Operabemutatók
Az Attila mindenképpen a nagy zeneszerző ifjúkori művének számít. Azok között pedig álláspontom szerint az egyik legjobb, zeneileg legizgalmasabb és legjellemzőbb mű, amely szinte demonstrálja a nagy szerző zenéjének minden tulajdonságát, amelyek miatt rajongunk érte...
Operabemutatók
Jómagam az elmúlt mintegy két évtizedben négyszer láttam, persze szcenírozva. A Wiener Staatsoperben Carrerasszal és Domingóval a címszerepben, Londonban és New Yorkban Curával – érdekességként: a Met előadásán Domingo dirigált. A MÁO estéje természeténél fogva nem vehette fel a versenyt a fentebb említettekkel, de számomra nagy élmény volt.
Operabemutatók
Az égiek is olvashatnak bennünket, mert Bretz Gábor az idei hat Leporello mellé most megkapta egy előadásra Giovannit is. Az eredmény pedig majdnem fenomenális. Nem eljátssza a címszerepet, hanem egyszerűen megéli azt. Minden mozdulat, gesztus, hangsúly, hangszín egyetlen cél szolgálatában működik: kifejezni a nőhódító lovag jellemét.
Operabemutatók
A bolygó hollandi két szereposztásában összesen három külhoni művész vett részt, a karmester Ralf Weikerten kívül két jelentősnek mondott énekes. Ha egy mondatban sommásan kéne értékelni mindhármójuk teljesítményét, azt mondhatnánk: lám, odakint sincs kolbászból a kerítés.
Operabemutatók
Szikora János rendezőként a hatásos tablók és szimbólumok embere, ami A bolygó hollandi esetében sokszor segítség. A mű színpadra állításakor kínálják magukat a látványos megoldások, s a darabban számos olyan helyzet és viszony van, ami lehetőséget ad a szimbolikus értelmezésre. Itt van mindjárt Senta és Hollandi figurája. Mindketten magányosak, de persze nem egyformán.
