A vonat nem vár... - csak ahol megáll az idő (Glier vonósnégyesei)

GLIER:
A-dúr vonósnégyes, No.1 Op.2
g-moll vonósnégyes, No.2 Op.20
Pulzus Vonósnégyes
Hungaroton
HCD 32401

Glier, Glier, Glier... Hol is hallottam én már ezt a nevet...?
Bocsássanak meg a kissé szarkasztikus kezdésért. Természetesen tudom, hogy zeneszerző, tudom, hogy főként a vonósokhoz volt köze, tudom, hogy hallottam már darabjait... de aztán valóban megáll a tudomány. Semmi több. Egy dallam, egy harmóniaváltás, egy benyomás - semmi sem maradt belőle.

Nem is volna ez olyan nagy tragédia, ha mondjuk a Mester az 1830-as évek környékén születik, és valamikor a századforduló táján vesz búcsút az evilági léttől. Akkor azt mondhatnánk, hogy egy romantikus kismesterről van szó, aki nem lopott, ahogy a zsenik szokták, hanem utánzott. Születési és halálozási dátuma azonban 1875 és 1956. Ez egy elég izgalmas korszak. Életművét hallgatva azonban úgy tűnik, ez az ő számára nem vált világossá.

Olyan szempontból rendben is volna a dolog, hogy megszületése után Brahms még több mint 20 évig élt és alkotott. Sőt, az 1900-as évek tájékán még Schönberg is csak a Gurre-daloknál tartott, és 1903-ban született Bartók Kossuth-szimfóniája is. De a maradék 50 évben azért történt egy s más. S Glier korai romantikus műveit - stílusukat tekintve - akár kései művei közt is eladhatnánk. Pedig a korszak legnagyobb újítói (Prokofjev és Sosztakovics) ott éltek a közvetlen közelben. Sőt, előbbi még a tanítványa is volt. "Csak hát kissé elfajzott" - mondhatta Glier annak idején.

Így utólag már nehéz eldönteni, hogy Gliernek szerencséje volt, és beleszületett a közepes tehetségének és ambiciózus mivoltának legmegfelelőbb társadalmi formába, vagy csak a Szovjetunió művészetfelfogása tette ilyenné? Lényeg, hogy a fent említett újító honfitársak valószínűleg inkább félelmet éreztek nevének hallatán, semmint szellemi társ iránti lojalitást. Annak a bizonyos vonatnak ugyanis - a Szovjet Zeneszerzők Egyesületének elnökeként - ő volt az egyik legerőteljesebb visszatartója.

Ráadásul művei nemcsak a "formalista, dekadens, kozmopolita" elemeket nélkülözik, hanem a szellemi sziporkákat is. Az általa igen mélyen tisztelt nagy elődök - mint pl. Csajkovszkij, Borogyin - nem biztos, hogy büszkék lennének a folytatásra.
Szép zene. Amolyan igazi háttérzene beszélgetéshez, könyvespolc-rendezgetés alá.
Ismét egy olyan vállalkozás a Hungarotontól, ami a zenetörténet vitathatatlanul létező, de nem túl jelentős rétegével foglalkozik.

A Pulzus Vonósnégyes csak pár éve létezik. Nehéz róluk bármit is mondani a lemez alapján, hiszen ezen a zenén nincs túl sok értelmezni való. Hamis hangnak, harmóniának mindenesetre nyoma sincs. Egységes a hangzás, értelmes a tagolás, nagyszerűek az arányok, találóak a hangszínek... szinte sajnálja az ember, hogy nem a Brahms-vonósnégyeseket hallja az előadóktól.

Gliernek pedig minden oka megvan rá "odaát", hogy büszke legyen zenéjére, melyet az utókor még a harmadik évezred elején is ilyen odaadással szólaltat meg.