Boldog-szomorú dal, avagy kis szerkesztői jegyzet

Boldog-szomorú dal, avagy kis szerkesztői jegyzet utóbbi évtizedeink büszkeségeiről és a kínálat-kereslet sánta mérlegéről. Mi merre fejlődött a rendszerváltás óta, ha egyáltalán?

Egyszemélyes magyar delegációként vettem részt a Zágrábi Biennálé részét képező (főképp kortárszenével foglalkozó) ISCM World Music Day konferencián és a hozzá tartozó hangversenyeken.

A Luxemburgi Filharmonikusok az európai zenei köztudat perifériáján helyezkednek el, pedig megérdemelnék a figyelmet. Szorgos hangyák ők, akik nagyon jól dolgoznak…

Hányan lehettek volna még kíváncsiak az énekesre, akinek pályáját végigkísérték, de esetleg nem naprakészek az Operaház belső életéből, és nem értesülhettek a jubileumról? Avagy: így ünnepelünk mi.

Felnyírt tarkójú biztonsági őr kerestetik!
Na jó, fegyveres ajtónállóra azért nincs szükség, de egy udvarias portás jó lenne. Legyen tehát regisztráció...

Na, jól van, már vártam. Hazai komolyzenei életünk tradicionális eleme, hogy időről-időre egymásnak ugrik a két nagy szimfonikus zenekar. Ősi harc, ungarische vendetta.

Semmi asszociációs szándék nincs bennünk (vö: fordított, visszás). Vagy, ha mégis, az sem a multikulti márciusvégi heppeningre vonatkozik - de erről bővebben a klikkelés után.

Ismerősnek tűnik ez a kép, itt jobb oldalon? Hát persze. És ugyan hasonlít, de mégsem az igazi. És vajon mi köze van a mai magyar zenei közélethez? A kulcsszó: próbaüzem.

Nagyon jó cikket találtunk egy ismert televíziós műsor honlapján, Verdi Requiemjének előadásáról. A bökkenő csak az, hogy az írás korábban nálunk jelent meg - erre viszont az oldal gazdái semmilyen formában nem utalnak.

Családias, meghitt hangulatban tölthetjük az esténket az Operaház harmadik emeletén. Hogy szórakozásunk maradéktalanul biztosítva legyen, különböző sportágakban is megmérkőzhetünk nézőtársainkkal.