Ámulat és bámulat (A Figaro házassága a Művészetek Palotájában)

Nem gondoltam volna, hogy a tavaly év végi fesztiválzenekaros Cosi fan tutte ilyen hamar csupán jól megcsinált, élvezetes előadásként marad meg bennem. Ugyanis ez a Figaro elhomályosította a három hónappal ezelőtti, valóban nagyszerű produkció emlékét.

Mahagonny városának felemelkedése és bukása – kettős beszámoló

A sajtótájékoztatón Szikora János – elsősorban az 1929–32-es világgazdasági válságra utalva – többször is hangsúlyozta a Mahagonny aktualitását. Kesselyák Gergely és az énekesek pedig részletesen beszámoltak újszerű zenei élményeikről, az anyag nehézségéről, szokatlan mivoltáról. Az előadók kiemelték a színpadi játék fontosságát, a karakterek adta egyéni megvillanás lehetőségét.

Figaro akkor, Figaro most (A sevillai borbély a MÁO-ban)

Békés András 1986-os Sevillai borbély-rendezése szolgált alapul a Magyar Állami Operaház legutóbbi premierjéhez. Rossini operája az Erkel Színház helyett ezúttal az Andrássy úti épületben került színre, a produkciót a Ház művészeti igazgatója, Kovalik Balázs „aktualizálta” és igazította az új helyszínhez. Ha a rendezés nem is, az énekesek okozhatnak meglepetéseket - mindkét szereposztásban.

A kevesebb ezúttal több lett volna (A sevillai borbély Miskolcon)

Hosszú szünet után újra szerepel a Miskolci Nemzeti Színház műsorán Rossini örökzöld opera buffája, A sevillai borbély. Remek alakításokkal és szereposztási tévedésekkel, kitűnő rendezői ötletekkel és fölösleges elemekkel egyaránt tarkítva.

A színre állításra a józan visszafogottság volt jellemző, nem kellett rejtvényeket fejtenünk, miközben a szereplők lelkesen tették a dolgukat. És ez volt végül is a lényeg: ünnepeltünk egy nagy zeneszerzőt, és találkozhattunk végre hangversenyen egyik fő művével.