A dohányon vett kapitány - szövegkönyv (68 oldalon)
DOHÁNYON VETT KAPITÁNY
Operett 3 felvonásban 5 képben.
Szövegét irta - Adujev
Zenéjét szerzetté: Scserbesov
SZEREPLÖK:
Peter Alexejevics cár:
Akaki, ceremóniamester: Szmurov, kalmár:
Ljuba, a leánya:
Zsuljev,kereskedő:
Glikerija, leánya:
Nenila Verfolomojevna,bojárasszony
Anton,a fia:
Iván,a szolgája:
Arina,Ljuba volt dajkája:
Germaine,marquise:
Diana,grófnő:
Niniche,fogadósné:
Van Bláziusz,holland kapitány:
Gerváni Hannibál,a cár keresztfia:
Stresnyof, bojár fiú:
Korzakof, bojár fiú;
Lugin, bojár fiú:
Kikötőparancsnok:
Mouton, főszakács:
Keke, szakács:
Szolga Szmurovnál:
Kocsis
I. bojár:
II. bojár
III. bojár
IV. bojár
Bojárok, bojárasszonyok, fiuk,lányok, matrózok, szolgák, női cselédek, szakácsok.
- 2 -
Első felvonás.
/Szmurov kalmárnak, a cári hajók vitorlavászon szállítójának a kertje Moszkvában. A háttérben, lehetőleg magasabban az előtérnél ünnepi asztalokat terítenek a szolgák és cselédek. A szín mögé a Nagy Péter kori Moszkva tájképe és aranyló ősze borul/
l. szám. Megnyitó kar:
/terités közben, ételhordás etb./
Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház
Perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár.
Ünnep van ma, ünnepi napra
készítsd gyorsan, mind, ami kell
Hordj fel tüstént minden jót!
mákos patkót, mogyorót
Nem marad itt ma senki éhen, itt a tál
kés meg a villa vár
s hogyha kedved szeszre áll
itt a telt pohár.
Itt van a tányér, itt a kancsó, itt a bor
melytől a véred forr.
Ennél bővebb ételsor
nincs sehol!
Vendéglátó víg lakomára
készül mára fel ez a ház!
perdülj, fordulj, meg se állj
mert az óra gyorsan jár!
Ünnep van ma, ünnepi napra
kész van máris, mind, ami kell
itt az asztal, itt a szék
Jöhet már a vendégség.
/a kar után belép Szmurov kalmár és a cselédek közül eléje siet Arina, a dajka, a zene elhalkul, melodráma/
Buday Dénes - Szilágyi László: Csárdás
Szeretném a boldogságot egyszer megtalálni
Szeretnélek csöndes nyári este téged várni
Elhervadok én itt egyedül,
Árva szívem hozzád menekül
Fogadd el emlékül!
Szőke Tisza udvaromon a zöld tónál
Fáj a szívem nem szeret így az én rózsám
Nem futhatok utána
Más neki a babája
Bánja is ő, hogy vágyom én a csókjára!
Szeretném a boldogságot egyszer megtalálni
Szeretnélek csöndes nyári este téged várni
Elhervadok én itt egyedül,
Árva szívem hozzád menekül
Fogadd el emlékül!
Elhervadok én itt egyedül,
Árva szívem hozzád menekül
Fogadd el emlékül!
Kerekes János – Darvas Szilárd – Szenes Iván: Állami Áruház
Glauziusz bácsi dala (először Feleki Kamill előadásában vált ismeretessé, az 1952-ben bemutatott operettfilmből)
- Sok éve ennek, jaj de régen, mondhatnám úgyis: hajdanán;
egy borzas kisfiút a képen, pont így becézett nagyapám;
és fűnek-fának elmesélte, hogy nálam nincsen szebb gyerek;
és dolgozott, sosem henyélve, hogy nála sokkal több legyek. - Ő életében hajlongott sokat,
és mást se tett, csak szolgált másokat.
És nyár és ősz, és tél jött, sok tavaszra,
de életének nem volt semmi haszna.
Sok gondja közt csak egy volt a remény,
hogy életem majd másként élem én.
A képem nézte és büszkén mondta rám:
te boldogabb leszel, kis unokám! - Hány évtized múlt el mögöttem, örömtelen és sótalan;
a kenyerem javát megettem, s csak tűrtem egyre szótalan;
hány aljas fráter rámkiáltott, hány semmi ember rángatott;
hogy untam azt a rossz világot, mit nagyapám énrám hagyott. - Én életemben hajlongtam sokat,
és szolgáltam csak egyre másokat.
És nyár és ősz és tél jött sok tavaszra,
s az életemnek nem volt semmi haszna.
Csak egyben bíztam, mint már annyian,
hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam.
De tudva jól, a semmit kergetem,
csak szánni tudtam minden gyermeket. - És ha most egy kis képre nézek, sok régi dolgot szégyellek;
de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek;
de mert tudom, hogy két kezemmel, az ő jövőjét védhetem;
s hogy végre megtelt értelemmel, az életünk s az életem. - Ő mások előtt nem hajlong soha,
az ő élete nem lesz mostoha.
Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra,
és életének egyre több a haszna.
Mert bizonyság már, nem csupán remény,
hogy szolga nem lesz ez a kis legény.
A képét nézve, büszkén mondja szám:
hogy EMBER lesz az én kis unokám!
Kapcs. 372. sorszám
Kiegészítés
Jacques Offenbach: Fortúnió dala
Alfred de Musset és mások nyomán fordította: Fischer Sándor és Innocent-Vincze Ernő.
Lauretta és Valentin szerelmi kettőse, Valentin dala:
(Részlet a kettős dalszövegéből:)
Laura: Nos, üljön mellém és mondja el.
Valentin: Ó, Lauretta, ne íly közel!
Laura: Ugyan mitől fél?...
Valentin: A szívem fél, van így az ember. Hallgatni nem tud, beszélni nem mer, ó lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….
Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég….
Laura: Ki ő?
Valentin: A szeme, mint a napsugár!
Laura: A színét még most sem tudom.
Valentin: A szeme kék, mint Önnek, kisasszony.
Laura: Mondja csak, meghallgattam magát…
Valentin: Ó, nem! Hisz azt se tudja még, hogy én milyen régen imádom! Ki sose mondtam még!
Laura: A szerelméről még nem szólt sosem…
Valentin: Sosem!... A bánatomra nincsen ír, betemet majd a néma sír! Betemet majd a néma sír! Lelkem mélyén él egy édes álomkép.
Együtt: lelkem mélyén él egy édes álomkép, érte fáj a szívem réges-rég, fáj a szívem érte régesrég….
Laura: Nos, mondja meg énnékem titkon, hogy kit szeret, oly végtelen?
Valentin: A neve az én drága titkom.
Laura: Csak egyszerű leány?:
Valentin: Nem, nem..
Laura: Bárónő talán?
Valentin: Nem, nem..
Laura: Nagyúri asszony?
Valentin: Nem…
Laura: Hercegkisasszony?..
Valentin: Nem! Nem-nem-nem, százszor is nem-nem-nem, ezerszer nem!
Laura: Mondja hát, ki az a valaki?
Valentin:
Azt nem merem bevallani.
Jöjj bűvös dal! Segítni hív.
Egy régen fájó, néma szív.
Nincs arra szó, hogy én mit érzek, mit rejtek el,
ha bennünk él egy kép, mely éltet, hallgatni kell.
Számomra, míg csak él az élet és él a nyár,
nevét elhallgatom, míg élek, mert így muszáj!
De érte éget minden sóhaj, mely felzokog,
s kívánja bár egy könnyes szóval, én meghalok.
Haja oly szőke, mint a búza, s szempárja kék.
Fájdalmam, lelkem összezúzza, és mégis szép.
Ez lesz az életemnek vége, bús némaság,
nincs arra szó, hogy kín az élet, szenved a vágy!
Laura: … bennem is csak érted ég a vágy!
Együtt:: Ez lesz az életemnek vége, bús némaság! Nincs arra szó, hogy én mit érzek…
(Ez a szerelmi kettős elhangzott ma délelőtt a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert tolmácsolásában. Km. a Magyar Álllami Hangversenyzenekar, a karmester Fischer Sándor - a Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvétele: 1958. június 22., Kossuth adó, 20.20 – 21.25.
Újra meghallgathatjuk a rádió ma délután hat és hét óra között elhangzó műsorismétlésében.)
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Bessy és Fritz vidám kettőse – a III. felv. jelenete
1. vers
Bessy:
Lassan uram, édes uram, miért oly mohó,
Kár e nagy sietés.
Hát hol marad az udvarias bók, sima szó,
Kézcsókra kész bevezetés.
Fritz:
Nem tehetek róla, ez a sorvasztó láz,
Nincs hozzá élő szavam.
Lázban ég és nem vigyázva
Szenvedély, ha megrohan.
Bessy:
Na, de, méltóságos úr!
Nem szokás ölelni ily vadul.
Fritz:
Mert a Méltóságos úr
Bessy:
Túlon túl dúl-fúl.
2. vers
Fritz:
Nem megyek el én,
Amíg csókot nem ád,
Vágyam ég, mint a szén.
Átölelem édes, aranyos derekát,
A leckét jól tudom én!
Bessy:
Tréfa ide, tréfa oda,
Nem járja ám,
Ugrálni, mint egy bolond!
Látja, miért nem hallgat engem?
Minden leckét rosszul mond.
Fritz:
Mert a méltóságos úr
asszonyt ölel ily vadul.
Együtt:
Mert méltóságos úr,
Túlon túl dúl-fúl.
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Bessy és Fritz vidám kettőse, III. felv.
Jenki-dal (kuplé)
1. vers
Fritz:
Volt valahol, élt valahol
Egy aranyos nő,
Róla e dalban sok szó lesz,
Yorkba bemegy és nyitott egy
Boltot is ott ö,
Egy pálinkás-boltot, au, jesz.
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
2. vers
Bessy:
Csak hamarán gazdag a lány,
Jól megy a kis bolt.
Házat is épít, való ez.
Cifra terem, pince, verem,
Nyolc szoba is volt,
És hálóterme is. Au, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig,
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőt. Sőt
Mindegyikük hoz jenkit,
Tiz jenkit, száz jenkit,
Nincs itt holt idény,
Náluk fő az erény
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
3. vers
Fritz:
Múlik egy év, meg sok egyéb,
És a derék nő
Borzasztó nagy titkot érez,
Bús a regény, bús a szegény,
És a baját ő
Százhúsznak súgja meg, jé, jesz!
Járt oda majd mindenki,
Tiz jenki, száz jenki.
Gazdag és szegény,
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
Kis csapatuk mindegyre nőtt. Sőt
Megszületett gyorsan az
Uj jenki, kis jenki,
Izmos kis legény,
És ha ordítja: apám,
Megfordul száz jenki,
Jót mosolyog mindenki
Ifjú és vén.
4. vers
(a zenekari játék után dalszöveg ismétlés, majd a refrén együtt:)
Bessy:
Járt oda majd mindenki,
Fritz:
Tiz jenki,
Bessy
Száz jenki,
Fritz:
Gazdag és szegény,
Bessy:
És az italt öt pintig
Hörpintik ők,
S őrizi mind szörnyen a nőt. Sőt
Együtt:
Félti a lányt mindenki,
Tiz jenki, száz jenki,
Ifjú és a vén,
Erkölcs itt az erény,
Mindenkit jellemzi,
És a leány férjhez nem mén,
Ó szegény.
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Bessy és Fritz vidám kettőse, II. felv.
„Dzsilolo”
1. vers:
Bessy:
Történt hajdanán,
Hogy egy hottentotta lány
Párizsba ment a kis bohó!
Fritz:
Gilolo, gilolo, gilolo
Bessy:
Oly szörnyen szegény,
Derekán egy kis kötény,
Több éppenséggel semmi, ó!
Fritz:
Gilolo, gilolo, gilolo
Bessy:
Csak ment, mendegélt,
Egy kukkot sem beszélt,
Csupán az utcasarkon posztoló...
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
...rendőr úr előtt,
Ki rendre inti őt,
Monta hottentottául:
Gilolo!
Együtt (refrén:)
Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!
2. vers
Bessy:
Bár múlt az idő,
Soha nem tanult meg ő
Egy szót sem franciául, ó!
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Ma már nem szegény,
Tele pénzzel a kötény,
S alatta habselyem trikó!
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Csak megy, mendegél,
Egy kukkot sem beszél,
S ha férfinép utána fordul, ó...
Fritz:
...gilolo, gilolo, gilolo...
Bessy:
Kacéran csak int,
És rögtön érti mind,
A szót hottentottául:
Gilolo!
Együtt (refrén:)
Nincsen több ily csoda
Gazella-termet,
A fekete Afrika ölében
Termett ez!
Tűz folyik erében,
Hajának ében fürtje lengedez!
Ha,ha,ha
Szép szeme sötétje csillog,
Ha mosolyog, fogsora
fehérje villogó,
S van neki kicsinyke köténye,
Gilolo!
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
Lucy belépője
1. vers
De nagyot iramodtam,
Amíg ide jutottam
A meredeken és a sűrűn át!
Egyenesen előre,
Falusi levegőre,
Oda, ahol a szemünk
Oly messze lát!
Falusi szelek szállnak,
Tovarepül a bánat,
A faluban az élet oly vidám!
A falu csupa ének,
Dalolnak a legények,
Dalol a kicsi kisleány,
Falun az élet oly vidám!
(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!
2. vers:
Ha a faluban élnék,
Én sohase henyélnék,
Hanem amire rám köszönt a nap,
A falu füve selymén a teheneket fejném,
Hajamon a virágos nagy kalap!
Falusi liba lennék,
Sok pirosítót tennék,
A falusi legényt hódítanám!
S ha közeleg az este,
Valahol a füzesbe'
Valaki, tudom, várna rám,
Falun az élet oly vidám!
(Refrén:)
Óh, mily szép:
Völgy ölén, rét füvén
Nem gyötör se bál, se zsúr,
Messze mind a frakkos úr!
Pillangó, vadvirág, lombos ág,
Felhő száll az égen át,
Csodás, mesés világ!
Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár
„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája…”
Lucy és Tom szerelmi kettőse, II. felv.
Kapcs. a 44. sorszámhoz - pontosítva újra leírom a dalszöveget
1. vers:
Tom:
Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,
Királynőnek tenném meg őt az egész nagy világ előtt!
Lucy:
Ha lennék egy szerelmes, édes legénynek a párja,
De szép volna szép a világ, álmaink tündér csodák!
Tom:
Ha jönne a leány, aki szeretne igazán, elébe elmennék!
Ha jönne a leány, szerelem ifjú tavaszán,csak az övé lennék!
Lucy:
Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!
Tom:
Behunyva a szemem...
Lucy:
Reszketne a kezem...
Együtt:
Az ajkát érezném!
2. vers:
Lucy:
Virágos kis kertemben várom virággal a párom,
Halk léptekkel jön majd felém, az álmok csodás éjjelén.
Tom:
A rózsámat majd megtalálom, de szép lesz az álmom.
Az ajtómon halkan be jő, átkarol, megcsókol ő!
Lucy:
Ha jönne a legény a tavasz illat idején, elibe elmennék.
Ha jönne a legény, fekete fény tüzes szemén, csak az övé lennék
Tom:
Nem szólana a szám, csak a kezét szorítanám, csak a szemét nézném!
Lucy:
Behunyva a szemem,
Tom:
Reszketne a kezem
Együtt:
Az ajkát érezném!....
Ha lennék egy lánykának édes szerelmes babája,
De szép volna, szép a világ, és az álmok tündércsodás!
Ránki György - Vas István - Hubay Mikós: Egy szerelem három éjszakája c. musicaljéből (1961)
"Búcsú Budapesttől " (Sennyei Vera előadásában a rádió sugározta)
Isten veled, Budapest, te édes,
Isten veled, fényes éjszaka!
Itt ezentúl minden csak sötét lesz.
Mit keresek én itt? Oh la la!
Tündöklés a boldog keveseknek,
mely a ránk csukódó éjbe tűnt.
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!
Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
hogy valóság volt ez valaha.
A jogászbált egyszer még mi ketten,
ő meg én nyitottuk. Oh la la!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
s tudtuk, hogy tilosba tévedünk.
Isten veletek, ti régi flörtök,
Isten veled, édes életünk!
Pannónia-szálló és Vadászkürt,
ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
Jánoshegyi reggeli utána,
és a sikk, amellyel vétkezünk.
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!
Ó, Király-díj, póló, zsúr meg estély,
pezsgőzés meg Zserbo-bo-bo-bo.
Néha nyáron egy vidéki kastély,
ezt szerettük ez nekünk való.
Egész ország, de csupán az úri,
ez kellett, csak ez jutott nekünk.
Mégis fáj, hogy pusztul, fáj búcsúzni.
Isten veled, édes életünk!
Huszka Jenő - Kristóf Károly: Szép juhászné
(1954)
Krisztina és Rudi vidám kettőse
Hűvös a kút vize, hűvösebb a lány szíve,
Hogyha benne megbúvik a búbánat.
Sáros a fő utca, tipeg rajta száz ruca,
Nyári naptól elég hamar felszárad.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.
Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Jó magyar lány leszel, kurta szoknyát felveszel,
Megcsodálja mindenki a formáját.
Két szoknya, bő szoknya, van ám néki száz fodra,
Nem ez teszi magyarrá a szép lánykát.
Csípje a kánya a csípni valót,
Félre a búval, mert csattan a csók.
Adj egy édest repetának.
Magyar lánynak magyar legény a babája,
Mert a szíve, mert a lelke azt kívánja.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája.
Magyar lánynak a világon nincsen párja.
Csókra termett mindegyiknek pici szája
Balassa Sándor: Az ajtón kívül
opera öt tételben
Szövegét – Wolfgang Borchert drámája nyomán – Fodor Géza készítette
Lehár Ferenc: A mosoly országa
A versszöveget fordította: Harsányi Zsolt
Szu Csong belépője
Oly megható érzéssel nézek körül,
Szívem nehéz, mint a kő.
Szívem minden kis tárgynak örül,
Itt él és itt lakik ő!
Az aranyos kacaja itt muzsikál,
Mely kimondhatatlanul lágy.
Nem sejti, hogy itt a fájdalom áll
És a szívem hű szívre vár.
De a fajtám az néma és hallgatag.
Nem beszél a szív, inkább megszakad.
Mosolygó nézés és jólnevelt arc.
Mögötte fájjon akármilyen harc,
Mögötte könnyezik a szívem.
Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más,
Csak néztem őt, finoman és hidegen.
Szívem az is összetört.
És mi vagyok: játék, bizarr idegen,
Furcsa, fantasztikus flört.
Mint ópiummámorban nézek reá,
Csak mennék utána vakon.
De céltalan az út, nem visz sehova
És a csókját csak álmodom,
És nem kellek őneki,
S elhallgat a szív,
S a fájdalmas vágy
Csak őhozzá hív.
Mosolygó nézés és jólnevelt arc,
Mögötte fájjon, akármilyen harc,
Mögötte könnyezik a szívem.
Egy kicsit vérzik is, de nem tudja más.
Mögötte fájjon akármilyen harc,
Mögötte könnyezik a szívem.
De hogy itt benn mi fáj,
Azt nem tudja más.
Megjegyzés az 575. sz. bejegyzésemhez: a gépiratos szövegkönyv tetején Farkas Ferenc és Dékány András neve alatt feltüntetett Bálint Lajos a második világháború előtt a Nemzeti és a Magyar Színház dramaturgja, illetve a Thália Társaság egyik alapítója volt. Az ő neve a Csínom Palkó rádióoperett csak színpadi változata szövegével összefüggésben merült fel.
Igy van, az 1950-es évszám a fontos.
20 vagy 22, ez már a lényeget tekintve kevésbé, Ruitner Sándor ebben a műsorban igy említette.
Köszönöm. Természetesen, 1950-ben volt az első rádióbemutató, mely évszámot magam számon tartom és többször leírtam már (itt elgépeltem és utóbb sem vettem észre, hogy 1949: a komponálás és a rádiófelvétel éve). Jó, hogy erre rámutattál.
Farkas Ferenc dalművének, a Csínom Palkó című daljátéknak 1950. január 20-án volt a bemutatója a rádióban.
Farkas Ferenc: "Csínom Palkó" című daljátékának rádióbeli bemutatója 1950-ben volt, és nem 1949-ben, ahogy az alábbi bejegyzésben megjelent.
Az 1950-es időpontot nemrég az „Operett a magyar rádióban (1949 - 1990)” fórumban is nyomatékosítottuk.
Ruitner Sándor műsorában „ A Rádió Dalszínháza története – 50 év” szó szerint az alábbiak hangzottak el:
Ruitner Sándor:
„1950. január 22-én, majdnem 50 esztendeje köszöntek be a Magyar Rádió hullámhosszán Farkas Ferenc és Dékány András "Csínom Palkó" című daljátékának hősei a hallgatók otthonába.”
Ezt követően Farkas Ferenc elmondta, hogy 1949-ben kapta meg a megbízást, a fölvételek kitűnő szereposztásban kerültek előadásra 1950-ben.
Teljes szövegkönyv az internetről - Farkas Ferenc: Csínom Palkó
2008-ban a Békéscsabai Jókai Színház színpadra állította a daljátékot - a régi librettó /Dékány András/ szövegét Bálint Lajos némileg átdolgozta; a leírt anyag bizonyos helyeken feltünteti illetve a versek után betoldja az eredeti szövegkönyv szerinti ill. a daljáték 1963-as rádiófelvételén hallható dialógusokat és dalszövegeket; így követhetők az eltérések az eredetihez képest.
Farkas Ferenc Dékány András szövegére komponált Csínom Palkó című daljátékát a rádió megrendelésére készítette, melynek 1949-ben volt a bemutatója; e rádiófelvétel átdolgozása után, 1951. február 22-én mutatta be a Városi Színház - a mai Erkel - az átdolgozott művet.
A daljáték második, teljes stúdiófelvételére a Rádióban 1962. december 17-én került sor, ugyancsak Lehel György karmester zenei irányításával. Az elkészült felvételt a Rádió Dalszínháza először 1963. május 1-jén sugározta:
Farkas Ferenc – Dékány András: Csínom Palkó
3 felvonásos daljáték
Vezényel: Lehel György
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Mikó András
Szereposztás:
Csínom Palkó – Simándy József
Csínom Jankó – Palócz László
Balogh Ádám, kapitány – Melis György
Zsuzsika – Gyurkovics Mária
Rosta Márton – Szabó Ernő
Éduska, a leánya – Házy Erzsébet
Tyukodi, a strázsamester – Domahidy László
Förgeteg, betyár – Radnay György
Örzse – Komlóssy Erzsébet
Kati – Andor Éva
Koháry gróf – Deák Sándor
Koháry grófné – Neményi Lili
Tájékoztatásul ideírom a stúdiófelvételen található betétszámok megnevezését – részben azonos az internetre feltett szövegkönyv verseivel.
- Előjáték és Förgeteg dala (Radnay György)
- Csínom Palkó és Csínom Jankó kettőse „Jöttünk Edelényből” (Simándy József, Palócz László)
- Kati és Jankó kettőse „Katinkám, ide gyere!..../Elmondom szemedbe, szívem szerint szeretlek, szemérmes virágom…./Kis Dunaág, nagy Dunaág….” (Andor Éva, Palócz László)
- Palkó és „Tyukodi kettőse: „Te vagy a legény!...” (Simándy József, Domahidy László, énekkar)
- Palkó és Jankó dala (Simándy József, Palócz László)
- Balogh Ádám dala „Ahol te jársz” (Melis György)
- Örzse dala: „Tányér, bogrács, fakanál, puha ágy és pörkölt-libamáj, ez az asszonynak, ez az asszonynak a dolga; éles kard és buzogány, kanóc, puska és kacagány, ez a férfiaknak, ez a férfiaknak gondja…/ De ha szól a harci riadó…” (Komlóssy Erzsébet, énekkar)
- Jelenet, Éduska és Rosta kettőse, I. felv.: „Jó estét, jó estét, áldás erő békesség” (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, énekkar; próza: Radnay György)
- Prózai jelenet, I. felv. „Mézeskalács, abból ugyan mi nem kérünk” – próza: (Házy Erzsébet, Sándor Judit, Radnay György, Szabó Ernő)
- Zsuzsika dala „Sírva írt levelem” (Gyurkovics Mária)
- Jelenet és Palkó dala, I. felv. „Jaj, ez a sok kacat”; „Elrepült a szép madárka, messze repültˇ Próza (Ének és próza: Simándy József, km. Házy Erzsébet).
- Éduska és Palkó kettőse, I. felv. „Éduska, te volnál”; „jójszakát kis leány, a nevem Csínom Palkó” (Házy Erzsébet, Simándy József – ének és próza)
- I. felvonás fináléja (Házy Erzsébet, Szabó Ernő, Domahidy László, Melis György, Simándy József, Palócz László, énekkar)
- Palkó dala: „Elrepült a szép madárka, merre repül?ˇ (Simándy József)
- Zsuzsika, Éduska és Rosta jelenete, II. felv. „ Hát itt fogunk mulatni”; „Olvasd: sírva írom levelem” (Próza, ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet)
- Zsuzsika és Balogh Ádám kettőse a II. felvonásból „Hűséges szívemmel” (Gyurkovics Mária, Melis György)
- Zsuzsika és Éduska jelenete, II. felv. „Ennyire szereted?”; „Hé, emberek, jó egészséget, itt volnánk” (Próza és ének: Gyurkovics Mária, Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György)
- Éduska és Balogh Ádám jelenete, III. felv. „Kapitány uram, szolgálatára” (Próza és ének: Házy Erzsébet, Melis György)
- Jelenet, III.felv. (Házy Erzsébet, Simándy József, Melis György, Domahidy József)
- Koháry grófné és Rosta Márton kettőse: „Ein, zwei, drei, ein, három a tánc…” (Neményi Lili, Szabó Ernő)
- Prózai jelenet és a III. felv. fináléja: „Ide hozzám! Nézzétek, Tyukodi a bakon!....Jól verekedtetek! Az új rangot megérdemlitek!...Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos karabélyom…” ( próza és ének: Házy Erzsébet, Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Gyurkovics Mária, Simándy József, Palócz László, Melis György, Domahidy László, Szabó Ernő, énekkar)
Franz von Suppé: Pajkos diákok
Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (kórus)
Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő
(A dalszöveg - kivonatosan)
Brand, diák (bariton):
Szabadítónk! Szabadítónk!
Frincke Léni, diák (alt):
Megmentőnk! Úgy jön ő!:
Fleck, diák (tenor):
A teljes bölcs fakultás …
Ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak…
Mert mint egy gróf Luxemburg, úgy elverjük ám a pénzt!
Diákok kara:
Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ...
Frincke Léni, diák (alt):
Három sárkány! ...
Brand, diák (bariton):
Mind a hármat le is győzted!
Fleck, diák (tenor):
Mind a három, mint a járom,
Oly nehéz volt, mondhatom.
Türelemmel kellett várnom,
Míg megoldhatom.
Szépen bekopogtam úgy délfelé…
Mikor a szobába beléptem ám…
A hölgyekhez kézcsókkal járultam én,
És elmondtam kérelmem mily szerény.
Rám morog egyik: lám, megint pénz kell egy úrficskának, tán?
Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?
Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!
Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán.
Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák…
Így csevegtek, így csipogtak,
Összevesztek, összefogtak,
Felugrottak és leültek,
Egyre jobban felhevültek.
Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt,
Akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült!
Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,
S úgy megy minden, ahogy kell,
Úgy megy minden, minden, minden…
Diákok kara:
Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel,
S úgy megy minden, ahogy kell,
Fleck és a többi diák:
Úgy megy minden, minden, minden…
Koccintsunk hát!
Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!
Franz von Suppé: Pajkos diákok
Geyer [Geier] uzsorás [tőkepénzes] kupléja
Magyar szöveg: Innocent Vincze Ernő
I.
„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván!
Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán!
Nékem másnál több a pénzem, gyűjtöm én.
Vérem forr, ha nézem, ó ez mind enyém!
Lángra gyújt egy édes láz,
Boldogságom nincsen más.
Egyetlen mámorom,
Ha pénzem számolom…
Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,
Összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.
Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,
S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel!
Édesem, nézzen ily jól tömött zsákot! ….
Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! …
Pénzem csendülj!
S ha gyűjtelek, te gyűlj!
Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,
Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.
Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,
Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,
Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!
II.
Nincsen szó, mely rám még hasson, nincsen vágy!
Elhagyott az asszony, el az ifjúság!
Minden régi gyönyörűség messze szállt!
Egy maradt csak hű még, ez a pénzeszsák!
Semmi más nem az enyém,
Már csak őt imádom én!
Egyetlen mámorom,
Ha pénzem számolom:
Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,
Összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.
Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,
S újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel.
[Már mind ez nem tréfa múlt idők képe]….
Semmi sem vár , hiszen már úgyis vége…
Elmúlt és kész.
Csak egy maradt: a pénz.
Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével,
Összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.
Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba,
Ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel,
Ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!
Kapcs. 381. sorszámhoz
A dalszöveg pontosítása
Schubert - Berté: Három a kislány
Dalszöveget fordította: Harsányi Zsolt
„Ó drága szép muzsika” - kettős
I.
MÉDI:
Lelkem boldog, mily nagy dolgot
Értem meg véletlenül.
SCHUBERT:
Ennyi szóval, széppel, jóval
Attól félek, túlbecsül.
MÉDI:
Túl szerény, mert az tény,
Hogy nagyon szép minden műve.
SCHUBERT:
Műveim és nem én…
Persze, hogyne érteném…
MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
Úgy simul a mámoros lelken át.
A csendülő, zendülő,
Szívemben bent ülő,
Libbenő, ringató nótaszó. .
II.
MÉDI:
Ennél szebbet, édesebbet,
Nem csinálhat senki más!
SCHUBERT:
Ó Istenkém, régi gyengém
Egy kis komponálgatás.
MÉDI:
Mennyi mély szenvedély
Lángol minden kis dalában!
SCHUBERT
Bennem is lenne még,
Hogyha szólni merhetnék!
MÉDI - SCHUBERT:
Ó drága szép muzsika, drága hang,
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang.
Úgy simogat és annyi enyhet ád,
A csendülő, zendülő,
Szívemben bent ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
Franz von Suppé: A szép Galathea
Magyar versfordítás: Innocent Vincze Ernő
Pygmalion imája és Galathea ébredése - részlet
Pygmalion:
Vénusz! Óh, figyelj reám!
Találjon Rád forró imám!
Nagy Istennő! Szépség, erő!
Szívemből fájdalmas vágy tör elő.
Ó, tudom jól! Ajkam, ha szól,
Szavadra: életre kél a kő!
Vágyódva kérlek, szálljon rá élet!
Hallgass meg kérlek, adj néki szívet!
Szívébe szerelmet adj, melytől életre kél!
Istennő! Ébreszd fel!
Vénusz! Nézz le rám!
Sóhajom Téged hív!...
Felsóhajt!...
Keze mozdul…
Óh, mily szép!...
Szava kél!...
Igen, él!...
Úgy van: élsz! Remegve látom!
Galathea!
Galatheám! Én édes álmom!
Galathea! Elönt a vágy!
Galathea! Úgy vágyom Rád!
Galathea:
Mi ez?... Itt bent?… Mi fáj? …
Mi ez?... A titkos dobbanás?...
Pygmalion:
A szívem él!…
Galathea!
Hatalmas, édes vágy!
Galathea:
Mondd, ki vagyok én?
Pygmalion:
Asszony vagy!
Az, akit vártam!
Akit kívántam!
Szerelmem, boldogságom vagy!
Pygmalion:
Rád várt a lelkem minden álmatlan éjjel!
Égi nő, akire vártam, akit imádtam,
Te vagy az élet és a cél!
[…]
Galathea! ...
Édes mámor, jöjj hát boldogság!
Drága szerelem, áradj rám!
Galathea és Pygmalion:
Jöjj drága párom, tiszta csókodban élek...
Franz von Suppé: Boccaccio - operett
Boccaccio és Fiametta „Olasz kettőse”
a német szövegre írt libretto betétszáma – amit olasz nyelven énekli a két szereplő.
Az 1879. február elsején Bécsben, a Karl Színházban bemutatott Boccaccio szövegét és verseit Zell és Genée írták.
Harsányi Zsolt fordította le a verseket, munkájában természetesen az "Olasz kettős" verseit nem kellett magyarra átültetetnie… a világ legtöbb színházában az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen épp ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt.
Ismét ideírom ennek a duettnek az eredeti olasz szövegét: ez a harmadik felvonásban, a herceget megtévesztendő komédia- jelenet részeként hangzik fel Boccaccio és szerelme, Fiametta között.
Ezen túl Winkler Gábor Operett könyvéből idemásolom ennek szöveghű, de nem prozodikus magyar fordítását is, Blum Tamás gondozásában
III. felvonás – Duettino
Boccaccio:
Mia bella fiorentina
Disprezzi l’amor.
Ignori furbettina
Le piaghe del cor.
Coll’aria di contento
Derisi il mio lamento,
Non calmi i mesti gemiti
Con un sorriso almen!
E pur vedrai ti scorgerai,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il seno,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il sen!
Fiametta:
Le scalire fiorentine
No sprezzan l’amor.
Boccaccio:
O, si !
Fiametta:
Sorrisi ed occhiatine
Le sorton dal cuor.
Boccaccio:
No, no !
Fiametta:
Si pascon pel contento
Derider il lamento,
E pur nascoste lagrime
Si lasciano fuggir.
Boccaccio:
Ignoran l’amor !
Fiametta:
Ah si, vedrai
Ti scorgerai.
Quando il bramato capita
D’amore san’ morire!
A - si la bella fiorentina
A - sembra cruda, senza cuore
Un sorriso, un occhiatina,
Firulin, firulin, firulera –
L’infiamma al dolce amor.
Boccaccio:
E pur ver, che la fiorentina
Al parer, alper sembra cruda senza cuore
Un sospir, un languir
Una dolce occhiatina,
Firulin, firulin firulera
L’in fiama al dolce amor.
Cosi mia fiorentina
Più speme non ho !
Fiametta:
Il cuore e la manina
Io perder non ho’!
Boccaccio:
In van io dunque gemo,
In van d’amor io fremo.
Fiametta:
Se vero son quei gemiti
Allor t’ascoltaro !
Ah si vedrai –
Boccaccio:
Ignori l’amor ah si!
Ti scorgerai –
Fiametta és Boccaccio
Che dell’amor i fremiti
Con te dividero!
Boccaccio:
E pur ver e pur ver
Che la fiorentina
Al parer, al parer, sembra, senza cuor
Un sospir, un languir
Una dolce occhiatina,
Fiametta:
A - si
La bella fiorentina
A - sembra cruda
Senza cuore,
A - un sorriso
Un occhiatina.
Boccaccio és Fiammetta:
Firulin, firulin, firulera
L’in fiamma al dolce amor,
Firulin, firulin, firulera
L’in fiamma al dolce amor
Magyarul:
Boccaccio:
Szép kis firenzei hölgy,
ki a szerelmet megveted ,
semmibe véve, te kis ravasz,
gyötrelmét e szívnek.
Elégedettséget színlelve
nevetsz panaszaimon,
bánatos sóhajaimat nem enyhíted
egyetlen mosollyal sem.
Meglásd, majd megtudod,
ha lüktető szerelemtől
összeszorul a kebled!
Hogyan szorít a szerelem,
Megtudod te is!
Fiametta:
A furfangos firenzei nők
nem vetik meg a szerelmet
Boccaccio:
Úgy ám!
Fiametta:
Mosolyuk és pillantásuk
szívből jön
Boccaccio:
Nem, nem!
Fiametta:
Boldogsággal hitegetnek,
a sóvárgást kinevetik,
és csak titokban
hullajtják könnyeiket.
Boccaccio:
Semmibe veszik a szerelmet!
Fiametta:
Meglásd,
majd megtudod:
ha a hőn óhajtott férfi betoppan,
majd meghalnak a szerelemtől.
H az óhajtott férfi betoppan,
meghalnak a szerelemtől.
Ó igen, a szép kis firenzei nő
keménynek, szívtelennek látszik,
ám egy mosoly, egy pillantás
csiribi – csiribá,
édes szerelemre gyújtja.
Boccaccio:
Ez így lehet,
a firenzei nő látszólag szívtelen,
ám egy sóhaj, egy epekedés,
egy kedves pillantás
csiribi – csiribá,
édes szerelemre gyújtja.
Így számomra édes hölgyem,
nincsen már remény.
Fiametta:
A szívemet és a kacsómat
nem veszejtem el!
Boccaccio:
Tehát hiába sóhajtozom
és reszketek a szerelemtől,
Fiametta:
Ha őszinték a sóhajaid,
meglátod,
meghallgatlak én!
Boccaccio:
Semmibe veszed a szerelmet,
ó igen, majd megtudod…
Boccaccio és Fiametta:
hogy szerelmes reszketésem
megosztom veled.
Boccaccio:
Pedig igaz, pedig igaz,
hogy a firenzei nő
e, látszólag szívtelen,
mégis egy sóhaj, egy panasz,
egy édes pillantás
Fiametta:
Ó, igen,
a szép firenzei nő
látszólag kemény
és szívtelen,
ám egy mosoly,
egy pillantás
Boccaccio és Fiametta:
Csiribi – csiribá,
édes szerelemre lobbantja
Csiribi – csiribá,
felkelti a szerelem tüzét.
A 72. sorszám alatt beírt dal szövegét pontosítom és kiegészítem:
Carl Millöcker – Theo Mackeben: Dubarry
Szöveg: Szenes Andor
„Mindegy nekem, mi lesz velem…” – Dubarry keringő dala
1. vers
Átéltem már néhány szerelmet
És csókokat,
És bókokat,
A férfiak úgy érdekelnek,
S a pillanat,
Mely elszalad…
A szívem nékik adtam
A szívemért
Mi volt a bér?
Hogy végül itt maradtam,
Semmit sem kaptam
Mindenér?
Refrén:
Mindegy nekem,
Mi lesz velem,
Ha egyszer felgyúl a szívem,
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Csak engem nagyon szeressen.
Akármi lesz,
Akárki lesz,
Öleljen forrón szívéhez.
Mindegy nekem,
Ki lesz velem,
Király vagy koldus,
Enyém legyen!
2. vers
Rajong a férfi mind utánam,
Száz vallomás,
Mi kéne más?
És mindig érdekelt a játék,
A lángolás
Olyan csodás.
Ha néha lehull a könnyem,
Még ez se fáj,
Ha így muszáj;
De felvidulok könnyen,
Ha rám mosolyg egy
Férfi száj.
Refrén:
Mindegy nekem,
Mi lesz velem...
Rudolf Friml – Herbert Stothart – Otto Abels Harbach: Rose-Marie
Indián szerelmi dal – kettős
Magyar dalszöveg: Radó István
A tó kék vizén ragyog a hold,
Gyönyörűbb nyári éj még sose volt.
Szívemből feléd egy dallam száll
A szellő szárnyán reád talál!
Ha leszáll az éj kicsikém te ne félj,
Szíved az enyém, s a tiéd vagyok én.
Szerelmem küldöm a szívem hű forró szaván,
Akkor mi lesz, ha a válasz nem jön majd az éjszakán?!
De ha szól a dal a sötét völgy ölén,
Tudni fogom én , hogy Te jössz már felém!
Mosolyog ránk a szép nyáresti ég!
Ha leszáll az éj, kicsikém ne félj!
Megjegyzem, ugyanennek a dalnak létezik másik versfordítása is, szerzője: Harmath Imre.
„… Tavasz éjszakán ezüst a tó…. csillagfényes ég nevet le rád...- Hangom hogyha hív, gyere már, mire vársz… - Gyere-gyere hát, szívem úgy vár rád!”
Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban Magyar szöveg: Romhányi József Pluto (Aristeusz) kupléja, I. felv.: Én Aristeusz vagyok, a kincsem néhány bárány, És egy-két bödön méz, mely ragyog szépen sárgán. Nem gyötri lelkem kín, a szívem sose fáj. Hiszen más gondom nincs, csak ez a kicsi nyáj. Zöld mezőben, tarka réten járom utam én. Kék gyönyörű tiszta égről árad rám a fény. Száll, zümmögve ágról-ágra mézet gyűjt a méh. Nincs édesebb élet, mint a jámbor pásztorlét, Mint a jó jámbor pásztorlét. Imádom sorsomat, sohasem kérek mást. Így élem éltem, mint egy boldog áldomást. Styx Jankó dala, II. felv.: Voltam király Beóciában, Hatalmas, fényes, nagy király. Szerettek úgy, úgy általában, Nevem emléke most is áll. Térdre borult előttem népem, Látván e pompás, büszke fényt. Imát is mondtak gyakran értem, Hogy mennybe jussak mielőbb. Kriptám egy nagy márványlap zárja, Ilyenkor lám, semmi sem drága, Ó, jaj, ó, jaj, bárcsak még visszamehetnék! Családom hős emlékét őrzöm, Háborút vívtak, vérezőt. Ott veszett el nagyhírű ősöm, Bősz Lipót, kint a harcmezőn. Nővérem volt Mária Nosztra, Magányban élte életét. Semmit sem költött ő a kosztra, S így élte gyorsan véget ért. Öcsém sok szép érdemet szerzett, Összesen élt vagy negyven percet, Ó, jaj, ó, jaj, nagy a baj, kihal ez a faj! Borzasztó baj, hogy így meghaltunk, Mert roppant tetszik ön nekem! És ha már éppen ennél tartunk, Legyen kérem, az özvegyem! Viszonylag szép boldogult volnék, Nem baj, ha mégse tetszem én. Királyné lenne, s tudja jó ég, Ilyen rang holnap lesz-e még? De ez a vén csavargó Plutó, Ez visszatart a földi úttól, Ó, jaj, ó, jaj, ez a baj, irigy a tulaj!
Kapcs. 554. sorszám Egy kedves fórumtársam segítségemre sietett! Megvan az ominózus verssor helyes szövege, további, más javításokkal, idemásolom a teljes dalszöveget: Lehár Ferenc: Frasquita Magyar dalszöveg: Harsányi Zsolt Armand dala Frasquitához (II. felv.) Kicsikém ne tétovázz, Vár egy csöndes kicsi ház Oly régóta kér, hogy jöjj, ne félj! Pezsgő majd behűtve vár, Cigaretta füstje száll, Néked adom át az éjszakát! Gyere el ha kél a Hold, Ilyen éj még sose volt, [u] Szirmát hinti rád a jázminág.[/u] Este fél kilenc után, Nyitva vár a kis szobám, Néptelen a ház, csak ő a Hold vigyáz! Két szívet rejt a boldog éj. Mily csöndben jár [u]ott künn[/u] a szél. A holdfény benéz a homályon át. Egy szót se szól, akármit lát. [u]Hűs park ölén,[/u] a lomb alól, Egy árva kismadár dalol. Míg végül beszól a friss napsugár: Jó reggelt! Itt az óra, reggelizni már! A kiemelt, aláhúzott részeknél történtek javítások. Tehát, ez a hibátlan dalszöveg leírva. Ezt a változatot énekli Udvardy Tibor az operett keresztmetszetéből készült rádió-stúdiófelvételen.
Egyébként a kitett német szöveg is megérdemelne egy misét, pl. melléütések vannak benne, írásjelek hiányoznak. Küldtem neked [u]sírmákot[/u] (Haladjunk tovább...).
Ne legyél telhetetlen...
:-) Egy fél fokkal jobb! Csak az a [u]kék, mennyezetes ágy[/u], amiről szól az egész, csak legalább az benne lenne! Mondjuk a kleine Maus, mint kis zsivány helyett. És a "lámpafényes légyott" is jó lett volna.
A "megmagyarázás" helyett, íme, egy másik magyar fordítását is leközlöm Lehár híres dalának – ez teljesebb – és - talán (közért)hetőbb szöveg?!… „Kicsikém, ne tétovázz!” Kicsikém, ne tétovázz! Szűk utcában kicsi ház, Oly régóta vár, hogy jössz-e már?! Mindent kapsz te kis zsivány, Amit szemed, szád kíván. Nem bánod meg ám, hidd el, cicám! Gyere el ma tubicám, Öt perccel kilenc után, Magam állok őrt ajtóm előtt. Bátran jöhetsz, nincs veszély, Senki sem lát, ó, ne félj! Néptelen a ház, Nem kell, hogy úgy vigyázz, Jöjj szívecském, ne félj, ne félj! Hisz kettecskén oly szép az éj, A holdfény benéz a homályon át, És szemet huny, akármit lát, A park felől, a fák alól Egy szunnyadó madár dalol, S egyszer csak beszól a friss napsugár: Gyerekek itt az óra, reggelizni már. Minden elkészítve vár, Drága szívem, gyere már! Ne mondd, hogy igen, Csak jöjj, szívem, Olyan gyötrő már a vágy, Olyan árva már a ház, Nem aludnám át az éjszakát!
Abban a reményben, hogy IVA, a lefordított magyar nyelvű éneklés nagy pártolója is elolvassa, miből lesz a sírmák... :-) Franz Lehár - Hab' ein blaues Himmelbett (Frasquita) Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht, Alles ist bereit gemacht Für ein Stelldichein Beim Lampenschein Wenn der Sekt im Glase sprüht Und die Zigarette glüht Fühlst du, kleine Maus, Dich wie zu Haus' Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht, Alles, was dir Freude macht, Geb' ich gerne dir, Ach, komm zu mir. Fünf Minuten nach halb Neun Werd' ich an der Türe sein. Niemand wird dich seh'n Beim Kommen und beim Geh'n. Ein Glück mir winkt wo wie noch nie, Kein Laut uns stört, kein Vis à Vis. Beim Mondenstrahl ganz verstohlen noch spät, Doch was er sieht, er nicht verrät. Im nahen Park die Nachtigall Singt süss dazu ein Madrigal, Bis dann sie Sonne uns sagt ganz diskret, Es ist schon Zeit, dass ihr zum Gabelfrühstück geht. Schatz, ich bitt' dich, komm heut' Nacht, Alles, was dir Freude macht, Geb' ich gerne dir, Ach, komm zu mir. Hab' ein blaues Himmelbett, Drinnen träumt es sich so nett, Aber nicht allein, Geh, sag' nicht nein.
Meg ez a hangszerén ... dalol sem világos: most dalol, miközben ott ül hű hangszerén? Vagy a hangszer énekel?
Ne kérd, hogy meghallgassam! Hiszen én sem bántottalak. Inkább segíts a többit megmagyarázni, ha már érdemesnek tartottad közkinccsé tenni. Néked adom át az éjszakát! ... Gyere el ha kél a hold, ... Este fél kilenc után... Végülis hányra menjen a lány? Mily csöndben jár a fű... Meghiszem azt; biztosan papucs van a fű lábán. Hű hangszerén a lomb alól, Egy árva kismadár dalol. Miért hű a hangszere? ...beszólt a friss Napsugár, Itt az óra, reggelizni már! Nyílik ilyen rímre a bicskám, Nekem a zsebemben ám. A Parsifal "Liebesmahl"-ja, mint Úrvacsora is kiakasztott, hiszen Wagner a librettoban háromszor is utal arra, hogy dél van. Ehhez képest a sírmák tulajdonképpen kismiska.
Bizonyára az énekszám felvételének hallgatása közben írták le és belekerült ez az értelmetlen szövegű sor. Most töröm a fejem, de egyelőre számomra is rejtvény, de így volt leírva a sor ahonnét kimásoltam; nem értelmeztem, jó hogy felfigyeltél erre az értelmetlenségre! [url] https://www.programguru.hu/video/udvardy-tibor-kicsikem-ne-tetovazz_49a36e9e3.html; „Kicsikém, ne tétovázz…” [/url] Bizonyára az énekszám felvételének hallgatása közben írták le és belekerült ez az értelmetlen szövegű sor. Meghallgattam a dalt, a verssor vége talán: „… jázmin, ám.”? Te mit hallasz ki ebből, ha odajutsz és lejátszod a dalt?
Sírmák hinti rád a jázminát. Mi az a sírmák, aminek jázmina van???
22B
Lehár Ferenc: Frasquita Magyar dalszöveg: Harsányi Zsolt Armand dala Frasquitához (II. felv.) Kicsikém ne tétovázz, Vár egy csöndes kicsi ház Oly régóta kér, hogy jöjj, ne félj! Pezsgő majd behűtve vár, Cigaretta füstje száll, Néked adom át az éjszakát! Gyere el ha kél a hold, Ilyen éj még sose volt, Sírmák hinti rád a jázminát. Este fél kilenc után, Nyitva vár a kis szobám, Néptelen a ház, csak ő a hold vigyáz! Két szívet rejt a boldog éj, Mily csöndben jár a fű, a szél. A holdfény benéz a homályon át. Egy szót se szól, akármit lát. Hű hangszerén a lomb alól, Egy árva kismadár dalol. Míg végül beszólt a friss napsugár: Jó reggelt! Itt az óra, reggelizni már!
Kapcs: 406., 65. sorszámok Lehár Ferenc: Garabonciás (a rádiófelvételen az operett A vándordiák címen ismeretes; a komponista Cigányszerelem c. művének átdolgozása, amihez új dalokat is komponált) Dalszöveg: Innocent-Vincze Ernő „Utam muzsikálva járom” (tenor hangra) Józsi dala Utam muzsikálva járom, Búsan keresem a párom ... Négy húron át, zengem a szív szavát ... Szép asszony, hej, ha rám nevet, Szétfutnak mind a fellegek! Párosan ez a világ Gyönyörű, aranyos délibáb! Gyöngyvirágom, kicsi violám! Mondd, az arcod mért oly halovány? Elepeszti tán a szerelem, Ami idebenn dalol szíveden? Sóhajod megérti majd az ég, Elküldi a párod tefeléd! Rólad álmodik nótafám, Szép violám! Utam muzsikálva járom, Egyszer meglelem a párom ... Négy húron át, zengem a szív szavát ... Szép asszony, hej, ha rám nevet, Szétfutnak mind a fellegek! Véled lesz ez a világ Gyönyörű, aranyos délibáb! Kereslek rég ... Álmok csodás ligetén Tündér Ilonát találtam én!
Fényes Szabolcs: Két szerelem „Hajnali vallomás” Dalszöveg: Halász Rudolf Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, Én a völgy ölén remegve várok rád. Már ébred a szép ,harmatos rózsaág, A tavasz dalos reggelén jössz az úton át. Száz pipacs virág mezején leng a szél, Még egy perc csupán, s ajkunk összeér. Nézd, a napsugár kibontja szép haját, Lágy fürtökben hull reád, Elküldi a rét nekünk, illatát. Száll feléd e halk, hajnali vallomás, Hidd el, amíg élek én, nem kell soha más! Fekete szárnyon száll az éj, a boldog napnak vége már. De holnap újra várlak én, a hajnal újra ránk talál. Ne feledd el ha véget ér e boldog álmodás. Ez nem csak múló pillanat volt, ez több, ez szebb, ez más! Kék, hajnali fény ragyog a fákon át, Én a völgy ölén remegve várok rád. Már ébred a szép, harmatos rózsaág, A tavasz dalos reggelén jössz az úton át. Száz pipacs virág mezején leng a szél, Még egy perc csupán, s ajkunk összeér. Nézd, a napsugár kibontja szép haját, Lágy fürtökben hull reád, Elküldi a rét nekünk, illatát. Száll feléd e halk, hajnali vallomás, Hidd el, amíg élek én, nem kell soha más! Ez a dal ma délelőtt hangzott el a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorában. (Ilosfalvy Róbert & Magyar Rádió És Televízió Szimfonikus Zenekara & Gyulai Gaál Ferenc)
Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt (rádióoperett) Juliette dala: „Inkább csókolj” (Házy Erzsébet énekli hanglemezfelvételen - Qualiton – 1967. LPX 16572 ) Dalszöveg: Kristóf Károly Inkább csókolj és ne beszélj! Hisz a csók időre jár! Na de jól figyeld, mert mit sem ér, ha csókod röpke szeszély . És a hosszú csóktól ne félj, ha a szám a szádhoz ér! Inkább csókolj és ne beszélj, mert a szónál a csók többet ér! Milyen édes tud lenni az életben egy kis váratlan, egy kis véletlen! Olykor át segít bennünket mindenen. Én a véletlent úgy szeretem! Ez a perc is véletlen. Vagy talán csak éget benn…?! Inkább csókolj és ne beszélj! Hisz a csók időre jár! Na de jól figyeld, mert mit sem ér, ha csókod röpke szeszély . És a hosszú csóktól ne félj, ha a szám a szádhoz ér! Inkább csókolj és ne beszélj, mert a szónál a csók többet ér! De a hosszú csóktól ne félj, ha a szám a szádhoz ér! Inkább csókolj és ne beszélj! Mert a szónál a csók többet ér!
Gyöngy Pál: Minden jegy elkelt (rádióoperett) Kettős: „Mire vársz?” (Házy Erzsébet és Bende Zsolt éneklik hanglemezfelvételen - Qualiton – 1967. LPX 16572 ) Dalszöveg: Kristóf Károly 1. József: Ha választhatok most egy témát: a szerelemről legyen szó, mert én szakember lennék e téren. Juliette: Bár nem igen látom a célját, hogy szóbahozni miért jó, hisz már azonnal felforr a vérem. József: Mire vársz, ha a szív szava szólít? Mire vársz, ha a vágy tüze bódít? Juliette: Kereslek úgy, ahogy a vándor üde forrást, álmom ez. Nem kérek mást. József: Le ne késs; ez a perc vissza nem tér! Van-e még, ami több is lehetne ennél? Juliette: Egyre kérlek hát, hunyd be a szemed, add a szád; csak a csók oltja el szívem szomját! 2. Juliette: A tűzzel játszani nem félek! És figyelmeztet most az ész, hogy itt kincseket kínál az élet… József: Egy meggondolatlan kis lépés s az ember aztán nagyot néz… Juliette: És már veszélyes ösvényre tévedt. József: Mire vársz, ha a szív szava szólít? Mire vársz, ha a vágy tüze bódít? Juliette: Kereslek úgy, ahogy a vándor üde forrást, álmom ez. Nem kérek mást. József: Le ne késs; ez a perc vissza nem tér! Van-e még, ami több is lehetne ennél? Juliette: Egyre kérlek hát, hunyd be a szemed, add a szád; Együtt: Csak a csók oltja el szívem , a szívem szomját!
Gyöngy Pál – Bródy Tamás: Éva a paradicsomban – (rádióoperett) Kettős: „Ne kérdezd tőlem” (Házy Erzsébet és Korondy György éneklik hanglemezfelvételen - Qualiton – 1967. LPX 16572 ) Dalszöveg: Békeffy István Éva: Részegít a pezsgő, részegít a csók, nem tudom mi lesz, de inni jó. A bonviván: Könnyű flörtnek indult, máris szívre ment! Meddig fogsz szeretni engem? E válasz most mindent jelent! Éva: Ne kérdezd tőlem, hogy meddig foglak szeretni még. Ki tudja előre azt, hogy a szíve meddig ég! A bonviván: Ne kérdezd tőlem, tudnék-e még így szeretni mást, már holnap siratni máris az őszi hervadást. Ma miénk az élet: szívünkben még a nyár vidul. Éva: Hát csókold a számat és minden bánat elsimul! Elsimul… Ne kérdezd tőlem, hogy meddig foglak szeretni még. Ki tudja előre azt, hogy a szíve meddig ég. Együtt: Egy édes, szerelmes csókból minek csinálunk tragédiát. Jöjj édes, töltsük hát el most a legszebb éjszakát!
Kapcs. 119. és 45. sorszámok Jacobi Viktor – Martos Ferenc – Bródy Miksa: Sybill Sybill és Nagyherceg kettőse Dalszöveg Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Fenséges asszonyom. Szívem dobban, hogy újra láthatom! Nos, mért hallgat? Valóban, mégse szép! Olyan furcsa Ön, Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét! Sybill: Szívem dobban, nincs szörnyű fordulat… Nagyherceg: Hogy van? Hogy van? Remélem, jól mulat! Sybill: Fenség, fenség! Viseltem bár nevét… Nagyherceg: Mily furcsa Ön! Nem nyújtja Ön csókra kicsiny kezét!? Mért nem gyöngéd? Hozzám, fenség!? Nézzen a szemembe jól! Nézzen a szemembe, honnan múltunk száz emléke szól! Emlékszik még, nyár volt, nem rég, és az álmok kék taván Játszottunk, mint balga gyermek a szerelmek csónakán!? Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, Itt a mámor, ajka rózsaszín tüzét! Eltűnődni kár, az idő eljár! Ábrándozás az élet! Álmodásra hív! Kórus: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsaszín tüzét! Engedelmével, az idő eljár! Ábrándozás az élet, álmodásra hív! Sybill: Pardon, fenség! Nagy bűnt követtem el. Nincs más mentség, kegyelmet kérni kell!? Nagyherceg: Pardon, fenség! Szokatlan ily beszéd. Mily furcsa Ön! Mért sújtja Ön, ennyire hitvesét!? Sybill: Mért oly gyengéd? Hozzám, fenség? Ez a flört... Nagyherceg: Engedelmével, táncba vinném el. Csak csodálom, tiszta mámor, ajka rózsa szép tüzét! Sybill: Engedelmével, az idő eljár. Együtt: Ábrándozás az élet, álmodásra hív!
Az alábbi dalszöveg Buday Dénes- Szilágyi László Csárdás c. operettjének vidám kettőse - ma hangzott el a Dankó Rádióban: „Kis kacsa fürdik a Római part strandon, háp-háp” Nincs ide messze a Római-part, Hallom a népszerű dzsesszzenekart, Dú, digi-dú. Ránk nevetett az a vén sunyi hold, És a zenének csak egy dala volt, Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a Kis kacsa fürdik a római parti strandon Háp, háp. Arra jön egy liba, szól neki: "Kis baba, jöjjön a Hangliba este, ha ráér, pardon, Gá-gá". Rohannék örömmel, de férjem a sanda gúnár, Az édes, szegény kis nejének ilyet nem kínál. Kis kacsa fürdik a, kis kacsa fürdik a, Kis kacsa fürdik a római-parti strandon, Háp-háp. És ugye mit tesz a népszerűség, Csak kacsahúst eszik ottan a nép, Dú, digi-dú. Hogyha ma tíz vacsorát abonál, Önnek e dal már az étlapon áll. Dú, digi-dú. Kis kacsa fürdik a ....stb.
Kapcs. 461., 465. és 466. sz. sorszámok. Áthozom a Kemény Egon-topicból: 782 • smaragd Előzmény 781 • Válasz erre 2017-02-21 15:27:42 KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás" (1950) sikeresen előadott rádióoperett számok... erről az el nem készült rádióoperettről már én is írtam korábban az "Operett a magyar rádióban (1949-1990)" fórumban. Szász Péter nem tudta időben elkészíteni a szövegkönyvet, így elmaradt a szigorú határidőhöz kötött bemutató. Megmaradtak Kemény Egon kompoziciói, amelyeket Tamássy Zdenkó nem akart veszni hagyni, ezért annak idején egyvelegbe foglalták a jól használható zenét, amely azóta is sikernek mondható, rengetegszer játszotta a Rádió. Különösen kedvelt volt a "Szerencsés utazás-keringő", Gyurkovics Máriával majd Gencsy Sárival felvéve: KEMÉNY EGON-Raics István: "Szerencsés utazás-keringő" (1950) Bécsi keringő, 4' 20" Gyurkovics Mária, Szabó Miklós, Gencsy Sári, Fehér Pál, a Földényi kórus felvételei, majd később újra felvették magnóra, részben más közreműködő művészekkel és karmesterrel, korábban Pogány László és Vincze Ottó majd Lehel György dirigálta a Rádiózenekart. A mai műsorban halljuk - ismétlés 18.53 - 19.00 - az előjátékban annak a kettősnek a témáját, amelyet feltehetőleg a digitalizáláskor nem a megfelelő helyre soroltak, és tévedésből Kemény Egon "Valahol Délen" című nagyoperettje betétdalának írták, adminisztrativ hiba, az elmúlt években. Legutóbb jeleztem, hogy meg lesz a kettős pontos helye, csak egy kis türelem szükséges, amíg a műsorban is pontosan meg fog jelenni. A "Szerencsés utazás" előjátéka korábban is ment már a Dankó Rádióban, örülök, hogy ma fórumtársaim is hallották és együtt most már szerencsés utazást is kívánhatunk a kettősnek pontos helyére irányításához. KEMÉNY EGON-Raics István: "Nézd, hogy ragyog ránk a rét " (újrafelvétel 1956) kettős, 3', a "Szerencsés utazás" részletekből (1950) Énekelte Gyurkovics Mária és Szabó Miklós. A Rádió Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte.
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Zórika dala, I. felvonás ("Óh, add ide édesem...") Zórika: Volt egy leányka, egy csöppnyi leányka, Ki még sose hallotta e szót: szerelem. Bársony kabátja, selyem a ruhája, Ezüstje és kincse töméntelen. Csókolta a virágról a harmatot ő, Csodálta a holdat, az égre, ha jő, Úgy várta a boldogság égi hadát, Tudatta naponta, milyen álmot lát. Óh, mondd csak, te lány, te kis árva, beteg, A holdnál s virágnál mi szebb lehetett? Óh, add ide édesem a kék eget nekem! Óh, még a csókom is kell? Vedd a szívemet el, Csókodban a csillag fénye tüzel! Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem! Zórika, Józsi: Hív ez a nagy szerelem, Csak szeress te híven, Másra nem vágyik szegény szívem!
Lehár Ferenc: Cigányszerelem Magyar szöveg: Gábor Andor Csárdás – Ilona dala Ilona: Ejnye, mit csinálnak itt? Nagy baj ért tán valakit? Vízbe megy virágos ág, Ej, kérem, ez csak tréfaság! Rózsaszállal szívet ölni? Orgonával elbűvölni? Régen volt ez, Hej, azóta más a nóta! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Pillantásod, mint a tűz, Minden férfit láncra fűz, Minden férfi bamba ám, Csak nézz körül, és van babád! Hogyha lábáról leszedted, Vagy pirulj, Vagy sóhajts egyet, Még mielőtt véle végez, Semmiség ez! Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk! Szép az első csók, De tán szégyenlős a drága lány, Bármily bátor a legény, De kicsit mégis fél szegény. Csók számára, semmi kétség, Nagyszerű egy kis sötétség, Csók sötétben kábítóbb is, Izgatóbb is! Ilona + Kórus: Férfinek mi csókot Sose kínálunk, Untig elég, hogyha Csak így csinálunk! Így csinálunk, úgy csinálunk, Isten tudja, hogy csinálunk, Van már ennek Ezer módja minálunk! Lányka esze úgy kifőzi, Hogy a legényt csak legyőzi, Vagy így, vagy úgy, De mindent jól csinálunk!
Kapcs.: 59. sorszám Apróbb pontosításokkal újra írom: Lehár Ferenc: Cigányszerelem Szöveg: Gábor Andor Ilona - Dragotin keringője (Csókban van az ifjúság...) llona: Van egy különös szer, Én ismerem, Mely ifjúságot ád, Használja csak azt, De szüntelen, S hamar művel csodát! Dragotin: Hát ez kitűnő, óh, drága nő, Csak szerezze meg ezt a szert! Ilona: Valódi kincs, receptje nincs És nem patikus keveri! Dragotin: Nos, mondja meg gyorsan nekem, Mitől ifjúl meg életem? Ilona: Az életen át édes nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Ujjong, aki hallja E szép zenét, Mely harsog, de mégis oly lágy, Örök virágnyílásra ád reményt, És felpezsdül ettől a vágy! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos, Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók! Dragotin: E szer kitűnő, e szer csodás, Szememben tűz ragyog, Már azt hiszem, itt a jó hatás, Megint legény vagyok! Ilona: Mily kurta idő, ez szédítő, De most bizonyítsa be hát! Dragotin: Nos, mondja kegyed, Hogy mit tegyek, Követni fogom a szavát! Ilona: Talán legjobban megfelel, Ha engem szépen átölel! S most hallja, csak hallja, A nóta száll, Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg, Az ember a hangjára táncot jár, A jó Isten adta ezt! Dragotin: A keringő ritmusa lágyan szól, Ki hallja, meggyullad belül! Ilona: A párját magához szorítja jól, S eltáncol a vénség elől! Csókban van az ifjúság, Csók, te dús, virágos ág, Csókolj, míg a szád piros, Csókolj, ah, amíg tilos! Együtt: Csókolj, míg a csók tüzel, Gondot, bút a csók űz el, Csók, te bódító boldogság, Gyógyító orvosság, Csók, csók, csók!
