Operabemutatók
Stefanutti Verdi zenedrámáját szép pillanatképekre zsugorította, de nem foglalkozott az átmenettel. Azzal, ami a szép képek között van. Énekes-színészei így akadálytalanul a kedvükre pózolhattak, ki-ki ízlése és képessége szerint. Halmozottan igaz volt ez a második szereposztásra.
Operabemutatók
A zenei megvalósításból a szegényesség érzett, sőt, merek így fogalmazni, a silányság. Tényleg hatásos Sparafucile felbukkanása a zárófelvonásban, de az este első számú gyilkosa nem ő volt, hanem a dirigens.
Operabemutatók
Enrique Pína Serra elegáns megjelenésű, vonzó hangmatériával rendelkező tenor, mégis hagy valami hiányérzetet, Miksch Adrienn viszont hatalmas felfedezés. Szükségtelen részletezni, hogy miért, ha azt írom, hogy egy „chi” szócska jelentésén elgondolkodik az ember, talán minden litániánál többet mond.
Operabemutatók
Mint ismeretes, utoljára a 90-es évek elején játszották Verdi egyik legkomorabb zenedrámáját a Magyar Állami Operaházban. A premier alapján elmondhatjuk, hogy közel két évtizedes várakozás után a tragikus sorsú genovai dózse visszatérése, ha nem is diadalmasnak, de mindenképpen örömteli ténynek bizonyult.
Operabemutatók
A szünetben borús tekintettel néztünk az elkövetkezendő óra elé. De végül is nem fájt annyira, csak épp fájdalmasan üres előadás volt. Mindenki azt várta, hogy majd a „3D live” csodát tesz. Hát, nem tett! Régi szabály, hogy a technika nem képes pótolni a szellemet. Főleg annak hiányát.
