Az utolsó humanista - Carlo Maria Giulini halálára

Carlo Maria Giulini 1914. május 9-én született az olaszországi Barlettában, és brácsásként, valamint zeneszerzőként és persze karmesterként kezdte tanulmányait. Mint dirigens, 1944-ben, Rómában debütált. Az 50-es évektől kezdődően szinte példa nélkül álló karriert futott be, csak vezető karmesterként olyan együttesek élén, mint a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Bécsi Szimfonikusok, vagy a Los Angelesi Filharmonikus Zenekar.

Sokáig emlékezetes és legendás előadások fűződnek a nevéhez, mint például az 1955-ös La Scala-beli Traviata, Callasszal és Di Stefanóval, vagy az 1958-as Covent Garden-beli Don Carlos, amelyben Boris Christoff énekelte Fülöp királyt, Tito Gobbi Posa márkit és Jon Vickers a címszerepet.

Későbbi, élő operafelvételei közül kiemelkedik az a Los Angeles-i Falstaff, amelyben csupa olyan énekessel volt csak hajlandó együtt dolgozni, akik még azelőtt soha nem énekelték a szerepüket. Így került a címszerep Renato Bruson birtokába. Az egész előadás Giulini zsenijét dicséri, sokkal visszafogottabb, mégis, sokkal emberibb, mint bármely más, általam hallott Falstaff.

Giulini a lemezstúdióban is otthonosan mozgott, példa erre a többi közt az a közelmúltban újra megjelentetett széria, amely a dirigens chicagói felvételeit fűzi csokorba, köztük egy komor Beethoven Hetediket, vagy Berlioz Rómeó és Júliájának talán kevésbé ismert zenekari részleteit.

A többi, nagyszerű és nagysikerű felvételét szinte felsorolni sem lehet, így csak a számomra legmaradandóbbakat összegzem: a Philharmonia Zenekar élén készített Beethoven-szimfóniák, Mozart-operák, elsősorban is a Don Giovanni Waechterrel és Schwarzkopffal, de említhetném a Figaro házasságát is, vagy a Don Carlost, amely szintén álomszereposztással készült (Domingo, Caballé, Milnes, Raimondi).

A kései felvételek már Giulini másik arcát mutatják, sokan szemére is hányták lassabb tempóit, és mértékletességét. Mégis, ezek nélkül a lemezek nélkül (például egy remek Beethoven Hegedűverseny Salvatore Accardóval) nem lenne teljes a Giulini-életmű, amely mindörökre őrzi egy remek muzsikus emlékét.

2005. június 14-e gyásznap a klasszikus zene történetében. Elhunyt Carlo Maria Giulini, az \"utolsó humanista\".