A piros vándorkabát, avagy a 3 Bartók-egyfelvonásos Miskolcon

Ha a három mű olyan gondolkodó, koncepciózus rendező kezébe kerül, mint Román Sándor, megtámogatva olyan perfekt zenei kivitelezéssel, mint amilyet Hamar Zsolt garantált a fantasztikusan játszó Miskolci Szimfonikus Zenekar élén, továbbá garantálva van a kiváló énekes- és táncosgárda, nemzetközi szinten is kivételes produkció születik.

Nem minapi történet, szépségpöttyökkel (A Tannhäuser a Budapesti Wagner Napokon)

Néhány apróságon múlott mindössze, hogy a vasárnap bemutatott Tannhäuser nem ugrott egyből a hétesztendős Budapesti Wagner Napok képzeletbeli dobogójának legfelső fokára. De már az is nagy szó, ha egy produkció megközelíti a 2006-os nyitóév Parsifalját, illetve az azután következő év bemutatóját, A Rajna kincsét.

„Tosca divina” (Puccini operájának koncertszerű előadása Győrben)

Miroslav Dvorsky és Alexandru Agache partnereként Lukács Gyöngyi ezen a győri estén ismét bebizonyította, hogy magyar színpadon ma vitathatatlanul ő az első számú primadonna.

Az identitáskeresés kínjai (Lohengrin-premier Stockholmban)

Zeneileg kevésbé volt az este meggyőző, de a rendezés gondolatok, képzettársítások tömkelegét indítja el az emberben – abban bízom, hogy ez az előadás egyszer kijön DVD-n, és több kiderül számomra Langridge elgondolásából.

Debreceni bohémek (Bohémélet-premier a Csokonai Színházban)

Az utóbbi évek debreceni operajátszását leginkább egy-egy grandiózus mű és néhány ritkaság bemutatása tette emlékezetessé, a klasszikus-romantikus alaprepertoár népszerű darabjai némileg háttérbe szorultak. Időszerű volt tehát Puccini Bohéméletének újbóli színpadra állítása.