Válogatott vívódásaim (Kožená Vivaldi-lemeze)

Magdalena Kožená: Vivaldi

Venice Baroque Orchestra
Andrea Marcon

Universal / Deutsche Grammophon
477 8096

Boszorkányosan kerekded, száztizenegyedik születésnapját celebrálja idén a Deutsche Grammophon lemeztársaság. Manapság már ez is elegendő egy kis önünnepléshez, hátha a rikító piros-sárgában úszó, "jóárasított" jubileumi CD-s vagy DVD-s dobozok új kedvre serkentik a zenerajongók mindinkább lohadó lemezvásárlási hajlandóságát. Pedig akár meg is spórolhatnák a kísérletezést és az erőltetett reklámokat a marketingszekciók hosszúeszű munkatársai: nem fogják új kedvre serkenteni. Vagyis lehet itt akármi: aranyozott borítók, Mozart összes művei három euróért, tizennégy nyelvű kísérőfüzet és extra bónusz tartalom, a lemezipar válságán – különös tekintettel a klasszikus zenei lemezeladások sanyarú helyzetére – ez már nem segít.

Nem is volt szükség a világgazdasági válságra, a lemezipar enélkül is az utolsókat rúgná; az egykor rajongva ünnepelt digitális technika, melyet a hangrögzítési technológia nagy megújítójaként fogadtunk, mára a lemezipar sírásójává vált. (Sőt, talán még a halotti beszédet is elmormogja a sír fölött 24 biten, 196 kilohertzen. Sermo super sepulchrum – letöltés vége.) Merthogy éppen a digitális adattárolás tette lehetővé, hogy a zenebarátok egyszerű CD-másolás és webes letöltés útján is hozzájussanak kedvenc muzsikáikhoz. Ez először azokat teszi tönkre, akik a hanglemezek gyártásából és forgalmazásából élnek, később magukat a művészeket, míg végül maradnak a mindent túlélő Dáridók, Zenemixek meg Megasztárok, az utolsó értelmes ember meg majd lekapcsolja a villanyt, s békésen elszundít személyi számítógépe szelíd búgására.

Persze az arany ’90-es esztendőkben, mikor a CD-ipar virágkorát élte, még egészen más volt a helyzet. Évek munkájával beszerzett bakelitgyűjtemények végezték a sarki hulladékgyűjtő-konténerekben vagy kancsal ószeresek fekete körmei között, mert az újdonatúj médium, a kompaktlemez száműzte elődjét a lemezgyűjtők polcairól. Mára ezek a polcok is megteltek, a komputerek merevlemezei pedig már szinte végtelen kapacitással szívnak magukba bármit, amit digitalizálni lehet. A korábbi zenebarátok mostanra elhízott, pattanásos fájlhalmozókká torzultak, s Bach vagy Mozart remekeit csak egy könyvtár és két kattintás választja el a pornográf tartalmaktól – a lejátszóprogram meg úgyis ugyanaz.

Kollégámtól azt hallom, van olyan lemezvásárló, aki "hangokat" gyűjt. Egykoron őket operabarátoknak hívták, akik csak néhanap vettek dallemezt, ha éppen kedvenc operistáik levezetésképp a romantikus dalirodalom sekély vizeire csónakoztak. Ekkor még elképzelhetetlen volt egy kizárólag Vivaldi-operaáriákból összeállított hanglemez, a barokk operák egyfajta egzotikus kalandterepnek számítottak a verista üvöltőversenyekben megfáradt dalművészeknek. Különösen nem a világ talán legkonzervatívabb lemezcégétől várhattunk ilyet.
De az idők változnak.
Ma már lehet Vivaldit is hallgatni. Hála a kotta- és lemezkiadás utóbbi időkben végzett áldozatos munkájának, az olasz barokk nagymesterének hangszeres és vokális, egyházi és világi művei egyaránt hozzáférhetőek. Kár, hogy mire ez az ezerszínű Vivaldi-univerzum csakugyan megismerhetővé válna az érdeklődők számára, már nem lesz kinek lemezeket préselni. A hősi opera-eposzok, bájos concertók és ájtatosságtól átitatott egyházi munkák tömörített empéhárom-fájlokban végzik terrabájtnyi méretű winchesterek poros végeiben, melyre örökgaranciás tápegységek vigyáznak. (Az operaházak törzsközönsége úgyis csak a libjámót akarja hallani, da capo.) Pedig Vivaldi ma már nem csupán velencei kuriózum, akinek zenéit a muranói üveg szuvenírek mellé csomagolva hordjuk haza "az olaszoktól", hanem igazi nagymester. De ezt csak az tudja, aki hallgatja is.

Kožená lemeze, meglehet, inkább szól a művésznőről, mint a "vörös papról", de talán ez nem is baj. Ha átverekedjük magunkat a lemezborítóra tapasztott dezinformációkon, miszerint Magdalena Kožená legelső Vivaldi-lemeze ez – mert persze nem az, de ezen már nem érdemes fennakadni a Bartoli–Flórez-saga óta –, egészen jó kiadványt kaphatunk kézbe. Egy kivételével minden ária Antonio Vivaldi egyik többé-kevésbé ismert operájából való – a kakukktojás a Juditha triumphans vallásos oratóriumból kölcsönzött részlet. Van itt minden, amit az érett barokk operája csak elregélhet Istenről, emberről és némberről, sorsról és mindenféle lelket meg- vagy elragadó érzelmekről, mennyről és pokolról, kutyáról és macskáról, pastáról és pizzáról, tavaszról, nyárról, őszről és télről. Cecilia Bartoli Viva Vivaldi!-ja óta nincs már min meglepődnünk, ha Vivaldi mesterről van szó: ami szép, az szép, ami jó, az jó, ami zseniális, az zseinális, minden egyéb üres szócséplés.

Alig hinnénk, hogy ennek a gyönyörű, meleg hanggal bíró mezzónak egykor nem volt könnyű kiadót találnia művészetét népszerűsítendő. Első lemezét, mely Bach műveit rögzíti, azzal utasította el a Supraphon, hogy egy Bach-szólószámokból összeállított lemezre, különösen egy ismeretlen énekesnőtől, senki sem kíváncsi. A Deutsche Grammophon nem osztotta ezt a véleményt: e kiadó dobta piacra Kožená Bach-lemezét – melyet azután több Marc Minkowskival közös projekt, valamint Paul McCreesh válság-takarékos Máté-passiója követett –, s faragott igazi sztárt Koženából. A cseh énekesnő szerencsére nem kapott régizene-skatulyát: fáradhatatlanul énekelt Janáčeket, Dvořákot és még számos szerző műveit, akiknek nevét fura mellékjelekkel kell írni. A Gramophone magazintól pedig már hét évvel ezelőtt megkapta a hízelgő unstoppable jelzőt.

Vivaldi áriái is jól állnak neki. Kožená hangja meleg és dús, éneklése ízlésesen kontrollált. Ragyogóan formál, koloratúrái tiszták, a drámai kitörései hitelesek, melankóliája áttetszően lágy, érzelmei természetesek és mindig a muzikalitás legjobb iskolái szerint dalolnak.
Így, ha akarom, mégiscsak van mit ünnepelni. Vivaldi segít, hogy kedvünk is legyen hozzá.

(Magdalena Kožená lemeze 13 euró ellenében letölthető a Deutsche Grammophon internetes site-járól veszteségmentes FLAC-formátumban, ill. 11 euróért 320 kbit/s-os MP3-ban – booklet PDF-ben ugyanitt –, vagy 5000 forint körüli összegért megvásárolható valamelyik lemezboltban, amennyiben van még ilyen.)