Amint látható a kimutatásból, külföldi szerzőtől operettbemutató utoljára hét évvel ezelőtt, 2018-ban volt, amikor Offenbachtól Székely Kriszta rendezte Kékszakáll című dalműve ment az Operettszínházban. Azt megelőzően pedig egészen 2011-ig kell visszamennünk az időben, hogy egy másik külföldi szerző operettje bukkanjon fel a színház palettáján (ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében). Következtetés: az Operettszínházban, de általában a magyar színházak, alig játszanak nem magyar operetteket. Elgondolkodtató, hogy mi ennek az oka. Nincs hagyománya, nem ismerik?, nincs igény?... Az is igaz, a franciák, angolok is leginkább a saját szerzőik darabjait látják szívesen színpadaikon, az osztrákok és németek kissé nyitottabbak más nemzetek szerzőinek (pld. Lehár, Kálmán operettjei iránt - részben magukénak is vallják) , nem "ódzkodnak" tőlük.
Az Operaházban sok évig futó Szinetár Miklós rendezte Cigánybáró-produkció még utoljára látható lesz a Szegedi Szabadtéri Játékokon idény nyáron - mindössze egy "búcsú" előadás erejéig (június 27.)
Most eszembe jutott a kecskeméti Jacobi Leányvásár, egész jól sikerült modernizálni a 114 éves darabot...
Hát amit láttam a Hamupipőke zenéjéből, hát inkább nem kommentelném, csak annyit, hogy volt egy népdal utánzat és egy Lajos c. dal, ami hallgatható.... sajnos ennyi.
A mostani évadban a Cirkuszhercegnőre ment el a legtöbb pénz, igaz az nagyon is jól sikerült és elég hamar telházasak lettek az előadások. A Hamupipőke ehhez képest elég szerény lett, ott inkább azzal volt a legnagyobb probléma hogy Hamupipőkét legfeljebb nyomokban tartalmazott.
"Semmit nem szabad elhinni ... 90%, hogy nem fogja megvalòsìtani." Jellemző... ès ugyan mièrt? Mert hogy forràshiànyos lenne az àllam àltal eltartott ès àllami kedvencekkel kitömött vezetősègű Operettszìnhàz, azt alig hinnèm. Szòrjàk is rendesen pl. ùj magyar musicalre, aztàn vattàzhatjàk a Hàzat. Talàn csak nem az alkalmassàg hiànya a "bajok" oka? (Költői kèrdès.)
Annyi kiegészítés hogy a Teárumban volt a Riviera Girl a Csárdáskirálynő amerikai változata, illetve a Chicagoi hercegnő a nagyszínpadon ment.
Semmit sem szabad elhinni abból, amit egy igazgató a pályázatában leír mert 90% hogy nem fogja megvalósítani. Ezek csak üres ígérgetések voltak, hogy jobb színben tüntesse fel magát.
Nem gondoltam volna, mikor Kiss-B. Atillát 2019-től kinevezték a Budapesti Operettszínház főigazgatójának, később mennyire csalódni fogok benne és visszasírom mondjuk a megelőző két színházigazgató időszakát - már ami a színpadra állított új operettbemutatókat illeti:
Nézzük végig az Operettszínház korábbi direktorainak és a jelenlegi főigazgatójának eddigi regnálása alatt megvalósult operettbemutatók címjegyzékét:
Kerényi Miklós Gábor, főigazgató (2001 – 2014); művészeti vezető (2014-2017)
Más, ismert címek mellett ezek is:
Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 2004
ifj. Johann Strauss: Dr. Bőregér (A denevér adaptációja) – 2005
Jacques Offenbach: Párizsi élet – 2007
Leo Fall: Madame Pompadour - 2010
ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében - avagy a golyók háborúja – 2011
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – 2011
Ábrahám Pál: Viktória – 2013
|
Lőrinczy György, főigazgató 2014–2019
|
|||
Nem az Operettszìnhàznak kellene megùjulnia, hanem a tòtumfaktumainak, szèlnek eresztve Isten hìrèvel a mostani Ifjù Gàrdàt.* Maga a műfaj nem/sem tud megùjulni, legfeljebb egyik mùzeumi darab helyett màsika(ka)t vehetnek elő. Vagy musicalt, de az egy màsik törtènet (ès a Madàchcsal ùgysem tudnak versenyezni). E tekintetben rosszabb a helyzet, mint az opera-fachban. Kortàrs operàk vannak, kortàrs operettek (szerencsère) nincsenek..
Ja én és Búbánat nem vagyunk Kálmán Imre rajongók. Pár dalát szeretem, de nekem elég egyforma mind, mármint egyfajata a stílus, ezért is uncsi már, másrészt nagyon szirupos.
Pedig hatalmas sikerük volt. Értem én hogy vannak más operettek is, de az emberek ezeket a dalokat szeretik az ilyen gálákon hallani, nem pedig azokat amiket nem biztos hogy ismernek. Ott voltam és láttam hogy mennyire élvezték az emberek és egy panaszt se lehetett hallani hogy már megint ugyanaz. És amíg ekkora az érdeklődés addig nem fognak ezen a "recepten" változtatni.
A tegnapi palotakoncerten a Duna world tv-n (2019-es) meg is lepődtem, hogy előkerült egy Dunajevszkíj dal "Az ördög bújt beléd"... nahát egy üde szinfoltja volt a gálának. Még korábbi Palotakoncerteken is volt pár külföldi operettsláger, főkét persze Offenbach és Strauss, de a Millöcker Dubarryja, Fall Pompadourja fődala is elhangzott, meg a Fehér ló operett Robert Stolz slágere, ezt múlt héten ment éppen. Meg a híres Suppé induló, a Könnyűlovasok bevonulása, is volt ének nélkül volt pár hete.
Ez lesz az operett veszte Magyarországon,
Egyetértek! De Lehár sokkal nagyobb szerző mindegyiküknél, darabjai mindig hátrébb szorulnak az előadott többi Kálmán-műhöz képest; megfigyeltem évtizedekre visszamenően, az ilyen "vegyes" operettgálákat rendszeresen az utóbbi komponista szerzeményeinek (Csárdáskirálynő és/vagy Marica grófnő) részleteivel zárják. Unalmasak, egysíkúak, a könyökömön kijönnek. Kellene Ábrahám, kellene Jacobi, és sok más magyar szerző is írt remek operetteket, tőlük is semmi.
Kissé túl sok már a Kálmán Imre dal, és a többi operettszerző? Két Huszka, két Lehár, egy Szirmai és egy Zerkovitz dal szemben 10 Kálmán Imre dallal... kicsit túlzás nem? És hogy van Ábrahám, hol Jacobi, csak hogy a két leghíresebbet mondjam?
A tegnapi nap folyamán a Budapesti Operettszínház egy fergeteges operett és musical gálát tartott, melynek teljes bevételét az Együtt az autistákért alapítványnak ajánlották fel. Ez a harmadik éve, hogy a színház ilyen módon támogatja az alapítványt. Fantasztikus hangulatú gála volt.
A Cigányszerelem felidézett régi, színpadi előadásai után mindenképpen érdemes három magyar operaénekes-csillag énekhangján is meghallgatni a Lehár- operett néhány szép részletét.
Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert két-két szereplő énekhangját
„kölcsönzik" ezen a ritka lemezfelvételen, amelyen még Radnay György baritonja is felcsendül:
Dragotin Péter, román mágnás – Radnay György
Zórika, a lánya és
Körösházy Ilona, földbirtokosnő, magyar özvegy – Házy Erzsébet
Jonel Boleszku, bojár, Zórika vőlegénye és Józsi, muzsikus
cigánylegény – Ilosfalvy Róbert
Km. a Magyar Állami Operaház
Zenekara, vezényel: Breitner Tamás
Qualiton, LPX 6550 (1965)
Hungaroton HCD 16877 (2004)
1. Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Zórika dala – „Nézz rám, ha szeretsz igazán” – Házy Erzsébet
Színházi pletykák - Budapest, október 21.
Hírességek az autón. A javíthatatlan maliciózus.
Tegnapelőtt történt. Meleg, szép őszidélelőtt volt és a Király Színházban a próba után ott sütkéreztek a színészek a napon. A próbákkal, a Leányvásár próbáival, amúgy sem kell nagyon sietni, mert A kis gróf ugyan nem hagyja magát siettetni. A kitűnő operettet most ugyanis mindennap zsúfolt ház előtt játszák s a Leányvásár egész biztosan csak novemberben kerül bemutatóra. Tegnap már próbát sem tartottak az uj operettből és Jacobi Viktor, a Leányvásár kitűnő komponistája is belenyugodott már abba, hogy ő csak novemberben kerül sorra. Amit viszont Jacobi barátai várnak türelmetlenül. Ezek persze nagyon sokan vannak, mert a kedves, ötletes Jacobit mindenki szereti. Ötletes és maliciózus ember, eredeti és becsületes komponista, aki az idegen tulajdont babonás tisztelettel kerüli és aki minden ötletességével és malíciájával vág végigazokon a komponistákon, akik a zenei enyém és tiéd között nem tudnak különbséget tenni. És ezekről az operett-tolvajokról tartott előadást Jacobi Viktor tegnapelőtt is a Király Színház udvarán. Aztán az egész társaság fölkerekedett, beült egy autóba és négyen: Petráss Sári, Fedőik Sári, Rottkai Márton és Jacobi berobogtak a belvárosba.A Kossuth Lajos utcán mindenki megbámulta az érdekes automobilt, melyben ennyi érdekes ember ült és a járókelők mutogatták egymásnak a fehér autót. Jacobi észrevette ezt a nagy feltűnést és mosolyogva jegyezte meg: — Látjátok, milyen feltűnést kelt ez az autó! No, de nem is csoda, — ennyi híresség egy autón . . . Itt van például Fedák Sári (és rámutatott Zsazsára), minek magyarázzam a hírességét? Aztán itt van Petráss Sári (és rámutatott Petrássra), aző hírességét sem kell magyaráznom, ugye? Azután itt van R Rátkai Marton (és Rátkai felé intett), egyik legjobb és legnépszerűbb színésze ennek a városnak,— nos és végre (és itt önmagára mutatott a kezével), nos és végre itt van —: Puccini, Lehár, Leoncavallo, Fall, Straus és Mascagni . . . Horatio.
Persze később Kemény Egon is hangszerelte Ábrahám operettjeit, de hogy milyen részben, ez már kettőjük titka marad.
Jó lenne a többi operett komponista Zeneakadémiai abszolutoriumát is megnézni, sajnos nem találtam meg. Ezt pedig Klaus Waller közölte Ábrahám Pál internetes oldalán.
Az Index cikkét https://index.hu/kultur/2025/03/12/szeles-flora-operett-bokaserules-gorkorcsolya/
idézem (2025. március 12.):
Közel másfél
hónapja történt balesete után még hónapokig lábadozni kényszerül Széles
Flóra, a Budapesti Operettszínház népszerű színésznője. A művész még A cirkuszhercegnő
című darab próbáján törte el a bokáját, miután egy jelenetben görkorcsolyát
kellett viselnie. Az esetet követően hosszú egyeztetések kezdődtek a színház és
a művész között, mivel eltérően ítélték meg a baleset körülményeit. A hivatalos
jegyzőkönyvet a színésznő nem írta alá, mert az szerinte nem a valóságot
tükrözte. Bár Flóra felépülése jól halad, hosszú rehabilitáció vár rá, és idén
valószínűleg már nem térhet vissza a színpadra.
Ahogyan arról az Index is beszámolt, február 4-én, A cirkuszhercegnő című darab keddi próbáján tört el a bokája Széles Flóra színésznőnek, akit a balesetet követően kórházba szállították, ahol meg is kellett műteni.
Azóta
ugyan már egy teljes hónap eltelt, még hónapokig tartó gyógyulás vár a művészre.
Az esetről eddig sem a színésznő, sem a színház nem nyilatkozott, ám a
háttérben folyamatos egyeztetések zajlanak a történtek tisztázása érdekében –
tudta meg a Blikk.
A
baleset részleteit illetően jelentős eltérés mutatkozott a színház és Széles
Flóra álláspontja között. A próbán történtekről hivatalos ügyelői jelentés
készült, amelyet a színésznőnek is alá kellett volna írnia – ő azonban ezt
megtagadta.
Az előadásokról, de már a nagyobb próbákról is
– legfőképpen az olyanokról, amelyeken már színházi ügyelő vesz részt – készül
egy úgynevezett ügyelői jelentés. A baleset napján is készült egy ilyen,
amelyet alá akartak íratni Flórával. Ám ő nem volt hajlandó, hiszen az
események leírása nem egyezett azzal, amit ő átélt: a színház kihagyta belőle
például a görkorcsolyát. Mindössze annyi szerepelt benne, hogy a művésznő
rosszul lépett, ezért sérült meg
–
árulta el a lap egyik informátora, aki szerint a kezdeti nézeteltérés után
aztán végül készült egy olyan verzió is, amely mindkét fél számára
elfogadható.
Bár
egy ilyen dokumentum elsősorban adminisztratív célt szolgál, komoly jelentősége
lehet, ha a felek között jogi vita alakul ki, például a biztosítási kártérítés
kapcsán. A színésznő egyelőre nem kívánt nyilatkozni, mivel még
folyamatban van a biztosítási ügyintézés, felépülése pedig még hónapokig
tarthat.
Nemsokára lekerülhet a lábáról a fekvőgipsz, de
ez csak a felépülése eleje, hiszen jön a mankós-járógipszes időszak. Aztán
pedig jó pár hétig kell majd rehabilitációra, gyógytornára járnia, hogy a lába
újra a régi legyen
– mondta a Blikknek egy barát, aki hozzátette, az idei
szezonban aligha állhat már színpadra Széles Flóra.
A rajongók tehát még sokáig nem láthatják a színésznőt a Budapesti Operettszínházban, miközben a baleset körülményei továbbra is kérdéseket vetnek fel.
Egyszer írhatna valaki szín- vagy dalművet Vay Sarolta Sándor gróf/nőről, a "genderkérdés" egyik (?) első és konkrét, reprezentatív magyarországi megjelenítőjéről. Vajon hogyan fogadná a kultúrpolitika és a közönség a queer, pontosabban transznemű, műtét nélkül nemváltó, ráadásul arisztokrata származású, nő létére férfi életmódot választó nacccsága főszereplésével létrejövő alkotást? Ebben az esetben nem egy színész/nő bújna férfiruhába és játszana férfiszerepet, erre az operairodalomban (is) elég sok példa van, hanem egy létező, valóságos személy, egy magyar nemes/asszony lenne a főszereplő. Ellentétben Lebstück Máriával, neki esze ágában sem volt férjhez menni, ellenkezőleg: ő nő létére férfinak vallotta magát és csajozott. Vay Sarolta Sándor életéről ide vagy ide kattintva lehet olvasni.
Na erre példa például Donizetti kétfelvonásos vígoperája a "Viva, la mama!" (olaszul: "Le convenuenze ed inconvenienze teatrali"), melyben az egyik főhős - a humor forrása - Donna Agata Scanagalli (a Mama), ugyanis bariton vagy basszus hangra komponálta a szerző! Tehát férfi játszik nőt! (Amit teljesen komolyan vesz...)
Ja de érdekes módon sose azon van a felháborodás, hogyha egy nő férfiszerepet játszik, hanem ha egy férfi nőt....
Más(ik) oldalról is tekinthető a női- és férfiszerep cserebere.
Hát a mai "békeharcos" nők bezzeg nem öltenek férfi ruhát, mert mélyen gender ellenesek....és nem olyan "poloska-szerű" liberálisok, mint az "Én és a kisöcsém" "Egy szoknya egy nadrág" vagy akár a "Lila akácok" nagysikerű filmek szerzői, akik bizony férfikat női ruhába öltöztettek.
Az előadást nyilván március 15-ére, mint a magyar forradalom (később szabadságharc) kezdetére-ünnepére hajazva időzítették március 15-ére. Ennek a remek ötletnek is szólhattak a vastapsok és a pótszékek. Kár, hogy néhai Lebstück Mária bizonyos mai értelmezés szerint a rossz utat választotta, amikor férfiruhát öltve (gender, óh!!) beállt a seregbe harcolni. Mint pár napja egy jeles férfiútól tudjuk, olvashattuk: "a márciusi ifjak ...felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét ... tűzték zászlajukra." Szegény jó Mária főhadnagy! Mennyi mindent megúszott volna, többek közt egyik oldalról halálos ítéletet, később másik oldalról fegyveres felügyelet melletti fogságot, ha időben szólnak neki, hogy a békét tűzze zászlajára, ne forgasson se fel, se le semmit, a fegyverét meg szépen rakja el a sublódba, oszt' jónapot, maradjon otthon a fakanál mellett, ahogy az egy rendes asszonytól elvárható. Lebstück Mária életéről ide kattintva olvashatsz.
Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjét a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában
is bemutatták két szereposztásban – de csak három előadása volt (1999.
szeptember 17., október 2. és 3.)
Az
Operaház és a Művészház Kft. közös produkciója
Közreműködik:
az Operaház Zenekara, a Művészház Kft Ének- és Tánckara
Szövegírók:
Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky
A magyar
fordítás: Gábor Andor eredeti verseit
átdolgozta Kállai István
Díszlettervező:
Wegenast Róbert
Jelmeztervező:
Kemenes Fanny
Koreográfus:
Szamosi Judit
Karmester: Jármai Gyula
Rendező: Hidvégi Miklós
A szereposztásból:
Dragotin Péter, román mágnás - Harsányi Frigyes
Zórika, a lánya - Szóka Júlia /Kalocsai Zsuzsa
Körösházy Ilona, földbirtokosnő,
magyar özvegy - Pitti Katalin /Rálik Szilvia
Bolányi Gergely (a szövegkönyv-változatok szerint
hívhatják Gábornak vagy Jonelnek is), bojár, Zórika vőlegénye - Dániel Gábor /Vadász Zsolt
Józsi, muzsikus cigánylegény - Virágh József
Jolánka, Dragotin sógornője - Oszvald Marika
Boldizsár – Csere László
Miska, Dragotin inasa – Kiszely Zoltán
Mihály, cigányvajda – Kokas László /Vajda Károly
Miska, Dragotin inasa – Kiszely Zoltán
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi dala – Virágh József (Erkel Színház, 1999)
Én is ott voltam aznap és bár sokat láttam már a darabot, ilyen esték azért ritkán voltak. Mindenki sziporkázott, Dénes Viktor és Szendy Szilvi szórták a jobbnál jobb poénokat, Sándor Péter a tőle megszokott profizmussal játszotta több mint egy év után újra Jancsó hadnagyot, Kiss Dia remekelt Mária Főhadnagyként, Fischl Mónika pedig igazi királynő volt Antónia szerepében. Jobban nem is lehetett volna ünmepelni.
Tegnap egy meglepetés jeggyel (valaki nem tudott elmenni, és ajándékba kaptam du. 4 óra körül) megnézte a Mária főhadnagy operettet. Annak ellenére, hogy ez egy viszonylag késői darab, meglehetősen hagyományos zenéje van. Nagy örömömre a főszerepet Sándor Péter alakította, most láttam először életben játszani, és persze hozta remek formáját. A történet egy 1948-as mese, amelynek valóság alapja is van, de hogy mennyi, nem tudom megitélni, mert nem ismerem a történetet. Az operett nemzetközileg jegyzetlen, ennek ellenére angolul feliratozták. Az előadás teltházas volt, sőt a pótszékeken is ültek és a végén óriási vastapssal jutalmazták. Kiss Diana alakította a főszerepet, továbbá Fischl Mónika. A történet kicsit komoly egy operettnek, de azért sikerült néhány poént is becserkészni. A német nyelvet is kifigurázták.
S ha már szóba hoztam a Szegedi Szabadtéri Játékokat, Béres Attila 2009-es Cigányszerelem-rendezését megelőzően már jóval korábban, 1993-ban is bemutatták a Dóm téren ezt a Lehár-operettet, akkor operaénekesekkel (Pitti Katalin, Székelyhidi Hajnalka, Berkes János, Vajk György, Gárday Gábor) a főbb szerepekben, Vámos László rendezésében.
Érdemes
erre a produkcióra is bővebben kitérnem.
Előadások: 1993. augusztus 14., 15., 19., 20. és 21.
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Kemenes Fanny
Szegedi Fesztiválkórus (karigazgató: Gyüdi Sándor)
Szegedi Fesztiválzenekar
Közép-Európa Táncegyüttes és két szólótáncos:
Hágai Katalin, Szögi Csaba
Koreográfus: Gajdos József
Karmester: Maklárí László
Rendező: Vámos László
Szereplők:
Dragotin
Péter – Gárday Gábor
Zórika – Székelyhidi Hajnalka
Józsi – Vajk György
Gábor (a
szövegkönyv-változatok szerint hívhatják Jonelnek vagy mint itt, Bolányi Gergelynek)
– Berkes János
Ilona – Pitti Katalin
Jolánka – Kovács Zsuzsa
Kajetán – Hídvégi Miklós
Mihály,
cigányvajda – Benkóczy Zoltán
Julcsa,
dada – Halász Aranka
Misa, inas
– Kokas László
MÁROK TAMÁS korabeli kritikája a bemutató
előadásról:
„Az idei
utolsó bemutatót tartják ma este - 1993. augusztus 14. - a Szegedi Szabadtéri
Játékokon Lehár Ferenc: Cigányszerelem
című romantikus daljátékát láthatja a közönség a Dóm téri színpadon. Ezen kívül még 15-én, 19-én,
20-án is,
’Csak zene, zene, zene...’ — mármint ez maradt a
Cigányszerelem második részében, mondta Vámos László.
Merthogy a rendező-átdolgozó a próza
jelentős részét kihúzta. Lehár Ferencnek ebben a művében tényleg több a
zene, mint egy jólnevelt operettben szokásos volna. Sőt, a funkciója is más.
Kevesebb az illusztratív szám, hogy bejön két ember, vált néhány szót, dalra
fakad, táncra perdül, taps, kivonulás. Lehár nagyon sok esetben zenésíti meg
magát a történést, a drámát. A hagyományos operett ettől jobbadán tartózkodott,
effélével nem terhelte hallgatóságát. Másfelől a muzsika időnként teljesen
átkomponált, nincsenek zárt formák, csak zenei folyamatosság. Ez a darab
közelebb áll Puccinihez vagy Debussyhez, mint Kálmán Imréhez vagy Huszka
Jenőhöz.
A második rész szinte végig a jövendő, mely Zórika álmában játszódik. Csak a végére tér vissza a jelen idő. Az időnek ez a fajta kezelése 1910- ben igen merész fantáziára és újító kedvre utal. Aztán szokatlan az is, hogy a Cigányszerelemben két primadonna- és két bonvivánszerep van. Az egyik pár líraibb, hamvasabb, álmodozóbb, a másik tapasztaltabb, rafináltabb, karakteresebb- De azért igazi primadonna és bonviván mindkettő. Talán ezek a különlegességek ragadták meg Vámos Lászlót is, amikor vállalkozott a darab színre állítására. A nagy tapasztalatú mester látható kedvvel dolgozott. Megadta a darabnak (s a közönségnek), ami az övé: a szép szerelmes dalok finomságát, a karakteres részekhez finom játékötleteket, vagy pompás táncokat, ízlésesen és invenciózusan. Nagy munka lehetett, hogy a több helyről jött szereplőgárda játékmódját 'azonos szintre hangolja'. Ugyanakkor az előadáshoz nagyon határozott és költői látványvilágot teremtett. Csikós Attila vadregényes hegyi tájat rajzolt a színpadra, a két oldalon erdei kastéllyal. A dómmal való összhangot a kastély falanyaga adja, mely épp olyan, mint a templom tornyai. Jó ránézni. Másfelől a kétoldali falakból árad a zene, lévén, hogy azok a hangsugárzókat takarják. Ebben a vad természeti környezetben Vámos bőven él szürrealisztikus elemekkel, elsősorban az álomban. Sejtelmes fények, gomolygó füst, félhomály. Igazán pompás munka. Szinte minden percét lehet élvezni.
Azt mondják, egy jó előadás nemcsak a darabról szól, hanem a társulatról is. Azaz, bizonyos mértékig leképezi egy színházi közösség belső viszonyait. A Cigányszerelem szereplői nem egy színházból kerültek ki, a mondás mégis érvényes rájuk. Mert hát ki más lehetne Zórika, mint a naiv szépségű Székelyhídi Hajnalka? Egy kezdő művész megingathatatlan hitével, nagy, csillogó szemeivel, csipetnyi ügyetlenségével. S makulátlan szopránjával, mely oly tiszta és áttetsző, mint a sebes hegyű patakok vize. S mennyire telibe van találva, hogy Ilonát egy érett, tapasztalt művésznő alakítja. Akinek ráadásul eddigi pályája során kevés lehetősége akadt, hogy karakterizáló tehetségét megmutassa. S hirtelen annak is művészi jelentősége lesz, hogy Pitti Katalin többször, több műfajban lépett már e hatalmas színpadra, s ott könnyedén, otthonosan mozog. Jelentősége lesz, mert neki a darabban játékmesteri funkciója is van. Vagy nézzük a két bonvivánt. Berkes János olyan szépséges tónussal és elragadó formálással énekli a darab slágerét (’Zórika, Zórika, jöjj haza már’), hogy attól még egy kőszív is ellágyulna. Nemhogy egy ilyen. S egész modora sima, behízelgően operettes. Vajk György hangja sokkal kiegyenlítetlenebb, zabolátlanabb, inkább erejével hat, semmint szépségével. Pontosan, amint ez a Józsi cigány a nőkre. Aztán az is üdvös választás, hogy Dragotin nem vén trotty, hanem egy férfi. Igaz öregedő, pocakosodó, de még jó erőben lévő férfi, Gárday Gábor biztosan tart mértéket kacagtatás és ízetlenkedés között. A szubrett-táncoskomikus párban Kovács Zsuzsa olyan természetes, elragadóan bájos, hogy ’alakítást’, ’színejátszást’, effélét, nála nagy hiba volna méltatni. Hídvégi József is ügyesen hozta az ügyefogyott, de szeretetre méltó fiú figuráját, Benkóczy Zoltán vaskos humorral komédiázott Mihály vajdaként. A zenekart Makláry László irányította. Pompás hegedűszólókat hallottunk az árokból: Szőlősi József, a szegedi szimfonikusok koncertmestere adta a hangot Vajk György száraz fájához. Jó előadás volt, csak a közönséggel vagyok elégedetlen. Egyszerűen nem volt hajlandó felmelegedni. Jószerivel csak a finálé után volt rendes taps. Igaz, akkor jó hosszan.”
A szereplők: Székelyhidi Hajnalka, Vajk György, Kovács Zsuzsa, Pitti Katalin, Berkes János, Gárday Gábor, Benkóczy Zoltán, Hídvégi Miklós. Közreműködtek a Szegedi Szimfonikusok, a Színház Énekkara és Tánckara.
Kapcs. 6375. sorszámhoz
Itt van
még egy bejátszás a Cigányszerelem Béres Attila rendezte operettszínházi produkcióból:
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Cigánytábor nyitókép – Lukács Anita és Dolhai Attila
(„Aranypálca”
– Kálmán Imre Nemzetközi Operett-Musical Karmesterverseny 3. középdöntő.
Vezényel: Ilya Gaisin, km. Énekkar)
Béres Attila rendező a Cigányszerelmet, a Budapesti Operettszínház 2011-es bemutatóját megelőzően, már 2009 júliusában színre vitte, mégpedig a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren.
Találtam
egy videót erről az előadásról is – Lehár Ferenc: Cigányszerelem - három jelenet van rajta – amelyet ide
belinkelek:
- Jonel és Dragotin Péter jelenete: Vadász Zsolt és Bodrogi Gyula, Énekkar és Tánckar
- Berta,
Dragotin Péter, Paulette, Tivadar négyese: Molnár
Piroska, Bodrogi Gyula, Kovács Patrícia, Stóhl András;
- Jonel és Zórika kettőse: Vadász Zsolt és Rácz Rita
Lehár Ferenc: Cigányszerelem
Operett
két részben
Gábor Andor magyar fordítását és a szövegkönyvet átdolgozta Zoltán Pál és G. Dénes György
Díszlettervező:
Daróczy Sándor
Jelmeztervező:
Velich Rita
Koreográfus:
Bodor Johanna és Szögi Csaba
Közreműködnek
- a
Közép-Európa Táncszínház művészei, szólót táncolnak: Hargitai Mariann, Hámor
József, Major László,
- a
Szegedi Szabadtéri Játékok tánckara és énekkara,
- az
EtnoRom Zenekar,
- valamint
a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Karmester: Silló István
Rendező: Béres Attila
Szereplők:
Körösháza Ilona,
vidéki primadonna – Frankó Tünde
Józsi,
cigányprímás – Kiss B. Atilla
Jonel,
Zórika vőlegénye – Vadász Zsolt
Dragotin
Péter, erdélyi földbirtokos – Bodrogi
Gyula
Zórika, a
lánya – Rácz Rita
Mademoiselle
Berta, nevelőnő – Molnár Piroska
Paulette,
Dragotin unokahúga – Kovács Patricia
Tivadar,
vidéki színész, rendező, szövegíró, álgróf – Stóhl András
Kutula, cigányvajda
– Gesztesi Károly
Lina, cigányasszony
– Fekete Gizi
Mosu - Hollósi Frigyes
Még egy megjegyzés:
SZIRMAI ALBERT.
Dal. 1905. jun. 20.
Vonósváltozatok 1905. jan. 20.
Adagio 1905. jan. 20.
Ballet-suite 1906. okt. 22.
KÁLMÁN IMRE.
Saturnalia. 1904. febr. 29.
JACOBI VIKTOR.
Dal. 1905 jun. 20.
További operettszerzők:
ÁBRAHÁM PÁL
Magyar szerenád. 1915. márc. 18.
Vonósnégyes. 1915. okt. 22. 1916 dec. 9.
Gordonkaverseny. 1916. máj. 29.
Továbbá akik jártak a Zeneakadámiára, de nem fejezték be:
Eisemann Mihály (nem találtam információt róla) és Márkus Alfréd (első évben abbahagyta)
Valójában Bartók Béla és Kálmán Imre egy osztállyal Jacobi, Weiner, Kodály felett jár, és 1 évvel korábban végzett.
Újság, 1904. március 1.
A Zeneakadémiaaz Operaházban. Az Országos m. kir. Zeneakadémia zeneszerző-tanszakot végzett növendékeinek műveit mutatta ma be az Operaházban. Az Operaház zenekara adta elő e műveket Kerner István karmester vezényletével. Az előadás, melynek jövedelmét a filharmonikusok özvegy- és árva segítő egyesülete javára szánták, örvendetes bizonyságot szolgáltatott a magyar faj kulturképessége mellett. Egész fiatal, gyermekarcú növendékek hajlongtak a színpadon a közönség előtt, akik már ma is igen figyelemreméltó és szép jövővel kecsegtető művekkel lepték meg a közönséget. A zenekari kidolgozás és tudás terén valóban nincs okunk más népek előtt restelkednünk fiatal tehetségeinkkel. Nem mindnyájan egyforma kaliberű talentumok, de akik ma szóhoz jutottak, azok között egyetlen köznapias, egyetlen selejtes sincsen. Első számnak Toldy László E-moll Szerenádját hallottuk. Négy tételből áll. A Moderato szelíd, nyugodt melódiával indul, amely később erőkifejtések által tűnik ki. Szép hárfafutamok fejezik be a tételt. Scherzója élénk dobpergéssel kezdődik; ez a tétel igen tetszetős. Moderátója holdvilágos, ábrándos, csak a befejezése kissé illogikusan turkomo. Befejező részlete temperamentumos, vidám zene, utolsó akkordjai erőteljesek. A közönség többször kitapsolta a szerzőt. Igen kiváló és eredeti egyéniség Kálmán Imre, akinek Szaturnáliája az est legkimagaslóbb száma volt. Műve nagyon élénk, színes zene, valóságos gall esprit sistereg minden fordulatánál. Nagy képessége ott válik ki leginkább, ahol a különböző hangnemek labirintusából ügyes kézzel kivezeti alapgondolatát. Ezzel tanúsítja, hogy minő nagy a hivatottsága a zenei hatások titkainak kezelésében. Egyáltalában van sok mondanivalója és minden taktusán meglátszik, hogy kerüli a mindennapit és az olcsó babért. Persze mindez — ily fiatal korban — némi szertelenségek nélkül nem történhetik meg. Ilyen túlzás az, amikor túlságosan érdekes akar lenni az andante rész átmeneteinél a bevezető részlet megújításában. Rengeteg pauzát csinál és úgy lepi meg hallgatóit. Azonban mindez nem erőtleníti meg azt a véleményt, hogy a fiatal szerző igazi tehetség, akinek nevével még gyakran fogunk találkozni. Hatása igen nagy volt, a közönség őszinte méltánylással tapsolta a szerzőt. Redl Pál Szimfóniája invenczió tekintetében nem éppen elsőrendű, témái halványak, ellenben zenekari kidolgozása mesteri. Szóval a keret értékesebb a képnél. Zeneszerzői talentuma kétségtelen. A közönségnek műve tetszett, zajosan hívta a szerzőt, de nem jelentkezett. Radó Elek Capricciója merész koncepcziója mű. Sok benne az eredetiség, de kissé eget ostromló. Andante részletében keleti buja motívumok tarkítják a különféle hangulatokat tolmácsoló eszmemeneteket. , Befejezése érdekes, de exczentrikus. Főérdeme neki, valamint Kálmánnakis, hogy az ismert nagy szerzők nyomdokaiba nem illeszkednek be feltűnő utánzói szándékkal. A tehetséges szerzőt igen sok rokonszenvvel tapsolták ki. A következő szerzőnek, Bartók Bélának már megállapított jó hírneve van. Ma bemutatott Scherzója is igen értékes mű. Misztikus staccato hangokkal indul és csakhamar szilaj erővel tombol a lelkesedés. Csak egyszer válik kissé köznapivá, ott, ahol a lassú tételt nagyon is »duda«-szerű zenekari kísérettel övezi. Pedig ebben a részletben van a legtöbb poézis és inspiráczió. Befejezése nagyon lendületes és teljesen elütő a sablonszerű befejező akkordoktól. Bartók művének hatása igen nagy volt. A szerzőt zajosan hívták, de ő sem jött ki. Lavotta Rezső Suitejének első tétele dallamos roccoco-zene, finom, kedves muzsika nagyobb igények nélkül. A többi részek is temperamentumos, élénk hangulatokból vannak felépítve. A közönség mind a négy tételét megtapsolta. Az operaházi zenekar elismerésre méltó buzgalommal adta elő az ifjú magyar szerzők műveit. Sajnos, az előadás a nemes czél javára nagyon keveset, talán éppen semmit sem jövedelmezett. (a. 1.)
Hogy miket nem találok
Zeneszerzési hangverseny. A Zeneakadémia hangversenytermében
ma tartották az utolsó vizsgálati hangversenyt. Kessler János növendékek a
fiatal zeneszerzők mutatkoztak be ez alkalommal. Az ilyen növendékprodukciókat
óvatos szemmel kell nézni. Gyakran előfordul, hogy az olyan fiatalember, aki
zeneakadémiai növendékkorában szép dolgokat produkált, későbben egészen lapos,
gondolatszegény munkákkal untatja a világot, viszont megesik az is, hogy, a tehetségtelenebbnek
látszó, szárnyait nehezebben bontogató szerző az iskolából kikerülve,
egy-kettőre egész emberré, kész művésszé válik, ha megtanul a maga lábán
járni, a saját eszével gondolkozni. A ma debütált fiatalemberek között nincs
egy se, aki hiába járt volna Kössler mester iskolájába. Kössler tanításának
nemesítő hatása élénken meglátszik a fiatal szerzők komoly, becsületes
gondolatjárásán. Csodálatos és jellemző, hogy az ország egyetlen állami
tanintézetének magyar születésű, magyar ajkú növendékeinek halvány sejtelmük
sincsen a magyar műzenéről. Ebben a tekintetben a finai hangverseny az előzőkkel
szemben erős hanyatlást jelent. Nem hallottunk más magyarstilü kompozíciót,
mint egy kellemetlenül magyaros dalt és egy csárdajelenetet; egyik sem magyar
műzene. A legtehetségesebb a fiatal komponisták közül Weiner Leó Vonós-kvintettre írt szkerzója ötletes, temperamentumos munka, igazi
kamarazene. Zongoravariációi érdekesek. Ez a kompozíció azonban csak
részleteinek finomságában imponál, az egész mű túlságosan szürke, nincsenek
benne fénypontok. Weiner Leó «Tarantellá»-ja hasonlóképpen érdekes, hangulatos
zenekari darab. Antalffy Zsíros Dezső jó fakturájú fugával szerepelt, Lendvai
Ervin néhány kellemesen hangzó kvartetttételt komponált, Zsaklovetz Nándortól
egy melodikus, kissé dagályos hegedű szonáta-tételt hallottunk. Kovács Sándor
két virtuóz, hatásos zongoradarabot mutatott be, Meszlényi Róbert két
tálentamos, könnyed hegedűdarab szerzője. Szirmai Albert vonósnégyesre írt
variációi, adagiói erős temperamentumra, egészséges, világos gondolati óvásra
vallanak. A legkomolyabb, legtartalmasabb zenét Kodály Zoltán írta. Témái nem
elég pregnánsak ugyan, de olyan nemesi, előkelő a dialektikája, olyan magas
fokon áll a kidolgozási ügyessége, hogy ha Brahms túlságosan erős, szinte
nyomasztó hatása alól felszabadítja a fantáziáját, értékes, jelentős munkákat
várhatunk tőle. Jacobi Viktor, Müller Károly néhány hangulatos dallal
szerepelt. Az előadók: Buttra Ilona, Sándor Erzsébet, Bondy Nelli, Hacker
Mariska, Arányi Adila dicséretet érdemelnek. (k. i.)
A régmúltból...
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Budapesti Operettszínház előadása -
2011
Bemutató előadás: 2011. október 20. és 21-én (két szereposztással)
A háromfelvonásos operett ősbemutatója 1910. január 8-án volt Bécsben, a Carl-Theaterben.
Az operett szövegkönyvét Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky írták, a magyar változatát Gábor Andor készítette, a dalszövegeket részben átdolgozta Zoltán Pál és G. Dénes György.
Díszlettervező: Daróczi
Sándor
Jelmeztervező: Velich Rita
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Koreográfus: Zsuráfszky
Zoltán – aki népi, főképp mezőségi, kalotaszegi és autentikus cigány
motívumokból építkező táncokat készített.
Karigazgató: Drucker
Péter
Rendező: Béres Attila
Vezényel: Makláry László
Km. a Budapesti Operettszínház Ének-és Zenekara, valamint
Balettkara
Szereposztás
Ilona, vidéki primadonna
– Frankó Tünde/Kalocsai Zsuzsa
Józsi, cigányprímás –
Dolhai Attila/Vadász Dániel
Dragoján Péter,
erdélyi földbirtokos – Faragó András/Jantyik Csaba
Zórika, a lánya – Fischl
Mónika/Lukács Anita
Berta, nevelőnő – Lehoczky
Zsuzsa/Szulák Andrea
Jolán, Dragoján
unokahúga – Peller Anna/Szendy Szilvi
Kutula, cigányvajda –
Verebes István (m.v.)
Mihály – Marik
Péter
Léna, cigányjósnő – Csengeri
Ottília
Pista – Magasházy
István
Valahol Erdélyben, egy
magyarok, románok és cigányok lakta területen él Zórika, Dragoján Péter vidéki
földbirtokos lánya, és esküvőjére készül a szomszéd gazdag paraszt fiával,
Gáborral. A ceremóniára azonban váratlanul betoppan Józsi, Zórika gyerekkori
szerelme, aki a közeli cigánysor viskóiból verekedte fel magát egy vidéki város
elsőszámú prímásává. A tervezett házasságot
elsöpri a régi szerelem, és Zórika minden társadalmi elvárást felrúgva
megszökik Józsival, hogy kövesse őt a cigánytáborba. A szökést nem csupán a
megszégyenült örömapa és az elhagyott vőlegény nézi rossz szemmel, hanem Józsi
korábbi szeretője, Ilona, a vidéki primadonna is, aki attól sem riad vissza,
hogy hívatlanul megjelenjen Dragoján Péter birtokán....
A Cigányszerelemben három különböző kultúra, három egymással összebékíthetetlen világ találkozik és ütközik egy romantikus szerelmi történetbe ágyazva. Mint minden remekmű, Lehár operettje is túlmutat önmagán: a szabadságvágy, a boldogságkeresés örök témáját kiszélesíti azzal a történelmi tapasztalattal, hogy mennyire sérülékeny és egyben milyen magától értetődő is lehet a különböző etnikumok békés egymás mellett élése.
Lehár Ferenc operai
igényű zenei világa grandiózus tablókban, szenvedélyes és fájdalmasan szép
szólókban és duettekben bontakozik ki a Cigányszerelemben, olyan
felejthetetlen számokkal, mint a Messze a nagy erdő, vagy a Vad cigánylegény
vagyok. Az operett-irodalom egyik főművét nagyszerű szereposztásban mutatta be
az Operettszínház Béres
Attila rendezésében, aki a jekatyerinburgi Szverdlovszk Zenés Színház, majd a
Szegedi Szabadtéri Játékok (2009) után állította ismét színpadra a művet.
Ott voltam a premiert követő egyik előadásán – viszonylag élvezhető volt az ének és a zene, igaz, módfelett zavart, hogy alig lehetett ráismerni az eredeti cselekményre, de a versszövegekre is: a darab jelentős zenei és dramaturgiai változtatásokkal került színre.
A mű külön
érdekessége, hogy Lehár két tenor és két szoprán énekesnek ad lehetőséget, a
szokásos táncoskomikus és szubrett pár mellett.
Az operett televíziós felvételét nem találom a neten, csak részleteket a két szereposztásból:
Nemhiába, Jókaié volt az eredeti "ötlet"...
Az Egy éj Velencében a maga idejében is megbukott, ellentétben a Cigánybáróval, ami akkor nagyobb siker volt a Denevérnél is.
Én ott voltam a premier-előadáson, nekem sem tetszett az a koprodukciós produkció, és az egész zavaros volt, úgy ahogy. A különben jól ismert történet szálai csaknem "kibogozhatatlanok", csoda hogy a végére mindenki rátalált a párjára... A zenei anyag is toldott-foldott, "betoldott" volt...
Egy igazán jól sikerült zenei változat viszont készült az Egy éjjel Velencében operettből, mégpedig teljes magyar nyelvű stúdiófelvétel, a Rádió Dalszínházának égisze alatt! Nagyszerű operaénekeseinkkel a főbb szerepekben!
Bemutató: 1966.
július 16., Kossuth Rádió, 20.28 – 22.00
Vezényel: Bródy Tamás
Km.: MRT Szimfonikus Zenekara
és Énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc)
Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Horváth Ádám
Szerkesztő: Bitó Pál
Magyar szöveg: Gáspár Margit és Kristóf Károly
Szereposztás:
Annina – Házy Erzsébet (Váradi Hédi)
Ciboletta – Zentay Anna (Gombos Katalin)
Barbara – Sándor Judit (Kállai Ilona)
Caramello – Ilosfalvy Róbert (Zenthe
Ferenc)
Herceg – Udvardy Tibor (Horváth
Tivadar)
Pappacoda – Kishegyi Árpád (Márkus László)
Delaqua szenátor – Maleczky Oszkár (Sinkovits Imre)
Én úgy látom, csak a Koltay van kettőzve (Sándor Péter mv. és Juhász Bence mv.), és a karmester neve mellett áll kettő: Somogyi-Tóth Dániel /Makláry László. Úgyhogy valójában ez egy szereposztásnak tekinthető.
Én nrm láttam, de állítólag megbukott a golyós előadás Budapesten.
Ez tényleg remek hír. Megvan mind a két szereposztás? Ki lesz a két Viktória? Benedekffy Katalin az egyik.
Kapcs.
6366. sorszám
Az előbbi bejegyzésem kiegészítéseként, az alábbi cikk linkjét nem tudom beírni, ezért ezt a másik kritikát kimásoltam ide. Érdekes utánaolvasni, mit írt a korabeli sajtó erről a különleges világú operettbemutatóról. Már csak azért is, mert az internetre (YouTube) nem került fel ennek az operettnek a televíziós (videó) felvétele.
Népszava – 2011. március 28.
„Budapesti Tavaszi Fesztivál a Nagymező utcában
- Az Egy éj Velencében premierje”
„Az
operettszínház begolyózott”
Johann Strauss Egy éj Velencében című híres operettjét
mutatta be a Budapesti Operettszínház a
Budapesti Tavaszi Fesztivállal koprodukcióban. Az előadás érdekessége és
sok tekintetben tehertétele, hogy a rendező,
Kerényi Miklós Gábor egy hatalmas flipperasztalra képzelte el a játékot,
ahol a mutatós díszletben a szereplők golyóként forognak, pördülnek, pattognak.
Mondhatnám azt is, hogy a Budapesti Operettszínház társulata begolyózott. Az is a produkció teljes címe, hogy Egy éj Velencében - avagy a golyók háborúja.
A jelmez- és egyben díszlettervező Túri Erzsébet minden szereplőre jókora szürke golyóbist tervezett. Ez valamennyi színész derekát, fenekét, combjának felső részét eltakarja, vagyis látvány szempontjából tulajdonképpen kettévágja őket. Azaz hiába gyönyörű a nő alakja vagy szép szál termetű a férfi, ez a hatalmas golyó groteszkké teszi az alakját. Az pedig végképp lehetetlenné válik tőle, hogy mondjuk a szerelmesek hosszú, forró áhítatban megöleljék egymást, ami az alapvetően áradó érzelmekről, féltékenységről, perpatvarról, de újra egymásra találásról szóló operettben, sőt többek szerint vígoperában azért nem lenne hátrány.
Kérdés, hogy ez a golyóötlet - amit 2007-ben az Erfurti Színházban, szintén Kerényi Miklós Gábor rendezésében már bemutattak, majd most megvásárolták a díszleteket, jelmezeket - mit ad cserébe? Azt, hogy lehet felpörgetetten pattogni, tréfásan egymásnak vagy a falnak ütközni, gömbölydeden perdülni-fordulni, jelképezni a felgyorsult, játékgépekre hajazóan felszínesen csillogó-villogó, de eléggé kiüresedett világot. Mindez azonban csak ötlet, a jópofizás szintjén marad, és gátolja az áradó szenvedélyek, a lefojtott erotika kifejeződését a színpadon, ahol ebben a jelmezben mindenkiből infantilis játék baba lesz, így tulajdonképpen megszűnik valódi nőnek és férfinak lenni.
Persze ez is lehet egyfajta mondanivaló, ami tán leginkább a szenátorok, azaz a politikusok figurájára illik, akik korrupt módon igyekeznek a húsos fazék körül tolongani, ha úgy tetszik, körülpattogják azt, és egy leendő zsíros beruházás, kaszinóépítés környékén a mai történésekre nagyon is hajazó umbuldákban vesznek részt, úgy, hogy akár még a feleségük is áldozattá válhat a pénz oltárán. Közben persze vannak hálás beköpések, de ezek is inkább csak ötletpetárdák csupán, nem áll belőlük össze markáns társadalomkritika, csak bizsergető csipkelődésként foghatók föl.
Dilemma, hogy az operett, ami eredetileg meglehetősen harcias műfajnak is számított, mindössze habkönnyű szórakoztatás-e vagy a magyar színháznak olyan abszurd vonulata, ami annyira mély mondanivalóra is képes, mint amilyet Mohácsi János a rendezéseibe, legutóbb a Nemzeti Színház Egyszer élünk című produkciójába belelát. És az is kérdés, hogy ilyen erőteljes mondandót elbírna-e a Budapesti Operettszínház közönsége, ahol kétségtelenül igyekeznek némi mondandót csepegtetni az előadásokba. Bár például a kiugró sikerű Rómeó és Júlia messze nem olyan tragikusan megrendítő, mint Shakespeare műve, s a Rebecca közel sem annyira sokkolóan idegtépő, mint A Manderley-ház asszonya című Hitchcock-film, amelynek nyomán készült. A Koldusopera előadását pedig azért hagytam ott feldúltan a szünetben, mert elképesztőnek tartottam, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben ez a most igencsak keményen és húsbavágóan aktuális dráma nem üt, nem fáj, hanem mindössze helyesen sikeres kis sztárparádé lesz belőle.
Az Egy éj Velencében előadása is helyes, kedves, kedélyes. De nem áradnak benne olyan fékezhetetlenül az érzelmek, nem szabadulnak el annyira a szenvedélyek, ahogy a keringőkirály Strauss műveiben ez dukálna. És bizony elegáns táncot is nehéz lejteni ilyen golyóbisoktól terhelt jelmezekben, nem is állítható, hogy Lőcsei Jenő koreográfus brillírozott. Azaz túl sok minden vész áldozatul egy ötlet miatt. A szereplők persze igyekeznek maguknak annyi játéklehetőséget visszahódítani, amennyit lehet. Boncsér Gergely és Bordás Barbara párosáról elhiszem, hogy tökéletesen egymásba habarodott, tiszta lelkű pár tagjai, akiket azért rövid időre csak megfertőz és majdnem elszakít egymástól a hatalom s a pénz világa, hogy aztán még időben észbe kapjanak. Mulatságosabb, ha úgy tetszik, táncoskomikusi, s szubrettváltozatban ugyanez vonatkozik Peller Károlyra és Vörös Editre. Oszvald Marika mind magabiztosabban hozza az öregedő, sértetten parlagon heverő nő figuráját. Hercegként, a léha, államügyek helyett nőzéssel foglalkozó, milliomos főhatalomként Vadász Dániel meglehetősen jól énekel, de hogy minden nő kapásból a lábai előtt hever, azt kevéssé hiteti el. Régi probléma, hogy az operett műfajában kevesebb az idolszámba is menő sztár, mint a musicalek esetében, bár a Nagymező utcában már kétségtelenül sokat tettek azért, hogy ne így legyen.
Összességében az Egy éj Velencében kellemes, de nem elementáris szórakozás. Jellemző, hogy a sajtóbemutatón, miután elkezdték leengedni a vasfüggönyt, már nem erősödött, hanem gyengült a taps, vagyis a színészek nem tudtak a vasfüggöny előtt meghajolni. Azt hiszem, ezt hívják tisztes sikernek.
/B.G./
Ma tudtam meg, hogy a debreceni Csokonai színházban bemutatásra kerülő Viktóriában Koltay Istvánt Sándor Péter játsza majd az egyik szereposztásban. Kellemes meglepetés, ugyanakkor látom őt Koltay István szerepében, biztosan remekül fogja hozni a karaktert.
A régmúltból...
Ifj. Johann Strauss: Egy
éj Velencében - avagy a Golyók háborúja
A Budapesti Operettszínház bemutatója: 2011. március
25. és 26.
A produkció az Erfúrti Színházzal koprodukcióban jött
létre, és 2007-ben már igen nagy sikerrel mutatták be
Németországban.
Friedrich Zell és Richard
Genée szövegkönyve és az eredeti zenei változat alapján átdolgozta Kállai István és Kerényi Miklós Gábor, a verseket pedig
Kenesey Judit és Anger Ferenc.
Díszlet-
és jelmeztervező: Túri Erzsébet
Karigazgató: Drucker
Péter
Koreográfus: Lőcsei
Jenő
Km. a Budapesti Operettszínház
Balettkara, Énekkara és Zenekara
Vezényel: Makláry László/ Szabó Mónika
Rendező: Kerényi Miklós Gábor /KERO®/
Kettős szereposztásban állították ki az operettet:
Guido
herceg, milliomos - Vadász Dániel/
Vadász Zsolt
Caramello,
a herceg borbélya - Boncsér Gergely/
Homonnay Zsolt
Delaqua,
velencei szenátor - Földes Tamás/
Petridisz Hrisztosz
Ciboletta,
a szenátor szobalánya - Vörös Edit/
Szendy Szilvi
Annina,
halászlány - Bordás Barbara/ Fischl
Mónika
Pappacoda,
szakács - Peller Károly/ Szabó Dávid
Barbara,
Delaqua felesége - Geszthy Veronika/
Lukács Anita
Enrico,
Delaqua unokaöccse - Bálint Ádám/
György-Rózsa Sándor
Barbaruccio,
velencei szenátor - Dézsy Szabó
Gábor/Jantyik Csaba
Agricola,
Barbaruccio felesége - Oszvald Marika/
Farkasréti Mária
Testaccio, velencei szenátor - Sánta László/ Oláh Tibor
Az előadás teljes televíziós felvételét nem találom az interneten.
Jelenet – Vörös Edit és Peller Károly
Koncertfelvétel. Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara. Vezényel: Silló István
Lagúna valcer – „A férfi sorsa a nő” – Vadász Zsolt
Koncertfelvétel. Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara. Vezényel Pfeiffer Gyula. Budavári Palotakoncert, 2019
Kicsit reménykedtem titokban hogy azt kapom amit itt most leírtál és nagyon jó volt végigolvasni a soraidat mert nagyjából minden szavával egyet tudok érteni. Én nem ismertem a darabot a dalokból párat igen, viszont első látásra beszippantott ez a világ a történet a dalok, egyszerűen minden. Márciusban épp ezért még háromszor megtekintem, kétszer a Kiss-Sándor párost mivel számomra jól működtek és igazán kellemes élményeket kaptam az ő előadásukban, egyszer pedig a Lévai Enikő-Papp Balázs párost is megtekintem, mivel sok jót hallottam az ő premierjükről, a közönség nagyon szerette őket.
