Két szép ferrarai dáma házasságot kötne máma (A Cosi fan tutte a MűPában)

Szerencséje van a Művészetek Palotája közönségének a Mozart-operákkal. Volt már itt Don Giovanni, Figaro, Titus és Varázsfuvola. A Cosira érdemes volt idáig várni, ugyanis kiemelkedően szép előadás született belőle.

Rendezte: Puccini (A Manon Lescaut második szereposztása)

El kell ismernem, hatott rám az előadás. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez szinte kizárólag Puccini, Sümegi Eszter, Fekete Attila, valamint a Győriványi Ráth György által irányított zenekar érdeme. A rendezés ugyanis sajnos számomra nem nyújtott semmit.

Mi lesz veled, Opera? (A Manon Lescaut az Operaházban)

A szándék, hogy egy hagyományos stílusú rendezés valami mást nyújtson újbóli elővételekor, érthető, ugyanakkor magában hordozza a paradoxont: mi értelme van, ha már a premieren úgy hat, mint egy ötvenéves színrevitel leporolása?

Don Giovanni revised (A vámpír a szegedi operaversenyen)

Ha meggondoljuk, a vámpír Don Giovanni mesterkedéseit folytatja – más eszközökkel. A vérre hajt, és el nem bukhat, csak átalakulhat, mert egyenest az alvilágból jött.

A Lukretia felmagasztalása (A Lukretia meggyalázása a szegedi operaversenyen)

Mivel a darab korábbi előadásai visszhang nélkül maradtak, Britten remeke (mert az, nagyon is) csak most kezdi meg hazai pályafutását – remélhetően. Merthogy a Telihay Péter rendezte előadásban minden benne volt, s ez nem igazán mindennapos.