat végig! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo: Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Házsártos néha Éva lánya! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Bőrükben néha alig férnek! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo, Zéta, Cascda, Brioche együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo és Zéta: Bár az asszonyokhoz senki sem ért, Férfikar: Óh, az asszony! Danilo: De rajongunk a női nemért! Zéta: Mert a földön s égen a fő: Férfikar: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! Zéta: Barna, szőke, cseléd, úrinő, Danilo: Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! Férfikar: Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: De rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! II. Hanna, Valencienne, Olga, Sylvaine, Praskovia és két másik nő együttese Hanna: Férfinéppel, Nőikar: Férfinéppel, Valencienne: Hogy kell bánni! Nőikar: Mondd, óh mondd! Hanna: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Biztos módszert, Nőikar: Biztos módszert, Valencienne: Kár keresni! Nőikar: Hasztalan! Hanna: Mert hát minden férfiszívnek Nőikar: Más-más tolvajkulcsa van. Hanna: Egyiknek szépet súgsz fülébe, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Tapintatosan bánsz el véle, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Jó néha imponálni nékik, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Gyöngéd legyél, sok azt kívánja, Nőifikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Házsártos néha, avagy léha, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Bőrükben vígan alig férnek! Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna és Valencienne együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek! Bár a férfi mind huncut, zsivány, De a szívünk csak férfit kíván, Mert a nőknél a fő főszemély, Csak a férj, férj, férj, férj, férj! Barna, szőke, kopasz lehet ő, Okos, ostoba, hőn epedő, Vakmerő, reszkető, bárminő, Az a fő, hogy fejünkre egyik se nő. Férfi, férfi, férfi, férj, férj, féééérj! Férfikar és női kar együtt: Asszony, asszony, asszony! Férfi, férfi, férfi! Bár az asszonyokhoz senki sem ért stb.
Kevéssé ismert, hogy A víg özvegy partitúrájában a „nőkről” énekelt férfikar indulót azonnal követi a válasz: a nőknek a „férfiakról” énekelt dala ugyanarra a zenére, majd a két kar együtt énekli a refrént. (A rádió 1962-es stúdiófelvételén is csak a férfikar indulója szerepel.) Itt a teljes, eredeti dalszöveg: Lehár Ferenc: A víg özvegy Induló, II. felvonás A dalszöveget fordította: Mérei Adolf I. Danilo, Zéta, Brioche, Cascada és a férfikar jelenete Danilo: Asszonynéppel! Férfikar: Asszonynéppel! Danilo: Hogy kell bánni! Férfikar: Mondd meg, na, mondd! Danilo: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Zéta: Biztos módszert, Férfikar: Biztos módszert Zéta: Kár keresni! Férfikar: Hasztalan! Zéta és Danilo: Mert hát minden asszonyszívnek Férfikar: Más-más tolvajkulcsa van. Danilo: Egyiknek bókot súgsz fülébe, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Tapintatosan jársz el véle, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Brioche: Jó néha imponálni nekik! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Ha kell, bosszants babádat végig! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo: Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Házsártos néha Éva lánya! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Bőrükben néha alig férnek! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo, Zéta, Cascda, Brioche együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo és Zéta: Bár az asszonyokhoz senki sem ért, Férfikar: Óh, az asszony! Danilo: De rajongunk a női nemért! Zéta: Mert a földön s égen a fő: Férfikar: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! Zéta: Barna, szőke, cseléd, úrinő, Danilo: Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! Férfikar: Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: De rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! II. Hanna, Valencienne, Olga, Sylvaine, Praskovia és két másik nő együttese Hanna: Férfinéppel, Nőikar: Férfinéppel, Valencienne: Hogy kell bánni! Nőikar: Mondd, óh mondd! Hanna: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Biztos módszert, Nőikar: Biztos módszert, Valencienne: Kár keresni! Nőikar: Hasztalan! Hanna: Mert hát minden férfiszívnek Nőikar: Más-más tolvajkulcsa van. Hanna: Egyiknek szépet súgsz fülébe, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Tapintatosan bánsz el véle, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Jó néha imponálni nékik, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Gyöngéd legyél, sok azt kívánja, Nőifikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Házsártos néha, avagy léha, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Bőrükben vígan alig férnek! Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna és Valencienne együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek! Bár a férfi mind huncut, zsivány, De a szívünk csak férfit kíván, Mert a nőknél a fő főszemély, Csak a férj, férj, férj, férj, férj! Barna, szőke, kopasz lehet ő, Okos, ostoba, hőn epedő, Vakmerő, reszkető, bárminő, Az a fő, hogy fejünkre egyik se nő. Férfi, férfi, férfi, férj, férj, féééérj! Férfikar és női kar együtt: Asszony, asszony, asszony! Férfi, férfi, férfi! Bár az asszonyokhoz senki sem ért stb.
498 Búbánat 2016-03-23 11:42:53 [Válasz erre: 447 Búbánat 2015-09-16 22:28:21]
A 447. sorszám alatt már ismertettem az alábbi duett szövegének rádióra átdolgozott változatát (az 1962-es Víg özvegy stúdiófelvétele), most legyen meg itt a dalszöveg eredeti magyar fordítása is: Lehár Ferenc: A víg özvegy A dalszöveget fordította: Mérei Adolf Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” Hanna: Hoppla, drágám, kis hamis! Jönnek a huszárok, Vígabban süt a nap is, Hogyha süthet rájuk! Hoppla, a kis szemfüles! Férjet foghat menten, Csípd meg, fogd meg! Légy ügyes! Koccints rája szentem! Danilo: Víg mosollyal ajakán csalja-hívja őt a leány! Hanna: Tetszik néki a huszár, Ezt a vak is látja már! Bamba-bamba gyászvitéz, A leányra rá se néz! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! II. Danilo: Bamba-bamba gyászvitéz! Nyargaljunk mi is tovább! Hopplá! Nézd csak, visszatér! S most bagóért táncol! Szóval, szemmel, óh de kár! Lova is viháncol. Hasztalan vagy most merész! Szól a lányka ígyen – Nem huszár vagy! Szekerész! Tied nem lész szívem! Illeg-billeg a huszár! Teremtette, óh de kár! Víg mosollyal ajakán, Lovast lóvá tesz a lány. Hanna: Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Danilo: Óh de bölcs, de bölcs vitéz, Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Óh de bölcs, de bölcs vitéz. Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hanna: Felsült a kis angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz!
A 447. sorszám alatt már ismertettem az alábbi duett szövegének rádióra átdolgozott változatát (az 1962-es Víg özvegy stúdiófelvétele), most legyen meg itt a dalszöveg eredeti magyar fordítása is: Lehár Ferenc: A víg özvegy A dalszöveget fordította: Mérei Adolf Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” Hanna: Hoppla, drágám, kis hamis! Jönnek a huszárok, Vígabban süt a nap is, Hogyha süthet rájuk! Hoppla, a kis szemfüles! Férjet foghat menten, Csípd meg, fogd meg! Légy ügyes! Koccints rája szentem! Danilo: Víg mosollyal ajakán csalja-hívja őt a leány! Hanna: Tetszik néki a huszár, Ezt a vak is látja már! Bamba-bamba gyászvitéz, A leányra rá se néz! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! II. Danilo: Bamba-bamba gyászvitéz! Nyargaljunk mi is tovább! Hopplá! Nézd csak, visszatér! S most bagóért táncol! Szóval, szemmel, óh de kár! Lova is viháncol. Hasztalan vagy most merész! Szól a lányka ígyen – Nem huszár vagy! Szekerész! Tied nem lész szívem! Illeg-billeg a huszár! Teremtette, óh de kár! Víg mosollyal ajakán, Lovast lóvá tesz a lány. Hanna: Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Danilo: Óh de bölcs, de bölcs vitéz, Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Óh de bölcs, de bölcs vitéz. Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hanna: Felsült a kis angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz!
497 Búbánat 2016-03-19 13:54:50 [Válasz erre: 496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf „Az otthon édes varázsa leng körül” - Valencienne és Camille de Rosillon kettőse, I. felv. (No.5.) Camille: Mikor? Valencienne: Édeske, csak csendesen! Camille: Nézem! Valencienne: Ülhetünk itt kettesben. Camille: De jó! Valencienne: A férj, a feleség… Együtt: S te vagy eredmény… Camille: Add a szád! Valencienne: A férjem csendben néz!… Camille: Mily gyönyör! Valencienne: Míg gyűrűt kézbe vész… Camille: Szegény! Valencienne: Az irigyek csendje vesz körül… Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Valencienne: Hol van a boldogság hazája?... Hol, a túl a világ nagy zaján… Boldog feleség az oldalán. Ott van a boldogság hazája Hű igaz, férfi vigyáz reád. Kicsi család, kis feleség. A földön üdvöt vesz át. Camille: Szívem! Valencienne: Hiába álmodunk! Camille: Ó jaj! Valencienne: Le kell hát mondanunk! Camille: De kár! Valencienne: Nem lesz így soha… Együtt: Elmarad a szép csoda! Camille: Egy csók! Valencienne: Csalfa délibáb! Camille: Ne csalj! Valencienne: Ne kábíts hát tovább! Camille: Beszélj!... Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon, bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Ne félj a tűztől! Te kis virág!
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf „Az otthon édes varázsa leng körül” - Valencienne és Camille de Rosillon kettőse, I. felv. (No.5.) Camille: Mikor? Valencienne: Édeske, csak csendesen! Camille: Nézem! Valencienne: Ülhetünk itt kettesben. Camille: De jó! Valencienne: A férj, a feleség… Együtt: S te vagy eredmény… Camille: Add a szád! Valencienne: A férjem csendben néz!… Camille: Mily gyönyör! Valencienne: Míg gyűrűt kézbe vész… Camille: Szegény! Valencienne: Az irigyek csendje vesz körül… Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Valencienne: Hol van a boldogság hazája?... Hol, a túl a világ nagy zaján… Boldog feleség az oldalán. Ott van a boldogság hazája Hű igaz, férfi vigyáz reád. Kicsi család, kis feleség. A földön üdvöt vesz át. Camille: Szívem! Valencienne: Hiába álmodunk! Camille: Ó jaj! Valencienne: Le kell hát mondanunk! Camille: De kár! Valencienne: Nem lesz így soha… Együtt: Elmarad a szép csoda! Camille: Egy csók! Valencienne: Csalfa délibáb! Camille: Ne csalj! Valencienne: Ne kábíts hát tovább! Camille: Beszélj!... Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon, bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Ne félj a tűztől! Te kis virág!
496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45 [Válasz erre: 495 Búbánat 2016-03-19 13:44:49]
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér. Pezsgőben úszom én A kánkánt járom én, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér. Pezsgőben úszom én A kánkánt járom én, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!
495 Búbánat 2016-03-19 13:44:49 [Válasz erre: 494 Búbánat 2016-03-19 13:43:01]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Hanna belépője és jelenet; együttes (Hanna, Cascada, Brioche, urak) - I. felv. Hanna: Uraim! Elég! Cascada: Nem rejthet szebb angyalt az ég! Hanna: Ilyen bókolás! Cascada: Oly szép, oly csodás! Hanna: Szavamra, már rémítő! Brioche: Kegyed a napja, égi nő, az estélynek! Hanna: Ej, mit izélnek, már elég! Nem hallgatom tovább. Zavar ez émelyítő bókolás! Férfikar, Cascade, Brioche: Oly ifjú, bájos, szép, csodás! Köszöntse hódolás! Mély bókolás! Hanna: Párizsban én csak jövevény és özvegy is vagyok, Az urakat nem értem én, miért e sóhajok? Húszmillióm, ha nincs nekem, Koldus vagyok, szegény… Megkéri akkor is kezem E sok finom legény? A millióknak, vagy nekem csapják a szelet? Kíváncsian lesem, hogy minő a felelet? Férfikar (hadakozva): Óh, óh, óh! Hanna: Ez „Óh” tiltakozó! Se nő, égő ajkán Nem édesebb s forróbb a csók, Ha melegítik, édesítik A tehermentes szép milliók! Cascasde és Briosche együtt: Hogy a hozomány zsíros vagy sovány? Én nem kérdezem: Férfikar: E csók tündéri jó! Mert véle jár húsz millió! Hanna: Hull reánk vádja, óh méltatlanul! Arcomon szégyen pírja gyul! Cascasde és Briosche együtt: Hull reám méltatlanul. II. Hanna: Hazámban tudni nem szokás, a flört mi fán terem? Ott nincs léháskodás, ott szent a szerelem! A szív beszéde hallgatás! S a némaság beszél! Sok szóban fér el sok csalás! A hízelgés veszély! Ez a sok mohó udvarló, Istenkém, de önző, gyarló! Szívem mégsem dobog, Csak pénzkérdés ez a dolog! Férfikar: Így még százszor bűvölőbb ez a nőcske, És én százszor jobban imádom őt! Nagysád! Imádom én! Cascasde és Briosche együtt: Akár minő szegény. Nem hízelgek én! Hisz szeretem én! Bárminő szegény! Brioche: Én nem futok a pénz után Cascade: Nekem a szíve kell csupán! Férfikar: Nekem a szíve kell csupán!
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Hanna belépője és jelenet; együttes (Hanna, Cascada, Brioche, urak) - I. felv. Hanna: Uraim! Elég! Cascada: Nem rejthet szebb angyalt az ég! Hanna: Ilyen bókolás! Cascada: Oly szép, oly csodás! Hanna: Szavamra, már rémítő! Brioche: Kegyed a napja, égi nő, az estélynek! Hanna: Ej, mit izélnek, már elég! Nem hallgatom tovább. Zavar ez émelyítő bókolás! Férfikar, Cascade, Brioche: Oly ifjú, bájos, szép, csodás! Köszöntse hódolás! Mély bókolás! Hanna: Párizsban én csak jövevény és özvegy is vagyok, Az urakat nem értem én, miért e sóhajok? Húszmillióm, ha nincs nekem, Koldus vagyok, szegény… Megkéri akkor is kezem E sok finom legény? A millióknak, vagy nekem csapják a szelet? Kíváncsian lesem, hogy minő a felelet? Férfikar (hadakozva): Óh, óh, óh! Hanna: Ez „Óh” tiltakozó! Se nő, égő ajkán Nem édesebb s forróbb a csók, Ha melegítik, édesítik A tehermentes szép milliók! Cascasde és Briosche együtt: Hogy a hozomány zsíros vagy sovány? Én nem kérdezem: Férfikar: E csók tündéri jó! Mert véle jár húsz millió! Hanna: Hull reánk vádja, óh méltatlanul! Arcomon szégyen pírja gyul! Cascasde és Briosche együtt: Hull reám méltatlanul. II. Hanna: Hazámban tudni nem szokás, a flört mi fán terem? Ott nincs léháskodás, ott szent a szerelem! A szív beszéde hallgatás! S a némaság beszél! Sok szóban fér el sok csalás! A hízelgés veszély! Ez a sok mohó udvarló, Istenkém, de önző, gyarló! Szívem mégsem dobog, Csak pénzkérdés ez a dolog! Férfikar: Így még százszor bűvölőbb ez a nőcske, És én százszor jobban imádom őt! Nagysád! Imádom én! Cascasde és Briosche együtt: Akár minő szegény. Nem hízelgek én! Hisz szeretem én! Bárminő szegény! Brioche: Én nem futok a pénz után Cascade: Nekem a szíve kell csupán! Férfikar: Nekem a szíve kell csupán!
494 Búbánat 2016-03-19 13:43:01 [Válasz erre: 493 Búbánat 2016-03-19 13:41:27]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Valencienne és Camille de Rosillon kettőse - I. felv. 2. jelenet Valencienne: Jöhet, uram, magunk vagyunk! Camille: Talán még csókot is válthatunk. Valencienne: Ne gondoljon erre, barátom! Camille: Ah! Istennő! Szeretem, imádom! Valencienne: Elég! Orcámon az erkölcs szemérme ég! Camille: Szép szemed lángja megbabonáz! Ah, légy enyém! - tovább ne tétovázz! Valencienne: E dőreségnek vessünk véget! Majd szerzek magának… Camille: Ne mondja! Valencienne: Én szép feleséget! Camille: Nem kell nekem más feleség, A szívem csak érted ég! Valencienne: Bolond szegény! Hideg zuhannyal gyógykezelem én! Tisztességes asszony e nő! Erényem szilárd, mint a kő! Bár száz úr szíve ver értem. Én félre, óh, még sose léptem! Kis számon, tanúm az ég: Csak férjemnek csókja ég! Tiltott gyümölcsből nem evő, Tisztességes asszony e nő! Mert látja, barátom, a szememben szálka Az édes-bűnös találka! Hőstett, erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Tisztességes asszony e nő! E tény szomorú, leverő! Nincs szánandóbb férfi énnálam, Mert felkopik éhen az állam. Ön nékem fügét mutat, óh! S bár ő maga ennivaló, Fügéje az nem ehető! Tisztességes asszony e nő! A férjurának becses homlokára, Drágám, ne vigyázzon, nem lesz benne kára! Valencienne: Hőstett! Erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Nincsen helyén a böjt!, a böjtölés, Nem bűn ám, sőt talán erény a pajkos flörtölés! Ajkamon ajkát ha érzem én, Lelkem szegény a mennybe mén. S a boldogság forró tüzében égek én!
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Valencienne és Camille de Rosillon kettőse - I. felv. 2. jelenet Valencienne: Jöhet, uram, magunk vagyunk! Camille: Talán még csókot is válthatunk. Valencienne: Ne gondoljon erre, barátom! Camille: Ah! Istennő! Szeretem, imádom! Valencienne: Elég! Orcámon az erkölcs szemérme ég! Camille: Szép szemed lángja megbabonáz! Ah, légy enyém! - tovább ne tétovázz! Valencienne: E dőreségnek vessünk véget! Majd szerzek magának… Camille: Ne mondja! Valencienne: Én szép feleséget! Camille: Nem kell nekem más feleség, A szívem csak érted ég! Valencienne: Bolond szegény! Hideg zuhannyal gyógykezelem én! Tisztességes asszony e nő! Erényem szilárd, mint a kő! Bár száz úr szíve ver értem. Én félre, óh, még sose léptem! Kis számon, tanúm az ég: Csak férjemnek csókja ég! Tiltott gyümölcsből nem evő, Tisztességes asszony e nő! Mert látja, barátom, a szememben szálka Az édes-bűnös találka! Hőstett, erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Tisztességes asszony e nő! E tény szomorú, leverő! Nincs szánandóbb férfi énnálam, Mert felkopik éhen az állam. Ön nékem fügét mutat, óh! S bár ő maga ennivaló, Fügéje az nem ehető! Tisztességes asszony e nő! A férjurának becses homlokára, Drágám, ne vigyázzon, nem lesz benne kára! Valencienne: Hőstett! Erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Nincsen helyén a böjt!, a böjtölés, Nem bűn ám, sőt talán erény a pajkos flörtölés! Ajkamon ajkát ha érzem én, Lelkem szegény a mennybe mén. S a boldogság forró tüzében égek én!
493 Búbánat 2016-03-19 13:41:27 [Válasz erre: 367 Búbánat 2015-08-21 12:51:45]
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf I. felvonás - Nyitójelenet (Cascada és Zéta kettőse, km. kórus) Cascada: De szép ez az estély, de fényes, Pompás, ragyogó, vidám! Ó miért is nem vagyok szónok? Úgy fáj most ez a hibám! Ürítlek hát, Champagne nektára: Dadogón e háznak urára! A derék és népszerű báró Sokáig éljen, éljen Ő! Kórus: A konyha és a pince kiváló, Sokáig éljen, éljen Ő! Zéta: A szívemet nagy öröm járja. Hogy éljenzés vesz itt körül! De nem csupán a ház gazdája, A diplomata is örül! Urának születésnapjára Ő rendezé az ünnepet, Mert szívében ég hű lojálisa, Alattvalói érzület, Mily fényes estre módot ad, Az alkalmat itt nagyra tartja Alattvalói hódolat! Nézz áhítattal ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él! Szólók és kórus: Nézz áhítattal hát ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él!
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf I. felvonás - Nyitójelenet (Cascada és Zéta kettőse, km. kórus) Cascada: De szép ez az estély, de fényes, Pompás, ragyogó, vidám! Ó miért is nem vagyok szónok? Úgy fáj most ez a hibám! Ürítlek hát, Champagne nektára: Dadogón e háznak urára! A derék és népszerű báró Sokáig éljen, éljen Ő! Kórus: A konyha és a pince kiváló, Sokáig éljen, éljen Ő! Zéta: A szívemet nagy öröm járja. Hogy éljenzés vesz itt körül! De nem csupán a ház gazdája, A diplomata is örül! Urának születésnapjára Ő rendezé az ünnepet, Mert szívében ég hű lojálisa, Alattvalói érzület, Mily fényes estre módot ad, Az alkalmat itt nagyra tartja Alattvalói hódolat! Nézz áhítattal ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él! Szólók és kórus: Nézz áhítattal hát ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él!
492 Búbánat 2016-03-10 22:47:06 [Válasz erre: 106 Búbánat 2009-10-18 15:06:07]
A 106. és 57. sorszámokhoz: Korábban ismertettem Lehár Víg özvegyéből a Vilja-dal szövegének variánsait - itt és a Házy-topicban (más szöveggel a rádió- és más szöveggel a hanglemez felvételéről, azokat visszahallgatva); mindegyiket hiányosan írtam le, és a bevezető jelenetében elhangzó dal szövege sem volt meg. Most már teljessé tudom tenni az 1962-es rádiófelvételről ismert Vilja-dal verseit; pontosítva, és a bevezető jelenet szövegével kiegészítve azokat: Bevezetés és Vilja-dal Magyar szöveg: Mérei Adolf fordítása nyomán Rácz György /Bevezetőzene/ Hanna: A mi hazánk, szép Montenegro, Ma itt van Párizs kellős közepén! Ma táncot jár a lány meg a legény, Ma Cettinjében van az otthonom. /Bevezetőzene folytatása – ismétlés/ Vegyeskar (többszólamú): Haj! /Tánc: kóla/ Haj! Vegyeskar: Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Hej! Hanna: Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. I. vers: Hanna: Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény Meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, Hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, Csak bámulta a tündérnőt, Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet, Vegyeskar: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet. II. vers: Hanna: Így szólt rá a Vilja: tiéd leszek én! Ölelte mohón, lobogón a legény! A földi leánynak a csókja hideg, De másnak a csók sosem érez ilyet De ha a csók véget ér, És tovatűnt a tündér kép Egy csókot! - sóhajtott az ifjú lény: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Vegyeskar: Vilja, ó Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Jöjj, értem hát! Értem hát! (A kórusnak zümmögő éneke kíséri a dalt; festi alá ezt az utolsó verssort.)
A 106. és 57. sorszámokhoz: Korábban ismertettem Lehár Víg özvegyéből a Vilja-dal szövegének variánsait - itt és a Házy-topicban (más szöveggel a rádió- és más szöveggel a hanglemez felvételéről, azokat visszahallgatva); mindegyiket hiányosan írtam le, és a bevezető jelenetében elhangzó dal szövege sem volt meg. Most már teljessé tudom tenni az 1962-es rádiófelvételről ismert Vilja-dal verseit; pontosítva, és a bevezető jelenet szövegével kiegészítve azokat: Bevezetés és Vilja-dal Magyar szöveg: Mérei Adolf fordítása nyomán Rácz György /Bevezetőzene/ Hanna: A mi hazánk, szép Montenegro, Ma itt van Párizs kellős közepén! Ma táncot jár a lány meg a legény, Ma Cettinjében van az otthonom. /Bevezetőzene folytatása – ismétlés/ Vegyeskar (többszólamú): Haj! /Tánc: kóla/ Haj! Vegyeskar: Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Hej! Hanna: Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. I. vers: Hanna: Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény Meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, Hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, Csak bámulta a tündérnőt, Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet, Vegyeskar: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet. II. vers: Hanna: Így szólt rá a Vilja: tiéd leszek én! Ölelte mohón, lobogón a legény! A földi leánynak a csókja hideg, De másnak a csók sosem érez ilyet De ha a csók véget ér, És tovatűnt a tündér kép Egy csókot! - sóhajtott az ifjú lény: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Vegyeskar: Vilja, ó Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Jöjj, értem hát! Értem hát! (A kórusnak zümmögő éneke kíséri a dalt; festi alá ezt az utolsó verssort.)
491 Búbánat 2016-03-06 12:09:51 [Válasz erre: 490 Búbánat 2016-03-06 12:01:11]
Az előbbi sorszámnál rossz szöveget írtam be, ez itt a helyes: Az eredeti szöveget is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint. Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, Csak szeress, és bánatod nem érzed! Együtt:. Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj! Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örül,j míg párod rád hajol, S dalolj!
Az előbbi sorszámnál rossz szöveget írtam be, ez itt a helyes: Az eredeti szöveget is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint. Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, Csak szeress, és bánatod nem érzed! Együtt:. Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj! Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örül,j míg párod rád hajol, S dalolj!
490 Búbánat 2016-03-06 12:01:11 [Válasz erre: 431 Búbánat 2015-09-06 17:53:56]
Az eredeti verseket is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy Szonja: Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodálatosabb csókos álmaink… Együtt:… hogy utána már válni kell megint! Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, csak szeress! És várhatod, ne kérdezz! Csak szeress, ne kérd, miért. Te csak szeress, szerelmem, és ne kérd. Ne kérd, ne szólj! Örülj, és szeress, várlak ott, csak várj! Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint? Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért hagy este itt az édes napsugár? Aljosa: Ne kérd! Mit rejt a végzet, Csak szeress és bánatod nem érzed! Együtt: Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örülj míg párod rád hajol, S dalolj!
Az eredeti verseket is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy Szonja: Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodálatosabb csókos álmaink… Együtt:… hogy utána már válni kell megint! Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, csak szeress! És várhatod, ne kérdezz! Csak szeress, ne kérd, miért. Te csak szeress, szerelmem, és ne kérd. Ne kérd, ne szólj! Örülj, és szeress, várlak ott, csak várj! Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint? Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért hagy este itt az édes napsugár? Aljosa: Ne kérd! Mit rejt a végzet, Csak szeress és bánatod nem érzed! Együtt: Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örülj míg párod rád hajol, S dalolj!
489 Búbánat 2016-03-06 11:36:24 [Válasz erre: 488 Búbánat 2016-03-06 11:17:15]
Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Légy a mindenem, vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” Szonja és a cárevics szerelmi kettőse, II. felv. Cárevics: Légy enyém és ragyogj felém, drága lány! Nekem virulj csupán! Hints derűt, szerte mindenütt El ne hagyjál Napfényem maradjál! Szonja: Kérd az ifjú szép életem, Érted eldobom szívesen! Messze űzöm a bánatod egy mosolyér! Nékem e kincseket ér! Cárevics: Légy a mindenem, Vigasztaló, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Fönn, a mennybe még Egymásnak szánt minket az Ég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Cárevics: Felvidul szívem s lángra gyúl, S hogyha lát, Nyíl benne száz virág! Benne él, száz csodát remél! Egy szavadtól, Édes mosolyodtól! Szonja: Mint a lágy harang, cseng felém! Hangod boldogan hallom én! Bár egy élten át hallanám dallamát, Boldogabb lenne e szív! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Jöttödre vártam rég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem! Az édes üdvöm légy! Nékem szánt fönn az ég! Szerelmem és napom te légy!
Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Légy a mindenem, vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” Szonja és a cárevics szerelmi kettőse, II. felv. Cárevics: Légy enyém és ragyogj felém, drága lány! Nekem virulj csupán! Hints derűt, szerte mindenütt El ne hagyjál Napfényem maradjál! Szonja: Kérd az ifjú szép életem, Érted eldobom szívesen! Messze űzöm a bánatod egy mosolyér! Nékem e kincseket ér! Cárevics: Légy a mindenem, Vigasztaló, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Fönn, a mennybe még Egymásnak szánt minket az Ég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Cárevics: Felvidul szívem s lángra gyúl, S hogyha lát, Nyíl benne száz virág! Benne él, száz csodát remél! Egy szavadtól, Édes mosolyodtól! Szonja: Mint a lágy harang, cseng felém! Hangod boldogan hallom én! Bár egy élten át hallanám dallamát, Boldogabb lenne e szív! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Jöttödre vártam rég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem! Az édes üdvöm légy! Nékem szánt fönn az ég! Szerelmem és napom te légy!
488 Búbánat 2016-03-06 11:17:15 [Válasz erre: 432 Búbánat 2015-09-06 17:54:55]
Apróbb pontosításokkal újra beírom ide a 432. sorszám alatt már bejegyzett Volga-dal szövegét: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő Volga-dal (Aljosa, a cárevics dala, I. felv.): Egyedül!.... Újra egyedül! ….Magam, mint mindig! Az ifjúságom elrepül, Az űr magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány! Aranykalitka ez csupán. A Volga vizénél őrszem áll… Mint fészkét őrző darumadár. A pusztaságom éj és csend, Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan, néma táj, Kozáklegény szíve, ó be fáj! Mert a szív, az megérzi mit jelent, Ha az ember elhagyott, S úgy zokog, Így eseng?: Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul!
Apróbb pontosításokkal újra beírom ide a 432. sorszám alatt már bejegyzett Volga-dal szövegét: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő Volga-dal (Aljosa, a cárevics dala, I. felv.): Egyedül!.... Újra egyedül! ….Magam, mint mindig! Az ifjúságom elrepül, Az űr magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány! Aranykalitka ez csupán. A Volga vizénél őrszem áll… Mint fészkét őrző darumadár. A pusztaságom éj és csend, Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan, néma táj, Kozáklegény szíve, ó be fáj! Mert a szív, az megérzi mit jelent, Ha az ember elhagyott, S úgy zokog, Így eseng?: Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul!
487 Búbánat 2016-03-05 12:48:36
Lehár Ferenc: A cárevics. Magyar fordítás: Kulinyi Ernő Szonja dala, 1. felv. Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! Nehéz a szívem, remegve kérdem, miért? Éjfélre jár… A csend muzsikál, S a csókról remél…. Még megejt az éj!... Elszökhetsz bár, De várom őt már!... Tudnám csak: Öröm vagy bánat, mit küld a sorsom felém? Nem leszek puszta játék egy férfi kezén? Akármi vár reám. Csókolni vágy a szám! Szerelmes csókra vár csupán! Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! (Megjegyzem, az eredeti szövegkönyvben néhány szó másként van leírva, mint amit a hatvanas években készült rádiófelvételen - Házy Erzsébet énektolmácsolásában - ma ismerünk: Kulinyi Ernő verse így kezdődik: "Eljön egy úr majd, ki lángol a vágytól..."
Lehár Ferenc: A cárevics. Magyar fordítás: Kulinyi Ernő Szonja dala, 1. felv. Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! Nehéz a szívem, remegve kérdem, miért? Éjfélre jár… A csend muzsikál, S a csókról remél…. Még megejt az éj!... Elszökhetsz bár, De várom őt már!... Tudnám csak: Öröm vagy bánat, mit küld a sorsom felém? Nem leszek puszta játék egy férfi kezén? Akármi vár reám. Csókolni vágy a szám! Szerelmes csókra vár csupán! Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! (Megjegyzem, az eredeti szövegkönyvben néhány szó másként van leírva, mint amit a hatvanas években készült rádiófelvételen - Házy Erzsébet énektolmácsolásában - ma ismerünk: Kulinyi Ernő verse így kezdődik: "Eljön egy úr majd, ki lángol a vágytól..."
485 Búbánat 2016-03-05 12:24:22 [Válasz erre: 484 Búbánat 2016-03-04 14:35:14]
A 15. sz. dal (Rodrigo – Jutka kettőse) szövegét ( „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…”) már korábban beírtam ide. A No. 16. II. finálé (Km. Bodzás, Kar, Péteri, Anna, Lolita); a No. 17/a. Gonzales és a detektívek bevonulása (Km. Rodrigo, Serna, Gál); a No. 17/b Reminescencia – duett (Km. Gonzales, Rodrigo) és a No. 18. Finale ultimo (km. Kórus, Anna, Péteri, Bodzás, Krizsán) dalszövegeit nem írom le itt. A hangsúlyt mindig azoknak a daloknak, kettősöknek a szövegére helyezem, amelyek a rádió operettműsoraiban – zenéjével - elhangzottak régen és elhangzanak mostanság is, a Dankó Rádióban. Ilyen dalszöveg még, végezetül, Kemény Egon - Erdődy János Valahol Délen című operettjéből a No.17. Krizsán dala a 3. felvonásban: „Úgy arattam, ahogy magam vetettem” kezdetű verse: I. Úgy arattam, ahogy magam vetettem, Sok év szállt el már azóta felette,. Bizony, bizony, sovány búzát arattam, Hej, az élet gyorsan röppen, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. II. Azt reméltem, öregkorom sorára Magam leszek majd a magam gazdája, Szakács vagyok, folyton rántást kavartam, Most megeszem, amit főztem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. III. Feleségül csínos leányt kerestem, De a végén fogasincset szereztem. Igaz, igaz, jó asszonyra akadtam, Bár egy kicsit vén a szentem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam.
A 15. sz. dal (Rodrigo – Jutka kettőse) szövegét ( „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…”) már korábban beírtam ide. A No. 16. II. finálé (Km. Bodzás, Kar, Péteri, Anna, Lolita); a No. 17/a. Gonzales és a detektívek bevonulása (Km. Rodrigo, Serna, Gál); a No. 17/b Reminescencia – duett (Km. Gonzales, Rodrigo) és a No. 18. Finale ultimo (km. Kórus, Anna, Péteri, Bodzás, Krizsán) dalszövegeit nem írom le itt. A hangsúlyt mindig azoknak a daloknak, kettősöknek a szövegére helyezem, amelyek a rádió operettműsoraiban – zenéjével - elhangzottak régen és elhangzanak mostanság is, a Dankó Rádióban. Ilyen dalszöveg még, végezetül, Kemény Egon - Erdődy János Valahol Délen című operettjéből a No.17. Krizsán dala a 3. felvonásban: „Úgy arattam, ahogy magam vetettem” kezdetű verse: I. Úgy arattam, ahogy magam vetettem, Sok év szállt el már azóta felette,. Bizony, bizony, sovány búzát arattam, Hej, az élet gyorsan röppen, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. II. Azt reméltem, öregkorom sorára Magam leszek majd a magam gazdája, Szakács vagyok, folyton rántást kavartam, Most megeszem, amit főztem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. III. Feleségül csínos leányt kerestem, De a végén fogasincset szereztem. Igaz, igaz, jó asszonyra akadtam, Bár egy kicsit vén a szentem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam.
484 Búbánat 2016-03-04 14:35:14 [Válasz erre: 483 Búbánat 2016-03-04 14:34:29]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Anna – Péteri szerelmi kettős, No. 14. I. Péteri: Csillagos ég alatt minden sötét, Nyáréjszakán kis lámpa ég. Anna: Pillangók rajzanak nyugtalanul, Mikor a fény este kigyúl. Péteri: Repdes a szívem is szüntelenül, Mint esti pille lámpa körül. Anna: Fény hullott szárnyára, Boldogság lángjába szédül. Refrén Péteri: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély tisztító tüzén át Visz az út tehozzád. Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út tehozzád. II. Péteri: Ragyog a csillag, az esteli fény, Ketten vagyunk, csak te meg én. Anna: Csöndes az éjszaka, csöndes a szó, Jó ez a csönd, boldogító! Péteri: Álmaim álma vagy, csak az enyém, Vágyaim vágya, szeretlek én. Anna: Mint pille, megpihen Szívem a kedvesem szívén. Refrén Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út, várok rád!
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Anna – Péteri szerelmi kettős, No. 14. I. Péteri: Csillagos ég alatt minden sötét, Nyáréjszakán kis lámpa ég. Anna: Pillangók rajzanak nyugtalanul, Mikor a fény este kigyúl. Péteri: Repdes a szívem is szüntelenül, Mint esti pille lámpa körül. Anna: Fény hullott szárnyára, Boldogság lángjába szédül. Refrén Péteri: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély tisztító tüzén át Visz az út tehozzád. Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út tehozzád. II. Péteri: Ragyog a csillag, az esteli fény, Ketten vagyunk, csak te meg én. Anna: Csöndes az éjszaka, csöndes a szó, Jó ez a csönd, boldogító! Péteri: Álmaim álma vagy, csak az enyém, Vágyaim vágya, szeretlek én. Anna: Mint pille, megpihen Szívem a kedvesem szívén. Refrén Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út, várok rád!
483 Búbánat 2016-03-04 14:34:29 [Válasz erre: 482 Búbánat 2016-03-04 14:33:27]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita dala: Valahol Délen (slowfox, foxtrott, konga és közzene) Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Dobog a szív, tüzes a vér. A pálma bókol, alatta csókról Dalol a szél, a búgó szél. Csak oda száll ma a vágyam, az álmom, A mesetáján száz gitár zenél, Ölelj ma még, ha holnap másra vágyom, A régi párom viszi a szél. Valahol Délen, ezen a tájon, Tüzes a csók, a szív és vér. Vers: Százszínű trópusi tarka virág, Illata kábít, részegítő. Nem mégy el innen, itt a hazád, Bár múlnak az évek, száll az idő. Minden hiába, rab vagy örökké, Nem szabadulsz soha többé. Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Stb.
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita dala: Valahol Délen (slowfox, foxtrott, konga és közzene) Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Dobog a szív, tüzes a vér. A pálma bókol, alatta csókról Dalol a szél, a búgó szél. Csak oda száll ma a vágyam, az álmom, A mesetáján száz gitár zenél, Ölelj ma még, ha holnap másra vágyom, A régi párom viszi a szél. Valahol Délen, ezen a tájon, Tüzes a csók, a szív és vér. Vers: Százszínű trópusi tarka virág, Illata kábít, részegítő. Nem mégy el innen, itt a hazád, Bár múlnak az évek, száll az idő. Minden hiába, rab vagy örökké, Nem szabadulsz soha többé. Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Stb.
482 Búbánat 2016-03-04 14:33:27
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita kép-chansonja, No. 11. I. Fénykép… egy férfiarc… mit monjak róla, Némán néz rám – mégis, mintha szólna. Az arc borotvált, domború homlok, Kissé már végigkarmolták a gondok. Az orra: orr. Az álla, szája rendes. Az ember rajta furcsát észre nem vesz. A nyakkendőnél végződik a kép, Szívet nem lát a lencsén át a gép. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne adjál képet soha és senkinek. II. Szív, a képen nincs. Hol is keressem? Itt egy sor írás: „Szeretem – szeressen!” Akkor még magázott: ez volt a kezdet. És később tegeztem, ő is tegezni kezdett, Aztán már arra kért:” Ne hagyj el engem!” És nemsokára már csak én remegtem. Akkortól máig hosszú az út. Ma már a két szóból kettő hazug. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne írj egy sort se soha és senkinek. III. Egy kép és néhány szó, mindez mit ér ma? Ezerszer megtörtént, elcsépelt a téma, Unalmas szinte már a régi bánat, De annak, aki érzi, mégis fájhat, A dolgok rendje, sokszor megtörtént az: Te még maradnál, és a másik végez. Akit még szeretsz, az már nem szeret. Mint szárnyatört madár, vergődik szíved. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne add a szíved soha és senkinek. No. 11/a sz. Közzene No. 12. sz. Magyar táncjáték (táncok)
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita kép-chansonja, No. 11. I. Fénykép… egy férfiarc… mit monjak róla, Némán néz rám – mégis, mintha szólna. Az arc borotvált, domború homlok, Kissé már végigkarmolták a gondok. Az orra: orr. Az álla, szája rendes. Az ember rajta furcsát észre nem vesz. A nyakkendőnél végződik a kép, Szívet nem lát a lencsén át a gép. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne adjál képet soha és senkinek. II. Szív, a képen nincs. Hol is keressem? Itt egy sor írás: „Szeretem – szeressen!” Akkor még magázott: ez volt a kezdet. És később tegeztem, ő is tegezni kezdett, Aztán már arra kért:” Ne hagyj el engem!” És nemsokára már csak én remegtem. Akkortól máig hosszú az út. Ma már a két szóból kettő hazug. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne írj egy sort se soha és senkinek. III. Egy kép és néhány szó, mindez mit ér ma? Ezerszer megtörtént, elcsépelt a téma, Unalmas szinte már a régi bánat, De annak, aki érzi, mégis fájhat, A dolgok rendje, sokszor megtörtént az: Te még maradnál, és a másik végez. Akit még szeretsz, az már nem szeret. Mint szárnyatört madár, vergődik szíved. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne add a szíved soha és senkinek. No. 11/a sz. Közzene No. 12. sz. Magyar táncjáték (táncok)
481 Búbánat 2016-03-03 11:03:56 [Válasz erre: 480 Búbánat 2016-03-03 11:00:45]
Javítom, helyesen: "nem leszel újra párom"
Javítom, helyesen: "nem leszel újra párom"
480 Búbánat 2016-03-03 11:00:45
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Gonzales – Rodrigo – duett , No.10. (Paso-doble) I. Rodrigo: Teveled sok baj van, én a bolondját járom, Így az ember kimerül. Gonzales: Hagyd abba, majmocskám, nem leszek újra párom, Mert ez most nem sikerül. Rodrigo: Egy csókot adj és el ne hagyj. Gonzales: Hol van a tavalyi hó? Rodrigo: Csak az a baj, látod, én a bolondját járom. Gonzales: Nem leszel újra párom. Rodrigo: Jó. Refr.: Tőled a fejem szédülhet, No, ne veszekedj, békülj meg, Ezt megígérted nékem, Tombolok érted régen, drágám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Gonzales: No, ne bámulj, ne szédülj meg. Hisz a falak is szétdűlnek, Oly nagyokat füllentesz Éveken át így mehet ez ám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Rodrigo: Mindig a régi nóta, szólj mást! Gonzales: Ezt fújom évek óta folyvást. Rodrigo: Jaj, szívem érted reszket. Gonzales: Én komolyan nem veszlek, Mert szerelem, meg az üzlet: más. Rodrigo: Az ember belekékülhet. Gonzales: Na ne bomolj, ne szédülj meg. Rodrigo: Mért vagy ilyen kegyetlen. Gonzales: Mert szerelem meg az üzlet: más. II. Gonzales: Ha megint elvennél, akkor is újra válnék, Mert ez nálunk a szokás. Rodrigo: Gondold meg még egyszer: kis szíved engem vár még, Minden más csak kifogás. Gonzales: Hagyd abba, hagyj! Hangot se adj. Rodrigo: De néha gondolj csak rám. Gonzales: Ha megint elvennél, akkor is újra válnék Rodrigo: Kis szíved engem vár még. Gonzales: Á! Refr.: Tőled a fejem szédülhet, No, ne veszekedj, békülj meg, Ezt megígérted nékem, Tombolok érted régen, drágám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Gonzales: No, ne bámulj, ne szédülj meg. Hisz a falak is szétdűlnek, Oly nagyokat füllentesz Éveken át így mehet ez ám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Rodrigo: Mindig a régi nóta, szólj mást! Gonzales: Ezt fújom évek óta folyvást. Rodrigo: Jaj, szívem érted reszket. Gonzales: Én komolyan nem veszlek, Mert szerelem, meg az üzlet: más. Rodrigo: Az ember belekékülhet. Gonzales: Na, ne bomolj, ne szédülj meg. Rodrigo: Mért vagy ilyen kegyetlen. Gonzales: Mert szerelem meg az üzlet: más.
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Gonzales – Rodrigo – duett , No.10. (Paso-doble) I. Rodrigo: Teveled sok baj van, én a bolondját járom, Így az ember kimerül. Gonzales: Hagyd abba, majmocskám, nem leszek újra párom, Mert ez most nem sikerül. Rodrigo: Egy csókot adj és el ne hagyj. Gonzales: Hol van a tavalyi hó? Rodrigo: Csak az a baj, látod, én a bolondját járom. Gonzales: Nem leszel újra párom. Rodrigo: Jó. Refr.: Tőled a fejem szédülhet, No, ne veszekedj, békülj meg, Ezt megígérted nékem, Tombolok érted régen, drágám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Gonzales: No, ne bámulj, ne szédülj meg. Hisz a falak is szétdűlnek, Oly nagyokat füllentesz Éveken át így mehet ez ám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Rodrigo: Mindig a régi nóta, szólj mást! Gonzales: Ezt fújom évek óta folyvást. Rodrigo: Jaj, szívem érted reszket. Gonzales: Én komolyan nem veszlek, Mert szerelem, meg az üzlet: más. Rodrigo: Az ember belekékülhet. Gonzales: Na ne bomolj, ne szédülj meg. Rodrigo: Mért vagy ilyen kegyetlen. Gonzales: Mert szerelem meg az üzlet: más. II. Gonzales: Ha megint elvennél, akkor is újra válnék, Mert ez nálunk a szokás. Rodrigo: Gondold meg még egyszer: kis szíved engem vár még, Minden más csak kifogás. Gonzales: Hagyd abba, hagyj! Hangot se adj. Rodrigo: De néha gondolj csak rám. Gonzales: Ha megint elvennél, akkor is újra válnék Rodrigo: Kis szíved engem vár még. Gonzales: Á! Refr.: Tőled a fejem szédülhet, No, ne veszekedj, békülj meg, Ezt megígérted nékem, Tombolok érted régen, drágám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Gonzales: No, ne bámulj, ne szédülj meg. Hisz a falak is szétdűlnek, Oly nagyokat füllentesz Éveken át így mehet ez ám. Gonzales és Rodrigo együtt: Teeee!... Rodrigo: Mindig a régi nóta, szólj mást! Gonzales: Ezt fújom évek óta folyvást. Rodrigo: Jaj, szívem érted reszket. Gonzales: Én komolyan nem veszlek, Mert szerelem, meg az üzlet: más. Rodrigo: Az ember belekékülhet. Gonzales: Na, ne bomolj, ne szédülj meg. Rodrigo: Mért vagy ilyen kegyetlen. Gonzales: Mert szerelem meg az üzlet: más.
479 Búbánat 2016-03-02 23:15:58
Anna és Bodzás kettősét, No. 8. („Csendesen vártam… Egy szót se szólj”) - lásd a 459. sorszámnál.
Anna és Bodzás kettősét, No. 8. („Csendesen vártam… Egy szót se szólj”) - lásd a 459. sorszámnál.
478 Búbánat 2016-03-02 23:11:42 [Válasz erre: 477 Búbánat 2016-03-02 23:10:08]
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Anna – Péteri duett (No. 9.) : „Árván vártam, hogy valaki rám talál…” Péteri (próza – zene alatt): Nekem tíz éve sem otthonom, se hazám. Péteri (ének): Árván vártam, hogy valaki rám talál, Felhős égen most kisüt a napsugár, Oly jó a szívemet simogató, drága szó, Úgy érzem, te vagy az egyetlen vigasztaló. Anna: Rád süt a nap, el is oszlik a sötét árnyék, Vége lesz a rögös útnak, pihenő vár még. Száz szomorú nap után még jöhet a csoda tán. Jön az a társ, akire vársz talán… Péteri: Talán Anna: Árván vártad, hogy valaki rád talál, Felhős égből most rád süt a napsugár. Péteri: Oly jó a szívemet simogató, drága szó, Úgy érzem, te vagy az egyetlen vigasztaló. Anna (próza): Viszontlátásra… Péteri (ének): Árván vártam, és valaki rám talált…
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Anna – Péteri duett (No. 9.) : „Árván vártam, hogy valaki rám talál…” Péteri (próza – zene alatt): Nekem tíz éve sem otthonom, se hazám. Péteri (ének): Árván vártam, hogy valaki rám talál, Felhős égen most kisüt a napsugár, Oly jó a szívemet simogató, drága szó, Úgy érzem, te vagy az egyetlen vigasztaló. Anna: Rád süt a nap, el is oszlik a sötét árnyék, Vége lesz a rögös útnak, pihenő vár még. Száz szomorú nap után még jöhet a csoda tán. Jön az a társ, akire vársz talán… Péteri: Talán Anna: Árván vártad, hogy valaki rád talál, Felhős égből most rád süt a napsugár. Péteri: Oly jó a szívemet simogató, drága szó, Úgy érzem, te vagy az egyetlen vigasztaló. Anna (próza): Viszontlátásra… Péteri (ének): Árván vártam, és valaki rám talált…
477 Búbánat 2016-03-02 23:10:08 [Válasz erre: 476 Búbánat 2016-03-02 23:09:00]
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Gonzales – Rodrigo duett, No. 7. „Szerelem; Türelem…Légy enyém, hiszen imádlak téged én…” I. Rodrigo: Szerelem Gonzales: Türelem Rodrigo: Szerelem Gonzales: Kegyelem Rodrigo: Idehallgass hát, ha ma nézek rád, Szívem épp úgy ég, ahogy égett rég. Gonzales: Szerelem? Rodrigo: Szerelem Gonzales: Ne beszélj, mert megárt az a mély érzelem, Mégse kezdj énvelem. Rodrigo: Ide hallgass hát! Refrén: Légy enyém, hiszen imádlak téged én, Mert engem már sohase csábít más. Gonzales: Légy szerény, hiszen a bókod vérszegény, És így nem ér sokat a csábítás. Rodrigo: Nem hallgatsz rám, pedig az ember megvadul. Gonzales: Meghallgatnám, ha nem epednél ily vadul. Együtt: Légy enyém, vitathatatlan vélemény, Hogy boldog már teveled leszek a végén én. II. Gonzales: Szerelem? Rodrigo: Feleségül veszlek. Gonzales: Kegyelem Rodrigo: Te nem érted ezt meg. Gonzales: Ugye nem? Rodrigo: Ma a bánat esz meg. Gonzales: Türelem Rodrigo: De így megveszhetnék. Gonzales: Idehallgass hát. Rordrigo: Odafigyelek. Gonzales: Sose nézek rád. Rodrigo: Ez a baleset. Gonzales: De te bámulsz rám. Rodrigo: Ugye, tehetem? Gonzales: Mi a baj, drágám? Rodrigo: Hiszen ez a szerelem. Gonzales: Ez a nagy baj, látom. Türelem. Rodrigo: De a végét járom. Gonzales: Ne mesélj! Bajba ránt ez a mély érzelem, Hidd el ezt énnekem! Rodrigo: Idehallgass hát. Refrén: Légy enyém, hiszen imádlak téged én, Mert engem már sohase csábít más. Csak a csókodat kérem, lángol a vérem. Jöjj hát vélem. Gonzales: Légy szerény, hiszen a bókod vérszegény, És így nem ér sokat a csábítás. Rodrigo: Csakis érted ráz a láz! Nem hallgatsz rám, pedig az ember megvadul. Gonzales: Meghallgatnám, ha nem epednél ily vadul. Rodrigo: Az ember megvadul Együtt: Légy enyém. Vitathatatlan vélemény. Hogy boldog már teveled leszek a végén én... (tánc)
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Gonzales – Rodrigo duett, No. 7. „Szerelem; Türelem…Légy enyém, hiszen imádlak téged én…” I. Rodrigo: Szerelem Gonzales: Türelem Rodrigo: Szerelem Gonzales: Kegyelem Rodrigo: Idehallgass hát, ha ma nézek rád, Szívem épp úgy ég, ahogy égett rég. Gonzales: Szerelem? Rodrigo: Szerelem Gonzales: Ne beszélj, mert megárt az a mély érzelem, Mégse kezdj énvelem. Rodrigo: Ide hallgass hát! Refrén: Légy enyém, hiszen imádlak téged én, Mert engem már sohase csábít más. Gonzales: Légy szerény, hiszen a bókod vérszegény, És így nem ér sokat a csábítás. Rodrigo: Nem hallgatsz rám, pedig az ember megvadul. Gonzales: Meghallgatnám, ha nem epednél ily vadul. Együtt: Légy enyém, vitathatatlan vélemény, Hogy boldog már teveled leszek a végén én. II. Gonzales: Szerelem? Rodrigo: Feleségül veszlek. Gonzales: Kegyelem Rodrigo: Te nem érted ezt meg. Gonzales: Ugye nem? Rodrigo: Ma a bánat esz meg. Gonzales: Türelem Rodrigo: De így megveszhetnék. Gonzales: Idehallgass hát. Rordrigo: Odafigyelek. Gonzales: Sose nézek rád. Rodrigo: Ez a baleset. Gonzales: De te bámulsz rám. Rodrigo: Ugye, tehetem? Gonzales: Mi a baj, drágám? Rodrigo: Hiszen ez a szerelem. Gonzales: Ez a nagy baj, látom. Türelem. Rodrigo: De a végét járom. Gonzales: Ne mesélj! Bajba ránt ez a mély érzelem, Hidd el ezt énnekem! Rodrigo: Idehallgass hát. Refrén: Légy enyém, hiszen imádlak téged én, Mert engem már sohase csábít más. Csak a csókodat kérem, lángol a vérem. Jöjj hát vélem. Gonzales: Légy szerény, hiszen a bókod vérszegény, És így nem ér sokat a csábítás. Rodrigo: Csakis érted ráz a láz! Nem hallgatsz rám, pedig az ember megvadul. Gonzales: Meghallgatnám, ha nem epednél ily vadul. Rodrigo: Az ember megvadul Együtt: Légy enyém. Vitathatatlan vélemény. Hogy boldog már teveled leszek a végén én... (tánc)
476 Búbánat 2016-03-02 23:09:00 [Válasz erre: 474 Búbánat 2016-03-01 22:25:30]
Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: Valahol Délen No. 6. Tánckép („Így kell járni…”) No. 6/a. „Valahol Délen” (Reminiscencia) Anna: (Péteri dalára, ad. No. 4.) Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég. Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán,,, Hazavisz álmom: hazai tájon Ragyog-e még a kék ég rám?...
Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: Valahol Délen No. 6. Tánckép („Így kell járni…”) No. 6/a. „Valahol Délen” (Reminiscencia) Anna: (Péteri dalára, ad. No. 4.) Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég. Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán,,, Hazavisz álmom: hazai tájon Ragyog-e még a kék ég rám?...
475 Búbánat 2016-03-02 22:08:30 [Válasz erre: 469 Búbánat 2016-03-01 21:01:46]
Pótlás: Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita bolerója, No. 1. A dalszöveg idézett első sorából kimaradt egy rész, amivel kiegészítem azt. A szövegkönyvet utóbb összevetettem az ének-zongorakivonattal, és akkor jöttem rá a hiányra; de gyanús volt azért is, hiszen a rádiófelvételen Mezei Mária tolmácsolta dalszövegre jól emlékeztem, de mégis a másoláskor erre nem ügyeltem. Így az akkori mulasztásomat most pótolom: Tehát a dalszöveg eleje így pontos: Fekete az ég, örvénylő szél zúg, zörög a tető, A bárban táncol a kubai lány, kint fülledt párák; zuhog az eső
Pótlás: Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita bolerója, No. 1. A dalszöveg idézett első sorából kimaradt egy rész, amivel kiegészítem azt. A szövegkönyvet utóbb összevetettem az ének-zongorakivonattal, és akkor jöttem rá a hiányra; de gyanús volt azért is, hiszen a rádiófelvételen Mezei Mária tolmácsolta dalszövegre jól emlékeztem, de mégis a másoláskor erre nem ügyeltem. Így az akkori mulasztásomat most pótolom: Tehát a dalszöveg eleje így pontos: Fekete az ég, örvénylő szél zúg, zörög a tető, A bárban táncol a kubai lány, kint fülledt párák; zuhog az eső
474 Búbánat 2016-03-01 22:25:30 [Válasz erre: 473 Búbánat 2016-03-01 22:01:38]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Magyar együttes fellépése – No.5. (Anna, Bandi és Kar) Fiúk: Lányok, lányok, leányok, Selymes szirmú virágok, Jó bor csurran, vidám kedvvel Koccintsunk most tirátok! Lányok: Lassan, lassan, legények, Bármily szépen beszéltek, Huncut szóval be nem csaptok, Mindig csak a bort nyelnétek. Bandi: Csípős a nyelved, eszem a zúzád, Egyre veszekszik az a pici szád… Kar: Lányok, lányok, legények, Szóljon vígan az ének, Tiszta szívvel, pohár borral, Így jó, így szép az élet! Anna: Vén Badacsony hegyén ízes muskotály, Kék Balaton vízén fénylő napsugár, Nyári meleg esők, Őszi napos idők, Víg tavaszi mezők, otthoni határ… Bárhova visz a szél, Képed odakísér, Édes magyar hazám vár. Badacsonyi határba, határba, Az a legény be árva, be árva. Töltöget a pohárba, pohárba, Badacsonyi csárdába’. Miért is búsul az árva, az árva? Mással járja a párja, a párja, Majd megbékél a nyárra, a nyárra, Én leszek a mátkája, Nem maradok pártába’. (Anna énekét zümmögő kar kíséri) Dér lepi a mezőt, hűvös őszi dér, Vándorol a madár, messzi útra kél, Útra kel a madár, Újra hazatalál… Bárhova is repül, mégis visszatér, Útra kel a madár, Újra hazatalál… Fiúk: Lányok, lányok, virágok, Koccintsunk még tirátok! Énekszóval, vidám kedvvel Bejárjuk a világot. Lányok: Lassan, lassan, legények, Ördög bújt itt belétek. Otthon bezzeg szerényebben, Csendes hangon beszéltek. Bandi: Csípős a nyelved, szól a nótaszó, Szidhatsz akárhogy¸ megbékülni jó! Teljes kar: Lányok, lányok, legények, Szóljon vígan az ének: Tiszta szívvel, pohár borral. Így jó, így szép az élet! Bút is, bajt is hordja kánya, Igyunk rája, igyunk rája, igyunk rája, Hej!
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Magyar együttes fellépése – No.5. (Anna, Bandi és Kar) Fiúk: Lányok, lányok, leányok, Selymes szirmú virágok, Jó bor csurran, vidám kedvvel Koccintsunk most tirátok! Lányok: Lassan, lassan, legények, Bármily szépen beszéltek, Huncut szóval be nem csaptok, Mindig csak a bort nyelnétek. Bandi: Csípős a nyelved, eszem a zúzád, Egyre veszekszik az a pici szád… Kar: Lányok, lányok, legények, Szóljon vígan az ének, Tiszta szívvel, pohár borral, Így jó, így szép az élet! Anna: Vén Badacsony hegyén ízes muskotály, Kék Balaton vízén fénylő napsugár, Nyári meleg esők, Őszi napos idők, Víg tavaszi mezők, otthoni határ… Bárhova visz a szél, Képed odakísér, Édes magyar hazám vár. Badacsonyi határba, határba, Az a legény be árva, be árva. Töltöget a pohárba, pohárba, Badacsonyi csárdába’. Miért is búsul az árva, az árva? Mással járja a párja, a párja, Majd megbékél a nyárra, a nyárra, Én leszek a mátkája, Nem maradok pártába’. (Anna énekét zümmögő kar kíséri) Dér lepi a mezőt, hűvös őszi dér, Vándorol a madár, messzi útra kél, Útra kel a madár, Újra hazatalál… Bárhova is repül, mégis visszatér, Útra kel a madár, Újra hazatalál… Fiúk: Lányok, lányok, virágok, Koccintsunk még tirátok! Énekszóval, vidám kedvvel Bejárjuk a világot. Lányok: Lassan, lassan, legények, Ördög bújt itt belétek. Otthon bezzeg szerényebben, Csendes hangon beszéltek. Bandi: Csípős a nyelved, szól a nótaszó, Szidhatsz akárhogy¸ megbékülni jó! Teljes kar: Lányok, lányok, legények, Szóljon vígan az ének: Tiszta szívvel, pohár borral. Így jó, így szép az élet! Bút is, bajt is hordja kánya, Igyunk rája, igyunk rája, igyunk rája, Hej!
473 Búbánat 2016-03-01 22:01:38 [Válasz erre: 472 Búbánat 2016-03-01 21:21:56]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Péteri dala, No. 4. Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég. Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán,,, Valahol délen, idegen tájon Szomorú élet vár énrám. Távol bujdosom én hazámtól, Pálmák között álmodom az akácról: Bólogató akácerdőn a szél zúg, Hazafelé arra visz az út. Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég; Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán… Hazavisz álmom: hazai tájon Ragyog-e még a kék ég rám?...
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Péteri dala, No. 4. Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég. Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán,,, Valahol délen, idegen tájon Szomorú élet vár énrám. Távol bujdosom én hazámtól, Pálmák között álmodom az akácról: Bólogató akácerdőn a szél zúg, Hazafelé arra visz az út. Valahol Délen, idegen tájon, Rideg a föld, hideg az ég; Kenyerem száraz, egyedül élek, Szívemben bánat fájón ég. Bolyong a végtelen úton a vándor, Céltalan jár, száz lidérc után. Messzire vitt a kósza szél hazámtól, Viszont nem látom sohase tán… Hazavisz álmom: hazai tájon Ragyog-e még a kék ég rám?...
472 Búbánat 2016-03-01 21:21:56 [Válasz erre: 469 Búbánat 2016-03-01 21:01:46]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Gonzales dala a férfiakról, No. 3. I. Gazember a férfi mind, Az élet csak arra int, A férfiak hibája, hogyha sorra Elkopnak férjeink. Volt férjem már ez okból bőven, A Kékszakáll tanulhat tőlem. Refrén: Olé! Caramba! Ezt minden nő rögtön megérti. Hogy erről én nem tehetek Mert mindennek oka a férfi. II. Don José vénecske volt, Jellemén ez volt a folt. Hogy szeret, azt szinte naponta mondta, De közben elhanyagolt. A sebzett szív vad bosszút forral, Megszöktem egy torreádorral. Refrén: Olé! Caramba!... stb. III. Pedróval sem sikerült, Pablónál is kiderült, Hogy olyan a házasság, mint a hinta: Mindegyik férfi repült. S hogy híremhez rossz szó ne férjen, Lett ötödik, hatodik férjem. Refrén: Olé! Caramba!... stb. IV. Sok baj volt eddig, pedig Az ember reménykedik. De végül a türelmem elfogy, merthogy Most jön már a hetedik! A végén, ha férfit találok, Már hozzá sem megyek, csak válok. Refrén: Olé! Caramba!... stb. V. Ha kell, hát egy perc alatt Akárhány új férj akad, A férfi csak jön-megy, de ezt jegyezd meg: Az üzlet, üzlet marad. Kár búsulni, hogyha csalódnál, Hisz többet ér a csekk a csóknál. Refrén: Olé! Caramba! Ezt minden nő rögtön megérti. Hogy erről én nem tehetek Mert mindennek oka a férfi.
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Gonzales dala a férfiakról, No. 3. I. Gazember a férfi mind, Az élet csak arra int, A férfiak hibája, hogyha sorra Elkopnak férjeink. Volt férjem már ez okból bőven, A Kékszakáll tanulhat tőlem. Refrén: Olé! Caramba! Ezt minden nő rögtön megérti. Hogy erről én nem tehetek Mert mindennek oka a férfi. II. Don José vénecske volt, Jellemén ez volt a folt. Hogy szeret, azt szinte naponta mondta, De közben elhanyagolt. A sebzett szív vad bosszút forral, Megszöktem egy torreádorral. Refrén: Olé! Caramba!... stb. III. Pedróval sem sikerült, Pablónál is kiderült, Hogy olyan a házasság, mint a hinta: Mindegyik férfi repült. S hogy híremhez rossz szó ne férjen, Lett ötödik, hatodik férjem. Refrén: Olé! Caramba!... stb. IV. Sok baj volt eddig, pedig Az ember reménykedik. De végül a türelmem elfogy, merthogy Most jön már a hetedik! A végén, ha férfit találok, Már hozzá sem megyek, csak válok. Refrén: Olé! Caramba!... stb. V. Ha kell, hát egy perc alatt Akárhány új férj akad, A férfi csak jön-megy, de ezt jegyezd meg: Az üzlet, üzlet marad. Kár búsulni, hogyha csalódnál, Hisz többet ér a csekk a csóknál. Refrén: Olé! Caramba! Ezt minden nő rögtön megérti. Hogy erről én nem tehetek Mert mindennek oka a férfi.
471 smaragd 2016-03-01 21:17:00 [Válasz erre: 469 Búbánat 2016-03-01 21:01:46]
Lolita: Mezey Mária [url]https://youtu.be/NkPaQWR3OEY;Bolero[/url]
Lolita: Mezey Mária [url]https://youtu.be/NkPaQWR3OEY;Bolero[/url]
470 Búbánat 2016-03-01 21:03:24 [Válasz erre: 469 Búbánat 2016-03-01 21:01:46]
"Olyan szomjas a vágy..."
"Olyan szomjas a vágy..."
469 Búbánat 2016-03-01 21:01:46 [Válasz erre: 462 Búbánat 2016-02-26 22:55:53]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita bolerója, No. 1. Fekete az ég, örvénylő szél zúg, zörög a tető, párák, zuhog az eső, Fekete az éj, dob dobban, húr zeng, dalol a lány; Vad ritmus pattog, szól a bolero, és felzokog a vágy, a magány. Refrén: A vágyakozás úgy sír a szélben, Kínos az éjszaka, zuhog az eső, Senki se vár és sohase jön értem. Elment. Sohase jön ő. Olyan szomja a vágy, mit ér a mámor? Perzseli, égeti szívemet a vér. Gyilkos a vágy, ha zuhog ez a zápor. Fáj, ha suhog ez a szél. Forró szélvész ritmusa zúg, őserdők fojtó muzsikája búg. Jajgat a tenger és viharos a trópusin éjszaka, zuhog az eső… Jaj, zuhog az eső. Mint erdei tűz, vad szenvedéllyel Perzseli, égeti szívemet a vér. Mit tudom én, kit ölelek az éjjel, Szítja a tüzet a szél, a szél, a szél.
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita bolerója, No. 1. Fekete az ég, örvénylő szél zúg, zörög a tető, párák, zuhog az eső, Fekete az éj, dob dobban, húr zeng, dalol a lány; Vad ritmus pattog, szól a bolero, és felzokog a vágy, a magány. Refrén: A vágyakozás úgy sír a szélben, Kínos az éjszaka, zuhog az eső, Senki se vár és sohase jön értem. Elment. Sohase jön ő. Olyan szomja a vágy, mit ér a mámor? Perzseli, égeti szívemet a vér. Gyilkos a vágy, ha zuhog ez a zápor. Fáj, ha suhog ez a szél. Forró szélvész ritmusa zúg, őserdők fojtó muzsikája búg. Jajgat a tenger és viharos a trópusin éjszaka, zuhog az eső… Jaj, zuhog az eső. Mint erdei tűz, vad szenvedéllyel Perzseli, égeti szívemet a vér. Mit tudom én, kit ölelek az éjjel, Szítja a tüzet a szél, a szél, a szél.
468 smaragd 2016-03-01 19:42:07 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
Köszönöm néked. Kemény Egon zeneszerző volt.
Köszönöm néked. Kemény Egon zeneszerző volt.
466 Búbánat 2016-02-28 15:38:59 [Válasz erre: 465 smaragd 2016-02-28 12:14:15]
A szövegkönyvet bárki elolvashatja a Széchényi Könyvtár Zeneműtárában - ha máshonnan nem fér hozzá: A Valahol Délen ének-zongorakivonatával, melyhez a bevezető tanulmányt Karczag György írta. Ezt kifénymásoltam és ennek a szövegét is beírom majd az egyik "operett"-topicomba... Ez a kiadvány a Zeneműkiadónál jelent meg, 1956-ban.
A szövegkönyvet bárki elolvashatja a Széchényi Könyvtár Zeneműtárában - ha máshonnan nem fér hozzá: A Valahol Délen ének-zongorakivonatával, melyhez a bevezető tanulmányt Karczag György írta. Ezt kifénymásoltam és ennek a szövegét is beírom majd az egyik "operett"-topicomba... Ez a kiadvány a Zeneműkiadónál jelent meg, 1956-ban.
465 smaragd 2016-02-28 12:14:15 [Válasz erre: 461 Búbánat 2016-02-26 10:33:17]
Kemény Egon: "Valahol Délen" című 3 felvonásos nagyoperettje rádiófelvételei adatainak hiteles forrása a Magyar Rádió Zenei Archívuma. Abból kell kiindulni, hogy az említett adatok pontosak. Kemény Egon zenéjét, dalait sokszor értéke és szépsége miatt akkor is rögzítette a Magyar Rádió, amikor egy rádióoperett kivételes esetben vagy el sem készült, vagy nem került adásba, vagy más ok miatt sugárzásra, ilyenkor az elkészült és felvett Kemény Egon-kompozíciót játszotta és ismételte a rádió. Amikor a szövegkönyvet - nem írtad, hogy hol tudtad megnézni és milyen dátum volt rajta - említetted, eszembe jutott a másik fórumban tett ígéreted, hogy majd visszatérsz az általad felvetett témára, az Operett a Magyar Rádióban ....fórumban...1526 környékén volt.
Kemény Egon: "Valahol Délen" című 3 felvonásos nagyoperettje rádiófelvételei adatainak hiteles forrása a Magyar Rádió Zenei Archívuma. Abból kell kiindulni, hogy az említett adatok pontosak. Kemény Egon zenéjét, dalait sokszor értéke és szépsége miatt akkor is rögzítette a Magyar Rádió, amikor egy rádióoperett kivételes esetben vagy el sem készült, vagy nem került adásba, vagy más ok miatt sugárzásra, ilyenkor az elkészült és felvett Kemény Egon-kompozíciót játszotta és ismételte a rádió. Amikor a szövegkönyvet - nem írtad, hogy hol tudtad megnézni és milyen dátum volt rajta - említetted, eszembe jutott a másik fórumban tett ígéreted, hogy majd visszatérsz az általad felvetett témára, az Operett a Magyar Rádióban ....fórumban...1526 környékén volt.
464 Búbánat 2016-02-26 23:18:00 [Válasz erre: 463 Búbánat 2016-02-26 23:16:58]
Helyesen: Fórum - Operett, mint színpadi műfaj
Helyesen: Fórum - Operett, mint színpadi műfaj
463 Búbánat 2016-02-26 23:16:58 [Válasz erre: 462 Búbánat 2016-02-26 22:55:53]
Fórum - Operett, mint színpadi műhely Ott, a 2611. szám alatt, korábban beírtam Rátonyi Róbert "Operett" könyvéből a szerző visszatekintését Kemény Egon-Tabi László-Erdődy János Valahol Délen c. operettjének bemutatójára, mely 1956. március 30-án volt a Fővárosi Operettszínházban. Rátonyi részese volt az előadás sikerének; benne volt a szereplőgárdában s mint hiteles tanú, sok érdekességet oszt meg az olvasóval a darabról, a zenéjéről és a szerepeket megformáló kitűnő művészkollégákról.
Fórum - Operett, mint színpadi műhely Ott, a 2611. szám alatt, korábban beírtam Rátonyi Róbert "Operett" könyvéből a szerző visszatekintését Kemény Egon-Tabi László-Erdődy János Valahol Délen c. operettjének bemutatójára, mely 1956. március 30-án volt a Fővárosi Operettszínházban. Rátonyi részese volt az előadás sikerének; benne volt a szereplőgárdában s mint hiteles tanú, sok érdekességet oszt meg az olvasóval a darabról, a zenéjéről és a szerepeket megformáló kitűnő művészkollégákról.
462 Búbánat 2016-02-26 22:55:53 [Válasz erre: 460 Búbánat 2016-02-25 18:33:54]
Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: Valahol Délen Háromfelvonásos operett A szövegkönyv (és az ének-zongora kivonat) áttekintése alapján a mű az alábbi ének-zene betétszámokat tartalmazza: Előjáték No. 1. Lolita bolerója: „Fekete az ég, örvénylő szél zúg… A vágyakozás úgy sír a szélben…” No. 2. Rodrigo dala („Kandúr-szerenád”): „Ha az este leszáll, párjával táncol a lány…” No. 3. Gonzales dala a férfiakról: „Gazember a férfi mind…” No. 4. Péteri dala: „Valahol Délen, idegen tájon…” No. 5. Magyar együttes fellépése (Km. Anna, Bandi és a Kar): „Lányok, lányok, leányok…” No. 6. Tánckép („Így kell járni…”) No. 7. Gonzales – Rodrigo duett: „Szerelem; Türelem…Légy enyém, hiszen imádlak téged én…” No. 8. Anna – Bodzás duett: „Csendesen vártam a válaszod…” No. 9. Anna – Péteri duett: „Árván vártam, hogy valaki rám talál…” No. 10. Gonzeles - Rodrigo duett (paso doble): „Teveled sok baj van, én a bolondját járom…” No. 11. Lolita kép-chansonja: „Fénykép…egy férfiarc…mit mondjak róla…” No. 11/a Közzene No. 12. Magyar táncjáték No. 13. Lolita dala: „Valahol Délen, ezen a tájon…” (Slowfox, foxtrott, konga és közzene) No. 14. Anna – Péteri duett: „Csillagos ég alatt minden sötét, nyáréjszakán kis lámpa ég…” No. 15. Rodrigo – Jutka duett: „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…” No. 16. II. finálé (Km. Bodzás, Kar, Péteri, Anna, Lolita) No. 17. Krizsán dala: „Úgy arattam, ahogy magam vetettem…” No. 17/a. Gonzales és a detektívek bevonulása (Km. Rodrigo, Serna, Gál) No. 17/b Reminescencia – duett (Km. Gonzales, Rodrigo) No. 18. Finale ultimo (km. Kórus, Anna, Péteri, Bodzás, Krizsán) Ezek közül beírtam ide a topicba eddig a No.2, a No. 8. és a No. 15. szám dalszövegét. Hogy teljesebbé tegyem a munkát, folytatni fogom minél több szám versének a bemásolását.
Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: Valahol Délen Háromfelvonásos operett A szövegkönyv (és az ének-zongora kivonat) áttekintése alapján a mű az alábbi ének-zene betétszámokat tartalmazza: Előjáték No. 1. Lolita bolerója: „Fekete az ég, örvénylő szél zúg… A vágyakozás úgy sír a szélben…” No. 2. Rodrigo dala („Kandúr-szerenád”): „Ha az este leszáll, párjával táncol a lány…” No. 3. Gonzales dala a férfiakról: „Gazember a férfi mind…” No. 4. Péteri dala: „Valahol Délen, idegen tájon…” No. 5. Magyar együttes fellépése (Km. Anna, Bandi és a Kar): „Lányok, lányok, leányok…” No. 6. Tánckép („Így kell járni…”) No. 7. Gonzales – Rodrigo duett: „Szerelem; Türelem…Légy enyém, hiszen imádlak téged én…” No. 8. Anna – Bodzás duett: „Csendesen vártam a válaszod…” No. 9. Anna – Péteri duett: „Árván vártam, hogy valaki rám talál…” No. 10. Gonzeles - Rodrigo duett (paso doble): „Teveled sok baj van, én a bolondját járom…” No. 11. Lolita kép-chansonja: „Fénykép…egy férfiarc…mit mondjak róla…” No. 11/a Közzene No. 12. Magyar táncjáték No. 13. Lolita dala: „Valahol Délen, ezen a tájon…” (Slowfox, foxtrott, konga és közzene) No. 14. Anna – Péteri duett: „Csillagos ég alatt minden sötét, nyáréjszakán kis lámpa ég…” No. 15. Rodrigo – Jutka duett: „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…” No. 16. II. finálé (Km. Bodzás, Kar, Péteri, Anna, Lolita) No. 17. Krizsán dala: „Úgy arattam, ahogy magam vetettem…” No. 17/a. Gonzales és a detektívek bevonulása (Km. Rodrigo, Serna, Gál) No. 17/b Reminescencia – duett (Km. Gonzales, Rodrigo) No. 18. Finale ultimo (km. Kórus, Anna, Péteri, Bodzás, Krizsán) Ezek közül beírtam ide a topicba eddig a No.2, a No. 8. és a No. 15. szám dalszövegét. Hogy teljesebbé tegyem a munkát, folytatni fogom minél több szám versének a bemásolását.
461 Búbánat 2016-02-26 10:33:17 [Válasz erre: 460 Búbánat 2016-02-25 18:33:54]
Tegnap, a Valahol Délen c. operett elhangzott részletei között volt egy duett, amit egy másik felvételről Gyurkovics Mária és Szabó Miklós (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) énekében hallgathattunk meg - már nem először a Dankó Rádióban; a műsor részletezésben Kemény Egon nevezett műveként tünteti fel a szerkesztő. Tamáskodom, hogy ez a kettős a Valahol Délen-ből való lenne: végiglapoztam az eredeti szövegkönyvet, meg az ének-zongora kivonat lapjait is, de nem találtam nyomát ennek a számnak. (Vagy más szöveggel is felvették volna később a rádióban ezt az ének-kettőst?...nem tudom.) Volt már arra is példa, hogy ugyanannak a szerzőnek tévesen más műveként hozzák. Talán Smaragd fórumtársunk segíteni tud ebben, hogy megtaláljuk ennek a szép szerelmi kettősnek a hiteles forrását. Ide írom a nevezett duett szólamának szövegét, amit kiírtam magamnak (lehet, hogy nem minden szót értettem helyesen a szoprán és tenor énekéből): - Nézd, hogy ragyog ránk a rét és a vadvirág! - Csupa fény, csupa csillogás ez a nagyvilág! - Az éden napja süt ránk, légy hát az enyém! - Szép az élet és csupa szép remény! - Szeretem én a napsütést! Rétek illatát! - Meglátod még, majd a miénk lesz ez széles nagyvilág! Együtt: - A fény teli rét, csak örvend a szív, miénk, miénk, miénk lesz! - Két fiatal, hát szálljon a dal, az édes ének, az édes égen. Ismétlés - Nézd, hogy ragyog ránk a rét és a vadvirág? - Csupa fény, csupa csillogás ez a nagyvilág! - Az éden napja süt ránk, légy hát az enyém! - Szép az élet és csupa szép remény! - Szeretem én a napsütést! Rétek illatát! Együtt: - Meglátod még, majd a miénk lesz ez széles nagyvilág!
Tegnap, a Valahol Délen c. operett elhangzott részletei között volt egy duett, amit egy másik felvételről Gyurkovics Mária és Szabó Miklós (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) énekében hallgathattunk meg - már nem először a Dankó Rádióban; a műsor részletezésben Kemény Egon nevezett műveként tünteti fel a szerkesztő. Tamáskodom, hogy ez a kettős a Valahol Délen-ből való lenne: végiglapoztam az eredeti szövegkönyvet, meg az ének-zongora kivonat lapjait is, de nem találtam nyomát ennek a számnak. (Vagy más szöveggel is felvették volna később a rádióban ezt az ének-kettőst?...nem tudom.) Volt már arra is példa, hogy ugyanannak a szerzőnek tévesen más műveként hozzák. Talán Smaragd fórumtársunk segíteni tud ebben, hogy megtaláljuk ennek a szép szerelmi kettősnek a hiteles forrását. Ide írom a nevezett duett szólamának szövegét, amit kiírtam magamnak (lehet, hogy nem minden szót értettem helyesen a szoprán és tenor énekéből): - Nézd, hogy ragyog ránk a rét és a vadvirág! - Csupa fény, csupa csillogás ez a nagyvilág! - Az éden napja süt ránk, légy hát az enyém! - Szép az élet és csupa szép remény! - Szeretem én a napsütést! Rétek illatát! - Meglátod még, majd a miénk lesz ez széles nagyvilág! Együtt: - A fény teli rét, csak örvend a szív, miénk, miénk, miénk lesz! - Két fiatal, hát szálljon a dal, az édes ének, az édes égen. Ismétlés - Nézd, hogy ragyog ránk a rét és a vadvirág? - Csupa fény, csupa csillogás ez a nagyvilág! - Az éden napja süt ránk, légy hát az enyém! - Szép az élet és csupa szép remény! - Szeretem én a napsütést! Rétek illatát! Együtt: - Meglátod még, majd a miénk lesz ez széles nagyvilág!
460 Búbánat 2016-02-25 18:33:54 [Válasz erre: 459 Búbánat 2016-02-25 18:32:47]
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Rodrigo dala – „Kandúr-szerenád” No.2. („Ha az este leszáll”) Ha az este leszáll, párjával táncol a lány. Hogy az édes csók mire jó, meg is érti, talán. Az a zöld szemű vén kandúr ott sír a tetőn. Cicalányt vár a ház tetején, muzsikál epedőn: Nyávog a kandúr, szereti bolondul ezt a csinos cicanőt, Itt ez a kémény és a tetején én – hív oda szív dala. Pff!.... Gyere, már, szívem ég, miau, miau, gyere hát! A tetőről száll tefeléd ez a szép szerenád. Hisz a zöldszemű vén kandúr csak téged imád. Ez a kandúr – moll - szerenád, tereád vár! Nyár van szép Venezuelában. Látod, nagy divat ez a tánc ottm Látod, ugye látod, az a tánc a kandúr-sztepp. Refrén: Ha az este leszáll, párjával táncol a lány. Hogy az édes csók mire jó, meg is érti, talán. Az a zöld szemű vén kandúr ott sír a tetőn. Cicalányt vár a ház tetején, muzsikál epedőn: Nyávog a kandúr, szereti bolondul ezt a csinos cicanőt, Itt ez a kémény és a tetején én – hív oda szív dala. Pff!.... Gyere, már, szívem ég, miau, miau, gyere hát! A tetőről száll tefeléd ez a szép szerenád. Hisz a zöldszemű vén kandúr csak téged imád. Ez a kandúr – moll - szerenád, tereád vár! ….Miau… Jaj, de édes!!!
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Rodrigo dala – „Kandúr-szerenád” No.2. („Ha az este leszáll”) Ha az este leszáll, párjával táncol a lány. Hogy az édes csók mire jó, meg is érti, talán. Az a zöld szemű vén kandúr ott sír a tetőn. Cicalányt vár a ház tetején, muzsikál epedőn: Nyávog a kandúr, szereti bolondul ezt a csinos cicanőt, Itt ez a kémény és a tetején én – hív oda szív dala. Pff!.... Gyere, már, szívem ég, miau, miau, gyere hát! A tetőről száll tefeléd ez a szép szerenád. Hisz a zöldszemű vén kandúr csak téged imád. Ez a kandúr – moll - szerenád, tereád vár! Nyár van szép Venezuelában. Látod, nagy divat ez a tánc ottm Látod, ugye látod, az a tánc a kandúr-sztepp. Refrén: Ha az este leszáll, párjával táncol a lány. Hogy az édes csók mire jó, meg is érti, talán. Az a zöld szemű vén kandúr ott sír a tetőn. Cicalányt vár a ház tetején, muzsikál epedőn: Nyávog a kandúr, szereti bolondul ezt a csinos cicanőt, Itt ez a kémény és a tetején én – hív oda szív dala. Pff!.... Gyere, már, szívem ég, miau, miau, gyere hát! A tetőről száll tefeléd ez a szép szerenád. Hisz a zöldszemű vén kandúr csak téged imád. Ez a kandúr – moll - szerenád, tereád vár! ….Miau… Jaj, de édes!!!
459 Búbánat 2016-02-25 18:32:47 [Válasz erre: 458 Búbánat 2016-02-25 18:31:33]
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Anna és Bodzás kettőse, No. 8. („Csendesen vártam… Egy szót se szólj”) I. Bodzás: Csendesen vártam a válaszod arra, hogy szeretsz-e engem? Hangtalan kérdezem, szemem a szemedbe néz, Anna: Néma a szívem és nem tudom, hogy mit is kellene tennem, Mert nemet mondani néha oly nehéz. Bodzás: Egy szót se szólj: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet. Kár a szó, Ha meg nem ért a másik szív és nem szeret. Ne várj csodát, Ha már a délibábot el nem érheted, Egy szót se szólj: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet. II. Anna: Mi tegyek? Fájna, ha válaszom bánatot okozna neked, Mégiscsak megmarad, remélem, a jó barát… Bodzás: Sokszor úgy éreztem, vallanom kellene: szeretlek téged, De minek szólanom, - hallgatok tovább. Refrén: Anna: Egy szót se szólj, A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet, Kár a szó, Ha meg nem ért a másik szív és nem szeret. Együtt: Ne várj csodát, Ha már a délibábot el nem érheted, Anna: Egy szót se szólj: Együtt: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet.
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Anna és Bodzás kettőse, No. 8. („Csendesen vártam… Egy szót se szólj”) I. Bodzás: Csendesen vártam a válaszod arra, hogy szeretsz-e engem? Hangtalan kérdezem, szemem a szemedbe néz, Anna: Néma a szívem és nem tudom, hogy mit is kellene tennem, Mert nemet mondani néha oly nehéz. Bodzás: Egy szót se szólj: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet. Kár a szó, Ha meg nem ért a másik szív és nem szeret. Ne várj csodát, Ha már a délibábot el nem érheted, Egy szót se szólj: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet. II. Anna: Mi tegyek? Fájna, ha válaszom bánatot okozna neked, Mégiscsak megmarad, remélem, a jó barát… Bodzás: Sokszor úgy éreztem, vallanom kellene: szeretlek téged, De minek szólanom, - hallgatok tovább. Refrén: Anna: Egy szót se szólj, A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet, Kár a szó, Ha meg nem ért a másik szív és nem szeret. Együtt: Ne várj csodát, Ha már a délibábot el nem érheted, Anna: Egy szót se szólj: Együtt: A szerelemre rábeszélni senkit nem lehet.
458 Búbánat 2016-02-25 18:31:33
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Jutka és Rodrigo kettőse: No. 15. Duett („Ha meggondolnád mégis a dolgot” – „Még nincsen senkim sem”). I. Rodrigo: Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány, Ha maradnál mégis tán, Ha tevéled élhetnék, Férj lennék! Jutka: Ha férjem lennél, én a Dunának is mennék! Hisz a lánykéréshez talpig talpig férfi kéne még! Rodrigo: Még nincsen senkim sem, Csak téged kíván szívem, Mert nincsen más kincsem. Remélhetnék tán? Temiattad Szívattak Kerülget, majd meghalnék Én érted, Ezt érted? Te légy asszonykám! Ide jönnél, ha szeretnél… Jutka: A szerelem egészen más, ugye bár? Rodrigo: Szívet szívért, ha cserélnél… Jutka: Ez a csere nem ér semmit, az a kár! Rodrigo: Carramba! Karomba Jön még nő, száz meg száz is, Nem kérlek Már téged Jutka: Ne is számíts rám. II. Rodrigo Most megpróbálom mégis ez egyszer, angyalkám: Ha a szíved hallgat rám, Ugye, jó lesz kettecskén, Kedveském? Jutka: Ha megpróbálnád százszor is, úgysem vállalnám, Hogy a végén tartásdíjat még én adjak tán. Refrén: Rodrigo: Még nincsen senkim sem, Csak téged kíván szívem, Mert nincsen más kincsem. Remélhetnék tán? Temiattad Szívattak Kerülget, majd meghalnék Én érted, Ezt érted? Te légy asszonykám! Ide jönnél, ha szeretnél… Jutka: A szerelem egészen más, ugye bár? Rodrigo: Szívet szívért, ha cserélnél… Jutka: Ez a csere nem ér semmit, az a kár! Rodrigo: Carramba! Karomba Jön még nő, száz meg száz is, Nem kérlek Már téged Jutka: Ne is számíts rám.
Kemény Egon - Erdődy János: Valahol Délen Jutka és Rodrigo kettőse: No. 15. Duett („Ha meggondolnád mégis a dolgot” – „Még nincsen senkim sem”). I. Rodrigo: Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány, Ha maradnál mégis tán, Ha tevéled élhetnék, Férj lennék! Jutka: Ha férjem lennél, én a Dunának is mennék! Hisz a lánykéréshez talpig talpig férfi kéne még! Rodrigo: Még nincsen senkim sem, Csak téged kíván szívem, Mert nincsen más kincsem. Remélhetnék tán? Temiattad Szívattak Kerülget, majd meghalnék Én érted, Ezt érted? Te légy asszonykám! Ide jönnél, ha szeretnél… Jutka: A szerelem egészen más, ugye bár? Rodrigo: Szívet szívért, ha cserélnél… Jutka: Ez a csere nem ér semmit, az a kár! Rodrigo: Carramba! Karomba Jön még nő, száz meg száz is, Nem kérlek Már téged Jutka: Ne is számíts rám. II. Rodrigo Most megpróbálom mégis ez egyszer, angyalkám: Ha a szíved hallgat rám, Ugye, jó lesz kettecskén, Kedveském? Jutka: Ha megpróbálnád százszor is, úgysem vállalnám, Hogy a végén tartásdíjat még én adjak tán. Refrén: Rodrigo: Még nincsen senkim sem, Csak téged kíván szívem, Mert nincsen más kincsem. Remélhetnék tán? Temiattad Szívattak Kerülget, majd meghalnék Én érted, Ezt érted? Te légy asszonykám! Ide jönnél, ha szeretnél… Jutka: A szerelem egészen más, ugye bár? Rodrigo: Szívet szívért, ha cserélnél… Jutka: Ez a csere nem ér semmit, az a kár! Rodrigo: Carramba! Karomba Jön még nő, száz meg száz is, Nem kérlek Már téged Jutka: Ne is számíts rám.
457 Búbánat 2016-02-11 19:21:04
Még várhatók dalszövegek a Hatvani diákjaiból - beírok ide többet is (felvettem kazettára, visszahallgathatók) - ha kellő érthetőséggel a fülembe eljutnak az énekelt szavak... Ez igaz a többi, rádióban hallgatott dalművek verseire is.
Még várhatók dalszövegek a Hatvani diákjaiból - beírok ide többet is (felvettem kazettára, visszahallgathatók) - ha kellő érthetőséggel a fülembe eljutnak az énekelt szavak... Ez igaz a többi, rádióban hallgatott dalművek verseire is.
456 smaragd 2016-02-11 18:54:40 [Válasz erre: 455 Búbánat 2016-02-11 16:16:57]
(Akik ismerik és szeretik ezt a daljátékot - a részleteket tegnap is meghallgathattuk a "Túl az Óperencián" c. műsorban - azok a sorokat olvasva szinte hallják Petress Zsuzsa, Simándy József és Bessenyei Ferenc hangját, énekét. Az is érdekes, ahogy Simándy a felvételen a "piros" szót kiejtette és hangsúlyozta... A zenemű teljes egésze még hosszú ideig szerzői jogvédelem alatt áll.)
(Akik ismerik és szeretik ezt a daljátékot - a részleteket tegnap is meghallgathattuk a "Túl az Óperencián" c. műsorban - azok a sorokat olvasva szinte hallják Petress Zsuzsa, Simándy József és Bessenyei Ferenc hangját, énekét. Az is érdekes, ahogy Simándy a felvételen a "piros" szót kiejtette és hangsúlyozta... A zenemű teljes egésze még hosszú ideig szerzői jogvédelem alatt áll.)
455 Búbánat 2016-02-11 16:16:57 [Válasz erre: 454 Búbánat 2016-02-11 16:14:19]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Jelenet és duett: „Édes lányka, szép Amálka” (próza és ének) Hatvani professzor, Kerekes Máté és Amálka jelenete – dialógus, prózában: - Menj szépen, kísérd haza ezt a madárkát! Azazhogy…. Hú, a kutyafáját! Most jut szembe: nem való, hogy egy kislány egy legénnyel egymagában járjon egész éjszaka! Megszólná egész Debrecen! – Majd sietünk! – Hogyisne! Hát amikor vőlegény és menyasszony vagyunk! Mondjon ki-ki, amit akar. Én tudom, hogy Te, Máté, te ugye, tisztelsz engem? – Az életemnél is jobban szeretlek, Amálka! – No, hát akkor, én megyek a padlásra. Ad vocem: padlás. Nem lesztek magatokra gyerekek! Az ördöngös Hatvani vigyázz rátok! Ha kell, kitoldja a szemét a távcsővel! Hehe… Hát ehhez képest viseljétek magatokat! És most menjetek! – Isten áldja! És ne feledje: legyen óvatos!” A dialógust követi Kerekes Máté és Amálka kettőse (ének) – km. kórus: Kerekes Máté (szerenádja): - Édes lányka, szép Amálka, Muskátli nyílt ablakába, Még szebb lenne, még jobb lenne, Te magad, ha nyílnál benne. Szerelmedet pihenőnek kívánom, Nézz ki, nézz ki, bársony-piros virágom! Édes lányka, szép Amálka, Tiéd vagyok, enyém leszel nemsokára! Amálka dala: - Szívem nyíló ablakába, Vár a párom vallomása, Még szebb lenne, még jobb lenne, Párom is ha velem lenne. (Kórus zümmögése alatt): - Szerelmedet pihenőnek kívánom, Jöjj be hozzám, jöjj el értem, hű párom! Nálad nélkül el nem válva, Tiéd vagyok, enyém leszel nem sokára. Együtt Szerelmedet pihenőnek kívánom! Jöjj el végre, jöjj el értem, hű párom! Légy a mátkám, szívem várja, Tiéd leszek, enyém leszel nemsokára!
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Jelenet és duett: „Édes lányka, szép Amálka” (próza és ének) Hatvani professzor, Kerekes Máté és Amálka jelenete – dialógus, prózában: - Menj szépen, kísérd haza ezt a madárkát! Azazhogy…. Hú, a kutyafáját! Most jut szembe: nem való, hogy egy kislány egy legénnyel egymagában járjon egész éjszaka! Megszólná egész Debrecen! – Majd sietünk! – Hogyisne! Hát amikor vőlegény és menyasszony vagyunk! Mondjon ki-ki, amit akar. Én tudom, hogy Te, Máté, te ugye, tisztelsz engem? – Az életemnél is jobban szeretlek, Amálka! – No, hát akkor, én megyek a padlásra. Ad vocem: padlás. Nem lesztek magatokra gyerekek! Az ördöngös Hatvani vigyázz rátok! Ha kell, kitoldja a szemét a távcsővel! Hehe… Hát ehhez képest viseljétek magatokat! És most menjetek! – Isten áldja! És ne feledje: legyen óvatos!” A dialógust követi Kerekes Máté és Amálka kettőse (ének) – km. kórus: Kerekes Máté (szerenádja): - Édes lányka, szép Amálka, Muskátli nyílt ablakába, Még szebb lenne, még jobb lenne, Te magad, ha nyílnál benne. Szerelmedet pihenőnek kívánom, Nézz ki, nézz ki, bársony-piros virágom! Édes lányka, szép Amálka, Tiéd vagyok, enyém leszel nemsokára! Amálka dala: - Szívem nyíló ablakába, Vár a párom vallomása, Még szebb lenne, még jobb lenne, Párom is ha velem lenne. (Kórus zümmögése alatt): - Szerelmedet pihenőnek kívánom, Jöjj be hozzám, jöjj el értem, hű párom! Nálad nélkül el nem válva, Tiéd vagyok, enyém leszel nem sokára. Együtt Szerelmedet pihenőnek kívánom! Jöjj el végre, jöjj el értem, hű párom! Légy a mátkám, szívem várja, Tiéd leszek, enyém leszel nemsokára!
454 Búbánat 2016-02-11 16:14:19
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai „Megkérdeztem a madártól” - Amálka és Hatvani professzor kettőse Amálka: Szép is vagyok jó is, mégis árva vagyok, Aki hozzám való, az már csak bujdosó! Ha el kell bujdosni, űz a keserűség, Valami nem enged, megkötöz a hűség! Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától: Fáj-e mikor hű szívében, elbúcsúzik a hazai tájtól? Fájó szívét hogy csitítja? Árva szárnya meddig bírja? Messze földön, idegenben, a fészkétől, hazájától távol? Azt felelte a bujdosó, hogy gyógyítja a halálos, fojtogató vágyát; Hogy elviszi orvosságnak szívében a hegyes – völgyes, gesztenyefás, szép hazai tájat. Addig élni furcsa érzés, álmodozni - mindenkinek elmeséli: Hogy tavasszal hazájába újra visszaszállhat! Hatvani professzor: Nem születtünk kóbor, vándorló magyarnak, Hiába űznek itt, ott hiába várnak, Magyarnak születtünk, itthon maradónak, Érted is hűséges feketerigónak. Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától: Fáj-e mikor hű szívében, elbúcsúzik a hazai tájtól? Fájó szívét hogy csitítja? Árva szárnya meddig bírja? Messze földön, idegenben, a fészkétől, hazájától távol? Azt felelte a bujdosó, hogy gyógyítja a halálos, fojtogató vágyát; Hogy elviszi orvosságnak szívében a hegyes – völgyes, gesztenyefás, szép hazai tájat. Amálka és Hatvani együtt Addig élni furcsa érzés, álmodozni - mindenkinek elmeséli: Hogy tavasszal hazájába újra visszaszállhat!
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai „Megkérdeztem a madártól” - Amálka és Hatvani professzor kettőse Amálka: Szép is vagyok jó is, mégis árva vagyok, Aki hozzám való, az már csak bujdosó! Ha el kell bujdosni, űz a keserűség, Valami nem enged, megkötöz a hűség! Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától: Fáj-e mikor hű szívében, elbúcsúzik a hazai tájtól? Fájó szívét hogy csitítja? Árva szárnya meddig bírja? Messze földön, idegenben, a fészkétől, hazájától távol? Azt felelte a bujdosó, hogy gyógyítja a halálos, fojtogató vágyát; Hogy elviszi orvosságnak szívében a hegyes – völgyes, gesztenyefás, szép hazai tájat. Addig élni furcsa érzés, álmodozni - mindenkinek elmeséli: Hogy tavasszal hazájába újra visszaszállhat! Hatvani professzor: Nem születtünk kóbor, vándorló magyarnak, Hiába űznek itt, ott hiába várnak, Magyarnak születtünk, itthon maradónak, Érted is hűséges feketerigónak. Megkérdeztem a madártól, a fecskétől, a gólyától: Fáj-e mikor hű szívében, elbúcsúzik a hazai tájtól? Fájó szívét hogy csitítja? Árva szárnya meddig bírja? Messze földön, idegenben, a fészkétől, hazájától távol? Azt felelte a bujdosó, hogy gyógyítja a halálos, fojtogató vágyát; Hogy elviszi orvosságnak szívében a hegyes – völgyes, gesztenyefás, szép hazai tájat. Amálka és Hatvani együtt Addig élni furcsa érzés, álmodozni - mindenkinek elmeséli: Hogy tavasszal hazájába újra visszaszállhat!
453 Búbánat 2016-02-11 12:22:02 [Válasz erre: 234 Búbánat 2015-07-27 16:55:17]
Charles Lecocq: Angot asszony lánya Jelenet, kettős és keringő (No. 14.) Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József Kórus, Clairette és Pitou jelenete Kórus: - Vendégünk felvette szép ruháját… Clairette: Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… Clairette (Hortensie-nek): - Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Pitou: - Üdvözöllek szép Mademoiselle, csínos ruhát vettél ma fel! Clairette: - Légy üdvözölve! Mi történt?... Pitou: - Sajnálom, nincs mondanivalóm más! Clairette: - ... Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt!... Pitou: - Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek, nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom! Clairette (Hortensie felé): - Így tehát, a fiú hozzá tartozik. Szerelmes belé ő is!... Clairette: -Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… Pitou: - Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! Clairette: - Ó. Így már értem! ... Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!... Előre! Kezdődjék már a tánc!... (keringő - balettzene)
Charles Lecocq: Angot asszony lánya Jelenet, kettős és keringő (No. 14.) Magyar szöveg: Kristóf Károly és Romhányi József Kórus, Clairette és Pitou jelenete Kórus: - Vendégünk felvette szép ruháját… Clairette: Azt hiszem sikerült a fiút megnyernem… Clairette (Hortensie-nek): - Vigyázz, Pitou! Időt kell nyerned! Bármilyen kínos ez a helyzet. Pitou: - Üdvözöllek szép Mademoiselle, csínos ruhát vettél ma fel! Clairette: - Légy üdvözölve! Mi történt?... Pitou: - Sajnálom, nincs mondanivalóm más! Clairette: - ... Szegény leány, úgy sajnálom őt! Ezért kár volt lefújni az esküvőt!... Pitou: - Mit válaszolsz kis Clairette? Szívemben szerelem helyett most más szív él! Elárulhatom, valakit szeretek, nagyon, nagyon! És soha el nem hagyom! Clairette (Hortensie felé): - Így tehát, a fiú hozzá tartozik. Szerelmes belé ő is!... Clairette: -Pitou, hát szószegőnek vélsz? Ígéreted... hallgass!… Pitou: - Én úgy szegem meg adott szavamat, mint ezt az esküvőn is hallottad! És úgy teszek! Ezt jegyezd meg, Clairette! Clairette: - Ó. Így már értem! ... Nos, Ange Pitou! Öné most e ház! Jól vigyázz!... Rendelkezzék mindennel!... Előre! Kezdődjék már a tánc!... (keringő - balettzene)
452 Búbánat 2016-02-11 11:32:01 [Válasz erre: 32 Búbánat 2008-02-01 23:43:17]
Farkas Ferenc - Dékány András: Csínom Palkó Ez egy teljesebb librettó-részlet- próza-dialógus előzménnyel: Éduska és Palkó kettőse, I. felv. – dialógus és ének: Dialógus (próza): Palkó: Éduska! Te volnál? Éduska: Jujj! Palkó: Ne félj, nem harapok. Éduska: Tudom… Nem harap, csak tátja a száját. Palkó: Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg… Éduska Nem haragszom én magára…, dehogy is. Palkó Segíthetnék? Éduska Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek… Palkó: Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat. Éduska: Jó kifogás sose késik… Palkó: No de… Éduska: Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát! Palkó: Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled. Éduska: Majd ha magán is sastoll lesz, addig… Palkó: Addig? Éduska: Addig... Jó éjszakát. Palkó és Éduska kettőse (Ének): Palkó: Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó, Szívem tereád olyan régen vár! Éduska: Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el Csupa csodaszép messzi cél felé. Palkó: A hangod akár a bársony – rám borul majd a Holdsütötte fényes éjszakán. Együtt: Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk, Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?
Farkas Ferenc - Dékány András: Csínom Palkó Ez egy teljesebb librettó-részlet- próza-dialógus előzménnyel: Éduska és Palkó kettőse, I. felv. – dialógus és ének: Dialógus (próza): Palkó: Éduska! Te volnál? Éduska: Jujj! Palkó: Ne félj, nem harapok. Éduska: Tudom… Nem harap, csak tátja a száját. Palkó: Ha megbántottalak, kis húgom, bocsáss meg… Éduska Nem haragszom én magára…, dehogy is. Palkó Segíthetnék? Éduska Nékem ugyan nem! Inkább szégyellje el magát! Egy ilyen erős fiatalember. Ha én legény volnék, már régen ott lennék Rákóczi táborában, úgy ám! Vak Bottyánnál, Esze Tamásnál a kurucok fövegén sastoll a dísz. Egy szál a közembernek, kettő a tisztnek, három a főtisztnek… Palkó: Hiszen mennék én, ha tudnám, merre találom a kurucokat. Éduska: Jó kifogás sose késik… Palkó: No de… Éduska: Nem azért mondtam, hogy bántsam. Jó éjszakát! Palkó: Furcsa jószág vagy te, egyszer még szeretnék találkozni veled. Éduska: Majd ha magán is sastoll lesz, addig… Palkó: Addig? Éduska: Addig... Jó éjszakát. Palkó és Éduska kettőse (Ének): Palkó: Jójszakát, kisleány, a nevem Csínom Palkó, Szívem tereád olyan régen vár! Éduska: Jójszakát, jójszakát, az álom ringasson el Csupa csodaszép messzi cél felé. Palkó: A hangod akár a bársony – rám borul majd a Holdsütötte fényes éjszakán. Együtt: Jójszakát, jójszakát, ha lecsukódik pillánk, Az álom kapuján ugye gondolsz majd rám?
451 Búbánat 2015-11-18 19:35:59 [Válasz erre: 450 Sipi 2015-11-18 18:27:50]
Kedves Sipi! Köszönetem a jelzett munkádért, fáradozásodért!
Kedves Sipi! Köszönetem a jelzett munkádért, fáradozásodért!
