Miért szabadítóopera a Fidelio? (A Fidelio a második szereposztással)

A premierhez képest több ponton egységesebb produkciókkal találkozhattunk, s tán az enyhébb feszültség miatt, mindenesetre a bemutatóhoz viszonyítva erősebb csapatszellemmel.

Sok szenvedés, kevés történet (Fidelio-premier az Operaházban)

A Fidelio éppen elég sokáig hiányzott a hazai repertoárról ahhoz, hogy kézenfekvőnek tűnjön színpadra állítása. A gond csak az, hogy a darabbal is kezdeni kellett volna valamit.

Dzsufi tudja, de nem mondja (Pomádé király a MÁO-ban)

Az új rendezésben műsorra tűzött, az Operaház zenekari árkán(!) játszódó előadásban mindenki megtalálhatja a számára lényeges viszonyítási pontokat.

Eljő a jeges (A Turandot a MűPában)

Bizony vártuk, nagyon, mint a hazai Puccini-év legszebb ajándékát, Lukács Gyöngyit a címszerepben, Rost Andreát Liúéban, és több jeles vendéget, hogy teljes legyen az este.

Alfa Rómeó és Júlia (Gounod Rómeó és Júliája a Margitszigeten)

A Szabad Tér Színház honlapja eléggé szenzációhajhász alapállást foglal el az ügyben, miszerint itt soha nem látott-halott dolgokra kerül sor. Crossover, mondja. Aha, megvan a varázsszó.