2 Sesto 2003-08-26 19:40:12
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
1 Mantuai herceg 2003-08-26 19:29:45
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
0 Búbánat 2003-08-26 13:50:26
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
