Wotan és Csárdáskirálynő a fiatal Liszt színpadán (A Don Sanche Szegeden)

A vájt fülű elemzők Mozart és Beethoven mellett Rossini hangját is hallani vélik Liszt fiatalkori (és egyetlen) operájában. Egy biztos – és ebben a szakemberek egyetértenek –: megkapóan behízelgő, jó hangulatú zenéről van szó. Ám a mű minden bájossága ellenére az énekesi feladatok technikailag nem egyszerűek.

Don Leporello és a többiek (Don Giovanni-premier a MÁO-ban)

Az előadáson kiderült, hogy többen is vannak, akik nem azok, akiknek gondoltuk őket. Volt egy remek Masetto, akiből akár pompás Leporello is lehetne. Adva volt egy lenyűgözően zseniális Leporello, aki nem kevésbé lenne tökéletes Don Giovanni. És ott terpeszkedett egy inadekvát Don Giovanni, aki normális viszonyok között maximum Masettót kelthette volna életre.

A keresett és megtalált lány története (A Simon Boccanegra második szereposztása a MÁO-ban)

Stefanutti Verdi zenedrámáját szép pillanatképekre zsugorította, de nem foglalkozott az átmenettel. Azzal, ami a szép képek között van. Énekes-színészei így akadálytalanul a kedvükre pózolhattak, ki-ki ízlése és képessége szerint. Halmozottan igaz volt ez a második szereposztásra.

Szegényszag (A Rigoletto az Armel Operaversenyen)

A zenei megvalósításból a szegényesség érzett, sőt, merek így fogalmazni, a silányság. Tényleg hatásos Sparafucile felbukkanása a zárófelvonásban, de az este első számú gyilkosa nem ő volt, hanem a dirigens.

Felülbírálat (A Francesca da Rimini az Armel Operafesztiválon)

Enrique Pína Serra elegáns megjelenésű, vonzó hangmatériával rendelkező tenor, mégis hagy valami hiányérzetet, Miksch Adrienn viszont hatalmas felfedezés. Szükségtelen részletezni, hogy miért, ha azt írom, hogy egy „chi” szócska jelentésén elgondolkodik az ember, talán minden litániánál többet mond.