A szólás szabadsága?

Az Internet korát éljük. Ez tagadhatatlan. Egyre több írás jelenik meg a világhálón, s ez így van jól. Az Internet szabadságából következően viszont alig-alig ellenőrizhetők az ott megjelenő állítások, adatok, vélemények valódisága, helyessége. És alig-alig ellenőrizhetők maguk az egyes cikkek szerzői.

Kolléganőnk a neten barangolva ismerős szövegre lett figyelmes:
\"Szépséges-szomorú este volt: vigasztalanul esett az eső a Budapesti Kongresszusi Központ felé vezető úton, ahol Verdi Requiemjének előadására gyűlt össze a hallgatóság - a madridi terrortámadás áldozatai emlékére rendezett gyászmise napján.\"

Ennyi elég is volt neki, hogy felismerje a mondatokat. Nem volt nehéz dolga, hiszen a szöveg többek között az ő munkája révén kapta meg végleges formáját.
A honlap, ahol a szóban forgó kritika megjelent, a szólás szabadságára (www.aszolasszabadsaga.hu) és annak fontosságára hívja fel - nagyon is támogathatóan - a figyelmet. Legalábbis nevében. Mert a honlapot üzemeltető(?) szerkesztő(?) író(?) úriember(?) elkövetett egy aprónak tűnő, de talán nem egészen jelentéktelen hibát: elfelejtette feltüntetni, hogy hangversenykritikáját pontosan honnan is kölcsönözte. Ez a feledékenység már csak azért is kellemetlen, mert az idézőjelek nélküli kölcsönszöveg egy olyan rovatban található, melynek címe Friderikusz választásai. Ebből a gyanútlan, odatévedt olvasó arra gondolhat, hogy az ismert tévés-újságíró saját véleményét írja/írta meg, s teszi/tette közkinccsé. Ezt a feltételezést megerősíti az a tény is, hogy a némileg átszerkesztett, rövidített cikk végén sehol sincs utalás az (eredeti) szerzőkre és/vagy a megjelenés eredeti helyére. (Verdi Requiemje szcenírozott előadásban, Esotherica - Szilgyo, 2004-03-26; www.momus.hu)

Az ilyen kéretlen, engedély nélküli átvételeket a köznyelv plágiumnak hívja. Mi nem feltételezünk ilyen rosszhiszeműséget a honlap készítőiről, hiszen az egész produktumot mégiscsak egy jogi végzettséggel bíró személy neve fémjelzi. Betudjuk egyszeri feledékenységnek, ez azonban nem gátol meg minket abban, hogy ezúton is kérjük az érintettek intézkedését: a cikk szerzőinek és eredeti megjelenésének pontos és mihamarabbi feltüntetését. Ez már csak azért is sürgető lenne, hiszen az oldalon elég régóta nem jelent meg új anyag, s ha ez a tendencia valószínűsíthető, még évekig olvashatják a \"szerző választását\".

A szabadon felhasznált és megjelentetett cikk diszkrét bája egyébként az utolsó, valóban eredeti mondatban csúcsosodik ki: \"De azért jó volt ott lenni, sokáig fogok emlékezni erre a - szó szerint - szép koncertre.\"
Ezt nem kétlem. Mi is.