Operabemutatók
A 2007-es fél-Ring után kaptunk már három komplettet, így a kitartó wagneriánus töprenghet, elemezhet, viaskodhat emlékeivel. Ugyan a szervezők azt híresztelik, hogy az idei széria volt az utolsó, abban bízhatunk, hogy e végsőkig kiérleltnek tűnő produkció tagadhatatlan sikere további előadásokra ösztönzi őket – ha nem 2013-ban, hát majd később.
Operabemutatók
Ha a három mű olyan gondolkodó, koncepciózus rendező kezébe kerül, mint Román Sándor, megtámogatva olyan perfekt zenei kivitelezéssel, mint amilyet Hamar Zsolt garantált a fantasztikusan játszó Miskolci Szimfonikus Zenekar élén, továbbá garantálva van a kiváló énekes- és táncosgárda, nemzetközi szinten is kivételes produkció születik.
Operabemutatók
Néhány apróságon múlott mindössze, hogy a vasárnap bemutatott Tannhäuser nem ugrott egyből a hétesztendős Budapesti Wagner Napok képzeletbeli dobogójának legfelső fokára. De már az is nagy szó, ha egy produkció megközelíti a 2006-os nyitóév Parsifalját, illetve az azután következő év bemutatóját, A Rajna kincsét.
Operabemutatók
Miroslav Dvorsky és Alexandru Agache partnereként Lukács Gyöngyi ezen a győri estén ismét bebizonyította, hogy magyar színpadon ma vitathatatlanul ő az első számú primadonna.
Operabemutatók
Zeneileg kevésbé volt az este meggyőző, de a rendezés gondolatok, képzettársítások tömkelegét indítja el az emberben – abban bízom, hogy ez az előadás egyszer kijön DVD-n, és több kiderül számomra Langridge elgondolásából.
