A Szovjet Zeneszerzők Egyesülete egykori elnökének művei nemcsak a "formalista, dekadens, kozmopolita" elemeket nélkülözik, hanem a szellemi sziporkákat is.

Többször el kellett gondolkodnom, biztosan csak három hangszert hallok-e. A felvételeken Itzhak Perlman, Pinchas Zukerman és Lynn Harrell játszik - kamarazenélés ez a javából.

Dicséretes szívóssággal küzdi napvilágra Cage-lemezeit a Hungaroton és az Amadinda Ütőegyüttes. A sorozat negyedik darabján az 1940 és 1956 között készült művek kerültek sorra.

A csoport jelentősége ma még talán felmérhetetlen. Ez a kiadvány nélkülözhetetlen kordokumentum, ami nélkül még csak felületes képünk sem lehet a XX. század magyar zenéjéről.

Van az úgy, hogy egy mű nehezen adja magát. Ilyenkor vagy a kitartás hoz sikert, vagy egy véletlen, nem várt történés révén válik személyes ügyünkké az adott alkotás.

Apák, és velük azonos hangszeren játszó fiaik alapították meg évekkel ezelőtt a Budapest Szextettet. A kis, "kétgenerációs" csapat Dohnányi és Mosonyi egy-egy művét vette lemezre.

Bár Kraft műveiben, így a CD-n hallható kompozíciókban is félreérthetetlenül érződik Haydn hatása, biztosan nem bánja meg senki, ha meghallgatja ezeket a felvételeket.

A lemezen francia barokk darabok, az akkoriban meglehetősen híres Hotteterre család két tagjának művei csendülnek fel, az Ensemble \"Le Berger Fortuné\" előadásában.

Anélkül, hogy magyarázni tudnám, érzem, hogy minden egyes hang a \"helyén\" van. Azt hiszem, ha nem tartanék a \"szakma\" megvetésétől, Boulez nagyságát akkor sem vitatnám.

Már egy hete hallgatom az Op.132-es vonósnégyes harmadik tételét, és azt hiszem, még napokig nem fogok szabadulni tőle. Írásakor Beethoven nagyon közel járhatott az \"istenséghez\".