Egy kis zenekar a nagyhercegségben - A Luxemburgi Filharmonikusokról

Hallottam egy igen jó zenekart nemrégiben - bármilyen hihetetlen, de Luxemburgban. A nevével ellentétben csöppnyi nagyhercegség szimfonikus zenekara, a Luxemburgi Filharmonikusok igen jó kezekben van, a kiválóan felkészült - az általam látott koncert és néhány média-megnyilvánulása alapján sztárallűröktől mentes dirigens - Bramwell Tovey irányítja őket immáron három éve. A koncerten a dirigens állandóan a kontaktust kereste a zenészeivel, igen-igen szuggesztíven vezényelt, jól kézben tartotta az előadást.

Persze a sikerhez más is kell: a luxemburgi zenekar remek muzsikusokból áll. Mint kiderült, öt magyar zenész is tagja a gárdának. Valószínűleg pénzügyi nehézségekkel sem kell megküzdeniük, erre elsősorban a hangszerpark állapotából következtethetünk, no meg abból, hogy igen igényes honlapjuk van, valamint a zenekarhoz kapcsolódóan luxemburgi komolyzenei magazint is szerkesztenek, Pizzicato címmel.

Esetükben szó sincs amatőrségről, mint mondjuk a luxemburgi futballklubok legtöbbjénél, nem véletlen tehát, hogy nagynevű vendégszólisták szerepelnek koncertjeiken, a közeljövőben például az amerikai szoprán, Barbara Bonney, vagy a Budapesti Fesztiválzenekarral való közös fellépését a tavasszal lemondani kényszerült zongoraművésznő, Maria Joao Pires.

Új hangversenyterem is épül Luxemburgban, ami újabb jele annak, hogy itt (is) igen komolyan veszik a kultúrát. Ez lesz az otthona majd a Luxemburgi Filharmonikusoknak, és az ősz folyamán már itt tartják bérleti hangversenyeiket, az Európai Unió intézményeinek tőszomszédságában, a Kirchberg városrészben.

Az általam hallott koncertet még a jobbára amerikai középiskolai színházterem benyomását keltő konzervatóriumi nagyteremben rendezték, amely azonban még így is alkalmas hangversenyek lebonyolítására. Ezt bizonyítja, hogy a luxemburgi zenei élet legnagyobb szabású eseménysorozatának, az Echternachi Zenei Fesztiválnak fő attrakciójaként a Royal Concertgebouw Zenekar ad majd koncertet, egy igazi sztárkarmester, az olasz Daniele Gatti irányításával.

Néhány szóval a mostani hangversenyről: egy igencsak kiábrándító kezdést követően kifejezetten emlékezetes estének lehettek fültanúi a Konzervatórium vendégei. A koncert elején elővezetett kortárs alkotás, egy luxemburgi zeneszerző, bizonyos Victor Fenigstein Moments Musicaux című műve, nincs jobb szó rá, hihetetlenül unalmas és érdektelen volt. A - ha jól számoltam - háromtételes mű körülbelül 25 percében alig akadt figyelemfelkeltő pillanat, harmónia, vagy hangszerelési ötlet, ennek megfelelően rég figyeltem ilyen kitartóan azt, hogy mikor lapoznak már végre a zenészek a kottában…

Az ezt követő művek azonban bőséges kárpótlásul szolgáltak: Elgar csodálatos, posztromantikus csellóversenye, egy szívbemarkolóan játszó, ám színészi maníroktól sem mentes fiatal koreai csellista hölgy, Han-Na Chang szólójával, majd Mozart 41. szimfóniája, azaz a Jupiter, amelynek előadása egyszerre volt precíz, fegyelmezett és izgalmas.

Vannak tehát még meglepetések; bizton állíthatom, ez vár mindenkire, aki \"véletlenül\" betéved a Luxemburgi Filharmonikusok valamelyik hangversenyére a festői Luxembourg városában.