"Most tél van és csend és hó és..." (Winterreise / Schreier, Richter)

Amikor Schreier és Richter muzsikálni kezd, nincs idő, nincs tér, a zene képlékeny vonzásrendszerén kívül megszűnik minden kényszerű kötődés. Csak áll az ember és figyel, hogy jól az idegeibe tudja vésni a két művész által sugallt törhetetlen nyugalmat.

Válogatott vívódásaim (Kožená Vivaldi-lemeze)

Kožená hangja meleg és dús, éneklése ízlésesen kontrollált. Ragyogóan formál, koloratúrái tiszták, a drámai kitörései hitelesek, melankóliája áttetszően lágy, érzelmei természetesek és mindig a muzikalitás legjobb iskolái szerint dalolnak.

Éles kép a tükörben (Renée Fleming: Verismo)

Renée Fleming nem lenne Renée Fleming, ha a verizmust megcélzó lemezén Santuzza, Nedda, Maddalena, netán Carmen áriáit énekelné. Ő – szokásának megfelelően – az irányzat kevésbé jelentősebb alkotásai közül szemezget.

Egy lehetőség (Lendvay Kamilló egyházi művei)

Lendvay Kamillót komolyan kell vennem, és ha idegennek is tűnik számomra a hangvétel, azon kapom magam, hogy igen sokszor végighallgatom az egészet. Talán többször is előveszem, mint a kedvenc darabokat. Ilyenkor nem csak a CD-t, hanem saját magamat is „tanulmányozom”.

Aranykorok halmaza (Régi magyar operafelvételek)

A dupla lemezen az operaműfaj hazai négy aranykorából három szerepel. Ahogy az igen gondosan megírt bookletben olvashatjuk: „az előadók a második világháború utáni nagy nemzedéket képviselik”. És innentől az ember az egyik ámulatból a másikba esik.

A zene és költészet temploma (L’Amfiparnaso – Orazio Vecchi madrigálkomédiája)

Egyesek szerint Vecchi alkotása akár a vígopera előfutárának is tekinthető. Érdemes azonban megfigyelni a lírai, érzelmekkel teli részeket is, melyek a zeneszerző igen nagy érzékenységéről és vitathatatlan szakmai tudásáról árulkodnak.

Kalózok, avagy Marilyn Horne élő felvételei

Sorra-rendre jelennek meg olyan felvételek, melyek minősége még alulról sem súrolja a hallgathatóság határát. A gyanútlan rajongó örömmel fizet, hiszen kedvence szerepel a lemezen, s olyan részleteket talál, melyek nem jelentek meg eddig.

Énekesek Énekese (Dieskau Mahler- és Schumann-felvételei az ’50-es évekből)

Csupa olyan érzést, gondolatot közvetít, amelyek engem, a halandó kisembert is foglalkoztatnak. Úgy szól halálról, szerelemről, elválásról, magányról, örömről, ahogy a hús-vér emberek szólnak.

A tökéletes hattyú (Ian Bostridge Schubertet énekel)

Ian Bostridge éneke megbűvöli, elvarázsolja hallgatóságát, de ha az első kábulatból feléledve újból és újból meghallgatjuk lemezét, akkor szép lassan rájövünk: a hatás a minden részletében tudatos interpretációnak köszönhető.

BÚS – Bartók 27 Egyneműkara

Talán éppen ez az egyetlen olyan rész a sorozatban, amiben nem lehet kérdés a szereposztás. Ez a nyíregyházi csapat feladata – hiszen az a színvonal, melyet produkálnak a lemezen, nem egyszeri nagy dobás, hanem számukra egész egyszerűen a köznapi gyakorlat.